A rnúlt születése

Roger Ling

A KLASSZIKUS
GoRoG vlLAG
A KLASSZIKUS
cönöc vllÁc
 ,Nag)a^q
sa-0l8I Zv JJaJIZsq) NNYI^IaIN,5 Ja^f anlv'vZIVtI s9lJ)n{JsNo)ad
)aNq^,IqJNaZs )aNsJsI ÁcvN Iq)vtIHJoI{vZs v dq) IJZQ)I]^IaZS TV,I,IVoTo]^II3 v
9, zsa Y az s, J JoNvlJunoJ
o.Qzs§alo]d 2lau?raz?rq aazs?8?tr u,pt8g luopuo7
^gNY , 'saJ-Yo ql^vc]
at9jataqaluozou4D8ntu lDu?t|?\zso 4a3?sl3?a aaPX unasnw {§/rilg 12 '^v.uD TJSVS
0.ryuDr uaDÍ8l lplotxo zr7
'NVI^IctíVoa NHoí
D8?Sttozlq ?ps ltazs lDzons as?lauzs .lFuV
ggÁoa gJJaJa^VruVW svstto8 .lá^IJgCIaüg ZV JsVJICuoJ V
v,IqcNV 11osZ VJJoJIotíod
9/6 I 'aNNvSnV,T 'Vs Jcllfoud cNIHsI,Iflnd tlal^gs,Ia o
ílozsq) NyIdV,TY vSYovD I^q,9/6í
aNNVSnV,I'Vs sJcafodd cNIHsl,Isnd ugt^as.Ia Zv sVJIcuod v
C-íUoM )]fUD aHJ:f,I^I]J lJaoaua 0W V
 BEYEZ;ETÉS
A görög vllágazi, e. 5-4. században, a klasszikus korban
Hi spániától Sziriáig, Dé0-Oroszo rszágtől a líbiai partig
terjedt; a következő, hellénisztikus korban kelet felé In-
di ál g, dél feté Szud áni g ért el. D e cs ak azE gei-tenger vidé-
ke - Görögo rszág, a görög szigetek és a törökországi part
-idézi fel bennünk a görög kultúra legnagyszerűbb kor-
szakátés legfényesebb teljesítményeit. Ez a hegyek szab-
dalta, tenger övezte, sok helyütt kopár, de mindenütt
vonző táj a hosszú nyári hónapokban a legszebb, amikor
a napfény ragyogásába és a levegő áttetsző tisztaságába
belevegyül a sziklás partok barnája és kékje: aki e tájat va-
laha is látta, soha nem felejti el. A vidék eszményi háttérül
szolgál az élesen kannelurázott márványoszlopokhoz,
Görögország hajdani dicsőségének legjellegzetesebb tár-
gyi emlékeihez.
Amikor a jelenkori Látogatő megpillantja a szunioni
hegyfokon épült templomot vagy a pergamoni dombol-
dalba vágott hatalmas szinházat, csak csodálhatja, mi-
lyen rendkívüli érzókkel illesztették a régi görögök épüle-
teiket a természeti környezetbe. De mindenekelőtt tuda-
tára ébred a történelemnek. Az olümpiai sztadion, ahol
atléták nemzedékei versenyeztek az ókori játékokon, a
delphoi szentély, ahol Apollón papnője hallatta rejtélyes
jóslatait, a fenséges athéni Parthenón, amely egy tengeri
birodalom vallási központja volt, mind a történelem em-
lékeit hordo zzák. Esnem akármilyen történelmi korsza-
két. A klasszikus Görögországban akárcsak az augus-
tusi Rómában, amelymaga isánnyit köszönhetett a görö-
göknek, valamint a reneszánsz Itáliában - kialakult sze-
rencsés történelmi pillanatban egy felvilágosult rendszer
csodálatosan kedvező szellemi atmoszférában egyesített
nagy embereket, akik a kultúra történetének ij táv|atát
nyitották meg, Periklész, az államférfi, a drámaíró A,isz-
khülosz, Szophoklész, Euripidész és Arisztophanész, a fi-
lozófus szókratész, platón és Arisztotelész, a történetíró
Hérodotosz és Thuküdidész,aszobrász pheidiasz és pra-
xitelész, Démoszthenész, a szőnok - csak néhány név a
korszakból. Valamennyien a legnagyobb szellemek közé
tartoznak, akik valahá erre a il|ágra születtek. Es ami
még rendkívülibb: valamennyien két évszázad leforgá-
sa alatt éltek, és valamennyien Athénban születtek
vagy Athén vonzáskörébe kerültek. Volt valaha város
ráadásul nem egészen negyedmillió szabad lakost
számlálő város -, amely ehhez fogható teljesítményt
nyújtott?
t-
" Az athéni és általában a görög kultúra szenvedélyes sze-
retete terelte rá az érdeklődést a görögök régészetiemlé-
keire. Már időszámításunk első évszázadalban, amikor-
ra a görög világot elnyelte a római birodalom, megindult
az E gei kum f elé a gazda gláto gatők ár adata, aki k me gb á -
multák Praxitelész Knidoszi Aphroditéját és a hozzáfog-
ható látványosságokat, a régiségbúvárszerzőkpedig ne-
kiláttak olyasfajtaművek megírásának, mint amilyen Pau-
szaniaszgörögországi útikönyve volt. A 15. században,
amikor a csúcspontj ára ért el a klasszikus tanulmányok
reneszánsza, Ciriaco d'Ancona olasz kereskedő keresz-
tül-kasul belttazta Görögországot és a szigeteket, és fel-
jegyzéseket készített,váz|atokat rajzolt azokrőI a régé-
szeti emlékekről, amelyeket megnézetí.Az érdeklődés
nőttön-nőtt, mígnem a I8. századvégén, a 19 . század ele-
jén Stuart és Revett építészetivázlatai és Lord Elgin szo-
borszerzeményei - egy időben az újklasszikus művészeti
mozgalom virágkorával - a művelt nyugat-európai kö-
zönség szeme elé állították a klasszikus Görőgországtár-
gyi emlékeit. Attól fogva Görögországállandó állomása
lett a művészek-tudósok útjának. A görög műtárgyak
utáni vágyakozáshoztameg a feltárások korát. A 19 . szá-
zad derekátől az ásatások áradata azokban a hatalmas
német vállalkozásokban tetőzött, amelyek napvilágra
hoztákOlümpia, Pergamon és Milétosz emlékeit. Ebben
a korban arégészeícéljai fokozatosan megváltoztak, az
ásatási technika mindinkább tökéletesedett, s ez a fejlő-
dés az első világháború óta folytatódik. Ma már nem
elégszünk meg vele, hogy látványos leletekre vadásszunk,
hanem olyan felvilágosításokért vallatjuk a lelőhelyeket,
amelyek az irotí hagyománnyal együtt segítenek elkép-
zelnünk, hogyan éltek és dolgoztak a görögök.
Ez a könyv nyomon követi arégészetfejlődésétaz év-
századok során, és nagy vonásokban felvázolja a görög
életnek azt aképét,amely a régiségbúvárokés régészek
munkája nyomán alakult ki. Ez a kép számos tekintetben
még befejezetlen: sokat tudunk például a klasszikus kori
Athénról, de nagyon keveset olyan fontos városokról,
mint Büzantion vagy a hellénisztikus kori Antiokheia.
De minden év új ismereteket hoz. Ezek megvil ágithatják a
lakásviszonyokat, a kereskedelem formáit vagy amező-
gazdas ági m ó d s ze re k e t, ho zzáj árulha tn a k e gy atléta p á-
lyájának megrajzolás ához, egy templom keletkezési ide-
jének kiszámitásához. Bármilyen legyen is az ismeret,
újabb kis lépésa görög világmegértése felé.
IDORENDI TABLAZ.Ail
Zr_r,
[, e. poütikai történet
480 A déloszi szövetség megalakulása 478
Periklész eIőtérbe kerül Athénban 46l
Athén háborura |ép a peloponnészoszi államokkal 459
A déloszi szóvetség kincstárát Athénba szál|ítják 454
Athén és Spárta békekötése445
Periklészhatalmacsúcsán443 430
A nagypeloponnészoszi háború kezdete 43 l
Azathéniak szürakuszaivállalkozása4l5 4l3
Athén veresége 404
Spárta fölemelkedése 404-37 1 Arisztopbanész (komédiaköltő) 450 k. 385 k.
Thébai fölemelkedése 3'7 l -362
II. Fülóp Makedonia királya lesz 359
A khairóneiai ütközet 338
Nagy sándor 336-323
Ptolemaiosz megszelzi a hatalmat Egyiptomban 323
Kitör a diadokhoszok háborúja 3l9
A diadokhoszok fe|veszik a kirá|yi címel 306-305
Lüszimakhosz és Szeleukosz gyózelme az ipszoszi csatá-
lban 30l
300 Szeleukosz lesz Ázsia egyeduralkodója 28 1
AntigonosZ Gónalasz Makedonia királya lesz 2'1 5
Az elsó szíriai háborí 2'7 l2'l 2
Pergamon független királyság lesz 262
Az akháj szövetség terjeszkedni kezd 25 l
Baktria függetlenné válik 250 körúl
I. Attalosz, Pergamon királya legyózi a galatiaiakat 230
III. Antiokhosz lesza Szeleukida birodalom királya 223
A negyedik sziriai háborí2l9 2l'l
Róma és Makedonia első hábonija 2 l 5 205
200 A második makedón háboni 200 l97
Róma legyózi Antiokhoszt Magnésziánál 190
Démétrioszme8támadja Indiát l85 körül
Róma győzelme Püdnánál a harmadik makedón háboru-
ban l ó8
Menandrosz, India királya 167 k. l 50 k.
Makedonia Róma provinciájává lesz l48
I(orinihosz lerombolása l46
Az utolsópergamoni kirá|y halála 133
A rómaiak Pergamonból provincia Asiát szervezik'l29
Vl. Mithridatészpontoszi király leldúlja Déloszt 88
A rómaiak Sulla vezeté§ével kifosztjákAthént 86
Sziria rómaiprovinciává lesz 63
Róma azactiumi csatában legyőzi Egyiptomot 3l
Irodalom, tudomány, fi |ozófi a Képzőművészet és építészet
Pindarosz (lirai költó) 5l8+38
Aiszkhülosz (tragédiaköltő) 525 456
Szophoklész (tragédiaköltő) 496 k. 406
Hérodotosz (történetíró) 484 k. 425 k.
Euripidész (tragédiaköltő) 485 k.-406 k,
ThuküdidésZ (tórténetíró) 460 k,--400
Szókratész (fi Iozófus) 469 399
A kószi Hippokratész (orvos) 460 k. 377 k
Lüsziasz (szónok) 459 k,*380 k,
xenophón (tórténetiró)430 k, 354 k.
Platón(filoZófus)429k. 347
Iszokratész(szónokésnevelő)436 338
Démoszthenész (szónok és államíérfi) 384 322
Arisztotelész (filozófus és telmé§z€ttudó s) 384 322
Theophrasztosz (temészettudós és fi lo zőfus) 37 2 k.
287 k.
Menandrosz(komédiaköltó)342 29l
Eukleidész(mértantudós) 300 k. működött
Epikurosz (fi lozóíus) 342 27 1
Zénón(filozófus) 335 263
Hérophilosz és Eraszisztratosz (oruosok) 300 250 k. mű_
ködtek
A szürakuszai Theokritosz (költő) 3 l0 k.-250 k.
A kúrénéiKallimakhosz (kóltó és tudós) 305 k.-,240 k,
Apollóniosz Rhodiosz (költó) 295 k. 247 után
A szamoszi Arisztarkhosz (csillagász) 3 l 0 k.-.230 k,
Aszürakuszai Arkhimédész (matematikus) 287 k. 2l 2
A kürénéi Eratoszthenész (polihisztor) 275 k._l94 k,
A Tigris menti Szeleukeiából való Szeleukosz (csillagász)
l 50 k. műkódött
Polübiosz (történetíró) 203 k. l 20 k.
A nikaiai Hipparkhosz (csillagász) 190 k. l26 k.
Az apameiai Poszeidóniosz (polihisztor) l 35 k, 5l
1/ A szunioni Poszeidón-temptom
úton a Szaróni-öbölbe órkező hajósoknak tájókozódási pontul
szolgált, a templomot ezért taláIőan, atengef istenének
szentelték.
A thaszoszi Polügnótosz (festő) 475 k, 450 k. műkódött
Az olümpiai Zeusz-templom 470 k, 457
Az eleuthrai Mürón (szobrász) 460 450 k. múködótt
Az athéni Pheidiasz (szobrász) 460 k, 430 k. működött
AzathéniParthenón 44'7 432
Azathéni PropüIaia437 432
Az argoszi Polükleitosz(szobrász) 450 k,-420 k, működött
A basszai Apollón-templom 425 k,
Az athéni Erekhtheion 42l 405
Az epidauroszi Aszklépiosz{emplom 380 k.
A paroszi Szkopasz (szobrász) 370 350 k. működött
AZ athéni Plaxitelész (szobrász) 360 340 nűködött
Az epheszoszi új Artemisz-templom építésénekkezdete
356
A halikarnasszoszi Mausszólleion 350 k.
ApriénéiAthénaPoliasz-templom350k. 330 k.
A sziküóni Lüszipposz (szobrász) 340 3 l 0 k. múködött
Az epheszoszi Apellész (festő) 330 320 k. működött
Megszűnik az attikai vörösalakos kerámia készítése320
körül
Adidümai Apollón-templom építésénekkezdete 300 k
Az Antiokheiai Tükhé 290 k,
A rhodoszi Kolosszosz 280 k,
Az alexandriai világitótorony 270 k.
A pergamoni gallus-szoborcsoport 230 200 k.
A Szamothrakéi Niké l90 k.
Apergamoni Nagy Zeusz- és Athéna-oltát l97 l 59
A lükoszurai Deszpoina-templom l 75- l 50 k.
AZ athéni Attalosz-sztoa l 50 k.
A Maiandrosz menti Magnészia AItemisz-temploma l30
körül
AMélosziAphrodité(a MilóiVénusz) l25 100 k.
k Megkezdődik a göróg szobrok mechanikus másolása l00
körül
Paszitelész (szobrászés ezüstműves) 80 60 k. műkódótt
(i, e, 440 körül). az Athén lelé tartó
l.AGoRoG
aa aa

KULTURA
8|Agörögkultúra
A TERSEG rÖnrrNrLME ES FÖLDRAJZA l A
korszak, amellyel foglalkozunk, négy és fél évszázadot
ölel fel; i. e. 47 9 -től - ekkor verték meg a görögök a perzsá-
kaí a plataiai csatában - i. e. 3 l -ig tart - ekkor került ró-
mai uralom alá Egyiptom, a görög világ utolsó független
része, Rövid idő ez a világegyetem vagy akár csak azem-
beriség történelmének mércéjévelis mérve, dejelentősége
mérhetetlen az európai kultúrában. Ezanégy ésfélévszá-
zad megérlelte azelőző időszak meglepően korai teljesít-
ményeit, s a kultúra olyan magas fokra jutott el, amilyen-
re azelőtt soha, és azóta is csak ritkán, Ekkor teremtődte k
meg az újkor legtöbb művészi és irodalmi, sőt tudomá-
nyos teljesítményének alapla|
Először is meg kell határoznunk a történelmi korsza-
kokat. A görögségnek a bronzkor vége és a római hódítás
közti történetét hagyományosan négy fő szakaszra szo-
kás osztani. Az első, azűgynevezett geometrikus kor az
i. e. 1 l. századtől a 8. századig tart: igazi sötét korszak,
amelyben feledésbe merült a bronzkorban már megte-
remtett írástudás, s a homályon áttörő halvány fénysuga-
rat csak azoka merev figurácskák és absztrakt vázaraj-
zok jelentik, amelyekről a korszak a nevét kapta. A máso-
dik (archaikus) szakasz, amely i. e. 700-tól vagy 650-tő1
kb. 500-ig tart,azébredés kora volt. A görögök kereske-
delmük és gyarmat-telepítéseik jóvoltából eljutottak a
Földközi-tenger medencéjének sok vidékére, kapcsolat-
ba kerültekmás, régebbi kultúrákkal, például az egyipto-
mival és a közel-keletiekkel, újra meghonosodott azirás,
megszületett a görög irodalom és természettudomány;
fokozatosan tökéletesedtek a társadalmi ós politikai in-
tézmények,monumentális kőépületek emelkedtek,
nagyméretű kőszobrok készültek. Vagyis a görög világ-
nak kezdett kialakulni azapolitlkai és kulturális arcula-
ta, amely majd fénykorát jellemzi.
A további két szakasz az á|tahlnkvízsgált négy és fél
évszázadra esik. A klasszikus kor - azi. e. 54. század- a
független váro sállamok fénykora volt. Nyitány át azok a
háborúk jelentették, amelyekben a görögök megállítot-
ták a perzsa birodalom nyugati terjeszkedését, megte-
remtették szabadságukat, idegen beavatkozástól nem
háborított fejlődésük lehetőségét. Főleg Athén városá-
nak váltjavára aperzsák veresége: ekkor köszöntött be
hatalmának és gazdagságának aranykora, ekkor tökéle-
tesedtek az állam irányitásának demokratikus formái,
ekkor lépett fel a kiváló államférfiak, gondolkodók, írók
és képzőművészek sora. Szellemi jelentőségét megőrizte
a 4. században is, politikai és gazdasági tekintélyének
azonban leáldozott a v é gzetes pelop o nné szo szi háború
után, amelyben nagy vetélytársától, Spártától vereséget
szenvedett. Spárta ekkor rövid ideig é|vezte a hegemó-
niát, de a későbbi háborúk az összes görög államáltalá-
nos kimerüléséhez és egy északi királyság hatalom ra júá-
sához vezettek: Makedonia volt az, amely i. e. 338-ban
teljes egészében meghódította a szárazfőldi Görögor-
szágot.
A negyedik és utolsó (hellénisztikus) szakaszt Nagy
Sándor makedón király (i. e. 336 323) hódításai vezették
be, aki a görögöket hadba vitte a perzsa birodalom ellen,
és kiterjesztette a görög világ határait Egyiptomra és
Azsia egész nyugati részére Afganisztánig és Eszaknyu-
gat-Indiáig. Bár Nagy Sándor halála után birodalma
szétesett, több része független királyság formájában
fennmaradt , de ezeket azi. e. 2. és I . századbana rómaiak
apránként bekebeleztók. Ebben a negyedik szakaszban a
görög történelem teljesen új arányokat öltött. A függet-
1en városállamokat elhomályosították a zsoldos hadsere-
gekkel megerősített roppant monarchiák, a görög kultú-
ra pedig egységesítő elemmé vált aKözel-Kelet nagy ré-
szét is felölelő kozmopolita világban.
Mi tehát a klasszikus és hellénisztikus kort vizsgáljuk,
A földrajzi háttérről szólva leginkább azt kell hangsú-
lyoznunk, hogy soha nemlétezett egységes görög nemzet
(mégNagy Sándor sem tudta a görögvilágmindenrészét
uralma alá hajtani), még kevósbé olyan nemzet, amely-
nek területe megfelelt volna a mai Görögországnak. Az
ókori Görögország, pontosabban Hellasz (mert a ,,Gö-
rögország" és ,,görögök" sző alatin Graecia, graeci sző-
bőlszármazik, és maguk a görögök soha nem használták)
elvont fogalom volt, mint a középkorban a,,keresztény-
ség" vagy napjainkban az ,,arabvilág", és egy csomó füg-
getlen államot foglalt magába. Ezekazállamok nem csu-
pán a görög félszigeten feküdtek, hanem szerte a Földkö-
zi-tenger medencéjében,a Fekete-tenger körül, sőt a Kö-
zel-kelet különböző vidékein is,
Az egyes államok között olykor tekintélyes különbsé-
gek voltak, A lakosság különböző nyelvjárásokban be-
szélt, különböző súlyokat, mértékegységeketés pénzt
használt, más-más politikai rendszerben és más-más tör-
vények szerint élt, a görög istenvilág más-más isteneinek
és istennőinek jóindulatát akarta mindenek fölött meg-
szerezni. De egy görög számára a hasonlóságok fonto-
sabbak voltak a különbségeknél. Akárhol élt is, elsősor-
ban a kötelékeknek volt tudatában, amelyek a többi gö-
röghöz fűzték: a közös származásnak, a közös nyelvnek,
a közös ábécének,a közös vallásnak és a közös szokások-
nak. Következésképpen úgy tekintett a más származá-
súakra, mint az emberek egy másik válfajára. A magas
kultúrájú perzsák és a vad északi törzsek egyformán bar-
baroi(barbárok) voltak a szemében, vagyis olyanok, akik
nem tudnak görögül beszélni, hanem - ,,bar-bar-bar" -
tagolatlan hangokat hallatnak. A megnevezés nem volt
ugyan becsmérlő, sok görög mégis úgy használta, hogy
abból kiviláglik: rendíthetetlenül hitt a maga faltájának
magasabb rendű műveltségében.
A hellón szilőhazát, a görögség szívéta szárazföldi
Görögország jelentette. A magas hegyek, keskeny síksá-
gok, mélyen aszárazfőldbe vágódó tengeröblök csipkéz-
te partok otszágának nincs egyetlen hajózható folyója
sem; éghajlatát szélsőséges eltérések jellemzik: a hegyek-
ben forró anyár és zord atéI,aparti sík vidékeken egész
évben mérsékeltaz időjárás. Ezek a tényezők járultak
hozzá Görögország két fő jellegzetességének kialakulá-

2 / Jellegzetes görög
tái. Légi lelvétel
a korinthosz
melletti Lutraki
lölött.A hegyeket
keskeny síkságok
és védett öblök
szakítják meg.
sához.Az egyik: kis, független államokra oszlott, mert a
szárazföldi közlekedés nehézsége,valamint a népesség
igyekezete, hogy egyes földrajzi és éghajlati szempontból
kedvező területeken telepedjen le, a politikai egységellen
dolgozott. A másik: a tengeri haj őzásnakőriásijelentősé-
ge volt a közlekedésben és a szállitásban. Nincs olyan
pontja a görög félszigetnek, amely száz kilométernél
messzebb volna a tengerparttól, s a nyári hónapokban ál-
talában kedvezőek a hajőzás feltételei, különösen az
Egei-medencében, ahol kitartó a széljárás, és mindig
akad a közelben egy-egy menedéket nyújtó sziget, Igy a
görögökből természetes és magától értetődő módon lett
hajósnép. A görög élet harmadik jellegzetességét, hogy az
emberek szeretnek szabad é g alatt lenni, bizon y ár a szin-
tén éghajtati tényezők alakították ki. A hosszll, szátaz
mediterrán nyarakon azé|etügyes-bajos dolgai, a politi-
kai gyűlésektől a vallási ünnepekig, a szinházi előadások-
tól a testgyakorlásig vagy a hétköznapi tereferéig kint, a
szabadban lolytak.
A görög kultúra | 9
POLITIKAI FÖLDRA JZ I A gőr őg félsziget klasszikus
kori politikai földrajzát csak területenként elkülönítve le-
het fölvázolni. Kezdjük a Peloponnészosszal, Görögor-
szágdéli részével. A törzsek egykori elhelyezkedését tük-
rőző nyelvjárások megoszlása alapján a terület három
részre osztható, Középső, hegyes vidéke, Arkádia, a
pásztorok földj e volt, kívül esett a görö g politika fő ár am-
latain, és szívósan megő rizte nyelvjárását. Két fontosabb
városa, Mantineia és Tegea, a keleti szélénfeküdt. Esza-
kon Akhaia, nyugaton Elisz tartomány terült el; Elisz
körzetében volt a nagy pánhellén vallási központ, Olüm-
pia. Ezeknek a területeknek a nyelvj árásátmaészaknyu-
gati görög nyelvjárásnak nevezzük. A Peloponnészosz
többi részénnégy erős állam osztozott, amelyekben egy-
öntetűen dór nyelvjárást beszéltek: délen Spárta, észak-
keleten Argosz, Sziküón és Korinthosz. Korinthosznak
különösen előnyös helyzete volt. Annak a földszorosnak
(Iszthmosz) a déli végénfeküdt, amely összeköti a Pelo-
ponnészoszt Közép-Görögországgal, s minthogy mind-
I0|Agörögkultúra

FEKETE-TENGER
\
PAr(ó\lA \ t _l?oHas,
1
THRÁKlA _? -OO5'
§
A

Therma*
á. n <x) Thaszosz 1.tno",

S...otr,.r*?

',u::t
/ LamFzako*l

-!,*-/,
Gr t>
Toróné *'JrHRúGlA
ÉPElRosz L Y

Dffina. §
fBEsszALlA
emlnria
Phéíai.
l
o ^,lüszlA
\
4\. l
ö.é
\sz*arosz
\\
rcrnosj_-1 Ü o ,
-uaa;ést*a

0q
(a

9
3 / Görögorszá g, azEgei-tenger és a török part a klasszikus korban.
két partj ának kikötőit kézben tartot ta, már a kezdet kez-
detén is a görög világ egyik legjelentősebb kereskedővá-
rosa volt.
A dór nyelvterület az Iszthmoszon át Megara városáig
ért el, keleten pedig a Szaróni-öbölig, beleértve Aigina
szigetét is. Följebb, Közép-Görögország délkeleti nyúl-
ványán Attika tartomány feküdt, amelynek fővárosa,
Athén, egész Görö gország leggazdagabb és legjelentő-
sebb kereskedővárosa volt. Akárcsak a szomszédos nagy
Euboia szigete, Attika is az ión államok közétartozott,s
1ako s ai az i őn nyelvj á rá s e gy v áltozatát b eszélték.Az iőn
és a dór volt a két legjelentősebb görög törzsi csoport; a
feltételezett tartós dór-ió n riv alizálásból túlságosan nagy
ügyet csináltak. Persze volt kulturális különbség a két
csoport kőzött, amely például építészetükben, társadal-
mi szerkezetükben, gondolkodásmódjukban, életszem-
léletükben fejeződött ki, s a görög világ egyes részeinaz
egyikük vagy másikuk iránti leplezetlen ellenszenvben
nyilvánult meg, az azonban nagyon is kétséges,hogy a
szfu azföldi Görögországban még később is a hajdani tör-
zsi különbség irányította volna az emberek érzéseit.
Atti k á t ó l és zakny ugatr a mező gazda s á gi te rület et talá-
lunk: Boiótiát, amelynek földjén, Thébai vezetésével, vá-
rosszövetség alakult. Boiótia fölött több hegyvidéki tar-
tomány feküdt, köztük Phókisz és Lokrisz. Phókisz leg-
nevezetesebb helye Delphoi volt, Apollón istenjósszenté-
lye a Parnasszosz hegy déli lejtőjén. Ezekahegyes terüle-
tek, akárcsak Arkádia a Peloponnészoszon, általában
visszamaradtak a kulturális és politikai fejlődésben, s
Llgyanez volt a helyzet a nyugatabbra fekvő tartomá-
nyokkal, Aitóliával és Akarnaniával is. Eszakkeleten hú-
4/ A delphoi szentély, Az oszlopok a harmadik Apollón-templomhoz
tartoznak, amely akkor épült, amikor az előző templom az i. e.
373-as földrengés következtében elpusztult.
zódtak Thesszália lótenyésztésről híres, kiterjedt rónasá-
gai, amelyek fölött már régőta arisztokrata családok kis
csoportja uralkodott, s a lakosság többségét alárendelt
helyzetben tartotta. Ezeken a középső területeken az
északnyugati görö g volt a fő nyelvj árás, Nyugat-Ak arna-
niában dór nyelven beszéltek, Boiótiában és Eszak-
Thesszáliában pedig az egykori aiol törzsek leszármazot-
tai éltek, és saját nyelvjárásukat használták.
Még északabbra két hatalmas, félig görög területté tá-
gult a félsziget. Eszaknyugaton Epeirosz feküdt, amely a
Dódónában lév ő Zeusz-szentélynek köszönhette abirét;
földjén számos görög törzs lakott, amelyeket ténylegesen
csak az i. e. 4, században egyesítettek. Eszakkeleten a szí-
vós parasztnép lakta Makedonia terült el: szorosabb egy-
ségjellemezte, amelyet energikus katonai vezetői szilárdí-
tottak meg, és idővel a Balkán legerősebb katonai hatal-
mává tették azországot. A tengerpart mentén viszont, ki-
vált Khalkidiké háromágú félszigetén, több, kizárőlag
görög lakosságú település húzódott meg, amelyeket főleg
Euboiából kivándorolt iónok alapítottak.
A görög szárazföldről keljünk át a szigetekre. A nyuga-
ti partot - Korkürától (Korfu), a Dél-Itáliába és Szicíliá-
ba vezető hajóút fontos állomásától eltekintve - kisebb
jelentőségű szigetek szegélyeztékSokkal inkább bekap-
csolódtak a görögség_vérkeringés ébe az Egei-szigetek,
amelyek az Európa és Azsia közti hajójáratok állandó ki-
kötői voltak, s természeti kincseik nyersanyagforrásul
szolgáltak. A legdélibb szigetcsoporton, amely a Pelo-
ponnészosztól Kisázsia nyugati csücskéig húzódott, dór
nyelvjárást beszéltek: ide tartozott Küthéra és Antikü-
12| A görög kultúra
théra, Mélosz,Théra, Kréta (amely meglepően jelenték-
telen szerepet játszott aklasszikus és a hellénisztikus kor-
ban), Karpathosz, Kósz és Rhodosz. Az utóbbinak külö-
nösen fontos helyzete volt, minthogy az égei és levantei
kereskedelmi utak metszőpontjában feküdt; három füg-
getlen közössége, Ialüszosz, Kamirosz és Lindosz idővel
egységre lépett, és a szövetségmegalapította a szig etésza-
ki végébenújfővárosát: Rhodoszt.
Az Egei-tenger közópső szigeteit, így a Küklaszok leg-
többjét is, iónok lakták. Nem egy közülük, így Parosz és
Naxosz, értékesmárványlelőhelyek birtokában volt;
Szamoszon és Khioszon, azanatőliaipart közelében fek-
vő két nagy szigeten pedig bő termésh ozaműmezőgazda-
ságvirult. Bár sem méretei, sem természeti kincsei nem in-
dokolták, Délosz, a csöpp Küklasz-szigetecske, történel-
mi jelentőségre tett szert; először a szigetek lakosainak
vallási központja lett, majd pedig azégei-tengeri kereske-
delem f9piaca.
Az Egei-tenger északi részén,a kisázsiai part mellett
fekvő Leszbosz és Tenedosz szigetének lakosság a aiol aj-
kú volt, a még északabbra fekvő Lémnoszé, Imbroszé,
Thaszöszé és Szamothrakéé pedig főleg ión. Thaszosz
rendkívüli gazdagságát híres borának, továbbá - akár-
csak a szomszédos thrák partvidék - aranybányáinak és
rengeteg erdeinek köszönhette, ahonnan hajóépítésreal-
kalmas fát termeltek ki. szamothraké nevét a kabeirosz-
kultusz tette ismertté: a Kabeiroszokat, ezt a nem görög
eredetű istenpárt általában ,,Nagy Istenségek" néven
szokás említeni.
Kisázsia nyugati partján görög települések sorakoz-
tak. Nyelvjárásuk ugyanabba a három csoportba tarto-
5/ A Földközi- és a Fekete-tenger görög és egyéb települései
a klasszikus korban.
o t-:,,
€*:.1
\9:-
_
(
zott, mint a szigeteké: azészakipartvidéken az aiolt, a kö-
zépső szakaszon az iónt, a délnyugati sarokban pedig a
dórt beszélték,Az ión körzetben - vagy Ióniában, ahogy
általában nev ezzik -létesültek a legpompásabb települé-
sek, és az i. e . 6, században, a perzsa hódoltság elő tt ez v olt
a görög világ egyik legvirágzóbb, kulturális tekintetben
egyik legragyogóbb területe. Leggazdagabb városai, Ephe-
szosz és Milétosz gyakoroltak felügyeletet a szárazfőld
belsejéből induló kereskedelmi útvonalak kijárata fölött.
Nyugat-Kisázsia települései az első tengerentúli görög
gyarmatok közétartoznak, és tisztán mutatják azt a min-
tát, amelyet a klasszikus idők előtti valamennyi k olonizá-
ciós hullám követett. Ezeka gyarmatvárosok, akárhol fe-
küdtek is, a tengerparthoz tapadtak. Ennek egyrészt az
voltazoka,hogy a tenger volt számukraaza létfontossá-
gú útvonal, amelyen keresztül kapcsolatot tarthattak
anyaváro sukkal, ah onnan alapító ik egykor elhaj őztak,
másrészt és főleg - az, hogy a telepesek mindenáron
me gpróbált ák űjr a me gteremte ni azokat a kö rülménye-
ket, amelyekhez otthon hozzászoktak. Minthogy általá-
ban tengermelléki városból jöttek, jó kikötőjű területek
után néztek, ahol földművelésük módjának elengedhe-
tetlen tényezőjét, a szelíd éghajlatot is megtalálták.
A helybeli lakossággal való kapcsolatuknem voltegyfor-
ma. Ahol kultúrát nem ismerő, vad népek éltek - amilye-
nek a siculusok és a sicanusok Szicíliában-, ott a görögök
rendszerint uralmuk alá hajtották a bennszülötteket,
ahol azonban magas kultúrájú, jól szervezett szomszé-
dokra leltek - mint Kisázsiában és Egyiptomban -, ott a
telepeseknek nemegyszer el kellett fogadniuk a helybeliek
fennhatóságát.
Az i, e, 5. századr a klasszikus Hellasz. Köz-
kialakult a
p onti magj a a szár azf öldi Görö é gei szigetvi-
gorsz á g, az
lág és Nyugat-Kisázsia maradt. De hatósugara ezeken
!
^
)
\
"

6 / Szophoklész (i. e,496 406 k.). a nagy ath éltidtámairó, az Antigoné
ésazoídípuszkirályköltője, Az Athénban i. e, 440 és 430 kőzött
felállitoft 2,04méteImagas szoborrómai másolata. (Vatikáni
Múzeum)
messze túlteriedt. Északon gyarmatok Voltak elSZÓrva a
thrák partokon, a Hellészpontosz (Dardanellák), a Pro-
pontisz (Máfvány-tenger) és a Boszporosz mindkét paIt-
ján, valamint a Fekete-tenger kórül. Keleten települések
voltak Kisázsia déli partjain, különösen pedig Cipruson,
amely gazdag volt lézben-fában-gabonában, és fontos
csomópontja volt a levantei kereskedelemnek. Délen gö-
rög államok sorakoztak Egyiptom és Líbia partjai men-
tén, kóztük a legfontosabb Kürénévolt, amely rendkívűli
gazdagságra tett szelt a gabona, a gyapjúés a datolya ter-
mesZtéséből, Valamint egy sziIphion nevű gyógynövényé-
ből. Nyugaton sorban egymás után gyarmatosították Il-
líria, Dél-Itália, Szicília, Dél-Franciaország és Hispánia
partvidékét,Egyes nyugati városok így Tarasz (Taren-
tum, Taranto) az itáliai csizma sarkában, Szürakuszai és
A görög kultura 13
Akragasz (Agrigentum, Agrigento) Szicíliában- a görög
világ legnagyobb és leghatalmasabb városállamai közé
emelkedtek fel. Mások - mint Neapolisz (Nápoly) és
Masszília (Marseille) azújkorban is lontos kikötőkma-
radtak.
Nagy Sándor hódításaival a görög világ végtelenül ki-
terjesztette határait, és sokka1 inkább szárazföldijellegű-
vé vált. Egyszersmind súlypontja kelet felé tolódott el: az
új hellénisztikus királyságok fővárosai - Egyiptomban
Alexandria, Szíriában Antiokheia, Kisázsiában Perga-
mon - a górög kultúra központjai lettek.
A GÖRÖGÖK HAGYATEKA / Nem lehet teljes képet
adni a görögvilágról anélkül, hogy legalábbmegne emlí-
tenők a górög irodalom, gondolkodás és természettudo-
mány nagyszerű műveit. Mi volt a klasszikus és a hellé-
nisztikus kor része az európai kultúrában?
Az a legbámulatosabb, hogy a görögök szellemi törek-
véseiknek csaknem minden terűletén úttörők voltak. ve-
gyük az irodalmat: az epikus költészet, a dráma és a törté-
netírás műlaja mind a görögök találmánya. Azepikamár
azi.e.9 8. században elérte csúcspontját, ekkor alkotta
Homérosz a világirodalom kétmeste rművét, az Íltász-tés
azodüsszeiá-t. Adráma és a történetírás azi. e.5. század-
ban alakult ki ésjutott el a tókéletesség fokára. A dráma
lassanként fejlődött ki azokból a karénekekből, amelye-
ket Dionüszosz isten tiszteletére adtak eló az athéni Dio-
nüszosz-ünnepeken. A három tragédiaköltő-géniusz,
Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész munkásságában
mindhármuk pályála azi.e.5. századra esett azújmű-
vészi forma a jól ismert mítoszok teremtő újraértelmezé-
sének eszközévé vált; a költők az emberi sors beteljesülé-
sének törvényszerűségeit kutatták, s az ember viszonyát
az istenekhez. A komédiaköltő Arisztophanész, aki az
i. e,400 előttiés utáni években működött, vitriolos gúny-
nyal tett nevetségessé korabeli személyiségeket és eszmé-
ket. I(ésőbb Menandroszérzelmes családi bóhozattá ala-
kította át a komédiát. A dráma, mint tudjuk, később az
európai irodalom egyik fő ágává lett. Olyan író nem
akadt, aki képes lett volna újra kikeverni Arisztophanész
harsány trágárságból és lebegő költőiségből álló vegyüle-
tét, a göróg tragédia azonban állandó ihletforrásul szol-
gált az újkori drámaíróknak Racine-tó1 Anouilh-ig, Me-
nandrosz újkomédiája pedig a társadalmi vígjáték őse.
A történetírás két nagy néwel fonódott össze elvá-
laszthatatlanul: Hérodotoszéval és Thukúdidészéval.
Hérodotosz, aki a kisázsiai Halikarnasszoszból érkezett
Athénba, hatalmas próza-eposzban írta meg aperzsa há-
borúk tórténetét. Művében a nagy tettek története föld-
rajzi, társadalomtudományi ismeretek, anekdoták gaz-
dag hátteréból bontakozik ki, Bár irásmódja sok tekin-
tetben naiv, ő volt az első jelentékenyebb író, aki kisza-
kadt a mítoszok és legendák hagyományos világából, és
hiteles feljegyzések, szájhagyomány, a szemtanúk beszá-
molójának gondos elemzése alapján építettefel ú.jra a
múltat; értesüléseitGörógországban és a Közép-Keleten
|4]Agörögkultúra
7 l Szókratész (i. e. 469-399) athéni filozófus, Platón mestere. A fejet
egyi, e.4. századi egész alakos szobolrólmásolták. Q.,Iápoly,
Nemzeti Múzeum)
tett hosszúutazáSain gyűjtötte, Joggal kapta tehát,,a tör-
ténetírás atyja" nevet. A kevésbészínes, tárgyilagosabb
Thuküdidész a peloponnészoszi háború megörökítésére
vállalkozott, amelyben mint athéni hadvezér harcolt.
Minthogy olyan eseményeket ift le, amelyekben maga is
részt vett, a tudományos pontosság új mércéjéttudta fel-
állítani, mi több, s zétv álaszíotta a|ényegest és a lényegte-
lent; megvizsgálta az események okait; és egy kicsit drá_
maíróként, egy kicsit filozófusként általános érvényű
megállapításokat tett az emberi természetről és az ember-
nek a történelemre gyakorolt hatásáról. Ezt a műfajt is
örökül kapta azutókor, Livius, Tacitus és Gibbon -min-
degyikük a maga módján - valamennyien a görög törté-
netírók utódai.
Nemcsak a drámában és a történetírásban szúlettek re-
mekművek a kor irodalmában. ott volt például a lírai
költészet: a boiótiai Pindaroszfennen szárnyaló ódákban
énekelte meg a pánhellénjátékok bajnokait. Vagy a réto-
rika, amelyet az i. e.4. századl, szőnokok, Lüsziasz, Iszo-
kratészés Démoszthenész tettek naggyá. Afilozófiai pró-
za is jelentős műíormává vált Platón dialógusai jóvoltából.
Még egy területen hagytak a görögök úttörő teljesít-
ménytaz európai kultúrára: a filozófiában. A görögökkel
kezdődött a metafizikaés azetika. A görög gondolkodás
első kiemelkedő alakja, Szókratész (meghalt i. e. 399-
ben), soha életében nem írt le egyetlen szót sem, de szaka-
datlan beszélgetései szülővárosának i|ú polgáraival
megváltoztatták a filozófiai érdeklődés irányát: a világ-
egyetem természeténekmegismerése helyébe az ember és
az erkölcsí értékek tanulmányozását állították. Szókra-
tész tanítását továbbfejlesztette és némileg átalakította
tanítványa, Platón, az ideaelmélet megfogalmazója, aki
szertnl azigazi v alóság a fogalom - mint a szépség,a sze-
retet, a bölcsesség, az istenség -, az érzékelhető tárgyak
pedig csupán visszatükröződései és utánzatai a fogal-
maknak. Platón után a kései középkorban olyannyira
cSodáltArisztotelészköVetkezett, akiaztállította,hogya
valóság nem az általánosban, hanem az egyediben talál-
hatómeg. Végül ahellénisztikus korban kialakult a sztoi-
kusok nagy filozófiai iskolája. Tanításuk - az emberek
testvérí közösségét egy legfőbb, 1egbölcsebb, legjobb lény
irányítja, forrása minden létezőnek - szembeszökően elő-
futára a keresztény eszméknek. Sőt, a sztoikus etika sar-
kalatospontja az,hogy azerény,sennek következtében
a boldogság az isteni akarat szerinti élet - mély hatással
volt a kereszténységkialakulására.
A természettudományban is forradalmi előrehaladást
tettek agörögök. A Kósz szigeténműködő hippokratészi
orvosiskola helyezte természettudományos alapokra a
gyógyítást. Arisztotelész, aki bevezette a megfigyelések
gyűjtésénekalapelvét mint a természet megértésének
szükségszerű első lépését,teremtette meg a biológia tudo_
mányát. Különösen a hellénisztikus korban születtek
nagyszámbanragyogóeredmények. Alöldrajzban: akü-
rénéiEratoszthenész alig háromszáz kilométeres eltérés-
sel kiszámította a föld kerületét. A csillagászatban: a sza-
moszi Arisztarkhosz rájött, hogy a bolygók, köztük a
Földis, a Nap körül keringenek, éshogyaNap sokkal na-
gyobb a Földnél. A matematikában: a szürakuszai Ar-
khimédészkiszámította apiértékét.Feltaláltak különbö-
ző olyan gépeket, amelyek a vízésa levegő nyomását, sőt
a gőz hajtóerejét használták fel, és olyan erőátviteli esz-
közöket alkalmazíak, mint a csavar és a fogaskerék.
Fennmaradt például töredékekben egy,,csillagászati
óra", amely fogaskerekek és tárcsák rendszerével egész
éven át mutatta a Nap és a csillagok kelésétés nyugvását.
A képzőművészetben, azépítészetbenés az államtudo-
mányban szintén óriási léptekkel haladtak előre a görö-
gök. Ok alkottá k meg azeurópai k ultú ra első valóban ter-
mészethű szobrait és festményeit, és a Parthenón szobor-
díszeiben vagy az aíhénivörösalakos vázákban és más
hasonló mesterművekben olyan fenséges eszmeiséget va-
lósítottak meg, amely minden korban varázserővel hat.
Oszlopsoros épületeikkel megteremtették a klasszikus
oszloprendeket, amelyek a későbbi koroknak, a római-
nak, a reneszánsznak, a barokknak és az újklasszikusnak
alapelemévé váltak. Politikai berendezkedésükben elő-
ször vetődótt fel az az eszme, hogy az állam valamennyi
polgárának, vagy legalábbis egy részüknek, legyen szava
és olykor döntő szava az á|Iam irányításában. Sőt, a
politika egész tudománya sem alakulhatott volna ki agö-
í A görög kultúra | 75

rögök nélkűl. A demokratikus görög államjellege- mely

államban minden polgárból lehet politikus, következés-
képpen az államirányítás általános érdeklődés tárgya -
vezetett el platónnak és Arisztotelésznak az államelmé-
lettel és az eszményi állammal kapcsolatos tanaihoz.

A vÁRosÁLLAM ES JELLEGZETESSÉGEI/A
legfőbb körülmény, amely megkülönböztette a görög ál-
lamokat más alakulatoktól, és amely lehetővé tette a kö-
zönséges polgárnak, hogy szerepetjátsszon a közügyek-
ben, ezeknek az államoknak a lls mérete volt. Néhány
nagy kiterjedésú mezőgazdasági vfiék, pádául Thesszá-
lia vagy Aitólia a klasszikus korban is megőrizte törzsi
szervezetét, mások - mint például Messzénia a Pelopon-
nészosz délnyugati csücskében egy-egy hatalmas szom-
széd állam politikai függőségében éltek; a görög világjel-
legzetes közössége azonban a sűrűn lakott, önkormány-
zattal rendelkező. egyetlen városközpont !q]Élz9!ygzŐ-
dött,kisterületiegysEgvo[f EZtnevezté(pbís--z4ak(belő-
le erffióIíiká- sza\.unk és származéka|, Cörögor-
szágnak tóbb-iZái polisza volt, köztük a legnagyobb,
Athén (illetve Attika) kb. akkora területen (úgy három_
ezer négyzetkilométeren) feküdt, mint ma Luxemburg, és
nagyjából hároms zázezer |akosavolt. A poliszok többsé-
I ge azonban meg sem közelítette ezt a méretet, gyakori
volt az őtezer vagy annál kevesebb lakosú közösség.
A polisz szőt általában ,,r]aQsilllamnak" fordítjuk, pe-
dig ez elpalástolja azt a tényt, hogy az {íUa!O,teLü!9teJá-
._g$ql és v_,dé!!ól,_ lvakból áIlt, és a yidéki lakosság a
[olgárok tistületének szerves - nemegyszei a vá-rosinál
na€robElasáílt=Té-r !e. Igy példá ulA t tika va-
lamennyi szabadon született. attikai nemzetségből szár-
mazó lakosa, akárhol élt is, tagjavo|t ,,az athéniak poli-

9 / Az antiküthérai csillagászati óra lekonstrukciója(de Solle Price

nyomán), Tárcsáit és fogaskerekeit bronzból készit€tték, €gy
fadobozban volt elhelyezve, ésjei€zte a Nap, a Hold és a csillagok
mozgását,

szának". Az állam irányítása azontan telies e gészébena

u4rpc@! 9§Zp9!!s§! eza helyzet pedig naeyobEpoli-
titai befolyá§tloz juttatra a:éro-IáköEi miiIánj.rék
népét.Továbbá városon és falun egyaránt nagy számban
-é-tekrabszolgák
és mások, akiknek nem volt polgárjoga:
a polgárok még a demokráciában is valamiféle kiváltsá-
gos elitróteget alkottak.
A,.ppl§*aúaln9,k lenni sokkal többet jelentett a politi-
kqi]iogqkjgyszérű birtoklásánál. A polgároktól elvár-
ták, hogy alávessék magukat az állam vallási előírásai-
nak. és teljesitsék azokat a köteIezeLLségiket. ameffiet
az állam elvárt tőlük, elsősorban a katonai szolgálatot.
Engedelmeskedniük kellett továbbá a törvényeknek,
amelyek szent hatalomként tornyosultak az állam egész
8l Azí. e. 1. század második negyedében AntiküthéIa §zigetének
politikai élete fólött. Aqíllám-vezetÉst rendesen három fő
paTtjainál hajótöré§t §zenvedett hajó roncsai kózt talált elemből állt: a népgyűlé§bőI,=áilelynek tagja volt vala-
csillagászati óra töredéke, (Athén, Nemzeti Múzeum) mennyi vagy a legtöbb polgár; a tanács kisebb testületé-

1
16 A görög kultúra
]0 / Áldozatra vczctctt őkör az i. c, 440 körüllarasott
athéni vallásos felvonulásáról. (British Museum)
ből, amely a népgyűléselé terjesztette az űgyeket;és a köz-
igazgatási főtisztviselőkből. Hogy a különböző elemek
közü1 rnelyikre esett a hangsúly, az az éppen érvényben
lévő alkotmánytól fiilgött, Ha der4ofuácia volt, a nép-
gyűlés kezében összpontosult a hatalom, ha qlgarchia (a
kevesek uralma), a tanácséban. A legtöbb városban súr-
1ódás támadt az oligarchia, illetve a demokrácia hívei kó-
zött, s az ilyen súrlódások nemegyszer lázadásra és erő-
szakos államforma-változásra vezettek. Korküra pél-
dául különösen véres pártharcoktól szenvedett a pelo-
pon nészoszi háború k itörések o r,
Apollsz még a hellénisztikus korban is megőrizte fon-
tos szerepét a górög világban, pedig akkormár árnyékot
vetettek rá az új királyságok. Egyes államok, például
Rhodosz, megtartották teljes autonómiájukat, ésjelenté-
keny erőt képviseltek a nemzetközi politikai életben, Az
ázsiai királyságokban szándékosan terjesztették apoló;-
formátmint a hellénizálás eszközét. Ezeknek az új város,
államoknak természetesen nem volt cse]ekvési szabadsá-
guk a külpolitika terén, de nagymérvű helyi autonómiát
biztosítottak számukra: zavartalanul birtokolhatták sa-
ját terűletüket, saját törvényeik szerint élhettek, maguk
intézhették pónzúgyeiket; a hatalmat a hagyományos ta-
nács és a főtisztviselők gyakorolták, sok helyütt volt nép-
gyúlés,s időnként a pártviszályok régi átka sújtotta őket.
1 ] // Rés7let egy Panathónaia a]kalmábó] i. e, 3]6 33 5 tíján készii]t
alnph o úról . Az effajta
horákal az aLhai at]é tjk ai .€rjrokon.
amp
ebben azesetben ökölvívásban aratott győzeleln dijáu1 adlák.
(British Muscum)
Ekkoriban a poIisz nevet. amelyet korábban szinte kizá-
rólag görög közösségek hasznltltak, megkapták olyan
nem görög városok is mint például a kisázsiai Szardeisz
, amelyekről úgy tartották, hogy legí'elelő íbkárajutor
Parthenón-lriz
tak el a hellénizálódásnak.
Apo1llr; rqllísr eiéiéne§középpontjában az olümposzi
istenek tisztelete álrt. A hagyomány iZerint atizenké,t lő-
isten Zeusz, Héra, Poszeidón. Athérra. Aphrodité, Dé-
métér,Artemisz, Apollón, Hesztia, Hermész, Arész és
Héplraisztosz azészak-görógországi Olümposz hegyen
lakott, Más isteneknek is áldoztak a görög pol.tárok a
lrellénisztikus korban például Tükhének (Forturiának), a
szerencse istenasszonyának , de a főszerep általábarr va-
lamelyik oltimposzinak jutott, akit nemegyszel megtet-
tekegy-egTálám-vedölstenének,Tlszléléf ükrealegkü-
lönb6-öbEfínilékokat]rordtákössze,állatokatöltekle,
két-háromnapos fényes ünnepeket ültek.
Az oktatás tárgya nem volt egységes. A militarista álla-
mokban a fő tantárgy a háborúzás mesterségére való ki-
képzésvolt; másutt hosszú időn át a zene és az atlétika
ikerművészetére alapozták a tananyagot, meIt egy arisz-
tokrata i!únak e két dologhoz leltétlenül értenie kellett;
csak a hellénisztikus korban kezdett áttevődni a hangsűly
a grammatikára és az irodalomra, magasabb lokon pedig
a rétorikára és a filozófiára.
A polgárok nrulattatását elsősorban a versenyek (agó,
nok) különféle formái drámai, kórus-, atlétikai verse-
nyek szolgálták, amelyeket a nagy vallási ünnepeken
taltottak, Az agónszellem kitörólhetetlerrül rányonrta
bélyegét a görög életvitelre, és a görögség legpompásabb
teljesítményei közü] nem egynek lett ihletője.
 A görög kultúra I 17

l 2 / A klasszikus kori Athén, a modern Athén utcatérképéíe l 3 / Az aüéni Agorára nézö Kolonosz Agoraiosz dombon álló
berajzolva. (Travlosz nyomán) ,,Thészeion", amelyet Héphai§áosznak szenteltek. (I. e. 449-444)
18|Agörögkultúra
14 / Az atheni Szelek Tornyának nyolcszögletú épülete, belsejében
vizióra volt, Oldalait a nyolc különbözó irányú szél
megszemélyesítésénekdomborműve dísziti, (I. e. l. század
közepe)
,l, polisz(Íivi k§§ válosl!p1pq!Jé!3! i49jkezere és
épitményei-ffircrzták meg Magát a várost általában
erö<Il-tett faIak vették körül. lesnagasabb ponLjukon fel-
légvár q\ r_o1sol i sz1 emelkedet t. a-utcákat(kiiJönTseh a
legvár (gft1_opoli
kBó66ffi6ffiban)
1
ortogonálisan rendezték el, a-|őtér
(qgora) pedig a városi és k§reskede_lmi élet központja
vóTlXz-asoű (oszlopcsarnokok,Stlnnük
vóTlXz-asoű-E-őril§z!!_4k(oszlopcsarnokok,Srnnük
boltokkaléshiva úzódtak, valamint \özéplile-
boltokkal és hivatalokkáI)húzódtak, középüle-
tek, például a buleutérion (ar tanács ülésterme). Itt állt a
város néhány t94p_l_qra is, benne annak az istenségnek a
kultusz-szobrával, akinek a templomot szentelték, kívül
dór vagy ión oszlopok sorával. A többi fontos építmény
mind a neveléssel vagy a mulattatással függött össze, és
mindfed@is
közpónt edzőtérből , palŐEi-ra,.furópályából és fiirdó-
ből állt1' a sz t adion az atlétikai, elsősorban futóversenyek
f őszínhel}6v-oIt-;a jellegzetesf élköralakbanépítettnéző-
terű szírr ház pedig a d rámaelőadásokna k nyújtott helyet.
A váÖiiépúletek többsége természetesen lakóház és üz-
let volt: egyszerú há;acskák, ámelréteanemegysZer ro§2-
szabb minőségű anyagbó1, például kiégetetlen agyagtég-
lából húztak fel.
A klasszikus-hellénisztikus kori városok közt a legra-
gyogóbb alighanem Athén volt. Falai, amelyeket vagy ti-
zenöt kapu szakitott meg, két és fél négyzetkilométernyi
területet fogtak közre. utcáj szeszélyg>§n]€:L! arogta k az
Akropolisz szik la tömbje körül. Az Ákropo_Ii9s7§!!!]ü-
zet volt, itt emelkedtek a város legjelesebb szentélyei és
tgnploloai, amelyek közül három a Parthenón, az
Erekhtheion és a kis Athéna Niké-templom (valamennyi
azi. e. 5. századmásodik felében épült) - viszonylagjó ál-
lapotban maradt fenn. Bejáratát monumentális kapu
ívelte át, a Propülaia, ennek északi szárnyában pihenő-
helyvolt, melyet festmények díszítettek,ezért kapta a Pi-
nakothéka (képtár) nevet. Az Akropolisztól nyugatra
emelkedett az Areioszpagosz szikláia, ahol a kezdeti
időkben ariszto-Fffi @:zq]!t emberölési
ügyekben. Ettől nyugatra vólt a Pnüx félkör alakú épiL-
rlrén}éfáhol a nlpqrl!!!és:]!anácskozásait tartották.
Eszaknyugaton helyezkedett el az Agora, amelyet a köz-
és keresk9delmi épületek meg§zokoFtölnegeTettkörül: a
BuTéutérion,aTholosz (a tanács vezetőinek székhelye), a
pónzverde, a törvényszék, templomok, köztük a nagysze-
rű állapotban fennmaradt Héphaisztosz-templom, ame-
lyet tévesen Thészeionnak szoktak nevezni, nyilvános
forrásépületek és több oszlopcsarnok;a keleti o1dalon á1-
lő sztoát, amelyet II. Attalosz, Pergamon hellénisztikus
kori királya adományozott az athéniaknak - maradvá-
nyait lelhasználva -, nemrégiben újra felépítették.Innen
nem messze emelkedett az i. e. 1,. század közepén épi|t
nyolcszögletú Szelek Tornya, amelyben bonyolult vízi
óra-szerkezetet helyeztek el.
Az Akropolisztól délre két olyan épület állt, amelyek a
mulattatást szolgálták: a Dionüszo sz-színház, az athéni
drámaversenyek szinhelye. és Periklész Ódeionja. afféle
hangversenyterem, ahol zenei versenyeket tartottak.
A győztesek,hogyhírüklennmaradjon,emlékművetállí-
tottak fel a közeli,,Tripuszok utcájában" -egy remek kis
példány, a hengeres alakú Lüszikratész-emlékmű, ma is a
helyén á1l. Ettől nem messze emelkedett a legnagyobb
athéni templom, az Olümposzi Zeusz-templom, amelyet
mégazi.e.6. században kezdtek építeni,de csak Hadria-
nus római császáralatt fejezték be. Azészakkeleti kapun,
a Dipűlonon belül, a Kerameikosz (fazekasnegyed) né-
ven ismert kerületben állt a Pompeion épülete, innen in-
dultak az Akropoliszra tartó nagy athéni ünnepi mene-
tek. Végül rengeteg ház ésüzlet volt a fallal körűlvett terü-
letkülönböző részein,jó néhányukat ki is ásták, elsősor-
ban az Agorától délnyugatra íekvő negyedben.
A temetók a lalakon kívül helyezkedtek el. Az egyik
legfó@yben számos
i. e. Dipülon-kapu előtt
5-4. századi síremlékettaláltak, a
húzódott. Szintén a falon kívül, a várostól délkeletre, az
Ilisszosz folyócska partján állt egy kis ión templom,
amely a l8. században még megvolt; a sztadion,amelyeta
4. században építettekugyanabban a körzetben; vala-
mint a város környékibires gfu44aylg1tok, amelyekben
sorra alakultak a filozófiai iskolák: nyugaton az Akadé-
mia, keleten a Lükeion és délkeleten a Künoszargesz.
A RÉGÉSZETSZEREPE / Amit az athéni épületekről
tudunk akár a városfalakon belül, akár kívül emelked-
íek , az egyrészí a ma is meglévő maradványokon, más-
részt a régi írások adatain alapszik. Nézzük például a Sze-
lek Tornyát: kitűnő állapotban maradt fenn, azonkívül
részletesen ír róla Vitruvius római író, akielmondja, hogy
egy Andronikosz nevű férfi állíttatta, s hogy a tetején di
szes bronz szélkakas volt (ma már nincs meg). Az effajta
páratlan kombinációja jó állapotú maradványoknak és

bőséges írott adatoknak tetteAthént olyan fontossá a gö-
rög régészettörténetében.
De ami igaz Athénra, az - kisebb-nagyobb mértékben
-igazmás központokrais. Sőt, a görögrégészetegész tör-
ténetét a bóségzavara jellemzi. A klasszikus és a hellénisz-
tikus kori görög világ tanulmányozásáb an egyrészt az
írott szövegeknek, másrészt a képzőművészetnek és az
építészetnekvan uralkodó szerepe. A politikai történet-
heztermé§zetesen az olyan történeti és politikai írások az
elsődleges forrásaink, mint Thuküdidész és Arisztotelész
művei, továbbá azok a kőbe vésett feliratok, amelyeken
rendeleteket, állami kiadásokat és más efélétörökítettek
meg. A társadalom- és gazdaságtörténethez rengeteg
adat áll rendelkezésünkre az ókori írók lapjain, a
komédiaszerzőktől aföldrajzi szakírókig, ott vannak to-
vábbá az egyiptomi papiruszok, amelyek tücsköt-boga-
rat megőriztek a magánlevelezéstől az iskolai leckékig.
A képzőművészet és az építészetviszont önmagáért be-
szél: monumentális kőépületek, kős zobrok, agyagvázák,
fémtárgyak és ékszerek egyaránt fennmaradtak.
E forrásokjelentős része - még a feliratok és a papiru-
szokis - régészeti,vagyis olyan anyagiemlék, amelyegye-
nesen az ókorból hagyományozódott ránk. De mert
görög kulnira | 19
olyan sokatmondóak, olyan nagyszerűek, olyan igézete_
sek, könnyen elterelhetik tanulmányozójukat a régészet
földhöZragadtabb feladataitól, péld :| az első látásra
semmitmondó emlékek vizsgálatától, azoknak a körül-
ményeknek a legapróbb részletekre kiterjedő elemzésé-
től, amelyek közöttegy tárgyatmegtaláltak; a keltezés tu-
dományos módszereinek kialakításától. Ezeknek a fel-
adatoknakajelentőségétamáskorszakokkalésmás kul-
túrákkal foglalkozó kutatók fedezték fel, főleg az ósrégé-
szek, akiknek munkáját nem segítik írott feljegyzések, és
csak nagyon ritkán csábítják csodálatos leletek. Nem vé-
letlen, hogy ami korszakunk régészetimegismerése soká-
ig mögöttük kullogott.
Mindazonáltal sokat fejlódött a kutatás, kűönösen a
legutóbbi ötven esztendőben . Az évszázados - |ényegé-
ben irodalom- és művészettörténeti irányú - régiségbú-
vár-hagyomány lassan átadta helyét a sokkal tudomá-
nyosabb megközelítésnek, amelyben olyan technikák,
mint például a rétegmegfrgyelés, a típussorok felállítása,
a légi fényképezésés a vegyelemzés, a régészmindenna-
pos munkájának elengedhetetlen részeivélettek, A kö-
vetkező két fejezetben azt fogjuk megvizsgálni, hogyan
következett be ez a váhozás.
 2.AREGEszETl KUTATAS
a,
KEzDETE
í.,
_ ',.J
,. l
óKORI REGISEGBúVÁROK / A klasszikus Görög-
ország anyagi emlékei utáni érdeklődés egószen az ókorig
nyúlik vissza. Talán első példája Thuküdidész tudósítása
azathéni városfalakról, amelyeket i. e.479-ben, a perzsák
visszavonulása után (két emberöltővel Thuküdidész
előtt) sebtiben húZtak fel: ami csak kéznélvolt, válogatás
nélkül beleépítették,sírdomborműveket és egyéb min-
denféle megmunkált követ is. Később, amikor a rómaiak
birodalmukba olvasztották a görög világot, valóságos
hóbortja alakult ki a görög tárgyaknak, kúlönösen a mű-
kincseknek. Római hadvezérek végigrabolták Görögor-
szág és Magna Graecia városait, és felállították saját há-
zukbana zsákmányolt festményeket és szobrokat, vállal-
kozó művészek múhelyeket nyitottak, és csak úgy ontot-
tákaz itáliai piacraa hires szobrok, régimesterektől szár-
mazó festmények másolatait, Ez a légkör termószetesen
kedvet csinált a ,,régészeti" kutatáshoz is. Cicero római
szónok és államférfi megtalálta Arkhimédész sírját Szü-
rakuszaiban: azagrigentumikapunállévőtemetőcsalán-
jai és bogáncsai között rejtőzött (úgy, hogy még maguk a
szúrakuszaiak sem tudtak róla); ,,mert Görögország leg-
nemesebb városa nem tudott volna legbölcsebb polgára
emlékéről,ha nem hozza tudomására egy arpinumi em-
ber" (Tusculumi beszélgetések 5, 64).
i."!*-
.-:, :l\ _,,,I
15 / Elgin odaadó híve, Lusieri, kezében ernyővel, azErekhtheionon
dol8ozik, amelynek maradványai egy töIök ház romjai közé
voltak beépülve. (william Pars vízfestménye a British
Museumban)
A római kor legjelesebb régiségbúváraazonban a kis-
ázsiai görög Pauszaniasz volt. Azi. sz. Z. százaó, harma-
dik negyedében ókori bódekkert állított össze, lajstrom-
ba vette Görögország látnivalóit, olyan sorrendben,
ahogy azulazó szeme előtt feltűnnek, ha városról városra
végiglovagolja aZ ldíakat, ha városközponttól városka-
pukig végiggyalogolja az utcákat. A mű száraz, íárgyí|a-
gos beszámoló, és egyáltalán nem csak a múltról, hiszen
egykorú épületekről is szó esik a régiek között. De több-
nyire azért olyan műemlékekről beszél, amelyek legalább
annyival koybbiak az ő idejénél,mint a pestisjárványok
amienknél. Esnem is csaképségben 1évő épúletekkel fog-
lalkozik, hanem romokkal is, amelyekről olykor színes
leírást ad, Egy boiótiai szentélyről például így ír: ,,Sűrű,
hatalmas borostyán nőtt rajta, mely izrő|izre meglazítot-
ta, kőről kőre szétmállasztotta." Pauszaniasz persze nem
volt lelfedező, hiszen a klasszikus görög kultúra nem me-
rült el, hanem tovább élt a római korban is; inkább egy-
szerű szemlélő volt, semmint kutató. Régiségbúvárér-

l6 / Táncolólányok, Aszamothrakéi Nagy Istenek szentélyének
propülon]áíől (kapnbeJátatától) származó lríz (i. e. 4 _ század).
(Párizs, Louvre)
deklődése főleg a látottak történeti vagy mitológiai értel-
mezéSérekorlátozódott. Dejó szemű utazó volt, belelá-
tott amúltba, és ígyvérszerinti őse a régészetújkoriúttö-
rőinek.
A RENESZÁNSZ I Míre elérkeztűnk következő hő-
sünkhöz, a görö8 világban tökéletesen megváltozott a
helyzet. Eltelt csaknem ezerháíomszáz év; barbárok és
keresztények trtőztaíő pusztítást végezíeka klasszikus
építményekben;a bizánci császárság, amely túléltea nyu-
gat-római birodalom bukását, a végétjárta, Görögor-
szág kisázsiai része csaknem teljes egészébena törökök
kezén volt, az európai rész, amelyet már szintén fenyege-
l7 l8 / ci aco d'Anconarajzaa szamothrakéi lrizről. Aművész
atáncoló lánvokat a Múzsáknak tartotta.
A régészetikutatás kezdete 2I
tett a török. számos külónálló államocskára oszlott. ame-
lyek főleg görög, firenzei és velencei fennhatóság alatt
álltak.
Ilyenek voltak tehát a viszonyok, amelyek között a tu-
dós olasz kereskedő, Ciriaco d'Ancona (l391-1455)
majdnem harminc évet utazgatott görög és levantei föl-
dön, Bár útjainak fő célj a a kereskedés volt, nemmulasz-
tottelegyetlen alkalmat sem, hogy lelv ázolja, feljegy ezze
az ókori emlékeket, kiváltképp a feliratokat: kutatásá-
nak eredményeit Feljegyzéseinek hat kötetében gyűjtötte
össze, a rajzokat latin nyelvű leírásokkal egészítve ki. Ci-
riaco eredeti keze munkájának csak egy rövid része ma-
radt lenn; egyébként halála után készült többé-kevésbé
poritatlan másolatokra vagyunk utalva. Ha ezeket gon-
dosan összevetjúk egyéb adatokkal, megállapíthatjuk,
hogy korának normájával mérve különlegesen pontos
tudósítások. Leírtapéldáulegyhellénisztikus hajóraktár
maradványait, amelyeket az akarnaniai Oiniadaiban lá-
tott, s olyan részleteket is megfigyelt, amelyek fölött még
Leake is elsiklott a 19. század elején; észrevette, hogy a
22 | A régészetikutatás kezdete
szikllafalba az,,Arisztidasz" leliratot vésték(ez 1 903-ban
még látható volt) , továbbáhogy az épület végébenlévő
pilasztersort nem építették,hanem magából a sziklából
faragták ki. A feliratok átírásakor néha félreolvasott va-
1amitvagykihagyott betűket, sőtmég szavakatis megvál-
toztatott, amelyeket nem értett, de nem szabadmegfeled-
keznünk róla, hogy a régiségekfeljegyzésének tudomá-
nya gyerekcipőbenjártmég, s inkább csodáljukmeg Ciri-
aco különleges pontosságát, mintsem hogy hibáiért gán_
csoljuk.
Bár Ciriaco d'Ancona rnűve nagy h aíásíletí a l5. szá-
zad végi humanistákra és művészekre. különösen Észak-
kelet-Olaszországban, mégis minden tekintetben elszige-
telt jelenség volt. Az olasz reneszánsz, amely ekkor jutott
a csúcspontjára, egész érdeklődésével a római művészeti
és építészetiemlékek felé fordult. Hogy Ciriacónak nem
sikerült a görög örökségre irányítania a figyelmet, annak
főleg az uralkodó ízlésvolt az oka, de még valami más is,
Konstantinápoly(l453), Athén (1456), a Morea (vagyis a
Peloponnészosz, l458) eleste után a törökök lettek csak-
nem az egész görög világ urai, s a keresztények és moha-
medánok régi ellenszenve most válaszfalat emelt Nyugat-
Európa és Görö go rszágközé. Az olasz kereskedők és fel-
fedezők a Levante helyett anyugati kereskedelmi útvona-
lakra fordították fi gyelmüket.
Ezért azlán a 16. században a görög világ csukott
könyvvolt. S hiábautazta be l555 és 1562között Kisázsi-
át és gyújtött össze egy csomó érmétés feliratot a fecsegő
Ogier Ghislain de Busbecq, a Habsburg császár konstan-
tinápolyi követe, az érdeklődési körébe vágó anyag leg-
nagyobb része római kori volt. Az európai Görögorszá-
got akkora homály vette körül, hogy az 1570-es és l580-
as években Martin Kraus (Crusius) tübingeni professzor
19 l századimértékreliefaz Arundel-gyújteményből, jelenleg az
I. e, 5.
oxlordi Ashmolean Museumban. Azól, akönyökés a láb
egységeit adja meg,
arra kérte konstantinápolyi és görögországi levelező-
partnereit: tudják meg, van-e még város Athén helyén.
Megnyugtatták, hogyvan, tizenkétezer ember lakik ben-
ne, az Akropoliszt (,,amelyen az ismeretlen isten templo-
ma á11") a törökök loglalták el, az alsóvárost a kereszté-
nyek.
A 17 . SZ^ZAD l A nyugat csak a következő évszázad-
ban kezdett alaposabb tudomást szerezni a görög régisé-
gekről, Thomas Howard, Arundel tizennegyedik grófia
már az 1620-as években tekintélyes gyújteményt állított
óssze athéniéskisázsiai görög szobrokból és feliratokbó1,
és afféle elő British Museummá változtatta az Arundel-
házat, később azonban sajnálatosan elhanyagolták a
gyújteményt, és néhány évíized,aIatí szétszó ródott. Majd
ugyanennek a század,nak a harmadik negyedében lázas
tevékenység indult meg Athénban, Két lelkes konzul,
Jean Giraud és Frangois Chátaignier támogatásával szá-
mos francia és angol utazó kereste fel a műemlékeket és
számolt be a látottakról. Ezzel egy időben a városban
újonnan alapított egyházi rendek szerzetesei is hozzáfog-
tak a régiségek ma gyarázatához: l670 körül a kapucinu-
sok megrajzolták a város panorámatérképét,J. P. Babin
jezsuita atya pedig elküldte Lyonba R elationde I'état pré-
sent de layille d'Athénes (Beszámoló Athén városánakje-
lenlegi állapotáról) címúművét Jacob Spon orvosdok-
tornak, aki 1 674-ben megjelentette.
Mulatságos dolog a korban általánosan elterjedt hó-
bortos vagy téves nézetek olvasgatása. A Parthenón ,,az
ismeretlen isten temploma", a Propülaia ,,Lükurgosz
fegyvertára", az Olümposzi Zeusz temploma ,,Hadria-
nus vagy Thészeusz palotája", amely százhúsz (vagy há-
r omszázltatv anhat) oszlopú pódiumon emelkedett a ma-
gasba, a Szelek Tornya ,,Szókratész sírja", Lüszikratész
emlékműve,,Démoszthenész lanternája". Babin szerint
Démoszthenész visszavonult lanternájába, hogy haját-
szakállát levágja, de szomszédos szobái alighanem leég-

tek, mert ,,bizony nem hihetem, hogy álló nap abban a
tornyocskában kuksolt, mint valami börtönben". A sü-
letlenségek káoszában kellemes meglepetés a porosz
GeorgTransfeldt l675-ben írt kézirata, amelyben pontos
olvasatát adta a Lüszikratész-emlékmű feliratának, és
helyesen határozta meg az Olümposzi Zeusz-templom
romjait. A kézirat kétszáz évig kiadatlan maradt.
Az egyik fő nehézség az immár török erőddé alakított
Akropolisz kapujában váft a leíogatőí4 amikor bebo-
csátásért folyamodott. Nicholas, Loir grófia például, aki
1641-benjárt ott, kivül rekedt, mert a törökök ,,oly gya-
nakvóak, hogy a helybelieket is csak alig engedik be, az
idegenek pedig egyszer s mindenkorra kí vannak tiltva.
Be kellett hát érnünk azzal, amit kívülről láttunk, meg
amit az ottaniak elbeszéltek." Igy aztán a Parthenónttel-
jesen megbízhatatlanul írja le, méreteit rosszul-a valósá-
gosnál kisebbnek - ítélimeg. 1669-ben egy francia papot
-RobertdeDreux{ mintkémetbörtönbezártak, idővel
azonban sikerült megvesztegetnie a diszdart (a török
helyőrség parancsnokát) egy elefántcsontból faragott
gyűrűvel, amely útlevélül szolgált neki és hat társának.
Hasonló módon - csak épp kávé volt az ajándék -jutott
be hétéwelkésőbb Jacob Spon és George Wheler.
A török erődben az ókori építményeketátalakították
az új célokra, A Parthenónból, amely volt már görögkele-
ti, majd katolikus templom, mecset lett, délnyugati sar-
kában minaret emelkedett. Az Erekhtheiont török lakó-
háznakbasználták. A Propülaia alsó részében lőporrak-
tár volt, fölül a di szdar lakása; az l 640-es években azon-
ban egy villámcsapás robbanást okozott, és olyan súlyos
károk keletkeztek (mellesleg az akkori diszdar és legtöbb
családtagja odaveszett: ,,úgy elröpültek, hogy egyetlen
porcikájuk §em került elő" - írja Spon lakonikusan),
ho gy a fegyvertára t alkölíö Ztelték azAthéna Niké-temp-
lomba. Azújra felhasznált ókori épületek közé zsúfolód-
tak be a török közösség többi lakóházai és kertjei.
167 4 őszén Charles-Frangoi s Olier de Nointel márki, a
Magasságos Portához újonnan kinevezett francia követ
ellátogatott Athénba, és magával vitt egy fiatal festői -
csaknem bizonyosan a troyes-i Jacques Carreyt -, aki ti-
zenöt napot töltött az Akropoliszon, és lerajzolta a Par-
thenón szobordíszeit. Ezek a felbecsülhetetlen értékű-
mert a szobrokról fennmaradt legteljesebb - rajzok meg-
lepően pontosak, ha figyelembe vesszük keletkezésük
idejét, a művész rendelkezésére álló idő rövidségét, és a
nehéz körülményeket, amelyek között létrejöttek. Spon,
aki a következó évben Konstantinápolyban találkozott
Nointellel, és megnézte arujzokat,igy ír: ,,Afestője. . . kis
hiján elvesztette szeme világát, mert állvány nélkül, a
földről kellett mindent lerajzolnia." Aki megpróbálta ta-
nulmányozni a nyugati lríz maradványait ma, amikor a
látási viszonyok sokkal kedvezőbbek, minthogy ameny-
nyezet legnagyobb része elpusztult, méltányolni fogja
Carrey teljesítményét,Amellett erősen akadályozhatták
a\átásbanazotíá7ló török házak, nemis beszélve a háztu-
lajdonosok bizalrnatlanságáról.
A régészetikutatás kezdete | 23
Mindent egybevetve tizenöt nap alatt körülbelül
ötvenöt rajz készült, harmincöt ma is megvan belőlük.
A vörös és fekete elegáns cerazarajzok a két oromcso-
portnak, a déli rnelopáknak és több mint a fele fríznek a
szobordíszeitábrázolják, pontosanaz l674-esállapotuk-
ban: megrepedezve, akezek, alábakésmásdarabokishi-
ányoznak. A képekből kiderül, hogy a keleti oromcso-
port középső része már akkor sem volt meg (alighanem a
keresztény templom apszisának lett azáldozata), atöbbi,
figura azonban többnyire még érintetlen volt; a nyugati
oromcsoportról csak Poszeidón fogata és egyéb kisebb
részletek hiányoztak, a déli metopék - jó állapotban -
mind a helyükön álltak, s a frízek legtöbbje is sértetlen
voltmég. A rajzokjelentőségéhez az ishozzájárul, hogy a
következő századokban a rajtuk látható szobordíszek
legtöbbjét elpusztították vagy elhurcolták. Nagy szeren-
cse, hogy ezek a rajzok megvannak; Carrey összes többi
rajzáből, amelyet görög régiségekről készített,alig né-
hány darab maradt meg.
Carrey rajzainál nem kevésbéjelentősek azoknak a lá-
togatóknak a beszámolói, akik a következő két évben
fordultak meg Athénban. 1675-ben Francis Vernon ké-
szített ottjegyzeteket és rajzokat-ezeket sohanem adták
ki. l676-ban Spon és Wheler járt Athénban, egy Görög-
országba és Kisázsiába szervezett nagy régiségkutató kór-
utazás részvevőiként. Ennek a köruíazásnak a gyümöl-
cse két olyan köny.v v olt (Spon Voy age d'Italie, de Dalma-
tie, de Gréce, et du Levant fait aux années 1675 et 1676 -
Itáliai, dalmáciai, görögországi és levantei ltazás az
't67 5. és 16'16. esztendőkben fmegjelent 1678-ban]; Whe-
ler A Journey into Greece - Görőgországi utazás,1682),
amely a görög régiségekkel foglalkozó írások új műfaját
teremtette meg: a régiségkutató útirajzot. A két szerző
utazása minden á1lomásáról hűségesen beszámol, többé-
kevésbé sematikus metszetekkel kísérveleírja a látottem-
lékeket, feliratokat, továbbá pauszaniasz tollára méltó
etimológíai és történeti kitérőkbe bocsátkozik. Nemcsak
Athénról nyújtottak értékes felvilágosítást, hanem a kü-
lönböző egyéb fontos lelőhelyek régészetianyagáról is,
ígypéldául Déloszéról, bár azegyes emlékek felkutatásá-
ban nem mindig jártak szerencsével. Epheszoszban pél-
dául - mint utánuk is sok utazót, a római fürdő épület-
együttesének romjaihoz vezették el őket, amelyet abban a
hiszemben csodáltak meg, hogy az Artemisz-templomot
látják, Delphoiban nem találtak olyan világos jelet,
amely az Apol1ón-templomra utalt v olna, ezérl aztánpa-
naszkodik is Spon:,,A legfurcsábbnak azt találtam, hogy
a világnak ezen leghíresebb helye úgy megsínylette a sze-
rencse fordulását, hogy magában Delphoiban is keres-
nünk kellett Delphoit, és még akkor is a templom után
kérdezősködtünk, amikor már az alapjain álltunk."
A legfontosabb felfedezéseiket Athénban tették. Spon
ugyan gyakran téved, de az athéni műemlékekről mégis-
csak ő írta az első olyan részletes tanulmányt, amely ma-
gán viseli az antik irodalom ismeretének, sőtnémileg még
a kritikai módszernek is a nyomait. Elveti például azt a
24 A régészetikutatás kezdete
képtelenséget, hogy ,,Hadrianus palotája" oszlopos pó-
diumon emelkedett a magasba, e1olvassa és rnegfejti a Lü-
szikratész-emlékműnek - egy drámaverseny-győzelmet
ünneplő - feliratát. Az Akropoliszon azonosítja az Athé-
na Niké-templomot és az Erekhtheiont, a Parthenónról
pedig elkészítiaz addig legrészletesebb leírást, és elég
pontos méreteket mellékel hozzá, Spon műve jó egy év-
századigalapveíő fontosságú maradt az athéni régiségek
kutatásában.
Tizenegyéwel azután, hogy Spon és Wheler megmász-
ta az Akropoliszt, szerencsétlenség sújtotta a műemlék-
együttest. A törökök, velencei támadástól taltva, meg-
erősítették azAkropoliszvédrendszerét: azAthénaNiké-
templomot lerombolták, és köveiből a Propülaia előtt új
báStyát építettek, a lőportárat pedig áthelyezték az
Erekhtheion északi oszlopcsarnokába. Valamennyi lő-
szert és egyéb muníciót azonban lelhalmoztak a Parthe-
nónban is, s amikor szeptember 26-án az ostromlók egy
jól irányzott ágyúgolyója felgyújtotta a templomot, fel-
robbant a lőszer, a Parthenón középső részéna tető a le-
vegőbe repült, a szomszédos házak romba dőltek, majd
tűz ütött ki, és két napig tombolt. A jelek szerint az
Erekhtheion is megrongálódott, bár a lőportárnak nem
20 l Az olijínposzi Zellsz_templom Athénban, melyet az i. e, 6.
században kezdtek építeni,de csak Hadrianus korában fejezték
be, Romjait először Geolg TIansleldt azonosította helyesin
1675-ben,
esett baja. A törökök kénytelenek voltak megadni magu-
kat, a győztes velenceiek bevonultak. Az okkupáció nyo-
mán mindeníélebeszámolók és egyéb írások öiönejelént
meg, amelyek részben el akarták kendőzni. részben
megpróbálták kimagyarázni a Parthenón lerombolásá-
nak tényét;dejó néhány rajz és metszet is készült ebben az
időben, amelyek látható élvezettel színezik ki az ágyú-
zást.
Az ostrom jóvátehetetlen károkat okozott a Parthe-
nón szobordíszeiben: a robbanás pozd,orjává zúzta a
templom északiésdéli oldalán a fríz hosszú szakaszait és
valamennyi középső metopéí,Tetéztea bajt, hogy Moro-
sini velencei tábornok később megpróbálta levétetni
Athéna lovait a nyugati oromcsoportról - nem vitás.
hogy azzal az elődjével akart rivalizálni, aki a konstanti-
nápolyi hippodrom hatalmas bronzlovait Velencébe vi-
tette. A kötelek azonban elszakadtak, és a lovak dara-
bokra törtek. 1688 áprilisára a velencei erők visszavonul-

tak Athénból, hátrahagyva a Parthenón égnek meredő
romjait és szobordíszeit ,,vandál pusztítók: kőre vágyó
tolvajok, mészégetők, szuvenírgyűjtők és vallási meg-
szállottság vezette képrombolók kényére-kedvére".
AI8.SZAZAD l A18. századelső fele nyugalomban telt
el.A törökök visszahódították ugyan a Moreát, de Nyu-
gat-Európába továbbrais érkeztek görögrégiségek, a gö-
rög műemléki területeket továbbra is látogatták utazók,
köztük J. Pitton de Tournefort, aki 1700 és 1102 kőzőít
körbehajőzta azÉ,gei- szigeteket, és leírta Délosz romjait;
Richard Pococke, aki l'139-17 40-ben egyiptomi és közel-
keleti útjáról hazatérőben bejárta a szigeteket, az ázsiai
lelőhelyeket és az európai Görögországot; valamint
Richard Dalton, aki 1749-ben, hasonlóan nagyszabású
utazás során, bejárta Kisázsiát és Athént. Pococke is,
Dalton is rengeteg alaprajzot, látképet tett közzé Athén
műemlékeiről. Daltonnak azonban ta|án az a |egna-
gyobb érdeme, hogy a világon elsőnekjelentetett meg raj-
zokat a halikarnasszoszi Mausszólleion dombormúvei-
ről, amelyek a délnyugat-törökországi Bodrum várának
falaiba voltak beépítve.
Az 1750-es évektől kezdve a régiségbúvárokérdeklő-
dése Rómától lassanként a görög művészet és építészet
emlékei felé fordult, Ezt aíolyamatot három név fémjelzi:
a német Winckelmanné, valamint az angol Stuarté és
ReVetté.
Johann Joachim Winckelmann (17l7-1768) autodi-
dakta volt, ráérő idejében tett szert elképesztő jártasságá-
ra az ókori irók világában, s kezdte tanulmányozni elfo-
gulatlan szemmel - az antik művészetet. Az ő érdeme,
hogy stíluskorszakokat különböztetett meg a klasszikus
művészetben, és hogy a nagy olasz gyűjtemények műtár-
gyainak tekintélyes részérőlfelismerte: római másolatok,
illetve eredeti görög művek némileg áía|akitott,láltoza-
tai. Eszméi fő művében (Geschichte der Kunst des Alter-
tums- Azőkoiművé§zet története, 1764) öltöttek testet;
könyvében az őkori görögség alkotótevékenységének
politikai, társadalmi és szellemi hátterétis alaposan vizs-
gálat alá vette. Bár Winckelmann soha nem járt Görögor-
szágban, és erejének teljében brutálisan meggyilkolták
egy trieszti szállodában, műve - nyugodtan állíthatjuk -
jóformán minden másnál többet tett azért, hogy ráéb-
ressze Európát a görög múvészetés régészetfontosságá-
ra. Belőle szereztek tudomást múvészekés tudósok a dél-
itáliai Paestum sokáig elhanyagolt görög templomairól,
amelyeknek Winckelmann nagy csodálója volt; a nagy
rézmetsző, Giovanni Battista Piranesi (1720-1788) élete
utolsó évében még lerajzolta őket. A művészettörténé-
szek is sorra azonosították az ókori irodalomból ismert
híres görög szobrok másolatait: az Antiokheiai Tükhét,
Praxitelész Knidoszi Aphroditéját, Mürón Diszkoszve-
tőjét.
Ez a kor eszményi légkört teremtett Stuart és Revett
rajzainak befogadásához. James Stuart (1713-1788) és
Nicholas Revett (1720-1804) Rómában ismerkedett
A régészetikutatás kezdete | 25
meg, ahol mindketten festeni tanultak. Iíífogalmazták
meg l748-ban Gavin Hamiltonnal együtt ,,indítványu-
kat egy Athén régiségeinekrendszeres leírását tartalmazó
kiadvány tárgyában". Lord Charlemont, Malton gró|a
és más gazdag pártfogók anyagi támogatásával 1751 és
1755 között Athénban és más görög központokban dol-
goztak, programjuknak megfelelően aprólékos pontos-
sággal felmérték és lerajzolták a műemlékeket. Fárado-
zásuk gyümölcse a The Antiquities oíAthens (Aíhénirégi-
ségek) fóliósorozata, amelyet 1762-ben kezdtek kiadni,
és csak 1816-ban készült el teljesen.
Stuart és Revett elsősorban építészvolt, és nem régész.
Leginkább aíra törekedtek, hogy a kortárs angol építé-
szeknek nyújtsanak példát, márpedig ez az a|apelv nem
tűrte aképzelgéstésapontatlanságot. A szerkesztőkmin-
den tárgyalt épületnél a következőképpenjártak el: meg-
mutatták egy nézetét akkori állapotában és akkori kör-
nyezetében (olyan hangulatos látképekre, amilyeneket
Dalton és Le Roy francia építészkészített, nem maradt
idejük); megadták elölnózeti, metszet- és alaprajzát pon-
tos méretezés kíséretében;felsorolták az egyes építészeti
elemeket, beleértve afennmaradt szobordíszeket is. A tu-
dományos vizsgálat és adatrögzités pontos normáit fek-
tették le, gondosan különbséget téve például látható és
feltételezett elemek köZött. Sőt, még egy-egy ásatást is vé-
geztek, amikor a teljes homlokzat csak úgy vált látható-
vá: ,,Gondosan, egészen az alapozásig megvizsgáltunk
minden egyes épületet, amelyet felvettünk, ehhez azon-
ban általában nagy mennyiségű földet és törmeléket kel-
lett eltávolítanunk; s ez amúvelet néhabizonyigen tekin-
télyes költséggel járt." Hogy milyen erőfeszítéseket tet-
tek, az kiderül például a Szelek Tornyáról szóló fejezet-
ben, ahol Stuart megemlíti, hogy lebontottak egy házat,
amelyeltakarta a műemlék két domborművét, és a helyé-
reújat építettek.megfelelően elhelyezett ablakkal,,,hogy
a jövő utazói jól kivehessék a domborművek alakjait".
2l / Az athéni Akropoliszágyíaása az1687 -es o§trom idején. Ezen
ametszeten, amelyet Panelli publikált l707-ben, a velencei ütegek
által kilótt ágyúgolyók röppályája látható.
26 ) A régészetikutatás kezdete
Az első kötetek szövegét Stuart írta, sok hibával és fél-
reértelmezéssel; aZ,,Athéni régiségek"Revett építészeti
rajzainak köszönheti jelentőségét. Olyan ad,atíára ez a
görög épületek egy csoportjának, amely a maga nemében
mindmáig felülmúlhatatlan. Az első kötet az Ilisszosz
menti templommal, a Szelek Tornyával és a Lüszikra-
tész-emlékművel foglalkozik, a második a Parthenónnal,
az Erekhtheionnal és a Propülaiával, a harmadik a,,Thé-
szeionnal", az Olümposzi Zeusz-templommal és külön-
böző déloszi maradványokkal. Hogy milyen felbecsülhe-
tetlen értéketjelentenek, aztjól mutatja az Ilisszosz menti
templomocska esete: l778-ban lerombolták, mert a vá_
rosfalakhoz építőanyagra volt szükség.
AZ ,,Athéni régiségek" mint korának mintasZerű telje-
sítményemindent elért, amit szerzői kívánhattak. Az an-
go1 építészeka szigorú egyszerúséggörög eszményéből
kezdtek ihletet meríteni; maga Stuart és Revett számos
megbízást kapott gőrög épületeket utánzó tervek készíté-
sére elég csak Stuart egyik művére utalni, a Szelek Tor-
nyának másolatára a staffordshire-i Shugborough-ban.
Ebben az időben nagy lendúletet kapott a görög
kek kutatása és megörókítése is.
:,...
!5 A,hl,h4 !! r,a?. -. * /..;...,,t / l :-/: l,: :,..,!;
."- ,,. --.- , lL /]u-,
Ennek egyik fő mozgatója a Múkedvelők Társasága
volt.,,Az l 734-ikesztendőben néhányúriember, aki meg-
lordult már Itáliában, és égett a vágytól, hogy otthon is
bátorítsaazazon tárgyakiránti tetszést, amelyekkűlhon_
ban oly sok gyönyörűségének voltak forrásai, Műkedve-
lők néven Társaságot alapított, és megállapodtak néhány
alapszabályban, amelyetavállalkozás szellemének fenn-
tartásához szükségesnek Véltek." Stuart és Revett útjá-
nak sikerén felbuzdulva a Társaság úgy döntött, hogy
l764-ben maga is expedíciót indít,,a Keletegynémely ré-
szeire avégett, hogy adatokat gyűjtsön, megfigyeléseket
tegyen az illető vidék egykori állapotáról, s még meglévő
ókori emlékeiről". Az eredmény: Chandler ióniai és
görögországi expediciója 1764 és 1766 között. Richard
Chandleraz induláskormég csak huszonhatéves volt, de
már oxfordi professzor, aki az egyetem tulajdonában lé-
vő antik szobrok publikálásával szerzett hírnevet. Részt
veííaz líazeson Revett is mint a csoport építésze,vala-
mint William Pars, a csoport festője. Az ő kezdeményezé-
műemlé_ 22 l Piíaneslrajza apaestumi ,,Poszeidón'| (valójában Héra-)
templomról (1778).
,..,"--".--, .,. ,|:,;,.,

23 / Stuart rajza
aLüszikratész-emlék-
műról, amelyet
akapucinus
szerzetesek athéni
házába építettek be.
Anyitottlelső
részen a rendfőnök
kónyvtáravolt,
sükre indultmeg az Antiquities oíIonla (Ióniai régiségek
a Műkedvelők válaszaaz,,Athéni régiségek"-re) kiadása,
l769-ben, és 1797-ig öt hatalmas fóliókötete jelent meg.
Az első kötetben tudományosan feldolgozott műemlék-
együttesek közül megemlítendő a priénéiAthéna Poliasz-
templom és a didümai Apollón-templom.
Chandler megírta a csoport útjának történetét is Zra-
vels in Asia Minor (Kisázsiai utazások) és Travels inGree ce
(Görögországiutazások) című munkájában, E két, a ma-
ga nemében talán legérdekesebb könyvelevenen, szemlé-
letesen írja le az antik lelőhelyeket, és sok érdekes adattal
járú hozzá Görögország topográfi ájának tanulmányo-
zásához. Chandler találta meg Olümpia pontos helyét, ő
azonositotta a Pnüxet (amel) et addig Héródész AtLikosz
i, sz. 2. századi Odeionjának tartottak ). Héródész Atti-
kosz Odeionját 1amelyet addig a Dion üszosz-szinháznak
tartottak), továbbá a Dionüszosz-szinházar 1amelyről
addig nem ludtak). Ójárra ki az engedélyt. hogy Pars
akit ajelek szerint semmilyen veszély és kényelmetlenség
nem riasztott el szenvedélyesen úzött hivatásától (abba is
halt bele végűl: Itáliában vízben állva rajzolt és megfá-
zott) - kózelről lerajzolhassa a Parth_enón szobordíszeit,
amil,előrte még senIiinem tetr ..g. ..Általába n az oszlop-
csarnok lölötti architrávon telepedett le. sok lábnyi ma-
gasban, kitéve a szélrohamoknak, fel-alá szálltában a bal-
eseteknek." Ahogy harmincöt évvel később Elgin rajzo-
lóival is megtórtént, a törökök mindenféle kifogást talá1-
tak a magasban lévő hely ellen. ,,Sok török morgott, né-
hányan még fenyegetőztek is, amiért beleláthatott háza-
ikba, ós arra kényszerítette őket, hogy bezárják vagy elvi-
gyék asszonyaikat, hogy meg ne lássák őket a magasbó1."
A kilogások ellenére Pars,,százkilencvenhat lábnyi dom-
A régészetikutaíás kezdete 27
borművet rajzolt le az Akropoliszon", Megörökítette a
,,Thészeion" szobordíszeit is. Pontos, szép r ajzai az,, Athé-
ni régiségek"második és negyedik kötetében jelentek
meg, finomságukon azonban sokat rontott a rézmetsző-
technika fémszerű keménysége.
A chandler utazásait követő években futótűzként ter-
jedt el a görög régiségek szenvedélye Nyugat-Európa mű-
vészi és tudományos köreiben, Ekkor kezdtek komo-
lyabban lelfigyelni a gyűjtők a lestett vázákra. William
Hamilton, aki 1764 és 1800 között nápolyi ango1 kóvet
volt, két nagy gyújteménytszeízeíí,főleg dél-itáliai
vörösalakos vázákbó1, és arról is gondoskodott, hogy két
gazdagonillusztrált, lényűzőkiállításúnégyköteteskiad-
ványban a világ szeme elé kerüljenek. Az ő célja is az volt,
hogypéldát állítson a gyakorló iparművészek elé, és csak-
ugyan, Josiah Wedgwood az ő hatására kezdetthozzá hí-
res,,etruszk" kerámiáikészítéséhez;demintStuartésRe-
vett esetében, magában a régiségkutatásban is forduló-
pontot jelentett a dokumentálás és a kiadás új, magas
színvonala,
A gyújtőket azonban elsősorban Athón érdekelte, az
antik görög kultúra fővárosa, ahol megvesztegetéssel
nem volt nehéz kij átszani azakropoliszi kövek elmozdí-
tását tiltó török rendeletet, Chandler elmeséli, hogyan
vásárolt l765-1766 telén a török háztulajdonosoktól fel-
iratokat, köztük két olyant, amelyettitokban báradisz-
dar hallgatólagos beleegyezésével - hurcoltak el, mikóz-
ben a törökók a mecsetben imádkoztak. Nemkülönben a
Parthenón szobordíszeinek lehullott töredékei is megta-
lálták a maguk útját Nyugat-Európába.
A legmohóbb gyűjtők a nagykövetek Voltak. Richard
Worsley, a velencei angol követ l785-ös görögországi
28 | A régészetikutatós kezdete

utazásán csak néhány szobrot szerzett, de az újonnan ki-

nevezett konstantinápolyi francia követ, Choiseul-
Gouffter gróf, kihasználva Franciaország befolyását a
török birodalomban, engedélyt szerzett emberének,
Louis Fran9ois Sébastien Fauve1 festőnek, hogy rajzokat
és gipszmásolatokat készítsenathéni régiségekről. Az
utasítást rablásra szóló megbízássa1 toldotta meg:,,Amit
csak tud, mozdítson el. Ne szalasszon el egyetlen alkal-
maí sem, szerezzen meg mindent, ami csak megszerezhe-
tőAthénbanés környékén. Nekíméljen se elevent, sehol-
tat." Fauvel meg is felelt gazdája utasításának. Azokat a
szobordíszeket, amelyek még a helyükön voltak, tilos
volt eltávolítani a Parthenónról, ő azonban megveszte-
gette adiszdart, aki megengedte, hogy elvigyen egy frízla-
potésegy metopét, amelyet a romok közül ástak ki, l788-
ban pedig egy újabb metopétvásárolt, amelyet egy vihar
vert le. Egyéb forrásokból is szerzett szobrokat, amelye-
ket hajón szállíttatott Franciaországba, a Choiseul-
Gouffier-gyűj teménybe.

ELGIN / 180l-ben az angol nagyköveten, Elgin lordon

volta sor, aki nemhagyta kiaknázatlanul az angol-török
kapcsolatokban beállt kedvező fordulatot. Művészek-
ből, rajzolókból és gipszöntvény-készítőkből álló cso-
portot küldöttaz Akropoliszra Giovanni Battista Lusieri
olasz tájképfestő irányításával, munkájukat azonban
lépten-nyomon ak adályozta a diszdar és katonasága. El-
gin erre fermánt -_ irásbeli engedélyt szeízett a nagyve-
zirtől, s ez aztánminden akadályt elhárított a csoport út-
jáből. Az írás utasította Athén polgári kormányzóját,
,, . , . hogy a nevezett festők rendszeresen bejárhassanak
Athén nevezett citadellájába, amely jelenleg a munkahe-
1yük;hogykörülállványozhassákaBálványokrégitemp-
lomáq hogy gipszöntvényeket készítseneka szobordí-
szekről és a rajtuk lévő figurákról; hogy felmérjéka többi
romos épületet is; hogy kiássák a házak alapzatát, ha
szükségük van rá ahhoz, hogy feliratokat szabadítsanak
ki a törmelékek alól; hogy ebben ne zavartassanak sem a
diszdar, sem bárminemű egyéb személy által; hogy senki
ne merészelje babrálni az állványok at és azokat az eszkö-
zöket, amelyek munkájukhoz kellenek, ha pedig el akar-
nak venni bármely felirattal vagy figurával díszítettkö-
vet, abban sem merészelje senki megakadályozni őket."
Elgin fanatikus lelkésze, Philip Hunt, aki Athénba vit-
te á fermánt, fenyegetéssel és megvesztegetéssel elérte,
hogy az engedélybe foglaltakat szabadon értelmezzék;
így aztánííznap alatt leszedték a Parthenónról a még raj-
talévő metopékat.A következő négy évben csaknem min-
den valamirevaló szobordíszt, amely még a helyén volt,
leemeltek a templomről- ez az eljárás szükségképpen to-
vábbi károkat okozotl az ópület megmaradt szerkezeti
elemeiben, például a párkánykoronázó geiszónban, ame-
lyet szinte teljes egészében szétromboltak. Azok aznta-
zók, akik ezekben az évekbenjártak ott, megütközve néz-
ték, hogy mi folyik. Egy francia látogató indíttatva érezte
magát, hogyígy írjon: ,,Szomorú látni, hogy Európa kul-
24 / A Szelek Tornyának az l760-as években készüIt Stuart-féle
másolata a stafordshire-i Shugborough-ban.
túrnépeitöbbet ártottak Athén műemlékeinek az elmúlt
százötven évben, mint az összes barbáregyütt a megelőző
több évszázados korszakban. Keserves elgondolni, hogy
Alarik és II. Mohamed tiszteletbentartotta aParthenónt,
Morosini és Elgin lord azonban romba döntötte."
Nemcsak a Parthenón vonzotta Elgín megbízottait.
A Propülaiáról és az Athéna Niké-templomról is távol!
tottak el elemeket, sőt Hunt az egész Erekhtheiont ki
akarta emelni ahelyéből, és hajón Angliába szállítani. De
nem tudtak hajót szerezni, így Lusieri embereinek be kel_
lettérniük a déli oldalegykariatidájával, a keleti oldalegy
oszlopával és egyéb válogatott építószeti elemekkel.
Nem korlátozták magukat a _még álló múemlékek
egyes darabjainak leszerelésére.Asatásokat végeztek a
Parthenón környékén és más ígéreteshelyeken, nemis ke-
veset. Nem tudományos célból túrták perszea földet, ha-
nem további szobrok és egyéb műkincsek reményében.
Es nem hiába: a földből kerültek elő a nyugati oromcso-
port szobordíszeinek egyes töredékei, érmék,továbbá
festett vázák szép sorozata.
Sokáig vitatkoztak róla, hogy erkölcsi szempontból
hogyan kell megítélni Elgin eljárását a Parthenónnal. Vé-
delmére azthozhatjuk fel, hogy soksZobrotmegmentett a
mészégetőktől és a görög szabadságharc ágyúitól. Akár-
hogyvolt is, hosszú balszerencse-sor ozatuíán egyhajó-
rakomány márványszobor elsüllyedése majd megmenté-
se Küthéra közelében, az Angliába tartó Elgin bebörtön-
 A régészetikutatás kezdete 29

'{

25 / William Parsvizfestménye a didümai Apol1ón-templom

romjairól. (British Museum)

loldot ábrázolja l795 körül,

26 / A raiz Elgin
huszonnyolc- huszonkilenc éves korában, Anton Graffután G. P,
Harding készítette. (British Museum)

zése Franciországban - a szobrokat végűl eladták az an-

gol államnak, majd a British Museumban kerültek kiállí-
tásra, amelyből, ennek a hihetetlen fogásnak a kóvetkez-
tében is, hamarosan a görög müvészet emlékeinek egyik
leggazdagabb gyűjteménye lett. Az l759-ben Európa
különböző királyi és közmúzeumai szerveződésének ide-
jén, alapított múzeurn addigra már megszerezte Hamil-
ton első vázagyűjteményétés a basszai Apollón Epiku-
riosz-templom szobordíszeit.

BASSZAI / Basszai kiásása , az

aigínai archaikus
Aphaia-temploméval együtt- a görög régészettörténeté-
nek első igazán nemzetközi vállalkozása volt. Az égbe
nyúló arkádiai he gyek kőzé zárt múemlékiterületet egy
francia építész,Joachim Bocher fedezte lel l765-ben,
Chandler számára főljegyzéseket készítettróla, majd
l770-ben visszatért, hogy alaposabb kutatásokat végez-
zen. de útonállók meggyilkolták. A leljegyzések lelkeltet-
utazók egycsoportjának érdeklődé-
ték fiatal építészekés
sét - kóztük volt Carl Haller von Hallerstein bajor báró,
két angol, C. R. Cockerell és J. Foster, az észt Otto Mag-
nus von Stackelberg báró, a dán P. O. Bröndsted és a
wüIttembergiJ. Linckh. 1811 késő nyarán a csoport tag-
30 | A régészetikutatós kezdete
jai tájékozódó jellegú látogatást tettek a helyszínen - ez-
alatt elvégeztek néhány mérést,rajzokat készítettek,és
Cockerell a sziklák közt meghúzódó rókalyukból előbá-
nyászott egy domborműves frízlapot -, majd 18l2 nya-
rán visszatértek és nekiláttak a feltárásnak. Morea kor-
mányzójának, Vili pasának engedélyévelfölszerelkezve -
a pasa kikötötte, hogy a talált leletek fele az övé - és le-
győzve a helyi lakosság ellenállását, három hónapot töl-
töttek Basszaiban, ötven-nyolcvan munkást dolgoztat-
tak, és tölgyfalombokkal borítottkunyhókból tákolt ide-
iglenes falucskáb an hűzták meg magukat. Cockerel1 is,
Stackelberg is színes beszámolóban örökítette meg a
munkában töltött heteket felvidító népi táncokat, a nép-
zenét, a bárány- és gödölyesülteket, valamint ,,Dionü-
szo szb őkezű ajándékát, amely et azitteniek a helyi szokás
szerintegyszerűkecskebőrtömlőben kínáltak".
Az ásatás látványos eredményekkel járt. Egyrészt fel-
tárták a templom különleges alaprajzát és legtöbb építé-
szeti elemét (köztük a legrégebbi ismert korinthoszi osz-
lopfót, valamint olyan töredékeket, amelyek esetleg két
továbbihoz tartoztak). Mindezí. azzal a tudományos
pontossággal dokumentálták, amelynek alapelveit
Stuart és Revett dolgozta ki, s amelynek következtében
megkísérelhettek részletes rekonstrukciós rajzokat készí-
teni az épület különböző nézeteiről és metszeteiről; eze-
ken a rajzokon azonban az a 19. században általánosan
elterjedt elképzeléskísértett, hogy a ce llának (aközponti
csarnoknak), akárcsak más templomoknál, nem volt
mennyezete.
27 / A basszai Apollón-templom (i, e.5. századutolsó negyede).
Iktino§Z, a Parthenón épitésze tervezte. A bel§ejében található
a legrégibb ismelt korinthoszi oszlopfő.
Mástészl gazdagzsákmányt nyújtottak az ásatóknak a
szobordíszek: harmincegy méternyi egybefüggő fríz,
ame|y a cella belső falán futott körbe; töredékek a kul-
tusz-szoborbó1, amely a ce lla mőgőtt állt; továbbá részek
az első és a hátsó oszlopsor fólötti rr etopékbő|,Yiilipasa,
aki aranyra ésezüstre számított, annyira csalódott alelet-
ben, hogy eladta részesedésétaz ásatóknak, továbbá en-
gedélyezte az egész leletanyag kivitelét. Százötven pa-
raszt szállította le a húsz kilométeres úton a tengerpartra
az egyes darabokat- egy-egy márványtömböt hat-nyolc
embervitt-, majd egy angol hajóra tették őket, amely el-
szállítolta a rakományt az akkor brit lennhatóság alatt
álló Zakünthosz-szigetre. Utközben csak nagy üggyel-
bajjal tudták lerázni Vili pasa utódjának embereit, akik
mindenáron megpróbálták útját állni a kivitelnek. A tör-
ténet egyik változata szerintrnég folyt a szobrok berako-
dása, amikor megéíkezett a tengerpartraa törökkatona-
ság,úgyhogy afejvesztett rohanásban ottkellett hagyni a
korinthoszi oszlopf őt. Ez azonban alighanem túlságosan
kiszínezett vállozlta az eseményeknek (van rá ugyanis
némi bizonyíték, hogy az oszlopfő a templom romjai kö-
Zött maradt). Zakünthoszon árverésre bocsátották a
szobrokat, és az angol kormány hatvanezer dollárért
megvette őket.

A,l9. SZ^ZADI UT^ZÓK lA 19, század első húsz éve
aranykora volt a Kisázsiába és az európai Görögország-
ba irányuló utazásoknak (az útibeszámolók tanúsága
szeint aIáz, a|ázadások, az útonállások, a kalózok és a
hajótörés állandóan fenyegető veszélye sem riasztotta
vissza a vállalkozó kedvűeket). Edward Dodwell, aki
1801 és 1806 között kétszer fordult meg Görógország-
ban, mohó kíváncsisággal ásatott Attikában és Korin-
thosz környékén, ésjelentős régiséggyűjteménytszerzett,
továbbá sok rajzot készített,,Görögország küklópikus
emlékeiről", amelyek közé klasszikus és hellénisztikus
kori erődítéseket is felvett. Egy-egy hasznos adalékkal
hozzájárllt az aíhéniAkropolisz tanulmányozásához is:
elvetette például azt a régóta fennálló elképzelést, mely
szerint a Parthenón nyugati oromcsoportjának két figu-
rája Hadrianus császárt és hitvesét, Sabinát ábrázolja.
A Parthenón alapzatába építvefelfedezte egy korábbi
templom laragott kőtömbjeit. Dodwell társa William
Gell volt, aki topográfiai kutatásokat végzett, 18l l-ben
pedig a Műkedvelők Társasága megbízásából J. P. Gan-
dy és F. Bedford építészekkelegyütt részt vett a második
ióniai expedícióban, amelynek azvolí a célja, hogy he-
lyesbítse Chandler munkacsoportjának tévedéseit, to-
vábbá hogy ásatások segítségéve1alaposabban megvizs-
gálja az épületeket. Az eredmény: az Antiquities of Ionia
A régészetikutatás kezdete | 31
(Ióniai régiségek)első kót kötetének új,javított kiadása
volt, Időközben a szicíliai görög települések maradvá-
nyaiirántisfeltámadtazérdeklődés. 18l2-benCockerell,
a basszai szobrok felfedezője Szürakuszai erődítésétta-
nulmányozta és mérte fel, továbbá anyagot gyűjtött az
agrigentumi Olümposzi Zeusz-templom tervezett re-
konstrukciójához.
A korszak legjelentékenyebb utazója William Martin
Leake ezredes (17'77-1860) volt. 1800 és l8l0 között
csaknem megszakítás nélkül utazgatott Görögország-
ban és Kisázsiában, egybevetette a többi utazó beszámo-
lójának adatait, hamarosan vezető tekintélye lett a görög
világ topográfiájának; és bízvást tekinthetjük az ókori to-
pográfia tudománya megalapítójának. Munkájának ki-
indulópontját térképeijelentették, amelyeket addig pél-
da nélkül álló részletességgel és pontossággal állított ösz-
sze. Peloponnészosz-térképéhezpéldául elvégzett,,több
mínt ezeíötszáz méréstszextánssal és teodolittal, vala-
mennyi fontos geodéziai állomásról, amelyet körülmé-
nyeim elfoglalnom engedtek, s ezeket néhány, a szélességi
28 / A basszai ásatásról készült rajz. c. R. Co ckerell The Temples of
Jüpitel Panhellenius and oíApollo Epicurius (Zeusz Panhelléniosz
és Apollón Epiku osz temploma, l860) című könyvéből,
32 A régészetikutatás kezdete
fokra vonatkozó megfigyelés helyesbítette vagy erősítet_
te meg".
Athén topográfi áj ának vizsgálatában is iskolapéldáját
nyújtotta a megfontolt tudományos módszerek alkalma-
zásának. Előítéletek nélkül, pauszaniasz és más ókori
írók, valamint ameglévő műemlékek alapos ismeretében
elkészítette az athéni műemlékek addigi legalaposabb át-
tekintését.Helyesen állapította meg aZ athéni Agora he-
lyét (ióllehet délnyugat felé túlságosan meghosszabbítot-
ta); helyesen következtette ki a Kerameikosz, a Dipülon-
kapu ós a Peiraieuszi-kapu elhelyezkedését, megdönthe-
tetlen érvekkel támasztolta alá azl az elképzelését,mely
szerint az Athéna Niké-templom a Propülaiától délre le-
hetett, a Pinakothéka pedig a Propülaia északi szárnyá-
ban. Akésőbbikorokban Leakemunkájanélkülözhetet-
len kiindulópontj a lett az athéni műemlékek tanulmá-
nyozásának.
GöRöGORSZÁG FELSZABADITÁSA/ l82l-ben
kitört a véres görög szabadságharc, és egészen 1832_ig
tartot| ezalatt szüneteltek a régészetikutatások, és to-
vább rongálódtak az ókori maradványok. Némi haszon-
naljártviszont az, hogy a Moreát francia csapatok foglal-
tákel, akiketegy tudományos expedíció is elkísért.Az ex-
pedíció régészetirészlege-Abel Blouet vezetésével-1 829
és l831 között körbejárta a félszigetet, adatokat gyűjtött
egy részletes térképhez,r ajzokat készítettműemlékekről,
feliratokat másolt le, ásatásokat végzett. A legfigyelem-
reméltóbb közülük az olümpiai volt, mert részben feltár-
ta a Zeusz-templomnak a föld alá temetett maradványa-
it. Az ásatásról kö zzétett rajzok azt mutatj ák, hogy a ku-
tatóárkok olyan szabálytalanok voltak, amilyen ma
megengedhetetlen volna, mégis: az ásatők feltárták a
templom alapjait, különböző nézet- és metszetrajzokat
vázoltak fel, továbbá kiásták a domborműves metopék
első töredékeit.
Miután Görögország felszabadult a török hódoltság
alól, területén királyságot szerveztek, s a bajor I. Ottó
(l832-1862) került a trónra. Ez a változás új lendületet
adotta régészetikutatásnak, Azelső nagyobb eseményaz
akropoliszi török építményekeltávolítása volt, valamint
a periklészi emlékek kiszabadításának csaknem jelképes
aktusa - ezt a munkát a sokoldalú Ludwig Ross
( l 806-1 859) irányitása alattvégezték el. Ross egyholstei-
ni faluban született, először orvosnak készült (denem lett
az, meííe|áju|t azelső boncolásnál) , aztárl az ornito|őgia
kezdte érdekelni, végül a filológia és az epigráfia. A dán
király támogatásával 1832-ben Görögországba utazott,
ahol két éwelkésőbb, huszonnyolcéves korában az athé-
ni műemlékek lőfelügyelőjévé nevezték ki. Ross akadá-
lyozta meg, hogykirályi palotát építsenekaz Akropolisz-
ra, éső kezdte átalakítani a sziklás tetót erődítményből az
ókori építészetlátványos múzeumává. Kiszabadították a
Parthenónlépcsőit,lebontottákaPropülaiárólatorlasz-
falakat és bástyákat, megtalálták a Niké-templom leg-
több szerkezeti elemét, és az eredeti alapokra újra felépi
tették az épületet, Később, már Ross 1836-os lemondása
után, ugyanígy kibontották és újra felépítettékaz Erekh-
theiont. A múveleteket kísérőásatások számos új leletet
hoztak napvilágra. Ross azonkívül, hogy megtalálta a
parthenón úiabb szobordíszeit és sok felirattöredéket
-
köztük azokat az i. e. 5. századi számadásjegyzékeket,
amelyeken Athéna része volt feltüntetve az Athén fenn-
hatósága alatt álló városok adójából ,, döntő érvekkel
igazolta, hogy a Parthenón alapzata egy korábbi temp-
lom alépítményét foglalja magába, és kimutatta, hogy a
periklészi Propülaía alatt egy régebbi propülon létezett.
Felfedezett továbbá vörösalakos vázatöredékeket abban
a törmelékrétegben, amely az Akropolisz i. e. 480-as per-
zsa feldúlásából maradt vissza - ezt az attikaivázafesté-
szet időrendjének megállapításában döntő fontosságú le-
letet sokáig nem vették tekintetbe.
AZ ELSÓ RÉGESZEK / A Görögországon belüli régé-
szeti érdeklődés kibontakozásának fontos lépése volt a
Görög Régészeü Társaság megalakítása 1837-ben. A Tár-
saság azértjött létre, hogy vezető szerepet játsszon a gö-
rögműemlékek tanulmányozásában, és ezta szerepét ma
is betölti.
Az új nemzet még az első lépéseket tette a régészetterü-
letén, mikor Törökországban nagyszabású kutatássoro-
zat indult: fő célja anyaggyújtés voll, az európai múzeu-
mok számára. Igy Charles Texier, aki l 833 és l 837 között
a francia kormány megbízásából feltérképezte Kisázsia
műemlékeit, 1842_ben visszatérve kiásatta és a párizsi
Louvre-ba szá||ittatta a magnésziai Artemisz-templom
domborműves frízeit. A törökországi munkák fő haszon-
élvezője azolban a British Museum volt. 1846-ban Strat-
ford de Redcliffebáró, a konstantinápolyi angolnagykö-
vet a múzeumnak ajándékozta a Mausszólleion dombor-
műveit, amelyek a bodrumi vár falába voltak beépítve;s
hamarosan felduzzadI a 4. szánadianyag Newton, Pullan
és Wood ásatásai jóvoltából.
Charles Thomas Newton (1816-1894) több lelőhelyen
kutatott például Knidoszon, ahol megszerezte a híres
Démétér-szobrot-, legismertebb tudományos tette azon-
ban a halikarnasszoszi Mausszólleion feltárása volt: már
magát a tervet is romantikussá tette a síremléket körül-
lengő hír, amely szerint az ókori világ hét csodája közé
számított. A Mausszólleiont a 16. században a Johannita
lovagok kifosztották és lerombolták, úgyhogy j óformán
nyomtalanul eltűnt. Különbözó utazók különböző he-
lyekre képzelték.Newton azonban Vitruvius római író
egy passansa, továbbá néhány szétszórtan látható ión
építészetielem alapján fogott munkához, s egy török há-
zakkal és kertekkel borított terület mellett tette le a vok-
29 l Azathéti, Athém Niké{emplom (i. e. 421-424k.). Az Aktopolisz
délnyugati sarkában álló kicsiny ión templomot a törökök
darabokra §zedték, majd amikor Ross az l830-as években
hozzáfogott az Akropolisz feltárásához, teljes egészében újra
felépitették,
 L ""'.lir".rir-
-.
34 | A régészetikutatós kezdete

30 / A knidoszi Démétér-szobol,amelyet Newton fedezett fel. .

A paroszi márványból faragott 1,53 méterma8as ülő

i§tennő-flgura valószinűleg Leókharész munkája (i. e, 340 330
k.). (British Museum)

3l / Mausszóllosz portré§zobla a halikarnas§zoszi Mausszólleionró1

(i. e. 4. század,kózepe),
Egy nói szoborral, továbbá egy
márványkocsi töredékével együtt találták a Mausszóll€ion északi
oldalán, és a ligurát eredetileg az emlékmű tetején álló kocsihoz
tartozó csopoIt lészének taltották, Ma azonban valószínúbbnek
látszik, hogy azegész csoport alacsonyabb helyen volt, talán az
épül€t belsejében, Kétszeres életnagyságú, magassága 2,99 méter,
(British Museum)

sot. Az ango1 kormány jóvoltából nem volt híján munka-

erőnek és pénznek, úgyhogy 1857januárjában nekikez_
dett aZ ásatásnak. Néhány nap múlva ,,több kis töredéket
találtam írjaNewton,, valamennyiegymagas dombor-
művű fríz része volt. Az egyik töredékhez,egylábhoz,egy
építészetitagozatdarab is tartozott, amelyről azonnal fel-
ismertern, hogy ugyanolyan, mint az 1846-ban a várból
eltáVolított frízlapokon látható. Meggyőződtem tehát
róla, hogy jó nyomon vagyok, s a Mausszólleion helye
nem lehet messzire."
Valójában annak a hatalmas süllyesztett négyszögnek
a nyugati oldalát találta meg, amelyben a Mausszólleion
 A régészetikutatás kezdete 35

alapzata és alépítményevolt elhelyezve. Eszakabbra -

mostmár alagutak segítségéve1folytatta az ásatást, hogy
a földtulajdonosok ne tehessenek érte szemrehányást -
megtalálta a monumentális lépcsőházat, amely Mausz-
szóllosz sírkamráj ához vezeíeííle, továbbá azt a haía|-
mas zöld kőtömbót, amely eltorlaszolta a sírkamra bejá-
ratát. Dél felé hala dva rátalált az alapzat délnyugati sar-
kára, és Plinius római polihisztor adatai alapján kiszá-
mítva az oldalak hosszát, meghatáro zta az épú|etészak-
nyugati és délkeleti szögletének helyét. Most mármegvá-
sárolhatta és lebonthatta az ásatás útjában álló házakat,
és szabaddá tehette az egész területet.
Bár a lovagok és a törökök az alapzat legalsó rétegei-
nekkivételével azegészépületetszéthordtáképítóanyag-
nak, az ásatás gazdag szobortermést hozott; megtalálták
több fríZ tömbjét, valamint tóredékeket a Mausszóllosz
és felesége, Artemiszia királynő kocsin álló szoborcso-
portjából, amely az épület csúcsán volt. Annyi építészeti
32 / A halikarnasszoszi Mausszólleion sirkamrájának bejáratát
töredék gyúlt össze, hogy azok alapján Newton építésze, cltor]aszo]ó nagy kőtömb, mellette Newton csapatának két
Richard Popplewell Pullan, Plinius leírásának segítségé- embere, az angolflotta tengerészei. C. T. Newtoí] A Hisíory of
vel, elkészíthetteaz ajánlott rekonstrukció részletes rajzát. D is co yel ie s oí H a l ic a mas su s, Cn idu s an d B1.111c h icl ae
Newton becsületére legyen mondva, nem tekintette a le- (Halikarnasszosz, Knidosz és Brankhidai felledezésének
története, l862) címúkönyvéből.
lőhelyet puszta mútárgy-bányának, hanem közzétette a
kevés építészetiemléket, a maga korában példátlan ala- 33 / Az epheszoszi Artemisz-templom felfedezése. Wood régészeti
possággal: az ásatási terület nagy gonddal elkészült alap- mód szer€it j ól illusztrálj a ez a lametszcta Diícowries at Ephesus
rajzához és metszetrajzaihoz mellékelte az egyes kőtöm- (EphesZoszi feltárások, 1 877) cimű könyvéből.
36 t A régészetikutatás kezdete
bök rajzát, továbbá az ásatás idején felvett fényképekről
készült litográfiákat.
Pullant később megbizták a Műkedvelők Társasága
harmadik ióniai expedíciójának vezetésével,és 1862 és
l869 között felméréseket és ásatásokat végzett a teőszi
Dionüszosz-templom, a troaszi Apollón Szmintheusz-
templom és a priénéiAthéna Poliasz-templom terüetén,
Orvendetes, hogy ,,gondosan végezte á§atásait, a talajt
négyzetméteresdarabokra osztotta fel, s feljegyezte,
hogy milyen helyzetben találták az egyes töredékeket".
Ezekből a töredékekből hatalmas mennyiség került a
British Museumba. csak priénébőllóháton kilencven-
egy, teveháton húsz ládát szállítottak el.
Pullan valósággal az erény mintaképének tűnik John
Turtle Woodhoz, Epheszosz feltárójához képest. A mér-
nök Woodnak élete álmát jelentette a ülág hét csodája
kőzé számitó Ar temisz-templom felfedezése. Hosszú, vé-
gül sikerre vezető kutatását találóan nevezte valaki,,a ré-
gészet egyik romantikus történetének".
Bár a templomnak semmi nyoma nem maradt fenn,
ókori leírásokból kitűnik, hogy kívül feküdt a helléniszti-
kus és római kori városon, amellyel a Magnésziai-kapu-
tól induló út kötötte össze. Woodnak magától értetődően
meg kellett találnia a Magnésziai-kapu helyét, de vala-
mely okból nem fo gollazonnalaváros délkeleti (Magné-
szia felé esó) oldalának tanulmányozásához. 1863-ban
kezdett el ásni, s végül sikerült meghatároznia egy felira-
tot, amelyből kiderült, hogy egy évente megtaított kör-
menet, amely a templomtól indult é s a szilházhoz veze-
tett, a Magnésziai-kapun keresztül érte el a várost, és a
Korésszoszi-kapun hagyta el. 1867*1868-ban Wood a
város keleti oldalán megtalálta a két kaput, és arajtuk ki-
vezető utak vonalán haladva l869-ben ráakadtarraa fal-
ra, amely Artemis z szentkörzetétyette körül. Azonossá-
gát két felirat igazolía. Az év végére Wood magának a
templomnak a helyét is megtalálta. Ettől kezdve egészen
187 4-ig azt tekintette fő feladatának, hogy a templomot
megszabadítsa a törmeléktől, és megpróbálja tisztázni
alaprajzát és szerkezeti összefüggéseit, bár munkáját
kedvezőtlen körülmények, valamint ásaíásainak zűrza-
varos viszonyai nehezitették.
Wood munkanaplója izgalmas olvasmány. Csak cso-
dálni lehet, mekkora lelkierővel viselte el a folyamatos
csapásokat. Eltörte a kulcscsontját, amikor lovastul
árokba esett; kis híjánotthagyta a fogát, amikoregyőrült
megkéselte Ianírben; állandó támadások fenyegették;
lázrohamok törtek rá; újra meg újra el kellett tűrnie a tö-
rök hatóságok zaklatásaít. Munkásai sztrájkoltak, vere-
kedtek, sőt arra vetemedtek, hogy eltemettek egy halottat
az ásatási törmelékben. Wood elképesztő kitartást és
talpraesettséget tanúsította megpróbáltatások és csapá-
sok között, de mint régész elkövetett néhány főbenjáró
bűnt. Többé_kevésbé vaktában ásott, nemegyszer az ille-
tő földdarab tulajdonosának engedélye né|kül;. azzal
nemigen törődött, hogy a gödröket be is temesse; munká-
sai mellé nem állított gyakorlott régészt;elmulasztotta
kellően megtámasztani a kutatóárkok falát (egy embert
meg is ölt a földomlás). S ami a legnagyobb baj: soha nem
íett kőzlé pontos beszámolót és megfeleló rajzdoku-
mentációtásatásairól, A későbbi kutatókrahárult a terü-
let tudományosabb vizsgálata, felméréseés Wood téves
értelmezéseinek helyesbítése.
Helytelen volna azonban, ha Wood ásatásai alapján
ítélnők meg a század harmadik negyedét. Jobb példát
mutatott Ross munkássága Athénban és Newtoné Hali-
karnasszoszban; az 1870-es évek olümpiai ásatásai pedig
jelentős lépésttettek a modern régészeti eszmények meg-
valósítása felé.

oLUMPlA
aa
Olümpiában tartották a görögök 1egnevezetesebb vallási
ünnepüket. A terület az Alpheiosz folyó termékeny völ-
gyében fekszik, húsz kilométernyire a Peloponnészosz
nyugati tengerpartjától, s minthogy nem volt központi
fekvésű és könnyen megközelíthető a görögök többsége
számára, felemelkedése éppoly megmagyarázhatatlan,
mint, mondiuk, Canterburyé az anglikán egyházban,
A négyévenkéntiünnepre egész Görögországból özón-
löttek a küldöttek és látogatók, főleg azért, hogy néző-
ként vagy versenyzőként részt vegyenek az atlétikai via-
dalokon, amelyeket a szentkörzet védőistene, Zeusztisz-
teletére rendeztek meg. A játékok - a modern olimpiák
ősei-műsorán kocsi- és 1ovasverseny, futás, ugrás, birkó-
zás és ökölvívás szerepelt; külön versenyeztek a férfiak és
külön azifiak. Olümpia, ókori szerepénekjóvoltából, pá-
ratlan régészeti lelőhely. Nem volt városállam (a klasszi-
w5
TöRTENET
KÉ,PEKBEN
kus és hellénisztikus korban ÉLiszhez taííozoll, az szer-
vezte és irányította az ünnepi játékokat); területén nem
voltak szorosabb értelemben vett lakóházak; a kiásott
épületek kisebb-nagyobb mértékben- mind a vallással
vagy azat|étíkaiversenyekkel voltak kapcsolatban. A re-
konstrukciómakettje (34. kép) Olümpiarómai kori képét
mutatja. A központi épület a Zeusz-templom (teteje azért
fehér, mert márványlapok borították); fölötte egy ki-
sebb, a Héra-templom; jobboldalt fönt a kincsesházak
sorakoznak, amelyekben a különböző államok helyezték
el fogadalmi ajándékaikat. A kis fehér foltok a győztes at-
léták tiszteletére felállított szobrokat jelzik. Kijjebb, a
tényleges szentélyen kívűl nem vallási rendeltetésű épüle-
tek láthatók: a palaisztra és a gümnaszion (balra fent), a
Leónidaion (balra lent) és a Buleutérion (alul középen).
A sztadion nemlátható a képen.
38 | Olümpia

], sztadion
2, Kincsesházak
3, HéíaJemplom
4, zeusz-oltál
5. zeUsz{€mplom
6, Philippeion
7, Palaisztra
8, Gúmnaszion
9, Leónidaion
10, Fürdók

l archaikus É
l
@
klassz]kus

t
hellénisztikus
római kori

0 50 100 m

3 5. kép: Az ásatás alaprajza. A feltárt épül€tek között sok 36. kép: Légi felvéte|, A sztadion aZeusz-templomnál
a római - közelebbről Nero--kori, mertmaga NeIo kezdódött eledetile g, de azi. e.4. században áthelyezték
versenyzőkéntindultakocsiversenyen. keletebbre, és egy sz toáy al ely áIaszíották a szentélykörzettól.
Az i. e.470 és 456 közöttemelt Zeusz-templom olümpia vallási
központja volt. A szárazfóldi Görögországnak a maga idejében
legnagyobb dór templomát gazdagon falagott szobIok díszítették,
s magát azépületet gyakran emlegették a dór templom mintaképeként.
37, kép: A keresztmetszetrajzjól §zemlélteti aZ épület szelkezetét.
A cel/4 hátsó terében Zeusz monumentális arany-elefántcsont
ülószobra. pheidiasz athéni szobrász remekműve látható. A pheidiasz
műhelyében nemrég íolytatott ásatások tanúsága szerint a szoborcsak
húsz harminc évvel a templom felépítéseután készült el.
39, kép: A keleti oromcsoport szoboregyüttese az olümpiai
kocsiversenyek mitikus elóképének, Pelopsz és Oinomaosz
kocsiversenyének el őzménye|t ábrázolta. Az alakok itt látható
elhelyezése valószínűleg nem minden részletébenpontos,
38. kép: Apollón-fej. A Zeusz-templom nyugati
oromcsoportjának kózponti alakja, ApoIlón,
láthatatlanul őrködik a lapithák és a félig ló, félig
ember kentaurok csatája íölött az összecsapás, mely
a kultúra (a lapithák) gyózelmétjelképezi a barbárság
(a kentaurok) felett, mint apelzsák fólótt aratott
görög gyózelem allegóriája, népszerű témája volt az 5.
századi művészetnek, A nyugati oIomcsoport
mérföldkő a görög szobrászat töIténetéberl,, azzáteszi
a ruharedők mozgalmasságának ábrázolására,
továbbá az egymást átfedő, összefonódó testhelyzetek
megformálására tett kísérlet. A szobor a koregyik
legnagyobb hatású alkotása.
40 Olümpia

40. kép: Jós alakja a Zeusz-tenrplom keleti oromcsoportjáról.

Az óregember, miközben megjósolja urának. Oinomaosznak
végzetét akit a kocsiversenyen Pelopsz le íog győzni és meg
fog ölni ijedten hátrahóköl ésjobb kezét aZ állához emeli. AZ
,
alak beállítása, összeráncolt homloka, félig nyitott szája
a korrajellemző kifejezésteli ábrázolásra vall. A bal karjával
alighanem egy bronzból készült botra támaszkodott,

4l. kép: A templom egyik domborműves llr, rt2éja. Hat-hat

metopé Soíakozott a templom két rövidebb oldalának belső
oszlopai fölött, s ígya rendelkezésre álló teret eszményien
töltötte be a választott tárgy: Héraklésztizenkét munkája.
Héraklésznak- egy hagyomány szerint az olümpiaijátékok
alapítójának tiZenkét rettenetes munkát kellett elvégeznie:
többek köZött le kellett Szakítania aZ aIanyalmákat egy
sárkány őrizte világvégi fáró1,le keIlett győznie a háromtestű
sZörnyeteget, Gérüonészt, és el kellet1 hajtania marháit,
továbbá le kellett szállnia az Alvilág bejáratát őrző háromfejű
kutyáért, a Kerberoszért, A kiváló szobrász sok leleménnyel
fejezte ki az epizódok hagyományos művészi felfogásának
némi módosulását, és a domborművekből változatos
tablósorozatot lormált, amelyben nyugodt kompozíciók
mozgalmasakka1 váltakoznak, A képen Héraklészátnyújtja
pártfogójának, Athénaistennőnek a Sztümphalosz rettegett
madarait, melyeket nyiláva] lelőtt.
 43. kép Asztadion, az atlétikai versenyek színhelye.
A négyszögletes pálya kb. százkilencven méter hosszú és
harminc méter széles, alakjátaz olümpiai atlétikai
versenyek legelóször kialakult száma, a futás határozta
meg. A futóversenyen, akárcsak a dobó- és
ugrószámokban és a küzdójátékokban, meztel€nül
indultak aZ atléták, és bőúket olajjal döIzsölték b€, hogy
pórusaikbanne rakódjon le apor. A futókat az
indítókapuktól indították, és a pálya egyik végétől
a másikig futottak. A legrövidebb versenyegy hossz volt
(egy szt adion - lnnen a pálya neve); de volt még három
hosszabb szám: a kéthossznyi verseny (diaulosz),
a húszhossznyi hosszíltáyf\ltás ( dolikhosz ) , továbbá
a férfiak kéthossznyi futása sisakban éspajzzsal.
A hosszabb távú számokban a versenyzőknek apálya
mindkét végénmeg kellett kerülniük egy-egy
fordulóoszlopot, ami nagy izgalmatjelentett és a felbuká§
kockázatávaljárt. A képen azelőtérben a rajtvonal
látható, a háttérben pedig a hellénisztikus koli alagút,
amely a szentéIykör7etbe vezet,

44, kép: A dóntóbírákemebénye a sztadion déIioldalán,

a nézőtérkózepén. Alapiait akkor fedték fel, amikor
a német ásatók eltáv olitották a sztadiont övező késői
padsoIokat.

42, kép: Niké (a Győzelem) szobra, a khalkidikéi Mendéből való

Paióniosz müve. A flgura eredetileg kilenc méter magas
háromszögű oszlopon állt a Zeusz-t€mplom elótt, és némileg
előredőlt testtartásban helyezték el, hogy aföldrőljobban lehessen
látni. Azelőredőlést nagyszerúen kiegyenlítette a figula mögött
lévő márványtömeg, a két- elveszett - szárny és a hullámzó
ruharedők. Egy feüratból tudjuk, hogy a Niké-szobor az i. e.424
utáni években készült, ésművésze győzött a Zeusz-templom
akr ó tér ionlaira (tető-sarokszobraira) kiírt versenyen,
42 Olümpia

@
o2

45, kép: A Philippeion alapzata. A szentéIy északnyugati sarkában

lóvő l/rolos;t Makedón Fülöp kczdte el ópittetni i, e, 338-ban, s halála
után fla, Nagy SándoI fejezte be. A kolinthoszi fél-oszlopok
gyűrűjével körülvett belsö részben a makedón királyi család tag|ainak
arany elefántcsont szobla állt.

46, kép: A szentélykórzettől délre álló épülctek makettje. Középen

emelkedik a Buleutérion, melyben a szentélykörzet ügyeit irányitó
tanács ülésezett. -Balra a déli Sztoa látható:erlól a tlibünféléIól
nézlrette végig a közönség az ünnepséget bevezető felvonulást,

47. kép: A Philippeion homlokzata és alaprajza.

Ahol atlétikai v9rsenyt
tartottak_ ott feltótlenül
kellett fürdőnek is lennie, Az
olümpiai fürdők páratlan
bizonyítékai az ilyen
létesítrrrények f§lórlésénck,
az cgyszerű mosdóépülettől
a r,ómai időkre jellemző
törók stiluSú fúrdóig.

.18. kép: A Leónidaion,

a Leónidasz nevű gazdag
naxoszi polgár építettei, c, 4,
szlrzadi vendégfogadó
naradványai, Az épület
bizonyára azt a célt
sZolgálta, hogy SZálláSt
nyújtsonjobb módú
l,endégeinek, például
a lovas- és kocsiversenyek
résztvevőinek,

19, kép| Ülőkádak

maradványai az 5. századi
lúrdőházban,

50, kép: Az i, e. 100 körül

épült lürdőház részleges
rekonstrukciója. A központi
helyiség padlója alacsony
pilléreken nyugodott. így
alatta kerin8hetett a köZeli
kemencébó1 odavezetett
lorró levegő.
44 | Olünpia

51. kép: A képen a Palaisztra látható, az s ehhez kapcsolódtak a szükséges kiegészítő

ökólvívók és birkózók gyakorlótere. Azi. e.
3. században épült, a közepén egy
negyr enegy négyzet méleres üelenlegi
állapotában nag1 részt rekonstruált).
oszlopokkal körülvett nyitott udvar állt,
helyiségek: raktárak, egy fedett edzőtelem
rosszidő esetére, továbbá egy előadóhelyiség
a filozófia- és rétorika-ok tatás számára
ami a hellénisztikus sportkö7ponlok
elmaradhatatlan taltozéka volt.

52. kép: Eletnagyságú

bronzfej egygyóztes
atléta szobráról, Az
olümpiai
gyóztesszobroknakezaz
egyetlen fennmaIadt
darabja valószínűleg i. e.
4. századi, a 1apos orrés
a dagadtfúl arravall,
hogy a szobor ökölvívót
ábIáZolt. Ajátékokon
a küzdősportokban nem
ismerték a súly szerinti
osztályozást, így
a nagydarab férfiak
előnybenvoltak, de
a mindig kéznéllévő
játékvezető
gondoskodott a SZigoIú
szabályok megtartásáról.
Az ökölvívó-mérkőzéseket
addig folytatták, amíg az
egyik küzdőfél föl nem
emelteakezétavereség
elismeréséü],Az
ökólvívók kesztyűt
viseltek akezükön, és
alighanem tenyérrel,
a kézélévelés óköllel
egyaIánt lehetett ütni,
3. A MoDERN nÉcÉszrrl
KUTATAS
A NAGY ÁSATÁSOK (1830-1914) / Szamothraké és
Olümpia ásatásaí az 1870-es években új szakaszt nyitot-
tak a görög régészetben:megkezdődött a teljes épület-
együttesek alaprajzának és történetének feltárása, és hát-
térbe szorult az egyes épületek azonositása és kiásása, to-
vábbáaz európai múzeumok számára való mútárgygyűj-
tés. Az ásatások technikája és közzététele is mind tudo-
mányosabbá vált.
A szamothrakéi Nagy Istenek szentélyét 1873 és 1875
között két osztrák csoport tanulmányozta Alexander
Conze 1-19 l4) vezetésével. A leleteketmegosztották
(1 83
a török kormánnyal, amelynek fennhatósága alá Sza-
mothraké akkoriban íaíí,ozoíí- conze fő törekvésének
megfelelően nem műkincsek után kutattak, hanem tudo-
mányos alapossággal megvizsgálták a szentélykörzet
épúleteit,és azonnal elkészítettéka teljes fénykép-és épi-
tészeti dokumentá ciőt, ahogy azépítményekkikerültek a
föld alól. Rövidesen megjelent a kétkötetes publikáció a
teljes képdokumentációval; minden jelentősebb építésze-
ti elem méretekke| el'J.eíoIt íLjzátő| a helyszínen készült
fényképekig - ez volt az első régészetipublikáció, amelyet
fényképekkelillusztráltak.
Fontosabb volt azonban az olümpiai Ze.usz-szen:tél'y
kiásása, amit már Winckelmann és Ross is tervezett, de
végül Ernst Curtius tórténész valósított meg. Curtiust
szoros szálak - nem utolsósorban a pénzügyi támogatás
szálat fűztékaporosz királyi családhoz, amely l87l -től
a német birodalom uralkodócsaládja 1ett.
Az ásatások, amelyeket Curtiusés Friedrich Adler épi
tész irányított Berlinből, hat téli idényen át tartottak
(1875 l881), kétszázötven munkást foglalkoztattak egy-
szerre, és a szentélykörzet legtöbb épületétkiszabadítot-
ták a törmelékek alól. Az ásatók a Zeusz-templommal
kezdték, amelynek fennmaradt szobordíszeit szanaszét
találták meg, ahogy leestek, vagy bizánci házakba beépít-
ve, majd egyre szélesedő körben haladtak kifelé, és sorra
megtalálták a Pauszaniasz leírta fontosabb épületeket: az
archaikus Héra-templomot (benne Praxitelész Hermészt
és a gyermek Dionüszoszt ábrázoló szobrát), a kincseshá-
zakat, a Métróont, a Philippeiont, a palaiszírát, a sztadi-
53 / Fougéres mantiniai ásatásai. A feltáratlan épületekmellett még ki
nem ásott alapzatok nyomai iskirajzolódnak a szétszórt kövekből
és a fölöttúk satnyábban nótt fűben.
46 A modern régészetikutatás

onbejáratát, aPrűtaneiont, a Buleutériont és a Leónidai-

ont. A munkát a kor legtehetségesebb régészeiből és épi
tószettörténészeiből álló kis csapat vezette; itt, Olümpiá-
ban töltötte inaséveit a két i!ú zseni is: AdolfFurtwáng-
ler ( l853-1907) és Wilhelm Dörpfeld ( l853-194l ). Furt
wángler a bronzokat és az egyéb kis tárgyakat tette rend-
be, Dörpfeld az épitészeli maradványok értelmezésével
foglalkozott, bámulatos éleselméjűséggelkülönítve el a
korszakokat és illesztve össze egyes építészetielemeket.
Az ásatás első pillanatától kezdve szigorúan figyelem-
be vették a tudományos követelményeket. Amunka min-
den egyes napjáról naplót vezettek; leltárbavették az ösz-
szes leletet; gondosan feltüntették a helyet, ahol egy-egy
darabot megtaláltak; a szobrokat rögtön a megtalálásuk
után lerajzolták, gyakran még mielőtt elmozdították vol-
na alelőhelyükről. Ezenkívül évenkéntbeszámolótadtak
ki, hogy tájékoztassák a munka állásáról az érdeklődő
közönséget. Az eg észv állalkozást a hivatalos publikáció
koronázta meg-ennek költségeit is a német kormány fe-
dezte-, amely öt részből állt: topográfia és történet; építé-
szet; márványszobrok; bronzok és kis tárgyak; feliratok.
Ez a publikációjólmutatja: hogyan kezdtek foglalkoz-
ni a németek a kronológia kérdésével.Az első kötet a ró-
mai, a bizánci és a görögkorban vizsgáljaaz egész lelóhely
történetét;a második viszont lelvázolja az egyes épületek
kialakulásának időrendi szakaszait. A Buleutérion észa-
kí szárnya példáula6. századbanépült, a déli szárnya az
5. században, a központi épület és a körülötte futó osz-
lopsor még késóbb, Dörpfeld az ilyen elemzéseknél az
építészetistilusból, továbbá a fal megerősítésérehasznált
ácskapcsok alakjából következő adatokra is támaszko-
dott; igazolásul pedig építészetivázlatokat mellékelt,
amelyek nemcsak az épületek alapraj zát ábrázolják, ha-
nem a legutolsó ácskapcsotis, mégh ozzá abban aformá-
ban, ahogy kiásták őket. Rétegmegfigyelósekkel azon-
ban nemigen foglalkozott. Akárcsak korábban Ross,
Dörpfeld is egyszerűsitett metszetrajzokat közölt a föld-
rétegekről az adotí épület különböző korszakai közti
kapcsolat bemutatására, de elmulasztotta, hogy a talált
anyag alapján módszeresen megállapítsa a különböző ré-
tegekkorát. Emiatt a kerámiáról kevés szó esik apubliká-
cióban; Furtwángler meg is mondja, hogy a legtöbb cse-
répdarabot egyszerúen ládába vagy kosárba rakták,
anélkül hogy előbbjegyzékbe vették volna. A görög kerá-
miát amivel ekkoriban még inkább művészettörténeti,
mintsem régészetiszempontból foglalkoztak - túlságo-
san bizonytalanul tudták datálni ahhoz, hogy időrendi 54 / Emst curtiusról (l814-1896), olümpia kiásójáról 1879-ben
kritériumokat nyújtson, különben is, a legtöbb klasszi- készült rajz. curtius királyi támogatást szerzett winckelmann
kus és hellénisztikus kori épület korát más eszközökkel egykori tervének megvalósításához.
- feliratokból, ókori írók közléseiből, egyéb, építészeti
tényezőkből - legalábbhozzávetőlegesen meg lehetett ál- letmaradványok mellett Olümpiában, és kűlön múzeu-
lapítani. mot nyitottak számukra - ami merész vállalkozás volt,
Olümpia jelentősége mindazonáltal túlnőtt kiásásán és hiszen akkoriban Görögországnak nem volt vasútközle-
publikálásán. Először, valamennyi lelet, megállapodás kedése és fejlett úthá|ózata.
szerint, görög tulajdonba került. Másodszor, nem szállí- Olümpia mintát nyújtott több olyan vállalkozáshoz,
tották el őket Athénba, hanem otthagyták a feltárt épü- amely a következő években szerveződött görög íöldön.

A görögök, az olaszoktól eltérően, örömmel üdvözölték
a külföldi ásatókat, persze csak azzal a felíétel|e|,haaz
ásatás görög felügyelet alatt történt, és az ásatók készek
voltak az összes leletet beszolgáltatni. Ebben a légkörben
alakultak Görögországban a régészetikutatás céljából
szervezett különböző külíöldi iskolák, és fokozatosan
ezek vették át a külföldi ásatások irányítását.
Az l846-ban a|apított Francia Iskola már egy ember-
öltó óta működött, és bekapcsolódott az athéni régészeti
és építészetifeltárásokba. Most azonban nagyobb vállal-
kozásokba kezdett. 1877-ben ásatásokba fogott Délosz
szigetén. A munka l894-ig meglehetősen rendszertelenül
folyt, mégis: feltárták az Apollón-szentély körzetét, vala-
mint különböző köz- és magánépületeket a város terüle-
tén, köztük a kikötő létesítményeit.Az l880-as évek vé-
gén Mantineiában és Tegeában kezdtek kutatni, l892 és
1901közöttpedig hosszú késlekedésután, amelyet a hi-
vata|nakpackázása és a helyiek ellenállása okozott- be-
fejezték a delphoi Apollón-szentélykörzet feltárását.
1874-ben, a német régészetnek a birodalom megalaku-
lását követő nagy fellendülésében, aNómet RégészetiIn-
tézet felállította athéni részlegét, amely szinte azon
nyomban egyik központja lett a görög világban folyó ré-
gészeti munkáknak, s nemcsak azt tekintette feladatá-
nak, hogy a magavállalkozásaitirányítsa a különböző le-
55 / Az eleusászi Misztériumok Csarnokának maradványai. Az
épületnek hat oszlop- és négy üléssora volt.
ffiry
A modern régészetikutatás l 47
lőhelyeken, hanem azt is, hogy rátermett fiatal tudósok-
kal támogassa az Olümpiában és Pergamonban dolgozó
csoportokat. Azintézet Dörpfeld vezetése alatt élte virág-
korát, aki 1887 és 19t l között fótitkáraként múködött.
A Peloponnészos zon és azÉgei-szigeteken szervezett hí-
res körutazások vezetésénkívül hatalmas munkát végzett
a klasszikus kori Athén emlékeinek kutatásában, kíásta a
Dionüszosz-színházat és a Pnüx-Areioszpagosz körze-
tet, továbbá építészetitanácsadóként segítette csaknem
az összes többi ásató munkáját.
A Klasszikus Tanulmányok Amerikai Iskolája, ame-
lyet 1882-ben alapítottak, 1892és 1895kőzött az Argosz
melletti Héra-szentélyben végzett ásatásokat, 1896-ban
pedig megkezdte hossá távú programját Korinthoszban
- e munkálatok inkább a római korról nyújtottak felvilá-
gosítást, mint a görögről. Az Angol Iskola 1885-benjött
létre, s 1890 és 1892 között a megalopoüszi színházat és
Thersziliont tanulmányozta. Az Osztrák Intézetet az
1890-es években, az Olasz Iskolát 1909-ben alapították.
Maguk a görögök is - főleg a Görög Régészeti Társa-
ság- számos nagyszabású munkát indítottak meg. 1881
és 1903között két nagy szakaszban feltártrik az epidau-
roszi Aszklépiosz-szentélyt; 1885-1890 között pedig el-
végeztékaz alhéni Akropolisz módszeres feltárását. Va-
lamennyi esetben a nélkülözhetetlen Dörpfeldet kérték
fel az épületmaradványok tanulmányozására és értelme-
zésére. Fontosabb munkái között megkell említenünk az
athéni Propülaiának az eredeti alaprajz szerinti helyreál_
48 | A modern régészetikutatás
lítását, továbbá az eleusziszi épületalapok valóságos út-
vesztőjének felderítését.
Törökországban is hatalmas ásatások kezdődtek, fő-
leg a németek irányításával, akik szinte teljes egészében
kisajátították maguknak a klasszikus és hellénisztikus
kori lelőhelyekel. Minthogy a törökök akkor még nem
ragaszkodtak a régészetifeltárások egész anyagának
megtartásához, a német kormány részben vagy talán el-
sősorban ._ azért finanszirozía a törökországi munkála-
tokat,hogyaStaatlicheMuseenzuBerlin,aberlinimúze-
um számára anyagoí szeíezzen. Mindazonáltal ekkor
már egy kincsvadászó ásatáshoz is szükségképpen tudo-
mányos kutatóprogram kapcsolódott.
Azelső ázsiai németvállalkozás, Pergamon ásatása, jól
mutatja ezt a kettős megközelítést. Kezdetben csupán
Zeusz Nagy Oltárának szobordiszeit akarták megszerez-
ni, s végüljelentős kutatási programot dolgoztak ki a vá-
rosnak és alakulásának minden oldalú feltárására; ez a
program még most sem fejeződött be.
A Nagy Oltár megtalálása és kiásása talán az egylk
legkalandosabb története a görög régészetnek. Közép-
pontjában a színes egyéniségű mérnök, Carl Humann
(1839-1896) á1l, aki eredetileg orvosi tanácsra utazott
Törökországba l861-ben, és Pergamontegy, a török kor-
56 / Apergamoni Nagy Zeusz,oltár maradványának mai képe.
AHumann_nakaz 1870-es évek végón és az 1880-as évekelején
végzett ásatásaiból származó anyag legnagyobb részétBerlinbe
szállitották.
mány megbízásábó1 végzett útépítéssorán ismerte meg.
Az ottani akropoliszon a bizánci falba beépítve hatalmas
domborműves fríz töredékeit fedezte fel, s l871-ben két
darabot elkűldött belőlük Berlinbe. AZt remélte, hogy a
berlini múzeum ásatást fog szervezni további dombor-
művek felkutatására, ez azonban csak 1877-ben történt
meg: ekkor Alexander Conze lett a szoborgűjtemény
Ígazgatója, s ő rávette a múzeumot a cselekvésre. Most
derúlt csak ki, hogy a domborművek az Ampelius római
iró említette ,,nagy márványoltáron" ábrázolt istenek és
gigászok csatáj áh oz íaítoznak,s 1878-ban, a nyár végén
Humann nekilátott, hogy felkutassa az o|táíí.
,,Nem volt értelme, hogy itt, az akropolisz északi olda-
lán keressem, sem pedig, hogy a csúcsán, mert ha ott lett
volna, egy ekkora építményromjai feltétlenül szemet
szúrtak volna; a bizánci fal alatt sem volt értelme keresni,
mert olyan bőségben volt itt építőanyag, hogy senkinek
nem jutott v_olna eszébe hatalmas kőtömböket cipelni a
hegytetóre. Igy csak a bizánci fal és a fölötte lévő harma-
 A modern régészetikuíaíás 49

dik védőfal közti terület maradt hátra. Csakugyan, kózel

az akropolisz nyugati széléhez, egy domb formájú törme-
lékhalom emelkedett, amelyről keleti, déli és nyugati
irányban messzire le lehetett látni, és bár vagy negyven
méterrel lejjebb volt az akropolisz csúcsánál, fekvése még
igy is kiemelkedő volt. Elhatároztam, hogy másnap reg-
gelitt fogok neki a munkának, és ugyanakkor nekilátok a
bizánci fal nyugati részének.
l878, szeptember 9-én, hétfőn tizennégy munkással
t-elmásztam a hegyre, csákányt fogtam, és így szóltam:>A
Királyi Múzeumok Védnöke, a legboldogabb és legna-
gyobb szeretettel óvezett férfiú,a győzhetetlen harcos, a
földkerekség legtündökletesebb trónusának váromá-
nyosa, Trónörökösünk nevében kísérjemunkánkat sze-
rencse és siker.< Munkásaim azt hitték, hogy varázsigét 57 / Istenek és gigászok csatája; a pergamoniNagy oJtár fő frize (i. e.
mormolok, és nem isjártak messze az igazságtó1. l80 150 k.), Magassága 2,30 méter,
Négy munkás két árkot vágott a tórmelékdombba, az
egyiket déli, a másikat keleti irányból, a többi tíz ember sok ásója pedig tömörkőalapzatba, továbbá letórött hal-
pedig a bizánci fal nyugatirészéttisztította meg a rárakó- farok-darabokba és más tóredékekbe ütközött."
dott törmeléktől. Másnap valami görög űnnep volt, úgy- Humann három nap alatt megtalálta a Nagy Oltárt.
hogy csak négy munkásom maradt, de estére így is látha- Nyomban ujjongó táviratot küldött Berlinbe, közölve,
tóvá vált két dombormú: hosszúságuk meghaladta a két hogy ,,tizenegy nagy dombormű, többnyire ép figurák-
métert; a fal belső oldalán voltak, élúkreállítva, a kőlap kal, harminc töredék és az oltár megtalálva". Egyre sza-
díszítetlen oldalávalkilelé. A következő este már tizenegy poIodtak aleletek, ésegyrevilágosabbá váltjelentőségük
dombormű volt látható, az árkokban dolgozó kubiko- a görögművészet története szempontjábó1. ,,Egész művé-
szeti korszakot találtunk meg írta Humann ,nyilvána
legnagyobb mű van itt a lábunk előtt, ami fennmaradt az
58 / A pergamoni akropolisz domborműveinek e]s7ál]itása, HlLmann ókorból."
külón ulatépíttetettahegyoldalban, ésbivalyfogaton szállittatta
a hatalmas tömbökct a tengelpartla; a munkát szakadó eső és
Végül az ásatások egész leletanyagát elküldték Berlin-
ügyetlen fogathajtók akadályo7ták, va]amint egy sZornjas biVaIy. be, A törökök először a kétharmad részre tartottak
amelymindenálon bele akart mennia kiáradt folyóba, igényt, aztán egyharmadra csökkentették a követelésü-
50 | A modern régészetikutatás
ket, s végül eladták teljes részesedésüket. A munkálatok
első évadának végére(1879 decemberére) a nagy fríznek
kilencvennégy tömbjét találták meg, a már ismerteken kí-
vül. A Humann által kiásott összes többi szoborral, fel-
ilattal, épülettöredékkel együtt ezeket négyszázhatvan-
két ládába csomagolták, és így érkeztek meg a német fő-
városba.
Humann eredeti megbízatása csak az oltár kiásására
szólt, de már a munkálatok elsó néhány hónapja után tá-
volabbi terveket szőlt: előszőr az akropolisz alsó részein
lévő gümnaszionkeltette fel az érdeklődését,majd egy ró-
mai emlék, a Traianeum. Conze, aki, felügyelőként vett
részt a munkában, gondoskodott róla, hogy szakképzett
epigráfusok és építészeklegyenekjelen a talált íeliratok és
épületelemek megfelelő tudományos dokumentálásánál.
Abban az e|őzetes beszámolóban, amelyet 1880-ban ad,
tak közre az olümpiai ásatások példáját követve, Conze
összefoglalója világosan megfogalm azta az elkővelkező
kutatások még szélesebb, még távolabbra tekintő prog-
ramját: ,,Közvetlen feladatunk mellett már korán meg-
láttukaZ előttünk álló átfogó, végső feladatot, amely felé
legalább a kezdő lépéseket megtehetjük... Fokozatosan
ki kell dolgoznunk az ókori város topográfiájának, mű-
emlékeinek képét,fennállása különbóző szakaszai-
ban. . ." Így 1880 és 1886 között az újabb ásatások feltár-
ták az akropolisz legtöbb megmaradt épitmélyét:az
Athéna-szentélyt, aZ oltáí a|atíiteíaszt, a íelső agoráI, a
nagy színházat és a királyi palotákat. A munka eredmé-
nyeit - megint csak Olümpia példájára - hatalmas, több
kötetes kiadványban szándékoztak közzétenni. A soro-
zat kiadása 1885-ben el is kezdődött, de alaposan bele-
nyúlt még a 20. sz ázadbail
1884-ben Humann állandó képviselóje lett a berlini
múzeumnak (,,Szmirnába kihelyezettigazgató" címmel),
és ettől kezdve hatalmas energiával szervezett ásatásokat
a múzeum számára. Ekkoriban már szabályszerű megál-
lapodás volt Konstantinápoly és Berlin között a leletek
megosztásáról. Maga Humann nem volt ugyan kiemel-
kedő tudós, de ragyogó szervezőkészségévelés erősegyé-
niségével képes volt rá, hogy megnyerje kora legnagyobb
német régészeinekközremúködését és összhangba hozza
törekvéseiket. 1891 és 1893 között R. Heyne építészés o.
Kern epigráfus segítségévelfeltárta a Maiandrosz menti
hellénisztikus vár os, Magnészía agoráját,valamint akö-
rülötte fekvő épületeket. 1895-ben anlíán hozzáfogoIt
priénéfeltárásához.
Priénékiásása - amelyet Humann korai halála után
legtehetségesebb asszisztense, Theodor Wiegand (186,t-
1936) fejezett be új mérföldkő a görög régészettörtéop-
tében. A romokat borító viszonylag vékony föld- és tör-
melékrétegióvoltából négyévalattki lehetettszabadítani
a legnagyobb részétennek a kis késő klasszikus-hellénisz-
tikus városkának, amelybe későbbjóformán nem isépít-
keztek. Az eredmény minden addigi képzeletet felülmútó
felvilágosítást nyúj íotíaz i. e.4. század második felének
várostervezéséről, a középületek és magánházak kűlön-
böző fajtáiró1, amelyek szépen beilleszkedtek a tervezők
által megszabott keretekbe. A munkálatok során készítet-
teelHansSchraderalapvetőtanulmányátahíresAthóna
Poliasz-templom épületéről, amely siralmasan megron-
gálódottPullanéselődeikutatásaióta.AZegésZvállalko-
zás publikációja - hiába tornyosultak előtte különböző
akadályok - öt év alatt elkészült. Magába foglalta nem-
csak az épületekés a szobordíszek teljes elemzését. hanem
-ami nem fordult még elő klasszikus-hellénisztikus kori
ásatás beszámolójában- a díszítetlen és diszített, töredé-
kes és ép kerámiaanyag részletes feldolgozását is. Igaz,
hogy a kerámialelőhelyeket nem jegyezték fel, de már a
puszta katalógusba vétel is fontos lépéstjelentett előre.
közvetlenül priénéután Milétosz felé lordult a berlini
múzeum figyelme. Milétosz jóval nagyobb település volt
(a hellénisztikus városfalak nagyjából kétszer egy kilo-
méteres területet fogtak közre), és feltárása sokkal komo-
lyabb feladatotjelentett, mert avárost az ókoron és a kö-
zépkoron át folyamatosan lakták. Wiegand azonban
semmitől sem riadt vissza, és l91O-re kibontotta azegész
nagyszabású városközpontot, továbbá egy kiváló építé-
szettörténész-együttes segítségévelh ozzáf o goít, ho gy re-
konstruálja a városalaprajz és az egyes épületek fejlődé-
sét, alakulását, deépp csak elkezdődött a munka, amikor
kitört az első világháború.
Wiegand csop-ortja a milétoszi munkán kívül a közeli
Didüma gigászi méretű Apollón-templomában is ásatá-
sokatfolytatott az épület teljes feltárására. Félelmetes vál-
lalkozás volt, nemcsak amaradványokméretei miatt, ha-
nem azért is, mert flolöttük lakott telepiilés feküdt. A temp-
lom kózepe fölött terméskőből összehordott hegy nyúlt a
magasba, a tetején malom működött, körös-körül pedig
kőházak sorakoztak. Wiegand ezúttal sem riadt vissza
semmitól: megvásárolta amalmotés a környező telkeket,
lebontatta a telepűlésnek az ásatás útjában álló részét,és
Hubert Knackfuss-szal együtt tíz hosszú ásatási szakasz-
ban az első világháború kírobbanásáig túljutott a munka
nehezén.
Reménytelen vállalkozás volna a háborut megelőző
évek valamennyi ásatását felsorolni, Csak azokból a na-
gyobb kutatásokból említünk meg néhányat, amelyek
különösen fontosak voltak ebben a korszakban. A görög
szárazföldön, Tegeában a Francia Iskola kiásta az Athé-
na Alea-templomot, s az oromcsoport szobordíszeiből is
talált töredékeket. A szigeteken Friedrich Hiller von
Gártringen báró a saját kö|tségén kiásta Théra hellénisz-
tikus és római kori városát, a Francia Iskola pedig Délo-
szon szervezett egy második ásatáss oíozalot. Kőszon az
Aszklépiosz-szentélytásta ki Rudolf Herzog, Rhodo-
szon a lindoszi Athéna-szentélybenvégzett kutatásokat a
dán Kinch és Blinkenberg. Kisázsiában az epheszoszi
osztrák kutatások tárgya elsősorban a római város volt,
59 / A lindoszi akropoli§z, rajta az Athéna_templom (i. e,348 után),
amelyet Kinch és Blinkenberg ásott ki.
L

'l \
,l
de feltártak néhány hellénisztikus emléket is; a pergamo-
nimunkák második szakaszában pedig, amelyet a Német
IntéZet iIányított Dörpf'eld vezetésével,leltárult az alsó
agora, a Héra- és a Démétór_szentély, vaIamint további
épületek az akropolisz déli lejtőjén. BeIjebb a szárazfől-
dön egy amerikai csoport a szardeiszi Artemisz-templo-
mot ásta ki.
Görögországon és Törökorszá_eon kívül szórványos
kutatások lolytak. Alexandriábari egy nérnet magánex-
pedíció elkedvetlerrítóen gyér nyomaira bukkant a rné-
lyen eltemetett hellénisztikrrs vlrrosnak, a temetkezőhe_
lyeknél viszont nagyobb szerencsével járt; a várostól ke-
letre fekvő Satbi-nekropoliszt ekkor ásta ki Evaristo
Breccia. a görög-római múzeum olasz igazgatója, Küré_
nében egy amerikai csoport l9l0 t9l l telén helléniszti-
krrs épiiletmaradványokra bukkant, Hogy az eldugott
helyeken dolgozó rógészek milyen veszélyben lorogtak,
aztjólmutatja egy kis újsághír, mely szerirrt,,rrz ásatás a
legkülönbózőbb súlyos nehézségek.kiilönösen a benn-
sziilöttek ellenségeskedóse közepette fo]yt. és mindent le-
]ülmúlt De Cou úr meggyilkolása". A boldogtalan De
Cou-t a]igha vigaSztalta Volna, ha tud.ia, hogy .,halálát
nen a fanatizmus hirtelen lellángolásit okozta, hanem a
gyilkosokat fölbérelték. és blrr e_uy mlrsik krrtatót szemel-
tek ki, végü| De Cou úr lett az áldozat",
A KÉTHÁBORú KöZTI EVEK (1918_1939) / A 19.
század végi és 20, század eleji ásatások során hatalmas tö-
megű anyag és adat halrnozódott fel, elsősorbarr a görög
építészetreés várostervezésre vonatkozólag. A felfedezé-
si vágy messze túlszárnyalta a publikálási lehetőségeket.
A nagyobb kutatások, mint Délosz és Delphoi teJjes
ó0 i Az athéni Dionüszosz-szinház. a gölög clr/tma sziilőhcl),c,
Monument./ilis foímajál az i. e, 4. században nycrte e],
anyagának publikálása óppen csak elkezdődött az első vi-
lágháborír kitör,éséi g; egyes ásatások - például a milétoszi
munkálatok , eredményének a közzététele még az l970-
es évekre sem fejeződött be. Így hát a háborúnák is meg-
volt az előnye, még ha maguk a harcok és az rrtánuk kö-
vetkező görög török zavargásokjóvátehetetlenkárokat
tettek is az ókori nTaradványokban (pl. Szardeiszbarr és
Miléloszban, ahol az ásatási terület raktárépületeit ki-
fosztották és Ierombolták): a leszített ütemben folyó ása-
tásokban beállt kényszerszünet lélegzetvételnyiidőt
adott az új adatok megemésztésére,sőt egyes esetekben
még siettette is a publikációt. ami nélkül semmit sem ér
egy régészeti felfedezés.
A háború után a görög lelőhelyek ásatói észrevehetően
arra törekedtek, hogy az archaikrrs és az őskori szinteket
tárjákfel részben nyilván azért, mert a feltárások 1870és
l9l4 közti tobzódásában sok lelőhelyen fő|eg a klasszi-
kus és hellénisztikus maradványokat hozták lelszínre, és
akorábbi telepü|ésrétegek rnég tanulmányozásra vártak.
Ezért többek között Dórpf'eld Olümpiában, a lranciák
Delphoiban végeztek szondázásokat a 19, század végén
már feltárt rétegek alatti szinteken,
Még így is volt számos olyan lelőhely részben régiek,
részben újak , amelyeken tovább lolytatódott a klasszi-
kus ós hellénisztikus maradvánvok kutatáa. Athénban
péltláula cörögök Perik|ész Odéionján dolgoztak. r né-
netek pedig a Dionüszosz-színházon, A DipüIon-kapu
ködilinémet ásatások klasszikus kori sírokrólés a pom-
peionról adtak felvilágosításokat. Eleusziszban lolytató-

dott Démétérszentélyének feltárása, Korinthoszban az
amerikaiak továbbra semhagytakfel vele, hogy legalább
valami keveset megtudjanak a görög városról, Sziküón-
ban pedig az A. K. orlandosz vezette görög ásatások a
gümnasziont és más, hellénisztikus épületeket kutatták.
Fontosabb volt az új olümpiai terv, a német kormány
ugyanis az l936-os berlini olimpiai játékok tiszteletére
nagyszabású ásatásokat indított el olümpiában, ame-
lyek a második világháború első éveiben is folytatódtak.
Jóllehet az archaikus korszak állt a kutatások közép-
pontjában, a munka fényt derített a klasszikus hellénisz-
tikllskorí s z tadionra is, valamint olyan épületekre, mint a
Kladeosz folyó partján álló déli csarnok,a palaisztraésa
göröglűrdő. Azúj német kutatócsop oít a 19 . századi elő-
dök példáját kóvetve nagyszerű előzetes jelentések sorát
tette kőzzé, s ezekeí az összefoglaló publikációk követ-
ték, amelyek egyes épületekkel, illetve épületegyüttesek-
kel és különböző rnás leletcsoportokkal foglalkoztak.
Az Egeikumban a Francia Iskola több vonalon foly-
tatta a déloszi feltárásokatés évről évre kutatott a thaszo-
szi görög-római város területén. A Dodekanészoszon,
amely l9l2 óta olasz fennhatóság alá tartozott, szintén
különbóző ásatások folytak, köztük a legfontosabb a
rhodoszi és a kószi volt. Törökországban is új korszak
kezdődött a régiségekrevonatkozó törvény meghozásá-
val. Megtiltották a leletek kivitelét, úgyhogy az itt folyó
munka ugyanolyan szigorúan tudományos jelleget öl-
tött, mint Görögországban. Mindazonáltal a berlini mú-
zeum tovább dolgozott, s Wiegand, a rá jellemző módon,
újabb nagyszabású ásatásba fogott Pergamonban. 1927
és 1934 között feltárta a hellénisztikus kori fegyverraktá-
rakat, azuralkodókultuszszentélyét,valamintazAszklé-
piosz-szentély hatalmas római épületegyüttesét, amely
A modern régészetikutatás | 53
helléniszrikus. sőt még korábbi atapótból fejlódött ki.
Közben négy évadot Didümára fordított. l938-ban vé-
gezték elaz utolsó felméréseket.Ósszesen hat évetésmás-
fél hónapot töltöttek a lelőhelyen, és 178 800 munkanap-
nyi munkátvégeztek. Epheszoszkörnyékén, avárostól ti-
zenkét kilométerre északkeletre az oszlrákok kutatták
Belevi pompás hellénisztikus mauzóleumát,
Egyiptomban az alexandriai temetőket a görög-római
múzeum új igazgatója, Achille Adriani kutatta tovább;
azBlphr aíész-parti karavánvárost, Dura-Europoszt pe-
dig, amely a Szeleukidák hellénisztikus dinasztiájának
idején alakult ki mint helyőrségi város, a Yale egyetem és
a francia Académie des Inscriptions et Belles Lettres kö-
zösen tárta lel. Líbiában, amelyekkor olaszgyarmat volt,
Kürénében folytjelentősebb ásatás, Olaszországban pe-
dig a Pó torkolatánál fekvő Spina temetőjében került elő
sok attikai vörósalakos váza.
A két háború közti évek két legfontosabb és legigénye-
sebb ásatása azonban az európai Görögországban folyt:
Olünthoszban és az athéni Agorán.
A Khalkidiké háromágú félszigetén. az Egei-lenger
északkeleti partvidékén fekvő Olünthosz városában ha-
talmas méretű ásatások folytak a baltimore-i Johns Hop-
kins egyetem professzorának, David M. Robinsonnak a
vezetésével l928-ban, l93l-ben, 1934-ben és 1938-ban.
Volt úgy, hogy négyszáz munkás dolgozott egyszerre,
köZtük sok török menekült, és rengeteg teheratutót, Vala-
mint vasúti szerelvényeket állítottak be a kiásott föld el-
6l / Az athéni Agora-ásatások nyugatiré§Ze, l934. A T. Leslie Shear
vezette ame kai c§oportnak több mint kétezer éven át egymásra
rétegezódótt épúletek alapjait k9llett feltárnia.
54 | A modern régészetikutatás
szállitására. Bár az ásatások nem a kellő tudományos
módszerességgel folytak, például elmulasztották rögzíte-
ni a kerámiatárgyak és az egyéb kis leletek pontos régé-
szeti összefüggését, és emiatt nem egy biráló szó elhang-
zott, mégis rengeteg fontos felvilágosítást nyújtottak.
Olünthosz lett az egyetlen i. e. 5. századi4. század eleji
város, amelynek várostervét és fejlődését részletesen is-
merjük; az ásatás fontos adatokkal gazdagitoíta akora-
beli házakról és életkörülményekről alkotott képünket,
továbbá feltárt egy olyan nagyszabású kavicsmozaik-
sorozatot, amelynek darabjai a legkorábbi, terv alapján
készültművek közé tartoznak, és a mitológiai tárgyú mo-
zaikok között feltétlenül ezek a legkorábbi fennmaradt
példányok. Mindenekelőtt pedig az a tény, hogyi. e. 348-
ban Makedón Fülöp lerombolta a várost, megbízhatóan
meghaíározza a tomok közt talált kisebb tárgyak valósá-
gos aranybányájának lehetséges legkésőbbi időpontját.
Igy az olün thoszi a nyag felbecsülhetetlen értékűnyeresé-
ge lett atipológiai tanulmányoknak.
Olünthosz tulajdonképpen,,egyetlen korszakos" lelő-
hely, azathéni Agorán azonban folyamatos település volt
azóskortól máig. Fénykorát kétségteleniil a klasszikus és
hellénisztikus korban élte, amikor Athén politikai és ke-
reskedelmi életének központjavolt. Jóllehet aGórög Ré-
gészeti Társaság és a Német Intézet már a 19. században
és a20. század elején is végzett itt kisebb ásatásokat, ko-
moly kutatás csak a harmincas években kezdődött, ami-
kor az Amerikai Iskola ásatási jogot szerzett a területre.
Első lépéskéntmeg kellett vásárolni az Agorát borító mo-
dern házakat ami hosszadalmas és drága mulatság volt,
hiszen háromszázhatvanöt ingatlanról volt szó. Anyagi
támogatást aZ i!abb John D. Rockefeller nyújtott. A ki-
sajátítást évi részletekbenvógezték el l93l és l941 között.
Amikoregy részt felvásároltak, az ásatók elóször is ellen-
őrizték a bontást, éberen figyelve a beépített ókori kövek-
re (köztük a Parthenón szobordíszeínek töredékeire buk-
kantak), aztán megtisztították a talajt, egészen a késői
ókorirétegekig, végüla rákövetkező ásatások során leás-
tak a mélyebb rétegekig. Ezzel a módszerrel a háború ki-
töréséig a terület 1egnagyobb részétfeltárták, és kibontot-
ták az ókori tér körvonalait. Bármilyen mércévelmérve
is, hatalmas válalkozás volt ez. Agörög-római szintek át-
lagosan négy és fél méter mélységbenfeküdtek, a kiásott
föld elszállítására- amely az l939-es évad végéigkétszáz-
negyvenhatezer tonnára nőtt - évente több hónapon
kersztül száznegyvenöt-háromszáz munkást alkalmaz-
tak, és szekerek, illetve (a későbbi idényekben) teherau-
tók teljesítettek in gajáratot az ásatás területe és egy elha-
gyott, város végi kőbánya aknái között. A 3O-as évek vé-
gén készült lényképektanúsága szerint a földhordás mé_
reteinél is félelmetesebb volt a kiásott maradványok bo-
nyolultsága;nemis szólva a későbbi korokról, archaikus,
klasszikus, hellénisztikus és római kori alapzatok kusza
tömegét kellett különválasztani. Ehhez járult a leletek
egyre növekvő sokasága. |937 végérehetvenezer érme és
ötezerfelirat gyűlt fel, Nem kis dicsőségére vált a T. Leslie
Shear vezetése alatt odaadóan és eredményesen dolgozó
amerikai kutatócsoportnak , hogy ezí az egész anyagoí
képesek voltak leltárba venni és feldolgozni, és hogy az
ásatási beszámolókat bámulatos pontossággal közzé
tudták tenni a I1esperia címűűj folyóiratban. Az ásatás
legnagyobb haszna talán az volt, hogy új fényt vetett A-
thén topográfiájára; a Pauszaniasz útleírásának az Ago-
ráról szóló részébenemlített épületek közül sokatlehetett
immár azonosítani a helyszínen: többek között Zeusz
sztoáját,az Apollón Patróosz-templomot, a Métróont, a
Buleutériont, a Tholoszt. Az Agora a|aprajza, ameIy a
húszas években csaknem teljesen ismeretlen volt, lassan
formát öltött.
Az Agora-ásatások jelentik a görőg régészettechnikai
fejlődésének csúcspontját a kétháború között. A klasszi-
kus és hellénisztikus lelőhelyek tanulmányozása- ahogy
Wiegandés iskolája kidolgozta-még akkoris elsősorban
,,építészeti"volt: más szóval azt tűzte ki célul, hogy tisz-
tázza az épiletek alaprajzát fennállásuk különböző sza-
kaszaiban, továbbá hogy az épület töredékeiből rekonst-
ruálja külső nézeteiket- ez természetesen adódó megkö-
zelités volt, minthogy az adottkorszak emlékei általában
jó állapotban maradtak fenn, keletkezésük időpontjape-
dig gyakran meghatározható volt feliratok és ókori törté-
netírók feljegyzései alapján. Egyidejúleg azonban, főleg
az őskori és archaikus lelőhelyeken folyó munkák hatá-
sára, finomodott azásatási technika. A régészekegyre in-
kább fel akarták és tudták használni a rétegvizsgálatok
tanúságát, és a különböző építményekkorát a körülöt-
tük elhelyezkedő talajrétegekben talált leletek alapján
határozták meg.
E módszer legfőbb eszköze a kerámia. Hogy mekkora
jelentősége van a kerámiának a klasszikus és helléniszti-
kus korral foglalkozó régészek számára, az már 1914
előttis nyilvánvaló volt, F.W. Hasluckmár 1912-benezt
írhatta: ,,Hogy a kerámiánakmilyen kiemelkedő szerepet
juttatott az ősrégészet iránti új keletű érdeklődés, arrajel-
lemző, hogy ügyanezí a módszert megpróbálják alkal-
mazni az írásbeliségkialakulása utáni korokrais, és egyre
inkább számításba veszik, hogy a sírcsoportok időrend-
meghatározó értékúek."Hasluck kifejezetten azokra a
sírokra gondolt, amelyeket angol és amerikai régészek
tártak fel Boiótiában. Ezek a sírok, legalábbis ahol érin-
tetlenül megmaradtak, értékes,,zártkerámiacsoporto-
kat" rejtettek magukban olyan kerámiatárgyak cso-
portját, amelyeketegy időben ástak el, és ezért nagyjábÓl
azonos korúak. A kúlönböző csoportoknak, továbbá a
forma és a díszítésáltaluk képviseltfejlődési fokának ösz-
szehasonlítása alapján meg lehetett határozni, hogy me-
lyik korábbi ésmelyik későbbi, ha pedig a csoportban fel-
bukkantegy-egyritkadatálhatótárgy,példáulpénzérme
vagy olyan edény, amely párhuzamba volt állítható má-
sutt már datált kerámiáva]-. ez a re|atív időrend abszolút
időrenddé alakulhatott át.
Ilyen módon századunk első évtizedeiben a kerámiával
való időmeghatározás gyorsan vált egyre pontosabbá.

62 l Azathéni{goftazi. e.2.százaóba |lAttalosz §ztoája,
2| P anathémla-it, déli tér, 4/Héliaia, 5/Tholosz,
la
3
6/Buleutérion, 7/,,Thé§zeion".
A leglátványosabb haladás a vörösalakos edények terén
következett be, amelyek már régóta vonzották a művé-
szettörténészeket, és amelyek a legalkalmasabbnak bizo-
nyultak a stílusfejlódés apró részleteinek tanulmányozá-
sára. Az athéni Akropolisz ásatásai az 1880-as óvekben
tökéletesen igazolták Rossnak azt a nézetét, hogy a vörös-
alakos stílus már az i. e. 480-as perzsa táLrnadás előttürág-
zott;a Rossutáni húsz évben pedig Furtwánglerés mások
fe|vázolíák a ma is érvényesidőrendet. l908-ban aztán
fellépett J. D. Beazley, aki teljesen új alapokra helyezte a
vörösalakos kerámia tanulmányozását: a stílus alapján
különítette el és gyűjtötte egybe a név szerint ismert vagy
anonim festők műveit. Az 1930-as évekre szinte bármely
diszített kerámiatöredék keletkezését meg lehetett hatá-
rozni, néhány évnyi időhatáron belül.
A kevésbé érdekes kerámiatárgyak tanulmányozása is
fejlődött. A mindenütt megtalálható díszítetlen,fekete-
mázas edényeket P. N. Ure osztályozta és sorolta be az i.
e.6., 5. és 4. századba a boiótiai sírleletek alapján. 1934-
ben aztán HomerA. Thompson megjelentette korszakos
cikkét az athéni hellénisztikus kerámiáról; öt zárt csopor-
tot választott ki vi zsgálalra az Agorán feltárt ciszternák-
A modern régészetikutatós | 55
ból ésmás tárolókból, és segítségükkel megalkotta az i. e.
4 . század végétőlaz l .
század elejéígtartó korszak kerá-
miájának időrendi v ázlatát.
Ilyenfajta kutatásokból alakult ki arétegvizsgáló régó-
szetmódszere. Az épületeknek és azépitészeti korszakok-
nak az idejét nagyjábólmeg lehetettimmár határozni ab-
ból a kerámiából, amely eí az alap ozőárkok leltöltésében,
a pad|őzaíhoz fe|használt anyagok közt vagy a kőfara-
gók által otthagyott törmelékekben találtak. Jó példája e
technika gyakorlati alkalmazásának az. ahogy Thomp-
son tárgyalja aZ Agorán lévő Tholosz keltezését:
,,A. . , Tholosz kétségeí,kizáróanazalatta és körülötte
lévő archaikus épületek végső lerombolása után kelet-
kezhetett. . . Ezeket aZ épületeket i. e.479 után helyrehoz_
tákésegyideig,feltehetőlegnemsokáig,használtákőket.
Aza kevéskerámia, amely a Tholoszon belül és kívül egy-
korú feltöltósből, továbbá a tőle északra lévő, a Tholosz
építésekortörmelékkel feltöltött főzőgödrökből került
elő, csak alig lehet későbbi annál, am e|yet a Perserschuít-
ban (a perzsák athéni pusztítása utáni törmelékben) talál-
tak. Ez tehát a legkorábbi dátum.
Szerencsés zárődátlmot jelent az az edénytöredék-
halom, amelyet egy gödörben találtak a Tholosztól. , .
négy méterre délkeleti irányban. Ez a gödör eí,rágía a
Tholosz építésekorlétesítettújalapszintet. , . (Az ebből a
gödörből előkerült kerámiával) tökéletesen megegyezik
az a nagyobb mennyiségű kerámiaanyag, amelyet egy
kútból emeltek ki a Zeu,sz-sztoa alól 1935-ben. . . A kút-
ból előkerült vázák az i. e. 48G-460 közötti években ké-
szültek. További bizonyítékot jelent az a Parisz ítéletét
ábrázoló vörösalakos kantharosz-töredék, amely a Tho-
losznál lévő gödörben volt együtt lestetlen agyagedé-
nyekkel. Nem kétséges, hogy ez az i. e. 470-460-as évti-
zedben készült . . . A külső bizonyítékoktehát arra valla-
nak, hogy a Tholosz nem sokkal i, e. 479 után és nem sok-
kal kb. i. e. 460 előtt épült."
Későbbi rombolások és újjáépítésekkora is a kerámia
se8ítségévelhatározható meg, Természetesen a kutatás-
nak ez a mődja azon alapul, hogy a kerámia (vagy egyéb
jellemző tárgyak) minden egyes darabjának helyzetét,
amelyben találták, pontosan fel kell jegyezni, továbbá
azon, hogy a kutató később, amikor vizsgálni akarja
őket, képes legyen rá, hogy meghatározza a lelőhelyüket.
Az Agora-ásatások e tekintetben is a legmagasabb mér-
cét állították, ahogy maga Shear bizonyította:
,,Különös figyelmet szentelünk annak, hogy a napon-
ként talált tárgyak pontos dokumentálásának és gondos
leírásának rendszerét kialakítsuk és tökéletesitsük. Egy-
egy régészmunkatársunk van megbízva az egyes ásatási
körzetek felügyeletével. A körzeteket egy négyzetméteres
darabokra osztottuk, így alelet helye azonnal nyilvánva-
ló, a mélységetpedig egy olyan állandó ponttól számít-
juk, amelyet a tengerszint feletti magassággal határoz-
tunk meg. A körzetfelügyelő kutató terepjegyzőkönyvet
vezet, amelyben gondosan és kimer ítően rögzíti az ásatás
folyamatának valamennyi részIetét. A körzeteket a görög
I
56 | A modern régészetikuíatás
ábécé betűivel jelöljük; ahogy megtalálunk egy tárgyat,
azonnal sorszámot kap, a körzet betűjét pedig a sorszám
eló írjuk. Aztán jegyzőkönyvbe vesszük, megtalálási he-
lyének haj szálpontos megjelölésével és olyan rövid leírás-
sal,amelyfeltétlenülmegadjaatárgyméreteit. Rajzotké-
szítünk róla, vagy helyet hagyunk a könyvben, hogy ké-
sőbb beragaszthassuk a fényképét.Majd címkétteszünk
rá, amely feltünteti a megtalálás időpontját, a körzet be-
tűjét és a sorszámot, és úgy küldjúk a műhelybe. Itt meg-
tisztítják, megtalálója ellenőrzi a sorszámát, majd átke-
rül a katalóguscsoporthoz. Ekkor megkapja a végleges
leltári számát, amelyet bevezetnek a leltárkönyvbe, egy
kartotékcédulán pedig, amelyen összegezik az összes
adatot, a bal felső sarokba felragasztják a tárgy fényké-
pét. A cédula színe a tárgy fajtájáí (szobor, kerámia, ter-
rakotta. mécses stb.). a rátett >lovas< helyzete pedig az
egyéb részleteket, például a korszakét (görög, római, bi-
zánci) je|zi. A tárgyat végül egy fiókba vagy egy polcra
tesszük, a sorszámának megfelelő helyre. Ezzel a pontos
nyilvántartási módszerrel elkerülhetjük, hogy egyetlen
kiásott darab is - akár csak egy időre is rossz helyre ke-
rüljön, és bármelyik tárgyat bármikor elő tudjuk venni."
Végre együtt látjuk tehát egy megfelelően lefolytatott
modern ásatás összes ismertetőjelét. l937-ben, szintén a
modern szemléletjegyében, az Agora-ásatások tudomá-
nyos munkatársai mellé vegyészt alkalmaztak, akinek fő
feladata kiásott tárgyak megtisztítása, anyaguk elemzé-
a rosának feltárása is.
se és meghatározása volt. Munkája nyomán sok érdekes
dologra derült fény. Az l. e. 5. század közepi kazettás
mennyezetek márványlapjain megmaradt festékről bebi-
zonyosodott, hogy kötőanyaga méhviasz.Egy i. e.4. szá-
zadi vékony lemezről az elemzés során kiderült, hogy
anyaga szinte tiszta horgany - márpedig régebben úgy
hitték, hogy ezt a fémet nem ismerték az ókori görögök.
Egy fekete anyag, amelyet terrakotta korsók belsejének
bevonására használtak, Khiosz szigetéről való masztix-
nak bízonyult, és minthogy ez az anyag olajban oldható
volt, alkoholban viszont nem, a korsók szűkségképpen
borosedények voltak, s belsejüket azért vonták be, hogya
bor ne szivárogjon át a terrakottába. Az ilyen és hasonló
felfedezések jelölték ki a régészekés a kutatóvegyészek,
valamint egyéb tudósok gyümölcsöző együttműködésé-
nek útját,
A MODERN KORSZAK / A második világháború -
akárcsak az első - nagy törést okozott a görög ülágban
folyó régészeti munkálatokban. A háború utání bizony-
talan helyzetben előszöris a háborús károkat kellett hely-
rehozni, így a kutatási programok csak az ötvenes évekre
értékel a harmincas évek méreteit és lendületét. Azóta
azonbanazásatások és az egyéb terepmunkák megszaki
tás nélkül és gyors ütemben folynak. Különösen azőskori
és archaikus kori maradványok kutatása kapott még a
háború előttinél is nagyobb szerepet, s ennek oka az az
egészséges-részben az athéni Agora-ásatások és más há-
ború előtti munkák nyornán kialakult- kíváncsiság volt,
amely egy-egy lelőhely teljes történetére irányult. A régé-
szek ugyanis általábanjobban ismerik a görög,római vi-
lágban lezajlott folyamatokat és változásokat.
A továbbrais klasszikus-hellénisztikus anyagot nyúj tó
lelőhelyek között vannak régi, hosszú évek óta feltárás
alatt álló helyek -például Korinthosz, Thaszosz, Délosz
vagy Pergamon , de némelyek újak vagy újonnan kerül-
tek előtérbe. A szamothrakéi ásatásokhoz például, ame-
lyeket a New York-i Szépművészeti Intézet megbízásából
Karl Lehmann kezdett meg 1939-ben, l948-ban új ra hoz-
záfogtak, és a szentély történetéből, amelyet az l870-es
években Conze kezdett kutatni, sok részletet tisztáZtak.
Az 1950-es évek elejétől a franciák Argosz városában dol-
goznak, a görögök a dódónai Zeusz-szentélyben, az ame-
rikaiak pedig Iszthmiában, ahol megtalálták a Poszei-
dón-szentélyt, az egyik nagy görög verseny színhelyét.
Valamivel később, demég azötvenes években, a görögök
hozzáf o gtak a délnyugat-peloponnészoszi Messzénéés a
makedón főváros, Pella kiásásához. A törökországi új
ásatások között az egyik legfontosabb a klaroszi volt, itt
Louis Robert megtalált egy kora hellénisztikus Apollón-
jósdát. Nyugaton is több városban és temetkezőhelyen
kezdődteknagyméretűkutatások,ígyadél-itáliai Poszei-
dónia (a római Paestum) 5. és4. századi temetőiben, vala-
mint a szicíliai Morgantina hellénisztikus városában.
Megindult az afganisztáni Ai Kanum hellénisztikus vá-
Az athéni Agorán Homer Thompson vezetésével már
l946-ban újra kezdődtek az amerikai munkák, és az
1960-as évekre a klasszikus kori rétegekig feltártákjófor-
mán az egész eredeti megállapodásban foglalt területet.
Közben intézkedéseket hoztak a kiásott építmények
fenntartásáról, a terület parkosításáról, továbbá felépí-
tették Attalosz hellénisztikus sztoálát az eredeti alapo-
kon; múzeumot, raktárakat és műhelyeket rendeztek be
benne. Később kiterjesztették az ásatási területet (észak
felé), a pireuszi metróvonaltól északra, és új épüIeteket
tártak fel az ókori tértől északra és északnyugatra.
A háboru utáni évek talán leglátványosabb ásatása
azonban OliiLrnpiában folyt, ahol Emil Kunze vezetése
alatt német kutatók dolgoztak l952től l966-ig. Legna-
gyobb teljesitményük az volt, hogy a s z t adionban és a|elá-
tók alatt leástak egész a sziztalajíg, és a terúletet helyreál-
Iították i. e. 4. századi állapotában, legizgalmasabb felfe-
dezésükpedig annak aműhelynek a hulladéka (agyagfor-
mák, elefántcsont-szilánkok, üvegdíszek és szerszámok),
amelyben Pheidiasz íormázía monumentális arany-
elefántcsont Zelsz-szobrát. A felfedezés igazolta Adler
hatvanéves elméletét, amely szerint e zaműhely voltaz az
ókoriépületa Zeusz-templomtól n}.ugatra, amelyre a ké-
sőbbiekben a bizánci templom épült. További, szinte már
hihetetlen bizonyítékotjelentett a mühely építésénekhul-
ladékai közt talált attikai leketemázas csésze, amelyen ez
a felirat áll: ..Pheidiaszé vagyok".
A görög régészetbena háború után új tényező jelent
meg: amentőásatás. A kutatók egyre inkább ráébredtek,
 -,§uF
i
6_] Attalosz.!:Íílija.
afieIyel i,lz alhéni AgoIe
kclctiolda]ának

F§
hossZában enlcltcle11
abőke7ű TI. Atlalosz
pergnnroni kjrály (i. e,
l59 13 8), Mai
rekonstruá]t ,* i|

áLlapotában az
Agora-ásalások
múleumál és hivalalait
togadja be,
F
F rF
i

6J'Olúrnpiában.
a phcidiasz
nriihelyépülctének
törmelékei közt tal1llt
athénj íéketem;]zls
csés7calja, A bevéselt
szövcg szcrint a csésze
a nagy athéni szobrász
tulajdona volt,

mind rnegszedték a maguk vámját az ókori maradvá-

hogy eljárt az idő a tetszés szerint kiválasztott lelőhelyek
pusztán kutatásicélokból töt ténő feItárása íölött. és í-ele-
lósséggel tartoznak érte. hogy megmentsék mindazt a tu-
dásanyagoL. amelyet a pusztulástó1 fenyegetett helyek
nyújthaLnak, Mind jobban felnyitotta a szemiiket az
"Ápít-
kezéseknek az utóbbi hírsz évben bekövetkezett fellendii
lése, Az útépítések.gyártelepítések, lakásépítésitervek
nyokból. küIönösen Görögorszártnak és a Fekete-tenger
övezetének válosaiban, Athénban a GöIög Régészeti
Felügyelősóg az utóbbiévekben évente mintegy nyolcvan
mentőműVeletet Volt kénytelen Végezni, s nem egy közü-
1ükjelentős fel f'edezéssel zárult, bár mint az élet más te-
rületein is a legbámulatosabb felí'edezésekrea véletlen
vezet: elég csak arra az esetre utalni, hogy Pireuszban csa-
tornaásó munkások egy bronzszobor-raktárt találtak,
amelyet egy az i, e, 1. százarJban leégett áruraktár romjai
maguk alá teme tLek.
A Péneiosz foIyó völgyében, a Peloponnészosz észak-
nyugati IéSZén, egy viztároló építésemiatL kezdődöLt
nagyszabású mentőművelet. A Görógországban níikö-
dő kiilfoldi iskolák nrind átvizsgálták a vízgyűjtő Lerü]et
egy_egy köfzetét. s ahol alkalmasnak találták, ott próba-
ásatást vógeztek, lly módorr nem kevés adat gyúlt össze a
településtípusokról, az egyes telepüIésekről és lőleg a kis-
gazdaságokról. mielőtt a Ielőhely végképpviz alá keriilt,
Az ásatások technikai színvonala állandóan emelke-
dett. Az 1930-as években az Agorán lolyL rnunkálatok
példája általánosan eIfogadottá tette a kutatók kórében a
talajrétegek vizsgálatának, valamint a keránria- és egyéb
tárgyak pontos lelóhelye feljegyzésének fontossilgát.
A klasszikus régészetés művészettörténet messzi időkbe
visszanyúló azonosítása sajnos makacsul tartja magát,
ezért néhol még ma is lennáll az a hiedelen, hogy a klasz-
szikus művészet kutatója bátran lrozzáloghat egy ásatás-
hoz. nregl'elelő régészetigyakorlat nélkül is, A legiobb

-
65 ,, Légilel!ótcl Rhodos7 vliíosiról, modern utcik. ösvónyck és
íijldme7sgyók i]hogyBílldloldmegfigyel!e
^ l1Zi.c.408 407-beD
iilapitott válos oltogoni:rlis ulllpraj7i|l mulatjltk,
vállalkozások szinvonala azonbtrn kilogástalan, Az
olümpiai német 1rsatásokon példlrul a sztadion és a Phci-
cliasz-műhely töItónetót a rétegtani klitériurrrok szigorú
alkalnazásával dolgozták f'el. s az e kritériumok által
nl,újtott bizonyitékokat részletesen publikálták az 1rsatá-
si beszámolókban,
A háborír utáni korszakban a régészeti kutatás hagyo-
mányos nódszerei niellett feltiintek új technikai eljárá-
sok és ílj tudonrzinyágak is, A legelentősebbek az ílj iel-
tórképezési módszerek bár a görög világban nrég nem
teljesen használják kiőket . elsősorban a légi iényképe-
zés. Egyszer-egyszer már a két háború közti időben is ké-
szitettek légi felvételt pélclául olünthoszban abból a
célbóI. hogy átlogó képet kapjanak egy-egy ásatási terü-
letriil, de akkor még nen-r jöttek rá, milyen lehctőségei
vannak e módszerr.ek a még lel nem lcdezctt lelőhelyck
megtalálásában, vagy nrár ismert lelőhelyek alaposabb
leltérképezéséber-r.Csak a rnásodik világháborúban ka-
torrai felderités céljából készült légi lelvételekből gyűIt
össze az az anyag, amelyet olyan régészeti kutatáshoz le-
hetett haszriálni, lr-rint amilyenL Crawlord és mások foly-
tattak Angliában,
AZ úttörő John Bradford volt. aki egyesítette az angol
légierő kötelékében hírszerző fényképészkérrtszerzett
háborús tapasztalatait az angol légi felvételes régészet
eredményeivel. melyeket szintén közvet]erriil ismert.
Rhodoszon csak a fblszínijcllegzetességekből indu|t ki.
MegfigyeIte, hogy egy lüggőleges rengclyű lógi lclvótel a
modern utakból és a terrnőföldek mezsgyéibőJ há|ózati
rajzot ad, amelyből a klasszikus város utcarendszere
nagylészt rekonstruálható, A későbbi terepmunkávaJ
Bradford is. a görög régészek is megcrősítették és ponto-
sabbá tették e következtetéseket.
A légi fényképezésazonbarr azt is ]ehetővé teszi, 1rogy a
-
 A modern régészetikutaíás 59

régésza föld alá temetett maradványokat vizsgálja, ame-

0 500 1000 m
lyek sokféle módon elárulják magukat. Ahol nyomot
hagynak a felszíni rétegen, ott lény eshet rájuk vagy kiraj-
zolódhat árnyékuk; ahol mélyszántlrs során megsérültek.
ott elszínezhetik a talajt; ahol gabonát Vetettek föléjűk,
ott kúlönböző magasságúra nőtt kalászok mutatlák a
formájukat. llyen talajjeleket már régebben is felhasznál-
tak egy-egy alkalommal, G. Fougöres rnár az l880-as
években a növényzet növekedési eltéréseialapján döntöt-
te el, hogy hol ássa ki Mantineiát; az l920-as években pe-
dig G. Caton Thompson az egyiptomi hellénisztikus ön-
tözőrendszer helyét a bojtvirágok alapjlrn 1rllapitotta
meg, amelyek a betemetett áIkok fólött sáVokban nőttek.
De áttbgó képet csak a légi feltérképezéstud nyújtani. Ez-
zel a módszerrel ismerte fel Bradford az Athéntól délre
húzódó hegyek lejtőin a termőíöldnek azt a tagol1rsát.
amely valószínűleg klasszikus eredetű. A támfaIak és te-
raszok, amelyeket az erózió ellen emeltek, a kiszllntott éS
szétszóródott kövek révéntárultak fe|. vagy ha még nem
:
Fóld a alli vizéí

Y:i::l :f: kerültek lelszínre, akkor lény árnyék-vonalak rajzolták

.
{lélélelezex) ki a helyüket. Az ilyen felvételektőI bízvlrst vlrrhatjuk,
hogy a görög világ más részein is szem elé tárják a tennő-
66 i RéSzlet a rhodos7i utcahltlóZírtból. amelyct ]égi le]vétellel. n1ajd föld tagolásának nyomait;nagy kár, hogy ilyen murrkála-
a ráköVetkcző fe]szini kulatássaI ó§ásatltssal 1ártak l'el. tokra a továbbiakban alig került sor. A légi í'elvételáltalá-
ban elhanyagolt eszkóze a tudomárrynak. Dé0-Olaszor-
67 Lé8j felvélel. anclyct Bradford készilell aZ Athóntó] dé]re eső
,i
hegyek lejtőin a tcrmóföld tago]iisának tisztáZllsára, szágban és Szicíliában ugyan használták egyes görög vá-
A honrollur,/:].ok rcgi |oldn-c/,§8}ek, ros-alaprajzok részleteinek felderítésére,sőt. Pakisztán-

i;r{t,
ji B^.l
60 | A modern régészetikutatás

ban Saikan Deri addig ísmeretlen hellénisztikus városá-

nak felkutatására is, de nem vált általánossá az a fajta
rendszeres kutatás, amely Angliában és más országok-
ban folyik.
Létezik egy másikfeltérképezésieljárás is, amelyet a ré-
gészetben előbbrejáró országoktól vettek át: a mágneses
vagy elektronikus műszereket igénybe vevő geofizikai
kutatás. Ennek az az előnye, hogy a földbe temetett épít-
ményeket vagy anyagokat egyetlen kapavágás nélkül ki-
mutatja,és segítségévela régész előre megmondhatja, hol
érdemes ásatni. A szicíliai Motüában elektromos fajlagos-
ellenállás-mérővelhatár o zták me g aszántóföld alatt lévő
házakhelyétés formáját;egy déloszi házban pedig oszcil-
látoros detektorral találtak meg az agyagpadlóba tapo-
sott érméket és egyéb fémtárgyakat. Mindkét esetben úgy
jutottak adatokhoz, hogy rengetegidőtés óriási fáradsá-
got megtakarítottak.
A geofizikai kutatás azonban akárcsak a légi fényké-
pezés - nem játszik még nagy szerepet a klasszikus és hel-
lénisztikus görög területen. Jóval nagyobb jelentőségre
tett szert egy új kutatási ág, avíz a|atti régészet tudomá-
nya. A század elele óta folyamatosan mentenek ki görög
szobrokat az őket egykor Itáliába szállitő római hajók
roncsai közül. Szivacshalászok találták meg 1900-190l-
ben Antiküthéra partjainál a kinyújtott karú ifiút ábrá-
zoló 4. századi bronzszobrot (69. kép), néhány kisebb
műtárggyal együtt; 1928-ban pedig a híres előrelépő
Zelsz- vagy Poszeidón-szobrot emelték ki a tengerből az
észak-euboiai Artemiszion-foknál. De a kincskeresést
csak a háború után szorította háttérbe azelsüllyedt antik
emlékek tudományos kutatása: a kikötői építmények(az
észak-afríkai Apollónia), részlegesen víz alá merült váro-
sok (a keletpeloponnészoszi Halieisz) felfedezése és fel-
tárása, vagy az elsüllyedt hajókvizsgálata ennekmindig
nagy közönségsikere van. Az elsüllyedt hajók nemcsak
azért különösen fontosak, mert - ahol faanyagukat nem
pusztította el a hajóféreg - részletes felvilágositást adhat- 68 l Az amphora-halom, amely a cipru§i Kürénia közelében elsúllyedt
nak az ókori hajók szerkezetéről, ácsolásának módjáról, görög kereskedőhajó roncsainak nyomáTa vezetett.
hanem azért is, mert rakományuk tökéletes példája a
,,zárt leleteknek", és keresztutalásokat nyújt a tárgyfaj-
ták kronológiájához, azonkívül fényt vet a földközi- hajótest gerendáit csaplyukak és csapok segitségévelil-
tengeri kereskedelem jellegére és mikéntjére is. lesztették eg}máshoz, a hajótesten belüli bordákat pedig
Egy hajóroncs kiemelésepersze lassú és fáradságos fo- kívülről bevert rézszögekkel erősítették össze. Az egészei
lyamat. Amunkát általában búvároknak kell végezniük, ólommal burkolták, védelmüIa hajóférgek ellen. Aiako-
akik egy_egy alkalommal csakrövid ideig tudnak dolgoz- mány elsősorban amphorákbóI (boroskancsókból) állt,
ni, s tevékenységüket komolyanveszélyeztethetik a dagá- amelyek Rhodoszból, Szamoszról és máshonnan szár-
lyok vagy a viz alatti áramlások. Munkájukat azonban maztak (68. kép), de voltak a haión őrlőkövek is, bizo-
lélegzőkészülék segíti, s a feltárást különleges szerszá- nyára nehezéknek. továbbá egy mandulaszállitmány.
mokkal végzik, például az iszap eltávolitására szolgáló amelyet a hajó orr-részén,zsákokban tároltak. A hajó
emelőgépekkel, feljegyzéseket pedig víz alatti felvevőgé- ezenkívül még különböző kerámiatárgyakat és evőesz-
pekkel, műanyag mérőszalagokkal , vizá||ő rajzeszkö- közöket szállított, ezeket a legénység holmijának tartják;
zökkel készítenek, igy ezek a viz alatti régészek jelenté- anégyes szám (olajoskorsóból, fakanálból, ivócsészéből)
keny mennyiségű adatot összegyűjthetnek. Jó példa erre ismétlődése négyfőnyi személyzetre utal. Az előkerült
az a hajóroncs, amelyet a ciprusi Kürénia közelében hoz- ólomsúlyok, amelyek egykor halászhálókhoz voltak erő-
tak felszínre 1968 l969-ben. A hajót, amely alkalmasint sítve, arra vallanak ,hogy az ,,étlapon' ' hal is szerepelhetett.
hosszvitorlázatú volt, nagyrészt fenyőfából építették,a A rakomány alapján el lehet képzelni a haió kikötőál-
 A modern régészetikutatás | 6I

69 / Iljúbronzszobra (i. e,350-330k,), amelyet egy Antiküthéra

szigete előtt elsüllyedt hajó íonc§ai kózött
találtak. A l§8iobb
állapotban fennmaradt göróg bIonzszobrok némelyike
hajóroncsból keriilt elő, igymenekúltekmeg a későbbi
fémvadászok pusztitásától. Magassága 1,94méter, (Athén,
Nemzeti Múzeum)

lomásait. Az amphorák arról tanúskodnak, hogymegállt

Szamoszon és Rhodoszon; az őrlőköveket Kószon vehet-
ték fel; a mandula berakodása meg éppen Küréniában
történhetett, mert Ciprus az ókorban mandulatermeszté-
séről volt híres.
Végülnöveli a feltárás becsét az atény, hogy a hajóron-
csot meglehetősen szoros időhatárok közt lehetett datál-
m. Az amphorák, az egyéb kerámiatárgyak és kétérme az
i. e.4. századvégére 3. század elejére utalnak, a mandula
radiokarbon-vizs gálata pedig azi. e. 288 ( + 62) időpon-
tot jelölte meg. Hogy a hajó tiszteletre méltó kort ért már
meg, amikor elsüllyedt, azazi. e.389 ( + 44)-es dátumból
gyanítható, ekkor vágták ki ugyanis a fát, amelyből épi
tették.
A küréniai hajóroncs leltárása mintegy összegzése a
modern régészetiszemléletnek, Ma már nem elégszünk
meg annyival, hogy pusztán múkincseket vagy más vá-
logatott maradványokat mentsünk meg az ókor romme-
zejérő1; egy romot vagy hajóroncsot - mégha egyálta\án
nem vonzó is - minden szempontból meg kell vizsgálni,
mert új vonásokkal gazdagíthatja a görög világról alko-
tott képünket. Sok minden történt Ciriaco d'Ancona és a
tóbbi régi utazó és gyűjtő kora óta. A régészetfokozato-
san fejlődött a műkedvelő érdeklődésből szinte már eg-
zakt tudománnyá - s e folyamat jóvoltából a kép kezd a
fény, az árnyék és a szín eleven ámyalataival gazdagodni.
70. kép:Az Akropolisz i. e. 5. századr
képe, ahogy egy művész elképzeli.
Mindenek fölött uralkodik Athéna
Parthenosz (a Szűz Athéna)
temploma, ismertebb nevén
aParthenón, amelyeti. e, 44'l és 432
közölt fejeztek be. A szikIacsúcs
északi (bal) oldalán a sokkal kisebb
Erekhtheion á1l: az Athénánakés
Erekhthusznak (Athén mondabeli
uralkodójának) szentelt templom,
amelyi, e.42l és 406 közöttépült.
A harmadik nagy épúletaPropülaia,
a Mnésziklész tervezte monumentális
kapuépítmény(437432). Atőle
közvetlenül jobbra álló parányi
Athéna Niké-templomot valószinűleg
42'l és 424 köZótt fejezíékbe.

lt
A7 ATHENI
u
AKRoPoLlsz TÖRTENET
KEPEKBEN

PERIKLESZ KORABAN
Azathéni Akropolisz(71. kóp) úgy százötven méter széles
és háromszáz méter hosszú, nem magas sziklaszirt, iőten-
gelye kelet-nyugati irányú. Három oldalon meredeken
szakad le, viszonylag könnyen csak nyugatról közelíthe-
tő meg. Jól védhető helyzete miatt már korán település-
központalakult ki itt, sa késői bronzkorban mükénéi pa-
lota emelkedett raj ta. Azí. e.6. században Peiszisztratosz
tűrannosznak és fiainak erődítménye volt. A klasszikus
korrakizárólagosszentélykörzetlett, elsősorbanaváros-
védő istennő, Athéna szent helye. I. e. 480-ban a perzsák
fleldúlták, és egészen a 440-es évekig romokban hevert,
ekkor Periklész irányításával újjáépítették,s Görögor_
szág legpompásabb építészetilátványossága lett.

''i s

_ _.--r
-"*{ ".. |,§_: ,+& -.
'4{
64 Az athéni Alcropolisz Periklé,yz ltorában

_..{

72, kép: A Palthenón ccl/r'rjálak kúlsó lil]án körbefirtó donbolrr-riives

fl,íZ egy részletc a lerrlplolnol körülve\,ő oszlopok között, A íiízazt
a nagy 1ilvonrilást ábrázolja. anelyben Athéna szent faszobrához
vitték az istennópep/r.,s;át, Most clónvösen nregl,ilágítja lóntrő1
a naplény, eredetileg azonban teljcscn álnyékban iillt. és noha színes
volt. alig lehetctt ]átni,
73. kép: A PalthcnóD építéSZeti1ajkó]ctcssége régóta csodálat lárgy,a,
Annak bizonyitására. lrogy a tenrplcltli cliítcre nrennyire domború. az
idcgcnvezetők le szoktak tenni egy kalapot az ctyik sarokba. és
lelhívják rá a látogató figyelrr. ét, hogv ha a nrásik salokró1 a lópcsők
vonaiában odanéz. ncrn Jittszik a kalap,

74. kép: A ParthenóD vallilsi kii7pontja Athóna

tizenkét néternó] n,iagasabb nagy
arany-elelántcsol1L szobra volt. amely a rr,//riban
állt, Pheidiasz, a szobrász ké§zítette (llki Pcriklész
építkezéseinck1őf'eliigyelője voJt). A szobor
nréltóságteljcsségére,díszítéseinckgazdagsllg1lla
csak halv.lnyan utalnak azok a kis nrásolatok.
amelyck napjainkig lennmaradtak.
A valvakeionban előkeriilt kis móretíi szobor,
i, sz. 2, századi római dísztárgy cstk a lénveges
jegyeit mutatja, Az álló istcnnó lején hálomLarójil
sisak, jobbjában Niké-alak. bal oltlalán pajzsa és
szent kígyója látlrató.
 i,

,íjl !

-5, kép: A PaIthenón északnyugatfól, a Propülaia két

.lszlopa közül, A templom elhelyezésének és tájol1rsának
ragyszerú elképzelésc szerint amikor a 1átogató beJóp
.r szentélybe. a 1cgkedvezőbb nézópontból tárul elé az
epület,
-{.,
kep: Adolnbormli\e.//n /l,r, L .l\orö\./e\.n
iilencvenkét darabból ál]t az ópúlct külső lalán futottak
iöIbe. Mitológiai csaták epizódlait ábrázoltitk. anclyck
] közelmúlt gö1 ög-perzsa háborúit jelképezték.
A lóbejárat fölött, a keleti oldalon az isteneknek
_r gigászok ellen vívott győzedelmes csatája volt kóbe

iaragva ugyanez a tárgyjelent meg Athénának

.L lelvonulásonvittpeploszánis, a nyugati oldalolr
_i görógök és az amazónok, a déliu a kentaurok és
l 1apithák, az északin pedig lehehetően a görögók és
r tIojailk küzdelme, E térnlik közül három
:legismétlődött a templonr belsejében álló
Pheidiasz-szobron: a gör,ögök és az amazonok az istennő
:ljzsának külső oldalán, az istenek és a gigászok a pajzs
:..1só oldalán. a kentaurok és a 1apithák pedig sarujának
!zegélyén voltak 1átlratók, A képen ábrázolí tíopéLegy
.entaur iegyóz egy lapithát (B tislr Museum),
66 | Az athéni Akropolisz Periklész korában

78. kép: HáIom istennő a Parthenón

keleti oromcsoportjáró1, akiket
tévesen a Moiráknak tartottak.
Kilétükrólvita folyik, de a legtöbb
szakéítő sz€rint a háromalak (balról
jobbra): Hesztia, a családi tűzhely

77. kép: Részlet a Parthenón-frízről: 80. kép:A keleti oromcsopolt Athéna

öregek csoportja a menet élétől nem születésétábrázolja, aki Zeusz fejéből
messze, azészaki oldalon. A menet pattant ki telj€s feg}.Vezetben
megtorpanását kihasználva, pihennek, Héphaisztosz kalapácsának ütése
beszélgetnek. Előttük a zenészek, nyomán. A képen látható fenséges
valamint az áldozati állatok haladtak, olümposzi istenalak - talán Dionüszosz -
79. kép: A Parthenón nyugati úgy dől hátra, mint aki egyelőre nemvesz
of omcsoportja egy művész elképzelése tudomáSt aháta mögött zajló
szerint. Bárjóformán c§a k töredéke§ világrengető eseményrőI.
toIZók maradtak fenn belőle, Jacques
Carrey ló74-ben ké szalt rujza|
valamelyes képet adnak azeredeti
kompozícióró1. Az oromcsoport témája
Athénának és poszeidónnak Attika
földjééIt folytatott versengése volt,
amelyből az olajfát elültető Athéna
került ki győZtesen.
istennóje, Dióné, az ősi égistennó, és
Aphrodité, a szerelem istennője, Az
alakok súlyos tömbszerűsége és
a ruházatok gazdag redózése
a klasszikus művészet legnagyobb
művei kózé emeli e csoportot.

81, kép:A szentély képe 82, kép: A PIopülaia honrlokzata. Az

a Propülaiától, ahogy az ókorban északi száInyon a bal o1dalon
láthatták. A háttéIben Athéna a Pinakothéka. a Polügnótosz képeit
monunrentális szobIa ]átható, órző ,.kóptár" r,olt,

J
L
l
=_i
68 Az athéni Akropolisz Periklész korában

83, kép: Az Erekhtheion rló]kcletről, Ez

a legkülönösebb görög templom, melynck fő
épülettömbjébói egy-egy szárny nyúlik ki északra és
délre, valójában ragyogó kompromisszum az
alapszint eltérésci(azészaki és a nyugati oldal szintje
sok kal alacsonyabb). r,a1llmint a kiilönbóző
kultuszok egymással szcmben álló igényei között, Az
Erekhth9ion, amellett, hogy hajlókot nyújtott
Athéna ősi faszobrának, befogadta Poszeidón
oltárát iS (amelyen Erekhtheusznak áldoztak),
továbbá Butész héIószét és Héphaisztosz
kovácsistenét; magába foglalta a sós forrás kútját és
a forrást fakasztó háromirgú szigony nyornát, annak
tanúit, hogyan versengett Poszcidón Attika
löldjéért. Az épületnek biztosítania kellett
a bejáratot Pandroszosz nyugati irányban lévó,
Athéna szent o1a.jfáját őrző szent körzetébe, hogy
rrregvédje a jogtalan bchatolók ellen,
84, kép: Az Erekhtheion nyugati homiokzatának
r9konstIukciója. Az északi oszlopcsarnok a képen
baloldaIt magasságát az indokolja, hogy az
alapszint ezen az oldalon alacsonyabb.
85, kép: Részlet a kis Niké-templom frízéből, Görög
rrrűvészitt szakít első alkalonrmal az allcgóriávaI, és
ábrázolja a görögök és perzsák valóságos csatá.ját
végső soron ez a küzdelem volt az oka az
Akropolisz Periklész-kori úljáépitésének.
86. kép: A kariatidák hires oszlopcsarnoka:
valószínúleg itt töIténtmeg az Athéna-szobor rituális
átöitöztetése aZ új peploszba, a Panathénaián
rendezett felvonulás végén, A lányalakok egyike
gipszmásolat, mert az eredeti a British MuseuIrrban van,
4. PoLlTlKA ES
Mielőtt áttekintenők a görögök mindennapi életét,rész-
letesebben fel kell vázolnunk a korszak politikai és köz-
iglzgaíási rendszerét, a rá vonatkozó fő források: a szö-
vegek és a feliratok segítségével.
AZ ATHÉ,NI DEMOKRATIKUS ALKOTMÁNY / A
plataiai csata után következő évtizedek politikai történe-
tére Athén felemelkedése nyomta rá a bélyegét.A város
megbízást kapott a perzsák elleni utóvédharcok vezérle-
tére, majd cinikusan a maga tengeri nagyhata|mává
( ar k h é alakitotta át az é gel áIlamok szabad szövetsé gét,
) va voltak megbízva az egyes phüIé-egységek, akik a Tho-
későbbpedig a birodalmi eszme fő képviselőjének, Perik-
lésznek a vezetésével megkísérelt a szárazföldön is nagy-
hatalmi pozícióra szert tenni. Bár az utóbbi tervvel -
amely egyébként már az i. e.450-es és a 440-es években
összecsapásokra vezetett a Spárta lennhatósága alatt álló
peloponnészoszi államokkal hamarosan felhagytak.
még egy nemzedéken át Athén maradt a görög világ leg-
erősebb tengeri hatalma.
A korszak athéni kultúráját a város demokratikus al-
kotmánya fémjelezte, amely sok más - főleg az athéni bi-
rodalomba tartozó görög államnak is mintáu1 szolgált.
Azalkotmány legfőbb szerve a népgyű|és (ekklészia) ,az
állam valamennyi felnótt férfi polgárát magába foglaló
testület volt, amely megvitatta és eldöntötte a közösség
belső ügyeit és a külpolitika kérdéseit, továbbá megvá-
lasztotta a kőzigazgatás különféle tisztségviselőit. Az
ekklészia minden hónapban háromszor vagy négyszer
gyúlt össze; főbenjáróbb ügyekben hatezer ember kellett
a határozatképességhez; a népgyűlésbármely tagja szót
kérhetett és határozati javaslatot terjeszthetett elő.
A népgyűlésen való részvételtnem csupán kiváltságnak,
hanem kötelességnek is tekintették. Periklészről felje-
gyezték, hogyígybeszélt az athéniakról: ,,Mi vagyunk az
egyetlenek, akik a közélettel szemben teljesen közönyös
embert nem félrehúzódónak, hanem semmirevalónak
tartjuk" (Thuküdidész 2, 40, Muraközy Gyula ford.),
A népgyűléselé terjesztett valamennyi törvényjavasla-
KOZIGAZGATAS
tot egy kísebb testület, a tanács( bulé ) készitette elő . Ez a
testület ótszáz harmincévesnél idősebb polgárból állt,
akiket évente sorshúzással választottak ki, méghozzá
úgy, hogy az athéni polgárok tíz tör zsét @hüléjét)őtven-
ötven ember képviselte. Többnyire bizottságok útján
végzett feladatai k öZé íaííozotta íisztviselők ellenőrzése,
az államkiadások felülvizsgálata, általános felügyelet a
vallási ünnepek, valamint a hajózási ügyek és a középít-
kezések felett, továbbá hazaárulási perekben avád képvi-
selete a népgyűléselőtt. A mindennapi munkával felvált-
losz néven ismert kör alakúépületben gyűltek össze.
Az alkotmány harmadik fő elemét az évenkéntválasz-
tott tisztviselőkjelentették. Az egykori legfőbb tisztvise-
Iőket, az arkhónokat szám szerint kilencet sorshúzás-
salválasztották, de ekkorra máregész tényleges hatalmu-
kat elvesztették a tizbadv ezérrel (s z t r at ég o s z -szal) szem-
ben, akiket ugyan szintén a népgyűlés választott, de ha
meg volt elégedve a teljesítményükkel, a következő évek-
re is újraválaszthatta őket. Periklésztő|kezdve aIíz sztra-
tégosz kollégilma voh az állaír' legfőbb köágazgatási
szerve, amely a közösség belső ügyeinek intézéséért
épp-
úgy felelős volt, mint háború idején a hadmúveletek irá-
nyitásáért. Y álasztással kerültek hivatalukba a kincstár-
nokok @ó létók) is, akik az athéni nagyhatalom adóügye-
it irányították; a kisebb tisztviselőket - piacfelügyelőket,
mérésiellenőröket, gabonafelügyelőket sorshúzásjut-
tatta hivatalukhoz. A sorshúzás - am e|y etítt és a bulé tag-
jainak választásakor alkalmaztak azt jelentette, hogy
valamennyi athéni polgár, a legjelentéktelenebb, a leg-
egyszerűbb is, fölkerülhetett a kőzigazgatás valamely
magas tisztségébe.
87 / AKorinthoszi-öböl keleti végénéllévő Aigoszthena lalai (i. e.4.
század végi ya9y 3. század eleje), Ahogy a várostromlás íejlődött
a késő klasszikus korban, mind szilárdabb erőditmények épúltek.
De, mikénta legtöbb gö!ög építméíynél, a falak rendelteté§e nem
tartotta vissza az épitőket attól, ho8y nagy 8ondot és
leleményességetfordítsanak esztétikai hatásukra.
70 | Politika és közigazgatás
Az alhéni nép bíróságai (dikasztérionok) a hatezer,
szintén sorshúzással választott esküdtből (hé lias ztés z-
ből)kialakított, kétszázvagytöbbtagotszámláló testüle-
tek voltak. A legtöbb ügyet ezek tárgyalták, csak a haza-
árulást nem, mert abban a népgyűlésitélt, Yalaminl aZ
emberölést, amelyet a régi arisztokrata biróság, az
Areioszpagosz eléutalíak.A dikas z térionokhaíásköre az
athéni arkhé szövetséges és alávetett államainak polgára-
ira is kiterjedt. Nem volt biró, aki a tárgyalást vezesse, a
peres felek, még bűntény esetén is, kénytelenek voltak
személyesen fellépni a maguk ügyében, akár vádlóként,
akár védőként. Mindazonáltal az ítéletek,legalábbis a
nem politikai eljárásokban, meglehetősen igazságosak
voltak; nagy energiával üldözték a megvesztegetést és a
megfélemlítést.Kétségtelen, hogy az egyszerű athéni em-
ber érdekelt volt a törvények hatékony múködésében, és
eléggé,jártas is volt bennük. A komédiaköltők, elsősor-
ban Arisztophanész, mégis szívesen gúnyolták az athéni
ak pereskedési szenvedélyét.A törvényszékeknek renge-
teg tárgyi emléke maradt fenn: sorsolőgépek (klérotério-
nok), víziőrák, az esküdtek szavazógolyói,
Ademokrácia egyik alapelve a közszolgálatot teljesítő
polgárok állami díjazásavolt. Az eskidtek, a bulé tagaí,
a katonai szolgálatot teljesítő polgárok, az összes tisztvi-
selők - a hadvezérek és a kincstárnokok kivételévelcse-
kély napidíjat (diaita) kaptak íendes keresetük kiesésé-
88 / Az athéni Tholosz kiilsejének és bel§ejének rekonstrukciója (i, e.
465k.). Abulétiz tizpinlljénekmindegyike itt ülésez€tt az év
együzed ré§zében, (Travlosz nyomán)
nek pótlására: ez az intézkedés tette lehetővé gazdagnak
és szegénynek egy aránt az államűgyei ben való teljés érté-
kű részvételét.A gazdagabb polgároktól ugyanakkor
megkövetelték, ho gy közszo|gáIattal (le iturgiával) támo-
gassák az államot: a drámai előadások karának kiállítá-
sávaI (khorégia), a hadihajók felszerelésével és fenntar-
tásával.
Az athéni állami élet egyik döntő tényezője az volt,
hogy a hivatalos személyeket és a politikusokat felelős-
ségre lehetett vonni. Minden tisztvise|ő - mégatiz sztra-
tégos z is- elszámolással tartozott anépgyűlésnek hivatali
ideje alatti tetteiről és kiadásairól; az a|kotmány az oszt-
rakiszmosz néverl ismert eljárás révénvédelmet is nyúj-
tott a türanniszra törő polgárok ellen: a nép szavazata
bármely politikust tizévíszáműZetésre ítélhetett. A pol-
gárok cserépdarabokba (osztrakonokba) véstékbe sza-
vazzíD,kat; ilyen osztrakonok százszámta maradtak
fönn, köztük egy százkilencven darabos sorozat The-
misztoklész nevével, amelyből többön ugyanannak a
kéznek az írása olvasható - elképzelhető, hogy ezeket az
írástudatlan szava zók számárakészítettékelő .
Az athéni demokíatikus alkotmány nem volt egészen
 Politika és közigazgatás | 71

AE
g'El
g8E7 @eP
El Er EP gg
g EPg
E, Ef
Er gr Er Erg
EreEr
Ereg
eer
EF Pr
gÉr€r EFg
@erEr
gEFEF
ggí
EP EP
Eg gr 90 l ,,Szavazógép" \agy klérotérion tÓIedéke (i. e. 3. század), amelyet
E?
E? eF e7 Egg az athéni Agorán találtak. Az oldalsó c§övön fekete vagy fehér
9tsrg
@é?EP
gg
gP7 8olyókat gurítottak le, és ez döntötte el, hogy azesküdteket,
ge?g @g g? akiket a hasítékokban elhelyezett azonossági lapok képviseltek,
9gg er elfogadják-e vagy elvetik. Ez a példány valószínűleg a tanács
Er@
gg
@trPEr
gErg eInökeinek kisorsolás át a szolgá|t.
ggg Er
g9F aF 91 92 l yizl,órafuedellje é§ fennmaladt (kiegé§zitett) töredéke az
ErgEF
g@rEr Br er athéniAgoráról, A lont elhelyezett edényt a karimaalatti lyukig
ggg
EvE?g
Érer megtöltötték víZzel, amely aztán az aljánlél ő nyíláson (a képen
elól) egy alacsonyabban elhelyczett tartályba folyt, Ilyen
trr
ggE7e7 E7 Er Ér berendezést használtak arra, hogy meghatározzák a tórvényszéki
Evg szónokoknak engedélyezett beszéd idejét,
E? E"
@Er

89 / Klérotérion-pár egyik darabja. (Rekonstrukció)

72 | Politika és közigazgatás
93 / osztrakonok az athéni Agoráró1,Iajtuk Ariszteidész, Kimónés
Themisztoklész neve. llyen cseléptöredékekre irt szavazatokkal
mindhármukat tíz évre számúzték Athénból.
olyan, amilyennek csodálói hirdetik, A szavazaíi jog a
legkevésbésem volt általános. Hagyján, hogy a nők
semmiféle szerepet semjátszhattak a közéletben, de ott élt
egy nagy tömeg betelepült idegen, továbbá egy még na-
gyobb tömeg rabszolga, akik egyáltalán semmi politikai
joggal nem rendelkeztek. Sőt,451-ben Periklész az athéni
atyától, de idegen anyától született férfiakat is megfosz-
totta szavazatijoguktól-ebbe a csoportba néhány athéni
vezető is beleesett, például Themisztoklész és Kimón.
Becslések szerint a 43O-as években a s zav azali joggal ren-
delkezők száma Attika felnőtt lakosságának még egyha-
todát sem tette ki (pedig magában Attikában is csak töre-
déke élt az athéni birodalom népességének). Mindennek
tetejébe a polgárságveszélyesen állhatatlan volt. A dema-
gógok szintejátszottak a nép érzelmeivel, és meggondo_
latlan vagy értelmetlen döntésekbe hajszolták bele a sza-
vazókaí talánez volt a döntő tényező Athén szeszélyes
politikájában és ezvezetett végül is a bukásához a Spártá-
va1 vívott nagyhatalmi harcban.
SPÁRTA Es A PELOPONNÉSZOSZI HÁBORú /
Spárta sok tekintetben szöges ellentéte Volt Athénnak:
Spártadórváros, Athén ión; Spárta szárazföldi hatalom,
Athén nagy kiterjedésű tengeri birodalom ura; Spárta az
oligarchikus rendszerek melegágya, Athén a demokrá-
ciáé; Spárta reakciós állam, korlátozott célokkal, Athén
újra törő és vállalkozó szellemű; spárta merev, katonai
jellegű kommunisztikus eszmékre a|apozta társada|mát,
Athénban virult a szólás és a gondolat szabadsága,
amelynekjóvoltából géniuszok alkottak a városban, so-
ha nem látott sokaságban.
Spárta az i. e. 8. századtól két különböző részből -La-
kóniából és Messzéniából- álló, nagy terület fölött ura1-
kodott. E területek lakói, akiknek nem voltpolgárjoga és
nem volt politikai képviselete Spártában, két csoportra
oszlottak. A perioikoszok (körül lakók) afféle vazallusi
helyzetben voltak: belsó ügyeiket egy spártai lelügyelő
irányitásával maguk intézték,külpolitikai téren azonban
Spártához kellett igazodniuk, és besorozhatták őket a
spártai hadseregbe. A helóták, a d,őrok előtti lakosság le-
száímazoítai, alig álltak magasabb fokon a rabszolgák-
nál, és a spártaiak irgalmatlan kegyetlenséggel elnyom-
ták őket. A helóták művelték a spártai uralkodóréteg
földjeit.
A leigázolt lakosság hatalmas tömegeinek ottlétével
magyarázható a spártai élet nem egy sajátossága. A kéz-
nélIévő helóta-mllnka biztosította a spártaiaknak a sza-
bad időt, a helóta-felkelés állandó veszélye pedig arra in-
dította őket, hogy városukat katonai állammá szervez-
zék. A spártai férfiak egész élete a katonáskodás körül
forgott. Születésüktől kezdve - amikor felügyelők testü-
letevizsgálta meg acsecsemőket, és amelyiket gyengének
találta, azt kitétette - minden erőfeszítésük a tökéletes
egészség, a kemény állhatatosság és a tántoríthatatlan
hazaszeretet eléréséreirányult. Mindez félelmetes hadse-
reget és irtóztató fantáziaszegénységet eredményezett.
Harmincéves korukban a spártai férfiakat két csoport-
ba osztották, választás útján: az egyenlőek és az alsóbb-
rendűek csoportjába. Az utóbbiaknak nem adtak szava-
zatijogot és egynémelymás polgárjogot sem, azelóbbiek
viszont teljesjogú polgárok és a népgyű|és(apella) taglai
lettek. A spártai alkotmányt sokan csodálták a görögök
közül, mert egyensúlyt tartott a három alapvető kor-
mányzási forma: a monarchia, az oligarchia és a demok-
rácia között. A monarchikus elemeí akétkiráIy (baszi,
leusz) képvise|te,háborúban őkvezették a hadsereget, és
ők voltak az állam főpapjai; az oligarchikus elemet a vé-
nek tanácsának (gerusziának) akélkirályból és huszon-
nyolc öregből (gerónből) álló testülete; a demokratikus
elemet pedig a népgyűlés. Ezen a rendszeren belül a ta-
nácsnak az volt a fő feladata, hogy akárcsak Athénban
- előterjessze az ügyeket a népgyűléselé; a népgyűlésnek
azonban nem voltvétójoga, és határozatait el lehetett tö-
rölni, úgyhogy szerepe lényegében a főbólintásra korlá-
tozódott, s még ezt a feladatát sem szavazógolyókkal,
nemis kézfelemeléssel,hanem, a többi görögöknagymu-
1atságára, egyszerű felkiáltással teljesítette. De azért a ha-
talomért, amelyet mint tanácskozó testülettől elvettek tő-
1e, kárpótoltaválasztóijogköre. Anépgyűlésválasztotta,
igaz, megintcsak felkiáltással, a vének tanácsának tagja-
it, és valószínűleg a legfóbb tisztviselők, az ephoroszok
(felügyelők) testületének öt tagját is, Az állam vezetése
fokozatosan az ephoroszok kezébe ment át: ők hívták
egybe a népgyúlést,és ők elnököltek tanácskozásain, jo-
guk volt részt venni a gerusziailésein, hatalmukban állt
letartóztatni és vád alá helyezni a királyokat, és elrendel_
hették bármely polgár megbüntetését.
Akárhogy határo zztlkis meg ezt az alkotmányt a teljes
jogú polgárokat illetően, már az egósz Spárta kormá-
nyozta területet illetően nehéz volna nem oligarchikus-
naktartanunk. Ateljesjogúpolgárokkiskivételezettcso-
94 / A spárta területén keresztülfolyó Eurótasz folyó. Spártavolt
GöIögországlegerősebbkatonaiállamaazi.e. 5. században,de
konzervativizmusa és gazdasá8i elszi8etelódése rnegakadályozta
benne, hogy osztozzon az Athén és amás államok nagy
társadalmi és kulturális felvirágzásában.
95 / Apolitikai helyzet a szárazföldi Görógországban és Kisázsiában
a peloponnészoszi háboni kitörésekor. Eza háború azathéni
birodalom és a peloponnészoszi szövetség között huszonhét évig
tartott, amelybe végül a görög világnak tulajdonképpen
valamennyi állama bekapcsolódott.
1 'o*rory'o,,
portja irányitotta a nála sokszorosan nagyobb létszámÚ,
jogfosztott néptömegek sorsát. Sőt, az jel\emző igazán
Spárta magatartására, hogy azokban az államokban,
amelyeket bekebeIezett v agy amely ekkel szövetséget kö-
tött, mindenhol oligarchikus kormányok felállítását tá-
mogatta.
A szövetségesek együttesen alkották a peloponnészo-
szi szövetséget (szümmakhiát), abelső ügyeikben önálló-
ságot élvező, a külpolitikában viszont Spárta vezetése
alatt közösen cselekvő államok konföderációját.
A s zümmak hia tagsai voltak az északkelet-peloponnészo-
szi erős dór államok, Spárta hagyományos ellensége, Ar-
gosz kivételével;az arkádiai városok, mintTegea és Man-
tineia, továbbá néhány akháj állam.
Ezek a városclk csakis aggodalommal figyelhették
Athén felVirágzását leginkább Korinthosz, a szövetség
második legerősebb városállama, amelynek érdekeit sú-
lyosan fenyegette az athéni befolyási övezet terjeszkedé-
se. A két város versengése vezetett végül is ahhoz a nagy
háborúhoz. amely 43 l-ben tört ki.
Az athéni nagyhatalom és a peloponnészoszi szövetség
kölcsönös erőpróbája huszonhét évig tartott, s a végérea
görög világnak csaknem valamennyi állama belekevere-
dett. Az ókori közlekedési lehetőségeket s a hadviselés
módjait tekintetbe véve, kis híján világháború volt, Az is
igaz, hogy jelentőségét bizonyára felnagyította Thuküdi-
désztörténeti műve, amely nemcsak részletes beszámolót
nyújt a háború első húsz évéről,hanem nagyszabásúmo-
rális eposzt is formál a küzdelemből. Bár a háború (404-
ben) Athén vereségével végződött, valQjában semmi sem
74 | Politika és közigazgatds
oldódott meg, talán csak a városállamnak mint a görög
politika vezető hatalmának hanyatlása gyorsult meg.
MAKEDONIA FELEMELKEDESE / A kóvetkező íél
évszázad fo|y amatos háborúkban, gyakori hatalomvál-
tásokban, szövetségek alakulásában és felbomlásában
telt el, aminek egyetlen eredménye az érintett államok
.erőforrásainák tökéletes kimerülése volt. Először a spár-
taiak, majd a thébaiak keriiLltek az események középpont-
jába. Athén közben jórészt visszaszerezte tengeri hatal-
mát, és kísérletettett az égei-tengeri arkhé úllászémezésé-
re. Perzsia és más idegen hatalmak egyre nagyobb szere-
petjátszottak a görög politikában, s gyakran léptek fel a
háboruban álló felek valamelyikének oldalán. Hiába in-
tették a görögöket egyes gondolkodók - mint az athéni
Iszokrátész -, hogy temessék el ellentéteiket, és munkál-
kodjanak a béke és az egység megteremtésén.
E fél évszázadban a háboruzás lényegében foglalko-
zássá vált. Új harcászati módszerek fejlődtek ki, új fegy-
vernemeket nevezetesen a könnyű fegy,lerzetű peltasz-
/lszeket - vetettek be a hagyományos nehéz feglverzetű
hopliták mellett; mindenekelőtt pedig a zsoldosrendszer
egyre inkább kiszorította a hagyományos népfelkelő
hadsereget. A szicíliai Szürakuszaiban I. Dionüsziosz hi-
vatásos hadsereg támogatásával építetteki erós hatal-
mát; a 350-es években a közép-görögországi Phókisz a
delphoi szentély kincseinek elkobzásából állított zsol-
dossereget. Az, hogy a háború egyre inkább foglalkozás-
sá vált, megosztotta a katonai és a politikai vezetőket.
Athónban például a hadvezérek eredeti feladatukra, a
hadsereg vagy a fl otta irányítására igyekeztek összponto-
sitani a figyelmüket, közben a népgyúlésvezetése több-
nyire a pénzügyi tisztviselők kezébe ment át.
A lovasság és az új taktikaí módszerekjelentősége szé-
pen megmutatkozott a két ragyogó thébai hadvezérnek,
Epameinóndasznak és Pelopidasznak a leuktrai csatá-
ban (i, e. 371) aratott győzelmében, ittugyanis egy cseké-
lyebbboiótiaierőeltiportaaspártaiakat.Athébaiakahe-
lyett, hogy szemből, az összes hadsorból egyenlő erővel
támadtak volna, a balszárnyról indítottak koncentrált
támadást, ahol ötvensornyi mélységben összpontosítot-
ták legjobb erőiket, élükön a híres,,szent sereg" tagjaival.
A győzelem bebizonyította, hogy a boiótiai hopliták a
legkiválóbbak egész Görögországban, és véget vetett
Spárta közel kétsz áz éven áttartő katonai fölényének.
A 360-as évek egyik érdekes politikai tendenciája a thé-
bai befolyás alatt álló szövetségek alakulása vagy megszi-
lárdulása volt, köztük mindenekelőtt az arkádiai szövet-
ségé.Ennek tagállamai saját határaikon belül függetlenü1
intéztékügyeiket, külpolitikai kérdésekbenazonban a
íizezer tagbő| álló szövetségi gyűlés döntött; részvevőit
sorshúzással választották mindazokból a polgárokból,
akikmeghatározottvagyonhatárfölött álltak; a gyűlés aZ
újonnan alapított fővárosban, Megalopoliszban ülése-
zett. A gyúléselé a szövetségi tanács teljesztette az ügye-
ket, amelynek tisztségviselőit, akárcsak a közönséges de-
96 / Macedón Fútöp arany§ztatérjának elő_és hátlapja. Azeiólapon
Apollón isten feje látható. (Athén, NemzetiMúzeum,
Numizmatikai Gyűjtemény)
mokratikus városállamokban, választássa1 juttatták hi-
vatalba; az egyes városok pénze mellett szövetségi pénzt
'is fo:galomba ho zíak. Az í|yeúajtaszervezetek tehát
-
ahol a polgárok szavazatijoga nemcsaka maguk államán
belül, hanem egy kiterjedtebb, demokratikus szövetségi
rendszerben is érvényes volt- a hellénisztikus kor sokkal
átfogóbb és tartósabb szövetségeinek előhírnökei voltak.
Mindazonáltal a 350-es évekre a görögvárosokatelön-
tötte a fejetlenség és zűrzavar. Spárta megrokkant, a pe-
loponnészoszi szövetség feloszlott, az arkádiai szövetség
szétforgácsolódott, a thébai hatalmi csoport Közép_
Görögországban összeomlóban volt, az athéni tengeri
ar k hé pedlg, amelyet néhány legerősebb tagjának felláza-
dása ingatottmeg, szintén a felbomlás küszöbén állt.
Ebben a kritikus helyzetben 1épett egyúj hataloma gö-
rög politikai színtérre,Makedonia törzsi szervezetben
élő, nagy kiterjedésű királyság volt, amelyet sokat hábor-
gattak északi és nyugati szomszédainak fegyveres betöré-
sei, és amelynek egységéttöbbnyire belső viszályok bon-
tották meg. Népességegörög törzsek és másfajta népek
keveréke volt, a királyi család pedig, amelyben súlyos di-
nasztikus küzdelmek folytak, görög nyelven is beszélt,
sőt, argoszi ősökre vezette vissza családfáját, A görögök
azonban nem értettéka makedón népnyelvet, és egész
Makedoniát lélbarbárállamnak tekintették,
359-ben olyan uralkodó került a trónra, aki nagy tehet-
séggel és erőve1 fogotthozzá, hogy Makedoniátegyesítse,
és a Balkán legerősebb hatalmává tegye.II. Fülöpifiúko-
rában két évet töltött Thébaiban túszként.Itt megszerette
a görög kultúrát, és megfigyelte a Pelopidasz és Epamei-
nóndaszkifejlesztettekatonaiújításokat, Előszörismeg-
szabadult öt trónkövetelőtől, és leverte a sok bajt okozó
északnyugati szomszédait, s ezzel megszilárdította hely-
zetét, majd tudatosan nekifogott, hogy beolvassza biro-
dalmába a görög városokat. Körmönfontan és gátlásta-
lanuljárt el, és nem tartotta be a játékszabályokat. Kész
volt rá (akárcsak Epameinóndasz), hogy a téli hónapok-
ban indítson hadjáratot, pedig ezí az id,őszakot hagyo-
mányosan hadviselésre alkalmatlannak taftották; ké-
szen állí az időhúzásra, az egyezmények megszegésére,
 Politika és közigazgatás 75

97 i Egy ieukadiai sir(i. e,3. század) fólkőrlvcs lallestményén

nrakedón fcgyverek láthatók: kerek pajzs, kétkard, két sisak és
cgy pár 1ábvért.
98 r' Démoszthenész (i, e. 38+]22), a nagy athéniszónok. Az egész
alak sugallja Démoszthenész tragédiáját: a szónok erőleszitései
hiábavalónakbizonyultak,nemtudtamegállitani Füiöpöt.
Magassága ],52méter, (Koppenhága, Ny CarlsbergGlyptoth€k)

céljai eléréséheza megvesztegetésIe, mindenekelőtt pedig

agörögök közti egyenetlenkedések kihasználásának volt
nagymeStere vároStjátSZott ki Város ellen, lrakciót frak-
ció ellen.
Megkaparintva a Thrákia közepén fekvő Pangaiosz
hegy aranybányáit, kibocsátotta Európa első rendszeres
aíanypénzét,állandó makedón zsoldoshadsereget tar-
tott fenn olyan kiváló és hatékony egységekből, amilyet
nem 1átott addig a világ. A fő ütőerőt a 10vasság, ponto-
sabban a nehéz fegyverzetű lovasság (a,,táIsak") képvi-
selte, amelynek tagjait az arisztokrácia soraiból toboroz-
ták, s amelybe a királyi kísérőkkülönleges alakulata is be-
letartozott. A gyalogságfő egysége-a,,gyalogos társak"-
a phalanx nevű alakzatban harcolt, A vidék szívós pa-
rasztrétegéből toborzott phalangiták ugyan sokkal
könnyebb legyvereket yiseltek, mint a görög hopliták, de
rendkívül hosszú lándzsákkal voltak felszerelve (egyik-
másik a négy métert is meghaladta), amelyekkel megsem- tönZött, szigorú kiképzéssel tökéletesített, a szolgálat
misítő csapást mértek az ellenség hadvonalára, mielőtt hosszú éveiben megedzett hadseleg csaknem ellenállha-
annak módja lett volna a közelharcra. Ugyanakkor laza tatlan fegyveres erőt jelentett,
hadsorokba szerveződtek, így sokkal mozgékonyabbak Fülöpmegállás nélkül, könyörtelenül haladt előre,I. e,
voltak, mint a hoplita alakzatok. EhhezaphaIanrhozFi- 357 és 348 között elnyelte a makedón és a thrák tengerpart
löp peltasztészeket, gerelyvetőket, parittyásokat és városait, megszerezte a thesszáliai szövetség vezetését,hí-
könnyű fegyverzetű gyalogosokat adott segédcsapatnak. vekre tett szert a thrák Kherszonészoszon és a Márvány-
Akárcsak előtte Epameinóndasz, mestere volt a külön- tenger környékén, megtöIte Khalkidiké erejét azáltal,
böző legyvernemek összehangolt mozgatásának és acsa- hogy olünthoszt a föld színévelegyenlőVé tette éS lakóit
tasoI két szárnya taktikai szétválasztásának, az egyik eladta rabszolgának, Euboiát pedig lellázította Athén el-
szárnyat támadásra, a másikat védelemre állítva be; csak- len. 346-ban véget Vetett a Delphoit meggya|ázó phóki-
nem bizonyosan jártas volt a várostromlás mesterségé- sziak ellen folyó szent háborúnak. Ezúttal diplomáciai
ben is, amely addig alig volt ismert a görögök körében. frontáttörést hajtott végre: átvette Phókisz helyét az
A hadsereg fő ereje azonban hűségében állt, valamint amphiktüoni szóvetségben, a delphoi szentély védelmét
rendkívűli gyakorlottságában; a vezetői példájától ösz- ellátó tisztes testületben, továbbá megválaSZtatta magát
76 | Politika és közigazgaíás

a delphoi ünnepijátékok védnökének. Ezzel hivatalosan

is görögnek ismerték el a ,,barbárt".
Fülöp közben szüntelenül hatalma megszilárdításán
fáradozott. Makedoniában utakat építtetetta közleke-
désjavítására, s várakat emeltetett a hadászatilag fontos
helyek ellenőrzésére; az északi és nyugati határain túl la-
kó törzsek ellen vezetett hadjárataival pedig megterem-
tette határai biztonságát és lehetővé tette a Városi élet ro-
hamos fejlődését. A meghódított területeken egyes váro-
soknak engedélyezte önkormányzatuk megtartását, s
egyes királyok mint vazallusai uralkodhattak tovább,
más területeket viszont bekebelezett a makedón államba
,,királyi fóld" címen, majd felparcellázta őket ahelyi tele-
pesekközt, akik így makedónpolgárjogot nyertek. Eköz-
ben mindig készen állt, hogy barátok aíszerezzenv agy,,t á-
sároljon távolabbi területeken is. A márvány-tengeri vá-
rosok után 354{ől Boiótia is a szövetségese lett, majd
346-ban három peloponnészoszi város, Argosz, Megalo-
polisz és Messzénélépett barátságra vele. Athén azon-
ban, amelynek rengeteg veszteséget okozott, nem kis ag-
godalommal figyelte a makedón közeledést a Boszporo-
szon és a Hellészpontoszon kelesztülvezető létfontossá-
gú athéni kereskedelmi úthoz, és makacsul ellenséges ma-
radt. A nagy szónok, Démoszthenész sugalmazására 99 / A khairóneiai oroszlán, amelyetathébai szent seregemlékére
- akiPhilippikáiban hívta fel a figyelmet a Fülöp részéről
állitottak fel a csatamezőn. Magassága kb, 8,50 méter (a
fenyegető veszélyre, és megpróbálta tettre serkenteni a talapzattalegyütt), A khairóneiai csata (i. e, 338)jelentette Fülöp
népet - békekötéssel sikerült időt nyernie, és lázasan ké- végső győzelmét a szárazföldi Görögország fúggetlen államai
szülődni kezdett a háborúra. fölött, és kóvetkezménye egy új összgörög szövetsé8
megalakulása volt.
A végső összecsapás 338-ban történt. Fülöp ekkorra
már kézben tartotta Thesszáliát, meghódította egész
Thrákiát és Illíria nagy részét,biztosítottaÉpeiroszt só- hoz fordulnak. Fülöp igy megvalósította azt a fajta össz-
gora, a molosszosz Alexandroszszámára, szövetségre lé- görög uniót, amelyről Iszokratész álmodott, s amelyet
pettAitóliával, így tehát magáénak mondhatta az Adriá- maguk a görögök képtelenek voltak megteremteni.
tól a Fekete-tengerig, a Korinthoszi-öböltől a Dunáig 337-ben az egyetemes korinthoszi kongresszuson elő-
terjedő területet. Athén azonban keresztezte márvány- terjesztette a nagy vállalkozás tervét, amelytől a szövet-
tengeri és boszporoszi terveit, és rávette a boiótiaiakat, ség és Makedonia egyesítésétlehetett váíni: indítsanak
hogy pártoljanak el Fülöptől. A makedón és a szövetsé- közös katonai vállalkozást a perzsa birodalom ellen. 336-
ges hadsereg mindkét oldal több mint harmincezer lőt ban egy felderítő sereg Parmenión és Attalosz makedón
számlált I(hairóneia boiótiai város kózelében ütközött hadvezérek vezetésével átkelt Kisázsiába. Néhány hónap
meg. Fűlöp tizennyolc éves fia, Sándor, aki a társakat ve- múlva azonban Fülöpöt meggyilkolták, s igy a fővezéri
zette a makedón balszárnyon, megsemmisítette a thébai palástot fia, az alig húszévesSándorvette magára.
szenthadsereget, maga a király pedig, aki ajobbszárnyon Sándor alaposan felkészült a szerepére. A filozófus
volt, előszór visszavonulást színlelt, és előrecsalogatta az Arisztotelész, akia nevelője volt, beléoltotta a görög kul-
athéniakat, amíg teljesen szét nem húzódtak hadsoraik, túra szeretetét, Fülöp engedélyével pedig már tizenhat
majd hirtelen visszafordult, és megsemmisítette őket. Ez- éves korától közvetlentapasztalatokat szerzett a háború-
zel a vereséggel valójában véget ért a független városálla- ról és kormányzásról. Az események hamarosan bebizo-
mok kora. nyították, hogy nemcsak a fáradhatatlan tetterőt örököl-
te apjátó1, hanem a katonai lángelmét is. Amikor Fülöp
NAGY sÁNDoR HÓDÍTÁSAI / A helyzet ezután kö- halála után a meghódított területek különböző részein
vetkező rendeződésének legfontosabb mozzanata egy új felmorailott a békétlenség,Sándor villámháborukkal te-
érdekcsoport, a korinthoszi szövetség megalakulása volt, remtett csendet délen Görögoiszágig, északon a Dunavi-
amely Fülöp katonai vezetése alatt egyesítette Görögor- dékéigés nyugaton lllíriáig. Thébait, amely oktalanul
szág városállamait és a szigeteket, és békétkívánt fenn- másodszor is fellázadt, ijesztő gyorsasággal és eredmé-
tartani köztük. A tagok kötelezték magukat rá, hogy ka- nyességgel lerohanta, és a korinthoszi szövetség határo-
tonai megtorlástalkalmaznak a béke megszegőivel szem- zata alapján lerombolásra ítélte,elrettentő például az
ben, továbbá hogy vitás ügyekben a szövetség tanácsá- esetleges többi bajkeverőnek.

A Perzsia elleni nagy görög makedón hadjárat
ben indult meg.A következő tíz évre Nagy Sándornak és
kis seregének győzelmes közép-keleti elórenyomulása
nyomta rá a bélyegét, Kisázsiából ahol a Granikosz fo-
1yóná1 vereséget méIt a perzsa szatrapa (helytartó) csapa-
taira, követően felszabadította a görög városokat
és ezt
behatolt Szíriába ahol
Isszosznál ismét megverte a per-
zsákat s héthónapi hősies ostrom után bevette Türosz szi-
getvárosát-, onnan Egyiptomba vonult amely harc nél-
kül megadta magát -, majd Mezopotámia ésAssziiia lelé
lordulva, elkeseredett küzdelemben a gaugamélai csatá-
ban végre megsemmisítő vereséget mért a perzsa hadse-
regre. A perzsa fővárosban, Perszepoliszban felégette a
királyi palotát, jelképes bosszúból a görógök 480 4'79-
ben elszenvedett sérelmeiért. Majd a birodalom hegyes
északkeleti vidékén,Turkesztán és Afganisztán területén
felülkerekedett a makacsul ellenálló csapatokon. Eszak-
nyugat-Indiában aíatta legragyogóbb katonai sikerét: le-
győzte Pórosz király elefánt-hadoszlopai révénlélelme-
tes hírű hadseregét. Végül visszafordult Babilónba a ged-
róniai sivatag izzó pusztaságán keresztül, 323-ban, ami-
kor Nagy Sándor róvid betegség után meghalt, a make-
dón birodalom az Adriától az Indusig terjedt.
Nagy Sándor hőskölteménybe illő útjait követve
könnyen elsiklik a tekintet afölótt, hogy micsoda szerve-
zőművészet húzódott meg a hadjáratok hátterében, to-
vábbá afölótt, hogy a király sok rátermett megbizottja
milyen dóntő szerepet játszott különósen a közlekedési
vonalak fenntartásában és a területi hódítások megszi-
lárdításában. Bár a király irtóZatos táVolságokat tett
I00 Nagy Sándor mcllszobra (az ,,Azara- büszl"), Rómairnásolat
,]
cgy szoborlejéről, anlelyet alighanem LüszipposZmintázott,
Magassiiga 68 cnr, (Pári7s, Louvre)
Politika és közigazgatás l77
334- meg, és a világtól elzárt vidékekre hatolt be, a makedoniai
utánpótlás, az orvosi ellátmány mindig mindenhol meg-
találta] hátországában pedig egyidejűleg tóbb különálló
hadosztály végzett múveleteket. Antipatrosz, Nagy Sán-
dor Makedoniában hagyott helytartója elfojtott egy fel-
kelést Thrákiában és egy lázadást a Peloponnészoszon,
amelyet Spárta szított; Antigonosz hadjáratokat VeZetett
Kisázsiába a makedón uralom megszilárdítására; Par-
menión Médiában maradt, hogy Nagy Sándor utánpót-
1ás-vonalait őrizze; más parancsnokok a tengeri közleke-
dést biztosították.
A békésközigazgatás szervezéseis megkezdődótt. Ma-
ga Nagy Sándor elfoglalta a perzsa király helyét, és meg-
kapta mindaZt aZ adót, amelyet a peIzsa birodalom alatt-
valói fizettek. Ala tía áIIí.ak a szatrapák, akik lényegében
ugyanazokat a területeket kormányozták, mint elődeik,
dejobbára csak közigazgatási feladataik maradtak, a ka-
tonai és a pénzűgyi hatáskórök külón személyek kezébe
kerültek, A rendszert leginkább azjellemezte, hogy Nagy
Sándor rendkívül szívesen taItott meg keletieket a magas
hivatalokban. A katonai posztokra ugyan makedónokat
állított, de sok keleti Szaírapiáí kezdettől fogva perzsa
helytartókra bízott (akik közú1 azonban nem egy méltat-
lannak mutatkozott a bizalomra). Sőt, még ahhoz is hoz-
záfogott, hogy a hadseregbe ázsiaiak at soíozzon, ez az el-
járás azonban nagy elégedetlenséget váltott ki a régi ma-
kedón gárdából,
Nagy Sándor legnagyobb államlérfiúi teljesítménye az
volt, hogy noha saiát hívei is ellenezték szakított a gö-
rögök hagyományos barbárgyűlöletével, és egy olyan vi-
lágot kezdett építeni,amelyben mindenfajta ember
egyenlő eséllyel élhete8yütt. Felismerte, hogy csak akkor
teremthethosszú életű birodalmat. ha a türelemre és vala-
mennyi nép részvételéreaIapozza. Íg1 uralma alalla kü-
lönböző népek megtarthatták saját vallásukat, életmód-
jukat, törvényeiket1' az általa alapított városokban egy-
más mellett éltek górógók, makedónok és a helyi lakos-
ságj az utakkal pedig, amelyeket építtetett,és az egységes
pónzrendszerrel, amelyet bevezetett, a görögöket és a ke-
leti népeket közelebb hozó kereskedelmet támogatta.
Maga Nagy Sándor és környezetének sok tagja is perzsa
nőt vett feleségü1.
Mindenekelőtt azonban a görög kultúra elterjedése
vált az egységet megteremtő erővé Nagy Sándor utódai
alatt aZ általa meghódított területeken, E kultúra terjesz-
tésénekpedig a város volt az eszköze, a górög módra ter-
VeZett, góIög épületekkel beépített és görög intézmények-
kel élő város. A hagyomány szerint Nagy Sándor több
mint hetven várost alapított valamennyit Alexandriá-
nak vagy Alexandropolisznak nevezte e1-olyan, egymás-
tól távol eső területeken. mint Thrákia és Pandzsab.
Egyiptom és Afganisztán, A legnagyobbjövőjű az egyip-
tomi Alexandria volt, de a birodalom keleti felében foly-
tatott újabb kutatások ékesszólóan tanúskodnak a hellé-
nizmus távoli elterjedéséről, hiszen nrég a HirTdukustó1
északra és délre is görög típusú városok létesültek, ame-
78 | Politika és közigazgatás
lyekben a görög élet valamennyi kelléke fellethető volt.
Nagy Sándor uralkodása tehát fordulópontotjelent a gö-
rög kultúra történ etében: az ő vezérlete alatt változott át
e kultúra földközi-tengeri jelenségből a kulturált világ
csaknem egészének közös örökségévé.
AHELLÉNISZTIKUS KIRÁLYSÁGoK / Hiúremény
lettvolna aztképzelni, hogy egy ilyen mérhetetlen és ve-
gyes összetételű birodalom sokáig fennmaradhat egyet-
len ember uralma alatt. A következő íélévszázad a görög
történelem egyik legzavarosabb korszaka volt. Hol
egyik, holmásik hadvezértettkísérletetafőhatalom meg-
szerzésére,ám a többi önjelölt érdekszövetsége keresztez-
te útjaikat. Vagyonok és határok elképesztő gyorsaság-
gal cseréltek gazdát.
A teljes fejetlenség közepette Európa és Ázsia alávetett
népei - amelyeket görög-makedón uralkodóik megfé-
lemlítésben tartottak, de egészébenvévemégiscsak tapin-
tatosan és hozzáértően irányítottak- nyugalomban ma-
radtak. Bár az állandó háborúk kétségkívülgátolták a
gazdasági fejlődést, ezeket a háborukat jobbára hivatá-
sos hadseregek vívták, és bizonyos mértékig a Nagy Sán-
dor által a perzsa királytól zsákmányolt kincsek fedezték;
a következmények sem olyan véresek, sem olyan vészesek
nem voltak, mint a görögök korábbi gyilkos testvérhar-
caié. Ilyen körülmények között tehát a Nagy Sándor
megkezdte hellénizáció képes volt tovább lejlódni, Ésaz
új ,,hellénisztikus" világ végül is szilárdabb politikai ala-
kot öltött.
l0l / A hellénisztiku§ birodalmak i. e. 275 körül.
Ebben a világban három fő királyság alakult ki, mind-
egyik külön földrészen. Egyiptom már a kezdet kezdetén
a ravasz Ptolemaiosz kezére került, aki hatalmi igényé-
nek alátámasztására azúj fővárosba, Alexandriába szál-
líttatta Nagy Sándor holttestét, és ott temettette el. 305_
ben felvette a királyi címet, s halálakor- 283-ban - simán
átszállt királysága fiára, Ptolemaiosz Philadelphoszra
így jött létre a Ptolemaioszok dina,sztiája. amely ezután
-
még kéL és fél évszázadig fennállt. Azsia erós embere, aki
kiemelkedett a zűrzavarből, Szeleukosz volt. Bár Nagy
Sándor indiai területeiI kénytelen volt átadni a helyi ural-
kodónak. Csandraguptána k. az Égeikumtól keleíre fek-
vőbirodalom többi részétsikerült egyesítenie, és 280-ban
fiára, Antiokhoszra hagynia. A Szeleukosz dinasztia i. e.
83-ig maradt fenn. Végül a harmadik királyság a make-
doniai volt - beleértve Thesszáliát is , itt a királyok sza-
bályos örökösödési rend szerint uralkodtak 275-től kezd-
ve, amikor Antigonosz Gonatasz, Nagy Sándor Antigo-
nosz nevű hadvezérének az unokája megszerezte a trónt.
E királyságok mellett sok dél- és közép-görögországi vá_
ros megtartotta vagy visszaszerezte a szabadságát, de
mostmár nagyonis az árnyékában, ha nem éppen a hatal-
mában éltek a makedoniai Antigonidáknak.
Ezen a meghatározó kereten belii{ természetesen állan-
dó változások zajlottak le. A Szeleukida birodalom keleti
részei kezdtek széthullani, noha IIL (Nagy) Antiokhosz a
3. század, végénrövid időre megerősítette ottani hatal-
mát. A szeleukidák és a ptolemaioszok sorozatos hábo-
rúkba (a..szíriai háborúkba") keveredtek egymással, a
kisázsiai tengerpart, főleg pedig a hadászati és gazdasági
szempontból jelentős dél-szíriaikörzet birtoklásáért: a
területek így aztán folyton gazdát cseréltek. A helléniszti-
kus világ legfontosabb új fejleménye azonban két új ki-
rályság, Baktria és Pergamon kialakulása volt.
A Hindukustól északra elterülő Baktria nem sokkal
250 után kiharcolta függetlenségét, és minthogy egymás
után több erőskezű görög uralk_odó irányította. végül is
meghódította Afganisztánt és Eszak-India nagy részét.
A baktriai és indiai királyok Nagy Sándor politikáját
folytatva együttműködtek a leigázott népetkel, és a gö-
rög városi áét megteremtésénráradoztak, Ők adtak ösz-
tönzést a Hindukustól délre és az Indus-völgyben feltárt
hellénisztikus városok - Begram, Saikan Deri és Taxila
felépítéséhez.A hatáskörükbe tartozó területeket foko-
zatosan csökkentették a több hullámban betöró nomá-
dok támadásai, s az i. e. 1. század íolyamán végül meg-
szűnt az uralmuk, de a városok az új uralkodók alatt sem
néptelenedtek el, görög vonásokat mutató épületek to-
vábbra is épültek, és a görög hagyományvisszhang|a még
azí. sz.2 5,századi északnyugat-indiai buddhistaművé-
szetben, az úgynevezett Gandhara-rnűvészetben is kimu-
tatható.
A pergamoni királyság a 3. század második negyedé-
benjöttlétre, akkorugyanis egy Philetairosznevűherélt-
l03 / Papirusz Ptolemaiosz-kori Egyiptomból (i, e. l. század): egy
re bizták a nyugat-kisázsiai Pergamonban elhelyezett a
munkás levele feleségéhez. Az effajta papiruszok új
kincsek fölötti sáfárkodást, ő azonban arrahasználta ezt megvilágitásban mutatják be a hellénisztikus királyság
a vagyont, hogy zsoldosokat béreljen, és félig független társadalmi életét. Rajtuk őrzódótt mega mindennapi társal8ási
helyzetbe kerüljön. Utódai, I. Eumenész és I. Attalosz nyelv. (Toronto, Egyetemi Könyvtár)

j02
/ I.Démétriosz baktriaikirály (i. e.200 185 k.) ezü§tpénze.
Démétriosz,aki való§Zínúleg hadjáíatot vezetett Indiába,
elefántfejes si§akot visel, akárcsak némely hellénisztikus érmén
Nagy Sándor, keleti hódításainak jelképéúl.(British Mu§eum)
alatt Pergamon tekintélyes birodalmat építettkia Szeleu-
kidák rovására, és a királyság azon a jogcímen, hogy le-
győzíe a portyáző galatiaiakat, egy különböző gall tör-
zsekbő1 összeolvadt népcsoportot, amelynek hegyvidéki
hátországábanvoltatámaszpontja, óriási tekintélyretett
szert mint a hellénizmus védelmezője. Ennek a tekintély-
nek a megőrzésén szorgalmasan munkálkodtak a perga-
moni királyok, akik városukból hatalmas tudományos és
művészeti központot alakítottak, és kitúntek Athén és a
többi anyaországi görög város iránti bőkezúségükkel.
A2. századbanll. Eumenész római segítséggel megkapa-
rintottaKisázsianagyrészét. Apergamonikirályságegé-
szen i. e. l33-ig megtartotta kiemelkedő helyzetét, ekkor
azonban a rómaiak kezébe került.
A hellénisztikus királyságok közigazgatását különbö-
ző mértékbenismerjük. Egyes vonások valamennyi ki-
rályságban egyarání. megvoltak. Visszahatásul Nagy
Sándor uralkodói stílusára, aki átvette a perzsa öltözkö-
dést ésudvari illemet, utódai általában viszonylag egysze-
rűbb szokásokat vezettek be, és - bár nemegyszer két-
három leleséget is tartottak - a keleti értelemben vett
többnejűség gyakorlatától tartóZkodtak, mert általában
csak egy asszony volt aháznál. Atrőn férfiágon öröklő-
dött az elsőszülöttségi jog szerint, új királyt pedig - leg-
alábbis elvben - a hadseregjelölt ki közfelkiáltással.
80 Politika és közigazgatás
A királyi hatalom megfellebbezhetetlen volt. Bár az
alattvalóknak megadatott a kérelmezés joga, semmiféle
alkotmányos eszközük nem voltrá, hogy beleszóljanak a
politikába vagy a kormányzásba; a törvényeket a király
hozta éscsak amaga választotta emberekkel vitattameg,
továbbá ő nevezte ki valamennyi kőzigazgatási és i,gaz-
ságszolgáltatási tisztviselőjét. Birodalmán belül a görög
és hellénizált városok rendelkeztek helyi önkormányzat-
tal, de általában adófizetésre voltak kötelezve, és tudo-
másul kellett venniük a koronás fő abszolút hatalmát.
A királynak, bár kancelláriák és közigazgatási alkal-
mazottak segítették, mérhetetlen tömegű munka szakadt
a nyakába: feladatai közé tafiozott, hogy válaszoljon
alattvalói kérvényeire, rendeleteket hozzon, ellenőrző
körutakat tartson és a harctéren vezényelje hadseregét.
Szeleukosz állítólag azí mondta, hogy ha valaki tudná,
mekkora teher a levelezés, akkor se venné fel a koronát,
ha a szemétdombon találna rá. Mind azonáltalállandőan
fenyegetett a trón elbitorlásának veszélye, ezért sok ki-
rály-hogy a különleges szentesítés valamely formájával
ővezze afőhatalmat hallgatólagosan elnézte vagy egye-
nesen bátorította a zt a gyakoílatoí,hogy az uralkodót is-
tenként tisztelték alattvalói.
Legjobban az egyiptomikőzigazgatás részleteit ismer-
jük, a fennmaradt számos hivatalos és félhivatalos, papi-
ruszra írt dokumentum alapján - ezeken a dokumentu-
mokon a legkülönbözőbb feljegyzések állnak, királyi
rendeletektől magán keresetlevelekig. Bepillantást nye-
rünk segítségükkel a mérhetetlenül bonyolult bürokrati-
kus gépezetbe, amellyel a kormány ellenőrzött vagy sza-
bályozott minden egyes tevékenységet: századunk előtt
tal'án ez volí a |egtökéletesebb kísérletaz államhatalom
központosítására.
Nagy Sándor kétségtelen szándékaival ellentétben a
Ptolemaioszok csekély szerepet j uttaítak közigazgatási
rendszerükben az egyiptomiaknak; az államot túlnyo-
móan a görög-makedón kisebbség irányította. Nyilván-
valő,hogy a2. századdal kezdődő időszakban is, amikor
- tudjuk - egyre gyakoribbak lettek a görög_egyiptomi
vegyes hiizasságok, és a bevándorlás csökkenése rákény-
szerítette a Ptolemaioszokat, hogy jobban igénybe ve-
gyék az egyiptomiakat a hadseregben is és a közigazga-
tásban is, a vezető osztályok, ha vér szerint már nem is,
kultúrájukban megmaradtak görögnek. A hivatalos
ügyeket változatlanul görög nyelven intézték,és hosszú
ideig a nehézkes - évenként változó számú hónapból átló
makedón naptárat részesítettékelőnyben az egyiptomiak
tudományos szoláris naptárával szemben, alaposan
megzavarva azokat, akiknek át kellett számítaniuk a dá-
tumokat egyik naptárról a másikra. Vagyis a különböző
népfajok egyenrangúsága, ami ajelek szerint Nagy Sán-
dorcéljavolt,lekerültanapirendről;akiválasztottgörög
kisebbség elnyomta a helyi lakosság hatalmas tömegeit.
Tekintettel a Nílus-völgy népsűrűségére,valamint a fá-
raóktól hagyományozott nagy fokú szervezettségre, a
Ptolemaioszok részben megvalósíthatatlannak, részben
fölöslegesnek tartották, hogy sorozatban építsenek gö-
rög típusúvárosokat Egyiptom földjén. A veterán kato-
nák kis kolóniáin és az ősi fővárosban, Memphiszben lé-
tesült görög enklávén kívül nagyobb görög települós csak
azúj főváros, Alexandria, továbbá a Delta-vidék régi vá-
rosa, Naukratisz és Felső-Egyiptom újonnan alapitott
Ptolemaisz nevű helysége volt. Mindegyiknek megvolt a
maga földterülete, és bizonyos mértékű önkormányzata,
bár királyi tisztviselók felügyelete alatt állt. Az ország
többi része azonban a királybirtoka volt. A felosztásnak
a fáraóktól örökölt alapegysége a megye ( nomosz ) volrt:
összesen vagy negyvenet szerveztek, valamennyi görög
vagy makedón sztratégosz igazgatísa alatt állt, akinek
feladata a rend fenntartása volt, továbbá meghatározott
körű igazságszolgáltatási tevékenységet is kifejtett. A zo-
moszokat toposznak nevezett kisebb területekre, azokat
pedig falvakra (ká mékía) osztották; ezeknek az élénmár
egyiptomi elöljáró állt.
A görögök és egyiptomiak különválásátjól mutatja az
igazságszolgáltatás gépezete. Az egyiptomiak közti vi-
tákban egyiptomi származású birók , a laokritészek íté|-
keztek, a görögök ügyeiben pedig a khrématisztésznek
nevezett utazó bírók testülete. Mindkét népcsoport a sa-
ját törvényformá ithasználta, igy aztán nehézhelyzet állt
elő, ha aperes felek nem azonos hovatartozásúak voltak.
Azilyen eseteket kezdetben különleges vegyes bíróságok
eléutalták, de a kú rématisztészekegyre inkább elbitorol-
táka laokritészekjogkörét, s a görög törvénykezés foko-
zatosan kiszorítolía az egylpíomit. Emellett azonbanjól
látható az egész igymenet egyszerűsítéséreirányuló tö-
rekvés is: azok a pereskedők, akik gyors ítéletre vágytak,
kőzigazgatási lisztségviselők példál| a sztratégoszok -
rugalmas döntéséhez folyamodhattak.
Az államkincstárral, valamint a királynak alárendelt
személyekkel kapcsolatos valamennyi vitás ügy a pénz-
ügyi tisztviselők ítélkezésealá volt rendelve. A pénzügy
vo|t az ál|amlgazgatás legbonyolultabb ágazata. A föld-
bérletek kivetése és a pénzben, illetve természetben járó
díjak beszedése, a sokféle olyan kézműves és üzleti tevé-
kenységnek az ellenőrzése, amelyben a Ptolemaioszok-
nak monopóliuma vagy legalább részesedése volt, azok-
nak az engedélyeknek a kiadása, amelyeket a méhte-
nyésztéstől a főtt lencse árulásáig a legkülönbözőbb fog-
lalatosságokhoz előiríak, azezerféle adó és vám begyűj-
tése halálozási illeték, kiviteli és behozatali vám, forgal'-
mi adó, fejadó, átmenő áruk vámja, a rendőrség ós az or-
vosi kar fenntartására kirótt adó, a kényszermunka alóli
mentesség illetéke - valóságos hivatalnok-hadsereg al-
kalmazását vonta maga után. Ha valakinek kedve tá-
madt, hogy halat fogjon a Nílusból, még ahhoz is enge-
délyt kellett szereznie, és a halászatnáljelen kellett lennie
l04 / Jelenet a Nilus folyón Ptolemaiosz-kori hadihajóval (balra alul)
és kereskedelmi hajóval (balra középen), továbbájelenetek
a vallási szertartások és a mindennapi élet köíéből, Az itáliai
praenestei (Palestrina) Fortuna-szentéIy i. e. 80 köúl készült
Nílus-mozaikjának részlete.
 1?frfi-rfríP
,iElsBH

$l;;ir
'}",;::
82 | Politika és közigazgatás
egy tisztviselőnek, aki majd megszabja a Ptolemaioszok
részesedéséta fogásból.
Apénzigyi gépezet éléna pénzügyminiszter állt, a ki-
rályság második leghatalmasabb embere. II. Ptolema-
iosz minisztere, Apollóniosz, akinek levelezése Zénón-
nal, egyik birtokának sáfárjával fennmaradt, külön ud-
varttartottAlexandriában, ezermeg ezerhold löldje volt,
a maga szakállára tengerentúli kereskedelmi vállalkozá_
sokba fogott, és jelentékeny politikai hatalommal rendel-
kezett. Mindenekelőtt kéZben tartotta azt a két nagyköz-
pontot, ahová beérkeztek az adók: a királyi magtárat
-ide gyűjtötték be a királyi hányadot a gabonából és más
terményekbő1-, valamint az államkincstárat ide lutot-
tak be a pénzbevételek. Ezeket a közp ontokaí a nomoszok-
ban és falvakban feláltított fiókmagtárakból és _kincstá-
rakból töltötték fel, amelyeknek éléna megfelelő tisztvi-
selők álltak.
E körülményes rendszer egész célja az államkincstár
felduzzasztása volt, ami bámulatosan sikerült. Bár a Pto-
lemaioszoknak fenn kellett tartaniuk a Földközitenger
keleti medencéjének legnagyobb hajóhadát, s viselniük
kellett az irtózatos hivatali gépezet költségeit, mégis ak-
kora vagyont halmoztak fel, hogy az í. e, 1, században
megirigyelték a rómaiak. Mindazonáltal egyetlen ko-
moly kisérlet sem töItént arra, hogy a pénz egy részéla
helyi lakosság sorsának megkönnyítésére fordítsák. Sőt,
ha gyengébb kezű férfi állt a kormányrúdnál, súlyos visz-
szaélések történtek, ahogy például VIII. Ptolemaiosznak
a zsarolő és más tórvénysértéseket elkóvető hivatalno-
kok ellen hozott rendeleteiből kitűnik. Emelletl az ár-
emelkedések még tovább fokozták a lakosság nyomorúsá_
gát, Nem meglepő tehát, hogy egyre inkább nyugtalan-
ságjeleimutatkoztak, különösen 217 után, amikor egyip-
tomi csapatokat vetettek be a negyedik szíriai háború-
ban, s ez ráébresztette a népet amaga erejére és nélkülöz-
hetetlenségére a k ormányzaí számára,
A többi királyság közül a Szeleukidáké a legérdeke-
sebb. Itt azonban hézagosabbak az ismereteink. A biro-
dalom óriási kiterjedése és heterogén jellege nyilvánvaló-
an az egyiptominál lazább szervezettséget eredménye-
zett; a Szeleukidák egyes távolabbi területeken beérték
annyival, hogy vazallus királyokra bízták a kormány-
zást, de még ahol közvetlenül uralkodtak, ott is a nagy
tartományok (sza t r ap iák) peízsa í endszerére hagyatkoz-
tak; ezek a taltományok etnikai és földrajzi szempontból
gyakran rendkívül különbözőek voltak, és egykettőre el-
szakadhattak és független állammá alakulhattak. A régi
perzsa birodalom királyi útjainak és futárhálózatának
fenntartásával, sőt némi javításával próbálták meg össze-
fogni az államszervezetet, továbbá társuralkodói rend-
szertvezettek be, amelyben azuralmon lévő király a nlrr-
gati tartományokkal és íővárosával, a szíriai Antiokheiá-
val foglalkozott, a trónörökós pedig aTigrismenti Szeleu-
keiától keletrefekvő területek gondját viselte. Ezek azin-
tézkedésekazonban nem tudták megóvni a birodalmat a
zsugorodás folyamatától.
Az egyes szatrapiák, legalábbis az Euphratésztől kelet-
re fekvók, eparkheiának és hüparkheiának nevezett ki-
sebb területi egységekre tagolódtak, ezeknek akőzlgaz-
gatásáról azonban siralmasan keveset tudunk. A Szeleu-
kidák ázsiai uralmának legfontosabb eredménye a görög
városi élet elterjedése volt. Kisázsiában, Sziriában, az
Euphratészésa Tigrismentén, valamint Iránban egycso-
mó Szeleukida-város alakult, sokat közülük az uralko-
dócsalád tagjai után neveztek el Szeleukeiának, Antio-
kheiának, Laodikeiának vagy Apameiának. Ezekből a
városokból a görög hatás- különösen a górögnyelvhasz-
nálata - elterjedt a környező területeken, de gyakran tá-
voli vidékeken is. A városiasodás és a hellénizáció folya-
mata akkor sem maradt abba, amikor I(isázsia és szíria
római uralom alá került, Maguk a gőrög városok még a
keleti végeken is jóval túléltéka Szeleukida-uralmat, és
ázsiai fennhatóság alatt is virultak: a Tigris menti Szeleu_
keia egészen az i. sz.2. századígmegőrizte görög formáját
és öntudatát.
A GöRöG ANYAORSZÁG Ésl nónr,tlnr nrLö_
VETELE / A hellénisztikus kor egyik szembetűnő fejle-
mónyeként megerősödött az egyűttműkódés szelleme a
régi görög városok kőzöíí.Ez különösen Nyugat_Kisá-
zsiában - főleg a királyi hatalom eredménye volt, de még
ahol a városok nagyobb cselekvési szabadságot élveztek,
ott isjavulás állt be a kapcsolatokban. Gyakoribbávált a
konzulcsere, az államok szívesebben hívták meg egymás
polgárait ünnepi játékaikra, a városok vitás kérdéseik-
ben egyre inkább hajlandóak voltak egy pártatlan har_
madik ítéleténekalávetni magukat, egy-egy város kész
volt polgárjogot adni egy másik város polgárainak, sőt
egész polgárságának is. Ezzel összefüggésben valódi ér_
dekvédelmi szövetségek alakultak, amelyek közü1 az ai-
tóliai és az akháj szövetség volt a legfontosabb.
A korábbi szövetségektől eltérően ez a két szövetség
105 / Az aitóliai szövetséEaíanysztatéia. A kinyújtott kezében
Niké_fi 8urát taltó üló nőt, AitóIia megszemélyesitésétábrázoló
képaiighancm cgy delphoi szobor alapján készült. amelyet agall
támadók ell§ni 8yőzelem (i. e.27t]) megöíókítésérekészitettek.
túllépetta szűk törzsi kereteken, és kúlönböző hagyomá-
nyokkal rendelkező államokat vett fel tagjai kőzé. A 4.
századb an alakútaitóliai szövetség a 3. századr a annylr a
kiterjedt, hogy Közép-Görögországnak jólormán vala-
mennyi államát magába foglalta, az akháj szövetség pe-
dig 255 és l9I közőtt az egész Peloponnészoszt felölelő
unióvá vált. Mindkét szövetség követte a régebbi korlá-
tozottabb - arkádiai szövetség példáját, és polgárainak
egyaránt megadta a szövetségi és a helyi polgárjogot.
A tagállamok belső űgyeikben függetlenek maradtak, az
akháj szövetség tagjai még saját pénzverésüket is tovább
folytatták, bár közben szövetségi pénztis használtak, ka-
tonai és külpolitikai kérdésekbenazonban az össz-
szövetségi gyűlés döntött, legalábbis színleg demokrati-
kus formában. Ezaz aitóliai szövetségben a népgyűlésbő1
állt, amelyen valamennyi polgár részt vett, továbbá a ta-
nácsból, amelybe a tagállamok képviselői kerültek.
Minthogya tanács végültúlnagyra nőtt, és nehézkességé-
ben nem volt képes hatékony tárgyalásokra, munkáját
jőrészt egy száz apokIétoszből állő bizottságta ruhází,ák,
amely szoros kapcsolatban állt a legfőbb vezetővel, a
sZtratégosZ-szal, akit éVente választottak, ós tisztségét
többhivatali időszakra nem lehetettmegújítani. Az akháj
szövetségben a tanács és a szövetségi gyűlés szűnodoszba
olvadt óssze, amelynek valamennyi harminc év feletti
polgár a tagia volt, s a gyűlések látogatására alighanem
minden városból meghaíározoít számú polgárt kötelez-
tek, akik fáradozásukért fizetésben részesúltek. A leg-
főbb vezető itt is a SztratégoSz vo|l, akit évente választot- 106 / Aemilius Paullus delphoi emlékmúvének rekonstrukciója, Az
emlékmúvet a római hadvezér a püdnai csatában (i. e. 168)
tak, és tisztségét nem lehetett meghosszabbítani.
a makedónok felett aratott győzelem után állittntta. Azalapzat
Asors iróniája, hogy az együttműködésre tett utolsó és lelső részén lévő fríz hiven ábrázolja a c§atajeleneteit.
legjelentékenyebb kísérleta független görög világ alko- (Homolle nyomán)
nyán történt. Nyugaton feltűnt már egy új hatalom, és az
időszámításunk előtti utolsó két évszázadban arra ren- végrendeletében Görögország új uraira hagyta, akik
deltetett, hogy elnyelje a hellénisztikus köztársaságokat megszervezték az országból Asia provincíát. A többi hel-
és királyságokatés beépítse őket a legmaradandóbb sok- lénisztikus királyságra is sor került a köveíkező száz év-
nemzetiségű birodalomba, amely valaha létezeíí. ben. 65 63-ban Szíriát, a Szeleukida-birodalom utolsó
A rómaiak a 3. század harmadik negyedére meghódí- bástyáját is ledöntötték a római fegyverek, végül 3l-ben
tották Itália és Szicília görögségét, de eleinte vonakodtak Antonius és Kleopátra veresége Egyiptomot is a biroda-
tőle, hogy belekeveredjenek az Adriától keletre fekvő te- 1omhoz csatolta.
rületek ügyeibe és tartósan elkötelezzék magukat. A gö- Így végül is az egész göróg világot meghódította egy
rög politikába elsősorban maguknak a hellénisztikus idegen nép, A görög kultúra azonban tovább élt. A ró-
uralkodóknak támadó mozdulatai és egymás közti ellen- maiak gyorsan tanultak új alattvalóiktól, elkezdtek fog-
ségeskedései rángatták bele őket, de hosszú évekig még lalkozni a görög irodalommal, görög mútárgyakat gyűj-
így is beértékaz alkalmi beavatkozásokkal, s végül is az töttek, másolták a görög építészetet,utánozták a görög
kényszerítette rá őket, hogy hosszabb távú politikára társadalmi intézményeket.,,Durva l egyőzőjén győzölt a
váltsanak át, hogy maguk a görögök képtelenek voltak levert Görögország" -írta Horatius (Levelek,2,1,156 -
rendet csinálni a saját portájukon. Róma a götög ügyek Muraközy Gyula fordítása), Különösen a Földközi
döntőbírájának szerepéből lassan átcsúszott a hódító tengerkeleti medencéjében arómaiak alatt sem szűntmeg
szerepkörébe. 148-ban Makedoniát római provinciává a legerősebben a görög nyelv használatában megnyilvá-
alakította, l46-ban, amikor az akháj szövetség kétségbe nuló görög életmód. Nyugaton ahagyományúj célokhoz
vonta vezető szerepét, lerombolta Korinthoszt, s a biro- igazodott, új hatások következtében módosult, és sok te-
dalomhoz csatolta és római védnökség alá helyezte Dél- kintetben átalakult, mindazonáltal fennmaradt - hogy
Görögországot. A római fennhatóság hamarosan az aztín az olasz reneszánsznak legyen mit újrafelfedeznie.
Egeitengeren túlra is elért: amikor 133-ban az utolsó per- A görög kultúra a rómaiak közvetítésével jutott el az új-
gamoni uralkodó gyermektelenül meghalt. királyságát kori világhoz.
MlNDENNAPI ÉLET TORTENET
KEPEK B EN

AGOROG YILAGBAN
aa aa

A leglontosabb forrásulk gőrög vi|ág héLköznapi életé-

a nálati tárgyak és a mindennapi élet jeleneteinek művészi
nek megisn.eréséheza görög irodalom, amely különösen ábrázolásai, Ezek alapján a görög életnek csaknem min-
azj.e.5 4. századiAthénról árrrlelsokat, Lüsziasz. a szó- den részletétmegfigyelhetjük. a bölcsőtől a sírig. Az itt
nok. Platón, a filozólus, Arisztoplranész és Menandrosz, következő képek a hétköznapok néhány mozzanatát mu-
a komédiaköltők mind-mirrd hozzájárultak e képünk ki- tatják be.
alakitásához, De a képet rnég határozottabbá és némileg Sok gyermekhoImit nyilván könnyedén 1éIismernek a
1Lrnyaltabbá teszik az anyagi emlékek, a tényleges hasz- mai sziilők és gyermekek.

l07, kép: Fckctérc fc§tctt terrakottábó] az üveg ókori athéni

megfeielőjéből készült szoptatóedény.

l06. kép: ,,Karosszék-bilin" üló gyermek. Az ilyen székeknek

egy korai példányát rr-regtaláIták az athérriAgora ásatásainál.
Magát a bilit az álJvány alsó részébe tették.

l09. kép: Gyermekjáték: telrakotta baba, mozgatható kalral,

 1 l0, kép: Gyermekjátékok lestett l l J - kép: Iskolaijclcnet. AZ egyik tanaí
korsón. Két í'iúnraguk lhbdkálta lanton tanitiátszani egy fiút, a nírsik
versenyszekér-kézikocsi keverókke1 verslés7letet olvastat fel tanitvánvával.
játsZik,

l l2, kóp: Friból készült i§kolatlibla a Ptolemaiosz-kori

Egyiptomból. Az iskolás gyerekek kúlórrbijz[j módszerekke1
iltak. például hcgl,es végii r:lilrt,t-sztl kalcoltak be bctűket
viasztllblltba. vagy tintlival iltak fiLtáblákra. rr. int a képen,
A ltnn1,)-IaIadt dolgozatok lénjrt vetnck az iskolában
lrasznltLatos (g!,lklan mesteIkólt) eljáláSokra, A bctűk nevét
póldáu1 előbb tanultr:tk meg. mint ahogy magukat az
ili'Ls.jcgyeket egylrltalán láttltk vo]na, rr. inclen lelretséges
betúkombinációt l'e]ölelii sZólagokat tanitoltak. a ritka és nehéZ
szilviikat irz egyszcriiekkel egyiitt sajátitották el.

1 1 3, kép: A rrr/rsik hangszer. anelynek hasznltlatiit a zenetanár

negtitnítottl. az 1/!1os-- rrevii. nádból (vagy csontból, ftibti1.
elefántcsonLbó1) késziilt Síp. illctve keltós síp volt. anelyet
g"vakran. heiytelerrül. iuvol/lnak neveznek. A zenéről jóval
kevesebbet tudunk. lnint aZ egyéb művészeLi 1rgakról (és arnit
tudunk. az aIIa Lltltl, hogy az ókori görögök izlése nagy,on is
cltór a rnienktól). de nyilvánvalóan íbntos része volt a görög
óletnek, Elválasztbatallltn volt a költészcttól. sok vers elevc
érrekléste vlgy hangszeres kísércttel való í'elollasrlsr,.t késziilt.
Fontos szercpctiátszott a zene a vallási únnepckcn. killónösen
azokon. anrel_veken drárnákat is előadtlrk. illetve karélekeket és
t/lncokat 1nutattak be,
86 Mindennapi élet ct görög yilá4ban

l1.1, kép: Női óltöZék. AZ

alap ruhadarab a rövid uj,jú
hosszír vászoning /kiltól7
volt. erle boritották
a rr.elegebb gyapjir
felsőluhiit ( hindl ion ) .Igy
lestett a hagyományos ión
stílusú ruha; l dór nők
ujjatlan gy a p.jú 7e7 /o,1,1
viseltek. anelyet a vállon
tűvc1 fogtak össze.

t l6, képj A 1éSú általában

lából (nint képcn) vagy
a
eleflrntcsontból készült.
A klasszikus korban a nijk
kü]önböző rrródon
lcltornvoztlrk Jrajukat
a fqük búb;ára, A lórliak
róvidre r,ágták a haiukat. és
1tlta]ában sZak1lllt hordtak. l l7, kóp: .Iancsiszegekkcl kivert sarutl]r
A borotválkozits csak Nagv Ugyanilyen jancsiszcgcket találtak aZ
sándor korától vá]t athéni Agora délnyugati salkában
által;j nossli kiásott cipészrrriihclvbcn,

l 1 5. kép: A lábbeli drága volt. s a görögök gyakranjártirk

nezitláb. különóscn bent a házban, Vázalcstményeken
azonban sok alak 1átlrató rnagas szárú csizmafélébcn vagy
saruban, példáu1 a vándorok. A képen egy lány ,,kagylószedő"
cipőt visz.
 l18. kép: Görög ház alaprajza, külső és belső képe, ahogy egy
művész elképzelte. A szobák egy dél felé tájolt, oszlopokkal
köíülvett udvar köíül sorakoznak, a fó fogadószoba,
a mozaikpadlójú arr clrón az északrryugati sarokban található,

6
€
l 19. kép: Kútról vizet hofdó nőkjelenete. Vízvezeték-lendszer
hiátly ában a háztartások kutakla, víztartályokra, köztéri
forrásokravoltakutalva. Azutóbbiakbóltöbbetiskiástak
Athénban és más városokban.

l20. kép:Medencénélmosakodó nók. Aközépső alak valami

pamacsszerűvel, bizonyára botra erősitett §zivaccsal
mosakszik,jobbkezébenillatszeIesedénykéttaIt.

12l. kép:Tésztát nyújtó pékek. A görög étrendben a kenyér

volt valamint a Sajt, ZöldSég, tojás és gyúmölcs. Húst
a fóétel,
csak ritkán, leginkább az ünnepijátékok idején ettek,
többnyire hallal táplálkoztak.
88 | Mindennapi élet a görög világban

l22. kép: Főzőedények állványonés

hellénisztikus háromlábú edény.
A görögök terrakotta edényekben
főztek, amelyeket faszénbő1 rakott tűz
fölé vagy parázstartóra állítottak,
A húst és a kenyeret hordozható
agyagkályhában sütötték, amelyet
a tűz fölé helyeztek.

l23, kép: Nászmenet, Az eljegyzés

akérő és a menyasszony apja vagy
gyámja kózti kölcsónös
kötelezettségvállaiás formájában
Zajlott le, közvetlenül eZután
megtöItént a menyasszony átadása
( ekdoszisz
), lehető|eg teliholdkor és
télen, A legfontosabb esemény
a nászmenet volt, amelyet a kép
ábrázo1. A menyasszonytés
a vólegényt baIátaikés rokonaik
kísérikhaza; zenéről egy fuvolás lány,
világításról fáklyavivők
gondoskodnak,
124. kép: Egy orvos felpuffadt hasú fiút kezel, Az orvoslás az
i. e. 54. században működött kósziés knidoszi iskola
munkájának eredményeképpen mindinkább tudományossá
vált. Néha végeztekugyan sebészi beavatkozástis az orvosok,
általában azonbanhagyták, hogy a természet megtegye
amagáét, s legfeljebb diétával, purgálással vagy hánytatással
§e8ítettek a betegen.

l25. kép: Ezel az atllkal lutr op horoszon olyan edényen,

amellyel a házasulatlanul meghaltak sírjátjelólték meg-
ravatalozásijelenetlátható, Aholttestetacsalád otthon
kiteíítette és méga temetés előtt megsiratta, A képen leány aZ
eltávozott, homlokát koszorú díszíti,mintha csak az
esküvőjére készülne,azegyíka.laka gy ászolók közt rokon, aki
a gyászelőírásos mozdulatával a hajáttépi, a másik pedig
rabszolganő, amintrövidrenyírthajábólkitűnik,

l26. kép: A halottakat némelykor elégették, máskor

eIföldelték. Athén legfontosabb temetője a Dipülon-kapun
kívül feküdt;a sok különböző síremlék között találtakittegy
olyan i. e. 54. századi domborműves sírkősorozatot" amelyen
a halottnak búcsútmondó családtagok is láthatók, A képen
a halott leány, Hégészó ül egyszerű támlásszéken, elótte álló
s,, olgáló ja ékszeres ládikát nyú it neki,
5.GAzDA§Ácl ,
ESTARSADALMI ELET
u?

,q, pÖLniuÚvrr,És 7 e gorog világban, akárcsak a általánosabbávált a szőlőmúvelés, a görögök pedig egzo-
többi ókori társadalomban, a földművelés volt az alapve- tikus gyümölcsökke1 és lőzeléklélékkel, valamint koráb-
tó gazdasági tevékenység. A hellénisztikus államokban a ban aliglátottjuh- és baromfifajtákkal ismerkedtek meg.
polgárok tóbbsége - hagyományosan - fóldtulajdonnal A legmeglepőbb új állat a teve volt, amelyet a Ptolema-
rendelkezett:a társadalmi rendszer csakúgy, mint a kato- iosz-kori Egyiptomban teherhordó állatként tartottak.
nai szervezet, eredetileg a földbirtok és a mezőgazdasági Különösen dús terméshozamot adott a görög világnak a
jóvedelem alapján végzett vagyonbecslésre épült. A mú- Nílus évenkénti áradásából visszamaradt egyiptomi hor-
velhető föld kényszerítő igénye, a f őld ugyanis felbecsül- daléktalaj, amelyen a gabonaés a zöldség mellettmegter-
hetetlen értékvolta keskeny völgyekben és parti síkságo- mett a len, a papirusz (az ókori papír alapanyaga), a szé-
kon, ahol a legtöbb görög település feküdt adta a fő ösz- zámfű és sok más növény.
tőnzéstaz archaikus és kora hellénisztikus kori kivándor- A földművelési módszerek, különösen a hellénisztikus
lási hullámokra. korig, kezdetlegesek maradtak. Az eke három részből ál-
A különböző vidékeken természetesen a gazdálkodás ló, egyszerű faeszköz volt: az eketest tórte fel a ta|ajt, az
kűlönböző fajtái honosodtak meg. A gabona életszük- ekeszarwal irányította a szántóvető az ekétésnyomta be
séglet volt, a görög anyaország száraz nyarai és silány az eketestet a földbe, s a rúd mellé fogták be az igavonó
talaja azonban általában nem kedveztek kiterjedtebb állatokat. Kerekei nem voltak. Ez a szerkezetcsak baráz-
művelésének.Euboia kivételével a fő gabonaforrások
- Dé0-Oroszország, Ciprus, E€yiptom, Dél-Itália és Szi- 127 / Falusi ház rekonstrukciója az attikai va
közelében, az
cília - tengerentúliak voltak. Igy Athén kétharmad rész- elótérben méhészekkel. A méhkasok oldalukra fektetett.
ben gabona-behozatalra szorult, elsősorban a Fekete- egymásra helyezett terrakotta csóvekből állnak,
tenger vidékéről. Az olajbogyó és a szőlő azonban a görög
l28 / Kézimalmon gabonátőrlő asszonyi. e. 5, §zázadi terrakotta
világlegtöbb részén megtermett. Az olívaolaj, amelyet fő- szobrocskája. (Athén, Nemzeti Múzeum)
zésre és lámpákban világításra használtak, Athénnak volt
azegyik lő klvitelicikke, aleghiresebbborokaz É,gei-szige-
tekről, például Khioszról és Thaszoszról származlak.
A termények egyéb általános szükségletet kielégítő, ha-
bár kevésbéfontos csoportja volt többek köZött a gyü-
mölcs (közte a füge), a zöldség (a borsó, hagyma, kápósz_
ta,lencse és fokhagyma), a virág, amelyet koszorúnak vi-
seltek, vagy kiraktak az ünnepeken, valamint a méz,
amely az egyetlen édesítőszer volt az ókorban. Az attikai
Hüméttosz hegyi méz különósen híres volt, s a hegy déli
lejtőjén egy újabban kiásott gazdaság maradványai közt
terrakotta méhkaptár+öredékeket találtak, bennük vi-
aszmaradványokkal.
Természetesen a h alászat és az állattenyésztés is elter-
jedt volt. A legfontosabb halászterületet a Boszporosz és
a Fekete-tengerjelentette; aló-ésszarvasmarha-tenyész-
tés fő körzete Thesszália síksága volt; a legszebbjuhokat
Nyugat-Kisázsiában és a dél-itáliai Taraszban (Taren-
tum, Taranto) tenyésztettók. Thesszálián kívül minde-
nütt szűkében voltak a jó legelőnek, mégis valamennyi
górög állam szép számban tartottjuhot és kecskét hegy-
vidéki területein. A szamarat és az öszvért teherhordási
célra tenyésztették, a disznót a húsáért.
Nagy Sándor hódításai egyrészt új vidékekre terjesz-
tették ki a mezőgazdasági termelés hagyományos görög
formáit, másrészt viszontúj növényeket és állatokat hoz-
tak be a görög világba. Egyiptomban és a Közel-Keleten
92 Gazdasági és társadalmi élet

dáí hítzotí,a földet nem forgatta meg, úgyhogy a vetés

előtt még egyszeí szár'Ianl kellett. Az aratáshoz sarlót
használtak, a csépléspedig úgy ment végbe, ahogy még
ma is a görögvidékeken: a kévéketmegtapostatták a szé-
rűskertben körbehajtott lovakkal vagy öszvérekkel.
Ilyen szérűskertet több ókori gazdaságban találtak,
gyakran olyan helyen, ahonnan a szél elfújhatta a pely-
vát, A magot mozsárban hántolták le mozsártörővel,
majd kézzel forgatott őrlőkövek között lisztet őröltek be-
lőle.
Az 5 , században nem sok fogalma volt az embereknek
róla, hogyan lehet a legtöbbet kihozni a talajból. Szúké-
ben voltak a szarvasmarhán ak, ezéríszűkében lettek a
trágyának is; a gabonát egyszerú kétéves forgórendszer-
ben termesztették, vagyis egyik évben megművelték a föl-
det, a másikban parlagon hagyták. A 4. században aztán
körűltekintőbb művelésre kezdtek áttérni, s alighanem
hármas vetésforgót is használtak, vagyis az első és a má-
sodik évbenmás-más gabonátvetettek aföldbe, és csak a
harmadik évben hagyták parlagon. Csak a hellénisztikus
korra ért el azonban a íöldművelés némileg tudományos
színvonalat. A földtulajdonosok elméleti értekezések és
gyakorlati kózikönyvek segítségévelkülönböző új mód-
szereket próbáltak ki. A legszenvedélyesebb kísérletezők
a Ptolemaioszok voltak, akik egyetlen lehetőséget sem 129 / Olajbogyó, a eöIög világ egyik legfőbb mezógazdasági terméke.
mulasztottak el, hogy növeljék Egyiptorn terméshoza-
130 / Déloszon talált kő préságy egy olajprésből, Az ágyatvízszintesen
mát, akár új öntözőrendszer bevezetéséről, akár a besze-
lefektették, é§ az olajpogácsákat a tetejéíehalmozták fel,
rezhető legj obb vetőmag (egyes idegen országokból való
fajtákat is beleértve) kiválasztásáról, akár a vetésforgó-
rendszer megszervezéséről volt szó.
A szőlő- és olajfa-művelésről meglehetősen sokat tu- falu általában milyen szoros kapcsolatban állt egymás-
dunk, például a Krímben, a Kherszonészosz városa me1- sal, aztjól mutatják a városokban, tóbbek között Olűn-
letti mezőkön kiásott ültetőgödrök arra utalnak, hogy a thoszban talált m ezőgazd,asági eszközök, olajsajiolók és
szőlőtőkéketnemegészenkétmétertávolságrahelyezték bortaposó kádak, Lakóniában és Messzéniában a föld
el egymástól, sorokba ültették és alacsonyra szoktatták, legnagyobb része a spártai polgárok tulajdonát képező
védelmül a nyári szelek ellen, a szőlőfürtökre pedig port parcellákravolt osztva, melyeket a lz eIótákműve|tekmeg
szórtak, hogy megóvják őket a nap hevétől. A szőlőt fu- uraik helyett; minden polgár megkapta a parcellája ter-
volaszóra szedték, és olyan kádakban taposták meg, mésénekmeghatározott hányadát, afféle életjáradékkép-
amelyeknek korlátja volt, s a munkások megkapaszkod- pen. A földtulajdon-rendszer felbomlása és a polgárság
hattak;a mustot akád aljában lévő vájaton átlefolyócső- létszámának csökkenése következtében azonban mind
be folyatták, amely egy előre odakészítettedénybe veze- több parcella koncentrálódott néhány család kezében,
tett. Az olajbogyótvagy kézze| szedték, vagy hosszú bo- akik így hatalmas birtokokat halmoztak fel. A görög vi-
tokkal leverték. Elóször kézimalomban megdarálták, az- lág más részein, például a thesszáliai síkságon az állatte-
után kisajtolták, úgy, hogy lapos levél- vagy pogácsafor- nyésztő gazdaságok a vezető arisztokrata réteg tulajdo-
mába halmozták egy gerenda alatt, amelyre súlyokkal, nában voltak, akik jobbágyokkal dolgoztattak, s ezeken
késóbb pedig egy csavar megszorításával nyomást gya- a helyeken feltehetőleg kezdettől fogva nagybirtokrend-
koroltak. Ugyane zzel az eszközze| saj tolták ki a szőlőből szer volt.
is a taposás után még bennemaradt levet. A hellénisztíkus királyságokban szinte az összes föld
A földbirtokrendszer természetesen helyenként és ko- - a városok földjének kivételével-az uralkodóé volt, aki
ronként különbözött. A görög városok földje, a klasszi- egy részétföldbirtok-, illetve telekadományok formájá-
kus korban csakúgy, mint a hellénizmusban, általában ban a nagybirtokosoknak, illetve a katonáknak ajándé-
magánkézen volt. Az 54. századí Attíka a kisbirtokok kozta, más részéípedigszolgákkal műveltette meg, akik a
földje volt, s vagy maga a gazdaművelte birtokát néhány bérleti díjat pénzben vagy terményben tartoztak meg-
rabszolga vagy béres segítségóvel, vagy intézőt alkalma- fizetni. A 1egtöbbet e tekintetben is Egyiptomról tudjuk,
zott a tulajdonos, s ő maga ideje jó részétAthénban töl- ahol a királyi földművesek szigorú felügyelet alatt álltak.
tötte. Sok athéninak városi háza és vidéki gazdasága is Ptolemaiosz ellátta őket vetőmaggal, e|őiíta, holy az
volt, s hogy a klasszikus kori városállamokban város és egyes gabonafajtákkal hányholdat kell bevetni, és vetés-
 Gazdasági és társadalmi élet | 93

hadifoglyokat dolgoztaiták i. e. 413-ban, ékesszóló bi-

zonyságául, hogy milyen nagyszabású munkafolyama-
tokat tudtak megszervezni.
Amennyire a rendelkezésünkre álló adatokból meg-
ítélhetjük, a bányák és a kőfejtők gyakran az államok
- közvetlen vagy közvetett felügyelete alá tartoztak, és
nemegyszer kényszermunkával múveltékőket, mínt pél-
dául Szürakuszaiban. Laureionban az athéni kormány-
Zat bérbe adott magánszemélyeknek tárnákat, ahol a tu-
lajdon kezükkel áshattak, aleggyakrabban azonban rab-
szolgacsapatokat béreltek, s velük dolgoztattak. A pelo-
pónnészoszi háború elején egy Nikiasz nevű gazdag pol-
gárnak ezer rabszolgája volt bérbe adva bányatulajdono-
sokhoz; s Laureionban talánhúszezer rabszolga is dolgo-
zott ebben azidőben. Aptolemaioszi Egyiptomban a bá-
nyák és kőfejtők közvetlenül a király alá tartoztak, aki
bűnözőkkel és hadifoglyokkal véEeztette el a munkát.
Diodórosz római történetíró elborzasztó leírást hagyott
hátra a núbiai aranybányák munkakörülményeiről.
A bányákban folyó munkákat leginkább Laureion
alapján ismerjük. Itt nem egészen két méter széles függő-
leges aknákban falétrák vezettek le a fejtési fronthoz,
ahol az ezüsttartalmú ólomszulfid-telérek mentén jára-
tok ágaztak szerte. Ezek ajáratok olyan keskenyek vol-
tak, hogy a bányászok, akik valószínűleg tízórás műsza-
kokban, és egyhuzamban mindig két órát dolgoztak, arra
kényszerültek, hogy négykézláb vagy hanyatt fekve vé-
gezzék a munkájukat. Kalapácsot, vésőt és különféle csá-
kányokat használtak a kőzet fejtéséhezésa kiszabadított
től aratásig röghöz kötötte munkásait. Díjat számolt fel a anyag összekotrásához. Az ércet és a törmeléket további
legelőhasználatért, és adót rótt ki aj őszágra. Aző szemé- munkások szállították el kosarakban. A világítást fül-
lyes engedélyérevolt szükség még egy fa kivágásához is. kékben elhelyezett olajlámpásokkal oldották meg, s a
Arégi egyiptomi templomi birtokok is a király tulajdoná- szellőzést 1ógaknákkal. A felső rétegek beomlásának ve-
ba kerültek, aki a termény meghatározotthányadát a pa- szélyéta kőzetből bányafa gyanánt maghagyott oszlo-
poknakjuttatta, a többit pedig magának tartotta meg, pokkal előzték meg - bár egy 339-ben hozott törvény
fényt derít rá, hogy ezeket gyakran elmozdítoiták a lelki-
AZ IPAR / A görög világban a legnagyobb ipari ágaza- ismeretlen bérlők, akik mohón vágytak még az ezekben
tok rendszerint kitermelőjellegűek voltak, mint a fémbá- rejlő érc kinyeréséreis. Amikor az ércet felvontatták a fel-
nyászat és a kőfejtés. A fémek közt az aranyat és azezis- színre, mozsarakban összetörték, és kézimalmokkal
töt becsülték alegtöbbre, az előbbit a thrákiai Pangaiosz- megőrölték, majd kádakban mosták, hogy az idegen
hegyen, Thaszosz szigetén, valamint a hellénisztikus anyagoktól megtisztítsák, aztán kemencében kiégették,
korban - Núbiában (a mai Szudánban) bányászíák, az hogy az ércből kiválasszák az ő|mot. Végül pedig az
utóbbit szintén a Pangaiosz-hegy, továbbá a délkelet- ólomból kivonták az ezüstöt a kupelláció eljárásával,
attikai Laureion bányáiban tárták fel. A réz, amelyre Laureioni adatainkfőleg4. száLzadlak, de az eszközök
mint a bronz fontos alkotóelemére volt szükség, Ciprus- és módszerek valószínűleg csaknem azonosak voltakmás
ról és a Nagy Sándor meghóditotta területek különböző korokban és más bányaközpontokban is. A Ptolema-
részeiből száímazotI, elsősorban phoinikiából és a töle iosz-kori núbiai aranybányákban folyó munka érdekes
keletre fekvő vidékekről, ólmot a laureioni ezüstbányák részlete - ha hihetünk irodalmi forrásainknak-, hogy az
melléktermékeként nyertek, vasat számos helyen bá- emberek a lámpást a homlokukra erősítették, mint nap-
nyásztak szerte a görög világban, de különösen a Fekete, jainkban a bányászsisakra. A hellénisztikus korban
tenger vidékén.A legfinomabb kőfajta a márvány volt: egyébkéntnem sok változás történt azon kívül, hogy va-
ALhén mellett a Pentelikon hegyi. a Küklaszokon a Na- lószínúleg beállítottak néhány vizlevezető és vízszint-
xosz és Parosz szigeti, és a kisázsiai. Epitőanyagként ellenőrző szerkezetet, például aZ Arkhimédészfeltalálta
azonban legáltalánosabban elterjedt a mészkő, amely kö- csavaros szivattyút, továbbá néhány optikai szintezőt.
zel s távol mindenütt előfordult. szürakuszai területén A kézműipar és szolgáltatóipar áIíalában magánem-
még megvannak azok ahatalmas kőfejtők, ahol az athéni berek kezén volt, és kisüzemi méretekben folyt, kivált a
94 | Gazdasági és társadalmi élet
klasszikus korban. A nagyobb háztartásokban egyes
munkákat- fonás, szövés, sütés - továbbra is otthon vé-
geztekvagyaz asszonyok, vagy a házrabszolgái. Ajelleg-
zetes ipari egység azonban a kis, szakosodottháZi műhely
volt, amelyben a mester és családja dolgozott, legfeljebb
néhány rabszolga segítségével,és a szakmai tudást nem-
zedékről nemzedékre tovább örökítette. Az athéni Ago-
rától délnyugatra az ásatások során több ilyen egységet
azonositottak: példűlJazt aházat adélnyugati sarokban,
amelynek udvarán Szimón varga műhelye volt, vagy Mi-
kión házát, melyben kb. i. e.415-től a 4. század végéig
márványműves család lakott. Még az athéni vörösalakos
kerámiaáruk virágzó termelése is, amely vagy százötven
fazekast és festőt foglalkoztatott egy idóben, bizonyára
öt-hatfős kis műhelyek közöttoszlottmeg. Kevés iparág-
ban értékel Kephalosz pajzsüzemének méreteit: abban a
peloponnészoszi háború végénott dolgozott a tulajdonos
százhúsz rabszolgájának legtöbbje.
Még a hellénisztikus korban is a kisüzemitermelés ma-
radí az áhalenos A szárazföldi Górögország városai
azonban hanyatlásnak indultak, helyüket Kisázsia,
Egyiptomés Szírianagyipari központjai vették át, s ezek
közül nem egyben gyárszerú vállalkozásokat vezettek be.
A knidoszi és rhodoszi szállító- és tárolóedényeket való-
szinűleg ilyenekben állították elő, mert példányaik tíz-
ezerszámra kerültek elő a hellénisztikus viIág kűlönböző
pontjain. A pergamoni királyi textil- és pergamengyárak,
ahol nagymértékbentámaszkodtak rabszolgamunkára,
bizonyára nagyüzemi jellegű vállalkozások voltak;
ugyanezmondható el a Ptolemaiosz-kori egyiptomi kirá-
lyi textil és papiruszgyárakról is. Ráadásul a Ptolemaio-
szok csaknem valamennyi kisebb egyiptomi iparágra is
kiterjesztették az áIlamí ellenőrzést vagy érdekeltséget.
A vászonszövők péIdáli az ország minden pontjáról -
templomi birtokokról is - kötelesek voltak évente meg-
határozott mennyiségű vásznat és ruhát beszolgáltatni a
kormányzatnak, és a hiányt pénzben kellett pótolni. Az
olajtermelő kézművesek az állam szo|gálatában álltak,
valamennyi malom nyilvántartásba volt véve, és egész
termelé§üket a király vásárolta fel. Más termelési ágaza-
tokban-például a sörfőzésben csak engedéllyel lehetett
működni. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a hellé-
nisztikus kori ipari tevékenység, bármilyen keretek kö-
zött zajlott is, s akár akormányzatirányította, akár ma-
gánemberek végezték, vajmi keveset fejlődött a klasszi-
kus kori műhelyekben alkalmazott módszerekhez ké-
pest. Az eredendő maradiság, valamint kisebb mérték-
ben a könnyen megszerezhető rabszolgamunka, vagy,
mint Egyiptomban, az olcsó szabadmunkaerő mind elle-
ne szólt az emberi munkát megkónnyítő eszközök fejlő-
désének. Csak az építészetbenés a hadászatban, például
ágyúk és ostromgépek megszerkesztésében alkalmazták
széles körben a technikai felfedezéseket.
Minden államnak megvoltak a maga épitésze|,fazeka-
sai, fémmúvesei,szövői, vargái és így tovább;nyilvánvaló
azonban, hogyegyes helyek különleges termékeikről vál-
tak nevezetessé. Az5 4. századí Athén a festett-kerámia-
ipar központja volt, Korinthosz és az euboiai Khalkisz
fémművességénekköszönhette hírnevét, Milétosz és Ta-
rasz gyapjúszöveteinek, Milétosz továbbá bútorainak,
Megara köpenyeinek. Nagy Sándor után a finom kerá-
mia legnépszerűbb típusai a fényes fekete vagy vörös vá-
zák, továbbá a dombormúvel díszített edények voltak;
Athén kezdetben fontos termelési központja maradt
ezeknek, később azonban Pergamon és más városok vet-
tékát avezetést. Pergamonmint a gyapjúszövés egyik ve-
zető központja felzárkózott Milétosz és'Tarasz mellé, s a
pergamoni királyok, az egyiptomi papiruszipar ellensú-
lyozására, lellendítettéka nagyüzemi pergamenterme_
lést. Kósz szigete a vadon élő kisázsiai selyemhernyó gu-
bójából font selyemről lett híres, Egyiptom - a papiru-
szon kívül - a vászonről, az ezislíárgyakról és az üveg-
árukról. Az ezüsttárgyak és az üvegedények egyébként
szíriának is fontos termékei voltak.
Magas technikai színvonalat értek el a görög mester-
emberek, pedig gyakran kezdetleges eszközöket és mód-
szereket használtak. Vegyük példának az attikai vörös-
alakos vázák termelését.A fazekasok, akiknek műhelyei
Athén Kerameikosznak nevezett negyedében sorakoz-
tak, különlegesenjó minőségű agyagot használtak, ame-
lyet vastartalma élénkvörösre színezett. Ezí az aEyagot
először nagy ülepítőmedencékben megtisztították, aztán
egy rabszolga által kézzel hajtott korongon megformáz-
ták az edényeket, majd addig tartották őket egy nyirkos
helyiségben, amíg alkalmassá nem váltak a festésre.
A festő, aki ritkán volt azonos személy a fazekassal, elő-
ször okker színű festékréteggelvonta be az edény felüle-
tét, hogy megerősitse az agyag szinét, majd rálestette az
omamentális vagy alakos díszítést,általában előzetesen
bekarcolt vonalas vázlat segítségével.Végül kemencébe
tették az edényt és kiégették. A gyártási folyamat legjel-
legzetesebb és 1egbonyolultabbmozzanata a lestés és a ki-
égetéSvolt. A háttér kitöltésére és afigurális diszítésenbe-
lüli vonalak meghűzásár ahasznált,,festék" tulajdonkép-
pen ugyanabból az agyagból készült, mintaz edény teste,
és amikor felkenték, alig lehetett megkülönböztetni az
alapszíntől. Ajól ismertvörós-fekete színellentétbonyo-
1ult, háromlépcsős, gondosan szabályozott hőmérsékle_
ten véghez vitt kiégetés eredménye letí, Ez a folyamat
nagy szakértelmetés tapasztalatot igényelt, de sok attikai
fazekas és festő még tovább ment. Bár lényegébenhasz-
nálati tárgyak kerültek ki a kezük alól, műveikolyanszép
formájúak, olyan finom díszítésúek,hogy művészi alko-
tásoknak tekinthetők.
A hellénisztikus korban közkedvelt domborműves
árukat mechanikusabb módszerrel, korongon állitották
elő öntőmintákból, amelyekbe belepréseltéka diszitő-
motívumokat, kivitelük általában mégis magas színvo-
nalú technikai és művészi teljesítmény volt. A mesterem-
berek más területeken is hasonlóan káprázatos ügyesség-
ről tettek tanúságot. A finomabb fémmunkákatvégző öt-
vösök járatosak voltak az összes ma használt techniká-

13l / Fazckasműhely,jelenet, A balo]da]t
iilő festő vegyitőedényt diszit. emcl},
Ili]g) on ha\onlil ? hho/ a/ edén} he/.
amelyíc ajelenetel leslették (i. e. 5.
sZáZad), A klasszikus kor na8y
Iészében az att ikai vö rösalakos
kcrimja urá]kodott a íinom as7ta]i
edények piacán. (Oxloíd. Ashmolean
Mu§eum)
ban: a trébelésben. a cizellálásban, a kalapálásban, az ön-
tésben és a filigrálásban, A bronzóntők a cire perdue
(viaszelvesztéses) rnódszerrel tökélyre vitték a nagymére-
tű üreges szobrok készítésének művészetét, kiolvasztot-
tak egy viaszréteget egy öntőminta és egy mag körül, és a
helyéíeolvaSZtott bronzot öntöttek. Az üvegkészítők
bár az üvegfújást még nem ismerték-a hellénisztikus kori
Egyiptomban öntéssel és metszéssel állítottak elő edénye-
ket. és színes szálakkal díszítettékőket,
A durvább mesterségekben használatos eljárásokról
művésziábrázolások - elsősorban attikai vázaképek ta-
núskodnak. A hőségben meztelenre vetkőzött kovácsok
vasat lágyitanak egy magasj oszlopszerű kemencében,
melynek túzétkecskebőr fújtatókkal szítják, az egyik fo-
góval tartja a vörösen izzó fémet, a másik pórólyózi az ü1-
Jón, Egy varga bőrt szab ki, szerszámai és kaptafái mó-
götte 1ógnak a falon; egy másik ábrázoláson sarut vág ki a
Gazdaságí és társadalmi élet ] 95
munkapadján álló fiú lába körü1, Másutt ácsokat látunk,
amint hosszú nyelű, kalapácsszerú szerszámmal geren-
dát faragnak, vagy zsinóros futófúróval lyukat fúrnak
egy ládába, Egy falaragó könnyed mozdulatokkal her-
mát farag, egy fegyverkovács sisakot fényesítnagy szere-
tettel.
Fonó és szövő asszonyokat is látunk az ábrázoláso-
kon, A gyapj űnyalábokat kinyújtott lábukon húzták ki,
ezt a munkát olykor kerámiából készült combvédő fél-
hengerekkel, eplzllrollokka1 könnyítették meg, amelyek-
nek számos példánya maradt fenn. Aztán a pászmákat
orsón fonallá fonták, úgy, ahogy még ma is a paíasztasz-
szonyok, végül szövőszéken megszőtték a kelmét. A szö-
vőszék kezdetleges, lüggőleges fajta volt, a nyústfonalat
gúla alakú szövősúlyok tartották kifeszítve, a vetüléklo-
nalat átvetették, és a tetején kezdve lefelé haladtak a to-
jásdad, két végéncsúcsban végződő vetélő segítségével.
96 | Gazdasági és társadalmi élet
132 / Hellénisztikus kori fülbevalók. A gőrög ékszerészek mesterei
voltak a filigrán- és gralruláció§ technikának, (British Museum)
Bár alig maradt fenn görög textilanyag, képzőművészeti
ábrázolások és utalások bizonyítják, hogy a szövók (akik
közül soknak, természetesen, ez volt a hivatásszerű fog-
1alkozása) mekkora szakértelemre tettek szert a mintás és
a sima szövésben egyaránt.
SZÁLLíTÁS ES KERESKEDELEM / Egy olyan he-
gyek szabdalta, függetlenségüket szenvedélyesen őrző
városállamokra darabolt országban, amilyen a Fülöp és
Nagy Sándor előtti Görögország vo|t, a szárazíöldi száI-
lítás természetesen óriási nehézségekbeütközött. A köz-
lekedést háborúk és útonállók akad ály ozták, azűl nem-
egyszer csupán ösvény volt, amelyet csak gyalogosan,
vagy 1egfeljebb szamár-, illetve öszvérháton lehetett meg-
járni. A nagy szentélyközpontoknak, amelyeknek az ün-
nepei hatalrnas tömegeket vonzottak, kétségkívüljobb
utaik voltak, olyan is akadt, amelyikbe előre bevájták a
keréknyomokat a kocsikerekek számára, de csak ritkán
fért el rajtuk két jármű egymás mellett. Ilyen körülmé-
nyekközött agórögök természetesen inkább a tenger felé
törekedtek. Különösen áruszállításra volt előnyös a hajó:
egyetlen dereglyét annyi teherrel lehetett megrakni,
amennyihez szárazföldön kisebb hadsereget kitevő igás-
állatra vagy ökrösszekérre lett volna szükség. Nagy Sán-
dor után megváltozott a helyzet. Az újonnan meghódi
tott területeken a görögök örökölték a perzsa birodalom
fejlett útrendszerét,s így a szárazföldi utazók, a kor-
mány zaí fltátszolgálatának lovasai, a tevekaravánokba
összeállt kereskedők viszonylag kényelmesen és bizton-
ságosan járhattak. Mindazonáltal a közlekedés legfonto-
sabb módja a tengeri hajózás maradt, különösen azon a
részein a hellénisztikus világnak, amelyek a Földközi-
tenger mentén feküdtek.
A görög hajók, akárcsak az összes ókori tengeri jármű,
két fő csoportra oszthatók: evezős és vitorlás hajókra. Az
előbbieket használták ugyan áruszállitásra is - így vitték
lepéldául agabonát aNíluson a Ptolemaiosz-kori Egyip
tomban -, de legjellemzőbb rendeltetésük szerint hadiha-
jók voltak, mint például a hárompadsoros triremisek.
pontosabban triérészek, amelyekre Athén alapozta ten-
geri hatalmát; a nagyobb méretű letrérészek és a 4. szá-
zadban mellettűk megelení pentérészek;valamint azok a
hatalmas gályák, amelyekkel Nagy Sándor utódai pró-
bálták felülmúlni egl.rnást. A vitorláshajók viszont kizá-
rólag kereskedelmi célokat szolgáltak. Szokásos vitorlá-
zatuk egy a hajótengelyre merőleges nagy négyszögletes
fővitorlából áll, amelyet olykor kis orr- és farvitorla egé-
szített ki;de nem volt ismeretlen a hajógerinccel párhuza-
mosan felhúzott orr_ és farvitorla sem. urtartalmuk kü-
lönböző volt, hetventől négyszáz lonnái1váltakozotl a
kiemeléssel napviIágr a hozoíí (általában nehéz rakomá-
nyu) szállítóhajók roncsainak hossza tizenkilencés negy_
Ven méter közótt volt. De a különleges méretű teherhajók
osztályátis képviselte legalább egyj ármű: azl, e.240-ben
Arkhimédész felügyelete alatt épült háromfedélzetű,Szú-
rakoszia, amely közel kétezer tonna terhet szállított.
Persze a tengeri kereskedelern sem csak előnyökkel
járt. Orökkéviharok fenyegettek, vagyhajótörés az Arte-
miszion-fok, a Dél-Peloponnészosz nyúlványai vagy más
alattomos földnyelvek közelében. A hajózást ezért a téli
hónapokra általában felfüggesztették. De még nyáron is:
ha egy kereskedő befutott egy kikötőbe, első dolga volt,
hogy Poszeidónnak hálaáldozatot mutasson be, amiért
sértetlenül megérkezett, A tengeri utazás lassú volt. Egy
ókori hajó kedvező széllel négy és fél hat csomó sebessé-
get tudottelérni, egy-egy szélcsend azonban hosszú időre
feltartóztathatta, s az ellenszél is késleltethette haladását.
A természeti erők veszélyei mellett további kockázatotje-
lentettek a gyakori háborúk és a fosztogató kalózhajók.
Bár az 5. században Aíhén,a 2. század elején pedig Rho-
dosz rendet csinált az Egei-tengeren, és tulajdonliéppen
felszámolta a kalózkodást, más korokban a kalózhajók
fenyegetése kisebb-nagyobb mértékben mindig gátolta a
kereskedelmet,
Minthogy a tengeri kereskedelemé volt a vezető szerep,
szinte kivétel nélkül azok a városok gazdagodtak meg,
amelyeknek virágzó kikötője volt. Az 54. században a
göróg világ fő kereskedő-központja Athén és kikötője,
Peiraieusz (a modern Pireusz) lett. De más városok sem
maradtak messze mögötte. A Korinthoszi- és a Szaróni-
öbölben egyaránt kikötővel rendelkező és az Iszthmo-
szor átyezeíő szárazföldi utat is ellenőrzése alatt tartó
Korinthosz korábbi gazdagságának tekintélyes részét
megőrizte, Kisázsiában, Dé1-Itáliában és Szicíliában pe-
dig-kikötőjükjóvoltából -Milétosz, Tarasz, illetve Szü-
rakuszai voltak a vezető városállamok. A hellénisztikus
korbana nagy levantei kikötőkkerültek azélre. Alexand-
ria, amely újonnan épült kikötőjén keresztülengedte a
Nílus és a Vörös-tenger, valamint a Földközi-tenger for_
galmát, felülmúlta a többi kikötővárost, de azért Türosz
ós Szidón, valamint Szeleukeia (Antiokheia kikötője) va-
 Gazdasági és tórsadalmi élet 9'I

lamennyien hasznát látták, hogy a Fóldközi-tenger me- l33 / Boiótiában azi, e.4. században készült leketealakos csésze
dencéjéta keletről jövő szárazföldi kereskedelmi utakkal Odiisszeusz és K jrké tórténetének parodisztikus ábrázolásával.
Jobboldalt jellegzetes függóleges 8örög szövőszék, íajta vetélő,
összek öt ö út vona l lera k odóhelyei voltak, Az Égei-tenger
használat kózben. (Oxlord, Ashmolean Mu§eum)
kapujában lekvö Rhodosz pedjg mint az Égeikum és a l34 / Részleta vontatópályábói (diolkosz), amelyen áthúzták
Levante köZti tengeri kereskedelem köZpontja VirágZott, a hajókat a korinthoszi Iszthmoszon (foldszoroson). Ez az
és csak a 2. században szorult háttérbe Délosz mögött, útvonallehetóvé tette, hogy a kereskedők elkerúljék
a kockázatos hajóutat a Dél-Peloponnészosz hegylokai körül, és
amelynek a római politika mesterséges fólényt biZtoSított
bizonyára jelentős jövedelemlorrást biztositott Korinthosz
kúlönböző kereskedelmi kedvezmények megadásával, államának. A maicsatornaa képjobb oldalán látható,
A tengeri kereskedelem lebonyolítása nagyrészt ma-
gánvállalkozások dolga volt. A kereskedők akik gyak-
ran maguk a hajótulajdonosok voltak - egy-egy út során
számos kikötőben megfordultak, és ott szerezték be vagy
adták el a rakományukat, aho1 csak kedvük tartotta. Az
államok mindössze arra szorííkozíak,hogy - általában
kétszázalékos behozatali és kiviteli vámot szedjenek,
továbbá, hogy biztosítsanak a maguk számára egyes
alaplontosságú árucikkeket, elsősorban gabonát. Igy
például Athén főbenjáró bűnnek nyilvánította, ha keres-
kedői idegen kikötőkbe szállítottak gabonát, és létrehoz-
ta a gabonafelügyelők testületét, amely a Peiraieuszba
befutó hajók rakományának eladását ellenőrizte. Az ál-
lami beavatkozás csak Nagy Sándor halála után erősó-
dött meg, különösen a Ptolemaiosz-kori Egyiptomban,
ahol a királyok aZ ismert szigorú ügyviteli mód szerint
jártak el többek között minden importált lűszerárura
rátették a kezüket, továbbá védővámokat vezettek be a
kültöldi gyapjú, bor és olívaolaj kiszorítására.
98 | Gazdasági és társadalmi élet
A görög ülágban a szokásos fizetőeszkőz averí pénz
volt. A spártaiakugyana4. századvégéigmakacsul kitar-
tottak a vasnyársak kezdeüeges fizetőeszközének hasz-
nálata mellett, ekkor azonban ők is úgy döntöttek, hogy
haladnak a korra|, és pénzérméketbocsátanak ki. Nagy
Sándor hódiásaival szerte a Közép_Keleten is e|terjedt a
vert pénz használata, Az árucsere hagyományos módsze-
re még sokáig fennmaradt pé|dául Egyiptomban, ahol a
kormány a bérleti űjakat természetben szedte be és egyes
fizetési kötelezettségeit is így teljesítette; de aztán fokoza-
tosan uralkodóvá vá|t apéttzgazdálkodás. A göróg penz
a súlyrendszeren alapult. Az alapegység, a drakhma (a
használt mértékegységtólfüggően) négy-hét grammot
nyomot| ezhat oboloszra (a Spáttában sokáig fennma-
radt ,,nyársra") volt osztható. Nagyobb egység volt a
s z t at é r (kétdr ak hma), a m in a (száz dr ahma) és a t al an t o n
(halv al min a). A sílyok államonként kii{önbőztek, úgy-
hogy az ezsk alapján késziilt pénzérmékérteke nem volt
egyforma, de a nagy kereskedőállamok, elsősorban az 5.
szízadi Athén pénze lassanként nemz etköá fr zrtőeszköz
rangjára emelkedett, Bár a kisázsiai part városai arany-
ezüst ötvözetből veítéka pénzt, és a 4, száaadbalmegtre-
lentaz aranypénz, a pénzverdékben általánosan hasmált
fém az ezüst volt, A he||énisztikus kor elején nagy fellen-
dii{ést hozott a világkereskedelemben a Nagy Sándornak
az egész birodalmára kiterjedő, egysége§ attikai súly-
rendszeren alapu|ó - pénzrendszert bevezető politikája,
amikor azonban biroda|ma széthull oít, az eEyséEát^dta
a helyét a kiilönbözóségnek, bárezmost kevésbéérvénye-
siiüt, mint a klasszikus korban. A Szeleukidák, az Antigo-
nidák és a pergamoni királyok megranották az aitikai
pénzegységeket,aPtolemaioszok saját-phoinikai erede-
tű - pénzrendszert vezettek be; a górög városok, amikor
szabadok voltak, saját régi helyi mértékrendszerúksze-
rint- akáí attikai, akárphoinikiai, kisázsiai vagy más ere-
detű vo|t - bocsátottak ki pénzérméket.
A görög pénzermékmodern érték-megfelelőjét egysze-
rűen lehetet|en megállapitani. Nemegyszer keriillnek az
érdeklődés központjába azok az 5. uázad végj alhéni
épületfeliratok, amelyek fe|jegyák, h ogy egy szakképzett
kézműves napi egy drakhmát keresett; lehetséges azon-
ban, hogy ez csupán egyezményes fizetség volt, amelyet
rendszerint kiegeszítettek más javadalmazásokkal is.
Akárhory is, az értékekidőről idóre, helyről helyre nagy-
mértékbenkülönböztek egymástól. Arnikor példáu|
Nagy Sándor zsákmányul ejtette a perzsa kincstárat, ha-
talrnas mennyiségű rudarany került forga|omba, a haw-
nálatban lévő penzmennlseg megrróvekedetí, az áíak
felszöktek és vagy egy nemzedékig úgy is maradtak, aztán
a késő helleniszikus korban újabb áremelkedés volt, kü-
lönösen Egyiptomban, ahol az ezüsthiány gyors inflációt
okozntt a v áltőpénzként haszrrált rézpénzekben.
A pénzgazdálkodás növekedésenek természetes vele-
járójaként fej|ődésnek indult a bankszakma is, Az első
bankárok penzváltók voltak, akiknek foglalkozását a
kiilönféle pénmemek világában utazók szúkségleteihoz-
ták létre. Az utc.íkra, piacterekre állított asztalok mögött
iiLltek, ezért kapüík a trapezitész nevet (aszta|nál lévő em-
berek) - a kifejezés átment az újgörögbe is. A pénzváltás_
ból aztán kiterjesztették tevékenységüket: kezelték ügy_
feleik pénzét, letétre kamatot fizettek, és különböző óva-
dékok fejében kölcsónöket adtak. A befektetés egyik
kedve|t formája volt a hajókölcsön, a legtöbb kereskedő
ennek segítségévelvolt képes fedezni a hajóútjaival kap
csolatos költségeket. A magánbankárok mellett megie-
lentek a városok, sót templomok bankjai is: egyrészt
megszentelt voltuk, másrészt bőséges aranytartalékaik
jóvolábóI külónósen a templomok voltakjó helyzetben:
sokanhelyeztek el és kötötteklenáluk betéteket, és befek-
teteseket eszkózö|tek,
A bankügyletek virágkora a hellénizrnus vo|t, ekkor
Athén után Rhodosz lett a görög világ pénzügyi főváro_
sa. Jóllehet a csekk és a váltó haszrrálata ismeretlen volt,
az elkönyveléssel való fizetés áwette a készpénzügyletek
hely éí;az 1|y elf ajta szolgáltatások iránti növekvő igényt
btzonyitja azazi. e.2. századipapirasz, amely egy egyip
tomi vidéki bank tralzakciőitjegyzifel. Ez a bank - mint
az egyiptomi államkincstár egyik részlege- a legkülönbö-
zőbb emberek, nagykereskedők, kormánytisztviselők,
kis boltosok és mesteremberek magánszámláit kezelte.
Óriási feladat volna áttekinteni á görög világ különbö-
ző vidékeit behálózó kereskedelem tételeit. Néhány tár-
gyáről,példbll az attikai olajról és a milétoszi gyapjúról
eseu már szó. Altalában szólva, kiviteli kereskedelem
azokon a területeken fejlődöttki, ahol valamely termény-
ből íii|ösleg volt, mint például a Fekete-tenger vidékén
gabonából; ahol kúlönleges, máshol fól nem lelhető me-
zőgazdaságsértékek vagy ásvrinykincsek voltak, mint az
egyiptomi papirusz vagy a ciprusi réz; továbbá ahol vala_
me|y márkás kézrnűvesterméket készítettek,amilyenek
az attikaivörösalakosvrlzák voltak. Ezzel szemben beho-
zatalra azok a vidékek szorultak, ahol alapvető árucik-
kekben hiány, egyes idegen áruk iránt pedig kereslet mu-
tatkozott. AzH. szrizadi Athén példája a nagyméretú és
bonyolult államközi kereskedelemnek. A gábonán és a
hajó-, valamint középiiLlet-építéshez nélkülözhetetlen fán
kívül importált vasat és iezet, sózott halat, bórt, rabszol-
gát, jó minőségu bort, orvosságot, festekeket és papi-
ruszt, vásznat és megszámlálhatatlanul sok egyéb tételt;
ugyanakkor exportálta a cserépedényeit(borral vagy
olaijal töltve), márványát és ezüstjét, mézét,fegyvereit,
késáruit, bútorait és könyveit.
A górög világon kiviil fekvő országokkal is élénkke-
reskedelem folyt. A klasszikus korban természetesen a
perzsa birodalom egyes részeivel, például Egyiptommal
folytatott kereskedelem is ebbe a kategóriába tartoák.
De egyes importcikkek forrása még a hellénisztikus kor-
ban sem keriiLlt a görögók kezére, A bronnnűvességhez
szúkségesónt valószinűleg főleg nyugatról, a mai Spa-
nyolország, Franciaország és Ang|ia 1grii|g16151 .ze..r_
ték be (részben ta|án karthagói közvetítők révén);az el+
fántcsont és a hellénisáikus hadüselésben használatos

l35 / A klasszikus kori göróg világ egyes térségeinek terményei és
termé§zeti kinc§ei.
elefántok Afrikából és Indiábóljóttek;
sok fényűzésicik-
ket pedig keletról hoztakbe-a tömjéntArábiából, a drá-
gaköveketArábiából és Inűából, az ébenfát és a íűszere-
ket Indiából, a selymet Kínából.
Mind a Szeleukidák, mind a Ptolemaioszok intézkedé-
sekethoztak a kelettel való kereskedelmük elősegítése és
védelmezéseérdekében. A Szeleukidák telepeket létesi
tettek a Perzsa-öböl partján az Indiaból és Dél-Arábiából
érkező hajók fogadására, s folyami kiköt<ljiik, a Tigris
menti Szeleukeia a karavánkereskedelem fókuszpontja
lett, mert itt találkozott össze a szár azlóldi és vizi út, az
ánlk tehát szárazföldön juthattak tovább Antiokheiába
és Epheszoszba. A Ptolemaioszok, amikor végül vetély-
társaiknak kellett átengedniük Dél-Szíriát, csak az Ará-
biakörüli és a vörös-tengeri vízi utakra számíthattak. Az
út utolsó szakaszainak biztosítására a Vörös-tenger
egyiptomi partján kikótőket építettek, és gondoskodtak
róla, hogy az innen a Nílusigvezető út mentén kutak, va-
lamint-védelmül-kis erődök legyenek.
A kereskedelmi lehetőségek kutatása sok fontos felfe-
dező utazást eredményezett, Szeleukida hadvezérek ku-
tatták fel Dé0-Oroszországot abban a hiábavaló törekvé-
sükben, hogy északi tengeri utat találjanak Afganisztán-
ból a Fekete-tengerre, a Ptolemaioszok flottái hajóztakle
Gazdasógi és társadalmi élet | 99
Afrika keleti partja mentén egészen Szomáliföldig, ele-
fántok után kutatva; és i. e. 120 körül egy vörös-tengeri
hajótörésből kimentett indiai tengerész irányításával egy
Eudoxosz nevű hajós elbajózott Indiába - ő volt az első
görög, aki megtette ezt aZ uíat, lassanként megtanulva a
monszun titkát, amelynek segítségéveladdig az arab és
indiai hajósok ki tudták sajátítani a tengeri kereskedelmi
utakat. Május és szeptember kőzőtí az állandó szelek
egyenesen keletre, Indiába hajtják a hajókat, november
ésmárcius között pedig az ellentétes égtáj felől fúvó szelek
visszaüszik őket. Valamennf közül a leglátványosabb
utat azonban egy masszíliai górög, Pütheasz tette meg
mégi. e. 300 előtt. Kétségtelenii{ az atlanti-óceáni ónlelő-
helyeket keresve keresztülhajózott a Gibraltári-szoro_
son, elérte és körülhajózta Britanniát, ahol íelkereste a
cornwalli ólombá ny ákat; aztán továbbhaj ózott északra,
a Sarkkör közelébe; majd visszatórt Európa északi part-
jára, és keletnek hajózott, egészen egy borostyánkőben
bővelkedő szigetig(talán Helgolandig). Történeteit azzal
a hitetlenségge| fogadták, amellyel számtalan felfedezőt
üdvözöltek azelőtt és azóta.
A IÁRSADALMI osZTÁLYoK / A klasszikus kori
görög államok társadalmi rétegeződéséről- mint rende-
sen - a legtöbb felvilágosításunk Athénra vonatkozólag
van. Itt az 5. száuad elején a polgárok testülete magába
foglalta a nemesek ( eupatriük) paránl kisebbségét,
akik általában hatalmas földbirtokkal rendelkeztek, to-
|00 | Gazdasági és társadalmi élet
vábbá a nagyobb számú középbirtokosok konzervatív
középosztályát, valamint a kereskedők és iparosok legal-
só osztályát, akik általában bent a városban éltek, s kéz-
művesek voltak, boltosok, kétkezi munkások, tengeré-
szek meg effélék.A hivatalosvagyoni osztályozás-amely
a földművelésnek az athéni életben betö|tött fontosságát
túkrözi - eredetile g a mezőgazdaság1 terményekben szá-
mítottévi bevételen alapult, noha agyakorlatban az adó-
ás késóbb főleg pénzben történt. A felső osztály tagjai, a
p e n t ak o s z i o me di mn o sz ok (ötszázmérősök) azok voltak,
akiknek birtoka évj, őtszáz medimnosz (kb. hétszáz véka)
gabonánál vagy annakmegfelelő más terménynél, illetve
pénmél többetjövedelmezett. Az alaíítkállők, a hippeisz
(lovagok), akik lovaskatonaként szolgáltak a hadsereg-
ben, a háromszáz medimnosmál, a zeugiták (fogatosok),
akik gyalogosként szo|gáltak, a kélszáz medimnosmál
nagyobb jóvedelműek voltak. A thétesz (a kétszáz me-
d imn o s mál kisebb vagyonnal rendelkezők) fóleg kézmű-
vesek és olyan földmunkások voltak, akiknek nem volt
földjük. Belőlük verbuválták a flotta evezőseit.
Az 5. század f olyamán, amikor Athén a görög világ leg-
nagyobb kereskedelmi és ipari központjává vált, a föld-
birtokos nemesség fokozatosan háttérbe szorult, és áten-
gedte helyét annak az aisztokráciának, amely kereske-
delemből és kézrnűvesiparból nyerte gazdagságát. Rész-
ben annak a gyakorlatnak az eredményeként, hogy a tu-
lajdont felosztották az örökösök köZt, a nagyobb föld-
birtokok kevésbévoltak már gyakoriak, a kisgazdaságok
viszont elterjedtek. A földtulajdonos osztályokat birto-
kaik pusztítása is sújtotta a peloponnészoszi háboru ide-
jén - és ez volt az azidő, amikor gazdag iparosok - mint
Kleón, a tímár, vagy Kleophón, a lantkészítő - kerültek
az athéni politika előterébe.
Ugyanakkor az alacsonyabb osztályok fontossága je-
lentősen megnöVekedett. Jobbára a théíeszlátta el le-
génységgel a hajóhadat, amely hatalmat biztosított
Athénnak a birodalma fölött, s tömegük akkora erőt kép-
viselt a városban, ahol a népgyűléseket tartották, hogy
komoly befolyást tudtak gyakorolni akormányzásraés a
politikára. Néhányan közüliik magas állami tisztségekre
emelkedtek, s a politikai befolyás révéntársadalmi elő-
nyökhöz isjutottak. A szegény polgáíoki)ítaíást(theó-
rikon) kaptak,llogy látogathassák az athéni ünnepi drá-
maelőadásokat: az 5. század v égénkét ob o lo s znyí segé|yt
vezettek be. Nem sokkal később a kormány a népgyúlé-
sen való puszta megjelenésért is napidíat kezdett fizetni a
polgároknak. Ugyanakkor a gazdagabb polgárokra - a
régi nemesség tagjaira csakúgy, miní azíLjgazdagokra
egyrenövekvő pénzbeli kötelezettséget ( leiturgia ) rótt az
állam a hadiadók, a hadihajók fölszerelése és a drámai
előadások karánakkiáIlitása ( khorégia ) formájában.
Az athéni polgárok mellett azonban volt a népességnek
egy olyan-nagyobb - része, amely nem rendelkezett po1-
gárjoggal. Ez három fő elemből tevődött össze: a város-
ban lakó idegenekből, a rabszolgákból és a nőkből. Az
idegenek, a metoikoszok sorába tartoztak olyan embe-
rek, akik más görög államokból települtek be, hogy
Athénban folytassanak kézműves mesterséget, továbbá
ezek |eszáímazottai; a polgárok és a polgárjoggal nem
rendelkező személyek házass áeábó| (451 után) született
gyermekek, valamint a felszabadított rabszolgák és le-
száíínazollaik. Ezek kötelesek voltak nyilvántartásba
vétetni magukat; teljes jogú polgárokkal kellett képvisel-
tetniük magukat peres ügyekben, és csekély összegű évi
adótfiZettek, továbbánem lehetett saját házuk és földjük;
katonai szolgálatot kellett teljesíteniük, és ha gazdagok
v oltak, Ie itur giáí ais kötelezték őket. KöteleZettségeikkel
és hátrányaikkal azonban jelentős kedvezmények álltak
szemben. Az idegeneket társadalmilag elfogadták, meg-
engedték nekik, hogy szabadon tiszteljék saját isteneiket,
és korlátozás nélkül űzhettek bármely mesterséget vagy
foglalkozást, amit csak akartak. Ennek megfelelően egy-
renagyobb szerepük lett a város ipari és kereskedelmi éle_
tében. Athén vezető kereskedői és kézmúvesei közül sok
íaítozotta metoikoszok osztályába, például Kephalosz
szürakuszai pajzsgyáros, akinek százhúsz rabszolgája
volt,és aki fiait az 5. századvégének legkiválóbb értelmi-
ségiei között taníttatta. Csak kivételes esetekben fordult
elő,hogy metoikoszokmegkapták a teljes polgárjogot, de
a kiemelkedőbb személyiségeket néha az iszoteleia ad,o-
mányával jutalmazták íneg - ez minden tekintetben
egyenlő helyzetet biztosított a polgárokkal, kivéve a sza-
vazatijogot és a közhivatalokra való megválaszthatósá-
got.
A rabszolgák elválaszthatatlanul beletartoztak az
athéni életformába. Elvégezték a fizikai munka legna-
gyobb részét,s ezzel a polgároknak, vagy legalábbis a
jobb módúaknak biztositották az állampolgári köteles-
ségeik teljesítéséhezszükséges szabad időt. Ezeket a rab-
szolgákat, akiket hadifogolyként hurcoltak be vagy rab-
szolgapiacon vásároltak-és akik főleg nem görög erede-
tűek, thrákok, dél-oroszországiak vagy kisázsiaiak vol-
tak -, vagy magánszemélyek (polgárok és metoikoszok)
birtokolták, vagy a templomok, vagy maga az állam. Al-
talában közvetlenül a tulajdonosuk alkalmazásában áll-
tak, vagybérbe adták őketmás munkaadónak, néhányan
azonban elsősorban azok, akik értettek valamilyen
mesterséghez - önállósíthatták magukaí, azzal a fe|tétel-
lel, hogy befolyó jövedelmükből me ghatározott százalé-
kot biztosítanak uruknak. A többség az iparban dolgo-
zott, de tekintélyes számban foglalkoztatták őket afölde-
ken, ésjelentős részük állt az egyes háztartások szolgála-
tában. Körülményeik gyakran egészen elviselhetők vol-
- tak. A házi rabszolgákj óformán tagjai lettek uruk család-
jának, a család isteneit tisztelték, a család földjén temet-
ték el őket, szabályos házasságot köthettek, utódokat
hozhattaka világra(akik azúrtulajdonáváváltak), és fél-
retehettek pénzt öreg napjaikra. Ha kegyetlenül bántak
velük, menedéket kere§hettek az istenek szentélyeiben,
bírósághoz azonban nem fordulhattak uraik ellen. Végül
nem ritkán felszabadítással jutalmazták őket, de tovább-
ra is korábbi urukhoz és családjához kötődtek, a kliens-
 Gazdasági és társadalmi élet 101
ség vallási és társadalmi kötelezettségei lolytán. Egy-egy
rabszolga elképesztő magasságba emelkedhetett. Paszi-
ón, a pénzkölcsönző és bankár rabszolgaként kezdte pá-
lyájáí az i. e. 5. század végénegy bankárcégnél, később
felszabadították, önállóüzletetnyitott, vagyont gyújtött,
s végül athéni polgárjogot nyert. Amikor 370-ben meg-
halt, üzletét egy másik felszabadított rabszolgára hagyta,
Aharmadik csoportot, amely nem rendelkezett kivált-
sággal, a nők alkották. A polgárok asszonyainak és lá-
nyainak nem volt tóbb politikai és törvény előtti joga,
mint a rabszolgáknak, és legalábbis a középosztálybeli
családokban idejük legnagyobb részétotthon, a női ter-
mekben töltötték, amelyeket legfeljebb egy-egy bevásár-
lásért, különleges családi eseményért,esküvőért és teme-
tésértvagy az istenek tiszteletére tartott ünnepért, első-
sorban a lérjes asszonyoknak rendezett Theszmophoriá-
ért hagytak el.,Még a házastárs kiválasztását is szigorú
előírások szabályozták. A lérjet általában a leány apjavá-
lasztotta ki, ő állapította meg amenyegző időpontját is, és
a kérőnek tanúk jelenlétében ünnepélyes eljegyzési foga-
dalmat tett. Ha a házasság nem sikerült, a férj kénye-
kedve szerint eltaszíthatta a leleségét, az asszonyviszont,
akinek törvényes rangja a nullával volt egyenlő, csak ab-
ban bízhatott, hogymeg tud győzni egy arkhónI: álljonki
az igyéért.Egyenlőtlenség forrása volt a házasságtörés
társadalmi megítéléseis; a férfitól eltűrték, a nőnél azon-
ban magától értetődő válóoknak tekintették. Egyetlen
területen voIíak az asszonynak elvitathatatlan jogai: a
háztartásban. O irányította a házi rabszolgákat, ő kezelte
apénzügyeket, és őfelügyeltaz összesháziipari tevékeny-
ségre fonásra, szövésre, kenyérsütésre.
Az i. e. 5. századi Attika osztályainak számszerú ará-
nyait nem lehet pontosan megállapítani. Becslések sze-
rint 431-ben, amikor a népességszáma a csúcspontot érte
el, negyven-negyvenótezer férfi polgár volt, s ha hozzá-
vesszük a nőketés gyerekeket, úgy százhetvenezer ember
alkotta együttvéve a polgárok osztáIyaií. Ametoikoszok
száma a becslések szerint húsz és harmincötezer közóttle-
hetett, a rabszolgáké nyolcvan- és ké lszázezer közőtt (sőt
annális több) -valamennyi számba beleértendők a nők és
gyerekek. Az egész lakosság száma így kétszázhetvenezer
és félmillió kózött mozoghatott. Ennek a számnak a lele
persze Athénban, Peiraieuszban és a környéken ólt , a
polgárok harmada, csaknem az összes metoikosz, és a
tabszolgák kétharmada.
Athén volt taIán az egy Szúrakuszai kivételéVel - a
legnépesebb göíóg polisz. Más államok népességével
kapcsolatban csak becslésre szorítkozhatunk a kűlönbö-
ző korokban kiállított fegyveres erőik létszáma alapján,
Taraszé azonban a 4. századbanmegközelítette Athénét,
Korinthoszé nyolcvanezer főt számlálhatott vagy még
többet, és három-négymásik államé kb. ötvenezret. Ezen
az összlakosságon belül az osztályok aránya esetenként
kűlónbözött. A rabszolgák az ipari és kereskedelmi köz-
pontokban voltak a legtöbben, s az agrárállamokban a l36 / Néger muzsikust ábrázoló hellénisztikus szobrocska az i, e- 2,
legkevesebben. Egyes paraszti közösségekben - amilye- századból. Magassága l9,1 cm, (Párizs, Bibliothéquo Nationale)
l02 ] Gazdasági és társadalmi élet
nek Lakóniában, Messzéniában, Krétán és Thesszáliában
alakultak ki -jobbágyok foglaltákel a helyüket, azoknak
az óslakóknak a leszármazottai, akiket a dórok ésmás tá-
madók igriztak le, Spártában néhány ezernyi kiváltságos
polgár uralkodott a többszörösen n agyobblétszámű he-
/óra lakosság fölött. Az oligarchikus államokban a sza-
bad lakosságon belül élesebb vo|t az osztálytagozódás.
Maguk a spártaiak, mint láttuk, egyenlőkre és alávetet-
tekre oszlottak; köztik és a helóták között álltak a pol-
gárjoggal nem rendelkező perioikoszok, vagyis a szabad
parasztok, kézművesek és kereskedők. Egyetlen oligar-
chia sem terjesztette ki a teljes polgárjogot a kézmúvesek
osztáIyára. Metoikoszok sok görög államban éltek, de
helyzetükről és kiváltságaikról csak keveset tudunk. Az
idegengyúlölő Spárta teljes egészében megtiltotta a be-
vándorlást.
Azi.e.4. század folyamán a görög államokat egyre in-
kább sújtották a társadalmi bajok. A szüntelen háborúk
miatti elcsigázottság, a pénzügyi források kimerülése,
túlnépesedésnyomása, a földbőlvaló megélhetés fokozó-
dó nehézségei külónböző mértékben bát, de hozzálánll-
íak az egyes poliszokban a társadalmi rendszer meglazu-
lásához. Ennek egyik nyilvánvaló következménye a zsol-
dos hadseregek növekedése volt. Sok- különösen az Ar-
kádiához hasonló elmaradott vidékeken élő - görög el-
hagyta otthonát, hogy jövedelmezőbb foglalkozás után
nézzen, és felcsapott szerencselovagnak, elsősorban a
perzsa király szolgálatában, Maguk a görög államok is
l37 / Artemi§znak ajánlott
i. e. 4. századi fogadalmi
dombormű, amelyet e8y
fogadalom
teljesítéseképpen
helyeztek el, Az istennót,
akit ahagyománynak
megfelelóen az embemél
nagyobbnak ábrázoltak,
sorban kőszöntik tisztelói_
A brauróni (Attika)
Artemisz-szentélyből.
egyre inkább zsoldos seregekre kezdtek támaszkodni,
ami csak súlyosbította a gazdasági nehézségeket. Az i. e.
4. század,végére nem egyvárosállam odáig süllyedt, hogy
pénzértárulta a polgárjogot, így akarván rendbe hozni az
államkincstárt. Ilyen körülmények között Nagy Sándor
hódításai katasztrofális hatást gyakoroltak a régi görög
világra. A hellénisztikus uralkodók zsoldos hadseregei,
valamint aZ álíah)k szerte a Közép-Keleten alapított
gyarmatok valósággal magukba szívták a görögök és ma-
kedónok óriási tömegeit, ennek következtében magának
Görögországnak a népességeaz i. e. 3-2. századbarlmé-
lyen a klasszikus kori színvonal alá süllyedt.
A régi görög városok társadalmi élete azonban a leg-
több szempontból alig változott meg a hellénisztikus kor-
ban. Egy-két nő hírnévre tett szert a filozófiában és a mű-
vészetben, a rabszolgáknak tettek néhány engedményt,
deegészében ez a két osztály nemigen tapasztalt gyökeres
változást a sorsában. A fejlődés leginkább a szabad pol-
gárokat és az állampolgársággal nem rendelkezőket érin-
tette. EZek köZött egyre jobban növekedett a gazdagok
(polgárokés me toikoszok) és aszegények polarizációja, s
a helyzetet mégjobban elmérgesítet ték az ingadozó árak
és a kétkezi dolgozók osztályának munkanélkülisége.
A szegények súlyos helyzete kétségteleniil hozzájárult ah-
hoz a mindjobban elterjedő gyakorlathoz, hogy a csalá-
dok létszámát úgy korlátozták, hogy a nem kívánt gyer-
meket - különösen a lányokat - kitették; a fő következ-
mény azonban egy olyan fokú társadalmi nyugtalanság
 Gazdasági és társadalmi élet 103
lett, amilyen a 6. század óta nem lordultelő a görög viIág-
ban, Számos államban, főként Spártában, többé-kevés-
bé erőszakos kísérletek tórténtek az adósságok eltörlésé-
re, továbbá a löld, valamint más vagyontárgyak szétosz-
tására a szegények között. Részben a proletárlázadások-
tól való félelmébenszámos város megtette az első lépése-
ket a városi élet szocializálása felé, elsősorban a gabona-
ellátás terén. A gabonahiány és az ebből következő ár-
emelkedések okozta nehézségeket most már rendszere-
sen a gazdagabb polgárok köztük olykor maguk a ga-
bonabiztosok és a gabonakereskedők - bőkezúségével
oldottákmeg, akik anyagi támogatást nyújtottak az árak
alacsonyan tartásához. Egy-két helyen, például Szamo-
szon, a kormány egyenesen intézményesítettea meghatá- 1
rozott időközönkénti ingyen gabonaosztást. Az áIIam
vagyagazdagabbpolgárok által támogatottegyébszoci-
álisjuttatások körébe tartozott a gyógyítás és az iskoláz-
tatás; a hellénisztikus korban sok városban működtek in-
gyenes orvosok és tanítók.
A hellénisztikus királyságokban, de legalábbis az
egyiptomibanés a kisázsiaiakban, a görögvilág társadal- i
mi életénekúj tényezője jelent meg a görögök és a helyi
lakosság szembenállásával. Ahogy telt az idő, az eredeti ,*
különbség némileg elhomályosult a vegyes házasságok ,F
jóvoltából, valamint annak következtében, hogy a helyi
vezető rétegekből sokan átvették a görög műveltséget, de
azért megmaradt a társadalmi és kulturális külónbség a
többé-kevésbé kiváltságos, életmódjában alapvetően gö-
rög uralkodó kisebbség és a parasztok, munkások, kéz-
művesek tömegei között, akik nyelvükben, vallásukban,
szemléletükben bennszülöttek voltak. Ennek az utóbbi
osztáIynak (a laoinak) a szabadságát alaposan megnyir-
bálták. A parasztokra pénzben vagy természetben fize-
tendő adót vetettek ki, és kényszermunkára kötelezték
őket; a kézműveseket legalábbis Egyiptomban - bék-
lyóba verték az életüket át- meg átszövő adók és előírá-
sok. A késő hellénisztikus korban, a politikai és gazdasá-
gi nehézségeknyomán társadalmi nyugtalanság alakult
ki. A SzeleukoszokSziriájában ez a falu és a város, vagyis
aközségekbenélő /aoi és a városok hellénizált polgársága
közötti ellentét lormáját öltötte lel. Egyiptomban a nyug-
talanság általánosabban elterjedt a dolgozó osztályok
körében, és nemcsak szervezett lelkelésekre vezetett, ha-
nem,,sztrájkokra" is, amelyek során aparasztok és mun-
kások elhagyták munkahelyüket, és valamely templom-
ban kerestek menedéket, hiába remélve körülményeik-
nek akár csak csekélykejavítását is. A pergamoni biroda-
lomban azutolsó király halála után veszélyes lázadás tört
ki, amelyben a falusijobbágyok sorsközösséget vállaltak
az elégedetlen rabszolgákkal.
Természetesen magán a ,,górög" rétegen belül is volt
társadalmi megoszlás. A többség kózönséges katonák és
polgárok ezreiből állt, akiket az új gyarmatokra és váro-
l38 / EjrénéésPlutosz, azathéni Képhiszodotosz művc (i. e.375
sokba telepítettek át, illetve akik a maguk szakállára köl- 370 k,). Rómaimásolat; a szobora4. századnak aztaszobrászati
töztek oda, jobb megélhetéstkeresve. Fölöttük voltak a iIányzatát illusztrálja, ameiy megszemélyesített isteneket
királyi tisztviselők, különösen nagy számban és megkü- ábrázol. Magas§ága 1,99 méter. (München, Glyptothek)
l04 | Gazdasági és tórsadalmi élet
lönböZtetett helyzetben Egyiptomban, ahol a tisztviselői
kar mentességet élvezell a bevádolás és a letartóztatás
alól. Legfölül az udvari arisztokrácia állt, a király szemé-
lyes kegyeltjei, akik rangsor szerint a,,vérrokonok",,,ba-
rátok".,,testőrök" stb. közévoltak besorolva. Sokan kö-
zülük nagyhatalomra tettek §zert, nem is említve gazdag-
ságukat: Apollóniosz, II. Ptolemaiosz minisztere, vala-
mint Hermeiasz, III. Antiokhosz minisztere a mai millio-
mosok ókori megfelelői voltak.
Végül szólni kell azokról is, akik sem ,,görögök" nem
voltak, sem ,,bennszülöttek". Ezekből a népcsoportok-
ból a legismertebb ekaz alexandriai zsidók, akiknek saját
testi|et ( politeuma ) alakitásátengedélyezték, és talán sa-
ját senatusuk és i gazságszo|gáltatásuk is volt. Az idege-
neknek arra a törekvésére, hogy ilyen csoportokat alakít-
sanak a városközpontokban, nemcsak a nagy királysá-
gokban vannak példák, ahol a helyi elemek is szerveződ-
hettek politeumákba, hanem a szabad görög városokban
is, ahol a hellénisztikus korban hirtelen kialakult vallásos
és társadalmi egyesületek tömege idegenek jó néhány
szervezetét is magába foglalta.
A VALLÁS / A görögök vallási életének talán leginkább
zavarba ejtő aspektusa az általuk tisztelt istenek sokasá-
ga. Minden istennek megvolt amaga egyvagy több szere-
pe, a hivőnek mindegyiküket meg kellett engesztelnie bi-
zonyos alkalmakkor, és gyakran meghatározott helyen
és meghatározott módon. Hagyományosan a legfonto-
sabb a tizenkét olümposzi isten volt: Zeusz, azistenek ki-
rályaés az óg ura; Poszeidón, a tenger istene; Héra, a nők
istene és Zeusz hitvese; Athéna, az istennők közül a leg-
harciasabb, mindazonáltal a mesterségek és a bölcsesség
úmője is; Aphrodité, a szerelem, a szépségés a szerelmi
kapcsolatok istennője; Démétér,a föld és a dús termés is-
tennője; Artemisz, azerdőkés avadászat istennője; Apol-
lól, az ijászat, a zene, a gyógyítás és ajóslás istene; Her-
mész, a kereskedók és az utasok védelmezóje, a termé-
kenység istene, az istenek hírnöke és a holtak lelkénekki
sérője; Hesztia, a lűzhely istennője (akit a Parthenón-
frízen Dionüszosszal, a bornak és a természet eíőinek is-
tenével helyettesítettek); ArésZ, a háború istene, és Hé-
phaisztosz, a kovácsok és mesteremberek istene. Ezek az
istenek álltak az egyes városokban az állami ésvallási élet
középpontjában, s egy helyütt az egyik, másutt a másik
kapott nagyobb nyomatékot; így volt Athéna Athén vé-
dőistensége, Artemisz Epheszoszé stb. Ugyanakkor
számtalankisebb istensóg is létezett: hérószok olyanha-
landók, illetve mitikus halandók, akiket hőstetteik az iS-
tenek sorába emeltek, mint Héraklészt vagy (Athénban)
Thészeuszt-; vagy a táj védőszellemei-mintPánés anim-
fák (a forrásnimfáknak és folyóisteneknek különösjelen-
tősége volt a parasztok és pásztorok számára egy olyan
országban, ahol sose lehetett számítani az esőre) -; vagy
elvont eszmék megszemélyesítései- mint Erósz (a szerel-
mi vágyé), Plutosz (a gazdagságé) és Nemeszisz (a bosszú-
állásé). A gyermekszülés Eileithüia hatáskörébe tarto-
zott,a művészet a Múzsákéba stb. Ezt ahatalmas panthe-
ont bonyolult családi kapcsolatok szövedéke fúzte egybe.
és alakjai köré színes, gyakran egymásnak ellentmondó
történetek fantasztikus szövevénye fonódott, amely ké-
sőbb oly kimeríthetetlen forrásává vált az elr őpai képz&
művészetnek és irodalomnak.
A görög istenek alapvető jellemvonása az, hogy emberi
alakban és emberi gondolkodásúnak képzeltékel őket_
Így aztátltlgyanazoknak a dolgoknak örültek, amiknek
az emberek: ételnek, italnak, virágoknak és növények-
nek, műtárgyaknak, zenének, táncnak, sportversenyek-
nek. A görög istentisztelet lényege az ilyen örömök fel-
ajánlása az istenségnek. Oltárára gyümölccsel, gaboná-
val, zöldséggel és süteménnyel megrakott tálakat helyez-
tek; tejből, borból vagy mézből álló italáldozatot locs-
csantottak, és virágfiizérekkel díszítették.Szobrokat, vá-
zákat és más díszes, tárgyakat állítottak fel az istenség
szent körzetében. Uj oltárokat szenteltek neki. Zene.
tánc, atlétikai játékok, lovas- és kocsiversenyek_álltak a
tiszteletére rendezett ünnepek középponjában. Epülete-
ket emeltek neki. Valójában maga a templom is áldozati
ajándék volt, minthogy egyedül és kizárólag az istenség
háza volt: valamennyi istentiszteleti cselekményt az ol-
tárnál végezíek, amely a templomon kívül állt.
A legfontosabb ajándék a véres áldozat volt, amely egy
állat (juh, ökör, disznó, kecske, szarvas) feláldozásában
állt. Az á|dozat fajtája, neme, szine attól függően válto-
zott, hogy melyik istent tisztelték meg vele. Poszeidón és
Athéna az ökröt kedvelte, Artemisz és Aphrodité a kecs-
két szerette; a férfi isteneknek általábanhím állatotáldoz-
tak, az istennőknek nőstényt; az olümposziakat fehér ál-
lattal tisztelték meg, a föld- és alvilági istenek viszont a fe-
kete vagy a sötét s zinű á|latot szerelték inkább. Az áldo-
zatotí||ő szertartással mutatták be. A z o|tártvirágfizér,
r e| diszitették, az áldozatvivők fehér ruhát viseltek, hom-
lokukon koszorút, magát az áldozatot is felkoszorúzták
és gyapjúszalagokkal ékesítették.Először megtisztítot-
ták az oltárt és a pap kezét egy megszentelt tálból öntött
vizze|, meggyíljíoítáka lizet az olíáron, szertartásosan
megszórták árpáv a|, aztánbaltával fejbe vágták az ál|a-
tot, végű pedig elvágták a torkát, úgy, hogy a vére be-
fröcskölje az oltárt. A belsőségeketés a zsírral borított ré
szeket elégették az oltár lizén, az állat többi részétpedig
közös szent lakomán elfogyasztották az áldozók. Csak az
alvilági isteneknek szentelt áldozati állatot adták teljes
egészébenaz istennek.
Ezekel az áldozatokat persze nem pusztán önzetlen
céllal mutatták be. Jóllehet az istenek cselekvési szabad-
ságát hatalmas erők, a Szükségszerúségés aVégzetisten-
női korlátozták. akaratuk - így tartották - mégiscsak be-
folyást gyakorolt az emberi élet eseményeire. Igy a hivő
egyik fő célja az istenek jóindulatának elnyerése volt:
vagy - negatív értelemben - kegyeik megtartása a rend-
szeresen felajánlott ajándék és áldozat segítségével,vagy
- pozitív értelemben - meggyőzésük abból a célból, hogy
valamely különleges kéréstteljesítsenek. Az utóbbinak
 Gazdasúgi és társadalmi élet : 105

l ]9 r At tikai vörósalakos tlrbla. amelyet egy Ninnlorr

ne!,ű nó ajiinlo!l le] az elcusziszi islenséceknek. Két
mcnct l7 cg),jkct P.ís7cphoné. ll nr/lsikLl1 I1kkhos7
nlisztikus islenség Veleli hrLld t)cnrólcí 1'clc. aki
jobbra fönt üi. A lejjebb iilő figura taián maga
'.Jinnion, (Athón. Ncnr7cti \4 ú7cum )

'?r )

b
=-T.ffi

1, ,.'
.,l_|

N,
i
l-,

,ll,l|
'frt
a:l.
106 | Gazdasági és társadalmi élet

azimádságvolt az eszköze. A hajós Poszeidónhoz imád-

kozott sértetlen utazásért, a földmúves Démétérhezjó
termésért, akereskedő Hermészhezsikeresüzletkötésért.
Azimához áldozatjárult, vagy gyakrabban a,,szállítás-
korfizetve" elv alapján -egyszerűen csak az áldozó ígére-
te arra az esetre, ha a kérésteljesül. Istenségnek szentelt
szobrok és oltárok sok fennmaradt példája mutatja az
ilyen fogadalmak teljesítését.
A hivő másik lő célja az volt, hogy megtudja, mit ter-
veznek az istenek ajövőre. Ajóslásnak számosmódjátis-
merték: például a különbözó előjelek (torzszülöttek,
napfogyatkozás, villámcsapás, álmok vagy akár egy
tüsszentés) értelmezését,a madarak röptének megfigye-
lésétvagy a frissen 1eVágott állatmájának tanulmányozá-
sát. A jóslás fő központjai a nagy jósszentélyek voltak,
ahovámagánemberekésállamokislordultak,hogymeg-
tudják, mit tartogatnak az istenek terveikkel kapcsolat-
ban. Dódónában, Zeusz épeiroszi szentélyében a jóspa-
pok a tölgyfalevelek susogásából mondták meg ajövőt.
Apollónszentélyeibenpedigajóslatkérőkkinyilatkozta-
tásszerű válaszokat kaptak a papnőtő1, akinek közvetle-
nül azisten adta a sugallatokat. A leghíresebbjósda Del-
phoiban volt, ahol egy Püthiának nevezett öregasszony
egyjós-tripuszon ülve, önkívületi állapotban érthetetlen
szavakat mormolt, amelyeket a külső helyiségből figyeló
papok hexameteres formában leirt válasszá fogalmaz-
tak. Ezek a papok mesterei voltak a kétértelműválasz-
adás művészetének, a nyilvánvaló tévedésekeltusolásá-
nak. 415-ben, mistán azt tanácsolták az athéniaknak,
hogy küldjenek hadsereget Szicíliába, a dódónai papok
úgy próbálták kimagyarázni a vállalkozás végzetes kö-
vetkezményeit, hogy kijelentették: az a ,,Szicília", amely-
re Zeusz gondolt, az Athén közelében lóvő azonos nevű
kis domb.
A görög istenek eszerint önzők és kapzsik voltak
azonnal haragra gerjedtek, ha megtagadták tőlük, ami
nekikjárt, Az államvezetésnek meg kellett tartania a kö-
zösségi szertartásokat, hogy biztositsa az állam közös üd-
vét, acsaládatyáknakápolniukkellettaházikultuszokat,
hogy megóvják a család érdekeit. Mindebben kevés vi-
gasz vagy elégtétel volt az egyes ember számára- Bár az
ima segítségéveltámogatást nyerhetett vállalkozásaihoz,
fogalma sem volt róla, hogy az isten érdeklődik-e iránta,
még kevésbé,hogy szereti-e. Hasonlóképpen az istenek
az erkölcsi magatartásnak semmiféle mércéjétnem álli
tották fel tisztelőik előtt, az egyetlen dolog, amit megkö-
veteltek. a szükséges szertartások elvégzésevolt. Es ami a
legrosszabb, a síron túli boldogságra is vajmi kevós re-
ményt nyújtottak. Követőik legfeljebb csak végtelenidő-
zést várhattak a zord Alvilágban, és bár a megholtak
anyagi szükségleteitkielégítették velüktemetettruháik és
használati tárgyaik, továbbá a sírjuknál bemutatott és
táplálásukra szolgáló étel- és italáldozatok, a túlvilági 1el-
kijólétnek semmiféle biztosítékanem volt.
Ezen aponton voltelőnyben a számos,,misztériumval-
lás". Ezek örök üdvösséget ígértekkövetőiknek, ha alá-
l40 / Nagy Sándort istenként ábrázoló érme. Fején Zeusz
Ammónnak, állitólagos aty.jának szarva látható, Az érmét
Lúszimakhosz. aki i. e.306 és 28l között volt Thrákia kjrálya.
vorette, (British Museum)
vetik magukat a beavatásnak, és elv égzik azelőirt szertar-
tásokat. Ahogy nevük is utal rá, a misztériumok gyakran
titokzatossággaljártak, samisztérium-kultuszokatálta-
lában magánemberek ápolták, és nem állami szervek.
Egyiküket azonban, az Athén melletti Eleusziszban léte-
sült kultuszt az aíhéniállam hivatalosan elismerte, és a
górög világ valamennyi részéről özönlöttek ünnepeire a
kultusz tisztelői. A Démétérés leánya, Perszephoné-egy
személyben a halál szolgálatában álló erők és a gabona
istennői - tiszteletére alapított eleusziszi misztériumok a
hagyományos termékenységkultuszt egyesítettékazzal
az elképzeléssel, hogy a beavatás menlevél a halál utáni
boldogabb élethez. A szertartások, amelyek előtt szent
fegyverszünetet hirdettek, hogy a többi államból megfi_
gyelők mehessenek Eleusziszba, minden szeptemberben
nyolc vagy kilenc napig tartottak. Az első napokat az
Athénban végzett előkészületek foglalták el: felhívást in-
téztek az egybegyúlt részvevőkhöz, tisztítószertartást
rendeztek, melynek során mindenki lement a partra és
megfürdött a tengerben, s egy malacot cipelt magával.
amelyet fe1 kellett áldoznia Démétérnek;majd pedig az
arkhón baszileusz, a hagyományos athéni vallási vezető
mutatta be a nagy áldozatot. Az ötödik napon mindenki
papok és papnők, állami tisztviselők, idegen hívek és
maguk amüsztészek (beavatottak)-pompásfelvonulás-
ban végigment az Athénból Eleusziszba vezető huszon-
két és fél kilométeres úton, védőkíséretüla szent kultusz-
tárgyakhoz, amelyeket tlsztékben, hengeres kosarakban
vittek. Végül elérkezett az ünnep titkos része, maga a be-
avatás, amelyet éjszaka tartottak fáklyavilágnál a miszté-

riumok csarnokában. Bár a titokzatosság fátyla máig
sem lebbent fel teljesen a szertartásról, egy-két részletét
ismerjük. A 1egfontosabb részt a szent tárgyak felmutatá-
sa jelentette, ezek talán termékenység-szimbólumok vol-
tak nemi szervek formájában. Alighanem egy liturgikus
drámát is előadtak: Perszephoné mitoszát, akit elraga-
dott Hadész, az Alvilág istene. Az események csúcspont-
ján a beavatottaknak halálos csendben felmutattak egy
levágott gabonakalászt. A későbbi írók leírásai alapján
ítélvea beavatás bizonyára felemelő élményvolt; egy pil-
lanatra megsejtette a beavatottal azt az igazí örömőí,
amely a halál után vár rá.
Agörögvallás klasszikus és hellénisztikus kori történe-
tenövekvő kiábrándulást mutat a hagyományos istenek-
ből. A görögök többsége köztük a tehetősebb osztá-
lyokból valók is - hű maradt az ősi kultuszokhoz, akár
őszinte meggyőződésből, akár csak forma szerint. De
mind több ember - különösen a gondolkodó emberek -
hajlottrá, hogy másholkeressen 1elki vagy szellemi kielé-
gülést: a filozófiában vagy a személyesebb vallásokban,
amiIyenek a misztériumok voltak,
Megfigyelhetjük ezt az í. e. 54. századi Athénban.
A perzsa háborúkat követő években néhány filozófus a
racionalizmus különböző formáit kezdte hirdetni, ame-
lyek kérdésessétették a bevett hiedelmeket; ezzel akkora
hírnévre tettek szert, hogy felkeltették vele a közösség el-
lenséges érzelmeit: így vádolták be istentelenség címén
Gazdasági és társadalmi élet 10'|
Anaxagoraszt, Szókratészt és másokat. A 420-as évek-
ben, az Athén lakosságát megtizedelő nagyjárvány után
egy csoport, amelynek Szophoklész, a drámaíró is tagja
volt, bevezette a gyógyító isten, Aszklépiosz kultuszát. Ez
az istenség, akinek fő szentélye Epidauroszban volt, cso-
dás gyógyulásban részesitette a betegeket, mialatt egy
oszlopcsarnokban aludtak; álmukban megjelent az isten,
és vagy azonnalmeggyógyította őket, vagy orvosságot írt
elő nekik, amelyet felébredésük után használhattak. So-
kan hálából feliratos táblát vagy fogadalmi szobrocskát
állítottak, amely a gyógyítás folyamatát örökítette meg,
vagy a kezelt testrészt ábrázolta. Aszklépiosz kultuszá-
nak tekintélyes vonzereje volt, mert méltányolta az egyé-
nek szükségleteit, és szoros személyes kapcsolatot terem-
tett köztük és az istenség közt. Epidauroszból nemcsak
Athénba, hanem számos más városba is átterjedt az 5.
század utolsó évtizedeiben.
Ugyanebben az időben Athénba idegen istenek kezd-
tek beáramolni, sokukat orgiasztikus szertartásokkal
tisztelték.Ilyen volt Bendisz és Kotüttó thrák iStennő, va-
lamint Kúbeléés Attisz anatóliai istenség. Ezeknek az
141 l Szümpaszíon-jelenet. Azivók keleveteken dőlnek hátra, mint
valamennyi lakomán ésivótoron, ajobb oldali figura éppen arra
készül, hogy kiloccsantsa borának maradékát
a kot tabosz-játékban. zenérőI egy lLrvoláslány gondoskodik. Az
i. e,490és470 közötti időszakban készült attikai vörösalakos
csésze, (Cambridge, corpus Christi College)
I08 Gazdasági és társadalmi élet

újonnan jött, feltel,\ető|eg me toikos zok és rabszolgák be-

hozta isteneknek a vallása némely vonásaiban megegye-
zeíí.az elelsziszíkultusszal, például a beavatás szertartá-
saiban, valamint a halhatatlanság-hitben. Legalábbis
Bendiszt hivatalosan is elismerték, s ünnepét Peiraieusz-
ban ülték meg,
Azúj kultuszok mellett egyes régebben alapított vallá-
sok, mint például Dionüszosznak orgiasztikus aspektu-
sábanvaló tisztelete, egyre több követőre találhatott az 5.
századvégénésa4. században. Dionüszosz tisztelői, akik
thiaszosz nevű csoportokba tömörültek, a szertartás so-
r án az ó mo p hag iát gyakorolták: darabokra téptek egy ál-
latot, és nyersen megették a hísát - ezzel kommunióra
lépve az állatban megtestesült istenséggel. Közeli rokon-
ságban álltak a Dionüszosz-misztériumokkal az orphi-
kus tanítások. Azorphikus mozgalom, amelynek istensé-
ge ugyancsak Díonüszosz volt, bonyolult teológiát hirde-
tett, amely magába foglalta az eredendő bűn, a lélekván-
dorlás és a megváltás tanát; az ember ajó és a gonosz ke-
verékébőlteremtetett,ésküzdeniekellabeavatás,atiszta
élet és az aszkézis eszközével, hogy kikerüljön a születé-
sek körlorgásából az örök üdvösség birodalmába; a be-
avatatlanok és az erkölcstelen életűek az Alvilágba száll-
nak le, amelyet pokolfélénekértelmeztek. Ezek az esz-
mék felhígítottváltozatban már a klasszikus korban nép-
szerűségetélveztek, de tiszta formájukban alighanem túl-
ságosan szigorúak voltak a tömeg számára, és csak az 142 / Epikus költeményt, talán Homérosz-m ű,let előad,ó rhapszódosz
emelkedett szellemű keveseknek feleltek meg, s nagyobb egy zenei velsenyen. Részlet a Kleophradész-f§§tő attikai
jelentőségrea hellénisztikus és római korban tettek szert. vőrősalakos amphorájáról, amely i, e. 49M80 körüli
időszakban készült, (British Museum)
A hellénisztikus korban a legkülönfélébb új fogalmak
és új vallások léptek be a görögök gondolatvilágába. Az
olümposzi pantheon eljutottkeletre, az új görögvárosok- a görög államokat, hogy részesítsékőt ,,isteni tisztelet-
ba és gyarmatokra, ahol fanatikusan megtartották az illő ben". Nagy Sándor utódainak idején a városoknak nem
szertartásokat, és azok ahelyiek, akik a hódítók életmód- volt szüksége rendeletre, hanem hanyatt-homlok törve
ját majmolták, kétségtelenül átvették vallásukat is. De a magukat állami kultuszt létesítettek bármely királynak.
régi görög istenek alkalmatlanok voltak a szélesebb körű aki oltalmába vette őket vagy kegyesnek mutatkozott
térítőmunkára, különösen, ha erőteljesebb helyi kultu- hozzájlk. Mindeznagyrészt kétségkívú1képmutató vagy
szokkal találták magukat szemben; és a görögök közül is konvencionális tiszteletadás volt, de sok őszinte hála és
sokan úgytalálták, hogy a helyi istenekerős csábításának tisztelet is övezte az uralkodókat, és a hérószkultusz ha-
nem tudnak ellenállni. gyománya az istenítéstezen érzésektermészetes kifejezés-
A vallási tabló két új eleme, eredetét tekintve, görög módjává tette. A nem hivatalossal szemben hivatalos
volt. Az egyik Tükhé (a Szerencse) ktllílsza volí, azé az uralkodókultuszvirágzott Egyiptomban, amelynek népe
erőé, amely az emberi lét forgandóságát szabta meg, de régtől fogva úgy tekintett egyeduralkodójára, mint a nap-
ember nem irányíthatta és fel sem foghatta. Ez a vallás, isten földi megtestesülésére. A mintaképet I. Ptolemaiosz
vagy inkább anti-vallás, valahogy megfelelí a 4. század adta meg Nagy Sándor kultuszának megalapításával:
végi-3. századi görögök talajvesztettség-érzésének, és aztán II. Ptolemaiosz istenné avatta apját; és a végső 1é-
széltébenelterjedt a hellénisztikus világban. Városoknak pést is ő tette meg azzal, hogy istenné avatta önmagát és
és magánembereknek egyaránt megvolt a maguk szemé- feleség-nóvérét, II. Arszinoét. Ettől kezdve nemcsak a
lyes Tükhéje; a közösség Tükhéjét gyakran ábrázolták halott, hanem azuralmonlévő királyok is automatikusan
pénzérmén,és a város egyfajta védőistennőjévé vált. istenné lettek - ezt az. eljárást hamarosan u[ánoznj kezd-
A másik görö g elem az uralkodó istenként való tisztele- ték a szeleukidák is Azsiában.
te v o7t. Ez az eszme- amely abból a gyakorlatból fejlődött A helyi vallásokkal szemben a Ptolemaioszok és a Sze-
ki, hogy a nagyemberek tiszteletére haláluk után hérósz- leukidák is egyaránt türelemmel viseltettek. Ennek ered-
kultuszt alapítottak az első nagy kiteljesedését Nagy ményeként olyan istenségek, mint a sziriai Hadad és
sándornak köszönhette, aki Héraklész és Akhilleusz le- Atargatisz vagy az anatóliai Mén Aszkainosz nagy tiszte_
származottjának vallotta magát, és 324-ben felszólitotta letben részesültek, és idővel hívekre leltek a görög szár-

mazású lakosság körében is. Tiszteletük a régi Görögor-
szág és az Egeikum városaira is átterjedt, ahol a kisázsiai
és egyiptomi betelepülők vallási testületeket alkottak, és
nyilván görögók is csatlakoztak hozzájuk. A legnagyobb
hatású keleti kultusz Szarapisz és Iszisz egyiptomi isten-
ségeké lett. Szarapisz keveréklény volt, I. Ptolemaiosz te-
remtménye, aki görög elemeket oltott Oszirisz egyiptomi
Alvilág-isten alakjába. Nagynépszerúségetélvezettmint
a gyógyítás istene és a hajósok védelmezőle, és a2. szá-
zadra olyantávoli helyekreiS eljutott a tisztelete, mint In-
dia, Szicília és a Boszporosz. Hitvese, Iszisz, a mindenha-
tó istennő, aki új, üdvöZült életet kínált beavatottjainak,
ha keresztülmentek egy olyan szertartáson, amelyben e1-
játszották ahaláltis, még népszerűbb volt, és a Földközi
tenger környékének egyik főistenévé lett.
Az Iszisz-kultusz elterjedése, valamint más misztéri-
umvallások térhódítása - köztük a Szamothraké szigeti
Nagy Isteneké - további bizonyítékai annak, hogy az
olümposzi kultuszokmár nem voltak képesek kielégíteni
az egyének igényeit. A kielégületlenség érzésea mágiának
és az asztrolőgíának is utat nyitott, e két régi közel-keleti
gyakorlatnak, amelyek ajelek szerintviharos sebességgel
elterjedtek a hellénisztikus világban a2. században.
De a hellónisztikus kori vallások történetének talán
1egfeltűnőbb vonása az egyistenhit lelé való törekvés volt.
Ez ajelenség, amelyfőként aNagy Sándor hódításait kö-
vető faj ta- és kultúrakeveredésnekvolt a következménye,
különböző módokon nyilvánult meg. Megjelent a sztoi-
kus filozófiában, ame|y az emberek testvériségénekés a
világegyetemet irányitó legfőbb hatalomnak az eszméjét
hirdette, s így egyenértékűvolt egy vallással bár inkább
az értelmiségiekre hatott, semmint a társadalom széles ré-
tegeire. Sokkal jellemzőbb megjelenési formája volt a
szinkretizmus, a különböző istenek egységbe olvadása.
Zelsztpélááll azonosították Hadaddal és más keleti iste-
nekkel; Dionúszoszt Szarapisszal és a phrüg Szabaziosz-
szal. Szaraphiszt olykor nemcsak Zeusszal és Dionü-
szosszal tekintették azonosnak, hanem Hadésszal, Asz-
klépiosszal, Héliosz napistennel és másokkal is. Iszisz
fantasztikus falánksággal nyelte le a többi istennőt.
Mindez talán kikerúlhetetlen következménye volt a faj-
ták éskultúrák Nagy Sándor hódításait követő keveredé-
sének. Amint a hellénisztikus világ lakói hozzászoktak a
sok nemzetiségű államok gondolatához, sok nemzetisé-
gű vallások fogalomkörében kezdtek gondolkodni. Vé-
gül is miért ne lehetett volna valamennyi helyi isten akár
görög, akár nem görög - pusztán egyetlen istenség meg-
annyi megjelenési formája?
MULATSÁGOK / Egy görög ezerféleképpenelmulat-
hatott a szabad idejében. Látogathatta a nyilvános für-
dőket, tornászhatolí a gümnaszíonban, lődöröghetett a
szloákban, beülhetett a borbélyhoz -valamennyi kedvelt
helye volt a magasröptű vagy másfajta csevegésnek. Bá-
mulhatta zenészek, szemfényvesztők, akrobaták meg ef-
lélékelőadásait az utcákon vagy az agorán. Játszhatott
Gazdasági és társadalmi élet 109
táblaiátékokat, például dámát kockával vagy játsző-
csontocskákka1, vagy ha fiatal és tetterős volt,labdázha-
tott és karikázhatott.
Kedveltesti szórakozás volt a társas vacsora, elmarad-
hatatlan lolytatás ával, a szümposzionnal (közös ivással); a
férfiak ilyenkor kereveteken elheverve kortyolgatták bo-
rukat az élvezetes beszélgetés, társasjátékok és músor
mellé - az utóbbiról gyakran táncosnők és női zenészek
gondoskodtak, akik kacérkodásra épp annyira hajlot
tak, mint luvolajátékra. Sok vázaképen látható az ilyen
dáridók utóhatása. Az est folyamán játszottjátékok kö-
zü1 a legnépszerűbb a kottabosz volt: a vendégek boruk
üledékétegyezményes célpontra loccsantották; ez lehe-
tett úres tálka vagy úszó tányérok sora, amelyeket el kel-
lett süllyeszteni, vagy mérlegtányér, amelynek egy kis fi-
gura fejére kellett esnie.
A legfontosabbak azonban a nyilvános mulatságok
voltak költemények felolvasása, ének- és táncmúsorok,
drámaelőadásokés sportversenyek, amelyek a vallási ün-
nepekhez kapcsolódtak, és bár soha nem szakadtak ki
vallási összefüggéseikből, később már önmagukért is be-
csülték őket, és olyan tömegeket vonzottak, amelyeknek
egyetlen célja a szórakozás volt.
Minden állam naptára televolt ünnepekkel; a kisebbek
egy-egy községre korlátozódtak, a nagyobbakban az
egész polisz osztozott. Athénban különósen sok volt be-
lőlük;maga Periklész is megemlékezett a város versenyei-
nekésvallási áldo zaíainaknagy számáról és szabályos is-
métlődéséről.A legtöbb ilyen ünnep csak helyi jellegű
143 / Vörösalakosvázal€stmény,amelyegylönnmaladtgörög
tragédiának, Aiszkhúlosz i. e. 458-ban bemuta,tott
A l daz an ivők-jének jelenetét, oresZtész és Elektra
egy
taláikozását ábrázolja atyjuk, Agamemnón sídánál, A dél-itáliai
yáza azi- e.4. század kózepén készült. (Párizs, Louvre)
lI0 | Gazdasági és társadalmi élet
I44 l A, sztadioníajtk^puja Iszthmiában. Az iíditó a baloldalt lent
látható gödöIben állt, és a vájatok hosszában a futónként
egy-egy fakapuhoz vezető köteleket kezelte. A versenyzők álló és
nem guggoló helyzetből indultak.
volt, igy a Dionüszosz tiszteletére rendezett két ünnepség,
az Anthesztéria, amelynek fő eseménye az ivóverseny és
egy karneváli felvonulás volt, valamint a Lénaia, amely-
nek mulatságai nyújtották azegyik alkalmatúj színdara-
bok bemutatására. Ahogy azonbarl az 5- században
Athén politikai és kereskedelmi befolyása kiterjedt, két
állami ünnep, a Panathénaia és a Nagy Dionüszia széIe-
sebb körűhírnévre tett szert, ésidegenlátogatók tömegeit
csábította a városba.
A H ekatombaión Qúlius-augusztus) hónapban tartott
Panathénaiát, amely Athén védőistennője, Athéna hiva-
talos ünnepe volt, minden évben megülték, de négyéven-
ként különleges pompával: hatalmas menetben vitték át a
városon, fel az Akropoliszra, az istennő kultusz-szobrá-
nakúj ruháját. Az ünnepség elmaradhatatlan része volta
felvonulás előestéjén tartott fáklyás futóverseny, vala-
mint az olümpiai mintár a szerv ezeít atlétikai viadalok, az
evezősverseny és a Periklész Odeionjában rendezett zenei
versenyek. Ezutóbbiakon lant- és fuvalajátókosok léptek
fel, szólóénekesek énekeltek lant- vagy fuvolakísérettel,
továbbá részleteket adtak elő Homérosz eposzaiból.
A győztes atlétákat erre az alkalomrakészíteltvázákkal
(az ún. Panathéna ia-amphorákkal) jutalmazták, amelye-
ket Athéna szent olajfaligetéből sajtolt olajjal töltöttek
tele, a győzles zenészek díj a pedig pénz volt.
A márciusban rendezett Nagy Dionüsziavolt a tényle-
'ges drámaverseny; Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripi-
dész és Arisztophanész leghíresebb darabjai közül nem
egyet itt mutattak be. Az előadásokat az Akropolisz déli
lejtőjén épült Dionüszosz-színházban rendezték meg,
ahol az ünneplő tömeg számára kiállított műsor öt teljes
napon át tartó zenei és drámaelőadásokból állt. Az elsó
napon volt a dithürambosz (Dionüszosz tiszteletóre éne-
kelt kardal)-verseny, amelyet tiz ötventagú kar adott elő,
a tiz attikai phülé lgyanis egy-egy férfi- vagy fiúkart álli
tott ki. A ,,karvezető" gazdag po|gároknak (khorégo-
szoknak), akiket p hüléjik nevezett ki, kellett viselniük a
karkiállításánakköltségeit, s aző feladatuk voltmegszer-
vezéséről és felléptetéséről gondoskodni; győzelem ese-
tén ók s az általuk Vezetett kar bronztripuszt nyertek,
amelyet általában Dionüszosznak áldoztak, s egy mara-
dandó győzelmi emlékműbe építettekbe. Az egyik utca a
színház mellett annyira tele volt emlékművekkel, hogy a
Tripuszok utcájának nevezték el. Az előadott énekeket
külön az ünnepi alkalomra szerezték, és az írókat külön
díjjal jutalmazták: a győztest egy bikával, a másodikat
egy amphoraborral, a harmadikat egy kecskével.
Azünnep többi részéta drámának szentelték. A komé-
diaversenyt, amelyen öt szerző egy-egy darabját adták
elő, egy nap alatt bonyolították le, a tragédiaverseny
azonban három napon át taított, amelyből egy-egy teljes
nap jutott egy-egy szerzőre; s három tragédiát és egy vi
dám szatírajátékot kellett bemutatnia. A komédiában
csakúgy, mint a tragédiában, a párbeszédes részek vers-
ben voltak írva és szabályos időközönként kardalok sza-
kították meg őket; a hatás valójában közelebb állhatott
az operáéhoz, mlnt a modern drámáéhoz. A karénekesei
a komédiában elképesztően valószerűtlen jelmezben,
madárnak, felhőnek, békának öltöztetve jelentek meg;
kellékeikről ós betanításukról szintéla gazdag khorégo
szok gondoskodtak, akik közül sorshúzással jelöltek ki
egyet-egyet a drámaírók mellé. A kar mellett rendesen há-
rom férfiszínészlépett fel. Ezek groteszk álarcot viseltek:
vidám arckifejezésút a komédiában és szomorút a tragé
diában; adarabbannem csak egy figurát alakítottak, és a
férfi és női szerepeket egyaránt őkjátszották. Rajtuk kí
vül még egy-két, többnyire néma szereplő is felléphetett.
A tragédiaszínészek öltözéke nem volt különösebben fel-
tűnő, a komédiaszínészekviszont elöl-hátul kipárnázták
magukat, és -legalábbis azi. e. 5. században- óriási phal-
losztviseltek. Ha meggondoljuk, hogy a komédia szerep-
lői között nemcsak képzeletbeli személyek, hanem iste-
nek, mitikushősök éseleven athéni kiválóságok is megje-
lentek, könnyen elképzélhetjük, milyen lenyűgóző lehe-
tett a hatás.
Adíszletek és kellékek egyszerűek voltak. A klasszikus
korban a kar és a színészek felváltva játszottak a kerek
tánctéren (orkhésztra) , amely afélkőr alakban emelkedő
üéssorok gyújtópontjában volt.,A jelek szerint nem is-
merték a függönyt, a háttérdíszlet pedig, amely festett fa-
lemezekből állt, azegész darabon átnem változott. Elein-
te csak ideiglenes tákolmányokat húztakfel az or k hés zt r
mögött, később azonban, amikor állandó színpadép
ményt emeltek, a színház monumentális formát kapott.
Ennek homlokzati részéhez illesztették a díszletet, belse-
l45 / Múrón Diszko§zvetójének (i. e. 460-450 k.) római má§olata.
A diszkoszvetés az ókori öttusa számaiközött szerepelt.
Magas§ága 1,25 méter, (Róma, Mu§eo della Terme)
lI2 l Gazdasági és társadalmi élet -
jében pedig az öltözők kaptak helyet, valamint az éppen
nem'használatos díszletek és az a néhány kezdetleges
szinpadi gép, amelyet a drámaírók használtak- egy kere-
kes dobogó ( ekkúkléma) , amelyet ki lehetett gurítani, és
így megmutatni egy ház vagy templom belsejét, és egy
emelődaru, amellyel meg lehetett oldani egy istennek a le-
vegőben való megjelenésél, a deus ex machinát. Yégil a
hellénisztikus korban a színpadépület homlokzata elé
magas színpadot építettek.
A díjakcsak jelképesekvoltak. Mindegyik műfajban, a
tragédiában és a komédiábanis, bírák testülete választot-
ta ki a győztes darabot, s szerzőjét, khorégoszát és fősze-
replőit borostyánlevél-koszorúval övezte. Némi vigaszt
nyújtott a veszteseknek, hogy valamennyi előadás szer-
zője és főszereplői tiszteletdíj at kaptak.
Athén volt a dráma szülőíöldje, de azíj művészeti ág
gyorsan elterjedt, először Attika kisebb központjaiban,
ahol a#nházi előadások a Falusi Dionüszia eseményei-
hez kapcsolódtak, majd más államokban. Az i. e. 4. szá-
zad második felében szerte a görög világbanvííegzoíIak
azünnepi drámai előadások és a színházak. Amikor a gö-
rögök Nagy Sándor nyomában keletre mentek, maguk-
kal vitték ezt a múvészetet, és a szính ázakazáltahlk a|apí-
tottúj városok lényeges tartozékává váltak. Ezzel együtt
a drámaelőadás egyre inkább hivatalos foglalkozássá
lett. Jól mutatja ezt, hogy az i. e. 3. században elszaporod-
tak Dionüszosz tekhnitészeinek, vagyis színművészek-
nek és színházban dolgozó mesterembereknek a testüle-
tei; ezekjelentős méretúvénőttek és nagy befolyásra tet-
tek szert, királyok támogatták őket, és olyan kiváltságo-
kat (póldául sérthetetlenséget) kaptak, amilyeneket álta-
lában csak önálló államok nyertek el.
Athén nagyobb ünnepei az 5. század folyamán tettek
szertnemzetközi rangra, az ünnepségek némelyike azon-
ban már régebben összgörög jellegű volt. Ilyen volt az a
négy nagy ta|álkozó, amelyekre Pindarosztól győzelmi
ódákat rendeltek. közülük kettőt, a poszeidón tisztele-
tére rendezett iszthmoszi és a zeusz tiszteletére rendezett
nemeai játékokat - másodévenként tartottak meg, műso-
rukon zenei és atlétikai versenyek szerepeltek, bára hang-
súly az utóbbiakon volt, Az Apollónnak szentelt és a
delphoi jóshely közelében tartottpüthóijátékokat négy-
évenként rendezték meg, és a hangsúly - ahogy a zene iste-
néhez méltó az éneken-táncon volt. A legnagyobbak
azonban valamennyi közil a Zelsz tiszteletére tartott
olümpiai játékok voltak.
Az ókori olümpiaijátékokat- akárcsak a moderneket
négyévenkénttartották, a versenyekre összegyűltek a
világ(márminta görögvilág)legkiválóbbatlétái,sporto-
lói. Itt Szicíliából, Dél-Itáliából, a szárazföldi Görögor-
szágból, a szigetekről, Kisázsiából, a Fekete-tenger mel-
lékérőlés a görögség más perifériájáról jött versenyzők
találkozhattak, hogy összemérjék egymással képességei-
ket. Nemcsak az atléták és kísérőik, hanem a versenyek,
izgalmának és az ünnepi alkalom légkörének vonzására
ösizecsődülő ezer meg ezer látogató is kihasználta a kü-
lön erre az alkalomra meghirdetett ,,szent feg}ry,ernll3-
vást", és olümpiába ltazoít. Jöttek az írók, hogy felol
vassák legfrissebb műveiket, a filozófusok, hogy hívekc
toborozzanak, a kereskedők, hogy eladják áruiker
A versenyjátékok akkora lontosságra tettek szen, hogr
sorozatuk volt az egyetlen, valamennyi görög sámán
közös időszámítási rendszer alapja:mint ahogy mi az idór
Krisztus születésétől számítjuk, a rómaiak a város alal
tásától, a görögök ,,olümpiászokban" fejezték ki, s az el-
sőolümpiásztazi.e.776 'l7 3
kőztí évekre tették,
Egynapos bevezető formaságok után maguk aj átéko
három napig tartottak. A műsor futóversenyekre, birk&
zásra, ökölvívásra, pankralionra, öttusára, kocsi- és lo-
vasversenyekre korlátozódott. A fi úk külön versenyeaet
futásban, birkózásban, ökólvívásban és (i, e. 200 utín)
pankrationban.
Az olümpiai játékok díja olajágakból font koszoni
volt, a három másik pánhellénjáték győztesei pedig ba-
bér, fenyő- és vadzeller-koszorút viseltek. Azatléták nem
az anyagi haszonért. hanem a küdoszért, a dicsőségén
küzdöttek. Es csakugyan, egy olümpiai győzelemből el-
képesztő tekintély szárrrrazolt;' kiváltságok övezték a
győztest otthon, a saját államában, győzelmi ódákat ír-
tak hozzá, és emlékszobrot emeltek tiszteletére Olümpiá-
ban. Egyes atléták, mint Milón, abirkőző, és Ladasz, a
futó, valósággal 1egendás alakká váltak. Mindezt tekin-
tetbe véve nem meglepő, hogy az olümpiai játékok ver-
senyzői a klasszikus korban főleg gazdag arisztokrata if-
j ak voltak, akik megengedhették maguknak a különbözó
versenyjátékokra való utazgatás idejét és költségét. So-
kan a gazdagságukkal akartak kérkedni, mint Alkibia-
dész athéni politikus, aki 416-ban kilenccsapatotindított
kocsiversenyen, és megszerezte azélső, amásodikés ane-
gyedik díjat.
Az idő előrehaladtával azonban a profizmus, amely a
drámai előadásokon is megjelent, belopőzolt az atléliká-
ba is. Gyakoribbá váltak a pénzdíjak,különösen a Nagy
Sándor kora után alapított versenyeken, az amatőrök
lassanként kívül rekedtek az egész idejüket edzéssel töltó
hivatásosok magas színvonalúösszecsapásain. Ezzel
egyidejűleg megnöv€kedett a durvább és látványosabb
sportok, az ökölvívás és a birkóiás népszerűségea futó-
versenyek, a dobó- és ugrószámok rovására. Az i. e. l.
század végére egy öttusabajnok díja a negyede volt an-
nak, amit a küzdősportokban osztottak. De a korszak
második felének legfeltűnőbb tende nciála az atlét|kake-
letenvaló elterjedése volt, Ahogy a görög telepesek szerte
a görög világban színházakat emeltek, úgy építettekszta-
dionokat és gümnaszionokat is, és alapítottak atlétika
versenyjátékokat, amelyek közül nem egy (példáulaPto-
lemaieia Alexandriában) vetekedett a négy nagy pánhel-
lén versenyjátékkal. Az olümpiai győztesek jegyzéke Tá-
világít azűjhelyzetre. Az itáliai, szicíliai, athéni és spártai
nevek átadják a helyet Alexandriából és Kisázsia újon
nan hellénizált részeiből való neveknek, nem szólva Ma-
kedoniáról és Thrákiáról.
DÉLosz
Délosz, az Egei-tenger közepérr fekvő, kopár sziklák
borította szigetecske jórészt véletlen tényezőknek kö-
szőrrhettejelentőségét, Mint Apol1ón istenmitikus szülő-
helye az archaikus korban az iónok vallási központja lett,
és az isten tiszteletére rendezett Iagyogó ünnepségeknek
adott otthont. Vallási jelentősége miatt választották ki a
perzsáki. e.48G 479-es görögországi támadása után Athén
vezetésével alapitott tengefi SZöVetség székhelyéűl. A hel-
lénisztikus korban érte eljelentősége csúcsát mint nagy
kereskedelmiközpont,különöseni.e, l66után,amikora
rómaiak szabadkikötőnek nyilvánították, hogy Rho-
l 46,kép: Az Apol1ón-szentélynek, a sziget vallási
központjának alaprajza. A három templom alapjait egymás
után rakták le az i. e. 6 5, században. a körülöttük fekvó
érlületek közül nem egy adornánybóI épült.
,.*§
s,
ffi
FVl"r-
2 Az alhéniák temploma
lTI
ToRTENET
KÉPEKBEN
dosz gazdaságiéletét tönkretegyék. A 2. századközepéíől
az l. század végéigrendkívüi felkapott város volt, roha-
mosan nóvekvő kozmopolita lakossággal, Lakónegye-
dének nagy része és sok kózépűlete ebben a korban kelet-
kezett. De a konjunktúra rövid életűvolt. ARómaésMith-
ridatész pontoszi király közti háborúban kétszer (i. e.88-
ban és 69-ben) kilosztották, az itáliaikikötőkkel, példáu1
Puteolival vívott gazdasági versenyben pedig tönkre-
ment, így máról holnapra szinLe falu lett a virágzó város-
ból. Ma a sziget azév legnagyobb részébennéptelen, ám a
görög núlt iránt érdeklődők kedvelt úticélja.
147. kép: A szent tóra néző oroszlánsor egyik kőoroszlánja, Az
eledetilegvalószínűleg tizenhat oroszlánt naxoszi márványból
faragtlrk valamikor azi. e.1 . századvége felé, Egy oroszlán
a velencei Arzenál eIőL t ran lclállitr a,
 ,

l:
148, kép: Jellegzetes déloszi táj.

149. kéD: T alapzaton álló hatalmas

phallosz töredéke
a Dionüszosz-szentély egyik oldaláról,
az Apo11ón-szentély északkeleti sarka
közelében. A phallosz mint
termékenységszimbólum fontos
szefepet játszott Dionüszosznak.
a természet erőit jelképező istennek
misztikus szertartásaiban.

150. kép:A szinház közelébenlévő

lakónegyed egyik utcája. Ez a negyed
magátó1 alakultki Délosz
virágkorában, i, e. 166 után. Eltérően
a megt€rveZett váIosoktó1, amilyen
Priénévagy Alexandria volt,
ötletszerűen épült, keskeny, kanyargós
utcákkal, összezsúfolt, szabálytalan
formájú házakkal. A falak, amelyek
gyakran elég nagy magasságban
megmaradtak, a szigeten kitermelt
kőből épültek, és eredetileg vastag
gipszréteggel voltak borítva.

l51, kép: Délosz településének

alaprajza, A sziget hosszú és keskeny.
7 Az itáliaiak agoÉjg
észak-déli irányban kb. ötkilométeres,
kelet-nyugati irányban azonban seho1
sem szélesebb ezerháromszáz méternél,
A város északi csúcsának
a sziget
közelében, egy földnyeregben épült, s
kihasználva a sziget három jö kikötőJe /T\
l--íl-
közül kettőnek az előnyeit: az egyik \]L-,/
a Gurna-öbölben van (obbra fönt),
amásik pedig a főkikötó (balra
középen), mais ezekben émekpaltot B,
a látogatók, Jobbra ahlJ a száztízenkét
méter magas Künthosz hegy emelkedik,
rajta számos - nagy tiszteletben állt ,l r/*. ' f,
szentély,
116 Délosz

l54. kép:Egy víztároló boltívei a színház közelében.

Minthogy Délosznak csak egyetlen patakja volt,
a város nagy részének vízellátását kutak és
víztárolók biztosították.

155. kép: AbérütosziPoszeidón-hivók

székházának maradványai, Az idegen
kereskedók, akik azi. e.2, században, Délosz
jelentős gazdasági kózponttá alakulása idején
nagy számban jöttek a szigetre, származás és
foglalkozás szerinti egyletek alakítására
töIekedtek, néha valamely hazai istenség
védnóksége alatt. Az épületben voltak szentélyek,
lakóhelyiségek, üzletek, egy gyűléscsarnok,
amelyet tőzsdeféleként használhattak. AZ udvaI
északkeleti sarkában négy oszlopot újra
felállítottak.

152. kép: Az ún. Hermész-háznak az egyik legjobb állapotban

fennmaradtdélosziépületnek maradványai.Adomboldalban
lépcsőZetesen emelt ház négyszintes volt, ebből három szint részben
megmaradt. A központi udvalt kétegymás fölött álló oszlopsorvette
körül.

153. kép: Az ún, Hermész-ház központi udvara. A feltételezett eredeti

művészi rekonstrukciója.
l56, kép; A párcluclráton ülő
Dionüszoszt ábrázoló rrrozaik
az Álarcok házábó1. A vlrros
egyik-másik tehetősebb házát
díszító nrozaikpadlók jelentik
a régészeti lelóhely egyik fi!
vonzerejét. és a nrűfajnak
a hellénisztikus korbó1
fiinnrnaradt 1egszebb példái
közé tartoznak. Az alkaltr-tazott
teclrnika /o7tts lcl,1r iculatuh1 )
szerin a köveket cgészen
apróra vágt/rk, és a festményt
negközelítő finonr tész]eteket
és színáfnya]atokat tudtak
elér,ni ve]ük,

157. kép:A Szarapieion

c a hellénisztikus korban
Déloszon építettháron
egyiptomi istensZentély köZil1
alegnagyobb maladványai.
A háttérberr 1rlló oszlopok
Iszisz, Szarapisz hitvesc
lemplomának homlokZatát
dís7itik.
1 18 Délosz

l58. kép; Klcoplrtr,át és lórjót ábrázoló

szobolpár.,Kleopátra hlrzlrból"-
Á szobotpát talapzatán o]vashatil
fe]iIat:,.Kleopiiira. a nriiIrhinuszi
Adrasztosz lelLnya (1t]líttatta tö1)
lérjénck.Dioszkuridésznek.
ll lrl ]r,rhinr_.zi l lrc.1,1,,r'.l,z lilinel_:,ki.rz
Apollr' u-tcnrplorr. ban l b!,jiilitt két
oldl .,l,i'l,, k.,t,lclpltoi czü.tl,,tl,ri.-,t
|.lljinlotta," \ K leopi. tta eltelicJ t ,rór
vol1 ll késő hellénis7tikus kolban.
A szobrok,jól mutltják a lcc]ijzct
kiképzésónck divatos stilLlS'lt. aZ
alscjruha t áncai átllrtszanak
a lelsőrirhán,
|<'l kep: l, e,2, .z:lz:1,1 rj;i.lcJ,_r,zi hliz
laldiszitósónek példája (az ún,
Dionúszosz háza). Ezt a dis7ílésljpLlst.
arrrelyet az cliikclóbb hiizak
fogtdószobiiiban llka lmltztak. o11,kol
,,falaZat-stílusként"is emlegetik:
pitzd,rgon t.,.tett;in\,/o,,,]]hor Il ri\ (i
a kláderkör,ekbő] r,akotl litlakirt
utánoztlrk,

160, kép: Pán és

Aphrodité, A szobol.
amelyet egy
Dionüszjosz ncvű férli
ál]íttatotl a bériiloszi
poszeidónlrir,ők
széklreli,én.
a he]]óniszLikus
szobrlLszat játékosabb
stílusának példllja,
Plln. ir kecskeszcl,ii.
gloteSZk isten. éppen
tcszi a SZépet
Aphr oditó
istcrrnőnek. aki
tessék-lássék pr,óblrlja
n-reg clhár,ítani őt egy
papuccsal. köztúk
pedig egy clundi Erósz
riipköd. a szereIenr
hatalmlLt jclképezve.
A szoborjelenleg az
aLhéniNemzeti
M ú7eumban viil,t,

162. kép:Delfinekaz e mozaikról elnevez€tt Delfinek
házánakmozaikpadlójáról. A delfinek,melyeknek
hátán apró Erósz ül, a mozaik egyik sarkában vannak.
Középen kerek alakzatban virágmotívum látható, ezt
különböző díszítőmotívumokból álló koncentrikus
l6l. kép: Az Antigoí\osz-szíoa
főpárkányának részleges
rekonstrukciója, Az Apollón-szentély
északi oldalamenténépült
oszlopcsarnok, amelynek költségeit
a 3. század harmadik negyedében
Antigonosz Gonatasz makedón király
viselte, jó példája a hellénisztikus
királyok nemzetközi központokban
tanúsítottfeltűnő bőkezűségének.
Szokatlan megoldás a bikafejek
a|ka|mazás a a t r íg l iíeken.
szegélydíszek keretezik. Az egyikükbe bele van írva
a művész, a phoinikiai Aradoszból való Szklépiadész
neve. EZ a padló, valamint a ház egyéb díszei,
ékesszóló bizonyítékai a polgárság kifinomult
ízlésének.
6. E PlTEszÉT
, ,,

,r r-
Es KE PZOMUYESZÉT
'l7

l63 / Zeuszvagy Poszeidólr lépó

blonzszobm, amelyet
a tengerben találtak az
Artemiszion-foknál. Az
i. e.46H5Okórüli
időszakban készült,
életnagyságúnál
magasabbnak ábrázolt
(2,09 méter ma8as) isten
valamit elhajítani készül
(feltehetőlegvagy
villámot, vagy háromágú
szigonyt), (Athén,
Nemzeti Múzeum)

AZÍ,PiTÍ,SZFT / A klasszikus és hellénisztikus kori gö-
rögség épitészeténekegyik jellegzetes vonása a tervezés
hangsúlyozott jelentősége. A régi városok, mint Athén,
fokozatos és véletlenszerű terjeszkedés eredményei, de
azokban a városokban és szentélykörzetekben, amelye-
ketaz 5. században vagy később terveztek, tudatosan tö-
rekedtek rá, hogy a részeket összefüggő egésszé illesszék
össze. A szentélykörzetek között az athéni Akropolisz,
amelyet a perzsa pusztitás után, Periklész alatt terveztek
át, kitűnő példát mutat erre tengelyeinek finomeltérései-
vel, rézsútos nézeteivel, épületeinek a hegy körvonalait
követő és kiemelő elhelyezésével,A várostervezés bevett
k|asszikus kori módja az ortogonális úcahálőzat volt,
amelyet az archaikus gyarmatvárosokban alkalmaztak
először. E tervezési alapelv leghíresebb képviselője, ami-
létoszi Hippodamosz közvetlenül 479 úán talán részí
vett szülővárosának ortogonális rendszer szerinü újjá-
építésében,azt pedig bizonyosan tudjuk, hogy néhány év-
vel később Periklész hívta meg Peiraieusz új városának
megtervezésére. A,,hippodamoszi" rendszert sik és dom-
bos terepen egyar ánt a|kalmazták.Priénében, a4. század
közepén újiáépült ióniai kisvárosban szellemesen valósi
tották meg egy meredek hegyoldalban úgy, hogy a fóut-
cák kelet-nyugati irányban haladtak a rétegvonalak
mentén, a keíesztutcákat pedig merédek lépcsősorok for-
májára képezték ki. Itt is, akárcsak másutt, összevonták
azlícahálőzatkialakította tömbök - egy vagy több ház-
tömb - csoportjait, és így biztosítottak helyet a nagy
templomoknakés avárosi élet központjainak, például az
agorának; a sztadiont viszont, amelyhez hosszú egyenle-
tes terepszakaszt kellett találni, a szabályos alaprajzra ré-
zsútosan helyezték el. A városfalak nem voltak szerves
kapcsolatban az utcarendszerrel, hanem a legalkalma-
sabb védelmi vonalat követték, babár ez azt jelentette,
hogy nagy lakatlan területet is magukba foglaltak.
A hellénisztikus korban Egyiptom és a Szeleukida-
birodalom új városaiban átvették az ortogonáüs tervezó-
si rendszert, általában 2:1 arányíl formákkal. Kisázsia
egyes városaiban viszont a táj adottságait felhasználó
építészetzseniális új tílusát fejlesztették ki, s valami olyas-
félétcsináltak, mint az athéni Akropolisznál, csak sokka1
nagyobb léptékben és sokkal pontosabb kidolgozásban.
Alegjobb példa erre a pergamonifelsőváros.Itt a nyugat-
ra néző hegyoldalban építészekkét vagy három nemzedé-
keteraszosépületek egészsorátépítette fel, amelyminden
tarkasága,s az épületek elhelyezésének aszimmetriája el-
lenére magas fokú építészetiegységet hozott léfte. Ez
részben az elemek gondos elhelyezésének volt köszönhe-
tő - alegyezőszeíű szinház állt középpontban és alatta a
hosszú színházterasz sálárd alapvonalat nyújtott-, rész-
ben szabályosan ismétlődő motívumok (például a dór
oszloprend) és összekötő megoldások alkalmazásának,
mint a két- vagy háromszintes, elöl és hátul különböző
magasságú szintekre nyíló oszlopcsarnokok.
Annak ellenére, hogy kiilönleges gondot fordítottak a
középületekre és a várostervezésre, a görög városokban
Epítészetés képzőművészet I 121r
sok olyan kényelmi berendezés hiányzott, amit mi termé-
szetesnek veszünk. Az állítólag harmincméter széles ale-
xandriai főutcán, valamint egy több mint tizenöt méte-
resnek becsült rhodoszi sugárúton kívül az utcák vi-
szonylag keskenyek voltak, a főutcák szélességehétéstíz
méter között lehetett, a többieké három és öt méter kö-
zött. Kövezett útburkolatról vagy megemelt járdáról rit-
kán gondoskodtak. A nyitott és fedett csatornahálózat
ugyan mind megszokottabbá vált az5. századtőlkezdve,
de távolról sem volí általálos -y izvezetékek szállították a
vizet a forrásépületekbe és középiiletekbe, de amagánhá-
zakat nemlálták el; sok háztulajdonos kutat ásott vagy
tartályokban gyújtötte össze az esővizet. Az egyetlen faj-
takőzépitkezés, amelytől nem sajnáIták a pénzí,avédő-
művek létesítésevolt; ahogy a várostromlás mestersége
tökéletesedett a 4 . században és ahellénisztikus korban,
úgy lettek egyre masszívabbak az erődfalak, úgy épitettek
a tetejükre egyre nagyobb tornyokat a tüzérségi fegyve-
rek számára.
A görögök a középületek, például a templomok építé-
sénélmeghatározott alapanyagokra és módszerekre vol-
tak utalva. A közönségesépítőanyag a kő volt-általában
mészkő vagymárvány, egyes nyugati gyarmatokon pedig
homokkő. Alighanem a máívány volí az eszmény, de
minthogy kevés helyen bányászták, megmunkálása pe-
dig lassú és nehéz volt, általában takarékosan bántak ve-
le; a hellénisztikus kor előtt csak néhány küönösen feny-
úző épüetet készítettek teljes egészébenvagy nagyobb
részben márványból. Mindazonáltal a gyengébb minősé-
gű követ gyakran bevonták vékony gipszréteggel, s így
márványnak látszott. A kő mellett az építkezésekanya-
gául fát használtak - abból készült a tetőszerkezet és a
belső mennyezet -, valamint terrakottát- abból a tetőfe-
dő cserép (kivéve egy_két pompás építményt,amelynél
márványból volt a tetőcserép). Az építésmódja alapve-
tően megalitikus volt. A követ megfe|elő méretű nagy
tömbökbe vágták, ezeket egyszerű csigasorral emelték a
helyiikre, és nem vakolat, hanem a nehézségi erő tartotta
őket össze. Nagygondot fordítottak a kőtömbök pontos
illesztésére, és a legjobb kivitelű munkákban rendkívül
pontos összeillesztés figyelhető meg. Óvintézkedéseket
tettek az elmozdulás ellen is: a kőtömb-sorokat fémkap-
csokkal és facsapokkal, az oszloptörzseket faszegekkel
rögzítették. Anyílásokat lapos áthidaló gerendákkal tar-
tották kellő fesztávolságban: a boltíveket és a boltozato-
kat már ismerték u gyana 4, században, de csak tartózko-
dóan, jelentéktelenebb szerepbenhasználták, példáulka-
punyílásoknál és föld alatti sírkamráknál.
A görög épitészet egyik legjellegzetesebb vonása az
oszlopos homlokzat volt. Kiképzésénekkét fő módjátis-
merték. A szárazföldi Görögországban és a nyugati gyar-
matokon az építők a dór oszloprendet kedvelték, amely_
nél az oszlopfők párnája egyszerú volt, az oszlopok törzse
kannelurázott, alapzatot nem építettek hozzájuk, s a fel-
ső gerendázaton gyakran domborművel díszitett fríz fu-
tott körbe, mely váltakozó elemekból - álló téglalapok-
122 Epítészetés képzőművészet
ből,űn. trigwhoszokből, és légyzetekbő|, űn. metopék-
ból állt. A szigeteken és Görögország keleti részénaz ión
oszloprend terjedt el, amelynél a magasabb oszlopok
gondosan profilál t alapzaton á||tak, törzsüket sűrűbben
kannelurázták, s az oszlopfőket kétfeléhajló csigák, vo-
lúták díszítették.A dórnál alacsonyabb főpárkány legjel-
lemzőbb vonása a párkánykoronázó geiszón alső részén
végighúződő, előreugró hasábokból álló ún. ,,fogsor"
volt, Attikában, ahol nemcsak dór, hanem ión épületeket
is emeltek, a fogsort rendszerint folyamatos, gyakran
domborműves fríz helyettesítette, a hellénisztikus kor-
banpedig a szárazföldön és keleten e gyarání. azleít az ál-
talános szokás, hogy frízt és fogsort együtt alkalmaztak.
Mindent egybevetve az ión oszloprend elegánsabb volt,
éstöbbjárulékos díszt viselt magán, mint a rideg, robusz-
tus dór; az iónt sokszor hasonlították a női, a dórt a férfi
alkathoz. Mindkét épülettípusnál nagy figyelmet fordi
tottaka különböző elemek arányairaés (különösen a dór
építészetben)a vonalak, valamint a tervezés finomságai-
ra: a klasszikus kori dór oszlopoknak például alig észre-
vehető kidombor odása (entaszisz) volt, ami azt a cért
szolgálta, hogy egy csöpp mozgalmasságot adjon az osz-
lopnak, ami egyenes élek esetében hiányzott volna.
Mindkét típusnál nagy szerepet szántak a színeknek; a
homlokzat egyes részleteit vörösre, kékre, néha aranyra
színezték.
Az oszlopos épületek legjobb példái természetesen a
templomok. Ezek általában négyszögletes alakú közpon-
ti csarnokból (cel/ából), előtte oszlopcsarnokból, mögöt-
te á1-oszlopcsarnokból, valamint az épületet körbefogó
oszlopsorból (perisztülion) álltak, ez utóbbit a keleti ión
templomoknál néha megkettőzték. A legszebbek a szá-
razföldi klasszikus kori szentélyek voltak. Aperzsa hábo-
rúk után egy emberöltővel épült olümpiai Zeusz-temp-
lom tömzsi oszlopaival és gondosan kiegyensúlyozott
arányaival adór oszloprend új típusát teremtette meg. Az
athéni Parthenón, melynek építéséh ez i, e.44'l -benkezd-
tek hozzá és 438-ban fejeztékbe, alapjában ugyan dór stí-
lusú volt, de sokat köszónhetett az ión építésrendnek,el-
sősorban oszlopainak karcsúságát, homlokzatának szé-
lességét (a szokásos hat helyett nyolc oszlopa volt), to-
vábbá a cellaépuíet falának tetején körbefutó folyamatos
domborműves írizt. Ezt a teljes egészében márványból
emelt épületetvalamennyi görög templom közt a legtöké-
letesebbnek tartották. Bár a szárazföldi Görögország
legnagyobb dór épitményevolt, méretei nem zárták ki az
esztétikai finomítások sokaságát, az o szlopok entasziszát,
enyhe befelé dőlésüket, azt, hogy a sarkon lévő oszlopok
alig észrevehetőbben vastagabbak, és egymáshoz köze-
lebb állnak, a főpárkány enyhe kifelé domborodását, va-
lamint a templom előterének alig észrevehető lejtéséta
sarkok felé.
A Parthenón tökéletes ellenté[e a tőszomszédságában
emelkedő ión templom. az Erekhtheion. Epítészénekke-
zét megkötötték a vallási követelmények és a terepviszo-
nyok, megoldása azonban -páratlan alaprajzáv al, északi
és déli irányban kiugró, különböző szinteken emelkedő
oszlopcsarnokaival - ragyogó teljesítményvolt. A kis
méretű, növénydomborművekkel gazdagon díszitett
Erekhtheion a klasszikus kori építészetgyöngyszeme.
Az ión stílus az 5. századvégénésa 4. században is ha-
tást gyakorolt a dór templomokra. A basszai Apollón-
templomnak amelyet Iktinosz, a Parthenón egyik építé
sze íeívezetí- cellá]ában két félig a falnyúlványokba be-
építettíón oszlopsor és folyamatos domborműves fríz
húzódott végig, s itt került elő a korinthoszi oszlopfő leg-
régibb ismert példája is. Az ión oszlopfőnek ez a harang
alakű v áltozata, amelyet mindegyik sarkán akanthuszle-
velek és volúták díszítenek, azión oszlopfővel ellentétben
minden oldalról nézhetővé volt kifaragva, és nem véletle-
nül tett szert oly nagy népszerűségrea római korban. Két
másik peloponnészoszi templom, a tegeai Athéna Alea-
és a nemeai Zeusz-templom dór osz|opos perisztüIionnal
volt körülvéve, oszlopaik karcsúságukkal, arányaikkal
még közelebb álltak azión stílushoz, mint aParthenónéi.
A tegeai templomban, a cella belsejében még tizennégy
korinthoszi féloszlop is volt.
Kisázsiában az 5. s zázadi meddő korszak ltán a4. szá-
zadban fontos ión templomokat építettek fel vagy kezd-
tek építeni.Az epheszoszi archaikus Artemisz-templo-
mot, amely 356-ban csaknem teljes egészóben leégett, az
epheszosziak többé-kevésbéazonos formában akarták
helyreállítani, csak éppen magasabb talapzaííaál|itot-
ták. A hatalmas épi|et perisztülionja - az ókori világ hét
csodájának egyike nem kevesebb, mint száztizenkét
oszlopból állt, s valamennyi csaknem tizennyolc méter
magas volt. A szomszédos Priénében Athéna Poliasz kis
templomát, amelyet egy Püthiosz nevű építészépített i. e.
350 és 330 között, az ókorban amintaszerűión templom-
nak tekintették, kétségtelen,hogy részben a miatt a kö-
vetkezetesség miatt, amellyel a tervezésnél egyszerű szám-
arányokat érvényesítettek.Délebbre, a Milétosz melletti
Didümában egy másik rendkívüli méretútemplom az
Apollón-templom - építésétkezdték el i, e. 300 körül, de
még ötszáz éwel később sem volt teljesen befejezve. En-
nek az epheszoszinál alig kisebb templomnak több kü-
lönleges vonása kőzta aellabe|yénlrévő nyitott udvara a
leginkábbemlítésreméltó. A körben húzódó oszlopoker-
dele és a c e l la fala|valójában csak rekesztőfalnak épültek,
a tényleges szentély s benne a kultusz-szobor-csöpp kis
templom volt az udvar hátsó lelében.
A hellénisztikus korban rugalmasabban alkalmazták
az oszloprendeket - most már földrajzilag kevésbé elkü-
lönülve , és egyes vonásaikat szabadon vegyítették. Kü-
lönösen a dór oszloprend alakult át: főpárkánya köny-
nyebb lett, oszlopai karcsúbbá váltak, és ión vonásokkal
- például oszloptalapzattal - gazdagodott. Sok építés
azonban teljesen hátat forditott adór stílusnak. Ezek kö-
zé laítozottHeímogenész, aki az íón oszloprend eszmé-
nyi arányainak új rendszerét találta ki. Ő építette Kis-
ázsia utolsó nagy görög templomát, a Maiandrosz menti
Magnésziában az Artemisz-templomot - amelynek szép-
 }Ípítészetés képzőművészet |23

164 / A kisázsiai parton fekvő, az i. e, 4. század kőzepén tervezett l rajza. Érdemes

65 / A dór és az ión oszloprend összchasonlitó
Priénétérképe,Kitűnő példa az ortogonális váIostervezésre, megfigyelni az ión oszlopok magas, karcsú alakját a dórral
amelyet még meredek hegyoldalakon is alkalmaztak. szemben.

IÓN ÉPÍTÉSREND

n",r,inr-'
,,]
tÜmpanon osropfö
]

triglüphosz
metopé

oszlopio abakusz
I

ekhinosz
scamillum

kannelúra kann€lúra

oszloptórzs oszIoptöízs
124 | Epítészetés képzőművészet
ségétgyakran megcsodálták a római korban -, valószi
nűlegazi, e.2. század második vagy harmadik negyedé-
ben , nagyjából ugyanakkor, amikor több mint három-
száz év i szinel ltán íjra hozzákezdtek az athéni olümpo-
szi Zeusz-templom munkálataihoz, és szigorúan ión
templomból átalakították az első korinthoszi oszlop-
csarnokkal körülvett templommá.
A nem templom céljára emelt épületek világosan meg-
kü lönböztethető fajtá kba ta rtozta k. T gy például a propü-
lonaszeníélykaplépületevolt, és formáját az elöl és hátul
hozzáépitett oszlopcsarnok tette monumentálissá. Leg-
szebb fennmaradt példájaazalhéni Akropolísz437 és 432
között épült Propülaiája, amelyet dór oszlopsorok alkot-
tak, középső átjáróját ión oszlopok szegélyezték,és a két
kinyúló oldalszárnyának aszimmetriáját ravaszul leplez-
te a homlokzat kiképzése,valamint a szomszédos Athéna
Niké-templom.
A tholosz kűpos tetejű, kerek épület volt. Különbóző
elsősorban vallásos célokat szolgált, és gyakran külső
oszlopsor övezte. A 4. századi delphoi és epidauroszi lio-
/osznak kívül dór, belül az előbbinél a íalba épített,az
utóbbinál szabadon álló korinthoszi oszlopai voltak; az
epidauroszi épületet még domborműves díszeinek túl-
burjánzása virágok a mennye zetkazettákban, rozetták
a me topékol, akanthuszindák az esőcsatorna mentén is
említésreméltóvá teszi.
A szinház, amely eredetileg alkalmi létesítményvolt fa-
ülésekkel és alkalmi pavilonokkal, az 5. század végén-4.
században állandó formát kezdett ölteni. Egy félkörnél
valamivel nagyobb görbületet leiró kő padsort vágtak be
a hegyoldalba, amely a tánctérre (orkhésztra) és a
színpadépületre n ézettle; a szinpadépileíés az orkhészt-
rához vezeíő o|dalbejáratok gondos építészetikiképzést
kaptak. Az egyiklegjobb állapotban fennmaradt színház
- amely történetesen Pauszaniasznak is kedvence volt ,
az epidauroszi, feltehetőleg az i. e. 3. század elején kelet-
kezett. Nézőtere, amely tizennégyezer néző befogadására
alkalmas, gyönyörűen tagolt: íve a végei felé enyhén szé-
lesedik, az ülések felső harmada meredekebben emelke-
dik, mint az alsó rész; kitűnő akusztikáját ma is kihasz-
nálja az athéni Nemzeíi Szinház, v a|amint Theszpisz egy-
egy önjelölt szolgálója az ideáradó turistatömegben.
A gyűléscsarnok - akír zenei előadások, akár vallási
szertartások, akár tanácsülések célját szol,gálta - általá-
ban négyzetes vagycsaknem négyzetes épület volt, és tete-
jét belsó oszlopsorok tartották. Az i .e.5. századi épitmé-
nyeknél-mintazeleusziszi Misztériumok Csarnoka-az
oszlopok távolsága egyforma volt, de a megalopoliszi
Therszilionnál, amelyet 371 után építettekaz arkádiai
szövetség gyűléseinek tanácskozóhelyéül, a használók
céljainak megfelelően módosult. A szónoki emelvény a
középponton kívülre került, a tartóoszlopok pedig on-
nan kisugárzó sorokban álltak, úgy, hogy a lehető legki-
sebb mértékbenakadályozzák a kőzönséget a látásban,
amely lépcsőzetes padsorokon ülhetett, a terem három
oldalán. Néhánykisebb csarnokban, mint a milétoszi Bu-
leutérion, a nézőtér körív alakú volt, akár egy színháu-
ban, ami elég kényelmetlen elrendezés négyszögletes épú
letben.
A sztoa lényegében oszlopsor voll záít hátsó íallal
Minthogy árnyékot nyújtott a nap és menedéket az esó
elől, nélkülözhetetlen taítozékalett a szentélykörzetek-
nek és nyilvános tereknek. Ahol nagyobb mélységrevolt
szükség, ottegy vagy két belső oszlopsort is emeltek, álta-
lában a külső oszlopsorénál kétszer nagyobb térközök-
kel, ahátsó részen pedig nemegyszer boltok és irodák vol-
tak. A kisebb részleteket különbözőképpen oldhatták
meg. A sz toálak7ehetett L alakja, hozzárakhattak mind-
két végénegy-egy kiszögellést, elnyúlhatott hosszú vo,
nalban vagy körülölelhetett három oldalról egy agorat-
A hellénisztikus korban két-három szintesszloák is meg-
jelentek, egyik-másiknak hátul ís, elöl is volt oszlopsora_
mint példáu1 az athéni Agorán a Középső Sztoának.
Néhány más épületfajta olykor monumentális kikép
zést kapott. Némely hellénisztikus oltár például a per-
gamoni Nagy Oltár- oszlopokkal körülvett magas szin-
ten emelkedett, és széles lépcsősoron lehetett megközelí-
teni. Kisázsiában azi. e.5. század v égétőlkezdve volt né-
hány síremlék,amely magas alapépítményenálló temp-
Iom formájára épült; ennek kiemelkedő példája a 350 kö-
rül keletkezett fenséges Mausszólleion Halikarnasszosz-
ban. Az i. e. 5-4. században a lakóépületek - magánhá-
zak, vendégfogadók - építészetijelentősége is kezdett
megnövekedni. A z át|agosház egy v agy több udvar körül
elhelyezkedő, befelé néző szobák sorából állt. A vendég-
fogadókban, példfuú a 4. századi olümpiai Leónidaion-
ban, a szobák szabályosan helyezkedtek el az udvar nég
oldala körül, és körbelutó oszlopcsarnokra nyíltak; a
magánházakban azonban a legfontosabb szobák és az
oszlopcsarnok á|ta|ában az északi oldalon voltak elhe-
lyezve, ahol - minthogy a ház dél felé nézett - a téli nap-
fénytől meleget kaptak, a forró nyári nap ellen pedig ár-
nyékot adtak, Idővel a házak mind gazdagabb tagolá-
súak lettek. A négyoldalt oszlopcsarnokkal körülvettud-
varok, amelyeket 4 3. század| olirthoszi és pellai épüle-
tekbenmégcsaknéha-néhatalálni, a 2. századi dé|oszí|a
kókörzetbenmár általánossá váltak; a nagyrészt vályog-
téglából emelt falak átadták helyüket a kőíalaknak; é
mind több pénzt fordítottak a belső díszítésreés bútor
zalra. A vá|tozás részben egyes városok polgárságának
nóvekvő gazdagságát tükrözi, demegfelel a görög képző-
múvészet és építészetáltalános törekvésének is, hogy a
nem vallásos és magánszférának olyan figyelmet szentel-
jen, ami azelőtt csak a vallásos dolgoknakjárt ki.
A SZOBRÁSZAT i A görög világ fő képzőművészet
formái közüI a szobrászatot ismerjük a legiobban. Mé
így is irtózatos hézagok vannak ismereteinkben, különö-
sen a szabadon álló szobrokat illetően. Az ókori íróknál,
l6ó A delphoillo1os.z ti, e,4, század elejet, Epilé)Ze. Theodórosz
kónyvet irt az épületTól.
k"-
§,

ffi§' l-* í

*;"e.%
.#,
726 Epítészetés képzőművészet

különösen pliniusnál név szerint említett klasszikus kori

szobrászok és felsorolásból ismert műveik sokaságához
képest szánalmasan kevés eredeti szobor maradt meg.
A szabadon álló szobrok legkedveltebb anyaga az i. e. 5.
századíó],kezdve a sötét korszak fémvadászainak túlsá-
gosan vonzó bronz volt, így kevés alkotás kerúlte el az ol-
vasztótégelyt; a ma ismert nagyméretű eredeti bronz-
szobrok közü1 tulajdonképpen valamennyi még az ókor-
ban a tengerbevesZeítvagy afölldalákerült. Aróluk alko-
tottképünkcsakugyan eléghalványvolna, ha nem marad
fönn történetesen számos, pontozásos eljárással készült
római kori márványmásolat ezekről a múvekről: amáso-
latok, bár pusztán mechanikus munkák, legalább nagy-
jából felidézik az elveszett mesterműveket. Azí. e. 4. szá-
zadban és később néhány szobrász újra megkedvelte a
kőfaragást, így ebből a korbóljóval több eredeti mű ma-
radt fenn, Jellemző módon az egyetlen olyan szobor,
amely több-kevesebb bizonyossággal egy nagy mester
keze munkájának tekinthető (bár vannak, akikelvitatják
tőle), Praxitelész műve, aki szívesen dolgozott márvány-
ban. Az épületszobrokka1 már nagyobb a szerencsénk:je-
1entős közósségi épületeket díszítő töredékek és sok eset-
ben jelentős relief- és szobormaradványok maradtak
fenn a görög történelem csaknem valamennyi korszaká-
ból,
A perzsa háborúk korára a görög szobrászok többé- 1 67 / Az epidauroszi s zinház (i. e. 4. század, y agy 3, század elej e).

kevésbémegtanulták az emberi test anatómiájának ábrá- A méterátmérőjű, mesterien tagoltépúIetet Pauszaniasz az

118
zolását. Alig több, míníegy évszízadsorán amelyben i!abb Polükleitosznak tulajdonitja, aki ugyane szentély
néhány alaptípusra fordították figyelmüket (elsősorban tholoszát építette.

az állő férfi aktszoborra, az álló ruhás női szoborra és a

mindkét nembeli ülő ruhás figurákra) - a sablonszerú, az
emberi alakot csupán jelképező szobroktól eljutottak a
szinte élő és lélegző figurákig. Igényesebb munkáikon, a
szoborcsoportokon, amelyek a templomok orommező-
jét tóltötték ki, sikereket értek el a mozgásban lévő figu-
ták ábrázolásában és nagy méreteik ellenére egységes
kompozíciókban való egyesítésükben, A relief-művé-
szetben pedig - küIönö sen a me op ékésaz ión frízek dom-
t ják. Jól illusztrálják az új puritán kifejezésmódot, amelya
bormúvein a térmélységérzékeltetésérealkalmazni
kezdték a rövidúlést és a relief magasságának fokozatos
csökkentését.
A perzsa háborúk utáni első emberöltő e vívmányok
megszilárdításának és tökéletesedésének a korszaka volt.
A szabadon álló férfiszobrok például a beállítás merevsé-
gének újfajta feloldását mutatják azáltal, hogy a test sú-
lyátazegyikláb hordja, acsípő és váll tartása pedig ennek
következtében 1azábbáválik. Sőt, egyesek a bronzlehető-
ségétkihasználva tovább mentek, és lendületes mozdula-
tokat ábrázoltak. Jó példa erre az Artemiszion-foknál
egy hajó roncsai közt talált fenséges szobor: szakállas
Zeusz- vagy Poszeidón-figura, amely parancsolóan elő-
relép, egyik karját előrenyújtja, a másikat hátrahűzza,
selhajítani készúlvillámát vagy háromágú szigonyát.
A korszak legkiválőbb szobrásza, az athéni Mürón bizo-
nyosan kísérletezettmozgásban lévő testek mintázásá-
val: Diszkobolosza (Diszkoszvető) - bár anatómiailag
tökéletlen, és természetellenesen lapos síkban van kiterít-
ve merész és esztétikailag hatásos kompozíció volt. Az
épületszobrok között a legszebb munkák az olümpiai
Zeusz-templom metopéinak domborművei és az orom-
csoportjainak szobordíszei, amelyek kiszámítottan vál-
tozatosak, nagy kifejező erejúek, és (a nyugati oromcso_
porton) összefonódó testek bonyolult csoportjait mutat-
korszak szobrászatát jellemzi, és amely ezért a ,,szigorú
stílus" nevet kapta. Az álló női figurák sima, súlyos redő-
zetű dór öltözéket viselnek ellenhatásképpen a késő ar-
chaikus korban ábrázoltión ruhák cikornyás cikcakkjai-
ra-. arccsontjuk erős, arcuk tűnődő, orruk a homlok vo-
nalának meghosszabbítása az idealizáló,,klasszikus arc-
elen
Azi. e.5. század, második fele, a klasszikus kor,,csúcs-
pontja" valamelyes reakciótjelent azelőző évek törekvé-
seire. A hangulat, a kifejezés és a mozgás kevesebb hang-
súlyt kap, s a fenség, a mértéktartás és a méltóság veszi át
az uralmat. Az európai művészet tórténetének az egyik
olyan pillanata ez, amikor a stílus alakulásátegy-kétnagy
művész géniusza h atározta meg. Az athéni Pheidiaszt és
az argoszi Polükleitoszt elsősorban monumentális arany-
elefántcsont kultusz-szobrairó1 ismerték az ókorban -phei-
diaszt az athéni parthenón számára készített Athéna
Parthenosz- és az olümpiai templom számára készített
 *,,
Epitészet és képzőművészeí| l27

Olümposzi Zeusz-szobráról (ez utóbbi az ókori világ hét
csodájának egyike volt); Polükleitoszt pedig Héra-szob-
ráről, amelyet azistennő Argosz melletti szentélyébeké-
szített. Mindhárom mű elveszett, a miniatúr másolatok-
ól és a péruábrázolásokról pedig csak halvány fogalmat
nyerhetünkróluk, azirodalmi leírások kiegészítéséül.Igy
más fonások alapján kell megítélnünk stílusukat.
Bolognában őriznek egy pompás fejet, amely talán
Pheidiasz híres Athéna Lémniájának római másolatáról
származik. Fennmaradtak továbbá a parthenón szobor-
díszei, amelyeknek munkálatainál Pheidiasz volt az álta-
lános felügyelő. Bár ő maga - tekintettel egyéb elfoglalt-
ságaira és a kőfaragó-munka hatalmas mennyiségére,
személyesen - ha egyáltalán valamit csak nagyon keve-
Azi.e.4. százaőban új irányzatokjelentek meg a görög
szobrászatban. A városállamok fokozatos elszegényedé-
se miatt a művészek kénytelenek voltak többet utazni a
megbízásokért, sőt néha nem görög megrendelőknek is
dolgozni, így például Mausszóllosz kariai fejedelemnek,
aki csapatostul fogadott fel vezető görög szobrászokat
síremléke, a halikarnasszoszi Mausszólleion épületszob-
rainak elkészítésére.Ennek amobilitásnak az eredménye
apatriotizmus és a vallásosság régi eszrnényének hanyat-
lása volt, pedigezek az eszrnék még olyan művészeket ih-
lettek, mint Pheidiasz. A művészet nyitottabb lett- az is-
tenek mind emberibbé váltak, az érzelmeknek gyakran
nagy finomsággal való ábrázolása lett azuralkodó téma,
s megnövekedettaz érdeklődés az egyén iránt.

set csinálhatott ezekből a szobordíszekből, egészükben A széaadnagy a|akjai Szkopasz, Praxitelész és Lüszip-
azonban biztosan ó tervezte őket, és félreismerhetetlenü posz. A Parosz szigetéről származő Szkopasz, úgy tet-
magukon viselik stílusának jegyeit. A mitológiai csatákat szik, a szenvedély szobrásza volL. A drezdai Orjöngó
ábrázoló metopékmintázása hol fenséges, holmerev; de a bakkhánsnő (Dionüszosz híve), amely valószínűleg az ő
belső ffi z és az oromcsoportok valamennyi alakja mester- művének római másolata, valamint néhány fej annak a
mű. Az Athéna tiszteletére taított athéni körmenetet áb-
rázoló csaknem százhatvan méter hosszú fríz tökéletes
mesterségbeli tud ássa| alkalmazza a dombormű-techni-
168 l Ami]LétosÁbuleulllioü (tatrácsterem), amely egy fe|irat §zerint
aSzeleukida IV. Antiokhosz király (i. e. l75-164) Límogatásával
kát, és az élénkés méltóságteljes mozgás váltogatásával, a épii{t, Az előadóterem mennyezetét négy ión oMlop taította.
tekintet és gesztus finom variálásával eléri, hogy soha
nem válik egyhangúvá. Az oromcsoportokból, az egyik
Athéna születését ábrázolta, a másik Athéna és poszei
dón küzdelmét Attika birtoklásáért - alig maradt fenn
valami. De kompozíciójukat nyilván ugyanaz a sokrétű
vá|tozatosság jellemezte, mint a frízét,egy-egy fennma-
radt szobor pedig tanúsítjaa koncepció nagyszerúségét.
Kiemelkedik közülük a fenségesen elernyedt, hátradőlő
Dionüszosz a keleti oromcsoportról, valamjrl,t az á|ta|á-
ban ,,három Moira" néven ismert három istennő, akik-
nek remekmívű ruhája hol finom redőkben omlik a keb-
lükre, hol széles pászmákban siklik le a térdükön, igazi
olümposzi pompával.
pheidiasz az istenszobrokkal tűnt ki, polii{<leitosz vi-
szont, úgy látszik, az atléták világában volt otthon. Az
arányok egy eszménf rendszerét dogozta ki, amelyet
,,Kanón"-nak nevezett szobrában valósított meg. Ez
azonos lehetett a római másolatokból ismert Dorüpho-
rosszal, a Lándzsavivővel: zömök, lépő helyzetben ábrá-
zoltfiguravolt, testsúlya ajobb lábán nlrrgodott, bal lába
térdben behajlítva könnyedén támasztotta meg atestet, s
fejét egy kisséjobbra döntötte, Ugyanez atesthelyzetmás
Polükleitosz-szobrok másolatán is megjelenik: a Diadu-
menoszon (a fejére győzelmi szalagot kötő atléta szob-
rán), valamint a Sebesült Amazónon, amellyel a mester
állítólag szobrászversenyt nyert Epheszoszban. Polüklei-
tosz minden formai tökély ellenére sem tudta elkerülni az
egyhangúság vádját (amelyre egy ókori író célzott), még
kevésbé a mesterkéltségét:a lépő mozdulat rosszul illik a
Diadumenosz tevékenységéhez,az amazőlnak pedig
karja felemelése. bár feltárja a hóna alatt lévő sebet és a
a"
szobrász j ártassá g át a v á|lizmok anatómiáj ában, rettene- o 5 tom

tes fájdalmat okozhatott.

128 Epítészetés képzőművészet

tegeai Athéna Alea-templomnak oromcsoporLjairól,

amelynek állítólag ő volt aZ építésze,valószínűleg szintérr
az ő stílusát tűklözik, Az összevont szemöldök és rnélyerr
ülő szempár heves ir. dulatot fej ez ki. Az athéniPraxitciósz
alakjai ezzel szemben finom vonásúak és gyöngéd, csak-
nem bánatos kifejezésiiek. Az ókorban a Knidoszi Aph-
rodité volt a leghíresebb műve, amelyet Plinius a világ leg-
remekebb szobrának nevezett, Az istennő. akinek a mo-
dellje valószínűleg Phrüné, a kurtizán volt, abban a pilla-
natban látható, amint kilép fürdőjéből ez a téma alkal-
mat adott a szobrásznak, hogy meghonosítsa a görög
szobrászatban a női akt zsánerét. Az Aphrodité-szobor
nem maradt lenn, és a semmitmondó római másolatok-
bó1 nehéz megítélniérzékiszépségét,amely szélsőséges
magasztalásokat váltott ki, annyira, hogy egy nézője
egyenesen magáévá akarta tenni. Az olűmpiai Hermész-
szobor azonban csaknem bizonyosan eIedeti Praxitelész-
mű. A f,atal isten bal karjában tartja a csecsemő Dionii-
szoszt, ma már hiányzó jobb kezével pedig egy szólófür-
töt nyújtott incselkedve feléje, s olyan bájjal és Iágysággal
van megmintázva, amely összehasonlíthatatlan Pheidi-
asz halhatatlanjainak fennkölt szenvtelenségével, Testt'e-
lülete behízelgően lágy, tekintete fátyolos és álmodozó,
ajka körül leheletnyi rnosoly játszik. Mint nás Praxite-
lész-szobroknál is, a test íve ernyedten S alakú, és a test-
súly olyan erősen az egyik oldalra van helyezve, hogy a
bal kar alá támasztékul egy latörzset kellett faragni. Az
ilyen támasztékokra bronzszobroknlrl kevésbévolt szük-
ség, és a szabadon álló szobrokon általában ritkán hasz-
nálták őket; a márvánnyal dolgozó Praxitelész azorrban
itt nyíltan kompozíciójának szerves részekéntalkalmaz-
ta ezt a megoldást.
A sziküóni Lüszipposz a klasszikus és a hellénisztikus
művészet határmezsgyéjén ál1, Hosszú életpályáján úgy
i. e. 360 köriil kezdett dolgozni, és csaknem a század vé-
géig működött állítólag ezerötszáz művet akotott. BáI
kizárólag bronzszobrokka1 foglalkozott, sokoldalúságát
jól mutatja témáinak és típusainak sokasága: keze alól at-
létaszobrok, portrók, isten- ós hérósz-szobrok (köztük
monumentális és mú-riatűr nunkák egyaránt), sokalakos
kompozíciók, állatszobrok, allegorikus és zsánerszob-
rok, sőt még vázák is kerültck ki. Ebből a hatalmas mun-
l69 / A,.Giustiniani Hcsztia". a görög s7oblászal..szigoIú
kásságból csak másolatok és utánzatok mara<]tak lenn. stiIusának"jó példája, l, e,460 ,l50 körü] késZül1 bíonzszoboí
A túlhajtottan lealista Farnese Hérakiész-típuspéldául, római másolata, A íiguIa lellehetőlegistennai. de nerrr leltétlcnill
amely a nagy hőst kidudorodó iznokkal, dagadó erekkel Hesztia, Magasslrga 1.9] mótcr. (Róma. Müsco Torlonia)
ábrázolja, amint munkáibefejeztével, fáradtan a buzogá-
nyára támaszkodik, Lüszipposz-szobron alapulhat. Az
i, e. 4. század végénkeletkezett ún. Nagy Sándor-szarko- állítólag. hogyari lehet gipszlenyo-
ez a testvér taláIta ki
fág oroszlánvadászat-domborműve pedig egy delphoi nT atot készíteniazernberi testről, Az atléLaszobrok rr-rűfa-
bronz szoborcsopoltot követ, amelynek megalkotásá- jábarr Lüszipposz legjeleritősebb alkotása az Apoxüome-
ban Lüszipposz is közremííködött, Mint Nagy Slrndor nosz (a magáról olajat lekaparó atléta). A vatiklLni római
udvari szobrásza, bizonyára ő is mintázott idealizáló másolat negerősíti Plirriusnak azt az állítását, mely sze-
portrékat a királyról, s ezeknek egyike lehet az a prototí- rint a szobr,ász módosította az arányok po|ükleitoszi ka-
pus, amelynek másolata a párizsi ,.Azara-büszt". Az e nónját: ,,a fejet kisebbnek ábrázolta, mirrt a régiek. a tör-
korban megjelent pof tIészobrászat nyilvánvalóan döntő zset karcsúbbnak és szikárabbnak, ezáltal szobrai nyú-
ösztönzést kapott Lűszipposz és testvére murrkásságából lánkabbriak tűntek". S ami fontosabb: a figura a mozgás
 llpíftszet és képzőművészct 129

új felfogásáról tanúskodik. Ezt részben a nyak elfordítása
fejezi ki, részben az, ahogy mindkét láb megleszúl, mint-
ha a testsúly éppen áthelyeződne egyikrő1 a másikra, de
főleg a két kar kinyújtása a test előtt, Első alkalommal
használta itt górög szobrász a harmadik dimenziót, és ez-
zel megtörte azt a hagyományt, hogy egy szobrot csak
egyetlen fő nézőpontra komponáltak.
Lüszipposz eredményei és Nagy Sándor hódításai űj
korszakot nyitottak a szobrászat tórténetében. A művé-
szek az emberi test ábrázolásában - aktként vagy ruhá-
san, nyugalomban vagy mozgásban, egyedül vagy cso-
porLban tulajdonképpen elértéka technikai tökélyt. To-
vábbi fejlődésre nemigen volt mód, legfeljebb a finomabb
nya ráncai átlátszanak a köpenyen, az pedig a fölötte lévő
átvetőn. A hellénisztikus ruhás szobrok közül legszebb
a
a Szamothrakéi Niké (a Győzelem-istennő) i, e. 2, század
eleji szobra. A szárnyas istennő éppen leszáll egy hajó or-
rára, rllházata azarcába csapó szél erejét érezteti, a ruha
szorosan simul lelsőtestéhez és bal lábához, de mély és
összekuszált ráncokban tekeredik a jobb 1ába köré, gyö-
nyórűen érzékeltetvea mozgást.
A hellénisztikus szobrászat egyik vonása - ahogy a ru-
házat ábrázolásának néhány kecsesebb logásábó1 1áthat-
l70 / Hermész gycrmck Dionü§Zosz. Prtxitelész műve. lzt aZ
és a

kidolgozás vagy a fokozott monumentalitás terén, Igy mestermíívct ] 877-bcn találták

i, c.4. század közepén készült
meg az olümpiai Héra-templornban. Magass/tgt 2.15 méler,
aztán sok szobrász törekedett rá, hogy régebbi stílusokat (olümpiai Mú7cum)
idézzen fel, vagy hogy technikai tudását más feladatok és
más célok szolgálatába állítsa, A megváltozott politikai
megvoltak a maga kővetkez-
és társadalmi helyzetnek is
ményei. A művészek egyre kevesebbet dolgoztak az ál-
lam, és mind többet a királyok és gazdag magánemberek
számára, így a személyes ízlés,amely gyakran a hétközna-
pitól és a közönségestől sem riadt vissza, befolyást kez-
dett gyakorolni a tárgy megválasztására és a kidolgozás
módjára. Mindent egybevetve a hellénisztikus világban a
stílusok elképesztő sokfélesége élt együtt. S hogy a dolog
még bonyolultabb legyen, az a szabadság, amellyel a
szobrászok utazgattak, s azok a távolságok, amelyeket
megtetLek (LüSZipposz tanítványai például olyan messzi
tájakon műkódtek, mint Rhodosz és Antiokheia), állan-
dó mozgást, az eszmék állandó kicseIélődésétjelentették;
s bár egyes városokaL Athént, Alexandriát, Antiokhei-
át. Pergamont és Rhodoszt ünnepelt szobrászközpon-
tokként tartottak számon, lehetetlen bármelyikükhöz is
külön helyi stílust társítani. Helyesebb lesz, ha a hellénisz-
tikus kor teljesítményénekcsupán egy-két aspektusát ra-
gadjuk ki.
A szabadonálló figurák közötl a nőiakt és a ruhás alak
volt a 1egkedveltebb motívum. A KnidosziAphrodité sok
leszármazottja közé tartozik a csodás Kürénéi Aphrodi-
té, valaminta Méloszi Aphrodité (a Milói Venus), amely-
nek elcsavarodó törzse és kiugró térde a számtalan Lú-
szipposz utáni munkára jellemző mozgalmasság példája.
Az álló típus érdekes váltoZata Volt Doidalszasz Guggoló
Aphroditéja, amely több római másolatban is fönnma-
radt. A nagy hellénisztikus ruhás szobrok sorában az első
az Antiokheiai Tükhé" Lüszipposz tanítványának, Eu-
tűkhidésznek műve volt. Az istennő egy sziklán ü1, kezé-
ben pálmalevélcsokor, lába előtt az Orontész folyó meg-
személyesített úszó alakja, Egész testét beborító köpenyt
visel, amelyet keresztbe rakott lába és testének súlyát vi-
selő bal karja kontíasztos feszes és laza, egyenes és ka-
nyargó, függőleges és lerde ráncokba húz. A későbbi
szobrászok alaposan kihasználták a ruharedőkkel való
játék hatáSát. Népszerű téma volt a lélig áttetsző köntöS,
amelyen átlátszottak az alsóruha ráncai: a British Muse-
um egy kisázsiai szobra kétszeres áttetSZéstmutat, a sZok-

{ll
I30 Epítészetés képzőművészet
juk - a virtuozitás, a másik a hétköznapíság. Az ábrázolt
témák közúl sokat mint megmintázásra méltatlant egy-
szerűen elutasítottak volna a klasszíkus kori szobrászok.
Egy részeg szatír borostömlőt szorongatva hanyatt ter-
peszkedik; egy vén banya, ölében boroskorsóval, dudo-
rászva üldögél; a szerelem istene egykor csinos if,ú, ma
pufók Erósz sziklás nyughelyén álomba merül. A több
rómaimásolatról is ismert alvó hermafrodita kétokból is
jellegzetes hellénisztikus alkotás: mert alszik és mert
hermafrodita. Az efféle frivolság tökéletesen idegen a
klasszikus művészet magas erkőlcsiségétől és vallásos
hangnemétől. A hellénisztikus szobrászok kűlönösen a
nagyon fiatal és a nagyon öreg vonások ábrázolásában
tűntek ki. Az ülő, libát tartó fiút ábrázoló tanulmány a
kisgyerek mozdulatainak és arckifejezésének mély meg-
értésérőltanúskodik; a Louvre-ban őrzött halász aszott
húsa és görnyedt válla pedig az idő rombolását érezteti.
Másik tipust mutat be a római Museo delle Terme ülő
bronz ökölvívója: izrnos válla, sebhelyes arca, laposra
vert orra az állatias rútság megszemélyesítőjévéteszi.
Lüszipposz hatása valószínúleg a portrészobrászat és a
szoborcsoportok területénvolt a legnagyobb. Nagy Sán-
dor portréi, amelyek a hellénisztikus uralkodóportrék
hosszú sorát nyitották meg, megformálásukban egyé-
niek, denémiidealizálásrólvallanak. Ahellénisztikus kor
a közönséges halandók portréiban is nem csekély hala-
dást mutat a 4. századi teljesítményekhez képest; Dé-
moszthenész megrendítő szobra és a déloszi kereskedő-
fejek finoman megfigyelt jellemtanulmányok. A szobor-
l7l / A szidóni kilálysirban talált,,Nagy sándor-szalkofág" ré§zlete.
Nagy Sándor lovon vágtat vazallusa, Abdalonúmosz király
megmentésére, akinek lovát megtámadta egy oroszlán,
I. e.4. századvé8e, (Isztambul. Archoológjai Múzeum)
csoport-készítéscsaknem biztosan Lüszipposz elveszett
sokalakos kompozícióiból merített ösztönzést, valamint
a harmadik dimenzió felfedezéséből: ez lehetővé tette,
hogy a művészek sokkal szorosabb és realisztikusabb
kapcsolatot teremtsenek a különböző figurák közt. A fi-
renzei birkózópár nemcsak ösztönöz rá, hanem egyene-
sen követeli, hogy különböző szógekből nézzük; csak így
válik pontosan érthetővé a karok és lábak mozgása. Más
szoborcsoportok, teljes egészében kihasználva a három-
dimenziós kompozició lehetőségeit, elsősorban a fizikai
és lelki ellentéteket hangsúlyozzák: flatal és öreg, szép és
rút, feszesés laza, szenvedő és kegyetlen között. Abozon-
tos MarsZüaSZ egy rehoz kötve rettegve vár, miközben
egy kopasz szolga lenyegetően a késétélesíti,hogy meg-
nyúzza, Apollón, az ifiú isten pedig figyeli a jelenetet.
A haldokló gallusok híres együttesében, amelyet Perga-
monban állítottak fel I. Attalosznak a galatiaiakon vett
győzelme emlékére,a középső csoport egy törzsfőt ábrá-
zol, aki kardját éppen mellébe meríti, miután feleségét
már megölte - a téma lehetővé tette a szenvedélyes moz-
gás ellentétbe állítását a halál ernyedtségével. A középsó
párnak és a csoportegymásik alakjának másolataijól ér-
zékeltetik az új világ kozmopolita szemléletét: a szobrász
mély együttérzéss eI ábrázolja abarbár gallusokat.
 Epítészetés képzőművészet 131

AzépületszobrászatbanapergamoniNagyOltárakor ként szinte kilép az építészetikeretből (mint ott, ahol egy

domináló alkotása. Külső fríze, am ely az alapzaí.szélein
fut körbe, 2,28 méter magas és százhűsz méter hosszú;
,,barokk" megjelölése, amellyel oly gyakran visszaélnek a
hellénisztikus művészet tárgyalói, ezúttalnem helytelen.
A tárgy, az istenek és gigászok harca ( gigantomakhia) , a
virtuozitás és az erudíció mesterművének megalkotására
adott alkalmat. A hol emberi formában, hol kígyó-alsó-
testtel, hol hátukon szárnnyal, hol állatfejjel ábrázolt gi-
gászok ide-oda tekeregnek a hatalmas istenek csapásai
elól- az istenek közt nemcsak a tizenkét olümposzi szere-
pel, hanem hetvenöt kisebb istenség is, akiket mitológiai
kézikönyvekből ástak elő a tudóskodás iránti jellegzetes
hellénisztikus lelkesedéssel. A kompozíción testek, szár-
nyak és kígyók lonódnak egybe, vonagló tömeget for-
málva, amely eltakarja a dombormű hátterét, és helyen-
gigász fel akar kúszníaz o|tárhozvezető lépcsőkön). De
még ennél is nagyobb hatású a különböző anyagok érzé-
keltetése: kígyópikkely, állatszőr, tollak, haj, hús, ruhá-
zat oly szerető gonddal vannak kőbe vésve, hogy például
meg lehet különböztetni egy kelme színétés fonákját.
Pusztán a technikai tökéletességet nézve a gigantoma-
khía-friz a görög szobrászat csúcsátjelzi. A pergamoni
oltár azonban már ajövő lelé is mutat. Kisebb belső fri
zén, amely Télephosznak, a város mitikus alapítójának
élettörténetét ábrázolja, sokkal nagyobb szerepe van a
tájnak, mint a korábbi domborműveken, ugyanígy a
perspektívajátékoknakis: akompozíció elbeszélő techni-
kát alkalmaz, epizód epizódot követ, mint egy képre-
gényben. Ezek mind olyan vonások, amelyek majd a ró-
mai szobrászatban nagy szerepet kapnak.

l'72 | Liszipposz
Apoxüomenoszá-
nak (i, e.320 k.)
rekonstrukciója,
Egy atléta
st gilis§zel (bronz
vakarókanállal)
távolitjael
alsókadárólaz
olajat edzés után.
Az előrenyúlójobb
kaí hangsúlyozott
háromdimenziós
hatást kelt.
Magassá8a
2,05méter, (Varsó,
NemzetiMúzeum)

l73 / A Szamothrakéi
Niké (a
Győzelem-isten-
nő), talán
püthokrito§z
rhodoszi szobrász
múve, aki az
i,e.2. század elején
a szobíot egy
tengeli 8yőzelem
tiszteletére
fala8hatta. Ajobb
kéztöredékei
néhányéve
kerültekelő.
Magassága
2,45 méter, (Párizs,
Louvre)
l32 Epítészetés képzőnlíívészet

n['/

("

l 74 i Másolat.t gal]usok
csoportjlrr,ó1. rmcly az
i. e,.l, szirzad l,ógérr
Pelganonban [e lir llito t t
gyózclnri enrlóknT ii
kö7pontiddíabja\ol1 Blll
az inklrbb az
óngyilkossitgot. semnrinl
e megad/rst v/llasu 1,5

]
, _1rallusok gesZlusai
s/inpadiasak. önluda!o5
arckilijezósük nenlességlc
val], MegassligiL
a! 2.1] méter. (Róma. \,1uSco
dc]le lennc)

i75]AlLEunlenész
c. l97 l59).mcllc
(j,
pcrgarrroni Nag_,- O1táI
honr]okl atának
lekonstrukciójl.
A Ciganlolntlkhii] lriz
donrbormiivci cledelileg
e]llrkelták 1 h'l ltór iilitl.
úgyho91 l iclsó
os7lopcSalnok milltegy
lt ]e!egijbcn lcbegelt
hrícoLó alalok tönlege
íölött, l eljcs s7élcssógc
]6.,l4 ótcr,

A FESTÉ,SZET ES A MOZAIK i A görög szobrászat
-legalábbis a kőszobrászat fontos vonása, hogy a szob-
rok festve voltak; a klasszikus korban az alakoknak és a
ruháknak már szinte természetes színárnyalatot adtak; a
domborművek háttere pedigvörösre vagy kékrevolt fest-
ve. Meglepő, hogy a szobor színezőjét éppolyan nagyra
tartották, mint Szobrászát, sőt még az is előfordult, hogy
korának vezető festői közé tartozott. A színezésnek érté-
kelhető maradványai csak ritkánmaradtak meg, például
aNagy Sándor-szarkofágon. A képfestészettelpedigmég
rosszabbul állunk: egy-két dél-itáliai, makedoniai, thrá-
kiai és dé1-oroszországi festett sírkamrától, illetve festett
sirkőtől eltekintve - s ezek mind kisebbjelentőségúek, il-
letve főleg olyan területekről származnak, amelyek kívül
estek a művészet fő áramán , egyetlen eredeti darabunk
sincs. Ha a görög festészet teljesítményéről fogalmat aka-
runk kapni, az ókori írók tanúságaira és bizonyos mér-
tékig - a római kori másolatokra és adaptációkra va-
gyunk utalva.
Mindkétforrás arrólvall, hogya fal- és táblafestészeta
szobrászattal egyenértékúművészi forma volt. A nagy
művészek, Polügnótosz, Apo11odóro sz, Zelx:lsz, P ar rha-
sziosz és Apellész általában fafelületre dolgoztak (általá-
ban még a falfestményeket is a falra erősített falemezre
festették), amelyre temperával vagy viaszfestés-techni-
kával vitték fel a színeket, és íokozatosan fejlesztették ki
azilluziókeltéstechnikáját. Aperzsaháborúkelőttazem-
beri test rövidülésben vagy háromnegyed nézetben való
Építészetés képzőművészelI l33
ábrázolása már mesteri fokrajutott el, de a festészet még
vonalas technika volt, mint a vázafestés, és a színeket vé-
kony festékrétegbenvitték fel. A következó mintegy száz
év során bevezették az árnyékés a fény használatával való
ábrázolást, először a ruháknál ésélettelen tárgyaknál, ké-
sőbb a férfitesteknél, végül a női testeknél, amelyek álta-
lában sokkal halványabb színűek voltak, mint a férfites-
tek. Ugyanebben az időben avonalperspektíva jobb meg-
értéséhezjutottakel; azi. e.4.századi vázafestők, a nagy-
festészetet utánozva, néha hátrafelé kisebbedő oldalú há-
zakat is festenek már. A színezésis finomabbá és termé-
szethűbbé válik. Bár kételkednünk kell az olyan anekdo-
ták hitelében, mint az, amely szerint Zeuxisz festett szőlő-
jére rászálltak a madarak, mindenesetre tanúsítják, mi-
lyen szemfényvesztő hatásokra voltak képesek a klasszi-
kus kori festők. Az illuzionista irány legnagyobb mestere
azepheszoszi Apellészvolt, akinekművei közt sok ünne-
pelt Nagy Sándor-portrét említhetünk, valamint az Aph-
rodité Anadüomenét (a tengerből kiemelkedő Aphrodi-
té); eztegy ahírhedettPhrünéről fes-
történetszerintarról
tette, aki PraxitelészKnidoszi Aphroditéjának is modell-
je volt. A pompeji Nagy Sándor-mozaik, amely a jelek
szerint Apellésznek vagy egy kortársának festménye után
készült másolat, értékesfelvilágosítást nyújt sokoldalú
képességeiről.
A festett kerámia, mínthogy óriási tömegben maradt
fenn, számunkra nagyobb jelentőségu, mint a maga idejé-
ben volt. Az ókori írók alig ej tenek szőtvázafestészetről,
|34 | Epítészetés képzőművészet
'#/
&:, ;8
€w a
,?§
,&l -#i
;'-i9
bl,/-.
még kevésbé vázafestő-nevekről. A modern kutatás
mindazonáltal hajlík rá, hogy ugyanakkora fontosságot
tulajdonítson a vázafestészetnek, mint az építészetnek
vagy a szobrászatnak, és rendkívüli energiát fordít egyes
művészegyéniségek stílusának íanimányozására; eze-
ket, ha munkájukat nem szignálták, furcsa szükségneve-
ken emlegetik, mint ,,A bozontos szatírok festője", a
,,Chicago-festő", a,,London F64-festő".
Az i. e. 5. században a görög világ festett-kerámia-
piacán Athén uralkodott; más központoknak megvolt
ugyan a maga helyi stílusa, a díszített áruzömét mégis At-
tikából importálták. Itt a bevett szokás fekete alapon
vörösalakos ábrázolás volt (egy hagyományos edényfaj-
ta azonban, a Panatllénaia-amphora megtarIotta a íéEi
feketealakos stílust). A formák a kis olajos edényektől és
alacsonytalpú csészéktől a lapos, nagyalakú tálakon át a
nagy, akár hetvenöt centiméteres magasságot is elérő
amp horákig és vegyítőedényekig terjedtek. Mindegyik
festő igyekezett a v ázaformák egy -egy sorozatára specia-
lizálódni, például szívesebben díszítettcsészéketés más
kisebb edényeket, mint nagyméretú vázákatvagy fordit-
va. Ami a tárgyat illeti, a kúlönböző mitológiai jelenetek
voltak mindig a legnépszerűbbek, de nem hiányoztak a
mindennapi élet képei sem. Mindkét esetben a vázakép
kapcsolatban volt a váza rendeltetésével: a házassági
szertartásokhoz használt edényeket nászjelenetek díszi
tették; a sírvázák általában halotti vonatkozású témákat
ábrázoltak, a boroskancsók és -csészékpedig gyakran ré-
,,.T1,9
l76 / A pompeji Nagy Sándor-mozaik annak azi. e. 4. század végi
lestménynekamásolata,amelyNagysándorésDareiosz
ö§szecsapását ábrázolta az isszoszi csatában- Magassága
2,7l méter, szélessége 5,12méteí, (Nápoly, Nemzeti Múzeum)
szeg tivornyákat, amelyeken vagy az athéni aranyi!úság,
vagy Dionüszosz ésmitikus követői, a szatírok és maina-
szok vettek részt.
A stílusok nyilvánvalóan rnűvész és művész, iskola és
iskola szerint különböztek; a legtehetségesebb festők
azonban általában gazdagabb hatásokra törekedtek,
A perzsaháborúk utáni emberöltőben a Pán-festő manie-
rista, archaizáló-modorban alkotta meg elegáns, hosszú
lábú, karú figuráit, a Niobida-festő viszont, akit Polü-
gnótosz falfestményei ihlettek meg, olyan festői eszkö-
zökkel kísérletezett, amelyeket a kor másvázafestői mint
nem megfelelőt elvetettek - arcokkal háromnegyed né-
zetben, tájképi elemekkel, sziklákkal vagy elszórt fákkal,
és a figurák különböző magasságban való elhelyezésével
a térmélységérzékeltetésére. A század harmadik negye-
dében az Akhilleusz-festő és mások lehiggadt, megfon-
tolt stílusban dolgoztak, amely illett a Parthenón korá-
hoz. Majd a század utolsó évtizedeiben, egy konzervatív
hagyomány továbbélésével párhuzamosan olyan művé-
szek, mint a Meidiasz-festő, cikornyás, édeskésstílust
alakítottak ki, amelyben a Niobida-festő által bevezetett
lestői logások újraéledtek, de most már inkább erótikus,
semmint héróikus jelenetekben. A budoárok világa volt

ez, ahol arany karpereceket csörgető, fátyolkelmékbe
burkoltelegáns asszonyok biccentik félre fej üket bágyadt
szenvelgéssel.
Az i. e. 4, században az aííikaivörösalakos v ízafesíé-
szet továbbra is két fő áramlatra oszlotl: az egyik meg-
őrizte a ,,pheidiaszi" szűkszavúságot, a másik a kifejezés
tészletező gazdagságát kedvelte. Az utóbbi termése az ér-
dekesebb, főleg a v ázlatszetű rujzok finomak, egészében
azonban a vázák disziíésegyakran elviselhetetlen. Az
egyszerű fekete-vörös színhatást megzavarja a fehér bő-
séges használata és olykor az aranyozás; bosszantóak a
minden szabad helyet kitöltő röpködő erószok. Még in-
kább túldiszített az ekkor már DéI-Itáliában festett edé-
nyekjó része; itt ugyanis a helyi vörösalakos stílusok ki-
szorították apiacról az attikaí importot. Afő felületet kü-
lönböző magasságokban elhelyezett, fehérrel és sárgával
színezett figurákkal szórták tele, a maradék teret pedig a
növénydíszek gyakran háromdimenziós tekervényekben
burjánzó tömege tölti ki. Végül, mintha a művészek már
éreznék,hogynincs több új kifejezési lehetőségúk, aváza-
festés finomabb stílusai lassanként megszűntek: az atti-
kai vörösalakos v ázafestés azi. e.320-as években maradt
abba, a dél-itáliai a3, szánad elején. A későbbi kerámián
előforduló festés általában durva kivitelű és igénytelen.
A vörösalakos vázafestészet után a festett kerámialeg-
fontosabb technikája ebben a korszakban a fehéralapos
volt, amely Athénban az 5. századközepén és második fe-
lében virágzott. Eleinte különféle edényformákon alkal-
mazták, még a csészékbelsejében is, hamarosan azonban
csak a karcsú olaj o sedély eken, a léküthoszokoryame|ye-
ket asirokbatettek halotti áldozatként. Minthogy ezeket
azedényeket nem használták a mindennapi életben, a fes-
tők megtehették, hogy könnyen lemálló festéssel díszít-
sék őket, amelyet kiégetésután vittek fel rájuk. Afelületet
fehér vagy fehéres, nedves agyagmasszával alapozták, a
figurákat körvonal-rajzban ábrázolták, aztán a ruhát és
az egyéb részleteket vékony rétegben felvittbíbor, barna,
sárga, vörös, kék és később zöld festékíoltokkal szinez-
ték. E technika legnagyobb képviselője az Akhilleusz-
festő volt; az úrnőt és szolgálóleányát vagy a feleségétől
búcsúzó katonát és hasonló tárgyakat ábrázoló kétala-
kos jelenetei olyan egyszerűséget és komolyságot sugá-
roznak, amelynek alig akad párja a klasszikus művészet-
ben. Bár a színek jórészt megsemmisültek, ezek a vázaké-
pek némi fogalmat nyújtanak arról a hatásról, amelyet a
kor igénytelenebb táblakép-festészete kelthetett,
A másik műfaj, amely fényt vethet a korabeli táblakép-
festészetre, a mozaikmúvészet. Az első mozaikok, ame-
lyeketazi. e. 5. század vége felé fektettek le, fekete és fehér
kavicsokból álltak, ezeket a házak pad|őzatába rakták
be, hogy tartósabb legyen a felülete, mint ahagyományos
döngölt föld vagy gipsz. Olünthoszi példáik egyszerű fi-
gurális jeleneteket vagy geometrikus és növényi motilrr-
mokat ábrázolnak, amelyeket fekete alapon fehérrel raj-
zoltak ki, talán a textíliákat utánozva. késóbb kisebbek
lettek a kavicsok és nagyobb a színskála, úgyhogy fes-
Epítészetés képzőművészet 135
77 / Az Akhilleusz-festő
1
attikai fehéralapos
lékúthosza. Témája
egy katona búcsúja
íeleségétől
kétségtelenül a halák
jelképeá, minthogyaz
effajta léküthoszok
általában halotti
áldozatnak készültek.
Magassága
42,5 certiínétet,
(Athén, Nemzeti
Múzeum)
tóibb hatást tudtak elérni. A szarvas- és oroszlánvadá-
szatot ábrázo|ő, a 4. század végérő1-3. század e|ej&ől
származó pellai mozaikok barna, sárga, kék, valamintfe-
kete és fehér színtmutatnak, és a térmélységillúzióját kel-
tik a rövidülés, az átfedés, az árnyékolás eszközeivel és a
talajszint ábrázolásával. A következő lépésaz volt, hogy
a kavicsokat erre a célra vágott kőkockákkal (később
üvegkockákkal) helyettesítették, amelyeket te sszerának
hívtak. Ez a változás a3. századmásodik felében követ-
kezett be, és ettőlkezdve amozaikképek, amelyeket álta-
lában a padló közepén helyeztek el, és mintás szegéllyel
vettek körül, egyre kifinomultabb technikával készültek.
Atesszerákategészen apróra (1 x 1,2 x 2 milliméteresek-
re)vágták, és a különböző színeket úgy helyezték egymás
mellé, hogy a festő által kikevert festés hatását keltsék.
A végeredményt gyakran lehetett első látásra íestmény-
nek nézni, sőt egy alexandriai büszt a Nílus-deltából és a
Nagy Sándor-mozaik ténylegesen híres festmény máso-
lata volt. sok mozaik azonban, festői modora ellenére,
eredeti alkotás volt. Egy mozaikművészt, a pergamoni
Szószoszt még Plinius is megemlít: ,,Fölsepretlen szoba"
című padlómozaikján a művész az asztalról földre esett
ételhulladékokat ábrázolt. Ennek a motívumnak, továb-
bá a mozaik középső részénekkülönbőző v áltozatal ma-
radtak fenn a római korból.
EGYÉB MúVESZETEK / Áttekintésünk végénazokra
aművészetekre vetünk egy pillantást, amelyeket gyakran
neveznek,,kisebb művészeteknek", helytelenü, leg-
136 | Epítészetés képzőművészet
alábbis ami a fépművességet és a gemmavésést illeti,
amelyetmár az ókorban is nagyratartottak: Plinius felso-
rolja mind a két műlaj híresművészeit,köztük azt a gem-
mavésőt, akinek Nagy Sándor egyedül engedte meg,
hogy kőbe vésse portréját.
A fémdísz-művességlegfontosabb típusa az arany- és
ezüstedény volt - simán és bekarcolással vagy trébelt
domborművekkel díszítve,Sok ilyen tárgy rituális célo-
kat szolgált vagy fogadalmi ajándék volt az istenek szen-
télyeiben, de idővel a magángyűjtők körében is mind ke-
resettebbé váltak, különösen a hellénisztikus korban,
amikor Nagy Sándor hódításai mérhetetlen.mennyiségú
kincset tettek hozzáférhetővé, v alamint feltárták a szük-
séges ércek új forrásait, A házi használatra szánt ezüst-
áruk (merőkanalak, szűrők, díszítetlen csészék,kozmeti
kai edények) típusai jórészt a hellénisztikus korban ala-
kultakki. Azitttárgyalt korszak egész folyamán afő lelő-
helyek a görögvilág barbárperemén, különösen Thrákiá-
ban és Dé0-Oroszországban vannak, ahol a helyi törzsfő-
sírok importált vagy külón megrendelésre készült edé-
l78 / Szarva§vadászatot
ábíázoló
kavicsmozaik
pellából, amakedón
fővárosból. Felül
aművész. Gnószisz
szignatúrája olvasható
(i. e. 300 körül)
nyekvalóságoskincstárai. Ezekközöttvannakcizellálás-
sa1 vagy domborművekke1 gazdagon díszített különböző
formájú edények, például italáldozathoz használt tálak
és állatfej alakú vá zák. Azegyík|eglátványosabb kincsle-
let, amely 1949-ben került elő a bulgáriai Panagyuristé-
ben, kilenc aranyedényből ál1- négy rhütonből(ivők.oít\,
három női fej alakú kancsóból és egy áldozati tálból, va-
lamennyi trébelt domboíművekkel van diszitve, és a gö-
rög mitológia vagy hősmonda jeleneteit ábrázolj a (kivév
a tálat, amelyen három koncentrikus körben négerfejek
vannak),
Bronzot is használtak alapanyagnak a fémdísz-műves-
ségben. A sisakok arcvédői és a mellvértek váll-lemezei
gyakran voltak trébelt domborművekkel díszitve; sima
bronzvázákra is helyezhettek díszes fogókat vagy rátéte-
ket. Egy különösendúsan díszítettedénynek,amely ama-
kedoniai Derveni egy i, e.4. századvégi sírjából kerültelő,
a testén trébelt domborművek vannak, a vállán tömör
öntésű figurák ülnek, finom megmunkálású fogóit pedig
palmetták, volúták és szakállas fejek díszítik;ráadásul az
 llpítészetés képzőművészet | |37

egész felület aranyozott, egyes részletei pedig ezüstózöt-

tek. Sokkal egyszerúbbek a bronztükrökre illesztett ke-
rek fedőlapok. Ezeknek a hátán gyakran láthatók dom-
borműves fejek vagy mitológiai jelenetek; a belsejük vi-
szontnéhabekarcolással voltdíszítve hűvös, szűkszavú
vonalas rajzokkal, amelyek sötéten tűntekelő a fényes fe-
lűleten, Mintáltalában az ókori bro nztárgy akat, ezekel a
tükörfedeleket is arra szánták, hogy eredeti fényükben
ragyogjanak, a nélkül a patina nélkül, amely ma borítja
őket.
Bronzszobrocskákat nemcsak vázák és más tárgyak
járulékos díszítésérekészítettek,hanem önálló művek-
ként is. Sokat fogadalmi ajándékul adtak az isteneknek,
mások magántulajdonban maradtak: az olyan népszerú
tárgyak, mint az atlétafigurák, táncosok és a helléniszti-
kus korban a púposok és más groteszk figurák nyilván-
valóan gyújtőpiacra utalnak. Kis mérete ellenére számos
ilyen bronzszobor - mint a Baker-gyíijteményből szár-
mazó New York-i Táncosnő vagy a párizsiNéger muzsi-
kus -valódi mestermű. Minthogy kevésbévoltakkitéve a
nyilvánosságnak, és készítőik számára a súly és a részek l79 / Aranyozott blonzedény részlete a makedóniai Derveniben
leltárt sirból. A képen a beavatottakra váró túlvilági
kiegyensúlyozása kevésbéjelentett problémát, mint a
gyönyöröketje]képező dionüszoszi orgián részt vevő szatir
nagyméretú szobroknál, egyes típusok (női akt) és test- látható. Az edény az i. e.4. század, végénkészült, (Thesszaloniki,
helyzetek (a dobás mozdulata) ábrázolásában gyorsan Archeológiai Múzeum
megelőzték a nagy szobrászatot. l80 / Szkaraboid gemma (áspis), Dexamenosz(i. e. kb,44H30)
A vésett köveket a gazdagabb osztályok személyes pe- szignatúrájával. A múvészjoggal büszke lehetett erre a fejre,
amelyot egy mindőssze 1,6 centiméter széles kóre vésett. (Boston,
csétnek használták. Ezek eleinte szkaraboid formájúak Szépművészeti Múzeum)
voltak (lapos első oldalla1, domború hátoldallal), és vagy
forgathatóan gyűrűbe helyezték, vagy függőként nyak-
láncon-karkótőn hordták őket. Az i. e. 4. század, végére
azonban rögzitelt, ovális gyűrűkő lett a szokásos típus.
A szkaraboidokhoz leginkább szürke vagy fehér kalce-
dont használtak, gyűrűkőnek pedig vörös kalcedont,jás-
pist, majd miután Nagy Sándor megnyitotta a Keletet,
gránátot és ametisZtet. Voltak továbbáüVegutánZatok is.
A szignatúrákjóvoltából több gemmavéső nevétis ismer-
jük, köztük a legk |v áIőbb azl. e.5. század végi khioszi De-
xamenosz, akinekegy szakállas fejet, valamint egy repülő
gémeíábrázolő vésetei a fáradságos technika elképesztő-
en tökéletes ismeretéről vallanak. A hellénisztikus kor
fontosújításavolt a kámea, amelyen domborműkéntvés-
tékki az ábrázolást, nembemélyítve; a művészek szívesen
használtakhozzá több színréteges követ, például onixot,
hogy mondjuk sötétbarna háttér előtt fehér figurát
kapjanak. Ennek a technikának egy gyönyörű, az emli-
tetteknél jóval nagyobb méretű pól dála a nápolyí T azza
Farnese, az Egyiptom termékenységénekallegóriáját áb-
rázoló csésze.
Másfajta termékek a mi szempontunkból talán már in-
kább a mesterségek, mintaművészetek körébe tartoznak
(óllehet egy görög nem fogadta volna el ezt a kúlönbség-
tételt, mert mindkettőre ugyanazt a szől- lekhné -hasz-
nálta). A terrakotta szobrocskák közt sok szinészábr ázo -
lás van, valamint vonzó Tanagra-figurácskák: elegáns
hölgyek, díszes öltözetben. Sok művészileg jelentős
arany ékszer maradt fenn (diadémák, nyakláncok, fülön_
138 l1pftészet és képzőművészet

függők, karkötők, melltűk, gyűrűk), köztük koszorúk.

amelyek tölgy- utánoztak, és olyan me-
és babérleve]eket
daillonok, mlní az a dél-oroszországi pár, amely Phei-
diasz Athéna Parthenoszának fejét ábráZolja, A hellé-
nisztikus korban a sokszínű üvegtárgyak és a dombor-
műves díszítésűkerámia is népszerűek voltak.
Végül külön meg kell említeni a pénzérmét.Verőtövön
verték, amelyre ugyanolyan miniatürista ügyességgel
(sőt legalább néhány esetben ugyanazok a mesterek) vés-
ték ki az ábrázolást, mint a féldrágakóveken, úgyhogy
nemegyszer a műalkotás szinvonalára emelkedtek. Kü-
lönlegesen szép néhány szicíliai veret az i, e. 5. századból.
továbbá a hellénisztikus uralkodóknak. elsősorban
Nagy Sándornak, Baktria és India királyainak éremport-
réja, A modern érméket nem készítikolyan művészi
igénnyeI, mint ezeket, de górög elődeiknek köszönhetik
formájukat. A görögök nemcsak az érempénzhasznála-
tát terjesztették el a Földközi-tenger vidékén,hanem az
az alapelv is nekik köszönhető, hogy az előlapra fejet
nyomnak (először valamely istenségét,később egy kirá-
lyét), a hátlapra pedigvalamilyen emblémát vagyvalami-
lyen alkalmat, eseményt megörökítő jelenetet. Ezt az
alapelvet később átvették a rómaiak, és továbbadták az
újkor országainak. A görög pénzek szinte összeloglalói
Görögországnak és a görögök teljesitményeinek, Az
athéni, szürakuszai és más éremsorozatok a polrli; függet-
lenségének kifejezései, ugyanakkor az első fejezetétjelen-
tik egy olyan töfténetnek, amely végigkísériaz európai
kultúra egész folyamatát,

18l / Aíanylüggő egykul-obai sirból (Kercs közelében,

Dél-oroszország), Az i, e,4, s7áZad kózepén készű]ttrébelt
dombormű Pheidiasz Athéna ParthenosZának fejét ábíiolja.
A lüggőpárt a halott leje mellett találták;talán fúlbcvaló volt.
Amedai1lonátmérője7,2centiméter. (Leningrád, Ermitázs)
TOYÁBBI OLYASMÁNYOK
ÁLTALÁNOSMÚVEK HARRIS, H. A., Greek Athletes and Athletics (London,
1964).
ANDREWES, A.,The Greeks (London, 1967). IIARRIS, H. Sport in Greece and Rome (London,
CARY, M,, Táe G eographic Background ofG reek and Ro- 1972). ^.,
man H i s t ory (Oxf or d, 19 49 l. KALLÓS E., Gölögélet és műveltség (Budapest, 1925).*
Egyelemes történet l, k. Ókor. Szerk. Kerényi K. (2. ki- KERENYI K., Gd rög mitológia (Btldapest, 1977).*
adás, Budapest, l942).* LACEY, W. K., rie FamiIy in ClassicalCreece (London,
FINLEY,M.I., 7l, e Ancient Greeks (London, 1963, zseb- 1968).
kiadás, l966). MARROU, H.-I., Histoire de l'éducation dans l'antiquité
KITTO, H. D. F., The Greeks (átdolgozott kiadás, Har- (2. kiadás Párizs, 1950).
mondsworth. l957}. MICHELL, H.., The Economics of Ancient Greece
R lToóK ZS.-SAi r.1,oy.l.-sznÁGvt .l. Gv.,,l ga- (Cambridge, l957).
rög kultúra aranykora (2. kiadás, Budapest, 1984).* NII§SON, M. P., Greek Popular Religion (New York,
SZERGEJEV, Y. SZ., Az ókori Görögország története 1940).
(Budapest, l951).* NILSSON, M. P.,Greek Piety (Oxford, 1948).
TARN, W. W.-GRIFFITH, G,T,, Hellenistic Ciyilisa- NILSSON, M. P., History of Greek Religion (2. kiadás,
tion (3. kiaó,ás,London, 1952, zsebkiadás, 1966). Oxford, 1949).
Világtörténet 1-2. k. (Budapest, l962).* NOCK, A. D., Conversion. The Old and the New in Re-
ligion from Alexander the Great to Augusíine of Hippo
(Oxford, 1933).
GAZDASÁGI ÉSTÁRSADALMI ÉLET PARKE, H. W., Gr eek Oracles (Lotldon,1967).
PICKARD-CAMBRIDGE, A. W., The Dramatic Festi-
BIEBER, M.,Záe Hisíory oJ'Greek and Roman Theatre vals of Athens (2.kiadás, Oxford, 1968).
(2, kiadás, Princeton, 1961). RANOYICS, A. B., A hellénizmus és töríénelmi szerepe
CARY, M.-WARMINGTON, E.H., The Ancient Ex- (Budapest, 1952).*
p lorer s (Lond,on, 1929, átd,olgozolt, zsebkiadás, 1963).
CASSON,L., !!q! s9ras hétköznapok. Szerk. Ritoók Zs. (Budapest,
s and Seamanship in the Ancient World 1960).*
^§r"
(Princeton, l971). ROSF,H, J.,A Hanűook ofGreek My thology (6.kiad,ás,
CASSON, L., Travel in the Ancient l|orld (Lond,on, London, 1958, zsebkiadás, 1964).
I974). ROS-IOVTZEFF,M.L, Social and Economic Hislory of
CROISET, M., A görög kultúra (2, kiadás, Budapest, the Hellenistic l|orld 1-3 . k. (Oxford, l941).
1942).* SWDERKOWN A, A.. A hellenizmus kultúrája Nagy
ELLIS JONES, J. É,suÁsor, zz Attic Courltry House Sándortól_Augustus€ ( BUdapest. l98l). +
(London, 1974). SZABO A.. Periklész kora (Bldapes|,1977 )-
FINLEY, M.I.-PLEKET, H. W.,l z olimpiai iátékok el- Színház és stadion Szerk. Ritoók Zs. (Budapest, 1968).*
ső ezer éve (Bldapest, 1980).+ TRENCSÉNYI-WALDAPFEL I., Ú fulóiia (8 . kiaáás,
FLACELIERE, R,o La vie quotidienne en Gréce au siécle Budapest. l983). +

de P e r ic l és (P árizs, 19 60), TRENCSENYI-WALDAPFEL I., yalklstörténeti ta-

FORBES, R. J., Studies in Ancient Technology 1-9. k. nulmány ok (2. kiadás, Budapest, 1983).*
(2. kiadás, Leiden ,196+1972).
GLOTZ, G., Ancient Greece at Work (London,1926).
Görög vallás, görög istenek. Szerk. Sarkady J. (Budapest, POLITIKAI TÖRTÉNET ÉSKÖZIGAZGATÁS
l97 4).*
GRAVES, R., A görög mítoszok (2. kiadás, Budapest, BURY, J. B.-MEIGGS, R., A History of Greece to the
198l).* Death of Alexander (4. kiadás, London, 1975).
H^íINI., Hitvilág és történelem (Bldapest, 1982).* CARY, M.,l .Flr tory of the Greek Worldfrom 323 to 146
HAHN I.,Islezek és népek (2.kiadás, Budapest, 1980),* ,B. C. (2. kiadás, London, 1951, zsebkiadás,1972).
HAMMOND,N. G.L.,A Eistory of Greece to 323 B. C.
(Oxford, 1959).
HEGYID,, Az iónok Kisázsiában (Budapest, 198 1).*
*A magyar kiadás bibliográfiai kiegészítéseitjelöli. HEGYI D.. Médismos. Perzsabarát irányzat Cörögor-
A szerk_ szágban (Btldapest, l97 4).+
l40 | További olvasmónyok

LAISTNER, M. L. W., A History of the Greek World CASTIGLIONE L,o Hellénisztikus művészet (Bldapest,
from 479 to 323 B. C. (3. kiadás, London, 1957, zsebki- 1980).*
adás, 1970). COOK, R. M,, Greek Art. Its Development, Character
STAVELEY, E. S,, Greek and Roman Voting and Elec- an d Infl u en ce (London, 1 97 2).
tions (Londory l972). A görög művészet világa1).k.Szerk SzilágyiJ. Gy. (Bu-
THOMSON, G., Aischylos és Athén (Budapest, 1958).* dapest, 1962).*
ZIMMERN, A. E,,The Greek Commonwealth (5,kiadás, HAFí.ll., Az időszámítás története. (Budapest, 1960).*
Oxford, 1947, zsebkiadás, 1961), HAJNÓCZY GY ., Építészeuörténet1. k. (5. kiadás, Bu-
dapest, 1983).*
LAWRENCE, A. 'V{ ., Greek and Roman Sculpture (Lon-
HADÁSZAT don,1972).
LAWRENCE, A. W.,Greek Archite cture (3.kiaóás,Har-
A hadműyészet ókori klasszikusai. Szerk. Alföldy Géza. mondsworth, 1974).
(Budapest, 1963).* LULLIES,R.-HIRMER, M., Greeic Sculpture (London,
SNODGRASS, A.M., Arms and Armour of the Greeks 1960).
(London, 1967). MAJOR M.. E7l'lészetíörténeíl . k. (Budapest. 1954).*
TARN, W. W., }Iellenistic Military and Nalal Develop- MAJOR M., Epl't észettörténeti és építészeteIméIeti érteI-
m e n t s (Cambidge, 1930). mező szótár (Bldapest, 1983).*
Művészeti Lexikon 1-4. k. Szerk. Genthon l.-Zádor A.
(Budapest, 1965-1968).*
RICIITER, G. M. !l., The Sculpture and Sculptors of the
KEPZŐM Ű VES ZET ÉSÉPiT ÉSZET Greeks (4.kiadás, New Haven, 1970).
RICHTER, G. M. A., A Handbook of Greek Art (7. ki-
ARIAS, P. E.-HIRMER, M., A History of Greek Yase adás, London-New York. l974).
P ain t ing (London, 19 62), ROBERTSON, D. S., Greek and Roman Architecture
BERVE, H.-GRUBEN, G.-HIRMER, M., Greek Cambridge, 1943, zsebkiadás, 1969).
(2. kiadás,
Temples, Theatres and Shrines (London, 1963). STRONG, D. E., The Classical World(London, 1965),
BOARDMAN, J., Greek Ar t (London, 1973). SZILÁGYI J. GY ., Görög művészet (Budapest, 1954).*
CASTIGLIONE L,, Görög művészet (2. kiadás, Buda- WYCHERLEY, R.E., How the Greeks Built Cities(2.ki-
pest, 19ó8).* adás, London, 1962).
CASTIGLIONE L., Az ókor nagyjai (Budapest, 1971).t ZAMAROYSKY,Y,, A görög csoda(Bratislava, 1980).t
A kötetben szereplő felvételeket az alábbi könyvtárak, intézmé- E. T, Hall, London 68
nyek, múzeumok, személyek készítették,ill. bocsátották ren- Hannibal, Athén 34, 39, 40, 45
delkezésre. Robeít Hafding Associates, London 43 ,82,86,l47,166
D. A. Harrisiadis, Athén 63
A. A. M. van derHeyden, Amsterdam 2,4, |4,29,60,72,87,99
A-Z Illustrations, Surrey 129 Michael Holford Library, London l3,75, 83, 85
Agora Museum, Athén (felvétel: Ekdotiki Athinon, S. A. Istanbul Museum (felvétel: Schwitter Library, Lieli) 17l
Athén)9|,92,93 A. F. Kersting. London 24
American School ofclassical Studies atAthens 61,90, 1 l5, l l6, Lesley A. Ling, Manchester 126, l44
|22 Lovell Johns, Oxford 3, 5,95, l01, 135
Archaelogical Museum, olympia (felvétel: Ekdotiki Athinon, Howard Loxton, London l, l55, l57
S. A., Athén) 38,42, l70 Mansell Cöll€ction, London 6, 16, 100, l lt,l23,169
Archaelogical Museum, Thesszaloniki (felYétel: Ekdotiki Athi Muséedu Louvre (felvétel:Maurice Chuzeville, Párizs) 143, 173
non, S. A., Athén) 179 Musée du Louvre (felvétel: Lauros-Giraudon, Párizs) l20
Ardey Verlag; Carl Humann Der Pergamon Altar (1959) c. Museo Archeologico Nazionale, Nápoly (felvétel: Mauro Puc-
könyvéből, Dortmund 54 ciarelli, Róma) 7
Ardey Verlag; Chronik der Ausgrabung von Pefgamo Museo Nazionale Romano (felvétel: Mauro Pucciarelli, Róma)
1871 1886 (l963,ed. E. Schulte) c. könyvből58 174
Ashmolean Museum, Oxfold 19,22, l3l, l33 Museo Nazionale Romano (felvétel: R. V. Schoder, SJ, Chica-
Dick Barnard, London 50,70,81,84,88,89, 106, 118, 153, 165, go) 145
1,15 Museum ofFine Arts, Boston (felvétel: R. V. Schoder, SJ, Chi-
Bibliothéque Nationale, Párizs 1 36 cago) l 14, l80
Bodleian Library, oxíord (felvétel: Warbuíg Institut, London) Muzeum Narodowe, Varsó 172
17, 18 National Archaeological Museum, Athén (felvétel Ekdotiki
British Museum (felvétel: R. v. Schoder, sJ, chicago) l0 Athinon, S. A., Athén) 8,96, 105, |l0,|25,128,l39,|63, |7'7
British Museum (íelvétel: Michael Holford) l l, 30, 31, 52, 78, National Archaeological Museum, Athén (felYétel: R. v. Scho-
80, l02, l07, 108, 109,l|2,I24,l32,142 der, SJ, Chicago) 69,'74, |37,160
BritishMuseum, Department of Prints and Drawings (felvétel: Ny Carlsberg Glyptotek, Koppenhága (felvétel: R. v. schoder,
John R. Freeman, London) 15,25,26 SJ, Chicago) 98
H. w, catling, Athén 130 Palestrina Museo Nazionale (felvótel: Mauro Pucciarelli, Ró-
A. Conzeés mások;l rchaollgische Untersuchungen auf Samoth, ma) 104
rake, 1880 (felvétel: R. Wilkins, oxford) a belső címoldallal Pella Archaeological Museum (felvét€l: Ekdotiki Athinon,
szemben S. A. Athén) l78
Corpus Cfuisti College, Cambridge l4l Picturepoint Ltd. London l49
M. D. C, Cuss, Oxford 48. 5l F, Piol: Monuments et ruémoires (1908) (felvétel: R. Wilkins,
Delos Archaeological Museum (felvétel: Ekdotiki Athinon, Oxford) 159
S. A., Athén) 156 Pitt Rivers Museum, oxford, a Hadügyminisztérium szíves en-
Deutsches Archáologisches Institut, Ath ért36,4l ,44, 46,49 , 64 gedélyével(Crown copyright) 65, 67
École Frangaise d'Archéologie l50, l6l Royal Ontario Museum, Toronto l17
Ekdotiki Athinon, S. A., Arhén71"7'7,94,9'| R. V. Schoder, SJ, Chicago 53,162,167
J. EllisJones, Bangor 90 G. Speake, Oxford 2'7,55, |52,154
Elsevier Archives, Amsterdam 57, l l3, l 19, 176 Spectrum Colour Library, London20,56,59, 134, l48, l58
Ermitázs, Leningrád (felvétel:Werner Forman Archiv) 18l Staatliche Antikensammlungen, München (felvétel: Caecilia
F .Fane|Ii: Alene Atticq (1'10'1) (fe|Yéíel: R. Wilkins, oxford) 21 H. Moessner) 121, l38
Werner Forman Archiv, London 73,76 J. Stuart and N. Revetí,.The Antiquities oí Athens (l762-1816)
Ray Gardner, London 140 (felvétel: R. Wilkins) 23
Roger Gorringe, London 9, 12, 35, 37, 47,62,66,79,146,l5I, victolia University Library, Toronto l03
l64, 168 R. Wilkins, Oxford28, 32, 33
K!sLExlKoN
agora: úftott tér a görög városok kózepén,
amely egyszerle volt piactér, valamint
közigMgatá§ié§ tár§adalrni központ.
Eredetileg az akropolisz§Zal együtt a váro§nak
egyfajta ikermagiát képlzte, de aztán
fokozatosan a városi élet létfonto§§ágú
központjává lett, és a köré épített
o§zlopcsarnokok é§ hatalmas középiiletek
nagyszabású kerctbe fo8lalták.
Agora| athéni piactér, a népgyúléshelye
Athénban. Az athéni Agola az előzetes terv
nélkiil épültvárosközpoítra példa,
a szabályo§an négyszógletes priónéi
a tervszenien kiéPítettfe.
lioli annak a görög csoportnak a neve, amely
a dórinvááó után Kisázsia nyugati partjának
é§zaki résán telepedett le. Thesszáliából és
Boiótiából jöttek, megtartottá,k
nyelvjárásukat és el§ódlegesen földmúvelő
gazdálkodásukat.
Aiszkülo§z (i. e, 52H5ó): atbéni drárnairó,
a nagy tragikus tíiász első tagja;
a monumentalitás és a mély vallásos átélés
költóje, az igazság és azi§teni akarat
felsőbbségét hirdett€, Kb. kilencven darabot
iít, de csak hét maradt azutókorra, kóztűk az
oreszteia(i. e.458) ,az egyetlen fennmaradt
görögtrilógia. Magyarul meg|elent:
AiszkhÍtlo sz D íámái (Budapest, 9 8 5.).
1 k özpontjáról, ciprusról gyakran nevezik
akanthuszlevéli az akanthusz növény
(Acanthus Spinosus, más lévetl
,,medveköröm") tüskés levele, az i. e. 5. század
végétőlkezdve az épületdíszités, kiilönö§en
a korinthoszi oszlopfő kedvelt eleme, Lá§d
még korinthoszi o§zloprend.
akropoü§z: annak a dombnak a neve, amely
alegtöbb görög váIos magvát alkotta; a szót
eredetileg lényegében a ,,város"
szinonimáj aként használták, minthogy az
akropolisz a közösség véderöditménye és
háboni idején menedékhelye volt.
A klasszikus és a hellénisztikus korban
leggyakrabban vallási központvolt.
Akropoüsz: az athéni ,,fellegvár", amely
eredelileg Athén közigazgatási és védelmi
központjavolt.
Alkibiadész (i. e. 45H04 k.): athéni politikus,
mitrt a szél§őséges demokíaták vezére tett
szert kiemelkedó szerepre a peloponnészoszi
háborúidejéü. A tehet§ége§, de 8átlástalaí
férfi szivósan szorgalm aztl az alhéniak
szicíliai vállalkozá§át, majd amikor
állítólagos szentségtöré§at bevádolták,
spáltába menekült, és szolgálataií az
elleí§egnek ajánlotta fel, Később megint
visszapártolt, és az athéni flottát vezéIelte
a sikeres égei-tengeri, valamint
hellészpontoszi hadjáratban, majdi. e.
406_banvégleges száműzetésbe vonult.
amphora: boroskancsó, a görög kerámia egyik
leggyakoribb edényformája; magas, kétfülú
edény, a nyaka sokkal szükebb, mint a te§te.
A közön§ége§ ampholáknak, amelyekben
bort §zállitottak, csúc§ban végződótt aZ aüa,
hogy könnyebben lehessen raktározni őket,
nyakuk pedig szűk volt, és agyagdugasszal
lehetett elzárni. A szélesebb szájú, finom,
festett ampholákat asztali edénynek
használták. Külón csoportot alkotnak
a Panathénaia-amphorák: ezeket
a leketealakos technikával dí§zitett hatalmas
edényeket olajjal töltötték meg, és
a Panathénaia-játékok győzteseinek
adományozták.
Amphora
Anaxagórasz (i. e, 500 428k.):
Klazomenaiban szúletett, s a perzsa háborúk
után Athénban letelepedett filozófus. Tőle
származik az az elmélet, mely szerilrt
a világegyetemben minden ,,magokból" á1l,
amelyeket egy általa ,,értelemnek" nevezett
elv hoz mozgásba. HelytáIlő magyaíázatát
adta a naplogyatkozásoknak, bár
ragaszkodott a föld laposságának
hagyományos elképzeléséhez,Merész új
eszméi nem maradtak követkeanények
nélkül: istentelen§é8miatt vádat emeltek
ellene, és kénytel€nvolt elmenekúlni
Athénból,
anthesztéria: Dioíüszo§z tiszteletére
lebruárban tartott háromnapos ünnep, ekkor
bontották ki a boíoskancsókat é§ kó§tolták
megazúj boít. Fénypontja a kó§tolás napja,
a ,,túoesz" (korsók) únnepe voltJ amelyen
nemc§ak a felnőttek, hanem akisgyerekeki§
részt vettek, óket c§öppnyi korsókkal
ajándékozták meg. amelyekre 1legalábbis
Athénban) játszó 8yerekek voltak festve.
Rendeztek továbbáivóversenyt, valamint
dionüszoszi nászmenetet. A harmadik napon,
a tréle Halottak napján. edényekben fótt
gyümölcsöt áldoZtak a halottaknak és
Hermésznek, a megholt lelkek Alvilágba
kisérőjének.
Ápellész (i. e.330-320k. múk.): az ókor
legnagyobb fe§tője, Kolophónban született,
de valószinúleg epheszoszi polgáTjogot nyert.
Leginkább a női szépséget ábrázoló múveiről
(aKószon fest€tt Aphrodité két változata),
valamint poltréiról (a villámot tartó Na8y
sándoI stb.) nevezetes.
Aphrodité: a szelelem, a szépség és
a telmékeny§ég istennője; néha egyéb
aspektusaiban -pl, a tenger vagy a háboru
istennójeként is lisztelték. A mitológia
szerint Zeusz és Diónéleánya, és hitvese
Héphaisztosmak, aki leleplezve Ar駧zal
folytatott szerelmi viszonyát, hálót boritott
a hútlenekrg, majd tanúul hivta a többi istent
a kínos helyzeth9z. Eredetileg alighanem
keleti istenség volt, a tiszteletének egyik fó
Küpriának. A képzőművészetben alakja híres
aktszobrok és -képek ihletője lett (mint
Praxitelész Knidoszi Aphíoditéje,
Doidalszasz Guggoló Aphroditéja, Ápellész
Aphroditó anadüomenéia),
Apol|ón: sokarcú isten, a földmúvelés,
a nyájak és a csordák, azijászaí,aayógyitás,
a zene és ajövendőmondás ura, általában
a görög szellemjelképe és azemberifaj
védelmezője, K ésöbb. a hellénisztikus é§
arómai korban mindinkább Héliosz
népi§tennel azonosították. Legfonto§abb
i§mertetőj ggye a lant és az íj, szent növénye
a babér, amelyből a delphoijátékok
győzeteseinek koszorút fontak, és apálmafa:
a mítosz §zerint ennek tövében §zületett
Déloszon. Kultuszának legfontosabb
központjaia jósszentélyek, elsősorban
Delphoi.
archaiku§i a görö8 kulíííai-e.'l . és 5. sázad
kőzti szakaszának megjelólése. Ebben
a korszakban agörögök ma8uk mögött
ha8yták a §ötét §zázadokat, é§ kialakították
sok jellemző kultulális és politikai
intéZményüket.
Árész: a mitológiában a háború istene, Zeu§z
és Hérafia, Aphrodité kedvese. A kegyetlen
csata az ő területe, és nem a finomabb
hadművészet, amely Athéna birodalma.

Tisztelet€ soha nem teriedt el egész
Górógországban, bár Thébaiban lontos
szentélyevolt, továbbá Attikában is állt egy
i, e. 5. századi Arész_templom, amelyet
a római korban az athéniAgoráía telepítettek
át.
Arisztarkhosz (i. e, 310-230 k.): szamoszi
matematikus és csillagász. Felfedezte, hogy
a Napjóval nagyobb, mint a FöId, továbbá
azt állitotta, ho8y a Föld és az összes bolygó
aNapkörül kefing, a Nap ésa csillagok
viszont mozdulatlanok, s a csillagok tőlúnk
nagy távolságra vannak. Nézeteit más
tudósok oluta§ították.
Árisztophanész (i. e- 450 385 k,): Athén
legnagyobb komédiaírója, a Felhők,
a Daraz:ak.a Madarak ésa Békák szer zöje.
Ókonzefvatív állá§pontlól támadta
a demokratiku§ politiku§okat (Kleónt),
amodern gondolkodókat (szókratészt) és
a haladó nézeteket valló drámaírókat
(Euripidészt), egyszersmind következetesen
ellenezteAthén íészvételétapeloponnés,/os/i
háborúban_ Korai darabjainak húvös
líraisága és gotombasága elhalványult
késóbbi múveiben, amelyekben a politikáró1
a társadalmi élet felé irányitotta a frgye]rnét,
§ ezzel me8telemtője lett az új komédiának.
Magyarul megjelenL Arisztophenész
Vígj áté k o k (Al any J ános forditásában,
Budapest,1968.).
Arisztotelész (i. e. 384-322): Khalkidikében
született fi lozólus és tudós- pleíónathéni
Akadémiáján tanult, majdélete teljében újból
Athénba ment, és megalapitotta a maga
frlozófiai iskoláját, a Liikeiont, amelyet aíól
a gümna§ziomól nevezett el, melyben tanított.
Legnagyobb teljesítménye a görógök által
addig összegyűjtött tudásanyag
Iend§zer€zése, továbbá azadatgyújtéselvének
mint a tudományos kutatás alapjának
felállitása volt. Nyugodtan állithatjuk, hogy
a botanika, a zoológiaés egyéb
természettudományok is Arisztotel駧zal
vették kezdetüket. Magyarul megjelent:
P o é t ik 4 (1 9 63.), M e taíz íka (v álogatotL
fejezetek, l95l.\, Az al héni állan (l9 54.),
oryanoú (első íész, 1961 .).
Arkhimédész (i. e.287 2l2 k,): minden idők
egyik legnagyobb matematikusa.
sZürakuszaiban születelt, és a Város római
elloglalásakol ólték meg. Elsősorban azívelt
felületek és lestek mérésévelfog]alkozott:
szoros értékhatáíokközt meghalároZla api
értékél(a köí kerületének ésálmérójének
arányát), és kiszámította a henger és a bele irt
gömb térfogatának arányát - ezt
a teljesítményéta sirjára vésett dombormú
örökítette me8. Megh aífuozla toyábbá az
emelő alapelvét, mód§zert dolgozott ki
a csaknem elképzelhetetlen nagyságú számok
kifejezésere, tanulmányozta a lolyadékba
merülő szilárd t€§t€k sajátosságait, és
felfedezte a fajsúlyt, Különléle
hadigépezeteketis szerkesztett, tervezett,
Kislexikon I l43
Artemisz: a vadállatok és a gyermekszülés Górög műemlékeket ábtázoló rajzai és
istennő je (utóbbi minőségében gyakran fe]iratokrólké§zültmá§olatai nyújtották az
azonosították Eileithüiával). A mitológia egyetlen jelentősebb felvilágosítást az olasz
szerint Zeusz és Létó leánya, Apollón reneszánsznak a góróg régészetrő1, és
ikertestvére. Ti§ztelői olykor állatnak reneszánsz szobrászoknak, pl. a Rimini-iskola
öltöztek, például az attikai Braurónban, ahol múvészeinek ihletforrásai lettek.
,,medvének" nevezett ki§lányok táncot
mutattakb€ a ti§zteletére. Epheszoszban egy conze. Alexander (l831-19l4): német régés7.
ki§áz§iai termékenységistennőve1 a szamoth-rakéi osztrák ásatások (l873 és
azonosították, és több emlőjű nőstényként l875) vezetóje. valamint Humann pergamoni
ábrázolták, általában azonban vadászó munkálatainak l878é§ l886 között
nőként látható a képzóművész€tben, Iövid irányítója. A 19. század utolsó negyedében
k h i t ó nban, v ál].átt ijjal és nyilakkal. tudományosabbá vált régészet egyik
legielesebb képviselőjeként azt az alapelvet
Aszklépiosz: a gyógyítás istene, ti§zte]ete az követte, hogy inkább egész épúletcsoportokat
i. e.5. század végénterjedt el kell feltámi, mintsem egyes múenrlékeket, és
Görögországban. Epidauroszi szentélye, ahol telje§ földrajzi ós tórténeti távlatukban kell
a beteg€k álmukban leltek gyógyulásía, őket tanulmányozni. A §zamothrakéi é§
gyakran azisten szent kigyóinak segítségével, pergamoni munkákról kiadott kötetei maga§
egyfajta görög Lourde§-dá vált. színvonalú régészeti publikációk, Fontos
A képzőmúvészetben botot és kígyót tartó, kutatá§okat vé8zett a korai görög kerámia és
érett korú szakállas férfiként ábrázolták. az attikai §írdomborművek teíülotén i§.
Athéna! a háború istennője, a múvészetek és Curtius, Ernst ( 1 8 l ,1- l896): német töTténé§z,
mesteíségek védnóke, ké§őbb a bölcses§ég térképészés régész, az olűmpiai ásatások
megszemélyesítője. A klasszikus korban meg§zervezője. 1839-40-ben meglátogatta
elsósorban mint Athén védőistenét ismerték, oliiínpiát, s attól fogva élete fő tórekvése lett
ott volt legnagyobb temploma, azAthéna feltárá§a, Egy l852-ben Berlinben tartott híIes
Parthenosz- (a Szűz Athéna) szentély, előadásában először fogalmazta meg terveit,
ismertebb nevén aparthenón, Az de a munkálatok csak húsz éwel késóbb
oromcsoport szobrai azi§tennó két fó kezdődtekel. végül a németek olyan
mitoszát ábrázolják: amint teljes megállapodást kötöttek a göróg kormánnyal,
fegyverzetbenmegszületik Zeusz fejéból amelyben az ásatásoknak pusztán
Héphaisztosz kalapác§üté§e nyomárr, é§ amint a tudományoscélkitúzés€it haírgsúlyoztáir, és
poszeidónnalvetélkedik Attika ulalmáért. az összes leletet a vendég,látó országnak
igéíték,példát §zolgáltatva ezzel számo§
Beazley. John David§on íl88! l970)| an8ol későbbi ásatásímegállapodá§hoz. Curtiu§
müvészettörténész. Eletének iava rés7ét az fontos szerepet játszott a berlini Német
attikai vörö§alakosvázák festőinek Ré8é§zeti Intézet állami intézménnyé
azonosítá§ával, valamint ezzel páíhuzamosan válásában és athéni részlegének
a feketealakos festők tanulmányozásával megalapításában.
töltötte. Hatalmas múvének, az A t t ic
Red- Figule va§e- Painlers (Attikai Démétér:8örö8 i§teínó, a fiild terményei,
vörósalakos vázalestők) második kiadása különösen_a gabona úrnője, azAlvilág
(l983) közel nyolc§záz festő valamennyi i§tennője. Altalában leányával, a Koréval
ismert mül éL lelsorolja. Az Altic Bla&- Figure (Perszephonéval)együttti§ztelték,aki
V a s e - P a i n t e r s ( Atíikai feketealakos a gabona növekedését és körforgását
vliafestők, l956) ötszáz fazeka§t é§ fe§tót jelképezte, A mitosz §zerint a Korét az Alvilá8
azonosít, és mintegy tízÉzeíyázáL tnl^jdoíit i§tene, Hadé§z raboltael, és azzal a feltétellel
nekik, Teljesítményeújalapokra helyezte az engetlte vissza, hogy c§ak az év felét tölti a föld
attikai vázafestészet tanulmányozását és
lehetővé tette a régé§z számára, hogy
felismede §Zinte bármely diszitett
cseréptöredék festőjét vagy művészi
hovataítozását, § ezáltal legalább megkózelítő
pontossággal datálja őket.
beépített oszlop: a fallal egybeépített, abbó1
gyakran csa k léloszlopként kiálló osz]op,
cella: a göIög templomkózponticsarnoka,
benne annak az istenségnek a kultusz-szobra,
akinek a templomot szentelték.
cfuiaco d'Ancona ( 1391 1455):olasz
kereskedő (teljes nevón Ciriaco de'Pizzicolli).
Az l4l8 és l448kőzti éveket fóként ltáliában,
Görögor§zágbané§ a Földközi-tenger keleti
medencéjében tett utazásokkal tóltötte,
|44 | Kislexikon
fölött,a má§ik felét pedig a fijld alatt. A két
i§tennó szertartásai szorosan összelonódtak
Eleuszisszal, ahol ők álltak az antik világ
leghíresebb misztériumvallásának
kózéppontjában.
Démoszthenész (i. e. 38 4,322\ aíhé'Jí
államférfi, az ókor leghíresebb szónoka.
Pályája kezdetén védőügyvéd volt polgári
perekben és töívényszéki besádek irója. így
örókségevisszakövetelésének ügyében,
később politikai perekben és a közéletben
lépett fel. és annak a pármak lett a vezetöje.
amely a macedónokkal szembeni ellenállást
hirdette. Nyelvművészete, szándékainak
bec§ületes§ége l€inkább Fiilöp ellen irt
beszédeibery a P hilipp,]k.ir-ban mutatkozik
rneg. Magyarul megjelen1]. A hűtlen köl,etség ,
A koszotú (Bldapest, l97 5.).
Dionii§zo§z: a termé§zet erőinek feltehetóen
thlák €redetú i§tefle, akinek orgiasaikus
kultusza az i. e. l . éveaed kezdetén
rohamo§an terjedt el Görögországban.
Követői főlegnők voltak, akik
ahegyoldalakbaneksztatikustáncokat
lejtettek, szétmarcangoltakeleven állatokat,
é§ hú§ukat nyersen me gették(ez az ómoPhagta
néven i§mert szerta ás). Kultu§za később
szelídebbé vált, é§ lényegébenaz államvallás
része lett. A tiszteletére Attikában rendezett
üírrepek nyújtottak alkalmat a dráma
megszületesére. Dionü§zosz - talán orphikus
haüsra a hellénisáikus és római kor egyik
legnépszerúbb misztériumvallásának
kőzponti alakjává lett, haláluk utáí az órók
údvösség kilátását igérve követőinek.
Dionüszo§z
dór: a görögök egyik fő törzsének neve.
A dóíok özönlöttek beutolsókénta górög
íélszigetre, és főként a Peloponnészoszon,
alegdélebbi Égei-szigeteken, valamint
Kisázsia délnl.ugati csücskében telepedtek le.
Az építészetbenés a nyelvjárásukban
megőrizték §ajáto§§ágaikat, spártában
s Krétán pedig olyan politikai rendszert
alakitottakki. amelyben a leigázott nép€ket
jobbágy- é§ §zolgasorban taították, maguk
a hódítók viszont katonai uralkodó osztályt
alkottak.
dór o§zloprenli: épité§zeti stílus, amely
külónösen az európai Görógországban és
anyugati gyarmatváro§okbanvirágzott.
Leg.iellegzetesebbvonásait mintáltalában
agörög építészetbenküső épületeleTnek: az
egyszerű, talapzalnélküli, kannelurázott
oszlopok, az oszlopfők párnatagia, valamint
a metoprék és trigüíek váltakozásából álló
frízek hordozták. Az arányok nehézkesek
voltak, az ósszhatás zömök és szigorú. A dór
lemplom kanónikus példájának az olümpiai
Zeusz-templomot szokás tekinteni_
A Parrhenón kivúlröl dórjellegü. dearányai
§zokatlanrrl kecsesek, és számos ión elem van
rajta.
Dörpfeld, wilhelm ( 1 85 3-1 940): német építé§z
és régész,a századvégének és a20. század
19 .
elejének legiel€ntő§ebb ásatója. Friedrich
Ad]er fedeZte fel. Csatlakozott az olümpiai
á§atá§okat végző c§opolthoz, ahol páratlan
tiszteletet vívott ki az épüetmaradványok
értelmeásével. Azolümpiai publikációkban
közölt rajzai az ókori épitészettárgykórében
addig késziiltleggondo§abb és legrészletesebb
munkák. Ké§óbb tudom|ínyos sántre
igyekezettemelnischliemanntrójaiásatá§ait.
Huszonöt évig igazgatója volt az athéni
Német Régészeti Intózetnek ezt a tisztet
általáno§ megelégedésíetöltötte be, és a néTnet
külügyminisztérium tiltakozott, amikor
bejelentette n},rrgalomba vonulását,
lgazgatósáEa alatt kőzíemúködött
tanácsadóként a Görög RégészetiTársaság
ásatásain, és maga is végzett ásatá§okat
§ámos göTö8országi és tórökországi
lelóhelyen.
eleuszisi mi§ztériúmok: az Atbén melletti
Eleusászban minden szeptembelben
megrendezett vallási ünnep, Fő eseménye
más misztériumvallásoknális
-mint
a hiróknek a halál utáni boldogéletet igéró.
titkos szertartásokba való beavatás volt.
A misztériumok Démétéré§ leáíya, a Koré
(Per§zephoné), a gabona és a megrljuló élet
istennőiti§zteleténalapultak,szertartá§aik
kózt a szent tárgyak felmutatá§a é§ a két
i§tennó míto§zának passiójátékszenü
eljátszása szerepelt. A müsztészek
beavatásának két fokozata volt, a magasabb
fokozatot (az epopteiál) egy éwel az
alacsonyabb megszerzése után érhettékel.
epinétron: agyagból készüt combvért, henger
alakja volt, amelyet egyik végén
lekeíekítettek, hogy a térd fölé illeszkedjen.
Az asszonyok a fonás előtt álló
gyapjúnyalábokat epinétronon(vagy
oroszon) hrlztákki előfonattá. Altalában
durva kerámiából készült, de i§m€rtek finom,
festett darabok is, amelyeken az orr plasztikus
büszttel van díszítve.
EratosztheDé§z (i. e. 275 l94k.\: az
alexandriai könyvtár v ezetője, az ókoí
legnagyobb polihisztora. Azirodalomtritika,
kronológia, csillagászat, földlajz, matematika
és filozófia tárgykörében értekezéseket írt,
epikus és elégikus verseket §zerzett,
Legnagyobb teljesítménye a földrajzhoz
fíizódik: rájött, hogy valamennyi óceán
ö§§zefügg, é§hogy a három kontinen§
Európa, Azsia és Aírika egy szigetet alkot
benne; feltételezte, hogy az Atlanti-óceánt
megszakithatjaegy negyedik kontinens; és
háromszáahúsz kilométeres eltéIéssel
kiszámította a Föld kerületét,
Euripidész (i. e. 48 H06 k. ): a három nagy
alhéni tragédiaköltő közül a legfiaLalabb.
Ő érvényesitetre elsónek a dráma..modern"
felfogását. Kételkedett az istenek mindenek
fölötli hatalmábaí, kutatta az emberi lólek és
érzelmek reagálását bizonyos helyzetekre, és
elsőként szentelt nagy frgyelmet a nók
jellemóneké§vi§elkedésének. Tizenkilenc
darabja maradt fónn, k őztuka Bakkhánsnők ,
amelyet röviddel a halála elótt írt
Makedoniában. Magyaíu] megjelent:
Eufipidész ö§szes dtámár. (Budapest, l984.)
fehéralapos: kerámiadiszítési technika,
amelyet el§ó§orban a halottaknak szánt
attikai olajosedénykéken ha§ználtak, Az
alakokat é§ a di§zíté§eket viszonylag széles
§zí!§kálábanfe§tettékfehéralapra.
A vörósalakos technikával gyakran
párhuzamosan élt az i. e. 5. század második
negyedétől utolsó negyedéig.
fog§or: ki§ négy§zögletes kőlapok sora, amely
az ión építészetirendben a párkánykoronázó
g e i s z ón ft szérőI csiilg le.
fópárkány| az építé§zetirendnek az a ré§ze,
amely az oszlopok főlött fekszik, é§ általában
az architíávból, a frizból és
a p árkálykor olázó g e i s z o nból á|1.
Furtwringler. Ador( l853-1907): német ré8és
és m úvé§Zetrörténész.Nevét az olűmpiai
ásatások kis leleteinek leltározásával és
meghatáíozásával tette ismertté.
Megalapozta az archaikus kor múvészetének
relatív kronológiáját, s az olümpiai

publikációk általa írt köteteiben
bebizonyitotta a jó minőségű méretarányos
íajzjelenlőségél a ki§ lár8yak teljesértékú
publikálásában kúlönösenabronzoknál,
amelyeknél az oxidáció ,,eltünteti afinomabb
részleteket a fényképen".Minta Berlini
Múzeum asszisztense, majd mint a múncheni
Antikensaínmlungen igaz8atója páIatlan
ismeleteket szeÉett a górög művészetíől.
Alapvető tanulmányokat ííta szobrá§zatról,
a vá7afeslészetről és az antik gemmákröl.
Utolsó éveit csaknem teljes e8észében
Görógországban, Aiginán töltötte
ásatá§okkal, itt érte a h alálát okozóláz.
geometrikus: azi. e, kb. 1050-700-ig tartó
korszak neve, A görög világ legföbb lárgyi
ploduktuma ekkol azabsztTakt, fóként
egyene§ vonalú milrtával diszített kerámia,
gümnaszion: testgyakoíló c§arnok, olyan
létesitményeket foglalt magába, mint
a palaisztra, a ílLőpály a, a fürdószobák, az
óltózők, továbbá a raktárhelyiségek az
olajnak, amellyelaz atléták edzés előtt
bekenték magukat. De minthogy a testi
nevelés elválaszthatatlan volt az értelmi
ne,re|éstől, a gümnasziorok egyle inkább
általáno§ kulturális központtá váltak,
küönösen azok, amelyek az epebeía (a
tanulmányaikat záró tehetősebb itak minden
hellénisztikus városban megtalálható
kollégiumai) színhelyei voltak. Ezekben
ilyeníormán elóadótermeket és kónyvtárakat
i§ €lhelyeztek a testgyakorlást szolgáló
helyiségek mellé.
héliaia: az athéni polgárok hatezer főből álló
bírói testületének neve; belőle választották
a dikasztériál- Eg) szeísm in d az épület neve is.
ahol a testület ülésezett.
hellénisztiku§: a Nagy Sándol halálától (i. e.
323) Górógországnak az i. e. 1 . században
befejezödött római meghóditásáig terjedö
időszak neve, A gőróg uralom e8yes
időszakokban a Közép-K€let agy részére, sőt
még India északi részére is kiteiedt,
A klasszikus kor független váIo§államait
elnyelték vagy háttérbe szorították a hatalmas
királyságok, a képzőmúvészetet, azilodalmat
és a fllozófiátpedig új, kozmopolita
§zemléletmód jellemezte. Ebben a korbalr
születtek a legna8yobb eredmények azalap-és
az alkalmazott tudományokban.
Hermész: az istenek hirnöke, mítosz szerint
a le, melt egy vitában Héramelléállt).
Zeu§z és Maia fia, Azutakistene,
aZ utasok és
kereskedők védnöke, s a megholt lelkek
Alvilágba kisérője. E szelepeinek megfelelóen
aképzóművészetbenáltalábanhímökként
ábrázolták, számya§ vagy szeles karimájú úti
kalapban, saruban, kezében hirnökpálcával
(ilrüteiorrnal), de ismeíete§ek a kóo§zlopra
helyezett fej- és phallo§z-ábrázolá§ok i§. Lásd
helma.
hema: isten§zobor, amelyegy o§zlopból á1l,
raita az i§ten feje és egy phallosz. Az ábrázolt
isten általában Hermé§z volt, § a helmákat
útszélen,mezsgyéken, házak udvarában,
8yakorlótereken a Heímészoltalma alatt
álló helyeken állították fel. I. e. 415-ben az
Alhéni ulcákon álló hermák megcsonkitása
miatt babonás félelem tört ki, és vad hajsza
induIt a gyanúba l'ogott rendbonrók után.
A római korban a hermák diszitőszobrok
lettek, § kűlönböző ist€nek fejét vagy híres
emberek képmását hordozták.
Héphaisztosz: a túz és a kovácsmestelség
istene, így a kovácsok és általában
a mesterembelek oltalmazója, A mitosz
szerint bénán született, sanyja, Héra úgy
megundorodott tőle, hogy kidobta az egekből
(egy másik míto§zvált ozat szetint Zelsz dobta
Visszakeriilve az olümposzra, felesé8ül vette
Aphroditét, é§ mindenfajta csodálatos
múveket ké§zitett, pl. Akhilleusz pajzsát.
Tisztelete kúlönösen ipari központokban, pl.
Athénban Voll ellerjedt. ahol Atbéná! al köZös
temploma, azún, Thészeion viszonylag épen
lennállmais.
Héra: Zeu§z hitvese. a házasság. azasszonyi
élet oltalíiazója. Az Ítiósz szerint lérjétpapucs
alatt tartó feleség, a mitológia pedig tele van
a Zeusz kedvesei és gyermekeik iránt
Kislexikon | 145
taliúsítottkönyórtelenségéről szóIó
történetekkel. Leghiresebb szentélye
A18o§zban és szamoszon volt.
Héíodotosz(i. e,484 425 k.):a világelső igazi
történetírója, a pezsa háború krónikása.
Halikarnasszoszban született, beutazta
a Földközitengerés a Fekete_tengel vidékét,
E8yiptomot és a Közép,Keletet, adatokat
gyújtve könyvéhez, amelyben a háborúban
részt vevő különbözó népekkel kapc§olatos
földrajzi, etnológiai ismeretek és anekdoták
tömegét g} üjlötte össze, Alhéni látogatásai
aváros őszinte csodálój ává tették.
hopüts: a városállamok hadseregének
hagyományos, nehéz fegyvezetú, gyalogos
katonája, A hoplita had§eregíek
köszönhették a görögók a perzsák felett
aratott gyöZelmeiket, és egészen az i, e. 4,
századigez maradt a spártai katonai fölény
alapja. Bronzsisakot, mell_ é§ lábvéItet
viseltek, nehéz, ellipszis alakú pajzsot
holdoztak, és vaskarddal, valamint
hárommétere§ lándzsával harcoltak. A sik
terepen zárt alakzatban harcoló hoplita
hadsereget nemvolt könnyú legyőzni, de ha
egyszer összezavarodtak sorai, viszonylagos
mozgásképtelen§ége §ebezhetővé tette a gyors
mozzgású ellenléllel szemben,
Humann, carl (1839 l896): német mémök,
régé5z.a pergamoni Na8} oltár felfede7Óje,
Légzőszervi betegsége gyógyítása céljából
Törökországban telepedett le, E8y 1862-ben
szamo§zon folytatott ásatás lelkeltette benne
a régészet iránti lelkesedést, A török kormány
számá.a végzett út- és vasútépitő munkája
során felismerte a pelgamoni maladványok
lonlosságál. l 878-79-ben kiásta a pergamoni
Nagy Oltárt és szobordíszeit, s ezzel új
lejezetet nyitott meg a hellénisztikus művé§zet
tanulmányozá§ában. Pergamonban és más
lelőhelyeken végzett későbbimunkái is fontos
új adatokkaljárultak hoZzá a hellénisztikus
városépité§zet ismeretéhez.
hüdria: kolsó, amelyben a kútlól hoztak vizet.
Hátul függőlege§eí elh€lyezett fúl volt íajta
a melitésé§ á töltés megkőnnyitésére,
Blonz hüdria
146 | Kislexikon

intaglio: elsősorban a gemmavésésben
használt szakkifejezés, a mélyitett ábíáZolá§t
jelzi, szemben a dombolműves kidolgozással.
ión:a 8örögök egyik fó törzsének neve, Az i, e.
l l. században a dórokelűzték ők€t a göíóg
íélszigetről, így az Égei-szigeteken és
a kisázsiai tengerpart közepső részén
tel€pedtek le, amely Iónianéven vált ismertté.
AZ archaikus koT kulturális felvirágzásában
fontos szerepet játszottak, különösen
a természettudomány, a költé§zet és az
építé§zet területén. Megőrizték
nyelvjárásukat, amelyet az anyavárosuknak
tekintett Athénban i§ beszéltek.
kaítharo§z: ivóedényfajta, amelynek átmérője
tizenöt-húsz centimét€r, függőlegesen
elhelyezett fogói fül formájúak, A vázafestők
gyakran ábrázolják Dionüszoszt kezében
kantharosszal.
oszlopfőket harang formájú,
akanthu§zlevelekkel és karcsú, függőleges
spirálisol,kal hel) ette§íletlék, E8y vitíuvius
által elbeszéll lönénel szerint a korinthoszi
oszloplőt Kallimakhosz, a blonzszobrász
találta lel egy ko§ár körül lelnótt akanthusz
növény látvá yától megihletve. Korábban
csak el§zigetelten, templombel§őkben
alkalmazlak korinlhoszi osz]opfőket. au i. e,
4. század-,tégén azonban kis pavilonoknál már
kívül i§, a hellénisztikus korban pedig nagy
templomépülelek k ü lső diszilöelemek ént.

íón o§z|opfend: építészeti§tílus, amely

különősen Athénban és Górógország keleti
í észpí| \ ií áEzótt. Az lón oszlopok
magasabbak és karcsübbak. mint a dóíok.
gondosanmegmunkált talapzatukvan, és
díszes oszlopfő koronázza őket, amelynek
le§ellemzőbb motívuma avolúta. Azión
épületek felsó része a klasszikus korban
kúlónbözö: a keletieken hiányák a fríz, van
viszont a páIkánykoronáző geiszóú a|att
csüngő fogsor, azathéniakon hiányzik
a fogsor, de általában domborműves
rolyamato§ flízük van. Később keverték
akétváltozatot.
Iszisz: Oszirisz felesége, Egyiptom nemzeti
istensége. A hellénisztikus kolban tisztelete
-hellénizált lormában - a Földközi-tenger
medencéjének nagy részénelte4edt,
népszerűsége a római korban i§ megmaradt.
Misztóriumai más misztériumvallásokhoz
hasonlóan részben a halál és feltámadá§
mítoszán alapultak, és azayatásía váíók
bonyolult beavatási szeltartá§on mentek
kergsztül, I§ászt mindennapos áldozattal
tisztelték, a szertartásból,akárhol folyt is
nem hiányo/hatott a szentelt Nilus-viz és
a §zent kereplő, a Ji.rrum. F ő irmopét, az
lsziát novemberben, a Ploiaphésziát (a
hajózási idényt megnyitó hajó-vizrebocsátást)
máIciu§ban únnepelték,
lszokratész (i. e, 436-]]8): athéni szónok és
neveló, A szónoklatot az egyik legnépszerűbb
irodalmi folmává tette, és iskolát alapított,
ahol a rétorika tanításárahelyezte
a hangsúlyt, sok sikeres szónokot é§ politikust
bocsátott ki, melléke§en nagy vagyonra is
sze tett. Politikai nézeteiben a görőg kultúrát
egységesítő erőnek tekintette, valamint
összgörög keresztes hadjáratot hirdetett
a barbár perzsia ellen.
kannelura: függőleges vájatolás, amellyel az
oszlopokat disziLették, A dór oszloptórzsón
a kannelurák élben találkoztak, §zámuk
állalában húsz volt: az ión és a korintho§zi
ovlopokon általában sima szala8okkal voltak
elválasztva, ésszámuk huszonnégy volt. Egyes
monumentális templornoknál, pl. az
akragaszi olümposzi Zeusz-templomnál
olyan §zéles kannelurák voltak, hogyegy
ember talpa elfért volnabennűk.
Krntháros7
kariatida: ruh᧠lányalak, oszlop helyett álló
épitészetitámasztóelem. Több kisebb, díszes KorinthoMi oszloplő
ión ópületen alkalmaztak kariatidákat, igy az
athéni Akropoliszon az Elekhtheionon, ahol kottabosz: a görög ,rzlimp oszionokttépszerí
hat lányalak dí§zitette a déli o§zlopc§amokot. játéka, A játékos, hátradőlve kerevetén,
csészéjébőlbort loccsantott a célpontra,
Kirnóí(i,e, 5I2 44ak.):athénihadrezéré. amely lehetett úIes edény vagy vízzel telt úszó
államférfi. a 470-es években é§ a 460-a§ évek tán)érka Vagy más bonyolultabb berendelés.
€lején a déloszi szövetség erőinek vezére A játékot e8yfajta italáldozatnak tekintették,
a perzsák elleni küzdelemben. Legnagyobb és ajátékos gyakran idézte fel dobás közben
diadala az Euriimedón melletti c§ata (468) szerelmese nevét.
volt; itt szárazon ésvizen elsöprő győzelmet
aratott, ami a szövetséges hajóhadnak
vitathatatlan hatalmat adott az
Égei-tengeren, és meg§zerezte Athénnak
Délkelet-I(isázsia szános városa felett az
ulalmat, otthon spárta-barát politikát
folytatott, úgyhogy amikor Periklész-szel
a spárta-€ll€nes irányzat jutott hatalomra,
egy idóíe száműzték,
kincstárnokok azoknak az athéni
hivatalnokoknak a nev e ( he l l éhó t afuias zok :,,a
görögök kincstárnokai",. akik beszedték
a déloszi szövetség. később pedig az at héni
birodalomtagjai által fuetett adót. TíZ tagból
álló te§tűletüket évenként megújitották,
alighanem választással. Később Athén
leglőbb pénzügyi vezetóivé váltak, ők adták
a pénzt a hadvezéreknek, ők fizették
ahajóépitéseket, a közmunkákat és az
esküdteket. A hivatalt i. e,404-ben,
a birodalom bukása után me8§züntették. lékütho§z| szúk nyakúedényke, általában
olajat vagy illatszert tartottak benne.
kla§sziku§: a kilejezés általános értelembelr az Legismerlebb vállo7ala az a magas. karcsú
egész görög kultúrátjelöli. Szúkebb
és római edény, amelyet Athénban készitettek az i. e,6.
éIteleúbena nagyjából i. e.480-tól (aperzsa század végénés az 5. században, és amely
háborúktól) 323-ig (Nagy Sándor haláláig) kúlönö§elr a fehéralapo§ vázafestészettel
tartó kor, amelyb€n megszülettek agóIögök fonódott össze, Sok ilyen fehéralapos,
legnagyobb irodalmi, képzőművészeti és aránylag nagyméretú lékütho§znak, amelyet
építészetiteljesitményei, eleve azéítkészitettek, ho8y sírban helyezzék
el, olykof kettő§ feneke volt, úgyhogy
koliítho§zi o§zloprend: az ión oszloprend valóiában kevesebb olaj fért bele, mint
alfaja, amelynél a hagyományos csigavonalas amennyit méTete alapján gondolni lehetett,

januárban tartott athéni
lérraia:
Dionüszosz,ünnep, Szertartásairól csak annyit
tudunk, hogy felvonulás és dráma íőleg
komédia e]őadása is tartozott hozzájuk.
libáció: valamely istennek szánt, általában aZ
oltáITa öntött italáldozat.
Lüszia§z (i. e.459 380k,): athéni
szónoklatiIó. Egy gazdag szürakuszai
fegyverkészítőnek, a Periklész idején Athénba
Kephalosznakafia. Beszédeit
te]epedett
-köztük testvérének gyilkosaellen taított
a maradtak meg nagyobb töredékek, igy
magán vádbeszédet - egyszerűség és
szabatosságjellemzi.
Lüszipposz t i, e. 340-J l0 k. mük,;: rzik üóni
szobrász, az egyik legtermékenyebb és
legsokoldalúbb görögmúvész, Művei kózt
megtaláljuk a talasi monumentális
Zeusz-szobrot, Nagy Sándor társainak
csoportját, Héraklészmonumentális és
miniatűr portréját, Nagy Sándor portréit,
kiilönbözó atlétaszobíokat. valamint
a Khairosz (az alkalom) megszemélyesitését.
Egyéb műveit, igy az Apoxüomenoszt (a
magáról olajat levakaró atlétát), azAgiaszt
(egy thesszáliai pankrator szobrát) és
a HéraklészEpitrapezioszt (az asztali
Héraklészt)másolatokból ismerjük. Nagy
Sándorún, Azara-büsztje, valamint a Farnese
tipusú Héraklészis való§zínűleg az ő eredetije
utánkészúlt.
MagnaGraecia: dél-itáliai görőg államok
a Ventélykörzelében. L e. 573-ban össz8örög
összefoglaló Virágkoía az archaikus
neve,
kor, amikor földjénjelentós filozófusok és
sik€resatléták születtek. A városok közü1
egyedül Tarasz Őíizte meg jelentóségét
aklasszikus és a hellénisztikus korig.
maina§z. Dionüszosz női khérrlje, aki
eksztatikus állapotban száguldozott
a hegyoldalakon és fák között, vadállatokra
vadá§zott és fellalta nyer§ húsukat.
Vázafestményeken gyakran ábrázoltak
táncoló vagy §zatírok és szilénoszok
közeledését elháIító mainaszokat
repkénykoszorúval és őzbőr öltózetben,
kezúkben állatokkal, kígyókkal és
a t hűís zo s s za l, Dionílszosz varázspálcájával.
Léküthosz
megalitikus: annak a faltipu§nak a neve,
amelyet hatalmas kőtömbökből emeltek
mindenfajta kótőanyag, pl. habarcs nélkúl.
Menanüow 1i, e, .}4.2-2q l)| at héni drámairó.
az újkomédialegismertebb képviselóje. Az
újkomédiaa magánélet világába Vez€tő
vigjátéktípus, amely szerelmi bonyodalmon
alapul, és amelyben állandójellemek lépnek
lel: többek köZött a pimasz rabszolga,
akicsapongó i{ú, azsémbes agg. Menandrosz
többmint százdarabot irt, de csak négyből
a Dűs z k o los zből (Az embergyűlöló), amely
mintegy harminc é\ e került elö egy ké7irásos
papiruszról, M agya ru l me áe|enl: A levágoll
ná(Budapest. 1909,),
'dJ'
E mb etgy űl ö lő (Bú.apest, 1 960 ), Ítél k e z ők
(Budapest, 197l.).
gyakran
metopé: né8y§zö8|etes,
dombomúves, de általában sima kőlap,
amely a dór építészetbena tíiglifekkel
váltakozva alkotta a lrizt.
moirák/párkákl az ember sorsát eldöntő
három (eredetileg egy) istennó. Egy
mitoszváltozat szeíint zeusz és Themisz
leányai. Általában lonóasszonyoknak
képzelték el őket, akikjelen vannak minden
szúletésnél,s egyikük (Lakheszlsz\ az
életpályát osztja ki, másikuk (Klóthó) az élet
fonalát fonja, a harmadik (Atroposz, az
elfordíthatatla[) pedig kettévágia.
Mainaszok
múzsák általában kilenc istennő, akölté§Zet,
a történetíIá§, a zene é§ a tánc véd[ökei,
GöTö8ország külónbözó részein csekélv
ku]Luszuk volt, s állalában a k ultú ra emberei
tisztehék őket. AZ athéni nagy filozófiai
iskolákat. valamint az alexandriai állami
kutatóintézetet (az úgyn€vezett Muszeiont)
a múzsák tisztel€tónek vallási szektáiként
szeNezték meg. A,,muzsika" és..mozaik''
szavunk e névbőI szármaik. A muzsikát
Kislexikon ) I47
a gőrögök a kultúra alapjának, a valódi
múzsai szférának tekintették: a mozaik
(vagyis falmozaik, a latin opus musívüm\
azokból a kő-berakásokból alakult ki,
amelyeket a múzsákna k szentelt ba rlangok
utá nza tainál használtak
Mürón(i. e.4ó0*450 k. műk.); görögszobrász,
Attika határán, Eleuthelaiban született. AZ
ókorban leghiresebb alkotásának az athéni
Akropoliszon felállitott bronztehenet
tekintették, valamint Ladasz futóbajnok
§zobrát, de a Diszkobolo§z (a Diszkoszvető),
amelyet számos lómai másolatból ismerúnk,
alig maradt mögöttük népszerúsésben.Az
Athénát és Marszüasz szatírt ábíázoló
szoborcsopoltot, amelyet Fütwángler
rekonstruált, szintélr neki tulajdonitják,
Nagy Dioniiszia: Athén legfőbb ünnepe,
amelyet máIciusban ültek meg, Dionü§zo§z
tiszteletére, s amelyre Görögország
valamennyi részéből özönlóttek a látogatók.
A szertaltá§ok az Eleütheraiból jött
Dionúszosznak az Akropolisz déli oldalán álló
templomában folytak, innen vitték lényes
menetben az isten szobrát a városba, alő
látványosság azonban új kardalok, komédiák
és tragédiák előadása volt, amelyetöt napon
át tartottak a szomszédos szinházban,
nemeaijátékok: atlétikai és zenei versenyek,
amelyeket minden második év telén vagy
nyarán rendeztek megZeusz nemeai
ünneppéváltak,
Newton, Charle§ Thomas (1816 l894): angol
régész,a halikarnasszoszi Mausszólleion
felledezője. vezetó §zerepet játszott a British
Museum gyiijteményeinek kialakitásában, Az
1850-es évekbenmint a múzeum levantei
képviselője számos 8örőglelőhelyet tárt fel
TőIökországban (HalikamasszosZ,
Kalümnosz, Knidoszés Didüma), majd mint
amúzeum görógés római o§ztályának
vezetője több mint százezer lontnyi adományt
szezett ókori mútárgyak vásárlására,
s a Rhodoszon, K ürénében, Priénében és
Epheszoszban támogatott ásatá§oklól is
kapott aíyagot. Késóbb prolesszornak
nevezték ki a londoni egyetem újonnan
a]akull k lass7ika archeológia tanszékére.
Nagy §zerepetjátszott a Hellén
Tanulmányokat Támogató Tár§aság
megszervezésében (l879) és az Athéni Angol
Iskola (1885) megalakításában-ez volt
Anglia két vezeló intézmérrye.amely a görög
világ régészetitanulmányozásá,lal
foglalkoZott.
olümpiá§z: négyéves periódus, amely az
olümpiai játékok évévelkezdódik. Mint
valamennyi görög elótt ismert idószámitási
egysé8, a történeti e§emények keltezó§i
rendszerének alapja lett, Plinius például ezen
azalapon teszi Zeuxisz-festő működésének
idejét ,,a 95, olümpiasz negyedik évéIe"
-vagyisi. e.397-rc.
I48 | Kislexikon
oráku|um: az isten válasza ajó§latkéIónek,
vagy az a hely, ahol a válaszelhang;zott. Az
i§teni akarat különböző módokon
megnyilvánulhatott: például egy állat belső
részeinek milyenségében vagy egy szent
tölgyfa leveleinek zizegésében.
A leghíre§ebbek azok aválaszok, amelyeket
Apollón egy révült állapotban lévő férfi vagy
asszony szavain keresztüladott. Apollón fő
jóshelyei Delphoiban, Didümában és
klaroszon voltak.
orkhésárii kőr alakú terület a görög szinház
közepén, szó szerint ,,tánctér".
GöIóg színház orkhé§ztra
oíomzat a görögépítészetben a víz§zintes
párkánykoronázó gerszd, és a nyeregletó vége
közt kialakított háromszögletú mező. A dór
épületeknél gyakran szoborfi gurákkal van
kitöltve - ez a feladat, tekintettel a göróg tetők
kishajlásszögére, nagy ügyes§éget követelt
aszobrásztól.
orphika: a mítosz szerint orpheusz által
alapított vallási mozgalom, az elsó olyan
görógvallás, amely írásba foglalta tanitá§ait.
Az orphikusok a világegyetem é§ az emberi faj
kiaIakulásának bonyoluIt mitológiája révén
azt próbálták meg kimutatni, hogy az ember
isteni és ördögi részből ál1, s arra kell
törek€dnie, hogy megtisztulással és erényes
élelmóddal s7abaddá tegye a lelkét (azisteni
részt) a testtől (az ördögi íésztől), mert csak
így lesz osztályrésze a halál utáni boldogélet.
Ezek az eszmék, amelyek€t a kla§§zikrís
korban általában félreértettek, a római
koíban lettek nagy hatásúak,
osztrakon: c§erépdarab,amelyrőlaz
osztrakiszmosz gyakoflatát elneyezték; azt az
i. e.5. századi athéni eljárást, amellyel
számúzték a vesályessé vált politikusokat,
Amikol elhatározták, bog! o s z tf ak iszmo s zt
taltanak, valamennyi polgár összegyűlt az
Agorán, é§ leadta cserépdarabra vésett
szayazatát azel7en a politikus ellen, akitől
a leginkább félt. Halegalább hatezTen voltak
jelen, annaka §zemélynek, aki a legtóbb
szav azatot kapta,száílűzetésbe kellett
mennie, A szavazás körül bonyolult politikai
manőverek folytak, mintpétdául417-ben,
amikorkét kiszemelt áldozat, Alkibiadész és
Nikiaszegye§ítetteerőit, és híveikkel egy
harmadik személyt, Hüperboloszt
számúzettek, osztrakonokía írták
a Ptolemaiosz-koíi Egyiptomban többek
kőzőtt az adójegyzékeket, az i§kolai leckéket,
öttu§aia modern öttusával szemben az e néven
i§mert ókori atlétikai versenyszám ugrásból
(távolugrásból), gerely- és diszkoszvetésből,
egysztadionnyi ftrtásból és birkózásból állt.
Nem tudjuk pontosan, hogymilyen volt
a pontoz᧠rendsz€le, de a győzelmet
valószinúleg annak ítéltékmeg, aki öt
számból háromban az el§ő lett.
palai§ztra| birkózótér, a gümna§zion fontos
ré§ze. Külón épitett palaisztrák is voltak,
körülöttük melléképúletekkel;
a szükséges
ezek€t gyakran összetévesztik
agümíaszionnal.
Panathénaia: athéni ünnep, amelyet jűiusban
ta ottak Athéna állítólagos születésnapjának
ti§zteletére, s minden negyedik évben (a Nagy
Panathénaián) kúlönós fénnyel ültek meg.
A lóeseményaza felvonulás volt. amely új
peploszt vitt Aíbén! szenl képmásáhoZ aZ
Akropoüszra. A peploszt, amelybe azistenek
és a gigászok mitikus c§atájának képeit
szőtték bele, kerekekre helyezett hajó
áIbocára aka§ztották, s mögótte a szent
szeltartás kellékeithordozó leányok, áldozati
állatokat vezetó i§ak, kocsik és lovasok
haladtak. Ezt a menetet ábr.izoUa
a Parthenón-íríz. Az ünnep tóbbi íésze
atlétikai és zenei ver§enyekből állt.
pankration: a görögatlétikaegyik
kiizdó§záma. egyfajla szabadfogású birkózás.
Tudomásunk szerint a harapás és
a szemkivájás kivételével nem volt tiltott
fo8á§. A pankration, akárc§ak azőkölvívá§,
megszakitás nélkültartott, amig az egyik fél
fel nem adta a küzdelmet.
Paus?atria§z (i, e. l 50 k, m ú*,): kisázsiai görög
iró,aGbögolszág leírá§a címútiz kön},v
szerzöje. Az útikönyvszerű munkában az
egyes városok épületeinek és mútárgyainak
leiTása tudós mitológiai és töIténeti kitórőkkel
keveredik. A könyv felbecsülhetetlen értékű
felvilágosítást ad a modern régészeknek, akik -
segitségével a70nositohák például olümpia és
az athéni Agora múeínlékeit.
párkánykoronázó gei§zón: egy épitészetiTend
legölső, erősen kiugró része a flíz fölött. Más
jelenté§e szerint a t€rem falának fölső részen
körbefutó vizszint€§ d iszitő páíkány .
peltasztész| könnyű fegyverzetű katona.
A göIóg hadselegek talán Thrákiából vették
áte^ afegweínemet azi- e. 5. századvégétt.
A kis kerekpajzsról (pelta) elnevezett katonák
eredelileg nem viseltek páncélt a testükön_ és
fegyvedk könnyű dáIda volt. Azi, e.4.
században, amikor a nehéz gyalogság m€llett
a peltaszté§z-seíeg szabályo§ csapatnem lett,
lelszerelésűk tókéletesedett. Amacedón
seregek megjelenésével elvesztették
jelentőségüket.
Periklész (i. e.495-429 k.): athéni á|lamférfi,
a demokrata párt vezé re. Beyezatt' az
eskúdtek fizetését, és fó §zerepetjátszott
Athén tengeri hatalmának megteremtésében.
Politikája, a spáItávalvaló követk9zete§
§zembenállás vezetett a peloponnészoszi
háborúhoz, amely i, e.43l-ben tört ki. o maga
a 43H29-es pu§ztitó athénipestisben halt
meg. Legmaradandóbb hagyatéka az
Akropolisz építészetikialakításának
programja, amelynek el€dménye lett
a Parthenón és a Propülaia.
peIisztülion: épületet vagy udvart kórülvevő
oszlopsor,
Pheidiasz (i. e.46H30 k. múk.):az ókoí
legnagyobb szobrásza, Periklész barátja,
a 440-430-a§ athéni (akropoüszi) épitkezések
fófelügyelóje. Később sikkasztással vádolták,
é§ kegyve§ztettként elhagyta Athént.
olűmpiába ment, ahol megfalagta
a monumentális arany-elefántc§ont zeusz
kultusz-§zobrot. Stílu§áról leginkább
a Parthenón szobordíszei alapján alkothatunk
fogalmat.
Platón(i. e.429 34'l k ): athénifilozófu§,
Szókratész tanítványa, az ókorlegnagyobb
erkólcsfi lozófusa. Tanítása az ideák, az
indukció révén megállapítottegyetem€§
igaz§ágok (mint a Jóság, a Szép§ég és az
Igazság) elméleténalapult. Megalkotta az
eszményi állam képét,egy olyan
kommunisztikus köztáI§a§ágot, amelynek
vezető osztályát következetesen a magasabb
filozóf,ai gondolkodáson alapuló életre kell
nevelni. II. Dionúsziosz uralkodása alatt
Szürakuszaiban megpróbálta megvaLósilani
eszméit, de kísérletekudarcra voltitélve,
Magyarul megielenl: Platón Ö sszes M ű ve i
(Budapest, l984,),
Plinius, GaiusP. Secundus(i, sz.23 7q): római
katona, állami tisztségek üselője és iró.
Könlvei a legkülönbózóbb tárgyakat ölelték
lel. Egyetlen fennmara dt mtlye, a Histolía
na uí a l i s (T eímés7,etta,i) harminchat kötetből
t
álló enciklopédia adattöm€ge c§ak lazán
kapesolódik fő tárgyához,
a természettudományokhoz. Felületes é§
kritikátlan, mégis fontos felvilá8osításokat
úyújta görög müvészetről. valamiút az ókori
ipar és technológia k iilönböző oldalairól.
Tudományos érdeklődése miatt lelte halálát
a vezúv Pompeiit és Herculaneumot eltemető
kitőrésekor.
Polükleito§z li, e, 45H20 k, mú.I(, )| aígoszi
szobrász, aki az emberi arányok iránti
érdeklódésérőlés múvei gondos
kidolgozásáról volt hires. Két atlétaszobrát,
a Dorüphoroszt (Lándzsavivő) és
a Diadumeno§zt római másolataik alapján
azonositották, de nagy arany-elelántcsont
Héra-szobrát, amelyet az i§tennő Argo§z
környéki szentélye szá,rnára készített, csak
érmeképek alapján tudjuk elképzelni. ugl anis
az eredeti alkotás megsemmi§űlt.

Poweidón: a földrengé§, a lolyamok, alovak
és elsósorban a tenger göIög istene.
Amitológiában Zeusz és Hádész testvére,
Amphitrité tengeri nimfa fé{e. A tóbbi
olümposzi isteíhez hasonlóan a késó
klassziku§ és a helIéni§ztikus korban
a személye§ és monotheisztikus vallási
képZelek eIlerjedésével háttérbe szorult.
pódiumi megemelt alapzat. A göIög és római
építé§zetbenkiilönösen egye§ oszlopos
emlékmúvek alatti maga§ alapzatként
ha§ználták, így a per8amoni Nagyoltárnál,
a halikarnasszoszi Mausszólleionnál és
általában a római templomoknál.
Praxitelész (i, e. 360 340 múk,): athéni
szobrász, az ókorban leginkább márvány
knidoszi Aphroditéjáról, a göróg szobrászat
tóIténetének el§ő jelentős női aktszobráról
volt híres. Heríné§zt és Dionü§zoszt ábrázoló
szobra, amelyet l877-ben találtak meg
Olümpiában, az egyetlen olyan lennmaladt
szobrászi alkotás, amely nagy görög mester
kezemunkája.
Pullan, Ricbard Poppleweu (l825- l888):
angol épitész és IégésZ.Mint Newton
halikarnas§zoszi ásatá§ainak épitésze,
elkészitette a Mausszólleion feltételezett
Iekonstrukcióját, majd Kószon és
Knidoszban dolgozott. Az l860-asévekb€n
a Múkedvelők Társaságának égi§ze alatt
három kisázsiai lelőhelyen- köztük Priénében
\ e8zel l ásatásokat. Késóbb támadták rajzai
miatt, amelyeken nem mindi8 tett kűlönbséget
tény és feltevés között, továbbágyakran
vitatható értelmezései miatt, de a l9. század
mértékévelmérve elég módszeresen dolgozott,
é§ kétségtelen,hogy lajzai általában pontosak
voltak.
Revett, Nicholas (l720-1804): épitész, James
stuaít mellett társszerz ője a The Ántiquities oí
Athens (AlhéniíégiséEek)cimú műnek, amely
a7 ókoriépilészel emlékeinek közlésében új
tudományos mércétállitott fel, és amely
felhívta Nyugat-Euíópa frgyelmét a görög
műemlékekre. chandler kisázsiai
vállalkozásában is részt vett építészként,
ennek az útnak az er€dméí|ye a The Anliquíííes
of Ionia (Ióniai régiségek) első kötetei.
rhüton: ,,kiöntő", szalv vagy állatfej alakú
ivócsésze vagy áldozatra szolgáló edény,
amelynek alsó végébe kiöntőnek egy lyukat
fúrtak. Ha az edény tele volt, egy ujjal
szorosan be kellett fognia lyukal, Akiinni
akart belőle, aszája lolé tartotta az edényt, é§
elvette az uiját, így a folyadék belefolyt
aszájába.
Ross, Ludwig (l806-1859): német utazó.
epigráfu§ és régész. l834_ben a régiségek
főfelügyelője lett Athénban, fontos szerepet
játszott az a théniAkropolisz feltárásában és
épületeinek, főként az Athéna
Niké+emplomnak újra felállításában. Hogy
a Paíthenón alapzatára és avázafestészet
Kislexikon | 149
történetére vonatkozó éle§ szemű korban használtak dis,/itelien szarkofásol.
megfig} eléseit nem értékeIlékteljes e8észéb€n, Feslett ag}agszarlofágok Görögorszái keleti
az talán lüg8etlen jellemének l ulajdonithaló. részén készültek a,l i. e, 6, s7á.,ad végén5,
1 845-ben elhagyta Gőrögországot, és század elején. Szobordíszes kőszarkofágokat
Halléban lett professzor. al i. e.5 4_ században a s7idónikiíál\oknak
laragtak görög kézművesek {a leghirisebb
péJdány az ún, Nagy Sándor-szarkofág;.
Fe§tett dí§zitésúfakoporsók
Dél-olaszországból é5 a Ptolemaios7-kori
Egyiptombó1 kerültek elő.
szatírjáték: szatírnak öltözött kal lellépésével
eljáls,/olt groteszk dráma, A kla§§zikus kori
Athénban a Nagy Dionüszián kezdetben
minden tragédialrilógia után egy szatirjátékot
vittek szinre. de az i. e. 4. század közepén
felhagytak ezz€l a gyakollattal, és egyetlen
szatjrjátékot adtak elö az ünnep elején,
Aiszkhülosz. Szophoklé§z és Euripidészis irt
s/a l ídátékot. de csa k Euripidész Kük tóp:za
Rhüton maradt fönn, továbbá töredékesen
Szophoklész N y omkere sőkje.
stackelberg, otto Magnus von ( l 786_ l 83 7):
észt festő é§ régész,18l0 é§ l8l4 között szatírok: erdei és hegyi istenségek,
beutazta Görö8or§zágot és Törökor§zá8ot, viselkedésük és félig_meddig külsejük ls
egyik tagiavolt annak a nemzetközi vadállati. késóbb DioDüvo§z kisérelének
régiségbúváIcsoportnak, amely kiásta tagiaivá váltak, Az i. e . 5 . száLzadi íníivészet
a basszai Apollón-templomot, A munkáról irt szakállas, lófülű és -farkú lénynek áblázolta
beszámolója és a frízrőlkészilltaJzai az őket, a 4. századíól azonban
,,Apollón temploma az arkádiai Basszaiban" megkülönböztették öker a szilénorzoktól,
cimú kötetébenjelentek meg 1826-ban. Bár a szatírokatfiatal és kgcskesz§rű,
betegséggel küszkódótt, kalózok fog§ágába a szilénoszokat pedig óreg és lószerű alaknak
esett (akik eltépték rajzait), sok finom ábíázolták.
kidolgozású festménye maradt fenn a görög
életrőlé§ táiíól. később Rómábanélt. és
a Tarquiniában akkor feltárt etruszk sirokat
íaizolta.
é§ hozadékanyagból, péIdául
§tukkól mészből
máryányporból álló vakolat, azépitészetben
és szobrászatban első§orban durva kőfajták
felületének bodtására használták, de
a h€|lénisztikus korban falakon és hasonló
felületeken diszítő dombormúvek készítésére
isalkalmazták,
Szarapisz: Oszirisz Alvilág-isten é§ a szent
bikaborjú, Apisz atakjának egyesítéséből
kiaIak uIt egyiptomiisten, Bár korábban is
lisZlelték Memphis7ben. nag}obb ismertségre
a helléDisztikus korban tett szert.
L Ptolemaiosz ugyanis közös
göíög-egyiptomi kultuszt próbált kialakitani
i§teni alakja kóré,s a 8yógyitás isteneként és
a hajósok védnökeként lett nép§zerű az
Egeikumban és a Földkózi-ten8el nyugati
vidékein, kultuszában általában osztozott
hitvese.lszisz. fia. Horusz valaminl Anubis7,
alelkek vezetője. szarapiszt hires alexandriai
kultusz_szobrán göIög jegyekkel ábrázolták:
s/akállas zeu§zként. trónon ülr,e. fején
gabonamérő edénnyel (a termékenység
szimbólumával), kezében kormánypálcával,
lábánál a Kerberosszal, azAlvilágot őrző
háromfejú kutyával. Szaíapi§z
szarkofág: saikebbértelemben kőből vagy szkaraboid: ováli§ gemmafajta, al§ó oldala
agyagból készült koporsó, bár a fakoporsót i§ lapos, afőlsődomború, Eza főleg
neveák szarkofágnak. A göíögök minden a klassziku§ korban népszeíúalak
I50 | Kislexikon
egyszerú§ített formáj a a szkarabeusznak,
a gaíajtűó bogár (latillll scarabeus) alakúra
vágott, alsó lapján bevéséssel diszitett
gemmának,
Szkopa§z (i. e. 370-350 k. múk.): paroszi
építészés szobrász, a hagyomány szerint lészt
vett három na8y§zabásí i. e. 4. századi
építkezé§munkálataiban. A te8eai Athéna
Alea-templom épitésze és a benne felállított
két szobornak szobrásza volt, dolgozott
a halikarnasszoszi Mausszólleion egyes
szobrain, és az epheszoszi Artemi§z-templom
§zobordíszes oszloptörzseinek egyikén
ó faragta a dombormúveket. Bizonyosan
egyetlen munkája sem azonositható, de
stilusának leltételezett hatása arra vall, hogy
a szenvedély szobrásza volt,
Szophoklész (i, e.496-40ó k.): a háromnagy
athéni tragédiairó közül a má§odik,
Ai§zkhülosz két szinésze mellé felléptetett egy
harmadikat is, és csökkentette a karnak,
agörögdláma fő elemének szerepét, Hét
fennmaradt darabja főleg a tragikus
helyzetekbe került emberijellemmel
foglalkoák, köztük a eghitesebb az oidipusz
1 alhéni vagyoni os/lály tagjai. akiknek év
kliály. Magya rul megjelenr: Szophok lész
D/ár?ái(Budap€st, 1983.),
Szokraté§z (i, e. 469 399): athéni filozófus,
a gondolkodást világegyetem természetéről
a tisztségekle, de az i. e. 5 . századközepétőI
való elmélkedés helyett azerköIcs kéIdéseifelé
terelte. A város i§úságával folytatott
beszélgetéseiben-amelyeket Pl8tón és
xenophóí írásai tartottak fenn - azt a lajta
igazságot kereste, amely meghatározhatja az
ember viselkedését, például hogy mi a szép és
mi a rut, vagy mitjelentazigazésneml9az.
§ztadion: a görög futópálya: kb, kétszázméter
hosszú, és hus/onóFnegyven méLer széle,.
négyszö8letes terület. AZ egytávos
futóversenynek is sztadion a neve (és annak
a hosszmértéknek, amelyen alapult).
Hosszabb távokon a velsenyzőknek
oda-vissza kellett futniuk a pályán, s mindkét
vé8énmeg kellett keíúlniúkegy
fordulóoszlopot. A nézőkkétoldalt rézsúkön
vagy a domboldalon últek.
§ztoa: annak azépülettípusnak a neve, amely
egy oszlopcsarnokból és azt hátul lezáIó
falbólállt, Lehetettegy- vagy kétszinte§, az
oszlopsormögötti részében elhelyezhettek egy
bolt- vagy egy irodasort, é§ delékszógben
befoldulva két vagy több szárnyúra is
kialakíthatták.
sztoicizmus: Zénón általi. e, 300körü
alapított filozófiai tan va8y szekta. Nevét
arról a nyiivános csarnokról kapta, ahol
Zénóíl é§ tanítványai tanitottak Athénban.
A sztoikusok hittek benne, hogy
a világe8yetemet egy legfőbb hatalom
kotfiányozza, és azttanitották, hogy az
egyetlenjó az erény - ami számukra
a telmé§zettel, vagyis a legfóbb hatalotnnal
összhangban való életet j elentette.
teríakotta: a kiégetett agyag, a főző- é§ a§ztali
edények jellegzetes alapanyaga, de készítettek
belőle tetőcserepet, szobomodelleket,
dombormúves táblákat és szobrokat,
elsósorban kisméretű frgulákat (ezeket
€8yszelúen teíIakottának nevezik).
Themi§ztoklész (i. €. 528-462k.): athétti
államférfi , Athén hajóhadának megteremtője.
Ráv€tte polgártáIsait, ho8y a lauleiolri
ezüstbányák jövedelmét fordítsák hadihajók
épitésére,Fontos szerepet játszott a peúsák
felett szalamisznál aratott görög tenged
győzelemben. Ellenszegülve Spárta
kívánságának, újjáépitette a támadók által
lerombolt athéni €rődítéseket. később
5párta-ellenes polilikája miatt elvesztette
népszerúségét,és számúzték Athénból.
theszmophoria: Athénban és Görögország
más lészein októbel táján Démétértiszteletére
rend€zett ünnep, amelyen csak íők vehettek
részt, Mintho8y vetésidőben tartották, lő élja
a bő gabonatermés elősegítésevolt.
thétesz: bérmunkások, első§orban a legalsóbb
j övedelme kétszáz /re climnosznál (10 350
liternél) kevesebb gabonavagy anlrak
megfeleló más termény, vagy pénz volt.
Hivatalosan n€m voltakválaszthatók
gyakorlatilag minden hivatalt elérhettek.
Háború idején állalában a tengeíésze l n éi é)
könnyű fegyvelzetű csapatokban harcoltak.
tholosz: kúpos tetejú, általában o§zlopokkal
köriilvett, kerek épület. Kúlönböző célokra
használhalták: a delphoi és az epidauroszi
tholosz l alószínúleg vallási jellegú épitmény
volt, miként az olümpiai Philippeion (a
macedón királyicsalád szentélye) is, az athéni
Agorán álló tholoszviszont a városi tanác§
vezetőinek székháza volt.
Thuküdidész (i. e. 46G-400 k.):
a peloponnészoszi háború krónikása, sokak
szerint az ókorlegnagyobb történetírója.
A páItatlanságot könyörtelen
igazságkereséssel egyesitve az államok
politikai cselekedeteinek mozgatóru8óit
kutatta, A háború első éveiben azathéniak
e8yik hadvezére volt, így tapa§ztalatai
küónósen alkalmassá tették a feladatra,
Magyarul megielent Thuküdidé§z:
Á peloponnészoszi hóboni (Budape§t, 1985,),
trapezité§z: pénzváltó, nevét onnan kapta,
hogy eledetileg a§ztal r ffape2a) mögöttnlt.
A hellénisztikus korban a pénzügyletek
lokozatosan bonyolultabbá váltak,
különösen aZ utazás általános elterjedése és a7
érmepénzmind szélesebb körú használata
folytán, és a pénzváltók már a modern
bankügyletekre jellemző pértzigyi
múveleteket is végeztek.
trébelés: a fémdiszmúvességegyik technikája,
amellyel a vékony lemezeket, koIongokat, az
edények falát a hátsó oldalukról
dombormúvesre kalapálják,
tíiérész/ trir€mis: olyanevezős gálya, amelyet
háíom, egymás feletti padsorban elhelyezett
€vezósök hajtanak, úgy, hogy minden
evezőlapáthozegy emberjut. A klasszikus kor
jellegzetes görög hadihajójának (akárcsak az
ös§zes görög hadihajónak) a győzelme azon
állt, hogy úgyes mozdulatokka| orral
nekimenjen az ellenséges hajónak. Minthogy
ahajón nagyon kevés hely volt, továbbánem
lehetett a mintegy két§záz főnyi legénységnek
elegendó mennyiségű vizet és élelmet szállítani
rajta, a triremisnek apartközelében kellett
maradnia, és éj szakár a áItalában szárazta
vontatták.
triglif: diszítőelem, amelyet a metopékkal
váltakozva a fdzen használtak adór
oszloprenden. Formája álló téglalap,
ma8a5sá8a é< s7éle§sége áltaIában 2 : l arányú.
és három fűggőleges barázda diszítette. A dór
építészetelemeinek eredetéíól sok vita folyt:
lehetséges, hogy a korábbi faépiiúetek
szerkezeti elemeit tükrözik vissza; ebben az
esetb€n a triglifek kiképzése a fa
mennyezetgerendák kiálló végére ulalhal.
tripusz: háromlábú szék vagy állvány;
elsősorban a delphoi szent t
pusz, amelyen
ülveapapnő,aPüthiaelmondtaÁpollón
jóslatait, Tripuszokat gyakran ajánlottak fel
Apollónnak. és oszloltak dijul arlétikaiés
Z€nei verseíyeken,
Bronztripu§z
Tükhéi a §zerencse megszemélyesítése;már az
archaikus és kla$9zikus kori költők is emlitik,
de mint istennő a h€llénisztikus korban vált
jelentősebbé, amikor számos város védőistene
lett. Eutükhidész hire§ Antiokheiai
Tükhé-szobrának koronája a váro§ falát
ábtázo|ja.
Vitruviu§: Római épitészés hadmérnöki az
i, e. l. század második felében múködótt,

Legismertebb múve az építészetről szóló
munkája tizkönyvben. Epité§zeti
szemléletmódja alapvetően hagyományos
lkorának épilészeti vivmá n } a ilól löbbnyire
idegenkedett), vi§zont felbecsülhetetlen
adatforrásunk a görö8, különö§en
a hellénisztikus építkez駧el kapcsolatban.
Azt az új elméletet, hogy Caesar mémókével,
a catullus gyalázta Mamurrával azono§,
aligha lehet ellogadni.
volúta
volúta: az épületdí§zitésben és
a di§zitőmúvészetekben kedvelt tekelc§§zerú
lorma, Legismertebb előfordulá§a az ión
oszlopfő c§igavonalas díszítóeleme.
Yórös.lrkos: fekete alaporr vörös figurákat
hasznáó Ierámiadíszitési stílus. amelynek
diyatja az i. e. 6. század végétól az i . e, 4.
század,r égélg taí tott. Készité§ének fő
központjaAthén, azi. e,4. §zázadban pedig
DéI_Itá|iavolt.
Wiegand, Theodor (1864-1936): német légé§z,
nagyszabású ásatások szervezésére
specializáltamagát, különö§ tekiítettel az
éPitkezéstórténetére és a válostervezésle.
o voll az irányitója a priénéi.a milétosli.
a didűmai és a pergamoni hatalmas
munkaprogramnak, és olyan
építészettörténé§zmunkaközösségeket
képzett ki, amelyek példamutató, sokkötetes
kiadványokban működtek közre.
Közel-keleti lelöhelyeken. pl. Baalbek ben is
dolgozott, s azel§ő világháború alatt légi
fényképezésthasznált palesztinai és
sínai-félszigeti régészetimaradványok
megfrgyeléséhez.
wircke|mann, Johann Joachim ( l7l 7-
német művészettörténész. Egypolosz su§zter
fiábót küdötte fel magát, s bibornokok
könyvárosa, Róma régészetifófelügyelője és
a klasszikus múvészetben Európalegnagyobb
§zaktekintélye lett, sokan a művészettörténet
megalapítójának tokintik. Ó hang§úlyozta
elóször, hogy ,,meg kell külónböztetni az
egye§ kolszakokat, és végig kell követni
a stílusok történ9tét fokozatos
kibontakozá§ukban és hanyatlá§uk §orán''.
lgy értékeltea göTögök jelentőségét
a klassákus múvészetben: ,,A múvészet
legti§ztább forrásait tárták fel, boldog az az
ember, aki ezekle látalál és élvezi óket,
Megkeresn i ezeket a lorIásoka t ann) il tesz,
hosyAthénba kell m€nni."
Kislexikon ) 15l
wood, John Turtl€ (l821 l890): an8ol építész
és régész, A Szmima-Aidin va§útvonal
építészgkéntérkezett TóIökorszá8ba, de végül
az epheszoszi AItemisz-templom leltá!ásával
foglalkozott. Hos§zú kutatásának tórtéíete,
amelyel a Discoverics ot Ephesus (Epheszoszi
feltáIások, l877) címúmúvében írt meg,
izgalmas olvasmány, de bizonyára elriaszt
minden olyan mairégészt,aki kicsit is ad
magara.
zeugiták| az athéni államban a harmadik
vagyoni osztály, amelynek évi jövedelme
kétszáz és hár onszáz me dimnos z
(l0 350 l5 500liter) gabona vagy ennek
megfelelő más termény, illetve pénz volt,
vagyis olyan jövedelem, amely elméletben
lehetővé tette birtokosának, hogy egy pár
ökíöt ( zeugosz ) taííson. Háborúban
1 76 8): azeugiták tették ki a nehéz fegyverzetú
gyalogság zömét. BáI eleinte c§ak kisebb
hivatalokra voltak választhatól, a7 i. e. 6.
s7ázad VégéneIjulolta k a sz t rut égosi
hatalomhoz, 457-ben p edig az arkhónsághoz.
Zeisz: az ístenek kit álya; eredetileg
időjárás-isten. A klasszikus korban
a polgárság Iegíőbb istene, akit különbözó
aspektusaiban tiszteltek, például mint aZ eskú
§zentségének bizto§ítóját vagy mint a politikai
szabad§ág védelmezőjét. vonzereje azonban
csökkent a hótköznapi emberek szemében,
amikor olyan i§tenek tisztelete kezdett tért
hódítani, akik szorosabb személyes
kapcsolatban álltak követőikkel, és magasabb
erkölc§imércétállitottak eléjük.
NEY- ÉSIÁRGYMUTATÓ
Adler, F. 45, 56 állatok Epameinóndasz 74, 75
Adriani, A. 53 áldozati á[atok l04 Epeiro§z l1, 76
Afganisztán 8"7'7,'79, 99 e]efánt 99 Epheszosz 12, 23, 53,99, ].04, I2'1
Aiszkhülosz 5, 13, 109, 1l0 hal 90 Artemi§z-templom 23
Aitólia l0, 15, 76 juh 90 Epidaurosz l07
aitóliai szövetség 76, 82, 83 kecske 90 épitészet 14, 121,124
Akhaia 9 ló 1l. 90 d,óí l2l L24
akháj szövetség 82, 83 szamár 96 ión |22, l23, I2'l
Akhilleusz-festő 134. l35 szarva§marha 90, 92 korinthoszi 30, 42
Akragasz (Agri8entum, Agrigento) 13 eíőditmények 69
Alexandria 13, 77, 78, 80, 82,lI2,II5,I29 Babin, J, P. 22 házak 18, 8'1, 90, l16, 118
Alkibiadész 112 Baktda 79, 138 szittházak 124. 126
Ampelius 48 Ba§§Zai 29, 30 templomok |8,30,39, |13,12l, l22
amphiktüoni szövetség 75 Beazley, J. D, 55 váIosteNezés ),8, l2l, l23
Anaxagorasz 107 Bedford, F. 31 érmék22, 98, l38
Antigonidák 78, 98 Blinkenberg, c. s. 50 ételek 87, 88
Antiküthéra 11, 15, 60, 6l Blouet, A, 32 l. még növények
Antiokheia 5, 13,25,82,99, l29 Bocher, J. 29 Euboia l0, 1l
Antiokhosz 78 Boiótia l0, ll, 54"16,9'l Eumené§z, I., pelgamoni uralkodó 79
Antiokhosz, III. 78, 104 Bradford, J. 58, 59 Eumenész, IL, pelgamoni uralkodó 79
Antiokhosz, Iv. 127 Breccia, Evaristo 52 Eu pidész 13, 1l0
Apameia 82 Brönsted, P. o. 29 Eutükhidész l29
Apellész, epheszoszi festó l33 Busbecq, Ogier Ghislain de 22
ApollodóIosz 133 Fauvel, L. F. S. 28
Apollónia 60 caríey, I.23,66 fe8yverek 75
Argosz 9, 56, 'l3,76, l2'l Caton-Thomp§on, G. 59 feliratok 32
Arisztarkhosz, szamo§zi tudó§ 14 Chandler, R. 2ó, 27 festészet l33 135
Aiszteidész 'l2 charlemont 8Tó§a, James caulfeild 25 vázafestészet l33 l35
Arisztophanész 5, 13, 70, 84, 1l0 chataign|el, F. 22 fémek
Arisztotelész 5, 14, 15,19"76 Choiseul-Gouflier gróf, M. G. F. A. 28 araly 12,75,93
Arkádia 9, l0, l02 cicelo 20 báttyászat 93, 94
Arkhimédész, szürakuszai ludós l4,20, q6 Ciprus 13, 6l, 90, 93, bronz 93, 136
Artemiszion-fok 60,96, l20, 126 ciriaco d'Ancona 2l, 22, 6l ezüst 93
Arundel gró!a, Thomas Howard 22 Cockerell. C, R.29-31 ólom 99
Athén 5, 8, 13, 15, 17_19, 22,23,25,2,1,28, Conze, A. 45, 48, 50 ón 98
,l2, ,l4, ,l6,,l9,
46, 59 , 84, 94, 96, 9,7 , 98, l00, Crawford, O. G. S. 58 téz 13,93,98
l0l, l04, 106, l0,1,ll3, I2I, l29, |34 cultius, E. 45, 46 vas 93, 98
Agora 17, 18, 52-55, 7].,'l2, 86 fémmúvesség94, 95, 136
Akíopolisz l8, 22, 23,25,28,3l, 55, 62-68, Dalton, R. 25 frIozófra 14
l10. l2l Délosz 12, 23, 4'7, 50, 52, 56, 9'7, ll3-120 Foster, J. 29
At eioszpagosz 1 8, 23, 24 Delphoi 10, 52,75, 106 Fougéíes, G. 45, 59
Athéna Niké-templom 18, 23, 24, 28, 32, 62, Apollón-templom 1l, 23 Furtwángler, A. 46, 55
I24 szentély 5, l0, 11 Fülöp, Makedón 42, 54,'l4 16,96
Dionüszosz-szinházl8, 27, 4'l, 52, I I0 Derveíi 136, l37
Dipülon-kapu |8,32, 52, 89 Dexamenosz, khioszi gemmavéső l37 Gandy, J. P, 3l
Erekhtheion |8, 23, 24, 26, 28, 62, l22 Démo§zthenész 5, l4, 22"l5,'16 Gártringen, F. H. von 50
Kerarneikosz 18, 32 Didüma 27, 50, 53, 122 Geu, w. 3l
Odeion 18 Diodórosz 93 Girald, J. 22
Palthenón 5, 14, 18, 22-25, 2'l, 3l, 32, 62, Dioniisziosz, I., sziirakuszai túrannosz 74 Gnószisz l3ó
64-66, l22 Dodwell, E. 31 göróg nyelv 9, l l
Pnüx l8 Doidalszasz |29 Göíög RégészetiFeliigyeló§ég 57
Pompeion l8, 52 Dódóna 1l, 106 Görög RégészetiTársaság 32, 4'7 , 54
Propülaia l8, 23, 24, 28, 32, 4'l, 62, 65, 6'7 dórok l0 gyarmatositás, kolonizáció 13
Szelek Tornya 18, 22, 26, 28 Dörpfeld, W. 46, 47, 52
Sztadion l8 Dreux. Robert de 23 hajók ól, 80, 96
temetók l8 Dura-Ewoposz 53 iajózÁs 6, 9,96, 99
Thészeion 18,27 Halieisz 60
Tholosz 18, 70 E8yiptom 8, 12, 13, 53, 78, 80, 83, 85,90,92, Halikarnasszosz 13,36
Zeusz-templom |8, 22-24, 26, 3l, l22, 124 94,9G98, l03, l04, 109, 12l Mausszólleion 25, 32,34,35, |24, l27
Attalosz 56, 57, 76 ékszerek 96, l37, l38 Hallerstein. C. H. von 29
Attalo§z, 1., pergarnoni király 79, l30 pecsétlőkövek l37 Hamilton, G. 25
Attalosz, II., peígamoni király 18, 57 Eleuszisz 52, 106 Hamilton, w. 27, 28
Attika l0, l5,31,68,72,92, l01, l02, 104, Elgin grófia, Thoma§ Bruce 5, 20, 28, 29 Hasluck, F. w. 54
1|2, l22, I27, l34 Elisz 37 Helmogené§z l22
 Név- és tórgymutató ! I53

Herzog, R. 50 Kherszonészosz 75, 92 naptár 80

Heyne, R, 50 Khiosz 12, 90 Naxosz l2
Hérodotosz 5, 13, 27 Kimon 72 Neapolisz (Nápoly) 13
Homérosz 13, l l0 Kisázsia l3, 22,23, 3I, 50"73,71, 82,94,96, nevelés 16, l8,85
Humann, c. 48 50 1l2,12I,I22 Newton, Ch, Th. 32, 33, 36
Hunt. Ph. 28 Kleophladész-festő l08 Niobida-festó l34
Knackfuss, Hubert l0 Nointel, Ch,-F, O. de 23
Iktinosz 30 Knidosz 5, 32, l28 növények
India 5, 8, 99, l09, 138 Konstantinápoly 22, 23, 50 datolya 13
Iólia 12 Koriíthosz 9, 3I,4'7, 53, 56,73,83,96,9'7 fúge 90
iónok 10, 1l, 12 Korkúra (Korfu) l l gabona 13, 90, l03
irodalorn 8, 13 kormányzás mandula 61
dráma 13, l l0, tl2 athéni 15, 16, 69,70 'l2 olajbogyó 90, 92
költészet l 12 e8yiptomi 80 papirusz 90, 94, 98
i§tenek íiak3óóí| 'l 5-'l7 szőlő 90. 92
Apbrodité 16, l04 Szeleukida 78, 89 nők 72, 86, 87, l0l
Apollón 5, 16, l04, 106, 112, ll3 spáttai 72, 73 Núbia 93
Arész 16, l04 Kósz 12,14, 50, 61,94
Artemisz 16,36, l02, l04 Kréta 12, lO2 oiniadai 2l
Aszklépiosz l07 Ku1-oba l38 olinííryia 5, 9, 2'7, 37 44, 4547, 50, 53, 56, 5'1,
Athéna 16, 32, 63, l04, ll0 Kunze, E. 56 l).2
Démétér16, l04 106 Küréné 53 Héra-templom 37, 129
Dionü§zo§z l3, l04, 108-1l0, l15 Kürénia ó0,6l játékok 37
Er6sz lO4 sztadion 37. 38
Hadész l07 Lakónia 12,92, |02 zensz-Leííplom 3'l4l , 45, 126
Hermész 16, l04, 106 Laodekea 82 olünthosz 53, 54, 58,'l5, 92
Hesztia 16, l04 Laureioí 93 Orlandosz. A. K. 53
Héliosz l09 Leake, W. M. 2l, 3l, 32 oíoszor§zág 5, 90, 99, 136, l38
Héphaiszto§z 16, 66, l04 Lehmartn, K. 56 orvostudomány 89
Héra 16, 104 Lrókharész 34
Héraklé§z 40, l04, l08 Le Roy, J. D. 25 Paestüm 5ó
Iakkhosz 105 leuktrai csata 74 Pakisztán 59
Iszi§z 109 Linckh. J. 29 Pan8aiosz-hegy 75, 93
Kabeiro§zok (Nagy Istenségek) 12 Lindosz 42, 51 Parmeíión 76
Műsák 21. l04 Lu§ieri, G, B, 20, 28 Patosz 12. l27
Nemeszisz l04 Li§Zia§Z 14,84 Parrhasziosz l33
Oszirisz l09 Lüszipposz 7. l27-]]l País, w. 26, 2'7
Pán l04 Pau§zinia§z 5,20,23,45, 54, l24, 126
Pel§zephoíé 105-107 Magnészia 36, l22 Pán-festő 134
Pluto§z 104 Makedonia 8, ],),, 'l4, 77, 'l'l2 Peiraieusz (Pireusz) 96,9'l, |o\ ],2),
Poszeidon 16,66, 104, 106, l12 makedón birodalom 75-77 Peiszi§ztIato§z 63
szarapisz 109 Malton gróí]a, chaílg§ watson-wentworth 25 Pella 56, 136
Thészeusz l04 ManLiÍ\eia 9, 4'l, 59, 'l3 Peloponnészo§z 9 l l, I 5, 22, 3"1, 4'l, 5'l, 1 1, 83
Tükhé 16, l08 Masszílai (Marseille) 13 peloponnészoszi hábolí 8, 4,'l 2, 93, 94
],

Zelsz ll, 16, 37, 66, l04, 106, l09, 112 Mausszóllosz 34, 35, 127 pgloponné§zo§zi szövetség 73, 74
I. még vall᧠Megalopolisz 74, 76 Pefgamon 5, l3, 18,41, 53,56,79,94,l29,1,30
Iszokíatész14, '74, '16 Megara l0, 94 zeu§z Nagy oltára 48, 49, l3I, I32
i§zo§á csata 77 Meidiasz_festő l34 Periklész 5, 18, 52, 63, 64, 69"72, l09, 121
Iszthmia 56, l l0 Menandrosz 13. 84 Perszepolisz 77
irás 8 mesteremberek 94. 95 perzsa bifudalo$ 8, 76, 96
1. még papirusz Messzéné56. 76 perzsa háborúk 12
Messzénia 15, '72, 92, Io2 Perusia 'l4,'l7
játékok 3'7, 4l, 43, 44, 87, ].09, ll2 mezőgazdaság, fóldmúvelés 90, 92 Pheidiasz 5, 39, 56, 5'1,64, |26,l28,1,38
l. még állatok, növények Phoinikia 93
Kapkathosz 12 Milétosz 5, 12, 50, 52,94,96, 1,22 Phókisz 10, 74, 75
Kephalosz 94 Mné§ziklész ó2 Phrüné l28, l33
Képhi§zodotosz, athéni szobrász l03 Morea 22, 25, 5O Pindalosz 14, 112
kerámia 54, 84,94, l33, l34 Morosini, F. 24, 28 Piranesi, G. B. 25, 26
amphorák 16,60,6l, 108, l34 Motüa 60 Pitton d€ Tournefort, J. 25
csészék 84, 9'l, I07, ),37 mozaik, 80, II9,l33 136 plataiai csata 69
dí§zítésl35 Nagy Sándor-mozaik l33 i35 Platón 5, 14, 15,84
fehéralapos 135 mulat§ágok 109 112 Plinius 35, 126. l28, l35, l36
leketealakos 94, 97 Múron, athéni szobrá§z 25, l l0 Pococke. R. 25
lékütho§zok l35 Múkedvelők Társasága 26, 3I,36 politika 14, |5, 69,70,12
vörösalakos 14,27, 55, 94,95, 108, 109, l35 művé§zet l. az egyes múvészeteknél 1, még kormányzás
kere§kedelem 12, 13,61,97,98, l00 Polügnótosz 67, 133, 134
Kern, o. 50 Nagy Sándor 42, 79, 80, 93, 94, 96,98, 108, Polükleitosz, aíEoszi szobíász 126, I2'l
khairóneiai csata 76 ll2,134,137,l38 Polúkleitosz, az i|labb 126
khalkidiké l l hódításai 8, 13,'16,77,90, l02, 109, l29 Poszeidónia |- Paestum
-portrék 106, l30, 133
154 ] Név- és tárgymutató

Praxitelész 5, 25, 45, |2Gl29 Arundel-gyújtemény 22 Tegea 9, 47, 50, 73

Priéné50, l 15, l23 Ba§§zai 30 temetkezés 89
Ptolemaioszok78 80,82,94.98,99, l08 Elgin-gyújtemény l. Parhenón Nagy sándor-szarkofág l28, l33
Pullan. R, P. 32,34,36, 50 Halikamas§zosz l24, l27 Halikarnasszoszi Mausszólleion 25, 32, 3d
püdnai csata 83 Magnészia 122 35
Püthio§Z 122 olümpia 37-44 Texiel. Ch, 32
Piit'hokritosz 13] Palthenón 16,],8, 22, 65, 66, l04, 122, l21 Thaszosz 12, 56, 90, 93
PeT8amon 48, 49, I24, I3l, I32 Themisztoklész 72
rabszolgaság 100-10l Tanagra 137 Theodórosz 124
ftgészet 20-36, 4Ál Aemilus Paullus-emlékmú 83 Thesszália 11, 15,16"78,90, I02
publikáció 23-27, 31, 35, 4ó Aphrodité 5, 25,67, II8, 126, I29 Thébai 10"74,'16
rétegtan 46, 55 Apo|lón 39, 74, l30 Théra 12
tecbnika 20, 60, 61 Apoxüomenosz l3l Thompson, H. A. 55, 56
víz alatti régé§zet 60 Athéna 40, 64, 67, 68, l27 Thrákia 76, '7'7, |12, 136
Revett, N. 5, 25 27, 30 Démétér32, 33 Thuküdidész 5, 13, 14, 19, 20,'73
Rhodosz 12, 50, 58,60,61,96,98, ll3, l29 Démoszthenész 75. l30 TöIökország 32, 48, 52, 53
Robert, L. 5ó Diadumeno§z 127 Transfeld, G, 23, 24
Robinson, D. M. 53 Dionü§zosz 45, 66, |l1, 121-).29 Turkesztán 77
Ross, L. 32, 45, 46, 55 Dióné 67
római birodalom 5 Dorüphoíosz 127 Ure, P. N. 55
ruházat 86 Eirénél03
Hermész 45, l16, l28, 129 üveg 84, 94
Schrader, H, 50 Hesztia 66, 128
Shear, T. L. 53 55 }léla 12'7 vallás l04. 106
Shugbolough, s. 26, 28 Héraklész 40, l28 áldozatok 16, l04
Spárta 8,9, 69,'I2"l4,'7'7,98, 102, 103 khairóneiai oroszlán 76 jó§l᧠106
spina 53 Lüszikratész-emlékmii 22 24, 2'l ulalkodókultusz l08, l09
Spott, l. 2422 Marszüasz 130 ünnepek 106, l07, l09, l10
Stackelberg, o. M, von 29, 30 Nagy sándor 77, l33 I. még istenek
stratlord de Redöliffe 32 Niké 4l, 82, l29, 13l városállam 8, 13, 15, 16
stualt, James 5, 25-21 , 30 Pán l 18 l. még kormányzás, tár§adalmi íendszer
Plutosz l03 Yelence 24
szamosz 12, ó0, 103 Poszeidon 23, ó0, 126 Vernon, F, 23
Szamothraké 12, 45, lo9 Tükhé 25 vitíuviu§ 18, 32
Szardeisz 16. 52 Zelsz 39, 56, 60, l20, |26, 12'l
Sze]eukia 82, 96, 99 Szophoklész 5, 13, 107, ll0 Wedgwood, J, 27
Szeleukidák 53, 78, 79, 82, 98, 99, l08 szókratész 5, 14, 107 Wheler, G. 23, 24
Szicilia 11-13, 83, 90, 96, 106, 109, 112 Szószosz, pergamoni mozaikművész 135 Wiegand, Th, 50, 53, 54
Sáküon 9 Szunion-fok 5 Winckelmann, J. I.25, 45,46
Sziria 5, 13,'1'l, 82, 83, 94, 103 Szürakuszai 13,20, 'l4, 93, 96, 10l Wood, J. T, 32,35,36
szkopasz l27 Worsley, R. 27
szobrászat 39,40, l0l, 1l8, l20, l2+I32,13'7 Tarasz (Tarcntum, Taranto) 13, 90, 94, 96
arany-elefántc§ont 42, 56,64, 126 társadalmi íendszer 8, 14-16, 69 zene 16, 85
terrakotta 90 99 101,103 "l0 "I2,
TARTALoM
Bevezetés f 5
Időrenditáblázat l 6
l. Agörögkultúra l 8
2. Arégészetikutatáskezdete f 20
röRrBNBr rBpBrspN: Olümpia l 37
3. Amodernrégészetikutatás l 45
rönrnNBr rBpBrsBN: Az athéni Akropolisz Periklész koróban l 63
4. Politikaésközigazgatás l 69
rönrBNBrrBpBrsEN: Mindennapi élet a görög világban 84 l
5. Gazdasógi és tórsadalmi élet 90 l
röRrpNprrBpBrsBN: Délosz 113 l
6. Epítészetésképzőművészet l l21
Továbbiolvasmónyok l ]39
Kislexikon l 142
Név- és tárgymutató l 152
Kiadta a Helikon Kiadó. A kiadasért
Helikon Kiadó igazgatójafelel.
a
Készült a Kossuth Nyomdában, l986-ban. (85.0374)
Felelős vezető Bede István vezérigazgató.
Hungarian translation @Zsolt AngéIa, 1986.
A kötetet Molnár Magda szerkesztette.
A szöveget Eperjessy László gondozta-
A könyvet Szántó Tibor és Kováts Imre ter|ezte.
Megjelent 21 ( Al5 ) ív terjedelemben, 21 600 pélünyban,
Zanders Ikonoyex special matt papíron, Times betűyel
HE 123 l ISBN 963 207 826 8 l ISBN 963 207 733 4