„… szóljon az, hogy hallgatok”

Arany balladái

I. A ballada műfajként sűrített cselekményű, szaggatott előadású, drámai párbeszédet vagy

lírai monológot tartalmazó epikus vers. Rendszerint tragikus végű, de vannak vígballadák is,
pl. Pázmán lovag (1856) vagy olyanok, amelyeknek megoldása nem tragikus (pl. Mátyás
anyja; Szibinyáni Jank). Arany alkatához közel állt ez a műfaj, a nagykőrösi években jó
néhány balladát írt. Szerkezetét tekintve három típusba lehet sorolni alkotásait:
1. Egyszólamú, előrehaladó, pl. A walesi bárdok, Zách Klára. Néhány jellegzetesség a Zách
Klárában: belső ismétlés erősíti a tördeltséget mind a párbeszéd, mind a történetmondás
szintjén: „Fehér rózsa, piros rózsa, / Szőke leány, barna…” A ballada tetőpontján nem
részletezi az eseményeket, sőt, kihagy részeket, így fokozza a hatást. (A walesi bárdokban
viszont szójátékkal érzékelteti a tetőpontot). Zách Klára eseményeinek töredékes
elmesélése azért is fontos, mert így a külső történés elnagyoltsága átirányítja a figyelmet a
belső történésre.
2. Többszólamú, előrehaladó: V. László, Szondi két apródja. Az V. Lászlóban térbeli
kétágúság van, a Szondiban időbeli, versszakonként váltakozó szerkesztésben. A Szondi
két apródjában a tetőpontot belső ismétléssel érzékelteti: „hull a hulla”, „álla halála”. A
töredezettségre példa az V. Lászlóból: „Buda falán a rab/ -Egy egy felhődarab - / Ereszkedik
alá”.
3. Egyszólamú, körkörös: Ágnes asszony. Ez a ballada az önvádról szól (ahogy az Örök
zsidó a menekülésről, A rab gólya a rablétről). Az Ágnes asszony szerkezete drámai
monológhoz hasonlít, ez a szerkezet alkalmas a belső történés (az önvád kialakulása,
lefolyása) kifejezésére.
Téma szerint is lehet csoportosítani Arany balladáit: van történeti ballada, van lélektani
ballada (pl. Ágnes asszony) és van babonás hiedelmeket feldolgozó ballada (Őszikékben,
pl. a Tengeri-hántás, amely szerkezetileg többszólamú, vagy a Vörös Rébék). A történeti
balladák többnyire allegorikus jelentésűek. A Zách Klára bizonyos sorai Arany jelenére
vonatkoztak: „Rossz időket értünk, / Rossz csillagok járnak, / Isten ója nagy csapástól / Mi
szegény hazánkat!” (1855). Ezen túl a vers Haynau vérengző bosszújára is utal. Az V.
László végszava szintén aktuális volt: „De vissza jő a rab...”, azaz az emigrációba
kényszerített Kossuth Lajos. A Szondi két apródja és A walesi bárdok pedig arról is szól,
hogy Világos után valamirevaló nemzeti költő nem dicsérheti az elnyomót
Az Őszikék néhány balladája: Az ünneprontók, Tetemre hívás, Híd-avatás, Éjféli párbaj,
Vörös Rébék, Tengeri-hántás. Ezek a kései balladák a bűn-bűnhődés motívumával
foglalkoznak, mégpedig a népi hitvilág igazságszolgáltatásának logikája szerint. Az Őszikék
balladáit jellemzi a tömörség, a virtuozitás. A nyelv olyan elemei hordoznak tartalmat, ami
ebben a korban még szokatlan, pl. a szöveg ritmusa. Jó példa erre az Ünneprontók c. vers,
ahol az alapritmust egy gyorsabb ritmus váltja fel, s ez jelzi, hogy baj történt.

I. A ballada műfajként sűrített cselekményű, szaggatott előadású, drámai párbeszédet vagy

lírai monológot tartalmazó epikus vers. Rendszerint tragikus végű, de vannak vígballadák is,
pl. Pázmán lovag (1856) vagy olyanok, amelyeknek megoldása nem tragikus (pl. Mátyás
anyja; Szibinyáni Jank). Arany alkatához közel állt ez a műfaj, a nagykőrösi években és az
Őszikék időszakában is jó néhány balladát írt. Szerkezetét tekintve három típusba lehet
sorolni alkotásait:
1. Egyszólamú, előrehaladó, pl. A walesi bárdok, Zách Klára. Néhány jellegzetesség a Zách
Klárában: belső ismétlés erősíti a tördeltséget mind a párbeszéd, mind a történetmondás
szintjén: „Fehér rózsa, piros rózsa, / Szőke leány, barna…” A ballada tetőpontján nem
részletezi az eseményeket, sőt, kihagy részeket, így fokozza a hatást. (A walesi bárdokban
viszont szójátékkal érzékelteti a tetőpontot). Zách Klára eseményeinek töredékes
elmesélése azért is fontos, mert így a külső történés elnagyoltsága átirányítja a figyelmet a
belső történésre.
2. Többszólamú, előrehaladó: V. László, Szondi két apródja. Az V. Lászlóban térbeli
kétágúság van, a Szondiban időbeli, versszakonként váltakozó szerkesztésben. A Szondi
két apródjában a tetőpontot belső ismétléssel érzékelteti: „hull a hulla”, „álla halála”. A
töredezettségre példa az V. Lászlóból: „Buda falán a rab/ -Egy egy felhődarab - / Ereszkedik
alá”.
3. Egyszólamú, körkörös: Ágnes asszony. Ez a ballada az önvádról szól (ahogy az Örök
zsidó a menekülésről, A rab gólya a rablétről). Az Ágnes asszony szerkezete drámai
monológhoz hasonlít, ez a szerkezet alkalmas a belső történés (az önvád kialakulása,
lefolyása) kifejezésére.
Téma szerint is lehet csoportosítani Arany balladáit: van történeti ballada, van lélektani
ballada (pl. Ágnes asszony) és van babonás hiedelmeket feldolgozó ballada (Őszikékben,
pl. a Tengeri-hántás, amely szerkezetileg többszólamú, vagy a Vörös Rébék). A történeti
balladák többnyire allegorikus jelentésűek. A Zách Klára bizonyos sorai Arany jelenére
vonatkoztak: „Rossz időket értünk, / Rossz csillagok járnak, / Isten ója nagy csapástól / Mi
szegény hazánkat!” (1855). Ezen túl a vers Haynau vérengző bosszújára is utal. Az V.
László végszava szintén aktuális volt: „De vissza jő a rab...”, azaz az emigrációba
kényszerített Kossuth Lajos. A Szondi két apródja és A walesi bárdok pedig arról is szól,
hogy Világos után valamirevaló nemzeti költő nem dicsérheti az elnyomót
Az Őszikék néhány balladája: Az ünneprontók, Tetemre hívás, Híd-avatás, Éjféli párbaj,
Vörös Rébék, Tengeri-hántás. Ezek a kései balladák a bűn-bűnhődés motívumával
foglalkoznak, mégpedig a népi hitvilág igazságszolgáltatásának logikája szerint. Az Őszikék
balladáit jellemzi a tömörség, a virtuozitás. A nyelv olyan elemei hordoznak tartalmat, ami
ebben a korban még szokatlan, pl. a szöveg ritmusa. Jó példa erre az Ünneprontók c. vers,
ahol az alapritmust egy gyorsabb ritmus váltja fel, s ez jelzi, hogy baj történt.

II.
Ágnes asszony
Nagykőrösi ballada, 1853-ból.
Lélektani a téma, a bűnt elkövető ember lelkiismeret-furdalásának, és önbüntetésének a
története. Azt a folyamatot mutatja be lélektanilag, hogy miként őrül meg a bűnös ember.
Az önbüntetés az, hogy a bűnös újra és újra magát vádolja, nem tud megbocsátani
önmagának. A visszatérő önvádat a refrén és az ismétlődő motívumok fejezik ki, a
legfontosabb ismétlődő motívum a mosás, vagyis a megtisztulás cselekvése.
Aranyt máskor is foglalkoztatja ez a téma, a bűn és bűnhődés témája. Általában nem
egyértelműen ítélkezik a bűnös felett, ebben a történetben is Ágnes egyszerre bűnös és
szánandó áldozat. Ezt a versben megjelenő hattyú és liliom szimbólumok érzékeltetik, amik
a címszereplővel kapcsolatos metaforákban szerepelnek a „Nosza sírni, kezd zokogni…”
kezdetű versszakban.
A vers szerkezete:
Szerkezeti egység

Téma
Idő
1.
1-4. vsz.
kitudódik a balladai hős tette
legfeljebb néhány óra
2.
5-9. vsz.
Ágnes börtönben töltött ideje; bűntudata, kezdődő őrülete
több nap („naphosszanta”

10-19. vsz.
bírósági tárgyalás; Ágnesen elhatalmasodik az őrület
néhány óra
3.
20-26. vsz.
Ágnes meghasadt tudatállapota, rögeszmés cselekvése
örök jelen, az őrült asszony tudatának időtlensége

Vörös Rébék
Őszikék korszak balladája, népi hiedelmet feldolgozó vers.
Egy falusi boszorkány története.
Arany így ír a keletkezésről: „A helyi népmonda csak ennyit tartott fenn a tisztes
boszorkányról, hogy ti. általment a keskeny pallón, ott varjúvá vált s elröpült.
A többit én toldottam hozzá.”
Kivételesen sűrített, nehezen követhető szöveg, kihagyásokkal, utalásokkal, ami sok
előismeretet kíván meg az olvasótól.
A történet Rebi néni, a boszorkány egy balul sikerült szerelmi bájolásáról szól, ami
tönkreteszi Pörge Dani és a „cifra” Tera házasságát. De már őket is ő hozta össze, csak
aztán tovább bolondítja az ifjú feleséget, a cifra Terát, míg az megcsalja az urát a kasznárral
(uradalmi gazdatiszt, itt kb. egy „pénzes pacák”). Terának gyereke is születik, a férje
elkergeti a feleséget otthonról, megöli a kasznárt, rablónak áll, elfogják és felakasztják, a
varjak csipkedik ki a szemét. Rebi néniről pedig azt mondják, hogy varjúvá változott, úgy
kísért tovább.
Tipikus Arany-ballada, mert például:
• A bűn-büntetés motívum jelenik meg: mindegyik szereplő elnyeri büntetését, Rebi néni,
Pörge Dani, Tera, a kasznár.
• A babonák iránti vonzalom (a romantika korára általában jellemző a bizarr, szokatlan, torz
és a transzcendens témaválasztás).
• Erősen kihagyásos a szöveg, töredezett mondatok, utalásos párbeszéd, a történet
elmesélésének összetett volta jellemzi. Például a narrátori szöveg mellett megjelenik a falusi
pletyka szövege, a szereplők egyes szövegei, párbeszédtöredékek.
• Befejezése szokványosan tragikus, nincs feloldása, ahogy pl. a Tetemre-hívásnak vagy a
Tengeri-hántásnak sincs, ezek is ugyanennek a korszaknak a versei.

V. László

1. vsz.: természeti kép = V- László lelkiállapota, rémálom?

Kétszintes ballada (jelen = rémálom, a múlt = A Hunyadi-fiúk kivégzése, ill. szöktetése)

4. vsz.:

„Miért zúg a tömeg?

Kivánja eskümet
(https://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/vlaszlo.htm%20/l%20esku
met)?”
„A nép, uram király,
Csendes, mint a halál,
Csupán a menny dörög.”

Hasonlít A walesi bárdok megoldására.

5. vsz.: a múltban vagyunk (szöktetés leírása)

„Hah! láncát tépi a

Hunyadi két fia -”
„Uram, uram, ne félj!
László, tudod, nem él
(https://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/vlaszlo.htm%20/l%20nemel
)
S a gyermek
(https://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/vlaszlo.htm%20/l%20gyer
mek), az fogoly.”

Utalások valós történelmi eseményekre, lásd lábjegyzet!

https://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/vlaszlo.htm
(https://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/vlaszlo.htm)

utolsó 2 vesz.: ismét a jelenben

Állj meg, boszú, megállj:

Cseh földön űl a rab
(https://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/vlaszlo.htm%20/l%20ulara
b)
;
Cseh
földben a király
(https://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/vlaszlo.htm%20/l%20foldbe
na)
,
Mindég is ott marad,
De visszajő a rab...!
(1853) – feltámad még Mátyás, biztatás a maygaroknk a szabadásgharc bukását követően
(szabadság, függetlenség)

a büntetés itt is az, hogy a király megőrül

„Oh adj, oh adj nekem

Hűs cseppet, hű csehem!”
„Itt a kehely, igyál,
Uram, László király,
Enyhít... mikép a
sír!
”

lelkiismeret!