4.a) A középkor irodalma Magyarországon.

Az írásbeliség kialakulása, az Magyarnyelvűség kezdetei

4. A középkor irodalma Magyarországon.

Ómagyar Mária-iralom, Halotti beszéd és könyörgés, legendák

A középkori magyar irodalom

Ősköltészetünk legrégebbi és legértékesebb emlékei a mondák. A mondák előtt azonban meg kell
említenünk az ősköltészetünk azon emlékeit, amelyeket talán soha nem jegyeztek le. A legősibb ilyen
emlékeink közé tartoznak a munkadalok. Ezeket bizonyosan munka közben énekelték a munka
ritmusához igazodva. Egy ilyen munkadalról tesz említést Gellért püspök, amikor kísérőjével egyszer egy
asszony monoton énekére lett figyelmes. Gúnyosan a magyarok szimfóniájaként említi ezt az egyszerű
dalt.
Írásunk ebben a korban már volt ugyan, de nem a mai európai minta szerinti írás volt ez, hanem az ún.
rovásírás. A rovásírást a székelyek őrizték meg sokáig. Ennek a rovásírásnak sok türk (török) eredetű jele
volt, de található volt benne szláv eredetű is.
Az akkori történetek, énekek szájhagyomány útján terjedtek s maradtak fenn.
A munkadalokon kívül voltak szertartásos szövegeink is, hiszen tudunk a törzsi varázsló vagy sámán
énekeiről, amiket regölésnek nevezünk. Az egyik ilyen régi énekből csupán a refrén maradt fenn: „hej,
regö rejtem” azaz révületben rejtőzöm. A sámán ugyanis addig táncolt a tűz körül, amíg a kimerültségtől
összerogyott, s ebben az állapotában (a világtól elrejtőzve) társalgott az ősök szellemével.
Mondák
Az ősköltészetünk legértékesebb maradványai a történeti mondák. Nagy részük elveszett, de párat a
latinul író krónikások lejegyeztek a magyarság eredetéről, harcairól és kalandozásairól.
Legősibb mondánk az eredetmonda és az Álmos-monda.
Az eredetmonda rövid tartalma: Ménrót lánya, Eneh (Emese) két fiút hozott a világra. Az egyik Hunor, a
másik Magor (Magyar). Ők felnőtt korukban egy alkalommal egy csodaszép szarvast vettek üldözőbe,
aminek agancsai között egy fénylő arany Nap és Hold díszelgett. Ez a szarvas elcsalogatta őket egy
gyönyörű tisztásra, ahol Dula alán fejedelem lányai és azok szolgálói fürödtek. Hunor és Magyar
elrabolták a két királylányt, s tőlük származnak a hunok s a magyarok.
A honfoglalás idejéből is maradt néhány szép mondánk. Ezek közül legismertebbek a Lehel kürtje és
Botond mondája.
Legendák a 11. és 12. századból

A középkori legenda Krisztus, Mária, vagy valamely szent életének, csodás történeteiknek prózai, vagy
verses elbeszélése. A legenda latinul „olvasandót” jelent. A középkori irodalom legkedveltebb műfaja
volt. A legendák még latinul íródtak. Az első magyarországi legendák is latin nyelven íródtak a 11-12.
században: Szt. Istvánról, Szt. Imréről, Szt. Lászlóról, Gellért püspökről.
Mivel az egyháznak nagy szerepe volt a középkorban, ezért az irodalmi alkotások java része teológiai
jellegű volt, tehát főleg szentek életéről szóltak.
1
4.a) A középkor irodalma Magyarországon. Az írásbeliség kialakulása, az Magyarnyelvűség kezdetei
Írott irodalmunk első hazai termékei egyházi szertartások szövegei voltak: misekönyvek, zsoltárok stb.
Első hazai legendánkat Maurus (Mór) pécsi püspök írta 1060 körül Zoerard és Benedek lengyel
származású szentekről.
Legendáink nagy részét 1100 körül Kálmán király idejében írták. Istvánról két legenda is keletkezett.
Ezek voltak az ún. kisebb és a nagyobb István-legenda. A kisebben uralkodóként, a nagyobban szentként
ábrázolja István királyt.
Az első magyar nyelvű legenda a Margit-legenda. 1310 körül keletkezett. IV. Béla király szomorú
sorsú, szentté avatott lányáról, Margitról szól.
Margit domonkos rendi apáca volt, a Nyulak szigetén, a mai Margitszigeten levő kolostorban élte le
rövid, aszkézisben töltött életét. (A legenda szövegét megőrző kódexet Ráskai Lea másolta le 1510-ben.)
Margit a szegénységhez, az önsanyargatáshoz ragaszkodott, a mennyei boldogság felé igyekezett.
Rendtársai nem értették meg, különcnek vélték, viselkedését nem tartották méltónak királyi eredetéhez.
Isten sokféle csodával tüntette ki.
Az első teljesen magyar nyelvű könyv, a Jókai-kódex (1440 táján keletkezett) őrizte meg Szent
Ferenc-legendáját. Szent Ferenc legendáját 1370 körül fordították magyarra, Assisi Szent Ferenc életét
írja le.

Krónikák

A krónikák a magyarság történetét mutatják be. Létezett egy ún. őskrónika, ami sajnos elveszett.
Annak ellenére, hogy az egyház üldözte és elítélte a népi mondákat, mert azok pogányok voltak,
kénytelenek voltak a krónikák írói a népi mondákból meríteni, mert más nem nagyon volt.
Legismertebb krónikáink az Anonymus krónikája és a Képes Krónika.
Anonymus krónikáját, ahogy a nevéből is látjuk, nem tudjuk, ki írhatta. Anonymus ugyanis azt jelenti,
hogy névtelen. A krónika írója III. Béla jegyzője volt, aki 1200 körül írhatta művét. Abban a korban még
nem volt divat a könyvbe írni a szerző nevét. Csupán egy P. betű és mellette a magiszter szó olvasható. A
P. betű a szerző nevének kezdőbetűje lehetett, a magister pedig azt jelentette, hogy nagy műveltségű
ember.
Ez a P. magister, vagy ahogy az irodalomtudósok később elnevezték: Anonymus, leírta krónikájában a
magyarok történetét a honfoglalástól a saját koráig, tehát kb. 1200-ig. Művében úgy magyarázta a főurak
birtokjogait, hogy azok azt még Árpádtól kapták, így jogos örökségük.
Anonymus fölényesen lenézte a népmondákat, a regösök énekeit. Ennek ellenére mégis kénytelen volt
ezeket az énekeket figyelembe venni, amikor krónikáját írta, mivel más forrásanyag a magyarokról nem
volt.
Krónikáját a 18. században fordították magyarra. Ebből merített Vörösmarty a Zalán futása című
eposzának megíráskor.

2
4.a) A középkor irodalma Magyarországon. Az írásbeliség kialakulása, az Magyarnyelvűség kezdetei

Képes Krónika

A neve abból származik, hogy rengeteg gyönyörű képet tartalmaz, amelyeket természetesen akkor még
kézzel festettek, és csodálatos iniciálékkal díszítettek.
Valószínű, hogy Nagy Lajos megbízásából Kálti Márk a székesfehérvári őrkanonok állíthatta össze ezt
a gyönyörű krónikát 1350 körül. Ennek szerencsére készült egy másolata 1370 körül. Azért szerencsére,
mert csupán ez a másolat maradt meg. A szépségén kívül még az a különös értéke, hogy a legtöbbet
jegyezte fel a magyarság ősi mondáiból, énekeiből. Ez a krónika feldolgozza az elveszett őskrónika és a
hun-magyar krónika anyagát, továbbá az Árpád-ház kihalását (1301 után) követő eseményeket (1350-ig,
amikor a krónika íródott).

Gesta

A geszta magyarul „viselt dolgot”, történetet jelent. A gesta írója megvetette a népi énekeket. De
forrásanyagot neki is kellett valahonnan merítenie. A gestaíró külföldi krónikákból keresett adatokat,
amelyeket külföldi szerzők írtak le a magyarokról. Természetesen nem is voltak ezek az adatok olyan
pontosak, mintha a hazai mondákból merített volna.
A 12. – 13. században a király kancelláriákat szervezett, ahol írástudókra volt szükség. A tanulni vágyó
ifjakat ezért külföldi egyetemekre küldték tanulni. Főleg a párizsi egyetemre. Ott megismerkedtek a
krónikáírás fortélyaival. A baj csak az volt, hogy hazatértük után ugyanúgy akarták megírni a magyar
krónikákat is. Ilyen volt a már említett Anonymus is.
Tehát azokat a krónikákat, amelyeket idegen forrásanyag szerint írtak meg, azokat nevezzük gestáknak.

Szórványemlékek és nyelvemlékek

Teljesen magyar nyelvű szövegünk, csak az 1200-as években keletkezett, viszont szórványemlékünk
már korábbi is van. Idegen nyelven írott szövegekben egy-két magyar szót találunk, ez a szórványemlék.
Ilyen a Bíborbanszületett Konstantin lejegyzése a magyarokról, ahol már két magyar szó szerepel
(a kende és a gyula – felségnevet jelölnek). Ez az első szórványemlékünk 950-ből származik.
Leghíresebb szórványemlékünk a Tihanyi Apátság alapítólevele (1055-ből, I András idejéből). Ebben
a latin szövegben már egy egész mondat is szerepel:
„ feheruuaru rea meneh hodu utu rea” Fehérvárra menő hadiútra

A Halotti beszéd és Könyörgés

Az első fennmaradt magyar nyelvű összefüggő szövegünk a Halotti Beszéd és az utána következő hat
soros Könyörgés. 1200 körül keletkezhetett. A Pray-kódex egyik lapján található. Több mint 500 évig
nem tudtak e sorok létezéséről. 1770-ben Pozsonyban Pray György, jezsuita szerzetes vette észre a
3
4.a) A középkor irodalma Magyarországon. Az írásbeliség kialakulása, az Magyarnyelvűség kezdetei
magyarul kezdődő sorokat. Róla nevezték el a kódexet. A kódexben olyan bejegyzés található, amely
szerint a kódexet 1228 és 1242 között Deáki (Diakovce) faluban, egy bencés templomban használták.
Onnan tudjuk, hogy mikor íródott, hogy a misekönyv tartalmaz királylajstromot is. A lajstrom Istvánnal
indul, s 1210-ig terjed.
Ez a kódex latin nyelvű miserészleteket és egyéb szertartási szövegeket tartalmaz. A Halotti Beszéd
egy ilyen latin nyelvű temetési beszéd alapján készülhetett. Nem szó szerinti fordítás, hanem szabadon,
magyarul fogalmazta meg a szerzője. Az utána következő hat soros Könyörgés viszont már egy latin
imádság szó szerinti fordítása.
Ez a miserészlet a koporsónak a sírba lebocsátása és szenteltvízzel való meghintése után hangzott el.
Elhangzik, hogy mindnyájan „por és hamu” leszünk, tehát senkit se kerülhet el a halál.
Sok megszólítás, felkiáltás, kérdés fordul elő benne, de legérdekesebb és legszebb a hármas figura
etymologica: „halálnak halálával halsz”
Részlet:
„Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, pur es homou vogymuk. Menyi milosztben terümtevé
elevé miü isemüköt, Ádámut, es odutta volá neki paradicsumut hazoá. Es mend patadicsumben volou
gyimilcsektűl munda neki élnie.”

Az Ómagyar Mária-siralom
https://www.youtube.com/watch?v=AQT6eYiRsmY

1300 körül keletkezett első magyar összefüggő versünk.

300 lapnyi latin kódexben fordul elő ez a magyar szöveg. A Leuveni-kódexben található, amelyet
Hollandiában, a Leuveni Egyetemi Könyvtárban találtak meg1922-ben. Lehet, hogy magyarországi
kolostorban használták ezt a kódexet, és akkor érthető, hogyan került bele a magyar szöveg. Az ún.
glosszák, lapszéli jegyzetek alapján több mint valószínű, hogy domonkos rendi szerzetesek írták
a kódexet. Ebben az időben (13.sz) már igényelte a nép az anyanyelven való istentiszteleteket, hogy
a latinul nem tudó hívők is értsék a szöveget. Így kerülhetett az idegen kódexbe a magyar vers.
Szerzője ismeretlen, lehet, hogy a szöveg szabad fordítás, magyaros átdolgozás. Viszont az egyes
kifejező eszközök, szép gondolatok arra utalnak, hogy nem ez az első magyar nyelvű vers. A költemény
témája Mária fájdalma, keresztre feszített fia szenvedése miatt. Ez a vers már rímeket is tartalmaz, sőt
alliterációt is.
1. versszak: Egyes szám első személyében beszél Mária
2. versszak: Elválasztják az anyát fiától, ezért szenved
3. versszak: Segítséget kér Istentől, fohászkodik irgalomért
4. versszak: Ismét a fájdalom hangja szól
5. versszak: Legcsodálatosabb versszak, az alliteráció mind a négy verssorban
megtalálható. Megtalálható a figura etimologica ( szóismétlésen

4
4.a) A középkor irodalma Magyarországon. Az írásbeliség kialakulása, az Magyarnyelvűség kezdetei
alapul, ugyanazon a szótőből képezi a következő szót). Az 1.-2. sor
és a 3.-4. sor között ellentétet találunk.
6. versszak: A megszégyenített és megalázott fiához szól. Egy versszakban 3
költői eszközt találunk: felkiáltás („ó nekem”), hasonlat („édes, mint
a méz”), és megszemélyesítés
7. versszak: Mária kimondja, hogy fájdalma sose enyhül
8. versszak: Az önfeláldozás motívuma, saját életét adná fiáért
9. versszak: Utalás Lukács-evangéliumának 2. könyvére, ahol Simeon
Jeruzsálemben megjövendölte Máriának, hogy fia dicsőséges lesz, de
miatta sok szenvedésben lesz része
10. versszak: Legvitatottabb versszak: „elválnom tőled, vagy együtt meghalni”?
11. versszak: Fájdalmas kérdések
12. versszak: Csupa fokozás
13. versszak: Ismét önfeláldozás
„Valék siralom-tudatlan. Világ világa, Válasz világomtól-
Siralomtól süppedek Virágnak virága! Zsidó fiacskámtól,
Bútól aszok, epedek. Keservesen kinzatol, Édes örömemtől.”
Vas szegekkel veretel.

(Mi a monda, legenda, krónika? – Mondj példákat: építészet, szobrászat, festészet)