4.

tétel: A Halotti beszéd és könyörgés felépítése, alaktani, jelentéstani sajátosságai

A nyelvemlék olyan írott szöveg, amelyből vizsgálni lehet a magyar nyelv korábbi állapotát, például
a hangzás, a szókincs vagy a jelentés változását.
A finnugor nyelvcsaládban a magyar nyelvemlékek a legkorábbiak.
A nyelvemlék lehet: szórványemlék, szójegyzék, glossza, szövegemlék vagy kódex.

Halotti beszéd és könyörgés

Típusa: szövegemlék (összefüggő, teljesen magyar nyelvű szöveg)

Keletkezése: 1200 körül

Felfedezése: a Pray György nevű szerzetes találta a 18. században egy kódexben, amit később az ő
tiszteletére neveztek el Pray-kódexnek
Jelentősége: ez az első magyar nyelvű szöveg. Latinból fordították.

Miért magyar nyelvű? – a hívek nem tudtak latinul, illetve ebben a korban már az egyházon belül
sem mindenki tanult latint
Jellemzői: 32 soros, 274 szóalakot tartalmaz. Az írásképe tiszta, rendezett és a kódexben
közvetlenül utána a latin eredetije áll

Műfaja: prédikáció, temetési beszéd

Felépítése: két részből áll:
a) beszéd, ami elmondja és magyarázza Ádám és Éva bűnbeesésének történetét. Ez a latin szöveg
szabad átdolgozása.
b) könyörgés, ami a latin szöveg szó szerinti fordítása, mert a könyörgés formája kötöttebb, nem
lehetett eltérni tőle, ezért ez a rész sokkal nehézkesebb, „magyartalanabb”, mint a mű első egysége

A mű nyelvtani jellemzői:
1. Hangtani jellemzők:
– a szóvégi magánhangzók eltűntek. A tihanyi apátság alapítólevelében (1055-ben) még hodu utu
(had út) szerepel, itt már csak pur (vagyis: por) és nem poru.
– a magánhangzók zártabbak voltak, pl. pur (por), pukulnek (pokolnak), ürdüng (ördög) – vagyis
1200 után nyíltabbá válás történt a magyar magánhangzókban
– léteztek diftongusok (kettőshangzók), pl. homou (hamu), valou (való)

2. Alaktani jellemzők:
– a toldalékok a szótőhöz tapadnak, pl. halálnek haláláal
– nem mindig van hangrendi illeszkedés, pl. halálnek – itt ma csak mély hangrendű toldalék állhat:
halálnak
– többféle múlt időt használtak, pl. elbeszélő múlt: terümtevé (teremtette); folyamatos múlt: odutta
vala (adta)

3. Jelentéstani jellemzők:
– egyes szavak ma már nem léteznek, pl. isa (íme), heon (csak)
 egyes szavak jelentése mára megváltozott, pl. a munkás világ szókapcsolat a műben gyötrelmes
világot jelent

4. Helyesírási jellemzők:
– a tulajdonneveket kis kezdőbetűvel írták, pl. adamut (Ádámot)
– a mondatvégi írásjelek közül nincs kérdőjel, felkiáltójel, csak pontot használtak
– ugyanazt a hangot többféle betű is jelöli, pl. a k hangot hol c, hol k betű
5. Retorikai (szónoki) jellemzők:
a mű kapcsolatot teremt a temetésen lévőkkel, pl. van benne megszólítás (feleim), kérdés és válasz
(Kik azok? Mi vagyunk.).

A mű hatása: Kosztolányi Dezső és Márai Sándor is írt Halotti beszéd címmel verset a 20.
században, mindketten idézik is az eredeti szöveg részleteit, pl. „Látjátok feleim...”

A tételnek ezt a részét nem kell megtanulni, de ha véletlenül a szóbelin fel kell olvasnod a
műből, legalább az elejének az olvasatával és az értelmezésével legyél tisztában:

A mű elejének betűhív átirata:

Latiatuc feleym ʒumtuchel mic vogmuc. ýſa pur eſ chomuv uogmuc. Menýi miloſtben terumteve
eleve mív iſemucut adamut. eſ odutta vola neki paradiſumut haʒóá. Eſ mend paradiſumben uolov
gimilcíctul munda nekí elnie. Heon tilutoa wt ig fa gimilcetvl. Ge mundoa nekí meret nū eneẏc. ẏſa
kí nopun emdul oʒ gimilſ twl. halalnec halaláál holʒ.

A mű elejének olvasata (így hangozhatott a szöveg 1200 körül):

Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isȧ, por ës homou vogymuk. Mënyi milosztben
terömtevé elevé miü isëmüköt Ádámot, ës aduttȧ valá neki pȧrȧdicsumot hȧzoá. Ës mënd
pȧrȧdicsumben valou gyimilcsëktűl mondá neki élnië. Hëon tilutoá űt igy fá gyimilcsétűl. Gye
mondoá neki, mérët nüm ënëik : isȧ, ki napon ëmdöl az gyimilcstűl, hȧlálnek hȧláláȧl holsz.
 5. tétel: A nyelvújítási mozgalom történetéből: az otológus-neológus vita

A nyelvújítás fogalma: a nyelvművelők (írók, költők, nyelvészek) tudatos beavatkozása a nyelv

életébe.

Ideje:
– szűkebb értelemben 1790 és 1819 között (1790-ben terjesztették először az országgyűlés elé, hogy
a magyar legyen a hivatalos nyelv; 1819-ben jelent meg Kazinczy Ortológus és neológus nálunk és
más nemzeteknél című értekezése, amely lezárta a nyelvújítási harcot). A nyelvújítás szinte az
akkoriban nem engedélyezett politikai küzdelmet helyettesítette.
– tágabb értelemben 1772-től 1872-ig (a magyar felvilágosodás kezdetétől a Magyar Nyelvőr című
folyóirat megjelenéséig)

Céljai:
– a magyar szókincs bővítése
– az idegen szavak magyarral való helyettesítése
– az egységes nemzeti nyelv megalkotása volt

Előzményei:
A 16-17. századtól több könyv is megjelent a magyar nyelv jellemzőiről, pl. Sylvester János műve.
A 18. század végén viszont a Habsburgok németesítő törekvései, illetve a felvilágosodás eszméinek
terjedése felerősítette a magyar nyelv megújításnak szándékát. Ezt legkorábban Bessenyei György
fogalmazta meg Magyarság (1778) című röpiratában: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós,
de idegenen sohasem.”

A nyelvújítás folyamata:
A 18. század utolsó harmadától irodalmi szalonok, társaságok, folyóiratok jöttek létre, a színjátszás
fejlődött, növekedett a könyvkiadás.
Országos viták kezdődnek az egységes irodalmi nyelv ügyében. Ezek voltak a legfontosabb
kérdések:
Mi legyen az irodalmi nyelv alapja?
– az élőbeszéd vagy a régi magyar irodalmi nyelv?
– a nyelvjárások? De közülük is melyik? (végül az észak-keleti „győz”, Kazinczy is ezt beszélte)
Ki döntse el a vitás kérdéseket?
– az írók? a nyelvészek? a beszélők összessége?
Mi fejleszti jobban a nyelvet?
– a fordítások vagy az eredeti művek?
Helyesírási kérdések: kitört a jottista-ypszilonista háború: vagyis a szóelemző és kiejtés szerinti
írásmód harca:
– a jottisták (Révay Miklós vezetésével) a szóelemző (pl.: látja, kertje, adja) írásmódot javasolták.
– az ypszilonisták (Verseghy Ferenc vezetésével) a kiejtés szerinti (láttya, kerttye, aggya)
írásmódot.
A jottisták győztek, Kazinczy is őket támogatta.

A fő nyelvújítási harc Kazinczy vezetésével:

A két fő ellentábor:
– ortológusok (hagyományőrzők, szerintük a nyelv magától is meg fog újulni)
– neológusok (nyelvújítók, céljuk a beavatkozás a nyelv életébe)
Mindkét csoport szerint szükség van a nyelv megújítására, mert ez más nyelvek esetében, pl. német,
francia is megtörtént. A két csoport felfogása, módszerei tértek el egymástól, tehát a nyelvújítás
nem maradiak és haladók harca volt.
A harc menete:
1811 – Kazinczy kiadja Tövisek és virágok című epigrammagyűjteményét, amelyben gúnyolja az
ortológusokat
Ezt követően Kazinczy részletesen ki is fejtette programját.

1813 – az ortológusok kiadják a Mondolat című gúnyiratot, amelyben nyelvújítási szavakból írnak
szöveget és szótárat is mellékelnek hozzá. Pl. (ezt nem kell megtanulni, csak érdekesség!) „engedd,
hogy beszédem a csiklándlágyságot nyaló, vadonc locsmoj tajtékot mammoló tiszta folyam
löllyedékjéhez hasonlítson!”

1815 – Kölcsey Ferenc és Szemere Pál (Kazinczy tanítványai) megírja a Felelet a Mondolatra című
gúnyiratot, melyben az ortológusok nehézkes fogalmazásmódját parodizálják. Pl. (ezt sem kell
tudni) „a korán egy édes hajnal pólyáit bontja, a komor setét felhőit szélyt űzi és a boncolt
humorványok közül fejti ki a piros világosságot.”

1819 – Kazinczy megírja az Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél című szövegét.
Ebben elismeri a nyelvújítók hibáit, túlzásait, de kiáll a nyelv megújításának szükségessége mellett:
„Jól és szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszersmind...”

A nyelvújítás módszerei:

Ezeket főleg az ortológusok alkalmazták:

– tájszavak köznyelvivé tétele, pl. betyár, hullám
– régi magyar szavak felelevenítése, pl. év, Géza, hon, hős

Ezeket főleg a neológusok alkalmazták:

– idegen szavak magyarosítása, pl.: latin balaena  bálna; német Kellner  pincér
– szóképzés, pl. -alom (sokadalom), -elem (történelem), -mány (állítmány), -mény (élmény)
– szóösszetétel: szemüveg, jármű, folyóirat
– szóelvonás: kapál  kapa; árnyék  árny
– szócsonkítás: címer  cím; gépely  gép
– szóösszerántás: híg + anyag  higany; cső + orr  csőr
– szóvegyülés: ordít + kiabál  ordibál; csokor + bokréta  csokréta

A nyelvújítás eredményei:
Létrejött az egységes magyar irodalmi nyelv, illetve a művelt köznyelv.
Kb. tízezer új szó keletkezett, többségüket ma is használjuk.
Volt néhány ötlet, amely nem terjedt el, pl. a hónapok nevének magyarítása (január = zúzoros);
popont (= kettőspont); foltos nyakorján (= zsiráf)
1832-ben megjelent az első helyesírási szabályzat.
1844-től a magyar lett a hivatalos nyelv.
1872-ben megjelent a Magyar Nyelvőr c. folyóirat első száma.
 8. tétel: A magyar nyelv területi tagolódása: a palóc és a csángó nyelvjárás
jellemzői

Minden nemzeti nyelv tagolható vízszintes (földrajzi), illetve függőleges (társadalmi) szempontból.
A földrajzi tagolás a regionális köznyelveket és a nyelvjárásokat, a társadalmi a csoportnyelveket
eredményezi.

A regionális köznyelvek: a köznyelv vidéken használt változatai.

A nyelvjárások: a köznyelvtől különböző, sajátos területi nyelvváltozatok.

A nyelvjárások típusai:
A magyar nyelvjárások nem olyan eltérőek, mint például a németek. A magyar nyelv tíz nyelvjárási
régióra oszlik, pl. nyugat-dunántúli, dél-alföldi, palóc, mezőségi, székely, moldvai. Ezek leginkább
a szókészletben, illetve a hangok ejtésében különböznek egymástól.

A palóc nyelvjárás (más néven északnyugati)

Helye: Szlovákiában és Észak-Magyarországon elterjedt, pontosabban a Vágtól keletre, a Dunától

és a Budapest-Szolnok vonaltól északra.
A magyar irodalomban a leghíresebb palóc Mikszáth Kálmán.

Jellemzői:
– hangtani sajátsága az „a” és „á” hangok köznyelvitől eltérő ejtése; az „a” helyett rendszerint
ajakzárás nélkül képzett „â”-t ejtenek (rövid „á”),
az „á” helyett pedig néhol egészen „ó”-ba hajló „ā”-t: (hosszú „a”), pl.: szâmār (szamár), âlmâ
(alma), nâgy (nagy)
– megkülönböztetik a „ly” hangot a „j”-től: l(j)āny, fol(j)ó, l(j)uk, gól(j)â
– záródó típusú diftongusokat ejtenek („ó” >> „au”, „ő” >> „öü”, „é” >> „ië”)
– a -val, -vel rag „v”-je rendszerint nem hasonul: sokvâl (sokkal), hāzvâl (házzal), giëpvel (géppel)
– még hallható a régmúlt igeidő: megcsókolt volt
– a „megyek” helyett általános a menek, például âszt mënëk fiërjhë (aztán nemsokára férjhez
megyek)
– a köznyelvi -ban, -ben helyett helyhatározók esetén néhol -on használatos: vāroson (városban)
– az az névelő helyett a is használatos pl. „a Anna”
– a palóc nyelvjárás tájszavai között a szlovák eredetű szavak is feltűnnek, pl. motorka
(motorkerékpár)

A csángó nyelvjárás (más néven moldvai)

Helye: a moldvai csángók Romániában élnek, Moldva tartományban, az anyanyelvük magyar, a

vallásuk katolikus. Számuk kb. 40 ezer fő.
A magyar köznyelvtől a csángó nyelvjárás áll a legtávolabb.

Jellemzői:
– sok a kettős magánhangzó, pl. „keit” (két)
– az „á” hang ejtése zárt, közelebb áll az „a”-hoz, az „e” viszont lehet zárt vagy nyílt is
– ajakzárás nélkül képzett„â”-t is ejtenek, pl „âpám” (apám)
– sziszegő beszéd jellemzi, pl. „lásszuk” (lássuk), „maszt” (most)
– a dzs fonéma is megtalálható itt („dzsermek” – gyermek, „dzsió” – dió)
– gyakori az elbeszélő múlt idő, pl. „harangozának” (harangoztak), de a régmúlt idő is, pl. „hítták
vót” (hívták)
– az „és” kötőszó helyett „s”-t mondanak
– sok kicsinyítő képzőt használnak, pl. „macskácska”, „fácska”
– sajátos csángó (nem román eredetű) szavakat használnak, ezek archaizmusok, pl. „bücsü”
(becsület), „csúkmony” (tojás), „csánni” (csinálni)
– a román nyelvből kevés szót vettek át

9. tétel: A szavak szófaji rendszerbe sorolásának kritériumai

A szófaj fogalma: a nyelvhasználatban egyformán viselkedő, azonos szerepet betöltő, azonos célra
szolgáló szavak osztályai.
Egy szó szófajba sorolásához négy szempontot kell figyelembe venni:
- a szó szótári jelentését
- alaki viselkedését (toldalékolhatóságát) – egy szó lehet toldalékolható, pl. kutya-kutyák, vagy nem
toldalékolható, pl. de, is, a
- mondatbeli szerepét (milyen mondatrész lehet?)
- szövegbeli szerepét – ennek a mondatszóknál van jelentősége

A szófajok három nagy csoportja: alapszófajok, viszonyszók, mondatszók.

Az alapszófajok: - három altípusa van: valódi alapszófajok, névmások, igenevek

I. Valódi alapszófajok:
- jelentésük önálló, fogalmi jelentés
- toldalékolhatók
- önálló mondatrészek, bővítményeket vehetnek fel

Típusai:
1. Ige: cselekvést, történést, létezést fejez ki.
Fajtái:
- cselekvő igék (fizet, beszél, tanul)
- középigék - történést, létezést fejeznek ki (hajlik, pusztul, létezik, van)
- műveltető igék (írat, olvastat, futtat)
- visszaható igék (törölközik, mosakodik)
- kölcsönös igék (birkóznak, ölelkeznek)
Gyakori toldalékai:
- képzők (pl.:-ul/-ül, ít)
- múlt idő jele (-t, -tt)
- feltételes mód jele (-na/-ne/-ná/-né)
- felszólítómód jele (-j és változatai)
- igei személyragok (-k, -m)
Mondatbeli szerepe: mindig állítmány

2. Főnév: élőlények, tárgyak, gondolati dolgok neve.

Fajtái:
- tulajdonnevek (személynevek, állatnevek, földrajzi nevek, csillagnevek, címek, díjak nevei,
márkanevek, tárgynevek, pl. Szent Korona)
- köznevek (gyerek, lány, nádas, csorda, anyagnevek, jóság, barátság)
Gyakori toldalékai:
- főnévképzők (-ság/-ség, -mány/-mény, -vány/-vény)
- többes szám jele (-k)
- birtokos személyjelek (-m, -d)
- tárgyrag
- határozóragok (-ban/-ben, -ba/-be, -hoz/-hez/-höz)
Mondatbeli szerepe: lehet állítmány (A férje orvos.), alany, tárgy, határozó, jelző (A ház ablakai
kinyíltak.)

3. Melléknév: személyek, tárgyak, dolgok tulajdonságát fejezi ki.

Gyakori toldalékai:
- fokjelek (-bb, leg+-bb)
Mondatbeli szerepe: lehet állítmány (A labda piros.), minőségjelző (A piros labda gurul.)

4. Számnév: személyek, tárgyak, dolgok mennyiségét fejezi ki.

Fajtái:
-határozott, pl. kettő, négyötöd, tizedik
- határozatlan, pl. sok, néhány
Típusai:
-tőszámnév, pl. tíz
- törtszámnév, pl. háromnegyed
- sorszámnév, pl. tizedik
Gyakori toldalékai:
- fokjelek, pl. sok-több-legtöbb
Mondatbeli szerepe: lehet állítmány (Három a kislány.), mennyiségjelző (Két almát evett.)

5. Határozószó: a cselekvés, történés, létezés helyét (kint), idejét (ma, most), módját (kiabálva)
és egyéb körülményeit (együtt) fejezi ki.
Gyakori toldalékai: - csak korlátozottan toldalékolható
Mondatbeli szerepe: mindig határozó

II. Névmások: alapszófajokat helyettesítenek egy szövegben.

- jelentésüket a szövegben nyerik el
- ragozhatók, képzők azonban csak kivételesen járulhatnak hozzájuk
- önállóan mondatrészek, de alig bővíthetők
Csoportosításuk:
-csak főnevet helyettesítenek: személyes (én, te), birtokos (enyém, tied), kölcsönös (egymás),
visszaható (magam, magad) névmások
-főnév, melléknév, számnév, határozószó helyett állnak: mutató (ez, akkor), kérdő (ki?, mikor?),
vonatkozó (aki, amely), határozatlan (valaki, valamelyik), általános (minden, bárki) névmások

III. Igenevek: igéből képzett főnevek, melléknevek és határozószók, melyek az igék

tulajdonságaival rendelkeznek.
- jelentésük önálló, fogalmi jelentés
- toldalékolhatók
- önálló mondatrészek, bővítményeket vehetnek fel
Fajtái:
- főnévi (befejezni, énekelni)
- melléknévi (folyamatos: énelkő, befejezett: elénekelt, beálló: elénekelendő)
- határozói (énekelve, dalolva, befejezvén) – ezek tovább nem toldalékolhatók

A viszonyszók:
- jelentésük viszonyjelentés
- általában nem toldalékolhatók (kivétel a segédigék)
- önállóan nem mondatrészek, nem bővithetők.
Fajtái:
- névelő (egy, a, az)
- névutó (alatt, után, között)
- segédige (fog, volna, lesz, marad)
- igekötő (ki, be, vissza)
- kötőszó (és, is, vagy, is-is, vagy-vagy)
- szóértékű módosítószó (nem, se)

A mondatszók:
- nincs önálló jelentésük, de érzelmet, indulatot kifejezhetnek
- nem toldalékolhatók
- önállóan nem mondatrészek, nem bővíthetők, de önálló, tagolatlan mondatot alkotnak
Fajtái:
- indulatszó (Hé!, Jaj!, Ó!)
- mondatértékű módosítószó (igen, nem, persze)

Több szófajú szavak: szótári alakjuk több szófaji kategóriába is beletartozik, pl. tanuló (főnév és
melléknévi igenév). A szövegkörnyezet alapján minden esetben meg tudjuk határozni, hogy a szó
éppen melyik szófaji szerepben van jelen.

Átmeneti szófajok: több szófaj sajátosságait hordozzák magukban, pl. az igenevek.

Feladat: Határozza meg az alábbi szöveg kiemelt szavainak szófaját!

„Az író szobrát egyébként 2001 óta tervezik, amikor is a magyar internetezés történetében eddigi legsikeresebb népi
kezdeményezés eredményeképp Rejtő Jenőről utcát neveztek el az Erzsébetvárosban: akkor a Szövetség utca egy rövid
szakasza kapta meg az író nevét. Ezt követően vetődött fel a szobor ötlete is, amelyet először az író törzshelyének
számító Japán Kávéház helyén álló Írók Boltja elé szerettek volna állítani, majd a Magyar Színház előtti térben
állapodtak meg. Mivel azonban az elmúlt öt év alatt nem sikerült az erre fordítandó alapot gyarapítani, most
szerveztek egy jótékonysági estet tehetős rajongóknak harmincezer forintos belépővel, jelmezbállal, tombolával.”

Megoldás:
az – viszonyszó, névelő
író – alapszófaj, valódi, főnév
tervezik– alapszófaj, valódi, ige
amikor – alapszófaj, névmás, vonatkozó
magyar – alapszófaj, valódi, melléknév
legsikeresebb – alapszófaj, valódi, melléknév
el – viszonyszó, igekötő
ezt – alapszófaj, névmás, mutató
is – viszonyszó, kötőszó
számító – alapszófaj, melléknévi igenév
Magyar Színház– alapszófaj, valódi, főnév
gyarapítani – alapszófaj, főnévi igenév
most – alapszófaj, határozószó
harmincezer– alapszófaj, valódi, számnév
 10. tétel: A mondat szerkesztettség és mondatfajta szerinti típusai

A mondat a beszéd legkisebb egysége. A mondatok láncolatai szöveget alkotnak.

A mondatok csoportosítása háromféleképpen történhet:

I. A mondat fajtái szerkezetük szerint:

EGYSZERŰ MONDAT ÖSSZETETT MONDAT

tagolt tagolatlan szerves szervetlen
tagolatlan mondat
kap-
teljes hiányos csolódik egy ta-
(valamelyik fontosabb elem golthoz, vagy
tő bővített hiányzik a mondatból) csak tagolatlan
mondatból áll)
tő bővített
alárendelő mellérendelő

alanyi -kapcs.
állítmányi -ellentétes
tárgyi -választó
határozói -következtető
jelzői -magyarázó

Magyarázat:
Egyszerű mondat: egy tagmondatból áll
– tagolatlan mondat: nincs benne alany-állítmányi viszony, pl. Kedves egybegyűltek!; Jaj!; Szia!

– tagolt mondat: van benne alany-állítmányi viszony, pl. Kati olvas.

– teljes mondat: van benne alany, állítmány és kötelező vonzat, pl. Tegnap a kertben dolgoztam. (ha 1. vagy
2. személyű alany hiányzik, akkor a mondat nem hiányos). Az alanytalan mondat, pl. Havazik., és a 3.
személyű, határozatlan alanyú mondat sem hiányos, pl. Építik a házat.

– hiányos mondat: hiányzik a mondatból a 3. személyű határozott alany (pl. Tanult egész nap.), az állítmány
(pl. Madarat tolláról.) vagy a kötelező vonzat (pl. Nem tudom. – hiányzik a tárgy), de a szövegkörnyezetből
kiegészíthető

– tőmondat: csak alany és állítmány, ill. a kötelező vonzat van benne. pl. Süt a nap. Mi megcsináljuk a
feladatunkat.

– bővített mondat: a fő mondatrészek mellett bővítmények is vannak (tárgy, határozók, jelzők) pl. Pisti levest
ebédel a konyhában.

Összetett mondat: két tagmondatból áll (ha kettőnél több van benne, akkor az már többszörösen összetett
mondat)
– szerves: a két tagmondat között nyelvtani viszony van

– szervetlen: a tagmondatok között nincs nyelvtani viszony, mert közülük legalább az egyik tagolatlan, pl.
Feri, nézz ide! – itt az első tagmondat tagolatlan, a második tagolt

– alárendelő: a két tagmondat nem egyenrangú, a mellékmondat a főmondat valamelyik hiányzó

mondatrészét fejti ki, pl. Azt gondolta, hogy csak virágot vesz. (az 1. a főmondat, a 2. a mellékmondat, ami
kifejti a főmondat tárgyát). Fajtái: alanyi, állítmányi, tárgyi, határozói, jelzői. Vannak olyan alárendelő
mellékmondatok, amelyek sajátos jelentéstartalmat is kifejeznek:

A sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok fajtái

Típus Jellemző kötőszók Példamondatok
Hasonlító mint, akár Kikopott a beszédből, mint
mogyoró a tokjából.
Feltételes ha Nem szól az okos, ha bizonyo-
san nem tudja.
Következményes hogy, úgyhogy Úgy megijedt, hogy benne
akadt a szó.
Megengedő habár, noha, ha-is, jóllehet Habár fáradt, befejezi a fogal-
mazást.
Nem szól, ha a kerék kiesik is.

– mellérendelő: a tagmondatai egyenrangúak, egy szinten állnak. Fajtái: kapcsolatos, ellentétes, választó,
magyarázó, következtető
A mellérendelő összetett mondatok fajtái
Típus Kötőszók Példamondatok
Kapcsolatos és, s, meg, is, sőt; is-is, sem- Mást mond, és mást gondol.
sem, nemcsak-hanem is; Az igazi magyar nemcsak magyarul
egyrészt-másrészt beszél, hanem magyarul álmodik is.
Ellentétes azonban, ellenben, pedig, Sokat beszél, de keveset mond.
viszont, (nem) hanem, ám, Vize sincs, mégis beszél.
de, csakhogy, mégis
Választó vagy, vagy-vagy, akár-akár Akár falnak mondod, akár nekem.
Szólj szépen, vagy hallgass!
Magyarázó hiszen, mivel, ugyanis, tud- Könnyen szóba elegyedik valakivel,
niillik; azaz, vagyis, illetve, ugyanis kedveli a társaságot.
mégpedig
Következtető ezért, tehát, így, ennélfogva Barátságos, így könnyen szóba ele-
gyedik valakivel.

II. A mondatok fajtája a beszélő szándéka (a modalitás) szerint:

a) kijelentő mondat: célja a közlés, a tájékoztatás, hanglejtése ereszkedő, írásban a mondat végére pontot
teszünk. pl. Ma este későn megyek haza.
b) kérdő mondat: célja az információkérés. Mondatvégi írásjele a kérdőjel. Lehet:
– eldöntendő: a válasz rá igen vagy nem lehet. Hanglejtése emelkedő, ereszkedő. pl. Látod ezt?
– kiegészítendő: kérdőszóval kezdődik, a válasz rá hosszabb terjedelmű, a hanglejtése ereszkedő. pl. Merre
jártál?
c) felkiáltó mondat: célja az indulat- és érzelemkifejezés, hanglejtése ereszkedő. Érzelmet fejez ki.
Mondatvégi írásjele a felkiáltó jel. pl. Fáj az ujjam!
d) felszólító mondat: célja a felhívás, kérést, parancsot vagy tiltást fejez ki. Hanglejtése ereszkedő,
mondatvégi írásjele a felkiáltó jel. pl. Tanulj!
e) óhajtó mondat: célja vágykifejezés, gyakran indulatszóval kezdődik, az állítmány feltételes módú.
Hanglejtése lebegő. Mondatvégi írásjele a felkiáltó jel. pl. Bárcsak túl lennék már az érettségin!

III. a mondatok fajtái logikai minőség szerint:

– állító, pl. Olvasok.
– tagadó, pl. Nem olvasok.
Mind az öt mondatfajta lehet állító vagy tagadó.
Feladat: Állapítsa meg a következő mondatok fajtáját!
1. Hull a hó. – egyszerű, tagolt, teljes, tő / kijelentő / állító
2. Jaj, leállt a motor! – összetett, szervetlen / felkiáltó / állító
3. Kicsi a bors, de erős. – összetett, szerves, mellérendelő, ellentétes / kijelentő / állító
4. Nem jutott eszébe. – egyszerű, tagolt, hiányos (nincs tárgy), tő / kijelentő / tagadó
5. Futott, ezért elért a buszt. – összetett, szerves, mellérendelő, következtető / kijelentő / állító
6. Amilyen a mosdó, olyan a törölköző. – összetett, szerves, alárendelő, állítmányi / kijelentő / állító

11. tétel: A szóelemek (morfémák) szerepe a szóalak felépítésében

A szóelemek fogalma: a nyelv legkisebb önálló alakkal és jelentéssel bíró egységei. A szóelemek a
szavak alkotóelemei.

A szóelemek típusai:
1. tőmorfémák (szótövek): a szó jelentésmagját hordozzák.
A szótő lehet:
– egyalakú: ha semmilyen toldalék hatására nem változik meg az alakja, pl. kép, hajó
– többalakú: ha bizonyos toldalékok hatására megváltozik az alakja, pl. hó – havas, tesz – tehet,
tenni, tégy
Egy szótőhöz több toldalék is kapcsolódhat, pl. kertészetben. Ekkor a kert az abszolút tő (mert nem
bontható további szóelemekre), a kertész és a kertészet relatív tő.

2. toldalékmorfémák: a tőmorfémákhoz kapcsolódnak, feladatuk a tőmorféma jelentésének

megváltoztatása, módosítása vagy a mondatbeli viszony jelölése
↓
a toldalékok legtöbbször a tőmorféma után találhatók, de a tő előtt álló toldalék is van a magyar
nyelvben (a felsőfok és a túlzófok jele: legjobb, legeslegkisebb)

A morfémák csoportosítása alaki önállóságuk szerint:

– szabad morfémák: más morfémáktól függetlenül is előfordulnak, ilyenek a szótövek
– félszabad morfémák: csak más morfémával együtt fordulnak elő, velük nem olvadnak össze
egyetlen szóvá, jelentésük járulékos (névutó, névelő, igekötő)
– kötött morfémák: csak más morfémákhoz kapcsolódva fordulhatnak elő, ezek a toldalékok, illetve
a többalakú tövek egyes formái, pl. hav-as, bokr-ot, tav-ak

A toldalékmorfémák típusai:
a) képző: – a toldalékok közül elsőként követi a szótövet
– több képző is állhat egymás mellett
– megváltoztatja a szó jelentését, gyakran a szófaját is
pl: sós, egészség, futni, halász, dobol, Sándorka, olvasott (ember)

b) jel: – a képző és a rag között áll

 – több jel is társulhat a tőhöz
– a szó szófaján nem változtat, csak a jelentésén módosíthat, gazdagítja a szótő
jelentéstartalmát pl. idő-, mód-, számbeliség
pl: házak, futna, írj, nagyobb, Gézáé, várt, legkisebb

c) rag: – a szóalak végén helyezkedik el, nem követheti semmi más: zárómorféma
– meghatározza a szó mondatbeli szerepét, segíti beépülni a mondatba
– egy szóalak csak egy ragot tartalmazhat
pl: kúttal, könyvbe, székre, házhoz, ágytól

Összegezve:
A toldalékok kapcsolódási sorrendje:
(igekötő, pl. ki-, be-, le-, fel-, meg-, át-) + szótő + képző(k) + jel(ek) + rag
Előfordul néhány kivétel: kisebbség (szótő + jel + képző), nagybani (szótő + rag + képző)

Feladat: Bontsa szóelemekre a tanult módon az alábbi szöveg kiemelt szavait!

„Az író szobrát egyébként 2001 óta tervezik, amikor is a magyar internetezés történetében eddigi
legsikeresebb népi kezdeményezés eredményeképp Rejtő Jenőről utcát neveztek el az
Erzsébetvárosban: akkor a Szövetség utca egy rövid szakasza kapta meg az író nevét. Ezt követően
vetődött fel a szobor ötlete is, amelyet először az író törzshelyének számító Japán Kávéház helyén
álló Írók Boltja elé szerették volna állítani, majd a Magyar Színház előtti térben állapodtak meg.
Mivel azonban az elmúlt öt év alatt nem sikerült az erre fordítandó alapot gyarapítani, most
szerveztek egy jótékonysági estet tehetős rajongóknak 30 ezer forintos belépővel, jelmezbállal,
tombolával.”

Megoldás:
ír-ó: szótő+főnévképző
terv-ez-ik: szótő+igeképző+igerag
leg-siker-es-ebb: fokjel+szótő+melléknév képző+fokjel
kap-t-a: szótő+múlt idő jele+igerag
nev-é-t: szótő+birtokos személyjel+tárgyrag
törzs-hely-é-nek: szótő+szótő+birtokos személyjel+határozórag
szám-ít-ó: szótő+igeképző+foly. mn-i igenév képzője
áll-ít-ani: szótő+igeképző+főnévi igenév képzője
siker-ül-t: szótő+igeképző+múlt idő jele
alap-ot: szótő+tárgyrag
rajong-ó-k-nak: szótő+főnévképző+többes szám jele+határozórag
be-lép-ő-vel: igekötő+szótő+foly. mn-i igenév képzője+határozórag
jel-mez-bál-lal: szótő+szótő+szótő+határozórag
 13. tétel: Az elbeszélő, a leíró és az érvelő közlésmód

A közlésmód fogalma: az információ közlésének olyan módja, amely megfelel a helyzetnek és az

üzenetnek. Az üzenet feladója választja ki, hogy milyen közlésmódot alkalmazzon.

1. Az elbeszélő közlésmód: a feladó (irodalmi művekben elbeszélőnek vagy narrátornak nevezzük)

valamilyen történetet mond el a vevőnek (az olvasónak)

Kommunikációs céljai: tájékoztatás, esetleg felhívás, érzelemkifejezés

Jellemzői:
– időrend, ami lehet:
a múltból a jelen felé haladó,
a jelenből a múltba visszatekintő
vagy in medias res (a dolgok közepébe vágó)
– sok igét tartalmaz (pl. mondta, kérdezte, ment)
– lehet benne párbeszéd és leíró rész is
– az elbeszélő lehet E/1. személyű (a történet szereplője), vagy E/3. személyű (kívülálló)
Szövegtípusai: élménybeszámoló, sztorizás, pletyka
mese, novella, regény

2. A leíró közlésmód: egy valós vagy kitalált dolog, személy tulajdonságait mutatja be
Kommunikációs céljai: tájékoztatás, gyönyörködtetés, esetleg érzelemkifejezés
Jellemzői:
– készülhet személyről, tárgyról, helyszínről, folyamatról
– megjelenhet hétköznapi, szépirodalmi és tudományos szövegekben is. A legfontosabb szerepe a
tudományos szövegekben van, mert egy állatot, jelenséget, találmányt, betegséget stb. a lehető
legpontosabban kell leírni
– lineáris felépítésű és térbeliségre épül. A leírás haladhat a távolitól a közelebbi felé (vagy
fordítva), illetve a részektől az egész felé (vagy fordítva)
– sok főnév és melléknév fordul elő benne
Szövegtípusai: személyleírás
tájvers
egy regény szereplőjének jellemzése
piktúra (leíró vers a klasszicizmus korszakában)

3. Az érvelő közlésmód: amikor a feladó valamiről meg akarja győzni a címzettet

Kommunikációs céljai: felhívás (mert a feladó rá akarja venni a vevőt valamire, pl. szavazásra,
vásárlásra) de van benne tájékoztatás és érzelemkifejezés is
Jellemzői:
– az ok-okozatiságra, a logikára épül
– állításokat fogalmaz meg a feladó, majd azokat bizonyítja, az ellenvéleményeket cáfolja
– használ szónoki (retorikai) eszközöket, pl. megszólítás, felszólítás, kérdés
– az érvelés lehet induktív (az egyediből következtet az általánosra), vagy deduktív (az általánosból
következtet az egyedire)
Szövegtípusai: vita, felszólalás
politikai, jogi, ünnepi beszéd
esszé, tanulmány, kritika
reklám
Feladat: Sorolja be a következő szövegeket a három közlésmód valamelyikébe! Döntését indokolja
is!

A) A Fertő tó feleakkora, mint a Balaton. Elmocsarasodott partszegélyén dúsan tenyészik a nád, a

sás, meg a gyékény. Vastag nádrengeteggel övezett vize nem is igen látható máshonnan, mint a
környező dombok tetejéről. Minél beljebb hatolunk ebbe a rejtelmes vízi világba, annál több
érdekes élőlénnyel találkozunk. A belső nyílt vizek kerek nádszigeteit úszó- és gázlómadarak
népesítik be, szárcsák, vízityúkok, gémek és vadkacsák.

B) Minden életkornak, minden életszakasznak, igen, minden napnak vannak válságos tízpercei. Ez a
válság, ezek a tízpercek, ezek az élet- és munkaveszélyes pillanatok a múló idővel mind hevesebben
térnek vissza. Megesik, hogy naponta. Ilyenkor tudjad, a válságok időhöz kötözöttek. Hagyj föl
rövid időre munkáddal, lazíts napjaid rendjén, iparkodj hanyag és alázatos lenni. A tízperc elmúlik.
A munka és az élet, amíg közük van egymáshoz, megmaradnak.

C) Zsófit itt hagyta a férje kegyetlenül, gonoszul. Pedig derék fiatalember volt, a legdolgosabb,
legügyesebb ács a környéken; ki hitte volna, hogy megcsalja azt az áldott, kedves asszonyt, s
elmegy azzal a másik nővel a világba elkárhozni. Csak legalább egy szót mondott volna, mikor
elment Bágyról. De lopva mentek el, össze voltak beszélve. Elment, és nem jött vissza. Pedig már
egy éve, egészen egy éve.

Megoldás:
A – leíró (mert tájról szól, tájékoztat és gyönyörködtet, az egésztől halad a részek felé, sok a főnév)
B – érvelő (mert állít valamit és indokol, célja a felhívás, megszólítja az olvasót)
C – elbeszélő (mert történetet mond el, a múltból halad a jelen felé, E/3. személyű az elbeszélő, sok igét használ)

17. tétel: A szövegstílus hangzásbeli sajátosságai (például: zeneiség, ritmika,

különféle hanghatások)

A stílus fogalma: kifejezésmód, ami úgy jön létre, hogy a szövegalkotás során tudatosan
kiválasztunk és összekapcsolunk különböző nyelvi és nem nyelvi elemeket.
A szöveg stílusát befolyásolja:
– a szövegalkotó egyénisége
– a kommunikáció célja, témája
– a beszédhelyzet
– az adott kor stílusa

Nemcsak a szöveg tartalma, hanem a hangzása, a ritmusa is hat a befogadóra. A szöveg

hangzásának különböző stíluseszközei vannak:
1. A hang: a hang a beszéd legkisebb egysége, önmagában nincs jelentése, de kifejezőerővel
rendelkezik.
A hangzás típusai:
a) jóhangzás (eufónia): ezt előidézhetik a zöngés mássalhangzók, pl. láng, ballag
vagy a magánhangzók változatossága, pl. fülemüle
b) rosszhangzás (kakofónia): ezt előidézheti a mássalhangzók torlódása pl. strand, traktor
vagy a magánhangzók egyhangúsága pl.: megvesztegethetetlen
c) hangutánzó szavak: a külső környezet hangjait, zörejeit utánozzák, pl. zizzen, zörren, csobban,
puffan
d) hangulatfestő szavak: érzékeltetik, felidézik egy fogalom hangulatát. Pl.: tutyimutyi, dünnyög,
cammog, baktat

2. A rímelés:
A rím fogalma: a verssorok végén lévő hasonló hangzású szavak összecsengése. A rímek zeneibbé
teszik a szöveget, az ettől hatásosabb lesz.

Rímtípusok:
a) végrím: a verssorok végén helyezkedik el, pl. „Nincsen apám, se anyám, / se istenem, se hazám”
b) belső rím: a sor közepén lévő szó rímel a sor végén lévő szóval,
pl. „Mint akarom, s mint a barom, / Melyet igába hajt”
c) betűrím (alliteráció): az egymást követő szavak első hangja azonos, pl. „Bécsnek büszke vára”

Rímfajták: a rímtelen sort x-szel jelöljük.

– páros rím: aabb
– félrím: xaxa
– keresztrím: abab
– bokorrím: aaaa
– ölelkező rím: abba

3. Ritmus: a szövegek szabályos lüktetése, főleg a versekre jellemző. A ritmus fenntartja a

befogadó figyelmét, dinamikusabbá teszi a szöveget.
A verselés lehet:
a) időmértékes: a rövid és a hosszú szótagok szabályos váltakozásra épül. A rövid szótag jele: U, a
hosszú szótag jele: –
A rövid és a hosszú szótagok verslábakat alkotnak,
pl. spondeus (– –), trocheus (– U), daktilus (– U U), jambus (U –)
A hexameter például hat verslábból áll.
b) ütemhangsúlyos (magyaros): hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozásra
épül. A magyar nyelvben szinte mindig a szavak első szótagja hangsúlyos, és ezt maximum három
hangsúlytalan szótag követi, pl. „TALP-ra ma-gyar” – ez alkot egy ütemet
A sorfajták neve utal a sorban lévő ütemek, illetve szótagok számára,
pl. „TALP-ra ma-gyar, HÍ a ha-za!” – ebben a sorban két ütem található és nyolc szótag, ezért a
sorfajta neve kétütemű nyolcas, más néven felező nyolcas.
„NIN-csen a-pám, SE a-nyám” – ebben a sorban két ütem található és hét szótag, ezért a sorfajta
neve kétütemű hetes.
„TÜ-ze-sen SÜT le a NYÁ-ri nap SU-gá-ra” (Petőfi: János vitéz) – ebben a sorban négy ütem
található és tizenkét szótag, ezért a sorfajta neve négyütemű tizenkettes (de felező 12-esnek szokták
nevezni).
c) szimultán verselés: egyszerre időmértékes és ütemhangsúlyos. Ilyen sok Ady-vers vagy pl.
Csokonai Tartózkodó kérelem című költeménye:
Időmértékesen: ME-ge-mész-tő TÜ-ze bánt – kétütemű hetes
A hatalmas szerelemnek
U U– – UU– –
Megemésztő tüze bánt
UU – – UU –
Ütemhangsúlyosan:
A HA-tal-mas SZE-re-lem-nek – kétütemű
nyolcas
4. A beszéd zenei kifejezőeszközei:
a) hangsúly – a magyar szavak első szótagjára esik a hangsúly, szerepe a lényegkiemelés.
b) hangerő – ennek is a lényegkiemelés a szerepe, a beszédhelyzet és a kommunikációs cél
határozza meg, milyen hangerővel beszélünk
c) hanglejtés: a beszéd dallama
d) hangszín: mindenkinek egyéni, egyedi, érzelmeket tudunk kifejezni vele
e) beszédtempó: azokat a dolgokat mondjuk lassabban, amelyek lényegesek, fontosak
f) beszédszünet: tagolja a beszédet, egyik oka a levegővétel, másik a hatáskeltés, figyelemfelkeltés

Feladat: Mutassa a következő példákban a különböző hanghatások jellemzőit!

1. Hangok:
loccsan, pipogya, strigula, levendula, gyöngy, krumpli, sündörög, pattan, mocorog
Megoldás:
jóhangzás: levendula, gyöngy
rosszhangzás: strigula, krumpli
hangutánzó szó: loccsan, pattan
hangulatfestő szó: pipogya, sündörög, mocorog

2. A rímelés:
a) „Barlangjában belől bömböl a mord medve”

b) „Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar,
bölcsőd az s majdan sírod is,
Melly ápol s eltakar.”

c) „mily nagy gyásza volt sírása”

d) „A bánat? Egy nagy oceán.

S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.”

Megoldás:
a) alliteráció, b) félrím, c) belső rím, d) keresztrím

3. A ritmus:
a) „Kossuth Lajos azt üzente / elfogyott a regimentje”
b) „nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár”

Megoldás:
a) ütemhangsúlyos verselés – kétütemű hetes és kétütemű nyolcas
 18. tétel: A tudományos és a szakmai stílus

A stílus: eredeti jelentése íróvessző (latin)

Mára sokféle jelentést felvett, pl. viselkedésmód, modor, egy korra vagy alkotóra jellemző írói
megformálás, divat stb.
Nyelvtani jelentése: a stílus egy kifejezésmód, amely úgy jön létre, hogy a szövegalkotás során
válogatunk a nyelvi és nem nyelvi eszközök között.
Többféle stílusréteget különböztetünk meg egymástól, pl. magánéleti, közéleti, hivatalos,
tudományos, publicisztikai, szépirodalmi.

A tudományos stílus

A tudományos szövegek célja: a különböző tudományágak eredményeinek, összefoglalása,

közzététele.
Jellemzői:
– műfajai: tanulmány, előadás, szakdolgozat, tudományos cikk, kritika, monográfia (egy témáról írt
könyv)
– legfőbb kommunikációs célja a tájékoztatás, hiányzik belőle az érzelemkifejezés és a
gyönyörködtetés
– törekszik az objektivitásra (pártatlanságra) és az egyértelműségre
– felépítése ok-okozati
– az állításokat érvekkel, bizonyítékokkal támasztja alá
– gyakori bennük a hivatkozás mások munkáira (a másoktól hivatkozás nélkül átvett szöveget
plágiumnak nevezzük)
– gyakran használ többszörösen összetett mondatokat, ezek többsége kijelentő
– a szóhasználatra a szakkifejezések (terminus technikusok) nagy száma jellemző, pl. ősmasszívum,
gyűrődés, vetődés, geotermikus energia
– a választékosságnál a pontosság lényegesebb, ezért gyakori lehet a szóismétlés
– nem nyelvi jeleket is használ, pl. képletek, ábrák, fotók, táblázatok, grafikonok – ezek a megértést
segítik

A szakmai stílus

Ez a szaknyelvi szövegek stílusa. A szaknyelv egy bizonyos szakma, szakterület

kommunikációjában használt kifejezések összessége. Ennek célja az azonos szakmát űzők között
megteremteni a professzionális és egyértelmű kommunikációt.
A tudományos stílussal ellentétben a szakmai stílus nem csak közvetíteni akarja az elért
eredményeket, ezért nem törekszik arra, hogy mindent pontosan megmagyarázzon, kifejtsen. Ebből
következik, hogy az adott szakmán kívüliek számára a szaknyelvi szöveg nem érthető.
A szakmai stílus magában foglalja a tudományos stílust is, ezért jellemzői nagyrészt egybeesnek
vele, pl. objektivitás, ok-okozatiság, összetett mondatok, sok szakkifejezés stb.
 19. tétel: Az alakzatok stiláris szerepe: az ismétlés változatai

Amikor szöveget alkotunk szóban vagy írásban, akkor úgy alakítjuk a mondandónkat, hogy az a
kommunikációs céloknak minél jobban megfeleljen.
Az alakzatok fogalma: a megszokottól eltérő kifejezésmódok, melyek célja a hatáskeltés, a
választékosság erősítése. Kb. 200 különböző alakzat létezik.

Az alakzatok négy dologra épülhetnek:

– ismétlésre
– kihagyásra (pl. célzás)
– helyettesítésre (pl. megszépítő kifejezés)
– felcserélésre (pl. szokatlan szórend)

Az ismétlésre épülő alakzatok: ezek általában a mondandó nyomatékosítását szolgálják.

Az ismétlés változatai:

1. alliteráció (betűrím): a szóeleji hangok ismétlődése, pl. „Bécsnek büszke vára”

2. szóismétlés: „Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.”

3. szótőismétlés (figura etimologica): „halálnak halálával halsz”. Célja a nagyság, a fontosság

érzékeltetése, pl. királyok királya

4. szókapcsolat ismétlése: „Húsz esztendőm hatalom, / Húsz esztendőm eladom.”

5. mondatismétlés (gyakran refrénné válik): „A magyarok istenére / Esküszünk, / Esküszünk, hogy

rabok tovább / Nem leszünk!”

6. anafora (előismétlés): mondat, verssor elejének ismétlődése: „Húsz esztendőm hatalom, / Húsz
esztendőm eladom.”

7. epifora (utóismétlés): mondatvégi ismétlődés, pl. „Künn a fagy közelít / Karácsony közelít.”

8. párhuzam: azonos szerkezetű mondatok, tagmondatok kapcsolata, pl. „Elhull a virág, eliramlik
az élet...”

9. halmozás: rokon értelmű szavak sorozata, pl. „a dudva, a muhar, a gaz”

10. fokozás: az egymást követő szavak az előzőnél mindig többet fejeznek ki, pl. fut-szalad-rohan

11. ritmus: verssorok szabályos ismétlődése, lüktetése. Lehet időmértékes (pl. „nem tudok én
meghalni se, élni se nélküled immár”), ütemhangsúlyos (pl. „Kossuth Lajos azt üzente, / Elfogyott
a regimentje”) vagy szimultán (pl. „A hatalmas szerelemnek / Megemésztő tüze bánt”).

12. gondolatritmus: a mondatok (gondolatok) teljes vagy részleges ismétlése hozza létre a szöveg
ritmusát, pl. Arany János az Ágnes asszony minden versszakának végén megismétli: „Oh, irgalom
atyja, ne hagyj el!”

13. paradoxon: logikai képtelenség, amely azonban megmagyarázható, pl. „nem lelé honját a
hazában” (vagyis idegennek érzi magát a saját hazájában)

Feladat: Ismerjen fel alakzatokat a következő szövegrészletekben!

a) „lehúz, altat, befed”
b) „Este van, este van: kiki nyúgalomba!”
c) „Kicsiny kis leányka, / Te a nagy világnak / Legnagyobb gyémántja.”
d) „Száll a madár ágrul ágra, / száll az ének szájrul szájra”
e) „Nem mondhatom el senkinek / Elmondom hát mindenkinek”
f) „Minden Egész eltörött, / Minden láng csak részekben lobban, / Minden szerelem darabokban, /
Minden Egész eltörött.”
g) „Szekszárdon születtem, / Színésznőt szerettem.”
h) „Világ világa/ Virágnak virága”
i) „Légy, mint szikla rendületlen, / Tompa, nyugodt, érezetlen”

Megoldás:
a) – fokozás; b) – szókapcsolat ismétlése; c) – fokozás; d) – párhuzam, szóismétlés és szótőismétlés; e) – paradoxon,
szótőismétlés; f) – anafora, gondolatritmus; g) – alliteráció; h) – szótőismétlés; i) – halmozás
 20. tétel: A mondatszerkezet stiláris változatai: a verbális stílus, a
nominális stílus

A mondat a szöveg legkisebb egysége.

A stílus fogalma: kifejezésmód, ami úgy jön létre, hogy a szövegalkotás során tudatosan
kiválasztunk és összekapcsolunk különböző nyelvi és nem nyelvi elemeket.

A szófajoknak is van stílushatásuk:

1. verbális stílus: az igék halmozása egy szövegben, ez mozgalmassá teszi a művet pl. „Tanulj dalt
a zengő zivatartól, / Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl, / Fákat tép ki és hajókat tördel, / Életet
fojt, vadat és embert öl.” (Vörösmarty: A vén cigány). A sok igének erős kifejezőereje van, ezért az
expresszionizmus irányzatának kedvelt eszköze volt, pl. „zokog az ég és zokog a föld / s a katonák
táncolnak a halállal” (Kassák Lajos).

2. nominális stílus: a névszók (főnév, melléknév, számnév, névmás) halmozása egy szövegben. Ez
a leíró szövegtípusra jellemző. „Angolhon. Hidak és ködök. / Sok kormos kémény füstölög. /
Kastélyok, parkok, labdatér, / mért legelőkön nyáj kövér.” (Babits: Messze... messze...) Az
impresszionista költők a pillanatnyi benyomásokat a tárgyak, a színek, a hangulat leírásával
igyekeztek visszaadni, ezért jellemző a nominális stílus ebben stílusirányzatban.

Feladat: Mutassa be, hogy milyen stílusjellemzőket ismer fel a következő szövegrészletekben!

a) „A látvány felülmúl minden képzeletet. Darabokra tördelt vasúti kocsik, a robbanások erejétől
szeszélyesen összecsavart sínek, házromok tetejére feldobott mozdonyok, kiszakított bélű tankok,
tartályok, rengeteg vas, alkatrész, pillér, vasváz egymás hegyén-hátán.” (Nyirő József)

b) „De hátha ugy vagyunk,

Mint a fa, mely virágzik
És elvirít,
Mint a hullám, amely dagad
Aztán lesimúl,
Mint a kő, melyet fölhajítnak,
Aztán lehull”

c) „Teljessé válik az élet. Minden mozog, lélegzik, dolgozik, küzd, változik” (Nyirő József)

Megoldás: a) nominális stílus; b) verbális stílus; c) verbális stílus