​ Madách Imre: Az ember tragédiája

Madách Imre a 19. századi drámaköltészet egyik kiemelkedő alakja. Élete során
novellákat, valamint verseket is írt, azonban csak egyetlen verseskötete jelent meg,
a Lantvirágok. Madách élete során több tragédia áldozata volt. Szívbetegsége miatt
nem tudott résztvenni a szabadságharcban, amelynek idején nővérét és családját
felkoncolták. Rákoczy János rejtegetése miatt egy évig börtönbe kellett vonulnia.
Mindezek után még az is kiderült, hogy felesége, Fráter Erzsébet megcsalta őt, ezért
elvált tőle. Ezek a tragédiák, valamint a szabadságharc bukása ihlették Az ember
tragédiájának a megírására.
Az ember tragédiája műfajilag a drámai költemények közé sorolható, hiszen költői
nyelvezete van, valamint a drámaisága a gondolati lírának van alárendelve. A
főszerepben levő Ádám különböző alakokban jelenik meg, így képviselve az
emberiséget, ezért emberiségkölteménynek is nevezhető a mű. Madách a hégeli
dialektikát alkalmazva veti fel az emberi lét alapvető filozófiai kérdéseit, ami szinten
az emberiségköltemény egyik sajátossága. Ádámot a Paradicsomból való kitiltása
után egyre jobban foglalkoztatja az emberiség jövője, amit Lucifer az álomszínekben
bemutat neki. Hegel dialektus rendszerét képviselve Ádám idealistaként mindig egy
eszmét tart szem előtt, amelyben újra és újra valamilyen oknál fogva csalódik, így
hozva létre újabbakat. A drama végére teljesen kiábrándul a társadalomból és
öngyilkosságával akarja megakadályozni az emberiség kialakulását, azonban Éva
bejelentése a terhességéről értelmetlenné teszi a tervét. Az Úr a mű végén
megválaszolja a kérdéseket, amelyek mindig ott lapulnak a sorok mögött: Mi az élet
értelme? Hogyan maradjunk a helyes úton? Az Úr egyetlen mondattal választ ad
mindent feltett kérdésre, összefoglalva ezzel az egész mű mondanivalóját is:
,,Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzal!”
Mindezek mellett a mű könyvdrámának is nevezhető, mivel nem előadásra, hanem
inkább olvasásra szánt alkotás, hiszen tizenöt színből áll. Ennek ellenére színpadon
is játszák, a fontosabb színeket kiemelve belőle.
A színek számából kiindulva arra következtethetünk, hogy a műben sok szereplő
jelenik meg, ami igaz feltevés, mégis csak négy a fontos és teljes értékű: Ádám,
Éva, Lucifer és az Úr. A szereplők rendszere eléggé összetett, mivel az
álomszínekben Ádám és Éva különböző alakok személyében jelennek meg, például
az egyiptomi színben Ádám egy fáraót testesít meg, míg Éva egy rabszolga
feleségét.
Az ember tragédiájának legfontosabb szereplője Ádám, aki a küzdést és a kitartást
képviseli. Mindig hinni akar valamilyen eszmében, a sok csalódás sem tudja
eltántorítani őt ettől. Folyamatosan változásra és fejlődésre vágyik, Lucifer sem tudja
megtörni őt. Ádám tökéletes társa Éva, aki néha pozitív, néha pedig negatív
szerepet ölt magára. Miatta kell távozniuk a Paradicsomból, viszont ő az, aki
megmenti Ádámot a pusztulástól. Éva Lucifer legnagyobb ellenfele, hiszen ő az, aki
Ádámot valamilyen úton módon mindig a megoldás felé tereli, azaz pont az
ellenkező irányba, mint amerre Lucifer próbálja. Lucifer a műben a tagadás
szelleme, ő nem valamiért, hanem valami ellen küzd. Szembeszáll az Úrral,
megpróbalja tönkretenni az egyik legnagyobb alkotását, az embert, ezzel pedig
megdönteni az Úr hatalmát.
A hatalom a mű egészét végigkíséri, már az első színben fontos helyet tölt be. Az
Úrnak mindenek fölött hatalma van, amit Lucifer szeretne megszerezni, azonban az
ő hatalma csak a Paradicsom két fájáig ér el. Ennek ellenére is sikerül befolyásolnia
Évát, aminek köszönhetően az első emberpárt Isten kiteszi a Paradicsomból. Ezután
Lucifer Ádám felett is probál hatalmat gyakorolni. Az álomszínek kezdetével az isteni
hatalom háttérbe szorul, és egy másik formája kerül központban rögtön az első
történelmi színben, amely az uralomra épül. Ádámnak fáraóként minden az
irányítása alatt áll, azonban ez az eszme megbukik. Az athéni színben a teljhatalmat
megdönti a demokrácia, amely során a nép kezébe kerül a hatalom. Mindez arra
vezet, hogy a nép fellázad, így ez az eszme is megbukik. A kilencedik színben Ádám
a 18. századi Párizsba kerül, ahol Dantont testesíti meg forradalmárként. Itt teljesen
megszűnik a tömeg és az egyén hatalma egyaránt, a szabadság valamint az
egyenlőség váltja fel. Pillanatnyilag ez tűnik a legjobb útnak, hiszen ha senki
kezében sincs hatalom, akkor kevesebb lehet majd a fellázadás, viszont ez az
eszme is hamar meghiúsul. A tizennegyedik színben Ádámot eszmenélküliség
fogadja, az embereknek nincsenek céljaik, csak a túlélésért küzdenek. Tekintettel
erre a kipusztult világra arra gondolhatunk, hogy pontosan a hatalom hiánya miatt
kerültek ide az emberek, hiszen már a saját életük felett sincs hatalmuk, bármikor
éhenhalhatnak. Itt már nem létezik társadalom, mindenki magára van utalva, nincs
összetartó erő, egyszóval a hatalom nélküli élet sem megoldás. Ádám kiábrándulva
az emberiségből felébred álmából. Az utolsó színhez érve ismét visszatér az isteni
hatalom, amelyet immár Ádám is meg akar dönteni a saját öngyilkosságával, Éva
híre a terhességéről azonban ráébreszti Ádámot, hogy az Úr hatalmát és akaratát
nem múlja felül senki és semmi. Istenhez való visszatérése Lucifer tervét is csődbe
viszi, hiszen számára is világossá válik, hogy nem tud az Úr hatalma fölé kerekedni.
Véleményem szerint az emberiségnek mindig szüksége lesz egy iránymutató,
összetartó erőre, amit általában hatalommal bíró emberekben találnak meg.
Szerintem szükség van a hatalomra, ezt pedig a dráma tizennegyedik színe is
bizonyítja, hiszen ott a hatalom megszűnése után a társadalom teljesen szétesett, az
emberek magukra voltak utalva, nem volt már többé hatalommal bíró kormányzat,
ami rendet tudott volna teremteni. Viszont akad olyan ember, aki visszaél a
hatalmával, megváltozik tőle és képes elnyomni az alatta állokat. Ezt bizonyítja a mű
negyedik színe is, ahol Ádám fáraóként teljesen elnyomja a nép szavát, nem is jut el
a tudatáig, hogy mennyire szenvednek. Az ilyen irányba haladó viszonyt ember és
hatalom között a stanfordi börtönkísérlet eredménye is igazolja, amely által kiderült,
hogy a tesztelt emberek több, mint fele teljesen megváltozik, ha az ő kezébe kerül a
hatalom. Legtöbb esetben kihasználva ezt a fölényét megbünteti és elnyomja az
alacsonyabb rendűeket. Efféle dolog a leghétköznapibb kapcsolatokban is
előfordulhat: családban, barátságban vagy akár osztályközösségben is. Azonban
például egy állam vezetésénél a hatalom több ember között oszlik meg, ezért ilyen
helyzetekben inkább pozitív hatása lesz az emberiségre nézve, hiszen
fegyelmezettebben kell élnie a törvények, szabályok miatt, így egy sokkal
biztonságosabb,kiegyensúlyozottabb és jobb társadalomban élhetünk.
Mindezek felett pedig ott áll az isteni hatalom, amely a műben is sok helyen
megmutatkozik. Minden ember megválaszthatja, hogy miben hisz vagy miben nem,
azonban úgy gondolom, hogy a dráma utolsó mondata mindenki számára megindító.
Ahogyan a drámában, úgy a való életben is megvan minden embernek a szerepe,
valamint a mi életünkben is ugyanúgy fontos szerepet játszik a hatalom, nekünk
pedg csupán két dolgunk van: küzdeni és bízni.