Magnus Magnusson

Ásóval
a Biblia nyomában
4
Magnus Magnusson

Asóval
7

a Biblia
nyoínában
Arni krisztus születése előtt történt

Gondolat, Budapest, 1985

Az angol eredeti cime:

BC THE ARCIIAEOLOGY OF THE BIBLE LANDS

Tbe Bodley Heaó London, Sydney, Toronto
and British Btoadcasting Corporation, London 1977

Fordítottg
uerxey JÁNos

A fordítást az eredetivel egybevetette

FRÖHLICH IDA

ISBN 963 28l 427 4

Copright @ 1977 by Magnus Magnusson
Drawings and maps @ The Bodley Head and BBC, t977
@ Makkay Janos, t985
Hungarian translation
Tartalom

A|ánlás
A Biblia könyveinek rövidítése 8
Előszó...,.. 9
l. Kezdetben. 1l
Z. Ábrahám kora .. 3l
3. Az egyiptomi szolgaság 49
4, A kivonulás ..... 68
5. A teijel-mézzel folyő otszág , 86
6. A filiszteusok ,... l05
7. Dávid háza ., . |26
8. Az aranyló Jeruzsálem I44
9. A megosztott ház . L63
l0. Farkas az akolban 18l
ll, Bábel folyói mentén 202
12. Az ősidők végükhöz értek .. 22o
Időrendi táblázat .... 239
A felhasznált forrásmúvek jegyzéke ...... 242
Az illusztrációk eredete 245
Mutató 247
Aiánlás

Könyvemet dr. James B. Pritchardnak, a Pennsylvania

Egyetem Múzeuma igazgatóiáLrrak és vele együn annak a
seregnyi - alább név szerint említett vagy említésnélkül
maradt - kutatónak aiánlom, akiknek munkásságára támasz-
kodik. Művem olyan több hónapig tartó kutatások és utazá-
sok eredménye, amelyekre a BBC megbizásából vá,llalkoz-
tam egy hasonló cimü televíziós ismeretteriesztő sorozat
elkészitésecéliából. A solozatot a BBC második műsora
1977 telének végénés tavaszán sugározta, Bármerre iámrnk
is a Közel-Keleten, nekem és munkatársaimnak a helyi ha-
tóságok és a régészekvalamennyi országban minden lehető
segitséget megadtak, és mindenütt csak előzékenységgel ta-
lálkoztunk. Ószinte hálámat szeremém kifeiezni mindazok-
nak, akik ideiiiket és szakénelmiiket önzetlenül íendelkezé-
siinkre bocsátották. A filrnsorozatban dr. pritchard volt a
tanácsadónk, és ugyanő segített kigyomlálni minden jelen-
tősebb tévedéste kötet kéziratából,
Ugyancsak köszönettel tartozom a BBC munkacsoportiá-
ban dolgozó kedves munka!ársaimnak, akik oly sokat tettek
azért, hogy a sorozat készitése és igy e kötet irása is élvezetes
legyen: a gyártócsoport fiatal hölgytagiainak, Ann Russell-
nek, Rosalind Bentley-nek (a képek összeállításáért), Amina
Harrisnek (a dokumentációs kutatásokért) és Alexandra
Bransonnak, aki mindezeket a munkákat összefogta; gyár-
tásvezetőimnek, Paul Jordannek és Antonia Benedeknek,
akik a helyszini felvételek munkáit élettel töltötték meg;
végül a rendezőnek, David Collisonnak, a Chronicle sotozat
számára korábban készítettfilmeknél sokunk munkatársá-
nak, akinek a terviiurkbe vetett hite és a sok különböző érdek
között az egyensúlyt mindig megtalálni képes ítéleteegyál-
talában lehetővé tette az egész vállalkozást.
A Biblia könyveinek rövidítése*

Ószövetség
Tetemtés könyve Ter.
Kivonul᧠könyve Kiv.
Számok könyve Szám.
Második Törvénykönyv M Törv.
Józsua könyve Iózs.
Bírák könyve Bír.
Sárnuel L könyve l. Sáín.
Sámuel II. könyve 2. Sáín.
Királyok L könyve l. Kir.
Királyok II. könyve 2. Kir.
Krónikák L könyve l. Krón.
Kóniká,k II. könyve 2, Krón.
Ezdrás könyve Ezd.
Nehemiás könyve Neh.
ZsoltáLrok könyve Zsolt.
Iza|ás könyve Iz.
larniós kiinyve Jer.
Dániel kónywe DáLn.
Náhum könyve Nah.
Szofoniás lönyve Szof,

fános evangéliuma Jn.

felenések könyve Jel.

r Ebben felsorolásban a Bibliának csak azon könyvei szerepel-

a
net, amelyeknek cime a ielen kötetben rövidített forrnában előior-
dul. _Abibliai szemelvényeket á következő kiadásból idézzíiLk:Bib_
lie. öszóvetségi és Úiszövetségi Szentírás. Szent Iswán Társulat,
Budepe§t, l97ó. Itt híviuk fel a figyelmet arra, hogy a személy- éi
bdyneve& egy része másként fordul elő könwü]ik szövegéien,
mint a bibliei idezetekben. Ennek az az oka, hogy a Biblia biányoó
Fqryfuányotat köyet, a kötet §zövegében viszont lehetőleg a leg-
t&bb olvasat szerinti névalakot haszrrál|uk. - §zerÉ.

8
Előszó

A múlt megismeréséreirányuló úi régészeti kutatások forra-

dalmasitották az ókori történelemre vonatkozó ismeretein-
ket, amelyek korábban kizárólag a Bibliá,ra és az ókori tórté-
netírók adataira hagyatkoztak. A régmúltról kialakított ké-
pünk kiszélesedése megkövetelte tehát a régebbi források
felülvizsgáüatát, és ez egymástól eltérő véleményeket szült.
A tudós viták szinteréról sokáig azzal a mentegetőüéssel
volt szokás kirekeszteni az érdeklődők széles táborát, hogy
e vitákat a nem szakmabeliek úgysem érthetik meg. Azt
hihetnők, és jómagam hiszem is, hogy a szakemberek vagy
alábecsülték a nagyközönséget, vagy nem tartották magukat
képesnek arra, hogy bonyolult érveléseiketlefordítsák a nem
szakavatott órdeklődők nyelvére. Ez a könyv az ellentétes
nézeteket is telies nyíltsággal mutatia be. Az olvasónak itt
lehetősége nyílik, hogy mind a kétkedők, mind a tételeikben
szilárdan bizók álláspontjával megismerked|ék; értesülhet
zseniális elméletekről és azok cáfolatáról is; sőt, alkalma van
nyiltan szembenézni ió néhány olyan fogas kérdéssel is,
amelyek hosszú ideig zavarba hozták a kutatókat, amikor
megkíséreltékmegteíemteni az összhangot a bibliai hagyo-
márryok és a bibliai földeken az ásatások során napvilágra
került leletek között. A táiékozott érdeklődőnek végre elő-
ször van módia arra, hogy maga is résztvevő legyen e vitá-
kon, sőt akár ilyen vagy amolyan megoldások mellett köte-
lezze el magát,
Eltérően a Bibliától, amely bevallottan elfogult, egyetlen
hit mellett elkötelezett, csaknem kizárólag egyetlen ókori
nép sorsával foglalkozó mű, a Közel- és Közép-Keleten telt
régészetifelfedezések ióval tá,rgyszerűbb képet a{nak az ősi
népekről és hagyományaikról. Olyan fontos és gyakran fél-
reismert népek, mint a sumerok, kanaárriak, filiszteusok,
asszírok és babilóniaiak, bukkannak fel a feledés homályá-
ból, és úgy ielenhetnek meg előttünk, mint amilyenek való-
ban voltak, vagy ahogy önmagukról vélekedtek.
Ez a könw úi keletű beszélgetéseket tartalmaz az úi á§atá-
sokat folytató és úi elméleteket felállító régészekkel.Még
alig ült el a felfedezések fölötti izgalom. Ha ez megtörténik,
az első lelkesedés bizonyára kissé meg fog csappanni. De az
olvasó legalább részese lett az új felfedezések keltette izga-
lomnak, és megéni, hogy é felfedezések - legalábbis pil-ia-
natnyilag - hogyan kapcsolódnak a bibliai elbeszélésekhez.
Olyan közel kerülhet a témához, hogy az egyre úiabb kutatá-
si eredményeket már könnyebben befogadhatia. Az alábbi-
akban mindent a legkorszerűbb nézőpontból kisérhet figye-
lemmel.

James B. Pritcharil
1. Kezdetben...

.Kezdetben teremtette az Ist€n eget és a fiildet. A föld

^z a mélységeket és l§ten
puszta volt és üres, sötétség boritotta
lelke lebegett a vizek fölött."
igy szóÜak a bibliai Ö<zövetség kezdö sorai. En magam
mindig is hailottam arra, hogy a világ e legolvasottabb köny-
vét elbeszélések füzéíénektaítsam, hi§zen a Biblia szerin-
tem mitrdmekelőtt egy hataLíras epikus mú, amely az embe-
ri lét é§ tapasztalat egészétkisé.li meg ádogni: magának az
embem€k a viszonyát a mindenséghez, annak fontos vagy
éppen jelentéktelen részeként.
,,Kezdetben" - milyen nagyszerű nyitányI De mi is való-
jában az Ószövetség!? És mi volt a kezdet?
A "kezdet" megérté§éhez Dél-Mezopotfunia napégette
partiaihoz kel] fordulnunk, az Eufratészt és a Tigrist övező
tájakhoz a mai lrakban: ez a vidék a ,,Termékeny Félhold"
elnevezésű területnek azon a délkeleti végénterül el, arne-
lyet általában a civilizáció bölcsőiének neveznek. Itt, sumer
ósi fiildjen (bibliai neve sineár), az Uruk városához (a Bib-
liában Eíek) hasonló helyeken kezdódött el minden, akkoí,
ámikor a Bibliát nemhogy lejegyezték volna, de még szavak-
ba s€m öntötték, jóval a2 irásban is rögzitett történelem
elótt. Itt vált az embel civilizált tá$adalmi lénnyé.Itt buk-
kanunk az embel szellemi alkotá§sinak legkolábbi írásos
rögzitésére.
A mindenség gyermekének, áz embernek eme kezdeteire
vonatkozÓ, egyre gyarapodó ismeretek hogyan illeszdretők
vajon a Biblia által nyújtott képbe? ,1z elmúlt évszázadban
és főleg arrnak utolsó tiz évében a régészet sokat tett - és
mindmáig sokat tesz - azért, hogy a Bibliát mint történeti
íorrást megvilágitsa és értelínezze. Ez a mú, amely valaha az
egyetlen forrá§unt volt a közép-keleti civilizáció kialakulá-
sáról és további útjáról, ma máí a mi mostáni világunkhoz
is elvezető hossá feilődésíe vonatkozó, e8yre bővúlő isme-
reteink által nyújtott széle§ebb összefuggésekbe állitható.
Ebben a könyvbm az a cé]unk, hogy áttekiítsiik a Közép-
Keletnek azokat az irodálmi, iörténeti, táNadalmi, gazdasá-
gi, teológiai és politikai összetevőit, amelyek létrehozták a
Bibliát, A Biblia nem légúres térben lebeg, mindmtől elszi-
getelve, JÓval a benne megörÖkített események után iegyez_ Az ókori Közel-K€let
ték le, és csatis úgy iuthatunk el e mű megértéséháha
megismerjük a lejegyzéséhezkapcsolódó kulturális kömye-
zetet és azt a tá.sadaIrnat, amely számára iródott.
Mindehhez nem c§rrpán magának a szentfdldnek a törté-
netet kell tanutmányoznunk, hánem a régi Izíael körül élt
népeket, kultlrrákat is. EzekJ közvetve vagy közvetlenül,
nemc§ak többet mondanak nekiink a Bibliánál palesztina
történetéról, trEnem az ősi múltiukról alkotott kepük, mito-
szaik, legenüik, világnézetük egyaránt hozzáiárulnak a Bib_
liáról alkotott regi felfogá§unk átértékeléséhez.
Ez a felfogás, melyet évszázadokig §zó szerint a kinyilat-
koztatott igaz§ágDak tekintettek, korszakokon át §zámtalan
ínúveszti} etett megJ és kitórölhetetlen hatással volt a N},u_
gat kultu.áiára. Még csak háromsáz éve annak, hogy az
irországi Jame§ üssheí, armagh-i érsek a Teremte§ könyve Palesztina Az Ószrver§ég kolábá!

|2
segítségével tudtá) hogy a világ tererntése
"bizonyítani"
Pontosan i, e, 4004-ben ment végbe; manapság a csillagá-
szok_véleménye elté!ő ugyan az áItalunk észtéttrete vúg
keletkezé.eIől, de még a legkonzelvatívabbak is legaÉbÜ
tízmilliárd évesre becsülik.
ussher éísekidószámítási rendszerét csa}haínár továbtt
finomirotta John LightIoot. a cámbridge-i egyetem alkan-
cellárja, aki meghatáfozla Adá|rn teremtéSének piIlanatát is:
,,i. e, 4004. október 23-án reggel kilenc ótatoi''. Ma már
tudjuk, hogy Lightfoot doktor legalább harmincötezer évet
Lévedett, sőt azt jsJ hogy a Homo sapiens, azaz Ádám ia szó
a hébeíben 'ember' jelentésű) már az azt meg előző százezel
évek §orán, lassan alakult ki.
Az lzrael északi részén, a Karmel-hegyvonulat nyugati
peremén levő Barlangok Völg}ében \égzett régészetiásátá-
sok perdöntő módon bizonyitották be.-hogy a Homo sapiens
Közép-Keleten feilődött ki, Itt, Haifától néhány méri'öld-
nyiíe délfe, ner],] messze a tengerParton vezetö műúttölJ
mélyen bevá8ödon Völgyek meredek sziklafalaiban barlan-
gok sola lalálhaló, amelyek közül négy emberi telephelykénl
szolgáIl a nagyon régi időkben, Legelőször a húszas évek
végénés a harmincas évek eleién Végzeft bennii]< ásaEsokat
egylözds angol amelikai expedició, Dorothy Garrod, majd
ké§őbb T. D. McCown irányításával. Legújabban a haiiai
egyetem folytatja a mun}át Avram Ronen vezetésével.
Ezek az ásatások §zámos adattal bizonyították, hogy a
barlsngokat több tizezel évig lakták a teliesen kialakult-Jm-
ber elődei, akik kóborló vadászok voltak; eszkőzeiket és
feg}vereiket kovakőből készitették. A legdélebbre fekvő
.t Kánnel-hegyi ember: a szuk-
húl-barlangban fettárt, i, e, 30 000
Lájá!ól származó csontváz
A Barlaneok vólgye a Karmel he-
gyó!, Jobbla B T3bun-bárláng
í<emence), balra a szuknúl-bal-
lang (Giidölye)
barlangban (amelynek neve et-Tabunl azaz 'kemmce') dr,
Garlod egy felhúzott lábakkal hátáIa fektetve eltemetett
halott csonwázát is megtalálta. Ez a csontvázJ amely a tabu-
ni nő néven vált közismertté, az emberi fai neandeí-völgyi
típusáüoz tartozott. A neander-völ8yi embeí /Homo sapiens
neanderthaknsís) ífiafidványai már az egész fóldön többíeté
előkerúltek_ valószinúleg az i. e. 150000 köíúli időktől étt,
i. e, 40000-ig, amikor fokozatosan kiszolitotta az emberi faj
m^i forIl.,áj^, a Homo sdplerxs sdp!€ns. A tabuni nőt i, e. 40 000
körrilre kelteztékJ így a legutol§ó neander-vólgyiek egyike
lehetett.
A völgyben tovább észak felé, az egyik közeli ballangban
(neve esz-Szukhúl, 'gödólye') az ásatók egy tíz csontvázból
álló sírcsoportra bukkantak; a barlang nyilván temetkezó-
helyként szolgált az őskőkor egy szakaszában. A csontvázak
a Homo sapiens ,J..oderl típusának hatáíozott jellegzetessé-
geit mutatták, A kutatók először azt hitték, hogy a tabuni nő
é§ a szukhúli €sontvázak ugyanabbót a korszakból szármáz-
na}, és igy a neande.-vólgyi és a teljesen kialakult mai ember
közötti átmeneti formánat tekintették őketJ vagyis annak á
hiáLrryzó láncszemnek, amely az embeí fejlődési vonalának
utolsó átmeneti fokozatát lett volna hivatva képviselni. Ma
inkább azt tartják, hogy a szukhúIi csontvázak tizezel éyvel
későbbiek a tabuni nőnél, tehát i. e. 30000 körüliek. Nem
kell tehát feltétlenúlaría gondolnunk, hogy a két tipus
közvetlen leszármazási kap€solatban állott volna egvmá§sal,
A Karmel-hegy nevét sokkal későbbi események kapcsán
a Bibliából is jól ismerjük (a Kiíályok első kön}.vg szerint
Iltés próféta itt §zégyenitette meg Baát píófétáit). Egy még
hilesebb bibliai hely pedig lehetőséget adott á régészeknek,
l5
hogy képet kapjanak arról a nagy ugrásról, amelyet a bar-
langlakó, kóborló ósvadászok tettek rneg, aírrikoT városlató
ember, letelepült közösségekben élő paraszt lett beiőlük. Ez
a hely pedig nem más, mint Jerikó,
Jerikó a Joídán_folyó völgyének nagy hasadékában fek_
szik) a Holt_tengeítől néháLrry kilométere északra, 23o mé-
temyiíe a tenger szint'e alart. A völgy nag} része száraz
pusz€ság, izzó kövektel és homokkal borított feher §ivatag.
serr)mi sem tud megélni ra]'ta. Éséppen ebben a sivár völgy-
ben tette meg az ember az imént emlitett fontos előrelépéjt,
s ehhez a lehetőséget a víz adta, Jerikó közelében egy egész
évben bő vizet adó forrás burjánzó növényzetű, hitalmas
oázist taíbtt életben a siValag kellős közepén.
A viz termékennyé tette a közvet]en kömyék talaját. A té-
len és nyáron egyaránt trópusi klima nem csupán egyszerú,
hanem terv§zelű növénytermelésre, a vadon termő nóvé- Az észat*elet_jordfuiai Dzsava.
nyek magvaina} esetleges összegyűitése helyett a búza é§ az Jobbra a földgát maiadványai,
árp3 termesztésére ösztönzött. A ierikói forrásból túláradó amelyer a Vádi Rádz§ilból lezúdu-
bőséggel ömlőJ &ánkér.íi 22-23@0liter viz tette lehetővé ló viz fetfogásárá építettek
azt a megtelepült életmódotj amely a civilizáció íelévezető
út legelsó állomása volt. Az őstörténé§zek ezt a folvamátot
neolitikus íorradalomnak nevezik - a neolitikum ;jkökorl
ielent _, és mindez tegelőször Jerikóban zarlott le i. e. lo00o
körúI. Döntő váItozás volt ez, áttérés a nomád éledormárói
a letelepült életmódía, amit a Biblia az Ábel, a ,,juhok pász-
tola" és Káin, a -földmúves" közötti ellentéttel jelkepez.
A forlás a TeIl esz-szultán nevű nagy településáomb Az uruki zikkuíar romjának
lábanál fakad, a mai Jerikó szélén.A tell nem más, mint a észákkeleti otdáta
hajdan e8ymásra épitett építményekromjaiból és más hulla-

Jüitói újkőkori ház bereDdezése:

a korai időszatból szálrr@ó pad-
lózaton két kerek, kissé €gymásra
futó 8yékétry§ónyeg lelyomata

l6
Tell Mardikh @bla) látképe az
á§alí§okkal,Az előtérben a dél-
lru8ati kapubejáJat és megerődi-
,!€se
lárható
_V úikőkori Jerikó| a legalsó ré-
tegb€n a későbbi falak alá került
l€6sibb eíőditések láthatók
Rézlet Tcll Mardikh (Ebla) rná-
Edványaiból. AZ elótérben tátha-
rou a tárolóhelyiség, ahol 1975-
b.! z eblai állámi levéltárból
sárEzó l 5 000 a8yagtáblát
l2láltá&
dékokból tassan íölhalmozódó, emberkéz alkotta domb,
llyen tell volt a Tell esz-Szultán is,
Ierikóban löbb alkalommal is végeaek ásalásokat. A le|ep
na;von ósi múlliára é5 ielenróségére azonban csai a Iegutol-
sól;ltárások sorám derüll fény, amelyeket a Brit Rége57eLi
Intézet megbizásából Kathleen Kenyon vezetett 1952 és
1958közöft. Ó megáIlapitofta, hogy már jóval Jerikó várossá
fejlődése előtt időről időíe vándorló nomádok kel€sték fel
az oázist, véd€lmet és rövid pihenőt kefesve, és ott egy
kicsiny sz€ntél},t is épitettek, téglalap alatú agyagpadozattal
és kófálakkal. E korai nomádok leszáLmazottainak egy ré§ze
meg- később többé-kevésbé állandó jelleggel meg is telepedett a
jedkói tell helyén. Közvetlenúl az eredeti sziklafelszin fölőtt
17
 Á jerikói úikőkoli védőbástya-to-
rony: a tetején látharó rács a betse-
jében levő kő lépcsősolhoz vezetó
nyilást fedi, Maganak a .oronynak
a bejárata alul ráIálható

az ásatók a taposá§sal döngöIt sárpadlók és a kerek házakhoz

@rtozó falak egymás fölé halmozódó maradványait is megta-
tálták.
Amint a teljes letelePültség állapota bekövetkezett, a kö-
zós§ég nagyon gyorsan szaporodni kezdett. Ez a szifite rob-
baná§szeű szaporodás csakis úi fóldmúvelési eljárások meg-
52ületésével párhuzamosan mehelett végbe. Új földmüVelé-
si eljárások viszoít csat egy összetett óntözési lendszel
kifejlesztéséveljöhettek létre, amelynek segitségével nagy,
termék€ny, múvelhető területeket alátítottak ki. Mindez
együtt pedig csak a táIsadalmi szervezettség ielentős fejlett-
ségénekáz eredménye lehetett, olyan központi irányitással,
amely a mezőgazdasági többlettermék ellenőrzésén és elosz-
tá§án alapult, továbbá kép€s volt iíányitani és fizetni a kóz-
muirkákía igénybe vett, azok elvégzésérealkalmas munka-

]8

Az agyaggal kitapasztott jerikói
koponyák egyike
eót, valamint megtartatni a táLTsadalrni együttéle§ szabá-
lyait, azaz A még írádaítörvényeket.
A köZílunkák közúI a legmeglepőbb arnak a hatalmas
kófalakból álló, erős erődít]írényíendszerneka felépítése
volt, amely az ásatások időpontiában néhány helyen csak-
nem 7 méter magásságig emelkedett. A falakat kívülről a
sziklafennsikba vágott széles árok övezte. Ennél is látványo-
§abb eledménnyel járt egy nagy kótolony feltárása. A torony
még ma is l0 méter magas, beliil jól épitett kő lépcsősoTral,
ámely az épiínénybelsejéből atetejére vezetett, A íadiokar-
bon-keltezések sze nt ezt a bámulatra méltó erőditínény-
rendszert i. e. 8000 kórúl építhették,Figyelembe véve ázon-
ban az óskorra vonatkozó radiokarbon-keltezéseknél előfor-
duló ismert ingadozásokat, az épitésidőpontját intább i. e,
1oooo tá'áía tehetjúk, Mai ismeleteink §zednt tehát Jerikó
volt a vi]ág legregibbJ falakkal kdrülvetr városa,
szinte hüetetlen, hogy az ember már ilyen korán eliutha-
tott a közösségi szeívezet é§ az építészetialkoróképes§ég ily
magas fokáía. A Kathleen Kenyon által feltárt mély árok
szélénátlva, vagy lepillantva a csodálaios épségben ránk
maradt toronyról, könnyen megérihetiük az ezel meg ezel
látogatót, aki évente felkeíesi ezt a lelőhelyet,
A Jeri](ó leBkorábbi városát és eródiúnényeit épilő nép
még rrem agyagból, hanem kőből készitette edényeit, és igy
a íégészekezt a kolszakot a keíámia nélkúlivagy előtti
újkőkomak nevezik. De fel kell tennünk a kéIdést,hogy
egyáltalában miéfi épitették ezeket a hata]fias falakat. Alig-
hanem egy félelmetes ellenség elleni védekezé§ céljából, és
nem pusztán csa} olyan rabló nomádok €llen, atik megÜi_
gyelték a város gazdag§ágát. Azt a gazdagságot, amelynek
forrása minden bizonnyal legalább annyira a kereskedelem,
mint amennyile a helyi földművelés volt. Ezt a feltevést
látszik támogatni az a tény is, hogy egy évezred múltán
lerikót eg} mrisik. a kerániál még szintén nem ismerő nép
szállta meg, és ve]e egészen úi jetlegű épitészet vert gyöke-
íet. Ez az űj népességúi vallásos elképz€Iéseket is hozott
magával. Ennek legszembeszökőbb iele annak a tíz emberi
koponyánák a felfedezése volt, amelyeket annak idejen
agyagréteg rátapasztásával élő emberi feiet ábrázoló polt-
rékká formáztak: a szemgödiökbe kagylókat helyeztek, a
fiileket, az or.ot, a §zemöldököket és a száiat finoman m€g-
mintázták és kiszinezték. Ily módon a feieket rendkivül
életszelúvétették. E koponyák a technikai és múvészeti
ismefetek mesterművei, és feltétleíül az ősök kultuszához
kapc§olódtak.
Milrt említettük, Jerikó legelső lákói még nem tudták
agyagedényeket készíteni. A fazekasság - az őskoii embe,
sok fontos felfedezésének egyike a legjobban a hajdani
Anatótiában, a mai Törókországban levő 9atal Hűyiik lelő-
19
helyén tanu|inányozható. Az 19óO_as években James Mel_
laart angol régészfedezte fel ittá röld egyik legósibb városát,
amelyel radiokaTbon-módszerrel i. e. 6000-re kelteztek ren-
nek helyesbitett időpontja i. e, 7lo0 körúli).
A mai Konya váíostól mintegy 45 kilométerre délkeletle
fekvő Qatal Hüyúk egyike a Közel- é§ a Kőzép-Keleten ma
ismert legnagyobb úikőkori lelóhelyeknek. I{atalmas tele_
pülés volt. öl-hatezer ftinyi lakosságával Iegalább nég}szer
népesebb, mint az ősi Jerikó. Gazáasági eierének aÜpia a
me§te$éges öntözéssel folytatott fejlett mezőgazdasá' és a
keíeskedelem volt. városias jellegű életformája olyan szin-
vonalía emelkedett, amelyhez ha§onlót a maga korában se-
hol á földön nem találunk. Qatal Húyiik legkorábbi települé-
si Tétegeiben Mellaart §zámos ,,legélsót'' is felfedezeit: az korai kerrámia Anatótiából i festett
első textíliákat, tüklöket, faedényeketl a tapasztott falakon di§zitésü edény Hacilar telőhely-
fálf€stményeket és íőleg a legelső ismert agyagedényeket, !ől, amely a catat Hüvük-i kezde-
A íazekasság pelyvával §oványítottJ kissé daíabosan hágyott t€k továbbfejlódé§ét ielentette
agyagból formázott, nehézkes, de finoman fényezett Íelüle-
tű, egyszerű krémszinű tálakkal indult. Finomsága és tech-
nikáia fokozatosan fejlódött egészen az elsó tele;ülési idő-
szak végéig,i. e. 6000 táiáig. Ekto. tettek először kisérletet
arral hogy edérryeiket festett foltokkal diszítsék.
A kerámia felfedezése nem csupán a civilizációs fejIődés
§zempontjábÓl volt igen hanem az a régészetszá-
mára is, Hiszen ettől kezdve az ásatók a hiteles rétighelyzet_
'elentősJ
ben talált edényeket a más lelőhelyeken talált teiámiával
ósszehasoítitva J'ól fel tudják használni a telepek időrendjé-
 nek a me$Állapitá§áüoz. A Qatal Hüyiik-i felfedezesek azt is
világossá tették, hogy a civilizáció létíejőtte semmiképpen
sem korlátozódott magára a ,,TermékeíyFélholdrá", ha-
nem helyi erőkből más telületeken ugyanúgy bekővetkezhe-
tett.
A legelső felfedezések időrendiében haladva, a kerámiát
követő talán le8fontosabb lépésá fémmúvességkialakulása
volt, Már Qatal Hüyükben is megtalálta Mellaart á fémektel
- jelesen az ólornmal é§ a rézzel - való kisérl€tezés bizonyité-
kait: cse€sebecséket és ókszereket. De maga a lézkor; vagy
ahogy még nevezik, a kőrézkor - tehát az a koíszak, amely-
ben a kő és a réz egyaránt használatban volt - általános
véleményszeriít csat i. e, 4000 körül kezdódótt el,
A Kózép-Kel€ten mindmáig talált teggazdagabb rézkin-
cset 1961-berr fedezték fel, A Hott-tenger ü}-ugati paítján,
a Nahal Mi§mar nevú, méIyen bevágott völgy oldalábárr, egy
csaknem megközelithetetl€n barlangban volt €lrejtve, közet
az En-gedi oázishoz. A barlang nyílása a csaknem 300 méter
magas, füg8őleges sziklafal felsó széléneka közelében van,
s csak a peíemről lelógatott kötéllétrával lehethozzá leeresz-
kedni. Egyike annak a sok baílangnak, amelyeket izlaeli
expedíciók a közelben tatált holt-tengefi tekercsek felfede-
zése után (lásd eíIől a 12, fejezetet) kutattak át.
A jeruzsálemi Régészeti Intézet munkatársai Pészah Bar-
Adon vezetésével megállapitoták, hogy a baflangot zsidó
menekültek menedekúl használtak Paleszlina római meg-
szállásának idején. De a letaposott földlétegek é§ a hulladé-
kok alátt egy több mint 3800 éwel korábbi, kőIézkori, tehát
i. e, 3500 körüli tartózkodás nyomaira is íáakadtak.

Réztálrgyak a Nah:l Mismar-i

kincsból. Jobbra: keftősfejű ibcx-
mdlop az egyik ,,ielvenyen" va8y
_jogaron". Lent: az €gyik díszitet,
len két ,,iogar" és öt
"koroná",
-buzogányfcj"
 Az ásat᧠nyolcadik rrapján ugyanis a baíIang északi oldal-
falábaí egy természet alkotta kis §ziklafulkére bukkantak,
aírelyet egy ferdén odatámaszkodó kőlap boritott félig_
meddig. A ftilkében 429 remekmivú darabból áltó nagyszefu
kinc§ reitőzött) gondosan szalmaszőnyegbe burkolva. A táí-
gyak, 13 dafab kivételével) mind magas arzéntár:talmú réz-
ből készúltek.
Nemcsak a tárgyak rragy száma volt lélegzeteláltítón meg-
döbbentó, hanem kiYitelük finom§ága is. Közúlúk zo-et
különböző formáiú és di§zitésú buzogányfeinek tartanak.
Mintegy 80 rogar vagy ielvérry is található a kincsben, néme-
lyikük rendkivüi gondossággal ván kidolgozva) emberi ar_
coktal vagy kettős ibex(antilop)-fejekke1 di§zitve. A lelet
legemlékezetesebb darabiai azonban az úgynevezett koro-
ná&l amelyeket madaíakból, emberi aícokból és beiáratszerú
elemekből komponált gazdag omamentika di§zített. A ma
már a ieruzsálemi Izrael Múzeum kiemelkedő értékének
számitó kincs a rézöntés igen magas fejlettségéről tanúsko-
dik egy olyan korszakban, amelyről ezt korábban nem gon_
dolta senki,
Felmeriil a kérdés,hogy a kincs táIgyai milyen célra
szolgáltak, és honnan §z^Énaztak. Az izraelikltatók biztos-
ra veszikJ hogy elreitésiik elŐn abban a templomban voltat
kultusztárgyak, aírelyet tiz éwel korábban a tíz kilométer_
nyire északra levő En-gediben tártak fel. Itt, a Holt-tenger
szintie lölótt írragasan fekvő leitőn a jeruzsáIemi Héber
Egyetemnek Benjámin Mazar píof€sszor áItal vezetett expe-
díciója egy, a kőrézkolból ránk maíadt ielentő§, kőfatlal
köíúlvett épitményttárt felj amelyet vallásos rendeltetésú-
nek t4rtanak. A szentély kúlönböző épületekből állott, bele-
értve azt a középtáion álló különös, kelek emelvényt isJ
amelyről feltételezik) hogy valamilyen kultuszcselekmény-
ben lehetett szerepe. A szentélykörzetet a kerámialeletek az
i, e, 3300*3200 kórüli időszakra keltezik, és az ásatók nézete
szerint a Júdeai-sivatagban levő oázisok pásztorainak és
parasztjainak központi szentélye volt. Sohasem rombolták
le: ha§ználói egyszerúen elhagyták. A kutatók úgy véIik,
hogy összes, tézből készúltkultusztárgyát a Nahal Mismar_i
barlangban hely€zték biztonságba, de §ohasem jöttek vissza
értüt.
Eltéfőek a nézetek arról, hogy hol készúltek maguk a
tárgyak. Az izraeli kutatók ugyan kész§éggel tartanák a táI-
gyakat izraeli, sőt helyi eredetűeknek, az általános vélemény
azonban az, hogy a messzi észatkeletről, MezopotáLrniából
vagy lráLrrból keíeskedelari úton behozott importcikkek le_
hetnek. Bárhorrrun származrrak is a daíabok, mindenképpen
ragyogó bizonyitékai az i. e. 4. évezredben élt ember feilett
teólológiai készségénekés művészi éízékének.
Az úiább régészeti kutatás egyre nagyobb figyelrnet foídít

22
 annak vizsgálatáía, hogy az őskon ember milyen haaékoay-
sággal használta ki kömyezetét. Az egyik legérdeke§ebb, s6t
egészen valószinúdennek túnő eredményre éppen Demrégi-
ben buklantak rá Jordánia északkeleti reszén. egy Dzsava
nevű helyen, ahol hatalrna§ bazalEírező helyezkedik el sá-
getként a sivatagban, viznyerő hel},nek rryoma sirrcs. Ennek
;uenéíe az i. e. 4. évezred közepe rárán egy itt megtelepiil6
embercsoport nagy falut hozott létre, hozzávetőleg öi-hat-
ezer fónyi lakossággat. Létiik telje§ mértékben fejlett vizel-
látási íend§zertittől függött.
A telepen 1973 és 1975 között dL svend Helílls - az
időben a londoni Régészeti Intézet munkatársa - végzett
feltá.á§okat, Élőzetes beszámolóiból megtudjuk, hogy
Dzsava gondos tervek alaprán épúlt,eróditett települése
köíüIbelül egy évszázadig virágzott, még jóval az előtt, hogy
Palesztina más helyein a városia§odás folyaírata megkezd6-
dött volna. Pedig itt semrniféle forrás nem fatadt, mivel a
köfityéken a megkövesedett lávatalai vastagsága az 1000
mételt is megközeliti. A település tehát csak úgy tudott
fennmaradrti, hogy az eső§ évszakokban elegendő vizet tá-
folrak a száraz időszak öt vagy hat hónapjára.
A dzsavai telep egy vádi, azaz idószakos vízfolyás, a vádi
Rádzsil mellett fekszik. Ho8y a tél folyamán a vádiban árad-
a telep ,,mérnő-
Dzsava: a feltárá§t v€zető íégész, va lefolyó vizet visszatartsák és megőrizzék,
Svend Helms áItal készített térké- kei" egy 90 méter hosszú és 30 méter széles gátat épitettek
p€n jól láthatjuk azt a Dagykiterie- földből, és igy egy olyan tározót hoztak létre, amelynek
désúlávaömlést, amelyen a váro§ vizmennyisége a telepütés lakosságának és állatállomátryá-
na} igényeit fedezni tudta.
Hogyan éltek azonban a lakosok addig, arníg a hatalmas
gál még csak épülóféIben volt? ,Mi állott korábban: a gát
vagy a telepüIés? Úgy tűnik, hocy a lege]sö megtelepülők.
akik máí egy korábbi városiasodó éledorma tapasztalátaival
iöüek eIIe a helyre, először jó néhány medencet váitak a
sziklába, s ezeket a vádi vizével töltötték fel. Maid a telepü-
lés terieszkedesével párhüzamosan a gát is megépült, még-
hozzá olyan mód§zerekkel, mintha azt egy mai mérnök épi-
tette voLna fel.
A Közép-Keleten mindig is a továbbfeilődés és a iómód
kulcskérdése volt egy terület vízforrásainak birtoklása, és ez
miídmáig rendkivül fontos maradt. Az Euflaté§zen az
észak-sziriai Tabká mellett épúlthatalma§ úi gát ió páda
erre. Itt egy 80 kilométeí hosszú és 8 kilométer széles óriási
tó keletl<ezett, amely a térségm€zőgazdaságáíak és ipaíának
új életet adott. Az Egyiptomban levő asszuáni gáthoz ha§on-
lóan, ez az alkotás i§ §zükségessé tetteJ hogy az elöntéssel
fenyegetett, késóbb viz alá kerúlő lelőhelyeket nemzetközi
régészetiösszefogással tárják fel. Az IrNEsco támogatásá-
val, a sziriai Műemléki és Múzeumi Főigazgatóság szervezé-
sében nem kevesebb mint tizenhat íégészetiexpediciót indi-

23
tottak ide tíz or§zágbót: Belgiumbót, Franciaországból, Né_
metországbóI, Japánbót, spanvo|ofszásböl. Nasv-Britan-
niából. Hollandiából. olaszországból. a;EgyesttiÁttamot-
ból, és tenBészete§en magü} a szíriai régBzek is ásattak.
A cél leletmenté§ volt az úikőkortól egészen az isztám idő_
lzakig terjedó legalább 10000 évet átfogó telőhelyeken,
Ezeknek a valóban hő§i előfeszitést igényl-ő ásatásoknak az
eledményeit ma az alepPói Nemzeti Múzeumban láthatiuk.
Ha figyelembe vessziik a vízellátás mindent felülmúló
akkor nem lehet §zámunkra meglepó, ho8y
éppen
'elentő§é gét, ámia) a ,,két folyam közötti or szag iott Ű,
Mezopot
amely megtett€ a következó nagy lépéstaz emberiiivilizáció
ut]án: megteremtette az irást, s ezzel belépett a tulardoqkép_
peni tórténelembe.
A kutatók feltevése szerint nagyrából i. e, 3500 körül
Dél-Mezopot|irnia sémi eredetú őslakossága közé beszivár_
go1l
rqy ?z! meghóditotta egy nem sémi eínberfaita, és
további fejlődése sor|irr megalapította azokat a városáíbmo_
kát, amelyeket közös néven sumemek íreveziiíi<.Külónós
dologJ hogy a történé§zek száínála a sumelek és Sumer csak
egy_évszázaddal ezelóE váltak ismertté, mikózben a megelő-
á 2000 évben telie§en eltúntek a világ szerne elől. Hiizen
c§ak az asszil feliíatoknak a |9. százzd közepen történt
felfedezése után kezdtek először gyanakodni sumer egykori
létére.amit később a regészet be is bizonyiton.
Elődeilüez, Jeril(óhoz és catal Hüyükhöz hasonlöan, su-
meí vfuo§állaTnai szervezett önlözési rendszerüknek) keres-
kedelíniiknek és úionnan létrehozon fémművességúknek
köszönhették virágzá§ukat. A körü|ínények saiátosigybe-
eséseJolylán itt olyan feltételek alakulmk ki, amelyek liözött
legelőszöí iöhetett létle az, amit általában civiiizációnak
nevezünl; megszüIetett a tevékenységété§ gondolatail már
iTásban megörökitő társadalom.
Az egyik legrégibb és legielentősebb sumer városállam
Uruk volt (e bibliai Erek, a mai várka ). amelyel l9t2-1ól
kezdve német exPediciók sorozala máT alaposaD fetkUratofl.
Mintegy 80 hek!ár leóIeten fekvö nagy város voll, háfom
lő váfosrésszel| a hivatali épületek, a lakóházak is vé8lil a
kertek és temetők negyedével. Ma poros, sivatágos Áely,
Valüa azonban valósággal az emberiseg gyűitómidencéie
voltJ nyüzsgő, gYönvörű város,
A lelőhelyen még ína is a zikkurat leromtrolódott csonkia
gPel\:d_ik a le8]íragasabbra. Ez egy négysz,rigletes tesÚ,
l9p9,.99.Y'9-, amelyet a sumerek napon szárittt vátyog-
íeglából épitett€k mesterséges hegyként az istenek szenté-
lyei wámára. Uruk fontos vallási központnak számilott,
hiszm in volt a székhelye Anunak, az ép istenének. minden
istenek aryjának, eglben a sumerek főistenenek. §zerrtéIye
á zikkurat teteién állott, mellette lent pedig gyönyörű temp_

24
.Kezdetben, , ." Uruk sumer vá
ms templomkórzetéD€k feltárt ré-
szei a zikkuíat tetejéről délnyugát
loma, ámelyet a sártapasxásba nyomott szines agyagszögek-
bói kiíakott mozaikok diszitettek,
Az ilyen templomok az egyle jobban kibontakozó g^zda-
sági fejlődés eledményei és egyben hű tükrei is voltak.
A templom szolgált a város adminisztratív és társadalmi
központjául; a kiláIy meg a papság (és veiúk együtt az iste_
nek) alkották a váro§t irárryitó úg},nevezett istenuralmi (ide-
gen szóval theok.aukus) íendszert, Amint a dolgok nyilváí-
taltásá egyre bonyolultabb lett, valamilyen alkalmas mód-
szert kellett létrehozni a templomok napi ügyleteinek rögzi-
lésére.Ebból al igén}ből §zületetl meg az irás,
Ennek igen korai bizoítyitékáit német légészekaz egyik
uruki templomban fedezték fel: az i. e, 3 100 tájáról §zármazó
irattáí több száz agyagtáblác§kájátJ arnelyeken kezdetleges
képjelekből álló irás volt. Eleinte egyes tárgyakat áblázoló
leegyszerűsitett képieleket használtak, ametyek képzettársi
risokn adtak lehetőséget. Ez a kezdeti rendszer később az
ékíIásnak nevezett, jóval stilizáltabb forrrrává finomodon,
amelyben a jeleket egy hegyes végúiróve§szővel könnyen és
gyorsan be tudták nyomni a puha agyágba. Ezutan a táblá-
kat kiégetéssel szilárdabbá tehették, és úgy tárolhatták.
Kezdetben az íIás kizáIólag adminisztrációs és kereske-
delmi feljegyzések számára szolgált. De i. e. 2500 körül már
szépirodalmi alkotások megfogalmazására is alkalmassá fi_
nomodott, és ekior összefü8gő mitológjaj é5 rdfténeti mü-
vek leiegyzéséreis használhatták, Eppen az ilyen jelle8ú
emlékekből szereáeti]n} é{esüléseket az ősi sumer istenei-
ről.
 A sumerek rendkivül gazdag istenvilágban hittek, és
mélységesenistenfélők voltak. Az ásatások során számtalan
olyan kis agyagszobrocskát találtak, amelyeket annak ideién
az isteneknek felajánloa fogadalmi aiá,rrdékként a templo-
mokban helyeztek el, Ezek a szobrocskák magukat a hivőket
ábrázoliák alázatos testtartásban, összekulcsolt kézzel, sze-
mükben áhítattal és félelemmel vegyes tisztelettel. Biztosra
vehetiti,k, hogy az efféle áldozati szobtocskákat nagy gond-
dal tartották szálrnon az olyan írnokok, mint amilyen a hires
Dudu is volt. Gyapjúszoknyában ábrázolja az a kedves és
köpcös ülő szobra, amelynek a hátán egy képjelekből álló
felirat büszkén hirdeti fontos hivatását. A Duduhoz hasonló
irnokoknak köszönhet|ük mindazt, amit ma a sumerek pan-
teoniáról tudunk.
Az istenek legfőbb aryja Anu volt, minden re.nd és a
kormányiás forrása. A bölcsesség istene Enki (Eának is
nevezték), a viharisten pedig Enlil volt. A napistent Samas-
ban, a holdét Színben tisztelték. A női istenségek között a
leghatalmasabb Istár volt. Sumerben Inannának nevezték;
a Bibliábao Astarteként lett kózismert, mint az ,,utálatossá-
gok anyia", Egyik legkorábbi ábrázolását egy i. e. 3000 tájára
kelteáető alabástrom edényen, a nagyszerű uruki vázán
láthatiuk, amint éppen áldozati aiándékokat vesz át ruhátla-
nul elébe járuló papoktól.
Istár nagyon sokoldalú istenség volt: a termékenység, a
szexualitás és a háború istennője, s mindezek mellett az
asztrális szférában őt jelentette az égen az Esthainalcsillag,
a Venus is. A birminghami egyetemen a mezopotá[niai val-
lást tanulmányozó fiatal kanadai kutató, Kathleen Beatty
szerint az összes sumeí istenség közül Istár (Inanna) okozza
a legtöbb fejtörést. Adatokat talált arra, hogy Istár kiváltsá-
ga volt dönteni a sumer városállamok királyainak kiválasztá-
sáról és beiktatásáról, hiszen e királyok mint az égi uralkodó Dudu, az írnok: templomban el-
földi szolgái jutottak hatalomra. Miss Beatty szerint éppen hely€zett fogadalmi szobor i. e.
e körülmény alakitotta ki a ,,szent nász" szokását: ez szeítar, 2500 táiáról. A hátán található fel-
tásszerú, mély értelmű kultuszcselekmény volt, egyúttal irat közli veliiLrrk Dudu nevét és
foglalkozását, valamint azt, hogy
azonban vallásos és politikai intézmény is. Az aktus az Istárt
szobrát Sumer egyik istenének
megszemélyesítő főpapnő és a főpapi mivoltában szereplő, aiánlottáü fel
a várost az isten földi helytanóiaként képviselő király között
iátszódott le. A szent nász aktusának révénaz istenség ereie
az égbő| leszállva a király személyén keresztúl hatotta át a
népet és az országot.
A szent nászban megte§tesülő szeíelmet és szépségetaz
Irak Múzeurnban levő pompás ékszer jeleniti meg: egy ezüst-
láncra fűzött, aranyfoglalatba helyezett kő- és karneolgyön-
gyökből álló remek nyaklánc. Az egyik tagon található felirat
izerint Amar-Szín, Ur városának királya aiándékozta Abi-
Szimtinek, Uruk papnőjének. Kathleen Beatty szerint alig-

26
 L:r sárosának egyik sumer temp-
hából származó mészkőlap: há-
ru nói szolgálattevó kíséretében
tgr rulrátlan pap italáldozatot
Eurat be egy úló isten elótt
I arrnak az epikus költeménynek a része, amely Uruk ősi,
:.
L-
s ténethez, hogy kétségtelennek tafthatiuk: a Biblia közvetle-
y nül a sumer eiedetiből kölcsönözt e a vizőzöntől szóló elbe-
k
Az uruki váza: csaknem egy méter
magas, i. e. 3000 táiáról származó
alabástrom edény. DíszítéseIstár
istennő elé járuló, áldozati ajándé-
kokat hozó, ruhátlan papokat áb-
tázol
ha lehet kétséges, hogy Uruk védőistennóje, Istár a női
szépségetis megszemélyesítefte; az összes korszakban rend-
kivül giyakori ábrázolásaiból világosan kirűnik, hogy ő volt
az ókori Mezopotá,rnia szépségideálja.
Minda2onáltal inkább a sumerek mitológiája, és nem a
teológiáia kapcsolódik közvetlenebbül a bibliai történetekre
Vonai'ko;ó vizsgálódásainkhoz. Hiszen a srrmerek voltak
azok, akik az áltilunk ismert legrégibb mítoszokat leiegyez-
ték, Í<öztük a világ teremtésére vonatkozó mitikus történe-
teiÉet, amelyekhez hasonlókat sok évszázad múltá,rr a Biblia
első Í<önyvének teremtésmitoszaiban olvashatunk maid,
A sumer és a bibliai mitoszok közötti legszembetíínőbb
egybeesés azonban a vizözönról szóló történetekben találha-
Ó amikor az istenek úgy dóntöttek, hogy a teremtés múvét
mes kell ismételniiiLk.
Á elbeszéléséta vizözőnről az évek során külön-
böző "omerek
változatokban is megtalálták, de valamennyi verzió
korábbi a bibliainál. I(özüliik a legkidolgozottabb változat
félig-meddig legendás királyainak egyikéól, Gilgamesről
szói, Gilgames király az egyik epizódban látogatást tesz, a
lagy őz{nviz e8yetl;n emberi túlélőiénél,a sumer_Noénál,
akűek az istenék Orök életet juttattak osztályfészül, A róla
elmondott történet részletei olyan közel állnak a bibliai tör-
szélését.Az egyes szereplők nevei ugyan kúlönböznek, de a
saiátos eevbevágások félreérthetetlenek.
e .,r-ii uízoion-történet és későbbi változatai - akárcsak
a Teremtés könyvének 6-9. szakaszában található bibliai
elbeszélés - csak egy részétalkotiák az emberiség történeté-
nek, az ember és istenei között létreiött kapcsolatoknak,
A sumer istenek úgy döntöttek, hogy vízözönnel pusztitiák
el az emberiséget, -..t a föld népei nagyon megszaporod-
tak, és hangojloáók lettek; a Teremtés könyvében az Ur
-.gUárrj", hogy .mbert teíemtett, mert ,,nagy voltaz embe-
rek-gonoszságá a földön". Enki isten csellel próbálta meg-
menieni egy kegyes király életét,hogy maradion valaki, aki
az isteneknek továbbra is áldozatot mutat be; a Bibliában
,,Noé igáz embel volt..., és Isten színe előtt iá.t". Enti
kioktatia a kegyes kiíál}t, hogy épit§en egy hatalmas, kocka
alakú blfuldt, és abba vigye be magával ,,minden élőlérry
magvait"; Noét arra utasította istene, hogy épitsen fenyőfá-
ból egy nagy bárkát, és abba vigyen magával ,,minden élő-
lényből, minden te§tből. . , kettőt". A sumer vizözön hét
napig taltott, a bibliai negyvenig. A §umeI báíka a Niszir
hegyén ímeklett meg, amelyet állítólag a kurdisztáni hegyek
vidékénkeleshetiink, Noé bárkáia az Alarát hegyén állt
megJ Kelet_Töröko$zágban. A srrTneí Noé egy galambot,
egy fecskét és egy hollót kúldött ki a bárkából, a bibliai Noé
egy hollót és háromszol egy-egy galambot röpitett ki. A su-
mer Noé áldozatot mutatotl be az isteneknek, és azok ,,érez-
ték a ió illatot". A bibtiai Noé is olt]ár:t állitott, és égőáldoza_
tot mutátott be, é§ ,,az Úí megérezte a jó illatot".
A nagy vizözönről §zóló töfténet minden korszakbán fel-
csigázta az embeíek képzeletétJa régészeket- és kalandoro_
kat - pedig a megoldás kere§ésére seTkentette. Amikol sir
Leonard \Voolley az l 920-as években UI városában folytat-
ta ásatásait (lásd a 2. fejezetben), két t€Iepülési reteg között
egy tiszta folyami agyagból állóJ 2 méteívastag§ágú elvá- I§tennőt, mégpedi8 valószinűleg
lasztó rétegre bukkant. Ek}or a következő szövegg€l küldött Istart (IIbnnat) ábiazoló kis ter-
táviíatot Londonba: ,,R.ábukkantünk a vizózön nyomaira." ra}otta lap. Isrennő voltírá hajdi
Későbbi ásatások soIáír azonban kiderült, hogy sok más
lelóhelyet is áradások ptrsztítottak el az i. e. 4000-től 2500-ig
tartó hossá időszakban. Mindezek kúlönböző, eg},mástóI
független helyi áradá§ok voltak, és serDmiféle kapc§olatban
nerri álltak a sumer vagy a bibliai hagyományok vízözönével.
A Noé báfkáiából származó maladvámyok felkutatásáIa is
számos reménykedő expedició és egyéni vállalkozó indult a
TöfökoI§zág, IIán é§ a szovretunió határán tomyosuló,
5200 méter maga§ AraIát hegyéíe.Egy egész új mitológiai
reÍtdszeít épitettek mái fel ezeknek az expedicióknak állító-
lagos eredményeire. Ezek az ,,eredmények" azonban szinal-
masak: egy haldokló utolsó vallomá§a, amelyet már senki
sem tudott ellenőrizni, utólagos okoskodisok valgmi_
lyen esemény megtöténte után, vagy olyan légifelvételek,
'óval
aírrelyek bárminek meghatáIozható felszíni rendellenessége-
ket muÉmak. Az egyik legutóbb bemutaton ilyesféle ,,bizo-
nyiték" egy kézzel megmunkált nagy gerendadarab volt,
emelyet l955-ben egy állitólagos francia régész,Fernand
Navarra emelt ki az Ararát egyik gleccserszakadékárrak viz-
zel telt mély üregéből. A .észben máí megkövesedett daÉ-
Dz§ebel Aíuda lárképe, az előtér-
bot - elsősorban szine é§ a megkövesedés méfiéke alapián
ben sumer templommat, A háttéI_
- egy spanyolországi laboratóriümban i. e, 3000 táiára kel_ ben az Eufratész vólaye látható,
tezték. Ezt az újságok úgy kittötték yitággá, mint á vízözön amelyet azonban ma mAr az észak-
megtörténtéBek döntő bizonyitékát. Ké§őbb azonban angol §ziriai Tabkábán épített, aáttal
e§ amerikai laboratóriumokban egymástól függetlenüI el- felduzzasztoft tó borit

x

-\ Gilgames-eposz töredéke, áme-
§tí a paleszrinai Me8iddóban
lg5lben tátálrak- I. e, I40o körüü
végzeítradiokarbon-korme8határozások i. sz, 450-750 kő-
zötti értékeket adtat meg. Igaz, hogy a §a'tó ezekről jóval
kisebb lelkesedéssel számolt be,
A Noé báIkája utáni kutat᧠magától értetődóen mái csAk
azét is hiábavaló, mert a bibliai vizözön története nyilván-
valóan csak egy - egyébkéntis átvett és átalakitott - legenda
(a Teremtés könyve észrevehetően két különbözÁ yízöórr-
történetet ötvözött eggyé), Jelent-e azonban ez valami! i§
számuntrá a Teremtés köB},ve kezdő feiezeteiírek a megér-
tése szempontjából? Megfosztja-e talán hitelétől a Bibliát
mint elbeszélő történeti foíIást?
A már emlitett kiváló amelitái tudós, dr. James B. Prit-
chaíd, akí az Anc;ent Neat Eastem Texts (Ókoli köze]-keleti
szövegek) címúalaPvető forlásgyűitemény szerkesaóje,
nem gondol ilyesmire. Megáuapitia, hogy bár a teremtésről
és a vízözönről szóIó töfténetek ősi mezopotáLrniai változatai-
nak felfedezése alapjaiban változtatta meg a héber kozmoló-
giai felfogás egyedülálló voltáról vallon korábbi nézeteket,
Bgyanakkor a Biblia keletkezéséítekkulturális hátteléhez
teliesen új értelínezésekíeadott lehetőséget. Kétségtelenné
tette, hogy a Biblia nem légüres térben keletkezett, hogy a
héber irodalomhajdani atkotói teljes mértékben ré§zt vettek
napiaik kultuláli§ életében,hogy sajátjüknak vallották ko-
ruknak áz embe ség és a viiág teremtésére vonatkozó ha-
gyományait, és fel is haszí!álták őket az életről és a vallásról
alkotott véleményük megfogalmazásához.
Egy 1955. évi véletlen felfedezés bizonyitotta be, hogy az
ősi mezopotámiai vallá§os hagyományok az egész Kőzép-
keleten széltébenismertek voltak. A páIesztina szivében
fekvő Megiddóban korábban végzett ameíikai ásatások (lásd
a 8. feiezetben) kidobált föIdiéb€n egy agyagtáblácskát talál-
tak a Gilgames-eposz 40 solával. Mivel a iáblát egy pásztor
fedezte fel a kidobott tórmelékek közótt, és nem az egykori
ásatáson került elő, iól rögzíthető rétegtani helyzetben, csat
a rajta levő irás jellegzetességei alapián lehet keltezni, s ezek
szerint bizonyosan korábbi, mint az izíaeli népek legelső
megjelenese az,,Ígéret földién"; s mitöbbJ jólmutatia, hogy
az említett hagyományok az egész Félhold"
"Teímékeny
területén máLr igen régóta általánosan ismertek voltak. Ez is
egyik jele a sumer kulturá elteriedésének.
Ezt az elteíjedést nemcsak az irás eme módjának és hasz-
nálatánat Mezo'potámia egész teíületén való alkalmazása
bizonyítja, hanem egy úiabb ásatás is a Felsó-Eufratész
vidékén.Egy holleíd régész,a leideni egyetemen dolgozó
dr. H. J. Franken, a folyó északi ágának nyu8ati partján
fekvő Dzsebel Aruda íevúlelőhelyen egy olyan sumer
templom maradványait találta meg a 4. évezredből, amelyet
az uruki templomok miítájára épitettek.
Dzseb€l Aruda a kömyező sikságból l80 méteT magas§á-
gig emelkedő, az Eufraté§zre néző dombon fekszik. Kétség-
telenül fontos kercskedelrni központ volt, hi§zen §tmtégiai-
lag is uralta a folyón felfelé és lefelé vezető utat, A Bibliában
szeíepló nevek e8yike sem illett a helyre. Ezt a tényt Fran_
ken igen szelencsésnek taláIta, ugyanis esküdt ellensé8e volt
az olyasféle régé§zkedésnek", amikor az ásató egyik
"bibliai a másikban a régészásóval lát munká-
kezében a Bibliával,
hoz. Egészm leegyszerűsitve és kissé talán eltúlozva, Fran-
ken álláspontiát a követtezőképpen summázhatjui<: ha vala-
mely, á Bibliában található, esetleg nem valós történeti álli-
tásla alapozott, eIóIe kialakitott elínéletetkövetve táiJnk fel
egy bibliai lelőhelyet, akkoí ez akadálya lehet az ásatási
adatok tárgyilagos értelmezésének,
sok szíriai régészis osztja ezt a véleményt,akik szintén
ipalkodnak küIönbséget tenni az igazi kutatók és az ,,Ábra-
hámra vadászók" között. A Biblia töténeti időrendiében
Ábíahám a legelsó olyan alak, akit a mai bibliakutatók egyre
inkább valóban élt történeti személ},nek kezdenek tekinteni,
és aki máI eddig is vég nélküli történeti és teológiai viták
tárgya volt.
2. Abrahám kora

Amint a bibliai elbe§zélés fonala tovább halad az olyan,

egyértelműen mitológi^i vagy azzal kapcsolatos történetek
utátr, mint a teremtés és a vizözön, a Genezis könyvében
található bonyolult leszármazási rendben rögtön egy nag}
név ötlik a szemünkbe: Ábrahám neve.
Ábrahám a Bibliában jellegzete§ ősszülőként jelenik meg;
ő Izrael gyermekeinek az ősatyia, az egész nép mindenkori
atyja. vele és általa lépúnkbe a pátiárkák korába, é§ a
bibliakutatás mindmáig általánosan elfogadott taíítása sze-
rint való§zínűeg Ábrahám szemétyévelkezdhetjük el a
kontrét bibliatörténelínet. A korsza} pontos időhatára a
kutatók egyéni meglátásai szerint változó, de a leggyakrab-
ban a közép§ő bíonzkor kezdetére teszik, úgy i, e. 2000-re,
egy_-két évszázadlyi irrgadozás§al.
Ujabban azonban elkezdődött annak az alapos felülvizs-
gálata is, hogy vajon a pátíiárkák kolára vonatkozó adataink
mennyire tiikíözik a történeti valóságot. A korábbi, bizo-
nyos fokig könnyednek tíinő feltevéseket kezdik egyre hatá_
íozottabban boncolgami. Ráadásul az egész időszakróI ki-
alakitott elképzelésüDketJ kúlönósen sziria és Palesztina vo-
natkozásában, gyökeresen megváltoztatták azok a szenzációs
eredínényeket hozó á§atások, amelyeknek szíDhelye a sziliai
Aleppótól mintegy 40 kilométerle délre levő Tell Maldikh.
A sziriai Műemléki és Múzeumi Főigazgatósággal együtt
dolgozó ola§z régészeka kózelmúItb3n itt feltárt palotában
hatalrnas levéltárat fedeztek fel, amely a maga nem keve-
sebb, mint 15 00o agyagtáblára irott okiratával egyike a világ
leglégibb állami levéltáIáinak. E8yúttal azt i§ megtudtuk
belőlük, hogy i, e. 2400 köIúl a mai szíria és Pálesztina
t€Iületén egy hata]rnas) kolábban nem is sejtett kanaáni
birodalom létezett. Fővárosa a Tell Mardíkh helyén épúltJ
ázóta teljeserr feledésbe merűlt Ebla volt. Ez a város, amely-
nek a neve mégalegújabb kézikönyvekben is alig-alig foldul
elő, mostanában kezd kiemelkedő szerepet kápni a korai
kózel-keleti régészetbenJ hiszm felfedezése külőnösen Szi_
íia, de általában véve az egész Közel-Kelet történeti kutatá-
sában egészen új távlatokat nyit meg előttiink.
Eblának azonban a bibliai régészet szempontjából még

3L
nagyobb jelerrtőséget kölcsönöZ az, hogy hatalmas birodal- T€l1 Mardikh; az eblai patotá ki-
mának le8na8yobb királya ugyanaá a nevet viselte, mint rályi udvara. Az előtéIben balra
Abrahám legendabeli őseJ nagyapjának a dédapja. A kilály a király trónusá.nak €melvény€,
neve: Ebruar vagy Ebdum azonos a Teremtés kön},ve ll. jobbra a híromemeleres toroíy
fejezetében szeíeplő Ebeírel, a hébereknek nevet adó ős- alapjai láthatók. A falakon ésTe_
atyával. vehetjii]!. a tapasztás lyomait
Az eblai táblák szövegeibm számos más olyan személynév
és helynév is fetbukkan, amelyek később a Bibliából mind
i§melősek számuka: olyan hel],nevek, mint Színaí,Gáza,
Jeruzsálem, és személynevekJ Inint Abrahám, Izmael, Dá_ Az Ur-i királyi teme.őben feltárt
vid, saul, és nagy meglepetésiinkle maga lzrael neve is. egyik udvarhölgy koponyáia ék§ze-
semmi sem lehetett volna ennél váratlanabb a sziliában rektel. Fent a bükkfalevél iormá-
kutató olasz régészetiexpedíció számáIa, amikor l964-ben, jú .észekbó] állój vekony aíanyte-
a római egyetemen dolgozó, kivátó tehetségű fiatal kutató, mez hajpánt darabjai, A nyak kó-
Paolo Matthiae prcfesszoí vezetésével,Tell Mardilrhban rül ai5nyból, láarkóbót és kár-
elkezdte az ásatásokat. Észat-Szíriában ez az egyik leghatal- neolból fiizött gyöngysort viselt
masabb tell, 1ómét€myire emelkedik ki a környező fennsik-
ból, kiterjedése pedig eléri az 56 hektárt, Az akkor még csak
24 éves Matthiae_nak az volt a célja, hogy minél több adatot
gyiijtsön Szíria kutturájáról és történetéIől aközépső bíonz-
kor kezdetén.
Ez a kor igen érdekes időszak volt az ókori Közel-Kelet
fejlődésében. I. Sarrukínnak, Akkád (Agade) királyáílat ve-
zeléséVel egy ui. hödilo keleli sémi dina:ztia vette at az
ulalmat sumer földiének nem sémi városáIlamai felett,
.L& fl...ae". A Holt-tenger.el megtefemlve ezzel i. e, 2350 kÖrúl az első igazi mezopotá-
gdd*zó §aabm€rdély€ír egy miai birodalmat. Késöbb, i. e. 1750 táián ege§z Mezopotá-
gibre tó6ótómbót Lót fele- fiiát egy életerós nltgati §émi származá§ú dinaszúa hailolta
iEit fi fiurogatoak a tu.ista*- uralnd' ab, e§ létreiött az az óbabilóni birodalom, aínelyet
!t A Biblia szerjnt Lót felesége leginkább legnagyobb hatatmú uralkodóiával, Harnmurapi-
Ér4itlmtott szodomára, és só- vrl kapcsolatban ismerii,trk (lásd a 11, feiezetet). Matthiae
dot pá Yiáltozott azt akár:ta megtudni, írútórténhetett ebben áz idóben Sziriá-
ban, é§ elhatározta, hogy munkáiát elsősorbaí Tell Máí-
A Holr-tengeL Ásvanyi sókban díkhban fogja folyBtni.
gzdag vizének partiain romanti- Máí az ásatások elsó éveiben gyúitött sok adal iélezte,
b§ ldk€§edók é§ kalandorok miíd- hogv a középső bronzkor korai szakaszában TeIl^ztMaIdiLú
Eáig hiába kutarDak szodoma és treiven és ürágzó város állott. egyike Sziria fonto§
Gmorra bibliai városok nyoínai "agy
kereskedelíni és kulrurális közpoDliaina}, Megülá|úk egy
i. e. 1900 tájára keltezhetö Eazdag királyi pálota romiart is,
-* valamint egy rragy templomot. Ez utóbbinak szeBtélyből,
csamokból és előtérból álló elfendezé§e rendkívül hasolrló
a későbbi kanaáni templomok hárma§ beo§ztásához, sőt még
j§
salamon egy évezreddel későbbi legerrd᧠ternplomához
(Iásd a 8. fáizetben). A Váíost négy kapuval ellátott erős fal
vene köól, hulladékok és lelapo§ott fóld eglT nás fölé hal-
mozott rétegeiMl emelve. Ez áz Úgynevezett padkás rend-
szeÍíi( glac;s) eódiírí\ény, amelyről a régészek korábban ázt
hitték, hogy csak Palesztina ké§őbbi tórténete sotáLn volt
használatos. Remek szerkezet a délnyugati kapu: egy külső
kapubóI egi kis térségbe |unrrrk, és ebből nyilik a fóbeiárat:
haialmas, faragott bazslttömbökből rakott há.om pár monu-
mentáli§ pillérJ amelyek egy kettős nyilású b€jáTatot alkot-
nak, a nyilásokbaí pontosan elhelyezett bélletekkel.
A korizak élettel teü múvészetet egy nag},héretú, italál-
dozatok bemutatá§ára trasznátt, kőből faragott medence rep-
rezerriálja, A felső le§zen kÖrbefutó dombormúvÖn a Nagy
Kiíábt látiuk, amint eppen bort áldoz egy trónoló istennek,
valamint egymás mögött sorakozó harcosokatJ görbe kések-
kel, A meáence áliáíól egy sorban elhelyezett ítégybőgő
oíoszlánfei emelkedlk ki.
l968-ben bukkantak íá az ásatók egy olyan fogadakni
szobor nagy töredékére, 9melyet Ebla váíosámák királya, egy
bizonyos lbit-Lim aiánlott fel Istáí istennő tiszteletére. En-
nek alapjárr a nagy telepúlésdombot máT telies bizonyo§ság-
gal leh;tett azonositarri azz^l az ősíEb|á,lal, aíielyet addig
iiárahg csak az Aikádban é§ Babilónban taláIt feliratok
véletlen§zerű emlitéseiből, bizonytalanul ismertiirtk.
Az ásatók azonban csak 1973-ban iöttek rá a.Ia, hogy az
i, e. 1600 köíü elpusztitott középső bronzkori Ebla egy még
korábbi város romjaira épült. Ekkor ugyanis a város felleg-
váíának nyugati széle alatt egy királyi palotaszámy mélyen
betemetett maíadványait fedezték fel. Ez háromemeletes
épiilet volt egy toronnya], a toronyban Dégysoros lépcsőfel-
járattal. A tágas, padlózatos termekből álló reBek épúletet
i. e, 2250 köIül tűzvész pusztitotta el. Romiai közüI l9?4-
ben előkerült egy helyen 42 agyagtáblácska is) kere§kedelmi
vagy adminisarációs jellegű szöveggel. A táblák elegendő-
nek büonyultak ahhoz. hogy az expedició epigtáiusa. a
romal egyeternen dolgozó Giovanni Peninato professzor
meghatározza a szövegek nyelvét. Kidedtt, hogy egy koIáb-
ban nem ismert, nagyon koiai fejlenségi állapotr: éizaknyu_
gati sémi nyelvről van szó, ámelyet Pettinato ókanaáninak
(vágy paleo-kanaáninak) nevezett.
Az i9azái) nagy szenzációt ielentő leletek t975-ben kerúl-
tek elő: a palota bejárata mellett levő és egy nyitott udvarfé-
léhez c§atlakozó két kis §zobáíól ekko. derült ki, hogy i. e.
24!n és 2250 kőzött az eblai állami levéltár tárolóhelyiségei
voltat. Eddig mirrtegy 15 000, irás§al ellátott a8yagtáblácska
kerúlt elő. Ezeket eredetileg a szobák három fala mentén
felállított fapolcokon tároltá|t<, a padióban még ma is látha-
tók a fiiggőleges taltóo§zlopok számára á§oft lyukak. A palo_
tát i. e. 2250 körü] elpusztító nagy tűzvész elemésztette a
polcIendszert is, és a táblácskák megközetitóleg abban a
helyzetben zuiantak le a padlóra, ahogyan a jobb helyki-
haszná!ás és a könnyebb meglalá|hatóság érdekében az áll-
vá[yokon tárolták öket. gramofonlemezekhez hasonlóan ol-
dalélükre állitva. A heves tűz keményre égette őket, és igy
ma is kiváló állapotban vannakJ apró ielekból álló ékirásos
§zövegeik tökéletesen olvashatóak,
Atáblák sávegeinek nagy része keíeskedelrni és gazdasá-
gi nyilvántartásokatJ valamint a külkeleskedelemben forgal-
mazott árutla, elsősorban textíliákra, faanyagía, íézleés
drágakövekre vonatkozó kimutatásokat tartalmaz. Kidefül
belőlük, hogy az adott időszakban Ebta kereskedelrni kap_
csolatai nagyon széle§köIűek voltak, kiter'edtek az akkoí
ismert világ minden ré§zére. További táblákon királyi rerr-
deletek, állami levelek és más váíosokkal kötótt diplomáciai
megállapodások olva§hatók, valamint az Eblának alárendelt
városok listája, a láiuk kivetett adó méítékével. Néhánv
táblán milológiai Vonatkozású szöVegek is előkerükek, közü'-
liiLk az egyik a vizözön-történettel, egy másik a teremtéssel
foglalkozik,
Mindezeken túl találtak 32 kétnyelvű szó§zedetet vagy
szóiegyzéket is - a világ legrégibb szótáIait -, amelyekbm
nagy gonddal adtát meg a nem §émi srrmel nyelv minte8y
ezer szavának a korai kansáni megfelelőjét. Telje§en egyér_
telmúJ hogy az eblaia} az egész szavakat ábrázoló ielek, az
úgynevezett logogíammok (amilyen például a font sterlinget
ielentő angol L je1) fejlettségi fokán vették ár sumeíből az
ekírá§t, és alkálrnazták saiát nyelvúkreJ gmelyben egyes
szavákat szótagonként irták le. Ez az eblai Ókanaáni ^znyelv a
hébemek és más nyugati sémi nyelveknek a kózvetlen előd-
je.

34
G:r§a.DEi P€ttifito professzo., a
T.li ,Mardikh feltáíását végző ex-
:elició irásszakértője, A körütöt-
:. láiható ágyagtáblak ábbóI á
: 5 00o-bó1 valók, ámely€k megfej-
:=t és lajstromozását végzi

A szövegek elevm és kissé meglepő képet adnak az i. e.

3. évezredi Sziriáról, A íendelkezésíeáIló ilásos és régészeti
források szúkös§é8e miaft sziriát és Palesztinát mindeddig
csak a korabeli Mezopotámia és Egyiptom közötti, elmará-
dott kultúrájúterületnek vélték,áhol csak irástudatlan no-
mád törzsek éltek, Matthiae szeíint immáron be kell lát-
nunk, hogy létezett egy sziria és Pálesztirra egész terúletét
magában fogláló harmadik nagy gazdasági és politikai hatá-
Iom is ebben a korszakban, Eblával mint fővárosával, Ez a
jell€gzetesen kánaáni birodalom hatalmának csúcsán arra is
kepes volt, hogy uralJna alá lesse Mezopolámiát,
A keleskedelíni és diplomáciai szövegekben előforduló
több száz helynév között a bibliákutatók számára külónösen
érdekesek az otyan palesztioai helyekre és vazallus váro§okfa
való utalások, mint Hacór, Gáza, LáLkis, Megiddó, Akko,
Szinai, sől magá Jeruz.álem (Uru.alima i..
Alighaíem mégis azok á személynevek a legéIdekesebbek,
amelyek a Bibliában is előfordulnat. A pátliáIkák korából
például Ab-ía-mu (Ábrahám), E-sa-um (Ezsau), Is-ma-ilu
(Izmael), sőt ls-ra-ilu (Tzíael), a későbbi korokból pedig
Da-'u-dum (Dávid) és Sa-'u-lum (Saul). További é.telrne-
zésre a legcsábitóbb lehetőséget Ebrum (abibliai Eber) neve

35
 adhatia, aki az i. e, 2€0 és 2250 kőzőtl uralkodott eblai
dinasztia hsrmadik és egyben legnagyobb kiíalya volt. Ót
való§zinűl€ sarrukirl (közismertebb nevén szaTgon), Ak_
Md nagy királya helyezte Bbla tróniára egy biintető hadrára-
ta utánJ amelyben Eblát leigáztá, Ámikor azonban §arrukin
i. e. 2310 köriil meghalt, Ebíum Akkád elIen fordította
feg].vejeitJ es Akkád városait egy időre a saiát vaza]lusaivá
lette. Igy meradt ez egészen i. e. 2250_ig, amikor sarrukin
ünokára és A}kád királya, Naráín-szin levetette az eblai
igát, sőt magát a váTost is elfoglalta és felégette. Nem talt_
hatjuk tüzásnak, hogy felirateiban Tmdre eldicsekedett ez-
zel a sikerevel, hiszen ma mát tudiuk, hogy az ókori ülág
egyik nagyhatálmát hóditotta meg.
A pu§zta véleden játéka is lehet, hogy Bbíum, Ebla nagy_
hatalínúkirálya ugyanazt a nevet üselte, mirrt Ébe., atitől
a héberek §zármaztatták magukat. Még az is lehet véletien
€ybeesés, hogy az Ebrum idejéből szármaá feliegyzé§ek-
ben oly §ok bibliai név _ mint példáül Ábrahám és lzrrra_
eI - §zerepel. Pettinato szerint mindebból egyáltalán nem
követ*ezik feltédenül, hogy maguknak a pátriárkáknak a
töfiéneti igazolását taláIták meg, még ai}or sem, há _ ismét
egy egybeesés - az árab törtenetirók Ábrahám életéta §aiát
bagyonányaiknak megfelelően §zintén i. e. Z00 táiára tet-
tek. Mindázonáltal Pettinato §zerirrt v*ü is Dem zárha!ó ki,
hogy a2 Ábrahámra vonarkozó bibliai adatok válóiában a
Biblia kialakülása előtt 1500 éwel létezett, de utána hosszú
időie feledésbe meíült eblai kanaáni birodalom legeDdabeli
eE ékezetéiteste§itik meg.
Mindezeknek a kérdéseknek várr egy másik oldsla is,
amely még hos§zú ideig tató vitákra ad alkalmat. Az jzína-
el, Mikáél es más ha§onló nevek szerkezetükre rrézve theo-
phoriku§ak, azLz -ilu vsgy -éI to|daléktk egy i§ten [evét
ielenti, ebben s2 esetbeD El főistennek a n.vét. Penirrato
azonbsn kimrttattá, hogy Ébrum u.alkodáÜ idei€ít váltoás
vehet6 észre a tieophorikus toldálékok használatában,
amennyib€n az -?/ eleÍ) helyen a -yalu)-ól k§zdték hasz-
DáIni. Igy Mi-ka_ilu helyett Mi-ka-}€(w)-ot irrak és igy
tovább. Noha mindket toldalék egyeíte!firúen istennév -
akár egy isten egyedi neve, akáí egyszerűm magál az ..i5-
tent' ielentó §zó -, úgy látszik mégi§, hogy Ebrum király
ielentó§ változtatrÁsokat vezetett be Ebla vallási életében.
További vita táryya Iehet, vajon a )a(a) toldelék megfe-
|el-e a bibliai ]ahve-nak, az egy izíaeli islmnek, akinek a
neve a régebbi El-t váltotta fel, Mindmesetre aligbanem
sokan leszrrek, akik mgedni fognak a csábításnak, é§ ebbm
a toldálék-váltoásban koTai ielentkezésétfogiák lát ü annak
a folyahatnak, amel],nek soián a héber teológiai hagyomány
Elól Jahvéra tért át.
Ebla, azáz Tell Maídikh feltárásában íengeteg ásatási
4
-{ III. Ur,i dinasztia úalkodója,
L-r-Nammu által i, e, 2t0o kórül
epiftetett Ur-i ziktrorat, Erede
l€a Dégylépcsős volt, az utóbbi
eíekbúz iraki ható§ágok az első
Ép6ő magasságáig állitotiák
helyre
feladat varr még hátra, és további óriási munkát ielent a
szövegek megfejtése és értelmezése is. Nem kétsége§ azon-
ban, hogy új és fontos szakasz kezdődött el Ebla felfedezésé-
vel a Közel-Kelet történetének kutatásában, ami a bibliaku-
tatásra i§ nagy és taltós hatással le§z, A felfedezé§ már eddig
i§ kerek ezer éwel tette korábbra a KanááLnra, valaTíúnt a
kanaáni kultu]rára és nyelvre vonatkozó ismeíeteinket (lásd
az 5. fejezetet), EgyelőIe azorrban még nyitott kérdés,hogy
milyen érveket ad kez,iinkbe a pátriáIkákra vonatkozó bibliai
hagyományok tönénetj talóságát illelően,
Ezeket a hagyományokat a Telemtés kön},vének ll. feje-
zetébeíi,a 26. szákaszban kezdődő, Ábrahámról szóló elbe-
széléstartalmazza. A moída szerint AbíaháLm apia, Te.ah
a ,,káldeai Ur" városában éIt, Ábrahám itt vette f€leségül
sárát, maid Teíah és családia porrtosan meg nem hatálozott
időben a káldeai Urból HaJlanba (HáráJt) költózött. Terah
halála után Ábía1lárn innen indult eI KanaáLrrba, az ,,igéret
fóldjére".
A Káldeában fekvő Ur mindig is egyike volt a Bibliában
említett, szinte varázslatos hatású neveknek, valójában fél-
reérlésről van szó, Ur ugyanis eredetileg aző5i sumer város-
államok egyike volt, és egé§zm az i. e. l. évezredig - tehát
több mint ezeí é!,vel Ábrahám állitólagos ottáni születése
uüánig - seímifélekapcsolatban íem állott a káldokkal,
A Teremtés kön},vében a káldeai Ur váíosa tehát ítyilvánva-
lóan anaklonisztikus adat.
Mágát Uít a Dél-Irakban levő Tell el-Mukajjarral, a
Szurok-halommal azonositják, amely félútontalálható Bag-
dad és a Peízsa-öböl északi vége között. Haidan mellette
folyt el az Eufratész, de később a folyó megváItoztatta med-
37
Iét, é§ ma Írl]ár 9 kilométerre távolodott el a telltől. ott, ahol
valaha termékeny, öntözött mezők viíultak) ma sivatagi
pusztaság van. Az egykol hatalmas városból alig maradt
valaíYri láúató, kivéve a zikkuratot, amelyet legúiabban első
szintiének magasságáig az iraki hatóságok gondosan helyre-
állítottak.
Több mint ötven éwel ezelőtt a káldeai uí a korszak
kla§§ziku§ bibliai ásatá§ainat szinhelye lett. Ur városával
együtt ektor vált ülághíressé sir Leonard voolley is. A ti-
zenhárom évadon keresztiil mindvégig látványos eredmé-
nyeket hozó ásatá§i sorozat lg22-benkezdőűtt. 'woolley az
újdonságokra éhes éIdektódók bámulatára olyan királyi ha-
talom és gazdagság maradváLnyait hozta felszinre, amelpől
kofábban senki sem hitte volna, hogy az ősi Mezopotámiá-
ban egyátalában létezhetett.
A legjelentósebb leletek az I. Uí-i dina§ztia idejére, azaz
i. e. 2500 tájára keltezhető királyi temetkezésekből származ_
nak. Itt Uí királyait és királ),néit hantolták el, körűlvéve
őket a kiséretükhöz taítozó szolgákkal, akik elkisérték halott
uraikat és ú]rnőiket a másvilágra. LélegzeteláIlító volt a sií-
mellékletek bősége, az aranyból és drágakövekből ké§zült
remek tárgyak és ékszerek koll€kciója.
Ezek a gazdagon felszerelt siíok é§ a §zinte tömegmészár_
lásíautaló, hátboíZongató emberáldozatok l€galább annyira
felkeltették a kózérdeklődést, mint öt é!.vel előbb Tutanha-
mon egyiptomi sifjának a felfedezése, az Ur-i temetkezések
azonban 1500 éWel korábbiak.
Az Urban feltárt leletek közótt sernmi sincs, ami közvet-
len kapcsolatbán ál]rra a Bibliával, bár a bibliai beátlitottságú
voolley dédelgette azt az ötletetl hogy az egyik §írból szár_

sir Leonald wootley ásat᧠köz-

3a
Arany sisak és tőr lazútkó beraká- mazó, hátsó lábáin állva egy bokorról leveleket tépdeső kecs-
ss húvelyével: az i. €. 2500 iájfuót ke hires szobra nem más, mint annak a bibliai kosrrak az
vjrmázó Ur-i kiTáJyi temetőben .rOr.ép., fmnakadt a bozótban, amikoí Ábrahám
Elált gaz da8 §írmelléklet darabiai "-.tv a fiát, Iz§ákot (Ter, 22). sőt, később saját
csakn]em íeláldozt
masát is isvekezett meggyözni §uoolley arról, hogy a küályi
rem"erkezéÉk alani rétegekben az özönviz bizonyilékát talál-
la mep. Ecv doloP azonban kél ségtelenné váll, mégpedig az,
hoev á -kádea; Úr-, amely korábban egyszerűen a Bibliá-
bÁ előforduló furcsa névnek számitott. lényleg létezeí
valaha. Ez viszont sokak számára elég volt alrhoz, lrogy
r.iJr."i."t, l" ,,r.araeai Ur" végüt i. valóság, akXor Ábra-
hámnak szintén " létezö személ],nek kelleí lennie,
Amint a bibliai régészetaz l930-as években és azt követő-
en felvirágzott, a kutatók egy meggyőáen ható, tórténeti
éivénwsúalló .képzelésl ki Ábra}ám életéról
és vándorurjáról. Ur.
'behódolt más 'lakilonak oz hasonlóan, i, e,
sumer váfosokh
2350 köíúl Akkád kiráIyának, Sarrukinnak, maid
i. e.2l0okörúl az UI-Nammu király áItal alapitott III. Ur-i
dinasztia alatt visszanyerte hatalmát, mindaddig, mig i, e,
2oo0 körül n!,ugat felől éíkezó sémi nomádok le nem igáz-
ták. Bár Umak magának ekkor i§ sikeíült megó znie gaz-
dagsága ió .észét,Mezopotárnia életétriagyarámyú és zava-
ros"vindorlások dúlták fel ebben a korbán. Mi sem termé-
szetesebb tehát annál a feltevésnél- szól az érvelés ,, hogy
Ábrahám családjának aktor kellett nagy útiáía
kelnie. ami}oí Ur hatalína lehanyadon, 'elentősé
Milym i§ volt a váfos akkof, mikor útra keltek?gúA nagy
zikkurattót kissé ketetre, a királyi temetón tul woolley a
váLros egv részéris felúna, é§ ift nyert benyomás mély
hatásr g]a]<orolr a Bibliáról valö ^zelképzelösekre. A terülel a
va.os Ógyit lakónegyede volt: keskmy sikátorok és nyilt
terek zsúolt együnése. woolleyt nagyon meglepte a házak
é§ szentélyek ió állapota, helyentént 3 méter rnaga§ságig is
álló falai!:kal. Az építkezésszinte fényűző volt: kétemelete§

?9
 woolley ásatasai sof]á! az Uí-i ki-
rályi temetőben ezt a hatalma§
szelvényt táLrtá.k fel. Fenekén az
úgynevezett,,üzözöD-kori" !éleg
t€zdete (fel§ő §zintje) látható

magánházak tiz, tizenkét, §őt tizelnégy §zobávall keményre

égeten léglákból emell, vakolt és meszelt falak]<al.
woolley szerint Ábrahám Ur-ia virágzó, elegáLns város
volt, a kereskedeletEe alepozott maga§ életszinvon4llal,
rA helyi idegeDvezetők manapság még azt is megkiséllik
elhileEli a látogatók}a], hogy az egyik épület vatóiában Áb-
rahám lakóháza volt.)'wootley mindenkit igyekez€fi rábe-
szélni. hogy vizsgália felüI Abrahámra miot pátriátkára vo-
natkozó nézetét,Az ő elképzelése §zerint u8yanis Áb.ahám
nem egysz€rúerr sátollakó lromád volt, aki ki§ pásztomem_
zet§égét jobb remény§ég f§iében vezette útra, hanem fejlett
várostakö, aki keleskedöként a
karavánútiait iárta. "Termékeny Félhold" nagy
Uí iaíro§ínak voolley áltat feI!árt
Mindezekből a régészetieredményekből néhány általáno§ látónegyede, amely i, e. 2000 táiá-
következteté§ vonható le a bibliai hagyományok ősiségéíeés
Ablahárnnak miírt tört&leti személ},nek a létezésérevonat-
m keltezhetó. wooliey §zerint
Abrahám és családjá itt élhetett a
kozóan is. Korábban figyelme! kivül hag},ták a bibtiai h&- -káldeai Urbrn".
1n
gyományoknak azt a nyilváívaló ellentmondását, amely hol
beduEsz€rú nomádnak, hot birtokos nemesnek áblázolja
Abrahámot. Még csak húsz é!,vel ezelőtt i§ bfuki, aki euáto-
mlort Ur városába, minden cáfolal nélkiil hangoztathatta
iolna a nagyszenj amerikai rudós, az azóla elhunF W. F.
Albright szavait, aki szerint régebbí generáció néhány
"a
vaskalapos tudósától eltekintve, aligha akad ma olyan biblia-
történé§z, akit a pátriárkákra vonatkozó hagyományok törté-
neti értékétbizonyitó adatok gyoís gyarápodása ne győzött
vot:a meg",
A rádiiálisabb felíogású úi tudó§generáció munkásságá-
nak eredményeként manapság már senki sem lehet enrryire
biztos a dolosban. Kövessük azonban még egy rövid ideig
Albrightol é; Teremtés könyvének Ábrahám-elbeszélésél.
s nézziik, hová vezetrrek benniiLnket! A mezopoiámiai bibliai
tégészetgazdag aratá§t hozó má§ik helyszinén, Mfui ősi
váro§án át Hariánba iutunk.
Mári az Euffatész n}Trgati partián, sziíiai Erületen fek-
szik, tatán 20 kilométemyire é§zakra aZ iraki hatirÍtől. |933-
ig csat egy nagy kiteriedésü telként, Tell Haríri néven
ismerték, Ekkor szonban az André Parrot profe§szor vezette
francia régészeti expedíció elkezdte feltáíásái, és a leletek
oly meggyőző erejűnek és jelentősnek bizonyultak, hogy
Parrot plofesszor azóta i§ év.ől évre kitartóan folytatja a
muílkát.
Kiderült, hogy Máíi az ókori Mezopotámia egyik leg-
nacvszeóbb váfosa volt, aZ Eufratész középsó folyá§a vidé-
kéiek pedig etső városa. Két virágkoít élt meg, az egJik egy
iaő,e e_sen Áz ókori Ebla felemelkedésévetaz i, e. ]. évezred-
ben, egészen addig, mig az akkád Sarnrkin le nem igázta.
A másik, az előzőnél is íényesebb korszak az i. e.2, évezíed
€lején köszóntött a városra, és taltolt egészen 1750 triiáig,
amikoí Hafimurapi, Babilón királya lelombolta,
 Ennek másoük kor§zaknak a leglátványosabb bizonv§á-
a Mári: Zimrilim király i, e, 1750
ga egy óriá§i királyi palotal Mári legutolsó kiíá|yának, Zim- kórüli haralínas pálorájának €gfik
rilimnek a rezidenciája, Egyetlen hatalmas tömbje több nagy terme- A palotában több
mint háIomszáz, szobíokkál és falfe§tményekkel gazdagon mint háiomszáz helyiség volt
diszített szobát és udvaIt zárt magába. Falai még ma is
maga§an állanat, és a látogató nem tudja kivonni magát a
hely nagyszerűségének és szinte hihetetlen méreteinek a
hatása alól, Mindentinek, ati Urból az Euflaté§z mentén
utazott felfelé Halránba, amint ezt a bibliai adatok alápján
Abrahámról és családjáról is feltétetezik, egészen biztosan át
kellett utaznia Márin vagy a környekén.
Máriban a bibliai kutatások szempontjából a legéídeke_
sebb felfedezés a palota levéltára volt, az i, e,2000 és 1750
közé teheíó mintegy 25000 agyagtáblácskávat_ Ezekből a
kutatók alapos áttekintést nyertek a kolszak nemzetközi
politikájáfól és Mári királyságának társadalmi szervezetéről,
A táblák szövegeiben bibliainak tűnő nevek is szefepelnek,
amelyek máí felfedezésiik idején is óriási izgalmat keltettek.
Gyakoriak bennű]< a Bene_jaminának nevezett nomád sémi
törzsre való utalások) és ezt a bibliakutátók Iógtön ázonosí-
tották a héber hagyományok Beniámin törzsével. Mári egyik
sivatagi őrtisztie pétdául azt íítaj€lentésében, hogy a,,Bene-
jaminaiak tiizjeleket kúldenek". Éscsakugyán, a Benjámin
törzs túzjeleiíeJelemiás kónyvében (6: 1) van is utalás.
A törzs vezetőjének, Dávidnak a nevét is felfedezték a ilaoi-
dum szóbart, a Bene-jamina vezetőiének cimében; a szót á

42
 bibliakutatók éfie]nezték, és ennek alapján
"hadvezérnek"
aría következtettek, hogy a bibüai Dávid neve inkább mél-
tóságnév, és nem §zemélynév volt. Újabban azonban a ku€-
tók felhagytak azzal, hogy ezt a szöveglészt daliáumlak
olvassák.
Bene-jamina egyébként egyszerűen a ,,jobb kéz felé eső
népet", vagyis .Dél fiait" ielentette, és a mai kutatók egyre
kevesebb jelentőséget tulajdonitanat a bibliai eledetek kuta-
tása közben a nevekben észtelhetó hasonlóságoknak. A mári
szövegekben elófordul egy másik olyan név i§, amelyíől
korábban úgy látszott, hogy közvetlen jelentősége van a
Biblia számára. Ez pedig a habiru név, A habiruk állandóan
nyugtalankodó, rablókból és fosztogatókból áIló csoport,
törzs vagy íétegvolt, amely hossá időn keresztúl nehézsé-
geket okozott Mán hatóságainak. Sok kutató rögtön a hébe-
rekkel hozta Őket kapcsolatba,
Teljesnek tűnt teMt ez érvek láncolatg: a mári források
Benjámin fiainak es a héberek tóízsének vándorlásáról és
olyan szokásairól beszélnek, amelyek Izrael fiainak évszáza-
dokkal késöbbi szokásjogában ismét feibukkan ai. sok
minden kétségtelenúlAbrahám, a legelső héber pátriárka
koránát állapotaira lát§zott uta]ü. Árra lehetett gondolni,
hogy a hébelek sajátosan önálló népként, jól bizonyíthatóan
Máriban léptek be a közel-keleti történelem keretei kózé.
Manapság már egyáltalában nem tartják nyilvánvalónak
a habiruk és héberek Azonositását. A hábirukat 2z egyiptomi
foffások is eí ítik, de határozottan egy iellegzetés tá$adal-
mi rétegüek, és nem etni}ai csoportnak tartiák; helyhez nem
kötött bandáik z§oldosoknak vagy épitőmunkásokna} §ze-
gődtek el, va8y egyszerűen rablásból és útonállásból éltek.
sőt mi több, a nyelvészek még azt is kétségbe vonják, hogy
bármiféle igazi összefuggés lenne a két §zó, á habiru és a
hébel között.
Végúlis, a lelőhely minden nagyszelűsége és íendkivüli
történeti jelentősége ellenére Marinak manapság elég kevés
köze van a bibliai szempontokhoz. Az l930-as évek lelkese-
dé§e és bizonyo§nak vélt feltevése jórészt a múlté.Az a
§zilárdnak látszó nézet, hogy Mári és ÁbraháLTn közőtt törté-
neti kapcsolatok voltak, többé máI nem ösztönöz a koíábbi
bizakodásra, mint annak idején, amikor Albright plofesz-
szoít a máíi levéltáLí győzte meg arróll hogy Ábrahámot
telies bizonyossággal a középső bronzkor kezdetéle, azaz
i. e. 1900 tájára keltezze, és íeltegye lóla, hogy a
A8ya8tábla Máriból: Kalkemis Urból" iídl t el nagy jelentőségű útiáIá, Márit érintve "káldeai
é§
kiíályá.ak tevele Zimrilimkirály- haladva a mai Törókországoí ke- ^2
Euftatész mentén fólfelé
hoz, amelyben két, biín elkóveté-
sével vádolt f&fl - vagy ha a vád resztÜl a Harlánnak nevezett helyle,
hamisnak bizonyulna, a rágálína- A mári szövegek Harráat nl,ugati sémi tözsek vallá§o§
zó vádló - égetésselváló megbün- központiána]< emlitik, ahol szín, a holdisten temploma ál-
Érésétjava§olja lott. Bizonyára fontos kereskedelmi állomás is volt egy Me-

43
zopotámiából Eszak-sziíiába és onnan tovább Palesztinába
és Egyiptomba .vezető régi karavánút mellett. A Teremtés
könyve szerint Abrahám 75 éves korag élt Harránban, ami-
ko. az Úr elküldte őt KaDaá,nba, az ,,Ígéretföldiére".
Sok kutató szeíint nem Uí, hafrem Harrán volt a pátriár-
kákra vonatkozó hagyományok igazi keletkezé§i helye. sze-
rintük a ,,káldeai Ur"-!a vonatkozó utalás későbbi és anak_
ronisztiku§ betold᧠a történetben, és emlékeztetnek arlaj a
Biblia szerint Harrán vjdékén törtéDt esetíe, amikof Ábra-
hám elküldte szolgáját, hogy fia, Izsák §zámáfa feleséget
hozzon (Ter. 24). lz§ák később ugyanitt, ,,Aíám §íkságán"
(Paddán-Arámban) küldte el a saiát fiát, Jákobot, hogy áz
enyja testvérének, Lábánnak a házából hozzon magának
asszon},t rTer, 28),
Ugy rudjuk, hogy Abraiám családiávál vagy nemzetségé-
vel Harránból dél felé, a l00 kilométefnyire levő sekembe
(sikembe) merrt. A Biblia nem tesz emlitést arlólJ ho8y
útián mely váIosokat érintett, Azok a kommmtátorok, á}ik
kereskedőnek tartották) arról a nagy karavánútról szólnak,
amely a látogatókat még ma is hatalmas fedett bazáíalj a
Jrl&kal vonzó Aleppón é§ a legíégibbtradíciókkal rendelke-
ző közel-keleti városok egyikén, szíria fóvárosán, Damasz-
kuszon át vezet, maid onaan tovább halad délre a Genezá_
í_et_tó és Izrael felé. Azok véleménye szerint viszontJ akik
Abrahámban nomád pásztolt látnak, la§§úbb ütemben vo_
nult településről telepúlésre, egészen KanaáLrrba érkezéséig.
szerintük Ábrahám életmódja nem kii4önbözött a mai sátor_
lakó beduinokétól, beleértve e sivatagi népek törvényeit é§
közösségi szoká§ait is,
Mindkét feltevés felveti viszont azt a kérdést,amelyet
manapság a fiatalabb kutatók egyre makacsabban fel is tesz-
nek: útra kelt_e egyáltálában Ábra}ráJn? végül is élő személy
volt-e a pátíiárka?
Az Abrahárrra vonatkozó hagyományokat újabban két
könyv is közelebbről vizsgálta. Az észat-kaíolinai Thomas
L. Thom§on The Histoticity of the Patriarchal Naftatbes
(A pátriárka-elbeszélések történetisége) címmel íí könyvet
1974-ben, a tolontói egyetemen dolgozó John van setefs
pedig t975-ben publitálta Abvham in History and Traditi-
ofl (Abrahám a történelemben és a hagyományban) cimú
mun}áiát.
Mindketten alapos vizsgálat alá veszik azt a hagyományos
nézetet) ho8y Áblahám személye otyan nomád örökséget
nikröz, illetve sűrít magábá, ámely a középső bronzkod Má.i: rcrmékeDysé8istennő élet-
Iégészetiemlékekból olvasható ki, és egymástól függetlenűl
m8y§águ szobrá, eely az
"élet
vizét" csorgátjá e8y edenyből,
mindketten ama a következteté§le jutnak, hogy ez a nézet A vizet a §zoborba öntótték, és
nem felel íneg a valóságnak. azon kere§ztiil jutott az edenyb€J
Mi$dketten úgy látját, hogy a pátriáíkák történeteibm Inaid abból fotyt aIá a halakkál
található törvények és az a társada]íni háttéT, amely ezekben

u
ÁbiJhám feltételezett útvonata a
UfMI" a palesztinai se-
"káLldeai
kemig és egyiptomi utazá§ának
a korai (azaz köáp§ó bronzkori) régé§zeti forrásokban tiik-
röződik, az i_ e_ elsó evezíedi forrásokban éppúgymeglan-
íak, mint a második éYeaediekb€n. Rámutatnak atra, hogy
a Bibtiában elbeszát tórténetekben számos eg},másnsk el-
lenrnondó adat va& Eélye§m szeínbeszá]llrrak azzal a felfo-
gássalj am€ly a Bibüa minden §zavál szó szerint vesi, és a
benne találhetó elbe§zélesek atapján úgy akaria rekon§truái-
ni a Kózép-Kelet órténeLnet, hoay 6sszhangba hozA őket
a Máriban !ágy máshol t lálr levéltárak forrásada€ival, sőt
segii§égütkel e for.á§okat is éftékeli.
A Yita tehát lélyegében arról folyik, hogy a bibliai törté-
neteket mikor és miért i€yezték Ie. Ákalárros és nem eiéggé
á€ondolt felteve§ szerint a pátfifukákkal foglalkozó történe-
teket elő§zör a sáihagyomány óíizte: a nomád üraeüek
45
 tábortiizeik mellett mesélgették őket többó-kevésbé változ-
tatás nélkül mindaddig, IlJíg az l. e. l0, században, Dávid é§
salamon korában, végül irásban is l€iegyezték őket. Má§
kutatók ezzel szemben úgy vélik, hogy a Biblia első könyveit
csa]< ióval később rögzítették írásbanJ mégpedig a babilóni
fogság idején, az i, e. 6. századbán (tásd a 1l. fejezetet). Erre
a m€gállapításra íöleg a szövegek nyelvészeti és irodalrni
elemzése alapján jutottak, de szerepet iátszottak benne a
társadalom szerkezetével kapcsolatos meggondolások is.
Ezek szerint a száLrnűzetés okozta megrázkódtatások tették
szúkségesséa történeti múlt átfo8ó képének meg.ajzolását
es hang§úlyozásátJ egy otyan történeti látószög kialakítá§át,
amely a hébelek nemzeti öntudátána} és az áltálut tisztelt
istenekhez fúződő sajátos kapc§olataiknak valós keleteket
adhatott.
Mindez még manapság is élénkvita tárgyal hiszen a kér-
dé§eket több oldatíól lehet megközelíteni. Tudnunk kell
azonban, hogy maga a kérdésteliesen nyilott.
Attól a pillanattól kezdve, hogy ÁbTahám megé.kezik
Kanaánba, a pátriárkákkal foglalkozó hagyományok nem
sok bizalmat keltenek történetiségiit hitelessége iránt. Az
elbeszélé§ekben sok a folklori§ztikus elem, anakroniz.mus, az
ellentmondás, a követ*ezetlenség. számos történet egész
egyszerűen átértelmezés eledményeJ azaz csak azéítszÜlet_
tek, hogy helynevek vagy saiátos helyzetek - igy például a
tizenkét törzs létrejöttét megmagya.ázzák veliik, vagy bi_
zoüyitsák az izraeliek, valamint a moábiták és az aíDrnoniták
közötti ellen§égeskedések (az utóbbiakat a Lót és
leányai közötti vérfertőzésből §zületők leszármazottainak
'ogosságát
ta.tvá) és igy tovább.
Jellegzetes példa eííeLótnak és feleségének, valamint
szodoma és Gomorra pusztulá§ának a története. Ez az egyik
legemlékezetesebb elbeszélése a TeíemtéskónyvénekJ tele
katasztrófákkal és rémülettel, § egyben olyan egyetemes
témát is feldolgoz, mint az isteni harag és biirrtetés. A Holt-
tmge, sókéreggel boritott partiai]xáll 457 métemyire a Föld_
közi-tenger szintie alaft, ahol állitólag szodoma és Gomorra
falai egykor állottakJ a látogató jó képet kaphat aííóll hogyan
is iöttek létre az ilyen legendák,
A földön mindenütt, ahol különös felszini alakzatokkal
találkozudkJ a Réphit mindig élettel tölti meg azokat. Ilye_
nek például Angliában a wookey-i boszorkány, vagy Izlan-
don a furcsa alakúra dermedt lávafolyamok, Ezeket a néphit
törpéknek és manóknak véli, amelyeket a felkelő nap készü-
letlenúl talált, és kővé változtatott. A Holt-tengel paíiairr
igen egyszerú rájönni annak a mesének az ercdetére, amely
szerint Lót felesége ,,férje mögül hátrapillantott és sóosz_
loppá változott", hiszen itt minden sóból van, a tengert
övezó egész hegylánc tiszta sókristály. Maga a Holt-tengel
is 32 százalék sót tartalmaz. Evszázadokon át sz erődó fr^-
gányosan álló oszlopokká koptatta-csiszolta e meredek leitók
tetején kibúvó kiilörrös §óalakzatokat, amelyeket €y m€bA-
táíozott irártyból nézve akár nőaláknak vagy aíébfázolá§-
nák is vélhetün]<. Az emberek szodoma és Gomorre elprrsz-
tulásánák történetében mindig is előszeretettel láttak vata-
milyen megtörtént eseményt, talán vulkánkitörés okozta
katasztrófát. Az elbeszélés valószínúleg olyanfaita képződ-
mény lehet, mint Atlantisz legendáia. Eredetileg ennek i§
lehetett valami valós történeti magja, de a sziget előszako§
pusztulá§át a hagyomáLrry mégis az istenek biintetésének
tulaidonitotta, amit a szigetlakók gonoszsága idézett elő.
Atlanlsz esetóben valószínűleg az i. e. 1450 körül pusztító
r.ulkánkitörés következtében a szantorin szigetén beteme-
tett, romrná vált t€lepülé§ §orsa indithatta útiára a legendát,
vagy pedig maga a legenda született meg azért, hogy meg-
magyarázza a pusztlrlást. De a régészek és a délibábot keíge-
tők mindm igyekezete ellmére, sem a partonJ §em a Holt-
tenger part mmti vizeiben, sem §ziddrm völgyében mind-
eddig nem került elő egyetlen bibliai váro§nak a maíadváLrrya
sem. szodoma, Gomorla és Lót sóbalvánnyá váiltozott fele-
sége igy csak a legendák vitágában kapott örök életet,
Azok, akit a Biblia vallá§os és kultulális tradicióin nevel-
kedtek, esetleg sértőnek tarthatiák, ha az Ószövetség állitá-
sáit, tehát magát a ,,szentírást" kell kérdése§§é tenniint. Ha
azonbarr táígyilagos módon a történeti hitelességét vizsgál-
iut, az még nem iele i azt, hogy irodalmi nagyszelű§égét
vagy teológiai mélységeiti§ kétségbevoniuk. sok teológus
viszont elég hiábavaló módon azzal szorítia saíokba ónma-
gát, hogy ragaszkodik a következő okfeitéshez: mivel a Bib-
lia I§tennek egy kiválasztott nép törtéíretébe való tudatos
beavatkozását irja le, magának a történetrrek vagy teljesm
hitelesnek kell lennie, vegy egész egyszerűen soha nem tór-
tént meg, Pedig kialakíüatunk a mr tról egy olyan képet is,
ámely nem §zigorúarr vett történelem, hogy keletet adion a
múItról alkotott olyan íelfogásnak, amelyet a töTténetírással
semmiféle kapcsolatbáí rrem álló tényezők sugallnak.
Nagyon is emberi tulaidonság az, hogy ilyen és hasonló
képzetekr€ bizonyságokat akarunk találni, valamiféle fiZikai
tény€zőt, amely aztán tiszteletiink tárgya is lehet. Ez akkol
is megteíemti a bmsósége§ kapcsolat érzetét,ha maga a
tényező nem is valóságos. A PátriáLíkák esetében kiváló péida
erre Ábrahám állitólagos sírhelye HebTon városában) áúe-
lyet zsidók, kere§ztények és mohamedánok egyaránt nagy
tiszteletben Té§zesítenek.
Amlkoí i. sz.7. században Mohamed mega|apiíotta az
^z rnind az Ó-, mind az Úiszővetség főbb alak-
isztáir vallást,
jait egyszeíúen teljes egésziikben átvette. Így a mai moha-
medánok Mózest é§ Jézust egya.ánt nagy plófétaként tiszte-

47
lik. Az erabok ősének pedig Izmaeltj Ábraháíímak egy
e_gyiptomi ágyasától, Hágariól született flár tartiákJ igy maga
Abrahirn i§ bekerült az iszlám vall᧠reídszerébe. A törók-
o$zági HaEán mellett ezért §zenteltek egy halastavat ÁbTa-
hám emlékezetédek. A Biblia azt i§ megíTja Ábrahámról,
hogy a Hebíon melletti Makpélában, a hettita szát7\azásíl
Efron.ól uá§árolt egy telket a íaita fekvő barlanggal (Ter.
23). Zarándokoknak és turi§táknak mutogatrrak is a hebroni
mec§et tövébm egy iíeget azza|, hogy ebben temette el
Abrahám a fele§égél, sárát. sőt, ez a baílan8 ]en a }rárom
nagy pátriárka tiszreletrcl övezelt temet}ezöhe|yévé, Ábra-
hám, IzsáLk e§ Játob §irjává, az i. sz, 7 . századb^iaz úi vallás,
az iszlám hívei pedig azért erneltek itt rnecsetet, hogy eTr é-
keztesseíek aTrai a iudaimus es az iszlám alapitói ugyan-
azok voltak.
Mirrdebben az az egyetlen vitathatatlán tény, hogy a heb_
roni barlang egészm bizonyosan nem azonos a Biblüban
§zerepló makpélai barlanggal, hiszen az előbbi valóiában egy
emberkéz alkotte viztáIoló medence, amely valáha gondosaíl
ki is volt tapasztva, hogy a víz ne sávárogjon ki belőte. De
ielent-e ez bármit is azok számára, akik hisznek vallásuk
i§tenéberr?
Vi§szatérve történetünt fonaláboz: még ha a pátriárkák
ott nyugodí!"ának is valahol a írrakpélai barlangban, bibüai
lörténetük nem zárulr le. sorsuk egyelőIe nem Kanaánba,
az ,,Igéret ldldiére" vezérli őket, hanem egy másik. idegen
helyre, Egyiptomba.

Bedui! tábo. á Negev-§ir?ta8ban,

sok kutato a beduinok uomád élet-
módiát Ábíaháínna} a Bibliábán
elbe§zélt váadorlá§fioz ha§onlit's

A hebroni mecset. A hsgyom,íny

szüiDt itt, a makpélai ba.langba.E
volt áZ ősatyak temetkezőhelye
 3. Az egyiptorni szolgaság

Afrikát és Ázsiát avörö§-tengert a Földközi-tmgeírel ösz-

§zekötő szuezi-csatoma választia el egymástól. Körülbetül
itt húzódott Egyiptom északkeleti határa is. Egyiptor§ az
egyik, Mezopotámia a másik végén feküdt a
"Termékeny
Félholdnak", és közöttiik ütközőállamként ott voltat Palesz-
tina és Sziria, valaínint a hataImas kiteriedésúSzinai-félszi-
get.
A régmúltbaía palesztinai és még távolabb la&ó áz§iai
népek rendre átléptékezt a hatáívonalat, hogy mint kereske-
dők, hóőtók, foglyok, munká§ok vagy egy§zeTűen csak mint
élősködők része§úlienek a nilusi civilizáció ga"dag§ágából.
A Biblia §zerint ilyesféte bevándorlók voltak arrnak a sémi
törz§nek, nemzetségnek vagy egy§zerúm c8ak népcsoport-
nak a lagjai is, akik lzrael fiainak nevezték magukat.
A bibliai történetek szerint Izrael fiai poDtosan 430 év€t
töltöttek el Egyiptodban, at!ól kezdve, hogy egy ehség ide-
követték oda Józsefei, egészen addig, amig Mózes veze-
tésével kivonultak onnarr, hogy átköltözzenek Kanaánba, az
'én
.Ígéretföldiére" (Kiv. l2:,lo). Az ilyen poírtosságnak mag
kelleíre kónnyitedie, hogy az izraeli törzsek egyiptomi tar-
tózkodását tőíénetileg is megbizható keretek kózé helyez-
hessiik, hiszen Egyiptom íöíénetétszámos forrás alapián iól
ismeriii&, sőt, maguk a bibliai elbeszélések is tele vannak
életsze!ú részletekkel,
Ennek ellenére a kutatók mindmáig aefu jutottak egyetér-
tésre abban, hogy rrrelyik tórténeti koí§zakra tehetjúk József
A Bgri Haszán-i sir falfesEíeiy€i. érkeze§et e§ ez egyiptomi udvarban való ielentős hatalomra
A felső §olbsn jobboldalt ket iutásáB vegy a szolga§ág ideiét, amikor Izíael gyermekeit a
egyiptomi hatáóI-tisztviselő ólom- fáLraók mu.kefetúayelők alá íeDdelték, e§ nehéz muhkáía
szulfiddál (gálenittel) megrakoft kényszeútették; vagy az Egyipbmból való meaekülést és a
sémik c§oportiát ki§éri vörös-tengeren való csodálatos árkelest. Akádnak természe-
tesen olyar kutátók is, akik ege§z €yiptomi köziáték
A giccs hátáíát súroló €8yiptomi megtörtéDtét keld€sessé teszik, ^z vagy l€alábbis kétségbe
tátkép a Nilu§ termékeny siksága
fólött emeIkedó három gizai pi.a-
vonják, hogy az úgy zailott volna le, ahogyan a Biblia besá-
missal, amelyek évszá?ádokon ke- mol róla.
rcsí mindvégig mély benyo- Énehézségek egy re§ze absl e!ed, hogy az Égyiptombaír
mást gyakoroltak a §ivatsgból ér- felfedezett korabeü források nagy száma ellenére mindrnáLig
kező, éhin§ég űzte bevándollókía egyetlen olyan adat §em kerúlt elő, amely az izraeliek egyko-
d ottlétéreutalna. Nem eír itit Józsefet, a fá.aó íőemberét,
egy szó sem e§ik Mózesről vagy az Egyiptomból vató látvá-
nyos mmekülésről és az üldöző egyiptomi hadseleg meg-
§ernmisüléséről.
Éppen ez a hallgatás segít azonban hozzá ahhoz, hogy á
gazdag bibliai hagyományt még szélesebb történeti k€retek
közé állithassuk.
A Pale§ztinából Egyiptomba való átköltözés természete-
sen nem az első ilyen eset volt a Biblia és Egyiptom kapcso-
latában. A pátliárkakíól szóló legendák i§ megemlítitJ ho8y
valamikoí maga Abrahám is élt egy ideig E8yiptomban.
A Teremlés kónyvének 12. fejezete ída le, hogy amikor
Pale§ztinában éhségtört ki, Ábrahám lemeírt Egyiptomba.
ott-tartózkodása alatt rábína sárát, hogy ne mondra magát
feleségének,hanem húgárrak adia ki magát, mert attóI tar-
tottj hogy az egyiptomiak őt mint férjet megölik, azért, ho8y
az akkor ugyan már hetven éven felüli, de szép asszonl,t
maguknak szeíezzék meg. A csel bevált: Sárát a fáraó háre-
mébe vitték, Ábrahámmal pedig iól bántat miatta. Egyszer
azonban Jahve a fáraót é§ háza népétaz akaradanul elköve-
tett házasságtörés bűne miatt csapás§al sütotta, és emiatt a
fáraó Ab&hámot és sárát kiűzte Egyiptomból.
Az Abrahám egyiptomi tartózkodására vonatkozó leghi-
resebb .bizonyiték" a Kairótól mintegy 300 kilométernyire
délíe,a Nilus partján fekvő Beni Haszanban, egy magas
rangú egyiptomi tisztviselő siriában talált falfestmény.
A kép harminchét sémi típusúemberből és megrakott ösz_
vérekből álló csoportot ábrázol, amint hatáórtisztektől ki-
sérve a Beni Haszan-i határállomásnál átkelnek Egyiptom-
ba. A festínényi. e. 1890 tájáIa keltezhető, és mivel ez az
időpotrt sok kutató §zerint megegyezik a páüiárkák koráválJ
követlezetesen úgy emlegetik a képet, mint egy akár Ábra-
hám nemzetségének vagy családjának is felfogható nomád
vagy félnomád sémi csoport ábIázolását, amely éhinség ide-
jén Egyiptomban keresett menedéket, A fesünényen látható
egyes alakokat tartották már zenészeknek, vándorkovácsok-
nakJ egyszerű bedüinoknak, sőt ú§tfoltozóknak is, A képhez
tartozó feliratból azonban az derül ki, hogy olyan ólomszul-
fid (galenit)-rakományt szállitó keleskedők voltak, amit
sz€mfestésre és gyógyszerként is használtak, és minden jel
szelint nem is Palesztinából éIkeztek, hanem a vörös-tenger
melletti hegyekből, ahol az ólomszrrlfid bányászata folvt.
szines csikozá§ú ruháikban néhány kutató József ,,sokszinú
kóntösének" előkópét véli felfedezni (Ter. 37:3), de a leg- A szakkalái lépcsős piramisJ a leg-
úiabb szövegelernzések kimutattá*, hogy a régebbi bibliaki-
korábbi monmentalis kóépit_
mény E8yiptomban i. e. 2750 tá-
adások e népszerúvévált kifejezóse egyszerú forditási félre- járól, Az előtérbetr a templomkör-
éíés,és valójában ,,hos§zú, ujias köntósről" van szó, zet maradványai láthatókl vala-
Pusztán az a tény, hogy a Beni Haszán-i festménynek mint egy hátá! fekvő, befeiezetlen
semmi köze §incs Áblahám történetéhez, még nem zária ki

50
 .. ,,..I
§'"-g

:,)
Ábrahám egyiptomi tartózkodásának lehetőségét. Más
egyiptomi forrásokból világosan kitűnik, hogy Egyiptom és
különösen a keleti Delta-vidék általában véve mindig is kész
volt befogadni és segiteni éhínségideién a nélkülöző íomád
sivatagi lörz§ek tagiait. Sok olyan, idegenek számáía belé_
pé§t engedélyező hivatalo§ imtot ismediírt, amelyek még azt
is megielölik, hogy mely legelőkre teíelhetik nyájaikat. A lé-
nyege§ itt az, hogy efféle bevándodások Eglptom egész
története során előfordultak, igy egy-egy ilyen es€t nem
szolgálhat bizonyitékul Ábrahám állítólagos beiövetelére.
Pusztán irodalmi jellegű meggondolásokból kiindulva,
érvek kínálkoznak arra, hogy a legendának aligha van bármi-
'ó
íéletörténeti alapja. Figyelemre méltó, hogy a Teremtés
köíyvében három§zoí is előfordul az a csel, amellyel Ábra-
hám élt, amikor nem vallotta be, hogy Sára a felesége, és
húgának iiirrtette fel, hogy megmentse saiát életétés meg-
gazdagodion. Ábrahám maga i§ még egyszeí alkalmazta a
cselt AbimelekírélJ GeIár kiíályánál (Ter. 20), és fia, lzsák
szinten Abimeleknél (akit a Biblia anakronisztikusan a frlisz-
teu§ok királyának nevez) játszotta el ugyanezt §aiát feleségé-
vel, Rebekkával. Apátriárkákrg vonatkozó hagyományokról
irott könyvébed Jobn van sete$ úgy érvel, hogy itt egy
küönböző változatokban a pátriárkákhoz kapcsolódó nép-
me§ei elernről van szól amelyet bizonyos teológiai és erkölcsi
sajátosságok kiferezésérehasználtak fel.
Mielőtt tovább lépnénk,célszerúle§z, ha Egyiptomot
poítosabban elhelyezziik a Közel- és Kózép_Kelet széle-
sebb történeti összefüggéseinek keretében. Egyiptom már
ősrégi birodalom volt, amikor i. e. 1890 körül a Betri Ha§z-
szaíI-i sir feslÍnényei készijltek. A Nilus termékeny völgyé_
ben évezredekig éltek vadászó-gyújtögető népek, ametyek
idővel, mint má§utt, itt is beleolvadtak a letelepült, falutat
és városokat építő, a földek termékenységétmár tervszerű
öntözé§sel i§ növelő földművelőkbe, vagy etvándoroltak elő-
lii(,
Az írásban is rógzitett törtérrelem Egyiptomban ugyanat-
kor vagy valamivel később kezdődött el, mint Srrmelben, a
,,Termékeny Félhold" másik végén,amidőn i. e. 3100 körül
egy Ménészneknevezett király) az I. dinasztia alapitóia,
egyesitette Al5ó- és Fe]ső-Egyiptomol. Egyiptom első na8y-
trara|rni korszakát az Obirodalom korának oevezzük, amely
i. e. 2700 körül a III. dinasztiával kezdódött, Egyiptom
ekkor feilődött igazi civilizációváJ ez a nagy pirami§ok épité_
sének kora, amely a §zákkarai lépcsős piramis épitésével
kezdődött, és i. e, 2600 körúlJ a naey gizai pilaíri§ épitésével
érte el csúc§pontját. A piramisokat általában a világ legősibb
kóépitínenyeinek tartják, de ma már §rdiuk, hogy Nyugat-
Európa nagy sirépítírrényei,á megalitok, és Málta őskori
templomai valójábán sokkal régebbiek. A piramisok viszont

52
A gizai Kheopsz-pirámis; az elő- a leghatabnasabb épíoírények,amelyeket a föld valaha is a
háá hordott, őriive és kisugározva
^z
Óbirodaiom i. e.
2?oO és 2200 közótti fél évezredének mindeí hatalmát és
nagyszerúségét.
Az Óbirodalom urálrna a VI. dinasztia végével anarchiába
torkollott, és Egyiptomot csak 2000 körül sikerült ismét
egyesiteniúk a XI. és XIL dinasztiák eíős keá fáíaóinak,
létrehozva ezzel a Középbirodalmat_ olyan királyok alan,
mint például III. szeszósztrisz, áki közvetleuúl a Beni }{a-
szan-i falfestnény etkészülte utáni időben volt Egyiptom
üralkodója, az oÉzág a kultura és a gazdAgság hihetetlen
arányú felvirágzásánák örvendett, politikai, katonai és ke-
reskedelíni bdolyá§át pedig egész Palesztinára é§ sziria
nagy részérei§ kiterj€sztette.
Az i. e. 18. század folyamán azonban elhalváLn},ult a Kö-
53
 zépbirodalom hatalma és fénye is, a központi hatalom ismét
bomlani kezdett. Alsó-, azaz Eszak-Egyiptomot külső, a
sémi népcsoporthoz tartozó hóditók vagy bevándorlók fog_
lalták el, akiket az e8yiptomi történetirók hijtszószoknak (,,a
puszták fejedelmeinek"r neveztek, Úgy Iátszik. ho8y lassan-
ként sziváíogtak be a Delta_vidékre, ahol a központi uralom
gyenge volt, és ott létrehozták a fáIaóéval vetélkedő kifáIysá_
gükat. Az i, e. 3. században élt egyiptomi történetíró, Ma-
nethón szerint egy kelet felől inditott véres és vad hóditás
eredményeként iutottak uralomrá; ma viszont a kutatók a
hódítás-elmélet helyett valószinúbbnek taítiák, hogy a hük_
szósz hatalom hosszabb idő alatt e.ósödött meg annyira,
hogy végül i. e. l ?00 körül a jóvevények §aiát dinásztiájukat
is megalapitották. Felső-(Dél_)Egyiptom azonban továbbra
is az ősi thébai uralkodóház feieinek iíányitása alatt maradt.
Manethón szeíint a hükszósz királyok a Delta-vidéken,
egy Avari§z nevű helyen állították lel székváíosukatl benne
nem kevesebb, mint 2400ü) katona §zámára szolgáló lakta-
nyákkal. Avarisz valahol az é§zakkeleti határvonal mellett
lehetett, de hogy pontosan hol, azt nem tudiuk. Holléte a
bibliakutatók számára több az egyszerű tudósi érdeklődés-
néI, mivel jóval a hiikszószok kiűzése utáfr a xlx. dinasztia
n€y hatalmú fáraóia, II. vagy Nagy Ramszesz úijáépittette
Avariszt a Deltában levő kilályi székhelyekent. Piramesszé-
nek, azaz ,,Ram§zesz háZának" nevezte el; a várcs a Bibliá-
ban Ram§zesz néven szerepel, és egyike annak a két kiíályi
raktárváíosnak vagy kincsőrző hetynek Gós€f' loldjéí\, azaz
a keleti Delta-vidéken, amelyeknek az épitésérea szolgaság
ideién Izrael flait kényszeíitették(Kiv. l:ll).
Egészen mostánáig Avaíisz/Ramszeszt általában a Szán
el-Hagar nevű mai halászfalu mellett fekvő régi egyiplomi
város, Tanisz lomjaival azonositották, amelyeket századunk
huszas és harmincas éveiben a srrasbourgi egyerem megbi-
zá§ából Pierre Montet tárt fel. Montet profes§zol nagy ki-
teriedésútemplomromokat talált Taniszban, sok hatalmas
szoborral, szfinxekkel, emlékoszlopokkal (obeliszkekkel) és
kőtábláLkkal (sztélékkel),többijkön IL Ramszesznak vagy
utódaina} a nevével, de előkedltek gabonatárolók és raktáí-
háza} maradványai is. minr bármelyik más ősi egyiptomi

Le8úiabban azoí|ban az egyiptológusok azon a vélemé-

nyen vaírnak) ho8y Avalisz nem Tanisszal ázonos, hanem
e8y attól 30 kilomételle délre fekvő lelőhelyen, egy Khata-
na-Kantir nevú falu mellett kell keresni. A, E8yiplomi
Régészeti Felúgyelőség akkori ásatási igazgatója, dr. Labib
Habasi ezen a lelőhelyen királyi paloták es templomok bizo-
nyitékaira bukkant, szobrokhoz és obeliszkekhez §zolgáló
talapzatokkal, báI a n},ugodt, békéstáion ma már semmilyen
kiemelkedő épitrnénynem látható. Az ásató §zerint a hiány-

54

IIL Szeszósztrisznak, a xII. di
.asztia harcos ki.ályának gr]ínit
szobra, A fáíaó több hadiárátot
vezetett Palesztina és Sziria ,,nyo-
morult esiai népei" ellen
zó §zoborműveket szándékosan távolirották el iDD€o, €s Ts_
niszban későbbi időkből szárínazó kőalapzetokre áütották
fel őket, azt a benyomást keltve, mintha válóiában II. Ráfu-
szesz épittette volna Taniszt, jóllehet tudiuk, hogy a váms
az i. e. tl, században épült.
Ezt az elínéleteiféíyesenbebizoíyitotta dr, Manfied
Bietak, a Kailói oszírát Régészeti Intézet vezetője) aki a
Khatana_Kantirtól mintegy 2 kilométerre déIre levő Tell
al-Dabaa nevű lelőhelyen folytatott ásatásokat. Ez a teleí,ú-
léshalom a Nilus hajdani legkeletibb ága mellett fekszik.
Bietak feltárásai §orán olyan rétegződési sorrend kerük nap-
világra, amelyben kétségetkizáíóan azono§itani lehetett a
hükszószok korának maradványait is: az egyiptomi Közép-
birodalom telepúIésiszintje idlött egy olyan réteg feküdtJ
amelynek anyaga §émi jellegű, és Palesztinához fieg Sziriá-
hoz köthető. Majd egy hosszú települósi sziinet után a lI.
Ram§zesz kori nagy újiáépitésekkövetkeztek.
Dí, Bietak íészletesenrekonstruálni tudta a terület régi
helylajzát is. Kimutatta, hogy Khatana-Kantir és a Tell
al-Dabaa e8y és ugyanannak a városnak a részei voltak, és
kiváló adottságú kikötő i§ tartozott hozzájlk. Az í. e. 12.
§zázgdban azonban áz a Nilus_ág, am€ly addig a kereskede_
lem fö útvonala volt, kezdett feltöttődnij nagy erőfeszitések-
kel próbálták kotorni, é§ tápc§atorná&at is épilettek hozzá,
amint az a terúleten levő mesterséges ftrldhányásokból jól
látható.
A város közlekedési útvonalának megínentéséreirányuló
próbálkozások azonban hiíelen abbamaladtak, ezzel egy
idóben viszont északabbra megalapították Tanisz városát, a
Nilu§nak egy olyan ága mellett, arnely jó összeköttetést
biztositott a Földközi-tengerhez, Mindez már éfihetővéte-
szi, miért került etó olyan sok Avarisz/Ramszesz-i kőemlék
Taniszban; az egyiptomi fáraók ugyanis nem akarták hátra-
hagyni az értékesszob.okat, és amikor a gazdasági körülrné-
nyek kényszere miatt elhagyták az eredeti székhelyet, azokat
is az új fővárosba szállittatták. Manapság a legtöbb egyipto-
lógu§ bizonyosnák lekinti Avaiisznak Khatána-Kantirral és
Tell al_Dabaával való
Tériúnkazonban vissZ ^zonosságát.
á hükszószok Ávári§zához: nyil-
vánvaló, hogy a hiikszósz kor a [em egyiptomi §zármazá§úJ
sémi népek erős bevándorlásának a kotszska volt, és ezek a
népek nemcsak idegen vért, hanem új feredezeseket is hoz-
tak magukkal. Ez a Palesztinából €s azon tú]ról való erős
sémi beváLDdorlás amelyet a bibüekutatók me8próbáltak
ö§§zhangba hozni^z,Józsearek és testvéíeineka Telemtés
könyvében feljegyzett tö.ténetével.
Józsefnek, Já&ob pátriárka legkisebb frának a története
élesen kiválik a Tereírtés kön}.ve első feiezeteinek kusza és
szertekalandozó folyamából. Remekiil §zerkesztett) tömör,
55
csiszolt és jól kidolgozott mese; alighanem az egész Ó§zövet-
ség legremekebb elbeszélése.
A cselekmény lényegében véve egyszerü é5 hatásos: Já_
kobnak, Abrahám unokájának máf riz felnótt fiavoh, amüor
öIeg kolában íemzette a tizenegyediket, Józsefetj fit min-
den gyermekénéliobban kedveltJ és sok más kedvezmény
mellett megajándékozta a hiIes hosszú, uijas ,,tarka köntös-
sel" is, József bátyjai féltékenykedni kezdtek a kitiintető
kegyek lánán, és ezt c§ak iokozta az, amikol a fiú elínesélte
nekik áknátj amely szerint egykolon nemcsak saját bátyiai,
hánem még szülei is a földig fognak ha;olni előtte. Haragla
gerjedt testvérei megíagadták, levették íóla ,,tarka köEtö-
sét", és húsz ezüstért eladták öccsii&et egy Egyiptomba tartó
kere§kedő-káravánnak.
Egyiptomban egy Potifár nevű hivatalnok vásárolta meg
Józsefet, és csáthama]r kinevezte házának intézójévé.Felesé-
ge idővel sz€ínet vetett a fiúra. de aírikor az visszautasitotta
közeledé§ét, azzal vádolta meg, hogy erőszakoskodott vele,
ezért Józseíet börtönbe vetették. Á börtönben csakhamar
nagy tekintélyre tett szert álomfejtéseivel. Amikor pedig
Egyiptom fá.aóiának zavaros áimait senki sem tudta megfei-
teniJ Józsefet vitték elébe a börtönből. A2 elrnondta a fáraó_
nat, hogy álmai §zerint hét bőséges esztendő köszönt Egyip-
tomlal amit hét in§éges fog követni. Azt tanácsolta, az ulal-
kodó bízzon meg valakit azzal, hogy a bőséges idők t€rmésé-
nek e8y részétfélretetes§e a szűk évekre. A fáraó hálásnak
bizonyult, és Józsefet első emberként, háznagyként kinevez-
te ezen hétévesteív végrehaitóiává.
A valóban bekövetkezett éhínségPalesztinát is §újtotta, és
Jákob elküldte tiz fiát Egyiptomba gabonát vásáro]ni. Jó-
zsef, atit testvérei nem ismertek fel, a a kényszeritette
báryjaitJ hogy földig hajoljanak előtte, igy alázva meg óket,
Majd felfedte igazi kitétét,megbocsáton nekik, és elhozattá
apiát isJ aki szintén meghaiolt előtte. Ezutárr földbirtokot
adott családráírak. Mikor pedig atyja nagyon óIeg korában
meghált) testét bebalzsamoztattá, és a Hebron melletti mak-
pélai barlangban temette eI. Midőn idejét beíölwén ó maga
is eltávozott az élók sorából, egyiptomi szokás szerint őt is
bebalzsamozva temették el.
Így szót tehát Józ§ef története. A Teremtés kön},vében
olvasható jelenlegi fomáiában az elbeszélést gyakían szakit-
ják meg kitérések,de ha megtisztogatiut a íárakódott genea-
1ó8iai és teológiai rétegektőlJ akkor csodálatosan kidolgozott
novelláként áll elóttúnk, az egész cselekmény geíincétalkotó
álom-motivummal.
A fundammtalistáik, akik az Ószövetséget szó sze nt vett
igázságnak tekintikj igyekeznek a József-történetet a húk-
szósz kofizakra keltezni, hiszen egy sémi bevándorló csak
ebben a korban emelkedhetett magas hivatali méttóságra a

II. szekenenlé fáráó múmiája: a
iraí és nvakán tátható öt. kaidtól
gjrmáá vág᧠alapján itélve a
5rszószok ell€n vivott csatában
:rlbatott meg
fáraók Bgyiptomában; dmutaúak arra i§, ho§l az dbeszéé
szemmel láüatóan iól ismeri a korabeü egyiptomi e€t csrca
A torontói egyetemen oktató Donald Redrord viszont, ati
'etlegzetes§égeit.
ielenleg az egyiptomi áhet_atoni templomok feliárá§át élzó
program vezetőie, eltérő véleményen vsrr. A Stu4r oÍ ,h2
Biblial Story of Joseph (József bibliai törtenetének vizsgále_
ta) cimű üi kön}.vében azzal érvel, hogy a lörrénet egyiptomi
elemei, és maga a fő cselekményj nem az i. e. 17. százaü
hanem legkorábban i§ csak az i. e. 7. század viszonyainak
felelnek meg, igy nincs határozott töiténeti érvenyiik, A Te-
remté§ könyvének elbeszéléseegy közismert népmesei ele-
met (vagy éppen olyán különböző elemeket, mint a jótevő
fiatal álomfejtő, a csábitással vádolt ártátlan férfr, a kirátyt
bölcs tanáccsal megrrrentő okos férfi) használ fel utólagosan
kel€k történetként, pusztán abból a célból, ho gy ínagyatáza-
tot adjon az Egyiptomba való bevándorlás okára és az azt
követő szolga§ágra, a héber tórténelemnek ábban az időszá-
kában, amikor egy másik szolgaság, a babilóni fogság veszé-
lye fenyegetett az i, e, 6. században,
A József-elbeszélés hiikszó§z bátteíének elrnélete azonban
továbbra is csábító lehetőség maradt ió néhány kutató §zá-
mára, nem kis mértékbmazért, mert magyarázatot lát§zik
adrri arra a szolgaságráJ amely - ióllehet három évszázaddal
késóbb , be i§ következett, amikor egy olyan fáraó jutott
hatalomra, ,,ati nem ismerte Józsefet" (Kiv. 1:8). I. e, 1550
körúl ugyanis, alsó-egyiptomi uíalrnrk tőbb mint egy évsá-
zada után, a hiikszószokat kiszoritották Egyiptomból, és a
sémi bevfurdorlók szép napjai végetértek,
A hii-kszószok uralíítalatt Felső-Egyiptomot §zületett
e8},1ptomi hercegek so.a, az Ú8ynevezett xvII. dinasztia
tagrai a hiikszÓ§zok vazallusáként kormányozták áz Ősi szék_
váíosból, Thébábót. De Thébából irányították a felszabadi-
tásért inditott kiidelrnet is, A felszabaditó mozgalom első
vezetőie valószÍoűleg II. szekenenré volt, aki határozottan
tiltakozoft az olyan, Avariszból érkezett provokatív u€sítás
ellenJ mint amelybel ez állott, hogy ,,csöndesitse le a vízilo-
vat éjszakai hancuroását thébai medencéjében".t88l-ben
megtálált mumifkált holtteste mintegy haláltusában veí_
gődve őrizte meg alakiát, fe;én és nyakan pedig öt szőrnvú
seb lát§zik.
Aligha két§éges, milyen halál iutott szekenenrének osz-
tályíészül, akár háboru, akát árul᧠okozta is- De az seín
kétséges,hogy fra es utódia, Kamosze, döntő támadást indi-
tott a hükszószok királya, Apóphisz ellen, és egészeífelleg-
vára, Avarisz falaüoz űzte vissza. l954-betr dI. Labib Ha-
basi szinte sofiszerűen fedezte fei mnek a hadiáratnak a
tórténetét Amon_Ré kárnaki templomában egy olyan mész-
kőlapra irva, amelyet később úiÉfelhasználtak, és beépítet-
57
i
l
1
tek egy kiTáIy §zobrának talapzatába. Kamosze anyia, Jah-
hotep királyné maga is tevőleges szerepet vállalt a nép harcra
i toborzá§ában, és késóbb ezért katonai kitiintetést három
i -
aranyból készitett Iegyet - is kapott. Kamosze öccse és egy-
l ben utódia, I. Jahmesz (Amószisz), akit a xvIIL dinasáa
megalapitóiának tekintenek, tovább folytatta á haícoti
i. e, l500 körül bevehe magát Avariszt is. é§ egészen Palesz-
tináig üIdözte a legyőzötteket.
A hiik§zószo* fölötti győzelem volt a bevezetője az egyip-
tomi hatalom és gazdagság, valamint birodalíni terjeszkedis
hosszú koíszakának, az Újbilodalom időszaklnak i. e, l55o
és 1080 között, amikor Egyiptom hos§á időíe az akkori
világ legelső hatalrnává vált. Több Amenhotep és Thotrnesz
nevú fáraó uralkodásá alatt az egyiPtomi hádseregek i§mó-
telten be-betörtek Palesztinába é§ sziriába, sorra pusztitva
el a nagy váfosokat és királyságokat egészen az Eufratészig,
csapataik már ló vontatta halci szekereket használtak, és
valószinűleg a hükszószoktól megi§melt fejlett visszacsapó
ijakkal vol€k felszelelve. Ezek mozgékonyságot és pusztitó
erőt biztositottat számukra, Mind e fáraók közül IIi. Thot-
mesz (valószinúleg i. e. 1490 és 1436 között uralkodott) volt
a legfélelmetesebb, ismételten hadjáratokat vezetett Palesz-
tinába és Sziriába. Uralkodásáüak 23. évében, tehát való§zí-
nűleg l468-ban, amikor még csak a húszas éveiben járó
fiatalemb€r volt, nagy ielentőségű hadjáratot inditott Pa-
le§ztinába az ottani hercegek szövetsége ellm, akik zömmet
a hatalrnuttól megfosztott hükszószok leszáímazottai vol_
tak. A Jezíeel-(Eszdíaelonrsíkságía néző, jól megerősitett
város, Megiddó melletti döntő útközetben szétvelte őket,
A2 Egyiptomot hatalma csúcspontiára emeló döntő útköze-
tet a Thotmesz által a kamaki Ámon-Ré templomban felál-
littatott hetedi} oszlop (pülón) hátán örökítették meg.
Több kutató, köztiit dr. Haba§i is úgy véli, hogy III.
Thotíresz volt az a fáíaó, ,,akí nem ismerte Józsefet'', az
etnyomó fáIaó, aki lzlael fiait szolgaságía ítélte, vagy, mint
Habasi közli, ös§zeíratta őket más egyiptomiakkál egyún,
hogy ré§zt vegyenek nagy építésiteüeinek végrehaitásában.
Ez az elínéletmegerősithető a bibliai források némileg önké-
nyes használatával is. Így például a Királyok első Éönyve
szeíint (6:1l) 480 év telt el az Egyiptomból való szabadulás
és sálamon templomának általában i. e. 960 tájára keltezett
építéseközött; ez a közlés tehát az Egyiptomból való szaba-
dulást III. Thotrrresz uralkodá§ának a végére,i. e. l44O
tájára teszi. Más kutatók viszont fenntartják nézetiiket arróIJ
hogy a közlé\ a számokkal való jálsadozás cs!pá^, azaz a
Biblia 480 éve tizenkét, neg}.ven évig élő bibliai nemzedéket
ielent, jóllehet egy nemzedéket általában csak huszonöt év-
nyiüek szoktak venni. szelintiik a szabadulás később, i. e.
1260 kórül történh€tett, éspedig egy másik hatalmas fáraó,

5a
 tl,a,_: :_,,l. l,,-,,..,._,t,l r- l',
]r-ii ).'r] i,,i:r': í:,l/'..] i

/ _]l!al.i.

l3l'lT<Ll::.: ] \,,'.r
-,í.!-_
' _{.;.:;i i::} i,i ]+,'
inFiT;-,ti!,..:=:lll t ]l f
=_zt ;i:t E.].l,§'..]

Kámosze f€liratos táblája, sme-

tyet l954-beD tálált meg Karnák-
han dr. Labib Habasi, F€liíata
kamo§zénak a hükszószok elleni
II. vagy Nagy Ramszesz alatt, aki körúlbelúl i. e, 1290 és
l2Z között ulalkodott.
II. Rarnszesz a nagyapia, I. Ram§zesz áttal 1306 körül
alapított xlx. dinasztia kiemelkedő uíalkodóia volt, Ez a
dinasztia állitotta helyre Egyiptom hatalmát, amely a neve-
zetes,,eretnek" fálaóJ Ehnaton forradatmi vallá§politikája
következtében kilön zavargások és be]sö gyengeség miatt a
14. század közepén c§aknem telj'esen ósszeomtott, II. Ram_
szesz, §őt ínár elődie és apja, L Széthi is erélyesen visszaálli-
tottáik az egyiptomi katonai garnizonok ellenóízó szerepét
Dél-Palesztina föIőtt. Ez a terje§zkedő politika ismét vazal-
lusi helyzetbe süllyesztette Palesztinát, egyúttal azonbaí
lL Ramszesz az északíalakó hettiták eg},re erősödő hatal-
mával is ósszeütközésbe keriilt.
A hettita (Jjbirodalom (kb. i, e, t475 és 1200 között)
hatalmi központja a mai Törökország terúletén, a2 anatóliai
§ikságon volt. sziiiá mindig is a hettita tereszkedés egyik
célpontiáuak számitott, melt á hettitáLk szelették vollla ellen-

II. R2mszesz domborműve az Abu

Szimbel-i tünplomban. A fel§ő i€-
lenetsolban a kádesi csata részle-
tét láüatjuk

óo
Dombormú Abu szimbelból: a
kádesi csata. Közepén vizesáIok-
kal körülvett eíőditett hely. Balra
az e8yiptomiak sere8e megtözelíti
a hettitátát, jobbía a hettita kilály
láügró harci sz€keíén
őrzésiik alá voDni a íajta át vezető fontos kereskedelíni uta-
kat. Egyiptom hatalmának hanyatlása idején a legnagyobb
hettita kilály, Suppiluliuma (kb. i, e, 1380-1345) §zilárdan
meg i§ vetette a lábát sziíiában. Az egyiptomi katoDai €rő-
nek a xlx. dinasztia időszakában való úijáéledéseelkerül-
hetetlenné tette a két nagyhatalom összecsapását a szírie
feletti ellenőrzés megszeúéséért.
II. Ramszesz röviddel 1290 köriiü tróDralépése után ha-
talínas badsereggel indult észatra szir:ia felé. Damaszkusz-
tót mintegy l50 kilométerre észa}.a, a ma Nebi Mendnek
nevezett helyeíJ Í{omsz városa közelében az egyiptomiakat
a hettiták cseuel a kádesi c§ata néven ismen összecsapásra
kényszeritették. Nebi Mend hetalmas tellje, amely régészeti
ásatást még alig látott, szlnte u.alkodik az olontész-folyó
széles völgyén, éppúgy, úiít ahogyan haidan Kádés ősi
városa; ma a völgyben itágzó riezőg^zd^ság van, Itt tör-
tént, ho8y e hossá o§zlopokban felvonuló egyiptomi hadse-
Ieg a hetdták váratlan és elszánt támadása követteztében
csaknem megsemJnisült. Később II. Rámszesz azzal bü§z-
kélkedett felirataiban, hogy c§ak az ő személyes vitézkedése
mentette meg a napot, és változtatta a kis hiián végzetes§é
váIható vereséget elsöpíő gyózelemmé. A legújabban Bo-
Éazköyben felfedezett hettita szövegek viszont hettita győ-
6l
zelelDről beszélnek. Bármi legyen is az igazság, Ramszesz
stratégiai visszavonulást hajtott végre, és mindkét fél felis-
merteJ hogy nem képes teljes győzelmet elémi. Néhány év
múlva az egyiptomiak és a hettiták alá is íriát azt a béke-
egyezményt, amely sziriát a hettitát<nak, Palesztinát Egfp_
tomnak adta. Az 1270 köriili e8yezmény szövegének példá-
nyait mind Egyiptomban, mind'az anatóliai Boéazköyben
meg is találták. Az egyezményt kűlönb€n II. Ramszesznek
egy hettila hercegúővel kötött házassága is megerősilene,
Egyiptom hatalrna é§ presztiz§e érzékenysérüléstszenve_
deit a kádési kaland következtében, és II. Ramszesznek
Palesztina városaiban tőbb felkeléssel kellett megküzdenie.
A thébai Luxor templomában Ramszesz képekben i§ meg-
öíökittetteJ milyen pusztulást hozott PalesztináIa: ö§szeom_
ló épületek, tövestől kitépett fákj ledöntött kapuk ielzik az
útiát. Az a vadság, amellyel a felkeléseket elfojtotta, valószi-
nűleg évtizedekre legymgitette Palesztinát és városait.
Il, Ramszesz alighanem minden idők legdicsekvőbb
fáraóra volt. Uralkodásána} vége felé hatalínas és nagyszerű
épitkezésekrehatározta el magát, na8yíésztazért, hogy saját
hirnevét megörökít§e. Ezek közé tartoznak a hiles Abü
szimbel-i templomok. Legnagyobb templomaina} egyike a
Nílus n!.ugati partján levó temetkezőhelye, a nevezetes Ra-
mes§zeum voltJ amelynek ma máí csak lomjai átlnak, Ez az
elhagyatottá vált hely ihlette strel]reyt ozJ)manüás cnT.lí
versének megirására:

,,rKilály légy báIJ ióji és leszketve nézz:

nevem ozymandiá§l ulak ula,("r

Hogyan váInak seínmivéa hatalmasságok! Ez az erős

iröDia iária át shelley versel. és ugyanez az irónia szinte
lelaglózza az embert, ha a legnagyobb egyiptomi §zobor
lelrulloft maradványait szemléli IL Ram§zesz óíási kolosz-
szusánál, Eredetileg c§aknem húsz métel magas volt, és
finoman fangott c§iszoIt grárrittömbje, amelyet egy földren_
gés ióvátehetetlenúl szétrombolt, ezel tonnát nyomott. Fü-
Iei nagyobbak egy métemél, uijái együft c§aküem másíél
méter szélesék,vállszélessége pedig nagyobb hét méternéI.
Jobb felsőkarján vannak bevésve egyik királyi levének,
Uszermaatrénak hires hieroglifái: ebbőI származik a görög
oziimandia§z név. De a történeleínnek talán még nagyobb
iíóniája niklöződi} abban, hogy végül is nem II. Rarnszesz_
nek adta a világ sora megváltoztatásánal feladatát, mint azt
Ó maga hitte. Ehelyett - annak megfelelőm, ahogyan a
bibl;a*utatók löbbsége eg}re iniább bajlamos az egyiptomj

* Tóth ÁIpád fordrtása.

62

II. Ramszesz ihébái szobra a Rehrniré
xlx. dinasztia l€gnagyobb fáraó-
jának mindeí hatalmát é§ fensé8ét amint téglákat vetnek
tükrözi
fogságra vonatkozó bibliai forrásokat értelErezni - ez a fel-
adat egy ielmtékelen nép kis részénekjutott osztályrészéül,
amelyet 11. Ramszesz má,sokkal együtt szolgaságra vetett:
Izíael fiainak, akik ]ózsef és Jákob vezetésévelbeiöttek
Egyiptomba, é§ ott meggazdagodtak.
E néZet szerint a zsamok Ramszesz (vagy esetleg apia,
I. széthi) megfémült annak láttán, ahogyan Izfael fiai meg-
gazdagodtak és elszapofodtak: munkafelügyelőket
"Ezért
Iendeltek IzTaet fölé, hogy megkeseíitsék az életétolyan
munkával, amelyre kényszedtettékőket. Íey építettéka fá-
raónak a raktárvárosokat, Pitomot és Raínszeszt. De minél
iobbán e]iyomták őket, antrál jobbán növekedett a számuk
és felülínúlták ázt, aki meg akarta félemliteni lzíael fiait. Az
egyiptomiak tehát munkára kény§zeíitették IzÉel fiait és
életúketdurva kényszermunkávat tették elviselhetetlenné:
agyagfeldolgozássat, téglav€téssel, különféle m€zei mmká-
val, azaz mindenféle kényszefmunkával," (Kiv. l: l1)
Az egykorú egyiptomi források is tudósitanak arró| hogy
ebben az időszakban széles körben felhasználták a kényszer-
munkát a kirátvi épitkezéseknél,és az állami mrrnkások egy
fészétaz úgynevezett ,,habiruk" soraiból toborozták. A bib-
liakutatók §zivesen látják saját elgondolá§aik igazolását a
vezfu sirépíúrényének falain levő hires ,,szolgaság1
jelenetekbm", amelyek munkások csopoltját ábrázolják,
és falakat emelnek a kamaki Amon-Ré
templomhoz. Kőzbm azonban a kutatók €lsiklanak ama
ténY fölött, hogy Rehmiíé IIL Thotnesz nagyvezire volt,
két év§zázaddal II. Ramszesz előtt, és igy e jelenetek se
Pitomla, se Ramszeszre nem vonatkozhainat.
A Kivonulás kön},vének biblial e§eménysora annak a fér-
fina} á szűletésévelfol}tatóük, átinek osztályrészéül jutott,
hogy Izrael fiait megmentse a megaláztatástól és a megpró-
báltatásoktól: az a fér6 ez, atinek féheéfthetetlenúlegyipto-
mi eíedetú neve Mózes, Maga a ,,móze§" szó nem má§l mint
sok egyiptomi személynév végénmegtaláüató toldalék, é§
azt jelenti, hogy ,,valatinek a fia", mint például Ramszesznál
,,Rá fia"J Thotmesznél ,,Thot fra", A Biblia szerint Mózes
akkor iött a világra, amikor a fáraó az izraeliek gyors szapo-
rodásának gátat vetendő, elrendelte, hogy minden megszü-
letendő fiúgyemekiiket el kell pusztitani. Mózes anyia,
hogy fát megmentse ettől a végzettől, egy kosárban a folyó-
parti nádasba rejtette el a csecsemőt, ahol azonban a fáíaó
lánya megtaláIta, és a kiiályi palotába vitte.
Egészen nyilvánvaló, hogy ez népmesei elem, és szinte
szóról szóIa megismélli a nagy sa!rukin király születéséíől
szóló legendát, a}i ezer éwel korábban Mezopotámiában
megalapitotta az agadei dinasziiát. A hasonlóság megdöb-
bentő. A Biblia szerint ,,ami}or már lehetetlen volt tovább
rejtegemie, papinrszkosarat készítettnekiJ s bekente aszfalt-
63
tal meg szurokkal. Beletette a ki§ gyermeket és elhelyezte a A szíriai orontész mellett levő
nád közé, kózel a lolyó partjához." (Kiv. 2:3) Sarrukín Nebi Menó a kádesi csára szí$he_
legendáia az ékirásos szövegek fordítása szeíint a következő- lye az egyipromiak és hettitát kö-
képpen szól: zötti háborubán

A hiikszószok által épitett bástya

.safrukin vagyok, az eró§ király, Agade kiíálya,
alapjai a pa]e§ztinai Gezerbo. Az
Enitum* az anyárn; apátn nem ismertem. előtérben az i. €. 2. évezredi pa-
lesztinai és §ziriai hii*szósz üa-
Eníturn, anyám, fogant engem, megszült engem titokbanl lommal kapcsolatba hozott §ziláld
sásból való kosárba helyezett, §zurokkal záfta le (kosaram) kőerőditmény láüató. A háttér-
fedelét), ben a ldldből és hr ladékMl ra-
a folyóbe vetett engem, mely nem Íepett el, kotr, úgyn€vezett Pla.,§-rendsz€-
elsodort engem a folyó, Atkihoz, a vízmerítőhóz vitt, rű felvezető rámpa leitős vonala
látszik
Akki, a vízmeritó, flává fogadott, felnevelt errgem. . ."i*
Móze§ iíjúságában a népmesei szál folytatódik. Egyiptomi
neveltetése ellenére mindig is héber so.stársaival écett
együn, és egy napon. arnikor látta, hogy egy egyiplomi egy
hébert ütlegel, éktelen haúgjában , gyorsan körülüézve,
hogy nem látja-e vataki _ megöIte az egyiptomit, és holtte§-
tét elá§ta a homokban. valaki azonban mégiscsak é§zíeve-
hette, mert a hir eliütott a fáraó fülébe is, és Móze§ kényte-
len volt Midján földjére, az Akabai-öböltől kelet.e fekvő,
fézéIcekben gazdag hegyekbe úeneküini. Itt vette el felesé_
gü1 Midján papiának, JetIónak a lányát.
Hosszú idő telt el ezuián, s kózben 9 Biblia szerint meg_
halt a fáraó. Izrael frai még mindig a szolgaság igáját nyög-
ték, és Istenúkhöz kiáltoztak §egítségért. végű az Úr meg_
emlékezen a pálriárká]dal négy.záuharminc éWel az elótt
kölön szovet9égéíöl. amikor öt még El néven tisztelték, Egy
égó csipkebokorban megielenl Mózesnek, immáron új né-
ven, mint Jahve nyilatkoztatta ki magát, és visszaküldte
Mózest Egyiptomba, hogy népétmegszabaditsa a szolga§ág_
ból.
Az új fáraó, aki valószinúleg II. Ramszesz utódia, Mer_
neptah voltJ vonakodott elengedni a rabszolgáként dolgozó-
kat, sőt még fokozta is terheiket azza|, hogy nem adott nekik
szalmát a téglavetéshez.Az ví azonban Mózes közvetítésé-
vel, az Egyiptomra bocsátott csapások §orozatával - a vérré
változtatott vizzel, békák, szúnyogok és bögölyők özönével,
dógvésszel, fekéuyelJ iégveréssel,sáskaiárással és az ország-
ra boritott súrű sötétséggel - §zándékának megváltoztatására
kényszeritette a fáIaót, A legutolsó csapás volt a legszór-
[yúbb: pontosan éifélkor minden elsőszülótt gyeimek meg-
r EDirtm:
PaPnő.
"fr"rüi,).
okóÁ heleú ótréfleti cbesíamarhia (a továbbiakbatr chresto-
szerk, Hármatta János, Tánkönyvkiadó, Budapest, l9ó5,
sa|dkin bga,lija. Koúoróczy Géza folditása. 99. o,

6r
Tanisz szétszórt romjai: e8észeD a
legltóbbi időkig azt 8fanitották,
hogy Táni§z volt Ramszesz, a bib-
liai ,,§zolgaság" szini€lye) le8-
úiabban azonban kiderült, hogy a
§a.ost c§at az i, e. 1l. sziadban
epitették
Akácíák a szinai-fét§ziset€n. A szelepnek: romba dőlt, egykor hatalmas épületeivelJ szerte-
szárázság ellenére meglepően 8az-
daa a növényzer. A h9gyomány
szerint a v]indo.úton levő izrae-
íek aaácfából készitettéka -szö-
vetség ládáját"
A Szent Katalin monostor, A ke-
reszteny hagyomány szerint a sz!
Dai-hcgy (Dzsebel Múszá) lábanál
azon a bctyeD épült, anol Mózes
megkapta az Úíól a törvénytáblá-
halt Egyiptom földién, kivéve az izreeliekéit, akik előzóleg
bárán}.vérrel jelölték meg házaik ajtaiát, Irrnen számitiák a
húsvétibárány iinnepét, amikor az Ur megkímélte Egyip-
tomban élő izraeliek házait, de csapá§ával sújtot€ ^z
az egyip-
tomiakat.
Manfred Bietak legújabb ásatásáig, amellyel igazolta)
hogy Avarisz/Pirane§szét Khatana-Kantirban kell keres-
nünk, a kutatók Tani§zt tártották a Bibliában szeíeplő ltám-
szesz válosnak. Nem kétséges,hogy meg is felel ennek a
szét heverő szobíaival és obeliszkjeivel vigasztalan képet
nyújt.
De bármilyen d]rámaian adja is vi§sza Tanisz a húsvéti
csapás hangulatátl nem szabad figyelmen kivül hagynunk,
hogy mindmáig semmiféle tényleges bizonyíték, seTnmiféle
korabeli forlás nincs arra, hogy a szolgaság és amegszabadi-
tás egyáltalában bekövetkezett volna, a tóíénelem a bibliai
Gósen földjén, a Deltában fekvő egyetlen várossal kapcso-
latban sem tud semmiféle ilyen eseményről. Egyébkent i§,
vajon flem inkább egészen a folklór világába taltoznak-e a
Mózes születéséről és RamszeszbőI való merrekúlésénekkö-
65
rülményeiről szóló részletek? Mi a véleményük elÍől a mai
kutatóknak?
James Pritchard §zerint nem kell okvetlenül csodálkoz-
nuík azon, hogy az egyiptomi iorrások mind a hébelek
e8yiptomi tartózkodásáIól, mind megszabaditásu}Iól halt-
gamak, Az egyiptomi tórténetiíókat sokkal jobban érdekel-
ték a királyok dolgai, mint a társadalmi kéIdésekjezért nem
meglepőJ hogy a sémi bevándorlók kis csoportjának élete és
a kényszermunkából való megmenekülésúk nem keltette fel
figyelmüket. Másré§zt az is elképzelhető, hogy az egyiptomi
szolgaság.a vonatkozól mélyen gyökerező hagyomány a hús-
véti bárány vallásos szertartásából keletkezeft, vagy azáltal
vált hangsúlyossá. A húsvétiiinnep tehát olyan íitus volt,
amely még a hagyományok alakrrlására is hatá§t gyakofolt.
Lábib Habasi egyáltalán nem tartia meglepőnek, hogy az
egyiptomi források a szolgaságot és á megszabaditást még
csak nem is említik. AláIendelt nép volt a hébelek népe, és
az egyiptomiak nem szivesen jegyeztek fel olyasmit, ami
saiát vereségűkle vagy megaláztatásukla emlékeztette volna
őket.
Mindezek tudatában rragyon éIdekes) hogy a legendának
mégiscsak van egy egyiptomi változata is, helyesebben van
egy, az €gyiptomiak szeínével nózett ellen-legendája, ame-
lyet az i,e. 3. században, tehát a kivonulás feltételezeft idő-
po tia után ezef éwel élt egyiptomi tönénetirónak, Mane-
üónnak lulajdonítanak. Ez a nagyon sértő töténet azt bi-
zonygatjal hogy a héberek nem eltávoztak, hanem kiúzték
őket. olyan ázsiai bélpoklosokíól és dögvészt teljesztőkről
beszél, akiket erőszakkal távolitottak el Egyiptomból, és
kergettek vissza Palesztinába, ahol megalapitották Jeruzsá_
lemet, és a zsidóság ő§eivé lett€k.
Donald Redford professzol szeIint ez az antiszemita le_
genda egy olyan egyiptomi mesei elem, amely talán a gyúlölt
hükszószok kiűzésére vezethető visszal de úi töltést kapott
az i,e, l. évezledben, amikor újabb néphullámok tófiek be
Egyiptomba. A támadók mindig ázsiaiak vottak, mindig
északíól érkeztek, és pusztitásaik miatt mindig lémületes
színben látúk óket: az asszirokat, a babilóniaiakat és végúl
a peízsákat. A hazafias idegengyűlölet időtlen példájával
állnánk tehát szemben.
Mi a helyzet azonban Mózessell azzal a férfiúval, aki a
Bibliában mint az izraeliek vallásának megalapitója oly dön-
tő szerepet iátszik? Létezésélevonátkozóan a Biblián kivü]
semmiféle más forlás nem ismeretesJ ámbár aligha kétséges,
hogy neve - mint említcttük - egy jellegzetes egyiptomi
névtípusra vezethető vissza. Több mint valószinú ázonban,
hogy a rá vonatkozó fészletes bibliai adatok egy, a nevével
valóban kapcsolatba hozható, nagy vonzeróvel rendelkező
személyiségrevaló emlékezésenalapulnak. Amint izraeli

óó
kuraók monds[i szokták: -Leiet, hogy Mo"§ n€m is léte-
zétt, de feltédelül élt egy ugyanc§ak Mo"ts nevú unokáte§t-

Egészen m᧠kéídés,bogy vaioD a Kivonul᧠köDyYe bi-

ven ábr,ázolja-e MÓze§t és a koíszakot. Redford Prof€§szo,
érvei §zerint az i. e. 7. vagy 6, század lolt az az idő, amikor
a Teíemtésés a Kivonul᧠könyveit alkotó elbeezeleset ki-
kr:istályosodott szövegét irásban is rögzitették. Ebben az
időben a mezopotáíniai nagyhatalmak áttelepítő politikáiá-
nak ve§zélye arra ösztönözte a hébeíeket, hogy a hagyo-
mányt és§zerűsítve) ielenlegi formáiára alakítsák át: amire
ugyaíris az áttelepitetteknek mindenekfölött §ziikségük volt,
az annak a tudata, hogy korábban volt már egy szolgaság,
egy számúzeté§, amelyből őseik kiszabadultak. Ebből a
szernpontból nézve, a §zolgaság és a meg§zabaditás legendá-
ja elsösorban bittétel. és nem löíéne|rni tény.
4. A kivonulás

.Engedd, hadd vonuljon ki népem!" Így szólt Mózes, ami_

kor a láraó rabszolga§eíegében szolgaságban tartott izraeliek
elengedésétkövetelte. olyán felkiáltis ez, amely a történe-
lern soún mindig is reménnyel töltötte el az elnyomottakat,
és betöltótte a megszabaditók álínait. A művészek fantáziá-
ját pedig úira és újra megtermékenyitette az a szinte ellenáll_
hatatlan kép, amely évszázadokon keie§ztül nagy hatá§sal
volt a népi kultlrrákra: a Biblia szerint mar nyolcvanéves,
megszábaditó Mózes meíészkihívással szegül szembe a
mindenható fáraóval: ,,Engedd, hadd vonulion ki népem!"
A fáraó végúlis, le§ú'tva a Mózes által Egyiptomía boc§á-
tott tíz csapás szömyúséges következményeitől, belee8ye-
zett a héberek távozásába. Sőt, megkönnyebbúlve anól,
ho8y megszabadul végle etlől a vészterhes néptőlj m€gen-
gedte azt is, hogy annyi aranyat, ezüstöt és íuhát zsákmá-
nyoljanak az egyiptomiaktól, amennyit csak ,,szeIezni" tud-
nak (Kiv, 12:35-3ó), Így lzrael fiai megkezdték Egyiptom-
ból való kivonulásukat.
}{ová indultak vajon, és melyik u€t választották? A Biblia
adatai érthetetlen módon nagyon hiányosak, egyszeffe pon-
tosak e§ pontatlanok, egyértelmúekfu zavarosak. A biblia-
kutatók kitartóan munkálkodnak azon, hogy meEhatározzák
a kivonulás útvonalát, erőfeszitéseik azonban szükségszerú-
m csak megközelítő töplengések, amelyek az adatok kúlön-
féle éfte]$ezésétőlfúggnek. Ennek eredmérryekent néhány
kutató szerint lzrael §ai térdig merülve gázoltak át a Föld-
közi_tenger sekélyes helyein, mások úgy iíiák le őket, áínirrt
a vörös-tengeren lábalnak át, é§ e kettő között még számos
változat felmerült. Ha elkészitenénkaz évek hosszú soláLll
iavasolt, Egyiptomból a színai_félszigeten át vezető küIön-
böző uták együttes térképétJaz egy kába százlábú összevi§z-
sza kanyargó nyomaihoz hasonlítana.
A kivonulás népének létszáLrna i§ kérdéses.A SzáLínok
kónlwének elsó feiezete szerint Izraelnek a kivonulásban
részt vevő mind'a tizenkét törzse nem kevesebb, mim
603 550 fegyverfogható féTfit ielen! eszerint a kivonulók
ősszlétszáma eléítevolna a kétmilliót is, arni olyan §ok, ho8y
még a legiámborabb hiszékeny§ég határáit i§ meghaladja.

68
 Egyszerűm nem hihetó eL hogy ilyeD tömérdek ember tul-
áte volna a pusaában töltótt negyven évet, amint azt a
Biblia irja.
Ezen tulmenően, Eglptom sem tudta volna elvisebli a
munkaerö ekkora arárryú csökienését, söt még az is kétsé-
ges, hogy EgyiPlom összlakossága az (rjbirodalom korában
egyáltalán meghaladta-e a kétíírilliót. Talán maguk a bibliai
szerzők is tudatában voltak mnek az ellentmondásnak, ami-
kor a íáraóról azt állitjáa, hogy a húsvéfi bárány feláldozásá-
nak éjszakáján, a katasztrofális pusztulás után iobb belátásra
térJ é§ megadja az engedélyt a kivonulásía. De mozgósitotta
harci szekerekből álló nagy hadseregér, és úldözőbe vette
Izrael fiait, sőt utol i§ erte őket, amikor azok már a ,,teEger-
parton, Pi-hahirótnál, Baál-cáfónnal szemben táboloz€t"
(Kiv, l4:9). A szóban foígó tengeí a hagyomány szeriít a
Vörös-tenger volt. Az eseménysol a Vöíös-tengeren való
csodával hatáíos átaeléssel folytatódik, arni}or Mózes ketté-
váIasztotta a vizeket, hogy Izrael fiai száraz lábbal kelhesse-
nek átJ maid vis§zaáramoltatta a tmgeltJ amely elboritotta
az üldöző egyiptomi seregetJ és vele együtt ugyanerre a
sorsra iutott a fáraó i§.
Ha feltételezziik, hogy szolgaság idején II. Ramszesz volt
a fáraó, akkor a kivonuláskor valószínúleg Ramszesz utódia,
Memeptáh, l88l-ben nagy felbuzdulás követte múmiáiá-
nak a felfedezését Théba mellett, a Nílu§ nyugati partiánJ
egy Deir el-Befuiben taláh §írban, bár maga a felfedezés
helye egy kissé zavarba eitő volt: ha ugyanis a fáraó elmerült
a tengerben, testét ho8yan temethették el a szárazfÖldÖn
levő sirba. A Biblia adatait fenntaítás nélkúlelfogadők azza|
n}.ugtatták meg magukat, hogy a múmia MIén jelentékeny
mennyiségú sót találtak, kétségtelen tehát, hogy a szeren-
csétlenségután a fáraót e tengel kivetette a partía, ahol a

Merneprah múmiája. Ó voli az

Egyipromból való kivonul᧠korá-
nák fáraója. Korábbm azi hiúék
ióla, hogy €lmeíült á vőrös
szokásos módon eltemették, 1881 utáLn azonban rendre ki-
ha8},ták a számitásbóll vagy éppen szándékosan mellőzték
azt a ténytJ hogy minden múmia bőrén vannak §ómaíadvá-
íyokJ mivel a bebalzsamozás során egy darabig nátronlúgos
kezelést alkálrnaztak, amely sót is tartalrnaz, A ké§őbbi vizs-
g,álatok ki is mutatták, hogy Merneplah múmiáián éppen
annyi só volt, mint bármely más múmián.
Memeptah más meggondolások alaprán sem lehet a kivo-
nulás időszakának fára ója. Y a|ósziníileg |224 és l2ll köótt
uralkodott, és királyságának ötödik évébentámadást veze_
tett Palesztiíába. A hódításait megörökitő sztélénfelsorot-
tatta a legyőzött ellenfeleket: Kanaánt) A§kelónt, Gezeít és
a többit, A szöveg inkább győzelmi himnusz, dicsőítő má-
gasztalás, semmint igázi be§zámoló, és mégis az ókori egyip-
tomi forrá§okban meglepő módon e8yedúl itt fordul elő
Izrael nevének emlirése: ,,Izrael elpusztult, de ivadékai
megmaíadtak." sok vita tárgya, hogy vaion ezlzIael állaíná-
ra vonatkozik-eJ vagy csak a népre, Izrael fiaira. De bárme-
lyit megoldást vála§ztiuk is, Memeptah aligha arathatott
volna győzelmet a palesztinai Izíael felett, ha elpusztult
volna máí a}korJ ámikor sikertelenül bár, de meg akarta
akaülyozni őket Palesztinába vez€tő kivonulásukbafr.
Mindazok, akik a kivonuláslól szóló bibliai elbeszélést
nyilvánvaló ellentmonüsainak tudatában szeretnékvalószi_
núsiteni, utalhatírak arra az úiabban felismert tényre is,
hogy máí maga a ,,Vörös-tenger" kifeiezés is forditás köz_
ben történt félreértés€redménye, A héber kifejezésjam szúf,
azaz mai forditás szelint sás_tengerl és nem vörös-tmgeí.
Ez a felismerés a feltevé§ek valóságos öZöne elótt nyitotta
meg a z§ilipeketJ a..ól a kérdésről tudniillik, hogy hol is
lehetett ez a Sás-tenger. A szuezi-csatolna és a Keserű-
tavat közötti vonalon legalább tucatnyi hely iöhetett számi-
tásba, de mivel a bibliai idők óta a keteti Delta-vidék felszini
viszonyai annyira megváltoztak, nem kis részbm a szuezi-
csatoma épitése miatt) egyik sem valószinűsithető. Minden
olyan hely, ahol viz lehetett, és ahol sás nőhetettJ szercpelhe-
tett a kivonul᧠szinhelyeként; csak váratlanul feltámadó
szél kellett ahioz, hogy lzlael fiai átjussanakJ mig az űldöző
egyiptomiak hárci szekerei beleragadtak a mocsárba, é§ el-
súllyedtek) amikol megváútozott a szélirány, és a vizek visz-
szátértek eredeti helyijtre,

,,Izráet" emlitése Memeprah i, e.

l22o tÁjáról szirmazó sztéléjén
(részleo, Ez az egyetlen lzíaelre
vonatkozó eDliÉs az ókori egyip-

70
_V Egyiptomból való kivonulás
fettetelezhetó útvonala. Az évek
§oráD számtalan kütönböző útvo-
nál lehető§é8e merült f€l, és a ku-
rátók között nincs egyetértése

Ma két eltérő szemléletú kutatási ilányzat foglalkozik

ezzel a kéIdé§sel: eglik az é§zak felé kivezetó útvonal
mellett tör lámdzsát,^z
a másik a déli mellett. Mindkét irányzat
azokat az azonosithatatlan helyneveket éítelmezgeti, ame-
lyek beilleszth€tők a bibliai elbeszéIésbe, Viszont mindkettő
elsiklik ama tény fötött, hogy a Bibliában másutt, igy ielesen
salamon királynák Eción-Geberben végzett tengeíi és ke-
feskedelmi tevékenységéról szóló beszámolóiban (Iá§d a 8.
fejezetet) is, a iam szúíszókapcsolat földÉjzi értelemben
kifejezetten a Vórös-tengerre (az A}abai-öböIfe) voíatko-
zik.
Úgy btszik tehát, hogy nincs sok remény a kivonulásna&
ezzel á ré§zével kapcsolatos sok nehéz§ég kielégitő megoldá-
§áIa, James Pritchard a tőle megszokott meBfontoltsággál
foglalja össze a kérdést: bibliai geográfiá egyik nehez
"A
ploblémáia a kivonulás útjána} a meghatároása. Egész üs-
táját ismeíjük azoknak a helyeknek, amerre áz üraeliek elha-
ladtak - táboíhelyeket, püenőheiyeket e§ e8yebeket -, sőt
ezt a listát minden nehézségnéIHl lehet olvasni, A baj az,
hogy kózúiiik csak kevés helynevet tudunk biztosan azonosí-
tani, Énhető ez, hiszen a sivatagba,D neín voltak nagy váro-
sok, egy táborhely Pedig szinte semmi]yen régészetiiellegű
maladványt nem hagy hátre. EgyébkéDt is, óriá§i területről

71,
 van szÓ, amelyet mindmáig alig-alig kutatta} át, tehát na-
8yon is érthetőJ hogy az útvonal egy mai téIképre e8yelőí€
neín jelölhető be. Eznem jelenti azt, hogy a Biblia elbeszélé-
sene lmne ponto§J c§upán arról van szÓ, hogy egyelőre még
nem találtuk meg azt, amiről beszárno|."
lgy lehát a bibliai elbeszélés szerint Izrael frai eljutorta}
a pu§ztába. A,,sivatag" szó félreérthető lenne ebben az
esetben. Az ember ugyanis hetalmas homokdombok lán€o-
latára gondolna, mint amilyen a szahaía is, de a szinai
sivataga egyáltalában nem ilyen. Sokkal inkább kavic§os-
homokos pusztaság, és változatos éIővilágot táplál: nem
utolsósorban több ezer beduirr iuiait, kecskéit, tevéit, A leo-
páídía csaknem a közelmúltban történt kipusztulásáig va-
dásztak itt) farkasok, hiónák és hiúzok azonban még ma is
előfordulnak, és hasonlóképpen az ibex-antitop isl a Biblia
hegyi}ecskéie. Meglepően gazdag a növényzet, főleg, ha
figyelembe vesszii]k, hogy az évi csapadék meDnyisége mind_
össze 25 milliméter. A nyájak számára bóségeseí van tüskés
bozót, ami nagyon hasonlit az Észak-Amerikában ősszel
tenyésző alacsoüy boklokra, amelyeket oly gyakran látha-
tun} vádn}.ugati filmekben, amint a világtól eldugott kis
váIo§ok po.os főütcáin sodolja óket a szél. vég§ő tartalék-
kénr meglalálháló még a keserű ürömíü i5.
A pusztai vándorok §zámára) külónösen á sivatag északi
Iészén,a vándorfüIj is §zeíepelhet néha táplálékul (Kiv.
16|13, Szi§í\. l!:3112). Ehhez járul még a mamáLrrak neve_
zett lejtélyes valami, amel},nek segítségévelIzrael 6ái éIet-
ben tudtak maradni (Kiv. 16:15). Bibliai leirása szerint a
koriander magiához hasonlit, fehér, mint a gumifából ki-
csorduló gyanta, Eppen ilyen a manna, amely kűlöníéle
sivatagi növényeken keletkezhet, fóleg a tamariszkuszon, és
nem másl mint a bokrok kérge alól kifolyó nedv, amikor azt
egy bizonyos bogárfajta megszúra; a nedv me8keményedve
lepattogzik) szine pedig kezdetben iehé.. Ilyenformán tehát
a mannában seí}mi csodás nincs, kivéve aztJ hogy a Biblia
szedrrt olyan hatalmas mennyiség volt belőle, ami az egész
népet- kétmilliós tömeget, neg}.ven éven át táplálni tudta.
Manapság máI azt is csodánat taItanánk, ha valáki csak
annyi mannát tudna gyűiteni, amennyi csupán egyetlen em-
bert életben taltana.
A pusztaságban a fennmáradás a legfőbb paüncs, Ez az,
amit a beduinok mindenki másnál jobban tudnak. Fő tá$a-
dalmi szabályaik a túlélésparancsoló sziitségességénalapul_
nak: megköVeleIik a táp|álék elo\zrásál, az utazó iránli ven-
dégbalátságot és a szabályok megszegőinek kérlelhetetlen
megbüntetését, ha azok a törzs fennmaradását ve§zélyezte_
tik. Egyes krrtatók, például a tel-avivi egyetemen a beduinok
kultúráiával foglalkozó dr. Clinton Bailey is, rámutatnak
aíIal hogy a sivatagban vándorló izraeli tórzsek sok szokása

72
A Vádi Araba, AZ elótérben Edóm
hegylánca, középen húzódik a vá-
di mély töIé§vonaia, ámel], az
Akgbai-öböltől halad északnak, á
Holt-teng€r felé
és erkólcsi szabály3 felismerhető a maibeduinok közósségei-
néi is. Ez teímészetesen még nem elégséges bizonyiték ah-
hoz, hogy hitelesitse és keltezze a bibliai hagyományoknak
azt a íészét,amely a pusztaságban való vándollásról szól,
hiszen ha ezek a társadalmi szokások valóban nem köthetők
koíhoz, hanem minden időre éívényesek,akkor óppen aIról
nem árulhatnak el nekünk semmit, hogy mikor figyelték
meg őket, és mikor kerüItek a bibliai hagyományok közé,
lzíael fiai számáía a sivatagi megpróbáltatások a Hóreb-
nek is nevezett Színai-hegyen értékel csúcspontjukat és
lényegüket, ahol a hagyomány szerint Mózes megkapta iste-
nétől a törvénytáblákát, De ho} volt ez a he8y? Néhányan a
színai_félsziget északi íészéIegondolják elhelyezni, Mások
az Akabai-öböl keleti partján keresik, Midján hegyeiben,
ahol Mózes élete nagy részétleélte, és ahol a vülkanizmusra
utaló földtani jelenségek alapot adhattak ahhoz a bibtiai
leiráshoz, amely felhőkbe buíkolódzó hegycsúcsró1, menny-
döIgéslől és viliámláSró] beszél (Kiv. 19:16). Nem jutha-
tunk azonban végleges kövctkeztetésíe, Legalábbis a keíesz,
ténységszámáIa a szinaihegy hagyomány által kijelölt he-
lye a félsziget déli csúcsának közclében levő Dzsebel MúsZa
(azaz Mózes-)hegység, Már az i. sz.4. században feljegyezte
egy Etheria nevű elszánt női utazóJ hogy e hegység lábánál
nóhetett az égő csipkebokor (,,Máig is é1, és évről évre
kihajt" - iíta), és ezt a helyet választotta egy pál lemeIe aíra,
hogy a közelben templomot épitsen. A 6. században aztáít
Justinianus császár e szent életű emberek védelmétszolgáló
előditett monostolt emeltetett itt, amely még ma is ál1, és
ma is élnek benrre szerzetesekj alighanem ez a világ leghosz-
szabb idő óta folyamatosan la}ott épülete. Zarándokok és
utazók is megszállhatnak benne egy éjszakáIa, igaz, elég
spáftai körülmények között, hahainalban el akamak indulni
a 716 méter magas csúcs megmászására.
A monostoft Szent Katalin tiszteletére szentelték, aki
egyiptomi keresztény nő volt, és állitólag Alexand ában
szenvedett vértanúságot, majd csontjait az angyálok a Dzse-
bel Mú<zára vjllék, A mono,tor önmagában Veve i\ vafaz\-
latos, történelmi han8ulattól átitatott hely, köny!,tárában
Iégi kézilátok csodás gyújteményétőIzik, Ezek között talál-
ták meg l859-ben a nagyszerűl úgynevezefi Codex Sinaiti-
cust (azaz Színai-hegyi kéziratot), amely az Újszövetségnek
és az Ószövetség egyes részeinek az i, sz, 4. századból száí-
mazó görög forditását tartalmazza. Akódex 9000 rubel érté-
kú ajandék f"^iében k€rült az orosz cártulajdonába. Az októ-
beíi Forradalom után a szoviet kolmány 100000 angol foír,
tért továbbadta a B tish Museumnak.
A Dzsebel Músza hegyét megmászni nemcsak kimerítő
váltalkozás, hanem egyúttal lelkesító érzésis. Ha letekin-
tiinl a csúcsról, ahol kis kápo]ia épűlt a barlang fólőtt,
ametyben a hagyomány szeíint Mózes élt, a kietlen, szét-
szabdalt színai-hegylánc lélegzetelállitó panorámája táiul
eténk. ott fönn, egy végeláthatadan, vad pusztaság kellős
közepén semmi sincs, arni ellentmoltdana bárminek, ámit
valaki kigondolhat, vagy amit az isteni \.égzéslendelhet. ott
fönn az ember könnyen beleélheti magát abba a helyzetbe,
amit nagyon sokarr az emberiség sorsdöntő eseményének
tekintenek: az ember és Isten közötti legelső személyestalál-
kozásba, amelynek során végleges foImát öItött a szövetség,
egy közösségi megállapodás, amely a következőképpen szól:
,,Te szotgálsz engem, és én gondodat viselem,"
A kutatók véleményemegoszlik afelől, hogy ezá látványos
esemény az egyistenhit megszületésén€k a pillanata volt-e
az egyetlen teremtő istenbe vetett hité, aki az emberek é§
íépekmindeíkori soísát eldönti , vagy inkább csat a ké-
sőbbi prófétai hagyomány által végzett utólagos átértékelés-
ről van szó, A bibliai szerkesztők számára minden mást
felüImúló esemény volt ez: az isten neve többé nem pusztán
El (többes száma Elóhim) voltJ hanem YH\)üH (,,vagyok,
ati vagyok"), amelyet számos bibliaforditás (például az al.1-
gol is) Jehovának fordit, a héber mássalhangzókat összeköt-
ve az ,,ur"-at jelentő hébeíszó magáLnhángzóival, mivel a
késóbbi zsidóSás túlzott tiszteletből tartózkodott attól, hogy
magának az istennek manapság Jahvénak mondon nevét
eredeti formájában kiejtse. A Jahvéval kőtótt szövetség a hit

74
fogalmát a természet szeszélyes és befolyásolhatatlan erői-
nek kiengesztelésébm való remónykedésből egy céltudatos
és erős egyezség szintiére emelteJ amely egyezség ráadásul
nem mással, mint a világegyetem egyetlm teremtő elejével
költetett meg. Ez nem a végtelen természetéről fol},tatott
üres bólcseleti spekuláció volt, hanem egy §aiátos szerződes,
amely cserébe I§ten sz€letetéért az Istenne]< való mgedel-
messég óriási erkölcsi kötelezettségét rótta a Jáve-vallás
követőire, vallásuk hatása követ*eztében pedig az egész
n}ugati világla.
A Biblia szednt Mózes kétszef találkozott Jahvéval: elő-
sáí csak nagy vorrásokban rögzítették a szövetség alapelve-
it, a Tizparancsolatot, amelyet Mózes aníak rendje és módia
szeíint továbbitott a nép lent össze8yúlt sokaságához. A má-
sodi} találkozás máI negyven napig tartó hosszú tanácskozás
volt, amelynek során részleteiben is kidolgozták azokat a
törvényeket, amelyek Mózes népérrekközösségi életétlettek
hivatva irámyítani, Megtudju]<, hogy ezeket a törvényeket
Jahve maga ifta fel két kőlapra, a ,,táblákía". Hosszú ideig
úgy tartotta a kutatá§, hogy szó szerint ezek a törvénFáblák
voltak a táfsadalmi és elköIcsi kötelezettségek legelső rögzi-
tett formái. Az utóbbi évtized€k régészetifelfedezései azon-
ban bebizoíyitották, hogy hasonló törvényrendszereket -
akár kőtáblákon, akár agyagtáblákon - már évszázadokkal
korábbán is irásba foglalrak mezopotáLrniai uralkodók. Ilyen
például Haínmurapinak, Babilón királyának hires törvény-
táía az i. e. 18. századbót. sőt, ezek a korai törvények több
olyan tételt tartalrnaznakJ amelyek megtalálhatók a Biblia
mózesi töNényeiben is.
sa'nos, Mózes töívénytáblái aligha kerüInek valaha is elő
régészetikutatások során, hiszen állítólag felgeriedt diiié-
ben ő maga törte össze őket, amikor visszatért a nép táborá-
ba, é§ ráiótt, hogy isteDnel folytatott hosszú tárgyalásai hiá-
bavalóknsk bizonyultak: távollétében ugyani§ testvére,
Áron pap eIrérircne a népel Ja},vélól, és új isten. az arany-
bor;ú tiszteletére tanitotta őket, amelynek szobrát is elkészi-

Az aíanyborjú-epizód, amelyben Áron Izíael fiairak ösz-

szegyűjtött aíanyfiiggőiből egy borjút ábrázoló szobrot ön-
tött (Kiv.32), a Bibliában a búnbe való visszaesést jelképezi,
a visszatérést az állatformában elképzelt egyiptomi istenek
tiszteletéhez, amit Mózes szigorúan biintetett. Az izraeü
tórzsek történelme sofán később ez a lépésmegismétlődik,
amikor az északi királyság, Izíael szakitott a bdvatalo§ jeru-
zsálemi kultusz gyakollatával. A lépéstvalószinúleg úgy kell
érlelrneznüDk. mint az egyisten}ivő iudaizmus papjai és a
sokkal libeíálisabb, többistenhivő, már nyilvánvalóan kiha-
Iófétb€n levő vallás követői közötti kiizdelem jelképes ábrá-
zolását, Mózes a Kivonulás könyvének elbeszélése szerint

75
népénekbálványkészitő buzgalmát a,,szövetség ládájának",
a fri8yládának és a befogadá§ára szolgáló sátomakl a ,,talál-
kozás sátrának", azaz egy holdoáató sz€ntél},nek az elké-
szitt€tésével kötötte le.
A Bibliában hat fejezetet tölt meg a ,,szövetség tádája"
akácfából való elkészitésénekés a sátor gazdag felszerelésé_
flek leirása (Kiv. 3H0). Ez azodban inkább a vallásos élet-
ben ját§zott fontos szerepúket mutatta, senlmint a hitelessé_
gük biztositékát ielentette volnaj a ,,szövet§ég ládájánák" és
a sátornak a bibliai elbeszélésekadatain alapuló rekonstruk-
ciói - igy például az, amelyet egy tel-avivi gyémántkereske-
dő, Móse Levin tizenöt événekminden szabad ideiét íászán-
va készitett - oly munkaigényesek és kóltségesek, hogy bi-
zony nehéz Őket egy pusztai nép tárgyainak tartanunk; sok-
kal inkább hihető az, hogy a mózesi ,,szövetség ládájának"
bibliai leíiása a salamon kilály által az i. e, l0, százádban
építettieíuzsálemi t€mplom (lásd a 8. fejezetet) nagyszerű A ,,szóvetség ládája": kisméretii
diszeinek a múltba való visszavetitésén alapul, rekonstruació, amelyet a Kivonu-
Báfho8y álI is ez a dolog, a bibliai elbeszélés fonala a tás kónyvében található aprólékos
számok könyvében azzal folytatódik, hogy Isten kinyilvá- leirás atapján eg} tel-avivi 8yé_
nítja: a,,szövetség ládája" nem más, mint az ő ielképes mántkcreskedő, Móse Levi. ké
taltózkodási helye, éiszaka felette lebegő túzoszloppall rráp-
pal felhőoszloppal, amelyekkel Izrael fiait vezette vándorút-
iükon a szinai-félszigeten keIesztűl következő fontos taítóz-
kodási helyükig| a Párán pusztáiában levő Kádés-barnéáig.
Kádés-barnéa egykor isJ ma is ielentős oázis a színai-
félsziget északkeleti széIén. Tórténelme során Júda király§á-
gának a déli hatáIán álló fontos erődítményévévált. Az
Izraeli Régészeti Felügyelőség Rudolf Kohén vezette l976.
évi ásatásai kideritették, hogy az i, e, i0, századtól, tehát
Salamon ideiétől kezdve az erőditmény helyén jelentős tele-
pülés állt. Még ennél is kofábban a hely fontos volt bővizú
forrása miatt, mivel az oí§zágon áthaladó kereskedőknek és
nomádoknat alkalmas szálláshelyet nyúitott bőséges viz-
mennyiségével. AkáIki éIkezett is a pu§ztából, Kádés_
barnéánál feltédenül megállott, és ez alól nyilván Mózes sem
volt kivétel. A Második Törvénykónlw szerint (l:46) Izrael
6ái sokáig idóztek itt, talán egy évig is pihenve és lyájáikat
itatva.
Kadés-bameáVai a7 i7raeliek már Kanaarrnak. az ..igérer
főldjének" küszöbére éíkeztek. A Bibliából az is kiderül,
hogy Mózes már erede.ileg ide tervezte Kanaánbá való belé-
pésüket; mivel pedig okos és óvatos ember volt, tizenkét
főből álIó felderitő járőrt küldött ki annak kikémleléséreJ
hogy milyen föld határához érkeztek, (Egyikük egy fiatalem-
ber volt, Józsua, Nún 6a, akire a jövőben fontos szeíep várt
méc.)
A felderítők negyven nap múltán tértek vissza (úgy lát-

76
 szik, a Bibliában sok minden negyvenes időegységekbeü
töfténik!), és aIIól számolták be, hogy Kanaán teijel-mézzel
folyó ország. Ennek bizonyságául magrrkkal hoztak egy óriá-
si szőlőfürtöt, amely olyan nehéz volt, hogy két ember hor-
dozta a vállára vetett boton (mellesleg ez ílra az lzrz.eh
Turista Hivatal emblémáia). De aíról is hirt adtak, hogy
KanaáLrr §úrún takott ország, falatkal körülvett, iól megeró-
§ített váíosokkal, ráadásül még az ősidőkből ottínaíadt óriá-
§okat is láttak bmne, Mindea figyelembe véve, Izrael fiai-
nak kevés esélyiik voil a2 oíszág elfoglatására,
Ilyen keseíű, kiábránditó hilektől csalódottán, és éppen
az Istentől nekik igéfi föld küszöbén, Izrael fiai zúgolódni
kezdtek az Úr ellen, és sokan már-már visszafoídulóban
voltak az egyiptomi húsosfazekak felé, Mózes azonban a
Jahvéval való sziikséges tanácskozás utárl úgy döntött, hogy
inkább tesznek egy nagy kerülőt, keleti irányban, a Eolt-
tenger túlsÓJ keleti partia mentén haladval hogy_mard a
Jordán-folyón átkelve hatolianak be Kanaánba. Az Ur azon-
ban meg akaIta bünteüli lzrael fiait, amiért ígéretébenkétel-
kedni mertek, é§ arla ítélteőket, hogy negyven évig vándo-
íoljana} a pü§ztában (ismét a negyvene§ száml de most
években mérve annyi, mint amennyi napot a felderitők eltöl-
töttek), mielőtt elérik céljutat.
A keleti útirány, ha valóban megtették, a mai ioldániai
hásimita királyságon keíeszfúlvezette Izmel fiait. A vándor-
útnak etre a részére vonatkozó bibliai adatok azonban ez
alkalommal is annyira szűkósek és ellentmondásosak, hogy
lehetetlen az útvonalra kővetkeztetni belőlúk. Ezéft a biblia-
kutatók a.ía a feltevésfe hajlarrak, hogy az egész töíténetben
csupán több különböző csoport külőnbóző időkben óIténő
vámdoílásaira vonatkozó hagyományok összefonódását kell
Iátnunk, amelyek Móze§ alakia körül krisólyosodnak ki.
A bibliai tórténetirók politikailag három öíálló királyság-
ía oszló országnak tekintették Jordániát: délen az Akabai-
öböltől egészen a Holt-tengelig nyúló Edómmal; maid
Moábbal, amelynek központja Hesbónnál volt, és a Holt-
tengeltŐl keletíe eső terÚleteket fogtalta el; végül Hesbóntól
északn az arnmóni királyság teíült el a Jordántól keletre,
főváIosa pedig a mai Jordánia szélrhelyének, Ammannak a
telületéíe e§ett. Ezeken a királyságokon át haladt az egyik
legfontosabb kereskedelmi összekötő út Palesztinábán, az
Akabaiöböltől Damászkuszon át Mezopotámiába vezető
úgynevezett ,,Kiíályi út"; a másik fontosabb útvonal a Via
Mar:i§, a ,,Ten8eli út" volt, amely a tmgerparton haladvá
Libanonnal és Sziriával kötötte ö§sze Égyiptomot.
Eogy Kanaá,rrba kelet felől, a Jordán folyón átkelve lépie-
nek be, abioz Mózesnek és embereinek előszöI azon az
Eg§ aJnínóni kirátyDák az i. e, 8, ákadáIyon kellett votna átjutíriuk, amelyet Edóm, Moáb és
9áz9d végérőt származó szobra Ammón jelenteft. Edóm vott a tegdélebbi, igy először vele
kell fogtalkoznunk, Neh€zen járható, magás dombokkal Buszeira, a bibljai Boc.a lelőhe-
borított országlész voltl n},ugati szegélyén magas hegyvonu_ lye: a ,,Királyi útról" nézv€ közé-
lat zárta le, és a Bibliá szeíint őrzéséről félelmetes hilben pen azt a természetes fennsíkot
átIó királya gondoskodoít (száín. 20). Az ínaeliek számára láthatjuk, amelyen Edóm fóvarosá
a legrövidebb út a ,,Kilályi úton" vezetett. Mózes á diplo- feküdt, Hüom oldalról meredek
sziklafalak veliék körül
máciai megoldást választotta: Kádés-baméából kóveteket
küldött Edóm kiláIyához, engedélyt kéíve,hogy a ,,Ki.ályi
utat" használvá kelhes§en át népe országán, Megígéíe,
^z
bogy sem szántóföldeken, s€m szőlőskerteken nem vágnak
át, és még vizet sem vesznek fizetség néIkúl.Edóm kirátya
azoíban visszautasította a kéIést:,,s Edom föIfegyverzett
katonákkal s nagy hatalommal kivonult ellene. Mivel Edom
megtágádta, hogy Iz.ael fiainak lehetővé tegye föIdién az
átvonulást, Izrael megkerülte," (Szám. 20:20)
Más bibliai adatokból tudjuk, hogy Edóm fővárosa a ki-
Iályság éSzaki részénlevő Bocravolt. A helység azonositható
amai Buszeira faluvalJ mely a vádi Aíabamellett, a,,Kilályi
út" vonalában, Kádés-barnéától keletl€ van. Jogos a felte_
vés, hogy az Edóm királyához kúIdótt izlaeli követek Bocra
válosába éfkezhettek meg. Maga a Bo€ra név eredetileg BuszeiraiBocla: a fellegvár látké-
,,eród"-öt jelent, és a buszeirai szinhelynek ehhez igen jó pe a Mrs, Crystal Bennett ájtal
t€rmészeti adottságai vannak, hiszen három otdalról is me, vezeiert ásatások 1974, évi s23ká-
.edek szakadók őrzi, A,,Királyi utat" ezen a poíton ellenőr-

78
 zó város olyan hely, aínelyet feltédenül számitá§ba kell ven-
ni; a bibliai adat pedig kétségkiviil oly3n királyi er6dó1
beszél, amelyben komoly haderő állomásozott. az az -erős
kéz", amely megtagadta Izrael fiaitóI, hogy a főútvonalon
haladva keljenek át az oíszágon,
IlyesféIe lehetett az a kép, amelyet a bibliai szerzók
Bdóm.ól és Bocráról az i. e. 13. században kiala}íthattát, ha
száínos kutatóval egyetéítve feltételezztik, hogy a Mózes
vezette kivonulás abban az időb€n tóftént. A régészetkoráb-
banmakacsul próbálta bizonyítani, hogya kép valóban ilyen
is volt az egyiptomi kivonulás korában, Egészen mostanáig
azonban soha seínmiféle, a kivonulás feltételezett időszaká-
ba keltezhető edómi lelőhelyet nem sikerült feltárni. Igáz,
Bocrához hasonló lelőhelyekíől halminc éwel ezelőtt vég-
zett régészetiterepjáIások soráí kerültek elő olyan szófvá-
nyos felszini edénycseíepek,amelyeket nagy általáno§ság-
ban az i, e, 13. száz^dr^ kelteztek, akkoriban azonban alig
tudtak valamit edómiak agyagművességéről. Ebben az
^z
esetben tehát a bibliakutatók vágyálmai játszották a fószeíe-
pet, akik talán tudat alatt a Bibliát használták légészeti
adatok igazolásám, áhelyett, hogy az ellenkezőjét tették vol-

Ez volt a helyzet 1971-ben, amikor Mís. Crystal Bennett)

a jeruzsálemi Brit Régészeti Intézet igazgatónője ásatásokat
kezdettá buszeirai lelőhéIyen, Bevallott szándéka szelint azt
a bibliai állitást akalta igazolni, hogy ott az i. e. |3. század-

|s-^
*L^.
,§l
§

79
ban egy edómi királyi város volt, egyszóval tehát a bibliai Az ,,l8é!et földienek" látképe a
Bocrát kere§te. N€bó h€gyéól. Ézt láthaftá Mó-
Megállapitotta, hogy a telepúlé§ jóval rragyobb volt annál, zes, ha a Jord.áD-folyó és a Holt-
mint a4 a felszirri ielek mütat!ák. A várost több méter teD8ei fijlőtt a tűpánon fekvő iú-
magas, erős fal vette köíül. A telepiiLlé§ le$nagasabb pontián dai dombokía pillantott
fallal övezett fellegvár állott, benne szentéllyel vagy szen-
Kádés-bameá: a völeyben fekvő
télykö.zettel. A fellegváI és a külső falak között eg},ífl᧠fölé buiá oazis mindig is az utázók é§
em€lt épúletekvalóságos halmazát találLák. Biztos adatok íotrtiidok *edvelt t€rmé§zet€§ m€-
kerültek napvilágra két kúlönböző pusztulásrólJ amelyek állóhelye volt. Kózépájoí. félig
alka]mával a város porig égett. Négy ásatási évad után azon- f|í&kal övezve, Kádés-baméa tele-
ban a régésznő a város keltezésétilletően olyan következte- piilé§balínának köívonalai látsz3-
té§ekre iutott, amelyeken más régészekhezés bibliakutatók- nák
hoz hasonlóan ő maga is meglepődött, Ráiött, ho8y az i, e,
8. század vége előtt, tehát a kivonulás feltételezett időpontiát
követően még vagy öt§záz évig nemhogy váíos nem volt a
lelőhelyen, de még csak egyszerű emberi településnyomok
sem mutatkoztak. Ha pedig MÓzes idejében nem állott itt
váio§, akkor kik lehettek azok az edómi királyok, akikről a
Biblia beszél? BuszeiráMl elkerülhetetlenül le kellett vonni
a tanul§ágot: a szóban foTgó királyok egyszerüen törzsíőnö-
kök (seike9 voltak, váíosaik pedig §átortáborok. MTs. Ben-
nett azóta meglehetősen kételkedik abban, hogy a Kivonulás
kö[yvében megőrzött hagyományoknak tórténeti értékiik
lenne.
Ezek a ketelyek tovább erősödtek egy olyan jordániai
lelőhelyen végzett á§atás §orám, amelyet feltételesen a moá-
biat váIosával, He§bónnal lehetett azonositani, Hesbón volt
a szinhelye egy másik ös§zeütközésnek, amely Izrael fiai és
a Jordáíria egykoíi területén u]ralkodó egyik király, mégpe-
üg a Moáb földiét is meghóditó amurrú szihón kózótt
z,ail'orr Ie (sz!trn. 2l|26) .
A Számok könyve szerint Mózes követeket küldötr szi-
hónhoz, éppúgy, mint korábban Edórn kiTályához is, é§
szabad átvonulást kért országán keresztül. szihón ezt nem
mgedte meg, és ádáz haícra kelt az izfaeliekkel, ám a küzde-
lem számára vereséggel véEződöíí. Ezlrtán az izraeliek egész
Moábot elfoglalták, és felépítették(vagy csak űijáépitették)
szíhón városát, Hesbónt.
A bibliai Hesbón azonos az Ammantól 26 kilométemyire
délíe,a főútvorral mellett levő Tell Heszbánnál. A moábi
dombos síkság peíemén, a tengerszint íeiett 900 métefes
magasságban emelkedő települé§halom uralkodik a környék
fel€tt, a teteién egy erődités maradváLnyai vaírnak. A mái
HeszbáLn falu házai a tell déli lejtőién épültek.
A Tell Heszbánon l968-ban é§ az azt követő években öt
alkalommal végeztek ásatásokat a Michigan államban levő
Be ien springs váIos Andíews Egyetemének és az Egyesült
ÁIamok Keletlutátó Tntézetének támogatásával. Kezdet-
ben az Andrew§ Egyetem dekánja, dr, Siegfried Holn vezet-

80
_{ Tell Heszbán nyugati oldalának
iiüéPe. A lelőhely ázonos a bib-
:ai Hesbómal, á moáb kiTályság
5§á6sával. Az ásatások a tell r€-
F2tb]een Kenyon helyszíni film-
ir§ételek közben Jelikóbm. Mö-
8oEte a város köZépső bronzkori
§íft éseilek maradvááyai
-\t€ddó: a chicagói egyetem ex-
rEdicióia által Az 1920-a§ és 1930-
l§ évekbo feltárt hatalínas szet-
ray, kózépen jól épitett, kerek
bDááni kőoltár.al
te a feltárásokat, aki éppen azzal a céllal választotta ki ezt a
lelőhelyet, hogy az eddiginél többet tudjunk íneg az ízíae-
lieknek a Jordán_vidéken át vezetó útjáróI. Az Andíews
Egyetem kis adventrsta intézmény, és az l9?3_ban nyugdij_
ba vonult Horn dr. a Bibliában elbeszélt eseményeket szó
szerint, azaz feltétel nélkiil igaznak tartotta. Teljesen bizo_
nyos volt abbanl hogy a Tell Heszbán vitathatatlan bizonyi-
tékokat fog szolgáltatni áz izraeli€k i. e. 1250-1200 körúl
kezdődő folyámatos ielenlététe,sőt az ezt ínegelőző moábi
város létezéséreis, amelyet az izraeliek szíhón király legyő-
zésekor leromboltak.
A régészetszemszögéből nézve az i. e. 1200 kórüli idő-
pontot általában véve a palesztinai késői bronzkor (kb, i, e,
1550,1200) és a váskor (kb. i. e. 120G580) fordulójáLnak
tekintik, A fordulatot az anyagrrűvesség stilu§jegyeinek Pa-
lesztina számos lelőhelyén bekövetkeiett megváltozása'elzi.
Mivel p€dig feltételezik, hogy a kivonulás és Kanaán elfog-
lalása éppen akkoíiban töftént, a korai vaskor el§ő szakaszá-
nak (a vaskol l_íek) k€rámiáiáIól azt gondoljákJ hogy az
izraeliek készitménye voltJ és gyakmn annak is nevezik, Ez
a nagyon is feltételes meghatározás sokszor veszélyes bűvős
kóIhöz vezet: a Bibliávai bizonyítiák, hogy a vaskoí I keíá-
miá'a máI .izíaeli", mnek a keíámiának az ,,izraeli voltával"
pedig á bibliai tételt szokták igazolrri.
Dí, Hoín leményei azonban nem váltak valóla, Arnint az
ásatók egyre lejjebb hatoltak a telePülési fétegekb€n, aüa
8t
találtak bizonyitékot, hogy Hesbón viszonylag nagy város
volt a vaskol II. §zakaszában (tehát az i. e. 8. század végét
követően), de a vaskoI l. szakaszában (i. e. 1200 é§ 700
között) csak egy kis telepűlésnek, legfeliebb falunak számí-
tott. Ebből az idősza}ából néhány összedóIt házfalon, kis
hulladékgödrökön, kavicsból rakott padlózaton és nem túl
sok edénytöredéken kivül gyakorlatilag semíni lényeges nem
maíadt fánk. Hesbón városias fejlódése pontosan azonos
tehát Bocíáéval: az izraeli foglálás állitólagos időpontiában
§emmiféle város nem állolt még a helyén.
Nemcsak eüe deíúltazonban fény: Buszeira/Bocrfioz
hasonlóan, az ásatók akéső bronzkoí időszakából semmiféIe
települé§i nyomot nem találtak. Akkor, amikor a Biblia sze-
rint Hesbón szihón király főváíosa és eróssége volt, valóiá-
ban embel nem lakta, elhagyatott hely lehetett.
Ezekről az ásatásokról még nem jelmtek meg a végleges
beszámolók, de dí. James sauerJ áz aírmani Amerikai Ke-
letkutató Központ igazgatóia, aki íésztvett az ásatásokon,
és egyébként kerámia-szakéftőJ összefoglalta mindazt, arnit
az előzetes tájékoztatásokból köv€tkeztetésként levonha-
tunt. Elsősoíban arra lehet gondoLdunk, hogy a bibliai ese-
ményleírás a történelemtudomány szemszögéből nézve nem
felel m€g a valóságrrak. Hogy ezt az ellentmondást megma-
gyarázzu}, fel kell tételeznünk, ho8y a bibliai elbe§zéIések
szeízói valamely, a saiát korukban megtörtént politikai riva-
lizálá§t vetitettek vissza a légi időbe azért, hogy indokolha§-
sák magát a viszálykodást, és talán azért is, hogy igazolják
az izraeli áláspontot valamely időszerű határvita kérdésé-
ben. De ez a magyárázat magában foglalia annat a feltevését
is, hogy a Biblia eme lészeinek ilásban való rőgzitése jóval
később történt meg, mint korábban 8ondoltát: az i. e. 7.
\ragy 6. században, és sok, el§ősoíban német és amerikai
kutató már el is fogadja ezt a keltezést. Mindez azonban
eíősen csökkenti a Bibliának mint a szó szolos éftelméberr
vett történeti forrásnak a valÓságéftékét.
Másrészt az i§ elképzelhető, hogy a Tell Heszbán nem is
a bibliai Hesbón város maradványait őrzi, és a témégvala-
melyik írásik lelóhelyén - például a Tell Dzsálulon - még
ezután végzendő régészeti ásatás az eddigiektől telieserr elté_
rő eredményekkel járhat. Van egy harmadik lehetőség is,
mégpedig az, hogy az izíaeliek valóban behatoltak a térség-
be, de sokkal összetettebb kórülmények közőttl mint ahogy
azt a Biblia leegyszeíűsitve ránk hagyomrinyozta. Talán
inkább fokozato§ beszivárgásról leheteí szó, mint nyilt ka-
tonai hóditásíól, vagy pedrg viszonylag kevés úionnan jött
betelepülő áltál kirobbantott társada]íni mozgalmakróI, il-
letve helyi felkelésekről.
Ilyenformán tehát ma még bizon],talanságban vagyunk
afelől, hogy mi is történt Jordánia területén ázi. e. 13. és 12.

82
 századbaír, sőt még afurál is kevesebbet tudünk, mint koráb_
ban gondoltuk. Egy jordániai légész, dT, Müáviia Ibráhim
az Ammantól keletre levő Szahab nevű lelőhely€D, róát
jóval kívüI azon a terüIeten, amelyet az izraeliek befolyása
alá kerúlt vidéknek tartottak, a vaskor el§ő szakasába tar:to-
zó (,,izraell) kerámiát táft íel, Ez még csak fokozta a kételyt
arna feltevés iránt, hogy ez a keráUaliafajta valóban .izreeli"
készítínény lett volna. sokkal valószinűbb, hogy helyi fe'ló-
dés során alakult ki, nem pedig bevrirrdorlók hozták be
magukkal.
A Biblia elbeszéléseinek további része leirja, mint aranak
Izrael fiai további győzelrneket, és nyertek tért Ammaütól
északra, a Hermon-hegy kórnyékén levő Básán királyság-
ban, ahol az óriás kiíályt, Ógot is ]€győzték. A régé§zet
egyelŐIe nagyon kevés se8Ítséget tud nyúitani ezeknek az
eseményeknek a megvilágitásáhozJ de abban aligha kétel-

.\ Tell Heszbánoo folyó á§atások

§oíán talált le8kolábbi rére8ből
laló á kis víztároló medence é§ a
hozzá csatlakozó fal, amelyek a
laskor kezdeiére, i. e. 1200 táj]fua

83
kedhetünk, hogy az északabbra fekvő terúletek leletei csak
megelósithetik a buszeirai é§ heszbáni ásatások alapián ki-
álakult kepet, tudniitlik azt, hogy a Bibliát mint az ,,igéleí
földjét" a Jordánon áttelve meghódíó izraeli töüsek]:e vo-
nat&ozó forrást gyökeresm és kíitikusan felül kell vizsgáLni.
A Biblia szerint tehát lzrael fiai negyvenóvi vándorlás
után hatalmukba kerítették a Joldán keleti partián lekvő
területeket, és felkészütek a Kanaán elleni közvetlen táma-
dásra, hiszen céljukól már c§ak a Jordán_folyó választotta
el 6ket. sok csatát vivtak érte, és közüliik az egyik, ráadásul
nem is katonai jellegű ös§zeűtközé§ gyatorlatilag egé§z eliö-
vendő palesztinai életiik során állandóan megismétlődött.
Mé8pedig az, amikor ,,a nép kikezdett Moáb llixyáival"
(szám. 25:l). Ez a ,,kikezdés" aligha volt szexuáIis ]-ellegű,
vagy nemcsa} az volt, hsrrem 1.aliásos elemek is kapcsolód-
ta} hozá. BáLi a moábiat vallá§i szokásairól nem tuduírk
valami sokat, mégis feltehetjúk, hogy amilól a bibliai szer_
zők beszámolnákJ egy Kanaánban széltébenelteriedt, a §ok-
isteDiitbeq gyókerező cselekmény volt (lá§d az 5. ferezet_
ben). Az a vérontás) amit Mózes a számok kőn}.ve szeíint
az izraeIiek e búnbeesésemiatt megtisztitá§ukía elrmdelt,
a iahveizmus merev, ellentmondást n€Ín túrő egyisteD}rite é§
a kaíraáLrriák sokkal kifi3omultabb és összetettebb rituális
szoká§ai közótti állandósult összeütközéseket ielképezi. Az
is kiderül ebbőll ho8y a bűnbe való vis§zae§és Palesztinába
érkezve §okkal gyakoribb volt az izTaelieknél, mint korábban
gondoltuk, es ez talán meg is ínagyarázza azt a keménykezú
elszántságot, amellyel a papság a bűnt erojtani igyekezett.
A Biblia szerint Mózesnek íem adatott meg, hogy szemé-
lyesm is eliusson az ,,ÍgéretfóldjéIe". c§ak annyi iutott
osztályreszéúlJ hogy élete legvégéír,százhú§z éves koíában
a Nebó hegyéről egy pillántást vethessen rá (MTörv. 34).
A NeM hegyót hagyományosan a mai, 807 méter magas
Dzsebel Nebávál Arnmantól mintegy 30 kilo-
^zonositiák,
mérerre déln},ugatía. valámivel tovább nyugat felé, 700
méteíesmaga§ságban terúl el a Rasz szijága széles és kopáI
fennsikia. ame|y azzal a bibliai Piszgáva| azono§, ahonnan
azUr álliló|ag megmutatta Mözesnek KaDá"án földjet, Távol
n},ugatra a iúdai dombok sötédő töme8e látható, az előtéI-
beü pedig a Jordan-folyó mélyen bevágódott völgye kigyóz-
va halad délr§ a sötéten csillogó Holt-lenger felé, Élénkzöld
foltként emelkedik ki a kéPből J€rikó; távcsővet a mai Jeru-
zsálem tornyai is láthatók erról a helyról. Nagyszerú kilátást
nyúrt tehát a Piszga-magaslat. Itt hunyt el Mózes még ereié_
nek teljéb€ír és egészségesen) ,,de sidát nem ismeri senki,
mind a mai napig" (MTörv. 34:5).
A2 i. sz. 4. §zázadban azonban valaki elighanem rábut-
kant síriának válami nyomára, mégpedig egy pásztolJ akinek
látomásbán jelent meg a hely. Hatalrnas bizánci bazilikát

&l
€meltek a Resz sáiágánák ez4n ahe\Éa, cs ortEa a f€t íG
rend ieruzsaemi Bibliai Intézeae folya*t á§afásolat' BóYe[
akadnak itt ómai épitkeási mA.edván ok, de ezÉk több
mint egy évezíeddelkesóbbiek az eltemet€s feltctcl€z€rr
időpontiánál. Igy hát §emmiféle régészetiedatuDk nincs,
arni a Bibliában elbeszélt esemén}t elátámásztbÁtná, s-_;
sem bizonyítia, hogy Mózes váItozatos és drámai pályafutá-
sának le8endája - mint válaúely ókori Ar:thur knályé - itt
ért volna véget.
A bibliái eseményeker követve elérkeztúnt tehát abhoz a
pillanathoz, amikor Izrael fiai az áhitott fiild kúszöbére lep-
tek, szinte varázselővel rendelkező vezetőiúk örökre eltávo-
zott tőlük, de szinTe tépett máí az utódia, ákinek a Jordán-
folyón való átkelés lebonyolítása lett a feladata. Ez Pedig a
tehetséges, fiatal katonai §tratéga, Józsua volt.
5. A tejiel-rnézzel folyő otszág

Józsuának és Kanaán izraeli töüsek által vató meghóditásá-

nak története a n}.ugát-európai népek kultúrájában is mély
gyök€reket elesztett: ,,Józsua megvívá Jerikót és leomlottak
az ő falai." A Biblia §zerint az izráeliek, Jerikó elfoglalására
indulva, a támádás előestéjén keltek át a Jordán-folyón és
értek Kanaán földiére. A2 átkelés helyét a múlt századi,
úg;rrrevezett Allenby-híd térségévelazono§ítottákJ amely
8 kilométere fek§zik attól a ponttól, ahol a Jordán a Holt_
tengerbe öír ik. Egészm véletlmüI pontosan úgyanitt, Bét-
Abaránál kereszteltek meg a hagyomány szerint Jézust.
A Joldán-íolyó természetes földrajzi határt, sőt akadál}.t
jelent a két párt között, Haiózásra sohasem volt alkalmas,
mert a Genezáret_tótól egészen a Holt-tengerig kanyargós
medre sziklákkal van teleszórva. sőt, a legtöbb embeI áItal
méItóságosan hömpólygő, széles folyamnak elképzelt Jor-
dán az elsó pillanatban kiábrándító látványt nyúit sáígásbar-
na vizével é§ meglepően keskeny, néhol csak l 0 méter széles
medrével, Úgy utszik, mintha viszonylag egy§zeTú volna
rajta az átlábalás, de az izraeliek átkelésénéla vöIös_tenge-
fen való csodás átgázoláshoz hasonló valami is történhetett,
igy száI^z lábbal sikerüt átjutniuk (Józs. 3).
sokíéleképpeigyekeztek megmagyarázni, hogy milyen
temlészeti ielenség tehette ezt lehetővé: földrengés emelte
gát zárhatta-e el ideiglenesen a medíet, vagy földcsuszamlás
következtében a folyópartok zuhanhattak a folyóba? Tlye-
nekre és más hasonlókra is gondoltak, számuntlá ázonban
ezek csupán ió szándékúpróbalkozások, amelyek nem erősí-
tik meg az Ószövetség történeti valóságértékét.
AtáIhogyan tónéntek is a dolgokJ amikor Kana|in tedle-
tén a korai izlaeli történelem bibliafelfogásánat e döntő
időszakára keresitrk tényleges légészetiadatokaí, azt tAIá|-
juk, hogy a kutatók közótt nemcsat arról vannak komoly
nézeteltérések,hol és hogyan került sor Kanáán meghódítá_
sáía, hanem affa vonatkozólag is, hogy az egész egyáltalában
úgy zajlott volna le, ahogy a Biblia etőadia.
Meg kell magyaráznunk a Kanaán és a kanaáni szavak
értelrnéti§. A Biblia szinte megkúlönbóztetés nélkül hasz-
Dálja őket Palesztina alna területeinek jelölésére, amelyeken

8ó
 a későbbi lzlael é§ Júda kiraryságai alakurtak, IeháI ezoka
a telületekle, amelyek€t az izneli tórz§ek elfogIaltak, máid
azonositották az ,,Ígéret föIdiévet". A kaJraániakrol koéb-
bán azt gondolták, hogy az izraeliek átal eln_somon vag;
beolvasztott egyik jelentősebbj de nem az eg-J-etlen öslákó
sémi népcsoport volt. Ma vi§zont már tudiuk, hogy Kánaán
az €mlítettnéI sokkal nagyobb területet ielentettJ amelY dé-
len Egyiptom hatáíaitól az észak-sziriai partokig terjedt,
beleéfive a mai Libanon földjét is, tehát az Egyiptomot
Mezopotámiával összekötő, szinte hidként §zolgáló egész
téíségetielentette.
Ezt a különböző egységekrebomló nagy földdarabot sem-
mi olyan központi vagy e8yesítő telmészeti tényező nem
fogja össze, mint amilyen például a Nilus folyó, és dtkán is
alkotott záít politikai egységet, A Tell Maldi}hon folytatott
új régészeti ásatások (lásd óket a 2. fejezetben) egy nagy,
kanaáni birodalomra utalnat, amely az i. e,3. évezredmáso_
dik felében állott fenn, Az 1. e. 2. évezledben a teíúlet
gyaklan kedlt egyiptomi ulalom vagy ellenóüés alá, az
Újbilodálom ko.ábán pedig i. e, l500-tól l200-ig egyiptomi
tartománv volt. Sem politikailag, sem etnikailag nem volt
toha eg} se8esi a települe\ek mindig is jól megerö.itett váro-
sok köIüi csoportosulta}, amelyek valamely nagyhatalom-
mal vazallusi viszonyban álIó királyaik alatt állandóán füg-
getlenségük biztositásáIa törekedtek, Ezek á városok kü!ö-
nösen észa}on egyre inkább sokneírvetiségúvéfeilődtek,
A kanaáLDiak felvettek és kultúrájukba olvasztottak az aktofi
ismert világból - tehát Egyiptomból, Mezopotámiából, Ará-
biából, Anatóliából, Múkénébőlés az égei teíületeklől a
saját keleskedelmi közvetitő tevékeny§égúk révénérkező
minden hátást. E hatások ötvözésével iejlett civilizációt és
kultúrát atal<itottak ki, amel},nek ielentőségéről a régészeti
feltárások egyle jobban tájékoztatnak,
E városok közül az egyik legnagyobb az észak-sziriai par-
tokon, Latakiától közvetleniil északra fekvő Ugarit, a mai
Rasz Samra volt. Francia régészeti expedíciók 1929 óta
végeznek ift ásatásokat. oty sok más nagy régészetivállalko-
záshoz hasonlóan, ez is véletlen felfedezéssel indult. 1928-
ban e8y sziliai palasztember a Minet el-Beidának (Fehér-
öbólnek) nevezett kis halászkikötő közelében levő földjéD,
szántás közben me8bolygatott egy durván falagott kőtöm-
bőt, és ennek nyomán rábukkant egy siía, claude Schaefier
vezetésévelsúIgósen francia légészekutaztak oda a ködl-
mények megvizsgálásáÉ, és csakhámár egy hatáIozottan
Baá1, a viháristen, a m€nnydör8éS
istene, jobbjábán buzogányt, bal múkénéiiellegú, boltozott si.okból álló temető feltárásának
jában valószinűlc8 á villámlást jel- kellős közepén találták ma8ukat. A következő tavaszon dl,
képezó lándzsál tan ezú az Uga- Schaefier figyelmét megragadta az akörüIbelül egymérfóld-
ritból száríuzó mészkő dombor- del a szarazföld belseie relé íek\ó alacsony te]l. ámelyel a
műn helybeliek Ra57 samrának ,ániz\reinek, neveznek, Ugy ninI

87
 száTnáral hogy itt lehetm az a váLros, amelyhez a temeíő
tartozott. Ma, negyven é},nyi kitartó ásatás utÁn Ugarit
egyik€ a Közel-Kelet legalaposabbán i§mert lelóhelyeinek.
A település legfontosebb része az a nagy királyi palo€
amely i. e. l4,o0 és l20o közé, tehát arra az időre kettezhető,
amikoT Ugarit hatalmának a csúcsán áltt. t0 00o négyzetííré_
temyi területm l20 helyiséget foglalt magábán, ezen kíviil
bels6 udvaíokat, lépcsóket és kerteket. Volt benne egy nagy-
mererű királyi takosztály, továbbá két templom, amelyeket
a Bibliából is jól i§melt istenek, Baál és Dágón tiszteletére
szmteltek. A mai látogatók a sziriai MŰemléki és Muzeumi
Fóigazgatóság ióvoltából nagyszeú á]lapotban megőrzótt
lelőhelyet tekinüemek meg itt.
Az u8ariti ásatások legjelentősebb eseménye mégi§ a palo_
ta köny!.tárának a felfedezé§e volt, benne adminisztratív,
iogi, gazdasági, töívénykezési, keíe§kedelmi és diPlomáciai
iratgyúitemények sorozataival. Ráadásul megtaláltak még
két temploÍli kön},vtárat i§J vallásos és mitológiai szövegek_
kel. Ugalir (Rasz samra): egy a sok,
A szőveget töt b különböző nyelverr és irás§al voltat lere- diploDáciai szöveget őrző ágyag-
gyezve, 1ó1 mutatva Ugaíit egykori világkereskedelrni é§ tabtá közül, Az ugariti levéltárbá!
politikai közvetítő szerepét. A bibliakutaókat azonban első_ talált leletm a hetti.á kiráy Pe-
sorbarr az kápráztatta el, hogy rábukkantak egy mindaddig csétje tátható
ismeretl€n (íra ugarititrak nevezett) ékirás-rendszere is,
amely első izben használt betúieleket (tehát alfaberikus
írást). A mezoPotámiai ékirás-rendszerek szillabikusak vol-
tak, szótagokat vagy egész szavakat jelölő ielek százaival. Az
irásnak ezt az igen bonyolult rend§zerét csak magasan kép_
zett szákértó imokok tudtát alkalmazni. Az ugáiiti írásban
viszont harminc betúielból álló b€tűsor .end§zere alákult ki,
ami az irá§t és olvasást rendkívü megkömltette, es igy a
közemberek számáÉ is megtanulhatóvá tette. Az ugaiiti
nem a világ legelsó betűíTásal mint azt lléha álliüák; ezt a
kitiintetó címet §okkal inkább az i. e. 1500 táiá.a keltezhető,
protoszinainak nevezett feliratok érdemlik meg, ámelyeket
sií Flinder§ Petrie fedezett fel a szinai-félsziget nyugati
reszén levő régi egyiptomi bányák közelében, szerábit el_
K}rádemnál. Ez az őslégi sémi irá§rendszer 27 mássalhang-
zóielet használtJ é§ a legelső ma i§mert kiseTlet volt a lineáTis,
azaz vonal-irá§, tehát nem ékjeles irásforma létrehozására,
ámely mindenféle sima íeliileten használható volt, miít péi-
dául a kerámia vagy a papilusz. Nem két§éges azonban, , p.pl"_1 * pi.rl'n
-g|1
|'-1./*FY,F
"x.
il\l§! f l
hogy az ugariti ékírásos ábécé is jelentős hozzájáídás \rolt
a kansáíiak ré§zéíő1 az emberiség haladásához.
Gabriel Szaade, a közeli Latakiában éIó íó és kutató, aki
B"Fé|F_ _,]
az ugaliti ásatá§okat imínár több mint neg},vm éve kiséri
Ugaíitbán talalt agyagáblácskal
figyelernmelJ a váro§t a ,,ciülizáció történetében szereplő rájta a hániDc betűből alló el§ő
egyik legíontosabb helynek" nevezi. Szerinte Ugarit a szó ekirásos ábécé, balól jobbrá ol-
szoros értelmébm,,beszélő város". Mindenekfiilótt azon- vasva:,,a,b,g,.."

a8

Protoszími feliíat egy szoborról,
amelyet Pet ie .álált Szerábit el-
Khádemben. Az egyik kifejezé§
olvasalal ló'lr, azaz ,,Balaíaí szá-
ban ez a Kanaán lényeget legiobban kifeiezó hery, bisztn
templomai kanaáni istenekrek volták sztntelv€, mitológiai
és má§, vallásos tal€bnú költemény€i bensóseg€§€a kapcso_
lódtak a kanááni paítmnhoz, n],ugáti §émi úpusúnyelYjárá-
sa a kanaáfii nyelv volt.
Az ugariti ásatások előtt gyakorlatilág §emmit sem tud-
tunk a kánaániakfól, kivéve az ószövetségi póféták átkoá-
dásait, akik gyűlölettel szidalmazták valláso§
déseiket". Háia áz ugariti §zövegekDek, ma már "iórtelmeske-
jó képürrk
van a kanaáni pantmn teológiai rendszeTéIől, és sok isten-
alátjának mitológiai képekben kifejezett sájátosságaiTól es
szelepéről.
Az istenek feje É1volt (nevének jetentése i§,,isten'),
legősibb az istenek családjában es az istenek atyjal egyben
tanácsüknak is az eLoöke. Ó volt a Teremtő, a JÓ§ágos, a
Könyörületes, ó testesitette meg a táIsadalmi igaz§ágosságot
és a kormányzás rendjét. Erdemes megemlíteni, hogy a
Biblia sohasem bélyegzi meg azt, hogy a kanaániak Élt tisz-
teltók, akinek 9 társadalom kéídé§eibenvaló illeteke§ségét
maguk a bibliai ősatyák is elismerték. Házastársa Aséra, áz
anyaistennő volt, a}it a kanaáni szentélyekben egy igázi vagy
stiüált fával (a hébeíd§ll{rval) ábrázoltak.
Baál, É1egyik 1ia, aki a végrehájtó szelepét töItötte be á
panteotrban, a mennydörgés és á té]i vihaíok istene, nagyha-
lalmú harcos isten volt, aki az i§tenek úgyétvitte 8yőzelemre
a káosz fenyegető erőivel szemben. Á növényzettel és
év§zakonként megújuló termékenységgelis azonositották. ^z
A Rasz sámra-i szövegekben, a kényszerió mágiát alkalma-
zó ktrltuszc§elekményekben kevés nyonu van a telmészet
termékenységének biztositasát célzó szexuális aktusoknak,
amelyeket a bibliai szelzók annyira visszataszitónak tatáltat<.
Bőségesen vannak viszont adatok alíal hogy Jahve néhány
tulajdonsága jól megfelel az istenkirály Baál ielleíizőinek.
Igy öIökkévaló kiráiyi ura]rnának elképzeléseJvagy például
az a hagyomány, amely szerint m€8§emmisiti Livjátánt (Le-
viatánt), a tengeri kigyót. sőt, még szertar:tásark, azaz litul-
giájuk nyelvezete is meglepően ha§onló, mint azt a 68. zsol-
tárban olvassuk Jahvéról: áthalad az egek egein", aki-
nek ,,magásán á felhőkben "a}iíelragyog a hatalma" stb.
Baált néhányszor Dágón fiatént említik. Dágón ugyan-
csak a vegetációJ kiilönósen a gabonamag istene volt, ezt
jelmti a neve is,
A teímékeny§égle_8főbb istene Astarte volt, ]stár kanaáni
megfelelője, aki az oszövetségben Astolet íéven§zerepel.
o is ínagára vonta a bib]iai szerzők haragiátJ mivel kulausza
kapcsolatban állt a tuális templomi prostitúcióval, Töme-
gével kerültek elő olyan egyszerű kivitelű agyaglapocskákJ
amelyeken meztelen testú nőalak látható hang§úlyozott ne-
mi iellegekkel. Ezek a lapocskát, amelyeket általában Astar-
89
 4.-

te tiszteletével hoznak kápcsolatba, gonosz szellemeket elri- Ugúit Baál templomábn álló
asztó vagy a termékenységet mágiku§ útoÍlbiztositó amrrlet- Dágy kóotiár és alapzatá
tek lehettek, és alighanem szerepük volt abban, hogy a Bib-
lia könyöftelenül tiltotta a bálványképek kószítését.
BaáI és Dágón ugariti templomain kivül Palesztinában
néhány más kanaáni templomot is feltárták már. E szenté-
lyek fő jellemzői azok az egyszerű áIlókövek vagy sztélék,
ane]yeket aZ oszövetség ,r,oc.ióának (többes szárnbar. mac-
.lóómak) nevez. Hacórban áldozati oltárral felszeíelt, Iemek
kis méIetúszentélyt találtak, volt benne egy ülő istennót
ábrázoló szobor is, továbbásztélék sora. Az egyiken imádko_
zó taltá§ban a holdistent ábrázoló holdsarló felé emelt két
kéz volt bekarcolva. A legíragyobb hatásúJ szabad téren
elhelyezetr §zentély a Gezelben találtJ egyetlen solba lende-
zett tiz álló kősztélé, amelyeket az i. e. 2. évezred közepére
kelteznek. Ez a szokásl vagyis az isteneket ábrázoló kövek
felállitása tiikröződhet visszá a Játob álmáról szóló elbe§zé-
lésben is (Ter, 28i||-22>, aínely szelint Jákob az éjszakára
párnaként f€je aIá helyezett követ reg8el emlékkőül állította Hacói: a kis kőoszlopok szentélye.
fel, és olajat öftött rá, magának a helynek pedig a Bétél Balra az az ütő isrennőt ábrázo]ó
(,,isten háza") nevet adta. §zobor láthatól ámelyet €red€tilcg
feje nélkül taláttá* meg. Az elő-
A kanaáni civilizációra és kulturára vonat}ozó, egyre gya-
térben áldozati ászial ván, A kö-
rapodó ismeretein} eredményeképpen ma máI ióval kedve- zépeD álló kőoszlopon imádkozó
zőbb képúnkvan a kanaániakról, mint azJ amit a bibliai tarrásban magasia €melkedő ke-
szerzők megöIökitettek. Dr, Tohn Grav, a Skóciai aberdeeni zek nyúlnak á holdisten jelkópe
egyetem hébeíés sémi nyelvi tanszékének professzoía, aki

90
 a kanaániat< kiemelkedő sza}értője, úgl lárja, hogr §allásui
nagyon elŐsen gyÖkelezett a [Iindenn3pok vatósá$ibán,
GÓ professzor, aki maga is vidéki ember, amellett skót
teológus, a kanaániak nagy őszi úínepségében 1amel_r aZ
izraeliek aratóünnepének felel meg) sziiksége§ és hasnos
közösségi bizton§ági szelepet lát, Amint ugyanis nyáí mú!
ún áz eiők érkezéséreváínak, a parasztokat kétségekgl,ö-
törh€tik, hogy valóban megjön-e az eső. Amikor Baált, az
esőistent hiviák. az istent szexuális aktu§sal is járó, megiele-
nlLd iellesú mágikus \zeílarla,ok riIuáli§ bemutJl;Sával i,
helóIv:.oini akariák. melynek,oran le,zült"égelk feloldod-
nak ás eltűnnek. Az ilyen rítusok természetesen áIkalmat
adhattak visszaélésekre is, így a píóféták és reformátoíok
féltek, hogy e visszaélési tehetőségek kicsapongásra csábít-
hariak az izraeli Dara.zlokal, Arröl lanotlak, hogy elfeleilik
: l;trre-vallás masa.abb rendú elVei(, aZ l5len irJnli fehél-
l kmaani jstcnek a§jának, Éhek t"" ensedelmerréser, é, elcjbbrelalonak taíriák a Iisztán
::]ó alakja látbató ezen az U8úii- anvagi-erdekekb mezóga7da,agi ha,Znol cél7o kultiku,
\il §,ámazó domborművón, vele cselekmenyt vagyöi könyÖrgósr,
:zembcn e8y kanaáni kirá\, áll e Pennsrlvania Eeretem Múleumaban dolgozó dr, Jame,
B. Pritchú osztja Gray professzor lelkesedését a kanaániak
iránt, és úgy érzi,hogy korábban szándékosán befeketitették
őket,-Jó nliánv kanááni lelőhetyen folytatott ásatásokar, és
véleményeszeriít a régi kanaániak életmódja nagyon kelle-
m€s lehetett: anyagi kulturával rendelkező, kifino-
mült nép voltJ"Fejlett
vallásuk pedig sok szempontból egészen mo-
dernnek tűnik, hiszen ráiöttek áIra, hogy a világban előfor-

,fti
,L.

9l
dtrló dolgoknak számos elóidéző oka lehet. Kiielölték példá_
u], hogy ez és ez az isten az emberi életnek ezért és ezén a
teíüleléérttartozik relelósséggel, eg} másik'isten meginl
má§ért stb. Ugy látszik. hogy az emberi megismerés ilyelén
felfogása jól illeszkedik a modem tudományos szemlélethez
is) amely szerint az életet meghatáLroó tényezők egy részét
a genek döntik el, mások a kómyezettől vagy a gazdasági
alapoktól fiiggenek. Ezek tehát olyan erők, amelyeket nem
tudunk befolyá§olni; úgy látom, hogy a kanaániak megsej-
tették mindezeknek a lényegét, de teljesen megéteüi még
nem tudták. Nekiint viszont már vad lehető§égünk ai!a,
hogy a fégé§zeti források alapián felismeriűt."
Ilyen volt tehát az a lakosság, amely€t Izíael frai alávemi
törekedtekJ bogy elnyerrék .Ígéret fijldjét". Józsua köny_
vében a2 áll, hogy minden ^z erejüket latba vetvej katonai
hóditást haitották végre, három villámháboru jellegű táma-
dással, miután legelsőként Jerikót elfoglaltát. A" első c§apás
az or§zág középső részéreés Ai városának lerombolására
irányult (Józs. 7-8), e8y másik déLo],ugat felé hatolt, hogy
Gibónnál leverje a kanaáni királyok ös§zegyúlt seregeit
(Józs. l0), a harmadik pedig é§zakra irán}.ult ottani kirá- A§táfiét, á szerelem i§tennóiót áb-
lyok szóvetséges csapatainak szétvere§éíeés Hacórban
^z levő rázoló terrakotta lap. Az isteDnó
központiut elpusztítására oózs. l l), felemelt kezébúlótuszvirá8or
tart, PalesztiDában előkerüt ké§6
A Genezáret-tótól mintegy 14 kilométerre északra levő
T€ll el-Kedahon található Haóí volt a szintere azokJtsk a
láwányos eredményeket hozó régészeti ásatásokna}, ame_
lyeket dr. Jigáél Jadin, a jeruzsálemi Héber E8yetem Régé-
szeti Intézeténekigazgatója, az egyik vezető izraeli régész
végzett az l950-es években. Az öt évadon át tartó feltárás
során dr, Jadin (aki kés6bb még nagyobb nemzetközi hir-
íé!.retett szert maszadai ásatásaival) Haóíban erőszakos
pusztitás félreéíhetetlennyomairá talált. A csápás i. e. 1250
es 1225 között érhette e várost, és az á§ató habozás nélkül
Józsua támadásárrak a következményét látta benne.
I{acór hatglmas, két elküiőíül6Iészből álló lelőhely: n],.u-
gati fele a háíom§zög alap.aizú tell, északra pedig hataknas,
négyszögletes, 8t hektáííakiteiedő platószerű tér§ég terúl

Egyiptomi stilusban készütt, ké§ő

bronzkori fáJáaoft elefántcsont
lap Me8iddóból. Lakomával és
zenével egybekötött győzetmi ü,-
nepet ábázot és meztelen hadi-
foglyokat

92
Hacór: a kis kőoszlopok szenlélye
kózelében találtat e8y íazekasmű-
heb-t is, benne kultikus rendelte-
réSű, ugyancsak kisméretii ágyág
maszkokkal és m5gával a fuckas-

Hacór látképe az ásatások idejéni

középen az ék alsl<ban clnyúló
rel]) n}ugati (hozzánk közelebb
esó) végén egy nagyobb ásatási íe
]úlettel. Balra az alsóváros kezdete
]áúató, az előtéIben hatalmas
loldslínccal. A kis kőoszlopok eI, amelyet három o]dalról maga§ földsáncok védenek, ne-
Szentélye a föld§ánc bel§ó oldalá gyedik oldalán pedig maga a tellen levől szintén megerősi-
náI ]evő áSalá§iszelvényb€n került tett város helyezkedik el. Aliverpooli egyetem megbizásából
.lő, 3Ecly á kép közepétől kissé már 1928-ban végzett itt tájékozódó ásatásokat John Gar-
stang plofesszol, aki akkor a pálesztinai mandátumteúletet
 Ai lelőhelyének, er-'Iellnek a lát
képe, a dr. Joseph A, Callaway
állal áZ 1960-as évckben vezelett
ásatáSok szclvényeivel

94
ellenőúő brit hatóság régészeti felúgyelőie Yoli. E edne-
nyei alátámasztották ugyan a lelőhel}.Dek Haórral való azo,
nosítását, de a nagy térségenfolytatott ásatásáinak kutatóár-
kaiból semmi különös nem került felsziDíe. Végü is aTre a
köVelkeztetésre julotl. ho8y a nagy rérség csupán eg\szerú
táborhely volt, vagy talán harci szekerek elhelyezésére szol,
gált,
Jadin professzor ásatásai viszont azt bizorryítiák, hogy a
széles térségegy 3M0000 lakosú nagy városnak adoft he-
lyet, annak a Hacórnak, amely ilyenfoímán a legnépesebb
település lehetett KanaáLnban. Az ásató áItal Alsóvlirosnak
nevezett részt i, e, 1225 körül földig rombolták, és sohasem
épitettékúijá. Körülbelül ugyanebben az időben a magán a
tellen áIló Felsővá.os is elpuszault; az ezt köv€tő települési
réteg€kben csak gabonatáIoló vermek, tűzhelyek, sátof- és
künyhóalapok kerültek elő, amelyek arla utalnak, hogy az
elnéptetenedett város teíületénidőnként olyan kóborló nép-
csopoltok telepedtek meg, amelyek az elkövettező hosszú
időszakon keresztül mindvégig nagyon kezdetlege§ kelámiát
haszítáltak. Az erőditett várost pedig csak az i. e. 10. száZad-
ban, SáIamon kiraly uralma alJrt épirelIékuijá.
A fettárást végző régészegyik feladata minden lelőhely€n
az, hogy lehetőség szerint kidolgozza a lelőhely történetét
hívm mutató időrendet. Hacórban dr. Jadin a váro§ utolsó
korszakábóI száImazó házak padlóján, a végső pusztulást
közvetl€nül megelőző rétegekben sok olyan mükénéierede,
tú keíámiát talált, amely a l3, században általában használa-
tos voltJ a 12. századbán azonban tóbbé már nem hozták be
Palesztinába. Ez ífleghatfuozía a lerombolás időpontját; az
i. e, l220 körüli Merneptah-sztélén megtalálható Izrael név
szolgáltatta hozzá a bizonyitékot, hogy az izraeliek ak}or
máI valóban Kanaán földjénvoltak; a többit pedig elmondja
a Biblia,
Dr, Jadin azt ira egy helyen, hogy egyik kezébeíásóval,
amásikbán pediga Bibliával végzi fellárásait. Józsua könyve
egyértelműen és hatáIozottan tudósít HacóI végzetéról: mi-
után az éSzaki királyokuak Méíóm vizeiné] összegJ.rilt sele-
geit leveílék, megfordult és elfoglalta Hacoít; kirá-
"Józsue
tvába kardot döfött, Egykor Hacor volt ezeknek a királysá-
goknak a fő székhelye. Mind€n élőt kárdélre hánytak benne
és betöttötték lajta az átkot. Egyetlen lélek semmaradtmeg,
magát Hacort pedi8 felgyújtották, , , De mégse égetett föl
Izrael mind€n várost, amely az omladékhálmon [vagy: más
omladékhalmokon, azaz telieken] épúlt,csak Haco&, azt
gyújtottá fel Józsue." (Józs. 11:10 13)
Df. Jadin véleményeszerint minden, Hacórban tett régé-
szeti megfrgyelése tökéletesen egybevág a Biblia adataival,
pusztulásának keltezése azonos az izíaeli tórzsek kanaáni
betöíésének feltételezett időpontjával. A város elég nagy

95
 volt aihoz, hogy a kiíályságoknak a fő helye lehetett. szin- Gezeí: azi. e. 1500 taialól szárn2-
tén földig lombolták, és míg az AlsóváIost soha többé seDki ó kanaáni magastati áldoóh€ly
nem lakta, a FelsőváTosban időnaent sátollakók és kóbor hatatma§ áIló kőoszlopai
népek telepedtek meg, biztos ieteként annak, hogy olyan
félnomádokról van szó, akik korábban nem váíosokban él-
tek. Ezen túI, a HacóIban fehárt templomok és szentélyek
a szándékos megszmtségtelenités nyomait mutatták: lefeje-
zett §zobrokat, ledöntótt sztéléket találtak, azt pedig tudiuk,
hogy Izráel frai kedviit<et lelték a kanaániak szeít helyeinek
megsemmisitésében.
Nagyon i§ hihető, sőt iól bizonyitható esetról vatr tehát
§zó) bár_nem minden kutató ért egyet d.. Jadínnat feltétel
nélkül. Igy példát a várost elpusztithatta akár egy másik
nép, hiszm zavaros idók jártat ak}oribanJ amikot a vetélke-
dő szomszéd népek vagy Egyiptom biintető hadiáIatai rend-
re égettékfel a városokat. Bármennyire is kéZenfekvő, hogy
HaóI esetébm a .égészeti me8figyeléseket és a Bibliábán
előadott történeti tradiciókat összhangba Iehet hozni, az
elmélet mégsem tekinthető kétségetkizfuóan bizonyitott-
nak. A bíonzkolt a vaskoltól megküönböztető egyetlen
kerámiai bizonyitek a Mükénéból szárínazó importkelámia
hiánya; a vaskorban nem álI íendelkezésünkre olyan megha-
táIozó ereiű lelettipus, amelynek alapián valamely lelőhelyet
már kétségtelenúlizraelinek ieIenthetnénk ki.
A kérdéstmás bibliai lelőhely§kföI szjrmazö régészeti
bizonyitékok - vagy éppen ottani hi|án},uk - sem segitenek
megoldani. Nézziik például a Bétélmellett levő Aj város
példáját, amelylől azt olva§suk, hogy Jerikó eleste után Jó_
zsua első vüaros támadá§ának volt a célpontia. A Biblia
világos és !észletes tudósitást ad arról, hogy Józsua hogyan
bánt el a válossal: ,,Azoknak a száma, akik azon a napon
ele§tek, férfiak és nők, 12 000-re úgott - A'nak összes lakó-
ja. JóZsua nem húzta vi§sza dáídájával kinyújtott kezét, amíg
Ainat minden lakóián be nem töltötte az átkot , . . Akkoi
Józsua fiildig leégette Ait és örökle romhalrnazzá tetteJ
pusztasággá Ínind a mai napig. Ai királyát estig felakasztotta
egy fára..." (lőzs.822+29). A Biblia azzal i$azol\a ezí a
köDyöItelen vadságot, hogy Aj népe korábban megalázó
vereséget méft az izraeliekle,
Aj helyét (neve héberül romot jelent) a legtőbb kutató az
et_Tell nevű teleprilé§haloínrnal azonositjá, amelyen már
hosszú idő óta folynak alapos régészetiásatások. Először az
l930-as években a Rothschild-expedíció keletébeír ástak itt,
Madame Judith Marquet-Krause vezetésével, majd l9ó4 és
1972 között az Ainelikai Keletkutató Tntézet szeNezésében,
húsz intézményrészvót€lével nagyobb szabású f€ltáfá§okra
került sorJ amelyeket dr. Joseph A. callaway, a Kentucky
államban levő louisville-i Déli Bapti§ta Teológiai Szeminá-
rium munkatáTsa vezetett, Ezeknek az ásatásoknak az eled-

9ó

Az ősi és a mái Asdod: az elótéI-
ben 9 filiszteusok Asdodjánák
romjai. A háttérben, a homok-
dombok mögött a mai Asdod épü-
lettömbjei csitlo8nak
Az egykori filiszteus part á tenger
mell€tli Askelónníl, amely ma
kedvelt üdúlőhely, A falból á8yú
csövek}ént Dyúlnat< ki azok a ró-
mai oszlopok, alrrelyeker a keresz-
Iesek a t€ngerpaítot kisérő falat
megerósirésére hásználtak f€l
ményeit !őviden summázhatiuk: Aiban a torai bron_*or
elejen (i. e. 3000 körül) már álott egy iel€ntös méretúeródi-
tett város. Ezt több rombolás és újjáepites uDán Y,atám€b
ismeletlen nép támadása i. e. 2,l()o köíül telieseú elpu§ztiaot-
ta, és ekkor el is néptelenedett, Ezt követően semíriféle
életnek nirrcs nyomá a lelóhelyen egészen a korai vaskor
kezdetéig, i. e. 1200 tájáie, amikor fokozatosen kóborló
csopoltok és sátorlakók telepedtek meg rajta, egy faláktal
nem övezett falut alkotva,
Ez azt jelenti, hogy a város, tehát Ai romokba.t hevert,
amikol Józsua állítólag megéIkezett falai alá, és úgy is ma-
radt még legalább ezer esztendeig, hacsak nem arról van szól
hogy a Biblia egy másik városla vonatkozó esemérryt Aiba
heiyezett át, A feltárá§okat vezető Callaway azóta is kitartó
efőfeszité§eket tesz, hogy a közelben felfedezzm egy másik
olyan települést, ámely valóban Aj lehetíte, ugyanak*or
azonban aría a következtetésre jutott, hogy et-Tellnek Aijal
való azono§ítása mégiscsak helytálló.
Kétségtelen tehát, hogy sem a HacórbólJ §em az Aiból
származó régészetibizonyitékok nincsenek összhangban a
bibliai elbeszélé§ekkel, Abban az e§etben, ha Hacór JádíntóI
száímazó azonosítása bizonyos, akkol a Biblia téved Józsuát
és Ajt illetóen; ha pedig a Biblia téved ebben a kérdésben,
mi a biaositék arra, hogy nem követi el ugyanazt a hibát
Józsua és Hacór esetében is?Nagyon is úgy tátszik, Ai§orsát
későbbi neínzedékek fogalm^zták meg ilyennek, hogy egy
sokat emlegetett néphős, Józsua bevonásával magyaíázatot
adjanak a város helyén látható nagyszabású romok eledeté-
I€. Dr. Jadín is egyetéfi azzal, hogy Aj története eredetet
magyarázó elbeszélés.Ö azonban megsem csúgged. csak
éppen kivéIeles e5etnek lartia, Ug} véli. hogy bár egye\
esetekben a Józsua tetteire vonatkozó adatok hijával lehet-
nek a történeti hűségnek, más adatokat azonban mindaddig
megbízhatóna]< kell tartanunkl anig az ellenkezőiét be n€m
bizonyitiák róluk.
A leghevesebb vitát azonban Józsua legelsó és egyben
leghiresebb hódításánat, Jerikó elfoglalásának a körtilmé-
nyei váltották ki. Józsua kön}.ve élettel leli é§ részletekben
g^zdag történetet ad eIő eííől, Á vezér előszór két kémet
kúldótt előre Jerikóba, hogy pontos táiékoztátást kapion a
védelem helyzetéről és avá.oslakók elszántságá.ól. A kémek
Ráhábnak, egy igen rossz hilben álló asszon}.nak a házában
lejtőztek e1, és szolgáIataiért cserébe neki és egész családjá-
nak bántatlanságot igértek. Ezt kóvette a Jordánon való
csodás átkelés a ,,szóvetség ládáját" vivő papok vezetésével.
Biztonságban átjütva, az izraeliek Gilgálnál, á mai Khilbet
el-Mefdzsimét (lásd a 7, fei€zetet) útöttek tábort, háláiuk
jeléúlrögtón felállították tizenkét követ, és megülték a hús_
véi ünnepét,
 Józsua Jáhve egyik angyalának tanácsára elég szokatlan Az ósi Jcrikó lelőhelye északíól
módon ostíomolta meg Jerikót. seíege hat napon át telies nézve: az év§zázados erózió és az
csendbelr menetelt a falak körúl, Ma|d a hetedik napon évtizedek óta tartó ásátá§ok szinte
eléIkezett a döntő pillanat: hat úiabb csöndes körbevonulás egy lebombázott meáhöz tették
után Józ§ua megfúvatta a kürtöket, Az egész sereg hatalmas hásolrtóvá, A tell bal oldalán, köz-
vetlenüI áz út iúl§ó oldalán eled az
csatakiáltásban tört ki, s a vliros falai menten leomlottak. A2
a foríás, ámely az oazist táplál'a.
izraeliek behatoltak, és Ráháb és családja kivételév€l min-
denkit elpusztitottak, majd polig égették a várost. ]obbra a tavolbán a rombadőlt
mflekülttábor széle
Egyedúlálló történet ez, ráadásul minden más töfiénetnél
alka]ínasabb arra, hogy ré8észetieíedményekkel szembesit-
súk. Ugyánis csak a régészet képes arra, hogy bizonyitsa
vagy cáfolia azt a kérdést,vajon lmmlottak-e Jerikó falai az
i. e. 13, szazad közepén, akár emberi, akár valamiféle termé-
szetfölötti beavatkoz᧠következtében.
Jeíikó immár tóbb mint €gy évszázada régészeti kutatások
szinhelyeJ pontosabban 1865 ótal amikoí bibliai ásatások
folytatásáía létrehoztáik a Palesztina-kutató Alapítványt.
Két éWel később cháIles 'warreí kapitányt kiildték ki,
hogy vizsgálja meg Jerikó szinielvét, de s€ífunit sem talált.
1907 és l909 között egy osztíák-német expedició már napon
száritott agyagtéglákból lakott, vastag falakía buktánt) ame-
lyek két sorban koncerrtrikusan körbe haladó €rődítést al_
kottat. Ezeket Jelikó nevezetes városfalainak gondolták, de
mivel a kor fégészeti időmeghátározó módszelei akkoíiban

98
Terikó Kathlee. Kenvon áSatásai-
nak idejón, az 1950-es években.
Lent balra az újkőkoli réiegekbe!
ío]yó munka látharó, Fent, a szel-
!én]. peremén áuó személ,vek azon
a rétegen vannak, amelye! Gar-
stang Józsua fátainak gondolt, Ma
már mdjuk, hogy ez a réteg i, e,
2300 tájára keltezhető, tehát ezer
évvel korábbi JóZsufuál
még kezdetlegesek volta}, az ásatások vezetői nem tudták
megállapitani, hogy a falak mikor épúltek. Sokáig fol},t efiől
a vita, mignem zz l930-as években egy még nagyobb expe-
díció érkezett J€rikóba John Garstang professzoí vezetésé-
velJ és azzal a céllal, hogy új megfigyelések}el igyekezzék
tisztázni akérdést.Gafstang a lehető legnagyobb alaposság-
gal tanülmányozta az erődítéslendszert, é§ négy épitésisza-
kaszát tudta elkúlöníteni, Ezek köZúl a legutolsó heves lom-
bolásna-k és égésnek esett áIdozatul, talán egy idldfengéssel
együttjáró úzvésznek. Ezt a romboiást a professzol az izlae_
li törzsek táLrnadásánat idejéIe tette, amelyet még i. e. 1400
táiáía keltezet (a ma §okkal inkább elfogadott i. e.
|250-|225 helyelt). Ugf látszott, a re|wény megoldódott:
Jeíikó falai egy katasztrófa, alighanem egy földrengés követ_
keztében valóbarr leomlottak, a lesben álló izraeliek pedig
Józsua vezetésével megragadták az alkalmat, és a csapás
súitotta várost kiíosztották. A Biblia ezt a telmészeti jelensé-
get, a fiildíengést Úgy jelenítette meg, mint isteni sugallatía
felharsanó trombitaszót.
Ez a magyarázat kielégítette mind a Bibliában szó szerint
hivőket, mind a Iacionálisabban gondolkodókat. Az ötvenes
években azonban Kathleen Kenyon a jeruzsálemi Brit Régé-
szeti IntéZet megbizásából újabb ásatásokat kezdett Jeíikó_
ban, amelvek a kéIdéstismét felbolygatták,
 A régésznó fő cétia az újkőkori Jerikó feilődésének vizsgá_
láta volt (lásd az l. fejezetben)l de a tegkorábbi !étegek
eléré§éigmódiavolt arra isJ hogy biztosabb adetokat szelez_
zen a váTosfalakról. Megállapitotta, hogy Jeíikóban végig az
i. e. 3. évezred folyamán egy foíitos koíai broDzko.i váIos
állott f€nn, amelynek falai ]000 és 2300 között nem keve_
sebbJ mint tizenhét alkalommal omlottak le és épültek újrá,
míg végűl a várost katasztrofális rombolás sújtotta. Az előd_
fálak közúl a háIom tegkésóbbi az ősi falvonaltól 7 métemyi-
re kifelé épült, már a t€Il leitős oldalán. Ezek voltak a Gar-
stang áItal felfedezett - és a földrengés vagy éppen JÓz§ua
által elpusztitottnak tartott híres falak, azzal a tényege§
különbséggel, hogy pusztulásuk valóiában már Józsua meg-
érkezéseelőtt kereken ezer é\,.vel bekövetkezett,
Az i. e. 2300 köIül végbement pusztulás után évszázado-
kig csak vándorló nomádok telep€dtek meg Jerikóban. Ké-
sőbb azonban, i. e, 1900 táián egy úi város keletkezett ezen
a helyen, a középső bíonzkoli Jerikó. Ez volt a település
legvirágzóbb idő§zaka. Az elődité§eket rendszeresm javi_
tották, a középső bronzkor legvégénmá! olyan rragy föld-
sáricok alkottát őket, amelyeknek felületét letapasztották (ez
aZ úg},rrevezettgla.r'J-mód§zer), hogynehezebb legyen meg-
mászniJ teteiiikón pedig kőfal húzódott. A város virágkora
egészen a húkszószok egyiptomi uralm|ínat végéigtartott,
amikor i. e. l550 körül - ismét e!őszakos pu§ztitás §úitotta.
Ekkori felperzselése valószinúleg a hükszószok Egyiptom-
ból való kiúzésévelé§ őket üldöző egyiptomi sereggel
hozható összefüggésbe. ^z
A hely ekkor ismét elnépt€Ienedett, és a l€rombolt város
maradványai is pusztulni kezdtek, és aláhulltat a tell lejtői-
re. I. e. 1400 körül azonban már ismét állt egy, ezúttal kis
telepúlés a teilen. fjj falak ekkor nem épültek, az úi lakók
alighanem ázokat használták, amelyek a középső bronzkor-
ból még megmaradtak. Ezek a tovább hasznáIt jeíikói falak
lettek volna azokJ amelyeket Józsua leomlasztott. Kaüleen
Kenyon viszont határozottan azt állítottal hogy az i. e. 1400
köfüli úiíatelepülésmég egy évszázadig sem tartottl tehát a
váíos legkésőbb i. e. l300-ig ismét elpusztult vagy elrrépte-
lenedett. Arra is követteztetettJ ho8y Aihoz hasonlóan már
Jerikó is csak romrnező volt az izraeli behatolás időpontjá-
bátr,ha annat keltezé§e válóbáni. e. 1250 és 1225közé, tehát
a késői bronzkor legvégéíeés a korai váskor legelejére tehe-
tő,
Dr, Jigáé] Jadin vitába §zállt Kathleen Kenyon következ-
tetéseivel. Ó másképpen értelmezi az adatokat, és ú8y látja,
ho8y a 13. században mégiscsak állt egy kicsiny település
Jerikóban, amelynek a falait, ha egyáltalában volta}l az év-
százado§ erózió már légen eltiintette. (Ho8y az elhagyatott
épületek vátyogtégla falai milyen hamaí szétmáltanak, arra

t0o
t-
E*,,:,
J:::{ó: a kéSő bronzkoIi település-
::. zok a sze8ényes bizonyirékai!
:=:!Iekei Kathlccn Kenyon ta-
i:. és keltezett j, e, 1350 tájára,
ii],.pen egy ház belsejében álló,
esból építettkcBence, mellet-
:-_ ]
:: ra.csú korsó fckszik a földón
jó példa egy Jerikó meltetti menekülttábor, Ez az 1948-as
izraeli,arab háborút követően épült, és aZ l967-es háború-
val szűnt meg, amikol Izrael megszállta a Joldán nyugati
partját, Tiz éwel később falai már teljesen elporladtak,)
Szerteágazó, technikai jellegú kéídéscsopoltról van itt szó,
amely kúlönböző értelmezési lehetóségeket rejt magábanJ és
ázt is mutatjal hogy a régészetbenmennyire kevés adat
tekinthető biztosnak. Manapság a látogató a köZépSő bronz-
kori, g/a.lJ-Iendszerű, hátalmas eródités maradványaitJ a
tell csúcsán néhány középső bronzkori fal csonkját, valamiít
a Kathleen Kenyon által ásatott áTkok falaiban húzódó vé-
kony hJmuc\Ikokat lJúralia a telepule-en. szinte.(mmi
mást,
Kalhleen Kenyon száinála nem okozott Sem meglepetést,
sem csalódást, hogy Józsuár.a vonatkozóan Je kóban scm-
miféle adát nem ked]t clő. Ugy gondotta, hogy az izraeliek
nem egyetlen csapással értékel kanaáni győzelmüket, ha_
nem kisebb ónáltó csoportok különböző időpontokban való
sokszori besziváIgásának eredménye volt a hóditás, Egy
Iészük Egyiptomból, más részük másfelől jóhetett, éS külón-
böző helyeken jutottak be Kanaánba. Ezeket az egymástóI
függet]en eseményeket szerinte később á bibliai Szerzők
]o]
öwözték egybeJ azzal a szándékkal, hogy á killönálló hagyo-
mánytöredékekből ö§szefüggő történetet alkossanak. Ezt az
elméletet némi}éppmég a Biblia is alátáma§ztja, arnennyi-
ben a Birák könyvének első feiezete egészen másként számol
be a hóditáslól, mint Józsua könyve. Azt írja, hogy Paleszti-
na meghóditá§a hosszú harc eíedménye volt, abban az egyes
tőrzsek öDrillóa[ vettek részt, és kiilönben is csak részben
fejezték be, Eszerint számos olyan lelőhely lehet még, ame-
lyek Józsuától teliesen fúggetlenúI a késői bronzkor végén
pu§ztultak el,
A régészet mindmáig a fenti lehetőségek egyi}ét sem
tudta kielégitően bizonyítani, sem Józsua gyors, határozott
és véres támadását, sem a külón €soportokban végíebaitott
lassúbb hódítást. ott vaí! azonban a másik, már emlitett
elrnélet isJ afiely szerint a foglalást nem katonai eszközök-
kel, hanem békésbesziváIgással hajtották végre. Ennek az
elínélemek a fő képviselőie az azóta elhun}.t Jóhánán Aharó-
ni, a tel-avivi e8yetem tanára, az egyik legkiváIóbb izraeli
régészvoit.
Dr. Jigáél Jadin viszont vele sem éfi egyet; ráínutat, hogy
a kanaáni késői bronzkori városok pusztulását megelőző
ötven §záz évből semmiféle régé§zeti adátunk nincs ilyesféte
besziváígók telepúléseire, amelyeknek pedig feltétlenül len-
niük kellett volrra, ha az elínéletigaz. Ugy véli, a beszivárgá-
si elmélet hivei sem hihetik komolyan, hogy a vándorló
izfaeli tórzseknek annyi €rejúk és katonai tapásztalátuk left
voLna, hogy a kitúnóen megelŐsitett kanaáni váIosokat egy-
áItalán meg merték volna támadrri, Ó inkább árra gondolJ
hogy ezek a késő bronzkori váIosok az egyiptomi úmadások,
továbbá gazdásági életük meggyengülés€ miatt már hanyat-
lóban voltak, és így szinte megéftek Izrael tórzseinek végső
támadá§áIa.
van egy haímadik elméletisJ amelyet a Michigan Egyete-
men dolgozó George E. Menden}rall fogalmazott meg.
Eszeíint §em teívszerű hóditásról, sem pedig nagyarányú
beszivárgásról nem beszélhetünk, hanem a parasztok lázad-
tak fel a nagyváIosok uralma ellen, olyan társadalmi és
vallási forradalomra gondol, amelyet Kanaán bennszülött
lakosságának elrryomott létegei haitottak végre, valószinú-
leg kívülről kis számú bevándorló érkezésévelegy időben.
Nem vitás, hogy ezt az elméletet a jelenleg fendelkezésünkíe
álló .égészetiadatok alapián nem lehet minden további nél-
kül visszautasítani.
Végül mindehhez hozzátehetjiit, hogy a felhasználható
bizonyítékok értelmezésénekmódja az egyes kutatók egyé- !{ ,i
niségétől is függ. Alaróni professzolJ a}i lglg-ben született
Németor§zágban, szúleivel együtt tizennégy éves kotában
telepúlt át Pale§ztinába. szülei részt vettek annak a kibuc- Az eóta elhun].t Jóh]ínán Aharó-
nak a lérrehozasaban. amelyben ó maga is tiz e!ig étt. igy ni, a tel avivi egvetem tanára

|02
ő a mai izraeli nemzet létr€iöttére vonatkoó saiát táps§ziálá-
taiból kiindulva, alighanem eleve hailo$ a beszivárgási el-
mélet támogatására. Dr. Jadin viszont, a kivaló katoDá, az
1948-as függederrségi háború vezérkari lönöke es a Dáüd
Ben Gurionhoz közel álIó ember, neveltetésénélés munká-
körenél fogva lzrael államiságának elkötelezett hive, igy ó
inkább talán Józsua kaionai hódítását részesíti elónybe ,
amelyet az alakr óban levő izraeli állam hadserege az Ő
parancsnoksága alatt mintha megi§mételt volrra.
Valószinú, hogy a iövőbeh egy napon a íégészetmegtalál-
ja a végleges választ, Ha azonban pusztán €sak a kérdés
irodalíni oldalát nézzük, Józsua könwe sokkal inkább kalan-
dos történetnek, semmint igazi történelemnek tíinik. Azok-
ban az esetekben, amikoí taktikázás, megtévesztés vagy
csapdába ejtés valóban drámai e§eményeiről, vagy olyan
cselvetésekíől van szó, amilyen Józsua lélektáni mesterkedé-
se volt Jerikó népe ellen, hogy elérie a város védműveinek
(ha nem is falainák) a lelombolását, bizonyítékul §zolgáló
tégészeti adatok nincsenek, és ilyenekre nem is számítha-
turrk, Amikor viszont esetlege§, szinte hevenyészettnek tiinő
adat emlit egy olyán győzelmet, miflt például a hacóíi, sok-
kal valószinübb. hog} latálhatur ( vele összhangba hozható
régészeti adalol. Ugy tűnik. hogy szinte forditott arányosság
van a legendák valószerűsége és a ráiuk vonatkozó légészeti
adatok bizonyító e.eje között.
Dr, iadin sze nt a Józsuáról szóló vita kissé a shake§-
peale vagy Bacon szefzősége feletti polémiára emlékeztet:
ha nem shakespeaie irta a dlámákat, akkor valaki más, akit
szintén shatespeare-rrek hivtak. Ó hisz abbatr, hogy élt egy
Józ§úának nevezett féIfiú,de valójában nincs szükség arra,
hogy a róla szóló rörténerek minden soíát \zó szerint ve-
gyük, hiszen maga a Biblia sem állitjal hogy Józsuá Kenaán
Ininden városát lerombolta volna, Dr. Jadín a kóvetkező-
képpen válaszolt elrnélete birálóinák: ,,Tegyük fel, hogy
olyan országban végzúnk á§atá§okat, mint Izlael, de nem áll
rmdelkezésiinkl€ á Biblia. Régészetileg nézve, mit fogunk
találni? Azt, hogy a késői bronzkor végén, mondiuk az i. e,
l'}. században néhány kulc.íontosságú váro\t tűzvész pusz-
titott el; ezt róvid megszakítás kóveti, majd a lerombolt
városok romjain félnomádok ütnek tanyát, A régészetadta
kép teljesen világos: pusztulást hozó felfordulást újorrnan
jöttek éIkezésekövet. Senki seín vonja kétségbe, hogy az
Izrael föIötti hatalom végül is az izraeliek kezébe kerűlt,
tehát valamikol, előbb vagy utóbb, meg kellett hóditaniuk
az oíszágot. Ez az al^pyető tény, ebből kell kiindulni. Egyet-
éítekazzd, hogy, mint a tudományokban oly gyakran, a
íégészetbenis szinte lehetetlen valámely elméletet bizonyi-
tanij mindig jóval egy§zerűbb megcáfolni. Nem hiszem,
hogy bármit is sikerült volna e kérdésbenbizonyitanunk, de

l03
l
t, bízvá§a hiszem, hogy ami a kulcsfontosságú valosokat
§eiki seín volt kétr'es megcáolni a hóditás elínéletéL'
illeti,
i
Józ§uáól és Jerikó falairól a vita tovább fog íol},tatódni,
i, hi§zen Jerikó, a ma i§meft legrégibb, fallal övezett váLros
minden időkben megíagadta az ernberek képzeletét, amint
azt a bibliai elbeszélé§ek is mutatiák. Ugyanabban az időben
azonbaü, amikoT az izraeliek akár meghóditották Kanaán
íiildjét,akár besziváro$ak oda, akár hatalolrrTa iutották ben-
ne, €gy másü Dép is megielent Paleszlina más részein es a
Földközi-tenger partjain. Éza nép a filiszteus volt, amely
nem engedteJ hogy az izraeliek sokáig békében'élvezzék
győzelniik gyiimölcseit.
6. A fiüszteusok

A filiszteusokat g Biblia mindig rossz színben tiinteti fel, de

én magaín - talán mnek hatá§ára , általábán rokonszenvezek
veliik.
A Bibliában következetesen romlott pogáíyokként szeíe-
pelrrek, aki} gono§z istenekben és a nyers, állati erőben
hisznek, amit nagy ivászatok so.án mértek össze; minden
vo]r elónük a lesti eíö, és serrrmit sem számitott az ész.
Góliátot például, óriás termetű bajnokukat egyetleír csapás-
sá1 teritette l€ egy teifiilös§záiú boitáígye.ek, az iíiúDávid.
Ugyanakkor kórmöníontak is voltak: Delilát, a csalfa szere-
tőt használtá]< fel arra, hogy behálózzák sámsont, a nép hő§
fiát. A nyugat-európai hagyományban nevii]< a durva és
kultuIálatlan anyagiasság szinonimáiaként szolgált, amit fő-
leg Matthew Arnold Cllture ontl Anarc}ry (Klltúra és anar-
chia) cimű, l869,ben megielent esszéje teíjesztett. E vádak
fóleg azért értékőket, me.t elkövettek egy megbocsáthatat-
lan bűnt: arra vetemedtek, hogy szentségtörő kézzel nyúlja-
nak a,,szövetség ládájához", és lelombolták az izraeliek
szentélyét,(A töíténetem ióniáial hogy az izíaeliek által
legádázabbul gyűlőlt ellenség, a frliszteusok adtak nevet a
bibliai földnek, mivel a Palesztina szó a filiszteus nép nevé-
bóI származik.)
Az áímányos és korlátolt filiszteusokfól festett kép a leg-
újabb kutatások szednt se nem igazságos, se nem pontos,
A régészetnekés a bibliákutatás más ágazatainak kö§zönhe-
tően ma már jóval világosabb elképzelé§ijnk van a íliszteu-
sokról, mint amilyet a bibliai szerzők adták róluk: arról,
hogy kik voltak, honnan iöttek, hogyan éltek, és valójában
milyenek voltak.
Egyvalami egészen bizonyo§: kevés nép lépett olyan drá-
mai módon a világtórténelem szinpadára, mint éppen ők.
III. Ramszesz egyiptomi fáraó i. e, l190 körül felfogta és
elháritotta a történel€mkön},v€kben,,tengeri népeknek" ne-
vezett szövetségesek száíazföldi és tengeíi invázióját, Köz-
tiik voltak az e8yiptomi források által peleszetnek mondott
filiszteusok is, magas, szikár termetű halcosok, akik foitos
köténytés saiátos, recés felületű §apkát vagy sisakot viseltek.
Á tengeri népek vad támadásának részleteit iíásban és
l05
 zl
.í!

képben azok a gyózelmi domborművek öIökítették rán}, Medinet Habu: III. Ramszesz
amelyek a III. Ramsze§z által Théba mellett, aNílusnyuga- sirtemploma, az épület végéről
ti paltján levő Medinet Habuban (Habu váIosa) saját maga néZve. A templom bát oldali falai-
számára épittetett halotti templom falait diszitik. nak kűlső oldalát a tenge.i népek-
Valósá8o§ kőbe vésett könyvtár ez a hatalmas templomJ kel vivoE csatákat ábrázotó dom-
és nagy jelentőségű történeti forrás is egyben, amelyet aZ idő borművek diszitik
és a szél egyre koptat és pollaszt, A fő csatajelenetet á
templom északi falának külső feléIe véstékbe, és legjobban
kora reggel láúató, aínikor a felkelő nap sugarai oldalról
érik. Bár egyoldalú és kétségtelenül leegyszerúsitett, mégi§
egyike legfontosabb forrásainknat arról a zavalos helyzet-
ről, amely a Földközi-tenger keleti medencéjét az i. e. 73.
század végén,tehát a vaskor eleiénJ annyira felkavafta.
Amegbolydulás fő oka valószinűleg óhín§ég volt. Tudiuk,
hogy i. e. 1220 köíiil súlyos éhinség tórt ki Anatóiiában,
amelyet a Merneptah fáraó uralkodá§a idejébőt származó
források szelint csa} az egyiptomi flotta gabonaszállítmá-
nyaival sikerült enyhiteni, Harmadévre rá bekövettezett a
tengeri nép€k elsó támadása, Ezt éhező tíbiai töüsek az
északi, tengeriáró törzsek segit§égével haitották végre, és

l06
 egészen a Delta nyugati pereméig sikeIűt eliuúiuk, amüol
megállitották őket, Az éhinség azonban folytatftott, és vele
együtt a tengeri népek támadása is. Áz Uggrit f€nírállásán9k
legutolsó időszakából származó források az i. e. 13. sziE^d
végénbekövetlezett súlyos anatóIiái éhínségíőlé§ ezzel
együtt a teígeíróI jött támadásokróI be§zélnek. A hóditók
etözönlötték ciprust, L e. 1200 kóIül összeomlott a hettiták
anatóIiai Uibirodalma is. Ugarit elesett. Az egész Közel-
Kelet felbolydult,
Medinel Habu templomának feliratai, egyiplomi szem-
szögból nézve, a következóképpen ilják le a helyzetet:
,,III. Raínszesz uralkodásáíak nyolcadik évében. . . az
idegen országok szövetséget kótöttek elleniink szigeteikm
lmás olva§át szerint: fellázadtak a tőIiink északra fekvő or-
szágok]. Az országok hiftelen felindulta]<, és elboritotta őket
a háboruskodás tüze, Egyetlen ország sem tudott ellenállni
fegyveleik ereiének: sem Hatti [a hettiták oísága], sem
Kode lE§zak-szíria], sem Karkemis laz Eufratész mellett],
sem Aüavr'a [a Dél-Anatóliában levő Kilikia], sem Alasija
[ciprus]. ... Amorban [az észak-szíriai sikságon f€kvő
AÍnurruban] is tábort ütöttek egyik helyen. Népételpuszti-
tottáik, és most olyan az ofszág, mintha soha llem is létezett
volna. Tovább hatoltak Egyiptom feté, és tűzek jelezték
előttük az utat . . . Elloglaltat minden országot a föId legtá-
volabbi pontjáig, szívúkbenbizalom és reménység volt,
hogy győzelmi teíveik valófa válnak!" (Részlet az O&ori
hözel-keleti szöOegek cimú munkából.)
A Medinet Habu-i relief nagy csatajelenete megórökített
néhány képet e harcias hódítók ellenáIlhatatlan rohamáíól,
amint lezúdulrrak sziria é§Palesztina partiai mentén) lelom-
bolva és ielégewe mindent, ami útjukba kedl, családtagja-
ikkal, hosszú hajú feleségeik}el és gyermekeikkel együtt
vonultak, tömór kerekű, nagyJ púpos anatóIiái ökrók vontat-
ta szekerekm. Ehség űzte egész népekől lehetett szÓ) ame-
lyek azért ültek öklös szekelekre, hogy ú' földeket és új
éléstárakat keressenek. A vonulókat vészt hozó flotta támo-
gatta, amely a partvidéket dúlta fel,
III. Ramsze§z minden elejét mozgósitotta. EIről a Medi-
net Habu-i második púlon jobb oldali tornyának felirata a
következóképpen számol be:
,,I§teneírnek, az isterrek urának a szivemáI kész volt aííal
és el is döntötte, hogy úgy csatia kelepcébe őket, minthá
egyszerú madarak lennének.,, Védállásainat Dzsahiban
Fo8lyokat ábrázoló részlet á ten-
lPaleszrinában vagy talán Sziriában}l szervezlem meg. és
hercegekből, csapatparancsnokokból és halcosokbóI álló se-
geri népekkel vivorr csatákat áb!á-
zoló Medinet Habu i reliefekről. regeimet csatasorba rendeztem. A Deltát erős fauá változ-
A kózépső férfi filiszeus: jelle8zc- tattam. iól felszelelt hadihajókkal,
gátyákkal és csónakokkalJ
res boldás sápkájáról éS rojtos a haiók telj€ s hosszában fegyvelbe öltözött vitéz hárcosok-
Szoknyájáról ismerh€tó fel kal. Egyiptom hadseregének a színe-javát a gyalogosok ad-

l07
ták, akik a hegyek ormaira töró oroszlánokhoz volták hason- M€dinetHabu: a tengeri népekkel
latosak. A harciszekér-oszlopokhoz a leggyorsabb lovakat és vívotr tengeíi csatát ábrazoló jcl€_
a legjobb kocsihajtókat osztottam be. A minden polcikáiuk_ net, A támadók kacsaf€je§ orru
ban re.zkeró lovak alig várták. hog} paráikkJl )zértapossák haióit már BegcsátlyAztak és fel-
a7 idegen or\7ágok 6atL En. ! hd. Monru. a háború istene boritották, az ellenfél hecosai a
biztatóan álltam feiük mellett, úgyhogy csak kezem jelére
kellett {igyelniük. Azoknak, akik betörtek határaimhozl nem
tcrem siker. szivúknek és lelküknek egyaránt mindörókre
vé8e."
Medinet Habu észati falának hatodik jelenete magát a
fáIaót ábrázolja, amint kocsijában áilva nyilakát ló az itt is
bordás sapkát viselő frliszteusokra. A hetedik jelenet mene-
telés közben mutatja az egyiptomi selegeketl miközben a
fáraó, a Deltát fenyegető ellenséges flotta elé vonulval rövid
oroszlánvadászaton vesz részt. A nagy dombormű fő témája
azonban az egyiptomiat szárazföldi győzelmét követő ten-
geri €sata.
,,Azokat, akik egyesülveJ a tengeren vonultak felénkr a
folyó tolkolatában lángtenger fogadta, a palton pedi8 lán-

108
dzsák sokasága irán}.ult rájuk. A pertra kenyszeítettük óket,
körúlzrártu_k, majd lefektettiik és megöltükőket, e§ holnesú_
ket halmokbá Éktuk. Haióikat és felszerelésúket minüa a
telger nyelte volna el, Visszavertem Őket, és még Egyiptom
nevét sem vehetik többé szájukla, melt ha saiát hezájutbaü
a}ár csak kiejtik is, ismét a felégetéssolsára iuünk."
A nagyszerű, bár kissé zsúfolt nyolcadik jeleíetben a
művész megoldotta, hogy egyetlen képsolban mutassa be az
ósszecsapás különböző szakaszait. Jobb.ól a fáíaó hatalmás
alakia foglyok földön fekvő testén áll, miközben nyitakat 1ó
a partról. orrukon oroszlánfejjel díszített, evezőspadokkal
ellátott e8yiptomi hajókat látun}, gyilkos ereiű nyilvesszók
záporában, AZ ellensége§ haiók aíról ismerhetők fel, hogv
orrukon és tatiukon kacsafejek diszitik őket, és nincsenek
evezőseikJ €sak vitorláik. A vitorlák azonban be vannak
vonva, nyilván szélcsendes nap volt, és a tengeli íépekhajói
nem tudtak manőverezni. Az íjászok nyilzápola után az
egyiptomiak megcsáklyázták őket, vagy saját hajóik orrával
mentek az ellenséges haióknakJ és elfoglalták őket. Az ábrá-
zolásona tenger tele van fuldoklókkal, Az egyiptomiak hajói
a part felé fordulnákl fedélzetúkön megkötözött foglyokkal.
Teljes a győzelem.
A kilencedik jelenetben éppm a halottak számlálása fo-
lyik, azzal a módszerelJ hogy levágják a kezeiket és halmok-
ba lakiák. A foglyokat egyiptomi iírrokok kérdezlk ki, izz6
va§sal bőúkbe égetik a hadifoglyok jelét, majd táboíba
teTelik ők€t. Különös€n kitűnnek közülük a filiszteusok.
A filiszteusok csak egyike volt azoknak a tórzseknek, ame-
lyek a tengeri népek szövetségét alkotlák, A kutatók között
élénkvita folyik e népek kilétéről é§ számazásáíól. A koráb-
bi kutatók szinte romantikus kapcsolatba hozták őket az
egész égei térséggel:a deneíteket például a Homérosz /li
ás:ában §zereplő danaoszoknak vélték, az akavasá(at pedig a
miikénéiGörögország akhájaival, a teleseket a türrhénekkel,
az et.uszkok ŐseivelJ a sekeleseket a sziciiiái siculusokkal, a
seldeneket a szaldíniaiakkal azonosítot&i} és igy tovább, A2
Anatóliára vonatlozó kutatások újabb eredményei azonban
sokkal egyszerűbb megoldásokat kinálnak. Eszelint a teres
és denen szavak inkább olyan kilikiái, Anatólia déti partján
levő városok neveivel azorrosithatók, amclyeket á hettita
irásos források Tarsza és Adania formában emlegetnek; az
atavasákat a délnyugat-anatóliai aihiiavákkal lehet azonosi-
tani, mig a serdenek inkább Cipíu§sal, mint Szardíniával
hozhatók összefúggésbe.
Mindeznagy jclentóségű a filiszteusok ercdcte szempont-
jábólis, hiszen mig abban mindenki egyetért, hogy az egylp-
tomi szóvegekben szereplő peleszetek valóban a frliszteuso-
kat jelölik, származásukról nagyon keveset tudunk, és szinte
semmi biz.osat. A ióval későbbi bibliai hagyományok sze-

109
 tÁ
o!]
3l,

+
l T"
ü
!?
]j-

:)

rint az általában KIéta szigetével azonositott Kaftorból jöt- MedinetHabu: jeloet csata utan.
tek: ,,Nem én hoztam-e fel lzraelt Egyiptom földjérőI, a III. Rámszesz hatahas alakja
filiszteusoka| Kaflorból". mondia Jahve Ámósz próféra szemlét tart a foglyok fölótt, A2
könyvében (9:?), Az ókori Anatólia mai szakértői azonban, al§ó §orban frliszteus foglyokat lá_
igy például James Mellaalt is, általában úgy látiákJ hogy tunk, akiket az imokok kikéIdez-
nek és ie8yzékbe vesznek. A kö-
valamennyi tengeri népet a hajdan Törökország déli részén
zépső so.bm a hivatalnokok a
és a közelében levő szigeteken élő népekkel kel1 azonositani;
megölt ellenség hulláiról levágott
ezek a Fóldközi-tenger keleti réSzétiól ismerő hajósok vol- kezekeI §zámlálják; az egyiptomi-
tak, akiket az i. e. 13. század vége felé pusztító éhinségek ak ezzel a módszeríel állápitottat
mozditották meg, Mellaalt apeleszeteket, a sekeles és tjatar meg áldozataik számát
népekkel együtt, az egykoí a pamphúliái téIségben élt lukka
(lükiai) néppel azonositia, Ez mindenesetre kevésbé§zélső-
séges álláspont, miritha a már két évszázaddal korábban
összeomlott nagy minószi civilizáció valamiképpen ferrnma-
radt utódairrak aartaDrink őket,
Bár dóntő bizonyítékok még nem állnak rendelkezésüük-
re, úgy látszik, hogy a filiszteusok anatóliai származásrlnak
elmélete egyre való§zinűbb.
Mig tehát mindmáig kétséges,honnan is jóttek afiliszteu-
sok, azt viszont pontosantudjük, mi töftént velüi TII. Ram-

1l0
szesznek a tengeri népek fÖlÖtt aratott nagy győzeline után.
Az eredetileg a Medinet Habu-i templomban tevő állami
levéltárban őrzött, ma a British Museumban levő nagyszeí,ű
Haíris-paPirusz 1. a következőképp€n foglalia óssze a III.
Ramszesz által vivoh háborúl é§ köveú,ezínényeiti
..KiIerjeszleltem Egyiplom ö5-zes halárail. a saját orsá-
gukban vertem le azokat, akik megsétették.Legyőztem a
szigeteikeír (lakó) deneneket. A tiakalok és a peleszetek
hamuvá lettek. A saldanák és a tengeli wasesek megsemmi-
sültek. Foglyul ejtették őket egyszer€, s zsákmányként
Egyiptomba vitték; (olyan sokat) mirrt a partok homokia.
Táborokba telepitettem Óket , , , Iqaik sokan volták, száz€z-
rével. Elláttam őket akincstárakból és a csúfökbőI ruhá&kál,
gabonával minden évb€n."*
A filiszteusokát tehát nem semmisitették meg, csak le-
győzték, és III. Ramszesz az egyiptomi erőditések legénysé-
géúlhasznáIta fel őket az egyiptomi taítományokon átvezető
fó keleskedelmi utak ellenőrzó pontiainál, kúlönösen a Pa-
lesztina ten8elpalti sikságán futó Via Maris merrtén. így
nyilvánvalóan megsemmisitő vereségűk ellenéíe,az i. e. 12,
század elején a filiszteusokat a Negev-sivatagtóI Joppáig (a
mái Tel-Aviv) a palesztinai partokon sorakozó váíosokban
Ietetepedve találjuk, tólúk északla pedig Dórban és más
kikötőkben a tjakalok rendezkedtek be. A nagy győzelem
azonban püírhoszi volt, a szárazföIdi és tengeri csaták kime-
ritették Egyiptomot, a filiszteusok viszont feilődésnek in-
dultat, Mivel Ramszesz halála után, i. e. 1170 körúl az
egyiptomi birodalom széthullott, a filiszteusok önálló ura-
lomlá jutottak azon a területen, ahol az egyiplomia]< hallga-
tóla8os beleegyezésével me8telepedtek.
Tucatnyi 61iszteus lelőhelyen folyt máI ásatás, helyeseb-
ben olyan l€lőhelyekenj amelyek a 1iliszteusok ielenlétét
mutatták i. e, 1200 és 1000 kózött; ettől az időtől kezdve
kultúrájuk kezdi etveszíteni megkülönböztető vonásait. sáj-
nos, nem mindegyik lelŐhelyet lehet kétséget kizáróan azo-
nositani a történeti szövegekben emlitett helységekkel és
városokkal,
A legismertebb filiszteus városokat az az öt központ jelen-
ti, amelyeket a Biblia a filiszteus Pentapoliszna}, a Jeí?n,
az az ,,főnök" által irányított, öt városból álló szövetségnek
nevez, Askelón,Asdod, Gáza, Ekrón és Gatvoltake városok
- csupa olyan név, amely újra és újra feltűnit< az Ószövetség
lapjain,
A három első - Askelón, AsdodJ Gáza - mindegyike a
tengelpaíton vagy annak kÖzvetlen akózelében, a Viá Maris
mellett található. Teljes bizonyossággal azonosithatók a ha-

Cbestomathia, o- Klikosy László fordítasa.

' 57 -

t1l
sonló nevű mai hely§égekkel. A másik kettő, Ekrón és Gat, Tell Kaszile: á fili"7teu§ók fó_
a háLrom Parti váíostól keletíe a szárazfdld belseiében, a templomán kívül a nyilvánosság
síkságon feküdt valahol. A történészeknek és régé§zeknek a §z&nဠvolt egy kis szbadtéíi
hel},nevek azonositására tett kisérleteit még nem fogadtá §zentély is.A templom fála balol_
telies egyetértés. dált látható
A tengerparton fekvő modern Askelón szép váíosát 1953- Tell Kaszile: egy filiszt€u§ lako-
ban épitették.Ettől 2 kilornéterre fekszik az ősi Askelón, ház rekonstíukcióia, Az előtélbed
amely hozzávetőlegesm 4000 éwel korábban épült, A 64 szóvőszek latható, kő nehezékek-
hektáí alapterületű lelőhely nagyJ félkör alakú tálra hasodit,
amely a tengerre nyilik, és a kereszteslovagok altal épitett,
ma már lomokban levő hatalrnas fal maradványai övezik.
A régi település ma jól karbantaított nemzeti park, és hétvé-
geken a íógi fliszteus tengerpart zsúfolva van napfürdőző
izraeiiekkel.
A régi váIos közepén egy mestelséges halom állott, ame-
lyet a régészeti ásatások csak felületesen kutattak át. Gazdag
római kori maradvámyokat találtakj amelyeket magában a
parkban állitottak ki. Alaposabb ásatásokat végeztek a filisz-
teus rétegekbeíegészerr addig a mélységigJ ahol elérték a
korai vaskor elejé.e keltezhető pusztulási szintetJ amely
minden jel szerint a tengeíi népeknek i. e. 1200 kórüli
érkezésévelés magüknak a filiszteusoknak ezt követő új
épitkezéseivel van kapcsolatban. Nagyobb tervszerű ásatá-
sok azonban kétségtelenülióval több eredményt tudniinak
feLmutátni.
végig az i. e, 2, évezred folyamán (azaz a középső és a
ké§ei bronzkorban) Askelón kulc§fontosságú városnak szá-
ílitott, hiszen a frliszteusok fötdjenek déli részénitt volt az
egyetlen kikötő. Ezt a kikötót mára már elmostá a teügerJ de
a parton még ma is láthatók a partfalakból ágyúcsövek mód-
jáIa kiáuó, másodlagosan felhasznált lómai pillérekj mind-
össze ennyi ma.adt a tengerpart megerősité§ére irányuló
kísérletekből. Askelón kapcsolata EgyiPtommal a 2. éyezred
folyamán kétértelmű: amikor Egyiptomban meggyengüIt a
központi hatalom, Askelón lázadást robbántott ki, A kamaki
nagy oszlopcsarnok falaira bevé§ett egyik relief azt ábrázol-
ia, amint IL Ramsze§z i. e. 1280 köúl visszafoglalja Aske-
lónt, A relief a várost dombtetőn álló erődítménynek mutat-
ia; védői szomoruan hódoliak be az egyiptomiak előtt: ,,A
nyomorult város! amelyet Ófelsége elfoglalt, a bűnössé vált
Askelón volt."
A várost az izraeliek is bűnösnek ta.tották. Még jóval
azután is, hogy a fili§zteusok már nem ielentettek fmyege-
tést számukral sőt már nem is léteztek önálló népként,az
oszövetség píófétái még mindig mennydörögtek Asketón és
a többi íiliszteus város ellen: .Gáza bizony latatlanná válik,
Askelón meg pusztasággá, ,. Jaj a tengerpart takóinat"
ína Szofoniás héber próféta (szoí.2:4-5), nyilván a már
megtörtént események ismeretében.

I|2

-Dávid forrása": az Én8edi mel-
leni vizesés. A hagyomany szerint
lrl taltózkodott Dávid számkive-
iettségúekceyik idószákábán
Askelón azonban Negy Heódes uraltodása ala rfr derre
kelt, sőt élénkvirágzásnát iodult. Az es.ft hr§@Ény
szeint Heródes maga is a váTos szüótte volt, és gúlóh.íyét
palotákkal meg templomokkal diszitette fel; ez
valósággal eltüntették á korábbi filiszteus várost. Astelóút
végül is a mameluk Bajbarsz szultáí pusztitotta el i_ sz,
l270-ben. A város sohasem épült úiiá.
Askelóítól néhány kilométemyire feljebb a pert meíténl
4 kilométerre a szárazföld belseje felé állon a filiszteusot íó
vallási központia, Asdod, közvetlenúl a partot szegélyező
homokhátak mögött, Ma 36,5 hektáí terüIetú, alacsony es
széles halom, több helyütt úiabb régészetiásatások nyomai_
val. A domb tete'éről a homokdúnékfölött látni lehet az 5
kilométerre északnyugatra levő mai Asdod magas házainak
erődszeű tómbieit, amelyek fantáziaváíos látványát keltve
vibiálrrak a hoíizonton. A régi Asdod egy, ettől a helytől 7
kitométemyire levő, kis folyótorkolatot használt tengeri ke-
.eskedelmi kikötőkent. A mai iparvárossá vált Asdod, amely
csak l957-ben létesúlt, közvetlenül a város szélénúj mély-
tengeli kikötőt épiteft; ez egyébkénta legnagyobb kitötő
Izíael déIi részén.
Az 1960-as és 70-es években hét ásátást végzett Asdodban
egy közös izmeli-amerikai expedíció, az Izraeli Múemlékek
és Múzeumok Felügyelőségének mrrnkatá$a, dr. Móse Do-
tán vezeté§ével. Megállapitották, hogy a lógi váIos tulaidon-
képpen egy köíülbelül 8 hektáI területú fellegvárból állt,
amelyet a filiszteusok alatt egy falakkal övezettl nagy kiterje-
désúalsóváros vett körül. Az ásatások igazolták a korabeli
ugariti irásos folrásoknak azt az állitá§át is, amely szeint az
i. e. 2, óvezred má§odik felében A§dod fonto§ keíeskedőyá-
ros vo!t; a fomások külön is emlegetit az,,asdodi kereskedő-
Az i. e. |3. száz^d yégéüa váíost leromboltákj e korszak
Iégé§zeti maradványait égett törmelék vastag rétege fedte.
Feltétetezik, hogy a pu§ztitás az Egyiptom felé töíő tengeri
népeknek tulaidonitható. Ezt egy lövid, település ítélküli
idő§zak követi, majd a flliszteusok az általuk alig valaírivel
hamarabb lerombolt kanaáni válost a lomok teteién épitik
újjá. Ez egészen nyilvánvalóan megerósíti az egyiptomi for-
rásokbóI elénk táruló képet a filiszteusokat letelePitő egyip-
tomi politikáíól. E te]epülések Egyiptom ellmőrzése alatt
olyan €somópontokon jöttek létre, arnelyek egyúttal űtkóó-
pontok voltak Egyiptom északi hatáíai és az észstra fekvó
országok kÖzótt.
Feltehetjiik a kéídést,mi adia a régésznek az alapot ahhoz,
hogy ásatásának egy adott létegét,szintiét egyértelmúen
,,filiszteus"-nak hatáIozza meg, A meghatároás 3lapjául a
kerárniájukon alkalmazott díszitőmintát stilusbeli saiátossá-
gai szolgáInak.
ll3
 Helyben készitett fiüszteus keiámia azon az egész teriile-
ten előfordul, aírelym a bibliai hagyományok szednt a fi-
liszteusok laktak, sót, amennyire ma tudiuk, csatis ott for-
dul elő. Alapiaiban arra a stilusra vezeth€tő vi§sza, amelyet
egy műszóval késő hellászi IIIC tipusDak neveziint. Ez a
fajta kerámiadiszités az égei terúleteken feilődött ki az i. e.
13. század vége felé. Elterjedt cipluson is) és a szakértő
szem azonnal felismeri. A kerámia lényegében
véve nem más, mint ez a ké§ő "fili§zteus"
hellá§zi IIIC sdlus, de hozzá_
vegyit még a saiátosan ciprusi, egyiptomi, §Őt a helyi palesz-
tinai vagy kanaáni kerámiából származó sajátságokat is. Ez
a kulturális keveredés egyébkent önmagában is jól tükrözi
ennek a valahonnan a Főldközi-teng€r keleti medencéjéből
érkezett népnek a §orsát. Eíős szálak kötötték DéI-Anatóliá-
hoz és Ciprushoz, majd elős e8yiPtomi és palesztinai hatá_
sok alá kerüll. Mindezeket saiáto\ stilusSá ötvözte.
Az ásatások során rengeteg filiszteus edérry került már
eddig is elő: ió foímájú tálak, kengyelfulú edények, három-
fuIú korsók, §zéles testú vegyitőedények. A diszitőmintát<
között van hwokban haladó spiráüsJ máltai kercszt, Iácsos
alá}zat és sakktábla. A legéIdekesebb azonban egy elősert
§tilizálr, hatt}óioz hasonlitó madár, amely felemelt szár-
nyakkal tollászkodik. Áz idő múlásával egFe elvontabbá,
maidhogJ,nem mértani alakzattá lett, és végül már szinte Filiszteus edényl a jelle8zetes, fi-
felismerhetetlenné vált eledeti madáí volta. noman stilizált madár-motivurn-
A bibliai hagyományok szerint valamikor Asdod adott
helyet a filiszteusok főistenének, Dágónnak szentelt közpon-
ti szentélyüek. A Bibliakét másik filiszteus ist€nt és templo-
maitát is megeínliti: Baál-zebubot, akinek állítólág Ek-
Iónban volt ióshelye, és A§tarte (Astolet) főistennőt, akinek
temploma Bét_se|ánbán állott. Dágónt az esővel és a mező-
gazdasági termékenységgel is kapcsolatban álló hatalína§
hadistennek ábrázolták, Baál_zebul alakia pedig Baál egyik
szerepköíénekJ ,,az Úr"-énat felelt meg. Astarte a legfőbb
termékenységistennő volt, a sumer IstáIhoz hasonlóan.
Ijgyanezek az i§tenek (néha más neveken) az ókori Közel-
Kelet különbözó sémi népeinek kulcurájában és hagyomá-
nyában általánosan ismeltek volta}. Nem állíüatjuk, hogy
ezen istenek báImelyikének bármiféle felismerhető ábrázo-
lá§a elókeíült voLoa már korai filiszteus réteAekből. Asdod
egyik 12. századi fétegében egy istennő úlő figurának fomá-
zott) nagyon leegyszelŰsitett kis agyagszobrocskáját fedez_
ték fel. A figura alsó része egybe volt épitve trónusával. Az
ásatók a szobrot néIni 8yengédséggel ,,asdodi hölgy"-nek
becézték.Más kis szobíocskák is előkerültek, de még soha-
sem találtat< olyan nagyméretű szobrokat, amilyenekíől a
Biblia beszél, Amia Biblia egyéb adatait illeti, afiliszteusok-
ra vonatkozó töténetei túlságosan általánositók és merevek
ahhoz, semhogy e nép vallására és kulturárára vonatkozó

|14
 önálló forrásanyagnak tekinthetíéDk őket. A Bibliának még
a frliszteusokra vonatlozó, általában elfogadott adatát is - az
ót városálam szóvetségét, amelFek íövárosa szabályos idó-
kőzönkent váltogatva mindig másik város volt - óvatosság-
gal kell kezelnúnk, további büonyító adatok hiányában,
hi§zen, sainos, mindmág nem kerúltek ető filiszteus levéltá-
rak sem. Úgy tátszik, hogy a filiszteusok más kánaáni hatá-
sokkal együtt, hamar átvették a helyi sémi nyelvet, és ha
létez€tt is valaha kimondottan filiszteus irás, az nagyon ha_
mar átadta helyét a föniciai-héber alfabetiku§ írásmódnÁk
(lásd a 8. fejezetet).
Az Asdodban és másutt végzett régészetiásatások adatai-
ból Yilágosan kitiinikJ hogy a bevándolló fili§zteusok, amiít
megtelepúltek és Újla eíődöktel övezték a fili§zteu§ telűet
régi kanaári városait, csakhamar az ország jelentős hatalmi
erejévéváltak. Az egyiptomi befolyás gyengülésével párhu-
zamosan elŐsÖdÖtt a filiszteusok ereje, Az i, e. ll, század
közepén, 1050 körtil Ásdod városának teriilete magában
foglalta a fellegvárat kóIülvevő részeket is. Az ásatá§i terület
egy részétéppen azéítfedték be, hogy megvédjék az enyé-
szettől az egyik tomyos kapu és a kővel elŐsitett, napon
száritoft agyágtéglákból emelt falak látvrinyos maradványa-
it,
A 1iliszteus batalom és gazdagság két§égteten felfelé ívelé-
sének €zt az időszakát tükrözit a tegend᧠híIúgerillavezéI-
rő1, sámsonról szóló bibliai népmesék:,,7zlael frai ijta azí
tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és az Úr
negyven évre a filiszteusok kezébe adta őket. Volt egy szore-
ából [Co.eából], Dán töúséből való ember, Mánoah volt a
ne\e. Fele\ége meddő vo]t és nem voll gyermeke. Az Úr
angyala megielent az asszonynat és igy szólt hozz rMagía-
lan vagy és nincs fiad. Most azonban vigyázz magadlal ne
igyál se bort, se szeszes italtJ és dsztátalant se egyét, meít
fogansz és frút szülsz. Boíotva ne érintse fejét, mert ez a
gyermek Isten nazirja lesz anyia méhétől fogvá. Ő tesz, aki
majd elkezdi IzIaeIt kiszabaditani a filiszteusok kezéből,("
(Bií. 13: 1-5) Igy, kellőképpen felékesitve teológiai frgyei-
meztetésekkel, jelenik meg sámson a bibliai tófiénetekben,
sámson a mondai alakok e$ ik ö.lipuca, Ó volt a tizen-
hármadit az úgynevezett biíák között, ázotl kárizmatikus,
vagyis természetfeletti képességekkelfelruházott vezetők
között, atik a filiszteusokkal való izraeli szembenállás és
ellenállás jelképeivéváltak.
Arni azonbán a biúkról §zóló töíéneteket legendák és
népmesékegyszerű gyűjteményénéltöbbé avat'a, az nem
Az ,,asdodi hóley" ágyagszob- más,mint a hozzájuk fijzótt oktató magyarázatok; ezek Izra-
íocskája: Asdod filiszteus kori ré- elnek a filiszteus katonai hatalommal szembeni gyengeségét
re8ébő1 kcrült elő, é§ az i, e. 12. teljes egészében az izraeliek vallási búnbeesésévelpróbáltak
szizadra keltezhető megmagyaíázni, Ebból már érúeló a sámsonra mint nazir-

l15
ra való utal᧠isj a nazilok ugyanis a íahve-vallás hiveinek
olyan csoportiát alkották, ame]ynek tagiai sohasem vágták a
haiutaí. sám§on törtérretét a Biblia úgy adja elő, mint a
vaIlási töívények tételei iránti szigorú engedelmesség példá-
zaíÁt.
Sámson a legmda szerint a júdai hegyek lábánál, a Bét-
semeshez közeli szórék völgyében szúletett. Ézhatárterüet
volt a §ikságon lakó filiszteusok és a dombok között élő
izraeliek közőtt, és igy álkalnas színhely lehetett a §áLrnson
tórténetében i§ megjelenített hatáí menti összeütközé§ekre.
Annak ellenóre, hogy hőstetteinek megöíökitése két§égtele-
nül folklolisztiku§ elbeszélé§, ő maga nyilvánvalóan korának
embere volt. A régészetlegújabban talált is nehány meggyő-
ző adatot, amelyek külc§ot adhatrtak kezünkbe anoak meg-
értéséhez,hogyan is születh€tett meg a leghiresebb t€ttéről,
a gázai templom leíombolásáról szóló elbeszélés.
sáTnsod pályafutásának töíténete egy alakulóban levó 1á-
zadó hős tö.ténetének minden jellegzetes vonását magán
vi§eli, Egy fiatal olo§zlánt puszta kézzel tépett daíabokra.
Esküvője utfur hirt€len haragjában elment a filiszteusok
erősségének számitó Askelónba, és egyedül mególt haiminc
férfrt, Az arató filiszteusokat úgy zavarta szét, hogy a gabo-
naföldre háromszáz rókát kergetett be a farkukhoz kötözött
égő íáklyák}al. Máskor egy szamár alsó áIlkapc§ával ezer
filiszteust vert agyon, sám§on igy lassacskán nyilvánvalóan
egyre kellemetlenebbé vált a filiszteusok szánára, alik ezért
felbéreltek egy nőt, hogy csábítsa eI és csalja kelepcébe. Ezt
a nőt Delilának hivták, és neve egyértelművé vált az asszonyi
árulá§sal. Afiliszteus hercegek mindegyike ll00 ezüst sekelt
igért neki, ha ki tudja §zedni sámsonból emberfeletti ereié-
nek titkát.
Sámson hosszú ideig szerelmi inc§elkedésnek vette D€lila
kérdező§ködését. Végül azonban elárultaneki a titkot: §oha-
sem éíintetteborotva a fejét, mert ő nazirJ akit szúIeté§e
pillana!ában isten szolgálatába ajánlottak; ha leborotválná a
haiát, a többi embeihez hasonlóan ő is gyengévéválna. Ezt
tudva, mikor Sámson aludt, Delila levágta a fürtjeitJ i8y
mikoí a filiszteu§ok védtelen maradt. Kiszúíáka
szemeit, és levitték GáZába,
'öttek, Kettős blonziánccal megkötóz-
ték, és a fog§ágban gabonát őröltettek vele.
Gáza ma főként arabok lakta város, és a legtöbb embernek
a gázai óvezet és a pale§ztin m€n€kűltek kéTdéseiut róIa az
eszébe, Az ókorban a legdélebbi fili§zteus település volt, és
mint a Negev-sivatag közvetl€n §zomszédságában fekvő
utolsó város filiszteus terúleten, nagy stratégiai jelentőséggel
biít. A közel-keleten évszázadokon keresznil minden
rragyhatalom megpróbálta uralma alá hajtani.
Az ősi Grázából csak a város északkeleti negvedében álló
tell maradt meg, Régészerileg nézve 57inte semmi sem ma-

l16
radt ránk abtól a filiszteu§ váíosból, ahol srfi.ont EegYfi-
tottákj és nehez bronzba vertét. Gá2 tulságo§e ho§sz,r
ideíg volt csatatér ahhoz, hogy a r€ Yárc§ból so& m;nd€n
megmaradhátott volrra. Ami mégis megmaradt, az Sámson
egyeíi tragédiája, amely Miltont e hires sorot o€gir,á§á.a
ülette:

,, . , ,a nagy megmentőt itt leled Gázában,

vakon, a malom rabszolgái közt,
filiszteus igában láncra verve."*

ldő múltával ismél kjnőn sámson haia, és ereje üsszaté-

rőben volt, mindaddig, amig bekövetkezett a szömyú tető-
pont) amikor Sámson utolsó dacból és bossából há.romezer
elIenségéreés saiát magára döntötte Dágón gázai templo-
mát, A teínplomnak, ha egyáltalán létezett is valaha, §emmi-
féle maradványát nem ismerjiik. Legújabban azonbaír Tel-
Aviv északi kiilvárosában, egy Tell Kaszile rrevú izraeli
lelőhelyen régészek megtaláltak és fel is tártak egy frliszteus
templomot, a legelsől és egyetlent a maga nemében.
A Tell Kaszile viszonylag ki§ halom, csak 2 hektár terúle-
tú, a Jaíkón-folyó bal pa.tián, a torkolaftól alig 2 kilometer-
re ál1. LegelősáI 19,10 körül figyeltek fel rá, amikor egészm
véletlenül a fel§zinén heveró két feliratos edén},tóredéket .
találtak; az egyiken a kóvetkezők voltak olvashátók: ,,har-
minc sekel ofui arany Bét-Hó!ónnak".
A cseréptóIedéketr (pontosabban osztrakononl azaz fel-
iratok számára kissé megfáragott cselépdarabon) levő irás
későbbi volt a filiszteusok kolánál, i. e. 9. vagy 8. század-
^z
ból származott. BeniáÍrin Mazaí professzol azonban a Bét-
Hórón elnevezést nein váro§névként magyarázta, hanern szó
szerint isten] házá"-nak forűtotta a felirá-
'Hórón [kanaáni
tot, és úgy vélte, a két cserépdarab arra figyelmeztet, hogy
valáhol a tellen e8y templomnak kell lende. 1949 nyaran el
is kezdte a Tell Kaszilén ai ásatásokat, amelyek egészen
véletlenűl az úi izraeli állam által inditott legelső régészeti
feltárások voltak a fúggetlen§ég kinyilvánítása, azaz 1948.
után,
Négy á§atá§i évadon keresztül (1949-195l és 1959) fel is
táfta egy olyan filiszteus város részeit, amely 2z i. e. |2,
sázadban egy korábban sohasem lákott területeB, a szűz
talajra épült, A várost nyilvánvalóan azért épitmék erre a
helyre, hogy a libanoni partokon fekvó Fóniciával fo§tatott
kere§kedelemben á Jarkóü-folyó torkolatát használhassát
kikötőrrek (annak ideién a folyó még közelebb folF a Tell
Kasziléhoz, mint ma). Jól tervezettJ párhuzamosEr futó
egy€nes utcákból álló települé§ volt, a mérnöki pontossággal

r Jánosházy György fordirasa.

|17
elhelyezett épületekbetr magánlakások, üzletek és műhelyek
vátakoztak, A házak alapteíülete általában l0x8 méter
volt) tehát hozzávetólegesen artnyiJ mint a közeli Tel-Aviv-
ban ma épülő modern lakosztályoké. A házák a vaskor általá_
nos mintájára épültek, három latószobával, egy kamrával és
egy nyitott udvarral. Ez a beosztás valószinűeg általában
iellemzó volt mind a fili§zteusJ mind a kánaáni, mind az
izraeli épületekfe.
Mazar p.oíesszomak azorrban nem sikeriilt megtalálnia
azt a templomotJ aTnely.Ól oly biztosra vette, hogy ott vart
valahol a tellm vagy aDnak közelében.
Ezt követően lg7l-ben Tel-Aviv város tánácsa úgy dön_
tőtt, hogy a TeIl Kaszilén régé§zeti és népoktatási parkot
hoz Iét e. Ebből a célból úirakezdtek az ásatásokat, imnáron
azonban Beniárnirt Mazar plofesszol unokaöc€sének, a jeru-
zsálemi Héber Egyetemen dologozó dr. Amihai Mazanák
a vezetésével, A fiatalabbik Mazar a tell másik oldalán kezd-
te el a mun}átJ de pontosan ugyanabban a magasságbarrl

,,sámson átkaroltá a két kózépen

á]ló oszlopot, amelyen az épület
rrFgodott,,. s igy szólü rHaljá}
meg a fili§zteusokkal együft!( Min-
den ereiével nekifeszült, és az épü-
Iet rászakadt a fejedelnekre é§ az
egész népre, amely otl volt," (Bir.
t6: 29-30). Gustave Doré metsze-

ll8
 áhol annak ideieD DÁgybátyia e filifu 9árG .3r rfgÉ
felorta, és csaknem az els6 pil-maó€ú .ál,olfu . ttií
elől oly sokáig ,ejtőá temploürre_
1971 és 1974 között négy ásatási évadb@ §r}.íghflri-n
egy jelentős méretű szent kÖrzetet, emelyE€* . Lóq'úii-
ban a filiszteusok temploma állt. v8lóráb€í n€fi É€§a,
hanem bárom, eg},ínás föIé épitett templom keíulr dó; a
legutolsó közúlük az i. e. l 1 . századba, tehát e Biíát f&
lezett koíára kelteáető. Ezt a legfelúI levő, l€utol§ó rq>
lomot á város többi lészévelegyütt a l0. százád elei€o eó-
szak okozta fíjzvészpusztitotta ell amelyet valószinúleg ez
izíaeli törz§ek hoztak a városfa. Mind a váíost, oind A
templomot újjáépitenék,de nyilvánvalóarr nem a hóűtók,
hanem a továbbélő filiszteus lakosság,
A templom falai egy méternél vastagabbía épúltek, E€-
pedig kőalapokra Ékott, napon száritott ágyagtéglákból.
§zéle§ beiárat vezetett egy előtérbe, amel],nek falai mentén
az áldozati aiándékok elhelyezésétszolgáló, lépc§ősen íakott
tapasztott padok húzódtak. Az érkező ezutan jobbra fordül-
va a templom központi helyiségébe iutott. Ennek hátsó
végénélegy körülbetül egy méter magas) agyaeléglákból
rakott és l€tapasztott emelvény állt, ez az egé§z
ATell Ka§zite-i templom alapfaj- épitmény legfontosabb részét.A hátsó fal 'elentette mögött kis rattár-
zá: a bejárat lent iobbra volt. A két helyiség húzódott, amely a feltáráskor tele volt agyagbóI
pillér alapozása a központi c§ar- készitett, kl tikus céIra használt edények sázaival.
Dok közepén látható kér karika. A központi csarnok legéídeke§ebb §ajátossága azonbanaz,
Felül, 22 oltár emelvénye mögött hogy a tetőt eredetileg két olyatr faoszlop taItotta) amelyeket
a kultuszban használt edé.yek tá-
á padlóra helyezett kerek, jól megépitett kőalapokía állitot-
rclóhelyisége volt
tak. Ezekhez az alapokhoz tapadva megmaradt néhány szi-
lánk is, és elernzésük azt mutátta) hogy a tetőt tartó oszlopok
libanoni cédíusból készültek, Természetesen azonnal sám-
son és a gázai templom töfiénete iut az eszünkbe: ,,§ámson
aktor az Úrhoz könyörgött és igy szóIt:
'}Urarn,
Isten, ernlé-
kezzél meg rólam, s most az egyszel adi nekem eíőt, hogy
bosszút állhassak a filiszteusokon a két szemem&t.( sámson
átkarolta a két középen álló oszloPot, amelyen az épüet
n}.ugodott, nekifesziilt az egyiknek a jobb kezével, A másik-
nak a bal kezével, s így szólt: DHaljak meg a filiszteusokkál
egyútt!( Minden ereiével nekifeszült, és az épület rászakadt
a fejedelínekre és az egész népre, amely ott volt." (Bir.
16:2&30) Egy gorillatermetú ember laláLÍt meg tudná érinte-
ni a Tell Kaszile-i templom két pillérétegyszelre kinyújtott
két kezével; ha megmaíkolni nem is tudná őket, legalább
hozzájuk érhetne. A bibliai elbeszéléstkövetve, ráadásúl
mindeD el€jét megfeszítve le is kellene omlasztania a temp-
lomot, megölve a benrre és a tetején összegyűlt valamennyi
filiszteust.
E látványos jelenettel kapcsolatban azoíbaívan egy bök-
kenő, ez pedig magának a templonnak a merete, smely

t19
meglepően kicsi. A kózponti telem hos§za csak 7,5, szélessé-
ge 5,5 méter, tehát nem sokkal nagyobb egy kényelmes
lakószobánál. A képzelet semmiféle túlzása sem zsúfolhat
Mfomezer iinneplő filiszteust egy ilyen méíetútemplomrrak
a belsejébe meg a tetejére, és ióllehet ez csupán az első feltárt
filisaeus templom, nincs serDmi alapun} feltételezni, hogy
a követkeák nagyobbak lesznek. csak Egyiptomban talál_
hatunk olyan hatalínas méretű ternplomokat, amilyenek 9
sámson-történet szerzőiének szeme elótt két§égteletrü le-
begtek. A hivőket azonban még Egyiptomban sem engedték
be soha a templomokba, ez az előiog §zigorúan a papok
számáfa volt fenntartva, Az ókori keleti szentéIyek nem a
hivők egyházai vagy zsinagóg,ák voltak, amelyek a gyüleke-
zet egé§zének adnak helyet. IlyenformliD, tegalábbis ebben
a látvámyos részletbenJ a sámsonról szóló történet egyszerú-

Hogyan keletkezett hát az elbe§zélés? Ha csak egyszelűen

olyan nagyorrioídó legendának tartanánk, amely bármely
na8y ereiú hós alakiához kapc§olódhat, akár figyelmen kiviil
is hagyhatíránk. A Tell Kaszile-i templom romiai között
előkerüt egyik szertartási eszköz segitségével azonban egy
nágyon éídekes,sáLnsonra vonátkoá utalás ismerhető fel_
Ez az agyagból készült eszköz, amely az egyik piltér lába-
zata mellett feküdt, egy hmger alaktr, kétrészesfüstölőáll-
vány; mindkéi Tészénablakszerű nyilások váltakoznak pillé-
rekkel. A fel§ő rész pillérei közöft mind a négy ,,ablákban"
egy álló férfi alakia látható, akinek kitárt kezei a pillerekhez
tapadnak. A kompozíció egé§zében minden bizoímyal felvo_
nulást ábrázol. Ha azonban külön-kijlön vessziit szemúgyre
a figurá&at, akkor azt) ahogyan áIlnak, sokat §ejtetónek kell
tartanunk.
Aligha puszián csak képzelődésokozta túlzásJ ha ezeket
az álló alakokat a sámson-legenda ,,ábrázolásának" nevez-
züt, és valósztrűleg az §em lépi tl a megeírgedhetó fantázia
határait, ha egy ilyesféle kultikus e§zközön népmesei ábrá-
zolást látunk.
Ahogy e hódító izraeliek megszálták a kanáárri városokat
és a Tell Kaszile-ihez hasonló lemplomokat, felfedezték
ezeket a furcsa szertartási tárgyakat is, A népmesékesetében
oly gyakori gyors kepzettá.siások révéna nagy egyiptomi
terBplomok eínlékképeiösszevegyűltek a legmdás gerillave_
zérről élő lörténelekkel, amelyeket a templom pillereit Ie-
dönteni látszó kis figurák is tápláltak. Igy születhetett meg
ez a halhatatlan leg€nda.
Sernmi legendás vagy tulzó vonás nincs azonban az i. e.
ll. század közepe táián az izraeliekíe hfuuló tönene|Í1i
kötelezeitségeket illetően. A Debórához és Gidónhoz ha-
sonló karizmatikus vezetők véleden és rendszertelen felbuk-
kanása nem volt elegetrdő aiiozJ hogy saiát koruk válságai-

|2o

Agyagból készülr fiisrölóállváDy a
Tell ka§zitéről: a lelső ré§zben
€8y fffialak úgy D}uitja ki karjait,
mintha mindkét oldaton egy-egy
oszlopnak íesziilrc; valójábaí csák
egyik€ aDnak a négy alakna&, ame-
lyek az edény testen körbehaladó
val megküdienek. (A .ta.iznatikt§" iebó ez isteíi gondYi-
selésnek ilyen sűyos helyzetekb€n Ya,ló s€gitó megnyilvánu-
lásaira vonatkozik,) A filiszteusok hatelDg pedig egjre nö-
vekedett, virágzó gazda§ági helyzetüket a teogeri k€r€ske-
delemnek, továbbá a tengeTparton kidí:oldre menó kereske-
delrni út, a via Máris ftilöEri ellenőíze§ütnek köszöDhették.
Félelmetes haderej,ii& az önálló katonai arisztokráciár alkotó
harcosokon alapült, ezredekíe é§ századokra osztott bÁdse-
regük iiá§zokból, lovas§ágbóI é§ harci szekerekből állott.
A dombos vidékeken éIő izíaeliekhez képest feilett kereske-
delemmel és ipar:ral rendelkező tár§a&lomban élrek. A bib-
liai ádatok szerint a filiszteusok monopóliuma volt a vasfel-
dolgozásJ amelynek titkait §zigorúan ődzték az izraeliekől.
A vaskészités eliárásait még déli hazáiukba való vándorlásuk
előtt, Anatóüában sajátithattát el. A bibliai forrás eífől igy
tudósit: ,,Akkoliban Izrael egész fdldién nem volt kovács,
mert a filiszteusok azt mondtáLk: r}Meg kell akadályozni,
hogy a héb€rek kardot meg lándz§át csinálianák magüknak.(
Ezért egész Izíaelnek á flliszteusokhoz kellett fordulniuk, ha
az ekevasat vagy baItát, a feiszét vagy az ösztókét meg akar-
ták éleztetni." (l. sáín. 13:19-20)
Amennyire megállepitható, a válsá8 i. e. 1050 köIül rob-
bant ki, ekkor kerüt sor Az elsó feliegyzett szabályo§ csatára
a frliszteusok és az iraeliek között: egy törzs meaőgazdasági
szerszámokkal hadrskelt népe állt szemben a vasfegyverek-
kel iól felszerelt had§ereggel. ,,Abban az időben lzrael had-
ba vonulr a frlisaeusok elleú és Ebm-ha-Ez€r mellell ütötl
tábolt. A fili§zteusok Áfek közelében táboroztak," 0. sáín.
4:l)
Tell Aíékkörübelúl 13 kilométerfe keletíe €lálható Tel-
Avi!,tól. A Jarkón-folyó bővizű forrásái mógött, kiváLló stra-
tégiai helyzetben fekszik, Dralkodik a via Mari§ keleti ága
fiilótt. Izrael egyik legszebb helye ez, iól ápott parkiával egy
angol kastély benyomá§á! kelti. Maga a tell nagy kiterjedésú,
legalább 12 hek€í terűletet foglal el, teteién a törökök által
l57l-ben építetteóditrnény romiai ál|nak. Afék volt a fi-
liszteusok oíszágának északkeleti védpontja. Az izraeliek
minden bizonnyal azért bocsátkoztak itt l05o köíü csatába,
ho8y útiát arliák a filiszteusok további behatolásának az ő
dombos vidékiikre,
1972 óta minden évben folynak ásatások a Tell Afék
dombián. A tel_avivi egyetem Régészeti Intézeténekigazga-
tóia, dí. Mó§e Kohávi iráíryítiaőket, együtoírűködve a köze-
li Petah-Tikva nevú település tanácsával, anely az egész
terűletet védeftényilvánitotta, Az ásatások máfis igazolták,
hogy Afek egyike volt Palesztina legrégibb, fallal körülvert
váro§ainak. A legkoIábbi ma.adványok a korai bronzko.
eleiéIól, tehát az i. e, 3000 körüli évekből szá|rírraznak, Az
ázóta eltelt ötezel évben mindvégig megórizte ielentőségét,
121
Nagy Helódes számos épitkezéstvégzett a városbalr) melyet
Antipatri§znak nevezett el, atyjára, Antipatroszra való emlé_
kezéssel. A keresztes lovagok ki§ erődöt emeltek rajta, ame-
lyet a törókök még iobban megeíősítettek. Az angolok az
l930-as években táborozták bennel az l948-as izraeli--arab
háborúbarr pedig az iraki hadsereg használta tiizérségi tiize_
lőállásnát<.
A tórök erőd bel§e'ében feltárt jókora teriilet máris meg-
erő§itefte aztJ hogy a filiszteusok elfoglalták a váíost, és meg
is telepúltek benne, A település fellegvárát ielentő kanaáni
palotát i. e. 1200 körúl túzvész pusztitotta eI. Mindmáig
egyetlen frliszteus épitményt sem sikerült az Bkropolisz telü-
letén felfedezni, de mégi§ minden rendelkezésre álló adat
arra mutat, hogy a nagy pusztulást a frliszteusok okozták.
Eíről elsősorbaí azok a rablóárkok árulkodnak, amelyeket,
a törmelékrétegeken áttörve, egészm a kanaáni palota alap-
falaiig mélyítettek le, hogy köveit újbóli felhasználásía ki-
szedjék. Ezek a rablóárkok a filiszteusok edényeinek töredé-
keivel voltak tele. A filiszteusok egyéb maradványait ebben
a térségbena törökök épitkezései pusztították el.
Ebből a félelmete§ erődből vonult ki a fiIiszteu§ok hadse-
rege, ho8y Eben-Ezef mellett megútközzek az izraeli törzsek
csapataival, Az utóbbiak valahol Aféktól keletfe §orakozhat-
tak harci lendbe, hogy megakadályozzák a filiszteusok beha-
tolását országuk dombjai közé. Hol feküdt azonban Eben-
Ezer?
Dr. Kohavi szerint a TeIl Afékhez legközelebb eső izraeli
lelőhelynél. A legtözelebbi, számításba iöhető helynek a
Teil AféktőI 3 kilomételre keletre fekvő Izbet szarta nevú
magaslatot tartjal amelyen korábban máI fol},t némi régé-
szeti kutat᧠is. Izbet szartából Tell Afék á}ár szabad szem-
mel is látható, fáú<kal boritott tómbje a JaTkón foüásai mel_
lett emelkedik, Dr. Kohavi szerint a két lelőhely távolsága
megfelel annak, ámilyen közelségbe az izraeli betelepülők a
filiszteusok lakta terület mellé me!észkedtek.
Kohavi l975-ben próbaásatást végzett a lelőhelyen, és
rögtön fel is táí egy olyan kőépitmén},t, amelyet az izraeliek
épitettek az i. e. l1. században. Ugyane század közepén a kis
település szemmel láthatóan elnéptelenedett. Kohavi szerint
a fégészetiadatok azt bizonyitják, hogy Eben-Ezer maga
Izbet Szarta lehet, és a döntő csatáía a közötte és Tell Afék
között levő sikságon került sor.
A csata az izíaeli tóúsek számáía valóban döntő volt. Az
első ósszecsapásokbán veleséget §zenvedtekJ és a Biblia sze-
rint négyezer ha.cosuk esett eI. Ebben a végszükségben
Izlael vénei úgy döntöttek, hogy felhasználját a rendelkezé-
sükre álló utolsó is: hírvivőket menesztetíek sí_
lóba, és elhozatták"fegyvert"
onnarr Jahve szóvet§égének ládáját, töI-
zseik szövetségének megszmtelt zálogát. céljuk az volt,
l22
Tell Afék: kózépen a törók erőd
romjai, Az erődön beIül (köZépen
ba]ra) levő tő ásat]ísi terüleien ke_
ru]t eló a filiszteusok áltgl felpcr_
Z§elt és kirabolt ka!ááni palota
maládványa. Baha fcni a Jaíkon
lblyó eredete látható. AZ €1órér-
ben a római idóSzák máradványái-
nak ásatásai láüatók, amikor
\agy Hcródcs Afóket úijáépittel_
hogy ezzel felélesszékcsapataik har€i szellemét. sílóvalószi
nűleg a Kanaánba érkezett izraeli töízsek fő ku}tuszköZ-
pontia volt a megtelepedés első időszatában. Itt őrizték á
,,szóvetség ládáját"J a láthatatlan Jahve trónusát, ámeIY egy
€bemákulumban, azaz egy elfüggönyzött sátoT-szentélyben
volt elhelyezve.
EgyelőIe azonban még a ,, szövetség ládájának " és a hozzá-
kapcsolódó hatóerőknek a csátátéIen való megjelenése sem
tudta megforditani a küzdelem kilátásaii, Az izraeliek a
következő összecsapásban ismét vereséget szenvedtek, ezer-
számm estek et. Ésami még szö.nyúbb, a liliszleusok a
,,szövetség ládáját" is zsákmányul ejtették.
A Bibliában is szereplő siló városa könilbelül 27 kilomé-
terre északla fekszik Jeruzsálemtől. Ma csak egy tell, még,
pedig a körülbelúl 8 hektár lerületű Kiirbet szeilún-domb,
amelynek kőfalakkal védett telaszain kis árpafóldeket mú-
123
 4

velíek áz ősi romok közótt. Mindeddig serBmiféle maradvá- Tell Afek: a kanaániát palotájá-
nya nem kerÜlt itt elő alríák á szentélynek, amely a törzsek nat tomyáüoz vezető lépcső rész-
vallási életénekközpontja volt a je.uzsálemi nagy templom lele a török erőd bets€'ében. Az
épitéseelőft. i. e. 13. száadra keltuhetó
Ide, sílóba futottak az eben-ezeli csatamezőről a hírvivök
a szömyű hírrel. Ét,s,,szővetség ládáiát" őrző főpap, ekkor
már kilencvennyolc esztendős volt és 1'ak. A hi.hozók érke-
zé§ekor EIi a kapüban egy széken ütl és aggódva várta a
híreket a tófiéntek{ől. A himök odalépett hozzá és elínon-
dotta, hogy a hadsercget megfutamítoták. Eli két fia is
elesett, és a ,,szöv€t§ég ládáia" is a filiszteusok kezére jutott.
Erre á harmadik hiüe az aggastyán hátraesett a székm,
kitörte a nyakát) és me8halt (l, sám.4:l2 l8),
A filiszteusok győzelrne telie§ volt. Az egész dombvidéket
elfoglaltát, é§ st.atégiai pontiain katonai táborokat állitottak
fel.
Úgy Étszik, a filiszteus hadsereg magába silóba is bevo-
nult, ho8y leíombolia a szentél}.t. Bár a Biblia erie nem te§z
kifejezeta útalást, nyilvánvalóan az egyetlen esszerű megol_
dás lehetett a frliszteusok számára, és olyan lehetőség, ame-
lyet a régészeti adátok alátámasztani lát§zanak. Amikoí
ugyanis az l920-as évek eleién a Haís Kiae, által vezetett
dán expedició ásatásokat végzett Silóban, felfedeztek egy

124
olyan vasko; épiiletet is, amelyet §ok id g€tint furz
prrsztított el i. e. 1050 köriit.
A Biblia kó ikásai nem mula§ztották el §ietve E€gi§.
gyezlri) hogy a .sóvetség ládájának" zsáím,ínyul eitésc nem
hozott sok jót a filiszteusoknak. Amikor diadáhenetó€í
Dágón asdodi templomába vitték, daganatok tezdték dbori-
taíi az embereket, é§ patkányok szállták meg a városl Az
asdodiat a ráiuk csak csapást hozó ládát sü.gő§€n toYább-
küldték Gat városába. A daganatok és patkányok azoDb€n
csakharnar a gati lákosokra is lesújtottak, ezért ók szintéo
továbbküldték a ládát Ekrónba. De Ekrón nepe §em iárt
iobban. Hét hónápig ment körbe hasonló következmények-
kel a .szövetség ládáia" a frliszteusok kezén, míg vegü
félelmiikben vis§zákiildték az izraelieknek. Kéíyszerúióvá-
tét€lként vele küldtek még a daganataikrót és a patkányokól'
készitett öt-öt képmást sziíaranyból.
Ennek ellenére a hébeíektörzsszövetsége széthullóban
volt, hiszen az ál€lük lakott dombvidéket megszállták, §zen-
télyüket lerombolták.
Mély válság remén},telen korszaka éíkezett el. De mint
már a mesébeD és a valöságban js oly sokszoí megtörténl) a
vál§ágos pillanat mindig megtalália a maga emberét is; ezút-
tal egy SauI nevű férfit és egy Dávidnak nevezett ifjút.
7.Dávidháza

Saut király sorsa és korábbi kegyeltjéhez, Dávidhoz való

viszonyának története mélységesen emberi, nagy személyi-
ségek és érzékenyegyéniségek közötti szenvedélyes közjá_
ték, tele szeretettel, árulással, féltékenységgelés becsvággyal
- mindezeket pedig azok a politikai és teológiai előilások
szentesitik, amelyek a bibtiai eibeszélésekrearayira iellem-
zőek.
A Biblia szerint saul volt az elsó uralkodó, alit a bilak
meg-megszakadó és egyébkéntis kevéssészilárd, karizmati-
kus iellegú or§záglásának korszaka után IzIaeI fiai maguk is
hajlandók voltak királyukként etfogadni. Az ő véger€d-
ményben tragikus uralkodása készítette elő a Dávid idejében
létrejött egy€sűlt monarchiátJ és Jeruzsálemnek Dávid váro_
saként való megteremtését i, e, 1000 ködl.
A bibliai töfténeti hagyományban Jeruzsálem kózponti
helyetfoglal el, szent helynek számit mind a mohamedánok,
mind a kelesztények szemében, Jeruzsálem fontosságamég-
is elsősolban a zsidóság ha8yományában kiemelkedó, hiszen
ők már évszázadokkal azelőtt szent városuknak tekintették.
mielöttakéI másiknag} \iIágvallá5 i.igenyltanhatotr\olná
a város egy-egy részére.Központi ielentősége van annat a
kérdésnekJhogyan és miéIt emelkedett éppen Jeíuzsálem a
zsidók szent városának rarrgjára, és len Dávid városa. Első
megközeiítésre csak egy meglepően jelentéktelen közlésből
kapunk erre választ: egyszelűen azéft, mert Dávid, okulván
saul tévedéseiből, olyan királyi várost atart, amelyet a saját-
jának, Dávid városának nevezhet.
Saul uralmának kezdete körülbelül i, e. 1025-re nvúIik
vissza, amikor lzrael fiainak kilalá.ai a mélyponton vólrak,
A,,szövetség ládája" azoknat a gyűlölt fili§zteusoknak a
kczéI€ kerúlt, akik lerombolták silóban az ősi valláSi köZ-
ponrot. es eiíogl3lrá|k a7 izrafliek löIdjér, Ám egy Gi|gál
nevű, Jerikótól mintegy 2 kilométeffe fekvő helyen, ugyan-
ott, ahol Józsua a monda szerint az ,,ÍgéIet fijldjének'' meg_
hóditásá.a indulva felütötte sátlát, és támadását a tizenkét
kő felállításával megszentelte, a szerencse kereke kezdett
Izrael íiainak az oldáIáIa foldulni, éspedig Kís fiának, Saul-
nak a lévén.

126
 A gilgáli telepet általában Khilbet el-Mefdzsirrel ázono-
sítiákJ áhol a húsz é!,vel ezelőtt végzett íégészetiásatások
nagy mennyiségben hoztak felszinre olyan kerániát) amely
a korai vaskolban ferrnállott, tehát i. e. 1200 köúli telepü-
lésle enged kóvetkeztetni. Ez egybevág a Bibliában szereplő
tórténettel. Manapság Khiíbet el_Mefdzsir inkább ánnak a
palotáriak a romjaival ragadia meg a figyelmet, amelyet a
korai iszlám egyik kalifáia, Hisám épittetett. ,Feliratai sze_
rint időszámirisunk 724. évében kezdték a munkát, és 743-
ban fejezték be, de egy íiildrengé§ már négy év múlva el is
pusztitotta az épÜetet.
A Bibliábán találltató három különböző, eg},ínásnak né_
mileg ellentmondó töItén€t szeíint Sault GilgáIban kiáltot-
ták ki Izrael első királyának, miután győzelemle vezette azt
az izlaeli sereget, amely a Joldántól keletre levő gileádi
Jábés váíosát felszabaditotta az arnmóniak ostloma alól.
Ébbena történetben saul jellegzetesen karizmatikus módon
ViselkedikI mikor meghallon_a a gileádi Jábés ostromának
hirét. hinelen leszálll rá 3z Ur lelke. fogott egy pár ókröl,
dalabokra vágtá, és szétküldte Izíael minden törzséhez,
részbeü, hogy harcra szólítson, íészben pedig azért, hogy
azoknak. akik vonatodnak őt a harcba követni. megmutassa.
milyen sors vár rájuk, ha nem kövedk (1. Sám. l1).
A másik változat sámuel plófétát állítja az előtérbeJ mint
aki a nép követelésére vonakodva ugyanJ de királlyá kente
fel Sault. Sámuel úgy goltdolta) hogy az izlaelieknek már
van királyuk, nem más, mintmagaJahve, é§ egyJ a köríyező
állarnokban szokásos módon a nép soraiból választott máso-
dik kiíály követetése nem más, mint a koíábbi bűnökbe való
visszaesés, sámuel vonakodó engedékenysége csakhamar
ténylege§ ellenkezésbe fordult, amikor saul egyle gyakrab_
ban adta jelét annak, hogy a próféta-papoktól és közóttijk
magától Sámueitől is fúggetlenül kiván uralkodni. A Biblia
mind Jahvét, mind sámuelt úgy áIlítia be, mint akik meg-
bánták, hogy sault kenték fel királynat, sőt Jahve egészen
odáig megy, hogy visszá i§ vonja adományát, az i§teni ke-
gyelmet, amellyel korábban Sault feiruházta. Avráhám Ma-
lámat plofesszor, aki a jeruzsálemi Héber Egyetemm a bib-
liai koí történetét tanitial Sault összetett íigurának taltia: a
megmentő bírák között ő volt a legutol§ó, de egyben ő volt
a legelső felkent kiráIy. Ilyenformán saul és sámuel törté-
net€ a királyi egyeduralom és az Iatentől jóváhagyott, vének
és próféták által gyakorolt töúsi vezetés közötti ellentétet
jelerríti meg,
Emlékeztetnünk kell aflal hogy a Saullal foglalkozó bib-
liai részletek erősen elfogultak vele sz€mben; a saul és Dá-
vid kózötti viszonyt úgy ábrázotják, hogy az nem másJ mint
Dávid érdekében való hííverésja sáu1 egyre fokozódó le-

l27
vertségéIőlJ Dáviddal szembeni beteges féltékenységéfől,
kedélyhulláínzásáról szóló lészletek mindegyike csupa csip-
kelődés. A háboú ideién tanúsitott hősiessógről szóló nép-
me§ei részletek és az emberi kapcsolatokban kialatuló díá_
mai helyzetek a szövegben mind úgy vánnak előadva, hogy
hangsúlyozzák Dávid dicsőségét, sault pedig lealacsonyit_
sák, Elbeszélő irodalomnal és nem történelemmel állun}
tehát itt szemben.
Saul tevékeirysége jó előjetekkel indult. Mint isteni ke-
gyelemmel felruházott gerillavezér, sikelesm csatázott a
hóditó filiszteus selegekkel; emlékez€tes győzelmet alatott
a Jeíuzsálemtól északra levő Mikmas-hágónál, azt követóen,
hogy 6á, Jonaún merész egyéni akcióval máí behatolt áz
ellenfél táborába (l. sám. 1a). Ma egy arab falu áll az
egykori csata szinhelyén, az el§ő világháborúban pedig egy
brit katonatiszt a Bibliában leifi módszert követve, ugyan_
azon a szűk hegyszoroson át hatolt be titokban a tőIök
állások közé, ahol a Bócécnek és szeníéneknevezett két
hegyes sziklatömb található (1. sám. l4:4).
A győzelem megtisztitotta a iúdai hegyvidék€t a hóditó
elleDség csapataitól, Saulrrak pedig lehetőséget adott, hogy
elfoglalia új királysága tíónját, Minden töTzs hálával csátla- Dávid é3 Góliát: az Élavö]gye,
kozott hozzá, kivéve sámuelt, a}i artól félt, hogy Saul a aho] á monda szcrint a hires össze-
fópapi méitóságot is elveszi tőle, ezéft nyilvánosan lemon_
dásra szólitotta fel. saul azonban meg tudta sziláIditani
főpafancsnoki hatálnátJ mert vis§zafoglalta a szülővárosá_ A iebúsziak fala; lent kózépen lát-
ban, a Jeruzsálemtól 5 kilométernyire észak.a található Gi- ható áz á fátlészlet, amelyet 1962-
beában levő íiliszteus erősséget. b€n Káthlecn Kenyon fedez€tt
fel, Baloldalr az ásatók álral em€lt
Gibea a mai Tell el-Fúlnak, a Jeruzsálemtől Náblusz erőS védőfalak láthatók, Jobbra
(Sekem) felé vezető főútvonal mellett maga§an kiemelkedó fent a T€mplom_hegyen a közép-
településhalornnák felel meg. Az lgóO-ás évek közepén kori falak egyi} része emelk€dik,
Husszein jordániai király egy palota építésébekezdett a Ezen a helyen épittette salamon
domb csúcsán, mivel ez a terüIetakkor a Jordániai Királyság király az első templomot
ellenőrzése aiatt állott. Az l967-es hatnapos háborúbán
azonban a Jordán n}.ugati partja izraeli katonái iIányitás alá
került, és ez gyorsan véget vetett aZ épít}ezésnek.Az épülő-
féIben maTadt kilályipálota befejezetlenségébea a háború és
béke kettősségének mementóia, a katonai szelencse foígan-
dóságánat szimbóluma, éppen úgy, mint ahogy forgándó
volt az Saul idejében,
Már régebben is folytattak itt régészeti ásatásokat, legelő-
ször az 1920-as években w. F. Albright vezetésévelJ miután
máI sikerüh megbizhatóan azonositani a helységet. Ezt kö-
vetően csak 19ó4-ben került sol a palota épit駀 miatt ind!
tott hathetes megelőző mentőásatásra, amelyet Paul \xy'.
Lapp irányitott. Megállapitotta, hogy az i, e. 12. században
egy vaskori t€lepülés jött létre a dom'oon, amelyet a ll, szá-
zadban, \ aIószinűleg a fi li57l eu.ok. íelleg",,arszerüen meg-
erőditettek, akkor, amikor eb€n-ezeri győzelmük után az

l28

Nimrudban tálált föniciai elefánt-
c§ont faragásl araínyatJ lazúkó-
vel és kameollal be.aava. Fiatal
negToid féífitmegiinadó orosz-
láDt ábrázol; az i. e. 8. szálA&a
ke!tezherő
egész iúdai dombvidéken katonai erósségek láncolatát hoz-
ták létré.
A l1. század vége felé az erőditést ismét megúiitották,
falait feilettebb kőmivesmunkával megefősítették. Az ásatók
feltételeztek, hogy ez saul uralrna idejének felelhet meg, aki
visszafoglalta szülővárosát, és saiát királyi §zékhelyévé tette,
Az erőd viszonylag kis méretű voltj 52 x 35 méteíalapteíü-
letú, minden sarkán egy_egy toronnyal; még anná a palotá-
nál is ki§ebb tehát, amelyet Husszein szándékozott építtetrri.
A Biblia §zerint azonban ebben az ősi erő§§égben találkozott
elő§zór sarrl kiláy azzal a fiatal pásztorralJ akinek a soís oly
döntő szerepet szánt Izrael frainak történetében: az iljú Dá-
viddal.
A Biblia ezúttal is három ellentétes és összeegyeztethetet-
len változatot ad elő arról, hogy emelkedett Dávid befolyá-
sos szelepre saul udvalában. Az egyik szerint (l. sám.
16:14 23) Dávidot, e betlehemi Jisáj legki§ebb fiát ÍIint
kitúnő hárfást azért rendelték az udvarba, hogy csillapít§a
saul háborgó lelkét, emelyet minden bizonnyal egy Jahvétól
küldött gonosz lélek zaklatott. A másik változat §zerint
(l. sám. 16:r-13) sámuel titokban Dávidot szemelte ki
iövendőbeü királynak, amikor az ÍJrral egyetérté§ben Sault
meg akarta fosztani a hatalomtól. A harmadik történet (l.
sám. l7) a legközismertebb: Dávid, az e8yszerű pásaoífrú
a nép hősévé lesz, emikor öRként vállalkozi} ar!á, hogy
páíhaícban megkúzdión a frli§ztelsok óri᧠bainokávaI, Gó-
liáttal, és egy irányzott pgíittyalóvessel meg is óli ellenfe-
lét, Ez az összecsapá§,
'ó1
amelFe a hagyomány §zerint a Jeru_
zsálemtől mintegy 30 kiloBéterre nyugstra levő Éla völgyé-
ben keriill sorJ megEenlette gz izraeliek seregét a megsem_
misitéstől, felkeltette saül fiának, JonatáDnat a szeíetetét
Dávid irant, es elvetette saul lelkéberr a féltékerry§ég elsó
magvait. Jellegzete§ népmondai helyzel,_ olyan népmese,
aEely később történelemmé finomodott. Erdemes azonban
megeD]íteniJ hogy a Biblia egy másik helye (2. sáLrn. 21-19)
Góliát megölését egy bizonyos ElhanáLnnak, a betleheíni JáiI
fiának tulajdonítja.
Atárhogyan történt is a dolog, Dávidból Saul katonai
pa]rancsnokal §Őt veje lett, hiszen GÓliát felett aratott gyŐ-
zelrnének jutalmául elnyene a király lányának, Mikálnak a
kezét. További sikeres előrehaladása azonban sámuel el§ő
könyve szelint csak fokozta Saül féltékenységét, végúlpedig
a kiközösités so§áía iutottJ és kénytelen volt elhagyni az
udvart, szúkebb hazáia, Júda pusztáiban talált menedéket,
és tőrvényen kivüliként a Holt-tengemek azon a sziklás és
sivatagos partvidékénélt, ahol Én-gediben a hatalhás réz-
kori kincset is találtá& (lásd áz l. íeiezetben). Hontalanokból
kis c§oportot gyűjtött maga köré, kemény, kúzdőképes csa-
l29
pattá képezte ki őket, és egyelőre ,,En-gedi rejtekhelyein
húztá meg magát",
En-gedi éídekes látván}t nyúitó vidék: magasba törő kő-
falak között mély szakadekok nyilnak, amelyek sziklás lej_
tóin szé}vihaíok söpörnek a Holt_tengeí felé. Lent a mély-
ben vendégváró oázis zöldellJ bóvizű forrásának neve - ,,Dá-
vid forrása" - Dávidnak a hegyekben töltött száműzetésére
emlékeztet. Á forás fölött magasan fekvő ballangok egyike
volt a szinhelye annak a jelenetnek, amikoí Dávid megtí-
mélte saut életét.Álmában lepte meg sault, de c§ak köntö-
sének a bojtját vágta le, ami később annak a bizonyságául
§zolgált, hogy akáI meg is ölhette volnal ha akarja ( l. Sám.
24:6). A hagyományok é§ legendák hosszú solán kivül azon-
ban sernmiféle régészetiadat rrincs, amely Dávid én-gedi
tartózkodásával lenne kapcsolatos, Az egyik ,,én-gedi erós-
séget" l949_ben és később az 1960-as években dI. Benjámin
Mazar vezetésével már feltártát az izíaeli régészek. EzaTell
el_Dzsum_i település volt, amely az oázis é§zaknyugati ré_
szén levó völgy fólótt magasía emelkedő, hos§zan eliyúló
dombháton helyezkedett el. Az ásatásokból kiderült, hogy
a települést csak az i.e. 7. század, végéí\álapitották) tehát
négy évszázaddal Dávid száműzetése után, Ebből is láüató,
hogy legalábbis a Dávidm vonatkozó hagyományok egy ré-
sz€ olyan, a szinhelyekre vonatkozó anákronisztitus adato-
kat tartalmaz, aínelyek a Királyok könyvei ósszeállításának
ideiéből származnak, tehát évszázadokkal későbbiek magut-
nál az állitólag megtörtént eseményeknél,
Dávid még En_gedi szinte járhatatlan hegyeiben i§ tartha-
tatlannak láttá helyzetét, és a rendelkezésére álló egyetlen
lehetőséget választotta, hogy megmenekülhesseí saut kitar-
tó üldözése elől: átállt az ellenséghez, Haícban edzett csapa_
távat együtt felajánlotta szolgáIatait Ákisna}, Gat fiIiszteus
királyának (r. Sám. 27:2), Á filiszteusok tárt karokkal fogád-
ták, és az egyik negevi várost adták neki biítokut. A Dávid
érdekébenmindig célzatosan elfogult bibliai §zál így akaíja
feittintetíli, mintba Dávid mindig is kettós ügynök lett vol_
na, aki csak színlelte) hogy a filiszteusokat §egiti Izrael elle-
nében, pedig csak a dél-júdaiizlaeli telepüIéseket segitetteJ
és la_kosaik közön lámogalókat 8yűjtdtt a maga §zá'nára.
Nem kerülhetjúk ki azonban azt a következtetést, hogy Dá-
vid mégiscsak sorsközösséget vállalt saul ellenében a filisz-
teusokkal, és húbéresükkélett, Amikor a frliszteu§ok ismét
seleget toboroztak á seullal valÓ végső katonai leszámolásra,
Dávid is veliik menetelt,
Eppen úgy, mint korábban az eben_ez€ri csa€ esetében,
a frliszteusok Aféknál állitották csatarendbe seregeiket. Fő-
vezéíeikgyanakodva néztek Dávidra, kétségtelenül azért,
melt nem biztak egy olyan zsoldosnak a húségében,aki
egyszeí máí köpónyegíorgatónak bizon}.ult. Hátra is küld-

130
 ték a tábo.ból, és ezzel megnentették a leg§úlyosabb haza-
árulástól, attól, hogy övéi ellen harcoljon, A filiszteusok
Afékból tovább vonultak északral mert nem akaltak saullal
a dombos vidékm bocsátkozni csatába. Ehelyett észak felé
átvonultak a paíti sikságon, egészen a jezreeli (eszdlaeloni)
m€zőig, ebiez a legtágasabb izlaeli vólgyig, amely a galileai
hegyvidéktől délre és a szamariai hegyvidéktől északra fek_
szik, Ez jó terepet kinált harci szekereik támadásához. Letá-
boroztak itt, várva saul éíkezé§étés a vele megvivandó
erőpróbát.
ÉsSaul megerkezetr. Megmag]arazhalal lan módon hagy-
ta magát lecsalrri ázokról a dombokíól, amelyeket ellenfelé-
nél sokkal jobban i§meltJ majd seregét a Gilboa hegyének
lábánát állitotte fel (l. sám. 3l:1).'A haíc kimenetele előle
látható volt: az izíaeli seregeket szétszórták. saul háíom fla,
közöttiik Jonatárr is, elesett. A fili§zteusok nyilaitól súlyosan
megsebesített saul önmága vetett véget életének.A filiszteu-
sok megtalálták holnestét, és levágott feiével együtt elvonul-
tat legközelebbi táborvárosukba, Bét-Sebba.
Az ősi Bét-seánma egy közvetlenül a város mellett észak-
fa fekvő hatalna§ tell (TelI EI-Huszn). Kopáran és mei€de-
ken emelkedik a magasba, s kietlen§égét még c§ak hangsú-
lyozza az a magányos, kiszáíadt fa, amely szinte aka§ztófa-
ként áll a tető per€mén. A tellen állva, könnyen magmk elé
képzelhetiiit a ielenetet, amely a Biblia szerint saul
óngyilkossága ^ztután iátszódott Ie (l, sám, 31), A filiszteusok
úgy ijnnepelték gyóZelmiiket, hogy saul holttestéi közszem-
léíetették. A feiétől megfosztott holttestet ezután kitözték
Bét-seán íaláía, feiét iőistenük, Dágón templomába vitték
(1. Krón. 10:l0). feg},velzetét pedig hadizsákmányként ter-
mékenységistennőiiit, Astaíte templomában helyezték el.
Amikor mintegy ówen éwel ezelőtt az észát-ámerikai
Pennsylvania Egyetem nagy expedícióra elkezdte a bét-seáni
ásatásokat, métereken keresztúl egym᧠fölöft fekvő, több
évszázadig €rtó sűú telepúlésle utaló számos réteget táítak
fel a tellben. Amikoí lefelé haladva elérkeztek az i. e. ll,
század végének, tehát a saul uíalkodásának megfelelő léteg-
hez, két nagy közösségi épület kőből készült alapfalait hoz-
ták napvilágra, arnelyeket temPlomoknak hetáIoztak meg.
Fe]nerült azonban a kéIdés,hogy vajorr iellegzetesen filisz-
teus templomok voltak-e, é§ akkor talán éppen Dágón és
Astárte templomai. Egyáltalában, Bét-seán egész fennállá§a
alatt végig filiszteus város volt-e? Mint említettük, a lelőhe-
lyet ötven éwel ezelőtt táLr-ták fel, amikor a feltárási techlli-
kák még korántseín voltat olyán fejlettek, miot ma, § így
magukból a régészeri adatokból még azt sem lehetett megál-
IIL Ram§zesznek, a tengeri népek Iapitani, hogy az emlitett időpontban a város filiszteus, ka-
legyőzőjen€k az i. e. 12. §zázadból naáni vagy éppen izraeli telepúlé§ volt-e, csak annyi vehető
sámázó szobra Bér-seánbóI bizlosra, hogy nem \ok]<al korábban meg egyip(omi támasz-

17l
pont volt, amely a fontos összeköttetést ielentő via Mari§
egyik csoínópont át ellenórizte. Elképzelhető, hogy a tmgeri
népek legyőzése után, i. e. 1190 körúl Bét-seán katonai
laktanyáiban helyezték el azokat a fiIi§zteus zsoldosokat,
akikről az egyiptomi források beszélnek (lásd a 6. fejezet-
ben),
A város romjai kőzül I11. Ramszesznek a szobra is előke.
rült. Ez a fáraó abban a nagy háborúban űzte ki országából
a tengeri népeket, amelyet áz egyiptomi Medinet Habu-i
templom falain levő festmények is bemutatnak, De már ez
előtt is megielentek az egyiPlomiak Bét-seánban. mé8Pedig
akkor. amikor az Ujbirodálom idöszakában Kanaán egyip-
tomi fennható§ág alá került. Rátaláltak I. Széthi fáraó (ural-
kodott i. e. 130&1304) 8yőzelrni sztéIéjéreés egy kismérerú
feliratos táblára is, amelyet egy egyiptomi lakos állittalott
apja emlékére;mindketten láthatók íajta, amint Mekálnak,
Bét-Seárr védőistenének hódolnak, aki a tábla felirata sze_
rint: ,,Mekal, a nágy isten) Bét-seán ura", Kétsé$elenúl
filiszteu§nak tartható kerámia nem kerűlt elő, ami rendkivül
különö§, ha igamak ves§zűk a Biblia szavait, arnelyek szefint
Bét_seán a fiIi§zteusok eTőssége volt, és saul kilály testét e
város falaira szegezték ki,
Ezzel §zemben nagyon érdekes adatokat §zolgáttatott az
a hatalmas temető, amelyet a halom mögött levő folyó mere_
dek partjába vágtak be annat idején. A sirokból számos
ember alakúra formázott agyagkoporsó keíúltfel§zínre. He-
lyesebben mondva ezek olyan szarkofágok, amelyeknek le-
vehető fedele emberi arcot ábIázol. Az aícok természethűek,
és ugyanakkol szinte karikatúíának haEmk. Némelyik aícot
a frliszteusokra annyira jellemző boídázott haidisz övezJ
amelyet már a Medinet Habu-i domborművekről iól isme_
íiin}. Ez a figyelemre méltó hasonlóság arra ösztónzött né-
hány ku€tót, hogy ezeket a §irládákat a filiszteusok jellegze_
tes kopo$Óinat tartsa. A meghatározással csak az a baj,
hogy úgy tűnik, a tipus Egyiptomból származik, ahol a Nilu§
deltájában fekvő temetők sirjaiban találtak ugyanilyen ko-
po.sókat. Ezt a nehézség€t azzal a feltev駧el hidaliák át,
hogy a fili§zteusok atkor ismerték meg és vették át ezt a
iellegzere\ temetkezési szokásl. amikor a kanááni egyiptomi
váro§okban zsoldosokként szolgáltak.
Ha mindezeket figyelembe vesszük is, a bét-seáni ,,filisz-
teus §zarkofágokat" néhány kutatóvalJ igy elsősorban Jigáél
Jadin professzorral együtt régebbinek kell tártanr]nk saul
koránál, hiszen nem ké§őbbiek aZ i. e. 12. századnát vagy
legkésőbb a ll. szazad legelejénél, Saul uíalkodása pedig a
l|. század végéteesett. Jadín professzor úgy hidalia át I. széthi gyózelíni sztéléieBér-
seánból. szöveee azt e e§emén}.t
ezeket a keltezési nehézsé8eket,hogy szerinte a filiszteüsok mondja el, amikor a király sikere-
kulturája Saul korára máí olyan méItékben kanaánivá vátt, sen ]evelte az usiai hercegek sá-
hogy nem készitették tóbbé a korábbi időszakokla jellemző

l72

filiszEusok ember alakú aeyág
,{.
koporsója. A fejrészen láúató
bordás sapká ugyanolyan, mint
amityeneket a Mediner Habu-i re-
1iefek fi ]isztcu§ái viselnék
filiszteus kerámiát; így tehát a régészetiadatok elapjáí a
Saul haláláÉ vonat}ozó bibliai felieg},zest sem bizonyitani,
sem tagadni nem lehet.
A filiszteusok anyagi kulturájának vezetó sz€kértőie,
dr. Trude Dotán viszont továbbIa is meg van gyózódve
aIIól, hogy a bét-seáni kopoísók iellegzetesen filiszteus alko-
tások, és kétséget kizáróan saul korára keltezhetők, Ó 19?2-
ben a Gázától 13 kilométerre délre levő homokdűnék köze-
lében, Deir el-Balában három ilyen ember alakú koporsót
tárt fel egy temetőben. A temetkezések alig voltak megboly-
gatva, igy gazdag ék§zerek és más sirmellékletek kerúltek elő
a földből, A kétségtelenül egyiptomi stílusúiellegzete§
agyagkoporsókát az Í. e, |4-13. századía keltezte, Ilyen
tipusú koporsókat találtak ké§őbb a filiszteusok Palesztiná-
ban, és kezdtek maguk i5 ilyeneket késziteni,
Dr. Trude Dotán, aki hosszú évekig tanulínányozta a
filiszteusokat, igen magas szinvonalúnak tartja eredeti kul-
turájukat, amelyet magr]kkal hoztak Kanaánba, Ez a kultúía
feilettebb volt az izraeliekénél é§ a kanaániákénál) külöíösen
ami remek kelámiájukat, épitményeiketés társadalmi szer-
vezetijket illeti. Nem meglepó tehát, hogy áz izraeliek oly
sokáig félelmetes ellenfélnek tekintették őket, és később is
ho§szú ideig keserűséggel irtak lóluk.
A Gilboa heg]énélelszerivedett döntó vereség követl<ez-
tében, melyet c§ak súlyosbitott saul holttestének bét-seáni
meggyalázása, az izraeliek ismét ki voltak szolgáltatva a
frli§zteusok kénye-kedvének. Nem véletlen tehát, hogy a
bibliai klónikások ezt az időszakot Izrael legsötétebb napjai-
ként tartjál számon. Még aktor is) ha tudjukJ hogy ez
egyszersmind a szabadulás hajnala Vo]t, hiszen már megje-
Ient a színen a saul által gyűlölt, sokáig kitözösített és
úldözött személy, Dávid.
Dávid száműzetése tulajdonképpen még a fili§zteusok kö-
zött ért véget, Saul és Jonatán elsimtá§a után, nyilván a
filiszteusok jóvá|hagyásával, a hebroni ő§i szentélyben Júda
fólkent királyává nyilvánitották, azzal, hogy ,,ne adjatokhirt
róla Gátban, ne hireszteljétek Aszkoton utcáin" (2. sám.
l:20). AbnéI azonban, saul selegének vezére saul egyik íát,
Isbaált lámogana, akj a Jordánon rul máris megszervezelt
egy száműzetésben működő kormányzatot, igényt tartva
ezzel lzíael, északi klíályságára. Itt jel€ntkezik legelőször a
Júda és lzrael, mint két ónálló egység gondolata.
A két szemben áIló tábor között jelentős diplomáciai csa-
táIozások folytak. A bibliai hagyomány élénkképekkel ecse-
teli ezt egy olyán kúlönö§ esemény keretében) amely ,,Gibe-
ón tavánál" iátszódott le (2. sám.2). Isbaálkatonai p.rrancs-
noka, Abnér és Dávid seíegeinek vezére, Jóáb ült itt össze
tanácskozásra, valószínúleg azért, hogy a két király közötti
megállapodás feltételeit megvitassák, hiszen kapcsolataik
I33
nyilván fe§zültek volta}. A dolgok azonbán veszélyesen Gibeón medencéje: a hatalmas
Iosszul alakultak, Mindkét katonai parancsnok magával vitt viznyeiő ak!át azéfi méiyitettéka
egy_egy csopolt fiatal féIfrt is, és a Biblia szerint az egyik kőzetbe, hogy elérjéka vizadó ré-
csapat a tavon iínenJ a másik azon túl ütött tábolt. Atáígya- te8et. Elkészitéséhez3000 tonna
lások befejezése után nyilván válámilyen tuális va8y kato- mészkövet kellert kirermelni
nai ceremóniárá készülŐdtek, valószinűleg azért, hogy meg-
pec§ételjék a megállapodást, meTt mindkét tábolbóI kiállt
tizenkét fiatal, hogy megvivjanak egymással. A párviadal
azonban báIul ütött ki, Mindegyik küzdő megragadtá €Ilen-
fele fejét, és egymás oldálába döftödték kardjukatJ ú8yhogy
mind a huszonnégyen elestek,
Holvolt és mi lehetett Gibeóntava? Gibeón volt az ahety,
ahol Józsua parancsáía a nap megállt pályáián. A monda
szerint ugyanis, amikor Józsua a kórülzárt Gibeón felmenté_
sére sietett, abból a célból, hogy több időt nyerjen a már
menekülő ellenséggel való telies leszámolásra, így kiáltott
fel: ,,Nap, állj meg Gibeon fölött, s hold, Ajalon völgye
fölött!" (Józs. 10:12) A nap valóban engedelmesen megállt
az égkőzepén,,,s csaknem egy egész napighalogatta lenyug-
tát" (Józs, 10:13), Gibeón egy másik esettel is hímevet
§zerzett magának. Lakói cselből Ócska ruhákat öltöttekJ és

]34
 régi, szakadozott borosiörDtőket cipelve, meg atáJták Eyózni
Józsuát, hogy ók nem a gazdag gibóni borte.esked6k, bÁ-
nem egy távoli országból érkező szegény vándorokl majd
ffra kérték,hogy kössón szóvetséget velük. Józsua ráiött
ugyanJ hogy fél.evezették, de egyezséget mégsem boítot-
ta fel, viszont megátkozta a ^z
gibeóniakat, és arra itélrc óket,
hogy ,,éljetek mindig szolgaságban mint favágók és vízhor-
d.ók" (lőzs. 923).
A bibliai Gibeónt általában egy el-Dzsib nevű mai arab
faluval azonosítják, amely Jeruzsálemtől 20 kilométemyire
északra tatálható, ott, ahol Dávid ideiében a két ellenséges
tábor között a senki földje húzódott. van azodban ebben az
azonositá§ban néhárry rejtélye§ pont is. JÓzsua miért éppeí
az állandó vizhordás§al átkozta meg a gibóniakat? Es mi a
szelepe Gibeón tavának abban a borzalma§ ÖsszecsapásbanJ
amely aktol töíténtJ amikor Dávidot éppenhogy fölkenték
Júda kiíályává?
A gibeóni lejtélyt az l950-es években dr. Jámes B. Prit-
chard el-Dz§ibben végzett ásatásai oldották meg_ Már áz
1956-osJ első ásatá§i évadban lábukkant a,,tóra". valójában
nem is tó volt ez, hanem egy olyan viztárolÓ, amelyet a város
területén levő forrás táplált. Annak idején a város elóljárói
3oo0 tonna követ termeltettek ki a domb kemény mészkövé-
ből, hogy egy 12 méter átmérőjú és l1 métef mély medencét
alakitsanak ki. OldalfalánáI csigalépcső haladt egészen a
fenekéig. Amély akna aliából spilálisan húzódó alagútv€Ze-
tett a még tejjebb, a felszintőI 27 méteres mélységben levó

Ami]<or dr, Pritchard felfedezte a medencét, az teliesen

meg volt tölwe hulladékokkal, és kitisztitása két évet vett
igénybe. A maradványok között rábu}kantak egy olyan kof-
sófülre is, amelybe az i. e. 7. század íégiesírásával a ,,Gi-
beón" szó voltbekarcolva. Egyíégé§z§zámára az ásatás alatt

Azoknák a feliratos kor§ófijleknek

egyike, am€lyeket Pntchard talált
Gibeón medencéjében, A felirat
szövegének olvasátá| 8ó'z adr,
azaz .,Gibeón szőlőskertie".

I35
álló lelőhelyen magánát a hel},nek a Ié8i nevét is megtalálni Gibeón: á sziklaágyba vés€tt bo.-
tul szép ahhoz, hogy igaz legyen, igy először Pritchard is !ároló vermek feltáIás közben
beug.atásra gyanakodott. Később azonban további feliratos
korsófiilek kerültek elő, összesen ötvenhat, mindegyik a
,,Gibeón" vagy ,,Gibeón szőlői" feii.attal ellátva, néha még
egy személynévtársaságában is. Nem volt kétségestehát,
ho8y megtalálták,,Gibeón tavát''.
A ínedencét csak a felilatos korsófülek alapján keltezhet_
ték, azok pedig mind az i. e. 7, századból valók. Azt nem
leh€tett megálapitani, hogy a meden€e ezt megelőzőIeg
milyen hosszú ideig volt máI ha§ználatban. Az viszont két]
ségtelerr, ho8y akésőbbi bibliái kfónikások erre amedencére
gondoltak, amikoí a tópaTti összecsapás történetét elbeszél-
ték.
Rövidesen kiderült az isl miért volt olyan sok korsófül a
nagy medencében, l959-ben a Pennsylvánia Egyetem P t-
chald píofesszor vezetae mirnkacsoportja számosl a §zikla-
felszinbe mélyen bevésett különösJ cellaszelú üre8re buk-
kant, Ezeknek felül szűk, kelek nyílásuk volt, amely korsó
áIakú, mintegy 2 méter mély tárolórészbe vezetett, Az
egyikben egy 38 liter űrtártalmú íagy kor§ót t alálíAk. Ezzet

l36
 megoldódott a íeitély:a sziklaüregek boroskorsókat tároló
pincék voltak. Kiderült, hogy az üregek hőmérséklete még
a legmelegebb nyári íapokon is állandóan 17 celsius fok
körül marad, ez pedig poítosan annyil mint amilyetr hófo-
kon a közeli Látrún monostor borgazdaságáben ma is őrzik
a borokat. Az összesen 94 625 liter bor tárolására alkalrnas
iiregek kózelében az á§atók szőlőprésekre is bukkanuk, igy
tehát azt mondhatiu}, hogy legalábbis az i. e.7. századba^
Gibeón Palesztina Bordeaux-ia volt. Mindezek a leletek
pontosán éIüetővé teszik, hogy a róiuk szóló tőrténetbm a
gibeóniak miért rejtegették gazdag bortermelő voltukatJ és
miért sújtották őket állandó,,vizhordással".
Dávid csillaga ek}or már fölkelőben volt. AbnértJ Isbál
katonai vezéIétJ sót magát Isbaátt is meggyilkolták, de Dá-
vid) ú8y látszik, a gyanú ámyéka nélkül kerúlt ki ezeknek a
számára tulajdoDképpen kedvező eseményeknek a hálójából.
Ékét személy halálával saul dinasztiáia többé rrem tartha_
tott igényt a úónral igy Hebron ősi, nagy vállási hagyomá-
nyokkal rendelkező városában - amely beíogadta Ábrahám
és a többi pátriárka sirját, és ahol magát Dávidot már a déli
Júda állam kiráIyává emelték - Izrael északi államárrak vénei
is felkeíestékDávidot, és felaiánlották neki lzrael királysá-
gát (2. sám. 5:r-3).
A filiszteusok feltétlenül felfigyeltek arra, hogy Júda é§
Izmel éppen az ő hűbéresük) Dávid vezetése alatt egyesült,
és hadse.eget inditottak ellene: ,,kivonultak, hogy hatal-
mukba ejtsék" (2. sám. 5:17). De már késő volt. Mint a

7
filiszteusok egykoli zsoldosának, Dávidnak bőven volt alkal_
l_MÉiEH ma afia, hogy kii§melje katonai taktikájukat, igy most jól
kiképzett vetefánokból álló hadseregével két csatábán is
vereséget mért ráiut, Ezek minden jel szerint olyan döntő
győzelmek voltak, hogy afiliszteusok többé nem számitottak
már aterület vezetó hatalmánat, országuk ettől kezdve csak
Filisztea pani sik§ágainak eredetileg is hozzájuk tartozó
részeire kollátozódott, Dávid pedig szabadon tovább erősi-
tette politikai hatalnínak alapját, amelyre birodalmát épi-
tette, Hebroni hét és fél éves országlása után úgy döntött,
eléIkezett az ideie annakJ hogy megalapitsa saját fóvárosát.
A kőrütmények úgy alakultak, hogy az erre alkalmas hely
máI rmdelkezésre is állott: a Júda és Izrael kózött található,
jebúsziak lakta városl Jeíuzsálem, amely mindkét állammal
közvetlen ósszeköttetésben volt, A két király§ág között ép_
_MÉrF pen félútonfekvő váIos megfelelő kilályi székhelyül kinál-
kozott Dávid számáIal ha sikelűl csapataival elfoglalnia.
Gib€ó!: az egvik boriáIoIó verem A Biblia szerint éppen ezt tervezte (2, Sám, 5:ffi, l, Kón.
alapTajza, Atatta egy iirolóűreg 1l:4-6l. Az iddponl i, e. l000 körúl voll.
metszetel ámelyen láthatój mi}ént Jeruzsálem délkeleti negyedében, a Kidlón völgyében,
rá.olták á boroskorsókat állá[dó pontosan szemben a szilváni alab enklávéval, van egy sziklá-
hómérsekler mellerr ba vá8ott út, amely szögesdlót kelitéshez vezet. Mögötte

l17
található a friss vizet adó Gíhorr-foí.ás, Ez volt a fő viznyelő
helye a jebúszi Jenrzsálemnek, amely magasabban fekúdt a
Iejtőn, A Gihon-forrást a későbbi adatok a ,,szíLzanyaíoííá-
saként" emlegetik, mivel a legenda szerint einek vizébm
mosta ki szűz Mária a gyermek Jézus pótyáját. Ez ázonbair
már jóval ké§őbbi történet. Ha hihetiink a Biblia elbeszélé-
seinek, Dávid ideiében titokban is be lehetett jutni Jeruzsá-
lembe azon a viztároló aknán vagy csatoinán keíe§ztülJ ame-
lyet a iebúsziak ástat a város belseiéből kiindulva egészen
a falakon kívül levő foííásig. Dávid nyilvánvalóan tudott
errőt a lehetőségróI. Bár a bibliai adatok elég hiányosak ezzel
kapc§olatban, az esemény lényegétabban keíeshetiiiLkJ hogy
Dávid maga§ iutalmat - és a csapatai fölötti páiancsnokságot
- ígértannat, aki legelőször mássza meg ezt a fölfelé vezető
csatomát vagy víztároló áknát, és Mtba támadia a jebúszi
védőket. Úgy úni]<, a várost valóban így foglalták et.
Több mint egy évszázad,dal ezelőtt, l867-ben Challes
warren kapitány, egy angol mérnök turistaként kutatásokat
folytatott Jeruzsálemben, és felkercste a forrá-
"Szúzanya
sát" is. A foííásfólötti üreg tetején kis hasadékra bukkant.
Másnap hegymászó felszeleléssel téítvissza, é§ behatolt a
hasadékba, maj'd onnan tovább az aknába, Nagy meglepeté-
sére a domb lejtőién, félútona forrás és a dombtető között,
a felsziníe jutott. Itt kezdódött az az akna, amely feltevése
szeíint azonos lehetett a Dávid katonái által a vÁLro§ elfogla-
lá§ára használt
"csátornával".
Ebben az elínéletben azonban volt e8y komoly ellentínon-
dás; akkoriban ugyanis még úgy tüdták, hogy Jeruzsálem
korai falai a magaslat pelemén hűódtak, az akna nyilása
viszont a domb lejtőiének a közepén volt. Márpedig miért
ástak voLna nagy munkával a iebúsziak egy olyan alagutat

a Gihon-forrá§-
'warren aknáia"
DÁl. Az A-val jelölt akna nem ért
€l a célját. ezért a jebúsziat e
A-járátot mindaddig tovább á§-
tik, amig a íóat a mélyítéséreaL
ka|rnasabb pontot n€m taláLlráL
Ez má! levezetett a jebúsziak fálátr
kivűl levő foríásig

l38
 -.
=-.-:*,:::'
I
}
Kathleen Kenyon ásatásai az
ofel-domb keteti ]ejtójénl a kö-
zépponttól jobbra, a ,,Dávid toí-
Dyától" a domb lejtőjéíl lef€lé ha_
ladó nagy ásatási szelvény. Fent,
a hár!érben Jeruzsátem közópkori
falainak eey ré§zét láthatjuk
l_
vízfoírásukhoz, amelynek kezdete a falakon kivül esen? És
ha ez igy volt, Dávid emberei mely ponton hatohak be a
váíosba?
Ezeknek az ellentmondá§oknak az ismeletében kezdte el
Kathleen Kenyon 196l-ben ásátásait, azzal a céllal, hogy a
régi Jeruzsálemnek pontosan ezen a lészénlevő maradvá-
nyait feltária.
A legelső dologJ amit felfedezett, az volt, hogy a korábbi
ásatók által ,,Dávid tornyának" taltottJ a mágaslat ofel
dombi;nJk is nevezett peremén állö epitmény valójában
olyan romok íöle épült. amelyek legalább négyszáz évvel
későbbiek Dávid koránál, igy semmiképpen sem tarüatók
eredeti jebúszi falaknak. Kathleen Kenyon ezt követően egy
nagy kutatóárkot húzott a meredek domboldalon lefelé, Ez
nehéz ásatási múveletnek bizonyult, mert a §zelvényt egész
hosszában ácsolatoktal kellett biztositani, és idónkent viz-
szintes telaszokkal kellett megszakítaíi, Fel kellett tárni a
későbbi évszázadok so.án kelettezett, nagyré§zt hulladé-
kokból álló .éteget is, végül azonban sikelúlt íábukkaDni
arra, aTni az ásatás eledeti célia volt| arla a széIe§ váIo§faha,
amely jóval Dávid korszaka elé keltezhető. Kathleen Ke-
nyon tehát a jebúsziak lakta város keleti falát taláIta meg, és
eZ, számitásának megfelelően, jóval l€rcóó húzódott, mint a
,1j9
'warren által felfedezett akna nyílása, viszont a Gibon- Dávjd váíosa: kózépen ánnak az
folrásnál magasabban, Egy rövid falíészlet éppen azon a eredeti jebúszi fatnák egy rövid
helyen fordult ferdén felfelé a domboldalonj ahol a kutatóá- szakasza láthatóJ melyct Kathleen
íok keresztezte, így még ez a kis részlet is elégnek bizonyutt Kenyon azon a pontián raláli meg,
ahhoz, hogy az ásátó a jebúsziak és ezzel együtt Dávid ámelyen éppen a domb teteje felé
fordul. Jobbra egy későbbi, izraeli
Jeruzsálemének egyko városhatárait legalább nagy vona- fal húzódik. Hátul az a táma§ztó
lakban meghatározza. A palesztinai légészettörténetében ez
fal á11, amelyet az ásátók emellek
volt az egyik le8látványosabb és legjobban használható feltá- az áSatá§i szelvény szilárditáSára
Kideíült, hogy Dávid kilályi városa megleherősen kicsiny
voltl mindössze 4,5-5 hekaáí területet foglált eI az ofel-
domb nyergén. De ez is elegendőnck bizonyult ahhoz, hogy
Dávid megszilárditsa uralmát ázzalJ hogy Jeruzsálemet az
egye.irct1 királysag vJlu,i e. polilikai központja\a Ielle.
Nagy ünnepségek közepette visszahozta a ,,szövetség ládá,
ját", amely sziiite hitelét vesztette a 1iliszteusok áltál \.aló
szégyenletes ehablása, majd az általuk való visszajuttatása
kőzött eltelt jdőben. saul csaknem semmibe vetle ezt a nagy
erejű szakrális jelképet, Dávid most Jeruzsá]embe hozatta,
és a külön a számára készítettsátofszentélyben helyezte el,
oly béWel táncolva és ugrándozva a táda előtt, hogy még

i40
 §aját felesége is §zé8yenkezett miatta, mivel Dávid a körúl-
álló tömeg szeme láttára mezlelerue velkőzött,
Awáhám Matamat professzol §zeriít mindez Dávid poli-
tik9i tehetségéből eredő mesterfogás volt, amellyel me$e-
íemtette - mint Ó maga nevezte - a fiildi és az égi Jeíuz§álem
egységét. Ezzel az egyetlen lépésévelrni'ld a .sávetség
lád.áiának", mind az azt gondozó papságnak hivatalos nem_
zeti szentélF létesitett. Ettől kezdve Dávidnak biztos helye
volt az lzrael által szentként tiszteltek között, bármiféle
bűnöket követett is el később.
Búnök pedig akadtak. A Dávid feltótel nélküli dic§éretére
törekvő későbbi bibliai szerkesztők még csak meg sem kísé-
íeltek, hogy eltitkolják azt a Dávidía nézve szégyenletes
epizódot, amikor elcsábitotta Batsebát, egyik hettita szár-

Dávid kiráty hóditá§ai: Kathlee,

Kenyon elképzelése Dávid biro-
dálmának valószinű kiterjedé§éről

l4l
mazá§ú katonaiisztiének, Úriásnak a fel€ségét, A kiráty a
legelső harcvonalba kiildte ÚIiást, hogy ott halálát lelie, ő
maga pedig továbbra i§ zavaltalanul élvezhesse a gyönyöTŰ
Batseba kegyeit (2. sám, ll).
Ennek ellenére a Biblia Dávidot tókéletes királynak tiijtte-
ti fel, Néhány kutató úgy véli, hogy a hőstetteire vonatkozó
tö.tén€tek tuloznak, külöíösen akkor, amikor birodalma
határainak kiteriesztéséról van szó, Malamat plofesszol sze-
rint azonban semmi kétségafelől, hogy Dávid eledményeit
nemcsak megbízhatóan rögzitették, hanem azokat el lehet
helyezni a kor történeti összefiiggéseiben is. Az i. e. l1.
százád közepén légüres tér keletkezett a Közel-Kelet hatal-
mi rmdszeíében, amit Dávid nagy politikai hozzáértéssel
ha§znált ki, hogy akkor teremtse meg Izrael hatalmát, ami-
kor az egyiptomi és a mezopotámiai nagyhatalmak kűlpoliti-
kailag éppen passzívak voltak. MalaÍnat professzoí Dávid
pályáfutásábán a következő öt, sikeít biztositó téíiyezőt
emelte ki összefoglalásában:
Először is, kiiátszotta a filiszteusokat, amikor a hűbére§ük
volt. A filiszteusok érdeke a Júda és Izrael különáIlására
töíekvó meg és uíalkodi" politika volt, és szivesen
"oszd
engedték Dávidot, saiát vazallusukat Júda fölött uralkodni,
Másodszor, az észati izraeli álláínmal kapcsolatban körül-
tekintő diplomáciai tevékenységetfejtett ki, amely arra irá-
nlrrlt, hogy megszijntes§e a két állam közötti hagyományos
ellerrségeskedést.Ezzel sikerült Izíael valamennyi töízsét
egyesitenie.
I{armadszor a filiszteusok föIött aratott döntő győzelmét
kell elr it€niiLn}. Ezzel véget vetett a Kana.án fölötti ulálom-
!a töró igényiitnekJ ő maga pedig a Kanaán fiilötti koíábbi
egyiptomi hegemóniát folytató,,utódállaínot" hozott létre.
Negyeditnek vehetiiia azt, hogy lzmelhez csatolta a Jor-
dánia területén az idő táit fennállott három államotJ Edó-
mot, Moábot é§ Ammónt. Ezzel ellenőüése alá került a
Vörös-tengertől Mezopotámiába vezető fő kereskedelmi út,
a ,,Királyi út".
Az ötödik tényező a szíriával való elkeíülhetetlen össze-
csapása volt. A szidai árárni államok maglk is nagyhatalom
kiépitéséretöíekedtek, és nem vették szivesen, hogy Dávid
a mellettii} fekvő ütközőállamokat, például Ammónt annek-
tálta. Miután háIomszol is |egyőzte az arámiakat, Dávid
bilodalínfuÉk határait EgyiptomtóI egészm az Eufratészig
kiter;esztette.
Logikus felépitésű,remek elgondolás ez, amely a bibliái
e§eményeket azok saját belső ö§szefÜggései alapián értelme-
zi. É8fúttalazonban megkérdőjelezi maguknak á bibliai
eseményekJrek a valódiságát é§ tórténetiségétis; felteszi a
kérdést,hogy a tórténeteket jelenleg ismert foimáiukban
mi}or és miért jegyezték ]e, és kjnek a számáía iíták óket.

142
A Dávidról szóló történeteklek mint elbe§zélő múveknek -
tehát nem rnint történeti krónikátnak - megvan a magiJ<
szigoru logikája: az dregedő királ],t egyre inkább elragadia
az óri,rjííség, hi.ibíí,sz.
Kiíályságának
^ utolsó éveiben Dávid bizánci jellegú palo-
tai intrikák keresztrüzébe került. Kedveíc fiának, Absálom-
nak lázadása, majd halála mély egyeni bánattál sujtotta az
uralkodót (2. sám, 13 19). A Bibliában elrnondort esemé-
rryek fóleg annak nagyaíázatával foglalkoznak, hogy miért
zá.Lá} ki sorra Dávid 6air a királyi hatalom iogos váIoD]á-
nyosai közül. Egyetlen kivétel volt csák, salemon, a király-
nak Batsebától szúIetett fia. Batseba a halálos ágyán fekvő
öreg kiíályt rávette, hogy ugyanazon a napon, amikor egy
másik fia, Adónija királlyá nyilvánitotta magát, mégi§ sala-
mont kiáltsa ki és kenie fiil Izlael következő királyánák
(1. Kir. l).
Dávidnak mindebből elénk táruló képe olyan embert mu-
tat, aki sikerrel teljesitette fő célját: a tőrténelem sorám leg-
először létíehoztaa héberek egyesült kilályságát. Nagy bú-
nei miatt ázonban már nem érdemelte ki, hogy végrehajt-
hassa a legutolsó nagy feladatot is: hogy Jeruzsáleínet azzá
tegye, aíni a későbbi bibliamagyarázók szerint e válos ren-
deltetése lett, mégpedig a Templom felépitésévela z§idóság
vallá§i és po[tikai központjává. Dávid ázonban mindent
előkészített és minden lehet§égest megtett nevezetes utódja,
Salamon szá,rnára, A későbbi bibüai §zerzők szemében egyik
legfontosabb tette az volt, hogy bérleti szerződéssel meg-
szerzett €gyl a váíoson kivül fekvő ki§ íirlddarabot, a Biblis
§zerint közvetl€nül a falak mellett található, magasan fekvő
szérűt. Ötven ezü§t sekelt fizetett érte, ma'd oltárt emelt
tajta azl3rnak (2. sáÍn. 24). Ez a magasan fekvő hely volt
Dávid váTosá,na} közvetlm közelében, ahol fia, salamon
^z,
beteljesitette a bibliai legendát, és felépítette az úgynevezett
első templomot,
8. Az aranyló Jeruzsálem

A különböző vallások és szent helyeik hosszú múltra vissza-

nyúló történetében a jeíuzsáIemi Templom-hegy mindig is
nagyobb é§ mozgalínasabb szerepet játszott, mint bármely
más hely az elmúlt három-négyezeí évben. Ennek oka az,
hogy három nagy világvallás legendái és hagyományai talál_
koztak itt.
Időrendben haladva, ií voll az á hely. Móriia föIdjének
valamelyik hegycsúcsa. ahol Abfaiám bjlének pröbája lör-
téntJ amikor már kész volt §aját flának, Izsáknak feláldozásá-
Ia is (Ter. 22). A legenda szerint Dávid kilály ugyancsak a
Móriia-hegyen vásárolta meg azt a sz&úskertet, ahol oltárt
állitott Jahvénak (2. Krón. 3:l). Itt épitette fel salamon a
nagy templomot, majd Nagy Heródes egy má§ikat; és a
legenda §zerint ezt a templomot tisztitotta meg Jézu§ a
pénzváltóktól. Mohamed prófétáról azt ta.tották, hogy eíől
a hegylől szállt az égbe; az esemény helyén a muszlim hivők
időszámitásunk szerint 69l-ben az iszláLrn világ legnagysze-
rűbb mecsetét épitették felJ a sziklatemplomot, Manapság
a Templom_hegy (vegy aho8y a szent helyet az arabok neve_
zik, a Halam es-seíif) három vallás hivei tiszteletének a
tárgya, mégpedig olyán mértékben, hogy például a szigorú-
an igazhitú z§idók nem is érintik lábbal a teíületét, nehogy
Iépéseikk€l akár csak véletlenúlis megszentségtelenitsék azt
az ismeretlen !észt, ahol salamoü templomárrak legbelső
Iésze, a ,,szentek Szentie" állott.
A ieruzsálemi Úg},nevezett első templom épitésesalamon
üralkodásának első nagy vállalkozása volt, a későbbi bibliai
szerzők szemében Pedig egyben a legnagyobb. salarnon Dzsezírat Faraun, azaz Korall_
Izrael és Júda egy§éges kilályságának tíón;án i. e. 965 köúl szig€í. Jobbra található az a lagli-
követte apiát, bár néhány kutató szeriít ez az esemény csak na, amely az ecjón-8eb€ri válla.l-
néhány éWel késóbb, j. e. 9ö0 könjl tdnént. koá§bán rész.vevő íirniciai hajók_
Uralkodásának negyedik évébenkezdte el a templom épí- nak tökéletes kikötőü] szolgánb&
tését,és azt hét és fél év alátt sikerült befejemi (r. Kir, 6),
Ez a Biblia legnevezetesebb épülete, és a világon az €gyik Hathoí ist€nnő temptorna Timná__
legjobban tisztelt épúlet. Mára máI egyetlen köve, hajdani ban. közvetlmül a §ziklafal tövi
mesés szépségénekegyetlm iele sem maradt meg, végzete ben láüató az kóoszlop, ametyE
a
§zerint i. e. 586-ban Nabú-kudurri-uszur (a Bibliában Ne- a midiániak áIlitortak fel áz egyiP
bukadneccár) rombolta le, amikor a z§idókat elhurcoltatta a tomiak kivonulása után

|44
l
Kanaáni templom Hacórból: a Ja-
din professzor által f€ltáít ,,szen-
tek Szentje". Balra ván e8y fali
lülke a, oltáflap számára, iobbla
két mfuik h€lyiség nyílik
ináb király szamariái pálotájából
:ármazó farágott clefántcaont lap
babilóni fogságba (lásd a ll, fejezetben), A fogságból való
visszatéíésután sebtében helyreállitották, maid Nag], Heró_
des i, e, 20-ban teljesen újjáépítetteés kibővitette (iásd a 12.
feiezetben), A rómaiak idószámításunk 70, évéb€n a földig
rombolták, és helyén i. sz, l35-ben egy Juppiter istenfiek
szentelt temp]omot emeitek, JÓval késóbb, amikor a Temp-
lom-hegy nagy térsége és épületei már hosszú idő óta elha-
gyatva állta}, éPitettéka mohamedánok a nagyszerű szikla-
templomot, mégpedig azéít,ho8y Jeruzsálem velsenyle kel-
hessen Mekkával, az iszlám első számú szmtéIyének helyé-
vel.
Mindaz, arnit salamon templomáíól tudun}, a Bibliában
levő részletes leirásokon, el§ősorban a Királyok első könyvé-
ben és a Krónikák második könyvében elmondottakon ala-
pul.
Ezek az ádatok nem ugyanabból a korból származnak, a
KiTályok könyveit íóvidd€l az után ifiák, hogy a babilóniái-
ak leíombolták a templomotl a Krónikákat jóvat később,
számos kisérlet szúletett máI, ho8y a templomot ezekből á
leirá§okból rekonstruálja, a bibliai adatok azonbán inkább a
képzelet szüleményei, mintsem kézzelfogható tények, és
nélkülöZik az épitészeti polttosságot, jóllehet sok méIetet is
megadnak. A Palesztina más helyein és a sziíiai terület
kanaáni templomaiban végzett feltárások viszont sok adatot
szolgáltattak salamon templomának a]apszerkezetére nézvel
,l45
!
Dávid é§ salamon ]eruzsálem€:
kózepen az ofel_domb, amely lent
a jobbra fekvő Kidlón_vól8v és a
t alra levő Himom-völ8y között el,
keskenyedik. A hát érben a Temp-
lom_hegy, amelyےl salamon az
ehő templomot épiftetrej ma az
amnDyal boritott sziklatemplom
Uralja
-l
"-J
A hácóri kánaáni templom aláp-
rajzá. Bz a templom volt sslámoD
templomának előképe, A ,,szen-
t€k sz€ntie" a rajz f€lső
láüátó
amely minden jel szerint a korábbi kanaáni templomok pél_
dáját követte,
A2 €gyik ilyen előkép Baal-Hadád istennek az a temploma
lehet, amelyet JigáéI Jadin professzoí a2 l950-es evekben
Hacór alsóvarosában tárt fel. Az épúleta késői bronzkorba
(tehát i. e. 1500 és 1200 közé) keltezhetóJ és már feltáíá§a
kózben mutatkoztak a város céltudatos és erőszakos lelom-
bolásáLnak árulkodó jelei (lásd az 5. fejezetben): üIó §zobol,
ámelynek levágták a ferét, faíagott kőlapok összetólve, sőt
egy olyan, szintén fei nélkúliszobor is, amelyet valószinűleg
szándékosan fóldeltek el a templomon kivül. De elsósoíban
a templom alapfliza győzte meg arról Jadín plofe§§zortj
hogy az épüet a salamon áItal épitett teíu)lom előkepéü
szolgálhatott; erre egyébkónt a Biblia is utal, hiszen a sala-
moni templom sok}al ki§ebb épület volt, mint azt a futóla-
gos szöve8értelrnezés alapián véIhetnénk,
A hacóri temp]om három részből állt: áz előcsarnokból,
a központi csarnokbóI é§ a ,,szmtek szentiéből", amelyek
egy észak_déliirányú tengelyre helyezve egymá§ból nyiltak.
A,,szentek szentie" é§zakon volt, 13 x 9 méteI alapterüetű
nagy helyi§ég, észati falában mély fúlkével,Az előtérben
vagy előcsarnokban két bazalt pilléralapzatot laláltak) pon-
tosan szemben a központi csamok bejáratával. Nem volt
semmi szerepüt a szeíkezetbml és dI. Jadint a salamon
templomának előcsamoka elótt álló két reitélye§ rendelteté-
sű, a Bibliában Jákinnak és Boáznak nevez€tt (2, Kíón, 3||7)
oszlopla emlékeztették. Feltűntek azonban ielentő§ különb-
ségek is. salamon templomát például kelet-nyugati irány-
ban tájolták, és nem voltak benne olyan istenábtázolások,
amilyenek Hacórban előkeiúltek; az istenség jelenlétét c§ak
a ,,szövetség ládája" jelkéPezte. Nem §okat mondhatunk
aüól sem, hogy volt-e némi hasonlóság a hacóri templom
(egyébként teljesen elpusztult) diszitése és salamon templo-
mának tonnányi elefántcsontból, alanyból és bronzból ké-
szült, bőbeszédű leí.ásokból ismert, költsége§ diszei között,
Nem zárható ki azonban, hogy a hacód templomban egykor
ott állottak azoknak a bibtiai sámya§ állatoknak (a keíubok-
nak) a szobíai, amelyek a,,szövetség ládáiát" is őriztek.
Hiszen a kerubok nem a néphit sze nti számyas, kisgyer-
mek kúlseiétfolmázó angyalkák voltak, hanem a szfinxekhez
hasonló, részben oroszlánt, íészbenmadarat, íészben em-
bert áblázoló mitológiai szömyek, amelyek ma már nagyon
jól ismenek az ókori Közép-Kelet múvészetébőlés vallásos
szimbolikájából, és amelyeket az izraeliek nyilváLrr csak kól-
csönöztek, majd saját vallásos ikonogíáfiájukhoz alkalmaz-
salamon temploma csak egyike volt a Templom-hegyen
részén emelt nagy épületeknek, A templom kózelében az uralkodó
harminc évig épittette libanoni cédrusokból nagyszerú palo-
I47
táját, amely kinc§táíként és f€gyvertfuként is szolgálu itélő- Sálamon temploma; a Howlá[d-
csamokot is emeltetett) é§ kúlön palotát egyik feleségének Garber-féle modell alápiaí készi-
a hét§záz közüI, aki az egyiptomi fáraó lánya volt. Ebiez az tett rekonstrukció: balra a ,,szen-
úi palotához már úem vo]l elegendő hely a régi váíos zsú_ tek szeDtje", jobbía a bejá€ti eIő-
folttá vált belsejében, ezért a Móriia hegyén hatalmas térsé- tér. A ,,Szentek szentjében" a k€t
get alatitott ki a királyl azon emeltette a Palotát, majd egy kerubról őízött hordozhátó ,,szö
vetség ládáia" látható
300 méter hosszúságúlallal szinte fellegvárként Dávid váío-
sához csatolta. Ez volt a kezdete Jerursálem legendás nagy-
szerۧégénekJ amely oly méIy hatással volt az egész emberi-
ség fantáziáiára.
Egyáltalán nem meglepőJ hogy a kanaáni hagyományok
erőtelje§en befolyásolták salamon épittezéseit. Maga a Bib-
liá is tudósit ar.ól, hogy temploma münkálataihoz Föniciá_
bóI hozatott képzett épitészeket, kőműveseket és múvésze_
ket. Biztosra vehető, hogy mindaz a gazda8ság és pompa,
amit a bibliai §zerzők salamonnak tulajdonítanak, végefed-
ményben a király föniciai kapcsolatain atapult,
és a,,fiiniciaiak" némiképpen me§tefséges kife-
"Fónicia"
amelyeket az ókoli szezők alkalmaztak a nagyiából
iezések,
a mai Libanon terúletének megf€leló keskeny tengefpaíti
sáv városállamairal illetve ezek lakóira) hozzávetőleg i. e.
1200-tól kezdve, A váIosok kózüI Tülosz, Szidón é§ Büb-
losz voltak a legjelentősebbek, A Föniciát j€lentő göIög szó
egyébkét a ,,bíbor" jelentésű szóból származik, é§ Kanaán
nevének e8y§zerű foíditása, Az elnevezés valámilyen etimo-

l4a
 lógiai összefüggésben áIlhatott azzal a helyben előfofduló,
nrreJí nevú tengeri kagylóval, amelybŐl a bíborfestékei ké-
szitették, és amel!,rŐl maga a téIségis kőzismert volt.
A fiiniciaiak nem hirtelen ielentek meg a történelem szín-
padárr mint behatolók vagy bevándorlók. Kanaániak voltakJ
és sem emikailag, sem kultúrájukat tekintve nem választia-
tók el a kanaáni népek nagy tömbiétől. Éppen csak sikerült
tulé]niiik azt a nagy megmozdulást (pusztitást), amely i, e.
1200 ködl, a korai vaskor kezdetén a Földközi-tenger egé§z
keleii medencéiét megfázta: a teígeri épek támadását, a
hettiták birodalmának összeomlását, a miikénéihataloB fel-
bomlását, az olyan nagy, part meDti városok, mint Ugarit,
szidón és Arvad leíombolását. A túléIők úilaszervezkedtek
a mai Libanon területén, és az új feltételekhez alkalínazkod-
va folytatták életij}et. okosan kihasznalták az i. e. 12. szá-
zadban bekövetkezett hatalmi vákuumot, amikor a keleti
Mediterráneum ke.eskedelmi piacait könnyen megkapa-
rinthatták, mivel az útőképtelen nagyhatalmak §aiát sebeik
8yógyításával voltak elfoglalvá. Ennek a komak a friniciai
népessége máLr gyakollott kereskedő és tapasztalt tengelész
hirében állolt, kitűnő kikötőik é§ baióik voltak, é§ rendelkez-
tek olyan termékekkel i§, amelyeket a cserckercskedelem
útián áruba tudtak bocsátani: bíborral festett szövetekkel, a
bronzmúvesség termékeivel és főleg a nagyra értékelt liba-
noni cédrusfával. Meg is ragadták ezeket a lehetőségeket,
mes§ze teriedő kereskedelmi hálózatot es hatalmas tengeíi
kereskedelrni birodalmat épitettek ki. A Fóldközi-tenger
egé§z nyugatl medencéjében gyarmawárosokat alapitottak.
Ezek legtragyobbika, Kafthágó (amelyet a górög hagyomá-
nyok szerint Türosz városa alapitott i. e. 8l4-ben) később
olyan hatalommá fejlődött, hogy még Rómával i§ vetélke-
dett, mindáddig, aínígi. e. l46-ban a rómaiát le nem rom-
bolták,
A libanoni föníciai városok közül á Beirút é§ Hgifa között
félútontalálható Tij]:osz voIt a legnagyobb. Kezdetben csak
egy krs paJt menti szigetre terjedt ki, amelynek két kikötője

:i.irlq,-,-''-_-"
,:lr;§i;p
',:j.:. j;._ ;rl

A kápcsolat" ielképe: ha,

"fóniciai
iómodell z ákzivi föniciai temető-
ból

I49
bármilyen szélifánynál is egész évben biztonságos volt á
lehorgonyzáshoz. Ma Türoszt már egy félszigetszeú fóld-
nyelv köti össze a szárazfölddel, amely azután keletkezett,
hogyNagy sándor mesterséges útvonalat épittetett a sziget-
hez, amikor a iegendás héthó api ostlom után i. e. 332-ben
Ierombolta a várost.
A régészetmindmáig éppen §aját váIosáikban nem tudott
túlságosan sokat feltárni a föníciaiak anyagi kultúrájábót,
mert azok a mai települések alatt méIyen eltemetve feksze-
nek, és ráadásut a késóbbi lakosok rendszeresen szétdúlták
őket, amikor építkezéseilrtrezkövet bányásztak. Mé8sem
vonhatiu k kétségbe, hogy nagy§zelú mestelembereik és mű-
vészei} voltak, hiszen fémkovácsaik az egész ókori világban
híresek voltak ügyességijLhól, és hasonlóképpen elefáDt-
csont-faragóik és bútorasztalosait is. Keziia muakáinak ma-
radványai Fönícia terüIetén kivül sokfelé íánk maládta} és
előkedltek, bár nem mindig leheti]nk biztosak föniciai ere-
dettik felől, hiszen a föniciaiak sokféle kulturális és művészi
hatá§t vettek át, mások viszont gyakolta az ő termékeiket Egetett agyagmaszk az akzivi fö-
níciai tmetóból
másolták, vették alapul. De a Salamon templomának belen-
dezéséíevonatkozó bibliai részletből is kiderűl, hogy művé-
szetüket széles köíben elismerték:,,salamon király elküldött
és elhozatta a tiruszi HiIámotJ aki egy Naftali tó.zséből való
özvegya§§zonynak volt a fia. Az ap'a tiruszi embel voltJ
bronzmüves. Megvolt benne a ké)zség. hozzaerré. ec ügye)-
ség bármiféle bronzműves munkfuoz, Eljött hát salamon
királyhoz, és rnindenféle munkát elvégzett neki." (l. Kir.
711}14) A következő részek felsorolják amester munkáit is,
két bíonzoszlopot, két réz (vagy ugyancsal bronz) o§zlop-
főt, két, láncokból összefűzótt hálót, diszitőelemként hasz_
náIt glánátalmák százait, tizenkét ököffrgurán álló, fémből
öntöft nagy medencétJ tiz blonz üstlábat, dombormúvú
diszitéssel, tiz bronzüstöt isJ valamint €dények és lapátok
sokaságát,
Egy másik Hiram, Türosz királya látta el Salamont az
általa kért me§teremberekkel és anyagokka], A legfontosabb
kérdéssalamon számára azonban a Hiram királlyal létleho-
zott kereskedelmi szeTződés volt. Erről a Biblia akövetkező-
képpen számol be:,,Hajóhadat is építettSalamon király
Ecjón-Geberben, amely a Sás-tenger mentén, Elat közelé-
ben fekszik, Edom földién, Hiíám is elkúldte a hajókla
salamon embereivel a maga embereitJ ezek tmgerészek vol-
tak, ismerték a tengert. ofiíba hajóztak, ararryat hoztak
onnanJ 420 talentumotJ és átadták salamon királynak,"
(l. Kir, l0:2G28)
Mindez ponto§an úgy hangzik, mint egy mai nemzetközi
kereskedelmi egyezmény: Sa]amon EIat \a mai EilaI./ mel-
lett, az Akabai-öböltől kissé északra a ki}ötőt biztositotta,
kijárattal a vöíös-tengerre és azon túlra, Híram, Türosz

150
 kilálya pedig a haiók személyzetétés azok haiózási szakértel-
mél adta, söt a Biblia másutt elóforduló adataiszerint mag]l-
kat a haiókat is.
A föníciáiak ily módon eljuüaftak a Távol-Kelet egzotl-
kus piacaiía és nyersanyagforásaüoz, hozzáiutotlá} fűsze-
rekhez, aranyhoz és más fényúZésicik}ekhez, salamon pe-
dig azzal,hagy hozze]árult az országán keresztül folytatott
átmenő kereskedelemhez, a vámok jövedelme révéngazda-
gon lésze§ülheaett a kereskedelem hasznából.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kereskedelmi egyezmény jelen-
tős kölcsönös elónyökkel járt. Palesztina tulajdonképpen
szárazföldi híd volt, nem csupán Egyiptom és Mezopotá-
mia, hanem a FöIdkózi- é§ a vöíös-tengeí kőzött is. ssla-
mon láthatóan nem vott báborúskodó alkat, intább a gazdá-
sági te.jeszkedés hive. Mivel nem támaszkodhaton kizáró-
Iag országának mezőgazdaságáÉ és ipalárá, a katonai hódí-
táson kivül egyetleri választása maradt: bekapcsolódni a
nemzet}özi kereskedelembeJ társulva a föníciaiakkal, és ki-
használva országánat helyzetét. A terieszkedés krrlcsa Ec-
jón-Geber volt, és salamon egy€tlen megfelelő lépéssel arra
is képes volt, hogy Hiram haióinak igénybevételévelakár a
keletről vezető karavánutak forgalmát is átvegye.
De hol is feküdt ez az Ecjón-Geber? Egészen napjainkig
az Eitattól nem messze levő kis, alácsony Tell el-Kheleifen
keíestéka helyét. MáLr lg]Ho-ben á§atást végzett ift €gy arne-
rikai
expedició a Cincirrnatiben levő Hebrew Union College
mun-kátáIsának, az azóta elhunyt dr. Nelson Gluecknek a
vezetésével. Gtueck Rloer.s in the Deselt (sivatagi folyók)
cimű könpében lelkesedéssel ír anól, hogy a Tel1 el-
Kheleifét taltia salamon ecjón-gebeíi kikötője helyének,
ahol minden jel szerint egy nagy ,,fémöntöde" is volt. Ké-
sóbb azonban Glueck felhagyott nemcsak ennek az olvasztó-
nak a feltételezésével,hanem magának a településnek a fenti
azonositásával is.
Ha a bibliai helyleiíás megfelel a valóságlak, lkkor a
szin}rel}.nek valahol az Akabai-öböl csúcsa közelébeír kellett
lennie, Ezen a vidéken azonban sehol sincs kikótőnek tart-
ható hely, és az egész paítvonal ki van téve azoknak a kegyet-
len déli §zélvihafoknak, amelyek elpusztitanánat bármilyen
flottát, amely ott holgonyt akarna vetni, Hét mérfölddel
délebbre viszont, közvetlenül a szinai-félsziget paltia köze-
lében van egy festői kis sziget. Arab neve Dz§eziíat FararE
(azáz a,,Fálaók szigete"), manapság azonban leginkább csak
Korall-szigetnek hivják, Területe egészen kicsi, 350x 150
méter, Három gíáúitmagaslat emelkedik raita, a legnagydb-
bikon egy középkoíi íomba dőlt kastéIy matadványai túnnek
C§öT8ődobot tartó nőt ábrázoló szeműnkb€, A szi8et egész, 900 mételho§szúságúpartvona-
szobrocska az akzivi fóniciai te- lát e8ymástól szabályo§ távolságía elhelyezett tornyokkal
megerősített szilárd fal veszi körül. EzektÓI eltekintve a

151
szigeten nincs másl c§ak a nyugati oldalon, szemben a szá_
razfölddel egy terrnészetes kis öblöcske, amely bármilyen
idöjárás esetén kitúnő kikötöhelynek \zámil.
l95ó-l957-ben a tel-avivi egyetemen dolgozó dí. Beno
Rothenberg - az a kutatól aki dr. Gluecknek a Tell el_
Kheleife-i lelőhelyre vo[attozó magyalázatát megcáfolta -
a következő j'avaslattal állt elő: pusztán a tapasztalati tények
alapján is, Dzsezirat Faraun sokkal inkább megfelel a bibliai
Eción_GebeT adonságainat. Ő rrgyanis megfigyelte, hogy az
egész Akabai-öbölben ez az egyetlenhely) ahol a harók a déli
szél megerósödése €setén menedéket találnak. Elgondolását
tiz év múlva az izraeli viz Alatti Kutatá§i Társulat q-rpedici-
ójaplóbának vetette alá, A csopoltot dr. Elisa Linder vezet-
te, aki ma a haifai egyetemen a Tengeri Kultúrák Intézeté_
nek igbzgatóia, építészszakértőie pedig a viz Alatti Régé-
szeti Kutatá§ok Tanácsának tagja, Alexander Flinder volt,
l9ó8-tól l970-ig a közós angol-izíaeli kutatócsoport há-
rom alkalommal végzett tenger alatti kutatásokatJ ered_
ménytelenüi. Nem találták seinmi nyomát otyan harótörés_
nek, leleteknek vagy kikötői berendezéseknek, amelyek az
i. e. l0. századra, tehát salamon koráía lettek volna keltez-
hetők. Ennek ellenére dí. Linder annak a meggyőződésének
adott kifejezést, hogy további kutatások és a tengerfenék
átviz§gálása igazo|ni fogják, hogy a szigetet salamon ide]'é- &d
bm a terrgeri kereskedelem tárolóhelyeként ha§ználták. fiÉ
A föniciaiak kedvelték az ilyeD, Türoszhoz ha§onló, partkö- _
zelben fekvő szigeteket, amelyek nem voltak nilságosan
messze a szárazfölü bázisoktói, jelen esetbm Ébttól. Aligha
szániák eI magukat egy ilyeD iellegű na8y tengeri vállalko_
zásra, ha flottájuk számáía nem állott volna rendelkezésre
biztos kikötőhely, DI. Rothenberg is bizik abbBn, hogy a
bizonyiték alkalmasint elő fog kefülni, és §zerinte az ebból
a vállalkozá§ból valószinűleg tétrejött karavántereskedelem
segit megérteni a Bibtia által emlitett, Júde és Edóm közötti
állandó civekodást is. Ez a szárazföldi kereskedelíni út
ugyani§ vagy Jeruzsálemet élintvel Kádés-baméán, vagy a
,,Királyi utat" követve, Jordánián áthaladva kercsztezte vol-
na Pale§ztinát, é§ ellmőrzése minden bizonnyal jelentős
haszonnal volna.
Az ecl'ón_geberi
'áí úi bázisról útIa indutóJ Salarnon és a
tiiíoszi Hifam által közösen kezdeínényezett tengeri vállat-
kozások lehetővé tették volna a föniciaiat §záírrára, hogy
kózvetlenül eljusseaak Afrika és á Kelet jövedelrnező piacai-
ra. Pontosan erről a kérdésről a következőket mondia a
Biblia eIbe§zélése:,,Amikor Sába királynője... értesütt
Salamon hírnevéről, etjött, hogy találós kérdésekkelpró_
bára tegye." (l, Kir. l0:l) Utazásával a királynő a íomEnti-
kus legendák és a népmesékvilágának középpontiába kedlt,
és mindmáig tucatnyi Dyelv sok_sok legendáia őrzi emlékét.

l52
sába (Seba): az Arábiából a Kö
zelkeletre vezeó kereskedelmi

A bibliai elbeszéIésben látszatla csak két egzotikus állám-

fó közötti egy§zerű találkozásról van szó, amelyre Sába név_
telen ki.álynőie 2400 kilométemyi zord sivatagi utazás után
érkezett meg dlága aiáLndékokkal megrakott tevekaravániá-
val. szándéka csupán annyi volt, hogy saját szemével is lássa
jeruzsálemi uíalkodótáIsának mesés gazdagságát, és meg-
győződhessék bölcsességéről, Salamon mindkét irányú ki_
váncsiságát kielégitette, hiszen választ adott nehéz ,,találós
kéldéseire", udvarrinak fényével pedig valósággal elkápráz-
€tta. Elrágadtatásában hálát adon az Úmak, Izrael isiene_
nek, ho8y ilyen utolérheteden ki.ayt últetett a trónra, maid
aiándékok rendkivüli bőségével halmozta el uralkodótársát,
négy és fél tonnányi alannyall len8eteg fűszerrel és drágatö-
vekkel. salamon sem akárt adósa máradni, ezért odaaiándé-
kozott sába királynőienek mindeDt, ami csak megtet§zett
neki, ,,s amit csa} kivánt". Ezután a kiráh,nő visszatért
oí\zágába.
A töíénet §zövegében reitve u8yan, de érezhető a kölcsö-
nós szele]ni vonzalom hangja is, amit a találkozá§IóI beszá_
moló más változatok sokkal nyittabban is kifeieznek. Mig a
Biblia szelke§ztői megelégedaek ázzal, hogy a űcső Salamon
kilálynak csak erkölcsi és teológiai felsőbbrendűségét hang-

|53
súlyozzák, más ókori foírások a találkozó íomantikus oldalát
emették ki, sőt beszámoltak arról is, hogy a telhetetlen király
szerelmi hóditásainak már addig is félelmetesen hosszú lis-
táját most a még érintetlen királ}.rró megengedhetedm esz-
közökkel való elcsábitásával is nóvelte, sőt teherbe is ejtette,
A mese egyes változatai §zerint ő lesz Nabú-kudurli-uszuí
(a bibliai Nebukadneccár) babilóni király anyja (ez esetben
háronszáz évig kellett volna gyermekét a szive alatt hoída-
nia), más források szeri]irt az etióp kiíáIyi dinasztia ő§ének
adott életet.
Van-e valami történeti mag ebben a valószinűtlennek ható
mesében? A bibliai elbeszéléstle8torábbán az állitólagos
találkozás utan öt étszázadda] vetették papirra, és a !örténet
szerzőiének szándéka egé§zm egyértelrnú: salamont dicsói-
tő példabeszédet adott eIő.
Éppenilyen egyénelmúek a régészeti adatok is: mindmáig
Palesztiná egyetlen salamon-kori lelőhelyén sem került elő
olyan lelet, amely á király udvarának tulaidonitott ennyile
hivalkodó gazdagságlól beszélne, sót, a máig rendelkezé-
siinkre álló régészetimegfigyelé§ek szerint a salamoni idők
anyagi kulturáia meglehetősm ala€sony szinvonalú volt.
Még az ofural folytatott - a Tell Kaszilén talált feliratos
cseréppel is bizonyitott (lásd a Ó. fejezetben) - hires arany-
kereskedelemnek sincs semmi nyoma Salamon Palesztinájá-
ban, ráadásul az sem mellékes kérdés,hogy ez a felirato§
edénycserép az i, e. 8. századból §záímazik, telrát két év§zá-
zaddal késóbbi, A Bibliában minden salamonról - bölcses-
ségéíől,gazdagságáíól, fele§égeiröl, ágyasairól - szóló rész-
let erősen eltú]zottnak látszik. Ez a megállapítás a templom
épitéséreis érvényes. salamon temploma viszoíylag kis
méretúvolt, épitéséheza Biblia szerint mégis hamincezer
munkás sza[totta a cédrusfát Libanonból, nyolcvanezel
ember feitette és hetvenezel szállitofta a követ, az egész
munkát pedrg háromezeí-háromszáz munkafelügyelő ellen-
őrizte (1. Kií. 5). semíniképpen sem igazolható, hogy ilyen
számú munkásseregle vatóban sziikség lett volna, és c§ak
azok számáía vált hihetővé, akik később salamonnak lzlael
múltjában játszott fontos szercpét és a templom jelentőségét
a romantika kóntösébe öltöztették.
Hasonló a helyzet a forrásokban hol SebáLnak, hol Sábá-
nak nevezett oíszággal, amelyet Déltr}T rgat-Aíábiában, a
mai Jemennek megfelelő helyen kere§nek, fővárosát pedig
Marib mellett. Ezen a területm a má§odrk világháborlr ó€
több expediciö is egy íeilell. gazdag é5 az irást már ismerő
társadalom nyomaira bukkant, csathogy ebnek keltezése
sslamon ko!ánál ÉJJóóói. A salemonnal való találkozás ide-
iéből, azaz az i. e. 10. százádból azonban sábára vonatkozó-
an eddig semmit sem sikeíült felúrni,
Avráhám Malamat plofe§szor és más bibliai történészek

l54
A Tirnna-hegység központi tömb-
je, Az előtérben levő homokkó_
formációl a turistávezetők úgy
mutogatjákl mint ,,Saláron osz-
lopait", amelyek sabDon bárryái-
nak bejáratá!ál álltat
mégsem ketelkednek ttrlságosan a salaírron és Sába király-
nőie kapcsolatát őrző történet hitelességében, meít a politi-
kai összefúggéseit nagyon is hihetőnek talál;ák. Eszerint
sába gazdasági kapcsolatai veszélybe kerültek, arnikor az új
föniciai kereskedelrni kezdeményezés meg atarta kerülni az
Arábián átvezető §zárazföldi kereskedeIíni ütakat. sába ki-
rálynőjének így nem maradt más választása, mint hogy egy
kereskedelrni küldöttség élénJeruzsálembe utazzon, és Sa-
lamonnat néhány ,,találós kérdést" tegyen fel, Nem a király
bölcsességét firtatták ezekJ mint néhány kommentátol 8on-
dolia, han€m kemény gazdasági kérdé§eklől volt szó. Mala-
mat szerint politikai ü8yekíől tárgyaltak, é§ nem romáítikus
szerelmi ügybe bonyolódtak. Mindez azonban továbbra i§
nyitott kérdésmaíadt, és sába titokzatos királynőiének sze-
mélye továbbra is talányos,
A sába kilálynőiét állítólag ámulatba eitő gazdagság álta-
lánosan elfogadolt feltevés szerinl sa]amon nagyarányú féz-
termelésénalapült. Ride. Haggard már l886-ban széte§
körben teresztette ezt az őíleteí King solomon's Mínes (Sa-
lamon kiíály bányái) cimű nép§zerű regényévelJ jóllehet a
Biblia §ohasem utal kifeiezettm arral hogy salamon vállal-
kozásaihoz a rézbányászat is hozzátaltozott volía.
Egészen a közelínúltig Salamon király bányáit az Akabai_
öböltől mintegy 30 kilométerre északra levő Timna-völgy-
ben található ősi rézkitermelő helyektel azonositottát. A vi_
dék nappal égetóen forró, éjiel dermesztóen hideg. A legszi-
vesebben mindenki elkelülnél és az ember az elmúlt hatezeí
évben mindig is c§ak a íézután kutatva iutott el időntént
ide.
A haidani rezbányá* terüIete fiilött a széMt és időiárástól
barázült é§ elkoptatott két hatabras vöíós homokkő tömb
155
 '::;:::

§'..E +
aiÚí&J3,",

é
íi

emelk€dik. Az idegenvezetők Salamon kilály oszlopainak kir]íty bá§yái"| őskori

"Sálaúon
rézművctő táríat< a Tjmna mere_
nev€zik őket, ez azonban c§ak a }átogatók képzeletét mozgat-
iá m€g, tudományos érlékeninc§. salamonnak §emmi köze délvmek lábánál
§em volt az oszlopok létreiöitéhez, hiszen ázokat évmilüók
alatt maga a telmészet alakitottaki. Ennek ellenérea turistá-
katkalauzoló helybeliek szemrebberrés nélkül mesélik, hogy
sálamon rabszolgái faragtát ki őket, amikor lézrögöket ku-
tawa mélyen bevájLak a homokkő falakba.
A leguiabb ásatások viszont kétségtelenülbebizonyitot-
ták, hogy Salamon idejében nem művelték ezeket a bányá-
kat, sőt az elmúlt hatezer évbm éppen ez volt az egyik olyan
idósza}, amikor semíniféle bárryászkodás nem folyt Tifiná-
ban.
A timnai ásátásokat dI. Berro Rothenbelg fol},tatta, akit
156
 másokhoz hasonlóan Rider Haggard regénye lelkesitett fel
arral hogy l 959-ben elkezdie itt salamon nyomainak kutatá-
sát. Azóta nagyon sok régi műhel}t tárt felJ amelyek azt
bizonyitjátJ hogy Timna az egész ókori vilá8ban talált ósz-
szes bányavidék közúl a legnagyobb volt a maga 60 négyzet-
kilométele§ területével, 12 bányamezőiével és legalább 5000
aknájával és támájával.
A legkorábbi bányamúvelés i. e.4000táiáIa, a kőrezkolba
keltezhető. Ezt hosszú szüíet követte, majd ismét megin-
dult a fémkiteTmelés, ezúttal igen nagy méretekben és sokkal
fejlettebb technológiával. Felmertil a kérdés,hogy kik vol-
tak ezek az úi tiírlrrai váualkozók. A választ a sziklafalakra
vésett, a salaínoni kolszaknál mindeneseúe régebbinek lát-
§zó feliratok és rajzok adják meg, továbbá az l969-ben meg-
talált döntő bizonyiték, a salamon király oszlopainak tövé-
ben feltárt kis méretű egyiptomi templom, Dr. Rothenbeíg
egészen etképesztő nagyságú lelete8yüttest talált benne.
A lelet kőzel 1l000 olyan fogadalmi tárgyból áll, amelyeket
a tehénfüleket vi§elő Hathomak, a bőség és á §zelelemj de
sajátos módon egyúttal á báLrryászkodás istennőjének ajfut-
Iottak fel. Magának az istennőnek az ábrázolása i§ előkerült
közöttük, Iemek kidolgozású fajansz arctöredék formáiában.
A lelőhely fégészetileg sziflte felbecsűlh€tetlen értékét
azonban azok a feliratok jelentik, amelyek áz Úibircdalom
egymá§t kóvető egyiptomi fáÉóitól számaznak, L széthitől
(i. e. t30&t304) egészen V. Ramsze§zig (i. e. l160-1156),
Jó lehetőséget adtak dI. Rothenbergnek a templom vitatha-
tatlan keltezésére,és azt is mutattátJ hogy maga a bányász-
kodás salamon uralkodásának kezdete előtt kétszáz éwel
abbamaladt.
Ez utóbbi felismerés szilte kulcsot adoat Timna összes
régészetiadatának megénéséhez.Kidedlt, hogy i. e, 1300-
tól l150-ig egyiptomiak királyi vállalkozás keletében inten-

Hathor. a bányásza! istennője: re-

mek kidotgozású fajansz raszk,
amelyet Haüo! timai tcmplo-

l57
ziv bányaművelést fotvtattak itt, időnként beduin munkások
bevonásával, de általában midjáni (azaz észak-arábiai) kép_
zett fémbányászok alkalmazá§ával. Utóbbia} jelenlétét a
lelőhelyen mindenütt előkeúlt jellegzetes midiáíri keíámia
bizonyitotta, a valószinúleg a bibliai amálekiekkel, az izlae-
liek ősi ellenségévelazonos beduinok részvételérepedig
durva kidolgozású, a Negev-sivatag telületére jellemző ke-
rámiájuk előkedlóse utalt.
Mikoí az i, e. ],2, században Az egyiptomiak a birodálom
hanyatlása miatt a rézkite.melést abbahag}ták, a midiániak
a kis templomot a saját céliaikra szolgáló szentéIlyé alakítot-
ták át. Ekkor a Hathomak felaiánlott fogadalmi táígyak
ezíeit az egyik saíokban halrnozták fel, Felállítottak néhány
szetrt követ is, a Bibliából ismett rulccébákaí. A templom
éPületét nagy sáto.ral borították beJ amelynek szátnos ma-
radványa kelült elő csomókban fekve a falak m€ntén, A seb-
tében létlehozott szentélybenJ a ,,szmtek szentjében" az
ásatók csak egyetlen tárgyat találtak- de ez a legérdekesebb
tiílnai lelet -, mégpedig egy kicsiny, Iézből remekúI formá-
zott, aranyozott fejű kigyót, ánnak az állatnak a mását, amely
a Közel-Kelet ősi termékenységi szimbóIuma volt. A feltá-
Iók rögtön Mózes ,,póznára tett lézkigyójára'' gondoltak
(szám, 2l:9)J amely később nagy tisztelet táígyává lett.
Dr. Rothenberg §zemében mindez arurak bizonyitékául
szolgált, hogy jelentós összefüggések voltat a midjániat és
a Mózesre és az egyiptomi kivonulásra vonatkozó izraeli
hagyományok között. Mózes egy Jetró nevú midjáni pap
lányát vette el feleségül, majd pedig, amikor a kivonuló
izraeliekkel vándorolt, Jetró volt az, aki hálát adott és áldo-
zatot mutatott be Jáhvénak, és a §ivatagban segitett m€gal-
kotni jogrmdszeriiket (Kiv. l8). A midjaniak Timnájából
szátmazó rézkigyó és a sátorszentély maradványai dr, Ro- Tirnna: vékony tesfú) aranyozort
üenb€rgnekazt a lehetőséget sügallták, hogy az elkövetkező fe;ű Tézkigyó. Talán Mózes ,,póz-
évekbibliai célúkutatásai során az is igazolást nyeíhetJ hogy nára !€it rézkigyójánák" késői
az izraeliek vallási elképzelései végső soron a midiániaktól
eredtek.
Akárhogyan vélekedünk is erről, Salamonnak Timnál}oz
fűződő kapcsoláta a tudomány mérlegéntévesnek bizonyult,
és helyét a midjáni kapcsolat foglalta el, Ha a turistairodák
a továbbiakbaír is legalább a töíténeti ielentőség látszaiit
akarják kelteniJ akkor pro§pektusaikban ,, salamon király
oszlopait" sürgősen át kell keresztetniiik ,,Mózes oszlopai-

A régészet által szolgál€tott negatív bizonyitékok már

eddig is je]entős€n csökkentették a salamon alkotá§airóI a
Kilályok €lső könyvében (l ll) feljegyzett, szélsőségesen
túlzó adatok énékét.A Biblia azonban egészen íövidenJ
szinte véletlenül éíintimás ilányú ópitészeti .evékenységét
is, nevezetesen megemlíti, hogy ügyancsak ő épittette ,,Ha-
coít, Megiddót és Gezelt" (l. Kir. 9:15), A régészeterről
többet is mondhat.
A három város mindig is fontos stratégiai központja volt
az ősi Palesztioának, és hosszú időIe visszanyúló múItiuk
volt már atkor isJ amikor az izlaeliek megjelentek a történe_
lem színpadán, végúlmind a hárorDnak a helyén nagyszabá-
sú és alapo§ .égészeti ásatások folytat. MindháIomban ke-
rtiltek is elő olyan kézzelfogható bizonyítékok, amelyek ér-
telmezése soíáír kidenilt, hogy közvetlen ősszefüggé§bm
állnat salamon korszakával, illetve a három váIosra vonat-
kozó róvid, de sokatmondó bibliai adatokkal.
A történet akáI egy detektivregény is lehetne ,,A salamoni
kapuk esete" cíínmel,benrre a rettenthetetlen Jadin profesz-
\zorral minl_egy régészkedő Hercule Poirot-val, Az ese-
mén}sor az Eszak-Paleszlinában levö Meggidoban kezdö-
dik, amelyet 1925 és 1939 között a chicagói egyetem Keleti
Intézetéből kiküldött óriási expedició tárt fel. Az archeoló_
gusok megáIlapitották, hogy Megiddó az i. e. 2. évezredben
volt gazdagságának csúcspontján, ám hirtelen mindennek
vége szaladt) amikor i, e. 1l00 körril túzvészpu§ztitotta el,
és egy időíe elnéptelenedett. De máí a 10. században újiá-
épült, és vastag, erős fallal is megerősitették, benne jellegze-
tesen telvezett kapuval. A kapunat valóiában Mrom nyilása
is volt, kétfelől egy-egy né8yszögletes toronnyal és egy hosz-
szan elnyúló bevezető jámttal) anelynek két oldalábóI négy-
négy támpillér között három-három helyiség nyílott, A tá-
madóknak ezen keresztül kellett volna utat töíniúk a jobbra-
baha eső őrszobákban tartózkodó védők gyúrűjében, rá_
adásul még négy egymást kóvető kapun is át kellett volna
jutniuk. A kelámia és más keltező értékúleletek alapián az
ásatók a lrármas kapuépítménytSalamon időszakára helyez-
ték,
Jó nébány éWeI később, 1955-ben Jadin píofesszor a
hacóri telepet á§atta (lásd az 5. feiezet€t), és megpróbálta
értelmezni az aktof már átvágott huszonegy íéteget,Megál-
lapitotta, hogy az i, e. 1250 kónil bekövetkezett katasztlofá-
lis pusztulás után mintegy két év§zázaddal (a pusztulás oko-
zói szerinte Józsua és az izlaeliek voltak) a lelőhely területén
a x, íéteggelazono§ l0, századi vá.os állott, Ez a váíos is
meg volt erőditveJ de nem tómör testű fállal, hanem kazáma-
ta lendszerúvel. Az ilyen lendszeíben két párhuzamosan
haladó falat épitenek, és a közüket lövid, derékszógben
elhelyezett kefesztfalakkal helyiségekíe osztják, Ennek a
kazamáta falíak a vonalát követve bukkant rá egy ismerős-
nek tíjrrő építményszélére;olyan iellegzetes városkapu volt,
amely Megiddóía emlékeztette. Annyira biztos volt seitésé-
ben, hogy Megiddó hármas kapujánat térképétmaga mellé
terítette a földíe, és elóre pontosan megmondta munká§ai-
nak, hogy mit és hol fognak megtalálni. VégüI is kidedlt,

!59
hogy tényleg egy, a megiddóival telie§en azonos salamoni
hármas kaput találtak,
Jadin professzor azonban emlékezett arra is, hogy a Biblia
szerint Salamon nemcsak Megiddó és Hacór) hanem Gezer
városának az épitőie is volt_ Most tehát átvizsgálta a gezeri
ásatásokról szóló tudományos beszámolókat. Ézeket á feltá-
rásokat még 1902 és 1909 közöttJ bizorry] szakén€lem híján
végezte egy fiatal és lelkes ír régész,R. A. s. Macalistel. Az
erőditmény és a kapu egy részétis napvilágra hoztaj és olyán
kóvetkeztetésre jutott, hogy í, e. 2. századla keltezhe-
tő erőditmén},íe bukkant, amely^rn ^z a matkabeu§ok neínzeti
felkelésével és az önálló zsidó állam legutolsó időszauval áll
kapcsolatban (lásd a 12. feiezetben). El is nevezte az épit- Gezer: Jadin elméleti következte-
ményt a ,,makkabeusok várának". Dí. Jadín gondosan ta- tések alapján összeáliitott
vázlato§ í
nulmányozta Macalister alaprajzát, és bár ő csak a kapu alapraizá arót, hogy a Mscs]ister
egyik oldalának egy részéttárta fel annak idején, Jadín által feltárt ,,mattsbeus vár" he-
plofesszor bizonyos volt abbanJ hogy a salamoni hármas lyén az úiabb ásatá§ok mit fognát
találni
kapuhoz teljesen hasonló épitményről van itt is §zóJ é§ ezt
a nézetétegy tanu]]alányban meg is irta. Néhány éWel ké_
sóbb az Egyesült Álbmokban múkódő Heblew Union Col-
lege ásatásokat fol!.tatott Gezerben, 1965-tó1 l97l-ig, Csak_
hamar megállapították, hogy Jadinnak igaza van: a kazamata
falon hármas kapu vezetett a váIosba.
Jadirr professzor azorrban még ekto! sem volt teljesen
elégedett. Nyugtalanitotta ugyanis az a tényl hogy mig Ge_
zerben és Hacórban kazameta rendszefú falak áuottak, :!
Megiddó á§atói az ottani hármas kapuhoz csatlakozó tömöI
építésú falakat tatáltak. Ezért 1960-bán, l965-ben, 1967-
ben é\ ]971-1972-ben néhá,ny hitelesitő ásatást végzen
Megiddóban, hogy ellmőrizze a dolgokat. végúlőt is meg-
nyugtató eíedmények §zúlettek, mert fájött, hocy M€giddó-
ban a tömör testú falakat csak később emelték a kazamata
íalímdszeíteteiére. A három fontos váíos, Megiddó, Gezer
és HaóI régészeti i€lenségei ebből a szempo]ltból tehát
t€ljesm azonosak voltak, és igazolták a Bibliában szer€plő
adat helye§ségét.
A kutatók viszont nem fogadták el minden fenntartás
nélkül Jadin plofesszomak azt a mefész következtetését)
hogy mindhárom erődrendszelt salamon mémökei építet-
ték ugyanazon terv alapián, az erre mutató ielek ugyanis TeIl Dán: annak a kuttikus ma-
több szempontból vitathatók. Ó azonban váltig kitart az ide 8a§latEak áz alépitménye, amelyet
\onaúozó bibliaj adal hilelessége melIelt. valószinűleg Áháb király kezdett
A Biblia nem te§z emlitést arróI, hogy salamonnak a fenti épit.€tni, és utódai nagy arányok-
három városban folyó építkezéseita jeruzsálemi templom-
hoz hasonlóan) szintén Türo§zból jótt föniciai mesterek M€8iddó: a nagy akna aljálól a
végezték-e.Végeredményben azonban a föníciaiaknak lzra- foírá§hoz vezető alagút, Baloldált
el és az egész világ kulturájához való legjeleltősebb hozzájá- ván az a pont, ahol a két átagut-
rulása mai alfabetikus irásunk felfedezóse, vagy legalábbis épitő csapat találkozott, és helye§-
továbbfejlesztése és elterjesztése volt. Ennek legíégibb em- bircni kellett az alagút vonalár

1ó0
Jigáél ]adin professzo! armak . léke az a felirat, amelyet az i. e. 1000 körül élt Ahirámnak,
hatalms viznyerő áknánat a felső Büblosz királyának diszitett szarkofágfedelére véstek be.
nyilása melleft, amelyet Hacórban Huszonkét betűielből álló, egyenes vonalú irás volt ez, ame-
ő fedezett és táJt fel lyet mind a görőgöknél, mind a hébereknél - s az ő kózveti-
tésiikkel nálunk i§ - a föníciaiak terjesztettek el. EDnek az
ábécéneka jeleit könnyű volt megtanulni, amint azt az i. e.
l0, századra keltez€tt, Gezerben talált kalendárium is mu-
tatia. Erre a puha mészkő iapra a hónapok neveinek rövid
Iistáját véstékbe héber nyelven, a hozzájuk kötődő mező-
gazdasági teendőkkel együtt. Arra következtemek belóle,
hogy az i. e, l0. században az irásbeliség máLr széltében
elterjedt Palesztinában, különösen a kiíályi udvaí kómyeze-
tében, továbbá arla is, hogy ebből az időszakból már számit-
hatunt azoknak a legkoiábbi palotai levéltáratnak é§ töIté-
neti feliegyzé§ekrrek az előkeriilésére, amelyek a Biblia ma
ismefi formájának a kiiíldulópontjául szolgálhattak.
Malamat p.ofesszor egyáltalán nem kételkedik ebben a
lehetőségben. Rámutat arra, hogy a Biblia mind Dávid,
mind salarnon udvartanásábarr is eír[ít,,királyi irnokokat",
sőt ebből aría is következtet, hogy ezeket az imokokat azok-
nak az állarni és templomi irat!áraknak az ellenőrzésére
alkalmaztá&, amelyeknek iratai később a bibliai §zerzők hi-
vít*ozási forrásai lehettek. Nézete szerint a Dávid és sala-
mon uralkodásáÉ vonatkozó adatok korabeli évkönyvek
szövegein alapultat. A Királyok első kön},vében található,
§ainos elkeseritően szűkszavú adat valóban utal is egy szá-
munkla ismeletlm ilott foffásra: ,,salamon történetének
többi részét,tetteit és bölcsességét mind följegyezték sala-
mon töténetének könyvében." (t. Kir. ll:4l) sok kutató
arról is meg van győződve, trogy salamon trónla kerúlésé-
nek története egy olyan ,,örókösődési ilatoD" alapszit, mely
a koNzak hiva€Ios évkönyveit foglal€ össze íóviden,
sajnos, ebből a feltételezett hivatalos forrása[yagból
egyetlen töredék sem maradt ránk, és mindmáig a gezeri
kalendárium az egyeden héber írásszöveg, arnely Salamon
ideiéből előkerült. Ennél a kéídésnél figyelembe kell venni,
hogy a kiTályi udvar iratait bizonyosan papiruszra írták,
amely az agyagtábláknát soktal inkább pusztuló ányág, és
igy csak azok az írások maradhattak ránk, amelyeket cseíép-
darabokra (osztrakonoklá) jegyeztek f€l. Ezek a szövegek
viszont álíalában csak üzenetek, .övid emlékeztetók voltak.
Ennél is meglepőbb azonban, hogy a kömyező
országoknak az irásos hagyatékában sem ^zoknak
találürk egyeden
gezeri kalendárium: mészkőlap
6redéke, vatószi§űe8 iskolái adatot seín Dávidlá, sem salamonra vonatkozóán, amelyek-
^{

ben a 10. században máI folyamatos volt az események

§akoílótábla voh, amelyre az év
bóDapiainak a nevét irogatták. AZ iíásos lögzitése. Amikor tehát a Biblia szerint salamon a
i_ e, 10, századból sármazik; sa- Közép-Kelet egyik nagyhatalmát teremtette megl egyeden
hoD koráJE} egyeden héber korabeli állam, még Fönicia sem figyelt fel rá. A bibliai
try€lvn ilásos emléke elbeszélések hiányában a történelemnek nem vohra tudomá-

16l
sa az Izrael é§ Júda országát a l0. százAd íolyamán kiterjesz-
tő és nagyhatalommá tevő két alapitóról. A íégészetpedig
keveset tehetne annak bizonyiására, hogy rnindez megtör_
tént. A Tégészet szempontjából nézve, ez a birodalom való-
ban csak papíron (vagy inkább papiTuszon) létezett.
Nem egy kutató a bibliai szöveg hágyorrránytörténete
alapián úgy véli, hogy a Dávid és Salamon egységes kiraty-
ságának nagyságáról festett kép csak a 6. századi számúzetés
idejéből származó. késői, a nép lámogatását megny§mi
igyekvó értelmezéseredménye volt. Ez a felfogás a korábbi
hagyomáLn}t vagy esetlege§ udvari feljegyzéseket egfajta
kozmopolita királyi pompa bemutatásáíak igényével dol-
gozta át ezért emliti salamon hatalmas, fejedelnd háIemét.
Az átdolgozás mintájául a korabeli nagyhatalrnak, mint pél_
dául Egyiptom és Babilón, tiirténete szolgált, Mslamat plo-
fesszor mógis biztos abban, hogy a tényszerúbizonyítékok
hiáLrrya és a nyilvánvaló tulzások ellenére, a Bibliából elénk
táíutó kép lényegébenhiteles. §alamont - a neíVetközi
politika terminusaival élve - nem ,,héjának" vagy ,galamb-
nak" tartja, hanem polipnak, amety kereskedelmi és diplo-
máciai karjait minden irányba kinyúitotta. Jeruzsálem volt
az a kózpont, ahonnan kitere§ztefte befolyását szinte az
egész aktor ismert világra, ez azonban csakis azért vált
lehetségessé, mert a l0. században a nagyhatalmak hanyat_
lásnat indultak. Malamat píofesszor szerint salamon nagy-
ságát mi sem mutaria jobban. mint hogy megragadta az
alkalmatJ és szomszédainak vi§zonylagos gyenge§égét ki-
használva, kereskedelrni hatalmat hozott létre, és
betöltötte a politikai vákuujnot is.
'elentős
Ezekből a sejtésekből aligha lesz valaha is bizonyosság.
Annyit tudunk c§ak, hogy azok a későbbi bibliai krónikások,
atik Salamon uralkodásáról mint Izrael és Jeruzsálem
aranykoráról itak, annak §em előzményeiól, sem további
viiágzásáról nem emlékeztek meg. A ragyogó diszlet mögött
mély politikai és vauási ellentétek rejtőztek, amelyek máris
kezdték aláaknázni a salamon és apja) Dávid által létleho-
zott, a felszinen még meglevő nemzeti egységet. Báf Júda
déli király§ága elfogadta a központositott monalchia eszmé-
iét, úgy látszik, hogy Izrael északi kiláy§ága sohasem békélt
meg Dávid házával vagy legalábbis töúsi függ€tlenségének
elvesztésével.Különösen keserúen nehezményezték a Sala-
mon által kirótt biintetőadókat és a kény§zermünkát, ame-
lyek a kilály nagyszabású terveinek a kivitelezéséhezvoltak
szükségesek. Bölcs salanon uralkodásánat végéresok alatt-
valója §zemében a zsamok salamon lett, Amikor negyvmévi
onzáglás utáLrr valámikor i_ e, 920 köIúl meghalt, kitört az
addig elfojtott elégedetlen§ég, és az egyesűlt kiráIyság fel-
bomlott, a birodalom szélesell. Az aranykor egyszer s min-
denkorra véget ért.
9. A megosztott ház

sohas€m rá az angol nyeh,nek alra a rejtélyéreJ hogy

az óriási méretű pezsgőspalackot) a ieloboamot, miért tetlJtt
'öttem
Izrael egyik királyáról elnevezni, A névadó király I. JeTobe_
ám volt) akit a Biblia ,,derék embernek'' neviz (i. Kir.
ll:28), és ennek megfelelően valószinúl€g derekasan ivott.
Bármi másról volt is nevezetes egyébként,a Biblia föleg
mint szeparatista vezetőlől emlékezik meg róla, a.ki Salai
monnál i, e. 920 köriil bekövetkezett halála után hónapo_
kon, sőt heteken belül kivezette Izraelt a Júdával köiött
szövetségből.
A szakításía Jeruzsálemtől 40 kilométernyire é§zakra, a
mai Náblusz kiilváIosában található, sikemnek (sekeíDnek)
nevezert helyen került sor, Sikem Palesztina egész rörtenerÉ
során nagy §tratégiai jetentőségű központ vótt, hiszen az
Ebál- és a Gerizim-hegy közötti keskeny völgynek pontosan
a bejáratában feküdt, ott, ahol az Egyiitomból és Jeruz§á-
lemből jövó íontos keíeskedelrni utak találkoztak. száza-
dunkban szinIe megszakiuás néIkül nagyszabású régészeti
asáta\okal folytaíak irr. Monummtális falaival, kapuival,
ósi romteínplomaival kissé ugyan zavaros, de mégi"i*yűl
gözó képet nyúrt, híven tük.özve Palesztina morgal*"" Ór-
ténetétaz i. e. 2, évezledben.
_ A héber hagyomány, amelynek a város mindig fontos
külrUszközpontja voll. azt un ja Ábrahám pát riárká;l, hogy
Kanánba való érkezésekor Sil.emben állapodon meg eÉ
ször) és épitett ott az Úrnak'' (Ter. 12:6 |, A Jonda
"oltárt meghóditása után ugyancsat itt,
szeíint Kanaán a lelőhelY
közepén találh9lö megszmtelt lemplomi körzetben, ahol Ú
ásató régészekismét felállítotli*, nagy maccébá (kőo§zlo-
pot)J hivta gyűlésbe Józsua a győztes^ töízseket, erősitette
meg a Jahvéval kötött egyezséget, és állitotta fel a nagy k6vet
,,az Uí szentéIyébenálló tölgyfa alan'' (lózs.24|26),
A most tárgyalandók szempontiábót azoíbaír fonto§abb
az. hogy ugJanebbe a templomi körzelbe. Sikem közöss€i
központjába idft el SaIamon fia és utódja. Rehábeám 1RobJ-
ám) is (akiről egy még nagyobb pezsgósüveget [eveztek el)J
hogy Izrael és Júda kilályakent megerósinéss&. Az eszaki
oí§záglész, Izrael lakosai azonban barátságtalan hangulat-

163
ban voltak, Azt követelték, lrogy a Salamon utolsó éveibm
bevezetett bi]ntetőadókat sziintessék meg. A fiatal Rehábe-
áLrn, a vének tanácsát figyelmen kivüI hagyva, ahelyett, hogy
hozzájárult volna ehiez, még nagyobb adók kivetésével fe-
nyegette meg Őket: ,,Atyáfn ostorra] fegyelmezett, én meg
majd skolpiókkal fenyitelek benneteket," (l. Kir, l2:l1)
A hajthatatlanságon haragra geriedve, az izraeliek nyomban
felmondtáik a szövetséget, és független államnak nyilvánitot-
ták magukat a halhatatlan jelszóval: ,,Felj IzIaeIJ vi§§za §át-
Iaidba!" (l, Kir. 12| 16) Agyonkövezték a fő adób€gyűjtőt és
robotfelügyelőt, mire a megalázott Rehábeám gyorsan ko-
c§iiába ült, és visszatért a biztonságo§ Jeruzsálembe, Helyé-
re pedig a küIönvált Izrael első kiláIyánat megválasztották
a derék Jerobeámot. Jerobeáínmal és Rehábeámmal azon-
ban, sainos, Salamon pezsgő éveinek fényessége is véget ért.
Az izraeli királyság számárá kétszáz, zavarokkal teli eszt€n-
dő következett el, s e korszak végéti. e. 720 köIül az asszírok
okozta megsemmisúlés ieleírtette (lásd a 10. feiezetben),
Jerobeám lzrael új székvárosa}ént erő§itette meg sike-
met; Júda felé néző hatalmas kapurának maladványai ma i§
láüatók. Az igazi ellenfél azonbán nem Júda, hánem Egyip-
tom volt. Egy energi}u§ új fáraó, I. Sesonk (A Bibliában
sisá}), a xxl. dinasztia alapítója vezetésével i. e, 918-ban
az egyiptomi had§ereg betöít Palesztinába, A fáLraó a sala-
moni egység szétestével nyilván kömyű zsákmán},t íemélt.
Amon kamati templomában Sesonk gyózelmi felirata be-
mutaral amint az ufalkodó ö§szegÖmyedő §émi foglyok
csoportját ütlegeli egy gÖíbe feg},verrel, és felsorotia az
általa feldúlt váíosokat i§. A sesonk hadjáratával foglalkozó
bibliai lé§zlet szerint a fáraó célpontja kizárólag csat Jeru-
zsálem volt: ,,Rechabeám királyságának 5. évébentörtént,
hogy Sisak, Egyiptom királya felvonult Jeruzsálem ellen.
Elvitte a kincseket az Úr templomábó1..." (l. Kir.
14].2+26), a2 egyiptomi listából azonban egészen világos,
hogy a csapás mind Júdát, miíd Izraelt pusztította.
JerobeáLrn rájött arra, hogy királyi hatalmának megsziláf-
ditásáía olyan hivatalos vallási kultuszt kell létrehoznia,
amely a ieruzsálemi vetélytársává válhat: ,,MeIt ha ez a nép
felvonul, ho8y Jeruzsálemben az Ur templomában véIes
á]dozatot mutasson be, ennek á népnek a szive úira vissza-
fordul Rechabeámioz, Juda királyához, üráhozl engem pe-
dig letesznek." (l, KiI.12|2'7) A jefizsá|eííi szentély befo-
lyásának ellensűyozására igy ltivatalos kilályi rangot adott
az országának két ellentétes végénálló két ősi kultuszh€ly-
nek, a déli határon a Jeruzsálemtől csak 16 kilométerre
északra fekvő bétéli,és az olszág legtávolabbi északi vidé-
kén, egészen a mai libanoni (tehát a hajdani föníciai) hatáf
kőzelében levő dáni szentélynek.
A bibliai Dán váiosát általában Tel Dánnal (afab neve
|64
Siken (sekem): úira felállitotr kő-
6zlop e ősi lelőhely szeítélykör-
z€iéb€n, A háttérben Náblu§z
Tell el-Kádi), a Hemon-hegy lábánál fekvő, mintegy 20
hektár terúletű, nagy és gazdag növényzetú telepűléshalom-
mal azono§ítják. Az izraeli régészek már 1966 óta végeznek
rajta ásatásokat, Avrahám Biran plofesszoríakJ a Nel§on
Glueck emlékéIealapitott jeruzsálemi Bibliai Régészeti In-
tézet igazgatóiának a vezetésével.Tiz eg},ínást követő évad
munká sorárr Birán pIofesszor a Jerobeám által Dánban i§
bevezetett vallási úiitások látványos régészeti nyomaira bük-
kant, és mivel született optimista, abban bízik, hogy egy
szép napon még nagyszerúbbre, magára az alanyboljúra i§
ú fog találni. A Jerobeám által Dánban és Bétélben beveze-
tett új vallás u8yanis az egyiptomi kivonulás korához való
visszalépé§ volt: ,,A kiíály meghányta-vetette a dolgot, aztán
csináltatott két aranyboriút, és igy szólt a néphez: ,Elég
Iegyen a Jeruzsálembe való zaíándoklásból! Nezd, Izrael, itt
az i§tened, aki kivezetett Egyiptom földjéről!( AztáLn az egyi-
ket felállította Bételben, és a nép körmenetben vonult a
másik elé egészen Dánig," (t. Kir. 12:2&30)
Mindjárt a dáni lelóhely bejáratánál Birán professzol fel-
táfta egy két toronybó] é§ négy őíszobából áIló hatalrnás
kapurendszer maradványait. Kövezett felvonulási út veze-
tett íajta kelesztül, majd haladt tovább felfelé a domb lejtő-
ién. A kapurmd§zeren belúl volt egy kővel bolitott tér§ég
is, íajta négy díszitett oszloptalapzattal körúlvett mészkő
t65
emelvény. Az egykoli oszlopok feltehetóen a trónkárpitot
tartottákJ amely valósziíűleg kiteq'edt a fölé a hosszú kBpad
fölé is, amelyen a váIos vénei foglalhattak helyet itéletháza-
tal közben, tehát - a 69. zsoltár szelint - ,,a kapunát üIők''
(13. sor). Birán professzor a kapuíendszeítaz i. e. l0. század
végéíekeltezi, és épitését]. Jerobeám királynak tulajdonit-
ta.
A tell magasabban fekvő részénegy bővizű foírás buzogJ
amely a Dán-folyó vizét táplálja, A Dán a Jordárr egyik
mellékfolyóia, Az a körülmény, hogy a Jordán egyik fomisa
itt ván, az egész ókorban sajátos vallásos ielentőséget köl-
csönzött a hel}mekl és Birán profes§zoí meg i§ találta a
fotráshoz lefelé vezető, sziklába vágott lépcső maradványait.
A tell észatnyugati részénJa fofiás közelében BiIán pro-
fesszor feltárt egy nag}TnéIetúkövekből mkott, impozáns
épitménytis, amelyet a Bibliában óárrának nevezett magas
áldozóhelynek tart. AZ épitmény egy §zéles,lapos emelváy,
ámely a kövezett padlójú szabadtéri szentély g]úitópontiá-
ban állott. szeriote ezt is I. Jerobeám építtette,és utódai
késóbb megnagyobbitották. 1974-ben az épíúnényközelé-
ben egy iellegzetesen izraeli típu§úl 35 centimétel magas, és
négy oldalán egyaránt 40 centimétel szélesJ egyetlen kő-
tömbből faragott §zarvas oltáít is taláIt, ametvnek felüIetén
még lárhatók voltak a füstöIóklól \zármazó- égésnyomok.
A Biblia gyakían tesz említéstszarvas oltárokról, de rnind-
eddig csak nagyon kevés kerűlt elő belőIük Palesztinában.
A szógletekm láiható né8y szarv valószinúleg kis méretií
sztéIéketielképezett, és ezek számítottak az oltáI legszen-
tebb részeinek, A szertartás soláí az áldozáti véítöntötték
ezekle az oltáIokla, és az a menekúlő, aki ,,megragadta az
oltár szarvát" (l, Kir, l:50), nyomban menedékiogot kapott,
Jerobeámnak a bibliai szerzők sohasem bocsátották me8

TetI D]inl a §zar-\,a§ oltár feltá!á,

166

A moábi sztélé:a bazáIrtömbóD
Mé§á!ak, Moáb kirátyánat az Iz-
rael kilályai fölötti győz€lmét örö-
kitették meg
tetteitl és a leggonoszabb királyok egyi}ének ábrázolják.
Emlékeztetnünk kell azonban aíra, hogy a bibliai ííók Jeíu-
zsálemhez kótődó papokvolta}, akik számáIa Jerobeám még
halálá utáÍ1 is lázadó és eletnek maíadt, és az ellene táplált
ellen§ége§ érzüIetek foka egyben sikereinek a mércéjeis,
Manápság kevés kutató vélekedik úgy, ho8y Jerobeám a
bálványok tiszteletét v€Zette volna beJ mivel a szóban íoígó
aranyboíjúk valószinűIeg a jeruzsálemi templom kerubjai-
nak a megfelelői voltak, amelyek tlónusként vagy lábazat-
ként taítottát az istenség képmását. De Jerobeám úiitásával
feltétlenüI mélyen íejtőző érzelíneketélesztett fel népébenJ
mivel a bevettől eltérő kultuszcselekmények miíden jel sze-
rint sokkal elteredtebbek voltak, mint amennyire a bibliai
irók szeretnék veliiÍlk €lhiteúi.
Dánban a kultikus magaslatot késóbb alaposan kibővitet-
ték; mutatja ezt az is, hogy ennél a második épitkezésnélúj
kőfalazó tecbnikát alkalmaztak, mégpedig a kla§szikus izlae-
li épitészetre jellemző, kissé domborított felületú köveket.
Bi.án pfofesszor szerint a bővitést az e8yik le8nagyobb, de
legtöbbszór nagyon fossz szinben feltüntetett izraeli király,
Áháb haltona végíe,aki omri fia és a rossz híIben álló
fóníciai herc€gnőírek, Izebelnek (Jezabel), a tiiroszi király
lán}ának a féfje voll.
Izlael kiíálysága omfi (i. e. 876-869) és fia, Aháb
(8ó+850) alatt ért€ el politikai jelentőségének és erejének
csúcspontját, bár ha a Biblia előitéletekkel teli sorait olvas-
suk róluk, aktor arra kellene gondolnunk, hogy e két király
Izraelt a legmélyebb romlásba taszitotta,
omri a hadsereg erős embeíe voltJ akit az uralom néhány
évi bizonytalansága után maga a hadseíeg kiáItott ki kirátlyá,
Rövid ulalkodása alatt szilárd kormányzatot hozott létre, és
stabilizálta az olszág hatáIait, sőt egyengette a Jeruzsálem-
mel való kapcsolatokat is, amikor lányát (vágy taláLn unoká-
ját), Atalját Júda kiíályához adta feleségül, Föniciával fon-
tos keleskedelmi szövetségre lépett, ámelyet pecsételt
meg, hogy fiának, Áhábnak megszerezte Ízebel ^zzal
kezét. UIal-
ma csa}rrem az egyesült királyság szép napjait idézte fe1.
omdt az a kitrintetés is érte, ho8y mind Izlael, mind Júda
kiláIyai közül ő a legelső, akit a környező államok egykori
okiratai név szerint is megemlitenek. Ennek közvetlen oka
aZ, hogy politikai fogásai révén€llenőúést szerzett a ,,Kirá-
lyi út" vonalán Joldánián át vezető karavánutak fölött. Ez
egyúttal á Holt-tengeítől keletle fekvő Moáb királyság le-
igázását is jelentette, és van is erre a tényre utaló töIténeti
adatunk, mégpedig Mésa, moábi király híres sztéléje,
A moábi sztéléegy nagy fekete bazalttömb, amelynek
felirata Mésának lzíael elleni háboíújáról számol be. Egy
Díbán (a Bibliában Díbón) nevú faluban l868-ban fedezte
fel F. A, Klein porosz misszioná us, A szinhely a Holt-
|67
tenger keleti partjána} középső részén, az Amon_folyótól
északra fekszik. A §ztélét később a falusiak ö§szetörték, de
a megmaradt töredékeket összegyűjtőtték) és a helyleállitott
sztéléma a párizsi Louvre-ban láüató. A felirat szövege 34
§orból áll (vagy állott), és i. e. 830 kóIül azért írták, hogy
megörökítsék Mésa kilálynak az iz.aeliek fölött áratott győ_
zelmét az országa §zabadságáért vívott háborúban: ,,omri,
Izrael királya hosszú időn át sanyargatta Moábot, . . Követ-
te őt fia és igy szólt: ,Hádd sanyaígatom Moábot!( Napiáim-
ban mondta . . . De diadalt láttám vete és háZával szemben,
é§ IzIaeI elpusztult öIök pusztulással."r
omri €sat uralkodásának legutolsó évébenszánta eI ma-
8át legnagyobb szabású tefvének vógreha'tá§ara: sikemtől
l0 kilomét€rre északnyugatra, egy sómrónnak (a későbbi
szamaíia) nevezett helyen új fóváIost építtetettmagának,
A hely, amit két talentumnyi ezü§téft vásárolt meg (l. Kfu,
16:24), eey feltűnően kiemetkedő, könnyen védhető, az szfinxet ábrázoló elefántcsonr fa-
egé:z környék fölött uralkodó domb voll. A tetejen omri. Ia8áS_ a szamariai kilályi palorá-
majd utána fia. Ahab. nag}szerü palotarendszert épittereí) bolI Aháb kiráIy,,elefántcsont há-
és gondosan fa.agott kőtómbökből emelt faual vette kóIül.
A lejiebb, a domb lejtőin levő kúlső váíost szintén eíős
védművek övezték. IzIaeI új fővarosa fokozatosan kölcsön-
adta §aját nevét az egész környező vidéknek, amel},nek latói
lassacskán §zamaritánusokként váltak általáno§an ismertté.
Szamariában már kér alkaloínmaI i5 folylak régé(zeü á.a-
rások, iegutóbb az l9]0-as években, Erdemes telkeresni a
mély benyomást keltó lelőhelyetJ ahol a római uralom ideié-
ből származó hatalína§ épúletek, köztúk egy oszlopcsafno-
kos templom és egy lemek amfiteátrum keriiltek napfénvle.
Az a hely azonban, ahol a régészekfelfedezték az izraeli
királyi palota jó állapotban levő maíadványait, a domb leg-
tetején van, ahol szinte úgy étzi, az ember, minüa maga
ÁMb király és dölyfös fetesége, Ízebel is jelen voLna.
'
A bibliai szerzók kegyetlen szigorúsággal emleg§rik Áiá-
bol és lzebelt, olyannyira, hogy rrragának Ahábna}, a nevér
is alig idézit, Ízebel neve pedig a szemérmetlen kicsapon_
gással vált egyértelművé. Jeruzsálem lakói azért gyűlölt&,
mert szülővárosából, Türoszból magával hozta a föníciaiak
istenének, BaáInak a tiszteletét, férjérepedig azéítharagud-
tak, mert ezt megengedte ÍzebeLnek. Jóilehet a nagy §ah-
mon nerncsak megen8edte szépszámú külföldi feleségejnekJ
hogy saját pogány vallásukat gyatofolják, hanem még biz-
Lana is Óket eríe, salamonnak mégis minden letrét hel}esel-
ték, hi<zen ő maga volt Jeruz5álem, Áháb és Í7ebel büne
viszont szeíencsétlmségiikreaz volt, hogy ők csak az északi
királyságot, lzÉelt képviselték.

* Chre.rcnalhia, 2a5. o. Hatln Irlván lordlrása.

168

Farágott el€fántcsont lap Szama-
iiából: egyiptomi §titusú, de föní-
ciai eredetű müika Anáb pálotá-
jából
Ízebel mindig úgy állt előttem, mint a bibüai elbeszélé§ek
l€visszataszitóbb, egybea legelbűvölőbb egyéDiségeinek
egyike, Delile_ es Lady Mecbeth-sz€rí c§elszövó. Ha azon-
ban az ember azokon az ósi folyoókon sétát, ahol egykor
lzebel is lépkedett, sokkal könnyebb tóbb rokonszenvet
erezni hánta. rMá már inkább gyónyörfuek es királyn6inek
ütom őt, aki,Ólháb kiTály kissé vidékies udvalába eleganciát,
§tilust és finomságot vitt. Mindezt a Biblie abbaí, sz egyéb-
ként egyetlennek €ított alkotásban §Dmmáza, amel}.nek
létrehozá§át vonakodva bár, de Áháb érdemének tártig: a
szamariai ,,elefántcsont palota" épité§ében(l. Kií, 22|39).
KoIábba[ ezt a szinte véletlerrnek tűnő adatot egyszeTűen
mesei elemnek tartottáLk, hiszen a valóságban senki seín épít
palolát eleránlcsontból. Amikor azonban Áháb egykori pa-
lotáiának helyén az ásatások soíán százával kezdtek előke!ü-
ni faragoí. eldánlcsonl lapok darabjai, azonnal világossá
vált, hogy Aháb ..elefánlc§ont palo!áia" nem csupán a kép-
zelet szüleménye volt.
A szamariai elefántcsontok stilusukra nézve fötriciaiak, ez
pedig további bizonyiték arra a föníciai kapcsolatía, amelyet
salamon és omri oly kitartóan ápoltak, továbbá Áháb udva-
rának növekvő gazdagságáía. A lapok fálak és bútoiok bera-
kásos díszeikéntszolgáltak, é§ feilett mesterségbeli tudásról
tanúskodnak. Diszitőmoti\,,umaik más kulturátra i§ jellem-
zők és vá!lozaIosak: szépen kidolgozott növényi ornamenti-
ka, egyiptomi istenek és állatok alakjai, kerubok, szfinxek,
emberek figufái. Talán a legéIdekesebb közöttiik ,,az ablak-
ban álló nő" áblázolása, hiszen óhatatlánul az Ízebelre váró
ke8yetlen végzetet juttatja esziinkbe.
A másutt folytatort úiabb ásarások azl is felderitettek,
hogy Aiáb tevékenysége nem koflátozódon csupán palolá-
jának ékesitésére.hanem Salamonnal egyen rangú nagy épit-
kező volt. Fő alkotásai közé számíthatjuk Salamon két úgy-
nevezett ,,kocsi városá!írak", Hacórnak és Megiddónak úiiá-
épité§étés előddel váló megerósítését,
Megiddónak, ennek az ősi, a Jezreel-sikság fölött uíalko-
dó városnak a nevét órzi a későbbi Armaggedon elrrevezés.
A Jelenések könyvének János apo§tol révületében megjelenő
szömyű látomásában az utolsó itélet naprán sorra keiüő
végső csatát ügyani§ €gy olyan helyen fogják megvivni,
,,amelyet héberül Haímagedónnak hívnak". (Jel. 16:16)
Harmagedón vagy Armageddon pedig héberül ,,Megiddó
dombiát" ielenti, Megiddót mindmáig Pálesztina tegfonto-
sabb régészetilelőhelyének tartiák, és az a tény, hogy János
apo§tol látomása is ehhez a saiátságos névhez kapcsolódik,
azt mutatjal hogy a hely, miot végzetes c§aták szinhelye, a
történelem §oráLrr mindig nagy jelentőségú volt. A 15. §zá_
zadban III. Thotmesz láraó itt verte §zét a hiikszósz uralko-
dók szövetségének seregeitJ és erról a íánk maradt egyik
169
 wr:x:: "

leg.égibb hadtörténeti dokumentumban részletes beszámo_ Megiddó ré8i váro§ának mode ie_
lóval is íendelkezünk (lásd a 3. feiezetben). Az előtérben kózépen 3 fókapu_
I. sesonk fáIaó 918-ban ismét lelombolta a válost. Ké_ A hosszú, keskeny tömbók az
sőbb Áháb úira megerő§itette, amikor a salamoni kazamata úgynevezelt'salamon-fél€ i§táI-
falakat erős, tömöI falakkal váltottá fel, a fellegvárat és a lók". Jobbía fönt láüató az Áiáb
tóbbi l€rombolt középületet pedig helyreállíttatta. Hosszú király mérnök€i által létrehozoE
vizvezetékrendszer na8y aknáia
§zámyakból álló három nagy épülettömböt is emeltetett,
amelyeket ,,salamon istállói" néven jól ismeriink, Mind-
egyik azorros telv alapján épült: a hosszú központi folyosót
mindkét oldalán a tetőzetet tartó oszlopok két-kétpárhuza-
mos sora kisériJ az oszlopok közeit pedig mészkőből fara_
gottJ jászolnak látszó medencék foglatják el, Az oszlopok
egyike-másika át van fúrva, nyilvánvalóan valamilyen kótél
számára. Ha ezek az épűletek valóban istállók voltakJ akko.
492 állat fért el bennúk, Azt a íégészetirétegetJ amelyben
ezeket a kúlönös épületeket találták, kezdetben salamon
koráIa datálták, és feltételezték,hogy a harci szekerekbe
fogott lovak számára épitették őket, amelveket a Biblia sze-
rint a király nagy számban taltott. Malamat plofesszor me-
giddói ellenőíző ásatásai óta viszont máI Áháb kolám kelte-
zik az épületeket, ,,salamon istállóinak" jóI hángzó neve
azonban írakacstrl taltia magát, és a lelőhelyen végigvezető
turistaút feliratai is igy utaLoak a romokla, Pedig kéTdéses,
hogy valóban istállóul szolgáltak-e. Néhány kutató szerint

t70

Megiddó| a térképrészleta Viá
Maiis mellett fekvő város st!áté-
giai j€lentóségét mutatja
az a valószinúbb, hogy szokványos ÉktáIépiitetekvoltátr,
báí dr, Jadin hátározottan tagadja ezt.
Aháb mémökeinek és épitómestereinek a lepeglepőbb
alkotása azonban a tell nyugáii oldalán létesitett nagy és
bonyolult vizvezeték-Imdszel volt, A váíos v;e[átá§át a
falakon kivül a lejtó lábánál eredő forrás bizto§í@rta, ez
azonban ostromok idején nagyon sebeáetónek bizonyulba_
tott. A kéIdéstehát az volt, hogyan lehetne biztonságo§an
bevezetni a vizet magába a városba. Ezt Áháb mérnökei úgy
oldották meg, hogy kózvetlenül a városfal belső oldalánál
fúggőlege§ aknát ástak a forrás 25 métel mélységben találha-
tó szintiéig, Az akna felső része a korábbi települési rétegek
láza maradványain vezetett keresztiil, ezért kővel buíkoltá},
alsó részétviszont a sziklába vájták. A leiáratot az skna
oldalába vésett lépcsőkkel oldoiták meg. Az atna fenekéről
körülbelül70 méter hosszú és 3 méteímagas vízszintes alag_
út vezetett a válosfalak alatt átháladva magfioz a viznyető
helyhez, a forráshoz. Az alagutat a két végéről megindulva
egyszefie fúrtákl é§ a két járat találkozá§ánál csak körúlbelül
1 métefes kiigazitásla volt §zükség, hogy az alagút két része
ös§zefusson. Tekintettel arra, hogy pontosságot biztositó
műszerekkel nem fendelkeztek, ezt ielentő§ mérnöki telje-
sitínénynekkell tartanunk,
A forrás maga nem volt tulságosan bővizú, Kolábban már
a kanaániak is nemzedékeken át használtákJ és ennek so.án
a tell oldalában a forrás körül egy mestenéges barlang mé-
lyúlt és szélesedett ki. Bejáratárá őrszem vigyázhatott, aki
Sesonk seregének támádásakor is bizonyosan szolgálatban
volt,mert a válos i. e.918-ía keitezhető kirablásának megfe-
lelő hulladékréteg alatt, közvetlenül a bejárat belső részén
egy férfi égésnyomokat mutató csontváza keúlt elŐ. Felte-
herően a vizellárás sebezhetóségét ismene fel Áháb. és szán_
ta el magát a hatalmas terv végrehaitására. Amikoí az akna
és az alagút építését befejezték, az üreg régi beiáratát olyan
vastag sziklafallal zárták le, hogy oda kivűIíől soha többé
senki sem tudott bejutni.
Megiddói vizellátási rendszerének befejezése után Áháb
Hacórra forditotta figyelmét, és hozzá hasonlóan cselekedett
dr, Jadín i§. Megiddói ásátásai, amelyek §orán Áháb épitke-
zéseinek rétegeit sikerre] azonosítottal meggyőzték őt arlól,
hogy az uralkodó aligha hagyott egy stlatégiailag olyan fon-
to§ várost, mint Hacór, biztos vízellátás nélkiil, lgy tehát
ki§§é kételkedő munkatarsaival együtt 1968-ban úiból kuta-
tásokat kezdett Hacórbán. A felszinen semmiféle jel nem
mutattal hol áshattak annak idején egy nagy víznyelő áknát,
hiszen azt azóta teliesen m€gtöItötte a hulladék, sőt még
föléje is keíülhettek rétegek, végúlazonban kitartó tüIelJne
és ösztönös megérzésehozzásegítették ahhoz, hogy m€gía-
lálja, amire számitott. Kiderült, hogy a megiddóüoz hason-
r7l
ló bonyolult mérnöki munta folyt HacóIban i§. Ha a mai
látogató leereszkedik a tell felszine alatt mélyen levő vízfoí-
íáshoz, csak bámulattal adózhat Áháb mérnökeinek megle-
pő szakéíelrneés leleménye§§ége előtt.
A Biblia nem tesz emlitést e két nagy tecbnikai bmvúrról.
Figyelme csatnem kizárólag az udvar idegen kúltuszai és a
Jahve-vallással való szakilása könil íorgo! l, kúlönö§en pedig
Tzebel személyére és a \zamaíiai Baál-templomban folyla-
tott Baál_kültuszra irányult. James Pritchard rámutat arra,
hogy az egész Bibliát a vallásos központnak számitó Jeruzsá-
lemben állitották össze. Szama a vetél}társ volt a kultusz-
ban, Júda prófétái és papiai számáIa pedig Jeruzsálem volt b
a hébeíek egyetlen törvényes szentélyének a helye. #
Áháb és Ízebel uralkodásának vége felé a liberális vallási
politikáiuk elleni tiitakozás a bibtiai hagyomány szerint lllés i,
(Elija) píóféta nyugtalanitó és rejtelrnes alakiában öltött E
te§tet. A magám részéről mindig azt 8ondoltam, hogy á
szó kissé féIrevezető e szónokló bölcsek saiátos
"próféta"
csoportjának a jelölésére. A korai plóféták ugyanis nem
előre néztek, és nem a jövendőt iósolták, hanem a múltat
vizsgálva gyakoroltak megsemmi§ítő k ti}át, Izlael fiainak
kezdetleges sivatagi öntudatát képviselve. Gyákran csopor-
tosan kivonultak, és énekléssel meg táncolással elért, néha
alkohollal é§ kábitószerekkel is előmozditott révúletükben
hallatták reitett értelmű nyilatkozataitat. sok ember egysze-
Iűen eszeveszettírek ta.totta őket. Ezek a píóféták raga§z-
kodtak ahhoz, hogy Jahve szolgálatában álló kőzvetitóknek
tekintsék őketJ és Jahve mindenekfölötti akaIatát az állam és
a táísadalom ió kormányzása zálogának nyilvánitották.
Szenvedélyes Jahve-hidjk, a rnind a kiráIyokkal, mind a
közemberekkel szembeni indulatos kritikájuk a fégi vallás
bűneibe való vi§szaesés legelső jeleire - nem alÍlyira prófé-
táknak, mint inkább papi varáz§lóknat mutatja őket.
A sivatagból kecskeszőr ingben és bőr ágyékkötőben visz-
szatéíő Illés úgy áll előttiink, mint aki állandóan ébren
tartotta a kilály_és az udvaí lelkiismeretét. Engesztelhetetlen
ellensége volt Izebeloek és áz ő fiiniciai vallásának. Egy
nevezetes e§et alkalmával Ízebel udvaíának Összes pogányJ
Baál-papiát nagy tanúságtételre, mágikus vetélkedésrehivta
ki a Karmel-hegyre, annak bizonyitásáía, hogy nem Baál,
hanem Jahve az igazi i§ten. Baál vesztettJ mert a fel§zólitásra
nem tudott mágikus erővel tiizet gyúitani. Jahve viszont
pontosan teliesítette a kérést.Illés e e összefogatta és meg-
ölette Baál prófétáit (1. Kií. l8).
Aháb i. e, 850-ben csatában ve§ztette életétlés nem§okám
meghalt Illés is, Ó azonban nem a szokásos módon halt meg,
hanem egész pályafutásához illő befejezésként,felhőben
tíint el, vagy mint a Biblia mondja, tiizes szekéIen folgószél
vitte fel az égbe (2. Kir. 2), Ízebel elleni gyúlöletét azonban

l72

Az ,,áblákbaD álIó Dő" a föniciai
elefántc§o[t fálagványok kedvelt
motivuma. Romantikus §zemmel
nézve kapcsolatba hozható Ízebel
hátáával
továbbadta tanítYányáDek es _köveóenet, Eriz,eusDák Gli-
sának). Ezután röYid ideig Aháb ket 6á kóvette egj,mást
Izrael tíónján, d€ az igázi batalom a Mnerb€o áüó ányaki-
ráhTő. lzebel kezében volt.
A 842, esztend6ben az Ízebel elleni vallási eltenzi* keto-
nai összee§küvést Tobbantott ki. Elüeu§ (Eli§a) ú4íetet
küldött a seleg parancsnokának, e félelmetes kocsilrArco§
hírébenálló Jehúnak, é§ Jahve nevében kiráyDak nyilváDí-
totta.,Ez egyben egy palotaforradalom és a bibliai történe_
tekben páratlan kegyetlenségú tisztogatás kezdetét relentet-
te, Jéhúszélsebesen Jezrcelbe ment, ahol Ízebel tartózko-
dott fiának, Izrael kiíáIyánat, Jorámnak és Jorám ünokate§t-
vérenek, Júda királyának, Ahazjának a társaságában, Ami-
kor a két kilály kiiött a városból, hogy tárgyalá§okat folytas-
soD, mindkettőiúket lenyilazták,
Ízebel fent, a lakosztályában váHkozott. Büszkérr és kihi-
vóan még kifestette szemét, föléke§ítette fe;ét. Milyen igaz-
§ágtalan, hogy a köznyelv erról a }ralál torkábán taíúsított
méltóságleljes magataításról szinle megvetéssel beszél, gú-
nyolva a ..kife\tett lzebelt". Amikor Jéhúmár közeleden
harci szekerén, Ízebel az ablakhoz ment; ez a jelenet felidézi
a királyné szamadai palotáját egykor díszítő elefántcsont
lapok ábrázolását. Jéhúparancsot adótt a kiséretében levó
eunüchoknak, hogy dobjá,k ki az ablakon. Azok végre i§
,haitottá]< a párancsot, s Izebel testét a lovak széttaposták
(2. Kir. l0).
Ez azonbai csak a kezdet volt, Az egész izíaeli kiíályi
családot és udvart kiirtották, hogy írúagirrksem maradt,
összesen mintegy hetven főt. Ezután Jehú §zamariába, a
fővárosba hajtott, Azzal az üúggyel, hogy nagyszabású ál-
dozatot mutat be, BáI íőpapjait és híveit az isten templomá-
ba hivta. ÁIdozatra sor is kerúlt, de nem olyanra, mint
amilymre a meghivottak számítottak. Amikor már mind-
nyáiall egyútt voltak, mind egy szálig lemészáloltatta őket,
Baál templomát pedig földig romboltana: ,,Így Jehu kiirtot-
ta Baalt lzlaelból , . ." (2. Kir. t0:28).
Jéhútrónbitorlásával a hanyatl᧠veszélyekkel teíhes fél
évszázada köszöntött lzraelre. A déIi Júda király§ágban ez
szintén a gyenge és ingatag kormányzás időszaka volt. Az
i. e. 8. §zázadban azonban mindkét király§ág hatalrna és
gazdagsága jelentő§en újiáéledt két nagyon is uíalkodásra
temrett és hosszú életű király, mégpedig az Izraelbm of-
szágló II. Jerobeám (78G746) é§ a júdai Uzzíja (7a3-742)
alatt. A két állam bekében éIt egFnással, egy ideig külső
ell€íség sem nyugtalanitotta őket, a keíeskedelem pedig
viíágzott.
A gazdasági nóvekedésnek és erősódésnek ezt az időszakát
jól szemléltetit azok az újabb ásatások, amelyeket a ieruzsá-
lemi Héber Egy€tem professzoía, Náhmán Avigad magában
|73
Jeruzsálemben végzett. 1968 óta folytatia kutatásait a Jeíu_
zsálem óvárosának nevezett zsidó riegyedbm, a Templom-
hegyre néző nyugati magaslatokon. Ennek a negyednek
nagy részétlerombolták az 1948, évi füg8etlenségi háború-
bán, amikor pedig a váfo§t megosztották, a joldániai hatósá_
gok alig végezlek helyreállitó munkákat, Így. amüor az
1967. évi hatnapos háború eredményeképpena két részt
ismét egyesitefték, a koiábban sűrűí lakottzsidó negyedben
a helyleáIlitási munkák a közelmúltban keletkezett romok
eltakarításával kezdódtek. A régészek ek}or juthattak hozzá
Iegelőszöí a városnak ahioz a részéhez, amelyről már oly sok
audoíIányos vita fol!,t, A kérdé§ a követtező volt: mitor
kezdett kinőni Jeruzsálem a Templom-hegyen és az ofel-
domb gerincén Dávid és salamon által alapított város szúk
kereteiből?
Nem olyan területről van szój ámely valaha is látványos
régészetirolnmező leszJ meít mindenfelé úi épüetek emel-
kednek. A íógészeknek állandóán ide-oda kell uglákriuk,
hiszen egész évben a földmunkagépek előn dolgoznak, és az
új épületek emelése előtt néha olya§mit is feltámak és doku-
mentációba vesznekJ amiről késóbb kiderül, hogy csat bom_
batölcsér volt. Eíőfeszitéseiket alig-a]ig mutatia valami, ki-
véve azokat az egyre gyarapodó gondos dokumentációkat,
amelyek a mélyebben fekvő települési rétegeklől készü]nek,
bár a legjelentősebb maíadványok egy része valószinúleg
mégis beleépúIaz új létesítményekalapozásába.
AZ l9óO-as években Jeruzsálemben végzett, ma máI alap-
vetőnek §zámitó feltáIásai soíán (lásd a ?. feiezetben) Kath_
leen Kenyon néhány próbaásatást fol}.tatott a nyugati má-
gaslaton, ahol éppen hozzaférhető helyeket talá]t. Ebből a
néhány kis méretúkutatóárokból azonbán nem került ető
§emmiféle bizonyíték áz i. e. l. században uralkodott Nagy
Helódest megelóző korszakok településeire, holott jól tud-
juk, hogyHeródes kolában a várost alaposan me8nagyobbi_
tották. A ki§ méIetúkutatóárkok azonbán félrevezetőek i§
lehetnek. Az izraeli kutatók §zerint a régészcsak a}kor lehet
biztos a dolgábanJ ha nagy területeket tár fel) és nem vélet-
lenszeúen kijelólt parcellákát. Arnikol Avigad professzor
nekiíogott, hogy egész épitésiteíületeket a sziklaalapokig
feltádon, hamarosan meg is találta annat a bizonyitékait,
hogy a mai zsidó negyed terúletén,a nyugati dombokon
valóban volt máI korábban is telepúlés,és annak kezdetei az
i, e. 8, századra nyúlnak yi§sza, Falak és padlók kiterjedt
maladványaiía bukkant, és gázdag vaskori kerámiaanyagot
gyúitötr. A máradványok között vannak olyan agyagszob_ JeruzsáIem koiai fálái: a képen a
hatatmas városfal alapiainak azo-
ro€skák is, amelyeket termékenység-szimbólumokrrak lehet kat a szögler€sen megtörő .észeit
tartanil külónösen azokat az oszlopszerű alakokat, amelyek láljuk, aínely€ket l970-ben larr fel
mellüket tartó nőket ábrázolrrat. Úgy látszik tehátJ hogy a Avi8ad professzor Jeruzsáleú zsi-
pogány kultusz és a pogány gondolkodásmód n€m csupán dó negyedében

l,t4
.,,.,/
(L:
Izraelben élt ebben a koNzakban, harrem Júdának is meg-
voltak a maga vis§zaesői.
A döítő felfedezés azonban csák 1970-ben történt, ami-
kor Avigad profes§zoT rábukkant €gy átlagosan 7 méíer
vastag és helyenként még ma is 3 méter magasságig álló, eíős
városfal alapjaira. 50 méter hossz9n tudta követni és feltárni.
A fal észak-déliirányú, nagyjából tehát párhuzamos a
Templom-hegy vonulátával, ínaid tovább kifelé nyugatnak
íordul. Az i. e. 8. század végére,Hizkiia király uralkodásá-
nak ideiéíelehet keltezni ( lásd a l0. fejezetet). Ávigad
prcfesszor mindezekből aüa kóveí*eztet, hogy a Templom-
hegy fölött, a n},rrgati dombotr már Uzziia üralkodása idejeír
kialákult egy település, Ez kezdetben nem volt falat]<al kö-
íülvéve, később azonba , az új városfalak épitésekormár
beleolvadt a város területébe. l975-ben Avigad profes§zor
úbukkant egy másik, jóval késóbbi falszakasTa, arnely ína-
gában foglalt még egy 7 méter magasságig álló védtomyot
Jerusálem az i. e. 8. §zázadba!_ r
is, ez pedig a 8. századi izraeli tipusú fal része volt egykoí,
szaggatott vonal azokat a feltétel€-
Az ásatás után mindkét döntő ieletrtő§égű falszakaszt újra z€tt varosfálál.jt mutátja, áDely§
betemették, hogy megőrizzék őket, valamikor azonban nyil- ket Avigad professzomat a kmi
vánvalóan a haidani zsidó negyedet bemutató védett város- fal e8yik szö8leténél tett felfeG
rész dárabiai lesznek, zé§e alapján jelöltek ki (a f€lfed€-
Ma még olálgatás és vita tárgya, hogy a Hizkija falával zés helyét vastag fekete vonal mí-
(nevezziik igy!) körülzárt teriilet milyen nagy volt. Bár:[Ii- tátia)
lyen eredrnén}a hoznak is ezzel kapcsolatban a iövő ásatásai,
legalább annyi máris kiderüt, hogy a megosztott kiúlyság
korszakának (i. e, 920-586) Jeruzsáleme seiDmiképpen sem
egy zsebkendő nagyságú terüIetet elfoglalÓ falu volt, ÍIint
koíábban feltételezték, hanem ióval nagyobb.
A korszak Jeruzsálemében zajló élet - vagy inkább a ha_
lál - tiikíe az aíablatta szilván falubanJ a Kidrón-völgy
keleti falának szitláin feltártJ egyedúlállóan nagy temető.
A falucska házai oly súrűn állanak eg}.írás mellett, mint a
tengeri madalak fészkei a madártelepeken, az utca sziklafa-
lak között vezet fólfelé, és aZ összezsúfolódó házak közötl
nyilrrat a sziklába vágott, szépen kiképzett sírkamrák. Be|á-
rataik a függőleges kőfalba vannak vésve. A falusiak a kam-
rák egyi}ét-másikát l1iLz-zá,,lagy tárolóhelyiséggé alakitot-
ták át.
A kelesáény§ég kutatói természetesen mindig is nagy
érdeklődést tanusitottat a jeruz§álemi sziklasiíok iránt, hi- Jeruzsflem Óvárosa: egyes hábo-
szen az egész város telúleténállandóan kutattak Jézus sirja ru pusztitotta ré§zeken az izr9ff,
után (sőt néha máT úgy véltékJhogy a legkülönbözóbb he_ !é8e§zeknek lehetőségii} nyitt e-
lyeken meg is találtá}). A szilváni temető kutatása azonbán ra, hogy az új épitkezésekelfu
nem tévesztendő őssze ezzel a kegyes vállalkozással. Dávid mentóá§atásokat végezzenek
ofel-dombi városával, a bibliai Jeruzsálem magiával ponto- Egy vaskori §i, Jefuzsálemb€!_
san szemben fekszikl és ez a megkülönböztetett fekvése al- Az üreg belsejében látható az l
kalmas volt arra, hogy a királyság kolai időszakába[ a kőpaal}a, eely.e a holttestet fe*-
zsálemi előkelők temetkezőhelyéül szolgáljon.
'eru_
176
,,A fáraó l€anyangi sírjá": magá- Ezeknek a sííoknak az egyik legjobb szakértője a tel-avivi
nyos5n álló vaskori §ilépitínénv egyetem RégészetiIntézetében dolgozó Gav él Barkai, ati
Jeruzsaten Szilván negyedében, mindvégig részt vett az ósszes ieruzsálemi vaskori temetke_
A piramist, amely eredetile8 a te zés nagy hoíderejű feltárásaiban, Erről ilott tánulmányai-
tején volt, ehávotitották nak eredményeit felhasználvaj manapság a kutatók már sok-
kal pontosabban rudjál keltezni a szilváíi sirokatJ és iól el
tudját helyezni őket Jeruzsálem töIténetének keí€tében.
A kilenc legrégibb - és nem miíd befejezett sírkamra a
királyi udvarban jelentkező külföldi hatás időszakára utal, és
Barkai Atalia királynénat, omri lányrinak (vagy unokáiá-
na}), Jo.áLrn király (849+42) feteségének jeruzsálemi jelen-
létévelhozza kapcsolatba őket. sógornőiéhez (vagy anyjá-
hoz), Ízebelhez hasonlóan Atálja is Baál-hivő volt, és kultu-
szát ismét meghonosítotra Jefuzsálemben. Férie haláIa uiin
egy darabig ő bitorolta á trónt, de a bibliai elbeszélés szedüt
eppolyan valláso\ riltakozá*t valtoll ki, minI amilyel i7ebel
IzlaelbenJ s emiatt halállal búnhődött (2, Kií, l 1:16), Abból
a ténybői kiindulva, hogy ilyen tipusú sirok csa} rövid ideig
Részlet Ninive hatalmas falaibólJ
készüItek, sőt olykor befeiezetlenek is maladták, továbbá
egy helyreállitott kapuval. A kör-
befuró fat ered€tiieg 12 kilométer idegen iellegűek is, Baíkai biztosra veszi, hogy Atalja föni-
ciái származású udvari embelei és balátai számáTa épitették
őket,
Szin_ahhé-€riba ninivei fóváro§á- A falu északi végéütalálható két hiIes emléket hagyomá-
n31< régi falai helyreállítás közben nyosan a ,,fáraó leánya sídának" és a ,,királyi szolga sirjá-

1,77
 :,]

nak" nevezik, Az előbbi a legépebb állapotban megmaradt Jeíuzsálem szilván nevű falujá-
sír. Annat idején, amikoí a sirkamáIa úregét elkészitették, nak főutcája: 9 bal oidáli fal aljáD
levésték akórnyező sziklafalat egészen addig, mig egy szaba- €gy újabban lelfedczeft sirüre8
don álló, egy tömbbőI falagott épitménynem jött létre. bejárata }átszik, ,,A kirá]yi szol8a
Belül a mennyezetet olyanla faragták, mintha rryeregtető sirja" a lépcső mö8ötr nyílik
fedné, E7 utobbi az egvipromi épités7et bizonyo: cajat\agaF
raemlókezt€t. Az épitmény tetején eredetileg egy gúla átlott,
és irrnen származik az elnevezéS is, A bejárata f€Iett bevésett
feliratot a kelesztény időkben remeték távolitották ei, a}ik
rettegt€k a,,mágikus" feliratoktól.
A ,,királyi szolga sirja" Szilván főutcájáról nvilik. A beiá-
rata fölött archaikus hébel ilással vésett felirat voltt amelver
a kó\.-l e8yútt kiemellek. é\ egy e\ szazJddal ezelótt a Briri.h
Museumbá száIlitottak. Afelilatot csak néhánv éwel ezelőtt
feitelle meg Avigad prole.-7or| ..Ez Ia .irhelye] ,,, -jahu-

]78

Uzziia ki!ály siítáblája feliíattat
nakj aki a ház fiilött van. Nincs benne sem ezúst, sem á,ra,ny,
csat [a csontiai] és vele együtt rabszolga ágya§áDak csontiai_
Attozott legyen, ati felnyitia e siít!" A sir b€lseiéb€n a
halottákat lapos kőkopoísóba fektették, feiük kőPadkán
nFrgodott, felettúk polc volt a sírmellékletek szÁmáía. Az
archaikus irású felirat, és a kilályi méltóságía utaló kjfejeze§:
,,Aki sírhelyet vágatott magának a magasban" (1z.22i16, ez
eredetiben tulajdonkéPpen a ház ölótt van"), a júdai
monaíchia 8. századi időszakának"áki f€lel meg, és leginkább
Uzziia király ideiére keltezhető, amikoI Júda az átlagosnál
gazdagabb volt, és több nemzetközi kapcsolattal rendelke-
zett, mint más korszakokban.
Júda i, e. 8. századi újjászúletésénekegyik legújabb bizo-
nyítékáta Szinai-sivatag északi részén,egy Kuntilet Adzs-
rud nevű helyen, a Kádés-barnéától mintegy 50 kilométefie
délre lalálható régi íomban fedezték fel. A.maradványok a
Kádés-baméábó] az Akabai-őböl mellelti Elatba vezető fó
karavánútra néző alacsony dombon vannak, ott, ahol az
útból egy elágazás indul rtyugatra a sivatagon keresztül Gá-
zába. A domb aljában található néhány foííás miatt a domb
az utazók számára önként kínálkozott megállóhelykéft.
A tel-avivi egyetemen dolgozó dr. Zeév Mesel 1975/1976
telén és tava§zán feltárta a íomokat, Egy§zerű, téglalap alakú
építményrebukkant, hossza 25J széles§ége 15 méter, közé-
pen nyitott udvarralJ kívülről a két hosszanti fal mellé épitett
nagy raktárhelyiségekkel. Dr. Mesel először azt gondolta,
hogy a iúdaiak határerődi§nénye volt, ma máí azonban úgy
véli, hogy egy sajáto§ jellegú, fontos vallási szerepetis betöl-
tő kalavánállomás állott itt. A maradványok között falfest-
mények darabjait is megtalálta, de ennél sokkal fontosabbak
a szép számban előke.üt, részben edénydarabokla, részben
vakolatíaj nagy táíolóedényekre vagy kőedényekre lótt fo-
gadalrni feliíatok, Miírdmáig e feliratoknak csak e8y részét
feitették meg és tették kőzzé, az előzetes kózlemények sze-
nt azonban nemcsak héber, hanem föníciai nyelven irottak
is vannak közöttiiLk. Tartalínukra nézve különböző istenek,
Jaltve mellett Baál és az e8yiptomi Bész segitségétkérik.
Úgy látszik, hogy az épület olyasmi Volt, mint egy mai út
menti kápolna, csak több vallás követői is igénybe vették.
A kerámialeletekből és egyéb adatokból Mesel az épületet
feltételesen az i. e, 8. század első felének egy rövid időszaká-
ra keltezi. Ez a datálás rendkívül érdekes, mert a Biblia
éppen Uzzija királyról mondia (akit má§képpen Azarjrinat
i§ neveznek' hogy ,,ő volt az, aki Elatot kiépitette és újía
Judához csatolta.,," (2. Kir. 14:22). Ez csakis Eción-
Geber valamelye§ újíamegeróditéséíe és a fiiniciai kapcso-
látnak, az Elatból Júdán és lzraeten keresztül Türoszba
vezetó salamoni kereskedelmi útítak az úibóli megnyitására
vonatl<oáat. Ezt az értelmezést feltétlenül alátáma§ztját a
179
lelőhelyen talált, Júdából, lzíaelból és Föniciából származó
fefuatok. Az is világo§ azonban, hogy az újiáélesztett föniciai
kapcsolat nerrr sokág meradt műtödésben.
Magát Uzziia királ}t a Biblia szerint uíalkodása vége felé,
750 körúl lepra támadta meg) e§ élete utolsó részéta városon
kívül, egy magányosan átló épülüben kellett eltőltenie, Áz
Olajfák hegyen levő oro§z szertartású templomban koráb-
ban egy olyan feliraro§ kőtáblát találtak, amely ma az |zrael
Múzeumbao van, A felirat a köve*ezóképp; szól: ,,Ide
hozatták Uzziiának, Júda ki.ályának csontiai. Ne nyisd fel!''
II. Jerobeáú és Uzziia, e két Bralkodásra te.mett kiIály
alstt lzrael és Júda bekességben éltek eg},más mellett, és
egészm az i. e. 8. század közepéig üágzottak. De bármeny-
nyire életeróssé és gazdaggá Máltak is, kiilön_h]lön tulságo-
§arr kicsinyek voltak abhoz, hogy ieletró§ebb hateldri poz!
cióhoz jussanak. csupán egy nagyhátalom felemelkedése
kellett ahhoz, hogy mindvégig meglevő sebeáetős€iik és
kiilönállásuk miatt kiszolgáltstottá válianak, és pontosan ez
következett be. Az i. e. 8. század közepén iött létre ez a
nagyhatalom, és néhátry éven belül megszűnt az e hatalmi
vákuum, amely Júda es Izrael számára addig lehetővé tette
a fennmafadást. Izrael királysága óvidesen Erindőr6kre el
fog ónni a töíénelem szinpadáról, Júda váro§eit pedig a
Közép_Kelet története legvadabb és legkegyetlenebb hódi-
!óil az asszirok döntik romba.
10. Farkas az akolban

elpu§ztult. Maradványainak seími nyoma. Még

"Ninive
c§ak azt sem tudia megmondani senki sem, hol is állott
valaha." Ezekkel a szavakkal írta meg közel kétezeíéwel
ezelőtt a római birodalomba[ utazóJ a sziriai szarnoszatából
szárrnezó Lukianosz egy hajdani birodalom sirfeliíatát.
szin-ahhé-eribának (közismertebb nevén Szanhéribnek), a
szönyűségesrrekNinivéje, ahonnan, By.on emlékezetes ki-
fejezése szerint, ,,mint farkas a nyájra" zúdult le JúdáÉ- ez
a Niíive és az asszií birodalom minden hatalma, amely
egykor lettegésbetr tartotta az egész K6zép-Keletei, egyszer
s mindenkoíía elenyészen, Úgy Étszik,hogy beteliesedett
Náhum próféta ujjongó beszédének jó§lata: ,,rNinive! Mi-
csoda pusztulás!{ Ugyan ki fog megszálrri? Hol keressiink
neked vigasztalókat)" (Náh. 3:7)
Maid eljött a 19, századközepe, amiko. egyetlen nagysze-
rű évtized alatt sir Austen Henry Layard, Paul Emile Botta
és más angol meg francia kutatók Eszak-Irakban három
asszir város ősi rommezőit is felfedezték, Niüivét, Horszá-
bádot és Nimrúdol, s beiniik számos emlékétannak a kato-
nai aízenálnak, amely a TigristőI a Nílusig minden ellenál-
lást szétzúzott, Az asszií (vagy ahogy a történé§zek nevezik,
újasszír)birodalmat minden döbbenetes eíerévelegyütt
napvilágra hoztá a régészet,
Ezek és a későbbi felfedezések sokat tettek azért, hogy
megvilágitsák, sőt ki§sé kedvezőbbre fessék arról a félelme-
tes, biíodalom-alkotó asszir népről alkotott képet, amely
legelőször volt képes uralma alá hajtáni az egész ,,Termé-
keny Félholdat" MezopotámiátóI Egyiptomig, Az a meg-
döbbentő hátás azonban, amely hadigépezetük miatt a Bib-
liában keletkezett, még ma is éI, hiszen az assziíok voltak
azok, akik Izrael királyságának i. e. 720 körül véget vetettek.
Az assziriológia jelentősége a könyviinkben ismertetett
kutatások számára abban van, hogy az említett nagyszelű
felfedezések eredményeképpen, Inint dL Jame§ Pritchard
kifeitette, legelőszöí sikeúlt olyan egykoíú és elfogu]atlan
töfténeti fofásanyagm szert tenni, amely közvetlenúl fényt
vet a Bibliában is elbeszélt eseményekre. Ezek a források
beszámolnak az Izlael sorsát eldöntő összecsapások soroza-

lal
 táírak a másik oldaláról is. A Ninivében és másutt feltáít NiDive íomm€zeiúek lá*ép€ e
feliratok legalább féltucat olyan palesztinai kiláyt is meg- ls4Ges években, Layaíd ottstsi
emlitenek. akiknek a nevét máí iól jsmeriük a BjbIiábólI lef ásatásaina} kezdetén
példáu! omrir. Ahábol. Jéhúl.Vannak adalok vi\zonl olyan
csatákía és hadifuatokra. amelyekről a Biblia nem Iesz emli-
tésl. osszes§égiikben nézve azonban a forrásokat, ha vála-
mely eseményt mindkét íoríás megemlit, akkol a két foírás
által adott kép jól egybevág, bár teímészetesm az asszirok
igyekeztek eltulozni 8yőze]rneiket és a kivasalt §arc nagy§á-
gát, mig a Biblia arra törekedett} hogy éppenséggelkisebb_
nek tiintesse fel azokat, Általánosságban azt móndhatiuk,
hogy Izrael fiainak korábban elszigetelt és kiváItságo§ként
feltiintetett története csa} aZ újasszírkoíszaktól kezdve he-
lyezhető telies biztonsággal a Közép_Kelet történetének
nagy Ös§zefüggéseibe.
Kúlön nyereségként az a§szíriológia adta a keziinkbe egy
izraeli kiíáIy első és mindrnág egyetlen po.tréiát, é§ egyúftal
az első művészi ábrázolását annak, milyen érzéstkelthetett
egy asszií látogatás fogadása.
Assziria szive mindig is c§ak a Tigris felső folyásának
mentén fekvő Assu g terjedő tatomány volt, mely e8y
meglepően rövid, alig l00 kilomételes sávot foglalt el Nini_
vétől (a mai Moszultól) délre As§urig. Ez utóbbi váIos volt
az ókori a§§zíf királyság első székhelye. Dombos vidék sar_
kantyú§zerűen kiszögellő nyúlványán állott a Tig s nyugati
panján. A domb enyhe kanyarra kényszeritette a folyót,
amelynek kéken megc§illanó vize poros homokdűíékközött
folF. A váIos az asszír panteon fői§tmeJ Assur után kapta
a nevét, és ugyaícsak az istm után nevezték el az asszírokat
is. Bár a város máí az i. e. 3. évezledben, Sumer és Akkád
hatalmának korában megvolt, maga az elsó, óasszir biroda-
lom csak á 2. évezredben jött létre, amikor az egyik assuri
kilály Tövid idő alatt egész Észa}-Mezopotámia fölött meg-
szelezte a hata]ínat! és önmagát ,,a törvényes kiíály, az egész
világ kiíálya" címmel ruházta fel.
Assur azonbán stlatégiai szempontbóI ros§z helyen feküdt

1a2

IL Assur-nászir-apli, Assziria ki-
IaI)a (balra/ egy Nimrudból !ajo
r.Iiéfén ó v^ll ,7. ikl i7 jqr7irok
fővárosát Nimíúd-ba helyezte át
ahhoz, hogy főváros maradhasson, A sűrún lakott teíűletek
déliperemén épült, és a földművelésle alkalrnas terúlet, még
ha öntözéssel nóvelték is, nagyon kevés volt, A város azon-
ban rendkivüli vallási jelentőség8el bi4, úgyhogy még akkor
is, amikor a hatabni központ északabbra került, AsszíIia
királyai kötele§ségijinek érezték,hogy Assur templomait
újiáépitsékés szépitsék, Manapság _ egy német expedició
áItal századrDk eiső éveiben végzett feltárások után , még
mindig lenyűgőző lelőhely, amely fólött az ősi, agyagtéglák-
bóI épitett zikkulat zömök tómbje uíalkodik.
Az asszirok hatalma új eróIe kapott az i. e, 14. századbary
az úgynevezett középasszfu korszakban, és egy időIe ismét
Asszilia ulalma alá került IIak egész észati része- Ez a
birodalom az arámiaknak nevezett nyugati sémi nomádok
beszivárgása vagy beözönlése kóvetkeztében hanyadott le,
amikor az arámiak az ország nagy Tészét megszáIlták, az
asszir városokat pedig elszigetelték egymástól, Az újonnan
jöttek egy nyugati sémi nyelvet, aZ alámit beszélték,ez váit
késóbb az újassziíbilodalom kózvetitő nvelvévé,amolyan
lingua ítancává, s mellesleg ez volt az a nyelv is, amelyet
Jéztrs beszélt,
Neglwen ér.wel azután, hogy Dávid és Salamon egyesült
királysága Izíael és Júda önálló királyságáim bomlott, i. e.
880 köfül döntő változások történtek Assziria solsában. Egy
tefterős és agressziv király, Il. Assur-nászir-apli a fővárost
Assurból áthelyezte az északabb.a fekvő Nimrúdba (neve a
Bibliábán Kalah, az asszirokDáI Ka]hu), amelynek a neve
nyilvánvalóan összefüggésben van Nimróddal, aki a Terem-
té§ könyve szelint ,,nagy v^dász volt az Úr etőtt" (l0:9),
továbbá Ninurta vagy Nimurta istennel, akit Assur-nászir-
apli új fővárosa védőistenéúlválásztott. Nimrúd mintegy
30 kilométerre déIre fekszik Moszultól, Amikor Layárd
1845_beü elkezdte ásatásait, a Tigris 3 kilométefle folyt a
váIostól nyugatra, de az ókorban közv€tlenül a falak mellett
hömpöIygött. A város kitűnő helyen állt, a kózelében jó
termóföldek terültek el, és sekély gázló vezetett át a Tig -
sen, amely lehetővé tette Ncmrúdnakl hogy egy fontos ke-
reskede]mi Dtat €l]enőriz7en
A város alapítása vészjósló idők kezdetét jelentette Izlael
57amárJ, A l0,.za7adbanazastzirokorszagaméga gyenge-
ség jeleit mu.atta, s Dávid és Salamon még úgy tudták
kormányozni saját kis birodalmukat, hogy viszonylag kevés-
sé zavaíták őket az egyiptomi és mezopotámiai nagyhatal_
mak, TI. Assul-nászi!-apli azonban véget vetetl errn€k a
helyzetnek, Uralkodása első öt évétfővárosának felépitése
vette igénybe, a kész várost tiznapos ünnepséggel avatta fel,
ameiyen 69 574 vendég volt jelen, Ezután csakhamar Felsó-
Mezopotámián keresztril selegével felvonult nyugat felé
egéSzen a Főldkózitengerig, ahol, mint felirataiban büsz-
183
kén hiídeti, ,,megmosta fegwereit a tengeíben". Az általa
állitása szerint lerombolt városállamokból származó zsák-
mánnyal é§ kincsekkel megíakodva tért vissza Nimrúdba,
Hőstetteit a palotája hivatalos helyiségeinek falait díszitő
nagyszelŰ dombormúvekkel é§ fenyegető teIemlményeket
ábrázoló hatalmas kőszobrckkxl örökitette meg, Ezek ma
Londonban, a British Museumban láthatók.
Hadráratai vadságukról és kegyetlenségiikről vottak hír-
hedtek. Az ostromlott városok falaira póznála akasztott vagy
karóba húzott foglyokat aggattat a védőknek szánt kegyetlen
figyelmeztetésként, fiatal férfiakat és lányokat pedig eleve-
nen megnyúztak. A viktoriánus Anglia, ameiy a fémtörténe_
tek szinte kóIos, küIönös igézetébm élt, a Layard által az
l850-es években felfedezett szenzációs múalkotásokon lát-
ható szőrnyűséges dolgokon megborzon8ottJ és mélyen
meglendüIt, és megszúletett az asszh ,,te.íoruralom" fo8al-
ma. De vajon mennyire igaz ez a hirhedt ke8yetlenség?
Érdemes megjegyezniint, hogy magában á Bibliában az
a§sziIokat nem vádolját eínbeítelen kegyetleB§éggel vagy
barbársággal - végúlis Józsua az Úr parancsáIa csatnem
ugyanilyeü könyórtelenül iárr el, Náhum és más próféták
p€dig iDkább az assziíok vallásánák ,,utálatosságaival" fog-
lalkoztak. Nicholas Postgate, a bagdadi Iraki Brit Régészeti
Intézet fatal igazgatóia szerint nincs semmi bizonyiték,
amely aíra utaLoal hogy az asszirok hadviselé§e kegyetle-
nebb lett vo]íra, mint bármely kortársuké; a kúlörrbség csa}
azJ hogy az asszírok úgy véIték,helyénvaló, ha kegyetlenke_
déseiket a legvéresebb részletekig meg i§ örókítik, Palotájá-
nak relieíjei alapján úgy tiinikj Assur-nászir-apli külónösed
kegyetlen volt. A későbbi asszir uralkodók, akik csak a láza-
dók főkolomposait végeztették ki, viszonylag könyörúlete-
sebbek voitak. Az ellmálló népcsoportokat józan gazdasági
és gyatorlati meggondolásokból a lemészáIlás helyett in-
kább áttelepitették. Postgate úgy véli, az a szokás, hogy a
királyi hivatalok falain kegyetlen büntetések ábrázotásait
helyezték el) aIIa szolgált, hogy előIe figyelmeztes§ék a Ie-
hetséges zavalkeltőket. Ezek §zerint tehát, annyi sok máshoz
hasonlóan) ez is plopaganda volt.
Mindenki számárá kétségtelen lehetett ektoriban, hogy
félelmetes és kőnyöíelen hatalom van kiala}ulóban keleten,
és aZ intő ielek dem is kerütek €l a kisebb államok figye]rnét.
Assur-nászir-aplinak a Szíriárr keresznil Libanonig vezető
hadiáíata lzrael kifály§ágát - omri rövid Uralkodása (i. e.
87ó-869) alatt _ még íem érintette közvetlenúl. Assur-
nászií-apli fiának és utódjánat, IlI. Sulrninu-asaridunak
(kb, i. e. 85+824) azonban mál jóval nagyíatöíőbb céIjai
IIL sulmanu-asaridD fekeie óbe_
liszkje: a miíd a négy oldalt bebo-
voltak, Uíalkodá§ának elsó évében,majd a hatodik évben ritó feliratok és a hozzáju} tartozó
(853 körtil) újra megismételt€ a Földközi-tengerig vezetett képek az asszir ki!ály hóditásairól
hádjáratot. Az utóbbi alkalommal úgy terv€zte, ho8y szirián

184

Kegyetlenlredő asszirck: mé8 élő
foglyokat szegeznek ki egy osF
rcmlott váío§ fáláirá
A Fekete obetiszk a dombormű-
ré§zlet Jéhútl Izrael kilátyát úu-
tatjáJ amint fóldig borul a felemelt
kezébo csé§zét .anó IIL sulmá-
nu-a§arjdu előtt. A képhez tartozó
felirat alany- és €züsttár8yaaból
áló sarcról számol be
át Pale§ztinába is bevonul. Ekkol a kisebb államok, meg-
érezve a halálos veszedelmel, félretették íégóta fennálló el-
lentéteiket, és szövetségíe léptek, su]í\ánu-asaridu saját
feliegyzése szeíint (amelyet ma a British Müseumban őriz_
nek) a szövetség tagjai között volt Áháb izraeIi kiály is,
valamiít ősi ellensége, a Damaszkuszban §zékelő Bar-
Hadad, a legnagyobb arámi király. A Biblia nem említi ezt
a részlelet) de Sulmánu-asaridu szeriBl Á}áb 2o0o harci
szekéffel és 10000 gyalogossat vett .észt a koalicióban.
Eszak-szíriában, az orontész-folyó m€llett fekvő Karkaí
rrevú helyen zajlott le a c§ata, Feli.atában SulrnáLrru-asafidu
nagy győzelemről számolt be: ,,vég§ő csatára §zánták eI
magukat ellenem , . , l400o harcosukat kardoíDmal vágtam
le, úgy rohantám le őket, mint Adad [Baál] te§zi, amikor
felhősza}adást bocsát a földre. Eltapostám csapataikat, és az
egész harcínezőt megtöltöttem szelteszét hevelŐ katonáik_
kal... Huuáiktal gátként felduzzasztottam az oroítészt,
még mielőtt híd épült volna raita keresztül." (Az Ó&orl
hö z el-keleti s zül eg ek a|apjáí.)
sulmánu_asáridut azonban - állitásaivál ellentétben -
minden jel szerint legalábbis megállították előüyomulásá-
ban, mert az asszh haderők egy időre visszavonultak. Izíael
bizton§ágban volt, de nem sokáig. 841_ben, tehát abban az
esztendőben, amikor Jéhúaz Ízebellel és OmIi családíával
való véres leszámolás után megszerezte a trónt, lll. Sulmá-
nu-asalidtr sziíián át ismét rátőfi Izíael északi vidék€iíe.
Felilatái azt állitiák, hogy számtalan váIost leíomboltJ és
hadisarcot csikárt ki TüIosztól es Szidóntól, sőt ,,Jéhútól,
omri fiától" is (azaz ,,omri házától"). A király hires Fekete
obeliszkie, amely ma a British Museumban talátható, Jéhút
szánalmas állapotban, az asszir kiíály előtt hódoló térdeplé§-
ben ábrázolja, amint á király lába mellett megc§ókolja a
földet. Ez az egyetlen ismelt portléj amely - jóllehet meg-
alázó körülmények közepette - izraeli királ},t ábrázol,
E"en a hadjáratin sulmánu-ásarídu megelégedett a hadi-
§arccál. visszatéí NilDrúdba, és a következő csaknem száz
185
 Földközi-
tehger

lll. sUlmánu-asarldu

lll. Tuktdtiápil_Ésarra

§§ assur_bán-apri
-
r ._.,_, !_ .-._ 0 1oo 2o0 3o0 \m

esztmdőben az asszírok más irányokba vezetett hadjáíatok- Az újasszií birodalom terje§zk€-

kal voltak elfogialva, Izíaelt alig-alig nyugtalanitották. A 8. dései az i, e, 9. száZadtól a 7, sá_
száz.d köz€pén azonban ismét megielmtek. a félelrnetes zadie
hirbeD álló íII. Tuku]tl-apil-Esarra vezetésével1akir a Bib-
lia néven i§mer).
"Pul"
Tut<ulti-apil-Ésarra 745-ben, a II. Jerobeám iz.aeli király
haláIát követó évben kerűlt trónla. Izrael ekkoriban anar_
chiábá §üllyedt a gyilkosságokkal járó sorozatos palotai ősz-
§zeesküvések miatt. As§zíria viszont éppen most keíúltki
győztesen 5 vetélytáT§ hatalmakkal vívott hosszú küzdel-
mekből, és Tukulti-apil-Ésarra a birodalom épité§énekúi
koNzakát iíditotta el: ahelyett, hogy pusztán csak hadisar-
cot csikaít volna ki a legyőzött államoktól, a§szíriai koí_
mányzókal nevezen ki az élükfe, Ilyenformán ö szá,ínil a7

186

IL sar kin, Assziria kiráiyal i, €,
720-ban ő íejezte be Szamariá be-
vételét, és lzrael népételhulcol-
újasszir birodalom tulaidonképpeni megalapitójának. Né-
hány év alatt egész §zíriára és Libaaonra kiteresztette az
asszilok hatalmát, Menahém király uralkodása idején (i. e.
745-738) pedig megsarcol€ lzíaelt i§. Menahém frát, Pe-
ka\ár (738-?37), röviddel azután, hogy apiát követően
trónía lépett, meggyilkollák, és a hadsereg egyik Paranc,no-
ka, Pekah ült íróflí^ ('737-732). Tukulli-apil-Eiarra i. e.
1u-ben uiÍa megjelent, és a filiszteus paítokon egészm
Gázáig hatolt, ahol csapatai letáboroztak. Ettől a vészterhes
átkaroló hadmúvelettől megrémülve, Pekah a szomszédos
államokkal, Damaszkusszal, Ammónnal, Moábbal, Edóm-
mal és a régi filiszteus váfosok közúI néhánnyal szóvetséget
szeívezett; Júda viszont, amelyrrek Áház volt ekkor a királya
(i. e. ?35-715), nem csatlátozott a koalicióhoz. A szövetsé_
gesek erre minden oldalról megtámadták Júdát, és ostrom
alá vették Jeruzsál€m€í. Aház ezr látva, kétségbee§ésében
ahhoz a hatalomhoz fordult, amely egyes-egyedül tudott
segítségetnyújtani: Asszi ához, A templomtól elvett aía-
nyakból és ezüstökból összeállitott pázar ájándékot küldött
követeivel az asszir ura]kodónak, e szavak kiséíetében:
,,rszolgád és fiad vagyok. Vonulj fel és szabadíts ki AIáLrn
királya kezéből és lzlael ki!álya kezéből, akik ellenem tá-
madtak!(" (2, Kir. 16:7)
Tukulti-apil-É,sa[a késlekedés nélkül lecsapott sziriára
é§ betórt lzraelbe. Mind a Biblia, mind az a§szír ulalkodó
feliratal mind pedig az ásatási adatok mege!ősitik, ho8y
Tukülti-apil-Esarra lerombolta az olyan megeíőditett váro-
§okat, mint Hacór és Megiddó. számaliát, a főváIost csát
azért kimélte me_g, mert Peka}ot idóközben me_ggyilkolták,
és Tukulti-apil-Esaíía egy húbéresuralkodót, Ela fiát, Hó-
seát üItette a trónra. Izrael többi részétazonban megszálltaJ
majd három asszir tartománnyá szelvezte, a lakosság íagy
csopoltiait pedig a bilodalom más íészeiretelepitette át.
Mivel Júda Assziria védelíne alá helyezte mágát, elkerül-
ték a vibarok, azon az áIon, hogy Áház kilály kifosztotta a
templom kirrcstáIát, és nagy hadisalcot fizetett Tukulti-
apil-Ésarránat. lzrael azonban rylég mindig nem okult a
leckéből. Alighogy Tukulti-apil-Esarra i, e. 727-ben llJeg-
halt, Hósea király (i, e, 732,124) fe|ke|ést kíséreltmeg.
Tukulti-apil-Esarra fia és utódja, V. sulmánu-asaridu (i, e.
727-722) eíre válasznl i. e. 724_ben elfoglalta Izraelt. Hósea
elébe járult ugyan, és békétkéft, de fogságra vet€tték. Sza-
maria azonban ezután is ellenállt, mire sulmánu-asaridu
ostlom alá vette. A váíos több mint két évig vivta haláltusá-
iár, Il]^lglle'lJ 722 végén,721 elején elesett, sulmánu-asaddu
kózvetlenúI Szamaria bevétel€ előft halt meg, igy utódjára,
II. saírukin.a (721 705) naradt, hogy eldicsekedien a győ-
zelemmel és az azt követő borzalmakkal,
Sarrutin arról számolt be, hogy a la}osok kózijll 27 290-et
l87
erő§zak}al áttelepitett. A Biblia szeíint .fogságba hurcolta
Izíaelt As§zíriába" (2. Kir. 17:6). Ez iel€ntette lzrael északi ,*:3
ki.ály§ágána}, sőt mágának az izraeli népnek is a végét.Az
úgynevezett .elveszett törzsek' Assziria olvasztótégelyébe
kerültek, és eltíintek a történelem szinpadáról. szamariát úi
assziriai tartománnyá sze ezték, és szidából, Babilónból és
Arábiából §zármazó idegenekkel telepitették be. Ebből a
népkeveledésből száímaznak a szamaritánusok.
A2 ilyen ieItegú nagyméretű népáttelepité§ek az asszir
hatalmi politika fó módsz€rei közé tartoztakl és ezt a gyakol-
latot már évszázadok óta folytatták. Nicholas Postgate rá_
mutat, hogy az izÍaeliek szomo.ú sorsa egyáltalába4 nem
' ,':-;.;.,. -
egyedi e§et, hiszen az assziloknák mindig nagy tömegú §:_
munkaeóIe volt szúkségük a saját országukbanJ hogy föld-
művesként, munkásként és katonaként dolgoztassák őket, és
ezt az igényiiket erőszako§ néptoborzással elégitettékki.
Ennek a politikának €gyik eredménye az lettJ hogy az a§§zi_
íok a meghóditott oíszágokat az asszimiláció révénhomogén
birodalommá alaki10llák. ahelyen) ho8y az e8yes nagy teíü-
leteket kúlónálló és önálló helyi vazallus királyságokként
kormáLrryozták volna. Azidegerrekkel benépesitettalárendelt
államok elvesztették fúggetlensé8iik minden formáját, és
egy hatalínas egységbe épültek bele, a területi azonosság, a
hazaszeretet és áz összetartoz᧠eli§merése nélkút,Eza biro-
dalom eszméjének egészen úi felfogása volt, é§ hozzásegit
annak a megértéséhezis, hogy amikof az asszir öváros
elesett, a hódítók miért tudták átvenni egyik pillanatrót a
másikra az egész bilodalom fölötti ellenőrzé§t.
Júda az as§zíriai ,,védelem" elfogadásával még egyszef
megmmekült az áttelepité§ végzetes §orsától. Álaz uráty
beleegyezett országa fiiggetlenségének feladásábal és lénye-
gében vazallus uralkodó l€tt. A későbbi bibliai szeüők tel-
mészetesen korholták hitónek megtagadása miatt, hiszen
elismerte asszíriai kenyéradóinak isteneit. Fia, Hizkiia
(715-ó87), Júda egyik legjelentősebb királya, §okkal rava-
szabb játékot játszott. Miközben továbbra is engedelmesen
viselkedett az as§zírokkal szembenJ hozzáfogott kiíálysága
elejének é§ népe erkölcsi hitének felélesztéséhez.Így példá-
ul azéfl, hogy megállitsa az apia uralkodása idején megtűrt
idegen kultuszok további teriedését, és megerósitse a köz-
ponti remplom kullUszat. nag} alányü vallási refoímot veze-
tetr be: ..Azl tetre. ami kedves az Úr szemében. egeszeB úgy:
mint őse, Dávid tette. Ó volt az, aki a magastáti helyekei
lerombolta, a kőoszlopokat ö§szetöfte, a szent íákat kidön-
tötte. . ." (2. KiI. l8:H),
Az utóbbi idóben Júda déli részén, Beér_seba bibliaiváros
fontos lelőhelyérr végzett Iégészeti ásatások során valószinű_
leg rábuktantak arÉ, ami tényleges bizonyíték lehet Hizkija
vallási leformiaira. Beéí-seba mindig is fontos központ volt

188

Tel BeéI-seba: a nagyeánla, ,,há-
Iomdimenziós" ré8észkedéspél-
dáia. A három hosszú raktarépúlct
vacy ,,istál]ó" 9 kép oldalán
1áthaó. A háttérbe! e áSaiá§t
'obb
végző expedició kis faluvá rerebé-
tyesedő szállás- ós munkahel,\re
-r.:r:2Z.
:,,
a Negev-sivatag peremén húzódó, könnyen sebezhető határ-
vidéken, egyúttal az izraeliek által lakott terület szélétis
jelentette:,,Dántó1 Beér-sebáig".
Az ősi város helyét á maitól 5 kilométerre levő Teu el-
szebával azonosítják. A domb nagy méIeteivel és kissé bar_
nás homokszinével impozáns hatást kelt, lábánál c§alogató
oázis van, ahol a tel-avivi egyetemen dolgozó Jóhánrirr Aha-
Ióni professzor az expedició épületeit áilíttátta fel, amikor
1969-ben elkezdte beér-sebai ásatásait,
A Biblia adátái alapján itélve, már a pátriárkák kora óta
alakullak l,i) közör.égek ezen a helyen. éppen ugy, minr
a}ogy n"piaink beduinial i.8yakrdn felkere.ik, Ábrahám
189
állitólag kutat ásott itt, megállapodá§t kötött a viz használa_
tának iogáIól, maid egy tamariszkuszfát űltetett el a szent
berekben (Ter. 2l|2+33). Fl9jIzsák, szinten ásott itt egy
kntaí (Teí. 26|32-33).
A tell tetején álIó királyi eíődöt éppen napjainkban bagyo-
mlínyos módon készitett vályogtéglákkal restauláIják, hogy
ugyanazt a hatást keltse, mirrt amit az épÜet látványa a
fénykorában nyújtott. Ez egy kisérlet, amelyet háromdi-
menziós archeológiának nevezhetúnk, Aharóni profe§szor
1976-ban, még e munkak befejezése előtt elhun},t, de múvét
lelkesen folytat ák legközelebbi munkatáísai, így a tel-avivi
egyetemen dolgozó Anson Rainey professzolJ valamint a
Jeruzsálemben szék€lő Amerikai Szendóidi Kutatóintézet.
Beér-seba tellje különösen alkalmas ilyen helyreállítási
munkákra, mert amikor a bibliai várost elpu§ztitotta a tűz-
vész, a telepüIés alapszerkezetének íendszeíe nagyon jó álla-
potban maÉdt meg összeomlott vályogfalat alatt. Ilyen-
folmán pontos képet^2lehet kapni a váíos belső elrendezésé-
íől, utcáinak, házainak, a hivatali íregy€dnek) a raktáíaknak,
a kaputnat a helyzetérőI. Egy összefüggő lészét,benne a
közvetlenúl a falak mentéírbelül firtó, az egész váTost átölelő
körútul, véglegesen is helyfe fogiák áuirani.
Kiderült, hogy az ásatások sok szempontból nagyon el-
lentmondásos eredményeket hoznat. A kapu közelében há-
rom olyan nagy raktárépületet tártak fel) amelyek elősen
emlékeztetnek a megiddói ,,istállókra" : ugyanolyaí elhelye-
zésúközponti folyo§ókat és állásokatj néhány pitléIben
pányvalF]takat találtak. Ezek a helyiségek azonban táIoló-
edényekkel és konyhaedényekkel volták tele, valószinú tehát,
hogy a kaszárnyák raktáLrai lehettek. Ahalóni és munkatársai
nyilván emiatt adtak hangot kételyeiknek, amikor Jadin pro-
fesszor a megiddói épületeket istállóknak határozta meg
(lásd a 9. fejezetben). Rainey píofesszoí úgy vélekedik, hogy
a központi folyosó és a két oldaláirr a kővályúk a bekötött
számara} számára szolgáltak, miközben lemálházták őket.
Jadin szerint viszont lehetséges, hogy áz épiileteket valami_
kor később csakugyan rakriraktá alakitottát át, de mgaszko-
dik ahhoz, hogy eredetileg istállóknak épültek. Á vita nem
zárult le.
A laktárházak rendszerében előkertilt, legtóbb vitát kivál_
tó lelet azonban mégiscsak egy igm nagy és hatásos látván}t
nyújtó szaüas oltár. 1973_ban buktantak rá, de nem eredeti
állapotában. SimáTa fa.agott kőtómbieit valamikor kisz€d-
ték helyükből, és az egyik íaktárépület aitajánát javitásához
használták fel; a négy oltá$za.v közül hármat egym᧠mellé
helyezve épitettek b€ a falba, Amikor a megtalált kövekből
összeállitották az oltált, az l57 centiméter magas volt. Az
ásatók feltevése szerint az oltár egy olyan templom közepén Isteínőt ábrázoló szobrocska B€á-
állottJ amelyet Hizkija palancsára aktor romboltak le, aIni- §eba izlaeli kori rétegeibőI

rg0
Beéí-seba: a háíom hosszú raktár-
épűlet feltáíás közben, A kép kö-
zePén a központi folyosót látiuk;
eúek az oldalához otyu kövek
táma§zkodnai, ámilyeneket Me-
8iddóban a kutatók az állásban le-
vó lovak kötófékjét rögzirő oszlo-
poknak harároztak meg
§8
: Hizkija egész uralkodása alatt mindvégig félelmetes iehető-
A beér-sebai §zaívas o]tár a hely-
kor akirály a kultikus gyakollatot teljes egészébena ieruzsá-
Iemi templomban akarta összpontosítaniJ ezért minden vi-
déki szentél}t bezáratott.
Kérdésazonban, hogy mikor bontotiák szét az oltárt,
A válasz áttól fligg, hogy mikor pusztitotta el tőz!ész
a várost, amelyben a laktárházak is álltak. Ahalóni^ ^zt
meg volt
győződve arról, hogy a pusztulás akkor következett be, ami-
kor a fettegett szin-ahhé-eriba i. e. 701-ben elfoglalta Júdát
(az eseményle később löviden még kitériink). Jadin szerint
viszont a pusztulás csak a követtező évszázadban, a babiló-
niaiak iíváziójá idején történt (lásd a l1. fejezetben). Ebben
az es€tben az oltár köveit egy másik nevezetes vallásújitól
Jósija uralkodása alatt (i, e, 640-609) építettékbe a falba,
Egymáshoz kapcsolódó bizonyitékokíól van tehát szó, ame-
lyek érvényea különböző kelámiafajták keltezésétőI é§ a
városfalak sorrendjének meghatározásától fiigg, ezek a kér-
dések azonban jelenleg még megoldatlanok,
Júda szempontjából nézvel egy esetleges asszir támadás
ség maládt, Az uralkodónak a nágy hébef próféták legna_
gyobb hatású képviselője, Jesájá (Ezsajás, Izajás) által eIő-
teljesen támogatott vallási reformiai a nemzeti érzésoiyan
felláügolását lobbantották fel, amely egyre közelebb vitte az
olszágot a felkeléshez, ámbár maga Jesáia ismételten kikelt
az iiyen öngyilkos politika dőresége ellen. II. Sarrukin asszir
l91
kiály egy időre láthatólag béken hagyta Júdát. Egyebek
mellett a Moszultól kissé keletre eső Horszábádban épülő
nagyszerű új palotáiával volt elfoglalva. Emlitettük, hogy a
palota épitésénszamafiából áttelepített kényszelmunkások
is dolgoztak, A város mun}álatait i. e. 706-b9l1 fejezték be,
é§ sarrukín be is rendezkedett befure. A következő évben
azonban egy távoli országba vezetett hadjáratán megöltékJ
utóda, szín-abié-e.ibapedig valamilyen okból otthagyta a
székváíost, és helyette a közeli Ninivéből kormányzott. Ni-
nive ó ási mérefű lelőhely, Moszul központiával szemben,
a folyó másit oldalán íekszik. Az egész területét körülvevő
falat 12 kilométer hosszúak) nem kevesebb, mint t5 kapu-
val. Az iraki hatóságok éppen mostanában állittatják helyre
őket, hogy a város elmúlt dic§őségének legalább egy részét
úi életre keltsék,
Általrinos dolog, hogy amikor egy uralkodó meghal) az
e8ész biíodalomban lázadások tömek ki, az utód pedig min-
den erővel hatalrnának megsziláíditá§ára tőIekszik. Hizkiia
most kiteíitette kányáit, és Jesáia rosszat §ejtető irlte]ínei
ellenére csatlakozott a felkelésekhez, szin-a}r}ré-eribának
még három évre vott sziiksége ahhoz, hogy belyzetét Mezo-
potiíniában megszilárdítsa, majd hirtelen lecsapott.

..Minl farkas a nyájra. lezúdul a vad

asszfu had aranyl bíbor ékek alatt."*

A Biblia egyetlen rideg mondatban adja elő az egé§zet:

,,Hiszkija ki.ály 14. esztendejében törtéqt, hogy Assziria
kiláIya, szancherib felvonul Juda megerósitett városai ellen
és elfoglalta őket." (2. Kir, 18:13) szín-ahhé-edba saját
évkönyvei részletesebbek: Haraqiyan [Hizki'a]J a Iaud
országbeliJ aki nem hódolt "És meg az igámba: 46 elős városát,
SziD-ahné-eriba felüatos plizmá_
fallal kerítettet, és a kis váLrosokat, amelyek ezek környékén
ia: hatoldaIú agyag hasáb NiniY€-
vannak) amelyeknek száma sincs) töltés hányásával és ost- ből, gmely király győze]nes báé
a
romgép közelvivésév€lJ gyalogos.ohamharcával, aláásással)
iaíatait íria le. Megerr iti Je -
réssel, létrával körülzártam, elfoglaltam . . . Ot magátj mint zsálem ostromát is Hizkiia kiráI!
a ketrec madara, Ursalimrnu lJeíuzsálem] váIos belsejében,
királysága városában, olyanná tettem . . ."""
A mindent eldőrrtő csatára az egyik stratégiai központl
Lákis erős védmúvek}el ellátott városa mellett került sol,
félútonHebroír és Askelón között, a dél-palesztinai seféla_ D!. Gu§ van Beek éppen egy á9-
sikságon. szin-ahhé-eriba számára Lákis ostroma és kirab- szjI palotastilusba[ készüh agy€-
lása volt a hadjárat csúc§pontjal ezt választotta azoknak a e(lenyt Dsztogat, ame]yet épse*-
ben talált meg á Tell Dz§errunei
reínekül faragoft dombormúveknek a témájául is, amelyek
kományzói épüetben
ninivei palotáiának legforrtosabb telmét diszitették. E relie-

*Lord Byron Séfiahh.lib puszlulása cimű verséből, Radnóti Tell Dzseírme: a t€ll oldátair a
Miklós fo.ditá§ában. lefuró viz 3]ápo§an lemosta, A pe_
** Cbestomath;a, 172. o. Komoróczy Géza fordilása, r€m közelében a kormánvzoi éDü_
let láüató feltarás közben
I92
Lákis ostroma Ninjvéból szálma-
zó íeliefen: íjászok támogatása
mell€tt fal!öró kosokat göíditenek
fölfelé az ostromfeljárón
Babilón oroszlánja: Nabú-kudur-
ri-uszul idejéből száimázó hatal-
mas szobor, mely földön fekvő
férfi fölötl álló oToszlánt ábrázol
Babitó!: zok az épületalapozá,
sok, amelyekből me§ebeli fiiggő-
a
keítekfe következtettek. Az egyik
cella§zerű helyiségbói került elő áz
az adminisztrativ levéltárl ámely-
nek szövegei megeli ítik Jói3kint,
Júda szám,űzetésbcn levő királyát
:
Llíki§ ostroma| Szi!-ahné-eliba
rfónifu úlve a csatát figyeli, és
közben hadizsákmányt vesz át
feket még Layald tárta fel, és ma a British Musermban
vannat nagysze!úen kiállitva. Egészen életszerűen láthatjuk
rajtuk a jól épitett sáncokát, az ostromgépeket, a gyalogosok
rohámát, a falakra aggatotl kivégzett foglyokat, a könyörüle-
téfi esd€klő védőket és végül a lakosság rabszolgaságba és
számúzetésbe hulcolását, Maga szín-áhhé-eriba is megiele-
nik az egyik reliefen: elefántcsont trónján ülve biztos távol-
ságból frgyeli a váIosban feltóIő lángokat, A reliefekhez
lartozó feliral a kdveIkezókel mondja: ..Én, Szrn-a}rhé-
e bá, az egész világ kiláIya, Asszíria fejedelme, elefántcsont
trólusomon ültem, és magam elé hozattam a Lá]<isban §ze-
dett zsákmányt," Ez az ókori világ te.ületén valaha is taláIt
legkif€jezőbb erejű báboús dokumentüm!
Értékétkétszeresérenöveli az, hogy a Lákisban folytatott
régészetiásatások apló íészletekigelénk táíták a váIos véd-
műveinek alaplajzát, és az mindenben tökéletesen meg€gye-
zík alzal az erődóel, amelyet a S zin-a}r}ré-eriba hádiárátábán
lg3
részt vett művész ábrázolt. Azono§ítható az a pont is, ahol
a nagy király a trónján últ, 300 méterre, tehát éppen nvillö-
vésnyi távolságra az elődtől ma egy pulykafarm van rajta,
De megállhatunk azon a helyen is, ahonnan a mürész.zem-
lélte a;elenetet, és még ma is láthatjuk atell oldalában annak
a rámpának á köNonalait, amelyet az asszilok épitettek a
falakhoz.
A Tell ed-Duveir néven ismeIt lelőhelyen legelőször
James L. starkey angol íégészvégzett ásatásokat áz 1930-a§
évekbeí, ezek azonban hirtelen félbeszakadtak, amikol a
régészt1938. évi jeruzsálemi útián fegyveres rablók meg-
gyilkolták. Csak 1973-ban folytatták a feltárásokat, amikol
a tel_avivi egyetem régésze,dr. Dávid Ussziskin fogott
olyan na8yszabású munkába, amelynek befejezéséhezmég
sok évre van szükség. Egyidejűleg több helyen láttat neki
a kutatásna}, azzal a célla'l, hogy jó áttekintést kapjanak a
város eseménydús történetén€k szakaszairól. Abban re-
méflykednek, hogy a lelőhely végeredményben régészeti
laboratórium és bemutatóhely lesz. Jelenleg azonban a régé-
szek érdeklődése elsósorban a város kapurendszerére irá-
nyul, mégpedig azért, hogy minden kétséget kizáóan meg-
hatá.ozzák a váíosnak azt a települési létegét,amelyet szin-
ahhé-eriba rombolt le. starkey ásatásai ezt a kérdésteldön-
tetlenül hagyta]<, és nagyon sok függ a fálak e8ymásutánisá_
gának pontos megállapitásától. Ha ugyanis akelesett réteget
sikerülne vitaüatatlaÍtul azonositani, ez egyúttal megadná
az erőditésrendszel e tipusának és a hozzá tartozó kelámiá-
nak az abszolút dátumát, vagyis évszámban kifejezett korát.
Ezt p€dig biztonsággal lehetne használrii más lelóhelyekkel
kapcsolatban, hasonló kérdésekmegvilágitásá.a i§. Megvan
a váIos legutolsó pusztitási rétege, amelyet mindenki aZ i. e,
58ó, évi babilóniai invázió következményének taít (lásd a 1l,

Látis ostromal a lakosok ökrös-

szek€reken indulnák a hosszú útla
az ássziriai §záműzelésbe

|94
Lsnis (Tell ed-Duveir): folyamaF
ban levő ásatások á kápu rér§é8é-
ben. Láüatjuk á jellc8zete§ sala-
mon-koíi háronüelyiséges kapu
alapjait és ázt a főcsatomát, amely
éles foldulatoi téve fut ki a kapuk
alól
fejezetet). Ez alatt egy még nagyobb és erősebb város ma-
íadványai találhatók, amelyet olyan erős túzvészpusztított
el) hogy a kaputomyok agyagtéglái cementteménységűí€
égt€k. Ez volt-e vajon a Szin-ahhé-eriba által okozott pu§z-
tulás rétege? Vagy pedig, mint más kutatók vélikJ a végső
pusztrrlás előtt néhány éwel érkező, szinte még csak puhato-
1ózó babilóni támadás következménye? Ha igenJ akkoí egy
további pusztulási léte8nek kell lennie alatta, ami már való-
ban a szin-ahhé-eriba okoztá felpeüselést jetentené. Mind-
eddig ilyennek semmiféIe jele nem került elő, és úgy látszik,
ezzel a kérdésmegoldódott, Mindez azonban annyiía fontos
más lelőhelyek létegsorainak keltezése szempontjábóIJ hogy
Ussziskin doktor semmit sem akar mondani róla mindaddig,
árnig ő maga nem lesz minden kétségetkizáIóan biztos a
lákisi rétegek ázonositásában,
Amikor szin-áhhé-eriba Lákist ostromolta, egész Júda
Iettegésben élt, Azok, akik Jeruzsátembe tudtat< meniri, és
más választásuk nem volt, ott kerestek menedéket,
Ez a kóvetkeztetés vonható le azokból á Cijón (sion)
hegyén rolytatott újabb ásarárokbóI. amelyeket aZ I7ráel
Múzeumban levő, ,,A könyv szeítélye" elnevezésű részleg
muzeológusa, dr, Magen Blosivezea, Ó a Szent MegTáltóról
elnevezett örmény kolostol udvarán folytatott feltárásokat.
A monostoít a Kaifás főpap házánat tartott ópület köIé
emelték, és a |eruzsálemi ,,Sion Hegye" kapun kivül, de
195
annak közelében fekszik, Bárhol ásnak is le, mindenütt i. e.
700 körüli, közvetlenúl a sziklaalapía építettizraeli tipusú
hízak maradványaiía buktannak. Brosi véleményeszerint
ebben az időben Jeruzsálem mérete és lakossága szinte egyik
napól a másikra a háromszorosára növekedett, á korábban
20 hektámyi váíos teíülete elérte á 60 hektá.t, mivel a
lákosság a régi városfalak közül kiáíadva új külvárosokat
hozott létfe. AííagondolJ hogy ez csák olyan m€nekúlők
hullámainak érkezésévelmagyarázható, akik kezdetben Iz-
íael kiíályságából iöttekJ aínikor azt a 720-as években elfog-
laltáú< az asszírok, maid később Júda azon városaiból és
falvaibót is, ámelyeket ügyancsát az asszi.ok elfoglaltak
vagy leromboltak. Dávid légi városa csak hajdani kereteinek
fellazításával volt képes befogádfli ilyen nagy töúegű be-
áíamlót.
Dr. Bíosi felfedezései nagymértékben alátámasztották az
úgynevezett maximali§ták (fóle8 izraeli kutatók tartozdak
soraikba) érvelését,akit azt hiszik, hogy Jeíuzsálem a mo- siloah-alagüt| íélútoná mé.et
narchia idószakában váIt viszonylag jelentős várossá, Ez azt még mindig ióvat meghaladta a
i§ megmágyarázná, miért taltotta sziik§ége§nek Hizkija ki-
rály, }rogy úi é§ a korábbinál ióval nagyobb kerülerű falat
építtessen, mint arra Avigad professzor rámutatott (lásd az
előző feiezetben). A Biblia eííőlaztirra, ho8y Hizkija megja-
vittatta és megerő§íttette a váIosfalakat, az oíúásokat íend-
be hozátta, tolnyokat emeltetett, ezenkivül valószíDűleg egy
külső falat is fakatott valahol, hogy pedig az előditési mun-
ká&hoz építőanyagokhoz iusson, házakat romboltatoft le (Iz.
22:10). Nem yitás, ha Hizkiiának valóban volt megoldásla
váró problémája a menekültekkel kapcsolatban, akkor ez
volt az egyetleí értelrnes dolog, a]nit tehetett,
Nyilvánvalóan nem ez volt azonban sz e8yetlm megol-
dandó feladat. A város történetének ebben a válságos idő-
szakában, amikor Jeruzsálem sorsa forgott kockánl Hizkiiáé
volt az érdem, hogy végrehaitotta az egyik leglátványosabb
mérnöki vállalkozást: megépíttetteá hires siloah (siloé)-
alagutat. Szórványos bibliai adatok §zerint Hizkija úgy biz-
tosította a város vizellátását, hogy befedette azt a légi Gí,
hon-forrást, amel},rrek ifuatain kelesztü] annak ideién Dávid
csapatai elfoglalták Jeruzsálemet, magát a vizet pedig a vá-
§.'§1"ar.*.- . 9-o
rosfalakon belúl levő tárolóba vezeftette: megíftát, ,,mint
létesítettvizayűrtő medencét és vizvezetékeket, hogyan ve-
zette be a váfosba a vizeí , . ." (2, Kií. 2o,.20);,,Hiszkiia volt
az, aki elieitette Gichon vizeinek felső folyását és levezettet-
te.Dávid városáfrak nyugati oldalám," (2- Kíón. 32:20);
,,osszegyűjtönét€k az Alsó-.ó vizeit . . . A két fal között
medencét csináltatok a régi tó vize számáÉ," (íz. 22:9, 11)
csákDem másfél évszázaddal ezelőtt egy amerikai kelet-
kutató, Edwaíd Robinson már felfedezett és át}utatoft egy
hos§zú, föld alatti járatot, amely a Gihon-forrástól indult ki, A siloah-alágllt 3laprajza

l96
siloah-alagút: ez a héber nyelvű
felirat ott volt elhelyezve, ahol a
két alagútépitő csapát találkozort
Ezt a forlást mindig is Hizkija vizlendezési mw}áival hoz-
tákkapcsolatba, Az akkoriban i§mert jáfat 530méteí hosszú
és elég keskeny vott, de embe.magasságnál magasabb (kivé-
ve ottl ahol, mint Robinson idejében is, hordalékkal volt
eltömve). Erős s atakú görbébe kanyarodva haladt el az
ofel-domb kemény sziklái alatt, és egy ítyitott medencéhez
vezetett - nyilvánvalóan ugyanahioz a siloah-medencéhez,
amel},nek vizével Jézus állitólag visszaadta egy vak embe!
látását (Jn. 9||-|2). Az alagút épitése egészen íendkivüli
munka volt; a jáfat tekervényességeellenére (amely valami-
féle, a sziklában levő geológiai töIés következménye lehet),
az épilők ké| c§ápaIat ame!y a munkát a két végen egy§zeríe
kezdte meg, csaknem hajszálpontosan találkozott. Teliesit-
ményiiü<et az alagút sziktafaláIa klasszikus héber irással be-
vésett szövegben öIókitették meg. Ezt egészen véletlenúl
l888-ban fedezte fel egy elcsavargott aláb frúJ aki megcsú-
szott és elesettJ ámikor az ala8úton velgődött keresztül.
A felirat, amelyet elóször elloptak, majd újra megtaláItak, és
vógül az isztambuli múzeumban helyeztek el (deúgy látszik,
a fel§ő része nélkül)J a következőket mondja: , . AZ áttö-
",
rés. Es ez az áttörés története. Arnidőrl , . . a feiszét egymás
felé, és amikor még három könyökryi (távolságot) kellett
kifúíni,meghallotta az egyik a másü kiáltásának hangját,
meít lepedés támadt a sziklában iobbfelól és balfelől. ɧ az
áttörés napján a fejszések elérték egymást, f€i§ze a fejszére
csapott. Es megindult a víz a forrásból a €iszterna felé 1200
könyök (hosszúságú úton). Száz könyök volt a szikla maga§-
sága a fejszések feie fólótt."*
E remek felirattal kápcsolatban csak az a bökkenő, hogy
az alagút mai kijáratától körúlbelül 40 méteríyilevolt elhe-
I ChtP!onalha, 286_ o. HJhn l,!van foídira\a,
197
lyezve. Ha tehát a felirat pontosan azt a helyet ielezte, ahol
az épitők két csopoítja találkozott, elhelyezése úiabb kérdést
vet fel, hiszen nem az eddig feltárt alagút hosszának közepéír
találták meg. Az eíedeti alagúüMk ezek szerint jóval hosz-
szabbnak kellett lennie.
Az alagút mai kijáratá!ál levő, nem valami szép látványt
nyújtó medenceminden útikalauzban siloah taváként sze.e-
pel, báí semmi hasonlóságot nem mutat a himnuszban sze-
replő hús, árnyat adó c§ermelyéhez". valójában ez
"siloah
máI nem az igazi Siloah_medence; a jelenleg is látható viztá-
Ioló csa} az i. sz. 5, században készült.
Dr, David Ussziskiír a közelrnúltbán új tanulrnán}.t tett
közzé a siloah-csatoma eredeti hosszának megállapitásáról.
Arra következtet, hogy a feliratban említett .könyök" nem
az általában használt könyök volt, hanem egy annál hosz-
szabb, ,,kilályi" mértékegység,amelyet kórülbelül 52,5 cen-
timételben határozott meg, Ez azt ielentené, hogy az eredeti
alagút mintegy 630 méter hosszú lehetett. A medencén túl
taláIható egy meredek rézsűJ amelyet valamikor az ókorbán
véstek le, hogy az alagút további szaka§zát megnyissák. DI.
ussziskin, számitásba véve néhánv további kisebb mellék-
alagút hosszát is, amelyek a vöIgy talpa felé találhatók, arra
az eredményre jutott, hogy az eredeti alagút valóban mint-
e8y 640 méter hosszúságot ért el.
Ha azonban az el€deti siloah-medence lentl a Kidfón-
völgyben volt, ak}or még nagyobb nehézséggel kerüliink
szembe. Ebben az esetben ugyanis nyilvánvalóan a város
falaií kívül kellett feküdnie.
Tudomásomla jutott az egyik kutatótól száImazó, eléggé
fi8yelemíeméltó ötlet, Eszeíint az alagútnak semmi kóze
azokhoz a védelmi intézkedésekhez, amelyekre az asszirok
o§troma miatt hatálozta el magát a válos vezetősége, ez csak
a későbbi bibliakornmeítátorok néplegmdán alapuló, ké_
sőbb beiktatott magyaíázata. E kutató úgy véli, hogy az
alagút valójában olyan vizvezetók voltJ amely a Gihon_
forrás vizét a királyi pgrk diszrnedencéjébe, vagy éppen a
királyi állatkertbe juttatta, a Dávid városánat falain kivül
fekvő kiíályi paíkba, amelyre a későbbi kommentátoíok is
utaltak, Eszerint az egész nem volt má§, mint a divat utánzá-
sal hiszm az asszií Szin-ahhé-eriba is nagy erőfeszitéseket
tett városának szépitéséreés az óda vizeí vezetó hataLnas
viaduktok épitésére.
Az ötlet valóban szellemes, de akérdéssel foglalkozó régé-
szek legtöbbjemégis iDkább úgyvéli,hogy a siloah-meden-
cének a város falain belül kellett lennie. A szóban forgó
Iészen még nem találták meg a városfalakat, és Kathlem
Kenyon szerint, aki ebbm a térségbenis folytatott á§atáso-
kat, éppen akkor bontották le őket, amikol az emlitett rézsű_
zést végezték.Más kutatók viszont, közöttij} dr. Magen

l98
A mai siloah medenc€ az 9lá8!t
kijálateáli az i. sz. 5. százádban
épült
Brosi is, a helyzetelemzése alapián aira afcltevésre jurották,
hogy a faláknak a völgy taipához közclebb kellett húzódni-
ük, Csa} remélhetjük, hogy a régészek egyszcr rájuk buk-
kannak.
Bármi legyen is az jgAzsáE ebben a kérdésben,Hizkija
alagútiának kipróbálásáIa sohasem került sol: szin-ahhé-
eriba nem ost.omolta meg Jeruzsálemet, A Biblia elbeszélé-
se szerint Hizkija azzal a rengeteg arannyal és ezÜsttel pIÓ-
bálta elvonulásra birni, ámit kincstárából és a templom még
megmaladt kincseiből szedett össze. Szín,ahhé-eribánák
azonbaD mindez nem volt elég; felaéte1 nélküli megádást
követelt. Jesája biztatására Hizkija nemet mondott, éS ami-
kor aZ asszir király elindult Lákisból, hogy tárgyaljon vcle,
,,, , , az Ur angyala kivonultJ és az asszirok táborában lesúj-
tott száznyolcvanötezel emberfe, Amikor reggel fö]keltek,
l99
lám, csupa élettelen testet találtak." (2. Kir. 19:35). Szín-
ahhé-edba hazatéft.
Erósen gyaníüató, hogy amit visszafordulásánat okáLról
a Biblia mond, csüpán legenda, De bármi volt is az ok, a
ki!ály valóban visszatért Ninivébe, és ezzel Jeluzsálem meg-
menekült, Az asszíroknat JeruzsáIemre gyakololt nyomása
azonban nem enyhült. szin-ahhé-eriba i. e. 680-ban bekó-
vetkezett halála után (két fia akkor gyilkolts megJ amikor
Ninivében egy szeítélyben imádkozott) egyik fratalabb fra
követte a tíónon, a nagyÉtörő Assur-ah-iddina (i. e,
68M69). Az utód ettökélte, hogy az asszfu biíodalom hatá-
rait minden korábbinál messzebbre terieszti ki, ez pedig
Egyiptom úeghódítását is ielentette. I. e. 671-ben Assuf-
ah-iddina valóra váltona tervér. é" Alsó-Egyiptom az as,zi-
Iok kezére került.
Az invázióra való felvonulás solán, feliíatai szerint, elfog-
lalta ,,Aíszát is E8yiptom patak'a közelében". Az ősi kanaáni
várossal, Jurzával azonos A§za) amelyet az egyiptomi fo.rá-
sok is emlitenek, a TelI Dzsemme nevű lelőhellyel azonosit-
ható. Gázától körülbelúl l0 kilométerre délíe,a B€szór-
patak rryugati partián fekszik, és az egyik hatáIállomás volt
Palesztina és Egyiptom kózött.
A Tell Dzsemmón már 1970 óta fol!,tat ásatásokat egy
amerikai expedíció dr. Gus van B§ek vezetésével,aki a
washingtoni smithsonian Insritrrtion óvilági régészettel
foglalkozó osztályáíak müntatársa. Az á§atások teljesen vi-
lágo§§á tették, hogy a lelőhely az i. e.7, évszizad első negye-
dében nagyon jelentós asszh katonai és igazgatási központ
volt, egyfajta előretolt bázis Egyiptom meghódítá§ához.
Nagyszerú ásatás folyik itt, é§ dr. van Beek mindm elisme-
íéstmegéídemelminlaszeű gondosságáért; a települési ro-
mok alatt 15 méterrel megtaláIta egy legalább hat helyiség-
ből állóJ nagyobb épiilet maradványait is, ahol négy helyi_
ségben a vályogtéglákból íakott dongaboltozat még eledeti
helyzetbeí állt.
Ez az épité§i techni}a már régeri ismert assziriai régészeti
lelőhelyekről, Izíaelbm azonban egyedúlálló leletnek §zá-
mít. Annak ellenére, hogy az épületnek csak egyes részei
m..adtak meg, van Beeknek sikerült megőrizni őket { lelő-
hely végérvényeskonzeNálásáig. A helyiségek valószinűleg
a katonai palancsnok szállásának pioceraktárai voltak, mivel
az ásató az asszí ai palotakerámiának nevezett, fehéíes szi-
nű, finom edények valóságos tömegét találta m€g bennük.
Egy palota asztalikészlete volt ez: olyan tálalóedények, ami-
lyeneket Ninive és Nimrud kiíályi asztalam is használtak,
A Tell Dzsemmén minden bizonnyal egy igen magas rangú
katonai parancsnok lakott,
A töTténelemnek ebben a szakaszábán az úiasszírbiroda_
lom hatalma teliében volt. Ez azóriási birodalom Mezopotá-

20o
miától egészen Egyiptomig teredt, elnyomott népei pedig
8yűlölték, és rettegtek tőle. Izmel állam megszűnt létezni.
Túdát bilincsbe verték, tartomámyai asszií uÉlom alatt
rryögtek, kiíályai az asszh trón húbéresei volta}, § az asszi-
dai istmek a jeruzsálemi templomban Jahvéval osztoztak e
fenséges helyen,
Ez a |átszőla9 győzhetetleír asszir birodalom mégis alig
ötven éven belúI szinte egyik náplól a másikra összeomlik
és ettűaik majd, Júda pedig íövid időre úira fiiggedenné
válik. Az új nagyhatalom azonban, amely lerombolia Asszi-
riát, az üibabilóni birodalom, még annáI is szörnyűbb pusz-
tulást fog hozni Izrael fiainak fejére, mint amilyent egykor
az asszírok okoztak - leromboliák Jeruz§álemet és templo-
mát, é< §lköVetkeznek a babilóni togság évei.
 11. Bábel folyói mentén

,,Bábel folyói mentén últünt és siftunk: a sionla emlékez_

tiink. Azon a földön a fűzfátra akasztottuk hárfáintat. Mert
dalt akartak ballani, akik elhurcoltak mintet, Elnvomóink
öróméneker köveleliek: ,Zengietek nekiir* dajt a SionróI| ''
(zsolí. l37:l1)
Ezt az éneket találtam mindig is a le8meghatóbbna} az
összes zsoltáI kózúl. Felidézi a száműzött nép képét,melyet
fogvatartói arra kényszerítenek, hogy öIömteli dalokát éne-
keljen szülőföIdiéíől, miközben könnyezve emlékezik visszá
az elvesztett Jeíuzsálemre. Nem mintha Jeruzsálem á maga
zsúfolt negyed€ivel és szűk sikátoraival bármely tekintetben
hasonlítható volna az i. e. 6. századi Babilón káprazato§
pompáiához. Ebben az időb€n Babilón volt az egész világ
legnagyobb és legna8yszerúbb metropolisza. De éppen ez
volt amit a hébel irástudók sohasem tudtat megbocsáta-
^z) elfelejteni, és Babilón neve az ő
ni vagy száiukori a fényúzést
és bűnös éIzekiségetielentő kifejezésséváItozott, ahogy
János apostol is mondja a Jelenések kön},vében: ,,DA nagy
Babilon, a föld utálat.a méltó kicsapongóinak anyia.(" (Jel.
17:5)
A babilóni fogság, bármilyen rövid volt is - fél évszázad-
nál Ióvidebb ideig, valóiában i. e. 586-tól 538-ig tartott _,
vallási tekintetben valószínűleg megrázóbb és döntőbb ha-
tással volt az zsidóságra, miílt báImely m᧠e§emény ennek
a népnek a történetében. Hiszen itt, Babilón vizei mentén
voltak kénytelenek ládöbbenni néhárry kiiózanító tényre,
amelyek az istennei kitúntetett kapcsolatban álló, ,,kiválasz-
tott nép" voltukra vonattoztat. Új filozófrát és új teoló8iát
kellett itt kikovácsolniuk; itt kellett igazán megé.teniük a
töténelemben elfoglalt helyüket; hiszen a Biblianagy részét
váIószinúleg Babilón vizei mentén rögzitették ilásban, vagy
legalábbis itt kapták meg hozzá a végső ösztönzést.
Babilón és a babilóni biíodalom már sokkal hosszabb és
eseménydúsabb múltra tekintheteft vissza, Inint a zsidóság,
arnikor Izrael fiai i, e. 586-ban a végsőkig kétségbeesve
megérkeztek a két folyó völgyébe. A, ókod Babilón IIakban,
mintegy ll5 kilométerre Bagdadtól délre, Hilla városának
közelében feküdt, az Euflatész folyó középső szakaszánáI.

2o2
 A legrégibb időkben, Sumer és Aktád 4. és 3. évezredi
fénykorában az Eufratész keleti partjáírál meghúzódó egy-
szeíúfalu volt. Jelentéktelen hely ma.adt e8észel a 2. évez-
redkezdetéig, amikor a I1I. Ur-i dinasztiabukása után (lásd
a 2. feiezetet) Észak-Mezopotámiát nyugat felől, Amuróból
érkező sémi csoport (a bibliai amoíiták) rohan€ le. Azújon-
nan érkezettek Babi]ónt tették meg fővárosütnak. Jó né-
háíry, egymás nyomába lépő hadvezére alatt Babilón meg-
plóbálta elfogadtatni létezéséta kórnyező városállamokkal,
de csak az úi dinasztia hatodik királya, Hammulápi alatt
(i. e. 1792-|750) tudta egész Mezopotámiát az uralma alá
haitani. Ez volt az óbabilóni birodalom igazi kezdete,
Hammurapi idejében Babilónban virágzásnak indult a
kulturá és a gazdaság, A város istene-Baálnak) a viharisten-
nek megfelelője - Mafduk volt, akinek a gyámkodása alatt
álló temploÍni kultuszokhoz kapc§olódva erős központi ad-
minisztráció jött létle. Az irodalom és az ismeretek minden
ága (a csillagászat és a csillagióslás, á matematika, az algebra
és a mágia) korábban soha nem tapasztalt méftékbenfelvi-
rágzott. Ebből az időszakból száImaznak a régi mitológiai
elbeszélő költemények babilóni változatai, többek kőzött a
teremtésről és a vizözönról §zólók is, Hammurapi ulalkodá-
sának azonban talán legjelentősebb és minden bizonnyal a
leghiresebb alkotása az uralkodó töívénykönyve voltl ame-
lyet a kifáty nyilvánvalóán uralkodásának elején léptetett
él€tbe. Ennek eredeti szövege egy két méternél magasabb,
nagy, fekete diorit kőtömbön maradt ránk, az előlapía és a
hátlapraharmincnégy szakaszban ékírássalbevésve, Babilón
hanyatlásánák napjaiban ezt a sztélétrablók hadizsákmány-
ként elvitték Babitónból, és három nagy töIedékét l902-ben
Jacques de Morgan francia íégészIránban, a Szúza nevú ősi
lelöhelyen ía Bibliában Su.an, ralálra meg: ma a párizsi
Louv.e-ban őrzik.
A törvénytábla felső íészénlátható domboímú magát
Hammufapit ábrázolia, amint Samastól, a nápistentőlJ az
igazság nagy istenétől átveszi töfiényhozói megbízatásáLnak
dokumentuínái, pontosan úgy, ahogy a kélőbbi bibliai írók
megielenitették Mózestl amikor a Szinai hegyén megkapja
Jahvétól á törvénytáblákat, Hammurapié rrem a legkorábbi
ismert törvénytáI, sót a maga koíában sem §zámitott újnak
és forradalminak. Csupán az igazságszolgáltatásnak és a
törvénykezésnek a 3, évezíedlevisszanyúló hagyományait
rend§zerezte úi paragrafusokba, A Haínmuíapi rdrvényei-
hez sokban igen hasonló törvényeket tartalmázó korábbi
HaffiUrapi, Babilón királya: bal- gyűjteményekbót hármat is felfedeztek az utóbbi halminc
oldalt láúató á kiíály, amint Sa-
mastól, a napistentŐI átveszi tör évben, ezek közül Ur-Nammué, a IIL Ur-i dinasztia alapi
véDyhozói megbizá§át, Részlet a tójáé a legrégebbi (lásd a 2. feiezetben).
király Szúzában megtalált tör- Hammurapi törvénykönyve egy ho§szadalmas p.ológus
vénykönyvének kőtömbjéIől és epilógus között több mint kétszázötven tóNényt sorol fel,

2o3
 aínelyek a társadalíni és erkölcsi kérdések széle§ skáláiát
érintik. Foglalkoznak áz igazságszolgáIlatás megszerveré"é-
vel, a hamis végrendeletekkelJ a keleskedelmi úgyletekkel,
á tulajdon és a magánszemélyek ellen elkövetett búntettek-
kel, a birtoklás biztonságával, az alárendeltségi viszonyok-
tól következő kőtelmekkel, a házassággal, házasságtór駧el,
vérfertőzésselJ válással) gyilkossággál, örőkléssel, rágalma-
ássa!, bérektelj rabszolgákkal. A törvén}tár első fordításá-
nak megjelenésekol a bibliakutatók érdeklődésétlegiobban
a Mózes néhány tövényévei mutatkozó hasonlatosság keltet_
te fel. A két gyújtemény között valóban §ok párhuzamosság
vanJ de sok eltérésis található, A kutatók vég nélküli vitát
folytatnak arról, hogy a Hammurapi_féle és a hozzá hasonló
más korai mezopotámiai iőryénytárak iogtételei milyen
mértékbenbefolyásolták vagy alakították a mózesi törvénye_
ket. A legszembetűnőbb hasonlóság talárr a ,,szemet §ze-
mórt" bibliai formulában fedezhető fel, Haínmurapi tör_
vénykönyvének 196, és l97. pontjai a következőket mond-
iák: ,,Ha egy awélum fiának( §zemét elpusztította:
'awélum
pusztitsák el az Ó szemét."j továbbá ,,Ha awélum csontiát
törte el: tóriék el az ő c§ontiát,"* A &x talionis, az azonos
m&vű megtorlás mennydörgő mózesi törvénye szemmel
Iáthatólag kö7Vetlenúl ezen i felfogáson alaps;jk: ..Elerén
életet, szemért §zemet! fogért fogat, kézértkezet, lábé.t
lábat!" (MTörv. l9:2l).
Ugyancsak Hammurapi idejében történt, hogy Babilón
felépítette első zikturatiát, azaz lépcsős tomyát a város déti
részén.Magából a városból szinte semmi §em maradt feírn
a régészásó számára, mert a közben eltelt évszázadokban a
talajviz szintje megemelkedett, é§ nagyon kollátozza a rí]'é-
lyebben fekvő rétegek feltárásának lehetőségét. Nem sok
maradt meg a zikkuratból sem. Többször lerombolták, a
későbbi kilályok pedig többször kiiavitották és újiáépítették,
Legutoliára Nagy sándol tett erre kisérletet, de még az ő
határtalan energiáiáüoz és erőforrásaüoz képest is tt1l nagy-
nak ítélteá feladatot. Mára csak egy me§tersége§ áfokkal
körülvett alacsony, négyszögletes csonk áll belőle.
A babilóniaiák Étemenankina}, Föld és Eg alapjai
"a
házának" nevezték zikkuTatjukat. Eredetileg óriási mérerű.
alapzatánál l00 méter széles épitmény volt, é§ hét hatalmas
lépcsőben köíülbelül ugyancsak l00 méter magasra emelke-
dett, teteién pedig szentélyépület állt. valójában kozmikus
hegyet jelkép€zettJ raita a város legfőbb istenének, Marduk-
nak a házával. Van olyan felfogás, hogy ez a babilóni zikku-
rat reitőzik annak a ,,Bábel tomyá"_nak az elképzelésemtj-
gött, amelyet a Telemtés könyvének elbeszélésébenNoé
leszármazottai épitettek: ,,Az egész földnek ugyanaz volt a
r Chrcslanalhia,l4]. o. Dávid Arral lordl!ása.

2o4

Assur-bád-apli, Asszida kirilp
Babitónból származó kő sztaén.
A kirát},t szertartís közben áblí-
zoliá, amelyet e8y templom újiá-
epité§enek megkezdé§ekor végez
rryelve és ugyarrazok voltak a szavai. Amiko. keletről eliü-
dultak, sineár földjen taláItat e8y nagy sikságot és ott letele-
pedtek, Így szóltak egymáshoz: ,Gyertek, csináliunk téglát
és égessijt ki.( A tégla épülettő gyanánt szolgált, a §zuíok
pedig kötőanyagrrl. Azután így szóltak: ,Rajtá, építsiill}
válost és tolnyot, amelynek teteje az égig ér, Szeíezziink
nevet magunknak és ne szóródjunk szét a fdldön!( Atkor az
Úr lesállt, hogy megnéZze a város( és a tomyot, ame]yel zz
emberek épitettek. Így szólt: ,Nézzélek.eg} népet a]kotnak
és egy nyelvet beszélnek. Ez €sak a kezdete tevékenységük-
nek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlcn, amüek a
megvalósitását elgondolják, Ezért leszállunk és összezavaT-
juk nyelvüket, hogy §enki ne értse a másik nyelvét!( Az Uí
tehát §zétszórta óket onnét az egész földön, s abba kellett
hagyniuk a város épitését."(Ter, ll:1-9)
Nagyon furc§á elbeszéIés ez, és úgy látszik, hogy két
egészen kiilönböző történet vegyült ö§sze benne. A Bábel
szó ielmtése egyszerűen csak ,,Isten kapuja" - Bab-ili -, és
a történet egyik szintie eledetrüonda, amely azt plóbálta
megmagyarázni, hogy miért állanak a mezopotámiai váro-
sokban ezek a különös épúletek:egyszeróen csat azért emel-
ték őket, hogy fe]fienve rájuk, az emberek kapcsolatba lép-
hessenek az égi magasságokkal. Az Ur azonban vakmerősé-
gi]kért azzal bijntette az embeleketJ hogy szétszórta óket az
egész főIdön. Az elbeszélés másik része a ldldön beszélt
nvelvek sokaságát akarta megvilágitani, aminek Bábel töfié-
netéhez szernmel láüátóan elég kevés kóze van, kivéve talán
azt, ]aogy az ,,összezava]rodás"-t jel,elltő héber szó bála.
Mindenesetre elég különös, hogy a vizözönről szóló óbabi-
lóni elbe§zélés sze.int az isteíek azért bocsátottak vízözönt
a földre, mert az embeíek lármája terhe§ volt számukÉ; ez
pedig a Bábel-történet érdekes, vázlatszerű előfutára. Van
azonban mindebben egy további izgalrnas szempont is, ame-
lyet feltétlenül szem előtt kell tartanunk, ha azt vizsgáljuk,
hogy hol és mi]<or rögziterték irásban a Bibüát. Ez pedig az
akérdés, hogy a Bibliá szerkesztői vagy összeállitói az összes
mezopotámiai zikkuíatok közül miért éppen a babilónit vá-
la§ztották ki e me§eszerú történet illusztrálásáÉ. Azért €-
lán, men úg} rúnik, a Teremlés könyvének és Mózes Öl
Könyve (Pentateuchus) további részeinek megalkotásfioz
a babilóni fogság idején kapták az ösztönzéseket.
Csábitó feltevés ez, még akkor is, ha tudjuk. hogy Ham-
murapi kora és a babilóni fogság közötti évszázadokban
ínaga Babilón nagyon keveset ielentett a nemzetközi szinté-
íen. HaírmuÉpihalálával (i. e, 1700 körúI) az óbabilóni
birodalom bádyatlásnak indrrlt, i. e. 1530 körül pedig, ami-
kof a távoli Anatóliából idáig is eliutó hettitá hadsereg kiía-
bolta a várost, összeorr ott. Ezután csaknem egy évezredig
sokkal hatalínasabb szomszédainak, különösen Assziriának
2o5
az elnyomása alatt éit. Akadt néhány elszórt kisérlet a babi-
lóni fúggetlenségvisszaszeúéséreJazonban a:zi. e.8. század
végón a II. sarrukin asszir király és fia, Szin-ahhé-eriba
ellen vé8lehaitott solozatos felketések utin, i, e, 689-ben az
utóbbi uralkodó kiméletlenül leromboltatta Babilónt. Lako-
sait lemészáíoltattal templomait a földdel tette eg],enlővé,
majd igy büszkéIkedett felirátáiban: ,,Alaposabb munkát
206
A,,Szentek szentje" az áJadi izíá-
eii templomból. A lépcsők metlett
két fiistölőoltar vá!. A2 együftest
a jcmzsá]emi Izlael MúZeumban
állitorták ig.J, össze
végeztem, miot a vizözön." szin-ahhé-eliba utódai, az eré-
lyes Ássul-ah-iddina és Assur-bán_ápli (i. e. 66&627) hely-
IeáIlitották a várost Marduk nagy templomával együtt, majd
az i. e. 7. század közepen Babilón erősódő hata]ma révón
ismét kezdett korábbi jogaiba visszákerülni.
Assur-bán-apli volt az újasszfu birodalom utolsó nagy
királya. Egyiptom meghóditásával AsszíIia erőfofiásai ki_
medltek; valóiában ezek a vállalkozások meghaladták a bi-
rodalom elejét, A határain kivüli ellenségek ellen hosszú
uralkodása alatt folytatott könyört€Ien hadjáratai segitségé_
vel Assul-bán-aplinat ugyan még sikedlt bilodalmának
nagy íészétösszetaltania, halála után azonban a hatalmas
épitményazonnal inogni és bomlani kezdett.
Júda királysága az asszir elnyomás gyöngülésével páíht1-
zamosan - szinte csak mulaszt᧠kővetkeztében - íyerte
vissza a független§égét. Ekkoliban az a Jósija volt a kiíálya
(i. e. 640-609), akiről a Biblia elismefően emlékezik meg a
szépapja, Hizkiia pétdájáIa végrehajtott írevezetes vallásíe-
folmja miatt. Unlkodásához kötődik a kiíályság utolsó,
kózjátékszcrű felemelkedése a bukás előtt; vanna} adatok
arral hogy még a fégi Izrael királyság maradéka, az asszír
provincirinak számitó Szamaria fólótt is sikerült valamelyes
befolyásra szelt tenni€, Azt állítják, hogy Dél-Júdában,
BeéI-sebátóI mintegy 30 kilométemyiíe északkeletre, az
Edóm felé vezető fő közlekedési utat ellenőrzó légi bibliai
váIosJ AIad fellegváIában meg is tatálták Jósiia vallási re-
foímjainak légészetibizonyítékait. A l€lőhetvet ]óhánán
Aiaróni plofesszoí tárta fel az l960-as években. A fellegvár
é.zakn}.ugdli sarkában telláí epité\Zeli eg}ülle5t egy nag}
izraeli templom maladváLrryáinak határozta meg. Ez a legko-
rábbi izraeli templom, amelyre a ré8észeteddig rábutkant.
Az i. e. l0, §zázadban, salamon kolában épűlt, és nagy ie_
lmtőségétaz is mutat|a, hogy a fettúnően megerőditett, sű-
ún beépített fellegvár belső térségénekjó részételfoglalta.
A szentélytöbb jellegzetessége is emlékeztet á jeruzsálemi
templomla, A nyugati végen levő,,szentek Szentjéhez"
három lépcső vezetett, mjtlrk két füstölőoltáI állott. B€Iúl
kövezett emelvényt (bámá) és egJ körülbelüI egy méter
magasl vörösle fe§tett, álló kőoszlopoí t^láltak (maccéba).
Az udvarban volt az égőáldozatok számám szolgáló, f6ldből
és faragatlan kövekból épitett, négyszögletes nagy oltáíJ
oldalánat hossza 2,5 méter, A templomot a 7, század végénJ
az utolsóizraeli települési létegnek megfelelő időben, erede-
ti rendeltetésének frgyelmen kivül lragyásával átépitették, és
e8y erős falat emeltek a központi csaínokon keresztüI. Ezt
a Jósija palancsára végrehaitott átszervezés egyik példájáíak
tártják, amikoí a vidéki szentélyeket és kultuszhelyeket be-
záták, és kizárólag csak a jeruzsálemi temPlomban volt
szabad szertaltásokat végezni,
 A lelőhelyen a l 0. és a 7. század közötti időszak kúlönböző
periódusaiból származó mintegy kétszáz osztrakont (felira-
tos kerámiatöIedéket) találtak. Ezek közül az egyik legké_
§őbbi egy súrgős katonai utasítás, ame]y a korszát nyugta-
lanságát tiiLkrözi. Az edómiak ugyanis, Júda hagyományos
déli ellenfelei, megrnozdultak, és a hatá.okon portyáztat,
ar.a várva, hogy Júda bukása esetén lec§apjanak. A levél
irója érezte a leselkedő veszéllt ,,Íme, elküldtem neked ma
ezt a fgye]rneztetést: vidd embereidet a RáLrnót-Negeb mel_
letti Elisába, nehogy valámi meglepie a válo§t) nehogy
Edóm eljusson arrafelé."
Ugy e§ett, ho8y Júda szabadságának sorsa lövidesen el-
dőlt a nagyhatalmak közötti v€rsengés során, amikor az
asszir birodalom máI haláItusáiát vivta. I. e. 626_ban Babi-
lólia fellazadt, é§ visszanyerte fúggetlenségét,a birodalom
keleti határain pedig máI egy féIe]ínetes új ellenségl az iláni
médek készúlődtek. I. e. 6l4-ben a médek bevették az ősi
asszfu 1öválost, Assurt, maid a babilóniaiakkal egyesúlve a
Tigris mentén Ninive ellen vonu]tak. I. e. 6l2-bm ele§ett
NiÍrive is, teliesen lerombolták, áz alávetett népek pedig oszríakon Ai,adból: egy levétl
fellélegeztek. HáIom éven belül az ellenállás legutolsó ma- amely a teíplomról mint az
radványait is felszámolták, és ezzel AssziriáEak örökre vége ren házáíót" tesz emlitést "is-
volt, Júdát ugyanebben az évben, tehát i. e. 609_ben érte el
§aját tragédiá;a, amikoí Jó§ija kiráy megpróbálta megáIlita-
nr azt az egyiptomi sereget, amely Palesztinán keresztül
vonult é§zak felé, ho8y segítséget vigyen az ás§zírok utolsó,
körúlzáít csapataioak. Jósija Megiddónál, oly sok korábbi
végzetes csata szinhelyén ütközött meg az egyiptomiakkalJ
d€ vereséget §zenvedet!, és ől magát is me8ölték, Így ért
véget Júda fiiggetlensége.
I. e. 604-ben Nabú-apla-uszur babilóni kilályt, az úibabi
lófli birodalom megalapítóját híres fia, II. Nabú-kuduíri-
uszuí - közismertebb nevén Nebukadneccár - követte a
trótron. (Az első néwáltozat á legutóbbi tudományos kuta-
tások eredménye.) Nabú-kudurri-uszur kiváló harcos hiré-
ben állott, a káldíak nevezett új mezopotámiai §émi dinasz-
tia sarja volt (erróI a népról kapta elnevezését a Bibliából
ismert ,,káldeus Uí" vagy a ,,káldeai Uf" váro§a), és csakha_
ma. kiszoíítottaszíriából az egyiptomi megszá]ló erőket,
Ezután hozzálátott ahhozJ hogy Babilónt a világ tegszebb és
legnagyszerűbb városává tegye.
Nabú-kudWfi-u§zu Babilónra nagyotr nagy volt, köíúl-
belül egy négyzetmérföldón terúlt el. AZ Eufratész eíedeti-
leg a város közepén fob,t, később azonban nyugat felé he-
A sziriai Ahmia helleDisztitus vá-
lyezte át medrét, és ma a rommező széIénélhömpölyög.
A lelőhelyefl a Német Keleti Táísaság megbizásából, Ro-
bert Koldewey épitészvezeteséveL 1899 és l91? között egy A iordániai Dzseras| az ovátis fo.
íémetexpedició folytatott nagyszabású ásatásokat, és tárta rum, maij helyreállitott állapotá-
fel különkizó .észeit. Ma az ősi Babilón a látogató számára

20a
Petra, á ,,rózsapiíos vfuos, am€ly
csaknem oly íégi,mint az óótté-
vrlóság maga"
bombázás színteréhezhasonlitJ dombok és romok néhány
látványo§ épúleEnaradvánnyal tarkított káoszal de az iraki
hatóságok nemrégiben ho§szú távú hel},reállitási terv kivile_
lezésébe kezdtek, amelynek eredményeképpen a város az
elkövetkező években remek látványt fog nyúitani azoknak,
akik felkeresik.
Nabú-kudurri-uszur széIe§, téglákkal boTitott fiiúwona-
lakat és §ugárutak€t ielölt ki, amelyek mmtén hatalínas
épúletek maga§odtak, Az Istár-kapurt átvezető qagy felvo-
nulási út voit a leghatásosabb, A kapu két_két, páfosával
elhelyezett tomyát szines mázzal bevont tégláreliefek diszi-
tették: kék zománc alapon bikák é§ sárkányok váltakoá
sorai néznek szembe egymással. Magát a kaput Koldewey
lebontattal és Berlinben ismét felállittatta, de a látogató
Babilónban még ma is gyónyörködhet a kapuépitíneny leg-
alsó részében,amelyet később tártal< fel, és éintedenúl a
hely§zínen ha8ytak.
Az ókori világ hét csodáia egyikeként számon tartott babi-
lóni fúggőkertek ugyancsak Nabú-kudurri_u§zur alkotásai
voltat; állítólag azért épittette őket, hogy hegyes vidékről
származó fele§égének kellemesebbé tegye a vá.rosi életet. AZ
Istár_kapu kózelébeír Koldewey egy fuTcsa és bonyolult
falrendszert tárt fel, amely nyilvánvalóan épúletekalapfalai_
nek vagy alápincéze§eknek a §orozrából állott. A f€ltáró
szerint ezek a függőkerteket hoídozó alépítményekboltoza-
tai voltak, s az alattuk levő kút látta el vizzel a ke.teket.
Senki sem tudja biztosan, milyen volt e függőkertek szelke-
zete, varon fedeat telaszokon vagy egy kis méretű zitku]rat
tetején voltak-e elhelyezve, hogy a magasban növó lombok
látványát keltsék, Atáí hozzáiuk tartoztak a Koldewey-féle
alapokJ akáLr nem, a német ásatók egy mnél soktal biztosabb
és tőrténetileg fontosabb felíedezéslis tettek romjaik között.
Az alépitmények egyikében ugyanis rábukkantak egy kis,
Nabú-kuduííi-uszurideiéből szárírrazó adminisztráció§ le-
véltárra. Mindössze talán 200 agyagtábla volt benne, ezek
közül azonban négy annat a gabonának és kiváúó minő§égú
szezámolajnak a mennyiségéttiinteti fel, amelyet Jójákin-
nat, Júda királyának ellátásáLra osztottat ki: ,,Tiz szila [kb.
8 liter] olaj Jójákinnak, Júda országa királyának. Két é§ fél
szila olajJúdá királya fiainak, Négy szilanyolc, JúdábóI való
férfinak", és igy tovább.
}{irtelen ismét visszajutottunk tehát a bibliai elbeszélések
világába, hiszen a korabeli babilóniai források által is ki-
egészíthető bibliai adatokbóI tudiuk, hogy i. e. 597-ben
Nabú-kudurri-uszur kisebb támadást hartott végre Júda
ellen - apró tűszúrás volt ez csupán Júda ofosztániánák
mancsába-, és ennek során a fiatal királyt, Jóiákint Jeruzsá-
lemből fogolyként Babilónba vitteJ § vele voltat ,, . . . anyia,
szolgái, parancsnokai és tisztségviselői". Elhurcolta rajtuk
kívül .az összes parancsnokot és feg},verforgatásra alkálTna§ Dí. Dávid UssziskiD, Lákis jelen-
férfit, tizezer foglyot, ezenkiviil az összes kovácsot és laka- legi ásatóia, az izraeli idószák
tost. . ." (2. Kil. 24il2, l4). A íattáífelűgyelő irodájáLnak egyik Da8yméletű fala mellett áu
agyagból készúltkiutalóblaírkettái ennek á ne8yvenhét évig
tartó rabságnak a bizonyítékai) amelyek magának Nabú-
kudu.ri-uszumak a palotájából §zármaznat.
Ez volt a legel§ő deportálás Júda töténetében, de még
mindig csak sejtette az elkövetkezendőket. Tiz éWel később
a Júdában állandósult makacsságon és enged€tlmségen fel-
dühódve, Nabú-kudurri-uszur ismét - és ezúttal ínár komo-
lyan- támadott.
A Jeruzsálemben Nabú-kudurri-uszur által trónra ülte_
tett bábkiráIy,cidkija, aki Jójákin nagybátyia volt, hálátlan
feladatnak tartotta a vazallusi szerepet. Fúggetlenségíetö-
rekvő udva.i embeíei felkelésíesürgették az egyik oldallól,
a másik oldalon viszont ott volt a végzetet és káíhozatot,
valamint áz Úr igazságos biintetését hirdető Jeremiás prófé-
ta zord és dlámai alakja, aki szüntelenúl arm figyelmeztetett,
hogy bármiféle felkelés a babilóniaiak elen egyenénékű
leDne az Isten akarata elleni lázadással. A babilóni igát
- ielentette ki - maga Istefl helyezte Júda nyakára bűnei
bütrtetéséúl,maid nézete szemléltetéséIe a saját nyakára
iármot vetve iárkált Jerüzsálemben.
Cidkija mégis fellázadt, a babilóni hadseleg pedig felvo-

2|o

,,,,, Láki§ ttizieleire figyelűnk": találtat. A nyilvesszők minden bizonnyal nem értékel a célt,
egy Lákisban taláit cseíépfelirat, és a torony külső falába csapódtak, mielőtt a váIosban feltör-
amely a babiióni hódít᧠előeste-
jéD iródott
nult. Nabú-kudurri-uszü azt a stíatégiát követte, hogy kö-
íülzárta Jeruzsálemet, majd egyenként foglalta el Júda más
elődített váIosait, utoliára hagyva Jeíuzsálemet. Egyit város
a másik után esett el, végül már csák kettő tartotta magát,
az északkelet felé ll kilométerre fekvó Lákis és Azéka.
Látisból olyan irásos forfások i§ előkerültek, amelyek élet-
húen mutatják e napok - és hozzátehetiük, Jeremiás - harr-
8ulatátJ amikol a babilóni hadsereg legizolta Júdát.
James starkey, Lákis ásatója (lásd a l0. fejezetet) a vfuos-
kapu melletti őrszobában felhalmozódofi hulládékok között
még l935_ben megtalálta az elsőt abból a tizennyolc, cserép-
darabokon levő feljegyzésből, amelyek korai kurziv héber
íIás$l íródtak, és pontosan ennek a babilóni támadásnak az
idópontjá.a keltezhetők. Levelek voltak, amelyeket Lákis
katonai parancsnoka kapott egy Hós€a nevű alacsonyabb
beosztású tiszttől, aki egy északra fekvő előretolt állás pa-
mncsnoka volt. Az iratok lebilincselően érdekesJ de szinte
szivfáiditó levelezést mutamak, amelyet olvasva, az ember
úgy érzi magát, miírtha egy válságos pillanatban zailó tele_
fonbeszélgetésből csak az egyik beszélőt hallaná, Kiderül
belőlük, hogy a lakosság harci szelleme á mélyponton voltJ
a polilüai intrika és ügatás azonban szinle járványszerúen
elterjedt Jeruzsálemben: ,,Es ime, a heícegek szavai nem
igazak, csak arra iók, hogy gyengítsek keziinket) é§ elemyed-
j§n azok keze i5. akiknek fulébe iumak, , , Így van. hiszen
mióta szolgád olvasta a leveleket, azóta nincs n}.ugalom a te
szolgád szárnáIa." Egy má§it levél egy olyan megfigyeléssel
végződik, amelyből kidedl, hogy Azéka valószinűleg már
elesen, és így Lákis ostroma küszöbön abat: ,,Tudatom
urammal, hogy Lákis tűzjeleire figyelünk, annak megfelelő-
en, ahogy uram előirta számun]<Ia, mert Azéka túz;eleit már
nem látjuk."
A vég minden bizonnyal hamaíosarr eléíteLákist. Az
ókoíi váíos helyén a IT. íétegnek üevezett) sok Inindent
elaruló rombolási szbr eg} egész Lákisra kiterjedö haálmas
tűzvé§zíől tanúskodik, amely alig egy évszázaddal az után
érte a várost, hogy az asszfu szín-aihé-eíibaa földig rom_
bolta.
Ekkol már maga Jeruzsálem is vég§ő pusztulásía volt
itélve. Falai azonban még szilárdan álltak, és védői halálra
éhezve is, tizennyolc reménytelen hónapon át kitaltottak.
Avigad professzoínak az izraeli erődítési fendszel egyik
szakaszán l975-ben folytatott ásatásai azt is megnutatiák,
mi tónént: a későbbi falakba beépítettegyik hatalrna§ torony
lábánál egy hamuküpacba firródva négy babilóni nyilhegyet
tek volna a lángok,
Jeruzsálem tehát 586 vagy, mint néhány kutató feltételezi,
21l
587 nyaíán elesett. Ez alkalommal Nabú-kudutii-u§zur Lákis városfalai. Jobbra a hilsó
nem bizon},ult könyörületesnek. A várost porig égették, sor 2z ásszírok áltál lerombolt vá-
falait ledöntötték, és caak a tomyok alapozásának olyan ro§f3l abpozá§a, a fölötte levő sor
csonkrai maradtak meg, mint amilyen az Avigad prof€§szor pedig a bábilóniaiak áttal leíom-
bolt városfáté
által feltárt egyik maradvány is volt. A ,,szövetsóg ládárát"
őrző templomot kirabolták, és teljesen lerombolták. Így
pu§ztult el az úgynevezett el§ő templom, §alamon templo-
ma. Cidkija kiíálynak még sikeíült elmenekülnie a városból,
de Jerikó közelében elfogták. Kényszeritették, hogy végig-
nézze 6ai kivégzését,majd megvakították, és láncra verve
Babilónba vitték, ahol meghxlt.
Ezután került soí a má§odik nagy előszakos áttelepitésreJ
amely után Júdából csak lomhalmaz maradt. Nem lehet
pontosan felbecsülni, hány ember halt meg vagy iutott fog_
§ágra, bár a deportálta} száma való§zínűleg nem haladta
meg a húszezret, Ezek azonban a nép szellemi, politikai és
vallási vezetőinek a legiobbjai voltak. A babilóniaiak inter-
nálták őket, és most ,,Bábel folyói mentén" ültek és sírtak.
James Pritchard píofesszor úgy véli, hogy lzrael egész
töíténelínébenJerlrzsálernnek a babilóniaiak áital való ki-
fosztása volt a legfoníosabb és legintább meghatározó ese-
mény, mert mély hatást gyakorolt a iudaizmusm és a zsidó-
ság későbbi történetére. Tudjuk, hogy a Babilóniába depor-
tált lako§ság héber nyelvű írásműveket i§ alkotott: Izajás

2I2

Nabú-Mid, az újbabitóni birodá-
lom utotsó királya, Uralkodásának
legnagyobb ,észe ala.t fia, Bé1-
sar-uszur képvisehehelytartóként
Babilónban
könyvenek később hozáfűzött ré§zét mindenképpm, és va_
lószinúIeg még sok mást is. Az irodalmi és tórténeti hagyo-
mányaikat átalakitották Babilónban ottani tapasztalataiknak
megfelelőenj igyekezt€k az elrnúlt idők történetét a korabeli
jeleDíe alka]ínazva megimi, kialakítani egy olyart történe-
Iemszemléleti sémát, amelyben a Jefuzsálemtől távoli szátn-
úzetéstapasztalatái iutottak kifeiezésre, A babilóni labság-
ban éló héberek rendkivül nagy hatást gyakoIoltak az izraeli
hagyományok további alakulásán, mert ők voltak azok, akik
a fogság tartama alatt ezeket a hagyomámyokat irodalmi for-
mába öntötték.
Ugyanebben az időszakban maguk a babilóniáiak is elős
érdeklődési mutattak a törtérrelem iránt. Nabú-kudurri-
uszur óbabilóni levéltárak ifatait másoltatta le imokaival,
utódia, Nabú-naid pedig régen romba dőlt szentélyeket és
templomokat ásatott ki, helyreállittatta az UI-i zikkulatot,
és Iefoídittatta azt a feliratot, amely fudtul adta, hogy an-
nak idején ki épittette az éPüetet, John van Sete$ ezzel
kapcsolatban rámutat arra, hogy ezt a régiségek iránri tiszte-
letet, úgy látszik, a Biblia írói is áwették, meít amikor saiát
őstöfténediLkről imak, olyan régies kifeiezéseket hasznáInak,
amelyek a babilóniai történetirók tollán váltak úira divatos_
sá, de olyan egykorú kifeiezésekkel keverik őket - például a
,,káld" szóval-, amelyek egészeíaz i. e. 7. évszázadig nem
voltal használatosat Mezopotámiában.
A csodálatos l37, zsoltárnak a cijóni énekekre szomolúan
emlékezó, siró izraelieket megörökitő, kesergő sorai ellmé-
le, ninc§ seinmi olyan adatunt, amely azt mutamá, hogy a
babilóni fogság fizikailag gyötrelmes volt. (Jgy látszik, hogy
az_ áttelepitettek ió része megfogad(a JeIemiás taoácsát|
..,Epitsetek házakat és la}jatok benniili Lelepilselek kerteket
é§ egyétek gyiimölcsét . . . Munkálkodjatok annakaz oÉzág-
na} iólétén, amelybe vittelek benneteketj imádkozzatok érte
azuthoz . . ,a" (!eL29:5, 7). Amikor pedig eljött a szabadu-
lás ideje, a legtöbbiűt vonakodott visszatérni az e]vesztett
leruzsálembe, és egy darabig még Babilónban maradt.
A szabádulás a Biblia legvalószinűtlenebb messiása, Kú-
rosz perzsa kiláIy által iött el, akit az tlr fölkentjeként údvö-
zöltek (Iz. 45:1). Ó volt Jaive kezében a mit §em §ejtő
eszköz arra, hogy a zsidók bűntetésénekletöltése utan eljöi-
jön a szabadulás. Kiiro§z az ústókös sebessógével iutott
hatalomra a 6. század közepén, és i. e, 550-ben már ő volt
a médek birodalmának fejeJ ezzel pedi8 az újbabilóni biío-
dalom nap]'ai meg voltak számlálva. Nabú-kudurri_uszur
1. e. 562-beí, meghalt, és távozásával a babilóni hatalom
Iohamosan hanyatlott. Utolsó kiTálya, Nabú-naiduíalkodá-
sa éveinek nagy részétEdómtól délkeletre, az arábiai siva-
tagban töltötte, Babilónban pedig fiát, Bél-sar-uszurt (a
bibliai Bélsaccart vagy Baltazárt) ha$,ta hátra régensként.
213
Távolléte alatt megkezdődött a babilóniai birodalom szét-
hullása, mivel Kúrosz Kisázsia legnagyobb része felett meg-
szerezte az elletrőrzést, s ezáltal Babilón egyre inkább elszi-
getelődött, és szövetségesek nélkúlmaradt,
Ahhoz képest, hogy a bibliai irók milyen közel éltek ezek-
hez az eseményekhez, feltúnő módon nem sikerült világos
és összefúggő leirást adniuk azoklól a valóban dr|árnai pilla-
natoklól, amelyek Küíosz közbelépésével a fogságból való
szabaduláshoz vezettek. Ehelyett mindaz, amit ismefiink
erről, egy hihetetlen ielenet, amely oly furcsa, hogy azóta i§
foglalkoztatja az emberiség képzeletét,Ez pedig Bélsaccaf
(BaItazáI) Iakomája (Dán. 5), A szinhely: Babilón egyik nagy
palotájának latomázóterme: BéIsaccar (Baltazár),,,BábeI ki-
rálya" bortól ittasan és pökhendien affa vetemedik, hogy a
felszolgálá§hoz a jeruzsálemi templomból elhulcolt amny és
ezüst edényeket használia. Ekkor azonban egy emberi kéz
jelenik meg, és a király na8y rémületéíetitokzatos szavakat
ír a fal vakolatára. Jövendőmondóinak egyike sem tudta
elolvasni az isme.etlen irást, ezért a király maga elé hivatta
Dánielt, a legendás hírű z§idó áloífejtőt, azt a Dáíielt,
akit később majd az oroszlánok ballangjába vetnek) de ő
onnan is séfietlenül szabadul ki. Dániel elolvasta a kilátynak
az irást, a négy titokzatos §zót: ,,Mené, mené, tekél, úfar_
§zin", amelyek a kóvetkezőt ielentik: ,,MegszáTr áltattál,
megszámláltattál, megmérettél, feldaraboltattál."
Tudiut, hogy Dániel kön},ve igen késői, legalább négy
évszázaddal a babilóni fogság utáni szerkesztés eredínénye,
így tehát triítcs selimiféle történeti éfteke, sőt valóiában
inkább összekuszáIja a íészleteket,hi§zen Bél_sar-uszur
(Bélsaccaí, Baltazár) nem Nabú-kudurli-uszurnak volt a fia,
mint Dániel könyve állitja, hanem Nabú-naidnak, ráadásul
nem is király volt, hanem csak helytartó alkirály, és igy
tovább. Ezzel szemben milyen félelmetes képétidézi elénk
a fekete mágiának! Bélsaccar (Baltazár) és a babilóniaiak
§zámára az irás valóban ott oolt a íalon,. a peúsák rrgyanis
a váfos kapuinál álltak,
A babilóni bi.odatom ekkorra már annyira meggyengültJ
hogy Kúíoszés seíege ellenáll᧠nélkül vonult be a városba,
amint azt a Briiish Muserlarbán levŐ, égetett agyaghengerl
az Úgynevezett,,Kúrosz_cilinder" felilata megörökitette.
A váIos semmi pusztulást nem szenvedett, és lakói Kúroszt
íelszabadítókéntkö§zöntötték. A király csakhamar bebizo_
nyította vallási tüfelmét: Babilón főistenét, Mardukot saját
védistenévétette meg, más isteneknek pedig visszaad€ ko-
rábbi szentélyeiket (nagy csalódására bizonyáIa azoknak a
héber prófétáknak, akik abban bíztak, hogy Jahvét fogadia
el az egyetlen igaz istennek), HozzáIátott a Babilóniában
levő foglyoknak saját hazájukba való visszatelepitéséhez is:
,,Az összes embelt összegyújtöttemj lakóhelyiitle visszate-

214
 , ",- ,- -. ,-::-í:'!
-.r:.,::i:,:--l.,,r
Kürosz ágyaghenger-felirata: Ba-
bilónbm kerúlt elő, és Szóvegében
Kürosz a Nabú-naidía mért vere-
Séget és Babitón elfoglálását óró-
kitette me8. BlmoDdia zt is, hoay
a fo8lyokkal é§ javaikkal mesra-
kodva hogyan tért haza országába
lePitettem."* (A Kűrosz-felirat szóvegébóI.) Vallási és poli-
tikai tüíelmével telies összhangban i, e, 538-ban íendeletet
boc§átott ki a ierüzsálemi kultusz és vallási közösség vissza-
állitásáíól. A Biblia elről a követtezőképpen §zámol be:
,,Cirusz kilály első évébenrendeletet bocsátott ki cirusz
király az Isten házáIól, amely Jeruzsálemben van: Ezt a
házat föl ke]l építeni, hogy tegyen hely, ahol áldozatot mu-
tatnak be, Le kell lakni az alapjait . . . A kiadásokat a királyi
udvaí fedezi," (Ezd, ó:3, 4). A Nabú-küdurri-ú§zur által a
templomból elhurcolt (és a Bélsaccar/Baltazár által legutol-
só lakomáián minden bizonnyal megszentségtelenitett)
szent edények valószínűleg §zintén visszakerültek igazi he-
lyütre, és mindez a király költségére.
Ugy látszik, az első pillanatban csak nagyon kevés úaörő
vállalkozott a íendelet adta kedvező lehetőség kiha§ználásá-
Ia, a Jertrzsálembe való visszatérés pedig egyáItalában nem
az a 8yőzedelmes bazatérésvolt, amel},íől koíábban ábrán_
doztak. A templom új'áépitésénekalapozási muntái elhú-
zódtak, és úgy túnik, hogy egészen i, e. 5l5 tájáig - tehát a
száműzetésből való legkolábbi visszaindulástóI számitott
több mint hú§z évig - tartottJ mile befejezték. Az újiáépített
szentély salamon templomának az emlékezetben már csak
halványan élő nagyszeú§égéhez képest elég egyszeíú épület
lehetett; de végül is új kózpontot biztosított az úira létíejött
jeruzsálemi közösségnek, amelynek kétségtelenül kemény
' Cfuestomathia, 307-308, o, Harmátta Jáno§ foTditása.
2|5 ,1
i,
i;
kijzdelmet kellett folytamia a gazdasági nehézségek legyúré- sekem, a mai Náblusz látképe a
§ére és a Júdábarr élő népességg!,rilölködése ellen, Gerizim he8yéról, smelyen a sza-
A régészet nem sok segítséget tud nyújtani nekiink ehhez náritánusok a jeruzsálemivel ve-
a bonyolült időszskhoz, kivéve tslán a Templom-hegy keleti tekedő templomukat épitefték fel
falának egy szakaszát, amely támfala volt a templom bliisául
§zolgáló alépitíírénynek.Ennek a legnagyobb részébenHe-
ródes ideiéfe, tehát ötszáz él,vel késóbbre keltezhető erő§
konstíukciónak a délkeleti sarkától mintegy 30 métere van
egy jól látható és félre nem érüető törés: harározott változás
a íalépitésstílu§ábarr. A két falrész olyan összeillesztéssel
találkozik egymássalJ amelyet szaknyelven,,egyenes vonalú
csatlakozásnak" neveznek. Az illesztéstől délíeremekúl fa-
ragott, foTm᧠kőtömböket látunk, amelyek kétségtelenül
Heródes-koriak; tőle északra viszont aeliesen más a kövek
iellegei a tömbök kiilső felü|elének középsó részénna8y,
szabálytalan dudorok csoportosulnak. Erről még ma is el-
lenfuorrdóak a nézetek, de néhány kutató, elsősorban Kath-
leen Kenyon azt tartia, hogy ez az egyenetlen felúletekkel
dolgozó kőfaragó tecbnika határozottan perzsa jellegű, és
ezéríarra az idöre kell keltezni, amjkor perzsá ösztönzésre
és a perzsiai épitkezé§i tecbnika hatása alatt a ieruzsálemi
templom bázisa újiáépü]t. Így lehát ez az a pont _ és mind-
máig az egyedm pont ,, ahol á babilóni fogságból h^z atértek
által végzett templom-úiiáépités fennmaradt bizonyitókát
láthatjuk, sőt meg is érinthetjiik_
Á babilóni fog§ágMl való vi§§zatérés egyik sokáig hátó
2í6
következménye az az ellen§égeskedé§ voltl amely a visszaéí-
kező zsidók é§ a tóliik észatra, szamadában élő szomszé_
daik, a szamaritánusok között tört ki. A szamaritánusok
gyanakvó bize]ínatlansággal figyelték ugyan a babilóniai zsi.
dók visszatelepülését, a jeruzsáleíni templom úijáépítéséhez
ezonban mégi§ felaiánlották segitségijket. Jahve indulatos-
kodó papsága, az Isten kiíály§ága kózeli eljövetelének remé-
nyétól íeltüelve, azzal utásitotta vissza az ajánlkozá§t, hogy
a szamalitánusok etnikai é§ vallási tekintetben már nem elég
tiszták. Ez volt a kezdete a kólcsöíös gyúIölködésnek é§
e€]más sernmibe vérelének.ami oly tiszlan kiü&özik az
oszóvetség soíaiból. ol1záz évnek kelleI l ellelnie. mig az igy
megitélt szamaritánusokból iígalmas szamaritánusoktá let-
tek. Ez alatt az öt évszázad alatt a szaínaritáLnusok a maguk
külön útját iáfiák. A Geíizim hegyének csúcsán, sekem
(a mai Náblusz) fölött felépitették a jeruz§álemivel vetélked_
ni akaíó templomukatJ és fő kdtuszközpontjukká tették.
Gerizim már ennek előtte is hires volt, mitrt áz ,,Áldás
hegye". Józsua Kanaán meghóditása ulan in gyüitöne össze
Izrael töüseit, hogy meghallga§sák a törvények mindm
szavát, az áldást és az átkot i§. Az áldások a Ge.izim-hegy
csúcsáról hángzottak el, a? átkok a völgy másik oldalán
emelkedő kettős he8ycsúcsról, az Ébál hegyéíől áporoztak
alá. Abban i§ hittek a szamaritánusok, hogy az a szikla,
amelyen Abrahán készült fiát, Izsákot feláldozni, nem a
jeruzsálemi Templom-hegyen volt, hanem a Gerizim csú-
csán felszinre törő nagy tömbbel azono§. sekem mint ve-
tél}.társ kuttu§zközpont mindvégig §zálka volt a ieruz§álemi
papság szemébeí, és i. e. l28-ban, egy zsidó felkelés során
leromboltát a §zamaritánusok templomát, sőt magát §ekem
települést is. A szamaritáLnusok mind á mai napig különálló
népnek számitanak, sem z§idónak, sem lzrael töfzsóből
származónak nem tekintik őket; csak ők használják Mózes
ot Könlwének egyik archaikus változatát, Mózes töívényei-
íől önálló, szigorú előirásaik vannak, beleértve a Gerizim
hegyén évente a húsvéthivalkodó megiinneplésétis, vóíes
állatáldozatokkal kiegészitv€.
Bár a jefuz§áúemi templomot i. e. 5l5-í€ úrjáépitették,
maga a váíos továbbra is állandó nehézségek}el küszködött,
és egy jelentéktelen perzsa taltomány jelentéktelm része
maladt. A perzsák nem iárultak hozzá a lerombolt városfalak
helyreállitásához - eIIől szamaria hivatalnokai gondoskod-
tak. I. e. 4l45-ben azonban drámai hitelenséggel megválto-
zott a helyzetl amikor JÚda éléreegy Nehemiás nevű kor-
mányzó érkezett Jeruzsálembe.
Nehemiás magas rangú zsidó tisztviselő volt I. Artaxer_
xész perzsa kiTáIy udvalában. Felismeíve jeruzsálemi honfi-
táI§ainak helyzetét, meggyőzte a királ},t, hogy iárulion hozá
a falak helyreállitásfioz, mire az uralkodó különleges meg-

2l7
bizatással őt magát küldte eI Jeruzsálembe a munka végre-
hajtására.
Az eseményeket maga Nehemiás beszéli el érdekfe§zitő
,,emlékiíataiban" (Nehemiás könyve az Ószövetségben); né_
hány részétolvasva szinte elsóIendú úiságirói teljesítmény-
nek lűik íöl. ez azonban valoszinüleg eg} kesöbbi aldolgo-
Zó megjclenlló erejú srilusánák köszonhetó, Úgy látszik,
JeruzsáIembe érkezé§e után Nehemiás tegelső teendője az
Volt. hog} e8) háromnapos g5ors ellen(irzés §orán jzemre-
vételezte a falak és a kapuk állapotát. Ezt nyilván a legna-
gyobb titokban kellett végeznie, mert mindössze két kíséIő-
vel, éjszaka, szamáIhá.on járta végig a falalat. Amikor elju-
tott az ofel-domb lejtőiének alján a Gihon-for.ás fölött
fekvő íószig, Dávid városának hajdani teraszait olyán siral-
mas állapotban taláita, ho8y , . . . az állat már nem tudott
tovább menni" (Neh. 2: l4), Erre visszafoldult,
Kathleen Kenyonnak ez€n a lejtőn az l960-as években
végzett ásatásai (lásd a 7, fejezetben) jól mutatták, ho8y
amikor Nabú-kudur -uszuf leromboltatta a váIost, ezek a
teraszok milyen szörnyű állapotba kerültek, Evekbe tellett,

21a
 mig mély §zelvenyeit állandó állványozás közepette a domb
lábáig fel tudta támi. Nehemiás számára pedig éppen idő
volt kevés. Gyorsan, rendkívül gyoísan kellett dolgoznia,
^z
hiszen a mindenfelől elégedetlenkedő szomszédok nem
ákalták Jeruzsálemet újra megeIőditve látni. Rendkivúli
céltudatosságával és az egé§z lakosság mozgósításával azon-
ban Nehemiás a nagyszabású vállalkozást, Jeruzsálem falai-
nak az újjáépitésétalig ötvenkét nap alatt elvégezte, A leitő
közepén a Gíhon_forlás felé vezető régi keleti falszakaszhoz
nem nyúlt, de ez nem jelentett serírínit,mert Jeruzsálem
ekkol már más, iobb vizellátási lehetőségekkel rendelkezett,
mint koIábban, Ehelyett a tető peremén úi vonalat ielölt ki
a keleti fal számára, amely közvetlenül a Templom-hegy
sarkáioz csatlakozott. Az itt még ma is álló maradványok,
azzal egyitt, amit téve§€n tomyánat" neveznek,
"Dávid
Nehemiás falainak csak későbbi átépitései, de maguknak a
falaknak az iráDya rr8yanaz, Az új városfalakon belúl hozzá-
vetőlegesen 10000 lakos tudott meghúzódni, le$óbbjük
feltehetően a babilóni fogságból visszatértek leszáírnazíJítia
volt. végül újiáépúltmaga a város mint közösség; az úi falak
felavatásának napján,,JeruzsáIem boldo8sága messzilől
hallható volt". A számúZetés ezzel valóban véget éít.

Az ofel,domb leitőit romok bo

.itják, aínelyek Kathleen Kenyon
1960, évi á§aü{saiból sziirmaznak,
Megfelelh€t annak a romos álla-
Pomak, amelyben Nehemiás talál-
ta Jeruz§áIem falait, amikor hátas
§zamára n€m tudott f€lkapaszkod-
ni a lejtőkón
 í
l
12. Az ősidők végükhöz értek

Hosszú idővel ezelőtt a ,,kezdetben" szóval indult ennek a

könyvnek az irása, és most máI nagyon kózel kerültúnk a
végéhez.Valójában túl is lépiink az Ószóvetsé8 időhatárail
és keretein, s eljutunt az apokfif (tehát kétségeseledetú,
nem hitelesnek tartott) könyvek koráig. Az Ószóvetség szá-
mára a múlt töíténete a babilóni fogságbóI perzsa segitség-
gel, Jeruzsálembe való visszatéréssel lezárult. A töítérrelem
azonban továbbhaladt a magá útjfu!, és Jeruzsálem a római
koíban Heródes álatt ismét nagyságának egyik csúc§pontjá-
ra emelkedett, amit majd a templom vé8é.vényesés teljes
leíombolása követ.
A töfiénelem még egyszet nagy hatású események színte-
révétette a Közel-Keletet, és ez az eseménysol a valaha is
élt egyik legnevezetesebb ember, makedóniai Nagy Sándor
fellépésévelkezdődött. Rövid tíz év alatt, i. e . 3u-íől 323-ig
m€ghóditotta az akkol ismert egész vitágot. Megverte a
peúsákat, éS m€ghódította az egész Közép-Keletíe kiterie-
dő bilodalrnukat,
Ez volt a legelső eset, hogy Euíópa, azaz a nyrrgati civili,
záció hódította meg és csatolta magához a Kózel_ és a Kö-
zéP-Keletet, ennek hátása pedig nagy és tártós volt. Új
életformát és gondolkodási letrdszert ismertetett meg a Ke-
lettel, a hellénizírust, azt az új szellemi ideált, amelyet a
Nagy Sfurdor és utódai által épitett nagy városok mint
például a sziliai Apámea és Palmúra - is jelképeztek, Az
utazó hirtelen, minüa a seínmiből nőttek volna ki, elegáLrrs
oszlopsorokkal és csalnokok}al szegélyezett, nagy sugár-
utakra érkezik. Ezek ma már lomokban állnak, de mégsem
€lhagyatottak, ós lomjaikbán is azt akecsességetés szépséget
sugározzák, arnely annyiía átiárta a hellénisztikus felfogást,
Mára már nem sok maradt ezekből a városokbólJ meít leg-
nagyobb részüt€t felszívta, magába olva§ztotta és úijáépitet-
te a lómai biíodalom. A homok és 3 kó nyeís hátteréból
időnként előtíiíő lebegő trindóklésúk azonban azokra a
mélyreható változásokra is felhivja a figyelrnünket, amelyek
akkor köszöntóttek be, amikor a Kelet és Nyugat közötti ősi
politikai és kulturáli§ határok leomlottat, A hellénizmus a
közép-keleti társadalom és 8ondolkodásmód egész szerkeze_

22o
tét átitatta - bár a hatások koíántsem voltak egyoldalúak.
Magá Nagy Sándor is inkább mezopotámiaivá vált, miüt-
sem makedón maradt volna,
A hellénizmus iránti érdeklődésúnketa nyugati eszmék
hatá§aira kell korlátoznunt: a városi polgárság úi fogalmfua,
amely §zerint minden szábad pol8ár íelelősséggel tartozit a
közösség kormányzásáét; a nev€lésre, melynek keretében az
ifiúságot az iskolákban nemc§ak testneveléssel foglalkoztat_
tákJ hanem költészetre, filozófiára és zenére is oktatták; to-
vábbá a vallásía, a tudományokra és az ismeretek egyéb
körére. Emlékeztetnijnk kell arra, hogy Nagy Sándor tanitó-
mestele maga Aíisztotelészvolt, általa és környezete közve-
titésévelközvetlen út vezetett az olyán k]asszikus me§telek-
hez i§, mint szók.atész és Platón,
Nehéz pontosan felmémi a hellénizmusnak a judaizmusra
gyakoíolt hatását, Jeruzsálem vallási vezetőinek a babilóni
fogság alatt és után a hit filozófrai válságával kellett megbir-
kózniuk; újra szilárddá kellett kovácsolniuk azt a §zövetsé-
get, amely nyilvánvalóan §zéttöt, amikor Jahve megenged-
te, ho8y a babilóniaia} megséftséka kiváIa§zton nép s&üe-
tetlen jogait, Azt látjuk, hogybezárkózó gondolkodásmód és
a törvénves erkölc§ós§éghez való visszatéíésvolt kiala}rrló-
ban, amely most az egyén erkölcsi szerepét hangsúlyozó
hellénisztikus szemlélet átalakitó hatása alá került. Jobn
Gray professzor úgy gondolja, hogy ezt az ellentétet a fogság
utáni bibliai iratok leghiresebbieinek €gyikében-másikában,
így Jób és Jónás könyveiben is jól felismerhetjük. Nincs
teljes egyetéítésabban, hogy mikor iegyezíék le ezeket a
könyveket, de a legtöbb kutató szerint inaább a hellenizmu§
után, mint koíábban,
Jónás töfténete főleg egy óíiási hal - de nem bá]rra -
gyomrában eltöltött valószinútlen kalandja miatt vált híres-
sé. Vannak, akik hajlamosat elfeledni, hogyan is kerúIt oda:
Jahve el ákárta őt kűldeni, hogy frgyelmeztesse Niílive latóit
búneikre, és ezzel Ninivét megmentse a pusztulástól, Jónás
vi§§záutasította a kúldetést,és haióval el átart menekülrri.
A tengeíen hatalmas vihal tört ki, és ezért Jónást okolva,
bűnbakként a tengerbe vetették, ahol elnyelte egy nagy hal,
ezze| azonban Jabve ismét arra a feladatra irányitotta a
figyelmél, amelyet .zámára kirűzött. Jónás ezután a palancs
szeíint tényleg elment Ninivébe, teljesitette téritói küldeté-
sét, és az isteni harag valóban eltávozott Ninive felől. Jónás
azonban mégsem látta érte]rnét az egész vállalkozásnak.
E lövid példabeszéderkölcsi tanulsága az, hogy egy ismeret-
len szerző tiltakozását fejezi ki a beszűkúlt iudaizmus ama
veszedelmes kizáIólagossága ellen, amely Istm kegyelmét
kizárolag csdk magamagának kéíi.ei senki másnak. Az
o:zövetségben ez az elsó jele ánnak a felfogásnak. hogy
Jahve nemcsak az emberiség egy kiválasztott kis lészének,

221
hanem az egész embe.iségnek az l§terre. Jónás törtéíetének
ez a tanulsága azoltos érvényúaz Ószövetségi felkiáltással:
,,Isteír annyila szerette a világot!"
Jób története egy másik, a vezetó rétegek felfogása ellen
sóló alkotás, válasz arla a melev és gépies nézetre, ámely
szerint a szenvedés csupán a bűnók biintetése, beleértve azt
is, hogy a papság csak a Jahve akalatába való tel'es bele-
nyugvást tekintette a bőséghez vezető egyetlen Útnat, Ha
egy jó ember szelertcsétlenül jár, az mindössze annak a
bizonyitékal hogy nem is lehetett jó emb€r. Jób könryének
az a tanulsága) hogy az Isten és az ember kózötti kapcsolatok
kérdésébenvallási lendszelek nem mondhatják ki a végső
szót; a lényege§ dolog az élet nehézségeivel való szembeke-
rülés és az ezekre a nehézségekre adott vála§z, sok kutató
ú8y érvel, hogy a hellénizmus engedett szabad tel€t ennek
a szemlélelnek. é. az tel t kepessé a szenvedés é5 az igazságos)
jóakaratú Isten léte közótti ellentmondásos összefiiggés na-
gyon méIy problémájának a mérlegelésére.Jób könyvét pe-
di8 a héber filozóíia íagy álkotása}ént taítiák számon.
A hellénizmus által kiváltott szellemi fellendülést a Kö-
zép-Keleten kitöt politikai meslázkódtatások tették plóbá-
ra, Mikor Nágy Sándor i. e. 323-ban Babilónban meghalt,
birodalmán három, egymással vetélkedő uralkodóház oszto_
zotti Egyiptomban a Ptolemaioszok, Mezopotárniában a
szeleukidák, Kisázsiában pedig Antigonosz kerúltek hata-
lomra. Mint általában, sziria és Palesztina most is az ellen-
fe]ek közötti vetéIkedésekküzdőtere lett, Júda egy évszáza-
dig a Ptolemaioszok alá tartozott, i. e. l98-ban azonban a
szeleu}idat kiszoíitották az egyiptomiakatJ és ők léptek a
hel}iii<be.
Mialatt Közép-Palesztinában ez a hábolús huzavona
folyt, délre, Edómbán, amaiJordánia területénhosszú ideig
tartó hatalmi úr keletkezett, Miközben a babilóni fogság
alatt és után Júda mélyponton voltJ ha8yományos ellenségei
kezdték elfoglalni délen fekvő terűleteit, ahol idumeus né_
ven váltak ismerttéj eszerint áz AÉdban talált osztrakonnak
mégiscsak igazá volt (lásd a ll, feiezetben), Edómi székhe-
lyiitet - talán előszakkal - átvették a nabáteusoknak neve-
zett él€telő§ sivatagi arabokJ akik hozzáfogtak a Bibliában
Rekem, ma Pet.a néven ismert település, a világ egyik leg-
szebb és legizgalínásabb városa felépítéséhez.
Egy 19. századi angol pap, John §üilliam Burgon, aki
késóbb winchesteri főespel€s lettJ ma8át és a lelőhelyet
egyaránt azzal a néhány sorral tette halhatatlanná) ame]yet
az oxfordi Newdigate-dijat elnyert hosszú versében vetett
papirra:

222
 ,,van-e még Keleten másik ilyen csoda:
róz§apiros váIos, mely csaknem oly régi,
mint az örökkévalóság maga?"

A vers megi!ása elótt egészen biztosan nem iárt Petrában,

és mikor később eljutott oda, aIIól panaszkodott, hogy sem_
mi íózsapirosatnem talált benne. válahogyan azonban még-
is meg tudta ragadni a hely lényegét,mert Petra szó szerint
lélegzetelállitó. Nehány részlet kivételével nem rózsavóIö§
ugyan, a múlt csaknem telies végtelenségétsem jelenti,
mivel emlékeinek kolát i, e, 200-tól kezdve számolhátiukJ
mégis e8yedüláIlóan csodálatos.
A váro§ a Vádi Afabára néző hegyek hatalmas gyűíődései
kózé bezárva fekszik, minaegy féIútona Holt,tenger és aZ

Perra: ez a kép tárul elénkJ amiko!

akeskenyen kmyar8ó szik-száka-
dék végen me8pillanrjuk a ,.ki!-

223
Akabai-öböl között. Az úgynevezett sziken, torrryo§uló a Temp.
Ásatások Jeruzsálemben
sziklák kózötti szakadékon át juthatunk le hozzá, amelynek lom-hegy délnyugati sarkáDál.
falait az örvénylő szél simára c§iszolta és hullámosra redőz- Kózépen a heródesi fal, a íal saí_
te, színe olyan máíványfoltos, Írrint az ódon bőíkötésű köny- kától balra ,,Robinson boltivé-
nek" csoDka indulása láüató
vek etőzéklapiai. A legutolsó kanyaíulathoz érve, hirtelen
pontosan veliink szemben, a hegység szívében tÖkéletes fol-
írárúókori templom látványa ötlik a szemiinkbe, ezúttal Jeruz§álem: a Harám es-Sedf,
azaz Templom-h€8f negyedben
valóban .ózsásvöIös szinben. Ahogy a szakadék kiszélese- álló nágyszerű sziklatemplom
dik, egy templom tökéletesm íaragott oromzata elótt állunk,
minden részlete olyan éles és tiszta, mintha tegnap épült
Yolna. Ez az úgynevezett ,,Fáraó kincsesháza", amelyet ma-
gába a sziklafalba faragtak bele, tágas termei pedig a hegyol-
dalba vannak vésve.
Ez csak az elsó a száüntálan ha§onló c§oda közúl: templo-
mok, sírépíünények,villák, egy egész város a sziklába vágva,
mely elég nagy volt ahhoz, hogy befogadion 30000 lakost,
a valaha i§ élt legkifinomultabb baflanglakókat, Petrában,
fővárosukban a nabateusok rendkívül meggazdagodtak ab-
ból a kele§kedeleínből, amely a úton" haladt a
"KiTályi
helléni§ztikus városok piacai felé, nyereségiiket pedig nem
téglába és vakolatba, hanem szikláLk faragásába fekt€tték be.
olyan lelőhely ez, amelyet egyetlm utazónak sem szabad
küagynia. Még az is kúlönleges élmény,ha a kormámy
vendégházában lakunk, mert azt egy sírépületből alakitották
át. Az étkezőterem falaiban levő kis fulkékberr valaha az
elteínetettek maradványait helyezték el.
Az trtcák §zintiéről meredek kapaszkodó után lihegve ér-
keziink a város fölötti kiemelkedésen levő magaslati áldozó-
helyre, több mint 1000 méterrel a tenger sziotje fölőtt.
A csúcsot annak idején úgy egyeígették el, hogy egy lepos
udvart hoztak lét.e, egyik oldalán oltárok együtte§ével. Az
oltárok medencéi és lefolyóc§atornái a sziklába vannak vés-
ve; valószínúleg az áldozati véI felfogására és elvezetéséíe
§zolgáltak. Ézvolt a kilály áldozóhelyenek magaslatal ahon-
nan csod᧠kép tárul a körós-körúI emelkedő hegyek sokasá-
gára. A nabateusok, és előttük minden bizonnyal már az
edómiak is, itt iárultak isteneik elé, hogy áldozatot mutassa-
nat be Bekik.
Ezen a szent helym az a legfeltűnőbb, hogy itt is megta-
láljuk a kultikus magaslatot mint a bibliai országok kütönbö-
zö vallásainak mind egJ i]<ében megtalálhaló eslmel: az isten-
Ílel való legteljesebb érintkezés felé való áüandó tőrekvést,
basonlóan a kanaániak áiló kőoszlopokkal ellátotí magaslatai-
hoz vagy Mezopotámia zikkulatiaüoz, Jákob álrna a lajtor-
jáíól a raita fel- és lejáró angyaloktal ugyanezt a felfogást
feiezi ki. Természetesen Mózes is úgy jelenit meg, amint
ugyancsak egy magaslaton, a Szinai hegyén köti meg Jahvé-
val a szövetséget. A héberek istene Peúa magaslatát §em
tarthatta alkalmatlan helynek, mivel Jahvét a Magasságos-

224
Egyike a kumráni ballangoknak,
amelyekbeí a holt-tengeíi leker-
cseket me8tatflnáa
nak is nevezték, ó volt a Széír,Széírpedig a Petrát körűlve-
vő hegylánc bibliai neve, a mai Szam. H€gyek, sziklák,
kövek voltak kezdettől fogva az istent megtestesitő taltózko-
dási helyek, amelyeket ielképesen a kőoltárok képviseltek.
A petrai kullikus magaslaton álló kőtömb, a ,,Szikla" a sémi
vallá§ok e legfőbb lényegéta lehető legközvetlenebbül és
legszuggesztívebben tudatia veliink.
Petrai fővárosukból a nabateusok messze teíjedó gazdasá-
gi hatalmat épitettek ki. A korszak politikai és katonai vil-
longásai közöÉ mindenféIe támadás ellen makacsul védték
függetlenségüket. Végül azonban elbuktát áz ókori világ
leghátalrnasabb é§ legtiteriedtebb hatalma, a íómai biíoda-
lom ellenében.
A Közel-Kelet legiobb állapotban fenrlmaradt római vá-
ío§a a Jordánia é§záki részéntevő Dzs€rss. Több mint ezel
éwel ezelőtt pusztitó földlengés döntötte romba, és ekkor
lakosai öíökre elhagyták. Érdekes ellmtmondáskéít éppen
ennek köszónheti, hogy mindmáig olyan iól megríraradt,
ugyanis soha senki dem épitkezett ismét a romiai fólött.
Manapság fokozatosan helyleállitiák, hogy valamiképpen
bemutassát korábbi fényét.Meglepő porrtosan ellip§zis ala-
kú nagy fóíumát me8tisztították az o§zlopok tetejéig min-
dent beboritó földtól és hulladéktól. Folyik a szinház helyre-
állitá§a is, á ledőlt oszlopokat visszaemelik talapzatukra.
A íómai kori Dzseras - akkofibaí} Geíaszának nevezték -
egy hellénisztikus város területén épült az i. e. l. században.
Az időszámitásunk kezdete utáni első két évszázadban, ami-
kor a Földközi-tenger medencéjében a ?.zx R omana a fély-
korát éIte, állandóan bővitették. A taftós beke az üzleli élet
és a keieskedelem zavartala, vjrágzását biztosította. ig} az
olyan városokJ mint amilyen Dzseras/Gerasza is volt, min-
den korábbinál jobban fejlődtek, A nyugati civilizáció egyik
előóíseként ho§szantartó jelentőségre emelkedett. Artemi§z
i§tennő elegáms templomal amely fölé a legelső dzserasi
keíeszténytemplom, a 4, században épúltkatedrális romjai
emelkednek, a rórnai birodalom tartományainák azt a Dlagas
fokú civilizációját tii&rözi, amelynek talaján kellett megküz-
denie a korai kere§zténységnek azért, hogy gyökelet ele§zt_
hessen.
Dzserasnak és a többi íómai kori taítoínányi központnak
a felepitése új fejezet kezdetét ielentette a Közel-Kelet törté-
netében. Erőt, önbizalmat é§ feddhetedeí magatartá§t tiik-
röző, hosszan elnyúló oszlopsoraik világosan kifejezésre iut-
tatják, hogy - legalábbis egyelőre - vége szakadt azoknak a
kegyetl€n törzsi civódá§oknak, amelyek korábban újra és
úira megszakitottát a fejlődést, Ez azonban egyúnal Palesz-
tina egyik történeti szakaszának és hamalosan a zsidó Júdeá-
nak, Júda ősi kiráIyságának a végétis ielentette.
ldőszámításunk kezdete előtt 64_ben Nagy Pompeius ró-
225 l
l
mai hadvezér letöíte a legutolsó közei-keleti hatalmasságok Dzs€ras: a jordániai hatóságok ál-
ellenállását is, és sziliát a római birodálonioz csatolta. tal nagyrészt h€lyreáilitott római
Ekkor Júda máI egy évszázada önáltó volt, miután i. e.
167-ben az elszánt Júdás Mak}ábeus vezetésével felkelésben
tört ki, és lelázta a szeleukidák igáját, A makkabeus dinasz-
tia, amelyet a Hasmoneusok néven is emlegetnekJ i. €, 167
után számos viszontagságon kelesztül maradt hatalomban,
sót volt egy idószatJ amikor kilálysága gyakollatilag egész
Palesztináta kiteíjedt, és Joídánia váfosai, köZóttük Dzse-
ras, sokat szmvedtek bijfitető hadiárataitól. Pompeius meg-
é.kezéseazonban a Hasmoneusok végétis jelentette: i. e.
63-ban hadselege betöfi Jeruzsálembe, és egy sokáig elhú-
zódó összecsapásban elfoglalta a templom megelősitett köT-
zetét, A Hasmoneusok dinasztiáját megfosztották tlónjától,
és Palesztina Róma tartománya lett, Dávidés Sa]amon közel
egy évezreddel koribban alapított királyságára ektot már
csak egyetlen nagyszeú fellendülés várt: Jeruzsálem újjá-
épitése a rómaiak által kijelólt cliens-uralkodó, Nagy HeIó-
des álatt.
Nagy Heródes, ,,a zsidók kilálya" a lómaiak gyámsága
alatt, edómi származású volt- A római szenátus i. e. 40-ben
nevezte ki királlyá, de a heves nemzeti ellenállás miatt csak

226
A siratófál Jeruzsálembú: a fal-
rakás hatalmas faíagol! kőtömbjei
Nagy Heróde§ idejéből szárfiáz-
nák. Maga a fal a templom alapo-
zá§ának rész€, és nem u ú8yneve-
zett második templomhoz tarto-
zikl amelyet i,
Sz, 70-b€n rombol-
i, e,32-ben jöhetett Jeruzsálembe a tIón elfogtalására. Zava_ A Templom-hegy Nagy Heródes
los lémuralma harminchét évig tartottJ s ezalatt beirta nevét idejében: á délnF8ati saíok re-
a töfténelembe és még inkább Jeruzsáleméba. A jeíuzsálemi konstíu}ciós rajzal a déli fát mel-
szefldirld szátloda látogatói megszemlélhetik a Heródes lett (tehál a raiz iobb oldalán) a
kori Jeruzsálem márványból, kőből és fából ké§zült nagy§ze- monümentális lépcsósorrál. Kó
16 méretarámyos modelliét, amely pontosan, íészlete§en és zépen a gyalogosok §zámáÉ szol_
hitele§en ábrázolia a kétezer éwel €zelőtti várost. Jeruzsá- 8áló lépcső vezet fölfelé, ,,Robin-
Son bol1íve" fölött. A Templom-
lem ekkor került épilészetinagyságának csúcsára, mivel hegy ietején Van az óriási oszlop-
Heródes nagy épitkező volt. NagyszeIú kiíályi palota kere- csarnok, melyet Heódes a hivőt
tében úi adminisztratív és védelmi központot épittetett a tömeg€inek befo8ad.ására épített
Felsőváro§ északn},ugati sarkábalr. Nemesei és udvartartá-
sának tagiai pompával berendezett házaikat a közelben épit-
tették fel. Heródes fő vállalkozása azonbfir a teílplom úijá-
épitéseés magának a Templom_heg}.nek a nagyszabású kibő_
vitése volt. A Templomnak) azaz az úgynevezett ,,második
templomnak" egyetlen köve sem mandt ránk, de még ma
is láíhatók a kiszélesitett Templom-hegy remekijl faíagott,
hata]m8s kődrrrbőkből íakott alápiai. A heíódesi kor épité-
szete §emmi mással íem téveszthető össze. A Templom_
hegy nyugati oldalrán levó, úgyaevezett siratófal is ennek
a széle§ alapzatrrak a íészelnem pedig az elsö templomnak.
Mar|apság az 1967 . évi hatnapos háború óta a Templom-
hegy alapozásának déln}.ugati saikánál íolyó átfogó légészeti
tevékerrység egyre több bizto§ adatot hoz felszinle Heródes-
nek a templom térségévelkapcsolatos nagyszabású munká-
latáiról. Ézek óriási aíányai nem nagyzási hóboít következ-
ményei, hanem nagyon is gyato.Iatias célúfejlesztés ered-
méíyeivoltak, azzal a céllal, hogy a temPlomo! évente el-
özönló íengeteg látogatót és zarándokot megfelelően el le-
hessen helyezni. Arnitol a hefódesi teírrplom massziv, úi
alapiát befeiezték, azt is el kellett dönteni, hogyan fogják
megközelíteni az épületet. A templomkórzet beiámti olda]a
délre nezeit, Dávidnak az ofel-dombon levő eledeti vámsám.

228
Jerur§álem Nagy Heródes idejé-
ben, A harmadik íalat a város s€-
bezhctő északi részének védelmé-

Helódes egy na8y, mintegy 65 móter széles lépcsőfeljárót

hozott létre, amely északi i.ányban felfelé vezetett a leitőn!
félútonegy pihenőtérrel, l968-banJ amikor az izíaelí ásatá-
sok elkezdődtek, ebből a monumentális lépcsőből még sem-
mi sem volt látható, hiszen a Templom-hegy oldalában
évszázadok alatt felhalmozódott, sok métei vastag hutladék-
Ióteg alatt feküdt, A lépcsőfe]iárát nagyon hatásos megköze-
lité§t biztosított, a régészeketazonban legalább ennyile iz-
gatta az is) hogy Heródes építész€i hogyan tervezték meg.
Az épitészekugyanis az egész ókorban küszködtek anrrát a
kérdésnek megoldásával, hogy az embefek hogyan is köze-
lítsenek meg egy templomot illő alázattal. Az athéni Parthe-
nonnál például félmételesnélis magasabb lépcsőfokokat
épitettek, és ezzel a látogatókat arra kényszelitették, hogy

229
szinte felkapaszkodjanak a templomba. Kiderült, ho8y He-
ródes megoldása ennél soktal finomabb volt: ő szélesebb és
keskenyebb lépcsók váltakozásával afia kény§zeritette az
érkezőket, hogy lépéstváltsanatJ és ezzel lelas§uljana}. A hi-
vőhek először két lépéstkellett tenniük, azután egyet, majd
ismét két lépé§ után megint egyetJ ú8yhogy mikor végül
felértek a tetőIe, máí egószen lassan lépkedtek. Egyetlen
szuszn csak nagy előfeszitéssel mehettek volna fel az egész
lépcsősoron, és igy a templomköúet küszöbére éppen o]yan
hangulatban érkeztek meg, amilyen az Úr házába való belé-
péshez illő volt,
A §arok másik oldalán, a Templom-hegy nyugati falánáI
a íégészekhelyenként egészen az alapkőzetig leástak, és egy
12 méter széles, a nyugati falat ki§éIő, hatalínas faragott
kólapokkal buíkolt főútvonalat hoztak napvilágra. Heródes
idejében ez volt JenrzsáIem észak-déli i.ányú fő útőere.
Mivel lejtős telületen vezetett, három sorban épitett, kővel
tömött kazetták §ziláIditották az alapozását,
Az ebben a térségben folytatott ásatások egy, a kutatók
számáía régóta fejtélyes kéIdé§nekJ,,Robinson boltívének"
a me8oldásáüoz is hozzájárultak, Ez a saroktól mintegy 12
métemyireJ a nyugati falból kinyúló boltiv-csonk egy dr.
Edward Robinson nevú amerikai kutatóról kapta á nevét,
aki az l830-as évekbm először hivta fel íá a figyelínet,
A boltív másik vége eredetileg egy, a faltól 15 méter távol-
ságm álló nagy pillérre tárnaszkodott, most pedig nyilvánva-
lóvá vált, hogy a fóútvonalat ivelte át. A kutatók először azt
hitték, hogy a Robinsoné csak egyike volt azoknak a bolt-
iveknek, amelyek a Templom-hegyet a Fel§ővárossal össze-
kötő védett út részétalkották, annak ellenéIel hogy ezen
kívül egyetlen másik pillérnek sem került elő semmiféle
maradványa. Az új ásatások végérvényesenbebizonyitották,
hogy a nyugati oldalon enriél az egy él soha nem is volt több
pillér, ellenben felfedezték, hogy a déIi lejtőn egész sol pilléí
€lálható, amelyek dél íeléhalladva e8yíe alacsonyabbak.
A körülöttiit levő régi törmelék lépcsósorok töredékeit tar-
talrnazta. Kiderült, hogy ,,Robirrsoí boltíve" a fel§ő tartó_
szerkezetéhez taltozott egy hatalmas méretű lépcsőfeljáró-
nak, amely a főútvonalból fölfelé indulval azt a Templom_
heggyel kötótte össze. Az alacsonyabb pillérek között né8y
helyiség maradványai kerúltek elő, ezek az útvonaha néztek,
és kő_ meg agyagedényeketl súlyokat és érmékettaláltak
bennúk. Feltehető, hogy eredetileg a Templom-he8yíe ér-
kező látogatókat emléktárgyakkal ellátó helyiségek voltak.
Az ilyen és ehhez hasonló épitészeti kérdésekmegoldása
több pusztán elínéletieszmefuttatásnál. A jeruzsálemi Hé-
ber Egyetem és az Izíael-kutatási Társulat megbizásából
Benjámin Mazar p.ofesszor által vezeteft ásatásoknak egy
na8yon gyakorlatias feladatuk i§ ván: az Újabb feltárások

23o
Folynak az áSalások a Templom
hegy délnyugati sarkánál: jobbra
az omajjádók áltál építetthatal
mas pálotae8yúttes kezd kibontá-
kozni a réteg€kből, Balra a ,,Ro
binson bottivének" lábánál levő
épüietek láüátók
hosszú távú célja ugyanis az, hogy a Templom-hegy lábánál
fekvő, íégóta törmelékkel borított területen egy otyan résé-
szeti palkot alakitsanak ki, amely Jeruzsálem történetének
a keresztmetszetét fogja bemutatni Heródes korától egé§zen
az |967. év| háboruig, Az ásatások helyettes vezetőjeJ az
lzrael-kutatási Társulat munkatá$a, Méir Ben Dov nagy
lelkesedéssel beszélt emől az elgondolásról. A délrryugati
résznélmáI megtisztitott területen megmutatta azokat aZ
épitészettö.téneti rétegeket (kolszákokat), amelyeket már
feltártak és gondosan konzerváltak. A látogatóknak rövide-
sen módjuk lesz arra, hogy szó sz€rint az időben sétáIjanak:
elindülva fent, Nagy szul€jmán töIök szultán váIoserődiré-
seinél, az i, sz. 16. századból jutnak el időben vi§száfelé a
kelesztes lovagok 12. századi tomyához. E torony alatt talál-
ható az a padlózat, amely a legelső jeruzsálemi mohamedán
dinasztia, az omajjádok áItal az i, sz, 7, század végén,a
2j1
sziklatemploínmat egy időben építettpalotához tartozott.
A Palota alstt íekvő, 6. század végi bizánci épület a keresz_
tény Jeruzsálemet képviseli. Még mélyebben a tizedi} római
légió templom-hegyi katonai tábofának a maradványai talál_
hatók, végül e tábo! alatt íekszenek a heródesi Jeruzsálem
utcái és tefei. Háíomdimenzió§ történelem fog itt a láto8ató
szeme elé tárulni.
Hangsúlyoznunk kell: az ásatók egyáltalán nem a a tö-
rek§zenek, hogy a későbbi idószakok maradványai közül
bá.mit is eltiintes§enek, csak azért, hogy a Templom_hegy
kömyezetét kizáLrólag olyan állapotábari rekonstíuáliák,
amilyen az Heródes ideiében volt. Az UNEsCo ezeket a
legújabb ásatásokat azzal a megbélyegzéssel itélte el, hogy
önkényesen leromboliáLk azoknak a íagy világvallásoknak az
épitészeti emlékeit, amelyek számáía Jeruzsálem szintén
§zent város. Jómagam nem bu}kantam olyan terh€lő adatra)
amely a szóban for8ó ásatók szakmai és tudományos hitele
ellen emelt em€ súlyos vádakaa alátámasztanáj ellenkezőleg)
meg vagyok győződvearról, hogy ez a nagyszabású régészeti
vállalkozás a szmt város történetét olyan módon fogia meg-
világitani, hogy az minden hivó ember megelégedéséreés
ör&íré.e fog szolgálni, báími legyen is egyéni meggyőződé_
se. Helódes Jeruzsáleme é§ templomal a második templom
nemcsak építészetilegnézve,hanemavallásos hit szempont-
iából is nagyszabá§ú úi alkotás volt. Elnek ellenéreJ akadtak
a zsidóság köZött olyanok, akik nem becsüIték nagyra a
monumentáli§ épületeket és azt a kÖzpontositott kultuszt,
a.nelyet az efiéle épitkezésszolgál, Az ilyen zsidó csoportok
úgy döntöítek, ho8y inkább s §ivsta8ban élnek szerzetesi
közös§égekben, a tisztátalannak tekintett városokat elkeriil-
tékl mert szerintiik tisztátalanok voltak) és nem méltók arra,
hogy Isten új királyságát képviseljék,amely megg,yőződé_
súk szednt rnár elközelgett Izrael számára.
A korabeli forrá§okból ismert egyik ilyen csoport vagy
szekla az esszénusokévolt, A Holt-tmger pártjai közelében
éltek, és közösségüket teljesen a vallásos iámborsápúk é§
ti§ztaság]nak rendelték aIá, lelkészülve egy új földi mennyoí-
szágra, egy úi Jeíuzsálemre) önmagukat pedig a kiválasztot-
tak között is kiválssztottaknak tekintették, Bár az Újszövet-
ség egyáltalában nem tesz róluk említést, meglepő módon a
másodit temploín idő§zakában mégis ők alkottát a judaiz-
muson belüli harmadik nagy szektát. A másik kettőhöz a
farizeu§ok és a szadduceusok taftoztak.
ATnikor röviddel a ínásodik világháboó után, Kumrán
mögött, néhány mészkőbarlangban a véletlen segítségével
felfedezték a hiTes holt-tmgeri tekercseketJ a világ érdeklő-
dése, mintegy áramütésre) az €sszénusok íeléfoídult. E va-
lóban szenzációs, sót alighanem a század legszenzációsabb
leletének felfedezése íyomáí ásátások indultak meg az ala_

2j2
KumranJ a háttérb€n a Holt-
tengelrel. A kumláni közösségi
központ romjai az aszfaltozott
burkolatl! kocsipdkolótóI közv€t-
Ienúl jobbra vannak (a képen bál-
oldált). Az elótérben azok a dom-
bok láthatók, amelyeknek baT_
langjaiban á holt-teDgeri teke.-
bok által Khiíbet Kumránnak nevezett lomos lelőhelyen,
A felszínen csupán egy immlott óíolony csonkját lehetett
látnij amelyet mellesleg egy római erődités marad*inyának
tatottak, Amikor azonban a jeruzsálemi Bibliakutató Inté-
zet részéről az időközben elhunyt Roland de vaux atva és
a iordániai Müemléki Felügyelöség atJ<ori igazgatójá. G.
Lankester Halding az l950-es években feltáriik a lelőhe-
lyet, kidefült, hogy valójában egy olyan szekta vagy csoport
közösségi központia állott rajta, amely nagyon emlékeztet az
esszénusokra; annyira, hogy ma máLr a legtóbben arra hajla-
nak, hogy Kumránt valóban a holt-teügefi esszénusok köz-
pontjávál azonositsák,
A szekta tagjai nem épületekben laktak, hanem a területen
rnindenfelé fetállitott sátrakbalt és kunyhókban, vagy a telep
mögött emelkedő sziklafalak ballangiaiban. Arnikor pedig
meghaltak) a közösségi központ és a Holt-tenger között levő
nagy temetőben temették el Őket. A temetőben mintegy
l l00 sir van, és azokban) amelyeket feltártakj csaknem kizá-
rólag ferficaontvazakat találtak, A közösség igazl Szerze|e5i
életet élt szigorú erkölcsi elvek szerint. A szekta i. e. l50
köIül alatitotta ki itt székhelyétJ és §zemmel láthatóán fel-
használta egy Hizkiia vásy Jósiia király idejéból száímazó
2j3
..,_ a

vaskori e.óditmény máíadványait is. Az eredeti épületetúgy Kurrrrán: a köZössé8i kózpont egy
bővitették ki, hogy be tudja fogadni a szekta mintegy kétszáz része az ásatások befejezése uráí.
tagját. I. e. 3l-ben az épületet alaposanmegrázó íöldíengést A kép közepén a le8tátrább lát-
éltek túl. Mivel ismerjük ennek a földrengésnek az időpont- ható helyiség az edenyrs}táJ,
^z
amelyben a holt-teDgeri tekercse-
ját, a légészekkeltezíri tudták az épitményt meglongálódása
ket elrejtésük előtt becsomágoltak
idején, tehát még az újiáépitéseelőtti állapotában. voltak
benne nagyméretű közösségi helyiségek, az egyit az a refek-
tó um, ahol a fehérbe öltözött szektatagok a közös étkezé-
sekre gyúltek össze. E8y másik, raktárnak szolgáló helyiség-
ben számos edény volt, éppen olyanok, mint amilyenekbm
a hegy barlangiaiban elrejt€tt tekercseket elhelyezték. Meg-
találták a konyhát, a padlóra épitett kemencével, és volt
edényégető kemence is. Jól szeíkesztett vizvezeték-rendszer
működóll, á vizel jó néhány nagy. gondo"arr tapacztott ci\7-
terna szolgáltatta a szekta fanatikusan tisztálkodó tagjaiírak
szinte sziinet néIküli szertartásos mosa]<odásaihoz.
Mindezeknel nevezele\ebb á7onban az a nagy gipsz iró-
Az egyik holt-teo8cri tekerc§ res-
tábla, amely egy hossá, keskeny helyiségben kerúlt elő, de tau!álás közben. A szinhely a je-
oda a fölötte levő szoba padlójáról zuhant le. Mindenféle, ruzsálmi Bibliakutató IntéZet, a
bronzbóI és agyagból készúlttintataftók hevertek me}lette. restaurálás atatt álló darab áz úgy-
Erre a táblán csak térdepelve lehetett irni, ülvenern, A sajá- nevezett Gmesis Apocryphoa, a
tos formájú agyagedényekhez hozzászámitva ezt az adatot is, Teremtés történeteinek l€gendák-
kikerülhetetlen a követ]<eztetés, hogy Kumrán volt az a hely, kal bóviteít változata

234
ahol, ha nem is mindm tekelcset, de a tekercsek jó részét
ténylegesen írták, A holt-ten8eri tekcrcsek tehát Kuínrán
könyvtárát alkották, és a kömyező ballangokban akkor lej-
tették el őket, amikor, nem sokkal i. sz, 66 után, veszély
feíryegetett,
Az elmúlt néhány évben valószínűIeg többet írtak a holt-
tengeri tekercsekrőlJ mint a világ bármely más régészeti
leIeteról, Megkerdezh_eti azonban \áláki, hogy pontosan mi-
ben js á]l á jelenló\egük A7 o\zövelség ecy _új" vallozatát
tartalmazzák? Meg kell változtatnunk miattuk a BibliáIóI
kialakult képijnket?
Dr. James Pritchaíd szerint a tekefcsek jelentősége első-
solban az) hogy az oszövetség nagy, összefüggő részeinek
olyan szövegeit tartalínazzákl amelyek ezel éwel idósebb€k,
Inint az eddig ismert legkolábbi héber nyelvű bibliaszöve-
gek, A tekeícsek felfedezése előtt az Ószövetség legrégibb
ráLnk maradt szóvegrészének a leningrádi kézilat számitott,
amelynek kola az i. sz. r0. század, Erdekes viszont, ho8y
mindez nem változtatta meg a Biblia olvasatát. A legfonto-
sabb t€kercsszóve8 Izajás könyvét tartalmazza, és csat né-
hány kisebb eltéréstalálható benn€; ez a tény azt mutatja,
hogy az irástudói hagyomány lényegébenérintetlen maladtJ
egy-egy kéziratot akár ezer esztendőn k€resztül újra és újra
másolhattak, és még ak}ol is az eíedetihez rendkivül hűsé-
gesen ragaszkodó változat ŐrződÖtt meg.
A közösség kurnráni központjával szemben nyíl|k az a 4.

235
számúbarlang) amelyben l952-ben szó szerint ezrével talál-
tak tekercs-tóredékeket, A ieíuzsálemi Bibliakutató Intézet-
ben dolgozik a Benoit atya, aki főszerkesztőként összefog-
ia á2 egész világról
^z éIkező meghivott vendégkutatókrrak a
tekelcsekkel kapcsolatos munkáját, és kózzéteszi a szövege-
ket. Megállapitottá, hogy a tóredékek kódlbelül hatszáz
önálló tekercsből származnak, és ez egészen biztosan Ín€g-
közeliti a szekta birtokában volt ö§szes tekerc§ számát. Erde_
kes, ltogy gyakran több példány is aka& ugyanabbóI a mú-
ból a könyvtárban, így az Ószövetség Második törvény-
könyvéből tizennégy, á Teremtés könyvéből p€di8 négy
vagy öt példányra bukkantak. Es mindezek a masolatok az
irásbeli hagyom.ány sért€tlen megőrzéséről tanúskodnak.
Dí. Jigáél Jadin szeméIy sze nt is kúlönö§en érdeklődik
a tekeicsek iráTlt, mivel az ő apj^, az elhünyt EleázáI
L. sukenik, a ieíuzsálemi Héber Egyetem ^zótarégészprofesszora
volt az, aki előszöI i§merte fel ókori származá§ukat. Maga
Jadin pedig lényeges szeíepet iátszott a legelső tekercsek
1954-ben törtérrt visszavásárlásakor, amikor azokat az Égye-
sütÁ amokba kicsempészték. Jelenl€g a tekercsek a2 Izíael
Múzeumban láthatók: a kúlörr a számukra épitett.helyen, a
Kónp Szentélyében.Jadin plofesszor §zerirrt a tekercsek
legtragyobb ielentősége nem abban van, hogy szövegiik na-
gyon hűséges az Ószöverséghez. }anem abban. amil az Ó-
és az Ujszövetség létíeiötte közótti időszakról árulnak el
nekiint. Korábban csak az úgynevezett ,,irányadó" judaiz-
müs felfogását ismertük, az esszénusok könyvtáíából vi-
szont képet kapunk arról is, hogyan gondolkodtak a zsidóság
más elemei Jézus koíában.
A nagy meglepetést á2 okozta) amitor kiderült, hogy erős
hasonlóság van bizonyos esszénus tanitások és néhány új-
szövetségi részletközött. Jadin szelint az esszénusok könyv-
tára a iudaizmus és a keleszténység közötti hiányzó láncsze-
mek egy részétjelenti. Á legelső keresztények zsidók voltak,
de a keresztény tanítá§ok egy része nem fel€lt meg az .iráíy-
adó" judaizmus tételeinek. Most, a nem ,,irányadó", hanem
a szektás iudaizmus felé mutató összefiiggések alapján, Ja-
din alra a következtetésre jutott, hogy a korai keleszténység
soktal inkább zsidó töltésú volt, mint korábban gondolták.
Véleményeszerint a holt-tengeIi tekercsek felfedezése for-
radalmasította a kereszténység eredetének kutatását,
Mi történt azonban az esszénrrsokkal vagy kBrnrá,niaktal?
A lelőhelyükön talált .égé§zeti adatok szerint a kózösségi
központot időszámitásunk 68. événekiúniu§ába[ lerombol-
ták, és ezután egy ideig római katonák állomásoztak a teIüle-
tén.
Az i. sz. 66, esztendő végzetesnek bizonyult a z§idósá8
számára, Felkelé§ tört ki a lómaiak ellen, amelyet a zelóták-
nak n€vezettJ nemzeti önállóságÉ törekvők mindenre el-

236
 'í

A Templom-hegy Jeruzsálernben. száLrrt csopoltjá vezetett. A felkelés máI kitörése pillanatában

Heóde§-kori padlózat és lépc§ők nyilvánvalóan bu}ásra volt itélve, de a zelóták á végsőkig
láthatók a déli fal tövéb€n, és jól kiidöttek, egészen addig, amig i. sz. 70-ben a felkeléi méé
érzékeihető, hogy milyen mélyen életben maradt. kemenyen ellenálló magvát a Holr-tengei
fekszenek B mái felszin álárr köZelében levő \ivatagi eíődben, Mász;dában körül n;m
zátták. Ezt a Maszadát Nagy Helódes épittette át erőditett
palotává, mert állandóan az életéértlemegett, rrem minden
ok nélkül. A zelóták itt lendezték be utolsó ellenállási fész-
küket.
Maszadát az l960-as években Jadin plofesszor táfia fel
egy nemzetközi együttműkódés ker€tében. A világ közvéIe-
ményénekIigyelmét na8yon meglagadta az a tömeges ön_
gyilkosság, amellyel a bekeritett zsidók a rómaiak végső
támadása előtti éjszakán rászedték az ellenséget. Nagvon
sokan áüa következtetnek, hogy a legvégsőkig kitaItó ellen-
állásban már €gvedü c§ak a zelótáik vettek ré§zt. Az erőd
€gyik pararrcsnokának a neve azonban ,,Jáno§J az esszénus"
volt, és Jadin feltáft néhány bórtekercs-maradványt i§, ame_
lyek egyikét határozottan holt-tengeri tekeIcsnek lehet tar-
tani, mivel a kurnláni szekta belső l€ndszabályaival foglal_
kozik. Jadín mindezek alapján a következők.e 8ondol: az
esszénusokJ akik valóban fanatikus hivők voltak, a íagy
felkelés kitörésekor, amikor a rómaiak már felyeg€tően kö-
zeledtek, éítékeskónyvtáíukat gondosan elreitették a hegyi
barlangokban, maguk pedig Maszadába mentek, és csátla-
koztak az utolsó ellenál]ókhoz, de má$rkkal vittek egy-két
tekercset is. Ha Jadinnakigaza van, akkoímindez aztjelenti,
ho8y a kumrániak, azaz az esszénu§ok az utolsó szálig meg-
haltat a mászadai tömeges öngyilkosság során. Ez azonban
felveti a követtező kéfdéstisi ha az esszénusok tulaidonkép-
pen zelóták voltak, és ha volt valami összefüggés az esszénu-
sok tanai és Jézu§ tanítása közótt) akkol talán maga Jézus is
zelóta volt? Fontos kéídésez, de táI8yalása meghaladná
ennek a könyvrrek a keleteit.
Maszada i. sz. ?3-ban tórtént lerombolása csak egy epizód
volt a 66, éví,az^z a2 első z§idó felkelés töfténetében. Egy-
szerűen annyi töítén!, hogy Maszadasorsa záIta lea tragédi_
át. Az igazi ö§szeomlás már három éwel korábban, Jeruzsá-
lem elestével bekóvetkezett, Az önállóságéít kúzdő felkelés
végül is véres polgárháborúba to.kollott, szélsőségesek har-
coltak szélsőségesek ellen, zelótá|k fanatikusok ell€n, közben
lelkiismeret-fuídalás nélkül mészáIolták a mérsékelteket.
l, sz. 70-ben a római légiók körülzárták Jeruzsálemet, hete-
kig tartó elkeseredett küzdelem után elfoglalták á Temp-
lom-hegyet, és Heródes templomal az úg},nevezett második
templom a lángok maítalékalett. Jeruzsálem elpusztult.
Hosszú, nagyon hosszú történelem éfi ezzel véget.
Az elrírúltévszázad egy rrásik történet kezdetének volt
tanúia: a múlt feltarásrinak a régészetmódszeI€ive]. Az
titóbbi években nevezetes ásatásokra keíült sor az egész
Közel-Keletm, ame]yek segiten€k eloszlatni a történelmi
múltra telepedett homályt, A régészetazonbarr mindmáig
talán csa} megkarcolni tudta a simá felületet. Minden egyes
hóüap, minden egye§ év úi régészetifelfedezé§eket hoz,
amelyek egyle jobban megvilágitják a bibliai országoknak
krisztus szúletéseelőtti történetét.
 Időrendi táblázat

150 000 Megjeleíik a neá[der-völgyi ember

35 000 Megjel€nik az ember a mai formájában

10000 Neoritikum (úikókor)

9500 A kerámiát még nem készitő Jerikóban felépül a világ legelső, fállal
körülvett városa
7000 carat Hüyük: a Közel Kelel le8el5ó agvag€dénye,

4000 Kőrézkor (khalkotiti}um)

3500 sumeí: a legelsó városállamok Mezopotámiában
3100 Srmer: kialákul a piktogTáfikus irás
Egyiptom: Fetső- és Alsó-Égyipbm egyesités€

30o0
2a0o Britáúiá: etkezdődik a stonehenge el§ő szakaszálak az épi.ése
2700 Egyiptom: Az Óbirodalom kezdete
2600 Bgyiptom: megép a Kneopsz-pirámis
25oo sumef: az I. Ur i dinásztia. Irodalmi szövegek
2400 sziria: az eblai kálaáni állam lét ejötte
2350 Akkád: Nágy sarrukin leigázza sümert
2|oo Sumer: a III. UI-i dinasztiá
Egyiprom: a Középbirodalom kezdete

2un Középső bfonzkor

2{W)-1750 szirial a máíi kor, csúcspontian Ziínrilim uralkodásával
190o A§szi a. létreión z óasszir birodálom, Assur központtal
I750 Babilón: u óbabilóni birodalom Hammurapi kilálysá8a alatl
l700,1550 Egyiptom: a hükszósz ulalom kora
1600-120o Göógország: a mükéíléibefolyás és úalom kora
1550 Egyiplomi az Újbirodalom kezdete

l500 ké§ói bronzkor

l49o-1436 Egyiptom: III. Thotmesz, hadjáíabk Palesztinába és sziriába
|47l|2oo Anatótia: a hettita Ujbirodalom
l45o Kíéta|a minó§zi hatalrnát lelombolják

239
 14o0_1200 KanaáLn: az ugariti (rász-saínrai) palotalevéltárak
|29v|224 Bgyiptom: u. vagy Nagy Ram§zesz
l2ao sziriá: a kádesi c§ata E8yiptom és a hettiráa közótt
l250 (?) Anatólia: á boméroszi Tróiá eleste
1250 (?) Egyiptom: a §zolgaság és a kivonulás kora a bibliai ha8yomáDy

l22r,1205 Egyiptom: Mem€ptá} fáraó uralkodása

1225 (?) Kanaán: Józsua hódiíásának hagyomáLnyos időpontia

I2oo
1200 Tengeri népek Ugarir lerombolása, a hettita birodalom vég€
1l90 E8yiptom: IIl. Rámsz€sz legyózi a tengeri népekeí
Pale§ztina: a frliszteusok megtelepednek a parti §íkságon
1l50,t025 Palesztina: a bibliai ,,birát koTa"
1l0o Egytptom: az U,buoda]oD vege
1050 Palesztina: a f,liszteusok megnyerik az eben-ezeri csatát
l025-1000 Palesztiná: saul kiráty
1000 965 Palesztina: Dávid elfoglalja Jefuzsálem€t. Az e8yesűt kiújy§ág
961920 Pale§ztiBa: Salamon kiúlysága
920 Pal€sztina: a megosztott kilá]yság kola Júda és lzrael
88H59 Assziíia: IL Assur-nászir-apli áthelyezi fóvárosát Nirnrudba
876-a69 Izrael omTi kj.á]y fővárost álapir szamáriábD
869-a50 Izrael: Áh.ib kiiity, Ízebel férie
a59_824 A§szíria: III. SulrDlinu-asaridu
853 sziria: a kalkari csata, megállitjá& az as§ái teljeszkedést
a42-a15 Izráel: Jéhúkiráty
786-74ó Izráel: II. J€robeám király
7a3-7a Júda: Uzzija király
745-727 A§sziria: II1. TDtulti-apil-Ésana, az úiasszir birodalom megalapi

73r-715 Júda: Áhaz király

722-72l Izrael: szgmafia elesik, Izmel DépétAsszíriába d€ponálják
72l-:705 Assziria: II. sarrukín király, székhelyét Horszabádba helyezi át
7Ir487 Júdá: Hizkija király, mege.őditi Jeíuzsáleínet
705-ó80 Assziria: szín-ahne-eriba, a fióváfost Ninivébe helyezi át
7ol Júda: a§szií tárDadás, úkis kifosztása
689 Babilón: szin-ahhé-eriba lerombolja a \.rirost
680-ó69 Asszilia: As§ur-ah-iddina tiláty
671 Egyiptomi Assána m€ghóditia Egyiptomot
668-ó27 Asszida: Assur-bán-apli, A§sziria utolsó m€y királyá
64o409 Júda: Jósija kirá]y, vallási leformok
626-539 Babilónia: az úibabilóni birodalom
614 As§zitia: As$[t elfo8laljá* a méd€k
6|2 Assziíia: a bábilóniairk és a médek lerombol'áa Ninivét
60+-562 Bábilónia: Nabú-kudurri-uszur király

24{l
597 Júda: babilóri hódí!ás, Az el§ő áttelepités
58ó Júda: Jeruzsálem eleste_ A templom lerombolása
586-538 Babilón: a zsidók babilóni fogságánat kora
539 Babilón: Kűrosz peízsa uralkodó meghódítja az újbabilóDi biio-

538 Babilón: kürosz rcndelete. A zsidók hazatémek a száműzetésből

520-5l5 Palesztina: a ieruzsálemi temptoD újjáépítése
445 Palesztina: Nehemiás; úiiáépitikJeruzsflem falaii
3 -323 Makedónia; Nagy sandoI meghóditia az ókori világot
323 Egyiptom: L Ptolemaiosz ul4lkodása, Páte§ztina a Ptolemaioszok

2(n Palesztina: az or§zágot meghóditiak á Szekuaidát

l66-163 Palesztina: a Makkabeusok felkelése, á Ha§moneusok kiíálysá8a
63 P8le§zti!á: Pompeius vezetésévela íómaiak erog]a]iák Jeruzsále-

374 Paleszrina: Nagy Heródes

66 pálesztiDa: á z§idó tráboru k€zdete a rómáiak uíalma ellen

?o Paleszrina: JeruzsáIem ele§ik. L€ómboliát a második remplomot
73 Pálesztin9: Maszada eleste
A felhasznált forrásrnűvek
Iegyzéke

Az alábbia}ban csat azokná} a fontosabb könyveknek a biblio$áfiai

adatait sorolom f€l, amelyeket túulíElyoztm, és klj]öDösen hasz,
nosnak találtam, Nem közlőm vi§zoni a kűlóDböző lapokbm és rudo,
mánym folyóiratokban megjelent na8y§zámú ásatási be§zámolót és
cikket, ametyek könweín adatainak a zömét szolgáltattak,

Ackroyd, P. R.: Exil€ and Resioíation: A Study of Hebrew Thought

in the Silth cetrtury. London, sCM Press, 1968.
AnaroDi, Y.: Th€ Land of the Bible: A Historicál G€ography. Lon-
doD, Buns aíd oates, t967,
Albri8ht, w. F, : AJchaeology ánd üe Religion of Isiáel. New York,
Doubleday, l9ó9.
From the ston€ Age to Chri§timity. N€w York, Doubleday, 1957.
Anati, E.: Palestine Befoíe the Heblews. London, Jonarhan cape,
1963-
Avi-Yonah, M. (szerk.): Encyclopaedia of Archaeological Eacava-
rion§ in the Holy LaEd, I-IL kót, oxford, University Press, 1976.
Beebe, H, K.: The old TestameDt. Inndon, Dickenson, 1970.
Bright, J. A.: Hi§6ry of Israel, London, sCM Press, 1972,
Camb dge Ancient Hi§rory- cmbridge University Press, 1975.
Finegan, J.: Lighr from the Alcient Past, I-II. kör. Píinceton Uni
veísity Press, 1959,
GddiBer, A, H,: Egypt of the Phár3ohs, oxford Univenity Pr€ss,
] 9ó]
Gray, J.: The canaanires. London, Thees and Hudson, l9ó4,
Near Eastein Mythology, London, Hamlyn, 1969.
Harden, D.: The Phoenicians. London, Thames and Hudson, 1962.
Ha!di!g, G. L,: The Antiquities of Jordan, London, Lutterwort}r,
1967.
Harke., R,: Digging up the Bible Lánds. London, Bodiey Head,
l972-
H€aton, E. §g.: Solomon's New Men: The Emergcnce of Alcient
Isíael aS a National state, London, Thámes md Hudson, 1974.
James, T, G, H,: The Archaeology ofAnci€nt Egypt. London, Bodley
Heád,1972.
Jordm, P,: Egypt the Black Land. London, PháidoD, 1976.

242
Kenyon, K. M,| Archaeology in üe Holy Larld. London, Ernest
Benn, 1965,
Digging Up Jericho, London, Ernest Benn, 1957,
Digging Up Jensalem, London, Ernest Bem, 1974.
Kitcheí, K. A,j Ancient orienr and old Testámen.. London, Tyn-
dal€ Press, 1966.
KJameI, s. N.: His.oly Begins at sum€r. Londonl Thames ánd
Hud§on, 1958,
May, H. G, (szerk.): oxfoíd Bible Atlas, oxford Univer§ity Pless,
l974.
Mázár, B.: The Mountain of the Lord. New York, Doubleday, 1975.
Mellaan, J.: Earliest Civilisátions ofthe Near East, Lotrdon, Thames
and HudsoD, 1965.
Moorey, P, R. s.: Biblical Lands. Londonl Elsevier-Phaidon, 1975.
Moscati, s,: Tt€ \iíorld of t}le Phoeniciáns, London, §fleidenfeld and
Nicol§on, r968,
The Face of üe Ancient orient, London, Routledge, 1960.
Negev, A. Gzerk.): Alcha€ologicat Encyclopáedia of úe Holy Land.
London, §íeidenfeld and Nicolson, 1973.
Neil, §g. (szefk,): The Bible companion, London, skeflngton, 19ó0,
Noth, M.: Ttie History of Israet, London, A. and C. Black, 1960,
oppenieim, A, L,i Ancient Mesopotamia: Portrait ofa Dead civili-
sarion. chicágo UDiversity Press, 1969, (Mágyárul: Az ókoíi Mezo-
potámia. Budapest, 1982.)
Pritchárd, J, B.: Ancient N€ar Eastem Text§ Relating to tie old
Testament, Píinceton Univ€ísily Pfess, 1955.
Aíchaeotogy and üe old Testamen.. Princ€ton University hess,
1958,
(szerk.): Archaeological Discoveiies in tlie Holy Lánd, New York,
Bonanza Books, 1974,
Gibeon §íhere the Suí Stood still, Píinceton University PressJ
1963.
Redfold, D, B.: A study of the Biblicsl story of Joseph, L€iden,
E, J, Bdll, 1970,
Rothenberg, B,: Timrra: V3tley of úe Biblical Copper Mines. Lon-
don, Thamۤ and Hudson, 1972.
seters, J, van| Abránam in History and Tradition, Yale University
Press, t975.
Thomas, D. w. (sz€rk.)| Alchaeolo8y and old Testámetlt study,
oxford Unive§ity Press, 1967.
Documents from old Testammt Times. London, Nelson, 1958,
Thomson, T. L.: The Historicity of the Patriarchal Narrativ€s. Berlin
and New York, §í. De Gruyterl 1974.
§rri8nt, G, E.| Bibiical Archaeotogy. Londonl Duckworü, 1962,
Yadin, Y.: The Art of war in Biblical Lands, LoDdon, §üeidenfeld
and Nicotson, 1963,
Hazor| GIeát CiBdei of the Bjble. London, tJíeidenfeld and Nicol-
son, 1975.
The Messa8e of the sclolls. London, weidenfeld aDd Nicol§on,
l957
Gzerk.): Je.usalem Revealed. Jeru§aleml Israel Explolalion socie-
ty,1975.
Magnus Magnusson

Asóval
a Biblia
nyoínában
Arni krisztu§ születése elótt történt

Gondolat , Budape§t, 1985

Az illusztrációk eredete
Áz alábbi olda]2kon levó fekete-fehér fayképet kóz]ési jogángt átengedé,
séérta szerzó köszönetét feiezi ti a kóvetke?ó szfréjyeknek, jllelve intéz,
mélyeknek: Kathleetr Kenyon és a Jerikói Ásatási Alapiwány: 16, !?, 18,
98, 99, 10l, 139, l40, l96, l99. és 2l7 . o.] u íza.|i l{íEe@i * Régé9zetj
FelüEyelósé8 sávességéből: L4, 15,93, l12, l49, lfr éB 2 t 1 , o,j a 29 (ftnr,
92 (|ent), l33, 168, 169, és 209, oldalakon láüató lelvételek eredetijei
ugy ott találhatók, mig á ll5, oldálon levő kózIését a Felúgyelóség és r
&hdod-expedició úgedélyere; Prul Jordan: 19j ó3) 65, 73, ?8, l3l, ló5,
t 84, 193 (feDi 6 l@o, l94, 216,225,233. és 234. o-: Anronia Benedek: 26j
32,33,42, aa,90,92, 173, 185- és 213, o,j a mijn.hen' Himer Kiádó:25,
27,37. és 41, o.; dr. H, J. Frúkfu:29. o.; British Museú: 38,40, 55, l83,
784,192,2Q5. és 215. o.]aPárrsi Musées Nationau:43- és l6?. o,j John
Ross:51. o.j az egyiptoúi ']fúrista Hivátál: 53, o,; Peter clá}toí:57, és
63, o.; dr. Lábib Hábachi: 59. o,; a Ecyiptomi TudonáLnyo§ és Dotumen,
!ációs Kózponi: ó0, és ó1, o.; a ieruzsálemi Biit Régészdilntget: 79, o,;
L, Gelaty prófeszór és a Beíien spring$i An.lrews EB}etem: 8l, és 83.
o,j Yi8ael Yadin prcfesszor aa:df cinű művébő] (veidenfeld áDd Nichól,
son kiadó) származnar. á 91,93,94, és lló, oldálon láóató képekj dr,
Joseph A, cauaMy s Richúd clsíe: 9ó, o,j a tel-avivi egyetú Ré8észeti
IDtézeie, Raircy professzor és Avráltú Hry fényképéSz:r02, t89, l9l
(íent és lent) o,: a chic.goi egycicm Keleti Intérete: l0ó, l08. és 1l0. o.;
a Músell-AYújteúénv:l 18. o.; dí, A Mazárt: l2l, o,; dr, M, Koórvi: 123.
és !24, o.j Jmes B. Pritcha.d profeszor: l34, l35, és 13ó. o,; az Izrae1
kutátási Táísulát J"r/rakfi R.!?a&d c, kiádványából száfugzDak a l45,
|97,22'1,231- és 237. oldalon láüató felvetelek; d., Paul Gárber és áz
,detri (Gsrgia á]irm, UsA) §lu]heasrem Films: sglgmon tmp]ománák
Howlúd Gárber készilette rekonstrulciója a 148. oldalon; dr. Beno Ro-
ihenberg: 155, 15ó, és t57. o,j A, Birm professzor) a Tell Dú-j régészti
e*pedi.ió vezetője: 1óó. o,; u izraeli Palphot Ltd. cég: t70. o,j N, Avigad
plofeszor, a jeruzsáúi Héber Egyetú túára: l?5, ó.; Drvid Hárris:
l77,179. és 206. o., dr, Dávid U$isbiin szivességéból: a 2l0, éS 2l2-
oldalotr ]áthátó sáját felvérele, valmint David Hátis felvétele 3 178.,
iltetve Avráliú Hay felvétete 3 l95. oldalon; Radio Times Húlton Pictúe
Library: t82- o-ju Aliá nevú Jordániai Királyi Lé8itfusaság: 223, o,j Meir
Ben Dovi 228, o.j Könyv szentélye" Jeru8ál@ben| 235. o,
"a
A 3oBzájrÚal eIlátott szines fényképek közlési jogáért á szerzö kószöne
tét fejezi ki a kóvetkezólúek PauI Joidú: l , 6, 7 , 13, 14, 15, 16, |7, 19,
20, 2l, 24, 25, 26, 27, 29, 30, 31, 32, 33, A, 35, 16, 44, 4ó, és 47, fényképj
a niincheni Hiner Kiádó: 2. é§ 5. fénykép; Gilliú cleeve: 8, fény}ép;á2
izraeli Palphot Ltd, cég: 9, 2t. és 48. fénykép; Ántonia Bfuedek: 3,4, ]2,
, 37, 1a, 4|, 42. és 43. fénykepj Peter cl.yton: l0, féíykép;Jonn Ros:
tl- fúykepj Edgí Asher: 18, fénykép;dí, A, Meár: 23, fényképj smith,
soni €,
Institution: 39. és félykép;AIia (Jordánjái Ki€lyi Légitárs!_
sá8): 45- fénykép,

A 23. oldaron Étható térképdl. slend,llelfuek raua: A P|.|iniwl3]

R.aotl, 1973 c. mút]eáiábú megjeleDi eredeú ,lápján készütj a 45. és 71,
oldalod, valúint a 12, és l3, oldalon levő rérkéPek & odord University
Pres áltar r974-bú úegjelenteteít, a Herbert G,Máy, G, N,s. Hunt és
R.'w, Hmikon áltál szerkeszteft oxford Bible Adás!2. kigdás) térképei
án készültet; á ?ó. oldálon láóaró íljz Moses Levine Th! Tdbefrdcle c.
kóíwének (soncino Pres, T.l-Aviv) egyik fénykepfelvétele .lapján té_
gzii]t; a tó5, oldálon levó lajz Yigael Yádin aa:or c, kón}vének (lveiden-
feld md Nióólson ki.dó) ré.képénálapul, míg a 1ó0. oldálon levő €jz
YadiD plofeszoríák egy olyú térképéD,melyet a -Biblial Atch@olaqj

245
aM'@ cimű tudományos folyóiratb tettkózé előszölj a 114. oldalon levö
.ajz R. Amire píofe$zo. ,l fuíelíPoúef, oí the HoU Lard c. könyveet
(Ma3ada Pr$r) eeyik áb!áján alapulj végül a137, oldáIon levó fiizok
eokon z ábrá&on a]apulf,ak, melyek James B. Priichárd profBszomlk
Gibeú Wheft the aua Slood §r,ll c. könyvébeo (Piinetoí Uíiversity
Pres) láttak @pvilágot. Kfuzönet illeli .ovábbá K.óleen Keíyont és a
Jw&íl€mi Á5atási Alapirvány, @ié.t hozáiárultak a l38. és l4l. oldá,
lóD láthátó rajzok elkészitéséheza Dícging up 1ú6aleú c. kihrlben (Efresi
Bfu kiadó) levó ábrá! alapj]áú, A 1?6, 196. és 229. oldalákon látható
térképek e Izrsel_kuta!ísi Tálsulst alul kiadott J.M1lfu Reteakd c.
muntábM tálálhátó ered€dk 5iapjá! ké9zütekj a 153, oldaIon ]evó pedig
. dr, Júes B, Pri.chúd srerkesztésében megjelenl §dlohón dnd sheba..
kón v (Pbáidon kiadó) egyik té.képe alapjáoj véglil . l8ó. old.l tértépe
a Maditlú Pubtishing co,, New Yo.k által eiadotr (a jeruzsálmi ceia
tjádó altal 19ó4_be, 196ó_be és l9ó8_bú megjelenret€it), Yohmú A}9-
roíi é§ Michael Avi-Yonáh által sze*eszí.tíI-he Maúillaa Bibk A
egyik térképéndápul. ^
 Mutató*

Ajslon (Aj jálón)-vöIc, t]4 Amószisz l. Jahmesz, L

aberdeeni egyetú 90 Ákaba; Akábái,öböl í4, 7l, ?3, ZJ, Anurú (Amorl moritá(k' mE-
Abinelek, Geráú királya 52 77, 15o |52, l55, I79, 224 ru(ak) 80, l0?, 203
Abi,szimt! Umt pápnője 26 akavasá(k) then]ta jrásos források Alatólia, máióliai(ak) 19, 20, 60,
Abnér, saul seregének vczére l33 szcrin! ahhijavá(k)],,,tengeri 62, a7, 106-107, 109,110, l14,
31-32, 3517, 1940, 40, ,2l,2o5
4I,44, 45, 464a, 48, 5v51, 56,
^btaháfr akhái(ok) l09 An.ient Neal Easíe Terts (okoíi
I3,7. l44, 163,1a9,217 Áki9, Gát frliszleug !.iiálya l30 közel-kéleri szövegek. szerk.
Abruhaft i, Hirory afld hadírion Akkád (Agáde) 32 33,3ó, 39, 4l, J@es B. Pritcha.d) 29,107,185
(Ábraháe a tö.túelmben és a 1,82,2o3 Andrews Egyete (BeúieÁ
hágyoEánybd: John ve setüs spring§, Michigú) 8H1
Anglia l, Nagy_Britáúia
Ab-ra-mu (ebl.i szóiegrzekben Akziv, föníciai túető ,l49-J5l egol-izraeli kutatócsoport l52
fenltrErdt név) 35 Alasija t07., ]. még Ciprus
Absálom, Dárid fia l43 Albright, §./, F. 4l, 43, 128 Aftiparrisz l22., l, még Afék
Abu szimbel, templo6(ok) 6Ml, Antipatrosz, Nagy Heród$ apja
62 * , Núzeti Múzeú24 122
Anu, a slmerek öistee, az ég iste-
Ádám (& elsó ember) 14 alfaberilQs jíás, fijniciai l. Fóniciá oe, e istenek átyja 24, 26
Admia t09.. i, még deen(ck) Alieíby tlid (a Jordánon) 86 Apmea (sziiábú) 220
Adónija, Dávid király fiá 143 Alsó-tó (Je@9álqnben) 196., l.
Aj@ia (szlriáb&) 208,, l, még még Gíhon-forÉsés siloab- Apopbisz, á hiiLkszószok királya 57
Arábia, úab(ok) 48, 87, 10l, l22,
Afék (Afek; ma: Tell Áfék) l2t_ 12a, l35, l3,7, l44, l5l, l53,
122, 121124,13o |3| Ámáí szjn, Ur v&os knarya 2ó ,54-155, 176, laa, 197, 211,
-, kaltáni pglola 122 Amúiotep, egyiptomi fá.aók 58 222, 272-:233
Aííiua 49,152 Amerikái Egyesült ÁllMok 24, fu ád, tel]'eg.c& 2a6, 2o7, 2u, 222
Agade, a8adei dinasztiá 6H4,, l, l@,236 Arán, aí]ámi(ak) I42, |a3, la5,
ámerikai expedició r5l 187
agragláb|i* 34, 35, 42, 43 Amerikal Keletkuiató Intézei 80, - _i nyelv l83
- éki.ásos feliíartal (ekirásos ábé 96 - sikságá (Paddán_Arám) ,l4
cé) 88 Ameri}€i Keletkutató Központ eMyborjú 75, 16r, 167
Ánáb, ofui fia, Izrael kiíálya /4'
160, 167, 168Fl70, I7| l73, Amenbi szetfóldi Kuraóitrtúet
l82, l85 (]eruzsálem) l90 Amggedon l. Megiddó
Andóni, JóI!ínán 102, 102, §9- AlllllE ?7,80,82,€4
I9r,2o7 Almm, amóíi királyság, 9m- Amold, Machew ]05
Áház, Júda kiralya 187-188 úóni(s}) amonit(ák) 46, 7?, Aúon folyó ló8
. Ahazj.l Júdá királyá 173 77 , 1,27 1a7
. 142, ANn, Mózes lestvére 75
Áhet A!o!, templomok 57 AúoD Ré-t@plom (Karíákban) Aíszs (! kú&ini Jüzáj fu: Tell
,bnijavá(k) l- akavásá(k) 51,5a, $, |64 Dzsfrme) /92, 200
Ahiíám, Büblosz ki!álr, lói Amor l. Amurni ArtúeBész,II.,Pe.zsa kiúly 2t7
Aj (et-Telt) 92l 94 96, 97, l00 Ánósz plóíéta kónr!. ||o Artemigz, nitikus i§remó 225

rA Mutató ne lariarlr@za az idórúdi táblázamak, á foúásEűvék jegyákmek, e iuuszEációk eredetéle

vonatkozó szóve8nek és a térkepeknek az adátrit, - A dőlt számok a tépáláírásótra !t.Loák, - §z.rÉ,

247

AJzam (Kilikja) 107
Asdod, filisáeu város 9z
I|3-|15, l15.125
- -i
"nöky"
(i3tennó szobrá) l14l
115
Á§üa, t@áni eyaistmó 89
Askelón ?0, 97, l11-1l3,
l92., l, úégfuzkolon
As§ü, as§zir fóigten l82
Al§ü, Aszilia övárcsa 182-183,
20a
AsuFah-iddjna, A$á!ia kiraya
2@,2o7
Asú-bán-.pli, A$ziriá kiráb.
u5,2o7
Asur-nászir,apli, Il,, Asziria ki_
,álys l83, la.r, 184
Ast.ne (Astolet), kanaáni tefué-
kmységisteúő, flisáeús fóis-
íúő 26, a9-9o, 92, ||4, |3l.,
- túploúá (Bét-seá!b@)
l3l
Aszkolon l33,, l. mé8 Agkelón
A$zín., ászil biló&]óm, újaszil
bircdálom, .sMir(ok) 9, 24, 6ó,
ló4, l80_r&, 183, l8,Fl85,
185, 1a6, fió, |a7, l87, 1Ba,
l9\, 192, |91 I94, 194, 196,
l9u2ol, m5, 205, !)6-2oa,
21,1,,212
aszííok száműzetége l87,
At.liá, júdá királYnóie t67. l77
Avari§z, hiikszósz íőváúog (a Bib-
liábe: Rúszesz) 5.r-55, 57-58,
65
Avieadl Nábnáú l73-I74, l74,
176, 17ó, l'la, 196, 211-212
Azarj! l. Uziiá, Júda király.
B&íl. tMáni vih.risten 15. a7.
av91,l14, |6a, 1,72-173, l77,
l79, |a5,2o3
Baál-Cáfon (bibliái) ó9
B!Ál_Hád.d_tmplom (tlácórbú)
l47
B^ál-knlí!áz 172,173, l77
Bgál-templom (Ugaritbú) 90
Bgál-zebub, iliszreus isten l14
Bábel X2, X5, 212
,,Bábel tomya" 204-205
Bab-iIi (: lstetr klpuia) 205
24a
B.bilón, bábilóEi bircdslom, úi-
bábilóni bnodalom, bábiloíi(.t)
lll, 9, 33, 4|, 46, 66, ?5, l45,,54,
ló2, 188, l9l, 193, |9+195,
2ol-2o3, z03, 20+,205,
20G2l|, 21l, 2L2, 212, 2I3,
213, 2|4, 2l5, 216, 2l7,
llój 219-222, l. úag Bábel
-,i fogság l45, 20|-202, m5,
213-2|4, 216, 219-222
- _i fúg8ókert.k l9], 209
BaEdrd 37, |a4, 2o2,
Bdbaszj l!fueluk szulrá! 1l3
Baltázár l, Bél-sú-usar
bám., áIdozóhely (Dá[be) 166
Bú-Hadadl árámi király r85
Bark i, G&víiéll77
Búlegok vólgye (a Kamel,
l 14j heelronul.tbú) 14
Bfuán, kiélyság 83
Batseba, Uriás felesé8e 142-143
beduin(ok) ll4l 4& 50l 72,73, t58)
l89
Beek, GW van l9z 200
Beér-seba (Júdábe) (Te!
szeba) rE8-189, 189, 190, 190,
191,2o7
Beirut 149
194 Bel8im 24
Bébacce l, Bél's.r-uszü
Bél+e-uszür /á Bibliáhán: Béls,c-
cú v. Balt zár), Bábilón helrae_
tó aluJlálya 2I3, 213, 2|+215
Bfi Dov, Méii 23r
B€f,e_iMiM, nómád tör6 42-43
Ben Guion, David 103
Beni Hászúj Beli Hasm-i sjr 49,
fr,52-53
Benilámin tórzse 42-43
B.nnett, crystal 7a, ?9-80
Benon, arya 23ó
Berlin 209
Beúie spriogs 80
Bész, egyiptomi i§t@ t79
Bér-Abaía(a ]oídánnál) 8ó
Bttél 90, 9ó, ló,Ft65
Bet-Hóón lt7
Bét-seáD; Bél-sán (a Bibliábe:
Bet@; Da: Tell el_Huh) r t4,
|31,131,l12,I32,133
Bet-s@es lló
Bibliai Intézer (a ffuciskínúra-
dé, Jeruz§Álenbe) 8'
Bibliai Régészeti Inteet (Jeru!í_
205,
Bibliakutató lntérei (Jerusám_
bfr) 213, Z34, 2j6
Bietai. Mmfred 55. ó5
Bítók hönJq. |o2, I\r, 1lE,1l9
Birú, Avráhám ló5-1ó7
birminghmi egyetm 26
Bóéc, sziklátómb r2a
Bo6a (má: B!szená)) Edóm övá,
tos. 78, 78,79Áo, a2, u
Boézkóy (Anatóliában) 6r-62
Botta, Paul Emile l8l
Brúson, Al*údrá 7
B,itish MuseM (Londonbb) 74,
1l1, 178, l84 l85, l93,2l4
Brit RégészetiIntéret (B!gdád)
t84
Brit RégészetiInrézer (Jfusá-
l@) l7,79,99
- , korai 97, 9Ft00, l2l
- , kózéPsó 33,4H5,31,10o lot
-, késői aLa2, 92, 10 1, 1o2 lo3,
Il2,I47
€l- Brosi, Má8en !95-196, 198-199
BúAon, lohn willigm, wio.heste-
Búblosz l4a, 1ó1
Byron, Gór8e Gordon, k.d 192
Calláway, Joseph A, 94 9G97
lMbrjd8e-i egyetm 14
c,aí^l Hnyij]( l9-2o, 20, 2l, 24
chicagoi egye.em 8/, l59
Ci.ú.ijá, Júda kin lya 2l0, 2l2
Cijón (sión)_heey l95
ciprus l07, l09) 1t4., l. még ser-
Code, aífuíticÁ(sáná-hegyi ka-
Culrúe anrl Alü.h, (Klríníaés
úaíchi.; Máníéw ÁEold mű-
ve) l05
Dágón, a filiszteu§ot íóistee, ka-
n&ioi Emékenységisten8a-90,
114,125,13|
--tfrplom (Gázóbú) ll7
Dá@sztusz,44, 6l, 77, r85, 187 leyaút 17, 31-37, 4l., l- méE Enlil, súer vüaristfu 26
Din (Tell Dánj TeU el-Kidi) /ó4
t6!Ll67,189 Ebrm [Ebr(i)ln], Eblá kiiilya E-sa_M (ebl.i szójegyzekbm
32,3+36 . fet)mead! név) 35
Ecjón-Geber 7r, l44, |50_152,
Dán_folyó lóó l79 E§zdraelon{ikság l, Jezreelsitsá8
Dán tö.zse t15 Edóm (Edom), királyság, edómi- esszénus(ok)j szektá (kumúniák)
Dánie], zsidó álomfejtö 2l4 (ak) 73, 77, 78, 78, 79-ao, I42, 212-236,23a
15o, l52, ía71 2Q7-2o8, 2I3, egz-§zúhúl l. §zukhÜ-barteg
Dá-'u-dum (ebiai szójeByzékben 222,224,226 Éteenánki (zikkuat Babilónbú)
lanmeádt név) 35 Edóm királya 78, 80 2Q4
Dávid, á betleh@i Jisájfia 32,35) Ethe.ia, zanjúdoknó e ógó csip,
4243, 46, l05, 1j3, 12>l2a, égei téBég; égei terúleret 87, 109, kebokor fe]fedezője 73
lu, l29 l30, l33, l35, 137- tl4 etióp l54
l4o, l40, 141, 141, 142-144, Eg}iptom; De]ta; Deha üdék 23,
l47, I4a, 161-162, 174, L76, 35,38, 4T44, 45, 4849, 49 ) 50, Eníaíészl 1, 21, 28, 30, 37, 4141,
l83, l88, 19ó, lga, 2I8, 226, 50, 52-ra, 60Ál. 6 l, 62-44, ó1, 58, 1o7, l42, m2,2O3,2oa
228 65 i6, 6v69, 69, 70, 70, 71, Eúópa 52, a6, )o5, 220
Dávid forása (En_gedi nellett) 7+75, 77, 79, a748, 92, 96,
1l3,13o l0o l02, t05_1l0, /]4 tli-l15, Ézsejás l. iesáj^ é, Izdjás hön ,e
,,Dávid tomya" oeMsái@ben) \2o,13l l33, L42, 144, I4a, 15L, Ezsau 35
l39,139,2l9 \57 I58, 162-765, 169, | 69, l78-
Debór. !2o 179, lal, 1B3, 2@ 201, 207_20a, falizeEok, szeka 232
Deir el_Ba!á l33 222 Fehü-öból l. Mine! el_Beida
Deir el_Behri (Théba mellett) ó9 - . Kózcpbircdalom 54 Fetete obeliszk (IIL sulmánu_
Déli Baptista Teológi9i Szeminá ásaridué) l85, 185
ri@ (Loüsvjllej Kentuctybm) - , Úlibirodálom 58, ó9! 8?, l32 Felsóváros (Je.usa b€n) 23o,,
96 - _i kivonulás útvonalá Z.1, t65
Deli]a l05, 11ó Egyiptonj Régészeti Felüg}etőség
Deliá; Deltá vidék l, Egyiptom 54 filiszreus(ok)9l 52, 97, l04,Io5,
denen(ek), ,,t güi nép" l09, eeyistennit ?+75) 84 107, I0a-'1lo, l10, 1l1-1I2,
l1l,, l, hég Adúia Ehnaton, egyiptomi fáíaó ó0 412, 111-114, 114, 1l5, 115,
Dibán (Dibón) 167 Eilát l. Elal (Elat) llGr18, 1l& |19_723, l23,
Dór, tikótó lll ékírásos szóvegek 25, 34, 88 l24 126, l2a,B3, l33, l37,
Ekrón, 6li9zieus várcg 1l t-ll2) l4o, I42, 187
Dorán, Móse r13 ll4,I25 - irás tl5
Elj kaMjLni fóisten ]6, 64, ?4, 89, - kerámia (késö hellás' ulc ti-
Dudu, swer imok sbbrá 26, ?ó p\s) Il4, l14,l22
Dzsahi (Pálesztinábe v, sziriá- Elfi Élaü Éibor5d!152. 1?9
be) r07 Éla vö]eye (Jerusám kóXlébm) Fljnder, Alefuder 152
Dzsav^ 16, 23, 23 128,l29,la7 Fó1.1kö?i_tengd 46, 49, 55, 6a,
Dzsebel Anda (u Eufrstész mú- eleflrntcsont, farsgványo& /Z.l l04 l06, 1l0, tl4J l49) l5lj
tén) 2& 30 lap (Megiddóból) 92 la3-184,225
Dzs§bel Múszá (Móz€F) heB§ég - lap (szúa.iábó]) 7,r5 Fönicja, föniciai(ai) 1 15, l 17, .l44,
7?-74 ,,palota' (§mariábe) ló9 l4vl49, l19, l5o, l50, l5l,
Dzsebel Neba l, Neb-hegy Elheláo, bedóemi l29 151, 152, l55, t60-161, 164,
Dz§úas (a római korbm: Gerasza) Eü, föpáp l24 167, 169, 172, j73, l77, l79, |a
2u,225 226, 226 Elija l, Illés, prófétá - ,i alfabetikus irás 160-1ó1
- , tóí6 sz|nhiz 22a426, 226 Elisa 208 - _i eldántcsont fdagas
aNinrud-
Dzseziát Feau (má| Korall- EIig l. Eli@3
sziget) l44, |5I-152 Elizeus (Eü§a) lz - ,héber alf.betitus iÉ.l15
első tmploo (salenoí tmpioma)
l, Jeru&jLl@, elsó tmplom frmcia régész€ú §pedició 4l, 87
Éá l. Enki eló zsidó felkelés 238
]Éibál-hegy 1ó3,2r7 Én_gedi, oáz]s, 2|-22, 111 12g- frieyláda l. ,,szöverség üdáia"
Ebm-Ezd r! Bibliábe: Eben,há_ ]30 fii8göke.tek (Babilónbe) /93, 209
Ezef) l2l_\23, |29-130
Ebd (a héberek óse) 32, 36 EDki (Ea), suer, , bólcseség is- Gglil€ l3r
Ebla (ma| Tell Mardikh). áuami íene 26 28 Gúod" Dorcthy l+l5

249
Gesteg, John 93, 9q 99, l00
Gát, filiszreus város ll1-112, 125,
l30
Gára, filiszteus relepúlés 32, 35,
ill. l16-1t7, ll9, 133, 179,
la1, m0
- -i filiszt s templom 119 l20
Gefusís ApoúJ,phút |APokíif Ge,
GeE.záret-tó 44, 8ó, 92
Genzifr-begy |63, 2 l 6, 2|7
Ge26 64,10,9§,96, 160,l6a,
L6l, 16I '59
Gibea (Tell el Fúl) l28
Gibeón (el-Dzsib) 92, 134-13?
- , tó, viztároló; hajdm borospin-
.ék 133 l]4, l34, l35, | 35, 136,
136,l37, l37
Gicho!-foEás l, Gihon-folrás
Gideón 120
Gihon (Gichon)-fofiás (-szúz-
anya foírásá" J@zsálmben)
l3a, B8, 14g, |96, l9a,21v2|9
Gilboa-hegy l3l, l33
Gileád l27
Gileal (Khirber el-Mefdzsir)
l26-L27
Giigámes, súer király 27
Gkafreíe?osz 29,30
Gim, pir@isok 49, 52, 53
- , Kheopsz-pirMis 53
glacis-r@dszeiú eródités mrad,
ványai lerikóbe 10l
--- Tell Mddi}hbú ]3 ló5
Glueck, Nelson 151-152,
Gó)iet 1D5, l ,l29
Gós@ fóldje (keleli Delta vidék)
54,65
GiiögoBzág, 8öóg(ók)
nyelv ?4, l09, lól
GBy, Jo}ú s91, 221
Hab.si, Lsbíb 54, 57-58, 59, 6ó
hábiru, iórzs (v. tdsadalmi réte8)
43,63
tlabu l, Medinet tlábu
H^.iw n I$ra-ilu
H.cór (Hacor; m: Tell el-Keda-
bón) 35, 90, 90, 92, 93, 95-9'7 ,
lo3, l45, l47, l47, I5a
161,169,17|,172,1a7
Hágárl Áblaháú ágyasa 48
H.ggsíd, Rider 155, l57
25o
H^]fa 14, l49, 152 Naí.lp.s (A páiriárká elbeszé-
lé§ek történetiségej Thomás L,
Hfuurspi, BabiIón kiráyá 33, Thomson úúve)44
4l, 75, 2o3, 2a3, 204-205 Hizkija (a Bjbliábe| Hiszkiia; Ha-
-tórvénykónyve 203, 20J, 204 raqiyan), Júda királya 176, t8a,
Harú es Serif l, T@plom-hegy I90 I92, l 92,196-197, 199, 207,
213
fála (Jeruzsálemben) l7ó
Hading, G. Lúk.slel 233 Hol]údia 24
Húagedón l. Mcgiddó H:olt túget 16, 2|-22, 33, 46, 73,
,l29-|1o, 167_
Hrúán (Hárán) 37,41 44, 48 71, 80, a4, a6,
Éa, 223, 225, 232--233, 233,
234,235-231
h6ihjt kiÉlyság ]ordmiábe 77., j tekercaek (Kúránb&) 22t
232,233,234,231236
Hasmóneusok 22ó., ]- méB makka,
Haihor, a bányAzt isteúóje l44, Hofro sapieÁ sapie s 15
l57, l57,l5a
- !@plomá (Timában) /,í,í,l57 Hóreb-hegr 73., l, még szinai-
Hatli, hmitjL(k) 48, 60, 6l, 62, 64,
,lo7
, 1o9, l42, l49, 2Q5 Hon, siegfíied 80 81
héb.í(ek) 14, 29, 32, 34, 36, 4243, Hórón, ksaei i§ten ll7,, l. még
46, 57, 64, 66-6a, 10, 74, a9 90, Bét Hórón
l75, |2I, l25, 743, 16,1, 161, Horszábád, a$zi. várós t81, l92
163, |72, |78-179, I9|, l9,1, HóSea, babilóni risá 2rl
197. 2o2, 2o5, 21I-2|4, 222, Hóseá, Élafra, hűbéres király l87
224,235 Éów]ánd-Bárber-féle modell ísa-
Héber Egyetm (Jerusálenbs) lúon remploma) l4a., l, még
97, 22, 11a, )21 . 173, 23o, 236 J@zsálú, elsó teúplom
- - RégszetíIítézete(JeruSáüen Huszein. iorüniai király l28-129
r'i*siósz(ok) 54-57, 57, 5a, 59, 64,
Hebiew Union college (cinciúa, 6ó, l00, ló9
tiben) 151, 160
Hebron 4?-48, 4& 56, 133, I37, Iaud. onzás t92,,l. m* Júda
|92 Ibit-Lim, Ebla királya 33
hellénizmu, hellédsztikus 208, abiáhim, Muávij, 83
22v22, 224 225
Helms, sv@d 2J, 23, ,,7gérel töldj." 44, 46, 4a-49, 80,
Hemon,heg, 83, 165 u, 8,1 , 92, 126
Heródeü Nac! 1l3, l22, I23,
|44-'145, 174, 21,6, 22o, 226, IIlés (Eiiia) prófétá l5, t72
227,22a,228.229,229. Inanna (IstjLr), smer temekeíy
23v232,237, 237,238 ségislenő 26-27 , 27, 28.,l. frég
góó8 i |Iet!zs^|embú) 2u, 229
fa|
temploma l. Jerusalfr) máso- kak II, 37, 37, n, 4I, l22, 1al ,
laTl&., \92, m2, 2o9
He§bón, Moáb fóvárosa (ma Tell
Heszbán) 77. 8Hl, a/, 82, 8J, Itá, 22, 2a, 2o3, 2oa
u I9baá, s.úl 6a 133, l37
hettitá(k) i. Haíi, hettitá(k) I9D-ilu (eblai szójegyzékben
Ili,|l^ 2o2 íelrmúadtnév) 35
(eblai , szójeAyzékb@
Hiím (Hiíám) Türosz ki!álya feMaradt nN) 35
150-152 Istár, isleúó 33, 89, 114., L úég
160, Hisám, bz]]ám üálkódó 127
palota (Khnbét el Mefdzsir- _kápu (Babi]ónbe) 209
ben) l27 iszlám! mu§zlim; mohMedán(ók)
The Hisloicn! oí the Pdtiaf.hal 24,474a, 144 l45

Izaj^ hőa')le l79, 796, 2\2 213,
l zebel (J ezabel), fónici.i herceBDó,
Izrael királynője
172;173, 173,l77,l85
Inae} 32,3í36,4a
Iztael35
Izráel (nai á]l@) óó, l01-1o3,
l12.-1l3, lI7, l22, ]2a, B0,
I52, \65, l74,20o, 229
Izráel (ókoii áilm) 32,4H6, .t9,
54,5a, 6T45, 65. 66, 6&-,10, 70,
?1 73, 75 u, a6 a7, 9I-92,
Jé4s lKrirru, 47, 86, ]]8, l44,
lilkob 44, 48, 55. 63, 90, 224 l76, ]8J, l97. 2]8
- sirja 1?ó
Ji]u 'srl
l, sás_ten8er ]j§ái, berl€hemi 129
JáDos) aposto] lóq 2o2 Jóáb, Dáv',d seregeiíek vezére l33
a2 eszénus" 238 Iőb 222
"János)
Jdnos evalgéliufua l97 Jób hön)D.22l 222
16?-169, Iapéú24 Jój]ikin, Júda nirályá J93, 209-2lo
Ia'kóAlo|ró l11,12l I22, 123 ]ónás, píőíétA221-222
jebúsr(a\) J2& 137-138, l38,
l39 l40, 140 Jonatáq saul fia t28_r29, 133
Joppá (ma: Tel-Aviv) 11l,, l, még
Jéüú0ehu)) Izráel kiiálYa 173.
l82, 185, .18_, Jorám) Izrael tirályá l73j l7?
Jeknések könwe |69,2o2
Jorün foiyó 16,?7j 8481j84 86,
Jermiás, próféta 2I0 2rl, 213 97, 1ol, 27 l2a, l33, ]66,
1

3úéní^kö,a!e 42, 2l3 }ord]áúia /4 2], 77, 80. 82-§]. l28.

95 to5j lroj ll2, L|+123, l.tikó 16, 16. 17, 7, 18, 19,
1 1 9, m, |42, l52, 167, 174, 2a8,222,
125 l27) 129-137, I33l l37, 24, 8 J , u, a6,92, 96-9a, 98, 99, 225,226, 226 233
I40, 141'-.144, 14'l, 153 l'"]., 99, lo0-10l, l0l , |03-104, 126, Jósija, Júda &ilálya l9l, 2o7_2o8,
l5u] 60,162-16.1, 166 161.167. 2I2 213
l@, 172 ]73, 176. 176- l77' Józgei Js&ob bá 49-50, 55-58, 6]
179. 1a5, Ja5, 186-81, J87, Jelobeiárn, I., Izráel királya Józsua (Józsue], Nün Ea 7ó. 85_
]8vl89,l ,196, 2o1-2o2, 206, 163-r67 95-99, 99, l@-lo4, 126, l34-
2o7, 0, 2l I-21 ), 2l7, 2f2
2] Jerobeím, u., Izrael tnálya l73, l35, 159, 163, l84, 2l7
lzíae| frai 43, 54, 58, 63-64, 68- t80, 186 Józsu hófulle a6,92,95 97,102-
7o, 72-73, 7 5-a0, a3-a5, 92. 96. Je@sálefu (UrsrliEmuj Urusál! 1o3, l34
115 úa) 21 22, 32, 35, 66, 7 :>76, 7 9.
iz.aeli-müikáj §pedició 1l3 a+a5, 92, l]a, 12\124, Júd. l]udeá), kl.ályság ?ó, 80. 84.
izÉeliqPediciók 2l l2G|29, 135, 137_139, 139, 8?, l ló, 12& rJo, l]J, l35.il7.
Izraeli Műemlékek és Múzeumo! 14v|4l, 143-145, 147) va, l42, 144, l52, l6)-L64. 161.
Felúgyeifuége ll3 152-153, L55, 160, 162-165, 7?2-1?3, 1.16, l?9-]80; ls],
Izraeli Régégzeti Felűgyelóség 7ó ]67-168, 112_114, 174. 776. la7_1881 191,192, 193, l95
Izrael_kutátligi TáNulat oeruzsá- 176, !77, ]77, J78. |'ai. 9o: 196, 20 l, 2o7 1 12, 21 6-2la, 222.
l92, I92, 194-196, lgÓ-202. 225-226
Iziáel MűeM (]@zslálúbeí) 206, 2o?, 209-2]5, 216, 2l7 jldar^ls 4a, 75, 221, 232. 236
22, Iao, l95, 206, 236 219, 2I9, 220 221, 221, 226, Júdás Maki<abeus 226
Izslk, Ábrltám liá ]9. 44. 48. 52. 227, 22a, 229, 230-213. 234.
l44, 19q 218 236, 2]7, Ta Juppiter, rcfui kten túDlom,
- , bize.i apúlet 232 745
Jábés (Gjleádbm) l27 - . eI9ö tfrplom Lsalmo! tmp_
Jádin, Jigiél 92, 95-97, 1oo, lóma)58,76,l . l28. l4j-745. Justiíianus, róíui csá6zár ?4
l02...1o3, l32, 145, l47, I5g- l41, 147, va, us, |m, !54,
160, 160-161, 17l. l9o-191. 160, tó4. ]ó7, l9|,2ol, 2o?, Kádés 6l-ó2
236_23a 2l2. 2l+2]7, 220, 226, 22, - -i csría 60,6l, 6l,62. 64
Jannorep, e8yiptoúi liíálraré 58 -, második temp]om (Heródes Kadé9bméal óeis 76, ft, 8a.
Jábúsz, L lÁmoszEz), Egylptoú túplofra) 22a, 232, zja |52, |79
-Jehova; - ) óvárcs, z§idó ne8yed l74) 17ó Káftor (K.éta) lr0
J.hvej YllwH Gagyot, Kaif|i5, főpáp l95
aki vlgyok) ]6, 50, 64,74-?5, -, szitlat@plon. mecset t44_1!L5. KáLin 16
71, a9, 9], 98, Ilo, 122-]23, 147,224,232 Ktiró 50
121, l29, l44, l5a,,63, 172- Je$ja (É6ajas, Iz5iás). oroféb Kanöi oszEák RégészeriIntézd
I73, 179, 2o1, 2o3, 2l' l9I-]921 1g9., ]. fr;E'].aras 54
2l4, 2L7, 221_222, 2u., Káhn l. Niínid
l. oég El Jeüó, Mjdj]ín papja ó4, 158 Ká|d.a, kald(o&) 37-38. 2o8
-l€Ideaj ur" (,,kaldeui Ur"| 3s-
JezreeI_siksáP (E9zd.áelon{itsá!) 40, 43-44, 45,2oa
58. I]l. ló9. l7J Kalhu l. Nimrud
Keosze, IL, szekenmíéfi!, Koldewey, Robe.t 208-209 llkka, ,,tenge.i néP" l10
egyiptomi fáJáó 5?,58, 59 Kony& 20 LBor ó2
K.nás, kúaáni birodálom, ká- Kor9llsziget l, Dzsúi8t Fa.au - -i t@plom (Thébáb!n) ó2
n^áni(ak) 9, 3l, 33-37, 7o, 76- kovgkó eszközók és fegrryerek t4 liikiai l l0
77, al, 3I, u, 86-9I, 91, 92, kőrézkor (khalkolitikum) 21-22,
9>9ó, %, l0r_l04, r1}ll5, l29,l57 Mácálistei, R. A, s. 160, 1ó0
7l8, I2o, 122 l23, L3l-|33, Kóz.]_Kelet ?, 9, |2, 20, 31 12, u d.&üdk (mccébór] szent kövek)
I42, l45, 145, l47-L49, 161, 37,41-4.4, 52, a8, |07 , Il4, |16, l58, ló3,207,,l. még snéiek
l7l,217,224 142, l 5 3, l 5a, 22o, 221226, na
Közép-Kele. 9, 11, 14,20-2l,23, Mákedóniá, m,kedóí(ók) 220 22r
Kaíka! 165 29, 45, 52, l47, l6t, t80 l82, nukkabeu(ok), m,k*ab s di-
Káíkemis, kiíálysá8 43, l07 nasziiaj Ha3mörcusok 160, 226
Kámel hegy 1,Lt5, l' l72 Kréta (Kaftoo lto - vá! (Geze.beD) /60
- , Báílangot Völgye 15 Makpéla, b&lmg Grebfun hel-
K.rnak 57-58,5q 63, ll2, 1ó4 Klóhihóh I. h,ihrae 131,131,l45 lett) 48, ía, 56
Kfónik.ik II. hóírr. 144-|45, \47 , Malamt, Avráóám l27, l4t l42,
Ka.thágó l49 l9ó |54 I55, 16l 162,170
K!ú.ái 225, 232-233, 233,234, Máke 52
--l moDoslor (a színaihe8y lá- 2y,235,23a., t, még bolt
bláúál) 65 Mú.thón, egyiptodi tórténdiró
Keléti lítézet(Cbicagobú) l59 - vaskori eródiEnény 234
, ,4, 66
Kdyoí, Klthleen !7, r9, 81, 99, - -i szekta l. e$zénusok
99. 100-10l, 101, 1á, l39, Kútil€t Adzsrud t79 Máloah (srcr€ából, Dán tórzsé-
139_14l , L14. Iga,A6,2\a, 219 Kurdisztá! 2a bóD ll5
Kü.osz, pezsa kirary (a Bibliábú: Medüt, bábilóni fóisto 20}-204,
keobok l47, /4& ló7, ló9 Cifl§z) 2I1 2I5, 215 2o7,2|4
,,KüroM-cilindei' (Kürosz aglág- Mei, úári(k) 4|42, 42, 43, 43,
thálkoli.ik@ kórézkoí
l, prizna-feliÉtá) 21,1,215 14,45
Khatana-Kútir 5+55, ó5
Kheopsz-pirúis l. Gizi Lábáa u szúz 138
Khirbet el-Mef.Lsn l, Gilgál Lákis crel ed_Duveir) 35, t92 ^dáíig, (]€men hajdsi
Máíib fóvárcsa)
Khirber Klfrán 233., l. még l93, j93, l94, 1, I95, l95, l54
l99, 210, 2\1, 21 1 , 2l 2 MáIque.Krgu§e, Judiü 96
Kbilbet §zeilún-domb l23 kpp, Paul y/, 128 második tmplom l. Jeruz§álem
Kidrón vólgye (Jefuzsálem délke- kra}ia 8718 M,^odik Töfuén hőn ! 76, 84,
let' ne8}ede) 13?, 1,r7, l?6,198. Látrún, monogtor l3? 2Q4,236
I. még silo.lr_meddce LaFíd, sir Austen Húry l81, Maszada, sivatagi ü6d 92,
Kilikiá (Anatóüábú) l09,, l, még B2, la1-Ia4, I93 237-23E
Leidm 30 Marüiáe, Paolo 32-33, ]5
imokok" srlmon udva.- leniogíadi kezirat ioszövdség)
"tiíályi 2J),,l, meg oszovetseg M.za, Benjánin 22, 117-119,
-Kn^li ní" 7'7,7a, l42, 152, |67 , l3o,23D
2u méd(ek) 208, 213
Knaroh l.
hö4]ú. 15, 5a, \3o, llb,'M 77, a7 , 1l7, ll9, 147-149, Medinet Hábu, h.lo$i tmplom
|43-..145, |50, l52, l54, l58- l54, 164, l84, !8? 106, 106, 1,o7, 107, loa, 106,
|59, 16l, 161-|66, l6a, |72 - ,i cédruok t47, 149, l54 1]0, 1I1,l32, l33
Királrók II. hahrre l3D, I45, libi5i(a}) 106 Megiddó (ksóbb: AJmagcedoDj a
772-173, l77, r79, l87 r88, Ligbdoot, Jóbn, á cMbridge,i Bibliábú: Hatmagedón) 29, 29,
l92, 196, 199,2|o egyetú áDscellárj, 14 35, 5a, 81, 1,59-160, 160,
Kís, siul ápja 126 Linder, Etisa t52 169-170, l70, l7,1, l71, I87,
Kisázsia 214,222 liverpooli egydeú 93 |9o,191,2oB
Ki!óalnás köaPe 49, 54, 57, Livijátán(Leviátán),tengerikieyó Mekál, Bét,seán védói$ene l32
63-ó4, 6749,72-73, 7+76, 76, 89 Mekk. 145
80,158 Melláart, James 2c 2l, rr0
Kja6, Hús l24 Lóí 4647 Menahém, I?rael kirarya r87
Lót felesége 33, 4É? Mendenh&Il, G@rge E, r02
Kode GÉszak-szíiiábe) 10? Mé!ész,€cyiptomi fáráó 52
Kohavi, Móse r21 122 Loufe (Párizo 1ó8, 203 Méúeptah, egyipromi ffuaó ó4,
69.69.70,7a,95,106

252
Méróm 95
Mésá, Moáb királya 167, lóz
Mes€I, Zeév l79
Mezopoiámiá ll, 22, 24, 26,27,
2+3o,33, 35, 1u39, 4\, 4344,
49, 63, 67, 75,77, a7-aa, A2,
15\, la1-1a3, l92, 2@, 203 2o5,
2oq 2l3, 221-222, 224
Midján, midjáni(ak) ó4, 73, 144
l58
Mikáél 3ó
Mi ka ilq Mika-ya(w) (cblai szó
jegyzekben femmarad! !év) 3ó
Mikál, saul leánya 129
Mikmryhágó l28
Minet el Beida (FehéFóbó]) 87
minószi civilizáció (K!étá) 1t0
Moáb, kiélyság, úoábitá(k) 46,
17, ao-a|, 8 1, a4, A2, 16l, 67, 1
l68,l87
_ -i szlélé167, 1ó7.16a
mohamede(ok) 47,,l, úe3 iszlám
Monfu, a háború istúe EgyiPtom-
Morgan, Jacques de 203
Móriia fóldie és hegye 144, l48
Moszul 183.,l, még Ninive
Mózes 47, 49-50, 6H5, ó5,
66-69, 73-75, 77 80, &L85,
\5a, 2o3-2o4, 2l7, 224
- "póznárá
tett rézkigyóia" t58,
/5a
Mózes hecye l. Dzsebel Músza
üóza ol Klitr,€ (Pentateuchus)
2o5,217
Műemléki és Múzemi Fóigazga_
lóság (sziriábáí) 23, 31
MúcmlékiFelúgvelöség (iordá_
Mlj\énó 87,9í9ó, l09, l49
nab aíers(ok) 222, 2+225
Nabú_gplá uszur, Babilón királya
2oa
Nabú_kuduni_uszur, IL (Nebu_
kadneccár], bábi]óni üralkodó
l4L 154, l 93, 20u2 15, 21a
Nabú_naid, Babilón királyá 2l3,
213,214,215
Náltali l50
Nágy_Britmia, angol(ok). ángó]
íleb 24,46, 122. 163, 184
Nagy Kiiály l, sürU}in, I- osztrák-nénet expedí.ió 98
t68 Nanal Mismrr, szaiadék és bsr osztrákon (fehalos cseréptórcdek)
]8g21,21,22 117,161,2o8,206,222
Náhum, píóféta l8l, t84 o?úmúdiaszl, Usz.maatre
Narám,szin, Akkád királya 36
Navarra, Femúd 28 ót vá.osállm; ót vijúosból áuó szó_
názir(ok) (szek!a) rl5 ltó veBég l, PeítaPolj8z
needer,völgyi ember /Eo-. §a_
PíeÁ neand.rthdkÁis ) 15
Paleszíins 1 2, 2I, 23, 29, 29, 3l,
Nebó hegy (ma: D4ebel Neb) 33-35, 44, 45, 49-50. 53, 55. 55,
80, a4 56, 5a, 60, 62, 64. 66, 1 a, 77, aL
Nebuka.lneccár l. Nabú,kudurri a4, a6, 90, 92, 95, 98, |o2,
10lLl05, i07, ll4, lr, I37,
Negev{ivatag .ra, 11l) ll6j ]30, l40) 145j 151_152, t54J 1r9!
l58, r89 lól)
163-1ó4, L66, 169, Ia2,
la5, |92, 2w, 20a> 222, 22+226
Nehúiás, kormányzó Jeruzsá Palesaina_kutstó Alápitvmy 98
lemben217,2l9,219 Palmüra (szkiábán) 220
nénet §Pediciók 2, ]83
Német Keleti Tásaság 208 PáJm, puszia (bibliai) ?6
Németorezág 24l 102
Nfuzeti Múzcum (A]eppóbe) 24 Párthelon (Atbebán) 229
neolitikm ]. újkókor Pekah, hadsereepafucsnok 187
Njlus 49, ,/9) 50) 52j 55j 62j 69, 87, Petáhja) Izrael királya r87
106, l32, l8l !elesze(ek) (afi liszteúsök egriplo_
Njfuód l83 nie]nevezésc) 105, l0+lti,)
Njnmd (a$zn| Kalhu; a Bibljá
baí: Kabn) 729, l81, l83, 13_r, Pmsylvmia Egyerem 136
18|l85,200
Petapolis?l filiszteus váJos (öt vá-
Ninive (fu: Moszul) /z, 18l- rosalmj öt városból álló szö-
l82, 182, 192, 192_193, 20o, vdség) 1llj ]15
2o8,22l Pfrtáteuchus l, Mdzes Ór ,<óí]o.
Ninurtá (Nimu.ta)1 aszir védóig- peízsátk) 66, 213-214, 2|6 2l7,
ten l83 220
Niszir begy 28
Nóé 27-29,2o4
Nún 7ó Petra (a Bibliában: Rekem) 209,
nyugrti sémi nyelv 34,j l, még a.á_ 222-223, 223,24-225
, ,,a Fáráó kincsesr!áúa" 22_í, 224
Petrie, sjr FlindeB 88, 89
ofel_donb (Jmzsálembo) l39! Petünato, Gjovmi 34 .r5, 3ó
l]9, 14o, 147, I74. 176, 197, Pi-hahjrót (bibliai) 69
21&-219,219,22a Piraneszé (: ,,Rmszesz háza"j
onr l17, l50, r54 vabtla| Aváriszj a Bibliábe:
og, király Básánban 83 Ranszesz) 54, ó5,, l. még Áva_
ókmami (pal@kanaáni) nyelv 34
Ókoli közél-hieti lzöaeg.k 29, lo7 , Piszga l. Rász sájága
l8, Pitom, ráttárváfus 63
olajfák hegye 180
olaszoísz^E 24, 3lJ2 Pompeiusj Nagy, l1^dy.zéí 225-
omajjádoli, diBszlia 231, 23l 226
omri,Izrael kirá]ya t67-169, 177, Postgate) Njcholas l84l l88
t82, l84 t85 PotifáI 56
orontész fo\ó 6i, ó4 t85
oszóvetség ll, 56, 86, 11l, Pritchardl Jmes B. ?, l0) 29) óól
215 236 7I,91,135, l35, 136, 172, 18L,
2l2,235
253
prótoszinái felirarok 88, 89
Ptólenáio9ok, dinasa_ia 222
-Pul" l, Túkuhiapil-EsaEa, III.
R,íháb 97-98
R2meszeum (Thébábe) 62
Reszesz (bibiiai váro' 63, 65,
ó5,,l, még Avarisz és Pnamesz
Rámszesz, L, egyiptomi fáraó 60
Rlmszesz, IL, Nagy, eeyiplomi
tiúaó 5+55, 60, 60, 6l-Á3, 63,
64,69,ll2
Rlmszesz, ul,, eeyiplomi fáfaó
105..106, 106, l07. 1l0, l10,
llL,
131, L32
Ramszesz, V,, egyiptomi feaó l57
Rasz sMrá i. Ugarit
Rász sziiága (á Bibliábe: Piszga)
u-a5
Reb€kka, Iz§ák felesége 52
Reóabeám ]. Rehábeám
Reüord. Donald 5?. 66-67
Régészeti Intézet (Jffis]áüeúbm)
2l
Régészeti lntézer (Londonbm) 23
RégészetiInrézet (Tel-Avivbe)
|77
Rehábeám (Roboáq a Bib]jábd:
Rech.bEím). §al@on fia ló3,
l64
Réníiré,nagyvezír ó3
Robinson. Edwsrd 196-t97. 230
bokive" (Jerozsa@-
"Robinson
bú} 2u,223,23o.23l
Roboám l, Rehábeám
Rófu, római biiod8iom, római(ak)
21,32,34, 1L2, l45, l49, 168,
la|, 22o, 225-226, 232-233,
236, Ta
ómái sziDház (Dzser6bd) 226
Roümbeíg, Bso t52, 156 l58
Roüschild-expedloó 9ó
§ába (§eba) kirá]ynóje t52 rí,
l53, 154-155
salmon, Izrael tirálya 33, 4ó, 58,
77,76, 95, l2a, A4, 146 |47,
u7, I4a, 148, l5o 16I, 161,
162-164, 16a |70, |74, l79,
1a3, l95, 207 , 2l2, 2l5, 226
- bályő (Tifuábú) 15' /5ó,, l,
254
- "o,zlopai" Crimrában) 15'
116l l58,,l. még Tirua-völgy
- t@ploma l, Jeruzsálem, e]só
§@á§, babilód napistm 26, 2o3,
203
sámson l05, 1l5-1l7, /l& l19
l20
Sámuel, pófér9 l2?-l29
sófr|el I. hik ae |2l, l24, I27
13l
Sáhuel IL kóarle 129, l33, 137,
I42-143
sándor, Nagf, Makedónia királya
l50,_2o4, 220-222
s&á, Abiábáú felesége 48, 50, 52
srriukin (szrrgon),l,, Nág,í, An
tÁd királya 32 j3, 36, 39, 4l,
sarrukin,IL, ,szir kirőy 187,
l87,|9l I92, 206
sá$teger rJi,u sarí) 70, L5o.,
. l. úégvörós teíger
saul, Izrael királya 32, 35, 125-
,33, l37, l4o
§afuJrm (eblai szóje8yzékbú
f€maradt név) 35
seféla{itság 192
seke]e9(ek), -tdge.i nép" l09 rr0
sek@ l, sikú
(ma: Náblusz)
9émi, §émi nYelv u, 32 34, 39,
4243, 49, 49, 50,53, 5+57 , 66,
87 90, rl!rr5, |64, la1, 2o3,
2oa,225
s€rden(ek), ..!@gerj nép" t09
sesonk, L, fáraó (a Bibliábm: si-
sak) 164) 1?0-171
sete§. ]ohn vú 44. 52, 2t3
shakespearc,'wiui@ !03
shelley, Pücy Bygshe 62
sitm (sek§oj na: Náblusz) 44,
45, |28, 163-164, l 65, |68, 21
2l7
siló l2-,l24, 126
siloah (§iloé) alaeu!, iu. csatoma
L96, 196, 197, l97, 19a, 199
sineáí földje 205., l. úóg sme!
sion 202
Hegye" (Jeruzsaúben)
"Sion
195., i- úég.cijón-he8y
Siraiófai 0erugálemben) 22z
22u229
§miüsonim Instjfution (wa-
spanyoloGzág 24, 28
starkey, Jmes L, l94, 2t1
suasbour9 ecyet@ 54
A stujtr oí íhe Bíblicdl sto4] aí
JoJr?n 0ózsd bibliai történdé-
nek vizs8álaMj Doná]d Reiford
sJiúi\ Eleázd L, 236
sulnánu-ásrridu, III., aszii ki
rály l8,1 l85
sulnjLnu-ásrridu, v., ászjí király
l87
suner, suner(ok) (a Bibliábú:
s]neiú)9, ll,2+25, 25,, %,
2? , 27,2a, 28,30,32,34,37,39,
52,114, |a2,2o3
Suppilúüúmá, hetrit ki€iy ól
szadduc s(ok)) szekta 232
szü.b 83
§zaikara, lépcaős pirmi§ 54 52
szmaria (§ómrón) 13l, 14' 168,
l6a, 169, 169, I72-I73, 1a7,
1 87, 1a8, l92, 2o7 2o8, 217
szúeft á!us(ok) l88, 2ló, 2r7
szá ah hifu]ae 6a,72,76,78, a0,
84, r58
szmchúib l, szin,ábné,eriba
szán elHig.r 54
szánnérib l, szin-á1,!é,eribá
szmiorin-Sziger (ma: Thira) 47
szargon l, sarfukin, I.
9zaías ólijú (Beér-sebábu) l91
-- (DáDbe) 16ó
szár (úá: szris)-hegylánc 225
szekensré, IL, Ecyiptom fáraóia
6, 57,57
szelerkidilk 222, 226
szemé, sziklatómb l28
§zentföld l2, 14, 22-23, 3o-3l,
36-37,76,Il1,I\6,12|
szerábit el-Knádem (a szjnai-
szszósztrisz, l1l,, ecriptomi fá-
ráó 53, 55
Széthi, t., egyiptomi fáíaó ó0, ó3,
l32, 132,157
szicjlia l09
"találkozás
sáúa" (hordozhátó Thomson) Thomas L, 44
sziddím völB}e 47 Thótrnesz, egyiptoúi fúaók 58
szidón l4&t49, !85 Tanisz Gc}iptombm) 54 55, 65, Thofulesz, III., eeyiplomi fáraó
szihón, múná tilály 80-82 65 58, 63, 169
szit{zakádek (Petra mellett) 22_r, Ta6za 109.) L még reies(ek) Tigrb 11) 181-183j 208
224 Távo]-Kelet 15t Tifu-hegységj,völgy (,,sarmon
szilván, falu és túetó 137, Tel Aviv (hajdan: Joppa) 72, 7ó, lézbéúyál')l44, l55-Éa, 15l
176-177, l77,17a, 178 76, l02, IIl, 117-1lB, 72l, l52, 158
-, a ,,ní$ó leánYánán siria" l?9, l89 l90, 194
1,77-17a tel_ávivi e8yet@ 12, l02, l02,
, a ,,knályi szolga sirja" 177-178 15z 177,179! 189-190, l tjátú(ok), ,,t geri nép" l l0-1 1 1
szíd, ú9opotámiaj holdisl& 2ó, -- Régészed Inrézere 121,17Gl77
43 et-Tell l, Aj iorontói egyetem 44, 57
szin-anhé,eriba (szanhérib), Asz- tórók eród rreu AJékbe) 12i.r?4
szii^kitárya 177 ) 1al, 19l_L92, Tóókország tq 2a, 43, 48, 60,
192, ,93, l93, l9!Ll95j l98- Tell DáD l, Dán 1lo,l2I I22, I28
20o,206 207,21I Tell Dzsár 82
szinai (sziúj)-fél9ziget32, 35, 49, Tell Dzseme l. ABza Td.ulti-apn-Ésüra, III., ó9zir
ó5, 6a, 72 !13, 76, aa, I51, 779 Tell ed Duvei. l- Láriis knály (a Bjbliába| -Pul")
szinai (szináj)-hegy (Dzscbel Tell el Dzsurn l30 18ó l87
Mnszá) ó5, 71-74, 2o3, 224 Tell el-Fü l, Gibea
sziMj,h€ey keüat l, c,d.í §l'u! Tell el Husa l, Bét-seán Türosz (Tirusz) ua-l52, 160,
TeII el Kádi l, Dú ró7 ró8, l?9, 185
Szjli,. 23-24, 28, n T, 35, 41, 44, Tell el Kedáh 92., l, még Hacór
49, 53, 55, 5 5, 5a, 60 á2, 64, 17, TelI el-Kheleife l5r r52
87-€8, l07, l42, l45, l8l, Tell elMut.ijar (szurck,hálóú) Ugárit (m.: RáSz súra) 87, a7,
18lLt85, 187-188, 208, 208, 37 8a, 3& 90,90-91,107, 1l1 l49
Tell el_szebá l, Be§ seba - -j agFerább 8a
§ziriai Múemléki és Mfueúi Fő- Teu $z-szuhán tGl? - i éür᧠8Hs
igazgatóság 88 Tell Háíiri 4l úikótor (neolitikum) 1ó, 16 1&
Tell Heszbán l. Hesbón 19 20, 24, 99, l@
§zofoniáü p.ófétá 1l2 Tell Kaszile, §liszteus templom UNEsco 23, 232
l 1 2, 1,17-119, 1 19, l2o, l 21, |54 Ur, v&os 26, 27,2a, 32,3740,
Tell Medíkh (Eb]a) 1z3l 32,3a 3&40, 4142, M, 2n2, 2l3
33, J5, 3ó, 87,, l, mé* Ebla
Túplom-hegy (Haram es,sqio
- i királyi temeró simelléklete
3940
(Tfusálúb6) l2E, 144. l4aF
,,szövérség ládája" (frig/láda) ó' \47, 147, 174, |76, 2|6-21?,
76, 76, 97, 1o5, 122-126, 2l9, 221, 22a, 228, 229-23l, UFi dinasztia, Iu, -r7
I4o l4I,l47, 14a,212 231,232,237,23a Ur KnaHeábm ]. ,,&h.Ideai Ur"
sáélék(á Bib]iáb8: maccébá) 90, Tengeri Kulórák Intézete (Haifá- Ur NálMu, sWer király 37, 39,
96 203
saezi-satoma 49, 70 ,,teneeri népek" 105-t06,10ó /08) Ursalifuuj Urusalimá l, JéMgá-
szukhű-barlmg (Gödölyej á Kar 109-113. l3l, L32, l49
mel-h€grwonula.ban) 1r, l. még csatája 105-10ó, 109 U.uk (a Bibliábú: Erekl má: var
,,Tengeri út" l. viá Maiis ka) | l > 24-25, 25, 26-27, 30
Teran) Ábrahám lpjá 37
szülejmán, Naey, tórók szultán teremtósj reremtésmítosz 11, 27,
23I 34,2o3 Usshei, JMes, amaeh,i osek
szüok-halom l. Tell el Mütajjar Taeúléskókr!é 12,27,29, 32,3'l , 12-L3
szua (a Bibliábú: susan) 203) 39, 4|,44,46, 4a, 50, 52,5157 , Uszefuaát!é (ozijmandiasz; IL
203 67, 90, 144, 1ó3, l83, l90, Ramszész egyik 'kiíályi neve)
,,szű@ya foíásá" l. Gihon- 204-2§5,236 ó2,,1. még RM9zesz, u,
teres(et) (hertit5 j.ásos foúást U$áskií, Dávid 19Ll95. l98,
szerjDt: TaBza), Dtenesi nep" 210
T^bya, dnzzas^őE^l 23, 28 l09 Uzziiá (Azarja), Júda királya 173,
Tábú-bd]úg(Kmsc.) 15, 15,, ,,Temékeny FéIhoid" 2l, 30, 40, 176,l79,179,lao
l. még Kamel-hegy 49,52
T^éba 54. 57 , 62. 63, 69, 106 Yáü Arab^ 73, 78. 223

255
váü R.ádzsil 16,23 vizözön (ózöíviz) 29, 34, 39, }'HvH l, Jahve
2o3,2o5
váskor 8l-€3. 8.],9G97, l00, l02, vóóstúger 49-50, 68-69, 69, zelőác§) 236-23a
l0ó. ll?. l18, I25, l27-12a, 7v7l, a6, 142, ,50-151 zjúíi|ifr,Miúi, kjrálya 42, 4243
l49, ,74, 176, \77, 177,234
via Mais GT@geri út") 77, l l 1, wúú,Charles 98, 138, r4o zsidóG) 2l, 47, 66, 74, \26,
l21,132, 17l -'waúen aknáia" (a Gihon-foírás l4Tl44, 2o2, 2lz-21,3, 2l7,
viz Alati Kutátási Tesukt (I2- nál) 1.r8,,l. még Gihon-fo ás 225 226, 232, 236, 23a
m9es(ek' -t@8eri íép"lll zsidó feltélés,első 238
víz Aláíi Régészeti Kutltások woolley, §n L@n d 28,38, J& zsahórok hónJle 2o2
TáDács9 (Izraelb@) r52

A frufurör ószeóllhóxa Saafran I!ömé

A kiadaséít felel a Gondolat Könyvkiadó igazgatója

Kos§uth Nyomda, Budapest 8313I0

Budapest, 1985
F€lelős vezető: Bede Istvín vezéíiaazBató

Felelós sz€íkesztő:sellő Edit

Műszaki vezető: Tóbi Atdla
Mú§zá}i §Zerkesztő: Hodu Pálné
M€etent 2E72 (A/' ív+ 1,75 iv színes mellékiet rerj€delernben,
az Msz 5601-59 és 5602-55 szabvány szerint
a:
l-
ia
ta
l
]i,
 )

6^ 7Y

.;'$iÉii:_)

. "-!| :.. ',-i,

_,:, !

--...- ,t
i*

|' . _r'
_t§

'_l-
!: 13V
14^ 15V
]6 17 V
2l L, 22V
 -
-i
a., **
l...#,"a

§§
,ffi
 .,,
,,,:. ,.. ')
34 L,
15 A 16 ,,]
 .+.4.:.
_+- _

.E
Y
'\1rt-

''§\,

t1
13 44V
^

^": :-,

l ) tlla t i ,1
1 liiláii Ii i i}llil
I
l
46^ 47v

^.-'-+-!r..+-