A magyar nyelv története

Nyelvrokonság
Különböző népcsoportok történelmük kezdetén azonos földrajzi helyen –
közös őshazában – éltek, így azonos nyelvet használtak (alapnyelv).
A közös hazából elvándorolt törzsek nyelve később más-más hatásoknak
kitéve fejlődött, így ma már nem értik meg egymást, de a nyelvtudomány
módszereivel bizonyítható a közös eredet.

A magyar nyelv rokonai

A magyar nyelv az urali nyelvek csoportjába, azon belül a finnugor
nyelvcsaládba tartozik.

III. A nyelvrokonság bizonyítékai

1.) Szabályos hangmegfelelés
- A nyelv hangkészlete szabályosan változik. Ugyanabban a
helyzetben ugyanaz a hang ugyanúgy változik.
- Szókezdő helyzetben mély magánhangzó előtt a -p hangból -f lett, a -
k hangból -h p > f:pa > fa, pun > fon k > h:kala > hal
- két magánhangzó között a -t hangból -z lett t > z: kete > kéz, mete >
méz

2.) Alapszókincs
Az alapszókincs a nyelv legősibb korszakából származik. Megnevezi az
ember testrészeit, a rokonsági fokokat, az embereket körülvevő természeti
jelenségeket, állatokat, növényeket stb. Utal egy nép eredeti lakóhelyére.

3.) Ősi magyar szókészlet

a) Jellemzői
- a szókincs annak a helynek a jellemzőit tükrözi, ahol a népesség
kezdetben élt
- a hely jellemzői lehetnek az állat- és növényvilág, domborzati és
éghajlati viszonyok
- a legtöbb szó egy vagy kéttagú
- a főnevek magánhangzóra végződnek (= tővéghangzó) a
tővéghangzó később lekopik, a szótő többnyire megnyúlik (= a rövid
magánhangzó helyett hosszú lesz: utu > út)
 b) Fajtái
- igék: van, lesz, él, hal, áll, siet, sír, ad, fog, öl, tép, fűz, lő, evez,
mos, süt
- testrésznevek: váll, láb, kéz, ujj, homlok, szem, száj, fül, torok,
szív, máj, fő=fej
- család és rokonságnevek: apa, anya, fiú, leány, öcs, férj, férfi,
rokon, árva, meny
- természeti tárgy/jelenség: ég, hajnal, villám, hold, hó, tavasz,
tél, kő, vas, arany
- növény-és állatvilág: fa, hárs, fenyő, fű, hagyma, bogyó, eper,
nyúl, egér, lúd, hal
- lakás, eszközök, fegyverzet: falu, ház, háló, kés, fazék,
kenyér, íj, nyíl, ideg
- melléknevek: nagy, hosszú, vékony, sovány, könnyű, keserű,
meleg, fekete,
- számnevek: egy, két, három, négy, öt, hat, hét, húsz, harminc,
első, második
- névmások: én, te, ő, mi, ti, ki, mi, ez, az

4.) A nyelvtani eszközkészlet hasonló az azonos nyelvcsaládba tartozó

nyelveknél
- agglitunáló nyelv (a toldalékokat a szótő után tesszük)
- hangrend-törvény az ősi szavaknál - nincs nyelvtani nem
- a jelző nincs egyeztetve a jelzett szóval
- a birtokos személyjelek kifejezik a birtokos és birtok számát a legtöbb
urali nyelvben az E/1. személyű birtokost -m rag jelöli
- a határozórendszerre jellemző a hármas irányultság (hol, honnan,
hová)
- -k többesjel, -bb középfok jele
- igei idő- és módjelek
- tárgyas igeragozás

IV. A magyar nyelv történeti korszakai

1.) Ősmagyar kor
- a vándorlások ideje (kb. i.e. 1000-től) a honfoglalásig a VIII. század
közepétől 895-ig
- az önálló magyar nyelv kialakulásának korszaka
- a magyar nyelv törzsi nyelvjárásokra tagolódik
- nyelvemléktelen kor, csak következtetni tudunk a nyelvállapotra

2.) Ómagyar kor

- a honfoglalástól a mohácsi vészig (896-1526)
- a magyar nyelvű írásbeliség kezdetei
- az irodalmi nyelv kialakulásának kezdetei
- írásos nyelvemlékek maradtak ránk
- szórvány- és szövegemlékek, kódex- és krónikairodalom

3.) Középmagyar kor

- a mohácsi vésztől a felvilágosodás koráig (1526-1772)
- irodalmi nyelvünk a korszak végére nagyjából kialakul - ezt
segítik
• a humanizmus eszméi
• a reformáció
• a könyvnyomtatás
• a literátusréteg kialakulása
- az irodalmon kívüli írásbeliség elterjedése: grammatikák megjelenése,
szótárak
- az erdélyi remekírók munkássága

4.) Újmagyar kor

- a felvilágosodás korától a XIX. század második feléig
- a nemzeti irodalom fellendülése  irodalmi nyelv megszilárdulása
- a nyelvújítás kora  hatása
- megkezdődik a hangtani és helyesírási normarendszer kialakulása

5.) Újabb magyar kor

- a XIX. század második felétől napjainkig
- a formai elemek egységesülése befejeződik, a normarendszer
megszilárdul
- a köznyelv és az irodalmi nyelv egyre jobban közeledik egymáshoz,
és egyre jobban hat egymásra
- megjelentek a szótárak, lexikonok
- a nyelvészek kidolgozzák a nyelvművelés alapjait
- kialakulnak a mai nyelvváltozatok