Mikszáth Kálmán: A bágyi csoda

A bágyi csoda című novella A jó palócok című kötet hetedik novellája, mely 1882-ben jelent meg
Mikszáth Kálmán második novellásköteteként. A kötetben ezen kívül még tizenhárom novella kapott
helyet.

A címből csak a helyszín Bágy értelmezhető, az említett csoda még nem kikövetkeztethető. A
történet, rövid és tömör szerkezetű, egyetlen helyszínen játszódik a malomnál és környékén. Kevés
szereplőt vonultat fel, csak Vér Klára és Gélyi János a fontos szereplői. Mikszáth itt alkalmazza
elsőnek a sűrítést, nem használ részletes leírásokat. A természet itt is jelen van, a patak leírásával
kezdődik és végződik a novella, keretes szerkezetet adva a történetnek, amely egy ígéret köré épül,
amit Vér Klára tesz háborúba induló férjének „előbb folyik fölfelé a bágyi patak, mintsem az én
szívem tőled elfordul”. Az élet egy bensőséges pillanatát örökíti meg ez a búcsúzás, önmagában
foglalva azt a lehetőséget is, hogy férje sosem fog visszatérni a háborúból. A történet elején két
probléma jelenik meg, a szárazság, amely a vidéket sújtja és a malom lassú pusztulása, amely
párhuzamban áll azzal az eshetőséggel. hogyha a molnár haza is tér épen a háborúból, akkor új
megélhetési lehetőség után kell néznie „ha így megy, elpusztul a bágyi molnár”. Ekkor jelenik meg
elsőként a főszereplőnk, a molnár felesége Vér Klára, aki mosolyogva sétálgat a bosszankodó falusiak
között. Megjelenik egy tipikus falusi életre jellemző motívum, két asszony Pillér Mihályné és Tímár
Zsófi pletykálkodnak Kláráról, akinek Tímár Zsófi igyekszik pártját fogni, mivel nem tehet vörös
hajszínéről, de a másik asszony babonásan úgy gondolja, hogy Klára boszorkány és hajszíne a
hűtlenségére is utal. Mikszáth ezzel a pletykálkodásos jelenettel sejteti a végkifejletet. A jelenet
folytatódását egy hirtelen felhőszakadás szakítja félbe, ami szimbolikus jelentésű, a szereplők
sorsának változását jelzi. Az őrlésben már csak Gélyi János 10 zsák búzája maradt, a férfi azt hiszi
szándékosan történt így, addigra a falu lakosai már szétszéledtek és kettesben marad Vér Klárával.
Ekkor tudjuk meg biztosan az asszony vallomásából a hűtlenségét „a te szeretőd voltam valaha, de
csókot mégsem adtam”. Klára karaktere egy olyan nő, akit a falu a szájára vesz, emiatt szégyelli
magát, azonban nem tudott esetleg nem is akart ellenállni a férfinak és emiatt bűnhődik még azóta is,
valószínűleg a molnár nem tud erről a pletykáról, vagy ha tud, akkor hisz felesége ártatlanságában.
Klára és János bűnét az asszony fehér lepedői szimbolizálják melyeket még a felhőszakadás előtt
kezdett teregetni. Megjelennek újabb babonás motívumok, a falusiak azt gondolják Gélyiről hogy a
sötét erők és az asszony babonázta meg ezért követi el tettét. A férfi a furulyáját ajánlja fel a molnár
legénynek, hogy zárja le a zsilipet és állítsa le a malomkövet, hogy a kis patak megduzzadjon és
visszafelé kezdjen folyni. A történet a jelenben játszódik, azonban van benne egy visszautalás arra,
hogy a molnárlegény ellopja Szent Mihály lovát és szekerét a temetőből majd elégeti. Emiatt a
falusiak őt is démoni erővel ruházzák fel, azt gondolják róla, hogy a másvilággal tart kapcsolatot.
Minden lényeges információ a szerzőtől vagy a szereplőktől tudunk meg. Az író, mint külső szemlélő
vesz részt a történetben, így tudása korlátozott ezért tudjuk meg csak később a pletykákból többek
között Klára hajszínét is és azt, hogy mit mondott férjének mielőtt háborúba ment. Jelentős és
jelentéktelen párbeszédek is előfordulnak jelentős például Gélyi és Klára párbeszéde, míg a pletyka
csak információ kiegészítés azonban nem teljesen megbízható. Ezek a párbeszédek fontosabbak, mint
maga a cselekmény ugyanis megmutatják milyen a viszony a falusiak és Klára, valamint Gélyi és Klára
között, az emberi kapcsolatok jelentőségét akarják hangsúlyozni. A novella vége azzal zárul, hogy a
patak éjjel visszafelé folyik, a hold és a patak közelében lévő növények lesznek tanúi a hűtlenségnek
és gúnyosan azt suttogják „fölfelé folyik a bágyi patak”, elismerve ezzel a bűn valódiságát, ők az első
szemtanúi a történteknek. A műben mindenhol jelen vannak a néprajzi gyökerek, például az
asszonyok ruházatában, még Tímár Zsófi gyászkendőjében is, Klárát az öltözködése miatt is
megszólják. A palócok világ szigorú értékrendjébe és zártságába enged betekintést Mikszáth
novellája, ahol a közösség ítélete és véleménye volt az egyetlen jelentős dolog. A mű elején a
hiedelemvilág téves ítéletének gondolt pletyka végül beigazolódást nyer, ez akár a novella
üzeneteként is értelmezhető. A történet nyitott befejezésű, az olvasóra bízza az ezután történteket és
az ítélethozást.

Mikszáth haláláig még több elismert művet írt, többek között a Szent Péter esernyőjét, A Beszterce
ostromát és A fekete várost. Tagja volt a Magyar Tudományos Egyetemnek és a Kisfaludy
Társaságnak is.