HÁY JÁNOS: HÁZASSÁGON INNEN ÉS TÚL

Felnőttirodalom, 2006

Szerző: HÁY JÁNOS

Terjedelem: 240 oldal
ISBN: 9639578908Megjelenés dátuma:2006-04-21

Érdemes-e kortárs prózát, regényt vagy novellákat olvasni, ha szerzőjüket nem Esterházynak,
Spirónak, Závadának vagy Garaczinak hívják?
A kíváncsibbaknak nyilván nem is kérdés, hogy érdemes, ám mit tegyenek azok, akik kevés
szabadidejükben előnyben részesítenék a klasszikusokat, vagy a könnyedebb lektűröket? Na
és persze nem fiatalok, akiknek mintegy hivatalból illik érdeklődnie korosztályuk világlátása,
életszemlélete iránt.
Háy János esetében mindenképp érdemes kivételt tenniük, és legalább mazsolázgatniuk
ennek az érett, egyéni stílusú írónak a műveiből.

Háy stílusát a drámai elem már-már teljes háttérbe szorítása, és - ebből következően - a
líraibb hangulat, vagy a nem egyszer balladai erejű epikusság jellemzi.
Ráadásul úgy sikerül megfognia és feldolgoznia korunk súlyos, ugyanakkor valójában
kibeszéletlen problémáit, hogy teljességgel elkerüli a kioktató hangnemet, s didaktikusság
helyett finom érzékkel sejteti, miként vélekedik az adott kérdésekről, és így - noha nyitva
hagyja a válaszokat -, pontosan beazonosítható az álláspontja.
Mégsem erőlteti ránk a véleményét, és ettől olvasható, ettől olyan nemes minden története.

Némelykor a humor, máskor posztmodern kiszólások fűszerezik az írásokat, összességében

mégis a letisztultság, a költői tömörség jellemzi mindegyiket. A minimális információ és a
világos szókimondás határmezsgyéjén, vagyis inkább kifeszített drótkötelén egyensúlyoz
minden darab.
Csupán kevesen képesek ilyen kiváló érzékkel megválasztani az ehhez szükséges elemeket,
ennyire sebészi pontossággal kimetszeni a jelentőségteljes pillanatokat, visszafogottan, mégis
határozottan adagolni a sűrített információkvantumokat.

A kötet első negyedét kitevő házasságfeszegető novellák olyan élethelyzetekkel

szembesítenek minket, melyekbe akármikor magunk is belekerülhetünk, vagy
belekeveredhetünk, de többnyire félünk megfogalmazni hozzájuk fűződő félelmeinket,
egyfajta materializált formában megküzdeni a két ember kapcsolatának iszonyából született
démonokkal.

A második rész valamiképp a kötetnyitó novellák folytatásaként felfogható, a témaválasztás

azonban az élet szélesebb szeletét fedi le. Mindegyikben közös viszont a rezignáltság
alaphangulata, ami vagy valamilyen ironikus kiábrándultság, vagy a Weltschmerz, a
világfájdalom kétszeresen is megszűrt párlata formájában uralja a történeteket.

1
A hidakat megéneklő „fejezet” impressziók csodálatos szavakba csepegtetése, szöveggé
lényegítése. Inkább költészet ez, mintsem epika, mégsem prózaverseket, hanem gyönyörű
karcolatokat olvashatunk ebben a részben.

A kötetet lezáró negyedet szintén a költőiség, ám ezúttal a balladai feszültség vagy sötétség
jellemzi. A faluból a nagyvárosba kerültek, vagy a faluban maradottak, ott kiteljesedni
azonban mégsem tudók sorsát Háy végtelen empátiával ábrázolja, akárha a saját életéből
merítene hozzá ihletet.

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a Házasságon innen és túl című novelláskötetet,

mindenképp a ma már sokak számára banálisnak ható „szép”-re esne a választásom.
Mert Háy János írásművészete egyszerűen szép. Szép a nyelvezet, szép a lélek, ami a
történetek fiktív mesélője mögött megbúvik, és szép az igyekezet, amivel a szájbarágósság
kerülésével mutat rá az író korunk, mindennapjaink apró, de annál vészterhesebb gondjaira.

Érdemes tehát elolvasnunk a kötetet, és még inkább elmerengnünk felette, hátha - megint
banálisan hangzik, de erre a könyvre nagyon is igaz lehet, hogy - jobbá lesz tőle az életünk,
vagy talán magunk is jobbá leszünk általa.

Tartalom:
I.
Sztreccs
Single bell
Szeplő
Rotációs karácsony
Budapesti tavasz
Budai hegyek
Lajos utolsó levele Feri feleségéhez
Egy budapesti cégvezető
Agglomeráció
Titok

II.
A mobil
Életveszély
A harmadik fiú
Markó
A Kovács Laci lánya
Egy budapesti lakos élete
Dönteni kell
Nehéz

III.
Budapesti hidak
Lánc
Margit
Szabadság
Petőfi
Erzsébet
Lágymányosi

2
IV.
Haza a Senkiházából
Gróf Arzénovics Milutinné
A halottember
A népzenész
A telefonszerelő
A pince
Csöpi
Szilveszter

"Ez még szerető, az már feleség,

ez még feleség, az már szerető.
Ez még válik, az már házas,
ez még házas, az már elvált.
Ez még szeret, az már nem emlékszik,
ez még nem emlékszik, az már szeret.
Ez még vadászik, az már megfőzte,
ez már megfőzte, az még vadászik...
Ez már, az még és ez még, az már,
de végül mindegyiket megette A HALÁL."
Mottó Háy János tollából.

Háy János a szépirodalom mindhárom műfajában jelentős alkotó.

Idén megjelent prózakötetében az elmúlt tíz évben írt novelláiból
válogatott egy csokorravalót. Olyan kitűnő és közkedvelt írásokat,
mint A harmadik fiú, a Rotációs karácsony, a Budapesti hidak, az
Agglomeráció, avagy a Szilveszter.
A novellák hősei nők és férfiak, házasságok és kapcsolatok, szétesett
érzelmek és életek, megalázott vagy szeretet nélkül élő emberek,
Budapest és az agglomeráció.

A tárcaszerű írások tematikailag négy csoportot képeznek. Az első két

ciklus történetei szinte illusztrálják a kötet címét. A férfi-nő
kapcsolatát, amely örök témája az irodalomnak. Háy János a
nagyvárosban ma élő és az érzések zűrzavarában vergődő emberpárok
sorsán keresztül próbálja megfogalmazni a nagy titkot: a szerelem ezer arcát. Az érzés
fellobbanását, lassú elmúlását, az elhallgatásokat, hazugságokat, csalásokat és csalódásokat,
válásokat, a férfi és nő örök küzdelmét.

A kötet harmadik ciklusának megrendítő történeteiből a budapesti hidak körül kavargó

világot, embereket, sorsokat ismerhetjük meg. Az elbeszélések csak címükben szólnak a
hidakról: Lánc, Margit, Szabadság, Petőfi, Erzsébet és Lágymányosi. Valójában emberi
sorsokat ismerünk meg a hídi mesékből. Apró, megrázó történeteket a hangos, zavaros,
nyugtalan, örömmel és bánattal, szerelemmel és halállal teli mindennapokból.

A negyedik ciklus áll hozzám a legközelebb, amelynek darabjai a magyar próza legjobbjainak
stílusára emlékeztetnek. Krúdyra enged asszociálni metafóráival a Gróf Arzénovics
Milutinné, Móricz novelláinak naturalizmusával és drámai feszültségével vetekszik A

3
halottember, Pince és a Haza a Senkiházából. Prózai hagyományokat őrző és továbbfejlesztő,
mesteri írások.

Tolsztoj tézise szerint a "boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan
család a maga módján az." A boldogtalanságról szóló 19. századi tapasztalatokat Háy
elbeszélései újabb és újabb jelenkori bizonyítékokkal támasztják alá. Az írások azt sugallják,
hogy a 21. századi Budapest és agglomerációja nem ideális terepe az emberi boldogságnak.
Akinek van munkája, otthona és családja a főhősök közül, az sem boldog és elégedett. Nem
lehet az, mert az emberi kapcsolatok üresek, a család működésképtelen, a munkahely rossz,
avagy elvesztik, a lakáson osztozni kell, a gyermek is fölösleges teher. A szereplők
szenvtelenül és automatikusan darálják sivár napjaikat: szeretetlenség, válás, szakítás,
hazudozások, betegség vagy végső megoldásként az öngyilkosság.

Valami tompa, egykedvű szomorúság árad az írásokból, ugyanakkor az író kedélyes

egykedvűséggel, tárgyilagosan és helyenként iróniával meséli el a történeteket. Az
előadásmód szűkszavú ugyan, de mesteri pontossággal tárja az olvasó elé az emberi sorsokat,
a jellemeket, a helyszíneket és helyzeteket. Az írásoknak feszültsége és jellegzetes humora
van, ami rendkívül izgalmassá teszi az olvasó számára a befogadást.

Jellemző illusztráció az elmondottakhoz egy részlet a Budai hegyek c. novellából:

" A meleggel ritmusban telnek meg a budai hegyek házasságtörő férfiakkal és nőkkel. Férfiak
és nők. Csatangolnak a Frankhegy oldalában, s az első ösvénytől védett zugban leterítik a
kendőt... jó kis hely, lihegik egymás fülébe, és a túra eléri célját olyan gyorsan, ahogy otthon
már tíz éve nem. Mert az asszony azt mondja, fáradt, vagy ideges, mert beteg a gyerek, aztán
ideges, mert beteg az apja, az anyja, vagy éppen meghaltak és a fájdalomtól nem megy. A
férfiak örökösen a munkájukkal jönnek elő, hogy a család miatt vállalták, hogy ennyire
fáradtak legyenek, és persze az asszony sem akarna a fogain xilofonozni a garassal. Az
erdőben heverő férfiaknak nincs anyja és felelősségteljes munkája, az ott heverő nőknek nincs
apja és gyereke sincs. Egyedül vannak, minden egyéb leágazás nélkül, működésben, akár a
praktikus háztartási gépek, amilyeneket a németek használnak."

Háy János sajátos iróniával így jellemzi írásait:" A próza számomra belátása annak, hogy
nem történik semmi, csak elmúlik az idő." Valóban gyorsan múlik, ha kezünkbe vesszük a
kötetet és olvassuk a megszívlelendő történeteket.
Közben reménykedjünk azért abban, hogy igaz szerelmeket, boldog családokat és élhető
hétköznapokat is rejteget a mai Budapest és az agglomeráció.

Nagy Boglárka
Bizonyíték vagy ígéret?

Követési távolság

Háy János: Házasságon innen és túl. Palatinus Kiadó, Budapest, 2006. 238 oldal, 2800 Ft

Nem idén érettségiztünk, s nem volt módunk kidolgozni azt a tételt, amely szerint "...az
irodalmi mű, elsősorban a regény címadásának sajátosságairól, a címnek a mű értelmezését
befolyásoló szerepéről kell gondolatait, érveit kifejtenie a vizsgázónak...". Mégis, amikor Háy

4
János új kötetét kezünkbe vettük, azzal a várakozással lapoztuk fel, hogy "házasságon innen
és túl" olyasféle novellákat olvasunk a kötetben, melyek a maguk módján boldog és
boldogtalan családokról, párkapcsolatokról fognak szólni, ahogy még sosem szólt róluk senki.
Mondhatnánk persze, hogy az olvasó (pláne kritikus) ne várakozzon, ne higgyen semmiféle
ígéretnek, a szerzői invokációnak sem, amit a borító első fülén Háy János immár
hagyományosan elhelyezett, legfeljebb az utolsó két sornak: "Ez már, az még és ez még, az
már, de végül mindegyiket megette a halál." Vagyis gondolhatunk éppenséggel bármit, úgyis
rossz vége lesz.

Háy immár meglehetősen terebélyes életművének, ha jól számolom, a mostani a tizenhatodik

kötete. (Jóllehet ebben a borító másik fülszövege nem igazítja el a tájékozatlan olvasót, sőt
félrevezeti, amikor a szerzőt soron kívül megajándékozza A völgyhíd című regénnyel, amely
valójában kisregény, s nem önállóan, hanem a Közötte apának és anyának, fölötte a nagy
mindenségnek című kilenc történetet tartalmazó kötetben jelent meg. De hát a fülön is és
sajnos a műben is túl gyakoriak a sajtóhibák, ami, úgy tűnik, már-már kötelező kiadói
gyakorlat, tisztelet a kivételnek.) A szerző pályáját műfaji, tematikus és poétikai sokszínűség
jellemzi, amelyben jól megfér egymással - Keresztury Tibor kifejezésével - a stilizált
felületesség, ami különösen Háy versnyelvére igaz; a fantasztikustól az érzékenyen át a
groteszkig húzódó mesei elbeszélésforma, ha a regényeit és A bogyósgyümölcskertész fia
című novellaciklusát idézzük fel; vagy a Visky András által "autista drámáknak" nevezett
darabok alulstilizált nyelvének és alulreflektált szereplőinek szupernaturalistán abszurd
világa.

Bár a szerző nyilatkozataiban hangsúlyosan zárja ki az alkotói inspiráció lehetséges mozgatói

közül az irodalmi kánonban való kényelmes és általában perspektívát kínáló elhelyezkedés
vágyát, jó esetben ez a folyamat az írói szándékon kívül zajlik. Háy János a Dzsigerdilen
című pszeudotörténelmi regényével egyértelmű elismerést szerzett, kánonbeli helyét meg is
határozta, amelyet a színházak által váratlanul - hisz általában nem felkészültek kortárs
magyar szerzők befogadására - és alaposan igazolt drámaírói munkássága meg is erősített. Ha
pedig egyetlen szóval volnánk bátrak jellemezni a szerző eddigi köteteit, akkor
legszívesebben a felforgató kifejezést használnánk. Kétségtelen, hogy valószínűleg minden,
magát komolyan vevő műalkotás ezzel az öntudatlan vagy meg nem fogalmazott szándékkal
születik, ami azonban a végeredményre nem feltétlenül van hatással. Az a játékos
"nemtörődömség", amellyel Háy olyan rokonszenves könnyedséggel lép át az irodalmi
konvenciókon, meg is osztotta a műveiről szóló kritikát. Az új könyvét olvasva pedig a
recenzensnek az a benyomása alakult ki, hogy a Házasságon innen és túl szimptomatikus
esete a befogadás szélső értékeinek, pro és kontra egyszerre, amely a kötetbeli novellák
határsértő billegésének következtében jön létre.

Noha a kötetben nem szerepel sem a 'válogatott', sem az 'összegyűjtött novellák' kifejezés,
évszámok sem, és a megjelenések eredeti helye sincs feltüntetve, a könyv szerkesztése mégis
valami összegző szándékra mutat. (Mintha még a kék festék elfogyását felpanaszló Háy-
festmény színeváltozása is a kiemelést hangsúlyozná, a szerző sorozatjelleggel készített kék
borítói után most harsány narancspiros a fedél.) A négy ciklusból álló műben az első két tömb
szövegei nagyrészt a Népszabadság "Budapest" mellékletében, részben az Élet és
Irodalomban jelentek meg. Tematikusan az első ciklus novellái, helyesebben, tárcanovellái
kapcsolódnak a kötet címéhez. Az én olvasatomban ezek a szövegek hol innen, hol pedig túl
vannak a tárcanovella lektűrhöz közeli, felszínes helyzetrajzán. Diagnózisban nincs hiány
ezekben a történetekben, de nem olvasható ki az anamnézis, az elbeszélő tekintete egy nagy
látószögű objektív perspektíváját helyezi elénk. Megmutat a képben hétköznapi embereket és

5
apró titkokat, olykor sejtetni engedi, hogy a bornírtnak tűnő figurák és történések hátterében
épp a mindennapiságuk folytán riasztóan ismerős és elkeserítően kicsiszerű sorsdrámák
rejlenek, de nem mindig hagyja, hogy a szemlélő közelebb lépjen hozzájuk, s a maguk
raszteres aprólékosságában kerüljön közel az arcába rakott képekhez (esetleg: akárha
tükörképhez). A tárca műfaji korlátait feszegető, egész élettörténeteket rejtő csírái, ha úgy
nézzük, szomorúan csökevényes sorsokat mutatnak be, ha máshonnan nézzük, a
megformáltság felől, szomorúan csökevényesen mutatnak be sorsokat. Problematikusnak
látszik, hogy az alkalmi, s feltehetően kötött témájú írások valóban reprezentálják-e a
novellaíró Háyt. A Sztreccs, a Rotációs karácsony, a Budapesti tavasz, a Budai hegyek és a
Lajos utolsó levele Feri feleségéhez című darabokban a gyors lekerekítés ellene munkál annak
a poétikai szándéknak, amely a szereplők nyelvi, életszemléleti abszurditásként való
felmutatását a közhelyek reflektálatlan ismétlődésében valósítaná meg. Ezekben az írásokban
nem választható szét az ábrázolt történetek felszínessége az ábrázolás felszínességétől.

A második ciklusban olvasható novellák ugyancsak kisemberekről szólnak, az országos

méretű sakktábla gyalogjairól, a gyermekektől lopott mobilok eladásából élő szuterénlakóról,
családjukból kikopott vesztesekről, legyen az beteg öregember, mostohává vált elsőszülött
vagy alkoholista apa. Ám ezek a darabok közelebb vannak ahhoz a szolidaritást sem
nélkülöző, keserűen szenvtelen, realista elbeszélésmódhoz, amely Tar Sándor novelláiból és
magától Háy Jánostól is ismerős. Az írások helyszíne nem szűkül Budapestre, hanem
érintkezik a vidékkel, akár olyan szatirikus formában, mint az Egy budapesti lakos élete című
darabban, amelyben a magatehetetlen falusi gazdát a veje budapesti címre jelenti be, hogy az
öreg a saját falujabeli, de a fővárosi önkormányzat beutaltjainak fenntartott öregek otthonában
élhesse le hátralévő napjait, nem utolsósorban persze azért, hogy ne a lányának-vejének
kelljen gondoskodnia róla. Hogy ez a novellatípus vagy megtalált enteriőr áll igazán közel a
szerzőhöz, az leginkább A Gézagyerek című drámakötetben (illetve részben a Közötte apának
és anyának...-ban) közölt, a drámák alapszövegének tekintett elbeszélésekből (és a
megszületett darabokból) látszik, de ezeket az írásokat Háy sajnos nem vette fel az új kötetbe.

A kötet harmadik és negyedik ciklusának tetemes része már megjelent könyv alakban is. A
harmadik tömb írásai a Budapest - hídfővárosból ismerősek, a Fejér Gábor fotóalbumához írt
novellákat olvashatjuk itt is. A nő válláig ívelő férfikar kötése, s a kötésből születő gyermek
képe A völgyhídból is ismerős motívum, megjelenik később is a ciklusban, amint a Jókaitól
ismert von Finkenstein kapitány alakja is. Noha ezek az írások is alkalomra születtek, a híd
mindig csak kiinduló pont, olykor az elnevezésben megbújó metafora kibontására is alkalmat
ad (Lánc, Szabadság). De a tematika ezúttal nem korlátozza az elbeszélőt (mint az első
ciklusban), hogy nézőpontját közelebb vigye a történethez, és nem pszichologizálva, nem
analitikusan, hanem a leírás egyszerű és közvetlen eszközével, távol a csattanó kínálta
lekerekítéstől mutasson be élethelyzeteket az első szerelemtől a sohasem megtörténtig.

Az utolsó ciklusban közölt írások két kivétellel a Közötte apának és anyának... kötetben
jelentek meg, s a Házasságon innen és túl legváltozatosabb tematikájú és minőségű
együttesét alkotják. A Haza a Senkiházából, a Gróf Arzénovics Milutinné és A halottember a
századelő novellisztikájához kapcsolható regiszterben szólalnak meg, látomásos elbeszélői
világot teremtve; A népzenész, A telefonszerelő és A pince dramaturgiája nem okoz
meglepetést az olvasónak (sejtjük például, hogy a telefonszerelő majd elcsábítja az arra
megteremtett szereplőt, hogy a szőlősgazda titokzatos vendége a faluban körözött gyilkos).
Kétségtelenül a ciklus két legjobb darabja a Csöpi és a Szilveszter, a harmadik személyű
elbeszélés mindkét szövegben érzékenyen jeleníti meg a kiszolgáltatott, szorongó gyermek
reflektálatlan gondolkodását, viszonyát a felnőttek világához. A kötet végére érve azonban az

6
ígéret beteljesítése helyett marad az ambivalens érzésünk, a Margit című "hídnovellában" is
megidézett Arany Jánossal szólva: "Mily kevés, amit beválték / Félbe'-szerbe'". Egy ülésben
olvasható vagy kétestés könyv, nem kavar fel, nem terheli túl az éjjeli álmokat: "Nem azt
adott, amit vártam."

Háy János 1960-ban született Vámosmikolán, messze a civilizált világtól. Noha apját is,
anyját is ismerte, ők annyira szegények, és vidékiek voltak, hogy Háyt az egyszerűség
kedvéért nevezhetjük akár a nép gyermekének is. Gyökerei ebbe a tiszta, népi talajba
kapaszkodtak, bár személyiségének szárba szökkenését már a főváros dekadens
kultúrája határozta meg.
Szegedi főiskolásként rockerkarriert dédelgetett. '81-ben megalakította az Originál Láger
nevű együttest, amely azonban néhány demo-felvételt követően feloszlott. Ez a csalódás
végérvényesen derékba törte Háy zenészi pályáját. Maradt a költészet.
Első kötete '89-ben jelent meg. A kötet nyitómondata: "Háy János nevű személy nem
létezik.". Ez a nemlétező személy megjelentetett még tíz könyvet, született két
gyermeke, és elvégezte az ELTE esztétika szakát. Hiába jelentek meg írásai mellett
rajzai, festményei is, álmában még mindig ott áll egy színpadon és Szaljut márkájú
szovjet gitárral nyomja a rockendrollt.

ÉLETRAJZ
1960 (ápr. 1.) Vámosmikolán született
1978-79 újságkihordó
1979-80 könyvesbolti eladó
1981-1985 a Szegedi Juhász Gyula Tanárképz
Fiskola orosz-történelem szakán végez
1985-1988 Narancsszív-szonett szerkesztje
1988-1991 az ELTE-n esztétikából diplomázik; tanít
1989-1992 a Holnap Kiadó szerkesztje
1993-1996 a Pesti Szalon Könyvkiadó szerkesztje
1997- a Palatinus Kiadó szerkesztje
Díjai:
1991 Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj, Sziveri
János-díj, 1994 Soros-ösztöndíj, 1998 Soros-ösztöndíj,
NKA-ösztöndíj, 1999 Alföld-díj, 2001 Füst Milán-díj,
2002 József Attila-díj
BIBLIOGRÁFIA

7
1989 Gyalog megyek hozzád a sétálóúton (versek)
1990 Vigyázat, humanisták (versek)
1990 A növények hazája
1992 Welcome in Africa (versek)
1993 Marlon és Marion (vers és próza)
1995 Holdak és napok (versek)
1996 Dzsigerdilen, A szív gyönyörsége (regény)
1998 Valami nehezék. Versek 1994-1996
1998 Istenek (versek)
1999 Xanadu, Föld, víz, leveg (regény)
2000 Közötte apának és anyának, fölötte a nagy
mindenségnek (novellák)
2002 Kotródom el. Versek 1998-2001
2003 A bogyósgyümölcskertész fia (regény)
2006 Házasságon innen és túl

Page 2

Page 3
2006 Házasságon innen és túl
240 oldal Az író négy ciklusba gyjtötte legújabb novelláit. Leginkább az els ciklus tárcanovellái
kapcsolódnak a kötet kissé furcsa címéhez: hétköznapi emberekrl olvashatunk itt (férfiakról és nkrl),
akik egyszer életet élnek, ám tele apró sorsdrámával. Apró titkok, kisszer, de különös figurák egész
élete srsödik néhány oldalba. Hol házasságon innen, hol azon túl vannak épp, de sorsuk ettl
függetlenül nem túl rózsás. A második ciklus szerepli ugyancsak egyszer kisemberek, de az sorsuk
részletesebben, alaposabban kibomlik, szenvtelen, keser, olykor szatirikus ábrázolással közelít hozzájuk
a szerz. Van itt alkoholista apa, beteg öregember és mostohagyerekké lett elsszülött, közös bennük,
hogy mindegyiket kitaszítja a családja. Háy érzékeny és ugyanakkor groteszk módon látja hseit,
megérten kezeli szerencsétlenségüket, de nem hallgatja el bornírtságukat sem. A harmadik ciklus
darabjai eredetileg egy Budapest hídjait megmutató Fejér Gábor-fényképalbumhoz készültek. Ezekben
az alkalmi írásokban a híd mindig csak a kiindulópont egy történet felfejtéséhez. A negyedik ciklus
novellái két kivétellel a Közötte apának és anyának, fölötte a nagy mindenségnek cím kötetben már
megjelentek 2000-ben. "Ha egyetlen szóval volnánk bátrak jellemezni a szerz eddigi köteteit, akkor
legszívesebben a felforgató kifejezést használnánk." Nagy Boglárka, Élet és Irodalom "Háy
tehetségének legfontosabb eleme annak az érzékelése, hogy a dolgok hol siklanak el egymás mellett,
vagy éppen egymáson." Bodor Béla, Litera
Forrás:http://www.hunlit.hu/hayjanos