Mikes Kelemen

1690-1761

Mikes Kelemen (1690–1762) az erdélyi háromszéki Zágonban (ma Kovászna

megye) született, református székely köznemesi családban. Édesapja Thököly Imre
híve volt, császári börtönben halt meg. Nevelőapja hatására Mikes édesanyjával
együtt a katolikus hitre tért, és a kolozsvári jezsuita kollégiumban tanult. Apai
nagybátyja – az anya akarata ellenére – Rákóczi udvarában helyezte el az ifjút. A
fejedelem belső inasa, később kamarása lett.
A Rákóczi-szabadságharc bukása után követte urát Lengyelországon és
Franciaországon át Törökországba (1711–17), ahol a török porta (török császári
udvar) végül Rodostóba telepítette a bujdosókat. XIV. Lajos Párizsában és versailles-
i udvarában – ahol Rákóczi és kísérete egy ideig tartózkodott – Mikes látóköre,
műveltsége, ízlése sokat fejlődhetett. Később Törökországban is kereste a francia
követek, diplomaták társaságát.

1717-ben, Törökországba érkezésük után kezdte el a P. E. grófnőnek címzett

fiktív levelek sorozatát. A levél az írásbeliség kezdeteitől jelentkező, személyes
beszélgetést helyettesítő írásbeli műfaj. Címzettje rendszerint valóságos személy. Az
irodalmi levelek egyik válfaja a fiktív levél, amelyet a megíró nem szán elküldésre,
címzettje kitalált személy. A levélműfaj korszerű változatával Mikes franciaországi
tartózkodása alatt ismerkedhetett meg. Összesen 207 fiktív levelet írt 41 év alatt.
Ezekben Mikes a legváltozatosabb témákat tárgyalja: a bujdosók mindennapjait (pl.
37. levél) és a velük megtörtént különös eseteket; a fejedelem portréját, szokásait,
foglalatosságait, lelkivilágát; a megismert népek szokásait, hagyományait (pl. 83.,
181., 187., 188. levél); aktuális eseményeket és ezekből kiinduló elmélkedéseket (pl.
67., 82. levél). Örökké visszatérő témája a szülőföldje iránti vágyódása („A való,
nehéz Zágon nélkül ellenni...” – 13. levél; „...úgy szeretem már Rodostót, hogy el
nem felejthetem Zágont.” – 37. levél).
A levelek irodalmi értékét a stílus adja. Mikes előadásmódja az élőbeszédhez
közeli. Az erdélyi köznyelv kifejezéseit, szófordulatait használja. A szórakoztató
szándékról vall a társalgó, csevegő, helyenként csipkelődő hang, valamint a játékos
humor. Vannak a levelek közt tudósító igénnyel megírt darabok is. Ilyen pl. a 112.
levél, amelyben a fejedelem haláláról számol be.
37. levél
Az 1720. május 28-án keltezett levél az emigrációban élők napirendjéről és
ritka szórakozási lehetőségeiről tudósít. Szerkezete világos és jól tagolt: távolról
közelít a tulajdonképpeni témához. Első mondata személyes reflexiót fogalmaz.
Szállóigévé vált híres gondolata „úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem
felejthetem Zágont” az otthonától távol élő levélíró érzéseinek ellentmondásosságát
rögzíti. Az idegen földön való lét megszokottsága és a szülőföld iránti ragaszkodás
egyaránt benne van. A bevezetésben Rodostó fekvésével, a vidék éghajlatával, a
szőlő- és kertművelés jellemző módjával ismerteti meg az olvasót, majd rátér a város
jellegzetes építésmódjára, a lakosok szokásainak, valamint a környék
közbiztonságának bemutatására. Ezt követi a levél tulajdonképpeni fő témája, az
emigrációban élő magyarok napirendjének bemutatása. A fejedelem „klastromi
szigorúságú” napi programot követ. A mindennapok egyébként egyhangúak, a
társasági életre szűkösek a lehetőségek. A befejezésben a kommunikációs
helyzetnek megfelelően az elköszönést találjuk.
112. levél
A gyűjtemény történelmi dokumentumként lehíresebb darabja a 112. levél,
amely II. Rákóczi Ferenc haláláról tudósít.
A levélíró megrendülését mutatja a megszólítás nélküli, a gyász alaphangján
megszólaló levélkezdés. Visszatekintő elbeszéléssel beszámol a fejedelem utolsó
napjairól. A levelet az árvaság és a siratás motívuma foglalja keretbe. A bujdosók
fejedelmükkel együtt hazájukat is elveszítették. Idegenségérzetük a fejedelem
halálával csak fokozódik. Az esemény jelentőségét Mikes azzal is kiemeli, hogy
bevonja a húsvéti ünnepkörbe. A mennyei atya és a földi atya párhuzamba
állításával egymásra vonatkoztatja Jézus és Rákóczi halálát. Így a fejedelem halála
metaforikusan a mártíromság jelentésével egészül ki. A levél nyelvezetére az
imaszerűség, a halotti prédikációk nyelve jellemző.