8.

VÖRÖSMARTY MIHÁLY (1800 - 1855)

A reformkor idején alkotott, amely 1825-től (első reformországgyűlés) 1848-ig (forradalom és

szabadságharc) tartott.
Vörösmarty Mihály Pusztanyéken született 1800-ban. Gimnáziumi éveit Székesfehérváron töltötte, majd
Pestre került. Édesapja 1817-ben bekövetkezett halála a családot súlyos anyai válságba sodorta. Ekkor
Vörösmartynak munkát kellett vállalnia. A Percel családhoz került, itt Percel Sándor három fiának nevelője
lett. Tanítóskodása mellett elvégezte az egyetem filozófiai és jogi szakát. Reménytelen szerelem fűzte Percel
Sándor legidősebb lányához, Adélhoz, „Etelhez”. Etelka olyan eszményképpé nemesedett a szemében. mint
Dante számára Beatrice.
1822-ben Görbőre ment joggyakorlatra. Itt szoros kapcsolatba került a nemesi vármegyék Habsburg-ellenes
mozgalmaival.
1828 és 1832 között a Tudományos Gyűjtemény című folyóirat és a Koszorú szépirodalmi lap szerkesztői
állását kapta meg. A Magyar Tudományos Akadémia 1830-ban tagjává választotta. 1841-ben
megismerkedett az alig 20 éves Csajághy Laurával, akit 1843-ban elvett feleségül. A világosi katasztrófa
testileg-lelkileg összetörte, bujdosott 1849-ben, majd 1850-ben Pesten feladta magát. Magyarország
kormányzója és a képviselők kegyelemben részesítették. Életének utolsó 5 éve lassú haldoklás volt,
mindössze néhány verset írt; de köztük van kiemelkedő alkotása A vén cigány (1854).
Vörösmarty Mihály 1855-ben halt meg, a Bach-rendszer elleni nagyszabású nemzeti tiltakozásba torkollott a
temetése.

Szózat (1836).
Vörösmarty művészetében ettől kezdve a líra lesz az uralkodó műnem, Szózatában nagy hazafias és
gondolati költészetének első remekművét alkotta meg.
Abban a válságos történelmi pillanatban keletkezett, mikor nyílt szakításra került sor a bécsi udvar és a
magyarság közt.
A versforma (skót balladaforma), a formában megjelenő verszene csupa izgatott, zaklatott ellentmondást rejt
magában, mely nyugtalanságot teremt. Az ütemhangsúlyos verselés újabb feszültséget visz a versbe. Témája
a múlt tragédiájából táplálkozó honszerelem.
A cím beszédet jelent egy válságos időben, mely a magyarsághoz szól. A vers keretes szerkezetű. A költő a
segítséget nem Istentől, hanem a jövőtől várja. A keretekben szórendi változtatás van: sokkal
nyomatékosabb a felszólító módú igével. Felhívás, kiálltvány, szózat a magyar nemzethez, s ez a jelleg
alakítja ki a szónoki beszédre emlékeztető szerkezetet.
Nem Istenhez, hanem az egész magyar néphez szól úgy, hogy egyes szám 2. személy használatával
kapcsolatot létesít az olvasóval.
Az első versszakban a bölcső (kezdet) és a sír (vég) is megjelenik. A 3-5. versszakban a küzdelmes múltat
ábrázolja Vörösmarty, mely sok áldozattal járt. A szabadság felkiáltással a küzdelmekre utal, melyben 1000
évig harcoltak a szabadságért. Így a magyarság él, nem pusztult el. A 6. versszakban a harcos múlt után a
bizakodó jelen következik. A sok viszály harc, balszerencse után a nép él. A jelen tehát nem szemben áll a
múlttal, hanem annak egyenes folytatása. A 7. versszakban a költő a nagyvilághoz fordul „Egy ezredévnyi
szenvedés kér éltet vagy halált”. Küzdelmes jelen következik a harcos múlt után. A harcos, hősies múlt a
jövőt készíti elő. A 8-11. versszakban a sorsdöntő jelen következik, melyben a „szent akarat” eredményes
kell hogy legyen. Vörösmarty a nemes erőfeszítéseket különféle stíluseszközökkel mutatja be. Az
elmélkedés után bizakodva mondja ki „míg jőni kell, még jőni fog”. A jelen összehasonlítása Kölcseynél és
Vörösmartynál is más: a Szózat tele van nemes erőfeszítésekkel. A Himnuszban nincs jövő, de a Szózatban
igen, ami bizakodással tölti el a népet.
A költő itt számol a realistákkal: kétféle jövőt remél, bizakodással a jobb kort, realitással ennek ellentétét, „a
nagyszerű halált”, mert a nemzetküzdelemben esett el. A 12. versszakban az egész világ gyászolja a magyar
népet. A 13. versszakban a jobb korban bízik a költő, és ezt csak hazaszeretettel lehet kivívni. Itt az 1.
versszak névszóit dinamikusabb igékkel váltja fel (éltet, elbuk). Az első kettő és az utolsó kettő versszakban
a rendületlen hazaszeretetre szólít fel. Bizakodó hangja van, ez egyben optimista is. Itt születtünk és itt is
kell meghalnunk („Itt élned, halnod kell.”). Az ismétléssel nyomatékosít.
Egresy Béni zenésítette meg. Nemzetünk jelképe, a Himnusz mellett a második nagy énekünk. 1836-ban a
reformkori küzdelmek nyitánya.
A Guttenberg-albumba (1839).
Epigramma (disztichonban íródott), mely ódává mélyül. Alkalmi versnek készült: Németországban kiadtak
egy díszes albumot a könyvnyomtatás feltalálójának, Guteberg Jánosnak a tiszteletére. Ebben meg is jelent
Vörösmarty költeménye magyarul és német fordításban. A könyvnyomtatás 400. évfordulóját ünnepelték.
A vers egy mesterien felépített körmondat, melynek főmondata az utolsó két sor. Ezt a kérdést teszi fel:
mikor ünnepelheti a világ méltóképpen Guttenberg emlékét és találmányát? A versnek ünneprontó célzata
van: a költő arról ír, hogy most még nem lehet ünnepelni Gutenberg emlékét és találmányát, hisz nem
valósult meg az eszményi világ; a béke és az igazság a Földön.
Az első két sor (1. feltétel) a felvilágosodás követelését sürgeti: az áltudományok megszüntetését. A 2.
feltétel az örök béke megvalósításának óhaja. A 3. feltétel a társadalmi igazságtalanság megszüntetését
óhajtja. Nem hirdet vagyonegyenlőséget, csupán a társadalom minden tagjának erkölcsi felemelkedését. A 4.
feltétel „kelet” és „nyugat” kulturális kiegyenlítődését, az „áldozni tudó szív” harmóniáját követeli. Az 5.
feltétel a legtágabb, tartalmát tekintve a legigényesebb: az eszményi társadalom létrejötte csakis
összefogással, csakis megegyezéssel valósulhat meg. Ez a ökéletes társadalmi rend lehet csak méltó diadal,
méltó emlékjel Gutenberg számára.

Gondolatok a könyvtárban (1844).

Az a hit rendül meg a műben, hogy a szeretet és az igazság fog uralkodni. A költemény egyetlen monológ
teljes kétséggel. Az akadémia könyvtárát átalakították, és a költő ezt látogatta meg. A könyvek láttán
merülnek fel benne azok a gondolatok, amit a versbe ír le (filozofálgat) 1844-ben. Műfaja: bölcselkedő óda,
nagy gondolati vers. Gondolati egységekre osztjuk a verset, mivel nincsenek versszakok. A költő önmagától
kérdez, majd megadja a választ.
Az első gondolategység (1-8. sor) a jelen. A költő a könyvek láttán egy alapvető ellentmondást ír le
tanulságként: Milliók nyomora ellentétben áll, amelyet néhány ezer kiváltságos kimond, hogy a
kiváltságosok se boldogok (a jutna ige feltételes módja is erre utal).
A második gondolati egység (9-48. sor) az első kérdésnek a felelete „ment-e a könyvek általa világ elébb?”
A választ előtte bonyolult képsorokkal adja meg (eszmények és valóság ellentéte). A könyvek romból
készültek. Bírálja a könyveket, vagyis a válasza: NEM!
A harmadik gondolati egységben (49-91. sor) van a második kérdés: elpusztítsuk a könyveket? A költő
válasza a fájdalmas pesszimizmusból: NEM! Különbséget tesz a jó és a rossz könyvek közt. Irányt, erőt
adnak az emberiségnek, és utal arra, hogy van egy kis zug, ahol megteremtették a demokráciát (Amerikára
utal).
A negyedik gondolati egységben (92-végéig) bízik, hogy eljön a demokrácia és az egyenlőség. Itt a legszebb
eszményeket említi: igazság, szeretet, egyenlőség, szabadság, békesség, testvériség elterjedése. Majd
visszatér a mechanikus történelem elmélethez, miszerint a nemzetek egyszer fenn, máskor lenn vannak. De a
legfontosabb kérdés, mely kétszer hangzik el: „Mi dolgunk a világon?” Erre a válasz: küzdeni, tele
lelkesedett hanggal. A legnemesebb eszmékért kell küzdeni.
A költemény utolsó szakasza a reménytelenséget legyőző remény ódai magasságokba emelkedik. Azt
tudósítja, hogy csak úgy szolgálhatjuk az egész emberiség ügyét, ha saját hazánk felemelkedésén
fáradozunk.

Előszó (1850-51).
Költeményét eredetileg a Három rege című műve elé szánta előszónak, de önálló mű lett belőle.
Megtalálható benne a múlt, jelen és jövő. Nagy gondolati vers. A világosi katasztrófát kozmikus tragédia
víziójává növeszti.
Az első gondolat egység: a múltban még tiszta volt az ég, ezzel a reformkor békés, de lázas tevékenységére
utal. A természet születéséről szól, a tavasz képeit mutatja be, s ezt az ember megjelenése követi. A
hangyaszorgalmú ember a munka eredménye. Majd megjelenik a tavasz és a nyár. Nyáron, mikor nagy a
csend, közeledik a nagy vihar, a költő félelme, ami be is következik.
A második gondolati egységben a költő kijelenti, hogy kitört a vész. A világot rázó tőmondat nem a vihart
jelenti, hanem a vészt. Ez a csendre törő orkán átfogja az egész világot. Ezután a költő víziói következnek.
Megszemélyesíti a vészt, ami egyenlő a szabadságharccal. Háború következik: a vész a háború
megszemélyesítése. Embertelenné nagyítja a háborút, szörnyetegnek mondja. Majd bemutatja a háború
romboló munkáját, ezt is felnagyítja, felgyorsulnak a képek. Az igék, jelzők mind negatívak, a nyárban pedig
hirtelen változás következik be.
A harmadik gondolati egységben a jelen következő nyárból rögtön tél lett. A jelent a költő mondja el
egyetlen mondattal: „A föld, a világ halála, vagy legalábbis aggastyánná válása” egyszerre megöregedett a
világ. A költői képeket kötőszókkal lassítja. Ezzel teszi nyomatékosabbá hogy most tél van, a természet
pusztulása és halála.
A negyedik gondolati egységben a jövő következik, a majd szóval utal rá. Keserű szóval szól a jelenről. Az
embernél, a földnél egy hamis tavasz lesz, bármit is tesznek. Kérdéssel fejezi be, lezáratlanul hagyja a verset.
A szabadságharcban elesetteket senki sem tudja visszahozni. Történelmünk legragyogóbb szakasza a
reformkor, a forradalom szakasza.

A vén cigány (1854).

A világosi katasztrófa (1849-50) után így érez az ország. Utolsó nagy költeményében bizakodó hang szólal
meg. Az új világ eljövetelét hirdeti, a vész és vihar az előszóban tisztít. Voltak olyan emberek, akik azt
mondták, hogy ezt a versét bomlott aggyal írta meg.
A cím képe, a vén cigány olyan zenész, aki muzsikájával elfejedteti a bánatot, a gondot. A költeménynek az
első strófa és a vissza-vissza térő refrén ad bordal-keretet: a verset indító és a strófák utolsó sorában is
felhangzó „Húzd rá cigány” felszólítás.
A műben a költő víziói jelennek meg. Átgondolt, tudatos szerkesztésű vers, melyben feltűnik az új haza.
Egyszer elfárad a vész haragja, és egy új világ lesz, melyben minden megtisztul. Pesszimista hangulatban
van a költő, mivel háború van, ám ez teszi bizakodóvá. Keresztes háborúk folynak a földön.
1-4. sor bordallal indít, a vers azonban rapszodikus gondolatokkal van tele (bordalból kiinduló rapszódia). A
vén cigány egyenlő a költővel, aki önmagát bíztatja megszólalásra, munkára, hiszen a nemzet már
megfizetett neki.
A vers elején, a végén, a refrénben bordal. A második versszaktól végig az 1-4. sorban a kétség, keserűség,
önbiztatás képei. A második versszakban a lényeg, a szabadságharc utáni helyzet: vetés, munka odalett,
minden elveszett.
A harmadik versszak 5-6. sora a krími háborúra utal. A negyedik versszak. 5-6. sora a remény, és a
reménytelenség. Az ötödik versszak 5-6. sora azokra a hősökre utal, akik áldozatok voltak. A hatodik
versszak 5-6. sorban a jövőbéli hitét fejti ki a költő. A refrén szerepe: hangulati, kiegyenlítő, egységteremtő
funkció.
Az 1. versszak hangulat, a 2-4. versszak erőgyűjtés, a dübörgő képek látomása, 5-6. versszak érzelmi
átváltozás a szerepe. A rapszódia rímelése: 1-4. sor félrímes (x,a,x,a); középső két sor páros rím; a refrén
páros rím.