Egeresi László Sándor: Ruth könyve

Kálvin Kiadó, Bp. 2006.

Tartalomjegyzék

I. Bevezetés
1. Ruth könyvének helye a kánonban
2. Ruth könyvének szövege
3. Ruth könyve mint irodalmi alkotás
4. A könyv keletkezése
5. A könyv műfaja
6. Ruth könyve és az óizraeli jog
Felhasznált irodalom

II. Ruth könyvének fordítása és magyarázata

III. Függelék
Ruth könyve a zsidó írásmagyarázatban

1. Bevezetés
2. A Septuaginta
3. Ruth könyvének targuma
4. Ruth Rabba
5. Salmon ben Jeróchám
6. Rasi
7. Ibn Ezra

I. Bevezetés

Ruth könyvének művészi értékét már régen felismerték, de teológiai vizsgálata a 20. században
kezdődött el igazán Gunkel és Wellhausen munkásságával.
A munkában nincs kutatástörténeti áttekintés, aminek oka a terjedelmi korlát – ez a szerző
szerint nagyobb tanulmányt igényelne.
Munkáját nem egyszerűen szintézisnek szánja – bár ismerteti a legújabb kutatási eredményeket.
Minél több helyen hangot akar adni saját véleményének is. Ez megjelenik Ruth könyvének a
fordításában, a tartalmi magyarázatban, de különösen igaz „Ruth könyvének keletkezése” c.
részben. Itt egy munkahipotézis segítségével egy új keletkezési hipotézist mutat be.
A fordításban elsősorban H. Gunkel felosztását követi.
I. fejezet
1. 1-5. versek Moáb földjén
2. 6-18. versek Indulás Júdába
3. 18-22 versek Megérkezés Betlehembe.

II. fejezet
1. 1-2. Bevezetés
2. 3-17. Találkozás Bo’ázzal
3. 18-23. Hazatérés a mezőről.
 III. fejezet.
1. 1-5. No’omi terve
2. 6-15. Éjszaka a mezőn
3. 16-18. Ruth beszámolója

IV. fejezet
1. 1-6. A kapuban 1.
2. 7. Magyarázó megjegyzés a jogszokásokhoz.
3. 8-12. A kapuban 2.
4. 14-17. Obéd születése és családfája
5. 28-24. Perec családfája

I/1. Ruth könyvének helye a kánonban

A héber kánonban a hősnő után kapja a Ruth címet a könyv. A szerzőre nem történik utalás. A
kanonizálás folyamatában sem vitatkoztak a hitelességéről. Kanonikusságának első emlékei a
Talmudban is megtalálhatóak. Elfogadott volt a következők miatt:
- istennév gyakori említése,
- kapcsolódás Dávid királyhoz,
- ősi jogszokások tisztelete,
- emberi ragaszkodás és isteni gondviselés szép, költői ábrázolása.

Míg az, hogy kanonikus, egyértelmű volt – a kánonbeli pontos helye és annak jelentősége már
vitásabb. Két kanonikus helye ismert és az egyes csoportokon belül is eltérések vannak.

1. Modern bibliakiadások (pl. Károli), Ruth könyve a Bírák és Sámuel könyvei között
található. A LXX felosztása és az alexandriai kánon gondolatmenete ez, beépíti a
történeti könyvek sorába. Ide tartozik még pl. a Vulgata is.
2. A héber Biblia a „Kötubim”, azaz az Iratok közé sorolja. A Biblia Hebraica is ezt erősíti,
de eltérés is van az egyes kéziratok között.
a. Ruth megelőzi a Zsoltárok könyvét – itt kronológiai sorrend van az Iratok között.
b. Ruth könyve a Megillóth csoportban van. Ennek is két típusa ismert. Az 5 tekercs elején/
a zsidó A liturgiában betöltött helye szerint pünkösdi olvasmányként jön Ruth könyve.

Van-e jelentősége a könyv kanonikus helyének? Wellhausen is foglalkozik már a kérdéssel.

Iskolája Ruth könyvét fogság utáni keletkezésűnek tartja. E. L. S (a szerző) úgy gondolja, hogy a
könyv végleges formáját valóban a fogság után nyerte el, de nyelvezetéből és teológiai
mondanivalójából kiszűrhető, hogy a könyv valamilyen módon a fogság előtt is létezett. Egy
korábbi költői magból alakult ki.

Mai formájában a könyv a bírák idejére teszi a történetet, a végén pedig ott van Dávid
nemzetségtáblája. Akárcsak Sámuel 1. könyve, a bírákkal indít és Dávidig ér el. Jobling ez
alapján azt mondja, hogy nem a kronológiai szempontok miatt, hanem Dávid királyságának a
legitimizálását látva rakták ide a könyvet.

I/2. Ruth könyvének szövege

E.L.S. (a szerző) a héber szöveget vizsgálja. A masszoréta szöveg és BHS alapján teszi ezt. A
szöveg klasszikusan szép héber szöveg, stílusában a Pentateuchos és a Királyok könyveinek
stílusát idézi. Kevés nehézséget tartalmaz nyelvtani szempontból, amit az is mutat, hogy a 85
verses szövegben alig van változtatási javaslata a masszorétáknak.
A qumráni leletekben Ruth könyvéből is kerültek elő fragmentumok, amik szintén egyeznek a
masszoréták szövegeivel. Ez azt is jelzi, hogy Ruth könyve ismert és használt volt a qumráni
közösségben és hagyományozták ezt a könyvet – bár valószínűleg különös teológiai jelentőséget
nem tulajdonítottak a tekercsnek.
A könyv szövegének fordításánál és elemzésénél két fontos irat van: Septuaginta és a Targum.
Ruth könyvének szövegi vizsgálata szorosan összekapcsolódik a datálás kérdésével – bár a
szerző ezt a kettőt elválasztja.
A személynevek használata alapján, melyek általában régi nevek, a fogság utáni keletkezés nem
valószínű. Ha ekkor keletkezett volna, akkor az eredeti szerző saját korában használt neveket
alkalmazott volna. Szándékos archaizálás viszont nem bizonyítható még a kevés számú és
vitatott arameizmus alapján sem.
A nyelvi jellemzők összetett képe nem egy homogén, kései keletkezést támaszt alá, hanem
inkább egy hosszabb keletkezési folyamatot tükröz, melynek során megőrződtek archaikus
vonások, amikhez kései jegyek párosultak a hagyományozás későbbi szakaszában. Nem a fogság
utáni kor terméke, hanem van előélete Izrael életében. De a szöveg által mutatott nyelvi kép nem
ad elég érvet önmagában.

I/3. Ruth könyve mint irodalmi alkotás

Ez az a rész, melyet már régóta kutatnak és értékelnek. A szerző itt fölsorakoztat olyan
szerzőket, akik a 20. században ezt a témát elemezték.
A könyvben a következő dolgokat emelik ki irodalmi szempontból:
- parallelismus membrorum – gondolati párhuzamok alkalmazása.
- költői részek elkülönítése a könyvben.
- stilisztikai jellemzők elemzése, pl. motívumszavak használata.
- a szereplők nevének szimbolikus jelentése. Ezek theoforikus nevek, melyek a kutatás
középpontjában állnak.

A nevek használata:
- Nem minden szereplő nevét említi a szöveg. A 4:1-ben szereplő rokon nevét nem tudjuk.
- Elimelek – a tulajdonnévnek két főnévi része van, aminek önmagában is használt
jelentése van. A név csak itt fordul elő a Szentírásban. Kifejezésként az El-Amarna
levelekben fordul elő, ill. ugariti iratokban. (Az én Istenem a király). A név szimbolikája
azt is jelentheti, hogy ez a központi téma a könyvben, de lehet hogy szimplán csak azt
mutatják, hogy a szülők így akarták a saját hitvallásukat kifejezni. Akár az a variáció is
lehetséges, hogy a szülők névadása az eredeti kiindulópont és a redaktor kapcsolta a
másodlagos jelentést hozzá.
- Noomi neve a „naam” gyökből származik és jelentése: kedvesnek, kellemesnek lenni. A
jelentése így a névnek: kedvességem, gyönyörűségem. (Nem Naomi! a szerző erre
felhívja a figyelmet) Ez sem fordul elő a héber Bibliában, de Kr.e. 1400 körül az ugariti,
amorita, nyugat-sémi írásokban előfordul. Bár vita van azon, hogy mit is jelent Noomi
neve és valóban ez-e a név (néhányan feltételezik, hogy az Istennév kimaradt az elejéről
mint ami pl. Abinoam-nál ott van), de a Noomi által később önként választott név –
Márá- keserűség azt mutatja, hogy valóban pozitívumot jelentett a neve.
- Machlón és Khiljón (két fiú neve). A Machlón név etimológiája bizonytalan. Vagz a
Mahal gyök – vagy a háláh gyök lehet az alap. Az első a hagyományos magyarázat és a
jelentése „betegnek lenni”, ill. betegség. Ebben az értelemben a szimbolikus név azt
 mutatja, hogy a viselője gyenge ember – ezért hal meg. A másik szó gyöke nem található
meg a héber Bibliában. Khiljón neve a „köli” szóból származhat, és kicsinyítőképző van
hozzá. Ebben az esetben a jelentése: edényecske. Valószínűbb azonban, hogy az igei
gyök a kalah, ami alapján a jelentése: befejeződés, pusztulás, eltűnés. A szerző szerint
nem kell osztani azt a nézetet, hogy a narrátor által kitalált nevekről van szó.
- Orpáh neve a nyak, tarkó szóból származik. Itt a szimbolikus jelentés az a nyakasság,
ahogyan Orpáh hátat fordított anyósának. A modern kommentárok egy része elszakad
ettől az értelmezéstől és vagy arab párhuzamokat keres (dús hajra utal, illatra, bővízű)
vagy ugariti párhuzamokat néz (felhő), vagy pedig moábita névnek tartja. A név nem
teljesen megfejtett, és ha elfogadjuk, hogy írói eszköz a névválasztás, akkor a
hagyományos nézet felé kell hajlanunk.
- Ruth neve az, amihez a legtöbb etimológiai próbálkozás kapcsolódik. Pesitta alapján a
legelterjedtebb nézet, hogy a jelentése: társnő, barátnő. De ezt sem a LXX, sem a Vulgata
nem teljesen erősíti meg. A zsidó írásmagyarázat is megosztott. A Midrás Tanchúma
szerint azért volt Ruth a neve, mert elfogadta, jónak látta anyósa szavait. Midrás Zutta és
rabbinikus kommentárok egy része szerint a remegni, reszketni értelemhez kapcsolják. A
Bibliában ez a gyök nem fordul elő – a szerző így nem látja jónak ezt a szemléletmódot
(nyelvtanilag sem támasztható alá). A talmudi magyarázat szerint azért Ruth, mert tőle
származott Dávid, aki megelégítette a Szentségest énekkel és imákkal. Szimbolikus
értelemben a felüdülés, vigasz lehetne az értelme és a szerző Ruth ragaszkodását akarta
így kifejezni a névadással. Nyelvtanilag is megalapozott – de a szerző szerint csak
óvatosan használható fel, mivel a szó jelentése nem teljesen tisztázott.
- Boáz neve nehezen magyarázható, mivel nincs kapcsolható gyök a héber Bibliában. A
hagyományos értelmezése: benne az erő. Ezt a LXX és a Vulgata is alátámasztja,
akárcsak a szerző is.
- Összességében elmondható, hogy az etimológiai bizonytalanságok ellenére a könyvben
szereplő nevek szimbolikus alkalmazása valószínű. Lehet, h kitalált nevek, vagy régóta
használt személynevek, de jól nyomon követhető a nevek tudatos alkalmazása a könyv
mai végső formájában. Árulkodóak a nevek és az alkalmazásuk is.

1/4. A könyv keletkezése

- Máig nincs konszenzus Ruth könyvének keletkezési idejéről és céljáról – emiatt nehéz a
kérdés tárgyalása. Ez a könyv magyarázatának egyik legfontosabb és legösszetettebb
kérdése is a szerző szerint.
- A könyv nem nevezi meg a szerzőjét, de nem is utal rá. A zsidó hagyomány szerint
Sámuel próféta írta, de ez sok részlettel ütközik a könyvön belül. Sámuel a bírák korának
végén élt, de a könyv végi hivatkozás szerint ez a korszak már véget ért. Ráadásul a
nemzetségtáblázat is azt mutatja, h a hallgatóság szerint Dávid király jól ismert személy.
Mire Dávid király lett, addigra Sámuel már meghalt.
- Időhatárokat azonban lehet a könyv tartalma alapján hozni. A könyv első sora a bírák
idejére teszi a történetet, de mivel Dávid is szerepel abban, ezért elmondható, hogy Dávid
uralkodása után születhetett legkorábban a történet. Ezt mutatja az is, hogy egyrészt a
nemzetségtáblázatot valószínűleg utólag illesztették a történethez, amit a Krónikás is
használt a maga listája készítésénél. Másrészt a burkolt célzás arra, hogy idegenekkel
szemben megkülönböztetés van, vegyes házasságokat tiltják. Tehát a másik végpont
Ezsdrás reformjai, illetve a Krónikák könyvének írása közé tehető. Tehát a könyv Dávid
 uralkodása után és a Krónikák könyvének lezárulása között keletkezhetett. Kr.e. 10 – Kr.
e. 4. sz-ot jelenti ez. A tudósok ezen belül minden évszázadra datálnak.
- A datálásoknak két nagy csoportja van. A babiloni fogságot tekintik vízválasztónak, így
van fogság előtti és fogság utáni datálás. A modern bibliakutatás során, a 20. század első
felében a babiloni fogság utáni datalást vallották, Wellhausen és iskolája elsősorban.
Érveikben jelen van a nyelvészeti érv (arameizmusok vannak a szövegben), de ez
igazából elég kevés, másrészt nem biztos, hogy késői valójában. Polemikus jelleget is
tulajdonítottak neki, ami Ezsdrás reformjai elleni tiltakozás. De ez is vitatott. A 3. érv
irodalmi jellegű (univerzalizmus és emberszeretet van benne) és ez Jónás könyvének
szellemiségével hasonlítható össze. Érdekes érv és alátámasztható, de ez a végső
redaktori datálásban adhat segítséget. Napjaink tudósai közül kevesen érvelnek (csak
Zenger és Frevel) a kései keletkezés mellett. Ők arra hivatkoznak, hogy a fogságot
megtapasztalt és hazatért zsidóság képe illik az otthon elhagyásának és visszatérésnek a
képéhez. Illetve Zenger szerint még későbbi, Kr.e. 2. századi a könyv, és messianisztikus
aspektusa van, ahol a Hasmoneusok politikai és vallási céljainak a támogatása jelenik
meg.
- A babiloni fogság előtti korra datálók főleg mai tudósok. Nem egyértelmű, h mikor –
többségében Salamon korára, Kr.e. 10. század gondolnak. Campbell, von Rad vélekedése
ez.
- A magyarázók datálás terén eltérnek, de abban egyetértenek, hogy egységes munkáról
van szó. A kérdésük az, h ki írta Ruth könyvét és mikor keletkezett a könyv?
- Néhányan (kevesen) más úton közelítik meg Ruth könyve keletkezésének kérdését.
Galzmann 3 fázisban képzeli el: hagyományozás első szakaszában egy régi költői
formájú mese létezett, ami egy ideig szóban terjedt. A honfoglalás során vehették át
valahonnan. A fogság előtti időkben prózai formát öltött, színesebb lett a helyi
szokásokkal, vallási törvényekkel. végül a fogság utáni időszakban újra életre kelt és
elnyerte azt a formát, ahogyan ma ismerjük. Galzmann érvei a fogság előtti klasszikus
próza anyagán, illetve a bibliai könyv névanyagán alapszik. A szerző ezeket nem tartja
erős érveknek. Brenner kiindulópontja szerint két eredeti elbeszélés volt, Noomi és Ruth
történet és a kettő olvadt össze. Gunkel is ebbe a kutatási irányba haladt anno még 1930-
ban. Eredetileg Noomi volt a főszereplő és Ruthot később dolgozták hozzá. Gen 38-ra
hasonlíthatott az elbeszélés. Ruth az, aki feleségül megy és gyereket szül, de Noomi az,
akit megváltanak. A két történetet azért ötvözhették, mert egyiket sem akarták előnyben
részesíteni a másikkal szemben, sok a közös, de eltérések is vannak. A leglényegesebb
eltérés, hogy Ruth idegen nő, aki integrálódik a júdai társadalomba. A két hagyomány
által tisztelt réteget ötvözték egymással. Eszter könyvében is hasonló figyelhető meg.
Kérdés, ha létezett a két történet, milyen üzenete lehetett Ruth variánsának (B variáns), h
olyan fontos volt, hogy beleillesztették az eredeti történetbe. Mi volt az „A variáns”
teológiai üzenete?
- E. L. szerint (szerző) is jobb a kérdés – nem az, hogy ki írta, hanem inkább hogyan
keletkezett Ruth könyve? Ez sokkal tágabb kérdés így. Elfogadja, hogy nem egységes a
könyv, akkor el kell különíteni (ha lehet) a rétegeket a könyvben és nemcsak egyetlen
korban kell gondolkodni a datálásnál. Megállapításai:
a. A költői jellegzetességek alapján joggal feltételezhető, hogy létezett valamikor egy
költemény, ami a későbbi könyv magját alkotta. Ez a költői mag évszázadokon keresztül
került hagyományozásra.
b. A babiloni fogságban valószínűleg élénk teológiai élet volt, és a fogságba került zsidóság
átérezte és fájlalta a nemzeti katasztrófát, melynek nemcsak politikai, hanem vallási
 értelemben is törés volt Izráel életében. A vigasztaló szavak és vigasztaló próféciák sokat
jelentettek ekkor – ide illik egy elbeszélés, mely bátorítja a hallgatót/olvasót.
c. Elfogadható a két variáns elkülönítésének jogossága. A variáns – Noomi története.
Teológiai üzenete: Dávid születésének elmondása, és a király származásának érintése
elég ahhoz, hogy fönnmaradjon a történet. De ez későbbi betoldásnak tűnik. A 4:17 előtti
részben arról van szó, hogy éhínség, vándorlás, halál, életben maradásért küzdelem.
Izrael gyakran van nőként ábrázolva, talán magát a népet jelzi Noomi története itt is. A
patriarcha elbeszélések is hathattak. Ha a patriarcha történeteket, az exodust és a babiloni
fogságot összekapcsoljuk, akkor az idegen földre kerülés, megpróbáltatások, hazatérés és
otthonra találás adhatta a párhuzamot és a fogság idejére való alkalmazást. A történet
cselekményének eleje azonosítható a fogságba hurcolással, szereplők pedig részben
elhurcoltak, részben otthonra leltek és visszatértek. Az első fejezet kulcsszava a
hazatérés, ill. fontos még a góél kifejezés is. Ez utóbbit átvitt értelemben Istenre is
alkalmazták. A történet burkolt üzenete így lehet az, h megerősítse a visszatérésbe és
újbóli otthonra találás reményét.
d. A B variáns Ruth története. 6 alkalommal kerül elő, h ő moábi és idegen, aki csatlakozott
Izrael népéhez és Istenéhez. Ügyes polémia ez a szigorú vegyes házasságok elleni
törvények megkérdőjelezésére. Ráadásul Ruth Dávid király családfájába kerül
beillesztésre. Kérdés, h miért ötvözték a kettőt, ill. mivel bővítették és mikor Noomi
történetét? Érinti ez a vegyes házasságok kérdését, a polemikus hangnemet, ill. a B
variáns esetében azt, h milyen hagyományozott anyagot használt a redaktor – vagy
esetleg irodalmi fictio az egész. A keletkezésnek ez a szakasza a szerző szerint
behatárolható. Valószínűleg legkorábban a fogság után kezdődött és a Krónikák
könyvének összeállítása előtt befejeződött, u.is a könyv végén lévő nemzetségtáblázat
hatása jelen van a Krónikás művében.
e. A könyv szellemisége is árulkodó. Nem szól a vegyes házasságokról elítélően, hanem
hangsúlyozza Ruth moábi származását – csatlakozik. Tehát a B variáns a szigorú
törvények ellen tiltakozik. Arról szól így ez a rész, h Isten hogyan választott ki egy
pogány nőt, h Dávid ősanyja legyen. Mivel Ezsdrás, Nehémiás törvényei adnak okot a
polémiára, így a Kr.e. 5. század végén, 4. század elején lehetett az ötvözés. Azt nem lehet
tudni, ha redaktor eredeti anyagot használ vagy saját alkotás.

I/5. A könyv műfaja

- A műfaji meghatározást befolyásolta az, h mikorra datálták a könyvet, ill. az adott
kutatási irányzat.
- Változás a 70-es években jött, Campbell és Sasson hatására. Kommentárjaik előtt Gunkel
álláspontja volt az irányadó, ami szerint novella kategóriába tartozik. Ugyanakkor nincs
egyértelműen definiálva, h mit jelent a novella.
- A szerző szerint Ruth könyve novella, abban az értelemben, h elbeszélő irodalmi műfaj,
hosszabb-rövidebb, rendszerint néhány lapnyi prózai elbeszélés, szerkezete zárt, a tárgya
egyetlen érdekes esemény vagy mozzanat, kevés szereplője van, sűrített eseményében
meglepő fordulatok vannak.
- A kutatók a célt is sokféleképpen határozzák meg, de a szerző szerint ez indokolt, hiszen
a könyv hosszú hagyományozási folyamaton ment keresztül, és az egyes szakaszokban a
könyv célja, üzenete is színesedett. A központi események mellett jelentek meg újabbak.
Nehéz tehát meghatározni egyetlen központi üzenetet, eseményt.
- Campbell szerint héber történeti rövid történetről van szó (short story), melynek a
jellemzői:
 a. Sajátos irodalmi stílus, művészi és magasztos próza elemeit is tartalmazza.
b. Keveredik benne a sajátos emberek és evilági dolgok iránti érdeklődés,
c. a történet több célt szolgál, szórakoztató és tanító üzenete is van,
d. az olvasó örömét leli a szerző kreativitásában és művészi munkájában.

- Campbell tehát új irodalmi formának tartja, de kiindulópontja az, h Ruth könyve

egységes.
- E helyett inkább az mondható, h súlyponteltolódások vannak a könyvben, ami a
hagyományozási szakaszok során történt meg.
- Sasson szintén új irodalmi megközelítéssel kezdett. Szerinte Ruth könyve formailag
népmese és népmesemodell alapján állították össze.

I/6. Ruth könyve és az óizraeli jog

- Sok olyan kifejezés van Ruth könyvében, ami az óizraeli joghoz tartozik, ezek általában
szétszórtan találhatóak.
- Noomi szájából elhangzó, jogi nyelvezetet tükröző panaszok, 1:21-ben ide tartoznak,
vagy amikor Ruth kimegy gyűjtögetni a mezőre.
- Legnagyobb részt ezek az utolsó fejezetben fordulnak elő, amikor egy konkrét jogi eset
van. Két jogszokás kerül itt elő: jibbúm és geúllá, ami a 4. fejezet központi témája is.
- Jibbum – levirátus (latin): sógorházasság az első ilyen jogszokás. Az özvegyet feleségül
kell vennie vagy vele szexuális viszonyra kell lépnie az elhunyt férj férfirokonának. A
héber levirátus célja a halott nevének továbbvitele, családi vérvonal fenntartása. Ez nem
jellemző a környező kultúrákban. A hettitáknál inkább az özvegyről való gondoskodás
jelenik meg, az asszíroknál a család élő tagjainak jogai és érdekei. A levirátus bibliai
leírása a Deut 24-ben van, bonyolítja a szokás megértését, h ez az egyetlen jogi leírása a
levirátusnak. Bibliai definíciója: a fiúgyermek nélküli özvegy házasságba lép elhalt férje
testvérével. Célja: a gyermektelen özvegy védelme. Ruth könyvében egy egyszerű rokon,
egy távolabbi rokon vállalja a sógorházasságot. Ráadásul, ha csak az özvegy támogatása
lenne a cél, akkor nem lenne szükséges előírni a házasságot és a gyermeknemzést, hanem
elég lenne az anyagi segítség. Az egyik nézet szerint (Burrows) Ruth könyve átmeneti
állapotot tükröz, amikor a megváltás-házasság az egész klánra tartozott a levirátus pedig
a családtagokra. De ezt nem osztják a kutatók. Ráadásul Ruth könyvének eseményei nem
a klasszikus levirátust mutatják. Nem mondja a szöveg, h Elimelekhnek lettek volna
testvérei. Boáz semmiképpen nem az, hiszen ő maga mondja, h van nála közelebbi goél.
Ráadásul nincs jelen a levirátusban érintett nők közül egyik sem, h esetleges elutasításkor
lehúzhassa a sarut a visszalépő rokon lábáról. Ha ráadásul egy konkrét esetnek tekintjük,
akkor az is szokatlan, h a földmegváltás és a levirátus itt összekapcsolódik. De két eltérő
esetnek is tekinthető – Boáz csak úgy jut el Ruthhoz, ha a földmegváltásból indul ki.
ehhez jogilag nem kell egyik nő jelenléte sem. A földet a rokon szívesen megszerezné, de
Ruth személye és a levirátus nem igazán van a kedvére. Valószínűleg tehát volt olyan kor
Izrael életében, amikor a levirátus nemcsak a testvérre, hanem más rokonokra is
vonatkozott.
- Góél, geulláh – izraelita családjogba tartozott. Nem meghatározott rokoni viszonyt ír le,
hanem a közeli rokont, aki kötelezettséggel tartozik a nemzettség felé. Lev.25:25kk
szerint, aki elad a birtokából, vagy lakóházat ad el, az visszaváltás jogát képezheti. A
visszaváltó a legközelebbi rokon.
- A két jogszokás valószínűleg nem kapcsolódott össze, Boáz sem összekapcsolja, csak
egymás mellé helyezi őket. Ha az egyik törvény teljesítését vállalja a rokon, akkor a
 másikat is kell – nemcsak a földet kell visszaváltani, hanem az elhunyt nevét is el kell
támasztani. Noomi gyermekáldásra már nem számíthatott, de Ruth igen, ami hátrányosan
befolyásolná anyagilag a másik rokont.

II. Ruth könyvének fordítása és magyarázata

Kiemelve azokat a verseket, amik a hitbeli identitáshoz kapcsolhatóak.

1:1-5. Moáb földjén
Elimelekh és családja Moáb földjére kerül egy olyan időszakban, amikor az éhínség nemcsak
egy kisebb területet érint, hanem az egész országot. Ilyen máskor is volt, pl. aszály, sáskajárás.
Ezeket a csapásokat gyakran Isten büntetésének tekintették. Az éhínség oka itt nem ismert, de
Ruth könyvében ez az említés a Patriarcha történeteket idézi – Ábrahám Egyiptomba, Izsák
Filiszteába és Gerárba megy, Jákób Egyiptomba, stb. Szorosan kapcsolódik az éhínséghez a
vándorlás motívuma. Jövevények lettek, ami azt is jelenti, h védettebbek jogilag mint az idegen.
Ahogyan a patriarcháknál, a családfő vezeti a vándorlást.
Az éhínség, lakhely elhagyása és a kiszolgáltatott jövevénysors után pozitív változást várnánk,
de nem ez történik. Ahogyan anno József esetében, itt is folytatódnak a negatív események.
Meghal a családfő. A fiúk moábi lányokat vesznek el. Nem egyértelmű, h a 10 év említése azt
jelenti, h 10 évet éltek Moáb földjén, vagy haláluk előtt 10 évvel házasodtak meg és ott voltak
már régebben. Újabb váratlan tragédia: meghalnak a fiúk is, de a halál oka itt sem derül ki. 3
özvegy marad.

1:6-18. Indulás Júdába

Noomi elindul Júdába két menyével. Az ok nem a két fiú halála, hanem a hír, h az Úr kenyeret
adott népének. A kényszer megszűnt, hazamennek. Itt jelenik meg a történet igazi főszereplője,
maga Isten. Noomi arról beszél, h Jahve meglátogatta a népét – itt ezt áldás értelemben mondja.
Véget ért az éhínség, a nép kenyeret kap. A cél Júda földje. Noomi útközben megáll és az a
kívánsága, h a két móábi nő térjen haza, útjára bocsássa őket. Formailag is új az, h párbeszéd jön,
ami a könyv 85 verséből 55 verset tesz ki. Burkolt feszültség is van Noomi felszólításában. Arra
buzdítja őket, h anyja házába térjen vissza mindegyik, pedig általában a nő apja házába tér
vissza. De ha mindkét nő apja meghalt, akkor mehetnek anyjukhoz. De az is lehet, h ez egy
bevett formula. Noomi kívánságának kulcsszava a „cheszed”. Ez hűséget, szeretetet jelent.
Ahogyan ők szerették a férjüket, úgy bánjon velük az Isten is. Ugyanakkor azt kívánja nekik, h
találjanak rá arra a nyugalomra, amit elveszítettek. Áldást kér a két nőre Jahvétól – ezzel azt is
kifejezi, h Jahve jelenléte és hatalma nem korlátozódik Júda területére, hanem azon túl is van
hatalma. (Ez már a hitbeli identitás – SK).
A két nő tiltakozik – de Noomi gyakorlatiasan érvel. Miért jönnétek velem –mondja, hiszen nem
lehetnek fiak, akiket újra hozzájuk adhat. 3 felszólítás történik a visszatérésre és mindig
hangsúlyozza, h találhatnak férjet és ha teljes életre vágyakoznak, akkor meg kell házasodniuk.
Végül Noomi érvelésére a két nő sírva fakad. Az érzelmek kimutatása nyilvánosan jellegzetes
keleti szokás, és megértették az elhangzottakat –azt is jelenti. Orpah végül visszatér, Ruth
azonban marad. Az itt használt szó, dabak, a házasságra, erős lelki vonzalomra, politikai
ragaszkodás kifejezésére is használatos. A narrátor nem hibáztatja Orpát és nem tartja
hűtlenségnek a visszatérését, hiszen Noomi maga is követendő példaként állítja Ruth elé a
sógornőjét. Ruth marad – újra próbálja rávenni arra Noomi, h elmenjen, de ő hajthatatlan. A 16-
17. versben hangzik el a legszebb hitvallás is.

1:16-17.
A lún/lín ige a megszállni, ideiglenesen tartózkodni jelentést hordoz. Jelentheti a hazautat, de azt
is, h amilyen körülmények között lesz Noomi, úgy lesz Ruth is. Ruth szándéka tehát, h osztozik
anyósa sorsában. (Hitbeli identitás, ha elfogadjuk, h Noomi jelképezi Isten népét – a hívő ember
Isten népének tagja és ezért bármit is hoz az élete, kitart Isten mellett. – SK.)
Életet és halált is meg akar osztani Ruth Noomival. Ruth egy alkalommal mondja ki Isten nevét,
az itt található a könyvben. Isten nevére esküszik, ami azt jelenti, h izraelitaként viselkedik. A
két vers költői, keretes felépítésű, eskü, aminek záró formulája ünnepélyes esküforma. Rituális
esemény kísérte általában ezeket az esküformulákat.

Naomi látja, h Ruth vele marad és nem győzködi tovább.

1: 19-22. Megérkezés Betlehembe.

A család móábi története után a fő cselekmény kezdődik, megérkeznek Betlehembe az
események fő színterére. Az utazás nem lényeges, ezért nem beszél róla a narrátor, a lényeges az,
h Noomi és Ruth hazaérnek. Ez a hír bejárja Betlehemet, a vele való jövevény még nem fontos
itt, de a város felbolydult. Ez a szó itt az örömteli „bolydulásra” vonatkozik. Örülnek – de Noomi
nem örül és inkább panaszkodik. Istenre eddig még nem használta, csak itt használja a Saddáj
szót. Talán ez a sádad – erősnek lenni szóból származik. Régi szóhasználat.
Az események mögött mindvégig jelen van a két nőt hazavezérlő és róluk gondoskodó Isten.

2:1-2 bevezetés.
Az eseményekben új fordulat jön, amit ez a két vers vezet be. Új szereplő tűnik föl, ő Boáz, aki
Noomi férje után való tekintélyes ismerőse. Jelenthet hőst, vitézt, de anyagi jómódot is a
kifejezés. Mivel katonai háttérről nem tudunk, ezért érdemesebb az anyagiakra gondolni. Az
aratási jelenetből is kiderül, h több földje van, tehát magas társadalmi státuszú, ami a jogi
procedúrából derül ki.
Ruth ki akar menni a mezőre gyűjtögetni, talán kérés, esetleg kijelentő mondat. A szegényeknek
volt erre lehetőségük, mivel a föld végső soron Istené és az ember csak használatra kapta az
kölcsön. Nem mindig nézték ezt jó szemmel a földön dolgozók, de a föld tulajdonosa sem
mindig. A szedegetés nem eredményes és nem is nézik jó szemmel, ezért szeretne Ruth valaki
után szedegetni, akinek a jóindulatát megnyeri. A „kegyet/jóindulatot találni valaki szemében”
héber idióma, ami sűrűn előfordul a héber Bibliában. Ruth tudja, h ő kiszolgáltatott és alatta van
azoknak, akik ott dolgoznak, ill. akik a föld tulajdonosai. Noomi nem tiltja, rövid választ ad a
menyének.

2:3-17. Találkozás Boázzal

Ruth Boáz földjére megy dolgozni, amit a héber történetesen szóval kapcsol össze a könyv.
„Történt a sorsa, úgy esett a véletlene”. Isten gondviselését mutatja ez is. Emberileg véletlen, de
Isten számára nem az. Ruth a megfelelő helyen és a megfelelő időben van, hiszen Boáz is kijön
megnézni az aratást. Meg akarja nézni Boáz, hogyan áll az aratás folyamata. Körbenéz és
megakad a tekintete Ruthon. Szolgáját kérdezi, aki elmondja, h moábi nő, aki Noomival tért
vissza. Betlehemben valószínűleg beszédtéma volt a két nő, így Boáz is tudhatott róluk. Ruth
kérése, h a kévék között is gyűjtögethessen, túlmegy azon, amire törvényileg lehetősége lenne –
ezért várja Boáz válaszát. A szolga után Boáz Ruthot szólítja meg rögtön. A lányom megszólítás
azt mutatja, h korkülönbség van Ruth és Boáz között, talán Noomi és Boáz egyidősek lehettek.
Engedi, h a mezőn dolgozzon, sőt olyan jogokat kap, ami alapján mintha Boáz háza népéhez
tartozna. Biztosítja számára a folyamatos munkát, megkíméli azoktól a kellemetlenségektől,
amelyek más földön érhetnék. Védi a bajtól, megparancsolja a szolgáinak, h ne nyúljanak Ruthoz
– ne zaklassák, stb. Az egyik legszebb példa arra, h gondol rá, h még a szomja oltásáról is
gondoskodik. Pártfogásába veszi a jövevényt.

2:10-12.
Boáz közlése meglepi Ruthot, arcra esik és földre hajol – így fejezi ki az örömét. Keleti
kifejezésmódja ez a megalázkodásnak és a hálának. Azt kérdezi, amit az olvasó is – miért nyeri
el Boáz jóindulatát Ruth. Boáz válasza az, h hírül adták a történteket, azaz amit Ruth az
anyósáért tett. Ez lenyűgözte Boázt. Akár az, h elhagyta az otthonát, akár az, h kitartott anyósa
mellett. Költői szöveg ez, ami költői képpel zárul – fizessen meg Ruthnak Jahve, „akinek
szárnyai alá jöttél oltalmat találni”. Jahve védő-oltalmazó szerepéről beszél ez, akárcsak a 92.
zsoltárban. Ruth mintegy védtelen madárkának tekinti Ruthot, aki Isten Izrael felé kiterjesztett
szárnyai alatt védelmet talál. A kép itt polémiát tartalmaz – ezek a szárnyak nem szűkíthetőek le.
Aki Isten népéhez akar tartozni, befér alá. A jövevénynek tehát helye van a választott népben.

13-17.
Ruth jóindulatot talál, beteljesül a vágya. Magát szolgálóként nevezi meg, alázatát fejezi ki ezzel.
Amikor pihennek, akkor Ruth távolabb ül (valószínűleg) és Boáz odahívja magához és
megkínálja étellel. Ruth az aratókhoz ül, nem közéjük –hanem oldalt melléjük, ez ismét a
visszafogottságát mutatja. Boáz személyesen szed neki a pörkölt gabonából. Jóllakik és még
hagy is, majd folytatja a munkáját. Boáz pedig tovább fokozza a jószándékot – húzzanak ki a
kévékből. Boáz tehát jóval túlmegy a törvény által előírt parancs megtartásában.
Ruth igyekszik kihasználni ezt a lehetőséget és kb. egy kosárnyi gabonát csépel ki (éfa).

2:18-23. Hazatérés a mezőről.

Noomit két meglepetés is éri. Az egyik a gabonamennyiség, amit Ruth hazavisz. Nem várt
eredmény, másrészt az ételmaradék, amit Ruth visz neki. Ez utóbbi mutatja szeretetét anyósa
iránt. A gondoskodási szándék, h a nehéz gabona mellett még ételt is visz neki, arra készteti
Noomit, hogy megszólaljon. Arra kíváncsi, hogy hol szedegetett Ruth és áldja pártfogóját.
Ruth elmondja az instrukciókat, amivel Boáz ellátta, majd anyósa tanácsát követi és az árpa és a
búza aratásának befejezéséig ott szedeget Boáz mezején.

3:1-5 Noomi terve

Noomi családtagként kezeli Ruthot –ezt mutatja (a korkülönbség mellett) a lányom kifejezés is.
Szívén viseli a sorsát, ezért különös tervet javasol neki. Noominak egy új házasság jár a fejében,
ráadásul egy tekintélyes férfi, aki mellett otthonra lelhet. Ugyanezt kívánta korábban Noomi
mindkét menyének a búcsúzáskor, és itt emberi eszközök hajtják végre azt, amit Isten hatalma
alá tartozónak véltek. Boáz a rokonuk, amire Noomi is utal. A gabona tisztítására utal (szórás),
ez után történik Noomi terve. Ruthnak úgy kell viselkednie, mint aki a házasságra készül
(mosakodás, illatos parfümök használata, ünnepi ruhák felvétele). Nehéz megmagyarázni, hogy
mit is kell pontosan tenni Ruthnak, de valószínűleg a tett célja nem szexuális kapcsolat, hanem a
védelem keresésének kimutatása Ruth részéről. Ő nem kér indoklást, engedelmeskedik. Itt még
nem derül ki, hogy az emberi tervek egybe esnek-e Isten terveivel.

3:6-15 Éjszaka a mezőn

Ruth mindenben szót fogad anyósának és az események középpontjába Boáz kerül.
Megvacsorázik, eszik-iszik – de ennyi derül csak ki a vacsoráról. Vacsora után a garmada
széléhez fekszik (csépelt, de nem tisztított gabona). Őrizni kellett a termést, erre utalhat Boáz
tette. Elalszik, és nem érzékeli, amikor Ruth odamegy, azonban amikor fölébred meglátja
Ruthot. Nem ismeri meg, kérdése erre utal. „Ki vagy te?” (9. vers)-re Ruth válasza az identitás
szempontjából is fontos.
Itt Ruth már teljesen betleheminek vallja magát, ezért is maradhat el a moábi megjelölés, ami
olyan sokszor előjött korábban. Másrészt szolgálólányként nevezi magát, ami megint az
alárendeltségét mutatja és azt is, hogy szorosabb kapcsolatot szeretne Boázzal. Itt nem derül ki,
hogy feleség vagy ágyas akar lenni, de kérése alapján inkább az első. A „ruha szárny” említése is
ezt támasztja alá.

3:10
Boáz Jahve áldását kéri Ruthra a korábbi és utóbbi hűségéért. Korábbi hűség az, h elhagyta
szülőföldjét, népét és Noomit, népét és Istenét választotta. Utóbbi hűség, hogy szokásaikat is
átvette és utódot kíván biztosítani Noominak. Az eseményeket itt Boáz szemszögéből láttatja a
beszélő, hiszen Noomi célja elsősorban nem ez volt, hanem, h otthont találjon Ruthnak és
biztosítsa a jövőjét. (Más tehát a 3 főszereplő szerint a hitbeli identitás tettekben megnyilvánuló
kifejeződése!!!! SK)
Dicséri azért, mert nem járt senki után- azaz nem létesített kapcsolatokat, pedig valószínűleg a
nyár során látva derékségét többen fordulhattak felé.

11-12.
Mivel valószínűleg Ruth aggódhatott, Boáz a „ne félj” szóval nyugtatja és arra hivatkozik, hogy
mindent megtesz. Ennek érdekében megy a városkapuba, ami a város egyik legfontosabb része
volt. Piacként is szolgáltak, a védelemben is fontos szerepük volt, de a város vénei is itt gyűltek
össze törvénykezésre. A közvélemény derék asszonynak tartja Ruthot – ez a személyiségét
minősíti. Boáz egyenesen válaszol és elmondja, h a legközelebbi goél jogát tiszteletben tartja és
ha ő visszavonul, akkor pozitív ígéretet tesz, de van közelebbi goél is. Izraelita jogszokás szserint
a legközelebbi férfirokon volt a goél, így a kötelezettség is rá hárult. Ha ő nem vállalta, akkor
jöhetett a jog szerint következő férfi.

3:13-16.
További instrukciókat ad Boáz Ruthnak. Egyrészt arra, hogy hol töltse az éjszaka további részét,
amivel védi a testi épségét és mindkettőjük jó hírét. Az események úgyis reggel dőlnek majd el a
kapuban. Kora hajnalban megajándékozza gabonával. A pontos mennyiség nem ismert, de a 6
mérő gabona leginkább elfogadott átszámításban kb. 70 kg lehet. talán így akarta megköszönni
Noominak a fáradozásait Ruth, de valószínűbb, hogy nem akarta üres kézzel elengedni Ruthot
Boáz.

3:16-18
Ruth hazatér, röviden elmeséli Noominak mi történt és a súlypont az ajándékon van. Itt hangzik
el, h azért kapta, h ne üres kézzel menjen, hanem ennivalót biztosít anyósának és később örököst
is. Noomi pedig türelmes várakozásra inti a menyét.

4:1-6
Boáz ígéretének megfelelően a városkapuba megy, és a zsidó törvények szerinti 10 embert gyűjti
össze, h hivatalos legyen a dolog. Az ismeretlen rokon is arra járt- talán véletlenül, és Boáz
megszólította. Az eljárás jogszerű, mivel 10 férfi van jelen. Jogilag a szántóföld megváltásából
indulnak ki. Kizárható, h Noomi nem tudott vagy nem vett tudomást birtoka létezéséről. Az a
valószínűbb, h a kedvező alkalomra várt és egy segítő személyre. Földjüket valamelyik családtag
vagy szomszéd arathatta le, mivel távollétükben ők művelték a földet, a termés is őket illette
meg. Az aratás végén viszont lehetőség volt a földmegváltás folyamatának elkezdésére, aminek
első lépése a megváltói jog vállalása. Ez Boáz számára másodlagos – inkább csapdaként
működik. A 4. vers hozza Boáz igazi javaslatát – a föld azé, aki vállalja az összes rokoni törvény
teljesítését. A rokon ezt anyagi szempontból nem tartja jövedelmezőnek,ezért inkább visszalép és
Boáz kapja meg a lehetőséget.

4:7 Magyarázó megjegyzés a jogszokáshoz

Az elbeszélést megtöri ez a vers, de valószínűleg egy későbbi kor elbeszélője illeszthette bele
magyarázatként.

4:8-12 A kapuban 2.
Hivatalos jogi procedúrának tűnik, ami itt elhangzik. A jogszokás szerint Boáz saruját adják oda,
megvásárolta a jogot Ruthra. Ugyanakkor a szimbolikus tettek inkább azt mutatják, hogy a goél
lemond a jogáról és saruját odaaadva Boáznak (a LXX betoldása szerint) jelzi, h lemond a
jogáról. Jogi formulák hangzanak el: tanúk vagytok ti – ill. a házasság előzetes megáldása.
Hitbeli identitást fejez ki az áldásformula utolsó része is, ami Istenre irányítja a figyelmet. Jahve
ad áldást, Tőle függ az utódlás.

4:13-17 Óbéd születése és családfája

Boáz feleségül veszi Ruthot, gyermekük születik – aki jogi értelemben Noomi gyermeke. A kor
szokása szerint történik az adoptálás, Noomi ölébe veszi a gyermeket, nevet adnak neki, a nevet
megmagyarázzák és utalnak a dávidi dinasztiára.
A gyermek neve Óbéd. A névadás egyedülálló a héber Bibliában, általában az anya, ritkábban az
apa nevezi el. Itt az asszonyok adnak nevet az újszülöttnek és nem a szülők, de nem is Noomi.
Óbéd jelentése: aki szolgál, aki dolgozik” (abad ige, ebed – szolga, rabszolga). Ő lesz Dávid
apjának, Isainak a nagyapja. Új dimenzióba kerül át a két özvegy története.
Valószínűleg a geneológiai versek későbbi betoldásként születtek.

4:18-22 Perec családfája

A 18-22 verseket a tudományos konszenzus sokáig csak genealógiai betoldásnak, függeléknek
tartotta, amit később csatoltak Ruth könyvéhez. A fő kérdések itt:
- Mi a viszonya a 4:18-22 verseknek a megelőző elbeszéléshez?
- A szakasz szerepe királyi nemzettség táblaként
- Ruth könyvének nemzettség táblázata és a Krónikák könyvének nemzettség táblája
közötti kapcsolat.
Válaszok:
a. A magyarázók többsége szerint ez egy későbbi betoldás, valószínűleg a könyv
keletkezésénél ez volt a legutolsó fázis. Az ok valószínűleg a betlehemi vonal
hangsúlyozása,, illetve a nemzettség táblázat e könyvhöz illesztése jobban Dávidra
helyezi a hangsúlyt a női szereplőkkel szemben.
b. Nemzettség táblaként szorosan összefügg a tízes elrendezéssel. Ez Izraelen kívül is ismert
volt, de nagyon tudatos szerkesztői munkát igényelt. Mind a 7. és 10. helyen szereplő
személynek volt fontos helye. Dávid a 10. és Boáz a 7. ebben a táblázatban. valószínűleg
mivel az exodus korába akarta visszavezetni a vonalat a szerző, ezért kezdi Péreccel.
c. A Krónikás és Ruth nemzettségtáblázata érdekes kérdés. Lehet, h két független lista,
talán volt közös forrás, illetve lehet, h valamelyik függ a másiktól. A kérdés, h melyik
lehetett az első. Ruth – vagy a Krónikák könyvének nemzettség táblázata. Valószínűleg
Ruth könyvének táblázata korábbi és ez hatott a Krónikásra.
 III. Függelék
Ruth könyve a Zsidó írásmagyarázatban

Bevezetés
Septuaginta (LXX)
Ruth könyvének targuma
Ruth Rabba
Salmon ben Jeróchám
Rasi
Ibn Ezra