Bágyi csoda novellaelemzés

Mikszáth Kálmán a XIX. század egyik legolvasottabb írója, korai költői

kudarcai után két novelláskötettel, a Tót atyafiak-kal, és a A jó palócok-kal
futott be. Mikszáth Kálmán két ideológiai kor költészetét is ötvözte, korábbi
műveiben a romantika gondolkodásmódja jellemezte, de később a realizmus
szemlélete alapján alkotott. A továbbiakban elemzett mű, a A jó palócok
novelláskötetbe tartozik, ami 1882-ben jelent meg, műfaja novella. A novella
kisepikai műfaj, jellemzői a rövid terjedelem, kevés szereplő, 1-2
cselekményszál és hely, időben rövid lefolyású. Jellemábrázolása felszínes, csak
a legfontosabb attribútumokra koncentrál, illetve egy fordulattal vagy
csattanóval zárul.
A cím jelentése, mint Mikszáth más költeményiben is, csak azután válik
tisztává, miután az ember elolvasta a művet. A történet egy asszony
fogadalmáról szól a férjének, miszerint hamarabb fog a Bágyi patak visszafelé
folyni mintsem, hogy ő hűtlen legyen a férjéhez. A cím ezen fogadalom
megtörésének a metaforája.
A mű igazodik a novella műfaji jellegzetességeihez, azon belül is
anekdotikus, példázatos novella, azaz egy hétköznapi történetet mesél el, és az
izgalmas cselekmények helyett a mozzanatok metaforikus jelentéseire
összpontosít.
A cselekmény Vér Klára lelki küzdésein alapul, a hűség és a izgalom között.
A történet azzal kezdődik, hogy a malom udvarán az őrlésre váró emberek
beszélgetnek. Egyrészt az esőt várják, hogy a malom őrölni tudjon, másrészt
Vér Klára szerelmi életéről pletykálkodnak. Mikor már csak Gélyi János tíz zsákja
marad, elkezd udvarolni a molnárlányak. Az elején Vér Klára kacéran
visszautasítja, de aztán beengedi szobájába, ezek után Gélyi János lefizeti a
molnárlegényt, hogy az leengedje a zsilipeket, ennek következményeképp,
hogy nem lehet őrölni. A kulcs fordul a zárban és a felduzzadt patak visszafelé
kezd folyni a medrében.
Az elbeszélői nézőpont mindent tudó, történetként meséli a cselekményt,
időnként kihagyásokkal. Hangvétele szubjektív, az elbeszélés módja sokszor
fontosabb, mint a cselekmény.
Szereplőik típusfigurák, egy-egy jellemvonás határozza meg őket, emellett
olyan attribútumokat használ, mint például Vér Klára vörös haja, és
vezetékneve, ami a piros/vörös színt hozza előtérbe, jelentése ebben a
kontextusban kicsapongó, szenvedélyes.
Szimbólumai a patak vize, ami a tisztaságot jelképezi, a búza, ami az életet,
és Vér Klára vörös haja, amint fentebb említettem, a szenvedélyességet.
 A novella egy átlagos falu hétköznapjaiban játszódik, a palóci világ életszerű
megjelenítése. Bágy a falu neve, bár a történet szempontjából a
helymegnevezés irreleváns, metaforikus értelmezésén nem változtat.
A mű jelen időben játszódik, de vannak visszatekintések a múltra, például
Vér Klára fogadalma, vagy hogy Gélyi János elégette a szentmihálylovát. A
cselekmény ideje fél nap.
A műben mind romantikus, mind realisztikus jelképek is felbukkannak.
A novella az emberi hétköznapok morális küzdelmeire fókuszál, a történet
nyitott vége, az őrlésre váró emberek pletykálkodása, és Mikszáth
szubjektivitása is szerintem arra utalhat, hogy egy bizonyos történet más-más
nézőpontokból más-más értelmet nyerhet. Mikszáth ezzel a novellával
mindenképpen a mindennap emberére szeretett volna hatni, így mindenkinek
élvezhető olvasmány lehet a mű.