A Bágyi Csoda

Szinopszis:

A novella bevezetésében megismerjük a helyszínt, ami a Bágyi malom ahol a falu perifériájából
jönnek asszonyok, legények búzáikat leőrölni. De a bágyi patak száraz és lassún folyik így hosszas sor
áll a malom előtt.
A várakozók kibeszélik a molnárnét Vér Klárát, akinek férje a katonaságnál szolgál
ideiglenesen és azt sejtik Vér Klára hűtlen és régiszeretője Gélyi János karjaiba feküdne férje
távollétében. A várakozók beszélgetéséből megtudjuk Vér Klára urának hűséget fogadott, méghozzá
azt mondta „Előbb folyik fölfelé a bágyi patak, mintsem az én szívem tőled elfordul”. Hirtelen
hatalmas eső eredt Bágyon és feldagasztotta a Bágyi patakot (viszzautalás a Néhai Bárány c.
novellára).
Vér Klára tudott Gélyi János iránta érzett vonzalmáról, Gélyi János utolsónak maradt az
őrlőnél, talán direkt, hogy több időt maradjon, Vér Klára ezt azzal magyarázta, hogy az idősbeké az
elsőség. Végül Vér Klára Gélyi János kérlelésére beengedi,
Vér Klára szól a molnárlegénynek hogy a zsilipeket eresze le indokolatlanul, így
tovább tart Gélyi János búzájának learatása. Végül a patak kiárad és vissza fele folyik a patak.

Elemzés:
A novellában erősen fellelhető a Mikszáthi anekdotizmus (Tímár Zsófi meséli hogyan váltak el
Vér Klára és ura)
A novella kezdetében költői eszközök használata „Kicsi a bágyi patak. A keskenyebbé vált
ezüst szalag széles homokrámát kapott. (metafora - ezüstszalag – patak) így egy balladisztikus
hastást kelt. Nyelvezete hűen idézi a palóc vidék nyelvjárását, ilyen régies szavak: paszomány,
viganó.
A Jó palócok kötetre jellemző a novellák idejének és szereplőinek más novellákban való
találkozása, ilyen utalás volt A bágyi folyó kiáramlása ami a kötet első novellájából a Néhai Bárányból
lehetett ismerős, de Gélyi János és Vér Klára visszaköszön egy késebbi novellába a kötet során
( Szegény Gélyi János Lovai).
Balladisztikus elem lehet még a kötetre jellemző ködösítés, ilyen balladisztikus homály a
műben hogy nem tudjuk konkrétan Gélyi János megejtette-e Vér Klárát csak erős utalást találunk rá a
műben a bágyi folyó „felfele” folyásának képében.