IRODALOM 2.

Arany János balladaköltészete

„Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási
központja.” (Szerb Antal)

Arany János a magyar romantika kiemelkedő alkotója volt. Írói pályáján számos műfajban
alkotott, vannak lírai, epikai alkotásai, de jelentős szerepet játszik életművében a ballada műfaja is.
Lírai alkotások: Kertben, Ősszel, Letészem a lantot.
Epikai alkotásai: Az elveszett alkotmány (vígeposz), Rózsa és Ibolya, Szent László füve, Toldi trilógia
(Toldi, Toldi estéje, Toldi szerelme)

A ballada mint műfaj három műnem határán helyezkedik el. Cselekménye sűrített, a történet
elbeszélésmódja szaggatott, s az események nagy része drámai párbeszédekből vagy lírai monológokból
áll össze. Fontos eleme a balladai homály. Greguss Ágost meghatározása szerint „a ballada tragédia
dalban elbeszélve”. Két típusa van: népballada és műballada. A népballada szerzője ismeretlen. Pl.:
Kőmíves Kelemen, Kádár Kata.
A műballada Európában a romantika korában lett népszerű, mikor megnőtt az érdeklődés a népi
költészet iránt. A magyar műballadát Arany János emelte világirodalmi szintre, őt nevezzük a „balladaírás
Shakespeare-jének”. A balladák a legjobban szerkesztett alkotásai. A nemzet ügyét kívánta velük
szolgálni, a nemzeti öntudatot, a nemzet erkölcsi erejét, a jövőbe vetett hitet szerette volna ébren tartani és
fokozni, a nemzeti egységet erősíteni.
Legkiemelkedőbb alkotási ebben a műfajban: Ágnes asszony, V. László, Szondi két apródja, A
walesi bárdok, Tetemre hívás, Vörös Rébék, Tengeri hántás.
Balladáit több szempont alapján lehet csoportosítani:
1. Megírás helye szerint:
- nagykőrösi balladák
- Őszikék balladái
2. Téma szerint:
- történelmi ballada
- lélektani ballada
3. Szerkesztésmód szerint:
- lineáris szerkesztésű vagy egyszerű ballada
- körkörös szerkesztésű ballada

A nagykőrösi balladák
1853-ban kezdte el Nagykőrösön írni az ide tartozó műveket. Ezt a helyet „nagykőrösi sivatagnak”
nevezte. Itt főleg történelmi és lélektani balladákat írt. A történelmi balladái nagyrészt allegorikus
jelentésűek. Tárgyukat rendszerint a nemzeti múlt nehéz korszakából merítik, de rejtett jelentésükkel a
jelenhez szólnak. A lélektani balladák egyedi, egyéni jellemeket, sorsokat ábrázolnak, s különös gondot
fordított Arany bennük a lélektani indokoltságra. A bűn és a bűnhődés problematikáját állítják a
középpontba. Ezek a balladák arról szólnak, hogyan viszi hősüket az őrületbe a bűntudat, s miképpen
roppannak össze a lelkiismeret súlya alatt, s hogy ez a büntetés kegyetlenebb a földi bíráskodás minden
ítéleténél.
Ágnes asszony
Lélektani balladáról van szó. Az első néhány strófában a balladai homálynak megfelelően még
csak sejthető valamiféle bűn, de csupán szórványos utalások történnek erre (pl. a véres lepedő, a hajdú
megjelenése). Pontosan az sem derül ki, hogy a kíváncsiskodó kérdésekre adott válaszok megtévesztő
félrevezetések-e, vagy pedig a beteges rögeszme előjelei. A következő terjedelmes szerkezeti egységben a
színhely a börtön és a bíróság helyisége, az események azonban a lélekben peregnek. Arany finom
eszközökkel, apró jegyek megfigyelésével festi le a megőrülés folyamatát: az őrülettől való riadalmat,
ennek gondos takargatását, majd a kezdeti kényszerképzetnek a teljes tébolyig való kibontakozását. A
részletező elbeszélést hosszabb párbeszédek szakítják meg, s ezekben a dialógusokban világosodik meg
Ágnes asszony bűne (szeretőjével együtt megölte a férjét). Ezután a ballada visszatér az indításhoz, s
hosszú évek történetét sűríti néhány versszakba. Az idő megállíthatatlan múlását néhány motívum jelzi
csupán: a ronggyá foszlott lepedő, a szöghaj őszbe fordulása. Fontos szerepe van ebben a balladában is a
refrénnek: vagy az elbeszélő vagy a hallgatóság érzelmi reagálást foglalja magában a riadt
megdöbbenéstől a felháborodáson és a részvéten át a szánalomig.

Az Őszikék balladái
Ezek az alkotások a Margitszigeten keletkeztek. Az Őszikék balladáiból hiányzik mindenfajta allegorikus
indíték, történelmi-politikai áthallás. Költőjük – csak művészi célokat követve – főleg régi és népi
babonás hiedelmeket elevenít fel bennük, ugyanakkor folytatja korábbi témáját is, a bűn és bűnhődés
kérdéskörét.
Tengeri-hántás
Ennek a balladának a szereplői a szokástörvényt megsértve halállal, illetve tébollyal tetézett
öngyilkossággal bűnhődnek. Tuba Ferkó elhagyja megesett szeretőjét, Dallos Esztit. Mikor Ferkó a leány
öngyilkossága után visszatér a falujába, a lelkifurdalás beteggé, holdkórossá teszi, s a templom tornyára
felmászva lezuhan. Ez a ballada a többszólamú szerkesztés remeklése. Az első és az utolsó versszak
kerettörténetének elbeszélésébe egy másik elbeszélés iktatódik. Ezt a tengerihántás egyik idősebb
elbeszélője meséli a fiatalok okulására. A cselekményt előadó strófák gondolatjelekkel is elkülönített sora
meg-megszakítja a mesemondás folyamatát: egy-egy kiszólás, figyelmeztetés hordozója lesz. A két fiatal
múltbeli szomorú történetébe a kiszólásokon keresztül ékelődnek be a jelenre vonatkozó utalások.