4.

A magyar nyelv történetének fő korszakai

A nyelv történetében a nyelvtudomány különböző korszakokat különít el. A

korszakhatárok általában nem merevek, hiszen a nyelv állandó változása sem köthető
pontos dátumokhoz.
A magyar nyelv történetének főbb korszakai: az ősmagyar nyelv kora, az ómagyar
kor, a középmagyar kor és az újmagyar kor.

Az ősmagyar nyelv kora

Az ősmagyar nyelv kora az ugor nyelvközösség felbomlásától a honfoglalásig (895-
900) tartott. Ekkor a magyarság törzsi szervezetben élő, állattartó lovasnomád nép
volt, melyet a közös kultúra és a közös nyelv tartott össze. Ebből a korból nincsenek
írásos emlékek (nyelvemlék nélküli kor), így a nyelv akkori állapotára későbbi
dokumentumokból és a rokon nyelvek történetéből lehet következtetni.
- Ebben a korban nagy számban gyarapodott nyelvünk jövevényszókkal. A vándorlás
során főleg iráni (tej, tehén) és ótörök (szőlő, gyümölcs) szavakkal bővült
szókészletünk.
- A korban rengeteg változás érte a hangrendszert, kialakultak a magas és mély
hangrendű szavak mellé a vegyes hangrendűek. Bizonyos hangok még hiányoztak:
v. zs, gy.
- A nyelvtani rendszer is sokat változott, bővült a toldalékok rendszere
(megjelentek az igei személyragok, az igei módjelek, a birokos személyjel, a
középfok jele, a tárgyrag és a viszonyragok).
- A mondatok szerkezete bonyolultabbá vált, kialakultak a mellékmondatok főbb
típusai.

Az ómagyar kor
Az ómagyar kor a honfoglalástól (895-900) a mohácsi csatáig (1526) tartott. A
letelepedés után a korábbi törzsi nyelvjárásokból területi nyelvjárások lettek.
Ebből a korból már vannak írásos emlékek, mivel megjelent a latin betűs
írásbeliség.
- A kor első felére jellemző, hogy gyarapodott a szókincs főleg szláv, latin és
polgárosodásról tudósító német eredetű szavakkal.
- Kialakult a mai hangrendszer. Eltűntek a korábban általános tővéghangzók.
- További toldalékok gazdagították a nyelvtani rendszert.
- Bővült a viszonyszók rendszere, kialakultak a névelők.
- Megjelennek a bonyolultabb, többszörösen összetett mondatok.
Az ómagyar kor második felét a kódexek korának is nevezik, mert a korszak
irodalmát a kódexirodalom, a kézzel írott könyvek jellemezték. A kései ómagyar kor
nyelvi anyagában az egyházi eredetű vallásos emlékek mellett már a világi jellegű
magyar szövegek is megtalálhatók.
Társalgásban a beszélők egymás között az általános tegezést használták. Ez nemtől,
rangtól és életkortól független volt.
A középmagyar kor
A középmagyar kor a mohácsi csatavesztéstől (1526) a felvilágosodás koráig
(1772) tartott. Elmondható, hogy leginkább a korszak történelme hatott a
nyelvváltozásra. A nyelvjárások kiegyenlítődését segítette a menekülők belső
vándorlási hulláma. Segítette a nyelv fejlődését a humanizmus, a reformáció és a
könyvnyomtatás. Magyar nyelven és a nyomtatott művek terjedésével bontakozott a
hitvitázó irodalom. Elkészültek az első részleges Biblia-fordítások (Károli Gáspár
– 1590), terjedt a magyar nyelvű írásbeliség (széphistóriák, Balassi Bálint, Zrínyi
Miklós írói tevékenysége). A megjelenő hazai nyelvtanok és szótárak elősegítették,
hogy elkezdődhessen a magyar nyelv egységesülése.
- A hangrendszerben török jövevényszavak hatására megjelent a dzs hang.
- A szókészlet gyarapodott (szóképzés, szóösszetétel – pl. oklevél, víziló). Nőtt a
tudományos szakszavak száma (pl. nevező, számláló – Apáczai csere János)
- Kialakult a magázó forma is.

Az újmagyar kor
Az újmagyar kor kezdetét Bessenyei György Ágis tragédiája című művének
megjelenése jelöli (1772). A nyelv fejlődésére nagy hatással volt a felvilágosodás,
mely célul tűzte ki a tudományok és művészetek terjesztését a szélesebb néprétegek
számára is. Ehhez kapcsolódott a nyelvújítás mozgalma. Fontos törekvés volt a
szépirodalom nyelvének csiszolása és a nyelvápolás fontosságának elismertetése. A
nyelv ügye összekapcsolódott a magyar nemzet függetlenségi törekvéseivel is. Erre
a korra jellemző, hogy kialakult a helysírás normarendszere és megjelent az első
magyar helyesírási szabályzat. Kialakult az egységes nyelvváltozat, az írott nyelvi
standard. Ezt az iskolareformok is segítették. A korszak nagy eseménye, hogy az
1844-es országgyűlés államnyelvvé nyilvánította a magyar nyelvet. Ezt követően
elkezdődött a magyar nyelv tudományos kutatása, létrejött a nyelvtudomány.

Az újabb magyar kor

Az első világháború után a magyar anyanyelvűek egy harmada kisebbségi
helyzetbe került. A második világháború utáni kommunista hatalom tudatosan
törekedett a nyelvi egységesítésre (a földrajzi és társadalmi nyelvhasználat közti
különbségek háttérbeszorítására). A ’60-as évektől ismét megindult a nyelvjárások
iránti érdeklődés, a rendszerváltás után pedig szabadabb lett az érintkezés a Kárpát-
medencei magyarság egyes részei között.
A tudományos és technikai fejlődés, az informatikai forradalom, a globalizáció a
nyelvre is erős hatással volt (van). Megnőtt a beszélt nyelv szerepe, illetve az
internet révén kialakult az írásos beszélgetés műfaja. Nőtt az egyes
nyelvváltozatokból (szleng, szaknyelv), illetve az idegen nyelvből átvett szavak
száma a köznyelvben. A kor legnagyobb nyelvi változásai a szókészletet érintették
(érintik).

Forrás: eduline.hu/segedanyagtalalatok/letolt/5937 és Fráter Adrienne Magyar nyelv 12, Mozaik

kiadó