Batsányi János: A franciaországi változásokra

A költemény címe témajelölő. Első ránézésre is egyértelmű, hogy Batsányi a

francia forradalmat érti a változásokon. Kérdés viszont., hogy miért nem a forradalom
szót használta. A forradalom kifejezésünk mai értelmében csak az 1830-as évektől
jelent meg a magyar nyelvben.
A vers egyetlen hatalmas körmondat. Szerkezetileg három részre tagolható:
első rész: 1–4. sor (elnyomottakhoz szól), második rész: 5–6. sor (elnyomókhoz
szól), harmadik rész: 7–8. sor (zárótétel, mindenkihez szól).
A megszólított „Nemzetek, országok” kétféleképpen értelmezhető. A kor
felfogása szerint a nemzet a nemesi nemzet fogalmával egyenlő. E szerint a zsarnoki
önkény rabságában senyvedő nemzeteknek, országoknak lázadniuk kell a császári
önkény ellen. Nekik mutat példát a francia forradalom. A megszólítás tehát a nemesi
nemzet megszólítása, őket biztatja cselekvésre a francia példával Batsányi: „Vigyázó
szemetek Párisra vessétek!”
A nemzetfogalom a XIX. század közepétől egyre inkább tágult, a nem nemesi
származásúak rétege (polgárság, parasztság) is helyet kapott benne. A második
olvasat e szerint széles körű királyellenes összefogásra buzdít. Az első rész rebellis
(lázadó) hangját a jelzős szerkezetek erősítik fel: rút kelepcében, kínos kötelében,
gyászos koporsó, vas-igátok.
A megszólítottak: „jobbágyitoknak felszentelt hóhéri”, a királyok, illetve maga II.
József császár, aki a nemesi előjogok és a nemesi alkotmány figyelmen kívül
hagyásával uralkodott Magyarországon. Bár II. József reformjai felvilágosult
szellemről tanúskodnak, s a jozefinisták bíztak is a haladó gondolatok hatásában, de
a nemesi ellenállás szembe szállt velük. A nemesség sértve érezte magát a német
nyelv kötelezővé tétele és a nemesi, rendi jogokat korlátozó rendeletek miatt. A
zsarnok király elleni fellépés jogos rebellió a nemesi nemzet szemszögéből.
A jobbágy szó ez esetben nemesi alattvalókat jelöl. A későbbi jobbágyfogalom
értelmezése szerint azonban minden alattvalót jelent, azaz a paraszti társadalmat
éppúgy, mint a nemességet. Batsányi valószínűleg korának nemzet- és
történelemszemlélete alapján fogalmazta meg sorait.
Miért kéri az elnyomók vérét a természet? Ez a gondolat a felvilágosodás
egyik alapgondolatára utal. Arra a felismerésre, hogy a természetjog alapján
mindenki egyenlő. Senki senkit le nem igázhat. S ha ezt megteszi, az életével kell
fizetnie („…kiknek vérét a természet kéri”). A „felszentelt hóhéri” szókapcsolat egy
erőteljes oximoron (egymással ellentétben álló szavak társítása). A felszenteltség
állapota a középkori felfogásra utal, miszerint a király hatalmának eredete isteni
eredetű is (a királyokat felkenték, és egyházi hatalmuk is volt).
A vers zárlata a jövő szentenciózus (bölcseletszerű) összefoglalása és
előrevetítése. A záró két tagmondat szellemessége abban áll, hogy az első rész
megszólítottjai számára biztatást, a második rész megszólítottjainak fenyegetést
jelent. Ennek az ambivalenciának (kettősségnek) köszönhető a vers különleges
feszültsége és többértelműsége.
A lírai én önmagára nem utal a versben egyszer sem. Olyan, mintha egy
nyilvános beszédet mondana el a költő. Érezhető azonban, hogy Batsányi az első
megszólítottal, a rab népekkel vállal sorsközösséget.