NYELVTAN 3.

A MAGYAR NYELV EREDETE, FINNUGOR ROKONSÁGÁNAK

BEMUTATÁSA

A magyar nyelv az uráli nyelvcsaládba, annak is a finnugor ágába tartozik. Az uráli alapnyelvet
beszélők őshazája valószínűleg Nyugat-Szibériában, az Ob alsó folyása és az Urál-hegység között, valamint
a hegység nyugati oldalán terült el. Az ősnyelv körülbelül 6000 évvel ezelőtt válhatott szét finnugor és
szamojéd ágra, majd a finnugor együttélés nyelve Kr.e. 3500-3000 körül ismét két ágra bomlott: a
finn-permi és az ugor ágra. Az ugor ágat a magyar, a vogul és az osztják nyelv alkotja. A vogulok belső
nyelve a manysi, az osztjákoké pedig a hanti, ezt használják saját maguk elnevezésére. A vogulokat és az
osztjákokat lakóhelyükről, az Ob folyó környékéről obi-ugoroknak is nevezték. Az ugor egység felbomlását
az időjárási viszonyok megváltozása idézte elő, ugyanis a Kr.e. 1-2. évezred fordulóján Nyugat-Szibéria
vidéke félsivatagossá változott. Ezért az obi-ugorok északabbra vándoroltak. A magyarok elődei viszont
inkább a helyükön maradtak. Így az ugor népcsoportok szétváltak.
Később őseink, a magyarok elindultak hosszú vándorútjukra, míg a vogulok és az osztjákok az
őshaza területén folytatták életmódjukat. A finnugor nyelvek családfa elágazását, rokonsági fokát az alábbi
ábra szemlélteti:

uráli alapnyelv

finnugor alapnyelv szamojéd nyelvek

ugor alapnyelv finn-permi alapnyelv

ősmagyar ős obi-ugor permi alapnyelv finn-volgai alapnyelv

magyar manysi chanti zürjén votják közfinn lapp volgai finn

vogul osztják finn, észt cseremisz, mordvin

A nyelvrokonság bizonyítékai:
Nem könnyű a több ezer éve távol élő népek között a nyelvrokonságot tudományos hitelességgel bizonyítani.
A nyelvek közti rokonság megállapítására a szakemberek a nyelvrokonítás tudományos eljárását dolgozták ki.
A nyelvrokonság bizonyítékai:
- a szabályos hangmegfelelések
- az alapszókincs közös jellege

1
- a rokon szavak jelentéskörének hasonlósága
- a nyelvtani eszközkészlet hasonlósága
- egyéb segédtudományok (régészet, néprajz) bizonyítékai
A nyelvrokonságot nem a szavak hasonló hangzása vagy a hasonló jelentésű szóalakoknak az összecsengése
dönti el, hanem a szavak, szóelemek egyes hangjainak szabályos megfelelése. A szabályos hangmegfelelések
az ősi örökségből megmaradt szavakban történt szabályos eltérések, szabályos különbségek. A nyelv
hangkészlete az idők során változik. Ugyanaz a hang egy rokon nyelvben másként változott, de ez a változás
csaknem minden esetben azonosan és szabályszerűen történt. Pl.: fa (magyar), pa (vogul), pu (zürjén), pu
(votják), pu (cseremisz), puu (finn). A magyar nyelv szókezdő f hangja a finnugor nyelvekben a p hangnak
felel meg.

Fontos az alapszókészlet egy részének szabályos megfelelése.

Alapnyelvi szavak:
- Névmások: te (magyar), ton (lapp)
- Az egyszerű számok: két (magyar), kahte (finn)
- Az állatvilág neve: lúd (magyar), lintu (finn)
- Az ásványok neve: kő (magyar), kive (finn)
- Testrészek neve: szem (magyar), szilmá (finn)
Alapnyelvi szavaink általában rövidek, csak egy-két szótagból állnak. Nyelvünkben kb.700-800 finnugor
eredetű szó található.
A nyelvrokonság másik bizonyítéka, ha a rokon szavak jelentésköre megegyezik. Ha eltérések
vannak, azt a jelentésváltozatok törvényeivel meg lehet magyarázni. Ilyen például a kéz vagy a három
szavunk, melyek jelentése a többi finnugor nyelvben is ugyanaz, mint a magyarban.
A nyelvrokonítás fontos bizonyítéka a rokon nyelvek hasonló nyelvtani rendszere. Pl. a magyarral
rokon nyelvek mind toldalékoló jellegűek. Az uráli nyelvekben az igei személyragok egy része és a birtokos
személyjelek hangsúlyukat vesztett személyes névmásból alakultak ki.
Közös sajátságuk még az uráli nyelveknek, hogy a birtokos személyjelek kifejezik a birtokos, sőt a
birtok számát is.
A magyar határozórendszer jellemző irányhármassága (honnan? hol? hová?) is megtalálható a rokon
nyelvekben.
Finnugor elemből származnak: a –k többesjel, a középfok –bb jele és az igei idő és módjelek. A
mondattan, szórend körében is megtalálhatunk egyezéseket. Ilyen például a névszói állítmány megléte a
finnugor nyelvekben, valamint a jelző és jelzett szó szórendje.

2
 A nyelvrokonság bizonyításáért ugyan legtöbbet a nyelvtudomány tesz, de számos más
tudományterület kutatási eredményei is sokat segítettek és segítenek napjainkban is. Fontosak a régészeti, a
néprajzi, az antropológiai kutatások is. Ezek a tudományos feltárások segítették az ősi népek hazájának,
vándorlásainak és életmódjának a megismerését.

A nyelvrokonságunk kutatói:
Nyelvünk finnugor rokonságának gondolatával egyes tudósok viszonylag korán foglalkoztak. Az
első magyar kutató Sajnovics János volt, aki megalapozta nyelvünk rokonságának tudományos alapjait.
Felfigyelt a lapp és a magyar hangzásának, hanglejtésének hasonlóságára.
Gyarmathi Sámuel személyében követőre talált, aki a rokonságot több finnugor nyelvre is
kiterjesztette. A nyelvtani azonosságokat és az alapszókincsbeli egyezéseket állította a nyelvrokonság
bizonyításának középpontjába. Noha eredményei sokban előrevitték nyelvrokonságunk kutatását, de őt sem
ismerték el saját honfitársai.
Az első magyar nyelvtudós Reguly Antal volt, aki 1843-ban eljutott az obi-ugorokhoz, és ott rövid
idő alatt igen gazdag népköltészeti kincset gyűjtött össze rokonaink dalaiból, meséiből.
A finnugor nyelvrokonítás tudományos eljárását Budenz József dolgozta ki. Legfontosabb művei a
Magyar-ugor összehasonlító szótár és az Ugor alaktan. Őt tekintjük a finnugor nyelvészet megalapítójának.
Hosszú és nehéz út vezetett odáig, hogy nyelvünknek az uráli nyelvcsaládba történő tartozását a
tudomány és a közvélemény is elfogadta. Több más nyelvvel is rokonították a magyar nyelvet: héber, japán,
német, angol, török. Ezek a megállapítások azonban nem állják meg a helyüket.