20.

tétel: A leggyakoribb stílusrétegek jellemzőinek megismerése, felismerése,

elemzése, összefüggésben a szövegtani jellemzőkkel

A stílus az a sajátos mód, ahogyan gondolatainkat, közölnivalóinkat a nyelvi

eszközök megválogatásával kifejezzük. A stílust a nyelvi elemek kiválasztása és
elrendezésük módja alakítja ki. A stílust befolyásolja a kommunikáció minden
tényezője: a közlő egyénisége, a közlési csatorna, a nyelvi kód, a közlemény tárgya,
célja, műfaja, formája, a közlési körülmények, a beszédtársak egymáshoz való
viszonya, a korízlés, a korstílus változása.

Bármely nyelvi elem stíluselemmé válhat. Egy adott nyelvi jelsort különböző
tényező(k) tesznek egyedivé, sajátossá. Állandósult stílusértéknek nevezzük a szó
jelentésének azt a részét, amelyet a nyelvben szokásos felhasználási lehetőségként
ismerünk és többnyire használunk. Ha egy szó jelentése az idézett szövegrészletben
egyéni és lakalmi felhasználás révén jelentéstöbbletet nyer, akkor a jelentéstöbbletet
alakalmi stílusértéknek nevezzük .

Stiláris zérófokúságnak nevezzük azt a semleges stílust, amely stiláris szempontból

közömbös nyelvi eszközöket tartalmaz (nyelv-stilisztikai szempontból nincs benne
semmi , aminek stílushatást tulajdoníthatnánk). Stíluseszköz minden olyan nyelvi
eszköz, amely a stiláris zérófokúságtól való eltérést, stíluserényt vagy stílushibát
eredményez. A stíluseszközök akkor eredményeznek stíluserényt, ha az adott
szövegösszefüggésben vagy beszédhelyzetben elérik a kívánt hatást és
stílushibákat okoznak akkor, ha az elérendő hatást a kifejezésmód fogyatékossága
akadályozza.

Néhány fontosabb stilisztikai fogalom, kategória

A nyelv és a stílus szorosan összefügg, a nyelv eszköztára a stílusnak. A nyelv

változásával a stílus is megváltozik. A változás koronként következik be. Ezeket
nevezzük stíluskorszakoknak, stílusáramlatoknak. A nyelv és a stílus normatív. A
stílusnak kifejező ereje, szemléletessége, expresszivitása van. Stílusosnak nevezzük
az alkalomhoz illő, megfelelő közlést, amelynek ellenkezője a stílustalan. A
stílusrétegek olyan kifejezésmódok, amelyek nyelvváltozatokhoz, a társadalmi
érintkezés meghatározott területeihez kapcsolódnak. Ennek tipikus nyelvi – stilisztikai
eszközei és szabályai vannak.

Az egyes stílusrétegek nyelvi és esztétikai igényességük és stiláris zérófokúságuktól

való eltérésük tekintetében nagyon különböznek egymástól. A stílusárnyalat vagy
hangnem stílusrétegeken belül kialakuló, nyelvváltozattól függő minősítő
megnevezés , amely utal a beszédhelyzetre, a beszélő lelki állapotára, viszonyára a
témához, a címzetthez, kifejezheti a nyelvi igényesség mértékét, utalhat a műfajra, a
mű keletkezésének idejére.

Szövegtípusok és stílusnormáik

A kommunikációt célja szerint tudjuk osztályozni. A kommunikáció megvalósulásának

módja szerint léteznek magán és nyilvános szövegek szóbeli vagy írott formái. Az
egyes szövegtípusok stílusnormáit illemszabályok , hagyomány , szokások alakítják
ki. A tényszerű közlések csak akkor informatív értékűek , ha a szöveg kifejtettsége a
befogadó számára szükséges és elégséges mértékű. A kodifikálás többek között a
jogi iratok megreformálását szövegezését jelenti, szerkesztésüknek szigorú
szabályai vannak.

A szépirodalmi stílus

A szépirodalmi stílus a legválasztékosabb nyelvi és esztétikai szempontból

legigényesebb művészi célú stílusréteg. A szépirodalmi stílus íróira jellemző a sűrített
kifejezésmód és az újítás, képszerűség. Műveik szerkezete megreformáltabb a
köznyelvinél. A stílus megválasztásában nagy szerepe van az egyéniségnek, az
eredetiségnek. A költők, írók általában sok motivált szót használnak, ezeknek kettős
a jelentése. Poétikai funkciónak nevezzük a művészi közlés megreformáltságát ,
esztétikai funkcióját. A szépírói szövegeket többféleképpen is értelmezhetjük. A
stíluselemzésnek sokféle módszere és lehetősége van.

A képszerűség elemei, stíluseszközei

A szemléletesség és hatásosság fontos eszköze a képszerűség. Költői képnek azt a

szövegelemet tekintjük, amely csak az adott szövegbe épülve funkcionál képként. A
képszerű kifejezésmód gyakran alkalmazott eszközei a szóképek vagy trópusok. (A
trópus görög eredetű szó , fordulatot jelent). Nem tartozik a szóképek közé, de a
képszerű beszéd jelenségének tartjuk a hasonlatot, a körülírást és az eufemizmust.
Ezeket a stílusjelenségeket szóképekhez csatlakozó stiláris eszközöknek nevezzük.