Forrás: http://www.doksi.

hu

Mikszáth Kálmán „A bágyi csoda” Novella elemzés!

A címből csak a helyszín és a téma értelmezhető. A történet nem fedi azt a jelentést, amit a cím
sugall. „A bágyi csoda” metaforikus megfogalmazás. A vége előtt változik meg a csoda jelentése az
olvasó számára. A történet egy asszony fogadalmának a megszegése, amelyet a háborúba induló
férjének tett, miszerint hamarabb fog a bágyi patak visszafelé folyni, mintsem ő hűtlen lenne a
férjéhez. Rövid, tömör, csattanóra épülő történet, az élet egy mozzanatát örökíti meg, kevés
helyszínen, rövid idő alatt, kevés szereplővel játszódik.
Mikszáth ebben a novellában tanulta meg a sűrítés mesterségét. Hiányoznak a részletező leírások,
bár a természet ugyan úgy jelen van. A patak leírásával kezdődik és zárul a mű, a természeti kép,
keretbe foglalja a történetet. Szokatlanul nyitott befejezéssel az olvasóra bízza a befejezést és az
ítélet alkotást. A mű elején két probléma jelenik meg, az egyik a szárazság a másik, hogy így elpusztul
a malom. „Vér Klára jár-kel mosolyogva az őrlök között, pedig neki van a legnagyobb kárára az idei
szárazság. Ha így megy, elpusztul a bágyi molnár” A hirtelen felhőszakadás a hősök sorsának
változását sejteti. A pletykálkodó asszonyok gonoszkodása és a fehér vászon lebegése a szélben –
szintén a végkifejlettre utalnak. A visszafele folydogáló patak az asszonyi hűtlenségnek a néma
tanújele. Gélyi János felajánlja a furulyáját a molnárlegénynek, hogy megállítsa a malomkövet és zárja
le a zsilipet is, így reggelre a bágyi patak nem kiönt a medréből, hanem elkezd visszafele folyni.
Az író realisztikusan ábrázolja a környezetet, ironikus megjegyzéseket rejt a sorok közé, cinkosan
összekacsint az olvasóval, sejtet, utal, megszakít egy történetet, hogy a fonalat később újra felvegye
és folytassa. Ez a korlátozott tudású narrátor jellemzője is, aki kívülállóként láttatja ezt a világot mégis
érezteti személyes jelentét. A beszélő hangneme fontosabb a cselekménynél.
A novella néprajzi gyökerei a palóc világ szigorú értékrendjéig nyúlnak vissza, ahol a közösség
véleménye, ítélete az egyetlen mérce. Vér Klára hűtlen feleség, és vöröshajú is amit egy párbeszédből
tudunk meg. Ez a középkori hiedelem világra vezethető vissza és a boszorkányságra. Kocsi Gyuri
szintén démoni erővel rendelkezik, mert kapcsolatot tart a másvilággal is hiszen elégeti a kocsit, amit
a temetőből lopott. Gélyi János a sötét erőkkel szövetkezett és Vér Klára hajától megszédülve viszi
véghez tettét így archaikussá válik.
Jelenidőben indítja az író a történetet, majd ebbe beépülnek a múlt emlékképei
pl. „Kocsispál Gyuri, a molnárlegény már Szent Mihály lovát is ellopta a majornoki temetőből.”
vagy Vér Klára vallomása „A te szeretőd voltam valaha, de csókot mégsem adtam.”
Az információkról az író és a szereplők révén szerzünk tudomást. A párbeszédek hol jelentéktelenek,
hol fontosok. Lírai hangoltságú, sokféleképpen kifejezésre juttattja az epikát is. Az epikait, a meseit és
a lírait egymáshoz közelítő, a szemlélődő kívülállását és az átélést ötvöző póza.
A mű üzente saját értelmezésemben a korszakokon átívelő hiedelemvilágból megmaradt téves
megítélés és misztikus beigazolás valódi kapcsolatára mutat rá.