8.

Kölcsey Ferenc és Vörösmarty hazafias lírája az 1820-as 30-as években

Kölcsey Ferenc életpályája

-Kölcsey Ferenc (1790–1838) Szatmár megyében, a partiumi Sződemeteren született (a település ma

Romániához tartozik). Kisgyerekkorában egy himlőbetegség szövődményeként a bal szemére
megvakult.
-Szülei korán meghaltak, apját hat, anyját tizenkét évesen veszítette el. 1796-ban került Debrecenbe,
ahol a Református Kollégiumban tanult. 1808-ban vette fel a kapcsolatot Kazinczy Ferenccel, aki
felismerte a fiatal költő tehetségét, és tanácsokkal látta el. Kazinczy révén ismerkedett meg majdani
barátjával, Szemere Pállal is, amikor joggyakornokként Pestre költözött.
-1812-től Álmosdon, majd Szatmárcsekén gazdálkodott, öccse halála után ő gondoskodott annak
családjáról. (Kálmán nevelése)
-Kölcsey tevékenyen vett részt az ország közügyeiben. A nyelvújítási vitában a neológus Kazinczy
Ferenc álláspontját képviselte. Szemere Pállal közösen írták a Felelet a Mondolatra (1815) című
röpiratot. Kölcsey a tudományos igényű irodalmi kritika megteremtője Magyarországon. Mindez
akkor is vitathatatlan érdeme, ha kritikáiban korántsem bizonyult tévedhetetlennek: jól példázza ezt,
hogy mennyire alulértékelte Berzsenyit.
-1830-ban a Magyar Tudós Társaság alakuló ülése vidéki rendes taggá választotta. 1829-től Szatmár
megye aljegyzője, később országgyűlési követeként a reformpárti ellenzék vezérszónoka volt.
Tisztségéről akkor mondott le, amikor a megye reformellenes magatartásra utasította követeit.
Életének utolsó időszakában a perbe fogott Wesselényi Miklós ügyvédje volt.
-1837. parasztjai fellázadnak ellene, majd 1838-ban Szatmárcsekén halt meg, Eötvös József mond
gyászbeszédet sírjánál.

-Jól ismerte Csokonai Vitéz Mihály verseit. Korai költeményei egyrészt az ő szentimentalizmusának,
másrészt a klasszicizmus eszményeit valló Kazinczynak a hatását mutatják.
-Kölcsey szeretett volna az irodalmi élet központjába, Pestre költözni. Az 1810-es évek elejére
azonban kiderült, hogy anyagi és családi okok miatt erre nincs lehetősége. Ebben az időszakban
született műveinek leggyakrabban visszatérő léttapasztalata, a magány és az elszigeteltség.

Himnusz 1823

Keletkezése
-Kölcsey Ferenc legnagyobb hatású műve a nemzeti jelképünkké, összetartozásunk kifejezőjévé vált
Hymnus.
-A költő a verset 1823. január 22-ére keltezte, ezért minden évben ezen a napon ünnepeljük a
magyar kultúra napját.
-A költemény első alkalommal az Aurora évkönyvben jelent meg 1829-ben. Általános ismertségre
akkor tett szert, amikor Erkel Ferenc 1844-ben a Nemzeti Színház pályázati felhívására
megzenésítette.
-A nemzeti himnusz funkcióit korábban három egyházi népének (Boldogasszony anyánk; Ah, hol vagy
magyarok…; Tebenned bíztunk eleinktől fogva), illetve a Rákóczi-nóta töltötte be.
-Világos után jó ideig nem hangozhatott fel
-1948-56: csak szöveg nélkül
-A vers műfaja himnusz.
Címek -> Műfajjelölő cím
-> Archaizáló alcím – más idősíkba helyezi a szöveget
-A Hymnus alcíme („A Magyar nép zivataros századaiból”) nemcsak a cenzúra megtévesztéséül
szolgált, hanem egyben annak jelzésére is, hogy a lírai ént egy névtelen török kori prédikátorral
azonosíthatjuk; ő beszél a versben.
Erre következtethetünk abból is, hogy a történelmi visszapillantás, mely a honfoglalástól indul, csak a
kora újkorig jut el: a 7. versszak jelene – halálhörgés, siralom – ezt jelzi, s legfeljebb áttételesen
Kölcsey 19. századát.
-himnusz: antik eredetű műfaj, amely istent, istenséget szólít meg; a középkorban élte virágkorát,
ekkor az istentisztelethez kapcsolódott, a romantika korában már a liturgikus funkciótól elválasztva
vált újra népszerűvé
-Istent szólítja meg, majd a történelmet Isten által irányított folyamatként beszéli el. A jó sorsra így
Isten ajándékaként tekint, a balsors okát pedig bűneinkben találja meg. Kölcsey a Hymnus
keletkezése idején, a tízes évek végének válsága után a nemzeti költő hivatásában lelte meg új
szerepét.
-Ekkor fordult figyelme például a költő Zrínyi vagy a török kor protestáns prédikátorai, énekmondói
felé. Ez utóbbiak jeremiádjai adják a Hymnus alaphangját. (jeremiád: a bibliai Jeremiás próféta
nevéből: panaszos, sirató hangvételű verses műfaj)

Vershelyzet
-Szerepkísérlet - Vátesz-szerep
-Az ószöv. próféták szerepét vállalja: közvetít Isten és a nép között
-Egy középkori prédikátor hangján szól (alcím)
-Jeremiád (16. sz. magyar irod. hagyomány)
-Hangvétele a zsoltárokhoz közelíti
-Azonosul lélekben a néppel

Szerkezet
Megfelel a műfajnak - Keretes; ABA’
A. kérés (áldást kér)
B: Indoklás (érvelés)
A’: ismételt kérés (irgalomért könyörög)
-A keretes szerkezet utolsó versszaka az első variánsa, ismétlése, de a reményét elvesztő költő immár
nem áldást, csak szánalmat kér a kilátástalan jövő elébe néző nemzetének. A közbülső szakaszok
először a magyar történelem dicsőséges eseményeit, büszkeségeit veszik számba, majd balsorssal
sújtott korszakait, amelyek közé a vers jelen ideje is tartozik. A kiegyensúlyozott, klasszicizáló
verskezdet után fokozatosan mélyül el a válságérzet a beszélőben, s ezzel párhuzamosan a
kifejezések is egyre zaklatottabbá, a stíluseszközök egyre szenvedélyesebbé, romantikusabbá válnak.
-A szerkezet központi eleme a 4. versszak, fordulat:” Hajh, de bűneink miatt…”: a mű
szimmetriatengelye
-Az ezt megelőző, nemzeti nagyságot jelképező motívumok ezt követően fordított párhuzamként
térnek vissza. Kárpát szent bérce helyett a bujdosók járta bércekről olvashatunk, a legyőzött török
helyett a győztes ozmánokról, az idilli táj helyett pusztuló országról. (Bécs legyőzésének nincs meg a
hanyatlás korszakából való párja, jóllehet ez a feltűnő hallgatás éppen, hogy sajátos hangsúlyt ad a
továbbvihető párhuzamnak.)
-A 7. versszak, mely minden szempontból a mű csúcspontja, rövidre zárja az ellentéteket : itt
közvetlenül egymásnak felelnek a vár és a kőhalom, a kedv és a halálhörgés, a szabadság és a rabság
motívumai.

-A 3. versszak alliterációja (bús, Bécs, büszke), az 5. anaforája (hányszor…, hányszor),

-a 6. paradoxona („nem lelé honját a hazában”), a 7. háromszoros ellentéte s a 8. szép inverziója
(„tengerén kínjának”) mind-mind a szöveg megmunkáltságát mutatják, s rendkívül intenzívvé,
erőteljes hatásúvá teszik a verset.
-Kiemelt jelentőséget tulajdonítanak az elemzők az 1. versszak nép – tép rímpárjának, ez ugyanis
már a Rákóczi-nótából-> Jaj, régi szép magyar nép! /Az ellenség téged miképp/ Szaggat és tép!

-A mű verselése szimultán: időmértékes, trochaikus lüktetése mellett az olvasó érzi az

ütemhangsúlyos, 3/4, 3/3 tagolás zenéjét is, amely az egyik legősibb magyar dalritmus.

Indoklás
2-7. vsz.: aszimmetrikus
2-3. vsz.: áldások sora, bőségjelképek (kalász, nektár)
Párhuzam a választott néppel - Isten gondoskodik népéről
4. vsz.: A haragvó Isten
5.,6. vsz. erőteljes, romantikus képek, paradoxon
A 6. vsz. már a jelenbe fordul át
7. vsz. idő- és értékszembesítés: 3 ellentétpár
Záró strófa: reményteli!

Idősíkok: Régmúlt, Múlt, Jelen, Jövőkép hiánya

Istenkép Isten gondot visel a népre, de büntet is!
Nem közönyös, kérlelhető
Kulcsfogalmak Balsors Szabadság Bűneink Haza
Verselés Bimetrikus (szimultán)
A) időmértékes (trochaikus sorok)
Kétütemű hetesek és hatosok (3/4, 3/3)
Kanásztáncritmus
Keresztrím (jeremiádok rímtechnikája)

VANITATUM VANITAS 1823

-A Hymnus párverse, 3 hónapig dolgozott rajta!
-A Hymnus születése után néhány hónappal fejezte be Kölcsey Vanitatum vanitas című versét. A két
költemény több rokon vonást mutat, mégis teljesen ellentétes lelkiállapotról tanúskodik.
-A hasonlóságot elsősorban a szerkezetben, a retorikai megszerkesztettségben, illetve a történelem
fontos eseményeinek és jeles személyiségeinek szerepeltetésében fedezhetjük fel.
A Vanitatum vanitas ironikus hangja, kétkedő szemlélete, a mindent átható szkepszis viszont éppen
az ellenkezője annak, amit a Hymnus esetében tapasztaltunk.
– pesszimista korszakában született
– a cím: Hiúságok hiúsága - Hiábavalóságok hiábavalósága (figura etymologica, fokozás)
-A vers ősforrása – amint ezt az első versszak el is árulja – a bibliai Bölcs Salamonnak tulajdonított
szöveg, a Prédikátor könyve. Ennek latin nyelvű fordításából való a hiúságok hiúsága kifejezés is. A
Héber Biblia könyve Károli Gáspár fordításában a következő mondatokkal kezdődik: „Felette nagy
hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! Micsoda
haszna van az embernek minden ő munkájában, mellyel munkálkodik a nap alatt?” A költemény
szakaszai ezt a kételyt hivatottak alátámasztani.
– példákat hoz az egyetemes és magyar történelemből a salamoni bölcsesség igazolására (pl.
Nagy Sándor, Attila, Platón, Arisztotelész)
Vanitas - Evert Collier festménye

Minták, előzmények
-Hatottak Kölcseyre az ókori sztoikusok tanításai is. Seneca vagy Marcus Aurelius éppúgy
életvezetési tanácsnak szánta az élet mulandó örömeit megvető írásait, mint ahogy az utolsó
versszakokban Kölcsey.

-Az első versszak röviden fölveti a témát, s mintegy ismerteti a salamoni tanítás lényegét.
-A 2–8. versszakig tartó egység következetesen azoknak a dolgoknak a „hiábavalóságát” mutatja
be, amelyeket az ember általában nagynak vagy jelentősnek tart.
-A szentenciaszerűen megfogalmazott állítások a megnevezett fogalmakat rendszerint egy-egy
metaforával alacsonyítják le. A nagynak tapasztalt Föld így válik például „kis hangyafészekké”, a
villám és a dörgés „méhdongássá”, a Hymnusban az Isten által célszerűen irányított történelem csatái
pedig értelmetlen „kakasviadallá”.
-Különös keserűségről árulkodnak a hazáért való önfeláldozást, a vértanúhalált „bohóságként”
leértékelő sorok, hiszen ezek Kölcsey értékrendjének talán legfontosabb sarokpontjai.

Más retorikai eszközökkel figurázza ki a vers a nagy érzelmeket és bölcsességeket. Az érzelmeket („a
kebel lángérzeményei”) „vértolúlásként”, azaz egy testi rendellenességként határozza meg, és így
megfosztja őket sajátosan emberi, nemes voltuktól. A nagy kérdéseket feltevő bölcselkedést pedig
épp a bölcselkedés ellentétének, az oktalanságnak, pontosabban ezen oktalanság álcázásának,
elkendőzésének látja, amikor „rendbe fűzött tudatlanságról” beszél. A vers középső része rengeteg
metaforát használ. Ezek jó részében az állatvilágból vett kép a hasonlító elem (hangya, őz, kakas,
darázs, patkány), amelyek a nagy személyiségek nevei mellett groteszk hatást keltenek.

A Vanitatum vanitas beszélője az érveket felsorakoztató versszakok után levonja a következtetést:

„Bölcs az, mindent ki megvet.” Az értelem nélküli, hiábavaló világban eszerint a közöny az egyetlen
vállalható magatartás. Ezt a közönyt szemlélteti a szikla hasonlata. A szikla „rendületlen”,
tántoríthatatlan, másfelől viszont „érezetlen”, érzéketlen, érzelemmentes.

A verset feltűnő módon uralják a személynevek, melyek jelképekként, egy-egy érték hordozóiként
kerülnek a szövegbe. Napóleon, Szókratész, Zrínyi vagy Pheidiász megnevezései, melyek mindenki
számára egyértelműen szimbolizálnak egy-egy magatartásmintát, értéket. Nagy hatást kelt, hogy
Kölcsey ezeket a közfelfogás szerint megkérdőjelezhetetlen nagyságokat minősíti le.

- „Holdvilág csak boldogságunk…” -> hiábavalóság (haloványabb, mint a Nap, rövidebb ideig fénylik,
csak látszat.)
Hangnem: kiábrándult, hideg, szarkasztikus, cinikus
Szerkezet
1.: előrevetített tanulság
2.7.8. Léttel foglalkozó szakaszok
3.6. vsz.: történelmi példák
9-10. vsz.: következtetés, tanulság, életszemlélet megfogalmazása
-verselés: szimultán
-8 nyolcsoros versszak, egy négysoros keresztrímes, egy négysoros páros rímes
-rímképlet: ababccdd
-fő szerkesztő elv: paradoxonok

ZRÍNYI ÉNEKE (DALA) 1930

-Az 1830-ban Szobráncon íródott vers kézirata cím nélkül maradt fenn.
-Holott e vers esetében különlegesen jelentős a cím: e támpont nélkül aligha tudná az olvasó, hogy a
versbeli „vándor” Zrínyi Miklós. Kezdetben Kölcsey barátai a keletkezés helyszíne miatt „szobránci
dalként” emlegették.
->Szerepvers
-Később aztán hol Zrínyi éneke, hol Zrínyi dala címmel jelent meg a mű, máig homályban hagyva,
végül is ki, mikor s miért nevezte meg a címben Zrínyit.
-Mivel azonban más művei, például a Hymnus elemzésekor is megfigyelhető Kölcseynek a költőelőd
iránti tisztelete, s hogy szemében ő képviselte leginkább a hazafias-heroikus erkölcsöt, a címet joggal
tekinthetjük a mű szerves részének.

-A párbeszédes formájú mű páratlan szakaszai kérdésekben kérik számon a jelen koron azt a
hősiességet és önfeláldozást, amelynek történelmünk dicsőséges szakaszait köszönhetjük. A
ritmikusan ismétlődő „hol van?” kezdetű kérdő mondatokra a páros versszakok adják meg a feleletet.
-A magyarság eszerint elhanyagolja, veszni hagyja ősei örökségét.

-Az első két kérdés mintha félrevezetné az olvasót: úgy érezzük, valójában nem a „hont” keresi a
vándor, nem a „bércet” hiányolja, hanem a régiek hősiességét. De e két szónak is megvan a szerepe a
versben. Az 1–2. szakaszban megjelenő országnyi terek, távolságok, szélesen elterülő térségek jól
érzékeltetik mind a pusztulást („pusztaságban nyúlnak el vidéki”), mind a messzire szakadt hazafi
honvágyát („messze képét…”). A „Hol van a bérc?” kérdést a mélység és a magasság megjelenítése
követi: a bérc az erkölcsi nagyság jelképe, a völgy és lakói pedig a gyávaság megtestesítői. Az „itt
van”, „itt van” válaszokból kiderül: látszólag ugyanabban a hazában élünk, látszólag fennáll még
Magyarország, de a látható, érzékelhető keretek közül kiveszett a tartalom, a lényeg, az erkölcsi
nagyság. Látszat és valóság ezen ellentétét summázza az utolsó sor: „névben él csak”, látszólag él
csak a magyar nemzet: valójában ennek már semmi köze a hajdani nagyokhoz.

-Idő- és értékszembesítés: párhuzam a Himnusszal

Szabályos szerkezet:
Páratlan vsz.: kérdés
Páros vsz.: válasz
-Klasszicista felépítés
-Ellentétező szerkesztés:
Szent föld – pusztaság
Bérc (vár) – völgy (omladék)
Nép – korcs vér, más faj (herderi jóslat)
-A nép értékei – a reformkor eszméi: Hősies áldozatkészség, Hagyománytisztelet, A múlt tisztelete, a
jövő építése
--A vers egy lírai párbeszéd, de a valós dialógus helyére belső párbeszéd lép: megidézi: Zrínyi Miklós
alakját. A vándor kérdez és a költőnek Zrínyivel egybeolvadó énje válaszol. A téma: a hősi múlt és a
sivár jelen szembeállítása. Ennek aktualitást ad: a vándor, aki messze földön jár és keresi a régiek
dicső világát (páros strófák), a válasz azonban leverő, kiábrándító, elutasító (páratlan strófák) “Hol
van a hon, … a bérc, … a nép?” (kérdés)
“Névben él csak, többé nincs jelen.” (válasz)
--A költő nemzet alatt a nemesi réteget értette, Kölcsey így a saját rétegéből ábrándult ki.
Kölcsey szemléletében változás következett be, feladja eddigi pesszimizmusát, és a közéleti
tevékenységben találja meg életcélját, szerepét (reformország- gyűlések új reményt adnak). A
Széchenyi István által írt Hitel című könyv a régi dicsőség felé fordulás helyett a jelen feladatain való
munkálkodást sugallja: “Magyarország- volt;-én azt szeretném hinni: lesz!” Kölcsey költészetében ez
a szemléletbeli váltás az epigrammák megírásának korszaka. Ez a legmegfelelőbb műfaj a
legfontosabb kötelességek, tettre kész , cselekvő hazafiasság kifejezésére.

ZRÍNYI MÁSODIK ÉNEKE 1838

-1838 (halála éve)
-Utolsó előtti költeménye
Háttér: kilátástalan politikai helyzet, az országgyűlés kudarca
Műfaj: dal, politikai óda?
-A költő legpesszimistább verse
-Dialógus Zrínyi és a Sors között
-Szerepvers
-Két szólamra osztott belső vita
-A Sors: közönyös, kérlelhetetlen
-Kölcsey Ferenc egyik utolsó költeménye, a Zrínyi második éneke (1838) mély keserűségről
árulkodik. A szenvedő magyarság nevében megszólaló beszélő és a sors párbeszéde reménytelenül
sötét képet fest a hazáról.
-A magyarok eltékozolták áldásként kapott lehetőségeiket, s tétlenségükkel saját vesztüket
okozták. -A sors ítélete szerint az ilyen nép nem méltó a szánalomra, helyét más nemzet fogja
átvenni.
-A versben több ponton is visszaköszön a Hymnus néhány motívuma. Ilyen az istenséghez fordulás,
az eltékozolt isteni áldás, a saját magunk okozta pusztulás vagy a szánalomért való könyörgés.
-Míg azonban a Hymnusban erősen él a jobb jövő reménye, itt a sors a nemzet halálát
törvényszerűnek („Törvényem él”), azaz visszavonhatatlannak, véglegesnek mutatja. Hiszen Zrínyi
nem az Istennel folytat párbeszédet, akitől joggal várható a könyörület, hanem a Sorssal, azaz
személytelen történelmi erőkkel, melyek nem ismernek sem irgalmat, sem szánalmat.

-A Zrínyi-versek műfaját drámai monológként is azonosíthatjuk: monológ, hisz ezt is, azt is a költő
„gondolja”, de drámai, mert két szereplő vitájaként hangzik el.
-Ugyanezért helyzetdalnak is mondhatjuk a verseket, mert a lírai én közvetlen megszólalásai mellett
másik beszélőt is szerepeltetnek: a költő Zrínyi szólamát is megalkotja.

Kapcsolat más szövegekkel:

-Berzsenyi: A magyarokhoz I.
-Himnusz
-Nemzethalál-vízió (Herder)
Cél: felrázni a népet
Zárlat: váratlan derű – kontraszt