A nyelvtörténeti korok (magyar szövegemlékek) 1

„… a tagolt, hajlékony emberi nyelv az emberiség legnagyszerűbb vívmánya, melyet mai változataiban a
nemzedékek végeláthatatlan sorainak állandó erőfeszítése teremtett meg …” (Bárczi Géza)

Nyelvünk történetében a nyelvtudomány különböző korszakokat különít el. A korszakhatárok általában

nem merevek, hiszen a nyelv állandó változása sem köthető pontos dátumokhoz.
Honnan, milyen forrásokból ismerhetjük meg anyanyelvünk múltját? Leginkább a nyelvemlékeket
használjuk, ezek a legbiztosabb források. Ezeket a nyelvtörténeti forrásokat csoportosíthatjuk aszerint,
hogy kézzel írták vagy nyomtatták őket, de elkülöníthetjük őket abból a szempontból is, hogy milyyen
nyelvi anyagot őriznek. Beszélhetünk kéziratos és nyomtatott szövegemlékekről; szórványemlékekről,
illetve glosszák, szójegyzékek, szótárak.

1, Előmagyar kor: a nyelvrokonainkkal való együttélés ideje (Kr. e. VI-III. évezred)

2, Ősmagyar kor: Kr. e. I. évezredtől (az ugor nyelvközönség felbomlásától) a honfoglalásig
A nyelv külön életének időszak itt kezdődik el
Nincsenek írásos emlékeink, így a nyelv akkori állapotára későbbi dokumentumok, a rokon
nyelvek történetéből lehet következtetni
Nagy számban gazdagodik nyelvünk jövevényszavakkal (főleg iráni, török, szláv nyelvekből)
Számos változás érte hangrendszerünket, szavak jönnek létre, nyelvtani rendszerünk is gazdagodik
(igei személyrag, igei módjelek, birtokos személyjelek, középfok jele, tárgyrag és viszonyragok),
a mondatok szerkezete bonyolultabbá vált (mellékmondatok kialakulása)
1, és a 2, korszak nyelvemléktelen (azaz nincs ebből a korból írott magyar nyelvemlék)

3, Ómagyar kor: honfoglalástól 1526-ig

A magyar nép letelepedése a Kárpát-medencében jelentős változást hozott népünk társadalmi,
gazdasági életében
Nagy időt ölel fel
Nem volt kialakult köznyelv, sok különböző nyelvjárás
Gyarapodik szókincsünk (szláv, latin, német eredetű szavakkal)
Megint változott a hang- és toldalékrendszerünkben, változott a mondat szerkezete is
Megjelent a latin betűs írásbeliség → első írott nyelvi emlékek (kéziratos)
Szórványemlékek
Idegen nyelvű szövegekben elszórtan vagy sűrűbben beágyazva magyar nyelvi elemeket,
rendszerint tulajdonneveket találunk
Keletkezésük magyarázata: nem tudták lefordítani őket, és így tüntették fel őket
A XI-XIV. századból származó szövegemlékek között az uralkodó típus
Két fajtája van: a külföldi szövegek és hazai szövegek
Külföldire példa Bíborban született Konstantin: A Birodalom kormányzásáról (950-51
körül, görög nyelven) (magyar szavak: Álmos, Árpád, Levédia, Tisza, Kabor, Nyék, gyula,
vajda, … – kb. 50 db szó)
Hazai: A tihanyi apátság alapítólevele (TA) (1055) (nemcsak szavak, hanem néhány
mondattöredék is található benne; „feheruuaru rea meneh hodu utu rea” ’Fehérvárra menő
hadútra’)
Szövegemlék
Magyar nyelven hosszabb gondolatsort fejez ki egymással összefüggő mondatokban
Lehet kéziratos vagy nyomtatott
A korai szövegemlékek latin nyelvű szövegek közé ékelődve jelennek meg (ún.
vendégszövegként)
Halotti Beszéd és Könyörgés (HBK) (1200 körül) – Pray-kódexben talált rá Pray György
történetíró, ez a legrégebbi fennmaradt szövegemlékünk; a 32 soros a beszéd, 6 soros a
könyörgés; tartalma temetési prédikáció; a beszéd egy latin nyelvű szöveg szabad
átdolgozása, míg a könyörgés a liturgikus szöveg szó szerinti fordítása
A nyelvtörténeti korok (magyar szövegemlékek) 2

Ómagyar Mária-siralom (ÓMS) (1300 körül) – a legelső fennmaradt magyar nyelvű vers;
a fiát sirató Szűz Máriáról szól E/1. személyben; a Lueveni-kódexben talált rá 1922-ben
Gragger Róbert a Leuveni Egyetem könyvtárában
Kódex: régi magyar írásbeliség nagyobb méretű, kézzel írott, többnyire vallásos tartalmú könyvei
A XV. században jelennek meg
Készítői egyházi személyek, többnyire szerzetesek
„olvasóközönsége” főként apácákból és szerzetesekből, kevés világi méltóságból állt
Tartalmuk: bibliai részletek, imádságok, legendák, példázatok, prédikációk
Az első magyar kódex: Jókai-kódex – tartalma Assisi Szent Ferenc élete; latin nyelvről
fordították le
Glossza: nem szerves része a szövegnek, hanem a szövegek megértését segítő lapszéli vagy a
sorok közé beírt jegyzet (Marosvásárhelyi, Szalkai-glosszák, Semones Dominicales glosszái)
Szójegyzék: szótárak helyett fogalomkörök szerint csoportosított szójegyzékeket használtak. Latin
nyelvűek; és a latin szavak fölé jegyezték be a magyar jelentést. Besztercei, valamint Schägli-
szójegyzék (1395, 1405)
A kódexen kívül a XV. századtól világi tárgyú szövegemlékek is megjelennek (levelek, bírósági
iratok, szépirodalmi alkotások)
Ének Szabolcs viadaláról (első históriás ének)
Soproni virágének (első szerelmes vers)
Margit-legenda (eredeti magyar alkotás)

4, Középmagyar kor (1526-1772)

A korszak történelme hatott a nyelv változására is; segítette a nyelv fejlődését a reformáció és a
könyvnyomtatás
Az anyanyelvi írásbeliség szerepe megnő ebben a korban
Okok: reformáció, könyvnyomtatás elterjedése, ellenreformáció
A nyelv kifejezőerejének legnagyobb erőpróbái a Biblia-fordítások (1624: Káldi György –egészet
lefordítja; 1533: Komjáti Benedek: Szent Pál levelei; 1536: Pesti Gábor: Újtestamentum; 1541:
Sylvester János: Újtestamentum; 1590: Károli Gáspár (Biblia összes könyvét), Szenci Molnár
Albert, Pázmány Péter: Prédikációk)
Emellett hamarosan teret hódít a világi szépirodalom is
Eleinte fordítások, majd önálló művek (Tinódi: Cronica 1555; Bornemissza Péter: Magyar
Elektra; Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem, Mikes Kelemen: Törökországi levelek; Balassi-kódex,
Heltai Gáspár: Száz fabula)
A legkésőbb indult meg és a legkisebb értékű maradt a tudományos irodalom megmagyarosodása
(1655: Apáczai Csere János: Magyar enciklopédia)
Megindult a magyar nyelv tudományos vizsgálata
Szótárírás: Szenci Molnár Albert: Magyar-latin, Latin-magyar
Nyelvtanika: Szenci Molnár Albert: Új magyar nyelvtan (latinul); Geleji Katona István: Magyar
grammatikácska (magyarul)
Helyesírás: Dévai Bíró Mátyás: Ortographia Ungarica (latinul); nyomdák nagy szerepe → Heltai
Gáspár: kétjegyű mássalhangzók írása, illetve magánhangzók hosszúságának jelölése; Tótfalusi
Kis Miklós: szóelemző írásmód
Az írott magyar nyelv egységesül
Három igényesebb nyelvváltozat: Észak-keleti, Keleti, Dunántúli

5, Újmagyar kor (1772-napjainkig)

A nyelvújítás kora
A magyar nyelv fejlődésének üteme a XVIII. század második felében lelassult, felerősödött a
német, latin hatás (politikai okok). A magyar nyelv ebben az időben a közéletben és a
tudományban is visszaszorult használata. Ezért érthető, hogy a felvilágosodás és a romantika
(reformkor) korában szorosan összekapcsolódott a nemzet és a nyelv ügye. A cél az
A nyelvtörténeti korok (magyar szövegemlékek) 3

egyenjogúsítás, a fejlődés volt. A nemzeti függetlenség, társadalmi felemelkedés gondolata szoros

kapcsolatban állt a nyelv ügyével.
A legfontosabb történések, eredmények:
1844. évi nyelvtörvény: a magyar nyelv államnyelvvé tétele
Az irodalmi élet fellendülése, egységes irodalmi nyelv megteremtésének igénye
A nyelvművelés fórumai az 1780-tól induló folyóiratok: Magyar Museum (Kazinczy,
Batsányi – Kassán); Mindenes Gyűjtemény (Péczeli – Komárom); Orpheus (Kazinczy –
Kassa); Uránia (Kármán József – Pest); Magyar Nyelvőr (1872-től; magyar nyelvészeti
folyóirat)
Színjátszás: 1837 – Pesti Magyar Színház (állandó színház), amely 1840-től Nemzeti
Színház néven működik
Irodalom vezéralakja: Kazinczy Ferenc, Széphalom (az ország legkeletibb csücske), a
művészek egymástól távol, vidéken éltek
Tudományos Gyűjtemény → Koszorú (Vörösmarty); Atheneum (Bajza, Toldy);
divatlapok: Pesti Divatlap, Életképek; Pesti Hírlap (1841, Kossuth)
1830: Magyar Tudományos Akadémia
1836: Kisfaludy Társaság
Nyelvújítás: avatott nyelvművelők (írók, költők, nyelvészek) tudatos beavatkozása az adott nyelv
életébe
Általában azt a néhány évtizedre kibontakozó mozgalmat értik alatta, amelyben a magyar nyelvről
vallott nézetek összeütközése helyettesítette a politikai küzdelmet
Valójában a nyelvújítás mintegy 100 évig – Bessenyei fellépésétől (1772) a Magyar Nyelvőr
(1872) megjelenéséig – tartott
Célja: a szókincs bővülése; az idegen szavak magyarral való helyettesítése, stílusújítás, az európai
szintű tudományos és kulturális eredmények egységes nemzeti nyelven való meszólaltatása
Sajátossága: anyanyelv és a nemzet ügye szorosan összekapcsolódik
Egyértelműen a nyelvújítás mellé állt: Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai
A nyelvújítási mozgalom és az irodalomszervezés központi alakja Kazinczy Ferenc

Országos viták bontakoztak ki az egységes köz- és irodalmi nyelvért:

1. Mi legyen az egységes nyelv normájának alapja: a korabeli élőbeszéd (az idegen hatásoktól nem
érintett falusi magyarok beszéde) vagy a régi irodalom által ránk maradt nyelv?
2. Mi fejleszti jobban a nyelvünket: az idegen szépségeket meghonosító fordítás (Bessenyei,
Kazinczy) vagy az eredeti művek (Kármán, Kölcsey, Vörösmarty)?
3. Jottista-ipszilonista „háború”: Révai Miklós a látja, kertje, hagyja írásmódot javasolta, vagyis a
szóelemző írást, míg Verseghy Ferenc a láttya, kertye, haggya alakokat, tehát a kiejtés szerinti
írást → Révay győzött (Kazinczy támogatásával)

4. A XIX. század első felében kibontakozó nyelvújítási harc:

 Két tábor: ortológusok (hagyományőrzők, nem szabad a nyelv fejlődésébe erőszakosan
beleavatkozni) és neológusok (újítók, nyelvünk elmaradottsága miatt szükséges az újítás)
 1811: Kazinczy: Tövisek és virágok című epigrammagyűjtemény → éles kirohanást intézett
benne az ortológusok ellen
 Válasz: 1813: Mondolat gúnyirat a neológusokról az ellentábor tollából (Mondolat:
mondat + gondolat; főként Kazinczyt igyekezték nevetségessé tenni, pl. a címlapon Zafyr
Czencziként szamárháton üget Dicshalomból (ez utalás Széphalomra) a Helikon felé
 1815: Felelet a Mondolatra (Szemere Pál és Kölcsey Ferenc) kigúnyolták a maradiak avult
nyelvét
 Már a XIX. század második felében eldőlt, hogy a nyelvújítóké volt az igazság nagyobbik
része: nyelvünknek szüksége volt arra a tudatos gyarapításra, alakításra, ami Kazinczyék célja
 Ugyanakkor a másik tábornak is volt némi alapja a támadásra, ugyanis néhány szélsőséges
újító elvetette a mértéket a „szógyártásban” (sok olyan szó keletkezett, amely nem állta ki az
idő próbáját, pl. legyen nálunk is der és die, vagyis nyelvtani nemek; így: ő (hímnem), öné
A nyelvtörténeti korok (magyar szövegemlékek) 4

(nő); fülemüle: dalabáj zenér / bájdalú zenér; kenguru: fiahordó górugrány; zsiráf: tevepárduc /
foltos nyakorján; kémikus: titkács; patikus: szerács (a kémiát egyébként vegytanra
magyarosították, és hamarosan megszületett a vegytudós, majd a vegyész); a korszak egyik
legbizarrabbnak tetsző ötlete az operál magyarosítása volt: a fűt ige mintájára a mű, művel
szóból megalkották a műt, műteni igét – halva született ötletnek gondolták, pedig …)
 A harc vége: 1819: Kazinczy: Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél („Jól és
szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszersmind …”)

A nyelvújítás eredményei:
 Kb. 10 000 új szóval gazdagodott a nyelv
 Elavult, elfeledett, illetve nyelvjárási szavakat tettek köznyelvivé , pl. hon, hős, terem (fn.),
év, lomb, poggyász, sejt (ige), betyár, bitó, hulla, burgonya, bútor
 Idegen szavak lefordítása, tükörszók, illetve átalakítása pl. antipathia – ellenszenv,
Tiergarten – állatkert, Weltanschaung – világnézet, Wassefall – vízesés, balanea <lat> -
bálna, Leipzig – Lipcse
 Szavak összerántása pl. cső + orr = csőr; híg + anyag = higany
 Új szavakat alkottak szóképzéssel: borong, érzeleg, építkezik, tengerész, példány
 Elvonással: árny(ék), tan(ít), vizsga(/ál), cím(er), gyár(t)
 Szóösszetétellel: búskomor, szemüveg, jogerős
 Kazinczy alkotta szavak, pl. alak, hölgy, pongyola, ácsorog, árny, dölyf, kedvenc,
csalogány, légyott, évszak, emlékkönyv

 Egységes irodalmi és köznyelv jött létre, illetve egységesült a helyesírás

További példák:
Düh: elvonás a dühös szóból Figyelemjel: gondolatjel
Göngyölíteni: tájnyelvi Popont: kettőspont
Pazar: elvonás a pazarolni, pazérlani szóból Gonoszöröm: káröröm
Rém: elvonás a rémít Szemcső: látcső
Sivatag: eredetileg schrecklich, entsezlich Találka: <fr> rendez-vous ’jött-oda’, vagyis
értelemben, vagyis új jelentést vett fel találkozás, légyott (Kazinczy)
Talp: ’alap’ jelentésben pl. talpigazság, Tanár: tanárasztó, tudor
talpállítás (ma nem használjuk) Esékeny: gyarló, botlékony (ma esendő)