Irodalom szóbeli tételek

2. TÉTEL – ARANY JÁNOS BALLADÁI

A ballada egy olyan műfaj, amely három műnemet foglal magába. Epikus, mert cselekményt
mond el, lírikus, mert érzelmi szál is van benne, és dráma is, mert konfliktuson alapszik.
Fontos tulajdonsága a balladai homály, ami a szöveg szaggatását jelenti. Ráhagyja az olvasóra
a folytatást, nem ír le minden részletet.

Arany balladái 3 korszakra bonthatók:

1849 előtt: inkább csak kísérletek

1853-tól: Nagykőrösi balladák: A walesi bárdok, V.László, Ágnes asszony, Szondi
két apródja
1877-től: Őszikék korszak Vörös Rébék, Tengeri-hántás, Tetemre hívás

A Balladák csoportosítása:
I. szerkezetük szerint:
a., egyszólamú – lineáris: pl. A walesi bárdok
b., kétszólamú (párhuzamos) pl. A Szondi két apródja, V. László
c, körkörös: pl. Ágnes asszony
II. témája szerint:
a., népi balladák (erős lélekábrázolás) : pl. Ágnes asszony, Tengeri-hántás,
Vörös Rébék
b., drámai balladák: (nagy fokú tömörítés, párbeszédek, élesek a síkváltások): Tetemre
hívás, V. László, A walesi bárdok
c., históriás ének jellegű balladák (témául valamely múltbeli történet szolgál, katartikus
hatásúak) pl. Zách Klára, Szondi két apródja
Más felosztás szerint: történelmi és lélektani balladák állnak.

Szondi két apródja

A ballada hősei a várkapitány apródjai. Az 1-2. versszakban a narrátor szólal meg. Szerepe,
hogy bevezesse a történetet és időt, helyszínt közöl. Az idő a vár végső ostroma utáni este. A
helyszín a drégelyi rom, amit még három térbeli helyszínre bonthatunk: várrom, Ali tábora,
hegyorom. A három helyszínhez két idősík kapcsolódik. Drégely romjához a múlt, a nyájas
hegyoromhoz és a völgyhöz a jelen. A lent-fent térbelisége, illetve a kopja feszülethez való
hasonlítása már itt, az alaphelyzetben rangsort teremt. A harmadik versszaktól a narrátor
elhallgat és párbeszédek követik egymást. 3-4. versszakban Ali a szolgájával folytatott
dialógusa a ballada alaphelyzetét pontosítja, Ali várja az apródokat a török táborba. Arany
török kifejezéseket használ. 5. versszaktól kezdve a helyszín a hegyorom, a szereplők pedig
Ali szolgája és a két apród. Innentől kezdve a páratlan versszakokban az apródok szólama, a
párosban a szolga szólama szól. A török tábort Ali szolgája mutatja be a 6. versszakban.
Kezdetben a török nyájasan kéri őket, hogy tartsanak vele, majd egyre erőteljesebben. Szerepe
változik. Az apródok szólama históriás énekek nyelvezetét idézi, tőismétlések, túlzások
jellemzik. Az archaikus nyelvezetük azt is jelentheti, hogy az önazonosság a közös nemzeti
múltban, az ahhoz való hűségben gyökerezik. Ezzel szemben a török szolga szólama a 16.
század török-perzsa költészetet idézi, tehát erősen metaforizált és túldíszített. A két szólam
egymástól teljesen független, egyik sem bír értékes jelentéssel a másik számára.

2. tétel -1- ARANY JÁNOS BALLADÁI

 Irodalom szóbeli tételek

Ágnes asszony
A műben azt mutatja be, hogy a főszereplőt hogyan viszi őrületbe a bűntudat, miként roppan
össze a lelkiismeret súlya alatt. Megírásának közvetlen előzménye az volt, hogy Arany
gyakran látott egy szótlan parasztasszonyt estig mosni a patakban.
A művet 3 szerkezeti egységre oszthatjuk a helyszínek alapján. Az első a patakpart (1-4 vsz.),
majd a börtön és a tárgyalóterem (5-19 vsz.), a harmadik pedig ismét a patakpart (20-26 vsz.).
Szerkezete tehát körkörös, mert a cselekmény ugyanoda tér vissza, ahonnan indult.
Az első egységben az író nem közöl semmi konkrétat, csak sejteti, hogy valami, titkos, talán
bűnös dolog történt. Az igazságot balladai homály fedi, csak az asszony szavai, viselkedése
gyanús. Amikor börtönbe kerül, az olvasó már gondolja, hogy bűntény történt, de még
titokzatos az esemény, az író nem fedi fel a történetet. Az asszony a börtönben rémeket lát és
innentől a mű már igazi lélektani folyamatokat ábrázol, Ágnes megőrülésének mélyüléséről
szól. A bűne, hogy szeretője segítségével megölte férjét, csak a tárgyalóteremben derül ki. El
is ítélik, de amikor látják rajta, hogy megbolondult, a bírák elengedik, tudják, hogy sorsa
kegyetlenebb büntetés, mint a bírói ítélet. Ezután Ágnes asszony hátralévő életét néhány
versszakba sűríti az író. Ágnes a patakparton élete végéig mossa a véres lepedőt. A lepedő,
amelyet már csak az asszony lát véresnek, a lelkiismeret jelképe, a lelkéé, amelyet nem tud
tisztára mosni.

Tengeri-hántás
Az Őszikék balladái közül a magyar tárgyú és népi jellegű Tengeri-hántás elsősorban rendkívül
bonyolult, ugyanakkor tökéletesen szerkesztett felépítésével, különleges előadásmódjával, hangulati
tartalmainak sokféleségével emelkedik ki.
A ballada összetett elbeszélői helyzete két elbeszélőt léptet színre, és ezzel két különböző
kommunikációs helyzetet létesít. Az elsődleges elbeszélő a balladamondó narrátor, aki az első és az
utolsó versszakban szólal meg, és a befogadóval, a ballada olvasójával lép kommunikációs
viszonyba. Szólama a másodlagos elbeszélői helyzet megteremtésére, majd a ballada lezárására irá-
nyul. Egy késő őszi, estétől éjfélig tartó, szabadban végzett falusi tevékenységet vázol fel, magára a
tevékenységre azonban csak a cím utal. A cím arra is felhívhatja a figyelmet, hogy az elbeszélt
történet {Dalos Eszti és Tuba Ferkó szerelmi históriája) mellett a ballada középpontjában maga az
elbeszélői tevékenység és a történetet hallgató közösség befogadása áll.

Az első versszakban rögzített helyzet - a közösen végzett munka - a fiataloknak alkalmat ad az

együttlétre, miközben a tűz körül ülőket a közösség feltehetően idősebb tagja (aki őket a második
versszakban munkára noszogatja, illemre oktatja), talán a gazda vagy a munka vezetője
történetmondással szórakoztatja (2-13. versszak).
Az ő szólamát idézőjel különíti el az elsődleges elbeszélőétől, az általa mondott történetet pedig a
harmadik versszak elején gondolatjel vezeti be. A Dalos Eszti és Tuba Ferkó történetét elmondó
másodlagos elbeszélő egyben a keretben megalkotott helyzet egyik szereplője is, aki történetmon-
dóként hallgatóságával, a tűz körül ülőkkel létesít kommunikációs viszonyt. Ebből adódik, hogy a
ballada egyik műfaji követelménye, a párbeszéd nem Dalos Eszti és Tuba Ferkó, hanem az elbeszélő
és hallgatósága, vagyis a történet és a befogadás közt alakul ki. A történetmondást minden
versszak ötödik sorában gondolatjel közé tett közbevetések szakítják meg. Ezek a közbevetések
olvashatók az elbeszélőnek a kommunikációs helyzetre, illetve a külvilágra, az éjszakai természet
különféle látható és hallható jelenségeire tett megjegyzéseiként. De olvashatók a tűz körül ülők,
vagyis a befogadó közönség egy-egy tagjának befogadói válaszaként, a történet egyes mozzanatai-
hoz fűzött reflexiójaként is.A közbevetések egyrészt szaggatottá teszik az elbeszélést, másrészt
metaforikus jelentéseikkel szerepet játszanak abban, hogy a ballada befogadója (a hallgató közösség
és az olvasó) képes legyen a balladai homály (részleges) megszüntetésére, vagyis a mozaikosan
elbeszélt történet befogadóként való újraalkotására.

Az utolsó közbevetés (13. versszak) a történet és az elbeszélés hagyomány helyszínének

összekapcsolásával („Tizenkettőt ver Adonyban") és közösség egybecsúsztatja a történet és az

2. tétel -2- ARANY JÁNOS BALLADÁI

 Irodalom szóbeli tételek

elbeszélés szintjét. Ebben az esetben a történet újramondása a közösségtudat, a közösségi önazonosság

lehetséges megnyilvánulásaként is értelmezhető.
A keretszituáció, valamint a másodlagos elbeszélő által elmesélt történet megfelelései és
ellenpontozásai (árva lány, nincs anyja, aki tanítsa - a történetmondó tanító szándékú megjegyzései;
összebújva susogó fiatalok a tűznél -Dalos Eszti és Tuba Ferkó „összebújása"; őszi munka - nyári
munka;) a ballada tanító szándékú értelmezését is lehetővé teszik. Ugyanakkor olvasható a szöveg
Dalos Eszti és Tuba Ferkó tragikus szerelmi történeteként, egy kísértethistória előjátékaként vagy
egy babonás falusi közösség hagyományőrző, illetve költészetteremtő megnyilvánulásaként is.
A töredezett előadásmód ellenére az utalásokból megalkotható események egyértelművé teszik, hogy
az elbeszélő két, egymással okilag is összefonódó sorstragédiát mond el. Dalos Eszti a közösség
íratlan szabályait megszegve lett Ferkó szeretője anélkül, hogy a következményeket (terhesség,
elhagyás, szerelmi csalódás) számba vette volna. Ezért lelki sorvadása és halála valamiféle sorsszerű
büntetésnek is felfogható. A nyájjal továbbálló Tuba Ferkó holdkórosságának és halálának nem a
szerelmi bánat, sokkal inkább az Eszti sorsa miatti lelkiismeret-furdalás az okozója. Holdkórossága és
halála a kereszténység előtti vagy azzal össze nem függő hiedelemvilágban, a népi babonaságban
gyökerezik. Ez a hiedelem megbontja az elbeszélés eddig valószerű világát is: a lány halálával való
szembesüléstől fogva a világ egyre inkább a lélek szürreális (valóságon túli) tartalmainak
kivetüléseként mutatkozik meg. A lelkifurdalás megbontja az érzékek és a józan értelem
egyensúlyát. A rontó-bájoló erőkhöz a kísértetjárás középkorias rémségeinek időpontja, az éjfél
kapcsolódik.

A szereplők tetteiben megnyilvánuló vétség nincs arányban a következmények tragikus súlyával:

a bűn-bűnhődés oksági kapcsolata meglazul, az erkölcsi világrend elbizonytalanodik,
szétzilálódik. A Tengeri-hántás létérzékelése tehát - a nagykőrösi balladák többségével szemben -nem
a világ rendjét vagy annak megalkothatóságát, hanem épp a rend hiányát, a kaotikus, ésszerűtlen
(irracionális) erők elszabadulását mutatja fel.

Memoriter

ÁGNES ASSZONY

Ágnes asszony a patakban

Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
„Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

2. tétel -3- ARANY JÁNOS BALLADÁI