A REALISTA REGÉNY

Móricz Zsigmond: Sárarany

A realizmus elnevezése a latin „realis” (valóságos) kifejezésből ered.

A realista ábrázolásmód az irodalomban mindenekelőtt abban áll, hogy a szerző a társadalmi-
történelmi viszonyok részletes rajzát nyújtja. A realista regények egyben társadalmi regények
is: bennük az egyén sorsa összefonódik a társadalmi-történelmi körülményekkel. A cselekmény
általában egy-két év történéseit öleli fel, és földrajzilag meghatározott térben és történelmi
időben – általában a szerző korában vagy közelmúltjában játszódik. A cselekmény menetét
leírások szakítják meg: a szereplők aprólékos külső és belső bemutatása, illetve a helyszínek
részletes ábrázolása. Az elbeszélő korántsem mindentudó; néha többet, néha kevesebbet tud
hősénél. Hangnemében semleges, nem ítélkezik, hanem tárgyilagosságra törekszik, hőseit is
kívülről szemléli.

A történetalakításra a metonimikusság és a metaforikusság egyaránt jellemző, a cselekmény

nem véletlenekre, hanem ok-okozati összefüggésekre épül, és az események kronologikus
sorrendben követik egymást.
A magyar realista epika egyik kiemelkedő alkotása Móricz Zsigmond Sárarany című regénye.
A regény témája a főhős, Turi Dani különös karrierjének: felemelkedésének és bukásának
bemutatásán keresztül a mostoha körülmények között elsikkadó népi tehetség sorsa.
A realista ábrázolásmódnak megfelelően valószerűség és fikció kettősségére épül a regény. A
cselekmény ideje nincs pontosan körvonalazva, de feltételezhető, hogy történelmi időben, a
szerző korában, azaz a századelőn játszódik a történet. Erre utal a felidézett történelmi háttér. A
regény egy szűk év történéseit mutatja be.
A tavasz Turi Dani nagyszabású terveinek időszaka, a tél a tespedésnek, a céltalanságnak, a
tétlenségnek az ideje.
A történet helyszíne egy fiktív, alföldi falu, Kiskara, de a történelmi háttér, valamint a
nyelvjárási elemek (északkeleti nyelvjárás) arra utalnak, hogy a Károlyi grófok birtokán, azaz
Szatmár megyében játszódik a regény. A regényvilágban Kiskara a Karay grófok birtoka,
amelynek nyolcezer holdas határából csak hatszáz a parasztoké. A hatalmas birtokot Rákóczi
elárulásáért kapta jutalmul a grófi ős. A protestáns falusiakat a katolikus gróf az Akasztófa-
pusztára űzte, a falut pedig sváb földművesekkel telepítette be. Innen ered, hogy a parasztok
lelkében az istenfélelem mellett máig ott él az úrgyűlölet. A falu élete egyszerű, megszokott,
változatosság nélküli, az ősöktől örökölt hagyományokhoz igazodó. Tavasztól őszig folyik az
elkeseredett harc a földdel a mindennapi kenyérért, és ezt a harcot is a századok alatt kifejlődött
szokás diktálja. Az elbeszélő tehát egy olyan világot tár elénk, amelyben a hagyományőrzés nem
erény, hanem a haladás gátlója, és amelynek szokásai, életvitele, gondolkodásmódja a
jövőbetekintés helyett a múltat idézi.
Ebbe a mozdulatlan világba hoz változást a regény főhőse, Turi Dani, aki merészsége és
rátermettsége révén a falu legmódosabb gazdája lesz. Feleségül veszi Takács Erzsit, a falu egyik
első gazdájának a lányát, és már házassága első évében valóságos forradalmat visz véghez. Az
apósától kapott Tisza-öntéses földbe repcét vetett, a következő évben káposztát ültetett, s ezáltal
– a falusiak megdöbbenésére – hatalmas vagyonra tett szert. Minden évben újabb és újabb
győzelmet arat az ősi beidegződéseken, a babonás megszokásokon túllépni nem képes
falusiakon. A gazdák irigykedve nézik gyarapodását, de annál nagyobb a sikere az asszonyoknál
a fiatalembernek. A minden tekintetben törekvő, ambiciózus Turi Dani az asszonyokra gyakorolt
személyes varázsából is hasznot tud húzni. Alig négy esztendős házas, amikor egyszerre csak
szűk lesz neki a kiskarai határ, már nem elégíti ki az az élet, amelyben korábban örömet talált.
Többet akar, a grófi uradalomból szeretne földet hódítani magának és falujának. Tervét a grófné
meghódításán keresztül szeretné valóra váltani. Dani eléri ugyan célját, a regény mégsem
diadallal, hanem tragédiával zárul. Elpusztítja szerelmi vetélytársát, Karay László grófot, és
agyonlövi a gróf segítségére siető Takács Gyurit. Sorsa ezáltal megpecsételődik, az elkövetett
bűnökért bűnhődnie kell. A realista ábrázolásmód sajátossága, hogy a regény vége nyitott marad.
Turi Dani tehetséges, értelmes, szorgalmas, munkaszerető ember. Ambíciózus, kitartó;
tragédiáját elsősorban a grófi család által képviselt hatalommal és a falu értékrendjével való
szembekerülése, illetve ösztönisége okozza. Bukásának azonban rejtettebb okai is vannak: az
igazi indok Dani kitörési kísérlete és a paraszti sors könyörtelen szorítása közötti
ellentmondásban rejlik. Dani családi élete sem boldog. Magánéleti konfliktusainak egyik oka a
kommunikáció hiánya. A szereplők valójában nem kommunikálnak egymással; a regényben a
beszéd, a nyelv nem az egyetértés, az információ- és tapasztalatcsere eszköze, nem az
érzelemkifejezést szolgálja, a szereplők legfeljebb csak megsejtik egymás érzéseit. A szavak itt
pusztításra szolgálnak, a szitkozódás, a veszekedés, a káromkodás, a kibeszélés eszközei.
Feleségével való viszonya sem mentes a konfliktusoktól. A konfliktus megnyilvánul társadalmi
szinten (Dani egy szegény napszámos fia, míg Erzsi egy módos nagygazda leánya), lélektani
szinten (Dani református, Erzsi római katolikus; Dani törekvő, Erzsi visszahúzódó). Turi Dani
jelképes hős, szimbolikusságát már a mű címe is jelzi. A főhős megformálásában a
naturalizmus hatása figyelhető meg. Eszerint az ember sorsát biológiai adottságai és társadalmi
körülményei alakítják. Szintén naturalista vonás Turi Daniban az ösztöniség hangsúlyos
jelenléte. A szerző főhőséhez való viszonyulását a távolságtartás határozza meg. Móricz nem
azonosul hősével, kívülről szemléli, nem véleményezi, illetve értékeli tetteit. Dani
személyiségének megítélését az olvasóra bízza.
Realista sajátosság a regényben, hogy a szereplők inkább típusok, csoportjellemek, mint
egyénített hősök. Eszerint Turi Dani az önteremtő, törekvő Ember megtestesítője, aki alakítani
akarja sorsát. Danival szemben Erzsi a sorsába belenyugvó, azon változtatni nem szándékozó
ember típusa. A grófné az életunt, céltalan dzsentri képviselője, míg Bora a szépségéből hasznot
húzni szándékozó modern ember metaforája.
A metonimikusság mellett a regény egyik fő szervező elve a metaforikusság. Már maga a cím
metaforaként funkcionál. Cím és szöveg szoros kapcsolatban vagy egymással. A sár visszatérő
motívum a regényben, mindvégig azonos jelentésben szerepel. Gyakran fordul elő a főszereplő
szólamában. Dani a sarat vagy önmagára vonatkoztatja („De rongy vagyok, de sár vagyok”),
vagy másokat (pl. a feleségét vagy Takács Gyurit) minősít vele. A metaforikus cím jelentése a
regény végén körvonalazódik. „Mi az élet? Sár. És az ember benne? Arany a sárban. Ki hát a
bűnös, ha ebből az aranyból semmi sem lett? Ki? Az Isten, aki nem csinált belőle semmit.” A
sárarany összetett szó első tagja a lehúzó erőt, a falu világát jelenti, ugyanakkor vonatkozhat Turi
Dani negatív énjére is. Az arany a tehetség, a kiemelkedés, valamint a főhős pozitív énjének a
kifejezését szolgálja. A hagyományos értelmezések szerint a sárarany tehát az az érték, ami
sárként használódik el az emberi élet útjain; a tehetség, amely semmivé válik, ha nem tud
kibontakozni.