Mikszáth Kálmán: A néhai bárány

A jó palócok című novelláskötetében jelent meg a mű 1882-ben.Mint ahogy már a Szűcs Pali
szerencséjében tapasztalhattuk nagyon jól tudta leírni a palóc embereket és a hozzájuk kapcsolódó
történeteket. Ebben a novellában is van jó pár ismertetője a népies beszédmód például. Beleéli
magát a falusi embereknek beszédmódjába, saját mondatait is javítja néhol. Úgy ír mintha ő is egy
szereplő lenne a történetben.
Természetesen a műfaja novella, maga Mikszáth stílusában megformálva bemutatja a palócok
mindennapjait, szokásaikat és a gondolkodásukat.
A címből már sejthetünk egy dolgot, hogy valami fog történni ezzel a bizonyos báránnyal mi is lesz
a sorsa. Ugyanakkor a bárány mint szimbólum jelentheti a történetben valakinek az ártatlanságát is.
Ez a mű egy családról szól akik elveszítettek mindent egy vihar által és még egy fordulat is lesz a
történetben.
Ebben a történetben a szereplők( Baló Mihály, Baló Ágnes, Baló Borcsa, Sós Pál, (bárány) Babonásak,
hisznek a csodában harangoznak a vihar előtt, a vihar alábbhagy, de a patak vize emelkedik
Összefog a falu , hogy gátat szabjanak az áradásnak , még a gazdag Sós Pál is „ csáklyát hozott” –
( a csáklya arra is jólehet , hogy kiemeljék vele a vízbe esett tárgyakat) ez később a történetben
jelentősége van.Bodokon játszódik a cselekmény,ahol a hatalmas felhőszakadás miatt mindent
elöntött a víz. A falu lakói megfeszített munkával,minden erejükkel próbálták a folyóba vezetni a
vizet. Ajtók és székek úsztak a viharnak köszönhetően. Egy tulipános ládika is sodródott, melyen
egy kisbárány kapaszkodott. Sós Pál udvara előtt látták utoljára a bárányt is és szegény Baló Ágnes
kelengyéjét is, aki szégyenszemre, ruha nélkül nem mehetett férjhez. A bárányt Cukrinak hívták,
akit nagyon hiányolt Baló Mihály lánya. Hirtelen azt a hírt kapták, hogy több falun keresztül
sodródott a láda. Bejártak mindent, de a bárányt sehol nem találták. Hazafelé menet megálltak a
templomszentelésen, ahol Sós Pál is ott volt. Borcsa elkérte tőle Cukrit, de Sós Pál tagadta, hogy
nála lenne. A nagy esküdözésben leesett róla a vadonatúj ködmöne,s kiderült,hogy a ködmönt a kis
Cukri bárányból csináltatta magának mivel Boriska meglátta a bárány ismertetőjelét, a két sötét foltot a
hátán. Természetesen sírva búcsúztatta báránykáját. . Nem tudjuk meg mi lett a történet vége ezt az író
az olvasóra bízta, hogy magának találja ki mi is történhetett, hogy kapott e valamilyen büntetést Sós
Pál a tettéért vagy hogy a kis Borcsa legalább a ködmönt megkapta e és mi történt Ágnessel a
továbbiakban. Legfőbb motívum a műben a bárány és az ártatlan gyermek kapcsolata hiszen a a
kislány olyan ártatlan volt mint báránya. Egyes szám első személyben írta le a novellát Mikszáth.Ez
a novella egyidőben romantikus és realista vonásokat is tartalmaz. Népies mesélés, a váratlan
fordulat és a negatív főszereplő, a bűnös lelepleződése tipikusan romantikus,de a népies téma,
helyszín és a szereplők realista jegyek.
Az olvasót könnyen magával ragadja hisz beletudja magát képzelni a palócok életébe és a
történetbe. A mű tanulsága számomra, hogy előbb utóbb minden kiderül jobb őszintének lenni még
akkor is ha abban a pillanatban még nem azt gondoljuk vagy úgy véljük nem derülhet ki pedig de.
Minden tettnek van következménye erre világosítja rá az olvasót a költő.