Értékellentétek családtörténetekben a klasszikus modern epikában

Móricz Zsigmond Sárarany című műve a klasszikus modern epika egyik legkiemelkedőbb
alkotása, melyben a paraszti életforma, a környezet, az eszközök, a viselkedés, a népi szokások, az
észjárás és a beszédmód a valóságnak megfelelően, realista ábrázolásban van bemutatva. A
főszereplő testi alkatának és biológiai szükségleteinek, szexuális vágyainak bemutatása naturalista.
A naturalizmus szerint az ember alárendelt biológiai „énjének”.
A főszereplő, Turi Dani sorsán át bemutatásra kerülnek, a falu társadalmi viszonyai, az
elmaradottság, az emberi kapcsolatok a paraszti sorsból kiemelkedni akaró egyén lehetőségei,
illetve az értékellentétek a családon belül és a családok között.
A regény helyszíne Kiskara, egy alföldi falu melynek lakosai állattenyésztésből és
földművelésből élnek, elsősorban búzát, kukoricát, krumplit és napraforgót termesztenek. Ebben a
faluban él Turi Dani is, aki zsellérsorból felemelkedett jómódú gazda, nyalkabajszú férfi, akiért az
asszonyok bolondulnak és aki bármibe is fog mindig sikerrel jár. Első földjeit apósától, az öreg
Tövigszáraztól kapta nászajándékba. Az apósa fukar ember lévén legrosszabb földjeit adta vejének,
de Dani még ezeket a földeket is feltudta virágoztatni. Eleinte a falubeliek bolond, pazarló
embernek tartották, mert nem búzát, hanem először repcét majd káposztát vettet földjeibe, később
viszont irigyelték, mert a káposzta többszörös jövedelmet hozott neki.
Dani az idő múlásával egyre többre vágyott, nem elégedett meg sem feleségével, Erzsivel, sem a
földekkel, amik a birtokában voltak. Dani újabb földeket szerettet volna bérbe venni a gróftól,
tervében segítette szeretője, Bora, az egyetlen nő, akit ő kellett meghódítson és akinek kártyán
nyert földjeit ajándékozta. Mindeközben Dani kapcsolata egyre rosszabbá vált feleségével és
családjával, ezen az sem segített, Erzsi tudomást szerzett Dani szerelmi viszonyairól,
kalandjairól.
Bora segítségével Dani terve valóra vált, tudott találkozni a grófcsaláddal, ám ekkor csak
beszélgettek a földek bérbe adásáról, a másodszori találkozás eredményes, Danit nem csak bérleti,
de tulajdonjogi papírok is várják, ráadásul még a grófnét is megkapja. Ennek ellenére csalódottan
távozik, és tehetetlen dühében megöli a hazatérő grófot és annak segítségére siető sógorát, Takács
Gyurit. A gyilkosság a megalázott ember dühét és tehetetlenségét fejezi ki, amellyel azonban
önmagát is megsemmisíti.
Dani hazamegy, bevallja tettét a feleségének, akit most először érez igazán közel magához. Úton a
fogda fele találkozik Borával, aki minden magára vállal, pedig még azt sem tudja, hogy mi történt,
erre a vasvillás ember leüti. A fogdában Dani felidézi a múltban történt eseményeket, belátja hibáit,
de mégsem változtatna múltján, hiszi, hogy ha 100x újra születne akkor is így élne. Az itt megjelenő
metafora központi jelképpé válik, kifejezi az értékvesztést, az elvesző tehetséget a rossz
körülmények között, aki maga az ember, ezt a mű címe is sugallja „Sárarany”.
A mű szervezőelve az ellentét, amely jelen van az úr és a paraszt között, a gazdag paraszt és
szegényparaszt között, Dani és a falubeliek között, Dani és az apósa között, de az ellentét a
legerősebb Dani és a felesége között.
Dani nagyravágyása a családjában okozza a legnagyobb kárt, önmegvalósító szándékával
szétfeszíti a családi kohéziót. A probléma gyökerét a Dani és Erzsi közti társadalmi, vallási és
mentalitásbeli ellentétek képzik, emellé társul a hűség-hűtlenség, siker-sikertelenség, gazdagság-
szegénység, megértés-meg nem értés problematikája. Erzsi nem értette a férfi törekvéseit, azt
szerette volna, ha úgy él, mint a többi falubeli, Dani viszont egy igazi tehetség, aki mindenben a
lehetőséget látja mindemellett szűknek érzi a kiskarai határt és nem tud/ nem akar olyanná válni,
mint a többi falubeli. Dani tudja mindezt, de ő a kezdetektől nem fogadja beletörődéssel a sorsát,
változtatni akar.
Éhsége kifejezi vágyait, amelyekhez társadalmi, vallásos vagy erkölcsi okokból hagyományos módon
nem juthat. Földéhsége, birtoklásvágya tervek szintjén is jelentkezik. Szexuális éhsége, kíváncsisága
szintén megkülönbözteti környezetétől, naturalista módon láttatott, mint ami uralja, s amire akkor
sem mond nemet, ha gyakran undorral, csömörrel végződik. Bemutatása érzékelteti, hogy többre
képes, más, mint környezete, de az adott viszonyok között a maga módján, elpazarolja, kicsinyesen
éli ki adottságait. Erzsiben hűségét, szentéletűségét tiszteli leginkább, de erre csak az utolsó
pillanatban, lefogása előtt ébred rá. Sokáig nem tud az asszony őszinte, sötét szemeibe nézni, nem
tudja elviselni tekintetét.
Kettőjüket a terek és évszakok jelképes bevonásával is jellemzi az elbeszélő: míg Danit rendszerint
nyáron, kinti térben látjuk tervezni, ami kifejezi szabadságvágyát, életszemléletét (a tél megbénítja,
elzárja őt a világtól, nem is él), addig Erzsit rendszerint benti térben, a gyerekekkel vesződve látjuk,
megkeseredetten, leterhelten a családi gondoktól. A benti tér egyben Erzsi szűklátókörűségét,
kicsinyességét érzékelteti, például rögtön a regény elején, amikor Danit is az Ő nézőpontjából látjuk,
összehasonlítva önmagával, s amikor megveri a gyereket, mert kiborította a tejfölt, pedig a tiszta
szobában sorakoznak a tejesedények.
Móricz regényét csökkent nyelvhasználat jellemzi, nagy részben a naturalista, vulgáris
kifejezésmód érvényesül gyakoriak az indulatszavak és a felkiáltások, ezek a belső feszültséget
növelik. A rossz beszédviszony a szereplők között félreértésekhez vezet, Dani és Erzsi sok esetben
nem érti meg egymást, ehhez még társul a kommunikációhiány, ami a házastársak
elidegenedéséhez vezet.
A regényben még jelen van az udvarlás verbális és nonverbális nyelve, amely Turi Danit segíti céljai
elérésében (számára a siker eszköze).
Végezetül megállapíthatjuk, hogy Móricz Zsigmond „Sárarany” című műve egy realista-
naturalista regény, amely tökéletesen tükrözi az értékellentéteket a családtörténetekben.