2.

A természet és az ember kapcsolata az epikában

A magyar realista próza egyik kiemelkedő alkotása Móricz Zsigmond Sárarany

című műve, amely az író első regénye. 1909-1910 között jelent meg a Nyugat című
folyóiratban. A Sárarany paraszt-, társadalmi- és egzisztenciális regénynek tekinthető.
Témája a mostoha körülmények között elsikkadó népi tehetség sorsa. Mindezt a
főhős, Turi Dani felemelkedésének és bukásának történetével mutatja be Móricz.
A regény nagyepikai alkotás, több szálon futó cselekménnyel, részletezett
leírásokkal, alaposan jellemzett szereplőkkel. Hosszabb időtávot és több helyszínt ölel
fel, általában több szereplőt mozgat. Többféle fajtáját is megkülönböztetjük.
A realizmus a valóság ábrázolását tűzte ki célul, objektív és megragadható módon.
Kiemelte a társadalmi és természeti valóságot, igyekezett azt minél teljesebben
bemutatni. A törvényszerűségeket és tipikus helyzeteket keresve ábrázolta az
eseményeket és karaktereket. A realista irodalom főleg regényekben és novellákban
nyilvánult meg, melyek gyakran társadalmi regényekké váltak. Az egyén sorsát a
társadalmi-történelmi körülményekkel összefonódva mutatták be, és gyakran a
különböző értékrendek ütközése volt a központi téma. A cselekmény 1-2 év
történéseit követte, meghatározott térben és időben játszódva. A karakterek
részletesen kidolgozottak voltak, a környezet is alaposan leírt. A szereplők átlagosak,
nem kiemelkedően hősies vagy kivételes képességűek, hanem társadalmi típusokat
képviselnek. Az elbeszélő tárgyilagosan, semlegesen szemléli a történteket és a
szereplőket.
A naturalizmus hasonlóan a realizmushoz a valóságot mutatja be, fényképszerű és
objektív ábrázolásmóddal. A hangsúly a szegénység és az ösztönszféra bemutatására
helyeződik, a valóság számára néha visszataszító részletekkel. A beszélt nyelvet és az
alantas esztétikát is használja.
A főhős családi élete rossz, a szó mindennapi értelmében. Két ellentétes erőt zártak
össze a házasság kötelékei. Mindkét fél a maga életét, sorsát, ösztöneit, akaratát
szeretné rákényszeríteni a másikra. Az önmegvalósítási szándék szétfeszíti a családi
kohéziót, egységet. A házasság itt a legkülönb teremtőerőket mozdítja ki, és így a
nagy szerelem megrázó összeütközések sorozata.
A történet egy kitalált alföldi faluban, Kiskarán játszódik, ami a regényben az
elmaradottságot és a konzervativizmust jelképezi. A falu neve magában hordozza,
hogy a területet a Karay grófok birtokolják, akiknek csak kis része, mindössze 600
hold a parasztoké, az 8000 holdas területből. A grófok Rákóczi elárulásáért kapták
meg a területet, és katolikus hűbéreseiket protestáns svábokkal helyettesítették. A
parasztokban az istenfélelem mellett az úrgyűlölet is él. A falu élete egyhangú és
változatlan, a mindennapi kenyérért folytatott küzdelem meghatározza az életüket. Az
emberek a hagyományokat követik, gondolkodás nélkül.Ebbe a mozdulatlan világba
érkezik Turi Dani, aki merészségével és rátermettségével a falu leggazdagabb embere
lesz. Ő képes más szemmel nézni a dolgokra, eltérően gondolkodni és cselekedni a
többiektől. Más növényeket termel, például repcét és káposztát, ami megsokszorozza
a föld termését. Dani szakítani tud a falu népének babonás hiedelmeivel, és évről évre
növeli vagyonát. Emiatt a gazdák irigykedve figyelik őt, és rosszindulattal beszélnek
róla.
A regényben megjelenik az ember és a természet viszonya is. Az elbeszélő elmondása
szerint a kiskarai parasztok lelkében még mindig ott él az ősi pogányság
világnézete, a természetimádat vallási áhítata. Babonák kapcsolódnak ehhez a túlzott
földtisztelethez. Például: ha a kútból vizet húznak, kiloccsantanak egy keveset belőle a
földben lakó valamelyik istenség tiszteletére. Ők maguk már nem is igazán tudják,
hogy miért, de ezt a hitvilágot örökölték őseiktől. Amikor Dani újítást vezet be a
mezőgazdaság terén, ferde szemmel néznek rá a gazdák, mivel szerintük
megbecsteleníti a földet. Turi Dani szereti a földet, csak a mezőn érzi igazán
szabadnak és energikusnak magát. Számára a föld és a kétkezi munka a feltörekvést, a
nyomorból való kiemelkedést és a teljes függetlenséget jelenti.
A műben metaforikusan értelmezhetőek a természeti motívumok, például az
évszakok. A nyár egyrészt a fülledtség, az erotika ideje, másrészt pedig Dani
nagyszabású terveinek az időszaka. A tél ezzel szemben a céltalanság, a tespedés, a
rosszkedv ideje a főhős számára.