Szegény Gélyi János lovai

• A novella címében a "szegény" jelző már előrevetíti a negatív végkifejletet, mind János mind a
lovak számára.

• Az alaphelyzet egy idilli képet mutat be: János pompás lovait szerszámozza, feltételezhetően
valamilyen ünnepi alkalomból. Feltűnik az állatokhoz fűződő bensőséges viszonya, büszkesége is.

- Az elbeszélő és a szereplő szólamának egymásba csúszása (szabad függő beszéd) a külső és

belső történéseket is Gélyi nézőpontjából ismerteti meg. A mű kihagyja a bemutatásokat is,
ezzel úgy tesz, mintha az olvasó is a közösség tagja lenne, az otthonosság érzetét kelti.

• A bonyodalom egy félig meghallott beszélgetéssel kezdődik, János hallja ahogyan felesége, Vér
Klára és egy idegen társalognak, amelyből kiderül, hogy Klára egy rózsával tervez titokban üzenni
Csipke Sándornak. A hallottak bizonytalanságot keltenek benne a nő érzelmeiről, ennek ellenére
próbálja elhesegetni fejéből a gyanú gondolatát.

A bágyi csodából már ismerjük Vér Klárát aki már a nevével is (bővérű) a férfiak iránti szeretetéről
árulkodik.

• Amikor felesége hazudik neki arról, hogy miről beszélt az öregasszonnyal, (kerítőnő)
kérdezősködik arról, hogy férje otthagyja-e őt a lakodalomban és a kihalgatott beszélgetésen
elhangzottak alapján valóban egy piros és egy fehér mályvarózsával a keblén jelenik meg, János
számára egyértelművé válik a megcsalás.

Klára az út során meg is említi előző félrelépése utáni rosszindulatú pletykákat, és János tisztában
van vele, hogy ha egyszer megtette, többször is meg fogja. (Ezt a baljós lelkiállapotot a műben
Mikszáth a táj metaforájával fejezi ki, és az események tragikus előreutalása is megfigyelhető.)

• A rózsa, mint szimbólum a műben a szerelemet szimbolizálja.

piros: szenvedély, tilos (mármint üzenetként Sándornak)
fehér: ártatlanság, szabad

• A tetőpontot akkor éri el a novella, amikor az úton találkoznak Sándorral, és Klára a fehér
rózsát ejti ki kezéből, amely a kettőjük között kialakuló románc kezdetét jelenti.

A történtek láttán János a lovak nyakába veti a gyeplőt, akik sebesen vágtatnak a hegyszakadék felé.

• A mű végén csak sejthetjük, hogy meghalnak a szereplők, Mikszáth lezáratlanul hagyja.

(balladai homály)

Pestenácz Enikő