2.

témakör: A magyar nyelv története (3)

6. tétel: A magyar nyelvtörténet forrásai -a legelső magyar nyelvemlékeink
Lehetséges megközelítés:
Nyelvemlék: a mai kort megelőző korból fennmaradt írásos forma.
Jellege:
- milyen formában maradt fenn (véset, írás, faragás stb.),
- milyen írással jegyezték le
- az írásbeliség jellege: kézirat vagy nyomtatott mű, eredeti vagy másolat,
- funkciója: világi vagy egyházi,
- mikor fedezték fel (kinek a nevét kapta…?)

Magyar nyelvemlékek
1. Nyelvemlékek nélküli korszak:
- előmagyar kor (más urali népekkel közös élet és nyelv)
- ősmagyar kor (nyelvi és társadalmi különválás, vándorlások kora)
Emlékei az ősköltészetben:
a) nyelvben: „égigérő világfa”, „vasorrú bába”, „istennyila”…,
b) munkadalok (egyik a Szt. Gellért legendában, hivatkozásként)
c) népi ráolvasások (később Bornemisza Péter: Ördögi kísértetek című művében találkozunk velük).
d) népmondák (csodaszarvas, fehér ló stb.)
e.) hősmondák (Lehel, Botond)
2. nyelvemlékes kor:
- ősmagyar kor: 896–1526-ig, - a honfoglalók írása: rovásírás, a kereszténység felvétele után: latin,
- középmagyar kor: 1772-ig,
- újmagyar kor: 1772-től 1920-ig
- újabb magyar kor: a trianoni békeszerződéstől napjainkig (1920-)

Nyelvemléktípusok:
1. Szórványemlékek: azok az írott források, amelyek idegen nyelven íródtak, s a szövegben elszórtan
magyar szavak jelennek meg, rendszerint tulajdonnevek.
a) külföldi szórványemlékek: A külföldi szórványemlékek közül megemlíthetjük a mohamedán forrásokat
is. Ezek arab vagy perzsa szerzőktől származó földrajzi művek, útleírások, melyek elsősorban kereskedelmi
célokat szolgáltak. A magyar népnév első előfordulásait, valamint két méltóságnevet (gyula és kündü)
őriztek meg számunkra. Közülük a három legkorábbi és legfontosabb: Ibn Ruszta: A becses drágaságok
könyve, 930 k. keletkezett; Al-Gardízi: A híradások ékessége, 1050 k.; Al-Bakrí: Az utak és országok könyve,
1080 k., Bíborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzásáról
b) hazai szórványemlékek: A veszprémvölgyi apácák adománylevele, A tihanyi apátság alapítólevele
Glossza: az idegen, rendszerint latin nyelvű szövegek megértését segítő lapszéli (marginális) vagy a sorok
közé (interlineáris) beírt jegyzet. Pl: Marosvásárhelyi glosszák;
Szójegyzékek: az ómagyar korban fogalomkörök szerint csoportosított szójegyzékeket használtak a szótárak
helyett. Pl: Besztercei szójegyzék, Schlägli-szójegyzék [slégli]
2. Szövegemlékek: idegen nyelvű közegben összefüggő gondolatsort fejeznek ki magyar nyelven. Pl:
Halotti beszéd és könyörgés, Königsbergi töredék és szalagjai, Ómagyar Mária-siralom, Gyulafehérvári
sorok
Kódexek: nagy terjedelmű, kézzel írott alkotások.
Többsége: imádságok, példázatok, bibliai részletek, legendák anyanyelven.
Pl: Jókai-kódex, Bécsi kódex (Ószövetség egyes részei) Müncheni kódex (evangéliumok) Apor-kódex
(zsoltárok)

Nyomtatott szövegemlékek: Sylvester János: Új Testamentum, Vizsoly: Károli Gáspár: Szent Biblia,
Szabács viadala.
A Halotti beszéd és könyörgés a legkorábbi latin betűs magyar nyelvű szövegemlék (és egyben a
legrégebbi latin betűs összefüggő finnugor, sőt uráli nyelvű szövegemlék is.)
Keletkezése 1192 és 1195 közötti időre tehető, egy latin nyelvű egyházi könyvben, az úgynevezett Pray-
kódexben található, a magyar szöveg a 136. lapon maradt fenn.
Nyilvánosan elsőként Pray György jezsuita szerzetes számolt be róla, egy hétsoros szemelvényt tett közzé.
Pray átadta a szöveget rendtársának, Sajnovics Jánosnak, aki éppen lapp-magyar nyelvrokonságra keresett
bizonyítékokat. Teljes szövegét ő publikálta 1771-ben. Az eredeti szöveg jelenleg az Országos Széchényi
Könyvtárban van, utoljára 2002. november 22 - 2003. február 28. között volt megtekinthető a könyvtár
alapításának 200. évfordulójára rendezett kiállításon.
Szerkezete:
Két részből áll: egy 26 soros temetési beszédből és egy 6 soros könyörgésből.
A temetési beszéd a kódex következő oldalán található latin szöveg szabad fordítása, a könyörgés pedig a
néhány oldallal előbb található latin szöveg pontos fordítása. Összesen 190 magyar szót őrzött meg.
A szöveget másolták, tehát feltételezhető, hogy már korábban is létezett. A másolás helye egy Szent János
titulusú bencés monostor volt, ennek helye azonban ismeretlen. A halotti beszéd és könyörgés európai
viszonylatban is jelentős, a halotti beszédek műfaja ugyanis csak a reformáció idején vált általánossá.

Utóélete: Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd, Márai Sándor: Halotti beszéd, Karinthy Frigyes: Halotti beszéd
vagy a biztos siker (népszínmű-paródia)
Az Ómagyar Mária-siralom egyike legkorábbi nyelvemlékeinknek, az első fennmaradt magyar nyelvű (és
egyben az első fennmaradt finnugor) vers. A vers a 13. században íródott egy latin vers átköltéseként és a
latin nyelvű Leuveni - kódexben (lőveni) maradt fenn. 1922-ben fedezték fel abban az anyagban, amit a
Leuveni Katolikus Egyetem vásárolt egy müncheni könyvkereskedésben a németek által az első
világháborúban elpusztított könyvtári anyag pótlására.
Szövegemlékről van szó, az eredeti mű szerzője feltehetőleg egy domonkos rendi szerzetes, Gotfrid, aki a
párizsi Szent Viktor ágostonos kanonokrendi apátság helyettes házfőnöke volt, és a 12. században élt.
Az Ómagyar Mária-siralom magyar költője jól megérezte, hogy a latin sorok két ritmikai egységre oszlanak,
s végig kétütemű sorfajban írta meg a maga költeményét. A magyar hangsúlyos ütemben a hangsúlytalan
szótagok száma ekkor még kötetlen volt, s ez nagyobb szabadságot, változatosabb sorok létrehozását tette
lehetővé.
"Legelső" versünkben már fejlett rímek, szép és tudatosan alkalmazott alliterációk voltak. Változatos a
rímelhelyezés is: előfordulnak páros rímek ( a a b b ), félrímes megoldások ( x a x a ), és bokorrímek is ( a a
a ).
A költeményben Mária, a keresztre feszített Jézus anyja egyes szám első személyben szólal meg. A
legnagyobb szenvedést átélő, a fia kínhalálát szemlélő asszony tehetetlen kétségbeesésben vergődik. Hol
önmaga nyomorult állapotát zokogja el, hol pedig – váltakozva a keserű jajongással – fiát szólítja meg anyai
becézéssel, illetve a halált kérleli – önmagát ajánlva fel neki gyermeke helyett –, majd pedig Jézus kínzóihoz
könyörög kegyelemért. A vers befejezésében feltör az anyai sikoly: ha már nem mentheti meg egyetlen fiát,
legalább osztozni akar vele a halálban.

Az Ómagyar Mária-siralom a Leuveni – kódex /lőveni/ 134. lapjának hátulján található. A vers szövegének
nagyobb része szabad szemmel alig olvasható, mert a pergamenről a folytonos használat miatt egyszerűen
kikopott. Korábban az a nézet terjedt el, hogy mint érthetetlen nyelvű szöveget kidörzsölték, dörzsölésre
utaló nyomok azonban valójában nincsenek. – 1922-ben fedezték fel. Az értékes kódex 1982-ben került a
magyar állam tulajdonába. A Leuveni Katolikus Egyetem a Leuveni – k ódexért cserébe
12 ősnyomtatványt (8 kötet), 24 darab 16–17. századi nyomtatványt (16 kötet) és egy 18. századi kéziratos
gyűjteményt (8 kötet) kapott, amelyek nagyrészt flamand vonatkozásúak.

Műfaja: siralom (planctus).

Utóélete: Weöres Sándor: Mária-siralom, Honfoglalás című film betétdala