II.

témakör: Portrék (6)

Berzsenyi Dániel ódaköltészete

„Nem azon kell igyekezni a poétának, hogy a kicsiny és szűk matériáról sokat írhasson, hanem hogy a
legnagyobb s legmesszebb terjedő tárgyakat és gondolatokat minden lehetséges rövidséggel, kerekséggel és
tömöttséggel adja ki, mint a trombita az öszveszorított hangot…”
(Berzsenyi Dániel)

Lehetséges megközelítés:
Bezsenyi Dániel (1776—1836)
1. Bevezetés:
Berzsenyi életének momentumai: gazdálkodó és költő; klasszikus műveltség,; titokban ír; Kis János fedezi fel,
aki elküldi Kazinczynak verseit.
Kazinczy az ódaköltő szerepét jelöli ki Berzsenyinek.
2. Tárgyalás:
Két nagy közösségi ódája:
A magyarokhoz (I.) (Romlásnak indult…)
A magyarokhoz (II.) (Forr a világ…)
a) A magyarokhoz (I.) (Romlásnak indult…)
- keletkezés: 1796-1810 (többszöri átdolgozás)
- hazafias óda
- tanító, erkölcsnemesítő, meggyőző szándék
- retorikus gondolatmenet: idő- és értékszembesítés
- klasszicista forma, romantikus történelemszemlélet és szenvedélyesség
- versforma: alkaioszi strófa
- megszólított: a magyarság
- beszélő: a közösség tagja
- 1-3. versszak: bevezetés, a jelen és a múlt közötti történelmi távlat megteremtése
- már a kezdősor megadja az alaphangot az ellentéteket szembeállító megszólítással
- erős az ellentétezés az egész költeményben: a dicső múlt és a jelen romlása egymást követi képről
képre, a vers zaklatott menetét tükrözve
- 4-6. versszak: múlt és jelen összevetése a magyar történelem eseményeinek felidézésével
- 7-10. versszak: fájdalmas önostorozás, a jelen bűneinek részletes felsorolása
- a kevély tölgy metaforája nem csak a lassú halált, az észrevétlen pusztulást érzékelteti, hanem a belső
gyengeség okozta veszélyekre is példázatszerűen figyelmeztet (7-8. versszak)
- 11-12. versszak: a dicső, mitikus múlt nagyságának felidézése
- 13-14. versszak: elégikus hangú, moralizáló zárlat, a pesszimizmus kiteljesedése
- a nemzethalál vízióját vetíti előre

b) A magyarokhoz (II.) (Forr a világ…)

- keletkezés: 1807-ben
- történelmi háttér: a napóleoni háborúk kora
- közvetlen kiváltó alkalom: I. Ferenc kiáltványa
- hazafias alkalmi óda
- benne a kezdeti riadalom a jövőbe vetett optimista hitbe vált át
- a bizakodás, a hit válik hangsúlyossá
- versforma: alkaioszi strófa
- kiegyensúlyozott, harmonikus szerkezet
- 1-3. szakasz: a rémület, a megdöbbenés képei: a világ rendje összeomlott a történelem viharában
- az általános kijelentést konkrét példákkal szemlélteti, illetve konkrét példákból elvonatkoztat
- 4-6. szakasz: a bölcsen kormányozott állam („lebegő hajó”) a történelmi viharokat túléli, de csak
akkor, ha a nemzet feleszmél
- a hit optimista megfogalmazása: a hősi lélek többet ér a nyers erőnél és a tömegnél
- a vers sorsa: 1936-ban Kodály Zoltán kórusműve

3. Befejezés:
Berzsenyi ódáiban klasszikus példákat követett (Horatius), ám a képalkotásban, a szenvedélyességben a
romantika hatása is érezhető.
A reformkor nagy verseiben (Himnusz, Szózat) is hasonló témával találkozunk. De a XX. századi magyar
költészetre is jellemző, hogy a haza sorsfordító kérdései helyet kapnak: a nemzetféltéstől egészen a megrázó
nemzethalál követeléséig (pl. Ady: Nekünk Mohács kell, József Attila: Elégia, Illyés Gyula: Egy mondat a
zsarnokságról, Bartók)