Rákosi Mátyás és kultusza

Egy politikai pálya felívelése

Rákosi Mátyás 1892. március 9-én született a bácskai Adán. Apja Rosenfeld 1 József, zsidó2
kiskereskedő, akinek összesen tizenkét gyermeke született. Az idősebb Rosenfeld
dualizmuskori divatnak ill. szükségszerűségnek engedve Rákosira magyarosította nevét még
1904-ben. A fiatal Mátyás érettségi után eredményesen elvégezte a Keleti Akadémiát, ahol
külkereskedelmet és idegen nyelveket – német, török, francia - tanult. Ösztöndíjasként
Hamburgban és Londonban is alkalma nyílt nyelvtudása szélesítésére, valamint itt
tanulmányozta behatóbban a szocialista tanok kútfőit, Marxot és Engelst.
A munkásmozgalom szociáldemokrata szárnyához 1910-ben csatlakozott, az MSZDP-be is
belépett. Ez utóbbi mozzanatban nagy szerepet játszott Rákosi nagybátyja, Bodrog Mór, aki a
szocialista eszmékkel és a földalatti szervezkedés alapjaival ismertette meg3. Az, hogy
kommunistává pontosan mikor vált, még emlékiratai alapján sem tudjuk egyértelműen
leszűrni.
Rögtön az I. világháború elején, 1914-ben Rákosi katona lett. 1915-ben az orosz fronton esett
fogságba, mint zászlós4. A kínai határ mellé is eljutott, ahol hamar kapcsolatba került az
oroszországi forradalmárokkal. A velük kialakított szoros és eredményes kapcsolatot jól
mutatja, hogy az 1915-ben még hadifogoly Rákosi 1918 márciusában már Petrográdban
ténykedett, mint internacionalista. Májusban visszatért Magyarországra, és saját környékén,
Szabadkán végzett szervező tevékenységet. A Kommunisták Magyarországi pártjához való
csatlakozásáról nincs adat, annyit azonban tudunk, hogy Kun Béláékkal együtt tartóztatták le
1919 februárjában. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor szabadult – egyébként egészen
kellemesnek tekinthető – börtönéből, a Gyűjtőfogházból. Fiatalon, 27 évesen lett nagy
hatalom birtokosa - kereskedelmi, majd szociális népbiztosként ténykedett -, noha nem
tartozott a tanácskormány igazán meghatározó személyiségei közé5. A bukást követően egy
évig Bécsben, majd 1920 nyarától Moszkvában élt. Itt, mint a Kommunista Internacionálé
funkcionáriusa, majd 1921-től kezdve mint egyik titkára ténykedett6. 1924 decemberétől ismét
Magyarországon végzett illegális szervezőmunkát, ezúttal a Magyarországi Szocialista
Munkáspárt legális tevékenységének rovására. Illegalitása tökéletesnek tűnt, ekkoriban
bajuszt növesztett és szemüveget viselt, és Kovács fedőnéven működött. A konspirációs
előírásokat mégis lazán kezelhette, sőt az őt feljelentő besúgóval, Sámuel Lajossal szemben is
meglehetős naiv bizalommal viseltetett. 1925 szeptemberében tehát lebukott, és társaival –
Vas7 Zoltán, Hámán Kató, Gőgös Ignác, Őri Károly - egy rögtönítélő bíróság lázadás vádjával
hosszú szabadságvesztésre ítélte. Tizenöt évet töltött börtönben, ebből nyolc és fél évet

1
Több feldolgozásban Róth néven említik, illetve Mátyás helyett is fellelhető a Mór, illetve a Manó is. Pl.: Fiala
Ferenc – Marschalkó Lajos: Vádló bitófák.
2
Rákosi már viszonylag korán szakított ezzel a gyökérrel, valószínűleg az ideológia ateista része miatt. Második
letartóztatásakor már bizonyítható, hogy felekezet nélkülinek vallotta magát.
3
Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések 1892-1925. XI. Bp., é. n.
4
A tisztesi rangot a kor szokásainak megfelelően, az iskolai végzettség alapján kaphatta meg.
5
Egyes vélemények szerint Rákosi szerepe annyira korlátozódott, hogy amikor a tanácskormány „nagyjai”
üléseztek, őt csupán cigarettáért szalajtották a trafikba.
6
Nemes János: Rákosi Mátyás születésnapja. Bp., 1988. 49. p.
7
fegyházban, s ezen belül is három évet magánzárkában8. Mindez fokozottan biztosította
számára később a mártírglóriát, bel- és külföldön egyaránt. Jóllehet erre most már jobban
rászolgált, hiszen a Horthy-kor kommunistaüldözése nem fogható a Gyűjtőfogház 1919-es
kényelméhez, amikor a rabok még szabadon foglalatoskodhattak mozgalmi ügyeikkel, és akár
a Mátyás-pincéből kapták ebédjüket.
A börtönévek eleinte nem biztosítottak Rákosi számára a nemzetközi elismerést. 1926-ban
vizsgálat indult ellene a Kominternen belül. A vád az volt ellene, hogy a rendőrségi eljárás
során elárulta társait. A vallomás tény, de az is bizonyos, hogy ezzel senkinek sem okozott
kárt, mivel addigra már a többiek is megtették vallomásukat9.
Rákosi külföldön megszerzett fajsúlyát jól mutatja, hogy komoly nemzetközi szolidaritási
mozgalom indult az érdekében, és hogy tulajdonképpen szovjet közbenjárásra távozhatott a
Szovjetunióba 1940-ben. Az ügylet leginkább egy cserevásárra emlékeztetett: az államrendre
veszélyes bolsevik agitátorért szovjet elvtársai 1849-ben zsákmányolt honvédzászlókat adták
cserébe10. Tulajdonképpen mindkét oldal jól járt, hiszen a kiadott „csereáru” a saját számára
szinte értéktelen dolog, sőt felesleges kolonc volt.
Nemes János szerint Rákosi pályafutása itt kezdett el igazán felívelni, de mindez erősen
megkérdőjelezhető, ha összevetjük az 1940-45-ös időszakban a Szovjetunióban, majd 1945-
53-ban Magyarországon betöltött pozícióit. A szovjet elvtársak védelmét élvezve, messze a
háború poklától Rákosi magyar hadifoglyokat agitált szóban és írásban, majd harmadik
visszatérése után ismét valódi politikus lehetett, valódi befolyással.
„Sztálin legjobb magyar tanítványának” – ahogy a korszakban nevezték – egy egész ország
leste minden szavát, rettegte vagy különböző okokból körülrajongta. Szintén közhelyszámba
megy, hogy az általa hozott, illetve jóváhagyott, sokszor embertelen intézkedések a nép széles
rétegeiben szültek visszatetszést, valamint a fenntartott terrorgépezet által gyakorolt elnyomás
számos emberéletet követeltek. Ehhez a megállapításhoz kapcsolódik azonban egy cinikus
kijelentés, amit Rákosi egyszer bizalmasai szűk körében tett: „Én nem siettetem senki halálát
sem.”

A magánember Rákosi

Minden egyes politikusnak, különösen ha nem demokratikus rendszerben regnál, ügyelnie

kell arra, hogy a közvélemény róla kialakított képe a lehető legjobb legyen. Rákosi maga is
felismerte ezt a törvényt, és eleget is tett neki, legalábbis közvetlen környezetében. Sokkal
kevesebb sallangot aggatott azonban magára, mint pl. Sztálin, Tito, vagy később Ceaucascu,
vagy több más jobb- és baloldali politikus. Fontos azonban leszögeznünk, hogy bár ő volt
„népünk bölcs vezére”, valamint „Sztálin legjobb magyar tanítványa”, saját magának nem
adományozott rendjeleket, és nem öltözött be élő karácsonyfának. Ebben a viselkedési
normában leginkább Mao-Ce Tung, vagy Che Guevarra hasonlítható hozzá.
A körülötte kialakult személyi kultusz kezdetét igen nehéz lenne pontosan kronologizálni. Az
azonban bizonyos, hogy már a legártatlanabb formában, mint karikatúrák főhőse is idealizált,
11
daliásított formában, és sokszor bukkant fel, már a koalíciós időszakban is. Itt többek között
neki tulajdonították az inflálódott pengőt felváltó stabil forint megalkotását is, holott ez -

8
Nemes i. m. 50. p.
9
Rákosi i. m. XXVI.
10
Nemes i. m. 52. p.
11
Ld.: a Ludas Matyi korabeli számaiban.

2
legalábbis az alapok szintjén – egyértelműen az akkorra már kivégzett ex-miniszterelnök,
Bárdossy László munkája volt12.
Rákosi sokszor és szívesen fotóztatta magát különféle munkásokkal és parasztokkal, de a
propagandán túl az ilyenkor rögzített érdeklődő magatartás őszintének tekinthető 13. Hobbijai
nem tartalmaztak semmi különcséget, és az egykori személyzet jó emlékei nyomán már-már
egy teljesen hétköznapi ember portréja rajzolódik meg.
Rákosi kora tavasztól késő őszig (Balaton)aligán töltötte a hétvégéket, amivel azonban külön
megterhelte az őt közvetlenül kiszolgáló személyzetet 14. Szívesen, bár nem különösebb
szenvedéllyel űzött egy úrinak titulált sportot, a vadászatot. Itt mértékletességet tanúsított,
nem nézte például jó szemmel, hogy Jova nevű mostohafia ládaszámra hordja a trófeákat 15. A
vadászatok vezetőinek ugyanakkor nem kevés fejfájást okozott a Rákosit kísérő ávósok
sleppje, akik dilettáns, zajos viselkedésükkel akadályozták az eredményes vadászatot,
másrészt pedig a főtitkár elvtársra való felügyeletükkel állandó fenyegetést is jelentettek a
kísérő vadásznak. A fokozott elővigyázatot jól mutatta, hogy a szokásokkal ellenkezve a
kísérő szakember még a saját puskáját sem vihették magukkal, maga Rákosi pedig ezekre a
kirándulásszámba menő alkalmakra is páncélozott gépkocsin érkezett, valamint hogy az
esetlegesen szükséges hajtókat is a megbízható – ám hozzá nem értő - ávósok közül
válogatták.
Rákosi alkalmanként egyéb sportokat is űzött; kiváló sakkozó volt, szívesen járta a
természetet, valamint olykor úszott is. Ilyenkor szinte természetes, hogy motorcsónakkal
kísérték. Az ávós testőrök16 hada mellett mindenüvé elkísérte két-három orvos is, akik a
konyháról kikerülő ételeket ellenőrizték, a szakács feje felett tehát egyfolytában ott függött
Damoklesz kardja...17
Rákosi közvetlenségével jó képet alakított ki magáról és feleségéről alkalmazottaik körében.
Legékesebb példa erre egy 1987-ben rögzített beszélgetés egyik volt alkalmazottjával, aki
szerint „ők olyan kedvesek voltak, én mondom, akik mellette voltak, azok rontották el. A
beszolgáltatást sem ő találta ki, neki is a szovjetek parancsoltak; elrángatták, oszt alá kellett
írni18.”
Visszaemlékezők egyöntetű véleménye szerint Rákosi egyszerűsége szinte a puritanizmusba
hajlott. Több alkalommal kérte a legegyszerűbb ételeket, de például hasonlót várt el a megyei
titkároktól is, de nem tetszett neki a vadonatúj borsodi pártház átadása sem19.

12
Ld.: Fiala Ferenc-Marschalkó Lajos: Vádló bitófák. A mű szerint Bárdossy külön felszólításra, már ítéletét
várva fektette le a börtönben azokat a közgazdaságtudományi alapokat, amelyekre az új pénznem épült.
13
Egykori tanárai szerint is az ifjú Rákosi rendkívül éles eszű, ennélfogva érdeklődő természetű volt.
14
Pünkösti Árpád: Rákosi a csúcson. Bp., 1996. 304. p.

15
Pünkösti i. m. 305. p.

16
E sorok írójának még alkalma nyílt egy inkognitóba burkolózó, ma is élő kortárssal beszélnie erről a
korszakról. Szerinte a testőröket jó kiállású, magas sorkatonák közül válogatták ki első körben. Az igazi rosta
azonban az volt, hogy a jelölteknek három hónapot kellett szolgálniuk az Andrássy utca 60-ban. Az itt rájuk
nehezedő óriási pszichológiai nyomást azonban csak kevesen viselték el.
17
Pünkösti i. m. 306-307, 309, 318-319. p.

18
Pünkösti i. m. 314. p.

19
Pünkösti i. m. 325. p.

3
A személyi kultusz csúcsa: a 60. Születésnap

Rákosi hatvanadik születésnapjára, 1952. márc. 9-ére hat hónapon át készültek a Párt kebelén
belül. Az ünnepségeket koordináló bizottság vezetője Révai József, titkára Horváth Márton
lett. Első lépésként eldöntötték, hogy Rákosi elvtársat a Köztársasági Érdemrend első
fokozatával tüntetik ki. A továbbiakban még egy sor, más mozzanatot is megvitattak, de
természetesen nem mindent fogadtak el. Elutasítást azok a javaslatok kaptak, amelyek nem
eléggé egyértelműen tömjénezték körül Sztálin legjobb magyar tanítványát.
Elfogadták az alábbi javaslatokat:
- ünnepség az Operaházban, beszédet mond Gerő Ernő,20
- a Párt lapja, a Szabad Nép közli a KV levelét és vezércikket,
- a DISZ fáklyás felvonulása a Sztálin úton,
- március 9-én délután kultúrműsoros pártnapok, iskolai ünnepségek,
- általános- közép- és főiskolai tanulmányi versenyt indítanak, és Rákosi Mátyás-
ösztöndíjat alapítanak21,
- Rákosi elvtárs portréjának megmintázására Kisfaludi Strobl Zsigmond22, arcképének
megfestésére Poór Bertalan kap megbízást. A minisztérium és az Írószövetség verseket,
elbeszéléseket és drámai műveket írat a főtitkár elvtárs életéről,
- a miskolci egyetemet Rákosiról nevezik el,23
- a Munkásmozgalmi Intézet Karinthy Ferenc és Réti László irányításával tíz ív terjedelmű
kiadványt ad ki,
- kiállítást rendeznek Rákosi harcos életéről,
- a főtitkárnak átadott ajándékokból is kiállítást rendeznek.
Részben érthetetlen okokból nem engedélyezték, hogy:
- emléktáblával jelöljenek meg néhány, a főtitkár életében jelentős épületet,
- nem készülhetett művészi játékfilm Rákosi életéről,
- nem jelentetik meg gyűjteményes kötetben Rákosi írásait, még az 1918-1944
keltezésűeket sem.
- tanulmányok és cikkek sem jelenhettek meg az írott munkák kapcsán24.
Az ünnepségsorozat mintájául egyértelműen Sztálin hetvenedik születésnapja szolgált, bár a
magyar gyakorlat szerényebb külsőségeket alkalmazott25. Mindennek nem pusztán gazdasági
okai lehettek, vagy mert Rákosi nem nézte volna jó szemmel az effajta pazarlást, sokkal
inkább játszhatott közre az a tényező, hogy Sztálin legjobb magyar tanítványa sem nőhetett
túl mesterén, kiváltva ezzel esetleg annak haragját. A párt propagandájában továbbá csakis a
mozgalmi idők számítottak, ezért nem számított a gyermekkor emlékei, vagy pl. a régi

20
Fiala-Marschalkó szerint Révai József és Gerő Ernő is teljesen felvett nevet viselt, eredetileg Kahana
Mózesnek és Singer Ernőnek hívták.
21
Az ország aktuális vezetőjéről elnevezett ösztöndíj szintén nem számított novumnak a magyar történelemben,
korábban volt már pl. Horthy Miklós ösztöndíj is, a hozzá járó Horthy-gyűrűvel együtt.
22
A művész a korszak talán leginkább „hivatalos” alkotói közé tartozott, az ő műve volt többek között a Gellért-
hegyen felállított felszabadulási emlékmű is. A hozzá hasonlóan megalkuvó művészek bizton számíthattak a
hatalomtól jövő megrendelésekre, így meg tudták alapozni egzisztenciájukat. Ld.: Kovács Péter: Szocialista
realizmus a képzőművészetben. In.: Rubicon 2001/3. 34. p.
23
Az elgondolás nem egyedi a kommunista érában, hiszen az egri tanítóképző főiskola is sokáig Kim Ir Szen
nevét viselte.
24
Pünkösti i. m. 424. p.
25
Pünkösti i. m. 425. p.

4
évfolyamtársak visszaemlékezései. Annyit azonban siettek kiemelni, hogy Rákosi élő testvérei
valamennyien párttagok!
A magyar dolgozók és értelmiségiek igencsak kitettek magukért, a legkülönfélébb ajándékok
tömkelegével árasztva el a főtitkár hivatalát, a Rákosi Titkárságot. Ezek közül csak a
leginkább figyelemre méltóakat mutatták meg az ünnepeltnek, hogy ne terheljék feleslegesen.
Rákosi azonban így is unhatta az ajándékdömpinget, amit elhíresült puritanizmusával is
kombinált, hiszen a szép dolgokra mindenki fogékony valamilyen szinten. Az egyik hazai
bőrgyár például szép domborművet készített, amire Rákosi csak annyit jegyzett meg: „ebből
is milyen szép női cipőt készíthettek volna!” A postások színes drótokból font mezei
virágcsokrát pedig imigyen kommentálta: „erre is mennyi munkát pazaroltak!”
Mint valami modernkori kommunista szentnek vagy patrónának, több munkafelajánlást 26 is
tettek Rákosinak. Ezeket a Szabad Nép A Szeretet Albumai címmel közölte. A pártközpont
portáján úgy megnőtt a forgalom, hogy a küldöttségek felajánlásaikat egy külön kisablakon
voltak kénytelenek továbbítani.
Mindezeket Rákosi is viszonozni igyekezett a maga demagóg módján: február végére ígérte a
hús- és zsírjegyek beszüntetését, és ezt már a határidő előtt teljesítette.
A párt agitációs osztálya körlevélben tudatta a párttitkárokkal, hogy a pártoktatás keretein
belül hogyan kell feldolgozni Rákosi életét, pályafutását.
A Munkásmozgalmi Intézet már említett, tíz ív terjedelmű kiadványát Rákosi életéről Réti
László igazgató írta, de az ünnepi készülődéseket irányító Horváth Márton szerint „sok
javításra, alapos átdolgozásra” szorul. Horváth ezért felkérte Gerőt, Révait, Farkast, és Vast,
hogy segítsenek a munkában. Réti mellett Karinthy Ferenc lett volna még szerző, de végül
mégis Illés Béla írta meg a kiadványt, Történelmi lecke címen, erős szépítésekkel. Állítólag
pár nap alatt elkapkodták27.
A jubileumi évforduló alkalmából a szokottnál is több fényképfelvétel készült Rákosiról, de
saját fényképésze, Rév Miklós egyébként is bőven el volt látva munkával, az ezzel járó
stresszről nem is beszélve. Ennek a fényképezési láznak másik apropója az volt, hogy egy PB-
ülésen rosszul sikerült kép készült a főtitkárról. Innentől kezdve csak a jóváhagyott képek
jelenhettek meg Rákosiról. A kardinális problémát végül Csányi Károly oldotta meg, aki
feltalálta és sikerrel alkalmazta a fényképhamisítás egy kifinomult fajtáját. Így végül a képek
kilencven százaléka a fej utólagos bevágásával lett feljavítva28.
A március 2-án kezdődő Rákosi-héten a versengés már a pártépítésre is kiterjedt, például a
lovászi Kőolajtermelő Vállalatnál az arra érdemesnek ítélt munkásokat automatikusan
felvették a pártba. Ennek tulajdonképpeni jelentősége abban rejlett, hogy korábban az MDP-
be való tényleges felvételt egy rövidebb-hosszabb tagjelölti státusz előzött meg.
Az ünnepi hét során egymás után érkeztek be a Rákosi Mátyás-ösztöndíj, érem- és tanulmányi
verseny pályázatai. A frissen alapított Rákosi-érmet az egyetemet végzett ifjúság legmagasabb
kitüntetésének kiáltották ki. Ugyancsak kitüntetésszámba ment, hogy a zalaegerszegi ruhagyár
is felvehette Rákosi Mátyás nevét.
Továbbá még Székesfehérváron az új színház, a Dózsa György tér, a községekben a
legnagyobb utcák kapták volna Rákosi nevét, ám mindezen terveket Révai megvétózta. Mikor
Simon Jolán ennek okát firtatta, Révai mindent megindokolt: „nem szabad. Micsoda ötlet,
hogy a Dózsa György teret akarják átkeresztelni, hogy épp színházat akarnak Rákosi
elvtársról elkeresztelni. Budapesten sem csináljuk ezt, hát akkor nem lehet, hogy épp vidéki
utcákat nevezzenek el róla. Ellenőrizhetetlen, hogy méltó utcák, terek lennének-e
kiválasztva.”

26
A munkafelajánlásokon jól teljesítő brigádok tagjai anyagi (rendkívüli prémium), és erkölcsi (Szocialista
Brigád jelvény) elismerésben részesültek.
27
Pünkösti i. m. 426. p.
28
Pünkösti i. m. 428. p.

5
 A már-már eufórikus hangulat szabályosan polihisztorrá avatta Rákosit. Március 4-én Molnár
Erik, a marxista történészek egyik prominense „Rákosi Mátyás és a magyar
történettudomány” címmel tartott előadást. Merész vállalkozásának lényege az volt, hogy
megkísérelt kapcsolatot kimutatni a magyar történelem mozzanatai és Rákosi elvtárs elejtett
szavai között. Meglepő módon még magát Szent Istvánt is összefüggésbe hozta a főtitkárral,
mivel szerinte mindketten a Nyugat elleni küzdelem apostolai. A szent államalapító becibálása
a pártideológiába a legnagyobb csavar volt, amit egy pártdiktatúra pályafutása során valaha is
elkövettek, hiszen a magyar történelemből legfeljebb Dózsa Györgyig, mint a paraszti
érdekérvényesítés és az osztályharc mártírjáig nyúltak vissza, a kronológiai csúcsot pedig
Petőfi és Kossuth képviselték. István király ilyen formájú ideológiai megerőszakolásával
valószínűleg a katolikus hitükhöz még ragaszkodó rétegeket próbálták meg párthűvé, vagy
legalábbis semlegessé faragni.
Az Ethnográfia „Rákosi Mátyás elvtárs 60. Születésnapja: a magyar díszítőművészet
fejlődésének hatalmas forrása” című cikke bemutatta az ünnepeltnek szánt, sokszor kétes
művészeti értékű ajándékokat, és ezzel leszögezte: „Rákosi Mátyás nevéhez fűződik az új
magyar népművészet kibontakozása is.”
A biológiatudomány is meghozta a maga áldozatát: a rákosi viperát rákosréti viperává
keresztelték át. Csupán az a csoda, hogy ezt a lépést még nem a személyi kultusz születésekor
hozták meg, illetve hogy a „provokatív” állatnév elkerülte az ÁVH éles szemű nyomozóinak
figyelmét.
A régi elvtársak leginkább közköltségekből fedezték az ajándékozás költségeit. Vas Zoltán29
ajándéka az Országos Tervhivatal tájékoztatója: „A kapitalizmus és szocializmus politikai
gazdaságtanának kérdései Rákosi elvtárs műveiben30.”
A Szabad Nép 1952. Március 8-i száma szerint „A magyar írók felajánlásaként a
Szépirodalmi Könyvkiadó prózai és költői antológiát adott ki a Magyar írók Rákosi Mátyásról
címmel. Harminchárom magyar író mondja el ebben a kötetben – versben, elbeszélésben,
visszaemlékezésben – mindazt, ami életüket, munkásságukat elszakíthatatlanul Rákosi elvtárs
életéhez, tevékenységéhez fűzi.” A kiválasztott szerzőknek a megrendelést az Írószövetség
postázta ki. A mellőzöttek – Németh László, Kassák Lajos, Szabó Lőrinc és mások – szóba
sem kerültek. Tersánszky Jenő viszont merészen beküldte „A nadrágtartógyáros” című
novelláját. A mű főszereplőjének az a mániája, hogy nadrágtartós szobrokat készít magáról
mintázva, s ezeket a pincéjében őrizgeti. A novella természetesen nem jelent meg. Teret kapott
viszont Zelk Zoltán, Nagy László, Örkény István, Háy Gyula, Illyés Gyula, és mások31.
„Népünk bölcs vezérének” dicsőítése talán abban a formában érte el csúcspontját, amikor
mint valami Messiásként, vagy álruhás jótevő királyként állították be: „Azért van az asztal
leterítve lenvászon terítővel, mert nem tudhatja az ember gyereke, mikor toppan be Rákosi
elvtárs, azért van virág az asztalon.” „A világ legtermészetesebb dolga, hogy Rákosi elvtárs
mindig köztünk van, köztünk jár. Persze lehetetlen, hogy egy időben több helyen lett volna
Rákosi elvtárs, de ma is mesélik még az emberek.”
A külföld is megmozdult, csatlakozva a magyar ünneplőkhöz. Szin Cson Glun, a Koreai
Népköztársaság Hőse így írt: „Sztálin fia, Kim Ir Szen idősebb bátyja, a mi drága
nagybátyánk Ön32.”
Az ünnepségsorozat is kitermelte a maga sajátos tréfáit: a jubileum alkalmával
bélyegsorozatot bocsátott ki a Magyar Posta, rajta Rákosi arcképével. Rövidesen felröppent
egy olyan panasz, hogy a bélyegek nem ragadnak. Rákosi most is maga járt az ügy után.
Berendelt a titkárságról egy ív bélyeget, hogy leellenőrizze. Ráköpött az egyikre, ragad.
29
Eredetileg Weinbergernek hívták. Rákosival való kapcsolatának szorosságát jól mutatta, hogy – legalábbis
eleinte – Rákosi egyszerűen csak Zolinak szólította Vast, és a két család össze is járt.
30
Pünkösti i. m. 429. p.
31
Pünkösti i. m. 430. p.
32
Pünkösti i. m. 431. p.

6
Másikra köp, az is ragad. A sokadiknál már Rákosi kifakadt: - nincs ezzel semmi gond, minek
ezek a rémhírek? – De Rákosi elvtárs, a nép a bélyegnek nem az enyvezett felét köpködi...
Egy másik anekdota szerint az ünnep alkalmával a főtitkár Kodály Zoltánnal is beszédbe
elegyedett, s ekkor felvetődött, hogy a mester hány éves. „Én hetven. És ön?33”
Másik, kisebb volumenű ünnepségsorozatba tartozó, de ugyancsak fontos esemény volt
Rákosi hatvanegyedik születésnapja, amiről szintén fennmaradt egy anekdota. Az MHSZ
főtitkára engedélyt kért arra, hogy a főtitkár elvtárs születésnapja alkalmából ünnepi
lövészversenyt szervezzenek. Rákosi személyesen tagadta meg az engedély megadását34.

33
Pünkösti i. m. 435. p.
34
Pünkösti i. m. 441. p.