2021. 04. 07. Mars és a múzsák szolgálatában: Kisfaludyak - Egy köznemes család portréja a 17-19.

századból

vissza | nyomtatá

Mars és a múzsák szolgálatában: Kisfaludyak - Egy

köznemes család portréja a 17-19. századból
Szerző: Varga J. János

A kisbirtokos köznemes Kisfaludy-család érvényesülési lehetőségei évszázadokon át

változatlanok voltak: a kard- és tollforgatás mestersége határozta meg életpályájukat
ám ez ritkán hozott anyagi gyarapodást. A Mars zajos mezején forgolódók és a
múzsák csendes lugasába megtérők jobbára csak katonai hírnevet szereztek és költői
babérokat arattak.

Antonio Giovanni Burgio, VII. Kelemen pápa magyarországi legátusa 1525 áprilisában
így írt egyik Budán kelt jelentésében: "a nemesség kezében van az ország, s ez a
nemesség három részre oszlik. Az első rész katonáskodik és az urak [ti. az országos
tisztséget viselő főurak] zsoldjában a végeken hadakozik, valamennyi közül ezek
érnek a legtöbbet [...] A másik rész azokból a nemesekből áll, kik falusi birtokukon
élnek, ott gazdálkodnak, kereskednek, sohasem jönnek be a városokba, nem járnak a
diétára, csak megszavazzák azokat a követeket, kiket vármegyéjük az országgyűlésbe
küld. A harmadik részt a köztiszteletben álló gazdag nemesek alkotják, akiknek a
közéletben szerepük van, s akik őszintén óhajtják hazájuk javát".

Burgio leírása hosszú távon is igaznak bizonyult. A 16. századi török háborúktól a 19.
századi polgárosodásig a közép- és kisbirtokos nemesség érvényesülési lehetőségei
nagyjában-egészében változatlanok maradtak: vagy katonai pályára léptek, vagy
gazdálkodtak, vagy alispáni, szolgabírói hivatalt vállaltak a vármegyében, később
pedig - amit a pápai legátus a maga korában még nem tartott jellemzőnek -
értelmiségi pályára léptek. A Nyugat-Dunántúlon birtokos Kisfaludy család tagjai a
vázolt utak mindegyikét bejárták. Mindenekelőtt azonban a kard- és tollforgatás
mestersége határozta meg életpályájukat.

Az ősi família a Rumy Doroszlót fegyverrel szolgáló főúri familiárisoknak: Andrásnak

és fivéreinek érdemeként jutott címeres levélhez 1419-ben. Utódaiknak a 17.
században három ága is virágzott Győr, Sopron és Vas vármegyében, ahol egy részük
a Batthyány család főúri magánhadseregében vagy királyi végvárakban
katonáskodott, mások közhivatalt viseltek. Kisfaludy Balázs 1608-ban Vas megye
alispánja és országgyűlési követe volt. Fia, István szintén alispán Vas megyében, az ő
fia, Mózes pedig Batthyány Kristóf dunántúli generális főhadnagya a török elleni
felszabadító háborúban. Kisfaludy Balázs másik fiának, Mihálynak a leszármazottjai
www.rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/mars_es_a_muzsak_szolgalataban_kisfaludyak_egy_koznemes_csalad_portreja_a_17_19_szazadb… 1/7
2021. 04. 07. Mars és a múzsák szolgálatában: Kisfaludyak - Egy köznemes család portréja a 17-19. századból

közül Balázs a török elleni védelmi rendszerbe illeszkedő Csákány és Szentpéter

lovasainak a kapitánya Batthyány Ádám dunántúli főkapitány szolgálatában az 1650-
es években, majd Vas megyei alispán. Fivére, László előbb körmendi kapitány, később
győri alkapitány 1681-ben török fogságba került. Felesége, Sibrik Mária - elzálogosítv
birtokaik egy részét - 8000 ezüst forintért és 12 előkelő török rab átadásáért váltotta
ki egyesztendei fogság után. Gyermekük, szintén László, a török kiűzése után
ezredesként vett részt a Rákóczi-szabadságharcban.

A Rákóczi-szabadságharc, valamint az azzal egy időben zajló spanyol örökösödési

háború -?miként a magyar nemesség többségét - a Kisfaludyakat is megosztotta: a
család egyes tagjai II. Rákóczi Ferenc zászlaja alá állottak, mások megmaradtak I.
Lipót császár és király hűségén. A francia hadszíntéren küzdött Kisfaludy Mózes és öt
fia közül kettő: Imre és Ádám, unokaöccsei közül György és Gábor. György hazatérte
után kuruc ezredes lett. Kuruccá lett Kisfaludy Mózes Boldizsár nevű fia és a már
említett László is. A családnak ezt a tragikus megosztottságát tükrözi Imrének a Rajna
mellől 1704 februárjában anyjához írt levele: "Az öcséim talán mind kuruccá lettek
már, hogy semmi leveleket nem vesszük. Kiváltképp Antalkó tüzes "tyurucz", ha
ugyan úgy van. Ha isten hazavisz bennünket, talán csak meztelen fegyverrel fogjuk
egymást köszönteni, azután pohár borral. Mindazonáltal gondolkodjanak, melyikünk
lészen szebb. Mi csak megtartjuk a mi királyunkhoz a hűséget, mind ennyi
veszedelemben is." Jellemző a magyarországi viszonyokra, hogy Kisfaludyné a
Batthyány család németújvári várában olvasta Imre fia levelét, ahol menedéket talált
a kurucok elől.

A család legidősebb tagja ekkor Mózes volt. Tipikus képviselője a katonáskodó,

gazdálkodó, megyei hivatalt viselő nemességnek, amelynek a háború egyszerre
jelentette a megélhetés és a romlás forrását. Miután távozott Batthyány Kristóf
szolgálatából, a komáromi magyar lovasság 12

főkapitánya lett. Felesége, az elszegényedett báró Pongrácz Ferenc leánya, Zsuzsanna

alig gyarapította Kisfaludy Mózes vagyonát, amely a családi osztályrész után 12 egész
helyes, 2 fél helyes, 4 negyed helyes jobbágyportát, 16 zsellér- és 1 puszta
(elhagyott) helyet tett ki, egyebek között Kisfaludon és Miháldon. Közülük kellett
néhányat Mózesnek zálogba vetnie, mielőtt a török bégből kereszténnyé és császári
huszárezred tulajdonossá lett Csonka bég, azaz Joseph Balthasar von Czunkenberg
regimentjébe lépett fiaival együtt. Az ezreddel 1702-ben a Német Birodalomba ment,
s a franciák ellen harcolt a Rajnánál.

Kezdetben remélte, hogy a háború meghozza számára az anyagi felemelkedést, ám a

egyre késett: néhány száz forinton és egy-két lovon kívül egyebet nem küldhetett

www.rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/mars_es_a_muzsak_szolgalataban_kisfaludyak_egy_koznemes_csalad_portreja_a_17_19_szazadb… 2/7
2021. 04. 07. Mars és a múzsák szolgálatában: Kisfaludyak - Egy köznemes család portréja a 17-19. századból

hazainduló társaival. Megkapóan és figyelemre méltó íráskészséggel - ami egyébként

a család számos tagját jellemezte - vallott erről feleségének 1704 februárjában: "Éde
lelkem, az szegény méhecskék a jó virágos mezőkért messze is elmennek, mihent
pedig virágokkal megrakodva lesznek, térnek kassok felé szállásokra. De én, szegény
öreg méhe, sebesen nem repülhetvén, csak sovány mezőket jártam, kevés virágot
szedhettem, ezért az gyorsan menő virágos méhekkel hazafelé még nem mehettem,
elmaradtam, amint Istennek tetszett." Csak az egyéni dicsőség jutott osztályrészéül:
a császári hadseregbe alacsonyabb rendfokozattal átvett magyar tisztet helytállásáért
előbb főhadnaggyá léptették elő - nem kisebb személyiség, mint Savoyai Jenő
"grátiájából" -, majd alezredessé nevezték ki. Egy esztendővel később, 1707-ben
azonban távozott az élők sorából, így a család reménye a meggazdagodásra
szertefoszlott, sőt a kincstár jelentős összeggel maradt adósuk. Illő temetéséről árva
Pongrácz Zsuzsanna úgy gondoskodott, hogy 400 forint kölcsönt vett föl egy bécsi
csizmadiamestertől.

A konszolidált 18. századi magyarországi viszonyok a hivatali és jogi pályák felé

terelték a család tagjait. László, az egykori kuruc ezredes, a Kőszegi Kerületi Tábla
ülnökeként segítette az 1720-as években megreformált magyar igazságszolgáltatást,
Mihály - László unokaöccse - Győr vármegye főszolgabírájaként viselt tisztes hivatalt.
A kettős örökséget, a kard- és tollforgatás dilemmáját azonban később sem tudták
feloldani a család tagjai. Mihály fiai közül Sándor és Károly személyében jeles költőt é
drámaírót kapott a magyar irodalom, ám ifjú éveikben ők sem szakadtak el a katonai
pályától.

Sándor húszévesen kadétnak állt, azután a királyi testőrséghez került, majd részt vett
a napóleoni háborúban. Miláno bevételekor (1796) francia fogságba esett, ahonnan
néhány hónap múlva kiszabadult. A rajnai hadtest tagjaként négy csatában vett részt
és vitézül harcolt a franciák ellen. Hamarosan főhadnaggyá léptették elő, ám 1799-
ben lemondott tiszti rangjáról, kilépett a hadseregből, és hazatért választottjához,
Szegedy Rózához. Múzsája, aki örökös társul szegődött hozzá, derűs dalok megírására
ösztönözte, és a nyugalom békéjével ajándékozta meg őt. Az országos események
mégis kiragadták sümegi magányából: 1809-ben, a Napóleon elleni nemesi felkelés
idején József nádor szárnysegédjeként újra a csatatéren találjuk.

Öccse, Károly már 16 évesen kadét, majd zászlótartó, azután alhadnagy lett. 1809-
ben Leobennél francia fogságba esett, de megszökött. 1811-ben főhadnagyként vált
meg a hadseregtől, hogy átmeneti sikertelen festői kísérletek után megteremtse a
magyar vígjátékot, majd számos sikeres drámával és az Aurora című szépirodalmi
almanach szerkesztésével a magyar irodalmi élet egyik központi alakjává váljék.

www.rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/mars_es_a_muzsak_szolgalataban_kisfaludyak_egy_koznemes_csalad_portreja_a_17_19_szazadb… 3/7
2021. 04. 07. Mars és a múzsák szolgálatában: Kisfaludyak - Egy köznemes család portréja a 17-19. századból

A két költő unokaöccse volt Kisfaludy Mór, akit leszerelt katonaként értek az 1848-as
események. Akárcsak Sándor nagybátyja, ő is Bécsben, a magyar nemesi testőrségné
szerezte katonai képzettségét, melyet 1831-1841 között - 1839-től főhadnagyként -
mélyített el a császári-királyi hadsereg 9. (Miklós) huszárezredében. 1848 nyarán úgy
döntött, hogy az egyik Zala megyei önkéntes zászlóalj élén csatlakozik Perczel Mór
honvédtábornok Dráva-menti seregéhez. Századosi rangban vett részt a pákozdi
csatában. Bátor magatartásáért őrnaggyá léptették elő, és a megalakuló 56.
honvédzászlóalj vezetését bízták rá.

1849. február 26-27-én a kápolnai csatában esett át a tűzkeresztségen, ahol -

megbetegedett parancsnokát helyettesítve - megbízott dandárparancsnokként
vezényelte katonáit. A vereséggel végződött ütközetből Kisfaludy határozottan és
bátran vezette ki embereit, noha visszavonulás közben tüzérségi és lovassági
támogatás nélkül maradtak. A dandár három zászlóalját négyszög alakzatokba
rendezte, s ő maga az 56. zászlóalj élére állt "a keszthely-fenéki grófi ménesből
kikerült arabs-félvérű pejlován". Amikor egy-egy ágyúgolyó elsüvített a fejük felett -
amint azt egyik katonája a visszaemlékezéseiben megírta - "Kisfaludy a tájtékzó ló
szügyéig mélyesztette ugyan magát, de a kivont kard mindig a kezében villogott, hog
kimért lépésben vezesse a tömeget, és levágja azt, aki a rendet megzavarja". A
korábban jól begyakorolt, védelmet nyújtó alakzatokat azonban senki sem bontotta
meg, így 26 főnyi veszteséggel hagyták el a csatateret; kimentve az 56. zászlóalj
csapatzászlóját is, melyet a hagyomány szerint Kossuth Lajos adományozott az
alakulatnak.

A dicsőséges tavaszi hadjáratot Aulich Lajos tábornok II. hadtestében küzdötte végig
Kisfaludy, bár a sikeresen megvívott isaszegi csatában egy ágyúgolyó kis híján
eltalálta. Az ütközetről beszámoló hadijelentés hangsúlyozta példamutató bátorságát,
ám arról a baklövéséről nem szólt, ami ugyanott történt: miközben egy erdőn vágtak
keresztül, a félhomályban ellenségnek nézték Damjanich János tábornok egyik
zászlóalját, és sortüzet nyitottak rájuk. Az elhamarkodott akciónak állítólag 17 honvéd
esett áldozatul, amiért Damjanich alaposan leteremtette az őrnagyot. Kisfaludy
hamarosan kiköszörülte a csorbát: amikor Pest előterébe érkeztek, előbb egy Rákos-
patak menti malomból, majd a jelentős osztrák erők által megszállt újpesti Berger-fél
gyárból űzte ki alakulatával az ellenséget. Mindezt május 21-én, Buda
visszafoglalásakor tanúsított hősiességével koronázta meg, amikor a döntő rohamban
- testvérével, Kisfaludy Gyula hadnaggyal együtt - megsebesült. Ezúttal nem maradt
el az elismerés: 2. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki, s a fővezér, Görgei Artúr
tábornok dandárparancsnokká léptette elő, meghagyva számára az 56. zászlóalj
parancsnoki tisztségét is.

www.rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/mars_es_a_muzsak_szolgalataban_kisfaludyak_egy_koznemes_csalad_portreja_a_17_19_szazadb… 4/7
2021. 04. 07. Mars és a múzsák szolgálatában: Kisfaludyak - Egy köznemes család portréja a 17-19. századból

Felépülése után átvette a dandár vezetését, amely akkor már a Vág mentén járt. A
Zsigárd, Pered és Királyrév térségében június 16-21. között zajló harcokban az 56.
zászlóalj addigi legnagyobb veszteségét szenvedte el: 370 katonája esett el. A
hadjárat egésze is kedvezőtlenül alakult a honvédsereg számára, és visszavonulással
végződött. Görgei részben a Buda visszafoglalása után kinevezett új
hadtestparancsnokot, Asbóth Lajos alezredest hibáztatta, akit június 20-án le is
váltott. A jó katonaként ismert Asbóth eltávolításán felháborodott tisztek ekkor
benyújtották lemondásukat, közöttük Kisfaludy Mór őrnagy is. Zászlóalját azután
Komárom erődítményébe vezényelték, ő pedig egy időre, betegségére hivatkozva,
szolgálaton kívüli állományba került. Míg a szabadságharc leszálló ágához, Kisfaludy
Mór pályafutása csúcspontjához érkezett: júliustól Kossuth Lajos kormányzó
szárnysegédje lett, augusztus elején pedig Görgei alezredessé léptette elő. Amikor
Görgei Világosnál letette a fegyvert az orosz csapatok előtt, Kisfaludy Mór alezredes is
fogságba került.

A Kisfaludy család tagjai mindent elkövettek a 38 éves Mór kiszabadításáért.

Elsősorban nagybátyja, Kisfaludy János nyugalmazott császári tábornok, a költő
Kisfaludy fivére igyekezett összeköttetéseit latba vetni. December 19-én kihallgatást
kért a Budán tartózkodó Haynau táborszernagytól - akinek "mindent, amit csak
menthetőnek vélt", elmondott -, majd levelekkel ostromolta Ernst és Ottenburg
hadbírókat valamiféle kedvező döntés reményében, miközben igyekezett bizonyítvány
beszerezni Zala vármegye elöljáróitól unokaöccse 1848 előtti működéséről és lojális
magaviseletéről. Ennek ellenére 1850 januárjában megszületett a súlyos ítélet: 16
esztendei várfogság és vagyonelkobzás. Időközben az események a legfelső szinten
kedvező fordulatot vettek, amiről Ernst hadbíró-őrnagy tájékoztatta Kisfaludy Jánost:
"valamennyi polgári eredetű [ti. a császári-királyi hadseregtől 1848 előtt megvált,
majd a Honvédség soraiba belépett] honvédtörzstiszt amnesztiában részesül".

Kisfaludy Mór 1850. július 13-án szabadult Aradról. Ettől kezdve visszavonultan élt a
Zala megyei Sümegen, ám az 1849-1850-ben elszenvedett törést és annak
következményeit nem tudta kiheverni. Anyagi nehézségein úgy igyekezett segíteni,
hogy a rokonok megbízásából elvállalta az 1844-ben elhunyt Kisfaludy Sándor
hagyatékának kezelését. Az örökösök lemondása után, 1854-ben jelentősnek vélt
vagyon birtokosa lett, ám az örökséget még életében óriási adóssággal terhelte meg a
"boldogult Sándor - mondta az egyik kárvallott, Kisfaludy János -, kit a végzet
amennyivel több poétai talentummal ruházott fel, de a gazdaságban annál kevesebb
szerencsével áldott meg", így a csődtömeget egyedül Mórnak kellett volna rendeznie.
Az ő erejét azonban meghaladta a feladat. Sorra jelentkeztek néhai nagybátyjának
hitelezői, s ő kölcsönöket vett fel, hogy az adósságot és annak kamatait törlessze.

www.rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/mars_es_a_muzsak_szolgalataban_kisfaludyak_egy_koznemes_csalad_portreja_a_17_19_szazadb… 5/7
2021. 04. 07. Mars és a múzsák szolgálatában: Kisfaludyak - Egy köznemes család portréja a 17-19. századból

A teljes anyagi összeomlást az 1860-ban kezdődő bírósági végrehajtások jelzik,

amelyek kiterjedtek ingó és ingatlan javaira, köztük szőlőföldjére és majorságára.
Ráadásul perbe keveredett János nagybátyjával, aki hiába kérte az egykoron
Sándornak kölcsönzött pénzt. Viszonyuk 1855-től elhidegült, s az idősebb Kisfaludy
leveleiben a korábbi "Édes Uram Öcsém" megszólítást a németül írt "Lieber Moritz"
kezdetű dörgedelmek váltották fel. A kiegyezés után megyei főcsendbiztosi hivatalt
vállalt, de már az sem segített. Nagy nyomorúságban érte meg az 1893-as esztendőt
amelynek augusztus 15-ik napján a Történelmi Lapok egyik hasábján a következő
rövid híradás jelent meg: "Kisfaludy Mór 1848-49-iki honvédhuszár alezredes
végelgyengülésben július 10-én meghalt. A megboldogult nagy szegénységben élt s
csekély nyugdíjából öt tagból álló családjával kellett megélnie. Családja most a
legnagyobb nyomorban maradt. ősei szellemében 79 évet élt."

Franciaországi levelek - Pennának ideje

Kisfaludy Boldizsár 18 esztendős volt, amikor Kisfaludy György ezredes és Vay

Ádám udvari kapitány ajánlásával II. Rákóczi Ferenc környezetébe került. Évekig
hűségesen szolgálta a fejedelmet, majd 1712-ben Mikes Kelemennel és Szathmári
Király Ádámmal együtt ő is felszállt a Szent György nevű angol vászonszállító hajó
fedélzetére, amely Franciaországba menekítette őket. 1717-ben azonban elváltak
útjaik: Rákóczi Törökországba távozott, Kisfaludy Boldizsár Franciaországban
maradt, ahol a XV. Lajos zsoldjában álló emigráns kuruc főtisztek ezredeiben
szolgált előbb kapitányi, majd őrnagyi rangban. Ahogy múltak az évek, mind
jobban hatalmába kerítette a honvágy. Érdeklődése, figyelme az otthoniak felé
fordult, erről megható egyszerűséggel szól anyjának 1722 elején Montpellierben
keltezett levelében: "Most hála Isten fizetésünk jobban van, és jó kenyérrel,
borral, olajjal s jó hússal bővelkedő tartományban vagyunk a Mediterráneum
tengeritűl csak egy órányira. A sok szép tengeri halaknak nincsen szűki, a
muskotál borbúl itt bővelkedünk, mely igen jó, de inkább kívánnék
kegyelmetekkel csak a noistifti [Neustift a Kisfaludyak zálogbirtoka volt Vas
megyében] korsókbúl is amaz savanyó mustot inni, mind jobbnak tetszenék. A
figének, mandolának, malosa szőlőnek itt bősége van, de azt is odaengedném a
mihályi szilváért."

A több száz kilométernyi távolság ellenére hiteles információkkal rendelkezett, és

meglepően jól mérte fel a szatmári béke után megváltozott magyarországi
viszonyokat. Ebben közrejátszhattak az elmúlt évek keserű tapasztalatai és a
magasabb társadalmi-gazdasági szintre jutott Franciaország példája. Miközben

www.rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/mars_es_a_muzsak_szolgalataban_kisfaludyak_egy_koznemes_csalad_portreja_a_17_19_szazadb… 6/7
2021. 04. 07. Mars és a múzsák szolgálatában: Kisfaludyak - Egy köznemes család portréja a 17-19. századból

Párizsból írt leveleiben tanácsot ad édesanyjának öccsei taníttatását illetően,

találóan mutat rá a család felemelkedésének új lehetőségeire: "az öcséim
kitanulván oskolájukat - írja 1718 augusztusában - az én tanácsom ez, hogy
mivel már pápisták [Boldizsár atyja után római katolikus volt], adja kegyelmed
egyikét vagy másikát is prókátor vagy ítélőmester mellé. Ha már Antal öcsém a
német törvényt tanulta, tanulja meg a magyar törvényt is, ahhoz nem sok
fegyver és ló kívántatik. Az isten naponként előmenetelt fog adni nékie, s idővel
viceispány lehet a vármegyében s még nagyobb ember is az országban. Csak
istenfélő legyen, szorgalmatosan tanuljon, tudományában el ne bízza magát, amit
tanult el ne felejtse, ami pedig több, nem elég tudni és okos ember lenni, hanem
az okosságnak hasznát is kell venni, s avval hazájának szolgálni. Ami Balázs
öcsémet illeti, annak sem tudok más tanácsot adni, hanem ezt, akit följebb írtam
Antal iránt." Máskor a jó könyvek olvasására, a német, francia és olasz nyelv
tanulására hívja fel figyelmüket, "mert ez mind szükséges". Majd eképpen vonja
le a végső következtetést: "Azt tudjuk, hogy a kardnak nincs mindenkor keleti, de
a pennának mindenkor ideje van. Való dolog, hogy a mi famíliánkból még egy
prókátort sem tudok, hanem inkább mind hadi emberek voltak, de a katonaság
nem sokat használt nékiek, sőt mindenikét az rontotta meg. Adta volna Isten,
hogy szegény atyám is midőn utolszor hadba ment impériumba, inkább akkor a
gulyájához ment volna Györködre, nem jutottunk volna arra, amire jutottunk."

www.rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/mars_es_a_muzsak_szolgalataban_kisfaludyak_egy_koznemes_csalad_portreja_a_17_19_szazadb… 7/7