cÁ/4,1lii AZEL§ő

s7i,ihtae BIRoDAt]|Alt
A rnúlt születése

I{icholas Postgate

Az ELso
BlRoDALMAK

rQ

V
z
o
M
J
i!
A MŰ EREDETI CÍME:
THE FIRST EMPIRBS
A FoRDÍTÁs AZ ELSEVIER PUBLISHING PRoJEcTs sA, LAUSANNE 1977.

Bvr rraoÁse etaplÁN rÉszürr

ELSEVIER PUBLISHING PROJECTSo sA, LAUSANNE,|977.
ponoírorra HÁrrÁn NoÉrraI
a ronpírÁsT sZAKMAILAG BrreNónrzrB rouonóczy cÉze
Az EREDETrvErpÁrvörcyr ENDRE vETETTE EGyBE

A múlt szűletése sorozat szerkesztő bizottsóga

JOHN BOARDMAN, az Oxfordi Egyetem tanára
BASIL GRAY, a British Musewn Keleti Régiségek Osztályának nyugalmazottfelügyelője
DAVID OATES, a Londoni Egyetem Régészeti Intézeténeliprofesszora
COURTLANDT CANBY, szerke sz t ő

ACÍMOLDALLAL SZEMKÖZTI KÉPANNAK A HÁROM METER MAGAS SZTELENEK AZ EGYIK

OLDALÁT MUTAüA, AMELYET UR-NAMMU KIRÁLY Árrírorr, HoGY uBcöRörírsB
Az UR_I TEMPLoM ÉszrrruRRATU EPÍTESBT. e rrlÁsoDlK SoRBAN LÁTHATó UR_NAMMU
KEREK KALArBAN, AMINT tretÁroozAToT MUTAT BE NANNA ISTENNEK (JoBBRA)
BsFernsÉcENEK, NINGALNAK. ALUL UGYANŐ, e vÁrr-ÁN rcBzvtŰvEsszERszÁMoK;
ARRA KÉszür, rrocy a MUNKÁBAN BETöLTSE Az óT ru-nrő qerrrrrs SZEREPET.
A szTÉLÉ,I.E. 2 t00 rönür KÉszüLT.
BEYEZETEs
A Tigris és az Euphratész, illetve a Nílus völgyét gyakran
a közel-keleti civilizáció ikerbölcsójének nevezik. Való-
banigaz, hogy a görögség és a rómaiak Közel-Kelettől
örökölt és sajátjukká alakított kulturális hagyományai
ebből a két központból származnak Egyiptom és Mezo-
potámia azonban- bár nagyjából egy időben születtek
- korántsem egypetéjű ikrek. Egyiptom egyöntetűségé-
vel - egy uralkodó, egy folyó, egy nyelv és egy nép -
szembeállítva, Mezopotámia a népek és dinasztiák za-
varba ejtő egyvelegének adott otthont. Amikor a civili-
záciő i. e. 3000 körül, a mai Irak déli részénfelvirradt, a
sumereket találjuk ott megtelepülve. Eredetük ismeret-
len, nyelvük ellenálltminden más nyelwel történő roko-
nítási kísérletnek,pedig megpróbálkoztak a baszkkal, a
magyarral és a kínaival is. Rajtuk kívül délen és az Euph-
ratész mentén feljebb akkádok éltek, akik, úgy sejtjük,
valaha nomádok voltak az Arab-sivatagban, mint ma a
beduinok, és akárcsak ezek, sémi nyelvet beszéltek. A le-
települt lakosság a délnyugati határtérségben egész tör-
ténelme során kilátástalan harcot vívott az effajta beto-
lakodó törzsekkel: először az akkádokkal,azasszírok és
b abil óni aiak ő seivel, azatán az amurrúkkal, az ar ámiak-
kal és végu| az arabokkal. Mindegyikük nyelve a sémi
nyelvcsaládhoz tartozik, s idővel mindannyian beleol-
vadtak a letelepedettek közösségébe. Nem ők voltak
az egyedüli jövevények: északkeleten minduntalan
vad és * ellenfeleik szerint - barbár hegyi népek buk-
kantak fel. Jóllehet általában megelégedtek független-
ségük megőrzésével, legalább két ízben - a gutik i. e.
2150 körül és a kassúk i. e. 1500-1150 körül - elözön-
lötték és uralmuk alá hajtották a déli területeket. Su-
mertől közvetlenül keletre E|ám ország terült el, fővá-
rosa Szúza volt. Ez az ország, habár szomszédai poli-
tikai és kulturális tekintetben háttérbe szorították, a
3000 éves együttélós során megőrizte egyéni sajátossá-
gait.
A belpolitika csaknem ugyanennyire bonyolult volt.
Az első évszázadokban tucatnyi városállam osztozko-
dott a vezetésen, és még Agade és Ur uralkodóházai sem
értek meg egy vagy két évszázadnál többet - pedig ezek
hadseregei a Földközi-tengerhez is eljutottak, s királyai-
kat legendák vették körül. Babilón csak Hammurapi
amurrú dinasztiája alatt emelkedett politikai és kulturá-
lis központtá. Ezt a helyzetet 1500 éven át csupán a dél
gazdasági hanyatlása következtében tarthatta meg, ez
ugyanis meggyengítette a lehetséges vetélytársak erejét.
A változás egyik legfőbb oka a Tigris és Euphratésztáp-
lálta őntözőrendszerek megbizhatatlansága volt, de a
politikai színtérEszak-Mezopotámiában is ingatagnak
bizonyult, pedig ott amezőgazdaságkizárőlag a csapa-
déktól függött. A hegyvidék övezte asszír fennsíkokon
az első azonosítható lakosság egy másik rokontalan
nyelvű nép: a hurri. A török fennsíkon i. e. 1800 körül
egy indoeurópai nyelv, a hettita tűnt fel; a sivatagból pe-
dig folyamatosan sémi törzsek nyomultak elő. Előre nem
látható módon Mezopotámia sorsa a kis, Tigris menti ke-
reskedővárossal, Assurral fonódott egybe, amelyből kiin-
dulva az asszír birodalom addig növekedett, amíg - ha-
sonlóan a rómaihoz- Egyiptomtól a Kaszpi-tengerig ter-
jesztette ki uralmát, és a birodalomnak olyan mintáját
teremtette meg, amelyet azután Nagy Sándor valósított
meg a legtökéletesebb formában.
Természetesen földrajzi elhelyezkedése, amelynek kö-
vetkeztében Mezopotámia mindezen jövés-menésnek ki
volt szolgáltatva, ellentétes irányban is hatott. Szoros
kereskedelmi kapcsolatai keleten és nyugaton egyaránt
lehetővé tették a kölcsönös együttműködést a szomszé-
daival, mégis, legfontosabb,,exportcikke" kétségtelenül
azékirás rendszere volt, A Mezopotámiában élő külön-
böző népeket összefűző tényezők egyike az írásmester-
ség közös hagyománya volt, amely századokon át fenn-
taftotta legelső művelőinek emlékét.A mezopotámiai
befolyás különösen erős volt a Közel-Keleten: az itteni
írástudók az ékirástvették át - és nem az éppoly tekinté-
lyes egyiptomi írásrendszert -, olyannyira, hogy még a
fáraő is az ékirásthasználta, amikor palesztinai és anatő-
liai levelező társainak irt. Az írással más mezopotámiai
mesterségek és tudományok is elterjedtek. A görög ma-
tematika és csillagászat eddig még fel nem becsült mér-
tékben adósa a babilóni tudósoknak, és a mezopotámiai
jósok vagy előjel-magyarázók az egész ókori világban
híresek voltak. A legutóbbi felfedezések bizonyítják,
hogy Szíriában már Sarrukín (kb. i. e. 2300) idején is
használták az ékitást, és így nem meglepő, hogy Mózes
első könyve olyan történeteket mond el újra, amelyeket
sumerül már Abrahám kora előtt leírtak.
Alig másfél évszázaddal ezelőtt a mezopotámiai világ-
ról még nem tudtak többet, mint amit görög történetírók
homályos tudósítása elmondott, az asszír királyok pedig
csupán félelmetes nevek voltak az ÓszövetségbőL Ma
tudjuk, hogy előttük mintegy 2500 éwel a Tigris és az
Euphratész völgye olyan társadalomnak adott otthont,
amelynek műveltsége az egész Közel-Kelet tudományos
és műszaki központjává és máig fennmaradt üzleti, vala-
mint közigazgatási módszerek szülőhelyévé tette ezt a
vidéket.Aziráshozhasználtagyagtábláktartósságának
köszönhetően Mezopotámia írnokai nemcsak irodalmi
műveket és katonai győzelmekről szóló beszámolókat
hagytak ránk, hanem mindennapi életük legapróbb rész-
leteit is. Igy a régészeknekpáratlan lehetőségük van arra,
hogy az ősi nyelvek szakértőivel együttműködve re-
konstruálják a szerkezetét és fejlődését annak a társada-
lomnak, amely azelső írástudó városi civilizációt megte-
remtette.
lDoRENDl TABLAZAT
I. E. IRÁN SUMER ES BABILÓN As§zÍRIA L EvANTE ANATÓLIA I. E.
ín0 3{n0
Dz| EMDET_NASzR- (oR
^!: *:
29üD 29m
lras KORA DINASZTIKUS
KoR I.
2800 2800
hegemóniája
KÍ)PA nIN^§7TírrI§
2700 27üü
K(,R lt.
sumer
26o0 2óm
hódítások KORA DINASZTIKUS
AwANI KOR III. királvi sírok
2500 2500
DINAsZTtA Urban
sumer kultúra
2M AssurDan I 24ú0
rutai hegemónia
AGADEI
I

akkád Sarrukín
zffi uralom
2300

?.').flTll-arám-Szín
220n 22oo

UR rII.
2lo0 2100

ffi
sumer DlNASZ,I-IAJA
F Sulgi
uralom
2000 AMUK 2m0
]

U l'D nUr(l(l ALllAlYl(rl\ l\aALAÁU LADA

óu.Áurt 8aI7 oAssZiRk.#hssurésKanisközött I
-----}
t9m
/ulnszl, Rím_Szín 'ib"Ű"
l900
KtRALYSAG Jahdun-Lim atengerhez l
--' -é I Samsi_Addu K|RÁLYSÁGoK
nul
1800 t-rlrAl'lLlrl\l l I Zimrílim - VAINA, lE00
I. Hattusilis
KoR Hammurapi ,
feldúlja tutárit
Ánronnrr nll
l700 ^JAf|rj}^, l700

I. Mursilis
ló00 lóm
szamszuditána MITANNI Babilónt
Mitanni
t500 l500
KAssÚ uralom Nuzi
_ Szaust3lír HETTITA
DINASZT|A ,AMARNA _/
t400
Közft,PAsSzíR RIPí|TlAí.ílM
l400
BlRoDALoM '---/ Tusratta
babilóni I II. Kurigalzu Assur-uballit
Suppiluliumas
hódítás I. .|? Muwatallis
t3fi) l300
ELAMt Kastlhas II . Hattusilis
KLASSZIKUS lettita
I.ílD
l2oo Daollonl clloglaua _l, l2w
Sutruk- +betö. l ul(ultt_Nlnurta
A,,TENGERl NEPEK"
ll00
Nahhunte Babilónba l INvÁzI )JA ll00
I. Tukulti-apil_Esarra --+ a tengerhez vonul
DINASZTIA
t000
AR MI TERJESZKElES l000
KÁLD ú"lasSzíR ARÁMI Es
900
TÖRZSEK BIRODALOM í, -, -__-_ .
900
rr.
urartui belolyás III. ^ssur-nasztr_apll
Sulmánu-asarídu ALLAMoK
800
IlI /.l,,.t,_i.Á-; oaroari csata KIRÁLYSÁG 800
Elám szövetségbJpí ^
III. Tukulti-apil-Esarra Damaszkusz elesik III. Szarduris
Babtlónna!./. .. Marduk-apla-iddina II. Sarrukin szamaria elesik
Ruszas
70o 700
--, )lL(rl\l
)ALoM Assur-ah-iddina Egyiptomi uralom PHRÜGIA Midasz
Nabú-apla-uszur Assur-bán-anli LüDIA Gügész
600 600
kudurrl-usz9r'+ASSZlRIA BUXlASA JerUZSalem
lL- Kürosz
lI. Nabú-kudurn-uszur
€ Nabú-naid ^.....| ia
íéldúlál kroiszosz
Babilón elesik .
500 500
PERZSA BIRODALOM
 |. A clrr lr;lzÁcló TERu ÉsaETl
Es TARSADALM l KoRl{YEzÉTE
, 7 aa
?
t',7,
1Fl
Mindkét nagy ókori közel-keleti civilizáció, az egyipto-
mi és a mezopotámiaiis azöntözéses földművelésen ala-
pult, mégis, aligha különbözhetnének jobban egymás-
tól. Napjainkban, ha a fáraókori Egyiptom városait lát-
ni akarjuk, szinte elég végighajőzni a Níluson és sorra
látogatni a part menti településeket. Sumer és Akkád
főbb történelmi központjai közül ma már egyik sincs
látótávolságon belül a Tigristől yagy az Euphratósztől,
pedig Kis, Nippur, Uruk és Ur (hogy csak négyet említ-
sünk közülük) valamikor az Euphratész fő csatornái
mentén feküdtek, s javarészt ennek köszönhették hírne-
vüket és jelentőségüket. A mezopotámiai civilizációnak
egyik, talán még ma sem eléggéfigyelemre méltatott,
meghatátozó vonása, hogy a térségetéletadó vizzelellá-
tó nagy folyamok időnként katasztrofális árvizet okoz-
tak, vagy a földművesek számára legalkalmatlanabb
időszakokban kiapadtak, ráadásul medrüket olyan mér-
tékben megváltoztatták, hogy egy valahavirágző város
alig néhány emberöltő alatt a sivatagban magára ha-
gyott tisztes emlékű rommá válhatott. Sajátos módon ez
akkor fordult elő, amikor hiányzotta csatornákat és gá-
takat rendben tartó központi hatalom, és mivel épp
ezekből a zavaros időszakokból nincsenek írott forrása-
ink, egészen a 19. századig nem tudjuk meghatározni
egyetlen nagy mederváltozás időpontját sem. Minden-
l helyszín Dél-Irak mocsárvilágában: nádból épített
/ Jellegzetes
házak, az előtérben néhány frissen készült gyékényszőttes.
esetre a sumeri vízi utakon hajőző emberek és istenek
utazásairól szóló beszámolók arról tanúskodnak, hogy
akkoriban azEupltratésznek egyik főága kötötte össze
egymással anagy vátosokat: Nippurt, Suruppakot, Lar-
szát, Urukot és Urt, és mivel Dél-Irak nehezen járható,
hordalékos talaján, amelyet kis öntözőcsatornák szeltek
keresztül-kasul, a szállítás főként vízi úton volt lehetsé-
ges. Igy könnyű megérteni, hogy a vizsgált terület törtó-
nelmének és civilizációjának helyes megítéléseelképzel-
hetetlen anélkül, hogy világosan lássunk a Mezopotá-
mia nevét adó két nagy folyó folyásirányainak és meder-
v álto zásainak k érd é sében.
A Ti gri s, akár csak az Euphratész, az ő siU t artu terüle-
tén, a van-tó közelében ered. Modern arab elnevezésük
(Didzsle és Forát) jobban hasonlít sumer nevükhöz
(Idiglat és Buranun), mint a mi klasszikus névformáink.
Előbb egymással ellentétes irányban folynak, majd az
anatóliai fennsíkról meredek szurdokokon törnek át,
hogy azután a modern Bagdadtól délre elterülő, mocsa-
ras, hordalékos síkságon egyesüljenek, mielőtt a Perzsa-
öböl felső végébetorkollnának. Mezopotámia a modern
szőhasználatban a két folyő általközrefogott terület egé-
8|A ctvilizáció természeti és tórsadalmi környezete
2l AKözel-Kelet.
szét jelenti (nem számítva a törökországimagas hegysé-
geket), és bár igen hasznos, hogy a sumer, akkád, babiló-
ni és asszír civilizációk szülőföldjének megjelölésére kö-
zös elnevezés áll rendelkezésünkre, ez nemfeledtetheti el
velünk azokat az éghal|ati és környezeti eltéréseket,
amelyek az egyes vidékeket megkülönböztetik egymás-
tól. Így Dél-Irakban megmásíthatatlan földrajzi adott-
ság, hogy északkal ellentétben, itt öntözés nélkül nem
leliet földet művelni. A ,,tudomány", amelynek segítsé-
gével a két folyó vizét a megfelelő időben és módon a
foldekre vezették, kétségteleniilmár a prehistorikus
Obeid-kultúra idején jelentősen kifejlődött. Az alluviális
területek betelepítése magától értetődően együtt járt a
csatornák kiépítésével, noha nehéz volna megmondani
bármelyik térségről,hogy a csatorna vonzotta-e oda a
letelepedőket, vagy a település növekedése tette szüksé-
gesséá csatornát. Egy másik okára annak, hogy a váro-
ioknak és falvaknak miért kellett a folyók és elágazásaik
mentén csoportosan elhelyezkedniük, már utaltunk; az
ok: a közlekedés szükségessége. Gyakorlatil ag az egyet-
len természetes nyersanyag, amelyet korlátlan mennyi-
ségben Sumer kínált, az agyag volt; agyag a téglafalak-
hőz, afazekasmesterséghez és az iráshozhasznált táblák
számára. Ez aztjelentette, hogy máshonnan kellett be-
hozni minden követ, fémet és faanyagot, a pálmafák pu-
ha törzsétől eltekintve. Bizonyos, hogy a hajók már a
történelem hajnalán elértéka fejlettségnek azt a fokát,
amelyen a szállitás fő eszközéül szolgálhattak itt, a vizi
utak országában.
Nem akarjuk azt a benyomást kelteni, hogy Sumer
kjzárőlag csatornákkal összevissza szabdalt föld volt,
valamiféle ókori Hollandia, Bizonyára sűni bozótos
nőtt a csatornák mentén ,aholazáradások idején lerakó-
dott iszap és'a csatornatisztitő munkások által kidobott
föld együtt olyan töltéseket alkotott, amelyek túl maga-
sak voltak, semhogy öntözni lehessen őket. A bozótban
vaddisznók, vadmacskák, sőt oroszlánok ólálkodtak -
állandó veszélyt jelentve a háziállatokra. Ahol a csator-
nákvize történetesen alacsonyan fekvő területet árasz,
tott el, ott mocsarak, sót tavak jöttek létre, és ezekből az
öböl sós vizével egyesülve, akárcsak manapság, hatal-
mas, halban ésviziszátnyasokban gazdag lápok kelet-
keztek. A lápvidék adta az egyik létfontosságú árucik-
ket: a nádat. Fa hiányában ugyanis nemcsak kosár és
gyékényfonható nádból vagy sásból, hanem csónak és
lakőház is készíthető belőlük, de ne feledkezzünk meg
arról sem, hogy nádból készült a stílus, az irővessző,
amellyel az írnokok jeleiket a nedves agyagba nyomták.
 A civilizáció természeti és társadalmi környezete|9

Végül a terület nagy részéreneín jutott eIaviz, és itt, még 3/ Arab fiúk átkelnek a helyi csatornán egy guffában, amely
a bitumennel szigetelt kosárcsónak mai utódja.
a két folyó között is, sivatag terjeszkedett, amelyet csak
homokdűnék és a régebbi lakóhelyek maradványai tar- 4 l Avízi száilítás két ősrégi módja: nád kosárcsónak és felfújt
kítottak. A sumer civilizáció így előrajzolódó természeti juhbőr Szín-ahhé-eriba ninivei domborművén. (British Museum)
környezete közel sem egyöntetű, Bár nem voltak termé-
szetes magaslatok, amelyek stratégiai szempontból egy-
értelműen megfelelő helyül szolgálnak egy város számá-
ra, a termószeti és ember alkotta feltételeknekbizonyára
voltak olyan egybeesései, amelyek az egyik helyen job-
ban kedveztek egy város kifejlődésének, mint a másikon.
Ezeknek a városoknak kereskedelmi és politikaivonzás-
körzetében falvak, netán városok egész sora helyezke-
dett el, két város öntözött környéke között azonban két-
ségkívül voltak olyan megműveletlen és megművelhetet-
len földekbő| álló szabad térségek,amelyek hovatarto-
zása csak stratégiai, és nem gazdasági okokból válhatott
vitatárgyává,

A NOMÁDOK / Eppen ezeknek a szabad térségeknek

kö szö nhető,h o gy a mezo p otámiai civ ilizáci ó b a b ek erül t
annak egyik legfontosabb alkotóeleme. A letelepedett,
urbanizálódott lakosság érintkezése, kapcsolatba kerü-
lése azokkal a nomád törzsekkel, amelyek állandó nyo-
mást gyakoroltak a nyugati határokra, és gyakran beha-
toltak a városok közötti vidékekre, olyan ismétlődő je-
I0|A civilizáció természeti és társadalmi környezete
lenség, amely nélkül lehetetlen a terület történetének
megértése.Ahogyan a görög városállamok jórészt egy-
mástól függetlenül fejlődtek az őket elv álasztő természe-
ti akadályok következtében, ugyanígy a sumer városok
számára az őket körülvevő sivatagos területek tették le-
hetővé, hogy a maguk útját kövessék. Ez az akadály
azonban hadászati szempontból nem nyújtott ugyan-
olyan mértékűvédelmet, mint a hegyek és tengerek az
ókori Görögországban . Ezért azltán gyakorlatilag so-
ha sem lehet ett elzár ni a n om ádo k elől' a gazdag le gelő ket
sem a Tigristől keletre elterülő sivatagokban, sem a két
folyam közőtt,még akkor sem, amikor Ur királya, Sulgi
idejében nagy költséggel falat építettekellenük.
A történelem Mezopotámia területére irányuló há-
rom nagyobb nomád bevándorlási hullámot tart szá-
mon. Az arabok, akiket már azi. e.7 . századi és korábbi
asszír források is megemlítenek, tizenhárom évszázadon
át a terület peremén maradtak, hogy majd az ilyen jellegű
megmozdulások közül a legjelentősebb épp az övék le-
gyen, Őket azatámiakelőztékmeg, akik i. e, 1000 körül
özönlöttek be a közel-keleti lakott területekre. I(özös
nyelven és a betűírás használatán alapuló egységes kultú-
réúhoztaklétrePerzsiától Egyiptomig az egymás örökébe
lépő asszír, újbabilóni és perzsa birodalmak keretében.
A legkorábbi, forrásokkal hitelesen bizonyított betőtés az
amurrúké volt, akiknek legnagyobb térhódítása körtilbe-
lül ezer éwel régebben történt. Helytállónak látszik azon-
ban az a feltevés, mely szerint eztmegelőzően, az akkádttl
beszélő nomád törzsek is hasonló módon érkeztekMezo-
potámiába. Az ő nyelvük szintén a sémi nyelvcsaládba
tattozik, akárcsak az atab, az arámi és az amurrú, és bár
nincs semmiféle bűvös összefüggés a sémi nyelvek és a
nomád életmód között, a népesség földrajzi alaptételei azt
valószínűsítik, hogy valamikor az akkádok maguk is a
nyugati sivatagokból érkező betolakodók voltak. Lehet,
hogy őket is megelőzték bevándorlók még korábbi hullá-
mai, de ha így van is, ezt sohasem fogjuk kideríteni, mert
kizárőlagosan régészetiemlékanyagban a nomádoknak
nem lehet nyoma, hiszen nincs maradandó anyagi kultú-
rájuk, amelyből jelenlétük kikövetkeztethető.
Meg tudjuk ugyan jelölni azokat az időszakokat, ame-
lyekben a nomád beszivárgás hirtelen invázióvá terebé-
lyesedett, de hibás volnaaztképzelni, hogy a köztes idő-
szakokban a sivatagos vidókek lakatlanok voltak. To-
vábbra is ott éltek a korábbi hullám maradványai vagy
azűj előfltárai, akik a városlakók nyájait őrizték, vagy
a vagyonukat fosztogatták. A nomádoknak való állan-
dó kiszolgáltatottságnak számos olyan következménye
volt, amelyek döntő módon befolyásolták a mezopotá-
miai történelmet. Az egyik a külkapcsolatokat érinti.
Viszonylag állandó földművelő népességkellett annak
az élelmiszer-feleslegnek az előteremtéséhez, amelyre a
nagyvárosok ellátásához szükség volt, de a földművelő
közösségek rendszerint túlságosan elkülönülők, önellá-
tók. Amint majd látni fogjuk, a városban működő nagy
szervezetek - a palota és a templom - tartották fenn a
diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat, kétségtelen
azonban, hogy a társadalom nomád elemét kötötték a
legerősebb szálak a külső világhoz, különösen nyugat-
hoz, és azőlátóköruk a dolog természetéből következő-
en kiterjedt a két folyó határvidékén túlra is.
A bibliai Abrahám a káldeai urból, sumer déli részé-
ből vándoro7 azElphratész mentén Nahurba, valahová
a Hábúr forrásvidékére, onnan pedig délnyugatra, Pa-
lesztinába, olyan útvonalon, amely az i. e. 2. évezred
viszonyai között teljes mértékben lehetséges volt. A tör-
ténelem során mindig azt|átjtlk, hogy a nomád törzsek
sivatagi lakóhelyeikről arrafelé indultak el, ahol elfogla-
lásra csábító földek voltak, tehát nemcsak kelet felé, ha-
nem északra: Felső-Mezopotámiába és Szíriába, vala-
mint nyugatra: Palesztinába is, Ennek különösen a poli-
tikai, történelmi következményei nyilvánvalóak. A. L.
Oppenheim megállapította, hogy a városnál nagyobb
,,csoportosulások. . . csak akkor és ott váltak hatéko-
nyakká, ahol a népesség bizonyos, nem letelepedett ele-
meimegkíséreltek olyan részegységek felett álló (szupra-
szegmentális) hatalmi struktúrákat létrehozni, amelyek_
be belekényszerítettékaz alapvetően helyi érdekeltségű,
mező gazdasággal f o glalkoz ó népe s sé get ", és,, a j elek ar-
ra utalnak, hogy a politikailag aktív és agresszív királyok
valószínűleg nem városi származásűak voltak, bármi-
lyen volt is egyéni nyelvi hátterük". Ez könnyen érthető:
nyilvánvaló, hogy a törzsi kapcsolatait az egész Közel-
Keleten megőrző politikai vezető becsvágyát aligha szo-
rította olyan korlátok közé, amilyeneket azéghajlatDél-
Mezopotámia lakott területeire rákényszerített. S ha
szabad a későbbi párhuzamokból ítélni,a városlakók
életéből teljesen hiányoztak azokaharcias eszmények és
társadalmi struktúrák, amelyek a nomádok katonai ha-
talmi törekvéseinek legerőteljesebb ösztönzői voltak.
A nomádok, Mezopotámia politikai íejlődésébenját-
szott szeíepükkel ellentétben, szinte alig hatottak a kul-
turális életre. A vándorélet nem segíti a javak felhalmo-
zását, és az egymást követő hullámokban érkező nomá-
dok általában nagyon gyorsan alkalmazkodtak a váro-
sok nagy múltúkultúrájához,mégakkor is, ha társadal-
 j';$sí:T

'
*_ +"lÉ' .*_
*-'*' ':-1'

* ,i& .l' .. J.n..

, é- :" _*;W**' '

. ,:-,.

5 l Ió éve van a sivatagi nomádoknak: azittlálhatő szarvasgomba
fontos kiegészitője a beduinok étrendjének.
6 / Mai nomádok, hagyományos sátorral. A sátorlap elkészítéséhez
szük§éges fekete kecskeszőrt saját nyájaik adják. Belül a löldet
szőtte§ek és takarók borítják, a női lakrészt függöny választja el.
7 l Asszir hadsereg aharcmezőn, a sátrak keresztmetszetben
láthatók. Balra egy harcos felfrissíti magát, miközben ágyat
vetnek neki, a szomszédos sátorban birkát nytv egy mészáros.
A jelenetek Assur-bán-apli ninivei domborművének részletei.
(Vorderasiatisches Museum, Berlin)
mi beilleszkedésük hosszabb időt vett igénybe. Igaz
ugyan, hogy végül azakkádvált Mezopotámia fő irodal-
mi nyelvévé , és ezt azltán az i. e. 1 , évezredben a nyugat-
ról hozott arámi nyelv és a betűírás váltotta fel, de ez
inkább a terület etnikai és nyelvi viszonyaiban bekövet-
kezett átalakulás és nem valamilyen kulturális változás
következménye, Tanulságos azamurrúk példája: a babi-
lóni Hammurapi amurrú törzsből száímazott, és ugyan-
azokra az ősökre hivatko zott, mintBszak-Mezopotámiá-
ban uralkodó kortársa, Samsi-Addu. Mindkét király az
akkád nyelv babilóni dialektusáthasználta írásban és
kétségtelenül az élőbeszédben is. Magát az amurrú nyel-
vet mi csupán személynevekből ismerjük.
Hammurapi léptette életbe ama híres törvénykönyvet,
amely minden bizonnyal az egyik legmaradandóbb em-
léke az ókori Mezopotámiának, holott a sumer irodalom
néhány évszázaddal korábban még nagy megvetéssel,
mint barbár idegenekről ír az amuríúkról, akik ,,nem
tudják, miazaház" , ,,nemismerik a gabonát" ,,,szarvas-
gombát ásnak ki a sivatagban" - akárcsak a mai bedui-
nok -, nyers húst esznek, és halottaikat nem temetik el.
Ezt követően oly mértékben asszimilálódtak, hogy jólle-
het a Hammurapi-dinasztia utolsó királyai még amurrú
neveket viseltek, a dinasztia kihalása után azonban soha
többé nem találkozunk amurrúkkal Mezopotámiában
(bár Szíriában tovább ólt egy amurrú királyság). Tény
l2lA civilizáció természeti és társadalmi környezete
az,hogy a mezopotámiai civilizáció erősebb volt, mint
azok, akik létrehozták. Egy új nyelwel, új esanényekkel,
sőt új vall áss al érkező új nép fel tám a szthatta, ez azonb an
tökéletesen idegen - hellénisztikus vagy iráni - civilizá-
ció ráerőltetése, ami megszakítja a folytonosságot.
AZŰZLET EMBEREK / Ennek a hagyománynak ter-
mészetesen a város volt a szilárd magja. A város adott
otthont a templomoknak, ez voltazirott hagyományok
gyűjtőhelye, menedék, ahol a fémművesek, ékszerészek,
szobrászok átvészelhették a vissza-visszatérő anarchi-
kus időket. De a város mindenekelőtt az üzletemberek
világa volt. Ezek olykor a templom vagy a palota alkal-
mazottaiként vagy megbízottaiként dolgoztak, a sikeres
kereskedők azonban többnyire rendkívül kiterjedt bel-
és külföldi befektetésekkel tevékenykedő független vál-
lalkozók voltak. Kölcsönt adtak és vettek fel városi pol-
gártársaiktól, de természetesen városon kívüli kapcsola-
taik is voltak: kölcsönt adtak a megszorult földművesek-
nek a betakarítás előtti szűkös hónapokban, s ez a tarto-
zás elég gyakran visszafizetetlenül maradt. A folyamat
szinte megfordíthatatlan volt: a földművesnek zálogba
kellett adnia földjét, hogy fizethesse a kamatot, végül a
kereskedők bérlője lett, ezek pedig maguk váltak a föld
tulajdonosaivá. Ajuh és kecske is jó befektetés volt, hi-
szen a nyáj rendes körülmények között magától gyaía-
podi( s a tulajdonos és az állatokat legeltető pásztor
szabályszerű megállapodást kötött egymással. Altalá-
ban a juhok tulajdonosa apásztottólmeghatározott évi
szaporulatot követelt, és úgy tette érdekelttéalkalma-
zottjátanyáj gondozásában, hogy a szaporulatból áten-
gedte neki mindazt, ami ezen a mennyiségen felül volt.
Mezopotámia kialakulásában nem kevésbévolt 1é-
nyeges a kiterjedt távolsági kereskedelem, akár nagy tá-
volságokban, akár csak egymás melletti városok között
tevékenykedtek a kereskedők. Minden országnak van-
nak kereskedelmi kapcsolatai a világnak rajta kívüli ré-
szével, de Mezopotámiajobban rá volt ezekre ltalva,
mint a többiek. Különösen olyan ipari nyersanyagokra
volt szüksége, amelyeknek feldolgoz ásában kézművesei
kitűntek. Ezállandő szárazföldivagy - aPetzsa- (Arab-)-
öblön keresztül - tengeri kapcsolatot kívánt meg a fá-
ban, kőben, ásványokban gazdag Kelettel. Nyugati
irányba a földközi-tengeri partvidék gazdag piacainak
vonzereje csábitott, Az Euphratész mentén felfelé vagy
az északisíkságokon átbizony áramár a történelem előt-
ti időkben jártak mezopotámiai kereskedők, hogy áruik-
kal eljussanak Szíriába és a tengeri kikötőkbe. Látni fog-
juk, hogy egy időben Assur vállalkozó kedvú kereskedő-
házai hasznot haj tó ónkereskedelmet folytattak Anató-
lia belső vidékeivel; Sumer, Akkád és Babilón vándorke-
reskedői minden irányban távolabbra jutottak, mint ki-
rályaikgyőztes hadseregei, eközben gyakran áruikat, sőt
életüket is kockáztatva. Hammurapi törvénykönyve
rendelkezik az idegenben elfogott és rabszolgaságra ve-
tett kereskedő kiváltásáról - ha szükséges, akár a temp-
,lom vagy palota kincstárának terhére. Nem egyedülálló
azazeset, amikor egy időben két kereskedő írt kétségbe-
esetten a Szipparban élő amurru közösség el_öljárója fele-
ségének,elpanaszolva, hogy ,,az ellenség Ekalláte [As-
surtól északra fekvő város] felett foglyul ejtett minket, és
Kakmumban, a palotáb an őriznek". A külföldön üzlete-
lő mezopotámiaiaknak nyújtott állami támogatás mér-
téke mutatja, hogy tevékenységük milyen fontos volt az
egész társadalom számára. Még észrevehetően növek-
szik az állami érdekeltséga kereskedelemben néhány év-
századda| később, amikor a hettita király, IV. Tudhali-
jas a szíriai államokkal kötött szerződésébe szükséges-
nek tartott belefoglalni egy olyan cikkelyt, amely meg-
tiltja ezeknek az államoknak, hogy asszír kereskedőket
engedjenek be határaikon.
A kereskedelem természetesen nem egyirányú tevé-
kenység. Mezopotámiának ki kellett elégíteniesaját
szükségleteit, de a jómódú kereskedőréteg léte feltételez-
hetően nagymértékbena kézművesség magas színvona-
lának volt köszönhető, amelyigényt teremtett a mezopo-
támiai áruk iránt. A legfőbb exportcikkek közétaftozott
a textil. Bőséggel vannak adatok a helyi gyapjú gondos
válogatására és osztályo zására,sőt még nemesítésikísér-
letekre is, Máskor a kereskedők közvetítőként léptek fel
Ázsia nagy kereskedelmi útvonalainak egyikén, petaalrt
amikor asszírok szervezték a Távol-keletről Anatólia
piacaira őnt szál|itó szamárkaravánokat. Egyik oka an-
nak, hogy a mezopotámiai kereskedők ilyen távoli és
kiterjedt tevékenységre voltak képesek, az írásismeret
előnyeinek kihasználásában rejlett. Ez nemcsak a ván-
dorkereskedő sorsát könnyítette meg, akinek elég volt
írnia új szállitmányért, s nem kellett személyesen meg-
tennie azutat, hanem lehetővé tette az otthontól távoli
állandó kereskedelmi telepek alapitását. Még fonto-
sabb, hogy megkönnyítette az aprólékos elszámoláso-
kat, és igy zavarbaejtően,,modern", rugalmas és ravasz
kereskedelm i tr anzakciőkkal találkozunk.
Egy kereskedőkaraván vagy hajóflotta felszerelése és
flnanszir o zás a na gy t ő kebefek teté st i gényl ő v állalkozás
volt. A pénzt, közvetlenül vagy közvetve, gyakran a pa-
lota vagy valamely gazdag templom bocsátotta rendel-
kezésre, de előteremthette g_azdag magánkereskedő vagy
e célból alakult társulás is. Altalában egy ügyvivőtbiztak
meg, hogy a befektetett tőkének a szerződésben megsza-
bott hányad át visszatéritse. Ilyen társulás alapításakor
törvényesen igazolni kellett valamennyi résztvevő érde-
keltségét,és minden esetben lepecsételt táblán rőgzitet-
ték az utazó ügyvivő és a megbízók közötti szerződést,
amelyben a haszon és a veszteség elosztását is meghatá-
rozták.Igaz,volt olyan időszak, amelyben a kereskede-
lem szervezését állami monopóliummá tették, vagy a
magánszektor válsága miatt vált azzá, de félig önálló
szerződéses vállalkozókat még akkor is szívesen alkal-
maztak, amikor apalotavagy egy templom fogott üzleti
vállalkozásb a, és az egészrügyletet kereskedelmi módsze-
rekkel bonyolították le. Igy volt ez a IIL Ur-i dinasztia
 A civilizáció természeti és társadalmi környezete
királyai alatt, amiko r az ál|amigazgatás le gj elentéktele-
nebb mozzanatát is írásba foglalták olyan táblákon,
amelyeket a felelős hivatalnok pecsételt le. Hamarosan
azirott dokumentum nem csupán értékessegítség volt,
hanem amezopotámiai városi társadalom valóban nél-
külözhetetlen eleme. Hammurapi törvénykönlve például
(i. e. 1800 körül) kereken kimondja, hogy még aházassá-
gi szerződés is érvénytelen, ha nem készült róla jogilag
hibátlan pecsétes tábla.
AZ ÍRNOK l Érthető tehát, hogy e társadalomnak egyik
legfontosabb taga az irnok volt. A közemberek helyett
azirnok írta a leveleket, ő fogalmazta meg a szokásos
hivatalos okmányokatarról,hogy kölcsönt adtak és vet-
tek, vásároltak és eladtak. A bonyolult templomi és ud-
vari admini sztráciő levéltárai kezelésétugyancsak az ír-
nokok rétegérebizta.Lehetséges, hogy bizonyos idősza-
kokban viszonylag széles körű voltaz írástudás, általá-
ban azonban az ékirás rendszerének bonyolultsága hosz-
szú idejű képzésttett szükségessé a jól felkészült írnokok
számára. A szakmának kétségkívüljelentős tekintélye volt:
I
13
Sulgi királyt irodalmi szövegekben dicsőítik írásbeli tel-
jesítményéért,Assur-bán-apli mintegy 1400 éwel ké-
sőbb büszke volt rá, hogy tudott olvasni. Ezek voltak a
kivételek;jellemzőbbek azok az esetek, amikor akirály
levélírója utóiratot illeszt a levélhez, amelyet csak a táb-
lát majd felolvasó írnoktársa szemének szánt.
Az iskolákat a templomok tartották fenn, de nem volt
rájlkkizárőlagos joguk. Urban Woolley egy o|yanházra
bukkant, amelyik alkalmasint egy tanítóé lehetett, mert
diákok elhelyezése céljából áta\akitották, és írásbeli gya-
korlatokat találtak elszórva benne. Az óbabilóni kor
még nevezetesebb,,iskolája" aMárlban lévő nagy királyi
palotáhoztaítozott,Itt a királyi lakosztályok és a hiva-
taliszárny között két terem agyagtéglákból készült pad-
sorokkal volt felszerelve, és a padlón iskolai gyakorlato-
kat találtak. Az effalta ,,gyakorlótáblák" legnagyobb
gyűjteménye Nippurból származik, ahol virágző kőz-
8/ Az írnok mint könyvelő: számba veszi az elfoglalt városból
származő zsákmányt. III. Tukulti-apil-Esarra nimrúdi
domborművének részlete. (British Museum)
14|A civilizóció természeti és társadalmi környezete

pontja v olt azírásmesterségnek. Sok tábla félreismerhe-

tetlenül gyakornokok vagy éppen egészen kezdők mun-
káj a. M ásokról megismerhetj ük az oktatás módszereit.
Ez utóbbiak két hasábra vannak osztva, bal oldalon a
tanár ,,mintaszövege", a jobb oldali hasábra a tanuló
irta a maga változatát, ezt letőrölték, és a táblát :újra
használták, A tanuló hasábját némelykor oly sokszor
törölték le, hogy végül le kellett vágni, és csak a bal oldali
részmaradtmeg. Másik tanítási módszer: a lekerekített
tábla egyik oldalára irták a mintaszöveget, a másik ol-
dalt a tanulónak hagyva, aki ilyenkor nem tudta egysze-
rűen lemásolni a jeleket, hanem minden alkalommal meg
kellett fordítania atáblát, ha össze kellett hasonlítania

"'i"fÍ}rTurl;fij;]ri.lekésszavakhosszújegyzékei
szolgáltak, ezeket,,szőtári szövegek" -nek hívj uk. Néme-
lyik jegyzék az ékírásosírásbeliség legkorábbi ismert
szakaszáigkövethető nyomon. Az eredetileg sumer szö-
veg mellé aztdők folyamán akkád fordítást csatoltak, és
így többek között a növények, állatok, eszközök, élelmi-
szerek neveit két nyelven felsoroló, felbecsülhetetlenül
értékesspeciális szőjegyzékek sora áll rendelkezésünkre.
A sumerek nagy rendszerezők voltak, sjegyzékeik felöle-
lik világuk minden természeti jelenségétéppúgy, mint az
ember alkottatárgyakatés fogalmakat. Az írnokok kép-
zésénekkezdeti szakasza jav ar észt ezeknek a j e gyzékek-
nek kívülről való megtanulásából állt, de a későbbi évek-
ben speciális tárgyak felé is továbbléphettek. Matemati- 9/ A Gilgames-eposz ll. táblájánakegy példánya, amely a vizözön
történetét beszéli el. (British Museum)
kai problémák, földmérési feladatok, sőt úgy Látszik, a
zene is a tananyagba tartozott, Az őbabilóni korban l0 / Isteneket ésjelképeiket ábrázolő pecséthenger lenyomata:
minden magasabb színvonalú iskolai anyagsumer nyel- Samas felemelkedik Istar (szárnyakkal) és Ea
vű volt, és a tanterv igen sokféle szöveget tartalmazott, (vizzel és halakkal) istenek között. (British Museum)

Különösen népszeníekvoltak a rövid közmondások,

egyenként és gyűjteményekben is. Soknak az értelme
számunkra, 4000 év után, remónytelenül homályos, de
némelyik ma is időszerű: ,,A barátság egy napig tart, a
rokonság örökké", vagy,,Ha azirnokkeze olyan gyors,
mint a szája, fogadd fel." Kedveltek voltak továbbá a
királyt dicsőítő himnuszok, az utolsó sumer, Ur III. di-
nasztiájáhoztartoző királyok levelezése - a nekik írt és
tőlük kapott levelek valódi történeti dokumentumnak
tekinthetők - és a ,,viták" ,Ezek a jellegzetes sumer alko-
tások riválisok közti szópárbajokat írnak le. A vetélytár-
sak néha csak iskolás fiúk, de megszemélyesített fogal-
mak, mint ,,a tél és anyát",,,a szarvasmarha és a gabo-
na" vagy ,,akapa és az eke" közti vetélkedések is előfor-
dulnak.
Az óbabilóni iskolák számunkra legmegragadóbb al-
kotásai azonban a sumef mítoszok és eposzok. A míto-
szok Sumer isteneiről beszélnek el történeteket, egyesít-
ve bennük a primitív vallást a környező világot magya-
rázó, átgondolt, oknyomozó leleménnyel. A sumerek,
mint a legtöbb nép, isteneiket emberi formában jelenítik
meg, és néhány eposz, amely a Sumer hőskorában élt
királyok - Enmerkar, Lugalbanda, Gilgames - tetteiről
számol be, isteneket és istennőket is bevon a cselekmény-
be. Mítosz és eposz egyaránt a homéroszi költeményekre
emlékeztető tárgyilagossággal tekint az istenek világára,
Az egyik mítoszból avizőzőntőrténet legkorábbi válto-
zatát ismerjük meg - Noé bibliai vízözönének ősét. Nli-
után elbeszéli a világ és az emberiség, valamint a vizözön
előtti öt város * Eridu, Badtibira, Larak, Szippar és Su-
ruppak- teremtését,a költemény arrőlszől, hogyan bo-
csátottak ví zőzőnt a fö|dre az istenek elbatározásából, és
miképp figyelmeztette Enki, a bölcsesség istene Ziuszud-
tát, amezopotámiai Noét. Majd ezt olvassuk: ,,Miután
avizőzőnhétnapon és hétéjenátzűdult a földre, és heves
szelek dobálták a nagy h ajőt az áradatban, előbújt a nap,
és nappali világosságot árasztott égre és földre. Ziuszud-
ra nyílást vágott aruagy hajón, és a napsugarak megvilá-
gították belsejét."
KESÓBI HAGYoMÁNyor / Mint látni fogjuk, jőval
később ugyanez a mítosz ismét felbukkan más alakban,
de az óbabilóni kor kivételével valójában nagyon keveset
tudunk az írástudók világáról. Bizonyára a következő
dinasztiák is támogatták az irás mesterségét, hiszen a
királyok a kőzigazgatás tisztán gyakorlati követelmé-
nyein kívül más tekintetben is az írnokokra voltak utal-
 A civilizáció természeti és társadalmi környezeteItS
va: ők voltak a hagyomány letéteményesei.A mezopotá-
miai ember nagyon is tudatában volt civilizációja régisé-
gének, é s ezt az ér zést tikr ö zik az olyan d okumentum o k,
amilyen a sumer vagy azasszirkirálylista. Egy-egy asszír
király időről időre beszámol arról, hogyan talált rá egy
templom úijáépítésesorán valamelyik korábbi király
alapitő okmányára, s bánt vele olyan megbecsüléssel,
amilyenre magaafelirat intette őt. Nabú-naid, késő ba-
bilóni király, az ősi Szippar romjai között ásva rábuk-
kant a nagy Sarrukín király szoborfejének felére, és
hosszú feliratban számol be arról, hogyan állíttatta hely-
re kézműveseivel a másik felét. A sarrukín szobra előtti
áldozatokat felsoroló táblák mutatják, hogy a tisztelet-
adás valóban méltó volt.
Assur-bán-apli, az utolsó nagy asszir király is az iro-
dalom pártfogója volt. Ninivei palotájában megtalálták
az általa gytíjtött vaEy a számára írt ékírásos táblákat
tartalmaző nagy könyvtárat. Több évtizeden átezalkot-
ta a mezopotámiai irodalmi ismereteink gerincét, és még
maisazö könyvtára szolgál irányadóul a sumernek mint
élő nyelvnek az eltűnése után eltelt ezer vagy még több év
ékírásoshagyományait illetően. Assur-bán-apli köze-
lebbi indítékai nem világosak. Néha azt olvassuk, atábla
lemásolásának oka, hogy,,magam tanulmány ozzamo', s
ez aíta csábít, hogy feltegyük: a táblák iránti komoly,
tudós lelkesedés ösztönözte. Gyakrabban találkozunk
azonban azzal a gyakorlatias magyarázattal, mely sze-
rint azokat a kézikönyveket és tájékoztatő munkákat
gyűjtötte össze, amelyekre a papoknak és előjel-magya-
rázőknakszüksógük volt ahhoz, hogy gondoskodni tud-
janak a király, azudvar és a hadsereg testi és lelki jólété-
ről. Egy irodalmi műveket felsoroló tábla például azí
állítj a kolofonj ában, ho gy,, Ea |a v ar ázslás i slene] tudo-
mányát, a siratópapok ismereteit, a látnokok titkait,
mindazt, ami anagy istenek szívétmegengesztelni hiva-
tott, az asszíriai és babilóniai eredetiek alapjántáblákra
leírtam, az eredetivel összevetettem, és Ninivében, Nabú
templomán ak, az Ezidának könyvtárában elhelyeztem
őket".
Assur-bán-apli könyvtárának nagy része előj eltáblák-
ból és más vallási tátgyű szövegekből állt, de voltak ben-
ne szőjegyzékek és néhány kimondottan irodalmi mű is.
Ritkaságukból ítélve,ezeket valószínűleg lényegtelen-
nek tartották, a mi figyelmünkre azonban annál inkább
igényt tarthatnak. A gyűjtemény büszkesége a Gilga-
mes-eposz. A nagy hősről szóló különböző sumer elbe-
szélésekmár az óbabilóni kor előtt összefonódtak aviz-
özöntörténettel, és több táblát betöltő, élvezetes akkád
nyelven írt, egyetlen nagy eposzt alkottak. A ninivei
könyvtári változat 12táblát tölt meg, nyelve sokkal me-
revebb, az egyes epizódok pedigjóval hosszabbak. Ez
szinte szabályként ismétlődik az írnokok által készitett
szövegek nagy részénél:a sumer eredetit követően az
első akkád változatot az őbabilőni korban foglalták
írásba, ezt anltán folyamatosan új szövegekkel egészí-
tették ki, miközben az akkád fokozatosan kiszorította a
régibb nyelvet. Másolók, újra kiadók és szerkesztő-
összeállítók nemzedékei követték egymást, s ez a folya-
16|A civilizóció természeti és társadalmi környezete
mat Assur-bán-apli könyvtárában érte el a tetőpontját,
de aligha meglepő, hogy ily módon a szövegekből végül
javarészt eltűnt az életszerűség,
Az Assur-bán-apli korabeli írnokok jóval több mint
ezer évve|korábbi babilóni iskolák diákjai által használt
közmondásokat másolg attak, az imákat, himnuszokat
és hasonló alkotásokat életre hívó ihlet, sőt gyakran ma-
guk a szavak is, úgyszólván megdermedtek a Hammura-
pi-dinasztia bukását követően. Ezltán, ha eltekintünk
a történeti feliratoktól, amelyeket csak ritkán másoltak
ijra, az írnokok kezéből kikerült irodalmi anyag szinte
egyetlen lényeges darabbal sem gyarapodott. Meglepő,
hogy a babilóni és asszír írnokok konzervativizmusával
ellentétben, a Mezopotámián kívül talált,,irodalmi" ék-
írásos szövegek esetében pontosan a mi ízlésünknek leg-
rokonszenvesebb alkotások iránt mutatkozik von ződás:
a Gilgames-eposznak egy töredéke a palesztinai Megid-
dóból szátmazlk,az Adapa-legenda és a,,Nergal és Eres-
kigal" mítosz részletei pedig olyan távolról kerültek elő,
mint az egyiptomi el-Amárna. Bo§azköyben, a hettita
fővárosban Sarrukín és Narám-Szin akkád királyokról
11 l Ahafádzsi ovális templom. Az épitkezést megelőzően mintegy
6 méter mélyre ástak le. Magát a templomot belső gyűrű veszi
körül, a papok lakóhelyét pedig a belső és külső fal között
helyezték e1. (Darby nyomán)
szóló legendák töredékeit találták meg, és itt is voltak
másolatok a Gilgames-eposzról, hettita fordításaival
együtt.
A TEMPLOM ES A PAPOK / A mezopotímiaivárosi
társadalomnak a templom volt a lényege. Akár város,
akár falu szolgálatában állt, a ,,közösség szellemé"-nek
kifejezője volt. Lététa közösségnek köszönhette, és gaz-
dagsága a közösség anyagi helyzetétől függött. Marduk
babilóni főisten Eszagila nevű temploma kétségkívül
kisvárosi, szerény kezdetekből indult el, és úgy gyarapo-
dott méreteiben és gazdagságában, ahogyan Babilón vi-
déki városból előbb egy kis, önálló állam fővárosává,
végül pedig nagy birodalom metropolisává nőtt, Azok
az istenek pedig, akiknek városa lehanyatlott, maguk is
eltűnőben voltak. szud istennek a tisztelete városával,
Suruppakkal együtt elenyészni látszík, és még Ninhur-
szag, a születés nagy istennője is alig élte túl, amikor
városa elnéptelenedett. Természetesen esetenként voltak
kivételek: eiek közül a legfontosabb Enki (azakkádBa),
akinek főszentélye Eriduban volt, Bár Eridu a történeti
idők nagyobb részében romokban állt, Enki sohasem
veszítette el különleges helyzetét a mezopotámiai pan-
theonban: ő maradt a bölcsesség , az édesviz és a varázs-
lás istene.
Minden város egy főistent tisztelt, de sohasem a többi
kizárásával. A főisten házastársának, gyermekeinek és
 A civilizáció természeti és társadalmi környezeteItl

szolgálóinak maguknak is lehettek templomaik vagy

gyakrabban csak szentélyeik, de ezenkívül voltak más,
egészen önálló létesítményekis. A kora dinasztikus kor-
ban Girszuban Baunak, Ningirszu feleségének a templo-
mát az uralkodó felesége mint teljesen különálló intéz-
ményt irányította. Később ugyanebben a városban a po-
ütikai események újabb hatása fedezhető fel abban a tu-
datos törekvésben, hogy a Lagas állam különböző tele-
püléseit képviselő istenek mindegyike önálló szentélyt
kapjon magában Girszuban. Sumer korai korszakában,
amikor a városok megközelítőleg egyenrangúkéntéltek
egymás mellett, pantheonjaik megőrizték elkülönültsé-
güket, még ha az istenek és istennők a mítoszokban és
rituális hajóutakon a valóságban is felkeresték egymás
városait. Idővel azonbana városok nagyobb egységekké
olvadtak össze, és kettős folyamat játszódott le: minden
alárendelt város istenének volt temploma a fővárosban,
ugyanakkor sok helyi istenséget elnyeltek erősebb szom-
szédai,éstöbbé alig hallani róluk. Az idők során e szink-
retizmus eredményeképpen nyolc nagyobb isten és fele-
ségeik nevét tartalmaző ,,rövid jegyzék" alakult ki, ők
voltak azok, akik egész Mezopotámiában általános tisz-
teletnek örvendtek, Amikor Sarrukín (i. e. 72I-705)
Horszábádban felépítette új főváros át, a palotanegyed- 12 l Amészkő korongon Enheduanna láthatő, aki Nanna főpapnőie
be Ea, Szín, Samas, Nabú, Adad, Ninurta és feleségeik volt Urban. Italáldozatot mutat be a zikkurratu előtt (balra).
A leletet Woolley találta Urban, (Pennsylvania)
templomai kerültek, a kisebb istenek csak a külső város-
ban kaptak templomot. Ebből a felsorolásból egyetlen
nevezetes isten hiányzik: Assur, Asszíria főistene. Ennek hívták őket életre, és elfogadott tény volt, hogy a temp-
azaz oka, hogy neki csak egyetlen szentélye volt, magá- lom kötelezettségekkel tartozlka közösségnek. A sikeres
ban Assur városában, mint Marduknak Babilónban. Őt gazdálkodásból és a gyülekezet adóiból összegyűlt va-
a többi istennek kellett felkeresnie, hogy elismerjék fen- gyoni tartalókait a templom gyakran bocsátotta a hivők
sőbbségét. A látogatásuk idején tartott szertartásos la- rendelkezésére, üzleti vállalkozás tőkéjéül vagy egysze-
komán 246 isten és istennő részvételéttartják számon, rűen rövid lejáratú kölcsönként - néha még kamat nél-
ami aztmutatja, hogy bár a ,,nagy istenek" túlsúlyahát- kül is -, ltogy az aratás előtti nehéz hónapokon átsegítse
térbe szorította a helyi kultuszokat, azok semmi esetre a szükséget szenvedő parasztokat. Hammurapi törvény-
sem felejtődtek el egészen. könyve űgy rögziti a templomnakezt a szociális kötele-
A ,,koalíciós" folyamat egyik követk ezménye az,hogy zettségét, hogy előírja, ha a külföldön fogságba esett ke-
az istenek helyi társulásait fokozatosan felváltotta vala- reskedő családja egyedül nem képes előteremteni a vált-
melyik isten különleges sajátosságának mind erőtelje- ságdíjat, a templomnak kell megtennie, A templom má-
sebb hangsúlyozása, A ,,tűz" vagy az,,aszály" istenként sik, a köz szolgálatábanvégzetttevékenysége volt, hogy
tisztelt fogalmaiból a nagy istenek különféleképp kifej- otthont adott mindazoknak, akiknek nem volt más tá-
lesztették saját egyéni tulajdonságaikat, s ezért volt szük- maszuk: azárváknakés a lelenceknek; a templomi pros-
sége Sarrukínnak mindegyikükrg a palotájában. Adad- tituáltak gyerekei ugyancsak megtalálták helyüket az is-
hoz, a viharistenhez akkor fordultak, ha kevés eső esett, tenházi tűzhelye mellett. Ehínségidején a szülők köny-
Sam a s, a napisten az előjelekből való j óslá s és az igazság- nyíthettek terheiken, és megmenthették gyermekük éle-
tevés védnöke volt. Eáttartották a betegség elleni ráol- tét, ha felajánlották őt a templomnak. Ahogyan más
vasás istenének, Nabú a sumer Niszaba istennőt v áltotta időkben és korokban is, gyermeket adhattak az istennek
fel az írás isteneként olyannyira, hogy városa,Barszip az fogadalom teljesítéseképpenis, és a templomi személyzet
írástudás mesterségénekelismert központja volt, s a vá- létszámának gyarapitása a győztes király ejtette hadifo-
rosokban az ő templomaiban helyezték el a legfontosabb golycsoportoktól a király saját családtagjaiig terjedt. Így
könyvtárat. került Urban a király 7ánya a holdisten templomába.
Lehet, hogy van valamiféle szociológiai magyatázata
TEMPLOM Bs rÁns,lDALoM lBár a fontos temp- - ha nem is túlságosan meggyőző - annak a különös
lomok hamarosan földbirtokot és egyéb vagyontárgya- jelensógnek, amely tulajdonképpen az óbabilóni korra
kat halmoztak fel, s így önellátőváváltak,akár akőzép- (nagyjából azi. e,2000 és 1500 közötti időszakra) korlá-
kori kolostorok, eredetileg azonban világi közösségek tozódott. Különböző templomokhoz, például Babilón-
18|A civilizóció természeti és társadalmi környezete

ban Marduk, de legfőképpen Szipparban Samas (napis- l3 / A mári Istar-templomból való szobrocska ,,Ur-Nansét, az
ten) templomához a papnők egy sajátos csoportja , azűn. énekest" ábtázoIja, fonott székénkeresztbe tett lábakkal. Bár
nőnek látszik, neve férfinév, és sűrűn van példa arra, hogy
nadítumok tartoztak, elnevezésük arta utal, hogy nem a templomi énekesek heréltek voltak, vagy férfi voltuk
szültek gyermekeket. Ezek a nők - néhányuk, mint pél- egyébként kétségesvolt.
dául Hammurapi nővére és leánya, nagyon előkelő csa-
ládból szárm azatt - a templomho z tartoző,,kolostorok- 14 lÚjasszir pecséthenger lenyomata: papi személyek, kezükben
csengők vagy edények, amint a szent fa előtt tisztelegnek,
ban" laktak együtt. Nem voltak dologtalanok, legalább-
a jelenet fölött Assur lebeg ,,szárnyas korong"-jában.
is néhányan közülük üzleti tevékenységet folytattak: vi- A papokon halbőr köpeny van. (Pierpont Morgan Library)
dékiésvárosi birtokokat kezeltek, vagy a kolostor ügyeit
intézték. Mivel kiszakadtak a jellegzetesen patriarchális
rokonsági rendszerből, családjuk az apai birtokból a
fiúéval egyenlő részt juttatott a papnőknek. Halálukkor
ez a rész őltalában a család férfr, tagsaka szállt vissza, de
apjuknak joga volt teljesen szabad kezet adni nekik va-
gyonukat illetően, és ebben az esetben a nadítum örökbe
fogadhatott egy leányt rendjének fiatalabb tagiai közül,
aki örökölte tulajdonát, és gondját viselte öregkorában.
Elszomorító, de cseppet sem meglepő, hogy nem egy pe-
reskedésről tudunk, amelyben a nadítumbátyjai megkí-
séreltékjogtalanul visszakövetelni azt a vagyont, amely
ily módon kicsúszott a markukból,
Urban, Nannának (vagy akkádul Színnek), a holdis-
tennek a nagy temploma mellett volt egy több szempont-
ból a kolostorhoz hasonló, de egészen más rendeltetésű
épület, a gipar , artelyben azen, Nanna főpapnője lakott.
E tisztség betöltői közűlazelső, akit ismerünk, Enhedu-
aruna, az akkád Sarrukín lánya, az utolsó pedig, majd-
nem 2000 éwel később, Nabú-naidlánya vo|t. A gipar
ekkor még mindig működött, de időközben újjáépítették
eredeti helyén. Más nagy isteneknek, igy alarszai napis-
tennek, en cimet viselő főpapnőik voltak, akiket néha
kifejezetten mint az isten ,,feleségei"-t említenek. Egy
városban egyszeíTe csak egy visslte ezt a címet, de a ki-
sebb isteneknek nagyjából hasonló papnőik voltak, akik
ugyancsak az illető templomhoz tartoző házban éltek.
A papnők lakóhelye tiltott terület volt, nyilván hogy a
férfiakkal való érintkezésüket megakadályozzák. A sze-
xuális érintkezés tilalma v olt az ok, amiért az akkád sar-
rukín születéséről szóló legendában anyjának, aki en-
papnő volt, ki kellett tennie gyermekét, akárcsak Mó-
zest, egy nádkosárban a folyóra, ahonnan egy kertész
ment€tte meg.
A vizőzőn történetének óbabilóni változatában ezt a
tilalmat mint a születési arány alacsonyan tartásának
eszkőzétmagyuráaták, de valójában szinte biztos, hogy
ezeketapapnőket mind arra választották ki, hogy a kul-
tusz által előírt és a primitív termékenységi rítusokra
visszavezethetó szexuális érintkezésben az isten társai
legyenek. Bizonytalan, hogy valőjában ki játszotta az
isten szerepét ilyen alkalmakkor, de nyilvánvaló a felte-
vés, hogy a főpap. Hasonló rítust ismerünk az uruki
Inanna- (Istar-) templomból, ahol a király (vagy egy iz-
ben a fia) voltaz istennő enje, és a szövegben a királyra
mint azistennő bázastársára történő utalások világossá
teszik, hogy a királyok személyesen vettek részt a temp-
lomi rituális szexuális érintkezésben, kétségtelenül az
 A civílizáció természeti és társadalmi környezete|19
Inannát megszemélyesítő papnővel. Ű gy tartották, ho gy
a király ebben a rítusban Dumuzi (Tammúz) istent kép-
viseli, aki a mítosz szerint eredetileg ember volt. Amikor
nagyjából Hammurapi idejében a király részvételemeg-
szűnt, aTamműz-kultusz, úgy látszik, elvesztette koráb-
bi státusát, és a kései sumer irodalomból jóformán telje-
sen hiányzik. Mindamellett a kultusz továbbélt, mint
ahogy Inanna/Istar, a szerelem és a háború istennőjének
a tisztelete is, és közeli rokonságban van a ,,meghaló
isten"-ben való hittel, akit távolabb nyugaton Adónisz-
ként ismertek. A legutóbbi felfedezések valójában még
közelebbi párhuzamottártak fel. Egy sumer mítoszból
tudjuk, hogy Dumuzit arra ítélték,fél évet töltsön az
alvilágban, az év másik felében nővére helyettesíti őt. Ez
a motívum Démétérés Perszephoné mítoszában jelenik
meg újra.
Ezektől a termékenységi szertartásoktól eltekintve, a
mezo potámiai p ap s á gb ó l feltűn ően h iány zik az, amit mi
vallásos érzületnek tartunk, de eznyllván nagy mérték-
ben forrásaink természetéből következik, A templomi
írnokokra azért volt szükség, hogy számol tartsák az
intézmény mindennapos ügyleteit, s nem azért,hogy az
istenek szolgáinak érzéseitjegyezzék fel. Mindenesetre a
,,főpap" főként az ist en háztartásának intézőjeként vagy
gondnokaként tevékenykedett. Felelős volt a birtokok
megfelelő igazgatásáért, gondoskodott arról, hogy iste-
nét vagy istennőjét megfelelően ellássák táplálékkal és
ruházattal, A ránk maradt templomi feljegyzésekből egy
dolog világosan kitetszik: a legnagyobb figyelmet az is,
ten és felesége szobrának a feldíszítésérefordították, to-
vábbá arra, hogy asztalukat naponta kétszer megrakják
ételekkel vagy az ,,előirás szerinti áldozattat". Fel kell
tennünk, hogy miután az istenek jóllaktak belőle, a ma-
radékot rendszerint elosztották a templomi személyzet
között. A papi hivatal gyakran apáről fiúra szállt, és
semmi okunk sincs feltételezni, hogy bármiféle vallási
képzettséget igényelt volna, bár lehettek bizonyos testi
követelmények. A nagyobb templomok főpapja mindig
fontos személy volt. A kora dinasztikus korban Ummá-
ban és Iszinben valójában a pap volt a városállam világi
vezetője is. Másrészről Asszíria királya mindig maga vi-
selte az Assur isten főpapja címet. A papság potenciális
befolyása, különösen Babilóniában, meglátszik abból,
miképpen törekedtek mégazerős királyok is arra, hogy
hatalmukat gyakorolják rajta, Az újbabilóni korban
magukat a papokat a királyok nem nevezhették ki, de
királyi hivatalnokokat iktattak be felügyelőként, azza| a
nyilvánvaló szándékkal, hogy féken tartsák a templo-
mok hatalmát.
Ilyen időbeli távolságból a templomi személyzetalan-
tasabb tagjai egyetlen szürke csoportot alkotnak. Bizo-
nyos szakemberek kivételével, amilyenek az énekesek
vagy a siratópapok, nem sokban különböznek ahasonló
világi intézményekalacsonyabb beosztású alkalmazot-
taitól. Babilóniában a legtöbb - ha nem az összes - alá-
rendelt állás valóban nyitva állt, kivétel nélkül mindenki
számára, hiszen úgy lehetett adni-venni őket, mint bár-
milyen más árucikket. A ,,templomi mészáros" vagy a
,,templomi sőríőző" hivatala különböző mellékjövedel-
mekkel járt, és már azőbabilóni korban a legalantasabb
állásokat, például az,,udvarsöprő" -ét v agy a,,kapus"-ét,
úgy árulták, mint egy társaság részvényeit. Ez a gyakor-
lat tovább élt,sőtvirágzott, egészen a Szeleukidák korá-
ig. Tudunk például egy bizonyos Nanája-iddinről , aki az
uruki templomokra kiterjedő sőrfőzői hivatalhoz való
jogát a hónap első napjától a harmincadikig naponta a
nap egy tizenkettedére eladta 5/o mina ezüstért, amelyet
antiokhoszi sztatérokban fizettek ki neki.
MÁGIA fts lg ELÓJELEK / A rendes templomi sze-
mé|yzettő| teljesen elkülönült ama két foglalkozási cso-
port, akiket mi a papok közé sorolnánk, kortársaik szá-
máta azonban inkább tudós szakemberek voltak : a,,íá-
olvasó papok" ós az ,,előjeleket értelmező papok" . Ará-
olvasás a gonosz elleni mágikus rituálé részekéntelmon-
dott varázsigéketjelentette. A rítusok nagyon sokfélék
voltak, s majdnem minden helyzetben alkalmazhatták
őket, Ráolvasás igénybevételérea legnyilvánvalóbb al-
kalom a betegség volt: a különböző betegségeket külön-
féle démonokkéntfogták fel, amelyeket rá kell bírni,
hogy hagyják el a beteg embert. A szertartás egyik lénye-
ges bevezetője volt a jelenlevő démon felismerése - hi-
izen másképpen nem iehetett volna megszólítani. Így az
újszülötteket megtámadó Lamasturól a következő le-
íiást olvassuk: ,,Ánum teremtette őt, Éa nevelte fel, Enlil
kutyaarcot rendelt neki, kezei satnyák, de ujjai hosszúak,
karmai még hosszabbak, s könyöke rücskös." Ezek a
sorok azt ahagyományt képviselik, amely a gonosz ha-
tást egy előre elkészitett, ,,tartősított történet" előadása
révénismerte fel. Egy hasonló varázsszöveg, afogfájásra
valő, igy szól: ,,Miután Anum megteremtette az eget, az
ég megteremtette a földet, a föld megteremtette a folyó-
kat, a folyók megteremtették a csatornákat, a csatornák
megteremtették a sarat, a sár megteremtette a férget, a
féreg sírva jött Samas elé, és könnyeket hullatott Ea
előtt: )Mit adtok nekem táplálékul?< >Neked adom az
 20]A civilizáció természeti és társadalmi környezete

érett ftigét.< >Minek nekem az érett füge [feleli a féreg]?
A fogak között akarok inni, tégy engem a fogínyre, a
fogak vérétakarom szivni, elpusztítom aziny velejét.<::
Olykor megvolt a lehetőség, hogy az ártő hatás valamely
nyughatatlan lélektől származott, ilyenkor a démonűző
felsorolta ,,azt, aki a sivatagban temetetlenül fekszik,
vagy aki leesett a pálmafáről, vagy aki csónakk al vizbe
fulladt. . . "
A démonűzőnek el kellett végeznie azelőirtszertartá-
sokat, hogy varázsigéinek érvénytszerezzen. Ő maga kü-
lönleges mágikus öltözetet vett fel, ,,félelmetes vörös kö-
pönyeget", vagy egy, a fejét eltakaró ruhát, amely hal
vagy más állat küllemét kölcsönözte neki. Kezében bo-
tot, pálmalevelet vagy szertartási kosarat tarthatott, né-
ha azoknak az isteneknek a szobrát vagy más jelképét,
akiket a ceremónia során segítsógül hívott. Azártóhatás
kiűzésének szimbolizálására számos módszer állt rendel-
kezésre: az egyik szerint a beteg személyt valamilyen ál-
lattal azonosították, s ezt mint helyettesítőj ét megölték,
feláldozván,,ennek a malacnak hisát az ő húsáért; en-
nek a malacnak vérétaz ő véréért".különösen eredmó-
nyes volt a tűzzel való megtisztitás, az egyik jellemző
ráolvasás így hangzlk:,,Ahogyan ezt ahagymát, amelyet
[a démonűző] meghámoz és tűzbe vet, sohasem fogják
veteményeskertben elültetni, sohasem efeszt gyökeret a
földbe, sohasem fog hajtást hozni, sosem látja meg a
napot, és sohasem fogják felszolgálni egy isten vagy egy
király aszta|ára - ugyanúgy a betegség is, amely teste-
met, húsomat és ereime tkinozza, hántódjon le rólam és
emésztődjék el a lángokban, mint ezahagyma,távozzék
el rólam az átok, hogy láthassam a világosságot."
vel meg lehetett jósolni a jövendőt, de még célravezetőb-
bek voltak azok azelőjelek, amelyek értmagaa jós folya-
modhatott valamely konkrét kérdésben. Ebbe a kategó-
riábatartoztak a füst alakjából, avizre öntött olajból, a
földre dobott nyílhegyekből - akárcsak manapság a ká-
vézaccből - nyert előjelek, de az igazi, a legsajátosabb
jövendőmondó eljárás a béljóslás volt:juhok vagy más
állatok belső részeinek a megfigyelése. A leggyakrabban
használt szervek a tüdő, a szív és a máj voltak, és a jós
szakismeretének j elentő s része a raj tuk láthatő különféle
kinövéseknek és ezek sajátos elnevezéseinek, mint példá-
ul ,,a palota kapuja", ,,ösvény", ,,síkság" vagy ,,folyó"
megismerése volt. E szervek modelljei nemcsak Mezopo-
támiában maradtak fenn, hanem szíriában, Anatóliá-
ban és még olyan távoli helyeken is, mint Etruria - ahová
ez a szokás talán más anatóliai hatásokkal együtt jutott
el. E modellek mint háromdimenziős ábrákliO"liku kti-
lönböző részek neveit, vagy egy meghatározott állat bel-
ső szerveit ábrázolják. Az előjel-értelmezés legrégibb ta-
núbizonyságai azok a májmodellek, amelyeket Mári-
ban, a palot áb an találtak. Ezek arról tanúskodnak, hogy
a szokás már sarrukin és Narám-szín akkád uralkodók
idején elterjedt volt, mert nóhány, előjeleket magyaráző
szövegben ezek a királyok szerepelnek.
Az olyan előjelek, amelyek megbízható történeti ha-
gyományokon alapulnak, kisebbségben vannak. Több-
nyire azvolt az eljárás, hogy ha egy alkalommal vala-
mely előjelet katonai vereség vagy aszály követett, a
15 / Birkamáj agyagmodellje, szelvényekre osztva, megiegyzósekkel
a jövendőmondó számára. Az óbabilóni korból származó lelet

Nem minden ráolvasás szolgált betegség kiűzésére. a British Museum tulajdona.

Y arázsigét mondhattak, hogy a tervezett cselekvésektől

távol tartsanak minden ártó hatást, ismerünk varázsigé-
ket, amelyeket az tttazás szerencsés kimeneteléértvagy
szerelmi sikerért mondtak.
Házépítéskorkülönleges szertartás volt előírva. Apot-
ropaikus szobrocskákatkészitettek és ástak el a padló
alá, kivált a bejáratnál. Hasonló, bár bonyolultabb óvin-
tézkedéseketalkalmaztak a templomok vagy paloták vé-
delmében. Ugyanez a szándék, a gonosz távoltartása
nyilvánul meg abban is, hogy azasszit középületek bejá-
ratának,,őrzésére" nagy, kőből készült vadállatokat he-
lyeztek el: méreteik rendkívüliek ugyan, de ezek a ,sőt
ígérő szellemek" csupán óriás változatai azoknak az
oroszlánoknak és más apotropaikus szobrocskáknak,
amelyek a sumer és óbabilóni templomokból ismertek.

ELÓJELEK / A jóslásnak és az előjelek (omenek) értel-

mezésének tudománya újabb fegyver volt a mezopotá-
miaiak kezében a gonosz leküzdésére. Az előre látott
rosszat el lehet kerülni, és a jövőbe látás útján befolyásol-
ni lehet minden tervezett cselekedet következményét.
Különféle eljárások voltak használatban: szokatlan elő-
jelek - többek között csillagászati események, torzszi-
löttek világra jövése, állatok viselkedése - megfigyelésé-
 A civilizáció természeti és társadalmi környezete|2I
,,post hoc ergo propter hoc" (ezt követően, tehát ennek
következtében) téves következtetését alkalmazták, és a
két esemény között összefüggést feltételeztek. Számta-
lan megfigyelés és az őket követő események alapján a
jósok összeállították a valószínű előjelek gyűjteményeit
: jelentésükkel együtt, mind a köz-, mind a magánéletre
i, vonatkozóafl| ,,. Ha a [máj]nyúlványa olyan, mint a
a*;.
tehén nyelve, akkor a királyt meg fogják ölni azeunuch-
E!']': jai; . , . ha a nyúlvány félig olyan formájú, mint a kecske
+ feje, és a felső fele be van hasadva, akkor az ő saját istene
af el fogja hagyni valaki más kedvéért. . ," Azelképzelhető
összes előjelfajta feljegyzéséreforditott erőfeszítés a mo-
dern, szkeptikus ember számára aránytalanul nagynak
látszik: Assur-bán-apli könyvtá r ában némelyik sorozat
több mint 50 nagy táblát tölt meg, és az előjelszövegek-
ből több van, mint akármelyik más szövegfajtából.
A béljóslás valószínűleg nagyon lényegretörő eljárás
volt. A jós rövid imával fordult az istenekhez, akiknek
válaszát az állatből ki kellett olvasnia. Ezek az istenek
rendszerint Adad, a jóslás istene, és Samas voltak, utób-
16 / Kagylóberakással készült ábrázolás: egy kos feláldozása.
A Máriban talált lelet a kora dinasztikus kor III. szakaszából,
azi. e,2400 körüli időkbő1 szátmazik. (Damaszkusz)
biról mint azigazságosság istenéről úgy tartották, hogy
ő mondja ki a feltett kérdésre a végső igent vagy nemet.
Az ál|atot ezlftán feláldozták, belső részeit megvizsgál-
ták, és ha a belső részek jóval kecsegtettek, és az isten
,,igent" mondott, minden rendben volt; ha nem, addig
ismételtékaz eljárást, amíg kedvező eredményre jutot-
tak. Magánemberek minden fontos döntés előtt meg-
vizsgálhatták az előjeleket, és a királytól elvárták, hogy
hasonlóképpen cselekedjék az államügyekben, Assur-
ah-iddina az előjelektől kért tanácsot, mielőtt elhatátoz-
ta volna lányának aszkita királlyal valő eljegyzését, és
Gudeától Nabú-naidig egyetlen templomot sem építet-
tek a kedvező előjel megszerzése előtt. A katonai dönté-
seket hasonlóképpen meg kellett erősíteni, és bőségesen
van bizonyítékunk rá, hogy a hadsereget minden na-
gyobb hadjárat során előjel-értelmező pap kísérte.Az
22|A civilizáció természeti és tórsadalmi környezete
óbabilóni időkben az elójelekkel foglalkozőpap egyuttal
magas rangú katonai vezető is volt, Aqba-hammu, a kis
Karana (Tell-el-Rimah) állam uralkodója pedig maga is
jós volt, olyan mesterség gyakorlója, amelynek eredete a
vuőzőn előtti Szipp ar királyáig, Enmedurankiig nyulik
vissza.
AKIRÁLY / A monarchia intézménye volt a mezopotá-
miai térséglegkevésbé szilárd eleme, ezért nehéz áItalá-
nosságban beszélni róla. Joggal elmondható, hogy mint
a legtöbb helyen és korban, itt is a király népének kato-
nai, vallási és jogi vezetője volt, de, bár több könyvet
irtak már a mezopotámiai királyság természetéről, nern
jött létre teljes nézetazonosság. A korabeli elképzelés
szerint, ha egyik országnak sikerül a másik fölé kereked-
nie,ezaz istenek világában lejátsződő események tükrö-
ződése. Hammurapi, törvénykönyvének bevezetésében
aztiqa:,,Anum, az istenek királya, és Enlil, az ég és a föld
ura, Mardukraruházta rá a népek feletti uralmat" -te-
hát Babilónt illeti a hatalom Mezopotámia fölött. Az
Agade (Akkád) pusztulását sirató sumer költő Narám-
Szín bűneinek tulajdonítja, hogy Istar haragra lobbant,
és gondviselő oltalma nélkül hagyta a várost. Az egyén
világában u gyanezek az elvek érvényesültek. Hammura-
pi Marduktól való kiválasztottságának tulajdonítja,
hogy a királyságot birtokolja, noha az előző király fia
volt valójában, Ha azonban egy trónbitorlónak sikerült
meg§zerezni a hatalmat, elfogadták, hogy személyes iste-
ne megnyerte az egész nép istenének jóindulatát, és a
ténylegesen a földön bekövetkezett események a panthe-
on szabályszerű átszewezéséhez vezettek. A valóságban
a királyok isteni jogai egyedül a realitáson alapultak.
Egyszer, amikor egy rossz előjel következményeit elke-
rülendő, Iszin királya átmenetileg elhagyta a trónt, és
helyettest ültettek a helyére, a király meghalt (mert forró
kását nyelt, ahogy mondják). Helyettese pedig, Enlil-
báni, egy kertész,hamár úgyis a trónon ült, ott is maradt
24 éven át (kb, i. e. 1860-1837).
A király az istenek kegyeltje volt, de kötelezettségek-
kel is tartozott irántuk és nyája iránt. Akirályt gyakran
nevezték népe ,,pásztorának". Legelső kötelessége volt
az országvagy a város istenének a szolgálata. Assur vá-
rosában maga a király volt egyszersmind a főpap. Rész-
letesen kidolgozott szertartással kor onáztákkirállyá As-
sur templomában. Ennek során azállam fő tisztségvise-
lői elébe fektették a botjaikat. A hadjáratok után ,,leve-
let", vagyis részletes beszámolót intéztek Assur istenhez,
hogy tájékoztassák annak kimeneteléről. Katasztrofális
szárazságidején magaa király írt körlevelet valamennyi
kormányzőjának, hogy szeíyezzenek nyilvános pana§z-
napot, és így könyörögjenek esőért Adadhoz, azidőjárás
istenéhez. Babilónban még szigorúbbak voltak a király
vallási kötelességei. Egyetlen királyt sem ismertek el Ba-
bilón királyának, amíg,,meg nem ragadta Bél J:l4ur-
duk] kezét", a Marduk-templomban évente megrende-
zett szertartás során, amely az űjévi ünnepségek úszét
alkotta. Ezekazünnepségek szolgáltak alkalmul a Mar-
dukot dicsőítő költemény, a,,Teremté§-eposzo' előadá-
sára is. A költemény elbeszéli, miképpen győzte le Mar-
duk a gonosz erőket megszemélyesítő sárkányalakot, Tiá-
matot. Babilón utolsó, titokzatos királya,Nabú-naid el-
len súlyos vádakat emeltek, közülük a legfontosabbak
voltak, hogy Színt, a holdistent az országistene,Marduk
fölé emelte, és hogy arábiai távollétekor tíz éven át elmu-
lasztotta,,megragadni B élkezét",sezzel megfo sztotta az
országot legnagyobb vallási ünnepétől.
Bármilyen volt is végső formájában Babilónban az
újéviünnep, azbizonyos, hogy a város ősi időszakában
keletkezett hagyományos dtusból fejlődött ki, amikor
még Sumer és Akkád kisebb városai is saját isteneiknek
hódoltak, és többnyire helyi dinasztiák uralma alatt él-
tek. Akár egyértelműen ,,pap-királyok" voltak ezek az
uralkodók, mintazuruki Inanna enje, vagy Gilgames és
Enmerkar, akár kevésbéegyértelműen vallási címeket
viseltek, például az enszi címet, annyi bizonyos, hogy a
város istenébez fílződő kapcsolatuk inkább azt szolgál-
ta, hogy a termékenység és a jólét tartós legyen azállam-
ban, és nem azt, hogy a hadsereg sikereket érjen el a
csatamezőn. A harcos eszmények csakaz agadei(akkád)
birodalom idején kerültek előtérbe, amikor akirály (lu-
gal) - korábban minden vallási jelentésárnyalat nélküli
világi círn - mindent elkövetett, hogy elnyomja a helyi
dinasztiákat, és vagy kisajátította, vaEy semmibe vette
ezek vallási szerepét. Nem tudjuk, hogy bizonyos kirá-
lyoknak, nevezetesen Narám-Színnek és Sulginak azigé-
nye arra, hogy istenként tiszteljék őket, kapcsolatban
van-e ezzel. Lehetett személyes becsvágy vagy bizonyos
különleges vallási funkció velejárója. Az az elképzelés
azonban, amely a királyt istennek tekintette, egyik eset-
ben sem vert mély gyökeret Mezopotámiában, és bár
sokat vitatk oztak róla, rejtély maradt.
,, IG ILZSÁCOS rrn LLY " / Az uralko d ás természe-
^Z szükségszerűen következett, hogy a király volt az
téből
igazságforrása, A legtöbb uralkodó felirataiban aztbi-
zony gatja magár ól, hogy,,igazságos király". Egy kései
(i. e. 700 táján keletkezett) politikai vitairat első sora,
amely az előjelszővegek kifejezésmódját használja, a
közvéleménynek ad hangot, amikor kijelenti: ,,Ha a ki-
rály nem tör ődik azigazságszolgáltatással, népe szétszó-
ródik, országa pusztasággá válik." A király természete-
sen nem foglalkozhatott minden esettel személyesen.
Egy híres gyilkosság tárgyalísa során, az óbabilóni kor-
ban a király, aki elé az eset került, Nippur gyűlésérebizta
a döntést. Minthogy a helyi intézményekáltalában élet-
erősek voltak, a legtöbb peres ügyet a falu vagy a város-
rész elöljárója és vénei intéztékel. Ha nem jutottak meg-
nyugtató eredményre, akkor az iggyel a királyi bírák,
más hivatalnokok vagy a városi gytílésfoglalkozott.
Mindenesetre a polgár még az asszir birodalom idején is
részt vehetett a gyűlésen, és közvetlenül a királyhoz fel-
lebbezhetett, s ezt a jogát tiszteletben tartották.
 A civilizáció természeti és társadalmí környezete|23
A királynak mint legfőbb bírónak a szerepét vallási
okokkal kellőképpen megindokolták: Samasnak, a nap-
istennek, aki mindent látó szemével azigazság istene is
volt, földi képviselőjeként ítélkezett,de egyben felelős-
séggel is tartozott neki. Valójában azonban akftály igaz-
ságosztása inkább társadalmi, mint vallási kötelezettség
volt. Babilóniában és Asszíriában a királyságot még erős
szálakfllztékahhoz a nomád múlthoz, amikor a sejk a
törzs minden tagja számára elérhető volt, és elvárták
tőle, hogy pártatlan döntőbíró legyen. Hammurapi kde-
lenti, azért kapta a királyságotn ,,hogy azigazságberu-
gyogia azotszágot, a gono§z és elvetemült kipusztuljon,
és hogy a hatalmas ne sanyargathassa a gyöngét". Való-
ban úgy látszlk, hogy a kereskedelmi jog szigoru alapel-
veiről gyakran lemondtak a társadalmi igazságosság
kedvéért.
A hagyomány értelmében,amely le galább alagasi En-
temenáig (Enmetena) (kb. i. e.2400) nyulik vissza, a ki-
rály időnként általános amnesztiát hirdetett a kereske-
delmi tartozások ügyében, s így lehetővé tette, hogy
nrindazok, akik adósságuk fejében szolgaságban síny-
lődtek, szabad emberként visszatérhessenek otthonuk-
ba. Ez a fajta szeiszakhtheia az asszir birodalom végéig
fennmaradt. Ezt a rendelkezést az őbabi|őni időkben,
amikor az adósrabszoLgasíg nem volt annyira gyakori,
kiterjesztették minden pénzügyi taftozás érvényteleníté-
sére, beleértve magának a királyi közigazgatásnak (,,a
palotá"-nak) járő tartozásokat és adóhátralékokat is.
Egy ezekből az évekből szátmaző, nemrég előkerült, a
királyhoz intezett kérvényfeltárja még az eljárás részle-
teit is. Szerzője aztirja:,,Amikor uram, a király magasra
emelte Szippar városának arany fáklyáját, és ezzel életbe
léptette az adósságelengedést Samas k edv éért,akiszereti
őt. . . a bírák megvizsgőlták Szippar lakosainak ügyeit,
elolvasták a foldekre, házakraés kertekre adott hitelek-
ről szóló áblákat, és végignézték,ahogyan a rendelet
által semmissé és érvénytelennétett táblákat összetörték,
énazonbana gyűlés elé vittem a magaméit, ott megvizs-
gálták őket, jóváhagyták és a hivatalnokokkal lepecsé-
teltették", de, sajnos, valami tévedéstörtént, és később
az ő tábláit és velük követeléseit szintén megsemmisítet-
ték,ezértafolyamodványkőjaezzelfejezibe:,,Itéljenaz
én uram, a király, javamra ebben az ügyben, amelyben
atáblákat abirákva1y az érdekelt fél engedélye nélkül
törték össze, és így egész Szippar megtudja, hogy uram
nem engedi, hogy a gyengét kiszolgáltassák az erősnek."
Az fuakrögzítése volt a másik eszköz,amellyel akká-
lyok igyekeztek megakadályozni a szegények gazdasági
kizsákmányolását. Esnunna város (Tell-Aszmar) egyik
királya rőgzitette a gabona, az olaj, a zsir, a szurok, a
gyapjú, a só és arézátőt, továbbá a hajók, szekerek és
állatok bérleti díját, valamint a mezőgazdasági munka-
bereket. Régebben ez külön hirdetmény útjántőrtént, ez
alkalommal azonban az átak jegyzékétegy törvény-
könyv szövegébe foglalták bele. Ilyen, a gazdaságotsta-
bilizáló intézkedésekkel, valamint polgári és büntető
- ezek teszik ki Esnunna törvényeinek és
törvényekkel
Hammurapi terjedelmesebb törvénykönyvének na-
gyobb tészét-valósították meg a király kötelezettségét
az igazság védelmére. J ellemző, hogy Ur-Nammu, IJr-
ban a III. dinasztiaa|apítőjaés az eddig előkerült legko-
rábbi törvénykönyv szeruője büszke az erőfeszitéseire -
amint éppen ennek a törvénykönyvnek a bevezetőjében
olvashatjuk -, hogy helyreállította a tengeri kereskedel-
met a Perzsa-(Arab-)öbölben, és saját országában min-
denütt egységesítette a súlyokat. Hammurapi törvény-
könyve azltán íródott, hogy királysága elérte legna-
gyobb kiterjedé§ét. Nyilvánvalónak látszik, hogy az
újonnan meghódított területek egységes igazgatásának
követelménye volt a fő inditékaazt|törvénykönyv meg_
szerkesztésének, amire nem túlságosan gyakran került
§or.
,,NAGY KIRÁLY, A VILÁG KIRÁLYA, / Ha eddig a
király és népe közötti vallási ésigazságszolgáltatási kap-
csolatra fordítottuk figyelmünket, ez azétt történt, mert
ezekazegész történeti korszak folyamán mindvégig vál-
tozatlanok maradtak. Az idő előrehaladtávalés birodal-
ma méreteinek növekedésével azonban a királynak mint
egyeduralkodónak a helyzete, úgy látszik, egyre véglete-
sebbé vált. Hagyományo§an a király mint katonai veze-
tő eszrrényképétaz akkád Sarrukín már-már legendás
alakja képviselte. Nem véletlen, hogy az asszir Sarrukín
ugyanezt a nevet vette fel. Azi, e. I . éveztedben azonban
különösen az asszír királyok közel kerültek a keleti des-
potizmusnak ahhoz a típusához, amely a görögök sze-
mében oly gyűlöletes volt. Ninive és Babilón nagy palo-
táiban a király udvaroncaitól és eunuchjaitól - akik a
gyakran népes háremet is ellenőrizték - körülvéve, egyre
inkább elszigetelődött alattvalóitól. Levelek tanúsítják,
hogy a királyok közül legalább néhány nagyon tevékeny
volt birodalma napi igazgatása terén, de a kormányzás
munkájánakjava részét- puszta szükségszerűségből - a
tartományi kormányzótól kezdve hivatalnokokból álló,
piramisszerűen felépített, hatékony közigazgatás látta
el. A kormányzők számára mindig is jelenlévő kísértés
ellen biztosítékul a király a saját megbizottjaibőlis fenn-
tartott egy ltálőzatot, amelynek tagiai közvetlenül neki
jelenthették a hűtlenség vagy cselszövés bármely jelét;
ezekelőíutárai voltak azoknak, akiket perzsiában ,,a ki-
rály szemei"-nek hívtak. A ,,királyi utak" jól működő
rendszere megkönnyítette a hatalmas terület ellenőrzé-
sét. Ebben az e|ső,,világbirodalomban" kifejlődött köz-
igazgatásimódszerekből kétségkívülsok került át a per-
zsákhoz, s talán még távolabbra is.
Az asszir királyok természetesen mint a ,juhnyájra
támadó farkasok" vésődtek be legmélyebben a korár-
sak emlékezetébe, és ez a kép nem is volt egészen hamis.
Az asszit hadsereg volt a világ leghatékonyabb hadigé-
pezete. Bár nem volt vérszomjasabb, mint sok ellenfele,
de az asszirok kegyetlen részletességgelörökítették meg
ahadakozás és a vadászátművészetét mind szavakban,
leuzsol {€'Iozs 9lozo{ l€l9d€sc,('sl e se oÁureduu 1eÁlerue ,"d#"]i?ö;L";ii'őJrT:"l§t,:*i,TJ1]*',Xry;1'""i;f,r'.;ii]iT§j,iT, r,
alaza{ulo4 lwr)pDs"t?t s? uazs?uuat ?D?zry!^p ylvz
 A civilizáció természeti és társadalmi környezete|25
mind képes ábrázolásokon. A ló vontatta harci szekerek
alkották a hadsereg rohamcsapatát, és a Kalhuból és
Ninivé bő l származő kö zigazgatási okirat ok tanús ko d -
nak azokról a szüntelen erőfeszítésekről, amelyek a lo-
vak és szekerek számának fenntartását szolgálták. Em-
berek nélkül azonban egyik sem ért semmit: a kocsihaj-
tókés a lovasság többségében igaziasszirokból állt, akik
,,kötelező katonai szolgálatot" teljesítettek a hadsereg-
ben, amire a földtulajdon kötelezte családjukat.
Kivételes körülmények között - mint amikor III. Sul-
mánu-asarídu l20 000 embert mozgósított Damaszkusz
ellen - minden fegyverbíró embert behívhattak. Ez a
gyako rla t azonb an komo lyan szétzilálta a mező gazda-
ságot, amelyre azasszir gazdaság épült. Idővel hivatásos
,,segédcsapatokat" toboroztak bizony ár a nem földmű-
veléssel foglalkozó arámi törzsekből, és állandó gyalog-
sággá szervezték, amely főként ruünszerű határőri szol-
gálatotvégzett, és a kisebb zavargásokkal bánt el. Na-
gyobb hadjáratokra azonban a lovasságot és a harci sze-
kereket hívták össze egy e célra épült nagy palotában a
nyár elején. Ilyenkor anttán a király hadijelvényei és test-
őrsége kíséretében,amely ,,sem háborúban, sem béké-
bennem távozott oldalamellől", igen gyakran személye-
sen állt csapatai élére.Hadserege parancsnokaként volt
a leginkább fejedelmi. Elvárták, hogy a király személyes
hősiességet mutasson, és a királyfeliratok dicsőítő jelzői
hangsúlyozzák bátorságát, és azt a rémületet, amelyet
ellenségeiben keltett. Ezt a mondanivalót sűrítette ma-
gába a királyi pecsét, amely a királyt kézitusában ábrá-
zolja az oroszlánnal, a kor királyi vadjával.
IRAS ES PECSETEK
'r'17
Az ékírás rendszere a mezopotámiai civilizáció sajátos
terméke, de egyszersmind ez tette a legnagyobb hatást a
környező világra.Kezdetei körülbelül i. e. 3 100-ig követ-
hetők, ekkor karcolták a képjeleket és számjegyeket
azokra az agyagtáblákra, amelyeket Urukban találtak.
Később ajelek egyszerűsödtek, és ék alakú vonásokká
alakultak (,,ékírás"), amelyeket nádheggyel nyomtak a
nedves agyagba. A rendszert átvették Elámban és Sziriá-
ban, később pedig a hettita, hurri, urartui és más nyelvek
irására is használták. Az ugariti és az óperzsa nyelv le-
jegyzésérealkalmas ékírást tttánző betűírásokat is felta-
láltak.
rÖnrBNBr
KEPEKBEN
Az agyagta való írás egyik előnyé, hogy az a1ya1
ugyanúgy viselkedik, mint a pecsét lenyomatát átvevő
pecsétviasz, s valóban, az árucikkek azonosítására szol-
gáló a gy agpec sé tek talán koráb b an ki a lakultak, mtnt az
írás. Hérodotosz elmondja, hogy a babilóniaiak mindig
maguknál hordták a pecsétnyomójukat, és az okmá-
nyok hitelesítéséhezelegendő volt, ha tanúk előtt rá-
nyomták a pecsétet a nedves agyagtábláravagy a ,,borí-
ték"-ra. Idővel az egyszerűbb arámi betűírás került az
ékírás helyébe, azagyagotpedig viasztábla vagy kézirat-
tekercs váltotta fel. Az utolsó ismert ékírásos szőveg az
i. sz. 1. századbőlszármazlk.
 Írás és pecsétek|27

.c.z ErínÁs rn.lr,őoÉsn

18. kép: Két matematikai tábla
Tell-Harmal és Tell-Dibái óbabilóni
rétegéből (kb. i. e. l850). A bal oldali
földmérési feladat, a,,püthagoraszi"
derékszögű háromszög alapján;
a háromszög oldalai 45 : 60 : 75 mm
hosszúak (azaz3 :4: 5), s megoldása
azon az euklideszi elven alapul, mely
szerint ha egy derékszögű háromszögben
a derékszögből merőlegest hűzunk az
átfogóra, az igy keletkezett
háromszögek hasonlóak a nagy
háromszöghöz és egymáshoz. (Bagdad)
Az EKlRAs l(lAtAl(üLÁsÁ
19. kép; Az asszit könyvtárakban őtzöíí
szép táblák egyike, amelyet Layard (,rlJtrt,K , ],
t(LA§§Zlrü§],§UúER. óA§§rh {llryl*
fu.ffÁD.. ]!lÁ8l!0lll újBA$ló,ií
talált Qújundzsíq dombján. A szöveg ,,ffi9| , j,r_ 3100 kódjt|
llA52F
l)zJtüOETI 'l,.,?100törüL ,,'
i.e,?200 i,ál9ó0 i.g,'l700] ..i,t,700.: ,,'i:r:,itií},.]
l(,iP llEt]íE5
!9yeni!é! J9911616o6|
,,szőjegyzék", sumer jogi szavakat és |
l í^id|F li. l!fredri§ ., ókírúiqs ,körül ., körül kbiiil.' iöiül,,
'onnLx;j]
,
.',,:,!töiti!-,:,

kifejezéseket sorol fel (a bal oldali

oszlopban), jobbra akkád fordításuk.
§ É,
!.-f
dF{: !&{ s* W W,., |ytl,r,tlj
,,:'!eJ,
16l,iőt

A bal oldali oszlop alján van a kolofon

(i. e. 8. század). (British Museum)
,& & & ffi &,
iy6_íil!Í iiój;]prr,

20. kép: Szántóföldi területeket és *r, ,!*{ *í., §i§kótl.

ú'gy ís9o
ó9;i6lg
, !s§i'ét,
',l92ó

a termést felsoroló korai igazgatási

tábla Dzsemdet-Naszrból (kb. i. e. § '.fl
§ pb §,. lrl{l-
trn- 7
<t
)erú|k!li ititb§r
i.§t í?)

'h
2900). A szöveg itt a bal felső sarokban
kezdődik, de lehet, hogy ebben a korai
{t r? arf *r t
p )>
*
.ütő

időszakban a táblát az őra járásáva| /'"§}

\
},& rT ,m§ijól modór

egyező irányban 90 fokkal el kellett

forgatni, és ajobb felső sarokból kezdve ,}§ !+ }r '§ * Fil r* blkúíei ölör,
kellett olvasni. (British Museum) =*,
21. kép: A táblázat néhány ékírásos jel ,,é9,

fejlődését mutatja, az eredeti vésett

jelektől, amelyeknél a tárgyak még
)K )k )K )K *, éF * * ,.r *r, csittoq mennyai
. i§ten,
ist90
,
felismerhetők, a későbbi idők
r r r
v.iz,

benyomott jeleiig, amelyek már csak * it lt li F }l } iidtlk

iitqytíl
-Tgs,
. l0Par
llú
konvencionális vonalak csoportjaiból
sl
9yum!l-
állnak. Megfigyelhető, hogy a folyamat
elején a képjelek oldalt fordultak.
,§ *\, { §il *T § irr € §*
te|nély rqö,r!ete.
.+
tók
menyesl
telmۤZ-
teOi,i.ni
28|Írás és pecsétek

pncsBrxyonnór
ns -rnxyoMAToK
22. kép: Miután 2000 éven át a henger
alakú pecsétnyomók voltak többségben,
az t. e. 8. és 7 . században visszatértek
Mezopotámiába abélyegzők. Ezt az
i. e, 716-ból szátmaző agyagbullát egy
asszír hivatalnok nagy (3,5 cm
átmérőjű), ovális pecsétjéve1 pecsételték
le, amely a királyt ábrázol1a abíka
hátán áIlő Adad (?) és az oroszlánon
álló Istar előtt. Azékírásos felirat 35juh
átadását nyugtázza. (A nimrúdi
északnyugati palotából,)
23. kép: Négy jellegzetes
Dzsemdet-Naszr-kori pecsétnyomó és
lenyomataik (kb. i. e. 2900). (Bagdad)
24.kép: A jogi okmányok hitelesítése
céljából, és azérí,hogy az esetleges
hamisítási szándékúváltoztatásoknak
elejét vegyék, a íáblát agyagból készült
,,borítékba" zárták, amelyet lepecsételtek,
s gyakran ezen is megismételték
a szöveget. A képen látható, Urukból való
föld-adásvóteli szerződésen a borítékbal
oldalán vannak a tanúk pecsétjei
(mellette a bodtékból kiemelt belső tábla).
A lelet Szamszuilúna korára (kb, i. e. 1750)
keltezhető. (British Museum)
25 . kép Ez az űjbabíIóni világtérkép
egy elég nehezen érthető mitológiai
tárgyú órtekezést hivatott illusztrálni.
A ,,Sós-tenger"-t kör alakúnak
ábrázol1a, fölötte olyan terület, ,,ahol
nem látni a napot", a körön belül egy ív
a ,,hegység" feliratot viseli, ez alatt
a négyszögletes rész ,,Babilón", tőle
jobbra egy kis kör ,,Asszíriá"-t jelöli,
messze délen ,,Bít-Jakín" és a ,,mocsarak"
találhatcik. (British Museum)
30|hás és pecsétek
26. kép: Ezen az asszír pecséten egy ezer
éwel korábbi motílum született újjá,
a jelenet, amikor a hős a legyőzőtt
oroszlánt a feje fölé emeli.
Megfigyelhető, hogyan használták
a fúrót az oroszlán mancsainak
kialakításánál. A feliratból kiderül,
hogy a pecsétet Nabúnak ajánlották.
(British Museum)
27 . kép: Négy korai pecséthenger.
Középen két zömök pecsét, jellegzetes
Dzsemdet-Naszr-kori díszekkel, fölül és
alul úrynevezett,,brokát'lstílusúpecsétek,
i. e. kb.2800-ból származnak. (Bagdad)
28. kép: Négy kora dinasztikus
pecséthenger és lenyomataik.
Kereszteződő állatviadal-jelenetek.
(Bagdad)
AZ EKÍRÁS NYUGATON
29. kép: Mindeddig nyugaton az ékírás
legkorábbi emléke a kanisi asszír
telepen került elő (i. e. kb. 1850), utána
Alalah és Bo§azköy következett. Ma
a hagyomány azakkád Sarrukín koráig
követhető. Képünlön nagy
szójegyzékeket és kisebb gazdasági
feljegyzéseket tartalmaző, négyzet alakú
táblák láthatók az Aleppótól délre
elterülő Tell-Mardíhban (az ókori
Eblában). Úgy fekszenek, ahogyan
leestek azokról a faállványokról,
amelyeken, a levóltári helyiség falának
támasztva, fel voltak halmozva.
30. kép: Ez a szerződés Alalah királya,
Idrimi, és egy bizonyos Pilla,
Kizzuwadna királya között a szökött
rabszolgák kölcsönös kiadatásáról
rendelkezik. Alalahban, azaz az
Orontész mellett fekvő Tell-Aganában
találták, i. e. kb. l480-bó1 származik.
(British Museum)
31. kép; Ezatábla, amely a közepére
nyomott pecséttel jellegzetesen nem
mezopotámiai, Ugarit és Karkemis
királyának szerződését tartalmazza, és
szabályozza, mi a teendő, ha az egyik
ország kereskedőjét a másik ország
területén megölnék, r észIetezi
a kártérítóst. A pecsét Ini-Tesupé nevét
ékírássalés hettita ,,hieroglifákkal" is
íartalmazza, ugyanígy az apjáét,
Sahurunuváét, és a fiáét,
Sarri-Kuszuhét is. Az ugariti palotában
talá]rták, i. e. 1250 körül készült.
(Damaszkusz)
32| Írás és pecsétek

u"l ínÁsox ns nrónszEREK

32.kép: A bonyolult ékírásgyorsan
megadta magát a nyugatról jövő
betűírásnak, és
III. Tukulti-apil-Esarrától kezdve már
az asszir királyi ügyvitelben is
párhuzamosan használták mindkettőt,
Itt írnokok számba veszik
Szín-ahhé-eriba egyik babilóni
hadlfuata során az elesetteket és
a zsákmányt Az egyik csuklós írőtáblát
íart, az ékírásszámára, a másik
tekercset, amelyre tollal és tintával ír.
(British Museum)

33. kép: Bar-rakib, azarámi Szamaal

állam királya ül írnoka előtt, aki
kezében egy tolltartót, ahőna a|á
szorítva pedig írótábláí taít. Bar-rakib,
akinek arámi felirata felül látszik, III.
Tukulti-apil-Esarra vazallusa volt, és
,,kocsijának kereke mellett futott".
A dombormű i. e. kb. 730-ból
származik. (Vorderasiatisches Museum,
Berlin)

34. kép: Az egyik legváratlanabb lelet

Nimrúdban az a 16 elefántcsont
irőtábla volt, amelyeket az északnyugatí
palotában, egy kútban találtak,
Ugyancsak itt kerültek elő első ízben
közönséges fatáblák töredékei is,
amelyekre az írnokok írtak, még rajtuk
volt a (kénsárgával kevert) viasz nyoma,
Ennek a luxusváltozatnak, amelynél
a csuklópántok aranyból lehettek,
a külső oldalára ezt a feliratot vésték:
,,Sarrukín az Enuma Anu Enlil|című
csillagászati előjel-] sorozatot
elefántcsont irőtáblára írta, és
palotájában, Dúr-Sarrukínban helyezte
el." Az egyes táblák mérete 33 x 15 cm.
(British Museum)
 oKoRl v,ÉzoPoTAMlA
,,
}
U|RAFELFEDÉZ;ESE
Amikor a nyugati világ érdeklődni kezdett Asszíria és
Babilónia ősi földje iránt, amelyről csak annyit tudott,
hogy a Biblia nagy folyói, a Tigris és az Euphratész kö-
zött kell feküdnie, első benyomása a csalódottság volt.
Maga a föld termékeny lehetett volna, és alkalmas az
intenzív mezőgazdasági művelésre, sűrű népesség eltar-
tására, mint ahogy azvoltaz őkor folyamán, a hanyatló
oszmán birodalom sorvadó tartományának képe azon-
ban, úgy látszott, minden részletében igazolja a bibliai
próféták mennydörgéseit, akik Ninivének azt jósolták,
hogy népe ,,szétszéleda hegyeken, senki sem tudja őket
összeszedni" (Náh, 3: l8), Babilónnak pedig, hogy ,,rom-
halmazzá" lesz, ,,városai pusztasággá, kopár sivataggá.
Olyan folddé, amelyen nem lakik ember" (Jer. 51:37,43).
Még a mai Irakba látogatőt is megdöbbenti az az elha-
gyatottság, amely a legnagyobb ókori városok felett le-
beg. A. H. Layard fogalmazta meg a legjobban, mint
oly sok más dolgot is, miben különböznek ezek egyéb
civilizációk maradványaitól, Azt irta: ,,A mirtttsz, az
örökzöld és az oleander dús lombjai fölé kinyuló kecses
oszlop, egy szelíd lejtőn a tószerű öböl sötétkék vizében
tükröződő amfiteátrum lépcsői, a pazaí növényzettől
félig eltakart, gazdag faragású párkány vagy oszlopfő
helyett a kiégett síkságon hegyként emelkedő komor,
ormótlan halom áll, kerámiatöredékek, téglahalmok
óriási tömege, amelyet a téli esők időnként kimosnak. . .
35 / RobertKer Porter képe Birsz-Nimrudról (nyugati oldal).
Az l830-as években festette, amikor úgy véIték,ez volt ,,Bábel
tornya". (British Library)
Maga a környék jól illik a romhoz, amelyet szemlél,
pusztaság pusztasággal néz szembe: a bámulatot félelem
kíséri,mert nincs semmi, ami könnyítene a lelken, re-
ményt nyújtana, vagy vallana arről, hogy mi történt.
Asszíriának ezek a roppant halmai mélyebb benyomás-
sal voltak rám, komorabb gondolatokra és elmélkedésre
indítottak, mint Baalbek templomai és Iónia szinházai."
Hetvenöt éwel később R. C. Thompson hasonlóan hű
leírást nyújtott egy jellegzetes sumer városról, Eriduról:
,,A sivatagbőlnézve alátvány nem más, mint alacsony,
lapos, barna földtömeg, meredek, úgy 12 méter magasra
emelkedő oldalakkal. A domb teteje csaknem teljesen
simának látszik, kivéve az északon kiemelkedő zikkurra-
tumaradványait, amelyet azesők hegyes csúccsá koptat-
tak. . . A halomhoz közeledve azonban láthatóvá vál-
nak a durva mészkő- és homokkőtömbök, amelyek ren-
detlen összevisszaságban még mindig megtátmasztják az
oldalait. Maga a halom gyakorlatilag medencévévált,
belső része, ahol nagyobbrészt égetetlen téglákból ké-
szült épületek álltak, a télen lezuduló esőktől formátlan
agyaggáolvadt. A templomtorony. . . a rohanó vizet a
lejtőkre terelte, s az minden nehézség nélkül csatornákat
34| Az ókori Mezopotámia újrafelfedezése
v ájt magának a d omb o n lév ő házak szétmálló té glafal ai-
nak tömegében és a szélhordta homokban, amely min-
denhasadékban, mindenfalmellettleülepszik. . . A zik-
kurratu, ha rátekintünk, nem árul el semmit, csak félel-
metes magányosságot. . . "
A rendetlen, zűrzavatos romterületek, amelyek vala-
havirágző sumer városok voltak, mint Ur vagy Warka,
a folyton változő mední vízfolyások lerakta sóval és ho-
mokkal borítva, olyan elhagyatott képet nyújtanak,
amely még Asszíria fűvel benőtt ,,roppant halmai"-hoz
képest is sivár. Eszakon és délen a települések hasonlíta-
nak egymáshoz abban, hogy egyaránt égetetlen téglák
hatalmas tömegéből állnak - enélkül a mezopotámiai
tájat elképzelni sem lehet. Babilón és a korábbi déli fővá-
rosok hordalékos talajon épültek, messze bármiféle épít-
kezésre felhasználható kőanyag lelőhelyétől. Követ még
Asszíriában is többnyire csak díszes homlokzatokhoz és
különleges építményekhezhaszná|tak, mint például ki-
kötői rakpart falazásához, ahol a vizeróziót kellett le-
győzni. Minden egyéb, a királyok palotáit és az istenek
templomait is beleértve, az olcsó és mindenütt bőségesen
rendelkezésre álló agyagtéglákból épült. A tégla termé-
szetesen kiégethető, s alkalmanként ki is égették,de az
égetéshez használt tizelőanyag költséges fényűzésvolt.
S bár a babilóni Nabú-kudurri-uszur nyilván aztremél-
te, hogy az erődei és palotái számára készítettóriási
mennyiségű égetett téglával megszerezheti épületei szá-
mára a halhatatlanságot, a sors ;zeszélye folytán azon-
ban éppen tégláinak kitűnő minősége hiúsítottameg a
cé|ját, mivel a következő nemzedékek számára épületei
az országban találhatő legjobb épitőanyag kényelmesen
elérhető bányái lettek.
A szerény a g y agté glának azo nb an me gvannak a ma ga
előnyei, olcsóságán kívül is, Sokoldalú és könnyen for-
málható, átdolgozható különleges kívánalmak szerint,
és jó hőszigetelő. Az agyagtégla falak, az agyagból és
nádból készült tetők a forró nyarat és a kemény telet is
elviselhetővé teszik, és ez nem lebecsülendő szempont a
mezopotámiai éghajlat alatt. A nagy hőingadozás és a
pusztító felhőszakadások hatására az agyagtéglából
épiltház gyorsan repedezni kezd, s még ha évente gon-
dosan újratapasztják is, gyakran szükségessé válik az
úijáépítés.A felújításhozva|ő anyagolyan olcsó, hogy a
régi falakat ledöntik, és ez lesz az űj ház alapzata, vagy
pedig a család elköltözik a falumásik részébe,és az elha-
gyottházat az elemek önkényére hagyja. Mindkét mód-
szer, minden egyes új házhozzájárul a település egymás
fölött elhelyezkedő rétegeinek gyarapodásához, s igy a
lakott helyből domb nő, amelynek méretei attól függ-
nek, milyen nagy a terület és mennyi időn át volt lakott.
BIBLIAI VÁROSOK/ Amikor az európaiak először
kezdtek töprengeni azon, hol állhattak az olyan nagy
bibliai városok, mint Ninive és Babilón, figyelmüket el-
sőként elkerülhetetlenül a Bagdad környékén még min-
dig látható, tömör téglafalazással készült tornyok keltet-
36 lKer Porter ilyennek látta Ninive dombjait. (British Library)
ték fel; ezek jóval feltűnőbbek voltak, mint az alacsony,
cseréptöredékkel bodtott dombok, amelyek alig látszot-
tak különbözni egymástól. Különösen két torony ébresz-
tett érdeklődést.Az egyik, a Bagdadhoz nagyon közeli
aqar-qúfi zikkurratu főként magassága miatt volt feltűnő.
A másiknál, amelyet Birsz-Nimrudnak hívtak, ezenfelül a
torony lába körül fekvő furcsa, megüvegesedett téglafal-
halmok voltak meglepőek, valami roppant nagy hőhatás-
ról tanúskodva, amelyre ma is nehéz magyatázatot adni.
Nem csoda tehát, hogy erről a lenyűgöző alkotásról ,,úgy
hitték, azonos azza| a toronnyal, amely kiváltotta isten
bosszúját, és az egyetemes hagyomány szerint égi lángok
rombolták le" - azaz a Bábel tornyával.
Csakugyan volt ok erre a tévedésre: eltekintve magá-
tól a Bibliától, a 19. századelejitudósoknak csak a görög
történetírók - Hérodotosz, Sztrabón vagy a szicíliai Dio-
dórosz - töredékei voltak elérhető források. Bát ezek a
maguk módján valóban leírták Babilónt, de változatos
beszámolóik és különösen a nagy fővárosnak tulajdoní-
tott méretek megbízhatósága tág teret hagyott az érte|-
mezéseknek. Igy egy angol műkedvelő, J. S. Bucking-
ham, aki l816-ban meglátogatta Babilón romjait, nyo-
mós érveket tudott felhozni annak bizonyitására, hogy
Birsz-Nimrúd tornya (amely a barszipi Nabú-templom-
hoztartozik) valójában a klasszikus szetzők által leírt
,,Belus-templom", és hogy az ősi város nem csupán ettől
a helytől ahozzávetőlegesen 16 kilométer távolságra le-
vő nagy dombokig terjedt, amelyek csakugyan Babilón-
hoztartoznak, hanem ezeken túl még egyszer ilyen távol-
ságra, Oheimir zikkurratujáig, amelyet a nagy erődfal
egyik keleti tornyául nevezett ki. A falat Hérodotosz
minden oldalon 24km hosszúságúnak írja le, a tetején,
úgymond, elegendő hely volt, hogy egy négylovas harci
szekér végighajtson rajta. Valójában Oheimirt ma Kis
városhoz tartozónak tudjuk.
Jó tanács lett volna Buckinghamnek * aki saját írásai-

1820-ban Rich Eszak-Irakban is látogatást tett, és
ugyanilyen körültekintően írta le Ninive és Nimrúd rom-
jait. Bár egy kolerajárványban fiatalon meghalt Siráz-
ban, munkájának kiadása nyomán a művelt világ meg-
tudta, hogy ezek alattazelhagyott halmok alatt kell rej-
tőzniük az ősi babilóni és asszír birodalom fővárosai-
nak. E felismerés hasznosítása mégis váratott magára,
egészen addig, amíg 1843-ban Paul-Emile Botta mint
francia konzul Mószulba érkezett, azzal a különleges
céllal, hogy az asszir birodalom nyomait felkutassa.
Munkáját Mószullal átellenben, a Qújundzsíq-dombon
kezdte, de alig talált olyasmit, ami várakozásának meg-
felelt volna. Szerencsére a helybéliek ráterelték a figyel-
mét egy hasonló dombra Horszábádban, Mószultól
mintegy 22,5kilométerre északkeletre, ahol időről időre
kövek fordultak ki a földből . Itt, az első csákányütések
nyomán, termek sora tárult fel, Sarrukín asszír király
tökéletesen faragott kőlapjaival bodtva, és Botta lelke-
sen számolhatott be támogatóinak a francia Akadémi-
án. Aválaszuk példás volt: azonnal küldtek egy festőmű-
vészt az új onnan előkerült domborművek leraj zo1 ásár a,
megegyeztek az oszmánhatóságokkal, hogy egy fermánt
adnak a munka folytatásának engedélyezésére,és pénzt
utalványoztak, amely lehetővé tette, hogy Botta folytat-
hassa a hatalmas palotaegyüttes feltárását, 1845-ig.
LAYARD / Eközben Botta sikere felkeltette annak a
fiatal angol férfinak azétvágyát aki 1843-ban megláto-
gatta a qújundzsíqi munkákat, és osztozott a lelkesedé-
sében. Austen Henry Layard - aki 1845-ben,28 évesen
a konstantinápolyi követségen dolgozott, 1840 őtajárta
a közel-keletet - ebben azévbenperzsiában elvált attól
azűtitársátől,akiveleredetilegszárazföldiutazástterve-
zett, egészen Ceylonig. Később a Bahtijári törzsbeliek
középkori világában számos különleges kalandba bo-
nyolódott a perzsa-oszmán batáron, időről időre az
öbölbeli Busirében vagy Bagdadban tűnt fel. Ezekben az
években Layard nemcsak a helyi nyelvjáiások folyékony
használatáta és a keleti szokások beható ismeretére tett
szert, hanem a terület politikai életébeis betekintést
nyert, s ezjelentós haszonnaljárt Ofelségének a Fényes
Porta mellé rendelt konstantinápolyi nagykövete, Strat-
ford Cannin gszámára. Taylor ezredesnek, a Kelet-India
Társaság akkori bagdadi képviselőjének ajánlásával ke-
rült oda, s 1845-ig maradt ott, a nagykövetnek inkább
nem hivatalos szolgálatában, amikor is Botta felfedezé-
seinek hírétvette. Nagy lehetett a csalódása, hiszen ő
már évekkel előbb tervbe vette a nagy asszír dombok
feltárását. Ekkor Botta ezt írta neki: ,,Gyere, kérlek,
és egy kis régészeti mulatság vár ránk Horszábád-
ban."
38 / Layard ifiúkorában, már hosszú ideig egy Bahtijári tőrzzse|
együtt a délnyugat-iráni hegyekben ólt, ellenségeskedésben
a petzsa hatóságokkal. (British Library)
Az ókori M e z opotámia újr afelfedezése |37
Végül 1845 őszén Stratford Canning hajlandó volt a
nimrúdi dombon való előzetes kutatásokhoz szükséges
pénzt kölcsönadni, és Layardot saját megbízottjaként
odaküldeni. Layardnak nem kellett kétszer mondani. 12
napos lovaglás után érkezett meg Konstantinápolyból
Mószulba, november 8-án tutajra szállt, hogy a Tigrisen
lehajózzon Nimrúdig, látszőlagegy brit ügyvivőt, Henry
Rosst kísérvejól ismert vadászkirándulásainak egyikén.
Ez csak egy volt azok közül a fortélyok közül, amelyek-
hez a műlt században minden mezopotámiai ásatónak
folyamodnia kellett. Ebben az időben a föld bármely
részénaz átlagember alig tartotta hihetőnek, hogy a ré-
gészek titokban nem arany és elásott kincsek után kutat-
nak, és az oszmán hivatalnokok természetükben rejlő
gyanakvása és kapzsisága mindig is ott lebegett rossz-
akaratían Layarő, társai és követői munkálatai felett.
Az európaiak egymás közőtti riv alaálása sem könnyítette
meg a helyzetet. Layard magairta,.,,Botta felvilágosult és
liberális szelleme sajnos többnyire nem talált követők-
re." Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a Layard első
ásatási kísérleteitkörülvevő titokzatosság indokolt volt.
Az ásatás első napján a nimrúdi domb tetején a falak
burkolatául szolgálő nagy, ékirásos kőlapok kerültek
elő a tell két különböző részén.Amikor egy hét elteltével
Layard újra Mószulban járt, tevékenységérőla pasát
már jól tájékozottnak találta. De bizonyos személyek
erőfeszítései ellenére,,,akik nemzeti karakterük feladása
nélkül megkímélhettekvolna néhány további megszakí-
tástól" (ezzel}lÍ.. Rouet-ra, Botta utódára célzott), végül
is nem tiltották meg, hogy do|gozzék, és több embert is
küldhetett, hogy rószt vegyenek az ásatáson. Végül no-
vember 28-án reményei teljes mértékbenvalóra váltak.
A délnyugati palotában csatajelenetet ábrázoló dom-
borművel díszített kőlapok kerültek elő. Ma már tudjuk,
hogy ezek II. Assur-nászir-apli uralkodása idején készül-
tek, és később elszállították őket az északnyugati palotá-
ból, hogy újra felhasználják Assur-ah-iddina új palotá-
jában, Layardnak azonban végre kezében volt abizonyi-
ték, hogy Nimrúd éppoly gazdagzsákmányt ígér,mint
amilyent Botta talált Horszábádban.
Jellemző volt a helyzetre, hogy még aznap éjjel pa-
rancs érkezett a pasától, Layardhagyja abba a munkála-
tokat. A parancs azt a sajátos ürügyet hoztafel,hogy az
ásatás megbolygatta azigaz muzulmánok sírjait. Amint
azt apasa hivatalnoka is beismerte, olyan sírokról volt
szó, amelyeket a közelben lévő, igazimuzulmán temető-
ből költöztettek át. Miqdenesetre Layard próbának
szánt működése most igazolást nyert. A kőlapok feltárá-
sát nyugodtan folytatta ugyan, de be kellett érnie azidő-
húzással, amíg új pénzhiréreés egy igazi konstantinápo-
lyifermán jőtékony hatásáravárt. Afermán 1846 máju-
sában valóbar] megérkezett, de a pénz továbbra is gon-
dot okozott. Ugy látszott, Canning vonakodott lemon-
dani a munkák feletti személyes ellenőrzésről, és ezért
nem intézte el a kormánynál a szükséges pénz előterem-
tését.Layard a következőket írja erről: ,,Nem kaptam
33 |
Az ókori Mezopotámia újrafelfedezése
semmiféle utasítást Méltóságodtól a költségekre vonat-
kozóan. Bátorkodtam felvenni 2500 piasztert, mert úgy
látszik, Ön az ásatások folytatását kívánja tőlem.
Amennyire lehetőségem volt rá, a saját forrásaimat is
igénybe vettem, s így fogok tenni, amíg csak értesítést
nem kapok Ontől, abban a reményben, hogy ha a kor-
mány folytatni fogja az ásatásokat, költségeim végül
megtérülnek." Ez hiábavaló reménynek bizonyult, és
Layardfélelme,,a kormány szörnyűséges szűkmarkúsá-
gátő|" ez esetben teljesen igazolódott. Amikor a pénz-
ügyi támogatás megérkezett, csak 2000 fontot tett ki, s
ennek is legfeljebb a fele volt felhasználható a további
munkákhoz. Bár Layard, rá jellemző módon, mindent
megtett, hogy minimális költséggel maximális ered-
mónyt órjen el, igen felháborító bánásmódban volt része
akár a pénz elégtelen voltára, akár a külügyminisztéri-
umból érkező , a szolgálatait nyugtáző okmány vállvere-
gető hangvételére gondolunk.
Javarészt Nimrudban folytak tovább az ásatások.
A két ősi palotához a Tukulti-apil-Esarra és mások ko-
rából való központi palota csatlakozott a domb délkeleti
részén. A munkák folytatódtak l846-ban, egészen 1847
nyatáig, amikor is Layard maradék pénzéve7 Qalaat-
Serqatban (Assur) és a Qújundzsíqon végzett rövid kuta-
tásokat. A kormánytámo gatás feltételeihez hozzátarto -
zott a szobrok Angliába szállítása is. A munkák során a
legjobb állapotban lévő nimrúdi domborművű kőlapok-
ból három szállítmányt úsztattak le tutajon a Tigrisen és
küldtek hajón Baszrából Angliába. 1847 májtlsábanLa-
yard elhatár ozta,hogy megkísérliazegyiknagy szárnyas
bika behajó zását, Bottanéhányat már eljuttatott Párizs-
ba, de a szállításkor szétfűrészeltette őket, Layardnak
sikerült Assur-nászir-apli egyik szárnyas bikáját - noha
t:]1 's.
lii3i
:_,1_!
".,,:i:.]:
.'-,,,. .] §':'
,|:l]]
"!::"',,,
a kiválasztott nimrúdi szobor súlya több minttiz tonna
volt - elvontatni a Tigrishez, és egy hatalmas oroszlánnal
együtt felraknia arra a tutajra, amelyet Bagdadból oda-
hívott mesteremberek e célra építettek. Röviddel ezután
Itálián és Párizson át visszatért Londonba, ahol melegen
üdvözölték az eredményeit, Figyelemre méltóan rövid
idő alatt befejezte könyvét: Nineveh and Its Remalns (Ni-
nive és romjai), és ez megérdemelt népszerűséget szerzett
neki. Amellett, hogy meglepő tudományos jártasságról
tett bizonyságot a történelmi hátteret illetően, Layard
őszintén irt az ásatásgondjairól és alkalmi kirándulásai-
ról, ami ma is lebilincselő olvasmánnyá teszi írását, és
érzékeltette,milyen nagy teljesítményvolt a kormány
kívánságainak végrehajtása a Közel-Keletnek eme térsé-
gében. Amint a könyv megjelent, s a szobrokat és egyéb
régiségeketbemutatták Londonban, egyértelmű volt,
hogy_a közvélemény mindenképpen további ásatásokat
vár. Igy 1849-ben Layardot, akit nyugtalansága már
Konstantináp olyba, a török-per zsa határbizottsá g ve-
zérkarához vi tt, 3 000 fonttal vis szaküldték Asszíriába, s
ez, ha nem volt is fejedelmi összeg, de mégis lehetővé
tette, hogy ismét komolyabban munkához lásson.
Közvetlenül azelőtt, hogy utoljára elltazott, Layard-
nak sikerültfaragottkőlapok nyomára bukkannia a Qú-
jundzsíq-dombon, amely természetesen a ninivei főpalo-
ta dombja volt. Most, régi nimrúdi ásatásai mellett, erre
a helyre tért vissza, és teremről teremre kezdte feltárni
Szín-ahhé-eriba nagy palotáját. A kőlapok abban kü-
lönböztek a Nimrúdból és Horszábádból ismertektől,
hogy ezek a király győ zelmeit ábrázolták aprólékos rész-
letességgel, Az egyik kőlap különösképpen felkeltette az
érdeklődését:magáta királyt ábrázolta a hegyvidéki táj-
ban, pazarul faragott trónján ülve, amint foglyokat ve-
::

zetnek elébe. A király feje felett felirat volt, amelynek
nagyobb részétLayardhelyesen olvasta el: ,,Szín-ahhé-
eriba, Asszíria királya a trónján ült, és a Lakiszuvárosá-
b ő| származó hadiz s ákm ány elv onul t el ő tte. " L ay at d azt
írta: ,,Itt volt tehát Lákis elfoglalásának hiteles ábrázolá-
sa; a várost, amint a Bibliából tudjuk, Szín-ahhé-eriba
ostrom alá vette, és mielőtt még a hadvezérei, akiket ha-
disarc követeléssel Hizqijjáhu királyhoz küldött, vissza-
tértek volna, elfoglalta. A feliratok helyes értelmezésé-
nek tökéletesen meggyőzőbizonyitéka, és annak is, hogy
a király, aki felvésette őket, valóban azonos aszentirás-
beli Szanhéribbel."
Kevésbó volt kedvező egy másik különbség Qújun-
dzsíq és a nimrúdi, valamint horszábádi dombok között.
Előbbin azasszir birodalom bukásával nem szűnt meg a
település, és a domborműveket vastag, későbbi földréteg
takarta. Ennek az a következménye volt, hogy ,,a romok
feletti, gyakran9 métert is elérő földhalom olyan tekinté-
lyes lett, hogy a munkások. . . alagutat kezdtek ásni a
falak mentén, helyenként aknákat mélyítve,hogy fényt
és levegőt engedjenek be . . , A föld alatti járatok szűkek
voltak, szükség esetén földoszlopokat hagytak meg,
vagy fagerendákkal dúcolták a|á őket, mint a bányák-
39 l Layard, amint az egyik nimrudi szárnyas bika falapra döntését
irányítja, hogy majd a Tigrishez szállítsák a kolosszust, Még
majdnem másfél méterre volt a földtől, amikor a kötelek
elszakadtak, de a bika szerencsére ép maradt. (British Library)
40 l Anagykőzönség Layard munkája iránti érdeklődését tükrözi ez
a metszet az Illustrated London News hasábjairól. Egy szárnyas
bikátábrázo|, talán éppen lgyanazt, mint amelyik a 39. képen
látható -, amint a lépcsőkön felhűzzák a British Museum
épületébe, ahol ma is áll. (British Library)
A z ók ori M e z op o t ámia újr afelfe de z és e ] 39
ban. Ezek a hosszú, homályosan megvilágított folyosók
különösen festőiek voltak az ősi művészet maradványai-
val szegélyezve. Az omladozó oldalfalakból törött urnák
nyúltak ki, szenvedélyes arabok és vakmerő nesztoriá-
nus keresztények járkáltak a labirintusokban, vagy dol-
goztak a falmélyedésekben." Festőiek voltak vagy sem,
ez a|igha elfogadható módszer a régészetben. A méltá-
nyosság kedvéértmeg kelljegyeznünk, hogy anyagi esz-
közeinek szűkössége kényszerítette rá Layardot, Nem
állhatjuk meg, hogy ne szóljunk ennek az ásatási mód-
nak egyik következményéről, ahogyan Layard,jobb ke-
ze", Hormuzd Rassam elmondta, 1854-ben: ,,A qújun-
dzsíqi táborozás egyik éjjelén,amikor már majdnem el-
aludtam a sátramban, iszonyú vihar tört ki, esővel és
jégveréssel,és váratlanul egy gödörben találtam magam
ágyastól, sátrastól, mindenestől, amim csak volt. . . Ki-
derült, hogy sátramat egy Sir Henry Layard ásatásainak
idején fúrt nagy alagűt fölé verték, amely időközben el-
tűnt a szem elől."
AZ EKÍRÁS MEGFEJTESE / A Szín-ahhé-eriba palo-
tájában folyó alagútásások során történt, hogy Layard
olyan leletre bukkant, amely, bár a szobroknál kevésbé
volt látványos, jelentőségében felülmúlta őket. Assur-
bán-apli király könyvtáráról van sző, azagyagtáblák oly
nagy gyűjteményéről, hogy a termeket a táblák,,a padló-
tól30 cm magasságig vagy még feljebb" egészen megtöl-
tötték. ,,Néhány közülük ép volt, nagyobb részük azon-
ban több darabkára tőrt." Layard tökéletesentisztában
volt a felfedezés jelentőségével, és joggal írta: ,,Nem be-
csülhetjük tűl az értékét.Anyagot szolgáltatnak az ék-
írás teljes megfejtéséhez, Assziria nyelvének és történel-
mének a rekonstruálásához, az ott élő emberek szokásai-

4l l Lay ard váz|ata Szín-ahhé-eriba qújundzsiqi domborműveiről.
Ebből a teremből került elő aLayard találta ékírá§os könyvtár
java része. (British Library)
nak é§ tudományos ismereteinek, sőt talánaztishozzá-
tehetj ük, iro d v izsgálatához. " Eddi g az eüí óp ai
almán ak
múzeumokba került legtöbb ékírásos felirat hosszabb
vagy rövidebb történeti szöveg volt, kőre, tégláravagy
olykor agyaghengerre írva. Most a qújundzsíqi könyvtár
változatos anyaga, amelyben Layard könnyen felfedez-
hette a szőjegyzékeket, királyi rendeleteket, jogi doku-
mentumokat és így tovább, nagy sikerrel kecsegtette a
megfejtőket - és nagy szerencsével úgy esett, hogy a meg-
fejtők egyike éppen jelen volt.
Nem az asszír feliratok voltak az elsők, amelyek fel-
hívták a művelt világ figyelmét az ékirásra. Az óperzsa
királyok is használták az ékírás egy fajtáját 1778-ban
Carsten Niebuhr, anagy dánutaző kitűnő másolatokat
tettkőzzé azokról a feliratokról, amelyeket Perszepolisz-
ban és Perzsia más helyein látott. A perzsa királyok két-
fajta írást és három nyelvet használtak. Felirataik babi-
lóni és elámiváltozatai az első sumer képjelekből szár-
maző, ősi ékírással íródtak, az őperzsa szövegek pedig
nyilvánvalóan az akkoriban széles körben elterjedt ará-
mi ábécéhatására kialakított bettíjelekből álló sajátos
ékírással.A jóval kisebb jelkészletű óperzsa változat ki
nálta a kedvezőbb kilátásokat a megfejtéshez. Egy né-
met tudós, Grotefend már 1802-ben figyelemre méltó
előrehaladást ért el, csak a kicsinyes göttingeni akadé-
miai vetélkedésháttérbe szorította felfedezéseit. Egy an-
gol katonatiszt, H. C. Rawlinson újra hozzáfogott a
munkához. Nagy hasznáravált a kurdisztáni kormány-
zó katonai tanácsadójaként eltöltött ideje Kermánsáh-
ban, amikor ellátogatott a közeli behisztuni (Biszutún)
sziklához. Ennek a fiiggőleges oldalán található a leg-
hosszabb ismert háromnyelvű felirat. 1835 és 1837 kö-
zött sikerül a betűírásúóperzsa és az elámi szöveg lemá-
solását befejeznie, de a babilóni felirathoz - noha kötelet
és egyéb eszközöket is használt - képtelen volthozzáfér-
ni. Rawlinson nem ismerte Grotefend kutatási eredmé-
nyeit, mégis ugyanúgy indult el, mint ő. Először a király-
neveket fejtette meg az óperzsa feliratban, és az igy ka-
pott j elolvasatok felhas ználásáv al 1 8 3 7-ben előterjeszt-
hette a felirat elejének a fordítását a Royal Asiatic So-
ciety (Királyi Azsiai Társaság) számára.
Mezopotámia szempontjából mégis a babilóni válto-
zat megfejtése volt a döntő lépés,és ez önmagában is
óriási feladatnak látszott. Először is ott volt a gyakorlati
akadály. Dareiosz kőfaragóinak - megvédendő a felira-
tot az ellenséges kezektől - sikerült Rawlinson számára
is elérhetetlenné tenni a szöveg babilóni részét. Ezen vé-
gül is 1847-ben sikerült felülkerekedni, amikor Rawlin-
son Taylor ezredes és Rich utódaként visszakerült Indiá-
ból mint a Kelet-India Társaság bagdadi képviselője.
Ismét fölkereste a sziklafalat, és ahogyan leírja, ,,egy
vakmerő kurd fiú önként vállalkozott a kísérletre",sike-
rült ,,keresztülbújnia a hasadékon, miközben a csupasz
falon lábujjaival és ujjaival kapaszkodott az aprő kiálló
részekbe a mélységfelett. . . több mint 6 méter távolsá-
got tett meg a majdnem sima, függőleges sziklán úgy,
hogy ez a néző szemében csodával határosnak tűnt. . .
Itt egy rövid létra segítségévelfüggő ülést készített,ha-
sonlót a fest ők állvárryához, és az üléshez erősítve magát,
utasításaim szerint lenyomatot (pacskolatot) készített
Dareiosz feljegyzéseinek babilóni fordításáról".
Nem tudjuk lépésről lépésrekövetni a megfejtés folya-
matát, Részben mert úgy látszik, Rawlinsonnak sem volt
egészen pontos elképzelése arról, hogyan történt, rész-
ben pedig vele egy időben más tudósok, kiilönösen
Hincks, szintén ugyanebben az iránybanhaladtak előre.
Az őperzsa szöveg révéna babilóni változat jelentése
nagyjából ismert volt. Az óperzsa nyelvnek volt leszár-
mazottja; a pehlevi, vele ellentétben a babilóni teljesen
ismeretlen nyelv volt, és az ékirás rendszere is sokkal
bonyolultabb, mint az óperzsa írás egyszerű ábécéje. Sok
jelnek több, egészen különböző hangértékevo|t(pl. ud,
par,lih), és bár legtöbbjük szótag értékű(pl. ma, guyaEy

tum),néhány jel egész szavak helyett is állhat, vagy eset-
legazltána következő szó jelentéséreutal (,,determina-
tívumok", jelentésmeghatároző jelek). A megfejtés kul-
csa azonban már amarkában volt, és Rawlinson haladt
előre. Segített neki a sémi nyelvek ismerete, ezek a babi-
lóni legközelebbi rokonai. Nemsokára be tudta nyújtani
a Royal Asiatic Societynak azoknak a feliratoknak a
fordítását, amelyeket honfitársa, Lay ard tárt felidőköz-
ben. Layard 1853-ban már azzal a megegyzéssel vezet-
hette be második könyvét, a Discoveries in the Ruins of
Nineveh and Babylolr (Felfedezések Ninive és Babilón
romjai között) című munkát, hogy,,az ékírásmegfejtésé-
ben lényeges előrehaladás történt", amit,,főként két an-
gol tudós, Rawlinson ezredes és dr. Hincks tiszteletes
éleslátásának és tudásának köszönhetünk". Jellemző
módon nem mulasztotta el hozzátenni, tudja, hogy
,,több kiváló francia tudós. . . is hozzájárult az asszir
feliratok sikeres megfejtéséhez".
Mint minden új felfedezés esetén, most is akadtak ké-
telkedők, és 1857-ben a Royal Asiatic Society úgy dön-
tött, ellenőrzi az eredményt: négy tudós - Rawlinson,
Hincks, a természettudós Fox Talbot és a francia J. Op-
pert - lepecsételve küldte meg az I. Tukulti-apil-Esarra
uralkodása idej éből való történeti évkönyvek fo r ditását,
amelyeket Assurban (Qalaat-Serqat) 1 853-ban találtak.
Az eredmény döntött: bár természetesen a változatok
több részben eltértek egymástól, világossá vált,hogy az
asszír feliratok valóban felfedték titkukat, Ettől kezdve
Rawlinson és kollégái otthon és külföldön nagy lendü-
lettel foghattak a még hátralévő problémák megoldásá-
hoz és az új szövegek kiadásához. Assur-bán-apli király
könyvtára szolgáltatta a legbővebben buzgó forrást.
A 19. század második felében lassanként kiderült, hogy
a szövegek témái és a dokumentumok fajtáimég változa-
Az ókor i M e z op o t ámia újr afelfe de z és e
|
4I
tosabbak, mint amilyennek Layard hitte őket. Így az
ismeretek gyarapodásával teljesen új kép bontakozott ki
a mezopotámiai civilizációról, annak nyelvi változatos-
ságáról és 3000 évet felölelő irodalmi teremtőképességé-
ről.
AI9.SZ^ZAD VEGE / Második asszíriai tartózkodása
után Layard arégészetvilágát a politikáéra cserélte fel,
ezután a mezopotámiai kutatásban meglehetősen dicste-
len epizód következett. Felhagytak a lelőhelyek na-
gyobb szabású feltárásaival, sok kis, jelentéktelen pró-
baásatás kedvéért. A Biblia és a klasszikus szerzők sze-
rint Babilónia semmi esetre sem volt kevésbéfontos,
mint Asszíria, és az ékírásosszövegek megértésénekelő-
rehaladása azt sugallta, hogy a kutatás itt is éppolyan
meglepő eredményeket fog hozni. Az ásatási technika
azonban még mindig nem volt megfelelő, és az ásatók
csak késői településekre vagy egyszerűagyagtégla épüle-
tekre akadtak. Ezekből nem tudtak olyan adatokat kiol-
vasni, amelyek összemérhetők lettek volna az asszír fő-
váro s o kból szátmazőkkal. R awli ns o n, aki L ay ard távo -
zásautána British Museum képviselője lett, számos vál-
lalkozást tartott azellenőrzése alatt. W. K. Loftus mun-
káj át Warkában, J. G. Taylorét, abaszr ai brit alkonzulét
Urban és Eriduban, valamint a saját irányítása alatt fo-
lyó kutatást Barszipban. A Qújundzsíqonis folytatód-
tak a munkák, itt egy új palotában Assur-bán-apli orosz-
42 / Könnyen megérthetjük, miért volt oly nehéz Rawlinsonnak
hiteles másolatokat szerezni a behisztuni feliratról. Ez a felvétel
akkor késált, amikor az l950-es óvekben, G. G. Cameron,
a Michigani Egyetem professzora lenyomatot készitett az
ékírásról. Köápen Dareiosz domborműve: a tizlázadő királiy
hódolatát fogadja. Alatta és mindkét oldalon a felirat három
változata.

lánvadászatot ábrázolő nagyszerű domborműv eit talál-
ták meg, elsősorban Layard hajdani asszisztensének,
Hormuzd Rassamnak a vezetésével. A franciák, akik
szintén tisztában voltak Dél-Irak lehetőségeivel, 1852-
ben egy kitűnő, háromtagú expedíciót küldtek Babilón-
ba, De a tovább folytatódó politikai nyugtalanság és
maga a nem túl sokat ígérő lelőhely nem hozott számuk-
ra nagy eredményeket, és teljesen ig azoltaLayard megál-
lapitását, amelyet 1851-es babilóni látogatásakor tett:
,,Semmit sem lehet remélni a babilóni lelőhelyektől, ha a
parlament nemszayazmeg2í 000 fontot, és még ha meg
is szavazná valamikor ezt az összeget, könyörögnék a
kitüntetésért, hogy ne engem bizzanakmeg felhasználá-
sával,"
Miután Rawlinson 1855-ben távozott Bagdadból,
Mezopotámiában gyakorlatilag szünetelt a szervezett
régészeti tevékenység.Véletlenül úgy adódott, hogy Vic-
tor Place, a mószuli francia konzul, aki Horszáb ádban a
legnagyobb energiával és tehetséggel vette át Botta mun-
káját, szintén cserbenhagyta a mezopotámiai régészetet
ebben azévben, azt követően, hogy leleteinek nagyobb
részételveszítette, amikor tutaja hajótörést szenvedett,
és kifosztották Qurna közelóben. Rawlinson most a Bri-
tish Museumba került feliratok kiadására fordította erő-
43 / Rawlinson arcképe
1850_ből, előtte
asszír feliratok
másolatai. (British
Library)
A munkatársak közül néhányan segítettékebben, idő-
it.
vel szívesen bizta rájuk a munka nagyobb tészét.Egyi-
kük George Smith volt, korábban vésnöksegéd, akit a
múzeum az ékírásos dokumentumok iránti szenvedélyes
érdeklődése és az asszit szövegek megfejtésében mutat-
kozó szembetűnő tehetsége miatt alkalmazott. Közvet-
lenül neki köszönhető a British Museum ásatásainak ezt
követő újrakezdése Asszíriában. A Qújundzsíqból szár-
mazó nagy mennyiségű tábla rutins zerű le\tár ozása kőz-
ben Smith felfedezte egy ,,különös tábla felét, amely ere-
detileg nyilvánvalóan hat hasábot tartalmazott. . . Ami-
kor a harmadik hasábra pillantottam, a szemem meg-
akadt azonamondaton, amely szerint ahajő megpihent
a Niszir-hegyen.Ez a galamb kibocsátásának történeté-
vel folytatódott, amely nem találván pihenőhelyet, visz-
szatért. Azonnal megértettem, hogy a vizözőnről szóló
káldeus elbeszélésnek egy részletétfedeztem íel" . Ezt az
eredményt 1872-ben bejelentették a Society of Biblical
Archaelogynak (Bibliai Régészeti Társaság), és akkora
volt a szenzáció, hogy a D aily Telegraph azonnalfelaján-
lott 1000 fontot egy expedíció kiküldésére Qújundzsíq-
ba, hogy a tábla hiányzó részétfelkutassák. George
Smith maga vezette az expediciót, és 1873 májusában
már Layard és Rassam régi árkaiban és hányóin kuta-

tott. A sikerre kevés esélye volt, s egyesek már-már túlvi
lági erők segítségétlátták abban, hogy a munka megkez-
désétkövető ötödik napon Smith az újonnan kiemelt
töredékek között azonosítani tudott egy darabot, amely
a történet egyik legnagyobb hézagját kitöltötte - amint
rna már tudj uk, ez a nagy Gilgames-eposz XI. táblája, Ez
aváilalkozás megértette a British Museum felügyelő tes-
tületével, hogy a qújundzsíqi könyvtárnak milyen nagy
része fekszik még mindig a lelőhelyen semmibe véve, és
Smitht még kétszer küldték oda, a múzeum költségén
végzendő munkára. Bár nagy sikereket ért el, de mivel
járatlan volt a keleti szokások terén, sok kellemetlensége
támadt, amelyek Layardnak nem okoztak volna külö-
nösebb nehézséget. Végül egy betegségnek esett á|doza-
tul, amelyet akkor kapott meg, amikor a legforróbb me-
zopotámiai ny árban megpróbált Mószulból Aleppóba
jutni- olyan évszakban, amikormég Layard is a hegyek-
ben szokott menedéket keresni. A kor talán legtehetsége-
sebb ékírásktttatójátvesztette el a múzeum, de tudatára
ébredt annak, hogy a táblákfeltárását folytatni kell. Ert-
hetően, Hormuzd Rassamhoz fordult, aki mellett szólta
helyi viszonyokban való jártassága. A sors úgy hozta,
hogy ez a választás szinte pontosan egybeesett azzal,
hogy Layard követként Konstantinápolyba érkezett a
szultánhoz, és 1878-ban, az ő befolyására, Rassam egy
példátlanul nagylelkű fermánt kapott, amely lehetővé
tetteszámára, hogy bármerre dolgozzona Van, Aleppo,
Bagdad és Mószul vilajetekben.Igy azután, noha Ras-
sam megbízatásaa múzeumtól arra szólt, hogy ,,próbál-
jon annyi töredéket megtalálni Assur-bán-apli és Szín-
ahhé-eriba könyvtárából, amennyit csak lehetséges",
ehelyett ,,inkább újabb ókori lelőhelyek felkutatására
törekedtem, semhogy minden energ iámatilyen unalmas
vállalkozásnak szenteljem",
Ennek eredményeképpen felügyelőket hagyott Qú-
jundzsíqban és Nimrúdban a munkások csapatai mel-
lett, és egy kicsi, de eredményes feltárás után, amelynek
során kiemelte Sulmánu-asarídu és Assur-nászir-apli
baláwáti kapuinak nagyszerű bronzvereteit, ő maga ré-
gészeti,,terepfutásba" kezdett az otszág déli részében.
A pálya magába foglalta Assurt, Szippart, Tell-ed-Dért,
Babilónt, Barszipot, Kutát és Tellót, egy második úton
pedigaz urartui fővárosban , aYan-tő partjánis munká-
hoz kezdett A munkások mindenhol helyi felügyelők
vezetése alatt végeztékaz ásatási munkákát, akiÉ nem
törődtek az észleltek pontos rögzítésével, holott ez már
Layard beszámolóinak is fontos alkotórésze volt. Egyet
kell érteni Hilprecht véleményévelabban, hogy Rassam
módszerei ,,szöges ellentétben álltak a szigorú tudomá-
nyos kutatás minden józan elvével". Noha a British Mu-
seum eredeti célja a qújundzsíqi könyvtár maradványai-
nak biztonságba helyezése volt, úgy látszik, Samuel
Birch múzeumi őr megbocsátotta Rassamnak a kincsva-
dászatot, mert úgy vélte, ez az utolsó alkalom az ásatá-
sokra, mielőttazorosz befolyás minden további munkát
me gbénítan a Mezop otámiában.
A z ókor í M e z op o í ámia újr afe lfe de z és e | 43
Szerencsére, Rassam tevékenységeután Konstantiná-
polyban a Császári Múzeum ű1 igazgatőja olyan rendel-
kezéseket léptetett életbe, amelyek szerint senki sem dol-
gozhat egyszerre egynél több lelőhelyen, és a török ható-
§ágok jogot formálnak a feltárt leletekre. Rassam távo-
zásaután mégis volt egy kibúvó: hatalmas agyagtábla-
gyűjtemények kezdtek feltünedezni Európa és Amerika
múzeumaiban. Nyilván v alőv á v ált, ho gy a bagdadi régi-
ségkereskedők nagyon is jövedelmező egyezségre jutot-
takaz,,őrökkel", akiket Rassam a British Museum érde-
keinek képviseletére hagyott azokon a lelőhelyeken,
ahol ásatott. Akár megbocsátotta a British Museum
Rassam módszereit, akár nem, semmiképp sem örült an-
nak, hogy atáblákat azoktől a lelőhelyekről, amelyekre
maga tartott igónyt, pénzértkelljen megvennie. A hely-
zet orvoslására 1888-ban a múzeumi személyzet egyik
tagtrát, Ernest Wallis Budge-ot küldték Bagdadba, egyér-
telmű utasitásokkal magátől Rawlinsontól, aki a felira-
tokat mindig is a legtöbbre tartotta: ,,A mi lelőhelyeink-
ről eltünedeznek a táblák. Yagy találja meg és zárja el
ennek forrását, vagy szerezze meg a múzeum számára,
ami abból előkerül... A táblák biztonságba helyezése
életbevágóan fontos, mert a táblák értékéhezképest a
pénz nem számit. Pénzt lehet szerezni, de táblákat nem,
Ha egyszer más országok múzeumaiba kerültek, akkor
a British Museum számáta örökre elvesztek," Budge ek-
kor és két későbbi alkalommal sikerrel teljesítette külde-
tését- néhány meglehetősen kétes manőverrel kijátszot-
ta a török vámhatóságokfigyelmét, és elégnagy mennyi-
ségű táblát vitt magával Angliába, főként Szipparból és
Tell-ed-Dérből. Ezze| véget ért ez az epiződ, és ettől
kezdv e az elrópaiak alapvetően tudományo s, nem pedig
kincsgyűjtő indítékkal dolgoztak Mezopotámiában, ha
módszereik továbbra sem voltak mindig tudományos-
nak mondhatók.
A SUMER RBGBSZBT KEZDETEI l Bár a sumer
Uruk, Ur és Eridu városokat Loftus és Taylor már az
1850-es években megbolygatta, ez csak rövid közjáték
volt, és az eredmény sem volt elég látványos, hogy elvon-
ja a közvélemény figyelmét a nagy asszír palotáktől. Az
utódokat nem bátorították a térségviszonyai sem.
A nagy sumer városok többségót sivatag és mocsár vá-
lasztotta el a főbb karavánutaktól, és ezeken a területe-
ken különösen vad nép élt, amely nem ismerte el az osz-
mán hatóságokat. Csak amikor azékirásos források ta-
nulmányozása bebizonyította, hogy az ország déli ré-
szén a civi7izáció régebbi keletű, és egy furcsa, korai, nem
sémi (ma sumerként ismert) nyelv létezésétmutatta ki,
akkorfordult a tudósok figyelme azelhagyatott déli lelő-
helyek felé, és indította őket arra, hogy szembeszálljanak
a térségveszélyeivel.
A sumer régészetben,akárcsak az asszirban a franci-
ák voltak az elsők. Mint annyian előtte és utána, abasz-
rai francia alkonzul, Ernest de Sarzec a régiségekkutatá-
sával kellemes időtöltést keresett a hivatalos elfoglaltsá-
44 |
Az ókori Mezopotámia újrafelfedezése
ga után fennmaradó időre. Helyi adatközlői csakhamar
felhívták figyelmét a íagy tellói dombra, ahol, úgy tud-
ták, feliratokat és szobrokat lehet találni. 1877-ben, mi-
után megbizonyosodott a térségbenakkoriban Isztam-
bultól gyakorlatilag függetlenül uralkodó Nászirnak, a
Muntafiq arabok sejkjének jóindulatáról, de Sarzec ása-
tásokat kezdett a tellen. Kezdettől fogva világos volt,
hogy úttörő munkát végez.1877 és 1881 között a sumef
kori régiségekpompás gyűjteményét tárta fel, köztük
különösen Lagas enszijeinek, kivált Gudeának legalább
kilenc nagyszerű diorit szobrát. Ezeket sikeresen eljut-
tatta hajón Párizsba, és amikor kiállították őket, olyan
lelkesedést váltottak ki, hogy de Sarzecet megválasztot-
tákaz Institut de France (Francia Tudományos Akadó-
mia) tagjává, a gyűjteményt pedig a Louvre szerezte
meg, ahol Léon Heuzey igazgatása alatt megnyílt a Kele-
ti Rógiségek Osztálya. O és az ásató azonnal dolgozni
kezdett a Découvertes en Chaldée (Föltárások Káldeá-
ban) című könyvön, amely a leletek méltó publikálására
vállalkozott. Elég ritka esemény, mivel a múzeumok
gyakran me gelé gedn ek azzal, ho gy szer zeményei ket e gy
poros sarokban helyezzék el a jövő nemzedékek szá-
mára.
l888-ban de Sarzec, akit bagdadi konzullá léptettek
elő, hivatalosfermánnal tért vissza Tellóba, és egészen
haláláig, 190l-ig vezethette az ásatásokat. Ekkor de
Cros követte őt,az 1930-as években pedig Genouillac és
Parrot. De Sarzec érdeme a preszargonida lagasi dinasz-
tia korából származő régiségektöbbségének a felfedezé-
se, amelyek a korai sumer civilizációről való tudásunk-
nak máig legfőbb forrásai maradtak. A következő ásatá-
si idények folyamán, noha a fő vonalakat lényegében
már ekkor kijelölték, értékesrészletekkel egészítettékki
a képet, kivált a nagy francia sumerológus, Frangois
Thureau-Dangin közreműködése révén,akinek a kezé-
ben a különösen nehéz tellói történeti és gazdasági doku-
mentumok alkalmassá váltak arra, hogy megvilágítsák
Mezopotámiának ezt a távoli korszakát.
AZ BLSÓ AMERIKAI KUTATÓK / A bibliai ismere-
tek oktatásában erős hagyományokkal rendelkező ame-
rikai kollégiumok és egyetemek természetesen élénkér-
deklődéssel követték a Biblia földjén tett új felfedezése-
ket. Az Archaeological Institute of America (Amerikai
Régészeti Intézet) által l884-ben kiküldött expedíció
volt az első jele annak a szándéknak, hogy ők is részt
akarnak venni a mezopo támiai világ új rafelfedezésében.
Munkájuk költségeit magánerőből fedezték, és nyilván-
valóan de Sarzec legújabb tellói sikereinek hatására
figyelmüket a fontosabb, délen fekvő dombokra összpon-
tosították. Ez avállalkozás csak közvetett gyümölcsöket
hozott; nagyszabású terv született Nippur város feltárá-
sára, amelyb e azltán a Pennsylvania Egyetem fogott be-
le 1888-ban. Azegészügyet sajnos már kezdettől szemé-
lyes ellentétek keserítettékmeg, különösen H. V. Hilp-
recht, a német származásű asszíriológus professzor és az
ásatások igazgatói, J. P. Peters hebraista professzor és J.
H. Haynes között. Hilprecht sohasem engedett a vélemé-
nyéből, ami elfogadhatóbbá tehette volna nézeteit a kol-
légái számára. Mindamellett a későbbi fejlemények na-
gyon gyakr an őt igazolták.
Bár körültekintő volt a tervezés, az egész vállalkozás
rosszul indult, és a helyzet később egyre romlott. A lele-
tek nem voltak kielégitőek, egyre nehezett lett alkalmas
embereket találn| és Nippur környékén a helyi viszo-
nyok különösen kedvezőtlenek voltak. Azokkal a tör-
zsekkel kellett dolgozniuk, amelyeket Layardígy jellem-
zett: ,,a legvadabb és legtudatlanabb arabok, akikkel
csak találkozni lehet Azsiának ebben a részében".Es
valóban, az e|ső idény zűrzavarral végződött; egy éjsza-
ka lelőttek egy tolvajt a szomszédos törzsből, a törzs
tagjai pedig megtorlásul porig égettékés kifosztották a
tábort. Mindamellett már ekkor és a kövekező években
is fontos felfedezéseket tettek, különösen ami a ma is-
mert sumer irodalom javatészétilleti. A nippuri lelőhe-
ly et azonban Tellóval ellentétben későbbi, jelentéktelen
korszakok vastag rétegei fedték, és Hilprechtnek sajnos
igazavolt, amikor képzett asszisztensek hiányát rótta fel
Haynesnek. Haynes három évet töltött majdnem teljesen
egyedül,,a rovarokat tenyésztő, fertőző Afedzs-mocsa-
rak mellett, ahol a hőmérséklet árnyékban gyakran
emelkedik a roppant magas 120'F-re [49 "C], és a siva-
tagból érkező fullasztó homokviharok gyakran perzse-
lik kemenceforrósággal az ember bőrét".
A nippuri és tellói munkálatokat a tudományos kuta-
tás új szelleme hatotta át, dicséretre méltó ellentétben a
British Museum tevékenységével;el kell azonban ismer-
ni, hogy más tekintetben ezek a vállalkozások is a 19.
század bélyegétviseltók magukon. Az amerikai expedí-
ció eredményei nemváltották be a hozzájukfűzött remé-
nyeket, de Sarzec munkája pedig, amelyben egyébként
csodálatra méltó volt, hogy ő és párizsi támogatói egyet-
len céllal, egyetlen lelőhelyen kutattak, szakmai tekintet-
ben hagyott kívánnivalót maga után. Képzetlen munká-
sai képtelenek voltak feli smerni az agy agté glából készült
falak rendeltetését, s így több sumer épület felbecsülhe-
tetlen értékűalaprajza elveszett az utókor számára,bár
létük utólag felfedezhető az a|apzatokat hordozó réte-
gek elhelyezkedéséből és más, félreismerhetetlen közve-
tett jelekből, Még siralmasabb következményekkel járt
de Sarzec furcsa mulasztása, hogy nem állított hatékony
őrséget a lelőhelyen, amikor számos alkalommal távol
tartózkodott az ásatás helyszínétől. Ottani munkásságá-
nak rövid időszaka alatt több Tellóból szátmaző ékírá-
sos tábla tűnt fel a régiségpiacokon,mint amennyit vala-
ha is feltártak az ásatások során, jóllehet az utóbbiak
száma is valamivel több volt harmincezernél.
44 l Gldea szobra, amelyet személyes istene, Ningizzida feleségének
(Gestinanna) ajánlott. Kezében vázát tart, amelybő1 vízsugarak
ömlenek, halakkal. A Tellóban talált legszebb darabok egyike,
azi. e.2130 körüli időkből származ;tk. (Louvre)
.J 3
§
;,
}
3

X:

!.a.
;;*':,,,€
:-&
,i

i&
\\
.: t
,l

{i,
l !',
i\
tj;
!t.
\\\

;,].

"é.
wooLLEY AsATAsAl
,,
A Pennsylvania Egyetem múzeuma és a British Museum
először 1922-ben küldte Woolleyt Urba, s ő 1934-ben
fejezte be itt a munkálatokat, amelyek során az addig
legteljesebb képet nyerte egy mezopotámiai városról és
történetéről,Eztnyilvánvárták is tőle, de még Woolley
sem láthatta előre a királysírokat. Már első ásatási évad-
ja során arany ékszereket tartalmaző sírokra bukkan-
tak, de csak négy éwel később, amikor munkásait meg-
felelően gyakorlottnak ítélte,tért vissza erre a helyre, és
tárta fel az e|ső királysírt. Aranytárgyak és egyéb pom-
pás kézműves munkák olyan mennyiségben kerültek elő,
hogy kiállításokat lehetett belőlük rendezni bagdadi,
philadelphiai és londoni múzeumokban. Ugyanilyen je-
\,
RBAN
U l?§;,li,§fr
lentős volt a temetési szertartások felfedezése. Az utób-
biakhoz tartozik a szolgák és az élettelen vagyontárgyak
e.ttemetése, hogy azuralkodókat elkísérjéka másvilágra.
Abrahám a ,,káldeai Urból" jött - és Woolley tisztában
volt a bibliai összefüggések keltette érdeklődéssel, Igy
azt a mélyásatást, amelynek során egy mélyen fekvő víz
lerakta üledék alatt prehistorikus (,,Obeid") kerámiát
találtak,,,Y izőzön- gödör" -nek nevezte el. E gyelőre vita-
tott, hogy a bibliai vizőzönnel feltehető-e tényleges ösz-
szefiiggés, de effajta fontolgatások sohasem zavarták
meg Woolleyt abban, hogy régészeti megfigyeléseit pon-
tosan végezze és azokről a megfelelő dokumentációt el-
készítse.
 Woolley ásatásai Urban | 47

,,.:.]]'|'§:],],."..,,] ]

@,;.,
' l .' .:',:',,l',..::,]l.

45. kép: Woolley és munkatársainak

csoportja az expedíció lakőháza e|őtt
l926-ban: Mrs. Woolley balján Eric
Burrows atya, az epigráfus, jobbján
Woolley, majd Hamúdi,
a munkafelügyelő, akit Woolley
Karkemisből hozott, és M. E, L,
Mallowan következik.

46.kép: Ur városában a zikkurratut

Ur-Nammu építtette, majd 1500 éwel
később Nabú-naid állította helyre.
A felvételen jól láthatók azelső emeletre
vezető lépcsők, A főbb templomok
zikkurratui oly jellemzőek voltak -m:
Mezopotámiában, hogy Mózes első
könyvében a ,,Bábel tornya" velük
rokonítható. Az Urnál épített,valamint
a Szűza melletti Csoga-Zembilnél lévő
maradt fenn a legjobb állapotban.
Woolley gondos munkával az épitéskét
különböző korszakát tudta
megkülönböztetni. Három szint
nyomait ta!á|ta meg, feltehetően
mindegyik Ur-Nammu épületéhez
tartozott, a későbbi változatot öt- vagy
hétemeletesnek tartotta.

kép: Bár Ur nagy korszaka az i, e. 3.

47 .
évezredre esett, fontos városként tovább
é|t évszázadokon át.A város térképén
(Woolley után) városi házakatlátunk az
óbabilóni korból. Woolley népes
kereskedőnegyedet talált itt, továbbá
egy kassú erődöt és több újbabilóni
épúletet.Az utóbbiak legtöbbje
Nabú-naid munkája, aki különös
tisztelettel adőzoít a város istenének,
Színnek. Teljesen újjáépítette
a zikkurratut, a már meglévő
templomokat, és az új templomot
körülvevő falon kívül lányának, Szín 10Q,, ,20Q

főpapnőjének is palotát emelt.

48|Woolley ásatásai (jrban
48. kép: Urban azújabb rétegek alatt
jelentős kora dinasztikus épületek
maradtak betemetve, de kárpótolt értük
Obeidban a Ninhurszag-templom
egyedülálló díszítése.Gertrude Bell, aki
azlraq Museumba kerülő régiségek
kiválasztásáért volt felelős, ezt írta eruőI
a 22 cm maga§, kőberakásos frízről:.
,,Meg kellett mondanom nekik, hogy
a fejési jelenetet el kell vinnem. Ez
egyedülálló, és a falusi életet egy
roppant korai időpontban ábrázolja. . .
Mr. Woolley szíve majd megszakadt
érte." (Bagdad)
49. kép: Eza38 cmhosszú, lazírkő
nyelű, tömör arany tőr és aranyból
készült,,fonatos" hüvelye Woolley
leleteinek egyik legtökéletesebb darabja.
(Bagdad)
50. kép: Kiterjedt elfoglaltságai mellett
is, úgy látszik, Woolley mindig talált
időt arra, hogy részletes feljegyzéseket
vezessen, és a művészi értékűdarabokat
óvatosan emelje ki. A ,,nagy halottas
gödör"-nek elnevezett sírból (ahol 74
emberi csontváz feküdQ került elő é7
a három hangszerből álló együttes:
arany bikafejjel díszítettnagyméretű
Iíra, alatta egy másik, kisebb, ezüstből
készült líra hangszekrénye és egy másik,
egy hajó alakú ezüstlíratalpa, az utóbbi
a kép közepén látható.
51 . kép: Az aranybőI készült, l ,2 m
magas líra helyreállítás után. (Bagdad)
50 | Woolley ásatásai Urban

52-53. kép: Két, fára ágaskodó kecskét

ábrázolő szoborpárt találtak a ,,nagy
halottas gödör"-ben. A hátukból kiálló
aranynyúlvány valamilyen tárgyat
tarthatott. Ez a darab 50 cm magas,
aranylemezekkel és lazúrkővel borított
fa, a hasán ezüstlemezek, a gyapjú
kagylóból készült. Eredetileg mindkét
kecskét a mellső IábánáI fogva ezüstlánc
rögzítette a fa ágaihoz. (British
Museum)
 N:

,,]],,,r§&,,.,1,].t',.d:'
q ,],,.
; ]j;],1.1::ja. §

54, kóp: H. R. Hall már 19l9-ben

felfedezte ezt a szokatlanul nagy -
1,07 x 2,38 m-domborművet
Obeidban. Eredetile g r ézlemezzel
borított fából készült. Hall és Woolley
meggyőzóen bizonygatja, hogy
Ninhurszag-templom bejáratának
a
helyezték el. Az
keresztgerendája fölött
oroszlánfejű sas a girszui Ningirszu
jelképe, de ez oroszlánokat és nem
szarvasokat tart a karmai közt.
Ninhurszag a születés és a termékenység
istennője, és ellentétben a fejési
jelenettel, nehéz megállapítani, mi
a kapcsolat közte és a dombormű
között. (British Museum)

55. kép: Ez a sisak egy mellékletekkel

igen gazdagon ellátott sirbó1 került elő.
A sír Woolley szerint nem valamelyik
királyé, hanem egy bizonyos
Meszkalamdugé volt. Kétséges, hogy
a sisakot használatra szánták-e, bár
Eannatum a Keselyű-sztélén nagyon
hasonlót visel, és Woolley szövetbélést
figyelt meg a belsejében, amely a külső
részre áthajlott, s a szélénlévő
iyukakhoz volt erősítve. A gondosan
kidolgozott hajviselet, a hátul szalaggal
rögzített, varkocsba kötött, befont haj
az agadeí bronzfejen is megtalálható, és
kétségkívüla magas rang jele volt.
(Bagdad)
52|Woolley ásatósai Urban
56. kép: A jellegzetes sumer berakásos
technika, amelyet már az obeidi fejési
jeleneten is láttunk, itt éri el
csúcspontját. Az ismeretlen rendeltetésű
tárgy at,,Ur jelvényé"-nek nevezték el,
és a179. sírból származik. Bizonyosan
abből az időből való, amikor Ur
birtokában volt,,Sumer királysága".
Egyik oldalán (fent) csatajelenet
látható. A kép cselekménye alulról
felfelé halad, a kétkétvadszamár
vontatta, tömör kerekű harci
szekerektől a gyalogsági alakulatig,
amely levetkő ztetett, megkötözött
foglyokat hajt a király elé, aki szekere
előtt állva fogadja meghódolásukat,
A másik oldal(lent) kétségkívül
a győzelmi ünnepet ábrázolja: a király
- gyapjúszoknyában - ivótársai és
azenészek körében ü1, miközben egy
menethozza a hadisarcot yagy az
ennivalót az ünnepséghez. (British
Museum)
57. kép: Elektronból (arany és ezüst
ötvözetéből) készült vadszamárfigura
á11 az előbbi képen (a ,jelvényen")
ábr ázolttal azono § típusú,gyeplőtartó
kettős gyűrűn. Pú-abi (Sub-Ad)
királynő sírjában találták két ökör
(amelyeket eredetileg, tévesen,
v adszamárnak véltek) csontjaival
együtt. Néhány szakember kétségbe
vonja az állatnak a mezopotámiai
v adszamárr al való azonosítását,
amely ebben a században halt ki.
Ugyanilyen állatok húzzák a harci
szekereket a,jelvényen".
(British Museum)
 á.e l'',.i:lr
: ,
,} -;.i:,. ]',
, ,
A 20. század a mezopotámiai régészetben 1 899. március
26-ánkezdődik, amikor Robert Koldewey a Deutsche
Orient-Gesellschaft (Német Keleti Társaság) megbizá-
sából megkezdte babilóni ásatásait. Akárcsak az ameri-
kaiak döntését Nippur mellett, ezt a vállalkozást is a
számba jöhető helyek körültekintő előkészítő vizsgálata
előzte meg, E. Sachau professzor vezetésével,akit Kol-
dewey kísért.Koldewey már 1887-ben dolgozott rövid
ideig sumerlelőhelyeken, el-Hibában és Szurgulban. Azt
ftta az utíől: ,,Láttam Abu-Habba, Babilón, Nippur,
Warka, Szenkere, Tello és Szeleukia romjait. . . Warka
és Szenkere kétségtelenül kitűnőjelöltek egy ásatásra, de
legújabb, tüzetesebb vizsgálódásaim után maga Babilón
mutatkozik igen értékesés ígéretes lelőhelynek. . . "
A palotahalmok felszínén látható csillogó, mázastéglák
hatására Koldewey egyértelműen Babilónt részesítette
előnyben, de egyedül azővéleménye nem volt elegendő.
Németországba visszatétve azt a hírt hallotta, hogy Sa-
chau választása Warkára esett, majd Assurra, de később
a felelős bizottság Koldewey jelentésénekajánlását fo-
gadta el, és Babilón mellett döntöttek.
Már kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy Koldewey
és főnökei alapos munkára határozták el magukat.
A munkatársak közé nemcsak egy fiatal építészgyakor-
nok tartozott, Walter Andrae, hanem egy képzett asszí-
. 1.,]:.:a- _ .: ,,|
..:..
.
* -:.:
.... ': ,,.],,],'.'.
,,.,r,1l
58 / Az esők és szelek mállasztotta kassú zikkurratu Aqar-Oúfban
(i. e. l440 körtil).
riológus is, hogy elolvassa a szövegeket, és nemsokára
két további asszisztenst küldtek, hogy segítsenek a leltá-
rozásban és a felügyeletben. Apénz elég volt, kétségtele-
nül részben vilmos császárnak a munkák iránti szemé-
lyes érdeklődése miatt. Az ásatőt idézve: ,,mindennap
dolgoztunk, nyáron és télen is, 200-250 munkással".
Még magát Koldeweyt is meglepték avállalkozás mére-
tei, amelybe belefogott. Ő maga írja: ,,A városfalak pél-
dául, amelyek más ókori városokban 3 vagy legfeljebb
6-7 méteresek, Babilónban l],22 méter vastagok."
Ezen felül az ásatásnak a német klasszika-archaeológia
hagyományai szerint képzett vezetője szíve mélyénépí-
tész volt, Elegendő csak az ásatásokról szóló népszerű
könyvének fejezetcímeit megnézni, hogy észrevegyük, a
város az ő számárafallal körülvett épületegyüttest jelen-
tett, és az odaadó munka éveinek fő eredménye kétségte-
lenül a templomok, paloták,házakés erődítmények apró-
lékosan rőgzitett alaprajzai a késő babilóni korszakból,
Más szempontból a babilóni munkálatok bizonyára
kissé kiábrándítóak voltak, műalkotások csak elvétve
kerültek elő, és a felirat is viszonylag kevés volt. Talánez
lehetett azegyikoka, amiért Koldewey és első ,,asszírio-
54|A mezopotámiai régészeta 20. században
lógusa", Bruno Meissner, nem nagyon szíveltékegy-
mást. Utóbbiról Koldewey egy alkalommal azt irta:
,,Nem sok hasznom van ittazassziriológusból. Tudomá-
nyos tevékenységénekahatása azásatás menetére éppen
a nullával egyenlő, mert hetek és hónapok telnek el, mi
előtt átadja nekem a talá|t feliratokról készült jelenté-
sét . . . addigra pedigazásatás természetesen már rég egy
másik helyen folyik." Lehet, hogy így volt, és a későbbi
asszíriológusok voltak azok, akik hatékonyabban mü-
ködtek együtt a régészekkel,mindenesetrejoggal állapit-
hatjuk meg, hogy a gondos régészetimegfigyeléseket és
azok feljegyzésétBabilónban kapcsolták össze elóször a
feliratok bizonyságaival annak érdekében, hogy a lelő-
helyről a lehető legtöbb tudnivalóhoz jussanak.
Bár Koldewey továbbra is megkapta a támogatást ba-
bilóni munkájához, a leletek csekély volta és az a tény,
hogy a magas talajvizszint lehetetlenné tette számára,
hogy a késő babilóni rétegeknélmélyebbre jusson, némi
kiábrándulást okozott Németországban. Kétségtelenül
részben ez volt az oka, hogy a Német Keleti Társaság
elhatár ozta mezopotámiai tevékenységénekkiterjeszté-
sét. 1902-1903-ban Koldeweyt felkérték,végezzen ása-
tásokat Fárában, egy fontos kora dinasztikus városban,
amelyre Hilprecht hívta fel a Német Keleti Társaság fi-
gyelmét. Tulajdonképpen már ő is végzett némi ásatást
a dombon, de Koldeweynek a munka nem volt rokon-
szenves, és nemsokára felhagyott vele. Sokkal lényege-
sebb volt, hogy 1903-ban ásatásokat kezdtek Assurban.
Az I. világháborúig szakadatlanul folyó munkák irányí-
tása walter Andrae kezében volt, aki Babilónban kiszol-
gáltaatanulóidejét, és a feladatra érdemesnek mutatko-
zott, Assur nem volt azonnal olyan csábító világszerte,
mint Ninive vagy Babilón, de - hogy az ásatót idézzik:
,,A választás. , . bölcs volt. . , Itt Asszíria korai és leg-
korábbi története titkainak jó részétfelfedte, és okos volt
aválasztás a viszonylag kis méretek miatt is. . . . A ké-
sőbbi asszír fővárosok csak méreteikkel múlták felül As-
surt, nem történelmi jelentőségükkel."
Míg Babilónban a munka afeltártterület méretétille-
tően volt egyedülálló, Andrae viszont Assurban a törté-
neti folyamatok sorrendjét derítette fel, ami még becse-
sebb. A munka nagyobb része abból állt, hogy kibontot-
ták a város északi lakónegyedének teljes rétegsorát
templomaival és palotáival, és így nemcsak a hagyomá-
nyos, 1. évezredi asszír főváros képétmutatta meg, ha-
r.em az első középasszír maradványokat és alattuk még
korábbi rétegeket is. Az egyik legérdekesebb eredményt
Seton Lloyd professzor írta le: ,,Egy nagyobb épületet,
az Istar-templomot kiválasztva . . . az ásatás egyre lej-
jebb hatolt, fél tucat korábbi templomon át az ősi archai-
kus szentélyig, amely abbő| az időből származott, ami-
kor Asszíria kis provincia volt a virágző Sumer határvi-
dékén.Ragyogó ásatási teljesítmény volt, és a prototípu-
sa minden későbbi rétegtani vizsgálatnak."

59 / Koldewey leglátványosabb babilóni lelete az Istar-kapu volt.
Mázas téglából készüt domborművei sárkányokat,
oroszlánokat és bikákat ábrázolnak. A kapu
II. Nabú-kudurri-uszur uralkodásának idején (i. e. 604-562)
készült. (Bagdad)
60 / Kilátás Assurban a zikkurratuból északra, a Tigris fel'é nézve,
egy oszmán rendőrőrs romjaival - amely akadályozta Andrae
ásatásait az Assur-templomban.
6l / Gertrude Bell. Ritka felvétel, mert általában túlságosan elfoglalt
volt: vagy írt, vagy maga fényképezett, s nem volt ideje, hogy
más fényképezőgépe elé álljon.
A mezopotámiai régészeta 20, szózadban|55
A REGESZET IRAKBAN A KET VILÁGHÁBORÚ
rÖZÖrr7 1914-ben minden régészetimunka leállt, és
mert a világháború után Mezopotámia brit katonai köz-
igazgatás alá került, eltelt némi idő, mielőtt német expe-
díciók visszatérhettek az országba. Bonyolult politikai
tárgyalások úán 192l-ben megalakult Irak állam, amely
nemcsak a Bagdadtól délre eső vidéket foglalta magába,
hanem Mószul tartományt is, s így gyakorlatilag azőko-
ri mezopotámiai civilizáció bölcsőjéül szolgáló egész te-
rületet. Az űj otszágkezdeti időszakában akőzigazgatás
java része óhatatlanul brit hivatalnokok kezében ma-
radt. Közülük az egyik legkiválóbb, aki kezdettől döntő
szerepet játszott Irak politikai egységénekmegteremté-
sében, Gertrude Bell volt. Ez különösen szeíencsésnek
bizonyult az orczág régészetérenézve, mert Miss Bellt,
akit a régészeti ügyek tiszteletbeli igazgatőjává neveztek
ki, azon túl, hogy bensőségesen ismerte az országot és
népét,behatóan érdekelte azországmúltja is, különösen
a Közel-Kelet klasszikus és iszlám építészete.Ez indítot-
ta őt az iszlám Uhaidir erődpalota felfedezésére és az
anyag közzétételére, ez vitte Assurba 1909-ben, amikor
Andrae azt futa rőla: ,,Mindent tldni akart, ós fáradha-
tatlanul ott bukdácsolt velem együtt az ásatás minden
gödrében és árkában." Miután rábizták Irak régiségei-
nek felügyeletét, feladatát a megszokott tudatossággal
látta el, és úgy találta, az új király, Fejszal ,,tökéletesen
józanul gondolkozik régészetiügyekben, hiszen T. E,
Lawrence megtanította erre". (Lawrence a háború előtt
Woolleyval és Hogarthtal ásatott Szíriában.) Múzeumot
létesítettek Bagdadban, és az űjrégészeti törvénynek kö-
szönhetően, amely fenntartotta a jogot az ásatásokból
származő minden egyedülálló leletre és az egyéb anyag
felére, hamarosan új, nagyobb épületre volt szükség.
Miss Bellnek pedig gondot okozott, hogy időt szakítson
a múzeum szerzeményeinek katalogizálására, és megfe-
lelő vitrineket szetezzen bemutatásuk céljára. Irak ha-
marosan több külföldi expedíció vendéglátója lett, mint
amennyit oszmán tartományként valaha is látott. Sze-
rencsére az új rendelkezések a munka minőségét is javí-
tották.
Amint látható közelségbe került az ellenségeskedések
befejezése, és a brit igazgatás alatti Mezopotámiában a
biztonság légköre érezhetövé vált, a British Museum
megragadta az alkalmat: már 1918-ban R. Campbell
Thompson, a mezopotámiai angol fegyveres erőknél
szolgáló asszíriológus ásott néhány kutatóárkot Abu-
Sahrein (Eridu) dombjain a múzeum megbízásából.
1919-ben H. R. Hall követte őt, akinek figyelme Ur és
különösen a szomszódos Tell-el-obeid nevű kis domb
felé fordult, ahol kápr ázatos felfedezéseket tett, mielőtt
visszahívták volna. Ekkorra már meglehetősen megnőtt
az étvágy, és ezúttal hálás lehet a világ, hogy a British
Museum kétszeresen is szerencsés volt: a Pennsylvania
Egyetem múzeuma hajlandónak mutatkozott arra, hogy
részt vegyen a tervezett munkák anyagi eszközeinek elő-
teremtésében, és hogy C. L. Woolleyt választották az

62 l Leonard Woolley, kezében az Urban feltárt királysírok
egyikében talált hárfa. A ,,test" gipszből van, amelyet a fa
elkorhadása során keletkezett keskeny üregekbe maga öntött
be: erre atalálmányárajoggal volt büszke.
ásatások vezetőjéül. Őt már karkemisi és máshol szerzett
tapasztalatai megfelelően felkószítették, és így a későbbi-
ekben alkalmasnak bizonyult a feladatra, amelynek
nagyságát kezdetben senki sem sejthette,
Az Urban végzett ásatások eredményeit máshol mu-
tatjuk be, most az utána következő többi expedícióról
kell röviden szólnunk. A tudós világ figyelme ekkor
egyértelműen Mezopotámia legkorábbi történeti kor-
szakair a ö sszp o nt o s ult. U gy anazo n o kb ó l, amiért az an-
golok Urt választották, számos sumer lelőhelyre küldtek
ki expedíciókat. A franciák rövid időre visszatértek ko-
rábbi sikereik színhelyére, Tellóba. A németek l928-ban
a háború előtti warkai munkáikat kezdtékűjra,ahola4.
évezred végérőlszármazó,egyedülálló templomegyüttes
aprólékos feltárását mindmáig folytatják. Egy amerikai
expedíció rövid időre visszatért Fárába, és Kisben, a fon-
tos északi városban, ahol a királylista szerint avizözőn
után a királyság első székhelye volt, egy oxfordi--chica-
gói közös expedíció kezdett munkához. Ezek az egyedi
ásatások azonban mind eltörpülnek ahhoz képest, ami
akkor kezdődött, amikor l927-1928-ban a Chicagói
Egyetem Keleti Intézete megjelent a színen.
Az intézet, főként a Rockefeller- alapítványtól kapott
támogatással, J. H. Breasted igazgatása alatt, a háború
óta körültekintően megtervezett ,,ostromot" indított a
Közel-Kelet ókori civilizációinak a központjai ellen. Ez
Irakban Sarrukín horszábádi palotájának újbóli feltárá-
sátjelentette, továbbá új ásatásokat, szinte példa nélküli
méretekben, négy különböző helyen a Dijála-völgyben,
Bagdadtól keletre. A munkálatok anyagi-technikai fel-
szereltsége megfelelt a nagyszabású célkitűzéseknek.
Ahogyan az egyik résztveVő irta: ,,Ezeket az ásatással
foglalkozó intézményeket. . . nyugati jellegű kutató
központoknak szánták, a helyi kormányok együttmű-
ködésével és támogatásával alapították őket ezekben az
országokban. Semmi ok sem látszott annak feltételezésé
re, hogy teljesítményük esetleg csökken, ha ugyanolyan
felszereléssel és kényelemmel látják el őket, mint a ha-
sonló amerikai intézményeket. . , Tell-Aszmarban,
Bagdadtól keletre, egy fényképészetiműtermekkel és la-
boratóriumokkal tökéletesen felszerelt sivatagi állomás
a roppant termékeny sumer lelőhelyek egész csoportjá-
nak ásatási munkáit központilag szolgálta ki."
Bár Hafádzsi és Tell-As zmar kiváLasztásához az adott
ösztönzést, hogy Bagdad régiségpiacán feltűnően sok, a
terület lelőhelyeiről származő sumer szobor tűnt fel, a
két város melletti döntés tökéletes összhangban volt a
Keleti Intézet nyilváno ssá gr a hozott célj aival és a terep-
munkálatok igazgatőjának, Henri Frankfortnak a régé-
szeti elképzeléseivel. Frankfort mindvégig a legszoro-
sabban együttműködve dolgozott Thorkild Jacobsen-
nel, a páratlan sumerológussal, valamint Seton Lloyd és
Pinhas Delougaz régészekkel. Ez a régészeti, művészet-
történeti, építészetiés történeti adatok folyamatos ösz-
szeveté séhez v ezetett, az eredmény t azonnal ujr a ho zzá-
mértékaz éppenelfogadott tervekhez, hogy ezeket aztán
gyakran megváltoztassák. 1929-ben Bagdadban össze-
ült az Irakban dolgozó régészekkonferenciája, és egye-
bek között kidolgozták Irak korai történeti és őstörténe-
ti korszakainak tudományos terminológiai rendszerét;
az e0-Obeid, Uruk, Dzsemdet-Naszr és kora dinasztikus
kor egymásutánját. Frankfortn ak azvolta célja a dljálai
lelőhelyeken végzett egész munkája során, hogy megál-
lapítsa e ,,statikus egységek" fejlődési kányait, és 1935-
re aztirhattv| ,,, . .a feladatot nagyobb megbízhatóság-
gal ós fokozottabb pontossággal vállalhatjuk. Ma ugyanis
a meghatározott rétegekből előkerült maradványoknak
hat párblzamos sorozata á1l a rendelkezésünkre, össze-
kötve a Dzsemdet-Naszr-korszakot az akkád sarrukín
korával."
A Dijála-tervnek tehát megvalósult az a törekvése,
hogy egy olyan régészeti sorrendet állapítson meg,
amelybe beleilleszthető minden korábbi és persze egyi-
dejű munka a sumer lelőhelyeken. A hafádzsi Szín-temp-
lom rétegsorának bemérése a tell-aszmari Abu-templom
rétegsora által- hogy csak két fontos esetet említsünk -
elhárított minden hibalehetőséget, amely az ővatlan ré-
gészt könnyen félrevezető, különleges helyi körülmé-
nyekből adódhat. Következésképpen a kora dinasztikus
korszaknak a dijálai sorrend alapjántörténő felbontása
I., II. és III. szakaszra olyan skálát adott, amellyel Kis,
Tello, Warka és Ur különálló leleteit egymáshoz lehetett
vi sz onyítani, é s amely m áig az e gy etlen k özö s vi s zony itá-
si alap maradt a legutóbbi nippuri, el-hibái, abu-szalábí-
hi, iszini és más kutatások összekapcsolásához.
 A mezopotámiai régészeta 20. században|57

IRAK HATÁRAIN rÍJL lBár a mezopotámiai civilizá- rú hősi napjai még a messzi jövőben voltak. Ma a külte-
ció bölcsője mindig is a modern Irak területén belül rin- pei lelőhely kutatása az ankarai egyetem professzorá-
gott, a kultúra nyilvánvalóan nem állt meg a maihatá- nak, Tahsin Özgügnek a gondozása alatt áll. Ő és torok
roknál, és nemcsak mezopotámiai régészekrevan szük- kollégái voltak azok, akik megnyitották azwartui régé-
sége. A sumer, később a babilóni és asszír kereskedők az szetet, amely az asszir birodalom korának történetéhez
Euphratész és a Tigris mentén felfelé eljutottak Iránba, kínál összehasonlító forrást. A mezopotámiai kereske-
az öbölben lefelé pedig az Indushoz vezető tengeri utak- delmi hálózat másik végpontján a kopár Bahrein-sziget
hoz, Az utak mentén a mezopotámiai kultúra előőrsei helyezkedik el, amely a sumer Dilmunnal azonos, s
alakultak ki. KötődéSük a központi területhez természe- amely az Abrahámelőtti idők őtaaz öbölben utazőten-
tesen elhomályosult, ahogyan az új területek befolyása geri kereskedők átrakodó állomásául szolgál. Itt az
alá kerültek. A legközelebbi ilyen Szűza városa, később 1950-es és 60-as években egy dán expedíció tárta fel a
apeízsa királyok rezidenciája, amely már a legkorábbi sziget múltjának fő korszakait. Sikerült ezeket összekap-
írásbeliségelőtt bensőséges kapcsolatban állt a déli su- csolni amezopotámiai régészetisorral és bemutatni kö-
mer kultúrával. Itt aszázadfordulón a franciák aperzsa zeli kapcsolatukat az Indus-völgy civilizáciőjáv al, Bár a
kormánytól szokatlanul nagyvonalú engedélyt kaptak. kereskedők üzleti levéltáraira - amelyeknek létezniük
Az évek során ásatás aikSzűzában és a környező vidéken kellett - mind ez ideig nem bukkantak rá a régészek, elég
feltárták az elámi civilizáciőt a maga teljességében, nyel- leletet találtak ahhoz, hogy felismerhessük: a sumer és
vével, helyi kultúrájával és azokkal a dinasztiákkal, ame- babilóni civilizáciő egyik előretolt állása volt ez a hely.
lyeknek királyai állandóan fenyegették a mezopotámiai-
akat. Eközben olyan mezopotámiai emlékek kerültek AZ IRAKI KUTATÓK / Miközben a mezopotámiai
elő, mint Hammurapi törvénykönyve és Narám-Szín kultúra elterjedését távoli vidékeken sikerült nyomon
sztéléje. követni, magában Irakban is új utakatjártak. A földrajzi
A francia befolyás Szíriában is uralkodó volt az első
világháború után, és kétségtelenül részben a politikai 63 l Az egyik legszebb szobor, amelyet Parrot Máriban talált. Egy
körülmények okozták, hogy fő mezopotámiai vállalko- furaton átviztőltőtte meg az istennő kezében tartottvázát,
maid a száián át kiömlött belőle. A szobor i. e. 1800 körül
zásukat Tellóból az Elphratész mentén fekvő - azőta
készült. (Aleppo)
híressévált Máriba, Tell-Haríriba helyezték át, az ira-
ki-szíriai határtól kissé északabbra. Itt A. Parrot, amint
csákányával megbontotta a domb felszínét,,,kihíata a
főnyereményt" . Azóbabilóni ésazagadei dinasztia előt-
ti korszakot megvilágító felfedezések áradata nem apadt
elazásatás húsz évadja során. M. E. L. Mallowan észa-
kabbra, a Hábúr forrásvidékén folyó ásatásai révénaz
l930-as években további fény vetült a mezopotámiai
kultúra sziriaijelenlétére.Tell-Brákban az akkád Na-
rám-Szín által épített,katonai célokat szolgálő palotát
találtak, Ságir-Bázárban pedig egy ,,mári kori" levéltár
jelezte, hogy itt v ott az akkoriban Eszak-Mezopotámiá-
ra oly jellemző sok kis városállam egyike. Mári és a Há-
búr-medence azok mentén azltak mentén feküdt, ame-
lyek Asszíriából és Babilóniából a Földközi-tenger me-
dencéjéhez és Anatólia belsejéhez, a modern Törökor-
szághoz vezettek. E területek között a feliratok és más
leletek is tanúsították a közeli kapcsolatot a 2, évezred
elején. Még ékesszólóbb bizonysággal szolgált a cseh ori-
entalista, Bedíich Htozny, aki egy óasszír kereskedőte-
lepnek a régiségpiaconévekkel előbb felbukkant üzleti
okmányait nyomon követte eredetükig, a kappadókiai
Kayseri mellett lévő kültepei domb tövóben elterülő sík-
ságig. A hettita birodalom fővárosa, Hattusas (a modern
Bo§azköy) 1906-ban kezdte feltárni titkait, amikor a né-
met Hugo Winckler vezetésével megkezdődtek itt azása-
tások. A kültepei fuattár élénklevelező tevékenységetel-
jesen váratlan oldalukról világította megakor gazdasági
viszonyait, és Belső-Anatólia különféle királyságainak
életébeakkor engedett betekintést, amikor a trójai hábo-
58|A mezopotámiai régészeta 20. században

és a kronológiai képen is sok kitöltendő fehér folt ma-

radt még. Bár sok külföldi expedíció működik, ezek -
érthetően - figyelmüket a világtörténelem szempontjá-
ból jelentős korszakokra összpontosították, nevezetesen
a nagy asszír paloták korára és a sumer írásbeliségelső
időszakára. Az Iraki Régészeti Felügyelőség viszont ter-
mószetesen aziraki történelem és őstörténet valamennyi
korszakával foglalkozott, és amikor a II. világháború a
külföldi expedíciók távozásáhozvezetett, az iraki kuta-
tók - elsősorban Fuad Safar és Taha Baqir - kezdtek
ásatásokat, felismervén, hogy sok az érintetlen terület.
Seton Lloyd tanácsára, aki a chicagói Dijála-expedíció
tagja volt, viszonylag rövid ásatásokba fogtak körülte-
kintően kiválasztott lelőhelyeken, és ezek sok kérdést
tisztáztak számo s elhanyagolt korszakra vonatkozó an.
Noha Hammurapi és törvénykönyve hosszú évek óta
híres volt, semmilyen régészetikutatás sem vizsgálta a
hátteret. A tell-harmali (Bagdad peremén) és tell-ed-déri
lelőhelyeken talált óbabilóni levelek és más leletek ala-
já§l,
posan dokumentált régészetikörnyezetből kerültek elő,
és így lehetővé vált az, amire oly sürgős szükség volt: 64 / Kütepe Közép-Törökországban. A korsók és egyéb háztartási
kiegészítettéka társadalmi, gazdasági és politikai viszo- edények úgy állnak, ahogyan T. Özgü9 professzor ásatásai
nyo knak azt a képét,amelyet a v ilág múzeumai ba került során Kanis kereskedőnegyedében előkerültek.
tőbb száz, egykorú tábla nyújtott. Az utóbbiak feltárá- 65 l Azomladéktól széttört tárolóedények Bo§azköyben,
a viharisten templomának raktáraiban, K. Bittel prolesszor
sánál ugyanis a rógészeti összefüggéseket még figyelmen
ásatásai idején,
kívül hagyták. Hasonló módon kevéssétörődtek Irak- 66 l Anagy templomegyüttes képe Hatrában, az Assurtól nyugatra
ban azi. e.2. évezred végéről származő emlékek feltárá- elterülő sivatagban.
sával- a hurri Nuzi városának a kivételével, ahol a 20-as
években egy amerikai csoport végzett ásatásokat. Ezen
a téren megint csak az iraki kutatók nyitottak új utat a
kassú fővárosban, Dúr-Kurigalzuban (a modern Aqar-
Qú|, ahol egy templomot és egy palotátis találtak. Idő-
ben visszafelé haladva, hasznos ásatás folyt Tell-Uqeir-
ban, amely fényt derített az eléggéelhanyagolt uruki
korra;és Eriduban, ahol biztos alapokra került az őskori
kerámia fejlődési szakaszainak sorrendje, és érdekes
adatokat hoztaknapvilágra a hely folyamatos lakottsá-
gának időtartamáról. Végül megemlíthetjük a hatrai si-
vatagváros kőből épült templomainak, erődeinek és há-
zainak feltárási tervét, amelynek a megvalósítása ma is
tart,
Az lraki Régészeti Felügyelőség máig folyó tevékeny-
sége a mezopotámiai ásatások vonatkozásában új szem-
léletmódot jelentett, a probléma olyan felfogását, ame-
lyet régebben gyakran háttérbe szorított anagy lelőhe-
lyek feltárás a ir ánti vágy, tekintet nélkül azok saj átossá-
gaira. A II. világháború után két vállalkozás hamarosan
újraindult, tudatosan kapcsolódva a 19. század úttörő
időszakához: Nimrúdban a brit és Nippurbanazameri-
kai; az utolsó harminc évben pedig megsokszorozódtak
a kevésbénagyra törő vállalkozások és velük egyitt az
alkalmazott módszerek is. Mielőtt említenénk néhányat
a legújabb mezopotámiai régészetimunkák közül, ideje
szemügyre venni a munka kereteit és alapvető céljait.
A MEZOPOTÁMIAI REGESZET NAPJAINKBAN /
Ur királysírj ainak Ie ggazda gabb leletei megtalálása ide-
jón Leonard Woolley azt a megállapítást tette, hogy ,,a
terepen dolgozó régészcélja feltárni és szemléltetni".
A legsötétebb időktől eltekintve a mezopotámiai régé-
szek mindig inkább adatokat, mintsem kincseket keres-
tek. A 19. században az elsődleges indítóok arégőtaha-
l ott és váratl anul fe ltám adt v 1|á g ft ánt ér zett kiv áttc si s á g
volt, valamint az a megdöbbentő ráismerés, hogy a bib-
liai eseményeketazegykori dokumentumok is leírták, és
hogy a mezopotámiai történelmet olyan korig követhet-
jük nyomon, amelyre eddig csak homályosan utalt a Te-
remtés könyve. A bibliai vonatkozásokra való kifejezett
v adászatot csakhamar felváltotta a közel-kele ti civilizá-
ci ó k eredete ií ánti általáno s ab b érde kl ődé s. Ezt az I 9 20 -
as években a chicagói Keleti Intézet igazgatőja, I. H.
Breasted fogalmazta meg, amikor azintézetcélját a kö-
vetkezőképp jelölte meg; ,,. . . közreműködni az emberi
életmegértésébenolymódon, hogy teljesebb tudást szer-
zünk annak a hosszú fejlődésnek afolyamatáról és 1épé-
seiről, amelynek soránazzá lettünk, amik vagyunk,Eza
cél arra késztet bennünket, hogy felkutassuk a Közel-
Kelet számos elveszett civilizáciőját, amelyek hozzájá-
rultak a nyugati világ civilizáciőjának az alapjailtoz,"
Noha sokan bizonyára más szavakathasználnának, ez
kifejezi a Közel-Kelettel foglalkozó valamennyi törté-
nész és régészönigazolását. Mezopotámia különleges
60|A mezopotómiai régészeta 20. szózadban
vonzerej ét pedi g me ggyő ző en magy ar ázza S . N. Kramer
professzor egyik Sumerről szóló könyvének alcíme:
,,Huszonhét dolog, amiben övék a történelmi >első-
ség<<". Bár szőhasználatunk a régészeti,antropológiai,
gazdasági és szociológiai divatokkal változhat, Mezopo-
támiavarázsa állandó, és ez két, egymástól nem függet-
len elsőségben rejlik: ez volt azelső írástudó társadalom
és az első valóban városias társadalom.
ESZKÖZÖK BS INDÍTBKOK l Mezopotámiában ta-
lán még inkább, mint máshol, minden régészhárom,
egymással összefüggő változő háromszögébe van bezár-
v a; ezek: az any agi eszkőzök, a m ód szerek é s az i n fo rm á -
ció. Minden tisztességes régészetvégső célja azinformá-
ciószerzés. Allandó (és általában nem kielégítő) tényező-
je ennek: azanyagieszközök. Ily módon a régészdöntési
hatáskörében nem marad más, mint a módszerek, és el
kell ismerni, hogy még a 20. században is érte kritika a
mezopo támiai régészeket, M ortimer Wheeler azt irhatta
1 9 52-ben :,, A ltazai er edményekkel ellentétben mi siklott
fólre a keleti és közel-keleti tereprégészetben?" Bár nem
mezopotámiai lelőhelyen esett meg, hogy több mint 1300
munkás egyetlen felügyelővel dolgozott, el kell ismerni,
hogy időnként ott is voltak ,,kiterjedt épület-alaprajzo-
kat és bőséges leletanyagot eredményező nagyarányű
ásatások, amelyek örömet okoztak a támogatóknak, de
a pontos feljegyzéseknek még a lehetőségétől is messze
elmaradtak".
A jó leletek felmutatásának kényszerétől hajtva - ami-
nek révéna következő ásatási évadokra több pénzt lehe-
tett szerezni, így volt ez m ár Layard őta - az ásatő régész
jobb meggyőződése ellenére, nem mindig állt ellen a csá-
bításnak, hogy a megmozgatott földmennyiséget az új
információkkal azonosnak tekintse. A feljegyzések hiá-
nyosságai pedig valóban siralmasak, mert ez a fogyaté-
kosság többé már nem tehető j ővá. Azt az ál|itást azon-
ban, amely szerint a közel-keleti ásatásoknak szolgaian
követniükkellene a római kori angliai lelőhelyeken álta-
lánosan alkalmazott módszereket, végül is egy kiváló
mezopotámiai régészhatár ozottan elvetette. Egyet kell
érteniazzal, hogy a módszereket a lelőhelyhezkelligazi-
tani, Lehetséges, hogy ,,nincsen olyan módszer, amely
megfelelő azangliailelőhelyeken s ne volna alkalmazha-
tó - sőt a|kalmazandó - afrikai vagy ázsiai lelőhelyeken
is" (R. E. M. Wheeler), de a legfanatikusabb sem ragasz-
kodhat ahhoz, hogy a horszábádi, ugyanabból a korból
származő asszír palota szelvényeit 1 : 10 méretarányú, 5
méteres távközökben kellett volna megrajzolni. Az igy
nyert járulékos információk semmiképpen sem indokol-
nák a rengeteg ráfordítandó időt, és ugyanazt az ered-
ményt más utakon is el lehet érni. A mezopotámiai törté-
neti régészetnek vannak olyan állandó tényezői, ame-
lyek befolyá sát az ásatási módszer megválasztására nem
lehet figyelmen kívül hagyni.
A probléma megvilágítása érdekébenhadd idézzik az
egyik legtapasztaltabb közel-keleti ásató régész,David
Oates szavait: ,,A közel-keleti ásató két, alapvetően kü-
lönböző helyzettel találhatja szemben magát. Találhat
monumentális épületeket saját, szilárd falaik meddő tör-
melékével feltöltve, és gyakran csak kevés vagy semmi-
lyen használatról tanúskodó réteget, mert a templom
vagy a palota eredeti padlóját általában tisztán tartot-
ták, és évszázadokon át használatban maradhatott. . .
Yagy az ásató egy lényegében családi használatban állt
területen vagy rétegekben találhatja magát, ahol rövid
időközönként több gyenge szerkezet váltotta egymást,
és folyamatos, egyöntetű összetételű lakóréteg-feltöltő-
dés volt lehetséges." Ennek a két különböző helyzetnek
közös tényezője az agyagtégla jelenléte. Az agyagtégla
olcsósága és az, hogy bármikor előállítható volt,hozzá-
járulhatott ahhoz, hogy a mezopotámiai középületeket
olyan nagyméretűre tervezték, és hogy a magánépülete-
67 / A vastag földréteg Qújundzsíqban arra kényszerítetteLayardot,
hogy -jobb meggyőződése ellenére - alagutakat ásson
a kőlapokkal borított falak mentén. (British Library)
ket rendszeresen változtathatták, lebonthatták és újra-
építhették.Az agyagtégla okozta továbbá a közel-keleti
régészeknek a legtöbb bosszúságot . Az agyagtéglát, kü-
lönösen a régi, tönkrement agyagtéglát a gyakorlatlan
szem nehezen tudja megkülönb öztetni a környező talaj-
tól, és eleinte azagyagtégla falakat általábannem ismer-
ték fel. ,,Valamennyi ásatási kézikönyvből ismertek
olyan képek, mint amilyen a sakgagözüi hettita palotáról
készült, íajta látható, hogy csaknem két méter vastag
agyagtégla falakat távolítottak el nagy fáradsággal, és
csak a külső oldalakatdiszitő, faragott kőlapokat hagy-
ták a helyükön." Koldewey és Andrae épitészeti étzéke
fordított először kellő figyelmetazagyagtégla falakra és
épületekreAssurban és Babilónban, s amikor azl.világ-
háboru után az amerikai kutatók első ízben ásatásban
jártas munkásokat kerestek, Serqatban, Andrae régi em-
berei között találtákmeg őket. Ma a legtöbb külföldi és
iraki expedíció a falfeltárásban Andrae assuri csapatá-
nak leszárm azottaira hagyatkozik gyakorlottságuk mi-
att. Jó okkal, mert a ,,§erqatiak", akik megszolgálják a
bérüket, a különféle talaj- és téglafajtákról egy életen át
megszerzett tudásuk révénsokkal jobban felismerik a
agyagtégla fal jelenlétét,mint a római kori Angliából
frissen érkezett, lelkes gyakornokok a maguk vakolóka-
nalával.
AZ ÍRoTT FoRRÁsoK / A jellegzetes mezopotámiai
történeti lelőhelyek egy tekintetben különböznek csak-
nem az összes többitől, és ez az írott dokumentumok
jelenléte. Természetesen az egyiptomi vagy a görög
templomokon és más középületeken gyakoriak a monu-
mentális feliratok, amelyek lehetővé teszik azonosításu-
kat, megnevezik építőjüket, helyreállítójukat, az istent,
akinek ajánlották, és még ezer más fontos tényt, amely
kedves a régészszívének. Ugyancsak gyakran előfordul,
hogy azok a lelőhelyek, ahol éppen a feltárás folyik -
akár a Földközi-tenger medencéjében, akár olyan távoli
helyeken, mint a római kori Anglia -, ismert szerepet
játszanaka terület történelmében vagy fől&ajzában, Ez
nagyban segíti a történészt arégészeteredményeinekér-
tékelésében,még ha egyetlen felirat sem került elő a lelő-
helyen. A mezopotámiai történelmi helyeknek is meg-
vannak mindezek az előnyei. Az ékírásosagyagtáblák
természete azonban még egy szempontból kedvező:
olyan írott forrásokra bukkanhatnak, amelyek arégész-
nek bizalmas részletekkel szolgálhatnak arról az épület-
ről vagy teremről, amelyet éppen feltár, és ez munkájá-
nak jellegét egészen megváltoztathatja. Nem arra gon-
dolunk, hogy a háztőlvagy tulajdonosáról szerzettirá-
sos felvilágosítás megengedi a régésznek,hogy kevesebb
figyelmet fordítson a régészetilegfeltárható részletekre;
éppen ellenkezőleg.Igaz, ha megtalálták aház urának
tulajdonában lévő rézedények jegyzékét,akkor nincs
szükség tényleges rézedények felfedezéséreahhoz, hogy
tudjuk: volt rézedénye. De a Égészetiés írott források
együttes előfordulása mindkettő jelentőségét fok ozza, és
68 l kéztárgyakat felsoroló elszámolási tábla. Egyebek kőzőtt;
,,327 rézsarló 1 talentum 1 mina súlyban". A lelet Ummából,
azí. e.2050 körüli időkből származik, (British Museum)
igy atáblákmegléte a régészremég szigorúbb kötelezett-
séget ró feljegyzéseinek kifogástalan vezetésétilletően.
Előfordulhat, hogy egy város lakónegyedében a házak
életük során kisebb változásokon mentek keresztül, és a
régészerről a maga erejéből nagyon keveset mondhat.
Ha azonban adásvételi vagy öröklési okiratokatta|ál a
házakban, jó esélye van arra, hogy szétválassza egyik
testvér osztályrészét a másikétól, vagy biztosan megálla-
píthassa, melyik azaválaszfal, amelyet akkor építettek,
amikor szükségessé vált, hogy a ház egy részétaz apa
halálaután eladják.
Ami egyetlenházranézve áll, nagyobb méretekben is
alkalmazható. Csak most kezdünk ráébredni, milyen
egyedülálló lehetőséget nyújt számunktaaza tény, hogy
- véletlenül-e vagy sem - a mezopotámiai civilizáció leg-
rövidebb életűnek szánt dokumentumai is ránk marad-
tak. Az asszír kereskedőházak i, e. 1800 körüli anatóliai
iúzleti tr anzakci óin ak gazda g ré szletei, ko rtárs fo rrá s o k
Hammurapi Babilóniájának társadalmi viszonyairól
vagy napi feljegyzések a III. Ur-i dinasztia birodalmá-
nak belső gazdaságiéletéről, amelyet Sulgi hivatali szer-
vezetének bámulato s i gyekezete mo zgatott: ezek a f orr á-
sok olyan betekintést engednek amezopotámiai történe-
lembe, ami a régész számára különös jelentőséggel bír.
A mezopotámiai városok lelőhelyein folyó munka sok
szempontból Európa középkori városi régészeténeka
problémáival hasonlítható össze. A társadalm i és gazda-
sági viszonyok ilyen részletekbe menő ismeretében az
ásató nincs többé pusztán saját eredményeire utalva, il-
letve arra, hogy intuíciőjára vagy statisztikai adatokra
62|A mezopotámiai régészeta 20. században

támaszk o dva j us s o n el az általáno sabb k

ö vetkezte té sek-
hez. Ehelyett ki kell használni azt a
|ehetőséget, hogy
eltekinthet az irott anyagot nem tartalmaző régészeti
környezetben egyébként mellőzhetetlen spekulációktól,
és pontos tények kutatásával helyettesítheti őket: épület-
alaprajzait egybevetheti a társadalmi viszonyokkal, a
ma gán takőházakat me gkül önbö ztethe ti a k özépületek -
től, és pontosan azonosíthatja őket, a rétegek sorrendjét
történelmi eseményekhez kötheti. Ha néha megfogalma-
zódik is az a nézet, mely szerint minden mezopotámiai
ásatást el kellene halasztani addig, amíg elolvassák és
feldolgozzák a világ múzeumaiban jelenleg elfekvő ékí-
rásos táblákat, a régésznekés a táblák olvasóinak is
haszna származik az írásos forrásokkal ellenőrzött ása-
tásokból. Az a 2000 jogi okmányt tartalmaző levéltár,
amelyet 1975-ben Tell-ed-Dérben egy belga expedíció
talált, sokkal több információval szolgál majd,mint az
1880-as években ugyanott kiásott, ennél sokkal több
tábla, egysz etűen azétt, mert régészeti környezet ét apr ő -
lékosan rőgzitették, és ugyanilyen gondosan fogják ki-
adni is.

A LELŐHELv KIVÁLASZTÁSA / Amikor a pennsyl-

vaniaiak lelőhelyet kerestek, ahol mezopotámiai ásatá-
saikat megkezdhetik, és Nippur lenyűgöző romjai felé
hajlottak, Hilprecht, saját beszámolója szerint, határo-
zottan ez ellen aváIasztás ellen szállt síkra, és megpró-
bálta őket a kevésbéösszetett problémájú Fára felé irá-
nyítani, ahol később a Német Keleti Társaságot sikerült
egyévi munk ár a r ábeszélnie. Visszatekintve el kell ismer-
nünk, hogy Hilprecht érvelése,mint mindig, ésszerű volt,
de azoknak az ál|áspontját is könnyű megérteni, akik a
nagyobb lelőhely vonzerejét részesítettékelőnyben, és a
régészlelőhely után kutatva Mezopotámiában még ma
is ugyanezzel a dilemmával találja szemben magát. Nyil-
vánvaló ugyanis, hogy egyjelentős városi civilizáció ese-
tében fontos eredmónyekért a legnagyobb városok felé
kell fordulni, de az is igaz, hogy minél nagyobb a lelő-
hely, annál kisebb részénekfeltárásfua lehet számítani,
továbbá, hogy a nagyobb ókori városokjó részétkésőb-
bi - hellenisztikus, parthus, Szászánida vagy iszlám -
rétegek takarják. E rétegek önmagukban is jelentéke-
nyek, s nem lehet egyszerűen földgyaluval eltolni őket,
hanem eltávolításuk előtt gondosan meg kell őket örökí-
teni, ami tetemes időt és fáradságot vesz igénybe. A rógé-
szet nevében elkövetett legnagyobb bűnök egy részének
tulajdonképpen a mezopotámiai városok mérete volt az
oka. Nagy lelőhelyek, hogy kiemelkedő leleteket tárja-
nak fel, nagy munkát követelnek, és nagy épületekhez
sok munkásra van szükség, hogy feltárják őket. Ennek
a dilemmának létezésétR. E. M.,Wheeler is felismerte -
bár megoldásával nem értett egyet -, amikor ezt irta:
,,Valamennyi feltárt város között az egyik legdrámaibb
és legjellemzőbb a prehistorikus Mohendzso-Dáro. . .
Az ásatók sora által alkalmazott technikai módszerek
majdnem nemzetközi botrányt okoztak. . . A nagy In-
dus-völgyi város legnagyobb csodája azonbaníIem az,
hogy ilyen vagy olyan módon fejlődött (vagy nem fejlő-
dött)... hanem az, hogy egyáltalán létezett abban a
rendkívüli formában, ahogyan a nagy területre kiterje-
dő, bár aránytalanul rövidre fogott ásatás feltárta szá-
munkra. . . Nem kétséges,hogy Mohendzso-Dáro rész-
ben a feltárók bűneinek köszönheti, hogy elfoglalhatja
helyét a világ nagy civilizációinak sorában."
Manapság, az elfogadott régészetigyakorlat megvál-
tozásával,nem lehet többé könnyelműen ilyen nagyará-
nyú vállalkozásokba fogni. A kellő informáciőszerzés
egyik útja ,,atánytalanul rövidre fogott" ásatások nélkül
az, ha a lelőhelyet körültekintően választják meg úgy,
hogy egy meghatározott, korlátozott célnak feleljen
meg, illetve hogy valamely speciális kérdésre adjon vá-
laszt. A már említett iraki munkálatok nyújtanak erre
néhány példát, és a brit tell-er-rimahi expedíció (1964-
l97I), David Oates, az ásató tégész,felismervén az i. e.
2. évezredi asszír történelemre vonatkozó ismereteink
hiányosságait, aztirta a munka kezdetekor: ,,Gyakorlati
oka van az Assziriáből származő adatok hiányának.
Azoka földrajzi és éghajlati előnyök, amelyek a Ninive
körüli síkságot vonzó központtá tették ahhoz, hogy egy
birodalom elfoglalja, amát meglévő falvakban és váro-
sokban intenzív és folytonos megtelepedésre adtak mó-
dot, Az ó- és középasszír települések, nem beszélve az
i. e. 3. évezredi városokról és falvakról, a késő asszír
69 l A szerző vezette l9'7 5. évi abu-szalábíhi ásatások megpróbálták épületek nagy tömegű maradványai alatt fekszenek, és
megrajzolni egy kora dinasztikus korbeli sumer város képét.Itt elérhetetlenekazásatő számára. A korábbi korok anya-
in situlátlnk egy összetört korsót, benne gyöngykincs.
gát és dokumentumait kevésbékedvelt területeken kell
70 l A 69 . képen látható gyöngyök megtisztítva. keresni, ahol az egyes települések rövidebb életűek vol-
tak."
71 / A tell-er-rimahi ásatások nagyszerű óbabilóni templomot tártak A tell-er-rimahi lelőhely végül is igazolta azt a körül-
fel (i. e. 1800 körül). Küső oldalát körben agyagtéglából tekintést és gyakorlatot, amellyel kiválasztották. Egy
készült, datolyapálmatörzset vagy mint itt,,,árpacukor"
fonadékot utánzó féloszlopok díszítették. na1y, pár atlan építészetisaj átságo kat mutató templom,
egy palota, mindegyik épületben óbabilóni leveleket és
igazgatási feljegyzéseket tartalmaző táblákat őruő
irattárak arról tanúskodnak, hogy milyen fontos szere-
pet játszott a város a2. évezreő bonyolult politikai életé-
ben. Majd egy felbecsülhetetlenül értékesrégészeti réteg-
sor következik, vezeta középasszír terjesz-
és töretlenül
kedés koráig. Ebből az időből üzleti és kőzigazgatási
okiratokból álló levéltár került elő, amely tájékoztat a
város akkori állapotáról és néhány vezető lakosának te-
vékenységéről.A rétegsorban az asszir hanyatlás éveit
tükröző jelentős törés következik, Az új lakosok ezt kö-
vetően egy szentélyt hagytak ránk, amelyben egy szép
újasszírsztéléállt, értékesadatokkal szolgálva a terület
újra benépesítésétcélzó politikáról, Ez az ásatás, ha a
ráfordított pénzt a kapott adatokkal vetjük össze, na-
gyon gazdaságos volt, dea régebbi rétegek jelentős mély-
ségben feküdtek, és ugyanazok az okok, amelyek a hely
kiválasztása mellett szóltak, az ásatások legalábbis idő-
leges felfüggesztéséhez vezettek. Minden 1előhelyen van
64|A mezopotámiai régészeta 20. században
egy időpont, amikor a további mlnka az információkat,
ha nem is feltétlenül a leleteket illetően már kevésbégyü-
mölcsöző lesz. Ezt Woolley is kitűnően érzékelte,amikor
így írt: ,,A váro§ területének csak egy kis töredékét tártuk
fel tüzetesen, mégis, Ur egész négy évezredes fennállásá-
ról elég részletes képet szereztünk, és felfedezéseink
me§sze felülmúlták minden várakozásunkat. Most már
az a veszély fenyegetett, hogy a további ásatás többé-
kevésbéismétlődő eredményekethozna, és nem vállal-
kozhattunk volna anyagunk publikálásának előkészité-
sére - ami elkerülhetetlen feladat - , amiga terepmunkák
még folynak."
A publikálást túlságosan gyakran elhanyagolták.
Bármilyen sok adatot tártak is fel, és bármilyen tudomá-
.nyosan vezették is az ásatást, mindez haszon nélkül való
addig, amigazásató nem értelmezte azeredményeket, és
nem tette őket hozzáférhetővé a nyilvánosság számáta.
Noha sok mezopotámiai ásatástjó publikációkban örö-
kítettek meg - például Assurt, Babilónt és IJrt -, vannak
kivételek is, Ezek közé sorolhatjuk a warkai (Uruk) ása-
tást, amelyik azI. világháború előtti időtől fogva folyik
megszakításokkal. Figyelembe véve azegyes leletfajták-
ról kiadott tekintélyes monográfiákat és a sok részletes
építészetialaptajzot és leirást taftalmazó éves jelentést,
méltánytalannak látszhat példaként ezt felhozni, de az
éves jelentés eléggé alkalmatlan forma a régészetiered-
mények szabályos bemutatásához, a warkai épületek pe-
dig oly bonyolultak, hogy a tudományos világ alig tud
többet a 4. évezredi templomok egész soráról, amelyek-
nek az építészettörténetben kiemelkedő jelentőségük
van, mint a nagyközönség. A hiba nem az ásatások vagy
a beszámolók tudományos színvonalában rejlik, hanem
abban, hogy nincs egyetlen kiadvány sem, amelyben a
különböző ásatási évadok eredményeit az ott jelenlévők
maguknak az épületeknek összefiiggő leírásaként dol-
gozták volna fel, ahelyett, hogy az ásatások menetének
leírását tettékkőzzé.
A Mezopotámiában napjainkban folyó történeti
ásatások között Warka a korelnök. Régi hagyományt
követ a nippuri, iszini és larszai expedíció is, amikor
nagyobb, több korszakban lakott várost választott,
ós a feltárást az ásatási évadok szinte végtelen során
át folytatta. Lagas (el-Hiba) esetében az amerikai ex-
pedíció szintén nagyobb várost szemelt ki, de mivel a
település a kora dinasztikus kor után jórészt lakatlan-
ná vált, a legérdekesebb sumer rétegek a felszínen
könnyen elérhetők. Ugyanezek a megfontolások ve-
zettek a Nippur közelében lévő abu-szalábíhi kora di-
nasztikus lelőhely ásatásának újrakezdésére,ahol egy
kis város, a kósőbbi rátelepedés terhétől mentesen,
közvetlenül a domb felszíne alatt fekszik. Egy másik
külfóldi expedíció, korlátozottabb célkitűzésekkel, a
Tell-ed-Dérben folyó belga kutatás. Itt közvetlenül
elérhetők az őbabllőni rétegek, és egy lakónegyed ré-
tegeinek gondos megfigyelésévellehetséges volt az
építészetisorrendet három különböző rétegben taláIt,
különböző uralkodók idejéből származő, keltezett
táblák révénmegállapítani.
Eddig szinte kizárólag városi lelőhelyeket említet-
tünk, és valóban nehézbármi egyebet találni Mezopotá-
miában. A kis tellek általában csak falvakat takarnak,
következésképpen kevés figyelmet kaptak azoktól, akik
történelmi adatok után kutatnak. Nincs semmi, ami ösz-
szehasonlítható volna Nyugat-Európa tumulusaival
(sírdombjaival) és római kori villáival, amelyek felbe-
csülhetetlen értékű,önmagukbanzárt, kis egységeket kí-
nálnak a régésznek,Természetesen akad néhány kivétel.
1933-ban a chicagói expedíció egy kőből készült, asszír
vízvezetékettárt fel Dzserwánnál. Egy másik, hasonlóan
jól sikerült feltárás volt Eszak-Irakban Dzsebel-Szin-
dzsár mellett, Ain-Szinunál egy római határállomásé.
Mindkét esetben egyetlen évnek munkája fontos törté-
neti és építészetirészletekkel szolgált, és ha valaki össze-
veti a pénzeszközök felhasználását a nyert adatokkal,
ezeket valamennyi mezopotámiai történeti ásatás közül
a legsikeresebbeknek kell tekintenie.
7 2 l Szil-abhé-eriba dzserwáni vizvezetéke (rekonstrukciója Lloyd
nyomán), A Ninivébe vezető vízvezeték egy kis wádit
keresztezett. Gondos rusztikafalazással épült, szurokkal
tapasztott vízmederrel, csúcsos boltívek tartották (73. kép),
a wádi vize ez alatt folyt el a téli és tavasá árviz tdején.
A LELÓHELY ES KÖRNYEZETE / Mindkét imént
említett kutatásra nagyobb szabású tervek keretében ke-
rült sor. Dzserwánbal aviz-lezeték felmérése egybeesett
annak a csatornavonalnak a kutatásával, amely vizzel
ellátta, és e csatorna kiindulópontjánál, a Baviánban 1é-
vő szikla domborművek és a üz hajtóerejével működő
berendezések tanulmányozásával. David Oates munká-
ja Ain-Szinunál a szindzsári római erődítmények és a
közeli 6. száaadi templom szondázásának a kiegészítése
volt, és része azegészterilet történeti főldrajzával foglal-
kozó tanulmányoknak, különös tekintettel a római ha-
tárra. Hasonlóképpen egyegész terület s nem egyes lelő-
helyek kutatása volt a régészekfeladaÁaz 1950-es évek-
ben, amikor Eszak-Irakban két gátépítéssorán elárasz-
tották a Ránija- és Sehrizor-síkságokat, és velük együtt
sok ókori telepiilést. Az Iraki Régészeti Felügyelőség
mindkét területet végigkutatta, és számos halmot leg-
alább részben kiásott, s így történeti és őstörténeti adato-
kat gyűjtött össze egy olyan teriiletről, amelynek egyéb-
ként még hosszú ideig várnia kellett volna, amíg magára
vonja a régészekfigyelmét. Hasonló regionális kutatás
nőtt ki egy gátépítésből a legutóbbi években Törökor-
szágban,illetve Szíriában azEuphratész mentén. A lelő-
helyek együttes vizsgálata a területek olyan nagyfokú
régészetiazonosságát mutatta ki, amit egyetlen főváros
ásatása során egyáltalán nem lehetett volna elérni.
Nem szeretnénk azt a benyomást kelteni, hogy az
ásatás az egyetlen módszer, amellyel a régészrendelke-
zik,ha nagyobb tájegység története érdekli. Mezopotá-
miában szerencsénk van, mert a legtöbb nagy és sok kis
ókori település közvetlenül észrevehető nagy vagy kis
halmok formájában. A felszínükön szétszórt cserépda-
rabok a szakértő számára a megtelepedés időszakának
vagy időszakainak bizonyítékai. Igy elméletileg vala-
mely területen az összes láthatő telep felmérésévelés la-
kosságuk időszakainak megjelölésével a települések el-
helyezkedése bármely időpontra v onatkozőan feltérké-
pezhető, s így a társadalmi, gazdaság, sőt a politikai
viszonyokról is értékes utalások nyerhetők. Természete-
sen a régi kutatók is ismerték azt az elvet, hogy a felszíni
maradványok elárulhatják a település korát. Akkoriban
már a puszta életben maradás afoldrajzi viszonyok he-
lyes megítélésérekényszerítette őket. Layard és Place
munkáiban igen sok az áltahtk felkutatott és régészeti
lehetőségeik szempontjából megvizsgált lelőhelyekre
vonatkozó megiegyzés. S nem is a felszíni cseréptöredék
az egyetlen nyom. A gyakorlott szem a dombok egymás-
hoz való viszonyából még egy teljesen kiásatlan település
esetében is biztonságosan meg tudja különböztetruavá-
rosfalakat, kapukat, zikkurratukat és más középülete-
ket. Tell-Tájában, Tell-er-Rimah mellett, a 3. évezted-
ben létezett város utcáinak és házainak alaprajza ásatás
nélkiil is felrajzolható, mivel kőalapzatuk a felsánen lát-
ható. Biztosnak látszik, hogy a jövőben a légi fenyképe-
66|A mezopotámiai régészeta 20. században
zés érdekes részleteket fog feltárni azegészőkori tájról és
az egyes dombok felszínéről is.
Az észak-mezopotá mi a i sí k s á g k ül ö n ö sen alkalmas az
ilyen felmérő munkára. Layard,,azőkorban lakott tele-
püléseket jelző, fűvel benőtt halmokat" |átott itt, ,,egé-
szen a szemhatárig", és mintegy kétszázat tudott közü-
lük megszámlálni. Délen a feladat bonyolultabb, de a
várható eredmények éppen ezért fontosabbak. Az első
tudatos erőfeszítést egy terület felmérésérea chicagói
expedíció végezte a Dijála-völgyben, és így amerikai tu-
dósok - Jacobsen, Goetze, Crawford és Adams - voltak
azok, akik tökéletesítették az eljárást, és lépésről lépésre
kiegészítettéka térképet.Kezdettől fogva egyértelmű
volt, hogy délen a telepek elhelyezkedése csak akkor
nyújtana lényeges felvilágosítást, ha meg lehetne hatá-
rozni a korabeli öntözőrendszerhez viszonyított helyü-
ket. A két nagy folyó és a belőlük kivezető csatornák
helyzetének meghatározása a különböző korokban nem
egyszerű feladat. Az írásos bizonyítékritka és gyakran
nehezen érthető, az arégebbi eljárás pedig, amely ókori
vízfolyást feltételezmindenütt, ahol egykori halmok so-
ra látszik - bár sok esetben kétségtelenül helyesnek bizo-
nyult -, módszertanilag bizonytalan, mivel az ókori ön-
tözőrendszer jellegére vonatkozó feltevésekre épül, hol-
ott éppen az őntőzőtendszer sajátsága az, amit feltárni
próbálunk. Szerencsére több pártatlan tanú is található.
A tell-ed-déri expedíció már használ geomorfológiai
módszereket: azzal kísérletezik, hogy fúrásokkal derítse
ki az Euphratész és fóbb csatornáinak medrét Szippar
mellett, és ez minden bizonnyal máshol is alkalmazható
lesz. Adams, aki ma a terepfelvétel nagy előharcosa, a
Tigris és Euphratész közötti újabb kori sivatagban készí-
tett légifelvételeken nemrég olyan ősi folyamkanyarulat-
formákat fedezett fel, amelyeket csak a két nagy folyó
egyike hozhatott létre. Ez természetesen sokkal mélyre-
hatóbb változásokat mutat, mint amilyeneket eddig sej-
tettünk. Végül azűjabb keletű csatornák látható partjai
biztos alapot adnak az isz|ámés Szászánida öntözőrend-
szerek rekonstruálásához. Még ha egy korszak egészviz-
rendszerét fel lehetne is térképezni,a felvétel adatainak
értelmezésekülönféle tényezőktől függ. A hordalék
egyenetlenül rakódott le, vastagabban a csatornapartok
közelében, mint máshol, és ez megtévesztő lehet. Erősen
hordalékos területen egy látszólag kis tell lehet egyszerű-
en egy sokkal nagyobb, de mostanra betemetődött ha-
lom csúcsa, és valójában sokkal fontosabb, mint a vele
egykorú, látszatra nagyobb lelőhely olyan területen,
amely nem töltődött fel hordalékkal. Legújabb felméré-
seit figyelembe véve, Adams aztírta:,,A földfelszínt ala-
kító folyamatok alaposabb vizsgálata világossá teszi,
hogy a földnek a régészekáltal tanulmányozott felszíne
különféle egymásra ható erők bonyolult végeredménye,
és nem egyöntetű, mindenre kiterjedő lerakódásé, amint
aztá|talában feltételezték. A szél eróziós és ülepítő hatá-
sa is igen fontos szerepetjátszott. Az áradásnál különö-
sen az utóbbi alighanem sokkal jobban hozzíjárult a
kisebb települések felszíni nyomainak elpusztításához."
Az akadály ok ellenére nem valószínű, hogy bármelyik
nagyobbvagymásodrangú település hosszú időn át elke-
rüli a felfedeztetést. A népességföldrajz kutatójának
azonban még a legkisebb település is jelentős. Itt elkerül-
hetetlenül alkalmazni kell a statisztikai mintavétel mód-
szereit. Nem mintha hiányoznának az adatok, hanem
mert túl sokáig taftana az összegyűjtésük. A kiépített
központokat kiegészítő,,falusi települések elszórt nyo-
mainak" a feltérképezéseAdams szerint ,,csak akkor si-
kerülhet, ha a kis területeket, gyalog bejárva őket, rend-
kívül alaposan átfesülik". Egy másik probléma, hogy az
egyes települések mennyiségi értékelésekora felszínről
származő cserépgyűjtésesetleg csak nagyon pontatlanul
tükrözi azt, ami a mélyben fekszik: az alsóbb rétegek
nyilván kevésbélesznek képviselve a felszínen található
cseréptöredékek között, a régészetilelőhelyek természe-
tes szabálytalansága pedig azt jelenti, hogy még az ered-
mények aprólékos statisztikai feldolgozása is csak ho-
mályos képet adhat a település korábbi időszakairól.
De még sincs ok a borúlátásra. A rendelkezésre álló
minta méretének érdemben kárpótolnia kell a részletek-
ben adódó sok nehézségért.Ezenkivül a földfelszín régé-
szeti felvétele mindenütt helyet kapott az ásatások mel-
lett, s harmadik útkéntott van azitottforrások felhasz-
nálása is, amellyel az ókori mezopotámiai világot meg-
közelíthetjük. Ez más módszerek lehetőségeit meghala-
dó módon nyújthat adatokat tárgyunkról, és az ebben
rejlő értékmindenki számára nyilvánvaló, aki valaha is
foglalkozott olyan kérdésekkel, mint például az asszir
birodalom katonai expanziőját alátámasztő mező gaz-
daság szerkezete vagy a korai Sumer ,,városi forradal-
mánako' pontos természete. Az adatok minősége és
mennyisége mindhárom megközelítési mód esetén szinte
kezelhetetlenil gazdag, és a jövő régészénekmindhár-
mat össze kell kapcsolnia, s egyesítésükből hasznot kell
hűznia. Egyelőre ez az e|járás gyermekcipőben jár, de
egyértelmű, hogy a lelőhelyeken ásatásokat folytató, a
felszínt vizsgáló és a táblákat olvasó kutatók szorosabb
kapcsolata, az ókori Mezopotámia esetében, megterem-
ti annak lehetőségét, hogy feltámasszuk a nagy korai
civilizációk egyikét létrehozó társadalom szerkezetének
belső részleteit, Ugy látszik, azegyetlen korlátozó ténye-
ző a munkaerő szűkössége mind a úgészhazájában,
mind a terepen. A probléma nem annyiraazűj tudomá-
nyos és statisztikai technikák tökéletesítése, amelyekkel
a rendelkezésre álló anyagból az adatok maximuma ol-
vasható ki - noha természetesen felhasználnak majd
ilyen technikákat-, hanem inkább annak a stratégiának
a kiv álasztása, amelynek révéna zav arb a ejtő gazdagsá-
gú írásos földrajzi és régészeti forrásokból a legfonto-
sabb eredményekhez jutlnk hozzá,
4. SUMER ÉsAKKÁp
68]Sumer és Akkád
AZ ÍRÁSBELISEG KEZDBTEI l Azelműltévtizedben
német régészek egy csoportj a felfede zett egy i, e. 3 000-nél
régebbi várost, amely Sziriában, azBuphtatész nyugati
partján terül el, több mint másfél kilométer hosszúság-
ban. A települést, Habúba-Kabirát a maga nemében
egyedülálló kettős fal védi, szabályos távolságokban bo-
nyolult kapukkal Ezenahatalmas, körül-
és tornyokkal.
zárt területen belül jól megépített kőházakállnak. Egyi-
kükben az áru lepecsételésére szolgáló agyagrögöket ta-
láltak olyan pecséthenger-lenyomatokkal, amelyek sem-
miben sem különböznek az írásbeliség kezdeti időszaká-
ból Urukban (Warka) és Szúzában talált hasonló lele-
tektől. Számjeleket tartalmaző agy agtáblákat is találtak,
jellegzetes mezopotámiai pecsétekkel lepecsételve. Alig-
ha tévednek az ásatők, amikor a későbbről ismert
számos kereskedőváros előfutárának vélik ezt a tele-
pülést, az Euphratész kanyarulatának ezen a szaka-
szán, ahol ellenőrizhette a folyón délről felfelé haladó
vagy a sikságot kelet felől átszelő, valamint a nyugat-
ra, Aleppo környéke és a tenger felé irányuló kereske-
delmet.
I9'73-ban a Royal Ontario Museum expedíciója Go-
dintepében, Iránban a modern Kermánsáh és Hamadán
között, egy épületegyüttest tárt fel az írásbeliség kezdeti
időszakára jellemző szúzai és me zopotámiaikerámiával,
és 43 táblát, illetve táblatöredéket olyan számjelekkel és
74 l I. e.3000 körül készült szobrocska Urukból. (Bagdad)
75 / Sumer és Akkád városat.
pecsétlenyomato kkal, amelyek akfu magáb ől Szitzáb ő1
vagy Habúb a-Kabir áből is származhattak volna. A ré-
gészek elképzelése szerint ezek a felfedezések Godinte-
pén félreérthetetlenül a Mezopotámiába irányuló jöve-
delmező kereskedelmet ellenőrizni kívánó szízai keres-
kedők jelenlétét bizonyítják.
Szűzátől több mint 950 kilométernyire délkeletre,
Dél-Irán szátaz hegyeiben a tepe-jahjai halmot a Har-
vard Egyetem expedíciója tanulmányozta. Yitágző vá-
rost tártak felazi. e.4. és 3. évezredből, amely nyilvánva-
lóan szoros kapcsolatbanálltSzűzával. A feltárás során
ugyanis jól ismert uruki és dzsemdet-naszri kerámiára
bukkantak, sőt jellegzetes mezopotámiai pecsétlenyo-
matokkal ellátott táblákat is találtak. A táblákon nem-
csak számjelek, hanem olyan képjelek is szerepeltek,
amelyek az egykorú Szűzában voltak használatosak.
Jóllehet ezeknek a kiterjedt településeknek mindegyi-
ke saját, helyi környezetébe van beágyaződva, és nem
ismerünk semmi okot, ami miatt ilyen nagy,virágző vá,
rosi társadalmak ne emelkedhettek volna fel önállóan,
valójában mégis ahhoz a |aza hálőzathoz tartoztak,
amelynek központja Mezopotámiában és a szomszédos
Szúzianában volt. Délkelet-Irán hordalékos térségeiben
már évszázadok óta szúza városa uralkodott. A korábbi
kerámiastílusok - a halafi vagy az obeidi - és a nyers-
anyagok - a tézvagy az obszidián - elterjedése jó1 mutat-

ja, hogy ezeknek a területeknek már az írásbeliség kezde-
ti időszaka előtt is szoros kapcsolatban kellett lenniük,
de a fejlődésnek ebben a szakaszában, úgy látszik, a kap-
csolatok megváltoztak. Igazi városi társadalmak ugyan-
is először az írásbeliség kezdetének korában jelennek
meg Mezopotámiában, és ezt tükröziaközponti terüle-
tektől távol eső Tepe-Ja§a és Habúba-Kabíra települé-
sek ebben az időszakban jelentkező terjeszkedése is.
A nemzetközi kereskedelemben és minden más tekintet-
ben is igazi választóvonal jelenik meg ennek a korszak-
nak azelején, amely elhatárolja a mezopotámiai civilizá-
ciót a környező kultúráktól, s nemcsak egy új írástudó,
városi társadalom magterületévé teszi, hanem az egész
Közel-Kelet kulturális hagyományainak a forrásává az
ékíráshasználatának ko rában.
REGESZETI EMLEKEK l Ezért a történész számára
még kellemetlenebb, hogy az írásbeliség kezdeti idősza-
kával foglalkoző régészeti munkálatok nemigen terjed-
tek túl a tulajdonképpeni Mezopotámia területén, kivé-
ve egyetlen lelőhelyet, Urukot (a modern Warkát). Igaz,
hogy fontos felfedezések születtek a későbbi Elám terü-
letén,Szűzában és a szomszédos lelőhelyeken, Sumerben
azonban a Hafádzsi és Nippur mélyebb rétegeiben vég-
zett kitűnő, de szűkkörű munkáktól eltekintve, az irás,
beliség kezdeti időszakából szárrnaző rétegek komoly
vizsgálata gyakorlatilag (a Kis melletti) Tell-Uqeir és
Eridu szentélyeire, a Dzsemdet-Naszrnál végzett, kevés-
sé megbízható feltárásokra és természetesen magára
Urukra korlátozódott. Mégis, az elégtelen mintából is
tökéletesen nyilvánvaló a kor nagyszerűsége, Urukban
templomkörzetek egymást követő sorozatát találjuk, e
körzetekben német építészekgyakran hatalmas méretű
templomok bonyolult alaptajzait különböztették meg
kitartó munkával, tégláról téglára haladva. Közülük né-
hány egyszeru agyagtéglából készült, másokhoz azoíl-
ban mészkőtömböket használtak, vagy külső oldalukat
bonyolult mintákkal, a fa| agyagvakolatába illesztett
színes, kúp alakú agyag- vagy kőszögekből összeállított
mozaikokkal díszítették.A messzi északi Tell-Bráq kivé-
telével talán semmit sem találtak eddig, ami vetekedne
ezekkel az épitményekkel méretben, koncepcióban vagy
összetettségben. Tell-Uqeirban ebben az időben érdekes
kis szentélyt emeltek, szabá|ytalan alakú emelvényen,
leopárdokat és áldozati ajándékot hozó hivőketábrázo-
ló falfestményekkel díszítve.Bizonyos, hogy az uruki
építészetitechnika egész Sumerben használatban volt,
mivel az árulkodó agyagszögek sok, eddig a régészek
csákányától érintetlen település felszínén összeszedhe-
tők.
A többi művészeti ágat ugyanolyan kifinomultság jel-
lemzi, mint az építészetet.A warkai templomnegyedből
és máshonnan a mezopotámiai szobrászat legpompá-
sabb darabjainak némelyike került elő. Az ekkor első
izben megjelenő pecséthengerek pedig olyan jól megfor-
máltak és technikailag annyira szakszerűek, mint bár-
Sumer és Akkád|69
melyik későbbi társuk, még ha a legszebb agadei mun-
kák rendkívüli, minden részletre kiterjedő tökéletességét
nem érik is el. Más leletek azezist- és réznűvesek tehet-
ségéttanúsítják, de a legnagyobb vívmány kétsógtelenül
az írás feltalálása. Ma még senki sem tudja biztosan meg-
mondani, mikor és hol kezdődöttaz ékírás hosszú fejlő-
dése. A legkorábbi fejlődési szakaszokmég mindig szin-
tekizárőlagUrukból ismertek, de tekintettel az egykorú
feltárt lelőhelyek hiányára, ennek nincs különösebb je-
lentősége. Az írásbeliség kezdeti időszakának végén
Dzsemdet-Naszr írnokai (Kis mellett, az ország északi
részén)ugyanazt a jelkészletet használják, mint uruki
kollégáik, és még a jelek jegyzékeinek közös hagyomá-
nyára is van bizonyíték. Ennek ellenére nyilvánvaló,
hogy a több mint 2000, gyakran bonyolult jelből álló
nehézkes jelkészlet megakadályozta a rendszer könnyű
eljuttatását Sumeren kívülre, Ezért - eltekintve az egy-
szerű számjelektől, amelyekkel már találkoztunk a me-
zopotámiaiérdekszféra külső peremén - csak az irás esz-
méje és nem maguk a jelek terjedtek tovább Szúzába,
ahol egy hasonló, de önálló ,,proto-elámi" jelsorozatot
alkalmaztak, valamint talán Egyiptomba és az Indus
völgyébe, sőt lehet, hogy még a mai Románia távoli terü-
letére is, ahol nemrégiben a lehető legváratlanabbul ha-
sonló írás bukkant fel.
Mivel a legrégebbi táblákon azirás teljesen piktografi-
kls - azaz minden jel egy teljes szót jelöl, és nem egy
hangot vagy hangcsoportot -, nem tudjuk minden kétsé-
getkizárőan megállapítani, hogy sumerül íródtak-e, de
a tudományos vélemények ma megyegyeznek abban,
hogy csaknem biztosan ez a helyzet Ez természetesen
nem jelenti szükségképpen azt, hogy a sumef volt az
egyetlen vagy akár az uralkodó nyelv, és naivitás volna
feltételezni, hogy a népességetnikailag sokkal egyne-
műbb volt akkor, mint a későbbi időkben. Deakárkizá-
rólag sumerül beszélő, akát - és ez a valószínűbb - ak-
kád, vagy inkább pre-akkád nyelvű sémi népekkel erő-
sen keveredve, az írásbeliség kezdeti időszakának mezo-
potámiai városi kultúrája olyan egységes volt, mint soha
azelőttvagy azután Ebben az időben a két folyó karjai
között kristályosodott ki először az a sumer civilizáciő,
amelyet technikai vívmányai és szellemi alkotóképessége
az összes mezopotámiai kultúra forrásává tett,
A TÖRTENELEM KEZDETEI l Bár az ir ás feltalálása
az előfeltétele, hogy a történelem felváltsa az őstörténe-
tet, legalábbis Sumerben nem mondhatjuk, hogy a leg-
korábbi írásos emlékeket történeti forrásként fel tudjuk
használni. Az uruki templom elszámolásai bizonyáta
nem történeti adatokat szándékoztak közölni, és csak-
ugyan nem is teszik. Az első ,,történeti" szöveggel csak
néhány évsz ázad műltáltalálkozunk, és ez is amint maj d
látni fogjuk, nem több mint egy király kőedényre karcolt
neve. Így az őstörténet névtelensége csak a kora dinaszti-
kus korszakban (kb. i. e. 3000-2400) adta át helyét a
történeti idők gazdagrészleteinek . T a|án ez az oka, ho gy
70]Sumer és Akkád

d
Jl

azassziriai királyi paloták kivételévelezakor több régé-

szeti tevékenységet vonzott, mint bármely másik * éles
ellentétben az írásbeliség kezdeti időszakának rétegeivel.
A nagyobb ásatások a franciák munkájával kezdődtek
Girszuban (Te11o), ezt követték azLJrban, Urukban és
Eriduban tevékenykedő expedíciók délen, Suruppak
(Fára) és Nippur Közép-Sumerben, valamint északon a
Kisben folyó munkák. A kor ásatási rótegeinek sorrend-
jére vonatkozó ismereteket szilárdan megalapozták.
A kora dinasztikus I., II. és III. korszak elnevezést a
Dij ála-expe diciő hafádzsi, esnunnai (Tell-Aszmar), tell-
adzsrabi munkái során vezettékbe, a földraj zihatárokat
pedigaz assuri és mári ásatások kiterjesztették a két fo-
lyó mentén felfelé. A leltár mégezzel sincs készen, mert
az utóbbi évek új ásatások tanúi lehettek Lagasban (el-
Hiba), Iszinben (Isán-el-Bahríját) és a Nippur közelében
lévő Abu-Szalábíhban egy eddig még azonositatlanvá-
ros kora dinasztikus irodalmi táblák fontos gyűjtemé-
nyét tárta elő. E viszonylag élénktevékenység eredmé-
nyeként ma meglehetős biztonsággal nyomon tudjuk
követni azátmenetet az írásbeliség kezdeti időszaka mű-
vészetének klasszikus szakaszábő| egy hanyatló perió-
duson át a kora dinasztikus kor kibontakozásáig, ami-
kor az egymást kitartóan követő stílusirányzatok olyan
művészeti hagyományt hoztak létre, amely mindig éide-
kes volt, sőt az írásbeliség kezdeti időszakában keletkezett
kiválóbb alkotások klasszikus szépségévelvetekedett.
A régészektermészetesen feliratokat is találtak, és ez
lehetővé tenné, hogy a képet tovább gazdagítsuk. Még-
sem nyújtják azt a pontosságot, amit remélhetnénk.

76 lKtlt a kora dinasztikus Sara{emplomban, Tell-Adzsrabban.
Jellegzetes sík-domború téglákból épült: a téglák alul simák,
a felső részükön enyhén púposak.
77 l Ezistváza Lagasból. A hasán oroszlánlejű sas, amint két
oroszlánt ragad meg. A peremen körül bevésett felirat a vázát
Ningirszunak ajánlja. (Louvre)
78 / Mészkő buzogányfej. Tellóban találták, de Meszalimnak,
Kis királyának a neve van rajta. Oroszlánok támadnak
egymásra, a buzogány tetejét kiterjesztett szárnyú sas foglalja el.
(Louvre)
Azokon a lelőhelyeken - főként Urban, Girszuban, Kis-
ben és Suruppakban -, ahol sok korai táblát találtak,
ritka a megbizhatőan azonosított sorokbó| származó
aíryag; errŐl nem tehet a régész, s ezéítmég az elavult
vagy teljesen elfogadhatatlan módszerek sem okolha-
tók. A nagyobb agyagtáblaleleteket lehetetlen a kerámia
vagy más tárgyak megállapított régészeti rendszerével
kapcsolatba hozni. A Dijála-expedícióra várt, hogy
olyan lelőhelyet keressen, ahol a kora dinasztikus réte-
gekjól tögzitett sorát lehet kiásni, de a sors úgy akarta,
hogy az írásos anyag itt, a tulajdonképpeni Sumertől
északkeletre, olyan gyér volt, hogy ez nem sokat segített
a helyzeten. Igy jutottunk el ahhoz a szokatlan ered-
ményhez, hogy ezekről az évszázadokról három párhu-
zamos rendszerezés létezik: atisztán régészeti,amelyre a
dijálai munkák az írásbeliség kezdeti időszaka és a kora
dinasztikus I., IL és III. korszak felosztástjavasolták; az
epigráfiai, amely az agyagtáblák különböző csoportjait
a rajtuk olvasható írás fejlettségi foka alapján rendezi
sorba, végül a tisztán történeti ,amely azagadei Sarrukín
előtti időkre vonatkozó kevés írásos forrást használja
fel, és még arra is kísérletettesz, hogy ezekből abszolút
kronológiát állapítson meg, amelybe végül beleilleszthe-
Sumer és Akkád|ll
tők lehetnének a régészeti és epigráfiai rendszerek is. Ezt
a három szálat végIegesen csak további, jól ellenőrzött s
nem ajó szerencsére bizott ásatások egyesíthetik.
Időközben született egy kitűnő példa a különböző
megközelítési módok összetalálko zására. Az őstörténeti
idő kb ő l származő ré gé szeti any a g v álto zatlan m arad, itt
ellenben az írásos bizonyítékok fokozatosan felhalmo-
ződnak, és az általuk rajzolt kép részleteinek gazdagsá-
gával és mélységévelidővel legyőzi a régészetiforráso-
kat, Jóllehet az egyik megközelítési mód néha csupán
megerősíti vagy kibővíti azt, amit a másikból már meg-
tudtunk, meglepő, hogy milyen gyakran csak a szövegek
fedik fel a sumer civilizáciő olyan részleteit, amelyek elő-
tűnhettek volna a régészeti emlékekből is, de ez nem tör-
tént meg. Máskor viszontazásatás mutatja meg valami-
nek a jelenlétét,amit a filológusok reménykedve keres-
tek dokumentumaikban, de hiába. Hogy csak egyetlen
esetet említsünk, az ősi Sumer hatátainbelüli lelőhelyek
közül egyik sem olyan gazdag és tanulságos, mint Ur.
Woolley ásatásai a királysírokban a tárgyak hatalmas
gazdagságát és hátborzongatóan tömeges méretű temet-
kezéseket tártak fel, de egyszersmind olyan fényűzéstés
kifinomultságot is amezopotámiai civilizáció korai sza-
kaszaiban, amelyet korábban nem sejtettek. A vallásos
hitnek és gyakorlatnak olyan elemei bukkantak elő,
amelyeket sohasem sejtettek volna egyedül a szövegek
alapján. Ugyanez a temető azt is mutatja, milyen hiú
kísérletaz ftott és a kiásott emlékek egybevetése: bár a
történeti szövegek Urban és Kisben is beszélnek azlral-
kodó családokról - az utóbbi városban az előbbihezha-
sonló, de némileg korábbi királysírokat találtak -, móg
nem tudtuk megállapítani, hogy a sírok az említett di-
nasztiák v alamelyikének temetkezési helyei, vagy koráb-
bi, illetve későbbi uralkodóké.
KESŐBBI Ínorr EMLEKEK / Sarrukin trőnralépé-
sekor az írás különféle célokat szolgált, többek között a
történelmi események megörökítését, amellyel a kirá-
lyok tetteiket fel akarták jegyezni az utókor számára,
E korai idők politikai történetéről való ismereteink ge-
rincét mégsem ezek a kortárs feliratok alkotják, hanem
egy olyan dokumentum, amely ma ismert formájábanjó
500 éwel későbbről származik. Ez a ,,sumer királylista".
Azoknak a királyoknak a neveit és uralkodásuk időtar-
tamát jegyzi fel, akikről úgy hitték, nemcsak a ,,vizőzön
után", hanem már aztmegelőzően is uralkodtak Sumer
felett. Mivel ennek a dokumentumnak a tartalma óha-
tatlanul befolyásolta a modern tudósokat is, érdemes a
királylistát részletesebben megvizsgálnunk.
A lista azzalkezdődik, hogy,,midőn a királyság alá-
szállt az égből", Eriduba érkezett, ós megnevez két ki-
rályt, akik ebből a városból gyakorolták uralkodói ha-
talmukat. Ezltán a királyságot a Badtibirában,Larak-
ban, Szipparban és Suruppakban uralkodó dinasztiák
örökölték. Ekkor a vizözön elárasztotta a földet, de a
vizőzőnltán a királyság még egyszer alászállt az égbő7,
72| Sumer és Akkád

Kis városába. Huszonhárom királyt jegyeztek fel, akik

Kis I. dinasztiájának tagjaiként Sumer felett uralkodtak.
A sort egy bizonyos Enmebarageszi és fia, Aka (Agga)
zárja. Sokkal rövidebb életű dinasztiák (vagy csupán
egyes uralkodók) következnek: Uruk, lJr, Awan (Elám-
ban), Kis, Hamazi (Kirkuk környéke), Uruk, Ur, Adab,
Mári, Kis, Aksak, Kis, Uruk (immár harmadízben), vé-
gül Agade és ennek utódai.
Az ékírástanulmányo zásának ko rai szaka szában űgy
véltéka tudósok, hogy a dinasztiák pontosan úgy követ-
ték egymást, ahogyan a szövegekben szerepelnek. Felté-
telezték, hogy bár a régi királyok uralkodásának tarta-
ma - akárcsak a Teremtés könyvében - nyilvánvalóan
legendaszerű (a Kisben élt Akának például 625 évet tu- 79 / A sumer királylista legobb állapotban lévő példánya
(Larszából). Ez az olda| a vizözön előtti királyokat sorolja fel.
(Ashmolean Museum)

80 / Sumer belső kereskedelmét olyan agyagpecsétJenyomatok

jelzik, mint ez is Dzsemdet-Naszrbó1, amellyel csomagokat
zártak Le. (Ashmoiean Museum)

lajdonítottak), a lista későbbi részében csak össze kell

adni az egyes dinasztiáknál feltüntetett uralkodási éve-
ket, s ezzel megállap|tható a kor jól megalapozott, ab-
szolút kronológiája. Am amikor kiderült, hogy néhány.
látszőlag egymás után következő dinasztiák tagjaként
megnevezett király valójában kortárs volt, nyilvánvaló-
váváIt, hogy mindegyik dinasztia esetében számolnunk
kel| azzal, hogy részben egybeestek az előttük levővel
vagy azutánuk következővel. S ha ezigy történt, elvesz-
tettünk minden közvetlen támpontot, amelyet a sumer
királylista nyújthatott egy abszolút időrend felállításá-
hoz. A listát mégis - kellő óvatossággal - hitelesnek fo-
gadhatjuk el, A vizözőn utáni királyokat illetően leg-
alábbis nincs ok kétségbe vonni, hogy a Sumer feletti
politikai főhatalom csakugyan a királylistában rögziteíí,
meglehetősen bizonytalan sorrendben követte egymást.
Azért tartjlk ezt kedvezőnek, mivel az írott történe-
lem kezdetének ezekre az eléggéhomályba vesző esemé-
nyeire vonatkozó többi írott forrás főlegazért nagyje-
lentőségű, mivel kapcsolatba hozhatő a királylistával.
Az egyik igen sokat ígérőfelfedezés az utóbbi időben a
hafádzsi ásatásoknál előkerült kőedény feliratának a
megfejtése volt: ,,Enmebarageszi, Kis királya". Külö-
nösen meggyőző volt ez azért, mert Enmebarageszi Kis
I. dinasztiájának utolsó előtti királyaként szerepelt, aki
a királylista szerint legyőzte Elámot, ami összhangban
lenne azzal, hogy az edényt a Tigristől keletre találták.
Ezena legrövidebb és legkorábbi királyfeliraton kivül a
királylistában megnevezett más királyok létezésérőlis
maradtak ránk emlékek Adabban, Kisben, Nippurban,
Urban és Urukban. Ezeknek a száma elég nagy ahhoz.
hogy igazolja: a lista valódi történeti hagyományokon
alapul, s nem kell félretolnunk mint mitikus alkotást.
Valóban volt rá ok, hogy kétségbe vonják a lista korai
szakaszainak történeti hitelességét.Kis I. dinasztiája
után uruki királyokról esik szó, akiknek nevei nagyrészt

szerepelnek évszázadokkal később feljegyzett hősmon-
dákban, beleértve magátGilgamest is, akinek a későbbi
hagyományban leírt tett eihatár ozottan mitikus képzelet
termékének ítélhetők. Es íme, az egyik ilyen irodalmi
alkotás élénkrészletekkel irja le Gilgames küzdelmét
Akával, aki annak az Enmebarageszinek volt a fia, aki-
nek történeti hitelessége többé nem kérdéses.Ez atőrté-
net, amelynek világa ellenállhatatlanul emlékeztet a ho-
méroszi eposzokéra, elmondja, hogyan támadt Urukra
a kisi Aka, hogy megvívjon engedetlen vazallusával, Gil-
gamessel, s hogyan hőköltek vissza a kisiek, amikor Gil-
games megjelent Uruk falain, akárcsak a trójaiak Akhil-
leusz tekintetétől, Számunkra ez az eposz kétszeresen is
becses: mivel bármennyire távoli, mégis valódi eseményt
tükröz, és bizonyítja, hogy a sumer irodalom hősi alakjai
- Enmerkar, Lugalbanda, Gilgames - már a történeti
nek mondható korszakban éltek. Ennek az edénynek a
felfedezése olyan, mintha a görög régészek Atreusz nevét
viselő kardot ástak volna ki a földből.
Mégis, ezek az ismerettöredékek csupán cseppek az
ismeretlenségőceánjában. Ha elidőztünk e kor forrásai-
nál, inkább hangsúlyoznunk kell, mintsem elhallgat-
nunk, hogy szükségszerűen mennyire bizonytalan ,,tör-
ténelmének"mindenfajta rekonstrukciója. Különböző,
azonos irányba mutató bizonyítékok ösztönözték a tu-
dósokat arra, hogy a kora dinasztikus idők kezdetén fel-
tételezzenek egy hosszú korszakot, amikor Sumerben a
,,királyság" -ía, azaz a főhatalomra igényt tartó királyok
székhelye Kis városában volt. Ezt nemcsak a királylista
mutatja, hanem az a különös tény is, hogy,,Sumer kirá-
lyai" később felvették és minden mással szemben előny-
ben részesítettéka ,,Kis királya" címet, bárhonnan való
volt is saját dinasztiájuk. Ezenkívül az ásatások Kisben
két, jól megerősített, világi épületet tártak fel a kora di-
nasztikus I. és II. időszakból, és ez majdnem olyan új-
donság értékű,mintaz, hogy egy alkalommal Umma és
Lagas városai felszólították Meszalimot,,,Kis királyát",
tegyen igazságot számta|an határvitáik egyikében.
Más képet mutat néhány sajátos pecsétlenyomat Ur
korai rétegeiből, amelyeken Kis, Adab, Uruk, UrésNip-
pur város neveinek együttes leírása bizonyos fokú
,,együttműködésre" vall. Ezt nehéz megmagyarázni
mással, mint valamiféle politikai szövetséggel ezek kö-
zőttazegymástól igen erősen elkülönült államok közőtt,
még ha e pecsétlenyomatok közvetlenül kereskedelmi
árucikkeknél kerültek is felhasználásra. Felmerijlt az az
elgondolás is, hogy ezeknek a pecséteknek a korában -
körülbelül a kora dinasztikus L korban - sumerben a
városállamok szövetsége jött létre Nippur központtal.
Bát ez a város volt Enlilnek, a sumer főistennek a szék-
helye, a történeti időkben semmi nyoma annak, hogy
bármiféle, akár ideiglenes hatalmi székhely lett volna.
Aligha remélhetjük, hogy valaha is megoldást találunk
aííaa problémára, milyen kapcsolatban lehetett ez a
szövetség Kis I. dinaszti ájáv al v agy a királylistán szerep-
lő korábbi dinasztiákkal.
Sumer és Akkád|13
SUMER A III. KORA DINASZTIKUS KORSZ^K-
BAN / Kis I. dinasztiájának utolsó királya, Aka i. e. 2600
körül uralkodhatott. Ezután Sumerben az ,,egymással
harcoló államok" kora következett. AzAka uralkodása
és Sarrukín trónra lépéseközött eltelt alig több mint két
év században a királylista 1 3 dinasztiaváltást jegyez fel,
és amint a térképrőlleolvasható, az ország egyik része
sem volt a hatalom kizárólagos birtokában. Ezt megelő-
zően és ezután a ,,királyság" valóságos volt a kora di-
nasztikus IIL korban, azonban kétségesnek látszik,
hogy bármelyik dinasztia az ideiglenesnél nagyobb ha-
talmat gyakorolt volna e térségegésze fölött. Sumer erős
és önálló városállamokból állt. Mindegyiküknek saját
uralkodója és saját városi istene volt, és természetesen
nem akarták, hogy bármely másik város kormányozza
őket. Másré sztől, ez nemfedheti el az ország|ényegi egy-
sé gét, Nippu í t általáb an el fo g adták a p anthe on fői stené-
nek otthonaként, ezt azonban ellensúlyozta, hogy egész
Sumer elismert minden nagyobb istent, noha valameny-
nyi különösképpen egy bizonyos városhoz kötődött: a
holdisten, Nanna, Urhoz, az ég istene, An, LJrukhoz, a
születés istennője, Ninhurszag, Kishez. A nyelvi különb-
ségek sem érintették az egység érzését.Bizonyos, hogy a
sumer ember leginkább délen érezte otthon magát, Kis
környékén a népességnagyobb része valószínűleg már
akkádul bes zélt, a v izözőn után itt uralkodó első királyo -
kat ugyanis már a királylista akkád néven emliti, ez
azonban nem jelenti feltétl eniil azt,hogy úgy érezték,Kis
idegen uralom alá került. A kora dinasztikus III. kor-
szakból, a Nippur melletti Szalábíhból szőrmaző táblák
tisztán sumer szövegeit nagyrészt akkád nevet viselő ír-
nokok írták. Ugy látszik, az agadei dinasztia előtti Su-
merben valódi nyelvi sokféleségvolt.
Bár erre a korra vonatkozóan már akadnak történeti
81 / Részlet I. Eannatum,,Keselyű-sztélé"-jébő1, amely a király
Umma feletti győzelmét ünnepli. (Louvre)

82 l Az Iránnal folyó kereskedelem bizonyítékai főként kőedények,
mint például ez a darab a nippuri Inanna-templomból. Kígyó
és oroszlán harcát ábréaolja. (Bagdad)
feliratok, ma még reménytelen lenne megkísérelnia poli-
tikai események menetének rekonstruálását. Lagas vá-
rosállam példájából nyilvánvaló, hogy a királylistán oly
gondosan rö gzitett,,királyság" csak nagyon felszínes ve_
zérfonal. Nagyrészt a franciák girszui (Tello) munkájá-
nak eredményeként Lagas uralkodóiról többet tudunk,
mint bármely másik sumer városállamról. Ismerjük ne-
veik jegyzékét az akkád dinasztia előtti utolsó 1 50 évből,
és néhányuk nyilvánvalóan fontos alakja volt a sumer
belpolitikának. Katonai dolgokban valamennyiük kö-
zül kétségtelenül Eannatum volt a legsikeresebb. O nem-
csak az ummai uralkodó - Lagas közvetlen szomszédja
és állandó ellenfele - legyőzésével dicsekedhetett, hanem
a királylistában szereplő három másik városéval is; ezek:
Mári, Aksak és Kis. Később unokaöccse, Entemena
(Enmetena) egy nemrég publikált felirat szerint IJr,
Uruk, Larsza és Badtibira fölött gyakorolt valamiféle
uralmat. Ennek ellenére magát Lagast a királylista egy-
szer sem említi. Ez nem a lista összeállítóinak a hanyag-
ságára vall, hanem arra figyelmeztet bennünket, hogy ha
tudjuk is, melyik város kezében volt egy időben azinga-
tag főhatalom, ez még nem fedi fel teljes egészében a
városállamok közti viszonyok bonyolultságát Sumer-
nek ebben a hősi korszakában.
xÜr,sÓ KApcSoLAToK / A sumer városok sok erőt
fordítottak az egymás közti harcra, úgy látszik azonban,
hogy ennek ellenére - vagy talán fupen ezért* nem na-
gyon viseltek hadat az országhatárain tűL.Igaz, vannak
utalások azElámmal való alkalmi összecsapásokra, de
a két szomszédközti kapcsolatok mindig kölcsönösen
szorosak voltak, és egy awani dinasztiának a sumer ki-
rálylistában való megjelenése azt mut atja,hogy azelámi-
ak valószínűleg visszaadták a kölcsönt. Lugalzageszi-
nek, az agadei Sarrukín előtti utolsó királynak a teljesít-
ménye még hatásosabb lehetett, azt állítja ugyanis, hogy
,,biztossá tette azutakat az Alsó-tengertől a Felső-tenge-
úg" (azaz a Perzsa-[Arab-]öböltől a Földközi-tengerig).
Sumer kapcsolatait a külvilággal nem katonai hőstettek
alapjánkell megítélni.Természetesen közhely, hogy Su-
merben nem lehetett élni kereskedelem nélkül, még a
nélkülözhetetlen őrlőkövet is a hegyekből kellett hozni.
De a sumerokszámáraa kereskedelem nem annyira ter-
hes kötelesség volt, mint inkább civilizációjuk egyik leg-
fontosabb alkotóeleme, s jócskán túlment a hegyvidék és
a síkság közti árucserén, ami már önmagában elfogad-
ható alapot nyújtott volna az élethez Sumerben. Réz és
más fémek, fa és kő, valamint egyéb, kevésbé terjedelmes
luxuscikkek után kutatva a sumerok széltében-hosszá-
ban, minden égtáj irányában útrakeltek.
Délen, a tengerparti városok, főként Lagas (és Girszu)
és Ur lakói elhajóztak az öbölben Dilmun (a modern
Bahrein) szigetéig, ahonnan rezet, és amint (Jr-Nanse, a
lagasi dinasztia első királya büszkén mondja, városai-
ban az új templomok építéséhezfát is hoztak. Később
Lagas enszijei helyi termékekkel - disznózsírral és illat-
szerekkel vagy átpával ésbúzával - kereskedőket küld-
tek Dilmunra, hogy elcseré§ék az ottkaphatő tézre, ami
viszont a később Magannak és Meluhhának ismert, tá-
volabbi országokból érkezett erre a szigeti átrakodó ál-
lomásra. Talán még fontosabb volt a keleti szárazfőldi
kereskedelem, s az ellenségeskedés időszakai ellenére, a
régészeti emlékek szoros kapcsolatokról tanúskodnak
Sumer fővárosai ésSzúza,valamint aze|ámi síkság ha-
sonló nagyvárosai között. Az unalmas lagasi elszámolá-
sok újra csak erről a kereskedelemről vallanak: kereske-
dőkről, akik rendszeresen megfordultak Girszu (Tello)
és Dér (a mai iraki-iráni határ mellett) között, vagy köz-
vetlenül Elámmal üzleteltek. Egy kevésbéközvetlen út
valószínűleg Adabon keresztül vezetett, ez a város az
Euphratész egyik főcsatornája mellett feküdt, és őrizte a
stratégiai egyensúlyt a tulajdonképpeni Sumer északke-
leti peremét. Találtak ajándékokat,.amelyeket a lagasi
enszi (városi vezető) felesége az adabi enszi feleségéve
cserélt. A kétségkívülDilmunból származó rézzel és
bronzzal megrakott, felfelé haladó hajókért cserébe az
északi város elefántcsont szobrokat, teherhordó állato-
kat és egész hajórakományra valő fát.
 Sumer és Akkád|15

A külkereskedelmi vállalkozások visszhangja több év-

századda| később is tovább él a sumer irodalomban. Az
iráni fennsíkkal való kapcsolatok általában az elámi vá-
rosok közvetítéséveljöttek létre, de egy epikus monda
azt állitja, hogy a sumerek időnként közvetlenül is kap-
csolatba léptek szállítóikkal, Egy költeményben, ame-
lyet a modern kutatók ,,Enmerkar és Aratta ura" címen
ismernek, arról hallunk, hogy Enmerkar, akit Lugalban-
da és Gilgames elé soroltak Uruk királyai közőtt, az
Inanna istennő számára éppen épülő templomhoz érté-
kes kövekre vágyik. Követet küld keletre a hét hegylán-
con túli Aratta városába, és számos csereüzlet után, ami
(ebben a sumer változatban!) Aratta urának meg nem
alkuvó magatartásának következménye, a megkívánt
követ végül elküldik. A történet mögötti gazdasági reali-
tás nyilvánvaló Aratta urának gabona iránti kívánságá-
ból: a mű első részébenarról van szó, hogy egy szamár-
karavánt megraknak Uruk raktáraiból való gabonával,
és útnak indítják, hogy ,,mint a hangyák vonulása" kel-
jenátakanyargós hegyi ösvényeken Arattába. Nem va-
lószínű, hogy Arattát valaha is azonosítani tudjuk vala-
mely településsel, de a Kelet-Iránban dolgozó régészek
nemrég alazirkővel folytatott kereskedelem érdekes bi-
zonyitékáraleltek. Ezésa karneol voltaza kő, amelyet
Enmerkar megkívánt. Enmerkar idejével csaknem egy-
korú szövegekezta ritka, mélykékszínű követ az arany-
nyal és ezüsttel együtt emlegetik, s a királyok az egész
ókor folyamánigyekeztek szert tenni rá. Alazűrkőbá-
nyák az igen távoli Afganisztánban voltak. A sahr-i-
szohtai új ásatások a kőből nagy mennyiséget hoztak
napvilágra, műhelyekkel és kovakőből készült szerszá-

83 / A kora dinasztikus kor III. szakasza szobrászatának nagyszerű

példája ez a hivatalnok ot ábrázolő szobor mári
Istar-templomábó1. Neve ahátára van írva: ,,Ebih-il,
a felügyelő". (Louvre)
84 / Az assuri Istar-templom rekonstruált képe (G-szint,
i. e. 2400 körül) lelőhelyükön mutatja a szobrokat,
templommodelleket és egyéb berendezési tár gyakat,
85 l Lazírkő gyöngyök és pala csiszolóIap a szeisztáni (Irán)
Sahr-i-Szohtából (i. e. 2400 körúl). A gyöngyök a G. 12. számú
sírból, a szersámok egy műhelyből az EWK köízetb€n kerütek elő.
 76|Sumer és Akkád

m o kkal e gyü tt, am elyek ar r a szol gáltak, h o gy szállitásr a

alkalmas tömbökké vagy rögvest késztermékekkédol-
gozzák fel a követ. A karavánoknak ezekből a távoli
,,elosztó" központokból kellett Sumer felé kígyózniuk,
vagy észak felé, a Nagy Sós sivatagon át, ahol Tepe-
Hiszár is bekapcsolódott a kereskedelembe, vagy dél fe-
lé, Dél-Irán kietlen hegyvidékénkeresztül, ahol már ta-
lálkoztunk az ősi elámi piktografikus jeleket használó és
Szűzáv al, valamint Mezopotámiával szoro s kapcsolat-
ban álló Tepe-Jahjával.
Eszakon és nyugaton is bőségesen van bizonysága a
sumer kereskedők tevókenységének. A Tigris felső sza-
kaszán, ott, ahol később Assur városa keletkezett, létre-
jött egy település. Német ásatók itt egy egyszerű szen-
télyt tártak fel az akkád és kora dinasztikus időszakból,
amely gazdagon el volt látva a sumer templomok jelleg-
zetes tárgyaival, köztük a szoknyát viselő, kerek szemű
hivők mással össze nem téveszthető szobraival. Annak
ellenére, hogy itt már kimutatták a sumer hatás nyomait, 86 / Könyvelési agyagtábla Urukagina korából (i. e. 2351-2342).
akárcsak a Hábúr-völgyi Tell-Brákban és Ságír-Bázár- Egy kertész gyümölcsbeszolgáltatását jegyzi fel. (Louvre)
ban, megdöbbentő volt, amikor ugyanilyen - a kora di-
nasztikus időszakból származő - imádkozó szobrocskák 87 l Dato|yaszüret Mezopotámiában. Ma is a hagyományos
módszereket és felszerelést használják.
kerültek elő Tell-Huérában is, Eszak-Szíriában, a Hábúr
és a Balíh folyók közti sivatagos vidéken, ahol a német
expedíció egy 3. évezredi, kőből épült szentélyre buk-
kant.
Eszaknyugat felé a kereskedelem az Euphratészt kö-
vette. Itt, Assurhoz hasonló helyzetben, terül el Mári.
A várost azitthűzódó fontos kereskedelmi útvonal ellen-
őrzése már a kora dinasztikus időkben a sumer ügyek
aktív részesévéavatta. Mári francia feltárói, mélyen
Zimrilim híres palotáj a alatt ásva, egy hasonlóan lenyű-
göző, az agadei dinasztia előtti időkből való épület rész-
leteit fedezték fel, és a város egykorú templomaiban
uralkodók szobrait találták, amelyekbe neveik, éspedig
gyakran akkád nevek, voltak bevésve. A Sumerrel való
közeli kapcsolatokat különösen elevenen mutatja egy
agyagkorsóban elásott, értékestárgyakból álló kincsle-
let: nemesfémekből és drágakövekből készült gyöngyso-
rok és embertábrázolő szobrocskák mellett egy nagysze-
rű, aranyból és lazúrkőből készült, oroszlánfejű sast is
találtak, és egy hosszúkás lazűrkő gyöngyszemet Mesza-
nepada feliratával, aki a sumer királylista szerint Ur L
dlnasztiájának egyik királya volt. Nem kétséges, hogy ez
Ur királyának ajándéka volt mári kollégája számára,
hogy megnyerje annak jóindulatát azészaknylgati vidé-
kekkel folytatott kereskedelem iránt. Máritól északta, a
folyó nagy kanyarulatánál, akárcsak az uruki időkben,
bizolyára ekkor is fontos kereskedelmi központok vol-
tak, s onnan utak vezethettek a Földközi-tenger kikötői,
az Amanus és Libanon hegységei felé. Ezek mindig is
mágnesként vonzották a mezopotámiai uralkodókat,
amikor legújabb építészetiterveik megvalósításához,
paloták vagy templomok tetőzetéhez cédrust vagy más
épületfát kerestek. Sajnos, ennek a kereskedelemnek az
írott dokumentumai még mindig hiányoznak ,hacsak az

Aleppo melletti Ebla (Tell-Mardíh) új leletei nem szol-
gálnak velük. Igy nehéz megmondani, hogy az assuri
vagy tell-huérai kereskedőtelepeket valóban délről szát -
maző, sumerül beszélő lakók népesítették-ebe,és ezzel
magy arázhatók nyilvánvalóan sumer művészeti szoká-
saik, vagy az utóbbiak csupán a szomszéd népekre ható
sumer befolyás erejét tükrözik.
A TÁRSADALoM SZERKEZETE / Bár a luxuscik-
kekhez, főként az uralkodók közti ajándékozással, hoz-
zá lehetettjutni, az a körülmény, hogy Sumer mindenféle
nyersanyagban hiányt szenvedett, kiterjedtebb kereske-
delmet kényszedtettrá. Az egyetlen érték,amit Sumer
kereskedőpartnereinek kínálhatott, a mezőgazdasági
termékek és kézműveseinek ügyessége volt. Így feltehet-
jük, hogy a kereskedelmi kapcsolatok hatékony meg-
szervezésén túl, Sumer amezőgazdasági és ipari techno-
lógia terén mutatott kiválóságának köszönhette sikereit.
Ez tette lehetővé, hogy jelentős feleslegét exportálja, és
termékeinek minőségével helyt tudjon állni a piacon,
ahol kereskedett. Mindez bonyolult és jól szervezetttár-
sadalomra vall. Ha sumer kora dinasztikus korszaká-
nak művészi és intellektuális teljesítményei mögött rejlő
gazdálkodási részletekre vagyunk kíváncsiak, minden-
képpen a páratlan tellói (Girszu) irattár anyagához kell
fordulnunk. Ez Bau istennő templomából származik, és
körülbelül 1600 gazdasági tartalmú táblából áll, amelye-
ket a francia ásatásokkal egyidejűleg, rablóásatás során,
titokban tártak fel, s amelyek m a avilágnagy múzeumai-
ban találhatók szétszórva. Aprólékos részletességgelfe-
dik fel a templomi könyvelők munkáját, miként jegyez-
ték fel a templom különböző emberekkel kötött iizleteit
és a raktárakból kimenő és beérkező áruk útját, Felso-
rolj ák a gab onáb ól (bíLzáb ől, árp áb ől, tönkebúzáb ól), a
zöldségfelékből, gyümölcsökből, különösen a datoly á-
ból és a nagy mennyiségű halból, az állatok (így a juh,
kecske, §zarvasmarha, disznó és szamár) tenyésztéséből
származó bevételeket és kiadásokat. A templomi sze-
mélyzetből sokan szabademberek voltak, de rabszolgák
is akadtak közöttük. különféle mesterembereket említe-
nek, és egyértelmű, hogy a templom felhalmozottpénzét
kereskedelmi v álla|kozások támogatására fordították.
Gyakoriak a szántóföldekről, illetve a földeken elvetett
vagy learatott termésről készült összeírások. Egészében
egy mezőgazdasági üzem képe tárul elénk, amelyről
A. L, Oppenheim professzor nemrégiben találóan
mondta: nem más, mint,,földbirtokos szentély".
A levéltár eleven képet fest a mindennapi életről, de
nem tudhatjuk biztosan, mely részletek az általánosan
jellemzők, s melyek ennek az egy templomnak különle-
ges sajátosságai. Girszuban nem a Bau-templom volt az
egyetlen, s nem is a legnagyobb a ,,földbirtokos szenté-
lyek" között. A városban a legnagyobb templom Ningir-
szué volt, és a kor teológiai nézeteinek megfelelően az
uralkodó (enszi)irányítása alatt ál|t, aki az isten földi
helytartója volt. Ningirszu feleségének,Baunak a temp-
Sumer és Akkád|T1
lomát természetesen az enszi felesége irányította, és a
táblák igazolják, hogy a szentély működésében valóban
aktívan érdekelt volt. Mivel az enszi egyúttal a városál-
lam világi uralkodója is volt (még ha elismerte is az ak-
kor uralmon lévő ,,Sumer királyának!' fennhatós ágát), a
tudósok Girszut és Lagas városállam többi települését
eleinte igazi theokráciánaktartották, amelyben az egész
állam a templomok hatáskörébe tartozott, s akőzigaz-
gatási funkciókat is a templomok látták el. Ugyanezt
véltékérvényesnek a többi sumer város államra. Ma már
elvetették ezt azelképzelést.Magában Girszuban is sok
bizonyítékvan, ami ellentmond ennek, és mindenkép-
pen hibás eljárás volt egyedül a girszui állapotok alapján
általános szabályt megállapítani. Minden okunk meg-
van tá, hogy feltételezzik, a sumer városállamok épp-
olyan sokfélékvoltak, mint az ókori görögség vagy a
reneszánsz Itália városállamai. Sok dokumentum, külö-
nösen Suruppakból (Fára), virágző ésjól szervezettvilá-
gi közigazgatá s létérőltanú sko dik, A házak v agy mező -
gazdasági földbirtokok adásvételi szerződései bizony it-
ják, hogy a tulajdon magánemberek kezében volt, még
akkor is, ha végeredményben egy ,,klán" vagy hasonló
szerv ezet ellenőrzést gyakorolt.
Az természetesen tagadh atatlan,hogy a templom volt
a sumef város legfőbb jellegzetessége, és hossá távon
talán fontosabb, mint bármelyik, tisztán világi intéz-
mény, hiszen a templom v olt az akőzpont, amely a város
számár a azonosságtudattal szolgált. Bármelyik család
vagy város uralkodott is a lakosság világi életén,a város
istene lgyaflazmaradt, és annak temploma volt a város
identitásának a kifejezője. Ilyen körülmények között
nem meglepő, ha néhány esetben a legfőbb templom ve-
zetőiközul kerültek ki a város világi uralkodói. Umma
és Iszin uralkodói például papok voltak a kora dinaszti-
kus korban. sumer különböző uralkodóinak a címeiben
a ,,vallási" és a ,,világi" szétbontása kényes feladat, ez
városonkéntvá|tozlk, s a város közjogi történetétől füg-
gően változik.
A templomokjelentősége a sumer városi életben olyan
kérdés, amelyben a régészetiés írásos források teljesen
megegyeznek. Nagy, világi célúépületeket (azaz ,,palo-
tákat") feltártak ugyan Máriban, Kisben és Eriduban,
ezeketazonban sokkalritkábban említik, mint a templo-
mokat. Gyakorlatilag minden kora dinasztikus város-
ban a templomok foglalják el a kulcspoziciőt, és egyér-
telmű, hogy a közösség művészi ós építészetitehetségét
az istenek házának javára fordították. Bár a legtöbb
templom fő bevételi forrása mezőgazdasági földtulaj-
donból származott, a közösség, amelyet szolgált, ado-
mányokról is gondoskodott, önként vagy bizonyos fo-
kig kötelezően. Igy a templom nagy készleteket halmoz-
hatott fel aranyból, ezüstből és drágakövekből. Ez lehe-
tővé tette számára, hogy mint a közösség többlettermé-
kéből szárm aző vagyontárháza és egyben mint pénzfor-
rás is működjék, például kereskedelmi vállalkozásokat
finanszírozott, amint azt már említettük. A város gaz-

88 i Eletnagyságírézfej. Ninivében taláIták,
de bizonyosan az óakkád korból
szátmank. Sokan úgy tartják,
Sarrukínt ábr ázolja. (Bagdad)
dagságának növekedése vagy hanyatlása szerint építet-
ték úijá vagy hagyták pusztulni a templomot; ezvolt a
jólét legfőbb haszonélvezője és je|zője. Nemcsak a jám-
borság az oka a lagasi költő keserű hangjának, amikor
arról panaszkodik, hogy a gyűlölt ummaiak kirabolták
a város templomát. Amikor ,,ellopták a templom ezüst-
jét és lazúrkövét", súlyos csapást mértek Lagas anyagi
helyzetére éppúgy,mint büszkeségére.
AZ AGADEI DINASZTIA l Az akkád (vagy agadei)
Sarrukín (Sarrum-kén) király megjelenésével Sumer
klasszikus korszaka hirtelen véget ért. Ha ez nem látsz-
hatott is akkor többnek, mint a királylistában feljegyzett
sok dinasztiaváltás egyikónek, ez a benyomás nemsoká-
ra szükségképpen szertefoszlott. ,,Sumer királya" eddig
láthatóan megengedte a helyi uralkodóknak, hogy fenn-
hatőságának elismerése mellett mindent ugyanúgy foly-
tassanak, ahogyan korábban. Sarrukínnak egészen más
volt a felfogása a királyságról, és elképzeléseit nem kor-
látozták az előzmény ek,
Azűj dinasztia székhelye új alapításúnak látszik. Bár
Agade pontos helye egyelőre még amezopotámiai régé-
szetlegizgalmasabb rejtélye, annyi bizonyos, hogy Su-
mer északi részénfeküdt, talán az ősi főváros, Kis vagy
a későbbi Babilón szomszédságában. Azűjfőváros vá-
lasztásának egyik oka kétségtelenül az lehetett, hogy
maga Sarrukín ,,új ember" volt. A királylista, amelyet
későbbi róla szóló legendák megerősítenek, Sarrukín
anyjátpapnőnek mondja, nevelőapját pedig kertésznek.
Fi atal ko ráb an állitőlag U r - Zab ab ának, K i s ki rály án ak
a pohárnokaként szolgált, s később tanúja volt utóbbi
bukásának. A legfontosabb tény azonban Sarrukínról
valószínűleg az,hogy akkád volt, vagyis azt a sémi nyel-
vet beszélte, amelyet később azálta|a alapított város ne-
véről akkádnak neveztek el. Mint láttuk, az ország észa-
ki részénmár sok éwel korábban ezer. a nyelven beszélő
lakosság élt, de Sarrukín trónra lépéséiglehetetlen bár-
milyen különbséget felfedezni a lakosság akkád és §umer
része között .Eztahelyzetet Sarrukín kétségtelenül szán-
dékosan vá|toztatta meg. Saját felirataiból és későbbi
szövegekből tudjuk, hogy katonai elitként agadei csapa-
tokra támaszkodott. Trónra lépésétőlkezdve meglepő
újításkéntakkád nyelven íródtak a királyfeliratok, a le-
velek és aközigazgatási okiratok, ami, ha nem is előzmé-
nyek nélkül való, mindenesetre elég váratlan ahhoz,
hogy megfontolt politika következményének tekintsük.
Sajnos Sarrukín felirataiból keveset ismerünk, de ami
mégis fennmaradt, az másban is eltér a korábbiaktól.
Lugalzageszi győzelmi feliratai a béke és jólét korát hir-
detik, amelyet ő hozott azországra,Sarrukínéi egyszerre
csak a király katonai vitézségével,győztes csatákkal, el-
foglalt városokkal, legyőzött uralkodókkal dicseksze-
nek. Számunkra igen értékes, hogy ezek a feliratok végre
történeti részletekkel szolgálnak. Miután legyőzte Lu-
galzageszit, és Sumer városait fennhatósága..alá vonta,
Sarrukín becsvágya a külvilág felé fordult, O vagy utó-
dai feliratokat hagytak ránk Szűzában, a Tigris felső
folyásánál Assurban és Ninivében, Gaszur (a későbbi
Nuzi) városában pedigazott talált óakkád üzleti iratok
mutatják, hogy az új rendszer oda is eljutott.
Eszaknyugati irányban még messzebb jutottak az ak-
kád királyok. Tudjuk, hogy Máriban, félútonSzíria felé
azBlphtatész mellett, már Sarrukín trónra lépéseelőtt
is akkád nyelvű uralkodók gyakorolták a hatalmat, és
ezek egy időben elég erősek voltak ahhoz, hogy a ,,ki-
rály" címmelruházzákfel őket. De egyéb írásos források
híján lehetetlen megmondani, hogy északon és nyugaton
milyen messzire talá|kozhattak Sarrukín katonái a saját
nyelvüket beszélő lakossággal. Könnyen lehetséges,
hogy ő és a dinasztiája szoros kapcsolatokat tartott fenn
a városokon kívül élő, őket támogató lakossággal, és
laza, de hatékony alattvalői és szövetségesi hálózatot
tudtak kiépíteni Eszak-Mezopotámiában anélkül, hogy
nagy helyőrségeket állítottak volna, vagy kiterjedt köz-
igazgatásiszervezetet hoztak volna létre. Jóllehet elszór-
tan, de vannak bizonyítékaiannak, hogy azegész Tigris
és Euphratész közti vidéken uralkodtak: Narám-Szín
emlékműveit megtalálták a Tigristől keletre, a török he-
gyek lábainál és messze északon, a modern Dijarbakir
közelében is, Tell-Brákban pedig alaposan megerősített
palotáját ásták ki. Itt és Ságír-Bázárban, tehát a Hábúr
völgyében is, óakkád kőzigazgatási szövegeket tartal-
maző táblák kerültek elő.
Az Euphratésztőlnyugatra is bizonyosan kiterjedt az
uralmuk. Sarrukín egyebek között bejelenti Ebla meg-
hódítását, amelyet ma Tell-Mardíhként ismerünk, Alep-

89 / Agadei győzelmi sztélérészlete, Furcsa hajviseletű hadifoglyok,
hátrakötött könyökkel, egy létrában vagy,,nyakbilincs"-ben.
Az akkád hódító politika kifejező illusztrációj a. (Bagdad)
90 / Narám-Szín sztéléje,a mezopotámiai művészet egyik
mesterműve. Narám-Színt ábr ázo|ja, sisakján isten voltát
jelképező szarvakkal, amint ellenlelei meghódolását fogadja
a hegyvidéken, Erdekes a bal oldalán látható két hadijelvény.
(Louvre)
Sumer és Akkád|79
pótól délre. Ó és unokája, Narám-Szín is eljutott a Föld-
közi-tenger medencéjéig,hogy ott, Amanusban kivágj ák
az áhitott cédrusokat. A későbbi hagyomány szerint
mindkét király átkelt a hegyeken Anatóliába, ezüstbá-
nyákat és más nemesfémforrásokat keresve, sőt egy le-
genda szerint akkád kereskedők telepét is támogatta, s
aho gyan gyűlnek az adatok, ezek a ha gyományok egyre
inkább hitelt nyernek.
Végül azagadei királyok követték a sumef kereskedő-
ket dél felé is. Míg Lagas enszijei és Ur királyai a rézért
Dilmun szigetével kereskedtek, Sarrukín azzal dicsek-
szik, hogy nem elégedvénmeg a közvetítők szo|gálatá-
val, ,,Meluhha, Magan és Dilmun hajóit" elhozta, hogy
,,Akkád rakpartjain kössenek ki". Fia, Rímus, egyene-
sen azt állitja, h o gy M a ga n o r szá ga ellen vonul t, le gy ő zte
azt,észsákmánnyaltért vissza. Magan és Melluhha pon-
tos fekvése az őkori történelem legvitatottabb problé-
máinak egyike volt, s ma is megoldatlan. Ma azonban,
miután Bahrein szigetén, az ókori Dilmunon, az Indus-
völggyel való kereskedelemnek különösen gazdag bizo-
nyítékairabukkantak, a tudósok többsége megegyezik
abban, hogy bárhol volt is ez akét ország, szoros keres-
kedelmi kapcsolatot tartott fenn az Indus-völgy magas
fej le tt s é gű civ 1lízáciőjáv al.
SUMER Ú.rrÁszÜrETESE / A megbízható források
hiánya takarja előlünk az agadei dinasztia utolsó ural-
kodóit, de ők egy olyan átmeneti kor képviselői, amilyen
többször is előfordult a mezopotámiai történelemben, s
amelyet a német tudósok találőan ,,Zwischenzeit"-nek,
azaz ,,kőzbeeső időszak"-nak neveztek el. Egy késői su-
mer irodalmi alkotás a dinasztia bukását Narám-szín
uralkodásánakavégéhezköti, és isteni büntetést lát ben-
ne: Istar, Agade istennője, elhagyta a saját városát Na-
rám-Színnek Enlil ellen (tehát valószínűleg Enlil nippuri
szentélye ellen) elkövetett bűnei miatt támadt haragtrá-
ban. Kevésbé érzeimes forrásokból kiderül, hogy ha Na-
rám-Szín birodalmának nagyobb része elveszett is, fia,
Sar-kali-sarri még néhány évtizedig tovább uralkodott,
legalábbis az országészaki része felett - azot a vidéken,
amelyet ezután 2000 éven átegyszerűen Akkádnak hív-
tak, Amikor végül az agadei uralkodóház összeomlott,
az esemény a gutiknak (qutú) volt betudható. A gutik
törzse felett idegen nevű királyok uralkodtak, s valószí-
nűleg a Zagrosz-begységből ereszkedtek le, legalábbis
később odavalónak tudták őket. Betörésükről semmi-
lyen forrás semjegyzett fel részleteket, s ezek abarbár
királyok nem hagytak egyetlen jelentős feliratot sem, de
bizonyos jelek szerint uralmuk délen igen messzire ter-
jedt, még Ummában is elismerték. Lehetetlen felmérni,
hogy milyen hosszú ideig tartott ez az á|7apot, de min-
denképpen rövidebb volt egy évszázadnál,
Időközben, úgy látszik, néhány ősi, déli város kihasz-
nálta Agade bukását, hogy visszaállítsa a helyi dinasztiá-
kat, és Lagas városállam valószínűleg ekkor ijvirágzá-
sának első szakaszát élvezte. A lagasi dinasztiának Gu-
80|Sumer és Akkád
dea voltafő alakja, és ő, tudatosan-e vagy sem, az iste-
neknek és a békésmesterségeknek szentelt Sumer ideális
képéttárja elénk. Ahhoz, hogy terveit megvalósítsa, s
hogy kiterjedt kereskedelmet folytasson, amelynek ré-
v én hozzájuthat az épitkezésiterveihez szükséges értékes
anyagokhoz, jelentős politikai tekintélyt kellett kivívnia
magának. Saj át feliratai, akárcsak előtte Lugal zagesziéi,
jóformán sohasem emlegetnek háborúkat vagy győzel-
meket. Legfőbb vállalkozása városában, Girszuban
Ningirszu iőtemplomának, az Eninnunak újjáépítése
volt. Hosszú himnuszt szereztek a munka befejezésének
megünneplésére, amelyet két, ma a Louvre-ban őrzőtt,
hatalmas agyaghengerre írtak. Ezamű, amely a sumero-
lógusok számára az első és sok tekintetben a legfonto-
sabb irodalmi alkotás, elmondja, hogyan kapott Gudea
álmában isteni parancsot a templom újjáépítésére. Mind-
ezt bizonyos látomások jelképesen fejezték ki: mitikus
szárnyas alakok, oldalukon oroszlánokkal, lazúrkőtáb-
lárairő istennő és egy ,,szamár, amely a földet kaparja",
ez utóbbi magának a türelmetlen Gudeának a jelképe,
aki alig várja, hogy végrehajthassa a munkát. Gudea
Szirarába (Szurgul) ltazott, és tanácskozott Nanse is-
tennővel, aki elmagyatázta neki az álom értelmét, azt,
hogy Gudeát lra, Ningurszu templomának építésére hogy a sumer már kiveszőfélben volt. Még inkább tanú-
szólította fel. A szöveg h átr alev ő része elmondj a, hogyan
folytazépítkezésLagas állam népéneka közreműködé-
sével, és leirja az új templom részeit és isteni lakóit.
Ha ez a különösen életteli költemény nem lett volna
elég, hogy megkedveltesse Gudeát, emlékezetéről gon-
doskodott számos szobrával, amelyeket városa és orszá- jelentőséggel
ga különböző isteneinek templomaiban helyezett e1,.
Kettő közülük építészkóntörökíti meg tevékenységét, korrnányzási stílusát is követték. Elmúltak mát azokaz
megformálásukkal és felirataikkal egyaránt. Olében az
épitészmérőlécéttartva ül, egy alkalommal még egy
templom tervrajza is látható nála. Más szobrai összekul-
csolt kézzel, hódolatot klfejezően, állva vagy ülve mutat-
ják az uralkodót. Ezek a többnyire kemóny, fekete kőből
készült szobrok világosan jelzik az akkád szobrászat na-
turalista iskolájának hatását, de megmutatkozik az aga-
dei dinasztia előtti kor szobrászatának statikussága is, a
fejnek a testhez viszonyított arányai például egyá|talán
nem természethűek. Nyilvánvaló, hogy a sumer felfo-
gásban ilyen szobrok, amelyek állandóan ott álltak a
templomokban Gudea képviseletében valamennyi isten
előtt, inkább jelképek voltak, mintsem képmások.
UR III. DINASZTIÁ.I,A 7 Ha Gudea azigazisumer kul-
túra újjászületésénekjelképe, akkor lJmma és Ur váro-
sát illeti az érdem, hogy a barbárok fizikai jelenlététől
megszabadították Sumert és Akkádot. A folyamatrész-
letei nem világosak, de ha hihetünk saját elbeszélésük-
nek, egy bizonyos ummai Utu-hegal volt a kezdeménye-
ző, aki szétverte a guti hadsereget, hogy aztán maga is
vereséget szenvedjen Ur-Nammutól, aki hozzákezdett,
hogy hatalm át az egész országra kiterjessze, noha felira-
tai,legalábbis azok, amelyek előkerültek, nemigen emlí-
tik háborús tetteit, inkább a békéstevékenységet hang-
stiyozzák. Beszámol templomok újjáépítéséről,és látha-
tóan büszke volt arra, hogy helyreá|litotta a tengeri ke-
reskedelmet Magan4al. Számunkra leginkább mint a je-
lenleg ismert legkorábbi,,törvénykönyv" életbe léptető-
je nevezetes. Az egyetlen katonai esemény, amelyre utal,
az, hogy csatában |egyőzte és megölte Lagas enszijét,
Nammahanit. Tulajdonképpen ez lehetett a legnagyobb
akadály, amelyet le kellett ktizdenie.
A sumer királylista szerint Ur-Nammu volt a III. Ur-i
dinasztia első királya, és így a következő, nagyjából egy
évszázadot, amikor utódai uralkodtak sumer és Akkád
fölött, a III. Ur-i dinasztia korának szokás nevezni. Ta-
lán nem meglepő, hogy a holdisten ősi városáből szár-
mazó dinasztia, büszkén az agadei és az ezt követő guti
fennhatóságtól való függetlenségére, öntudatosan hang-
súlyozta sumer eredetét. A guti behatolás egyáltalán
nem tudott tartós nyomot hagyni Me zopotámia civihzá-
cióján, az agadei uralom éveinek hatásától azonban jó-
részt hiába igyekeztek megszabadulni. ígaz, a sumert
mint egyetlen hivatalos nyelvet mindenütt visszaállítot-
ták a III. Ur-i dinasztia birodalmában, de az írnokok
időnként visszaestek az akkád nyelvbe, ami elárulja,
sítják ezt a dinasztia királyainak nevei: Ur-Nammu és
fia, Sulgi igazi sumer neveket viseltek, akárcsak Sulgi fia,
Amar-Szuek, viszont a két utolsó uralkodónak, Su-Szín-
nek és Ibbí-színnekakkád neve volt, tehát az akkád
nyelv, ha nem az akkád népességazidőtájtmeghatátoző
bírt.
A III. Ur-i dinasztia királyai Sarrukín és dinasztiája
idők, amikor az őnállő városállamok elfogadták, hogy
egy közülük valónak lazán alá legyenek rendelve. Még
használatban volt a régi enszi cim, és néhány esetben
valóban megmaradhatott maga az enszi is, de az új di-
nasztia nem engedte, hogy a városok önmagukat kormá-
nyozzák. Ehelyett az enszi mint ,,tartományi kormány-
zó" feljebbvalójának felelős voltmindenért, ami a terüle-
ten történt. Tőle kezdve a legkisebb írnokig szigorú bü-
9l i Fekete kőből készült, kacsa alakú súly. A felirat szerint Sulgi
,,Nanna számáta sűyát 5 minában állapította meg". Nanna
holdsarlója a túlsó oldalon látható. (Bagdad)

király, fején az építőmunkások kosarával; rézszobrocskák
92 / Sulgi
Nippurból, az Enlil zikkurratu alapozásából. (Bagdad)
rokratikus beszámolási rendszer uralkodott a közigaz-
gatás működésében. A IIL Ur-i dinasztia idejéből ránk
maradt emlékek közül a legfeltűnőbb ek a közigazgatási
politikának köszönhetők. A múlt század végi illegális
ásatások Irak déli lelőhelyein ennek az időszaknak a
közigazgatási tisztviselő itől' szátmaző táblák tizezreit
hozták napvilágra.
Ezeknek a levéltáraknak nemcsak a terjedelme ejt
ámulatba - több mint 30 000 táblát publikáltak eddig -,
hanem a részletek és a pontosság iránti szenvedélyes
vonzódás, amely a III. Ur-i dinasztia birodalmát avilág
első bürokráciája cím viselésérejogosítja fel. A csator-
naásás és a mezőgazdasági munkák munkanormáit
nemcsak egy emberre számították ki a lehető legponto-
sabban, hanem annak törtrészeire is, és minden árut -
aranyat, gyapjút, élelmiszert vagy nádat és így tovább -
feljegyeztek, amikor bekerült aííaaz osztályra, ahol az
írnok dolgozott, vagy amikor elszállították onnan,
gondosan feltüntették minden ilyen ügy felelősét. Néha
már-már értelmetlennek véli az ember, amikor egy olyan
tábla kerül elé, amelynek egyedüli rendeltetése az,hogy
rögzítse: ,,egyjuh elhullott", és az időpontot. A rendszer
alapvető hatékonysága akkor derül ki, ha a havonkénti
vagy az éves összesítéseket is megnézzük. Az Urbőlszát-
maző táblákpéldául feljegyzik, hogy Ibbí-Szín egyetlen
uralkodási éve alatt az egyik kormányszerv több mint
6000 tonna gyapjúval foglalkozott, és egy dréhemi szö-
vegből megtudjuk, hogy Sulgi uralkodásának három éve
Sumer és Akkád|8l
alatt a következő állatokkal foglalkoztak :,,28 60I szarvas-
marha, 404 szarvas,236 vadjuh, 38 1ó, 360 vadszamár,
293I szamár, 34'7 394 juh, 3880 gazella, 457 medve, 13
majom és egy (azonosítatlan) állaí", Nehéz bármit is
mondani ennek az előzmény nélküli könyvelési szenve-
délynek az okairől. Bizonyos fokig a királyoknak azt a
törekvését tükrözheti, hogy birodalmuk gazdaságát
olyan szorosan ellenőrizhessék, mint ahogyan a régi stí-
lusű enszi felügyelhetett városára: megóvni az ,,állami
tulajdont" a hűtlen kezeléstől és a statisztikai eredmé-
nyeket felhasználni a gazdasági tervezéshez. Ez valőszi-
nűleg nem olyan újítás, mint amilyennek látszik, hiszen
ismerünk ugyanilyen szakszerű agadei táblákat is, sőt
már Sarrukín trónra kerülése előtt, a girszui Bau-temp-
lom elszámolásai is rendkívül részletesek. A tevékenység
méretei azonban mindenképpen példa nélkül állók. Er-
dekes, hogy Ur-Nammu idejéből és Sulgi uralkodásának
első korszakából eddig nagyon kevés okmány került elő.
Ez arra vall, hogy maga Sulgi volt a rendszer kezdemé-
ny ezője. Ur-Nammu büszkén hirdette törvénykönyvé-
ben Sumer és Akkád újraegyesített városainak, hogy
egységesítette ahasználatban lévő súlyokat és mértéke-
ket, de valószínűleg Sulgi volt az, aki mindezt a gyakor-
latba átültette, és más lépéseket is tett az új birodalom
adminisztrációj ának megkönnyítésére, például egysége-
sítette a különböző helyi naptárakat.
Jóllehet a III. Ur-i dinasztia királyai valójában írtak
királyfeliratokat is, de furcsamód ezek elég ritkán szol-
gálnak felvilágosítással dinasztiájuk történetéről. Sok
hasznos tájékoztatást kapunk viszont a keltezési formu.
lákkal ellátott gazdasági tartalmú táblákból (minden
évet egy jelentős eseményről neveztek el) és abból, hogy
megnevezik a különböző helyi tartományi kormányzó-
kat vagy a Sumerbe látogató külföldi követeket és méltó-
ságokat. A III. Ur-i dinasztia birodalma a legnagyobb
kiterjedésekor majdnem akkora lehetett, mint az akkád
királyoké, a két folyó mentén az Anatőliai-fennsíkig
nyúlt felfelé, keleten pedigSzűzát és más elámi területe-
ket foglalt magában. Ezeknek a hódításoknak a megtar-
tása nem volt békésfeladat, és nyilvánvaló, hogy külö-
nösen északkeleten, állandó hadjáratokra volt szükség,
hogy megfékezzéka harcias törzseket. Egy másik, ké-
sőbb végzetesnek bizonyuló veszélyt jelentett nyugaton
azamurru nomádok állandó nyomása. Ezek annyi bajt
okoztak, hogy már Sulgi uralkodásának idején egy
s ,,amurrú gát" nevű falat épitettek a letelepült lakosok
területének északnyugati peremén, Babilón és Szippar
közelében. Ez a fal később szerepel Ibbí-Színnek, az
utolsó, szerencsétlen sorsú királynak és északi helytartói-
nak levelezésébenis, akik vesztes csatát vívtak a nomád
bevándorlók friss hullámaival. Az utolsó éveiből való
dokumentumok hiánya valószínűvé teszi, hogy északról
fokozatosan kikezdték lbbí-Színfennhatóságát, mig-
nem uralma már nem sokkal terjedt túl Ur városán. Sőt
Urbó l származó forráso k szintén a kőzelgő ve szedelem-
ről beszélnek.
Az lNDUs_YoLGYl
aa
clylllzÁcló
AZ INDUS-vÖr, cyr clv ll,tz Actó 1 nz ékírásos fel -
jegyzések tanúsága szerint a sumerok élénkkereskedel-
mi tevékenységetfolytattak a Perzsa- (Arab-) öböl men-
tén, ill. azon túl fekvő országokkal: Dilmunnal, Makan-
nal, Meluhhával; többek között karneolt és értékesfákat
siállítottak. Rawlinson már 1880-ban Bahreint tartotta
Dilmunnak, de csak az l920-as években, Harappa és
Mohendzso-Dáro felfedezésévelvált nyilvánvalóvá,
hogy Meluhha az Indus-völgyi civilizáciő lehet, Makan
pedig valahol az oda vezető út mentén helyezkedett el.
Ezt a megállapítást még ma is vitatják, részben azért,
meít az,,Indus-völgyi" lelőhelyek Mezopotámiánál jő-
val nagyobb területen helyezkednek el. Anyagi kultúrá-
juk egyöntetűsége jelzi, hogy a különböző alföldi terü-
letek szoros kapcsolatban álltak egymással, a városok
rÖRrBNBr
rgpBrgBN
pedig, amelyekben gondosan tervezett, fürdőszobás,
csatornázottházak sorakoztak - egy hatékonyan szerve-
zetttársadalom bizonyítékai. Bár az Indus-völgyi írást
mindmáig nem tudták megfejteni, a pecsétnyomók és
pecsétlenyomatok előfordulásának gyakorisága virágző
kereskedelemről tanúskodik, a magtárak és a munkások
szálláshelyei pedig központosított gazdasági intézmé-
nyek fennállásáta utalnak. Kétségtelen,hogy az Indus-
völgyi városok kultúrája Egyiptoméval és Mezopotá-
miáéval vetekedett, de azi, e.2. évezredben e városok, s
következésképpen a Perzsa- (Arab-) öbölben folytatott
kereskedelem is hanyatlásnak indult. Makan és Meluh-
ha emléke csak a legendákban maradt fenn. Dilmunról
pedig főként datolyatermése miatt voltak jó vélemény-
nyel.
 Az Indus-völgyi civilizáció |83

93. kép: Egy modern dhow aPerzsa-

(Arab-) öbölben. Az ősi kereskedelmi
utak ma is használatosak, nagy indiai és
pakisztáni kereskedőközösségek élnek
Bahrein szigetén vagy Kuwaitban,
amelyek az olaj megjelenése előtt
kereskedelmi kikötők voltak.
Az Indus-völgyben fekvő
,,klasszikus" lelőhelyek mellett
a folytatódó kutatás ugyanilyen jellegű
lelőhelyeket talált Pakisztán déli
partvidékén egészen az íráni határig,
Indiában a Kambaj-öbölben és még
távolabbra is: a Delhi melletti Dzsumna
folyónál.

95. kép: A mohendzso-dárói citadella

képe északról. A nagy fürdő déli széle
még éppen felismerhető. Az általánosan
használatos égetett agy agtégla-falazás,
amely rengeteg munkát és értékes
tüzelőanyagot igényelt, az Indus menti
városok szervezettségének egyik
leghatásosabb bizonyítéka, bármi volt is
azinditéka.
84 |
Az Indus-völgyi civilizáció

96. kóp: Mohendzso-Dáróban

É€ a citadellát nagyrészt John Marshall
tárta fel, akinek a módszerei hagytak
némi kívánnivalót maguk után. Az
egyetlen épület, amelyet hibátlanul
azonosított, a nagy fürdő volt.
taa
F
A nyugatra lévő épületek, amelyeket
ő a ,,gőzfirdőnek" vélt, egy magtár
alapjai voltak, ahogyan 1950-ben
Mortimer Wheeler bebizonyitotta, aki
újraásta a szomszédos lépcsőházat, és
a délkeleti sarokban az erődítményeket
is, (Wheeler nyomán)

97.kép Mortimer Wheeler munkásai

felhúznak egy zsák gabonát
a rakodótérből a magtár padlószintjéig.
hogy bemutassák az épület
rendeltetését.

]]::11

s
ii:]
98-99, kép: Ez a szakállas figura,
amelyen a naturalista ábrázolásmód
magabiztosan ötvöződik a stilizálással,
a mezopotámiai szobrászat
legtökéletesebb darabjaival vetekedik.
Szteatitból (zsírkőből) készült, mázzal
vonták be, a köpenyen látható
lóheredíszítésvörös pasztával volt
kitöltve, a mandulavágású szemeket
kagylóval rakták be. A mintegy l8 cm
magas szobrot Mohendzso-Dáro alsó
városában, a Dk-i területen találták
meg. (Karacsi)
100. kép: Ezt a kecses táncoló (11,5 cm
magas) leányalakot, aki a karjain és
lábain karpereceket visel,
Mohendzso-D ár őban, az alső városban
találták.
36| Az Indus-völgyi civilizáció
101. kép: Ekszerek Mohendzso-
Dáróból; a legjellemzőbbek a hosszúkás
karneolgyóngyök, Ezek az Indus-vöigyi
városokban készültek, egy
gyöngykészítő csanhu-dárói műhelye
alapján ítélve. (Karacsi)
l02. kép: Bika áll egy azonosíthatatlan
tárgy (talán,jászol") előtt" Az
Indus-völgyi pecsétnyomók többnyire
zsírkőbő1 (szteatit) készültek, és
négyszögletes alakúak, 2 3 centiméteres
oldalakkal. Az Indus-völgyi civilizáció
az írás és pecsét használatában
a mezopotámiaira emlékeztet,
s kétségkívülitt is a kereskedelmi és
közígazgatási szerv ezet nélkülözhetetlen
kellékei voltak, akárcsak Sumerben.
103, kép: Pecsétek jellegzetes indiai
állatokkal - a rinocérosz Indiában a 16.
századig fennmaradt. (Karacsi)
104. kép: Az Indus-völgyi civilizáció
gazdaságanagyrésztaszátazföldi
szállításra épült, így azután érthető,
hogy akárcsak manapság, az ökör
vontatta kordé volt a legfőbb
szállítóeszköz. Aziít látható, két tömör
kerekű kordé semmiben sem
különbözik azoktól,amelyeket
Szindben ma is használnak. Terrakotta
modell, talán csak játék.
(Karacsi)
l05 106, kép: Harappában a régészek
csaka,,hivatali"negyedekrefordítottak
nagyobb figyelmet. A citadellát (l05.
kép) egy magaslatra építették,és a jelek
szerint 12méter vastag agyagtéglafalai
voltak. A magtárak (rekonstrukciójuk
a 106. képen) könnyen megközelíthetóen,
afolyőhoz közel feküdtek, és két
sorban elhelyezett 6 egységből álltak,
minden egység 15 méter nagyságú volt.
(Wheeler nyomán)
Á z Indu s - l, ö l gl,i c it,il i : áci ó 88
|
 ' "'-.^_ #-#!"8;
.**

,.]. ]]-.-,,..,,...,,....,-;ii.];]

}]a;;]..,.,. .... ].],§*

]:l-]: ,&.], -:a: .

l07. kép: Ezeka köralakú, égetetttégla 109. kép: Szaúd-Arábiában és másutt

építmények- mindegyikük2,1 m a P erzsa- (Arab-) öböl nyugati partján
átmérőjű - talán a gabona a temetkezési halom az egylk
ősszezűzására (inkább, mint cséplésére) legközönségesebbókori lelőhely,
szolgáló helyek lehettek. A magtár és MezopotámiátóI viszont ez teljesen
a citadella kőzőtt tizennyolcat találtak idegen. Bahreinen a sziget belsejének
belőlük, közvetlenül hatalmas térségeit,,halommezők"
a,,munkáslakásoktó1" északr a. borítj ák, legtöbbjüket azonb an
l08. kép: Akár elfogadjuk (a szaúd- kirabolták. Az itt taláIt kerámia
arábiai partoknál fekvő) Bahrein túlnyomórészt azi. e.2300 és l800
szigetének Dilmunnal val,ő azonosííását, közötti időszakból szárrttazik, amikor
akár nem, az kétségtelen, hogy a dilmuni kereskedelem virágkorát élte.
kereskedelmi átrakodóállomás volt
Mezopotámia és az Indus-völgyi
városok kőzőtt. Egy dán expedicíő az
l950-es években a portugál erőd l l0. kép: Lapos tetejű modern
közelében egy jelentős, lakőházak húzódnak meg a különösen
hozzáv etőlegesen az,,új asszír" korból maga§,,királyi" temetkezési halmok
származő épületet azonosított itt, amely kőzőtt, a sziget közepén, Aaliban. Bár
- amint a fényképenláthatő - egy még ezeket is kirabolták, a rendelkezésre álló
lenyűgözőbb,,kassú" kori kőfalakra kevés adat hasonló, legfeljebb valamivel
épült. későbbi időszakra vall.
90 |
Az Indus-v ölgyí civilizáció

l l 1. kép: A bahreini erőd ,,újasszír"

épületének paóozata alatt eltemetve
több mint tíz lapos tálatta|áltak,
bennük kígyócsontváz, olykor egyetlen
gyöngyszem. Nem ismerünk semmi
ehhez hasonlót, de ebben a korban
a kígyó az örök életjelképe volt, és
a mellékleteknek valamelyen rituális
értelmük lehetett. (Moesgárd)

l 12. kép: Bár az óbabilóni kor után

Magan és Meluhha eltűnik a színről,
Mezopotámia bahreini kapcsolatai
azonban tovább élnek. Ez az ,,űjasszír"
épület padlója alatt eltemetett
ezüstkincs egy i. e. 7. századí föníciai
pecsétgyűrűt is magába foglal.
Sarrukín, Assur-ah-iddina és
Assur-bán-apli valmennyien említik
Dilmunt, és utalnak kitályátavagy
,,kormány zőjára", (Moesgárd)

113. kóp: Öt pecsétnyomó, amelyeket

Failakán, a Perzsa- (Arab-) öböl egy kis
szigetén, Kuwait partjainál találtak.
A sziget nyilvánvalóan szoros
kapcsolatban volt Bahreinnel, mert
mindkét helyen találtak Inzakhoz,
Dilmun istenéhez szóló ékírásos
feliratot. Ezek a pecsétnyomók azonos
típusúak néhány Bahreinen felfedezett,
és az óbabilóni korból keltezhető
darabbal. (Moesgárd)
§. A MÁsoDIK ÉvrzRED
92|A második évezred
T T lt,
í)\
í \",
o DAL
Agauí - ókoíi h9lynév
Alirar - úai helynév
ío0
A III. Ur-i dinasztia birodalmára halálos csapást mérő
isteni harag a Sumer határain túlról érkező elámi sere-
gekben öltött testet. Ezt azonban nem követte idegen
elnyomás, mint a gutik esetében az agadei birodalom
felbomlása után. Ami a nyelvet illeti, a sumer most vég-
legmegadta magátazakkádnak, de mégsem az akkádok
voltak azok, akik örökölték a sumerektől sumer és Ak-
kád városai felett az egyeduralmat, hanem egy másik
sémi nép, azamutr6k(amoriták), Az amurrúk szerepel-
nek már Sar-kali-sarri idejében is, aki azElspbratésztől
délre eső, a későbbi Sziriáhoztartoző,sivatagos vidéken
harcolt ellenük. Bár a III. Ur-i dinasztia uralkodása ide-
jén Mezopotámia állandóan lakott vidékeitől távoltar-
tandó, barbár ellenségnek tekintették őket, arra is van
példa bőséggel, hogy békésbevándorlókként nyomultak
be a városok területeire, s a városlakók nyájait legeltet-
ték vagy másként szolgálták a letelepedett lakosságot.
Egyértelmű, hogy a birodalom merev gépezeténbelilaz
amurrúk elismerték a fennálló rendet, és kapcsolatokat
i s építettekk i, bizalmat támasztv a maguk ir ánt,s ez lehe-
1 14 / Alabástrom szobor Iscsáliból (i. e. l 900 körül). Hafádzsi
közelében találták. (Bagdad)
,rono,í
2oo
l 1 5 / Mezopotámia és a Levante az i. e. 2. évezredben.
tővétetteszámukra, hogy erőteljesen harcoljanak a biro-
dalomról leszakadt városok feletti hatalomért.
Bár a III. Ur-i dinasztia összeomlását követő ,,átme-
neti időszak"-ban az események menete túlságosan bo-
nyolult ahhoz, hogy teljes rekonstrukciójukban remény-
kedhessünk , ezeknek az éveknek az egyik alakjaj ellegze-
tesnek tekinthető. Nevéből ítélveIsbí-Erra valójában in-
kább akkád lehetett, mint amurrú. Ibbí-Színkirály, aki
uralkodásának utolsó éveiben mint magas beosztású hi-
vatalnok szolgált,,,a Máriből való ember"-ként említet-
te, talán lekicsinylően. Amikor lbbiSzín sor§a megpe-
csételődött, a magahasznára fordította hatalmi poziciő-
ját, és Iszin városában, Nippurtól délre, önálló uralko-
dóként lépett fel. Iszin egyike azoknak a területeknek.
ahol az amurrú behatolás a jelek szerint a legerősebb
volt. Más, életerős, amurrú neveket viselő királyokat
számlálő dinasztiákalakultak Larszában, kisben és Ba-
bilónban, de ez még semmiképpen sem jelentette az
amurrú,,hatalomátvétel" teljes kiterjedését. Két év szá-

zador' át amurrú dinasztiákat találunk a Dijála-völgy
vidékén,a Tigris mentén fent Assurban, valamint a Su-
merben és Akkádban lévő kisebb államokon kívül min-
denütt az észak-mezopotámiai síkságokon és fent az
Euphratész mentén, nevezetesen Máriban. Nyugat felé a
forrásaink némileg megcsappannak, de az Euphratészen
túl is tudunk erős amurrú királyságokról Jamhadban
(Aleppo) és tovább délnek Qatnánál. Ujabb bizonyité-
kok híján nehéz megmondani, hogy ez az amulííúmeg-
száIlás északon és nyugaton közvetlen következménye
volt-e annak, hogy a III. Ur-i dinasztia uralkodása ide-
jén a kő zigazgatás ö ssze oml o tt, va gy a
elkezdődött a birodalom idején, netán előtte. Minden-
esetre bizonyos, hogy azűj amurrú királyságok a politi-
kai súlypont eltolódását jelentették, mert a közös eredet
és a nyelvi kötelékek fenntartották a szoros kapcsolatot
a terület legtávolabbi pontjai kőzőtt,Larszátől egészen
Qatnáig.
AZ ÓBABILÓNI BIRODALOM l Az egyik tényező,
amelyhozzájárultezekbenazévekbenazélénkdiplomá-
ciai tevékenységhez, azvo|t,hogy az akkád nyelv óbabi-
lóni dialektllsa az érintkezéselfogadott eszközeként az
egész területen elterjedt. Lehetséges, hogy az akkád
nyelv északon és nyugaton az agadei királyok kora óta
A második évezred |93
folyamatosan használatban maradt. Délen azonban az
ékírásosjelk észletethozzáigazitották az új dialektushoz,
s a sumef írnoki hagyományoktól való megszabadulás
sok mindent feltáró, rendkívül élénklevelezés valóságos
ár adatát hozta ma gával, ami ből e gyszersmin d kitetszik,
mennyire tartózkodó és információszegény volt a koráb-
bi idők forrásanyaga. Az egyik legtöbbet eláruló kora-
beli dokumentum - mint annyi más is - a mári palota
irattárábő| származik. Ez egy levél, amelyet Zimúlim-
nek, Mári királyának küldött egyik kormányzőja, akit
nyilván azzal a feladattal biztak meg, hogy bizonyos kis
b esziv őt gás már ,,hercegecskéket" engedelmességre bírjon. Elmondja,
hogy összehívta ezeket a ,,királyokat" a számunkra is-
meretlen Sarmaneh városába, és így szőlt hozzájuk:
,,Nincs egyetlen király sem, aki egymagában erős volna.
A babilóni Hammurapit 15 király követi, a larszai Rím-
Színt ugyanennyi, az esnunnai Ibál-pí-Elt ugyanennyi, a
jamhadi [Aleppo]Jarimlimet 20király . . ." Ezzel össze-
foglaló képet ad a korabeli politikai helyzettől, bár -
talán szándékosan - nem emliti zimrílim fő ellenfelét,
Samsi-Addut és fiait.
Zimrilim, a babilóni Hammurapi kortársa és egy idő-
ben szövetségese, Jahdunlim fia volt, aki őelőtte uralko-
dott Máriban, de akit nem követett közvetlenül Mári
trónján. Jahdunlim uralma ugyanis, sikerei ellenére -
közéjük tart ozik a Földközi-tengerhez való előnyomulá-
sa, versengve korábbi, nagyobb hódítókkal - szerencsét-
len véget ért: egy másik amurrú király, Samsi-Addu (ak-
kádul Samsi-Adad) elfoglalta birodalmát. Neki, akinek
alakjátszámunkra a mári levelezés keltette életre, a Tig-
ris menti Assurtól és az Euphratész menti Máritól észak
felé a török hegyekig terjedő királyságot sikerült létre-
hoznia. Saját fővárosát valahol a Hábúr-völgyben hozta
létre, talán Ságir-Bázárban, egy városban, amelyet,,En-
lil lakóhelyé"-nek (Subat-Enlilnek) nevezett el. Két fiát,
Jaszmah-Addut és Ismé-Dagant azonban mint alkirá-
lyokat Máriba. illetve a Tigris keleti partján, Assurtól
északra fekvő Ekalláte városába küldte, ahonnan a fo-
lyón túli nyugtalan vidékeket szemmel lehetett tartani.
A kis államok hihetetlen sokaságát, élükön amurrú vagy
hurri királyocskákkal, akiknek meghódolás át v agy sző-
vetségétmeg kellett szereznie, nemcsak az imént említett
Zimrilimhez szóló levél tanúsítja, hanem Samsi-Addu
saját levelei is, amelyeket meglehetősen gyengekezű frá-
hoz,Jaszmah-Adduhoz írt Máriba. Ezekből a levelekből
kiderül, hogy Samsi-Addu energikus és becsületes ural-
kodó volt, egyarántjáratos az államvezetésben és a há-
borúban. Diplomáciai tevékenységénekkiterjedtségére
következtethetünk egy kis levélgyűjteményből, amelyet
egy dán expedíció fenn a kurd hegyekben, a Simsára-
halomban talált. Ebből kiderül, hogy fia, az éka|látéi
Ismé-Dagan, legalábbis időközönké nt, baráti szövetsé-
116 / A terrakotta lapok gyakoriak az óbabilóni korban. Ezen
a Hafádzsiból származőn egy isten látható, amint megöl egy
napbeli élőlényt, (Bagdad)
94lA mósodik évezred
get tartott fenn a terület helyi uraival. A távoli Dilmun-
ságet lakói viszont érdemesnek tartották, hogy köve-
teket küdjenek magához Samsi-Adduhoz, s ismerjük
Samsi-Addunak a mári Jaszmah-Ad adhoz szőlő szigorú
utasítását, hogy gondoskodjék ellátásukról, vizes töm-
lőkről és még új sarukról is útjuk során.
Az effajta diplomáciai látogatások oka nyilván a ke-
reskedelem elősegítése volt. Ebben a korban, szeren-
csénkreo bepillanthatunk a kereskedelem mechanizmu-
sába, ami páratlan egészen a görög-római korig. A lu-
xuscikkek körében az árucserét ajándékozásnak álcáz-
ták: abaráti kapcsolatban álló uralkodók kölcsönösen
me gaj ándék ozták e gymást. Ezt le gj obban a következő,
Amárna-korban figyelhetjük meg. Jelentősebb volt a
legfontosabb árucikkek nagyarányú kereskedelme, pél-
dául a fémek közül a rézévagyazóné. Urból szátmaző
üzleti iratok érdekes változástmutatnak e kereskedelem
pénzügyi igazgatásában. A III. Ur-i dinasztia korában
azU rban épült Nanna-templom felfogadott kereskedői
vállakoztak a dilmuni (Bahrein) tengeri útra, ahol Sumer
áruit (különösen textíliát) femre és különféle értékes,ott
kapható cikkre cserélték. A vállalkozást a templom fi-
nanszirozta, s nem hárította átalkalmazottaira a kocká-
zatot. Ezt a régőta fennálló dilmuni kereskedelem szer-
ves folytatásának tekinthetjük, amelyet először a lagasi
Ur-Nanse említett. A larszai Rím-Színkorára, aki Ur
fölött is uralkodott, más rendszer alakult ki.
Most a kereskedők, egyedül vagy csoportokban, ma-
guk szervezték a kereskedelmi flottákat. Néha a temp-
lomtól vették kölcsön atőkét, de maguk vál|altáka koc-
kázatot, és az övék volt a haszon is. Találtak olyan jogi
szerződéseket, amelyek arról számolnak be, hogy társu-
lást hoztak létre, kifejezetten mindig csak egy-egy dilmu-
ni kereskedelmi utazás tőkéjének előteremtése céljábót,
és egyértelmű, hogy ezek az újítások az egész igazgatási
stílus megváltozásáravallanak. A III. Ur-i dinasztia ko-
rában gyakorlatilag mindenki állami alkalmazott volt,
elszámolási kötelezettséggel tartozott a szigorú nyilván-
tartási rendszernek mindenért, ami a kezén keresztül-
ment, ehelyett most az állam szívesen kiadta ,,albérlet-
be" az ügyeket, nemcsak a külkereskedelmi és azállatte-
nyésztésitevékenységet, hanem még a mezőgazdasági
adók behajtását is, olyan megállapodás szerint, hogy a
szerződő meghatár ozott összeget fize tett azállamnak, és
haszonként lefölözte azt, amit ezen felül sikerült össze-
szednie. Ettől az időtől kezdve egészen az ékírásos fel-
jegyzések eltűnéséig a magánvállalkozásoknak ez a ha-
gyománya uralkodott a babilóni igazgatásban. De ideje
visszatérni északra, ahol Assur városában a magánvál-
lalkozások felvirágzásának még hatásosabb példáit ta-
láljuk.
KAPCSOLAT ANATÓLIÁVAL / A véletlen úgy hozta,
hogy az assuri kereskedők tevékenységérőlsaját váro-
sukból egyetlen dokumentum sem maradt ránk, de az
Assurtól mintegy 1600 kilométer távolságra, a közép-
anatóliai Kültepében legálisan vagy engedély nélkül iiz-
leti feljegyzések és levelek ezreit ásták ki. Amikor a tudG
sok kimutatták, hogy ezeket a táblákat az akkád dialek-
tusában, közelebbről az óasszir nyelven írták (nem pe-
dig, ahogyan eleinte érthetően feltételezték, valamilyen
ismeretlen ősi anatóliai nyelven), rövidesen kideriilt,
hogy Assur városából származó kereskedők nagyjából
három nemzedékének üzleti irattárából valók. Ezek ál-
landó kereskedelmi képviselőket tartottak Kanis váro
sában - ez volt Kültepe ókori neve. A kereskedelem le-
nyeges része volt abronzkészítéséhezhasznált ón szállí-
tása Anatólia városaiba Assurból, ahova távolibb, keleti
forrásokból hozták, A téli esőzések után évente szamár-
karavánok indultak Assurból, és hosszú utat tettek meg
Eszak-Mezopotámia síkságain keresztül - itt útközbe;
néhány mellékes ügyletet is lebonyolíthattak -, azutána
Taurus hágóin áthaladva, Kanisban vagy még távolabb
lerakodtak. Mindez tetemes haszonnal járt. Rendszerint
textilféleségek is a fuvarhoz tartoztak, Assurból vagy
még délebbről - a legjobb babilóniai textiláru az ,,ak-
kád" volt. Cserébe pedig ezüstben vagy aranyban vitték
vissza a nyereséget.
A kültepei szövegek azizletiszeíyezetés a módszerek
kifinomultságát mutatják, s ez még szembetűnőbb az
anatóliai fennsík félreeső vidékén.Jóllehet a kanisi ke-
reskedőnegyed játszhatta a legfontosabb asszír központ
szerepét, másutt is alapítottak ilyen kereskedőtelepeke|
és hasonló óasszír dokumentumokat a Bo§azköy mellet-
ti lelőhelyeken és a szomszédos Aliqarban is felfedeztek-
Még annak is van nyoma, hogy hasonló kereskedelmi
kapcsolatok már több mint 500 éwel korábban is létez-
tek: a legenda szerint Sarrukín és Narám-Szín átkeltek
Anatóliába, hogy akkád kereskedők segítségéresiesse-
nek Purushanda városában, ahol a most tárgyalt időben
l l7 i A Tohma Su völgye Közép-Anatóli ában. Ezlehetett
a Kanisba tartó asszír szamárkaravánok egyik útvonala.
""t'.-,ií+!:;itr;§,,1í:; tr.;;-.,' "..,:j'l'],,,_.'=

l8 / Rabszolga oroszlánt enged ki a ketrecéből, hogy
1
Assur-bán-apli elejtse. Az oroszlán mint királyi vad
hagyománya legalább a mári levelekig vezethető vissza.
(British Museum)
is éltek idegen kereskedők, és ahol az egylk legerősebb
helyi uralkodó székhelye volt, A kanisi telepet tanács
kormányozta, amelynek fennhatósága kiterjedt nem-
csak az ottani, hanem a távoli telepeken élő asszír keres-
kedőkre is. Erre nemcsak azértvolt szükség, hogy bírás-
kodjon az asszírok közti ügyekben, hanem hogy azegész
testület képviseletében tárgyalhasson a helybéli fejedel-
mekkel. A tanács döntéseinek végrehajtása érdekében
büntető jogkörrel felruházott hivatalnokokat neveztek
l 19 / Levél Assurból a cég kanisi ügynökéhez. A tábla (obbra)
boritékban volt, erre került a feladó pecsétnyomata. (British
Museum)
A második évezred|95
ki a közösség tekintélyes tagjai közül, valamint adót
szedtek. Feltehető, hogy a kereskedők és a befogadó or-
szágkőzti viszony megromlását leggyakrabban a helyi
uralkodók által kivetett adók, általában a vámilletékek
okozták.
Az anatőliai fejedelmeknek nyilván szükségük volt az
asszírokra, hogy ónt és más árukat szállítsanak nekik, és
az adőztatás s al haszno t hűztak a kere sked elemb ő l. Vé g-
ső soron azonban ők voltak az erősebbek, és adott eset-
ben nem rettentek vissza attól sem, hogy börtönnel sújt-
sák a csempészésen kapott kereskedőt, ami rendszeres és
bevett gyakorlat volt, amint az asszírok saját levelezésé-
ből kitűnik. Jellegzetes a levél, amelynek írója arra figyel-
mezteti üzletfelét, hogy egy ügynök ,,Púsu-kénnek[a ke-
reskedőnek] elküldte csempészáruját, amit elkoboztak,
a palota letartőztattaPúsu-ként, és szigorú őrizettel bör-
tönbe vetette. A királynő írt Luhuszati, Hurama, Salah-
sua városaiba, és birodalma többi részeibe a csempészés-
ről, és ezek most résen állnak. Ezért kérlek, ne csempéssz
semmit. . . és a vasat [ebben a korban nagy ritkaság!],
amit át akar tál ho zni, ha gyd egy me gb ízh atő háznál T i-
milkiában".
Bár ezta kereskedelmet nagy assuri magánkereskedő-
házak va gy,, cé gek " szerv ezték é s fi nanszíro zták, termé-
szetesen éppolyan érzékeny volt a politikaimegtázkődá-
tások iránt, mint bármelyik állami vállalkozás. A III. Ur-i
dinasztia összeomlása utáni és a samsi-Addu feltűnése
előtti években a kereskedelem virág zott. T alán az ő hata-
lomátvételével együttjáró törés voltaz, ami a kereskede-
lem rövid megszakításáhozvezetett, mivel Assur is része
lett birodalmának. De amint visszaállította a békésvi-
szonyokat, természetesen azonnal megengedte a keres-
kedelemfolytatását.RöviddelhalálaltánazonbanZim-
rílimnek a jamhadi király segítségével- nála élt s záműze-
tésben - sikerült üsszaszereznie Márit Jaszmah-Addutól
és bár Samsi-Addu másik fia egy ideig még uralkodott
Assur és környéke fölött, Mezopotámia számos északi
városa, azok, amelyek az egyenesen Anatóliába vezető út
mentén feküdtek, a Mári ellenőrzése alá tartoző terület-
re került, és a kanisi kereskedelem hamarosan megszűnt,
A MÁRI IRATTÁRAK / A Máriból származő táblák
nagyobb része Zimrilim uralkodásának idejében kelet-
kezett, különösen levelezése vet fényt kormányzásának
igen bizalmas részleteire. A tartományi kormányzókkal
való levélváltása nemcsak hadi és politikai ügyekkel fog-
lalkozik, hanem a mindennapi közigazgatás jelentékte-
len gondjaival is. Ezek a keményen dolgozó hivatalno-
kok felelősek voltak azElphratész, a Hábúr vagy a belő-
lij'k elágaző csatornák ellenőrzésééft,az igazságos víz-
elosztásért. Alkalrnanként megbízhatták őket a folyón le-
vagy felfelé menő hajók megvámolásával, máskor ínyenc-
ségek - így szarvasgomba vagy különleges halfajták -
beszerzésévela királyi asztalszámára. Nemegyszer olva-
sunk a kotmányző buzgólkodásáról, hogy egy különö-
sen szép kődarabot küldjön a királynak, vagy egy fog-
 96lA második él,ezred
u:'
8
',4
!#
Wi,
" ' ;,,^ol:
\ "ü;
lyul ejtett oroszlánt, lévénaz oroszlán királyi vad, s ha-
csak lehetséges volt, élve kellett a királyhoz eljuttatni.
Az épilet, ahol' találták őket, éppolyan tanulságos,
mi n t a már i táb|ák. Zimr ilim p al otáj áb an t ö bb m i n t 3 0 0
helyiség volt, alapterületét feltárőja 200 x I20 méterre
becsülte. Bár ebből a korszakból egyetlen nagyobb palo-
tát sem tártak fel ilyen alaposan, nyilvánvaló,ítogy ezt
még a kortársak is rendkívülinek tartották. Eztmegerő-
síti a jamhadi király egyik levele, amelyben azt írja Zim-
rílimnek, hogy a tengerparti Ugarit királyának szo|gáját
kildihozzá,aki látni kívánja,,Zimrílimházát" . A táblák
elejtett megjegyzései részben magyarázzák, hogy miért
volt szükség ilyen mérhetetlenül sok helyiségből álló
épületre: akirá|y kérdőre von egy hivatalnokot, amiért
a palota 400 alkalmazottja kőzil csak százat láttak el
ruhával; egy hivatalos jegyzék pedig a palota által - ha
nem éppen a palotában - alkalmazott.4ü} nő fejadagját
veszi nyilvántartásba.
A mári palotának s királyának dicsősége azonban rö-
vid életű volt. Korábbi szövetségük ellenére Zimrílim és
a babilóni Hammurapi útjai keresztezték egymást, és
Hammurapi uralkodásának 33, évébenaz Euphratész
mentén felfelé vonulva elfoglalta Márit. Lerombolta a
híres palotát, és így romjai közőtt fennmaradtak azok a
táblák, amelyekért most olyan hálásak vagyunk. A sors
irőniája, hogy magából Babilóniából egyetlen hasonló
ir attár at sem ismerünk. I gaz, H ammurapi néhány levele
fönnmaradt, de ezeket és az uralkodására fényt derítő
egyéb dokumentumokat engedély nélkül tárták fel, és
így sajnos nem ismerjük az épületeket, ahonnan szár-
maznak. Mindamellett, ha hasznosítjuk az összes elérhe-
tő forrást, nagy vonalakban rekonstruálhatjuk Hammu-
 A második évezred|97

l20 lLégl felvétel Zímrilim Máriban lévő nagy palotájárő|.

A trónterem és a fogadóterem a kisebb, négyzet alakú udvartól
balra fekszik.

121 / Istup-ilum, Mári uralkodójának szobra, i. e. 1900 körül.

(Aleppo)

l22 l Mári falfestmény a palota kisebb udvarában. A részleten

könyörgő istennő, szárnyas állatok és fák. (Louvre)

rapi uralkodását, és érzékelhető, hogy ez fordulópontot dinasztiákat gyorsan magába olvasztotta, Hammurapi
jelentett a térségtörténetében. Véget vetett a háborúsko- trónra kerülóséig Babilón területe alig terjedt túl eredeti
dó, kis városállamok korának, és sumer és Akkád föld- határain. Mégis, pusztán önállósága révén,egyik fő
jét egyetlen országgá egyesítette, először azUrbanural- résztvevője volt a hatalomért folyó versenynek Sumer-
kodó Ibbí-Szinkon óta. Igy a modern Irak déli íészét ben és Akkádban. Délen alarszai Rím-Szín, aki Uruk,
joggal hivhatjuk,,Babilóniának", mert Hammurapi ide- Ur és a lagasi állam területét már eddig is ellenőrzése
jétől kezdve a Tigris menti Szeleukia alapításáig Babilón alatttartotta, végül Iszin városát, hosszú időn át legfőbb
volt az ország politikai s még inkább kulturális köz- vetélytársát is bekebelezte. A kor egyetlen másik, erős
pontja. királysága Esnunnában (Te1l-Aszmat), aDijálavidékén
j9tt létre, amint aztamár idézettmárilevelekből tudjuk.
HAMMURAPI ES DINASZTILIII l Babilónban az Eszakon Samsi-Addu valószínűleg épp hatalma csúcsán
amurrú Szumuabum alapította azt a dinasztiát, amely- volt.
nek Hammurapi a 6. királya volt. A város már a III. Hammurapi hosszú uralkodása alatt a legtöbb erőfe-
ur-i dinasztia korában is létezett, de most először lett szítéstbelső ügyeknek szentelte, de végül uralkodásá-
egy kis állam fővárosa. Bár a szomszédos városok- nak 31. évébenlegyőzte alarszai Rím-Színt, és ezzel az
ban, Kisben, Kazalluban, Maradban alapított kisebb ókori Sumer és Akkád urává tette magát, Két éwel ké-
98|A második évezred
sőbb elvette Márit régi szövetségesétől, Zimrilimtől,
Csak uralkodása 38, évébenkövetkezett Esnunna legyő-
zése, és hatalmának kiterjesztése északon egészen Nini-
véig. Törvénykönyve, amelyről - indokoltan - elsősor-
ban híres, a bevezetőben azzal kezdi, hogy Sumer leg-
főbb isteneio Anum és Enlil felemelték Mardukot, Babi-
lón istenét, és neki adtáLk a teljhatalmat,magőtHammu-
rapit pedig azzalbizták meg, hogy ,,igazságottegyenaz
országban, kiirtsa a gonoszt és elvetemültet, hogy a ha-
talmas ne nyomhassa el a gyöngét". Ezután felsorolja a
városokat, amelyeket jótékony uralma alá vont: Nip-
purt, Eridut, Babilónt, Urt, Szippart,Larszít, Urukot,
Iszint, Kist, Kutát, Barszipot, Dilbatot, Lagast,Girszut,
Kest és Adabot - Sumer és Akkád valamennyi ősi nagy
városát; s ugyanígy azEvphratész középső folyása mel-
lett fekvő városokat, Márit, Esnunnát és végül Ninivét,
Igaz,hogy a jegyzékből nem véletlenül hiányzik Elám és
A§sur, és hogy uralkodása vége felé Hammurapinak -
l23 l Btolzszobor arany bevonattal (i, e. l7ó0 körül). Lu-Nannát
Hammurapi
ábtázolja, amint Amurrú istenhez könyörög
életéért.(Louvre)
mint előtte és utána is sokaknak - nehézségeivoltak az
északkeleti határokon, de mégiscsak ő volt az első király,
aki a III. Ur-i dinasztia birodalmának központi területét
ismét egyesítette egyetlen uralkodó fennhatósága alatt,
és noha területi hódításai átmenetiek voltak, utódai ide-
jén Babilón a királyság egyedüli hagyományos székhelye
és az írásbeli kultúra fő letéteményesemaradt.
Törvénykönyvének bevezetése jól tükrözi Hammura-
pivágyát, amelyet elődei és kortársai is osztottak, hogy
bölcs és igazságos királykónt jelenjen meg, akinek ural-
ma a|att Sumer és Akkád ősi országai újból egyesültek,
hogy békében ésjólétben óljenek együtt. A kor szokása
szerint minden évet valamely jelentős eseményről nevez-
tek el. Ezekből az évnevekből láthatjuk, hogy nemcsak
Hammurapi, hanem a kor minden uralkodója, kicsi és
nagy , szakadatlanul munkálkodott királysága jólétének
fenntartásán, új csatornák ásásával és a régiek fenntartá-
sával. Az építőtevékenység hangsűlyozása és a harctéri
sikereket kérkedően felsoroló történeti feliratok hiánya
aztmutatja, hogy Hammurapi és kora inkább az ősi su-
mer éthosz őtzőjének, mintsem Sarrukín, és az agadeí
dinasztia követőjének bizonyult. U gy anez vonatkozik,
amint látni fogjuk, a törvénykezésre is, de a sumer iroda-
lomról való ismereteink nagy részéta korabeli akkád
vagy móg inkább amurrú írnokok lelkesedésénekkö-
szönhetjük.
Főként Nippur - Sumer szellemi központja - írnokis-
koláiból, de Urból, Kisből, Szipparból és Iszinből is na-
gyon sokféle sumer szöveghez jutottunk hozzá. Ezeket a
sumernek mint élő nyelvnek a kihalása után is gondosan
megőrizték, sőt a tudósok és a diákok részben ekkor
állították össze őket a templomokban és világi iskolák_
ban Ibbí-színelámi száműzetése és azl babilóni dinasz-
tia végső lehanyatlása közti években, A sumer irodalom
másolásának szentelt erőfeszítés részbenbizonyosan an_
nak a múlt iránti természetes érdeklődésnek volt a követ-
kezménye, amelyre a sumer és akkád civilizáció épült.
De a sumer nyelvet megtanuló írnok tudásának gyakor-
latihasznát is vehette. A vallási feliratoknál, amelyeket
a király egy új templom számára kívánt elkészíttetni,
terjengős évnevek esetében, amelyekkel valamennyi jogi
okmányt kelteztek, és az okiratokban hagyományos ki-
fejezéseknél a sumer nyelvet basználták. Hasonlóképp,
mint a középkorban a latint, amely nemcsak Vergilius és
Seneca nyelve volt, hanem a hivatalosjogi vagy vallási
érintkezés eszköze is.
Magának s sumef irodalomnak a története egyelőre
rejtély. Néhány költemény, amely uralkodókat, például
az iszini Lipit-Istart vagy a larszai Rím-Színt, dicsőít,
nyilvánvalóan a IIL Ur-i dinasztia kora után keletkezett,
és ugyanez mondható el azokról a vallási szövegekről is,
amelyeket, még a mi számunkra is szembetűnően, ak-
kádból fordítottak. Senki sem tudja pontosan megmon_
dani, mikor szűnt meg a sumer beszélt nyelv lenni. Na-
gyobb irodalmi művek a IIL Ur-i dinasztia kora után is
íródhattak, ezt bizonyitja a ,,Siratóének Ur pusztulása
 gyászolja, hogy Ningal istennő elhagyta Urt, és ezért a
város elpusztult: azutcákat benőtte a gyom, a vízinövé-
nyek eltömték a csatornákat, és az ünnepségeket nem
tartották meg. Az agadei dinasztia bukásáról szóló ha-
sonló mű, amely Narám-Szín bűneit okolja, valószínű-
leg a III. Ur-i dinasztia korából származik. De mit kezd-
jinkaz olyan alkotásokkal, mint a,,Gilgames és Agga"
vagy az,,Enmerkar és Aratta ura", amelyek a történelem
hajnaláig nyúlnak vissza? A III. Ur-i dinasztia királyai-
nak idejéből vagy korábbról származő irodalmi szöve-
gek még rendkívül ritkák. Bár senki sem akarja tagadni,
hogy a hagyomány 600 éven átvagy még tovább is fenn-
maradhatott, a kérdésaz, akárcsak Homérosz eposzai
esetében, mikor írták le először ezeket a műveket, és - ha
eztmegelőzően szóbeli költészetként léteztek - mennyire
pontosan adta át egyik nemzedék a másiknak.
Egészena legutóbbi időkig úgy véltéka tudósok, hogy
a babilóni írnokok által lemásolt irodalmi művek mai
formájukban nem keletkezhettek előbb a IIL Ur-i di-
nasztia koránál. Ez nem zártaki azt a lehetőséget, hogy
korábbi irodalmi művek is létezhettek, de azok, ameny-
nyire megállapítható, nem éltek tovább az írnokiskolák
állandó repertoárjában. Ezí az álláspontot kénytelenek
voltak felülvizsgálni, amikor Abu-Szalábíhban a kora
dinasztikus kor III. időszakábólszármaző irodalmi táb-
lákat fedeztek fel. Legalább egy jelentősebb alkotásra
utalhatunk: a,,Suruppak intelmei frához" címűre, amely
1001,4 második évezred

i. e. 2500 körül bizonyítottan létezett Abu-Szalábíhban,

néhány száaéwel később Adabban (Biszmája), és ugyan-
ezamű a III. Ur-i dinasztia bukása után ismét feltűnik
az őb abilőni írnokok iro dalmi kánonj ában. Való színűt-
len, hogy a költemény élőszóban maradt fenn abban az
500 év6én,amelyről nincsenek forrásaink, Így nyilván-
való, hogy addignem remélhetjük a sumer irodalom tör-
ténetének rekonstruál ás át, amig a kőzb ees ő év századok-
ra fényt vető, új leletek nem kerülnek elő.
Hammurapi korának gondossága, amellyel egy letűnt
ko r irodalm át me gőrizte, nem akadály o zta az akkád iro-
dalmi nyelv öntörvényű fejlődését. A Gilgamesről szóló
különálló sumer mítoszokat ebben azidőszakban egyet-
len, eposszá szerkesztették, amelynek hosszúságát és
szerkezetét tekintve nincs párja az előfutárai között,
Egyéb sumer mítoszokat az ember teremtésót és a nagy
vizözőnt leíró akkád költeménnyé olvasztottak egybe,
felhasználtak régi sumer elbeszéléseketis, de mindennek
új életerőt kölcsönzött az akkád nyelv frissesége. Két-
nyelvű királyfeliratokat is szerkesztettek: sumerül és ak-
kádul. Egy másik új fejleményhez csak az akkádnyelvet
használták, s ez az előjelek és értelmezésük feljegyzése
volt. Az előjel-értelmezés ebben a korszakban leginkább
a juh belsőségeinek - máj és tüdő - megfigyeléséb ől szár-
mazott,va1y az olajcsöppeknek a vízfelszínen kialakuló
formájából. Azokat a régi jel- és szójegyzékeket pedig,
amelyekb ől az ir noktanulők az ékírást tanul ták, u gyan- 12ó / Urkis egy korai hurri királyának kőtáblája, amelyet egy
csak ekkor alaposan kibővítették, és megtoldották az oroszlán tart. Valószínűeg templomi alapoző letét. A lelet az
agadei dinasztia korából származik. (Louvre)
akkád fordításuka t tartalmaző hasábbal. H ammurapi a
törvénykönyvével olyan dokumentumot hagyott ránk,
amely egyszerre adja azakkád nyelv óbabilóni dialektu- ,,ha" cikkely a bűncselekményt vagy más fennálló körül-
sának klasszikus nyelvi emlékét- ma is ezt használják a ményeket írja le, a másik cikkely azitéletettartalmazza.
nyelv és az ékirás tanitására*, és ugyanakkor tanúsítja, Csak egyetlen esetet idézünk: ,,Ha valaki a földjét bérbe
hogy a különféle nyelvi és kulturális elemeket sikerrel adja egy kertésznek, hogy az datolyával ültesse be, a ker-
forrasztották össze egyetlen,,babilóni" társadalommá. tész négy éven át nevelje a fákat, és az ötödik évben a
kertész ós a kert tulajdonosa egyenlően osztozzanak a
A TÖRvÉNYKÖNyv / Hammurapi törvényeit minde- kerten, de ha a kertész nem ültette be a földet teljesen,
nekelőtt egy fekete kősztélé őrzi:2,25 méter magas, felső hanem egy részétparlaeon hagyta, a parlagot az ő részé
részénegy dombormű Hammurapit ábrázolja, amint hez számítsák."
tisztelettel áll Samas, a napisten, azigazságistene előtt. A törvénykönyv hosszúsága ellenére természetesen
A kő felületének többi részét49 hasábban ékírásosszö- csupán töredékére terjedhetett ki azoknak az ügyeknek,
veg foglalja el; világos, erőteljes akkád nyelven jegyzi fel amelyekkel a birák a való életben találkoztak Ebből
Hammurapi törvényeit, amelyeket azért hirdetett ki, adódik a,,törvénykönyv" valódi természetérevonatko-
hogy ,,a hatalmas ne nyomhassa el a gyöngét, és hogy zó kérdés,amelyről 1902-es első publikálása óta élén
v édelrnezze az árv ák és özve gyek "gait, ami nt az epilő -
j o vita folyik. Lényeges, hogy hasonló törvénygyújtemé-
gus mondja. Jóllehet többé már nem ,,avl|ág legrégibb nyeket már a III. Ur-i dinasztia alapítójának, Ur-
törvénykönyve", aminek hosszú időn át számított, még- Nammunak azidejébőlis ismerünk, egy másikat sumer
is ez maradt a legfontosabb írott forr ás az egészmezopo- nyelven az iszini Lipit-Istar állított össze, egy akkád
támiai civilizáciő világából. A törvények az élet különfé- nyelvű törvénykönyv pedig az esnunnai királyságból
le területeire terjednek ki, az öntözéssel kapcsolatos szátmazlk - ezt Tell-H armalban, a modern Bagdad kele-
földművelési vitákra, föld vagy datolyaliget bérbevételé- tiszéléntárták fel. Noha egyikük sem közelíti meg Ham-
nek feltételeire, kereskedők egymás közti iizleti ügyletei- murapi törvénykönyvét sem terjedelemben, sem pedig
re, családjogi és öröklési problémákra, különféle mester- telj ességben, minde gyikük na gyj áb ől ugy anazokkal az
emberek alkalmazásának feltételeire, házasságtörés, ügyekkel foglalkozik. Világos, hogy bár Hammurapi né-
nem szándékos émberölés vagy a hamis vádaskodás bű- hány rendelkezése egészen új, mások tulajdonképpen
néértjárő büntetésre. Minden törvény két részből áll: a hagyományosak, és szinte a szöveg megváltoztatásanél-
kül egészen Ur-Nammu törvényeiig vezethetők vissza.
Hasonlítsuk össze a köve tkező, Lipit-Istar törvényköny-
véből szárm aző r észletet az imént idézett cikkellyel :,, H a
egy ember megműveletlen földet adott valakinek, hogy
az ültesse be, de ő nem fejezte be teljesen a beültetést, a
tulajdonos a még megműveletlen földet annak a részéhez
számolja, aki a beültetést végezte."
Ahol Hammurapi új rendelkezéseket vezetett be, en-
nek általában megvan amagyarázata. A larszai király-
ság elfoglalása után kiterjedt mezőgazdasági reformter-
vezet megvalósításába kezdett, földek újraelosztásával,
új telepesek behozatalával és azzal, hogy segítette a me-
ző gazdaságot a pusztuló csatornák rendbehoza taláv al.
Mindez azokb ő1 a leveleiből derül ki, amelyeket az általa
kinevezett kormányzóknak küldött Larszába. Ezek a le-
velek a föld használatával kapcsolatos gyakori viszá-
lyokról írnak, s így nem meglep ő,ha a törvénykönyvben
olyan részeket találunk, amelyek az áttelepitési politika
eredményekéntfelmerülő problémákkal foglalk oznak.
Hasonlóképpen az, hogy a törvénykönyv rendelkezései
közé illesztette azokat a cikkelyeket, amelyek meghatá-
rozzák, milyen jogok illetik meg a papnőket férjük csa-
láőjáv al kapcsolatosan, bizonyosan ö s szefüggésbe hoz-
ható a korabeli ,,kolostorok", vagyis a templomh ozkap-
csolódó nőiközösségek jelenségével,amelynek legismer- 127 / Istenekjelképei egy határkövön (i, e. 1 120 körül). Ezt a típust
a kassúk vezették be. (British Museum)
tebb példái a szippari nadí um papnők. Ré gebbi törvény-
t

könyvekkel összehasonlítva van egy újdonság, amelyet 128 / Nagyon kevés eredeti hurri művészeti emlék került elő.
visszalépésnek tekinthetünk. Ur-Nammu azt irta eIő, Ez a kosfej a mitanni uralom idejéből származik Alalahból.
hogy ha egy ember egy másik ember v égtagátlevágta, 1 0 (Antakye)
siklum ezüstöt kell fizetnie; ha az orrát vágta le, 40 siklu-
mot; és az esnunnai törvények is hasonló pénzbeli kárté-
rítéseket állapítanak meg a megsebezhető testrészekért.
Annál meglepőbb, hogy Hammurapi visszatért a lex
talionishoz, a ,,szemet szemért, fogat fogért" elvéhez.
,,Ha egy ember egy másik ember szemét kiszúrta, szúrják
ki az ő szemét. Ha egy másik ember csontját törte, tör-
jék el az ő csontját." Nem kétséges,hogy ez a barbár
eltérés a sumer hagyománytól a sivatag nyers törvényét
tükrözi, ahonnan Hammurapi dinasztiája származott,
Es kiderül az is, hogy Hammurapi bármennyire lelkese-
dett is sumer és Akkád ősi erkölcseinek fenntartásáért,
nem tagadta meg amurrú származását annyira, hogy
törzsi szokásait ne vezesse be az egészlralmaalátartoző
területen.
Korábban arár említettük, hogy Hammurapi uralko-
dása fordulópontot jelentett a mezopotámiai történe-
lemben. A változást jól jellemzi az, ami a dinasztia idejé-
ből fennmaradt. Bár a kifejezetten történeti források rit-
kák ezekről az évekről, a gazdasági okmányok azt mu-
tatják, hogy az élet Babilónia legnagyobb részébenki-
egyensúlyozott volt. Noha birodalmuk kiterjedését fo-
kozatosan csökkentették a belső lázadások vagy a kívül-
ről jövő támadások, Hammurapi utódainak tekintélyét
az I. babilóni dinasztia idején semmi sem veszélyeztette
komolyan Sumer és Akkád határain belül. Mári és Es-
nunna eltűnésével,és azzal, hogy északon egyetlen befo-
 I02|A második évezred
lyásos uralkodó sem volt, Babilón királyainak valóban
nem akadt igazivetélytársuk. Annak ellenére, hogy ké-
sőbb, a ,,Tengerföld" dinasztiája alatt elszakadtak bizo-
nyos déli részek, derült égből villámcsapásként érte őket,
amikor Szamszuditána uralkodása alatt egy Mursilis ne-
vű ember, lefelé vonul v a az Euphr atészen, kirabolta Ba-
bilónt, és isteneit fogságba ejtette.
Ezzel az eseménnyel vagy pontosabban a dinasztia
utolsó királyának, Szamszuditánának az utolsó évével
új abb,,sötét kor" homálya borul a m ezop otámiai esemé-
nyek menetére. Valamilyen okból a nyugtalanság idő-
szakai egybeesnek az irott források teljes eltűnésével -
legalábbis ami ezek fennmaradását illeti a modern törté-
nész számára.
Az írásbeliség hagyomá ny a bizony ára nem szűnt meg,
mégis az I. babilóni dinasztia után különösen sötét a kép,
mert egyetlen érdemleges tartalmú levelet vagy gazdasá-
gi okmányt sem ismerünk ezekből azévekből. Tehát ami
Babilóniát illeti, csak annyit mondhatunk, Hammurapi
dinasztiája v ár atlan véget ért Szamszudit ánáv al. Ami-
kor a függöny ismét felemelkedik, azországészakirésze
az új kassú királyok kezénvan, a,,Tengerföld" dinaszti-
ája pedig délen erősítette meg ahatalmát, Vitatott, hogy
mennyi idő alatt ment végbe ez a változás, Különféle
filológiai, történeti és régészetiérvek felsorakoztatása
ellenére sincs egyetértésabban, hány évvel kell számol-
nunk. A legtöbb szerző szerint a végső válaszmégeldön-
tésre vár, s a legtöbben a ,,kőzépső kronológia" mellett
foglalnak állást, amely szerint Szamszuditána utolsó
uralkodási éve i. e. 1595, és nagyjábőlegy évszázad telik
el ettől kezdve az első közelebbről ismert kassú király
megjelenéséig,
§1 ]V.
KASSÚK ÉsrrunnrK / Ebben azidőbena kassúknak
sikerült kiterjeszteniük uralmukat Babilónra és az attől
északkeletre eső térségre, amely f öldr ajzilag összekötöt-
te őket azzalahegyvidékkel, ahonnan szinte bizonyosan
származtak Mégsem tekinthetők hódítóknak a rég ét-
telemben, idegen eredetük ellenére átvették és továbbfej-
lesztették a babilóni hagyományokat. Új főváros is épüit
Dúr-Kurigalzuban, a modern Bagdad mellett, de a ki-
rályság székhelyének Babilónt tekintették, és elismerték
igényétarra,hogy az országlegfőbbvárosa legyen. Ural-
muk négy évszázada alatt sikerült visszaszerezniük Ba-
bilón számára a ,,Teigerföld" déli tartományait. A leg-
fontosabb politikai eseménynek azonban az Elám és
Asszíria hadseregeivel való, döntésre nem vezető össze-
ütközések látszottak. A határok csak ritkán terjedtek túl
Irak déli részének hordalékos síkságain. Ebben az idő-
ben a kezdeményezés ténylegesen Mezopotámia északl
részétetolódott át, elsősorban a hurrik kezébe.
Eszakon az akkád birodalom óta említenek hurri ki-
tályokat, és a IIL Ur-i dinasztia korából származő köz-
igazgatásiokiratok sok utalása is mutatja, hogy a hurrik
bizonyos számban már azidő tájt jelen voltak még délen
is. Hammurapi és a mári irattárkorában a két folyó közti
,,Felső országban" sok helyi kisfejedelem félreismerhe-
tetlenül hurri nevet visel, és Máriban is előkerültek hurri
nyelven írt szövegek. Amikor Hammurapi hódításai és
utódainak ezt követő erőtlensége nyomán politikai űr
keletkezett északon, a hurrik léptek színre. Egy Hanigal-
bat nevű álIammfu az őbabilőni dinasztia bukása előtt
is létezett, és elég erős volt ahhoz, hogy megtámadja a
nagy hettita királyt, Hattusilist, mialatt nyu gatiítadjára-
ton távol volt. AZagtosztól a Földközi-tenger medencé-
 A második évezred|I03

129 / Falfestmények: bikafejek, női arcok és virágmotívumok

Nuziból, azi. e. 15. századi palotából.

l30 l Az oroszlánok ma is ott állnak Hattusasban a vastag védőfatat

áttörő kapu két oldalán.

131 / ,,Mitanni" stílusúpecséthenger lenyomata, ,,Ehlip-sarri, Adad

isten szolgájá"-nak tulajdona, A mezopotámíaíhatást az
egyiptomi anh je|kép egészíti ki.

jéig másutt is kis hurri királyságok sora keletkezett,Űgy

látszik, i. e. 1500 tájára ezek egyetlen főbb uralkodó, a
Mitanniból való Szaustataí alatt egyesültek, akinek fő-
városa a még mindig azonosítatlan Wassukanni volt,
valahol amai szit-török határ közelében, ahol a határ a
Tigris és az Euphratészkőzőtt húzódik. Különösen sze-
rencsések vagyunk, mert ezt a királyt két irattár is említi,
amelyeket birodalma két ellentétes szélénfedeztekfe|: az vált, egyik lelőhelyen sem hiányzik a hurrik jelenlétét
Orontész menti Alalahban (Tell Agana), közel a Földkö- bizonyító leletanyag. A személynevek nagy része, főként
zi-tenget paftjához, ahol pecsétlenyomatával ellátott jo- Nuziban, hurri, és hurri szavak, szóképzések (akkád szó-
gi okmányokat találtak, és a Tigristől keletre, Nuziban alapon), sőt mondatszerkezetek szivárogtak be a helyi
(Jorgantepe), ahonnan Szaustatarn ak az aru aphai (Kir- írnokok dialektusába úgy, hogy az néha alig ismerhető
kuk) királyhoz írt levele került elő, fel. Hasonló, bár kevésbé végletes befolyás Alalahban és
Noha ezek a dokumentumok mind akkád nyelven Ugaritban (Rász-Samra) is megfigyelhető. A dokumen-
íródtak, amely már a nemzetközi diplomácia eszközévé tumok mindegyik esetben szigorúan szabályozott társa-
l04|A második évezred
dalmi rendrőlvallanak, ami szintén ahurriknak tulajdo-
nítható. Nuziban azirattárakatvagy a tell tetején talál-
ták meg, ahol a közig azgatásikőzpontnak, azaz a,,palo-
tának" kellett állnia, vagy a városon kívüli tágas kúriák
romjai között, ahol az uralkodó osztály tagjai laktak.
A palotai levéltárak megfelelnek a várt elképzeléseknek.
A palota azigazság,,gondnoka", ahogyan a jogi eljárá-
sokról készült feljegyzésekből kiderül, felelősséggel tar-
tozott tov ábbá feletteseinek saját háztartásának v ezeté-
séért- amibe kézművesek, asszonyok és mezőgazdasági
munkások is beletartoztak - és hadsereg szervezéséértis.
Ez kitűnik a hadifelszerelések, köztük harci szekerek és
lovak jegyzékéből, illetve a katonai szolgálatban álló
emberekre vonatkozó feljegyzésekből. Bár minden rész-
let még nem világos, úgy látszik, a hurri államokban a
kiskirályok a központi hatalomnak voltak felelősek a
harcosok kiállításáért, az előkelő családok fejei pedig
királyuknak. Alalahban és más nyugati városokban a
marjannuk osztálya a társadalom legfelsőbb rétegéhez
tattozott, s arról volt híres, hogy belőlük kerültek ki a
hadsereg kocsihajtói. Ezazta tényt tükrözi, hogy a terü-
let új urai, mint a kassúk Babilóniában, katonai fölényü-
ket főként az űjonnan bevezetett lótenyésztésnek kö-
szönhették, és az ebből következő újfajta hadviselési
módszereknek.
Nuzibanagazdagemberekházainakcsaládilevéltárai
jól tükrözik az államnakjóformán feudális jellegét. Az
archívumok kölcsönökről és személyes szolgálatról szó-
lő szerződéseket tartalmaznak, de a legjellegzetesebb
okirat az ,,örökbefogadási szöveg" volt, amely valójá-
ban nem más, mint a tulajdon áruba bocsátása. A földet
ugyanis annak birtokosa és utána fiai a királytól in per-
petuo kapták, s mivel őt és családját ez a földtulajdon
arra kötelezte, hogy királyát szolgálja a háborúban, ha
behívták, a törvény nem engedte meg a föld eladását.
Ennek az lett a következménye, legalábbis Nuziban,
hogy a tulajdonosnak, azért hogy ,,eladja" a földjét, fia-
ként örökbe kellett fogadnia a vásárolni szándékozőt.
Így az öröklési törvények szerint jogot szerzett, hogy
hozzájusson, s a föld nem került ki a ,,családból". A nuzi
uralkodó osztályból néhányan nagy földterületeket vá-
sároltak különböző tulajdonosoktól, s ez afra a furcsa
eredményre vezetett, hogy sok, különbőző ,,apa" örökbe
fogadott fiai lettek. A rendszer végleges kijátszása is
szükségessévált, aminek következtében a katonai szol-
gálat kötelezettsége elszakadt a tényleges földbirtokvi-
szonyoktól, és egyértelműen a most már föld nélküli,
eredeti tulajdonosokat terhelte.
AZ AMÁRNA-KOR / A sors szeszélye, hogy a hurrik
nagy korszakát csak a birodalmuk legtávolabbi részén
fekvő kis államok területéről ismerjük. Ha egy szeren-
csés régészneksikerül fellelnie a hurri birodalom köz-
ponti területén egy nagyobb várost, biztosan talál majd
olyan forrásokat, amelyeket nem a Nuziban használa-
tos, elkorcsosodott akkád nyelven írtak, hanem hurriul.
Jelenleg azonbana kevésséismert hurri nyelv fő forrásai
még távolabb találhatók: a hettita királyok hattusasi
(Bo§azköy) szövegei és IV. Amenhotep (Ehnaton)
egyiptomi fáraó levéltára el-Amárnában, a Nílus men-
tén. Ilyen távoli fővárosokból származő források össze_
gyűjtése révénkiterjedt nemzetközi diplomácia tárul a
szemünk elé, amely az egész Közel-Keletet átfogia, s
amelyet gyakran ,,Amárna-kornak" neveznek. Az eL
Amárnában talált ékírásostáblák nagy része jelentékte-
len Egyiptom-barát palesztinai és sziriai fejedelmek leve.
leiből áll. Néhány azonban fontosabb személyiségekud-
varából származik: nagy hettita királyok, Mitanni kirá-
lya - aki akkádul és hurriul is írt -, Babilón kassú királyai
(I. Kadasman-Enlil ós II. Burna-Burias), valamint az
asszír I. Assur-uballit levelei is megtalálhatők az el-
amátnái táblák között, Az amátnai levelezés idejére a
mitanni királyok hatalma már valamelyest meggyengür
Keleten Asszíria új kihívásával kellett szembenézniük,
sajáthatáraikon belül viszályokkal, nyugaton pedig né-
hány sziriai állam szembenállásával, különösen Aleppó&
val. Ezek az á|lamok nagy egyiptomi és hettita királyok
erkölcsi, sőt olykor anyagi támogatását is élvezték.
Egyiptom természetesen régóta kapcsolatban állt a
világnak ezzela részével, egyrészt a Bübloszon vagymás
földközi-tengeri kikötőkön átvezető tengeri úton, más-
részta katonai terjeszkedés időszakaiban Palesztinán es
Szírián átvezető szárazföldi útvonalon. Az Euphratesz
és a Földközi-tenger medencéje közö tthűzódó kulcsfon-
tosságú térségreigényt tartó másik, fő vetélytárs vi-
szonylag új volt, Amikor Assur kereskedői Hattusasban
időztekmintegy négyszáz éwel korábban, semmi o1cuk
sem volt feltételezni, hogy ez a város más, mint a többi
jelentős kőzép-anatőliai város, élénesetleg egy helyi ki-
rállyal, de biztosan kevésbéjelentős, mint Kanis vagy
Purushanda. Hammurapi idején történt, hogy az eddig
azonosítatlan Kusar városból szátmaző dinasztia meg-
telepedett Hattusasban, a modern Bo§azköy (Boghaz-
kale) falu helyén. A német ásatások itt nemcsak egy ha-
talmas főváfos monumentális épületeit tárták fel, hanem
egy nagy könyvtárat is, szép írásúés általában gondosan
kiégetett táblákkal, s gyakorlatilag ez az egyetlen forrá-
sunk a hettita nép és birodalma belső ügyeire vonatkozo-
an. Amikor 1906-ban Winckler megkezdte az ásatásu
kat, az első ott találttáblákról bebizonyosodott, hogy
akkádul, illetve egy addig ismeretlen nyelven írták őket-
Az utóbbit végtil is egy cseh orientalista, Bedíich Hrozny
fejtette meg 1916-ban, és kimutatta, hogy az ismeretlen
nyelv az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik. Ez szen-
záciős felfedezés volt, hiszen így a hettiták lettek annak
a nyelvcsoportnak a legrégebbi képviselői, amelybe a
szanszkrit, görög,latin és jóformán mindenmodern eurG
pai nyelv ártonk. Következésképpen világossá vál| hogy
azanatőliai népesség egy része már az asszír kereskedők
idején hettita származásűvolt. Egészen a birodalom ko-
r áig azonban fennmaradtak egy prehettita népességnyo-
mai is, ezeket hattiként ismerjük. A bo§azköyi táblák

132 lIJJ.. vagy IV. Tudhalijas domborműve Yazilikaya szentélyében,
egy természetes sziklakamrában, Bo§azköy m€llett. A király
ikerhegycsúcson á1l, kezében nevének hieroglif hettita
irásjegyei, keretben.
írnokainak jóvoltából pedig ezen túlmenően, legalább
három hettita nyelwel rokon dialektust sikerült megkü-
lönböztetni.
A HETTITA BIRODALOM / I. Hattusilis uralkodása
idején i. e. 1650 körül mutatkozott az első jele annak,
hogy a hettiták világhatalommá válhatnak. Nem lévén
megelégedve királysága kiterjedésével, amely dél felé,
Közép-Anatóliában olyan fontos államokat is magába
foglalt, mint Purushanda, Szitiába vitte a becsvágya, s
ott az Amuq völgyében elfoglalta Alalahot (Tell Agana),
azElphratész mellett pedig Ursu városát. Fia, Mursilis
ehhez Aleppo elfoglalásával csatlakozott, amely Ham-
murapi ideje óta az észak-sziriai városok vezető ereje
volt. Visszatekintve kétséges, hogy ez bölcs lépésvolt-e.
Aleppónakmint önálló államnak a felszámolása ugyan-
is aztjelentette, hogy amikor Mursilis halálakor a hettita
államot belső viszályok foglalták le, a terület nem volt
A második évezred|I05
megfelelően védett, és nyitva állt a fölemelkedőben lévő
Hanigalbat előtt.Ezazállam, amely később, az Amár-
na-korban, a mitanni birodalom központját alkotta,
olyannyira amaga javára tudta fordítani a hettiták tehe-
tetlenségét, hogy Szaustatar idejére, nem sokkal i. e.
1500 után, nemcsak Alalah, hanem Kilikia egy része is,
amelyet akkoriban Kizzu:wadnának hívtak, a birodal-
mához tartozott, amint azt a két állam közötti vitából
megtudjuk, amelyben őt mint legfőbb urukat hívták
döntőbírául.
Mursilis után a hettita birodalom politikai története
terjeszkedések és visszavonulások sorozata, akárcsak a
kor legtöbb nagyhatalma esetében. Számunkra azaki-
lönbség, hogy a hettita krónikaírók éppoly tárgyilago-
san feljegyezték a kudarcokat, mint a győzelmeket, ami-
ből kiderül, hogy királyaik időnként csak a fővárosuk
közvetlen környékét voltak képesek megtartani. Sajnos
a legtöbb területet, amelyet a szövegek említenek, nem
tudjuk pontosan elhelyezni a térképen.Hattusastól köz-
vetlenül északravad törzsek éltek, és különösen a kaska
néven ismert törzsek sohasem hagytak fel a bajkeverés-
sel. Hasonló törzsek foglalták el azészakkeletre eső terü-
leteket, Nyugaton pedig, úgy látszik, egy sor szabályos
államvolt, amelyek közül a hettiták legfőbb ellenfelének
a délnyuga t i Ar zaw a számito tt. Kir ály a I I I. Amenh o tep
levelezőtárs ai közé tartozott, s bár írnokai ékírással ír-
tak, az akkádot, a nemzetközi diplomácia nyelvét nem
tudták használni, hettitául írtak, s a választ is így kapták.
Forrásaink csak délnyugaton teszik lehetővé, hogy tér-
képen kövessük a hettiták szerencséjének forgandósá-
gát, de persze a hettiták itt érintkeztek a legközvetleneb-
bil_az egész Közel-Kelet történetével.
Ugy látszik, I. Mursilis után mindazok a királyok,
akik Anatóliában elég hatalmassá váltak, legfőbb fel-
adatuknak Eszak-Szíiia meghódítását tekintétték,Fi-
gyelembe véve a Taurus-hegylánc alkotta természetes
határvonalat, furcsának Látszlk, hogy annyi fáradságot
fordítottak ennek a területnek akézbentartására, de az
ismétlődő hadjáratok arra utalnak, hogy ennek nyomós
oka lehetett. Stratégiai megfontolásoktól eltekintve, a fő
vonzerő alighanem a kereskedelem volt. A tenger és az
Euphratész közötti ,,sziriai nyereg" az észak-déli útvo-
nalakra merőlegesen húződott, és valószínűleg hatéko-
nyan fel tudtatartőztatnia nagy földközi-tengeri kikö-
tőkhöz vezető összeköttetést, amilyen Ugarit és Büblosz
volt, a nagy múltúkereskedelmi hagyományokkal ren-
delkező mezopotámiai kultúrák és Kelet-Anatólia nyers-
anyagforrásokban bővelkedő hátországa, Ebben a hely-
zetben figyelmet érdemel egy megjegyzés IV. Tudhalijas
és a dél-szíriaiAmurrú állam királyakőztiszerződésben,
amely erre a helyzetre vonatkozik, és amely szerint a
kapcsolat egyik feltétele, hogy az asszir kereskedők ki
legyenek zátva a vazallus állam területéről - ebben tük-
röződik a mezopotámiai kereskedők mohó igyekezete,
hogy bejuthassanak a gazdag nyugati piacokra.
Telepinus korában (röviddel i, e. 1500 előtt) a hettiták
106|A másodík évezred
133 / Bo§azköy látványa a városfalról, a fellegvár felé nézve.
A hettita templomok és paloták, eltérően
a mezopotámiaiaktó1, általában durván faragott, tömör
kőfalazássa1 épültek.
oly messze voltak a Szíria fölötti uralom megszeízésétől,
hogy a király egy bizonyos Isputahsussal, Kizzuwadna
királyáva| szerződést kötött. Ez az állam az időkőzben
lezajlott kilikiai zavargások idején keletkezett, és Szíria
és Közép-Anatólia között feküdt. Ezek voltak azok az
évek, amikor a mitanni birodalom közel-keleti hatalma
megszilárdult. Ez ahatalom nem gyengült III. Thotmesz
hadjáratáig. Kétségtelenül e hadjáratok következmé-
nyeként a kortárs hettita király baúti kapcsolatokat
igyekezett kiépítenia fáraőval, és ezért ajándékokat kül-
dött neki. Mindenesetre a hettiták csak III. Tudhalijas
uralkodása idejón merészkedtek be ismét Sziriába, ami-
kor a terület iránti egyiptomi érdeklődés is ellanyhult.
Tudhalijas ekkor megtámadta Aleppót, s miután ennek
mitanni uraival harcba bocsátkozott, békétkötött ve-
lük. Ez valószínűleg i. e. 1440 körül történt, és nem kétsé-
ges, hogy részben a hettiták újjáéledéseokozta, hogy
Egyiptom és Mitanni közeledett egymáshoz; I. Artata-
ma a lány át fele sé gül ad ta IV. Th o tmeszhe z. Ezze| oly an
politikába kezdett, amelyet a következő generációk is
követtek, A következő hettita király, II. Hattusilis kép-
telennek bizonyult Szíria megtartására. Még Kizzuwad-
na is tanácsosnak tartotta, hogy Mitannival keresse a
szövetséget. Uralkodása vége felé gyakorlatilag elveszí-
tette mindazokat a területeket, amelyeket bátyja, III.
Tudhalijas meghódított, és csak fra határozottságának
köszönhette - akit hadvezérré nevezett ki -, hogy észa-
kon és keleten a határok fokozatosan újra biztonságos
távolságra kerültek a fővárostól.
Amikor fia, Suppiluliumas, i. e. 1380 körül trónra ke-
rült, szíriában a mitanni Tusrattával találta szemben
magát,akitházassági kötelék fűzött III. Amenhotep fá-
raőhoz. E fő ellensége elleni első lépéseidiplomáciai jelle-
gűek voltak. Nemcsak Kizzu-wadna királyával sikerült
szerződést kötnie, hanem a ,,hurri országok"-nak - a
mitanni birodalom északi részének- királyával, Artata-
mával is, aki Tusratta egész királyságára igényt támasz-
tott. Ezért természetesen kész volt Tusratta bármely le-
hetséges ellenfelével szövetkezni. Messze délkeleten Sup-
piluliumas egy másik államot is talált, amelyik szívesen
együttműködött vele Mitanni ellenében, ós a szövetséget
oly módon szilárditotta meg, hogy |ányának akezét a
babilóni királynak adta.
Ezen előkészítő lépésekjóvoltából, úgy látszik, Suppi-
luliumas nem ütközött nehézségekbe, amikor eljőtt az
idő az Euphratésztől nyugatra eső mitanni területek fel-

számolására - bár eléggéóvatos volt ahhoz, hogy ne
sértse Egyiptom érdekeit. Az első támadásra nem Szíriá-
ban került sor, hanem Kelet-Anatóliában, ahol hadjára-
tával Tusratta északnyu gati batfu aiig jutott. A fővárost,
Wassukannit elhagyottan találta, és ellenállás nélkül vo-
nult vissza nyugat felé, az Euphratészen keresztül, telje-
sen ellenőrzése alá vonva Sziriátdélen egészen Damasz-
kuszig, saját embereit nevezvén ki helyi uralkodóknak.
Később elfoglalta Karkemist, a fontos várost is, s talán
legjelentősebb újításaazvolt, hogy fiait nevezte ki Alep-
po és Karkemis királyainak, hasonlőanahhoz, ahogyan
korábban a király közelihozzátartozói helyi királyságo-
kat kaptak Anatóliában. A legfontosabb ügyek kivételé-
vel mint teljesen önálló uralkodók működhettek, s így
szabad kezet kaptak a kezdeményezésben, amire nagy
szükség volt'ilyen távol a birodalom központjától, Az
intézkedéssikerét mutatja, hogy utódai - fiai - is átvették
ezt a rcndszert: Arnuwandas (aki rövid uralkodás után
meghalt) és II. Mursilis, aki méltó utódnak bizonyult.
Utóbbi néhány észak-sziriai felkelés és bátyjának, a kar-
kemisi királynak halála után ott és Aleppóban is új hetti-
ta királyokat nevezett ki.
A Suppiluüumas trónra jutása utáni évszázad ahettita
birodalom virágkorának tekinthető. Utódainak, II.
Mursilisnek, Muwatallisnak és III. Hattusilisnek sike-
rült megtartaniuk hódításait és megszilárdítani a hettita
uralmat ezeken a területeken. Tusratta legyőzésével dél-
keleten megszűnt minden Mitanniból jövő komolyabb
fenyegetés, utóbbi uralkodói a hettiták yagy azasszírok
vazallusai lettek. Igaz, Assziria terjeszkedése új fenyege-
tés jelentett, de Karkemis megmaradt a hettita biroda-
lom délkeleti bástyájának, és még I. Adad-nirái, vala-
mint fia és unokája sem merészkedett az Euphratészen
túlra. Ezenkívül a Suppiluliumas kezdeményezte babiló-
ni kapcsolat hasonlóan hatékonynak bizonyult Asszíria
felemelkedésével szemben, ezétt III. Hattusilis is fenn-
tartotta. Egy hosszú levélben, amelyet a fratal Kadas-
man-Enlilnek küldött, gratulál a királynak a vadászat
iránti érdeklődéséhez,amelyről beszámolt, és felhasz-
náljaaz alkalmat, hogy azt javasolja, nehézkes, öreg ta-
nácsadói figyelmeztetése ellenére,,ki kellene állnia és raj-
taütnie az ellenségen", értve ez alatt egy asszírok elleni
támadást, amely, Hattusilis számára kedvező módon,
elterelné az asszirok figyelmét nyugatról.
Amennyire tudjuk, az asszírok sohasem merészkedtek
odáig, hogy komoly ö sszeütkö zést kockáztassanak meg
a hettitákkal, bár Tukulti-Ninurta a folyón túl is szedett
zsákmányt. Az I. Széthi és II. Ramszesz alatt megerősö-
dő Egyiptom azonban nem hunyhatott szemet afölött,
hogy a hettiták egykorvitán felül egyiptomi érdekszférá-
ba tartoző területeket foglaltak el. Suppiluliumas hódí-
tásai óta a hettiták ellenőrzésük alatt tartották Amurrú
és Qades királyságait, hagyományosan Egyiptom olda-
lán á|lő államo kat. II. R amszes z a s t a t u s q u o hely r e állitá-
sa céljából komoly erőfeszítéseket tett: nagy offenzivát
tervezett, és i. e. 1300-ban azOrontész mentén hettita
A második évezred|I07
területre vonult. A két hadsereg Qadesnál találkozott, és
a csatáról szőlő, szavakban és képekben egyaránt lelkes
egyiptomi beszámolók ellenére az itkőzet kétségkívül
mindkét fél számárateljesen egyforma eredménnyel vég-
ződött,és az egyiptomiak semmit sem értek el. Ezttizen-
hat éwel később (i. e.I284-ben) elismerték, s a két nagy-
hatalom békeszerző dést kötött.
Szíriából és Bo§azköyből származó forrásokból né-
mileg ismerjük a hettita birodalom hatalmi szerkezetét.
Kedvelték a vazallus államok rendszerét, amelyet már a
mitanni birodalomból ismerünk. Az egyes vazallus kirá-
lyokat személyes szerződés kötötte a hettita uralkodó-
hoz. Néhány szerződésnek fennmaradt a szövege,általá-
ban ékírásos táblákon, akkád nyelven íródtak, s a szer-
ződő felek pecsétjévelpecsételték le őket. Ugarit (Rász-
Samra) királya is ilyen vazallus volt, s bár a|attvalói kö-
telezettséggel személyesen a hettita királynak tartozott,
aközigazgatás napi ügyeiben Karkemis királya döntött.
Fennmaradt egy levél, amelyben a karkemisi kitály azt
írja, utalva a vazallus fő kötelessé gére, a csapatok állitá-
sára: ,,Talmi-Tesup, a Nap |azaz a hettita király] kocsi-
hajtója érkezik hozzád. Ellenőrizni fogja gyalogosaidat
és harci szekereidet, hogy lássa, mennyi van belőlük.
Mozgósítsd az összes katonát és kocsit, amennyit a pa1o-
ta megszabott számodra; a Nap számba veszi őket."
A mitanni kormányzási mód ilyetén átvétele tulajdon-
képpen részben annak lehet a tükröződése, hogy a hetti-
ta királyi házba hurri elem került: II. Tudhalijastól kezd-
ve a dinasztia királyai eleinte hurri neveket viseltek, ame-
lyet csak a ttőnra lépésükkorcseréltek - nyelvi szem-
pontból - hettita nevekre .Igaz, Suppiluliumas fivére het-
tita nevét a hurri sarri-kusuhra cserélte, amikor kine-
vezték Karkemis királyává, Ez tudatos kísérletlehetett
arra, hogy hangsúlyozza a dinasztia helyi kapcsolatait,
és leplezze azidegen uralom tényét.
A HETTITÁK Es A NYUGAT l Ahettita birodalom
sajátságainak értékelésekorki vagyunk szolgáltatva for-
rásaink kényének-kedvének.Ezek a források szinte ki-
vétel nélkül ékírásosak, akár hettita, hurri vagy akkád
nyelvűek, ezért a forrásokban már eleve van bizonyos
keleties jelleg. A hettiták ugyan kifejlesztették a sáját
írásukat, amit mi ,,hieroglif hettita" néven ismerünk, de
ezt eddig a hettita birodalom korából csak pecsétnyomó-
kon (és lenyomataikon), illetve monumentális kőfelira-
tokon találták meg. Valószínűnek látszik, hogy minden-
napi használatban is volt, de fára vagy egyéb rövid életű
anyagía írtak, mert semmiféle régészeti emlék nem ma-
radt fenn róla. Maga az irás az egyiptomi hieroglifákat
utánozta,szótagírássá egyszerűsítve,s a 2. évezred köze-
pe táján keletkezhe tett, El s ő i smert alkalmazój a a kizzu-
wadnai Isputashus, Telepinus kortársa, akinek pecsétle-
nyomatait a tarsusi ásatások során találták meg. Később
hellyel-közzel királyfeliratokat készítettek vele. A hettita
írás aranykora valószínűleg az újhettita államok kiala-
kulásának idejére esett, amikor a hettitával közeli rokon
108 |,4 második évezred

luwijai nyelv lejegyzésére használták. Nyilvánvalónak

látszik, hogy a hieroglifikus hettita szövegek, ha fennma-
radtak volna, több fényt derítenek a hettita civilizáció
hazai, anatóliai aspek t usaira,
Itt ugyan csak azzal foglalkoztunk, milyen szerepet
játszott a hettita birodalom a Közel-Kelet politikai
áramlataiban, ez a birodalom azonban elsődlegesen
anatóliai jelenség volt, és legfőbb érdeme, hogy képet ad
erről a térségrőla görög-római kor előtt. Annál súlyo-
sabban esik latba, hogy hiányzik, ami az ékirásos forrá-
sok túlsúlyát valamiképpen kiegyenlíthetné. Igaz, hogy
csodálatosan pártatlan királyfeliratokat írtak, ami ha-
zai, ,,hettita" sajátosság lehetett, a szetződésekben és a
történeti évkönyvekben a hettita királyok tárgyilagosan
foglalkoznak a történtekkel, ami kellemes fellélegzést
jeÉntnéhány közel-keleti kortársukhoz képest. Űgy |át-
szik, a királyok hivatalos felirataikban és magánleveleik-
ben egyaránt igyekeztek méltányosnak mutatkozni, mint-
egy az olvasóra bizva, hogy itéljen tetteik hasznosságáról
és jogosságáról, Ez talána hettita királyság ko rai idősza-
kából származó örökség, amikor I. Hattusilis és I. Mur-
silis uralkod ása alatt akirály talán kevésbé volt méltósá-
gát öröklés űtján szerző egyeduralkodó, mint később.
A hettiták adóssága Mezopotámiának különösen ha-
talmas az irodalom terén. Bo§azköyben a Gilgames-
eposznak akkád és hurri részletei is előkerültek, és egy
sajátos, rövidített hettita változatis. Hattusas levéltárai
megőrizték az akkád Sarrukín és Narám-Szín hettita ós
akkád nyelvű legendáit, amelyek késégkívülkülönösen
népszerűek voltak anatóliai hadjárataik miatt. A későb-
bi hettita birodalomban számottevő volt a a hurri hatás,
de ameddig nem tudunk többet magáról a hurri kultúrá-
ról, nagyon nehéz kiválasztani az eredeti,,hettita" ele-
meket a kulturális ötvözetből. Ez különösenazért sajná-
latos, mert nyilvánvaló, hogy legalábbis az irodalomban 134 / Faragott hettita sziklaszoborKizil Da§nál, Konya mellett, egy
kevésséismert újhettita király, Hartapus ,,hieroglil'
voltak kapcsolatok az égeivllággal. Az első istenek egy- feliratával.
mást váltó nemzedékeit egyértelműen hurri eredetű köl-
temények írják le, éspedig oly módon, hogy nemcsak
mezopotámiai motívumokra emlékeztetnek, hanem Hé- tólia nyugati partjainak városaitól nem messze, aszáraz-
sziodosz Theogóniájára is. S ez nem az egyetlen lehetsé- föld belsejében.
ges kapcsolat, hiszen igen valószínűnek látszik, hogy az Ez annálmeglepőbb, mert a hettita források gyakran
állati belsőrészek megfigyeléséből történő jövendőmon- emlegetik a tőlük nyugatra eső országokkal való kapcso-
dás gyakorlata hettita közvetítéssel jutott nyugatra, latokat, Legfőbb vetélytársuk Atzawa országa volt dél-
mindenekel őtt az etruszkokhoz. Mégis, fi gyelembe véve, nyugaton, Ennek olyan tekintólyes királya volt, hogy
hogy Anatóliában azi. e.2. évezredlegnagyobb részében közvetlenül levelezett afáraőval, és bár hettiták vazallu-
a hettita birodalom volt a legfőbb politikai erő, meglepő, saként, egészen azi, e. 13. századigmegőrizte önállósá-
hogy milyen kevés nyugati kapcsolat nyomára bukkan- gát. Amikor IV. Tudhalijas, III. Hattusilis utóda mégis
hatunk. Természetes en igaz, ho gy a közel-keleti civ ilizá- harcolni kényszerült az Arza:wa fölötti hettita uralom
ció mindig könnyebben terjedt a levantei kikötőkön s a visszaállításáért, ez Ahhiyawa ország növekvő hatalma
Földközi-tengeren át Ciprus, Kréta és az Egeikum felé, miatt történt. Ahhiyawa helyének meghatátozása hosszú
mint a zordanatőliai fennsíkon át, ennek ellenére, némi- évekig az ókori földrajz leghevesebben vitatott kérdései-
legzavarba ejtő marad, hogy a trőjai ásatások lényegé- nek egyike volt. Az Ahhiyawa névben ugyanis néhány
ben a hettita kapcsolatoknak egyetlen részletétsem tár- tudós a homéroszi hagyomány akhájait látta, és otszá-
ták elő atárgyi emlékekben nyomon követhető módon, gukat az anatóliai szfu azfőld egyes részeivel, Rhodosz-
s a későbbi görög hagyomány nem mutatja, hogy tudo- szal, sőt magávalGörögországgal azonositotta. A prob-
mása lett volna e nagy világhatalom létezésérőlaz Ana- léma még ma is messze van a megoldástól, sőt nemré-

giben egy szeruő azt irta:,,A hettitáknak semmi okuk
sem volt rá,hogy emlékezzenekazakbájokra, még csak
nem is hallottak róluk soha." Bármi legyen is azigazság,
a hettita feljegyzések alapján aligha vonható kétségbe,
hogy ezeknek a nyugatiaknak az ellenségessége nagyban
hozzájárult a hettita birodalom bukásához.
IV. Tudhalijas után a királyokat semmilyen komoly
veszély nem fenyegette a régi keleti ellenfelek, Assur és
Egyiptom részéről, de nagy erőfeszítéseket tettek az Ar-
zawa, Ahhiyawa és más nyugat-anatóliai államok kö-
zött létrejött szövetség szétzűzására. A birodalom meg-
szűnéséta szokásos homály fedi, de nyilvánvalóala az a
A második évezred|l09
nagy népvándorlás idézte elő, amely az egész Közel-
Keletet érintette. Egy egyiptomi felirat beszámol a ,,ten-
geri népek" betöréséről: ,,Egy sem menekült meg a kezük
kÖzÜl Hattitól (: a hettita birodalom) kezdve; Qode (:
Aleppo), Karkemis, Arzavta és Alasia (: Ciprus) meg-
semmisült." A támadók okozta rombolás nyomon kö-
vethető a régészetiemlékeken, de az eredetük és rokoni
kapcsolataik rejtóly maradtak. Amikor az ir ott források
év századokkal később ismét foglalkoznak Anatóliával,
a birodalom már nem más, mint halvány emlék. Ami a
hettita hagyományból fennmaradt, az a Taurus-hegység
két oldalán elszórt kis államokban összpontosul.
EcyAsszín rővÁRos
Asszíriának nógy fővárosa volt: a legrégibb Assur, a leg-
utolsó és legnagyobb Ninive, Horszábád és Nimrúd (az
ókori Kalhu), a legismertebb és legtanulságosabb. A fel_
legvár dombja, amelyet Layard már alaposan átvizsgált,
M, E, L. Mallowannak - aki hosszú időn át Woolley
jobb keze volt Urban - szintén felhívta magára a figyel-
mét. A Bfitish School of Archaeology iraki ásatásai
l949-ben kezdődtek és l963-ig tartottak. Az eredmé-
nyek felii.{múlták a várakozásokat. A várost II. Assur-
nászir-apli (i. e. 883,859) újraalapította, felépítetteaz
északnlugati palotát, és a Záb folyótól csatornát veze-
tett ide. Sulmánu-asarídu felépítette a hadsereg palo-
** ii a
t
TÖRTENET
KÉPEKBEN
táját, amelyet,,Sulmánu-asarídu erődjének" neveztek.
Nimrúd volt a királyi székhely egészen addig, amíg Sar-
rukín el nem költözött Horszábádba (i. e.'707 tájáü.Így
tehát érthető, mindamellett örömteljes, hogy a palota
termei tele voltak azévek során összegyűjtött zsákmány-
nyal, bronz_ és íőként elefántcsont tárgyakkal. Megta-
lálták Tukulti-apil-Ésarra és Sarrukín levelezését-,a
templomok és a magánemberek üzleti okmányait, a pa-
loták és a hadsereg igazgatási iratait és a Nabú-temp-
lomban egy újasszírkönyvtárat: valamennyi még tökéle-
tesebbé teszi ismereteinket erról az első birodalmi kisér-
letről.
II2|Nimrúd: egy asszír főváros

136. kép: Az Asszíriáról Felix Jones kapitány által (Angol

Királyi Haditengerészet) a British Museum számára
1 852-ben készítettkitűnő térképfelvétel részlete. Pontosan
bemutatja a városfalakat és a nagyobb nimrúdi halmokat
(357 hektárnyi területen), látható a Tigris régi medre a város
nyugati oldalán, amelyhez egy természetes wádi és
Assur-nászir-apli kelet felől érkező csatornája csatlakozik
,,TelYazár" mellett, ahol is a Jones jelölte,,Eastern
Suburbs" (keleti városnegyedek) valójában a magában álló
Sulmánu-asarídu-erőd épületegyüttese. (Oriental Institute,
Cambridge)
138. kép: Bár néhány azonosítás azőta elavult, a fellegvár
mai alaprajza egészében alig különbözík aLayardétőI.
A főbb újdonságok; gazdagházak a városfal mellett (A), a 8.
századi kormányzói palota (B) és különösen
a Nabú-templom (C), amely szokatlanul jó állapotban
maradt fenn, és egy nagy asszír könyvtár mellett belső
igazgatásár ő1 tudósító okmányokkal is szolgált. (Mallowan
nyomán)

l39. kép: Az asszir zikkurratun állva majdnem az egész

fellegvár belátható, ilyen volt az l956-os ásatások idején. Az
előtérben a Ninurta-templom, az arab munkások mögött az
északnyugati palota termei, Hátrább az expedíció sátrai és
házai, mögöttük a halom déli peremén a Nabú-templom.

III. Sulmánu-asarídu új, nagy palotája a hadsereg számára

épült, és mintegy 350 x 250 méter alapterületű volt. Három
hatalmas belső udvara a csapatok felsorakoztatására
szolgált. A délkeleti udvarban egy trőnalapzat á11, ahonnan
akirály szemlét tarthatott felettük, ugyanennek az udvarnak
a déli oldalát egy hatalmas trónteremszárny alkotta 4,5
méter vastag, és eredetileg valószínűleg 12 méter magas
falakkal. Maga a trónterem (42 x 9 méter) adott helyet
keleti falánál ennek az egyedülálló kőemeivénynek, amely
a király trónja és lábzsámolya számára szolgált (l37, kép).
Oldalain körös-körül faragott jelenetek láthatók: a király
üdvözli babilóni kollégáját, és átveszi azadőt. A 140. képen
a káld törzshöztaríozők egy város makettjét hozzák
meghódolásuk jelképeként,egy tálcán pedig értékes
ékességeketadóiuk részeként.
|l4| Nimrúd; egy asszír főváros

141. kép: Assur-nászir-apli

ószaknyugati palotája vol'taz első asszír
épület, amelyet kőből készült
féldomborművek és a kapuknál
hatalmas, oltalmaző szoboralakok
díszítettek.Az itt látható fej egy
szárnyas bíká{' az udvar padlóján
fekszik, ahogyan Layard otthagyta, ma
azonban már restaurálva a helyén áll,
a nagy trónterem keleti bejáratánál.

l42. kép: Serqati munkások feltárják

a br onzlemezekkel bevon t
bútormaradványokat, amelyek
a Nabú-templomban, a király külön
trónteremszárnyának fürdőszobájában
feküdtek. Tűz pusztította e| az egész
épületet, a trónteremben a királyi
trónszék darabjai és
elefántcsont-töredékek hevertek
a vastag hamurétegben darabokra tört
táblákkal együtt, rajtuk azoknak
a tárgyalásoknak szövege, amelyek
során a keleti, hegyi törzsek
meghódolását követelte - talán éppen
azokét a tözsekét, amelyek i, e. 6l4-ben
kifosztották az épületet.
143. kép: Ezek a kis szobrok (átlagos
magasságuk 13 cm) igen szokatlanok,
mert tökéletes körplasztikák. Adóvivők:
balról jobbra oroszlánt és kőszáli
kecskét, gazellát és struccot, majmot és
antilopot visznek. Az állatok afrikai
vagy arab eredetre utalnak.
A Sulmánu-asaridu-erődből, EK-i
2. terem (Bagdad)

l44. kép: Az 195l-ben az északnyugati

palota gazdasági szárnyában, egy
kútban talált két pompás dísztábla
egyike (mérete l0 x 10 cm). Gondosan
konzerválta nedves ál|apotában az
ásató régész felesége, Agatha Christie
Mallowan (akit a világ jobban ismer
detektívregényeiről). Az elefántcsontot
aranylemez fedte, karneol- és
lazúrkőberakással (amelyek nagy része
kihullott, és csak a kalciumkarbonáttal
kevert porított üvegpasztából készült
kötőanyag maradt meg); a néger fiú
hajfürtjei apró elefántcsont szögek
berakásával készültek. (British
Museum)
116|Nimrúd: egy asszír főváros

1 45. kép: Assur-nászir-apli palotájának

tróntermét és egyéb udvari ceremóniák
színhelyéül szolgáló termeit csata- és
vadászjelenetek díszítettékugyan,
a legtöbb belső termet azonban vallási
szertartások ábrázolásai borították, Itt
egy sasfejű védőszellem a kezében
tartott edényből a pálma fürtös
virágával megkeni a jellegzetesen asszír
stilizált fát. Ugy vélték,hogy akárcsak
a kapu kőalakjai, ezek a lények is
valamiféle természetfeletti védelmet
nyújtanak a palotának és lakóinak.
(Louvre)
A nimrudi palota raktárhelyiségeiben
talált hatalmas mennyiségű elefántcsont
keltezése és a műhelyek meghatározása
különösen nehéz feladat, hiszen
egyetlen asszír király sem mulasztotta
el, hogy ,,elefántcsont ágyakat,
elefántcsont trónokat, elefántbőrt,
agyart és értékesfákat" gyűjtsön
hadisarcként hadjáratai során.
l46. kép: Fára erősített
elefántcsontlapokból állő ágy támla,
egyiptomi és mezopotámiai motívumok
jellegzetes keverékével
(a Sulmánu-asarídu-eródből, egy
elefántcsontbútor-halomból, DNY-i
7. terem, 84 x 69 cm (Bagdad).
147. kép: Ez alegyezőmarkolat
(magassága 16,7 cm) a Nabú-templom
közelében lévő,,leégett palotá"-ból
került elő. Az egyik nőalak megsérült
abban a tűzben, amelyben a város
kirablásakor mindkét épület elpusztult.
(Bagdad)
6. AzAsszinÉs A BABILóH|
BIRODALOM
$!+j-::!.,]:.:t..+5*1+i+!:iilJf
n+'.'

l48 / Assur keleti pereme, avizfolyásával szembenézve.
l49 / Assur városa i. e. 700 körül. (Andrae nyomán)
ASSUR VÁROSA / Qalaat-Serqat, azókori Assur tele-
pülés a Tigris nyugati partján, ott, ahol a folyó egy ala-
csony hegyláncotvágát, nem túl megfelelő hely egy nagy
birodalom fővárosa számára, Már megismerkedtünk
Assurral, a kora dinasztikus és az agadei korban is la-
kott, nemjelentéktelen kereskedővárossal; a III. Ur-i di-
nasztia királyai alatt pedig a kormányzó, azaz az enszi
szé khelye ké nt találkoztunk vele, Amennyire a fo rrá s o k -
ból kiderül, az egész 3. évezredben kapcsolatban állt a
déli területekkel. Minden bizonnyal azért,mert akárcsak
Máti az Euphratész középső szakaszán, ellenőrizni tud-
taazegyiknagy folyamon a Sumer és Akkád városai felé
tartó hajókat és tutajokat. A sziriai Tell-Mardíhban
nemrég talált szerződést tartalmaző tábla bizonyitja,
hogy Assur már ekkor részt vett avirágző kelet-nyugati
kereskedelemben is. Történetének következő szakaszá-
ban ugyanerről nyújtanak eleven képet a kanisi kereske-
dők irattárai.
Olyan részletekbe menően ismerjük Assurnak ezeket
a távoli telepeit, hogy csak még meghökkentőbb a felis-
merés: milyen keveset tudunk azanyavárosról, Az assuri
anyavállalatoktól érkező levelek csak ritkán íródnak
olyasmiről, ami nem közvetlenül saját kereskedelmi ügy-
leteiket érinti. Alkalmanként említik a ,,várost" és képvi-
selőit, az öregek tanácsát - például, amikor adót vetnek
IIS|Az asszír és a babilóni birodalom
ki a kanisi kolóniáia az assuri városfal újjáépítéséhez
valóítozzájárulás címén-, vagy hallunk egy ,,fejedelem-
ről", akit a város lakói nem illettek királyi címmel, s
nyilvánvalóan elsőnek tekintették az egyenlők között, és
nem korlátlan kényúrnak.Assur történetének legkoráb-
bi szakaszairól, akárcsak a Sumeréről, egy királylista
nyújt tájékoztatást, de egyben bonyolulttá is teszi a dol-
got. Némi önkényesség ellenére - ilyen az amurrú trónbi-
torló, Samsi-Addu őseinek gátlástalan betoldása - az
asszír királylista pontosan jegyzi fel azoknak a ,,fejedel-
mek"-nek neveit, akiket a kültepei táblákról is ismerünk,
s mindkét forrás megnyugtató módon egybevág a kor-
szak kevés királyfeliratával. A királylista időben ugyan
messzebbre megy vissza, adatai azonban egyre gyanú-
sabbá válnak. Nehéz eldönteni, hogy a lista eleje Assur
város uralkodóit sorolja-e fel (akik esetleg egyáltalán
nem voltak asszírok), vagy inkább a későbbi dinasztia
asszír őseit. Talán az utóbbi mellett kellene döntenünk,
a lista első szakaszának összefoglaló megjegyzése - ,,I7
király, akik sátrakban laktak" - ugyanis arra utal, hogy
valamikoregy nomád törzs elfoglalta és lakóhelyévé tet-
te meg a várost. Egyelőre nem tudjuk, hogy az akkád
nyelv igen jellegzetes dialektusa, amelyet Assurban be-
széltek (s ezért asszírnak hívnak), mikor keletkezett, de
csábító a feltevés, hogy ezek a nomád uralkodók hozták
l50 l Az asszír birodalom.
magukkal, és sikerrel kényszerítettéknyelvüket és ural-
mukat a régi kereskedővárosra.
Samsi-Addu és fia, Ismé-Dagan interregnuma ideigle-
nesen nagyobb államszervezetrészévétette Assurt, de a
rendelkezésünkre álló kevés adat azt sejteti, hogy ezek
nem sokat törődtek a város belügyeinek akézbentaftá-
sával. A közigazgatási ügyeket az Assurtól északra, a
folyó másik partján fekvő fővárosukból, BtattátéUOt
intézték,és bár az asszir keltezési rendszert átvették az
írásos szövegekben, a babilóni és nem az asszir dialek-
tust használták. Nem meglepő tehát, hogy adandó alka-
lommal a régi asszír családoknak sikerült ismét helybéli,
asszír királyokat a trónrajuttatni, és a város újra képes
volt saját ügyeinek az intézésétes amennyire a külső
körülmények megengedték, a kereskedelmi tevékenység
folytatására. Erre a korszakra vonatkozőana királylista
folyamatosan közli a királyneveket, ezenkívül azonban
semmi lényegeset nem tudunk Assur belső vagy külső
történetéről.
ASSZÍRIA SZÜLETESB / Amikor a függöny felemel-
kedik, és Babilónia uraiként a kassúk, északon pedig
a hurrik tűnnek fel, azt látjuk, hogy Assurnak sikerült
 Az asszír és a babilóni birodalom]

megőriznie önállóságát, ha belekerült is mint vazallus

állam a laza mitanni konföderációba, amely magába
foglalta a Tigristől keletre fekvő Arrapha (Kirkuk) és
Nuzi városát is. Mitanni belső gyengesége, valamint
hogy erői máshol voltak lekötve, nemsokára lehetőséget
kínált Assurnak a függetlensége visszaszerzésére. I. As-
sur-uballit (i. e. 1365-1330) alatt, akivel már találkoz-
tunk IV. Amenhotep levelezőpartnerei között, Assur el
is érte ezt,sőt túllépettrajta. Maga Assur_uballit méltán
tekinthető Asszíria első igazi királyának, mertaző ural-
kodása alatt Assur békéskereskedő városállamból egy
ország fővárosává vált, amelyet ,,Assur orszőgának;'
hívtak, s amelyet ma Asszíriának ismerünk. Ő vo|t az
első az erős és harcias királyok hosszú sorában, akik nem
elégedtek meg a fiiggetlen Assur határainakmegszl|árdi-
tásáv al, hanem az egykorű nagyhatalmakkal versengés-
ben területnövelő politikába fogtak. De bármilyen mesz-
szire jutottak is, birodalmuk szíve mindig az először I.
Assur-uballit által ,,A§szíriá"-vá szervezett vidék ma-
radt - s mielőtt az asszir birodalom kialakulásának sza-
kaszait számba vennénk, ideje szemügyre venni azt a
vidéket, ahonnan minden hadjárat elindult.
Assur kereskedőváros volt. Lakói természetesen föld-
műveléssel is foglalkoztak, de a folyóparti lapályok kivé-
telével a város körül a talaj köves volt, és nem is különö-
sebben termékeny, sőt a kellő mennyiségű eső sem volt
biztos. Nyugat felől bármely nomád megmozdulás első
hulláma elérhette, a folyón túlról, keletről pedig az eset-
leg megerősödő városállamok fenyegették, s nemegyszer
még a babilóni uralkodók ambícióinak is bevallott cél-
pontjává vált. Így bele kellett nyugodnia a politikai alá-
vetettségbe, vagy készen kellett állnia a harcra. Az akár
offenzív, akár csak defenzív katonai siker egyik előfelté-
tele az élelmezés megszervezése. Assurtól délre a talaj
még kevésbévolt alkalmas a földművelésre, ezért a város
uralkodóinak észak felé kellett fordítaniuk figyelmüket,
hogy a várost életképeskatonai erővé tehessék. Ősidők-
ISt lŰvegváza, gomb alakú talppal. Középasszír kori lelet,
től fogva itt feküdt Ninive városa, és a Tigristől keletre, Tell-er-Rimahban találták.
a két Záb folyó között hasonlóan termékeny síkságot
tartott ellenőrzése alatt Arba-ilu, (Tudjuk, hogy a várost
már a III. Ur-i dinasztia királyai elfoglalták, és Erbíl ma sziriát, és ettől kezdve Asszíria i. e. 610-ben bekövetke-
is jelentős település.) Kevésbé ismert, de éppolyan fontos zett végső összeomlásáig az előbb említett három város
volt Kilizi városa (ma Qaszr-Simámúk) - Arba-ilu és egyike sem került ki hosszabb időre asszír kézből,annak
Assur között terült el, azon a dombos, füves területen, ellenére, hogy egyikről sem lehetett tudni, hogy koráb-
amelyet Layard annak idején mint ,,termékenységéről ban bármiféle különösen szoros kapcsolatban állt volna
híreset" és ,,Bagdad éléskamráját" jellemzett. I. Assur- Assurral. Így tehátlV. Amenhotephez írt második leve-
uballit maradandó teljesítményének látszik, hogy új ki- lében I. Assur-uballit okkal érezte magát feljogosítva
rályságába bekebelezte ezt a kiválő gabonatermő vidé- arra, hogy az ,,Assziria királya" ciméhez hozzátegye:
ket, amely korábban hurri terület volt (vagy legalábbis ,,nagy király, a testvéred", amivel afáraővalvaló egyen-
hurri fennhatóság alatt állt). lőségre formált jogot. Nemzetközi helyzetét az is jelzi,
Sejtelmünk sincs, hogyan érte el mindezt, mert gya- ahogyan Babilónnal bánt,Lányát a kassú kirá|yhozad-
korlatilag semmilyen forrásunk sincs hosszú uralkodá- va, utóbbival házassági szövetséget kötött, és amikor
sáról. Mitanni kemény ellenállásának megszűntével eh- vejének ha|ála után a babilóniak megölték azunokáját,
hez inkább szervezési, mint katonai tehetségre lehetett s egy trónbitorlót próbáltak a helyébe ültetni, elég erős
szükség - mindenesetre bárhogyan volt is, ezentúl ez a volt ahhoz, hogy Babilónia ellen vonuljon, és egy törvé-
terület jelentette a par excellence (tulajdonképpeni) Asz- nyes leszárm azottat juttasson trónra.
l20|Az asszír és a babilóni birodalom

AZ ASSZÍR HATALOM NÖvEKEDnsn i Bár köz- dományokban és áltudományokban, amilyen az előjel-

vetlenül Assur-uballit után Asszíria egy jóindulattal értelmezésvagy a szertartások elvégzése, amelyeket nem
,,konszolidációnak" nevezhető időszakot élt át, a biro- kevésbéfontosnak tartottak. Talán a kassú királyok -
dalomalapítő példája nem merült feledésbe, és egy nem- akik mindent elkövettek, hogy e régi hagyományok örö-
zedékkel később trónra lépett az első ama három király köseinek tekintsék őket - szintén emlékeztek azokra az
közül, akik a korabeli nagyhatalmak sorába emelték időkre, amikor Hammurapi uralma északon egészen Ni-
Asszíriát, s kijelölték későbbi sorsát. Az örökölt köz- nivéig terjedt, s az ő törekvéseik bizonyára összeütközés-
ponti területekről kiindulva I. Adad-nirári (i. e. be kerültek Asszíriáéval a Tigris és a Zagrosz-hegység
1307-1275) fia, I. Sulmánu-asarídu (i. e. 1274-1245) és
unokája, I. Tukulti-Ninurta (i. e.1244-1208) az Euphra-
tész mentén Karkemisig vitték az asszir fegyvereket,
északon a hurri törzsek lakta hegyvidékig, amely már
Asszíria későbbi nagy vetélytársának, Urartunak a ne-
vét viselte, valamint a Tigristől keletre fekvő vidéken le
Babilóniáig, sőt magáig Babilónig. Ezaza három irány,
amerre Asszíria katonai erői a következő századokban
fordultak. Földrajzi helyzetének állandó tényezői kény-
szerítették Asszíriára ,,a háborúk hatalmas sorozatát,
amelyek a 13. századtól kezdve megtöltik az asszir év-
könyveket: a gerillaháborúkat a hegyekben, a mozgő
háborúkat a Dzsezirében és az állóháborúkat a Tigris
középső szakaszán" (Georges Roux).
Unalmas volna részletesen végigkisérni az asszír sze-
rencse forgását ezekben a háborús színjátékokban.
A hettita király ideiglenes távollétében Adad-nirárinak
sikerült elfoglalnia Eszak-Mezopotámia egész területét, l52 / Falfestmény rekonstruált rajza Tukulti-Ninurta új palotájából
amely egykor a mitanni királyok anyaországa volt, és (a megmaradt részletek eredeti színekkel).

kifosztania fővárosukat, wassukannit. sulmánu-asarí- l53 / I. Tukultlapil-Esarra alakja sziklába faragla,mellette

du mégis szükségesnek találta, hogy visszaállítsa az asz- ékírásos felirat. A dombormű a törökországi Diyarbakir
szír uralmat az egész területen. Bár apja megengedte, közelében, a Tigris felső szakaszáná| taláIhatő.
hogy az életben maradt mitanni király a régi hagyomá-
nyoknak megfelelően vazallusa maradjon, a Törökor-
szág és Sziia határán, Tell-Feheríjében kiásott okmá-
nyok az asszír nyelv ós tisztán asszír nevű személyek je-
lenlététmutatják, jelezvén a kísérletet a közvetlen asszír
közigazgatás létrehozására itt, a messzi nyugaton.
A Te1l-er-Rimahban, Ninivétől nyugatra talált üzleti és
közigazgatási feljegyzések is arról tanúskodnak, hogy
sulmánu-asarídu uralkodása alatt valódi asszír csalá-
dok éltek ott, akik a terület igazgatásában viselt hivatali
tisztségüket összekapcsolták magánjellegű kereskedelmi
tevékenységükkel. Jellemző vonása az egész középasszír
korszaknak, hogy a hagyományos kereskedelmi kötel-
meket össaeegyeztették a kormányzás adminisztratív
feladataival, sokkal inkább, mint a III. Ur-i dinasztia
királyai alatt, és a kormányszerveket a kis provinciális
központoktól a fővárosi ,,minisztériumokig" olyan ,,há-
zakía" bizták, amelyek szinte biztosan közvetlen leszát-
mazottai voltak azoknak a családi vállalatoknak, ame-
lyek ötszáz éwel korábban megszervezték az anatőliai
kereskedelmet.
Délen Asszíria sorsa nagyrészt a babilóni király erejé-
től függött. Maga Assur valószínűleg sohasem szakítot-
ta meg egészen kapcsolatait a déli nagyvárossal, és Babi-
lónt kétségtelenül kulturálisan magasabb rendűnek
érezte, ősi írnoki hagyományaival és jártasságával a tu-
közötti keskeny földsávon. Ezen a területen rendszere-
sen voltak összeütközések, hol a Dllála folyó mentén,
amikor Assziria volt felemelkedőben, hol a Záb folyő
mentén, amikor Babilón volt ereje teljében. Hasonló-
képp vitás terület volt az Euphratész Máritól délre eső
szakasza mentén. I. Tukulti-Ninurta uralkodása idején
azonban rendkívüli esemény történt.
A babilóni király, Kastiliasu, átlépte a határt, amelyet
elődje és I. Adad-nirári megállapított, visszafoglalta Ar-
raphát és az Euphratész mentén Rapiqu váro sát. Az asz-
szír király bossát állt.Legyőzte Kastiliasut, majd elfog-
lalta Babilónt, és gyakorlatilag egészen a tengerig meg_
hódította azegészországot. Babilón trőnjáraült, és kor-
mányzőkra bizta az ország igazgatását A vállalkozás
mégsem hozott sikert, hét év múlva az ország hosszú
évszázadokr a lerázta az asszir uralmat.
Tukulti-Ninurta saját városától is elhidegülni látszott,
talánapolitikáját kísérőelégedetlenség miatt, és a folyó
túlsó partján, Assurtól kissé feljebb, új fővárost épített,
amelyet,,Tukulti-Ninurta kikötő"-nek (Kár-Tukulti-
Ninurta) nevezett el. Itt ölte meg később egyik fia egy
palotaforradalom során.

AssZÍR VISSZAVONULÁS / Majdnem egy évszáza-

don át hanyatlóban volt Asszíria, de nem került ellentét-
be a Közel-Kelet régebbi hatalmaival - Egyiptommal,
Babilónnal, Elámmal és a hettitákkal -, mert ezeket a
sajátproblémáik kötötték le. I. Tukulti-apil-Esarra (i. e.
1 1 15-1077) uralkodása idején a dicsőség átmenetileg fel-
ragyogott ismét, Az Euphratésztől keletre fekvő vala-
mennyi ország felett vissza állitotta az asszir fennhatósá-
got, és északta vonult a hegyi hágókon át,hogy megfé-
lemlítse a nyugtalankodó helybelieket. A Van-tótól
északra fekvő vidékre is eljutott, ahol egy sziklába vésve
otthagyta a képmását. Legjelesebb teljesítménye minden
bizonnyal a Földközi-tengerhez való előnyomulása volt.
Itt a legjelentősebb föníciai városok, Büblosz és Szidón
meghódolásátfogadta,és egy rövid szakaszon lefelé ha-
jőzott a tengerpart mentén. Azzal is dicsekszik, hogy
fogott egy nagy halat (talán kardhal lehetett). Expedíció-
jának legnyomósabb indítóoka azonban nem politikai
vagy katonai jellegű volt, hanem az, hogy cédrusfákat
vágjon a Libanon-hegységben, Anu és Adad új templo-
mának atetőzetéhez, amelyet Assurban épített.Mégis, a
tengerhez v ezető kirándulásán talán az a leglényegesebb
mozzanat,hogy nem találkozott a helyi vezetők ellenál-
lásával, s ez azt"mutatja, hogy nemcsak Egyiptom és a
hettita birodalom volt máshol lekötve, hanem még egy-
kori vazallusaik, például Aleppo is eltűntek a politikai
élet színpadáról. Ezbizonyáta az arámiak megjelenésé-
nek tulajdonítható.
_ Az arámiak nem
jelentettek új erőt I. Tukulti-apil-
Esarra idejében. III. Hattusilis, a hettita király már
Adad-nirárinak vagy fiának az uralkodása alatt kényte-
len volt a babilóni Kadasman-Enlilnek megmagyarázni,
hogy az utakat ellenőrző ellenséges arámiak miatt le-
l54 / Dombormű Assur-nászir-apli nimrúdi északnyugati
palotájából. A király és kísérője.(British Museum)
mondott a követek küldéséről. Még korábban a kassú
király kesefiíen panaszkodik egyiptomi kollégájának az
atámi nomádok (szutúk) okozta veszélyről, akik orszá-
gaik között ellepték a sivatagi utakat. A veszedelem ko-
molysága nyilvánvaló magából I. Tukulti-apil-Esarra
felirataiból: az őt ügyesen kijátszó aráminomádokat ül-
dözve huszonnyolcszor kellett átkelnie az Euphratészen,
és egy alkalommal leírja, hogyan vonult a nyugaton fek-
vő Tadmurtól (Palmüra) a sivatagon át Damaszkttszig,
azEupbratész középső szakaszamenti Anáig, és azután
tovább a folyó mentén egészen a babilóni határon lévő
Rapiquig. A nomádok mozgékonysága, az akörülmény,
hogy kiválóan ismerték és megszokták a folyón túli ba-
rátságtalan, zord vidéket, gyakorlatilag lehetetlenné tet-
te, hogy megbüntessék őket vagy elejét vegyék későbbi
portyázásaiknak.
Délnyugatról Babilónia és Asszíria egyaránt nyitva
állt a betörések előtt. Ennek a nyomásnak hosszú távon
nem lehetett más eredménye, mint a letelepedett és a no-
mád lakosság összeolvadása. Igy nem meglepő, ha azt
találjuk egy kev_ésbéelfogult krónika szövegében, hogy
I. Tukulti-apil-Esarra erőfeszítései ellenére, hosszú urái-
kodásának végénazarámiakmég Asszíria szívébeis be-
szivárogtak, átkeltek a Tigrisen, és elfoglalták Ninive és
Kilizi környékét. Kétségkívülaz aszály hajtotta őket,
amely lehetetlenné tette állataik legeltetését, Asszíriában
l22|Az asszír és babilóni birodalom

pedig éhínségetokozott. Ezahelyzetazonban a későbbi

uralkodók idején is megmaradto s noha Asszíriát nyuga-
ton nem fenyegették - hiszen őket ugyanúgy nyomasz-
totta a nomádok, a Földközi-tenger országaiban pedig
a ,,tengeri népek" inváziója -, a most k ővetkező zűrzavat
olyan állapotba juttatta az asszir birodalmat, amilyet
azőtasemismert, hogy a mitanni birodalom kis vazallu-
sa volt.
Ahogyan mindig történni szokott, amikor az ország
politikai káoszba került, eűe az időre vonatkozőan a
történeti forrásaink elapadnak, és e sötét korszak esemé-
nyei csak utólag rekonstruálhatók. Amikor a függöny
újra felgördül, energikus királyok újabb sorát találjuk az
asszír színtéren, akik ismét jogot formáltak az asszirnak
tekintett területekre. Assur-dán ós II. Adad-nirári Asszí-
ria központi területeit vették tartósan birtokukba, II.
Tukulti-Ninurta (i. e. 89G-884) pedig, noha a határokat
nem terjesztette ki túlságosan messzire, rendkívül érté-
kes tudósítást hagyott hátraarról a hadjáratról, amelyet
királysága,,határainak a bejárására" szetvezett A fővá-
rosból, Assurból kiindulva átvonult a Wádi-Tartar szá-
ruz v őlgy én * szomj úság k inozta az űton -, mí g a modern
Számarra magasságában elérte a Tigrist. Innen a régi
kassú fővárosba, Dúr-Kurigalzuba jutott (a modern
Bagdad mellett), és Szipparnál átkelt azElphratészen.
A folyó mellett felfelé haladt a Hábúr és az Euphratész
összefolyásáig, azután a Hábúr mentén felfelé a hegyek
irányába és vissza délnyugat felől a saját országába.
A beszámoló értéke,hogy kiderül belőlük, mennyire
szűkek voltak még mindig Asszíria határai, és hogy a
törzsek vagy uralkodók, akikkel útközben találkozott
vagy összetűzött, nevük után ítélvegyakorlatilag mind-
annyian arámiaknak látszanak.
Nyilvánvaló, hogy a Tukulti-apil-Esarrának annyi
gondot okozó betörések fokozódtak, később pedig a no-
mádok friss hullámaielragadták Asszíriától a korábban
hozzá tartoző területek jó részét,és most ők telepedtek
le rajtuk, vagy legalábbis letelepedőben voltak . Ez a fo-
lyamat nem korlátozódott Asszíriára. II. Adad-nirári,
Tukulti-Ninurta apja a Hábúr felső szakaszán a Niszibin
és Guzána környékét elfoglaló arámi törzsek csoportjá- 1 55 / Vacsoraidő Assur-nászir-apliegyik hadjárata idején. A jobb
nak erős ellenállásába ütközött. De amikor unokája, Iil. alsó negyedben valószínúleg kenyérsütö kemence látható,
(British Museum)
Assur-nászir-apli, és dédunokája, III. Sulmánu-asarídu
Asszíria határait a régi vonalig tolták ki, sokkal maka- l56 / Részlet IIL Sulmánu-asarídu,,Fekete o6"1ir21"-jéről. A király
csabb arámi ellenállással találták szemben magukat, átveszi Jéhu adóját. (British Museum)
amely először Amedi (Diyarbakir) és Til-Barszip (Tell-
Ahmar, az Euphratésznél) körül összpontosult, később AsszÍRIA VISSZASZERZI A HATALMAT / Elte-
azonban Damaszkuszvolt a szervezője, ahol erős helyi kintve attól, hogy a nomádok nyomása ideiglenesen né-
dinasztia alakult. Minél távolabbra tekintünk nyugat mileg gyengült, Asszíria stratégiai helyzete nem sokat
felé, annál jobban meggyökerezett arámi dinasztiákat változott. Akárcsak középasszír elődeik, Assur-nászir-
találunk. Figyelemre méltó, hogy gyengesége ellenére apli és Sulmánu-asaddu is felismerték, hogy határaik
Asszíria túléltea betöréseket, elégjól átvészelte a vihart, védelme folytonosan eredménytelen expedíciókra kész-
elkerülte a teljes hatalmi fordulatot, nem úgy, ahogyan teti óket az északi és keleti hegyvidéken, valamint hosszú
nyugaton vagy mint ezer éwel korábban, az amlrtű hadjáratokra Eszak-Me zopotámián át az Euphratészig
inváziő idején magának Asszíriának a területén tör- és azon túl. Másfelől, Babilónia még mindig gyenge volt,
tént. és nem mutatkozott komoly vetélytársnak. Rövidesen

157 l Kilárás dél felé Van fellegvárából, az urartui királyok
fővárosának, az ősi Turuspának erődjéből. Az előtérben,
a szikla lecsiszolt felületén ékírásosfelirat, lent a már elhagyott
középkori város mecsetje és minaretje.
kiderült, hogy az ősi főváros, Assur, fekvése miatt alkal-
matlan arra, hogy az új Asszíria kormányzásának köz-
pontja legyen. Ezért Assur-nászir-apli új főváros alapi-
tását határozta el. választása kalhura, a modern Nim-
rúdra esett, erre a régi városra, amelyet a Tigris keleti
partján Ninive és a Felső-Záb torkolata között egy tell
jelez. Itt, a domb széléna folyóra nézőpa|otát épített,és
eztpáratlanpompával díszítette. Az épület már csak mé-
retei miatt is elismerésre méltó teljesítmény lehetett.
A boltíves főkapukat zománcmázas téglák színes képei
borították, a fő palotaszárnyak falait puha helyi mész-
Az asszír és babilóni birodalom|I23
kőből való hatalmas lapok fedték, rájuk szárnyas mito-
lógiai alakokat, a király hadi győzelmét vagy a vendégei
tiszteletére rendezett vadászatokat ábrázolő dombor-
műveket faragtak. Valószínűleg mind közül a hatalmas
kapuőrző vadállatok keltették a legmélyebb benyomást.
Ezek a fő kapubejáratot vették közre, és akárcsak mintá-
ik a babilóni templomokban, a gonosz befolyást voltak
hivatva távol tartani.
A terv megvalósulása nem maradt jeltelen. A király
szté|étfaragtatott hosszú felirattal, hogy megörökítse az
átalakított főváros felavatását. Miután lefestette új palo-
tájának szépségét,amelynek mind a hét szárnya más-
más fajtájú fából készült, beszámol aZáb folyótól veze-
tett csatorna építéséről, amely vizzellátja el a város kert-
jeit, ahol a király nemcsak gyümölcsfákat és szőlőt ülte-
tett, hanem külföldi hadjáratairól magával hozott más
különleges növényeket is. A palota elkészültéthatalmas
lakomával ünnepelték meg. 14000 juh, 10000 tömlő
bor, mindenféle friszerek, valamint hatalmas mennyisé-
gű dió és datolya került az asztalra, Nemcsak Kalhu
1 6 000 lakosa és az 1 500 királyi hivatalnok vett részt raj-
ta, hanem ,,47 074 ferfl és nő egész országomból", és
,,5000 küldött Szuhiból, Hindánuból, Patinából, Hattu-
ból, Türoszból, Szidónból, Gurgumból, Melidből, Hu-
buskiából, kummuból és Muszaszirből", összesen
69 574-en, akiket a király tiznapigellátott étellel-itallal,
,,majd miután megtisztálkodtak, és kenettel megkenték
őket, megelégedetten eltáv oztak",
Nem alaptalan, ha Assur-nászir-apli megenged ma-
gának némi dicsekvést ebben a feliratában. A ,,baráti",
ha nem éppen alávetett országok felsorolása mutatja,
hogyan építetteki a védelmet nyújtó ütközőállamok
gyűrrjjét, s tolta ki Asszíria tényleges határait. Tukulti-
apil-Esarra utóda, Assur-bél-kala ut án ő v olt az első, aki
i. e. 859-ben újra eljutott a Földközi-tenger partvidé-
kére, és felirataiban büszkén hirdeti, hogy a,,Tigristől a
Libanon hegységig és a Nagy Tengerig" győzedelmes
volt. Egyetlen győztes expedíció azonbannem tudta tar-
tóssá tenni a meghódított országok hűségét.Assur-
nászir-apli fi át, IIL Sulmánu-asarídut uralkodásának el-
ső évétől kezdve évenkéntmegismétlődő hadjáratok
megszakítatlan sora kötötte le. Bár északon, a hegyek-
ben nemjelentéktelen katonai akciók folytak, és Asszíria
beleavatkozott Babilónia és szomszédainak az ügyeibe
is, legfőbb erőfeszítése mégis újra nyugat felé irányult. Itt
Sulmánu-asarídunak először az Euphratésztől keletre
eső területek felett kellett megteremtenie az asszír ellen-
őrzést, Til-Barszip és az ősi városállam, Karkemis ellen-
állásának megtörésével. Ezután az észak-sziriai terület
ellenőrzésóért folytatott elkeseredett kiiedelmet, amely,
akár azAmárna-korban, a kereskedelemben gazdag fö-
níciai partok kulcsa maradt, és lehetővé tette, hogy hoz-
záférjeneka Libanon- és az Amanus-hegység nagyra be-
csült cédruserdőihez.
Az ellenfele apró államocskák sokasága volt. Közü-
lük néhány megőrizte a hettita birodalom emlékét,a hie-
l24|Az asszír és a babilóni birodalom
roglifírást, sőt néha a hettita királyneveket is (ezért ne-
vezzik őket újhettitáknak). Másokat viszont azok az
új arámi dinasztiák kormányoztak, amelyeknek nagy
részük volt a hettita birodalom összeomlásában. A da-
maszkuszi (arámi) Adad-idri és a hamáti (újhettita) Ir-
huleni vezette őket, de a szövetségbeizráeli, kilikiai egy-
ségek, sőt egy korai arab törzs is beletartozott. A qarqari
csatában (i. e. 853) Sulmánu-asarídu súlyos vereséget
mért csapataikra, de mert sem Damaszklsztnem foglal-
ta el, sem más módon nem használtaki győzelmét,céliát
aligha érhette el,Ugyanez vonatkozott következő, na-
gyobb akciój árai. e.845-ben, amikor Assziriábaná|talá-
nos mozgósítást hirdetett, és I20 ezres hadsereget állított
fel, de újra elmulasztotta Damaszkusz elfoglalását, Egé-
szen addig nem sikerült Sulmánu-asarídunak Hazáélki-
rályt Damaszkuszban körülzárnia és meghódoltania,
amíg a szíriai terület ingatag politikája miatt Damasz-
kusz új királyaalatt nem szigetelődött el korábbi legfőbb
szövetségeseitől, Hamáttól és lzráeltő|. Ez azlíán Ti.J,-
rosznak és Szidónnak, a két akkorijelentős föníciai ke-
reskedőváro snak, valamint Jéhunak,,,az izr áeli" király-
nak a kapitulációjához vezetett. Sulmánu-asarídu ké-
sőbbi hadjáratai Kilikiában és a Taurus-hegységben mu-
tatják, hogy fennha tőságát elismerték É,szak-Szíriában,
ahol hadseregének keresztül kellett vonulnia. Gyakorla-
tilag azonban unokája, III. Adad-nirári uralkodásáig
s bár Asszí-
nem lépett asszír sereg Damaszkuszföldjére,
ria fennhatóságát az Euphratésztől nyugatra eső orszá-
gok rendszeres adó fizetésével elismerték, még koránt-
sem voltak beépülve az asszir birodalomba,
URARTU rS ISSZÍnIA / Nyugatihadjárataiban Asz-
szíria következetesen haladt előre a helyi uralkodók el-
szánt ellenállásával szemben, mivel királyságaik kis terü-
lete miatt könnyű volt őket egyenként legyőzni. Da-
maszkusz és Hamát ideiglenes koalíciója megmutatta,
mit lehet elérni egyesített erővel. A helyi vetélkedésazon-
ban túlságosan erős volt ahhoz, hogy a koalíciókat tar-
tósan fenn lehessen tartani, és a legtöbb állam ? köny-
nyebb utatvá|asztotta,. a hódítók pártjára állt. Eszakon
ahelyzet egészen más volt. Itt az i. e. 9. században élet-
erős királyság jött létre Urartu néven (a bibliai Ararát),
amely a hegyi népeket egyetlen katonai erővé olvasztotta
össze, hogy megmérkőzzőn Asszíriával. Az Urartu név
már a 13, században feltűnik mint egyike azoknak a túl-
nyomórészt hurri fejedelemségeknek, amelyeket I. Sul-
 Az asszír és a babilóni birodalom]tZS

jött volna létre a két állam között, és ritka alkalmaktól

eltekintve a hegyek vonalát követő határt tiszteletben
tartották a két birodalom közötti demarkációs vonal-
ként. Urartu azonban az i. e. 8. században nemcsak
észak felé terjeszkedett, ahol a régészekErebuni és Kar-
mir-Blur városát tárták fel Szovjet-Örményországban,
hanem kelet és nyugat felé is. Legnagyobb kiterjedésekor
fennhatóság a Malaty ánál (Melid) bizonyosan egészen
az Elphratészig ért, délen az Urmia-tavo n tűl az lráni-
fennsíkig nyúlt, félkört formálva Asszíria köré, ami ha-
tárt szabott az asszir törekvéseknek , és azzalfenyegetett,
hogy elvágja a Földközi-tenger medencéjébevezető uta-
kat. III. Sulmánu-asarídu uralkodásának első éveiben
kétszer vonult a Van-tóhoz, de ellenfelét, az urartui Ara-
mét semmiképpen sem tudta legyőzni, mint kitűnik a
későbbi, északi hadjáratokból, amelyek elkerülték a tu-
lajdonképpeni urartui anyaországot. A 8. századelejéről
nagyon ritkák az asszir feljegyzések, ami általában arra
vall, hogy a királyoknak nemigen voltak feljegyezni való
katonai győzelmeik, s mert tudjuk, hogy ezekben az
években összeütközéseik voltak Urartuval, nagyon va-
lószínű, hogy Asszíriahűzta arövidebbet. Biztosan erről
volt szó a 760-as és a 750-es években: Argistis, Urartu
királya az asszírok feletti győzelmeket jegyzett fel, és fia,
II. Szarduris V. Assur-nirári legyőzéséről emlékezik
meg. Ez az asszir király ránk hagyta egy szerződés töre-
dékeit, amelyet Matiéllel, Arpad arámi királyával kö-
tött, de néhány éwel később ugyanez a Matiél Szarduris
egyik szövetségeseként tűnik fel, ebből arra következtet-
hetünk, hogy Asszíria tekintélye hanyatlóban volt.

158 / A baláwáti bronzkapun a szobrászt látjuk, aki

Sulmánu-asarídu domborművét a sziklába véste, a király
katonái pedig avízben gázolva fáklyákkal kutatják az
alagutat. (British Museum)

l59 l Északihadjáratán Sulmánu-asarídu meglátogatta azt ahelyet,

ahol a Tigris 3 kilométeren át a föld alatt folyik, és feliratát
felvéste I. Tukulti-apil-Esarra alakja mellé.

160 i A kis Hábúr völgye Eszak-Irakban. Tukulti-apil-Esarra egyik

csatájának helyszíne az urartui határon.

mánu-asarídu felsorolt. Később II. Adad-nirári említi,

de felemelkedése csak a9. századközepétől számítható.
Urartu királyai a hegyi állam előnyeit - nehezen megkö-
zelithető fekvés, bevehetetlen erődök - és a bő legelők
sokaságát egyaránt élvezték.A legelők földművelésre s
még inkább lótenyésztésre szolgáltak, s az utóbbiban az
urartuiak páratlanok voltak. Fővárosukból, amely
többnyire a Van-tó keleti partján volt, ellenőrizték a völ-
gyek bejáratait, amelyek a mezopotámiai síkságíavezet-
tek, oda, ahol Asszíriavoltzavartalanul azűt. Azasszi-
rok Szín-ahhé-eriba idejében is elismerték, hogy,,IJrartu
határa" Ninivétől alig 100 kilométernyire húzódik.
Ugy látszik, mintha valami hallgatólagos megegyezés
126|Az asszír és a babilóni birodalom
Az otthoni helyzet sem volt sokkal kedvezőbb. Igaz,
hogy amennyire tudjuk, a tulajdonképpeni asszír terület
sohasem volt komoly veszélyben, de V. Assur-nirári
uralkodásának nagyobb részében ki sem mozdult ott-
honról, elődei idején pedig járvány és felkelés dúlt az
országban. Végül is az i. e.745-ben, a fővárosban, Kal-
huban kitört felkelés új királyt emelt a trőnra, őbenne
kell tisztelnünk Asszíria megteremtőjét, aki oly nagy bi-
rodalomnak vo|taz ura, amekkorát addig nem ismert a
világ. III. Tukulti-apil-Ésarra alkalmasint jeles elődjé-
nek példáját kívánta követni, amikor felvette ezt a nevet.
Trónra jutásának körülményei, továbbá az,hogy szár-
mazásáről következetesen hallgatott, ana a feltevésre
vezették a kutatókat, hogy nem egyenes ágon szárma-
zott akirályi családból, noha egy feliratban kifejezetten
III. Adad-nirári fiának mondja magát. Bárhogyan volt
is, trónra jutásának szabálytalanságát kétségkívülgyor-
san feledtették királyként elért látványos sikerei. Külpo-
litikai sikereit kétségkíviilaz országon belüli átfogó re-
formok alapoztákmeg,noha a részleteket nem ismerjük.
161 / Dombormú Guzána (Tell-Halaf) arámi uralkodőjának,
Kaparának a palotájából (i. e. 9, század ?). Ijászt ábtázol
kezdetleges stílusban. (British Museum)
A középasszír időkből örökölt rendszer szerint a tarto-
mányok kormányzását régi asszír családokra bizták,
amelyek a tartomány iga zgatását nyllvánvalóan jövedel-
mező magánv állalkozásként kezelték, é s hivataluk eset-
leg apáról fiúra szállhatott. Gyenge uralkodók a|att a
kormányzókat elkerülhetetlenül kísértésbehozta a lehe-
tőség, hogy különösen nagy hatalomra formáljanak jo-
got, s valóban azi. e.8. század első felében, III. Adad-
nirári uralkodásától kezdve ez is történt. Tukulti-apil-
É,sarra nyilvánvalóan tis ztábanv olt ennek a rendszernek
a veszélyével, s egy csapásra megváltoztatta oly módon,
hogy a hagyományos, de nehezen kezelhető tartomá-
nyokat kisebb, jól kormányozhatő egységekre osztotta
fel, s ezeket magas állami hivatalnokokkezérebizta.
TUKULTI-APIL-ESARRA HADJÁn,lru / Ennek a
reformnak a végrehajtása után és bizonyosan más ha-
sonló, gyökeres újításokJ<al a hadseregben és a közigaz-
gatásban, Tukulti-apil-Esarra készen állt, hogy Asszíria
külföldi sikereit helyreállítsa. Ebben is újító volt: szakí-
tott a régi gyakorlattal, amely a helyi uralkodókat meg-
hagy ta v azalluskén t saj át területük kormány zásáb an, és
meghódolásuk legfőbb jeleként katonai segítséget és
adőtvárt tőlük. Ehelyett feliratai azt ismételgetik, hogy
,,hivatalnokot nevezett ki kormányzótJl" v agy,,azorszá-
gotaz asszír területhez csatolta". A tartományiigazga-
tás átszervezett rendszere tette ezt lehetővé számára.
Azonnal nyilvánvaló lett, hogy politikájában a köz-
vetlen fennhatóság elvét kívánja érvényesíteni.Uralko-
dásának végénelmondhatta, hogy Urartu nyugati terü-
leti törekvéseit teljes egészébenmegsemmisítette, és
Eszak-Szíriában, egészen a tengerig, széles sávot csatolt
Asszíriához. A jelentős, de alaposan megcsonkított Ha-
mát államban helyi uralkodó maradt hivatalban, Da-
maszkusz azonbanmakacs ellenállás után végül veresé-
get szenvedett az asszir hadseregtől, és szintén Asszíria
részévévált. Hadjáratai során Tukulti-apil-Ésarra egé-
szenGázáignyomult a tengerparton, s bár hirtelen felha-
gyott a föníciai és palesztinai városok bekebelezésének
gyakorlatával, ezek feltétlenül adót fizettek neki, és elis-
merték fennhatóságát. Van egy érdekes levél, amelyet
egy olyan hivatalnok küldött a királynak , akit a föníciai
városok tevékenységénekfelügyeletével bízott meg.
A levél egy Kalhuban (Nimrúd) talált ékírásos táblán
olvasható, és szerzőjének Türosz és Szidón lakóihoz fű-
ződő kapcsolatairól számol be, valamint artől, milyen
erőfeszítéseket tett, hogy behajtsa tőlük az adőt. A poü-
tikai bojkottnak egy korai formáját is alkalmazta Asszi-
ria állandó ellenségeivel szemben. Minthogy ellenőrzése
alatttartotta a Libanon-hegység értékescédrusaival fo-
lyó kereskedelmet, a beszámoló szerint arra utasította a
föníciaiakat,, ,,Hozzátok le a fát, és kereskedjetek vele
tovább, de nem adhatjátok el az egyiptomiaknak yagy a
palesztinaiaknak, különben nem engedlek fel bennete-
ket a hegyekbe."
Hogy Tukulti-apil-Esarra hódításainak indítóoka
1ó2 / Dombormű Sarrukín horszábádi palotájából: hajósok
épületfát emelnek hajóikra. Föníciai tengerparti jelenet.
(Louvre)

163 / Mintegy 800 kilométerrel keletebbre: az áttelepitett lakosság

épületfát szállít Sarrukín új, horszábádi palotálának
tetőzetéhez, oda, ahol ezt a domborművet találták. (Louvre)

164 l Szátnyas bika Sarrukín horszábádi palotájából, egyike

azoknak, amelyeket Botta szállított a Louvre-ba. Erdekes
a művészi hagyomány, amely az állatot öt lábbal ábrázolja.

nem egyszerűen nagyravágyás volt, azt egéSzen világo-

san mutatja, ahogyan Babilónnal bánt. A babilóni viszo-
nyok, úgy látszott, az évek során mind rosszabbra for-
dulnak: a sivatagból érkező káld törzsek felosztották
maguk között a szabad területeket, és csak elszigetelt
városok, mint Babilón vagy északon Kutu, őrizték meg
az otszág Ősi hagyományait. Tukulti-apil-Esarra egyik
legelső tette volt, hogy a Tigris mentén lefelé vonúlva
megtámadta a nyugtalan törzseket, amelyek elárasztot-
ták a folyó déli szakaszát, s ezzel elnyerte a városlakók
háláját. Haj landó volt a babilóni királyságot meghagyni
akkori ura, Nabú-nászir kezében, s ennek haláláig Tu-
kulti-apil-Esarrát nem is szólította vissza újabb Úr""-
delem délre. Nabú-nászir fiát egy államcsíny során meg-
ölték, és egy káld trónbitorlót ,IJkin-zértakarták a trón-
ra ültetni. Noha az asszírok el tudt ák őtűzniBabilónból,
Sapiában, saját dinasztiájának városában menedéket ta-
lált.Ez kissé délebbre feküdt, és nyilvánvalóan megerő-
sített város volt, mert álltaazostromot. EzalattBabilón
király nélkül maradt, és 729-ben és 728-ban Tukulti-
l28|Az asszír és a babilóni birodalom
apil-Ésarra úgy döntött, hogy maga v égzi ela hagyomá-
nyos szertartást: ,,kezet fog Béllel", és ezzel Babilón asz-
szír királyává nyilvánította magát, I. Tukulti-Ninurta
500 éwel korábbi balvégzetű kísérlete óta első izben.Ez
voltazegyetlen alkalom, amikor a városi lakosság való-
ban szívélyesen fogadta az asszirokat, akik megszabadi-
tották őket a létüket fenyegető, pusztító törzsektől.
II. SARRUKÍN 7 tukulti-apil-Esarra,,új Asszíriáj ának"
sikere szükségszerűen megszabta az utána következő ki-
rályok politikáját. Bár ahol lehetséges volt, a régi ki-
rály-kliens kapcsolatot (az asszir király és a tőle függő
uralkodók közötti sajátos viszonyt) előnyben részesítet-
ték, egyre világosabbá vált, hogy az egyedüli hűséges
vazallus a halottvazallus. Akár a rómaiak,azasszír kirá-
lyok is kénytelenek voltak felszámolni a helyi dinasztiá-
kat és fokozatosan bekebelezni az elfoglalt területeket,
hogy a Tukulti-apil-Ésarra teremtette hatékony polgári
és katonai szeryezet segítségéveligazgassák őket. Fiáról,
V. Sulmánu-asadduról alig tudunk többet, mint hogy
rövid uralko dása alatt az izr áeli f őv áro s, szamaria ho sz-
szú ostromába kezdett. A város csak halála után, i. e.
722-ben esett el. Sarrukín,azűjkirály azonnal bizonyíté-
kát adta annak, hogy ragaszkodik azúj politikához:Sza-
maria földjét bekebelezie,és - ismét Tukulti-apil-Esarra
példáját követte - a lakosságjelentős részéta birodalom
távoli részeibe telepítette át.Ezt az eseményt a Biblia és
a hivatalos assár krónikaírók is feljegyezték, innen tud-
juk, hogy az iztáelieket Gózánban (Guzána, a modern
Tell-Halaf), Médiában és Halahban telepítette le. Az el-
ső két hely azonnal érthető: Guzána termékeny területen
feküdt, ahol a földművelés kiterjesztése az arámi betörés
óta lakatlan üdékre rendkívül kedvezőnek látszott. Mé-
dia szinte biztosan olyan terület volt, amelynek saját la-
kosságát ugyancsak deportálták; a birodalom legtávo-
labbi pontján élők ilyenfajta kicseréléseegészen megszo-
kott volt. Halah említése rejtélyesebb, mert ez akörzet
Asszíria közepén, Ninive közelében feküdt, amagyará-
zat azonban az, hogy az új király éppen itt, az asszir
fennsíkot határoló hegyek első láncának lábánál új fővá-
ros építéséttervezte, amelyet Dúr-Samrkínnak (Sarru-
kín-erőd) hívnak majd. II. Assur-nászir-apli óta a kirá-
lyok Kalhuban, az ő városában laktak, maga Sarrukín
is használta, és helyre is állította a zikkurratu melletti
régi északnyugati palotát. Nem tudjuk, miért döntött a
költözés mellett, személyes okai lehettek, mert nincs túl-
ságosan nyilvánvaló öldrajzi vagy stratégiai indoka a
változtatásnak; a munkálatokat leíró bensőséges hang
arra vall: bizonyos, hogy a terv közel állt szivéhez.
Nyilvánvaló an M a szándék vezérelte, hogy igazságos
uralkodónak mutatkozzék, és ezért elmondja, hogyan
kapták meg a terület addigi lakosai ,,kötelezően eladott"
tulajdonuk teljes árát ezüstben, vagy hogyan ajánlottak
föl nekik í-oldeket másutt, ellenszolgáltatásképpen. Ez-
után elkezdődtek az épitkezésimunkák, amelyekhez de-
portált hadifoglyokat alkalmaztak - köztük biztosan iz-
ráelieket is Szamariából -, illetve a tartományok munk
ra besorozott lakosságát. Két nagyobb tervnek kellett
megvalósulnia. Az egyik a nyolckapuval ellátott védőfal
megépítésevolt, amelyet 16283 könyök (több mint hét
kilométer) hosszúra terveztek - aszámvalami misztikus
módon Samrkín nevének ékírásos formájára utal. A má-
sik feladat pedig a körülkerített terület nyugati oldalán
egy hatalmas terasz kialakítása volt, hogy ott kapjon
helyet a király palotája, templomokkal és a királyi csa-
ládnak, valamint a magas államhivatalnokoknak szol-
gáló melléképületekkel. A vállalkozás mintegy tiz évet
vett igénybe: az első alapokat i. e. 717-ben rakták le, de
i. e.707-ig tartott, amíg ,,Dúr-Sarrukín istenei beléptek
templomaikba",maga Sarrukín pedig, ,,az összes orszá-
gok fejedelmeivel, tartományi helytartóimmal, a felü-
gyelőkkel és ellenőrökkel, előkelőkkel és heréltekkel,
Assária véneivel elfoglaltuk lakásunkat a palotában és
megtartottuk az ünnepséget" .
De minden pazarlő erőfeszítés ellenére Dúr-Sarrukín-
nak nem volt szerencsés sorsa. A lakosság, Sarrukín be-
számolój a szerint, különböző országokból származő de-
portáltak tarka, szedett-vedett gyülekezete volt, akik
mellé különleges asszír hivatalnokokat kellett rendelni,
hogy ,,megtanítsák őket azisten és a király tiszteletére".
Nagyon valószínű, hogy a tervezett hatalmas városnak
a nagyobbik részétsohasem lakták, és bizonyára soha
nem lett belőle az avirágző világváros, amelyről Sarru-
kín álmodott. Nem tudjuk, hogy másképpen alakul-e a
története, ha alkotója tovább él - ahogyan Assur-nászir-
apli városával, Kalhuval történt -, de amint kiderült, ez
a hatalmas alkotás, amely Botta kutatásai nyomán elő-
szörtártaazókori Asszíria dicsőségét a modern világelé,
a sors különös iróniája folytán már megteremtőjének
halálakor elhagyatott volt, majdhogynem mielőtt telje-
sen elkészült volna.
Akárcsak Tukulti-apil-É,sarra, őseit illetően Sarrukín
is szűkszavú, és valószínű, hogy mindkét király trónra
lépésekor megv áltoztatta nevét. Néwálasztásával Sar-
rukín, az új király kinyilvánította a céljait, és bár egy
csatában korai halálát lelte, majdnem méltó volt a nevé-
hez. Samrkín alatt Asszíria délnyugaton Palesztinától a
Taurus-beli fejedelemségekig, az Anatőliai-fennsíkon
egészen Malatyáig (Melid), keleten pedigaz Iráni felvi-
dékig, messzebb délen a hagyományosan elámi területe-
kig terjedt ki. Különösen egy esemény tehette elégedetté
Sarnrkínt, éspedig azUrartuval való párviadal; Urartu
volt az egyetlen egykoru hatalom, amely vetekedni tu-
dott Asszíria katonai hírnevévelés erejével. Szardurisz-
nak Tukulti-apil-Esarrától nyugaton elszenvedett vere-
sége óta a két birodalom mintha fegyverszünetet kötött
volna, és Samrkín idejéig nem következett újabb komoly
összecsapás. Ez azután jellemző módon nem a közös
határon lobbant fel, hanem keleten, ahol a két hatalom
a még mindig némileg független királyok vlzallusi hűsé-
géérthuzakodott és versengett egymással. Ugy látszik, a
kritikus terület az Iráni-fennsík volt, azurmia-tőtól dél-
 S i.+']:
l65 / Szikla dombormű Ivrizben, a törökországi Eregli közelében.
A vegetációisten fogadja Warpalawas újhettita király
hódolatát, aki szerepel Sarrukín Midasszal folytatott
levelezésében is.
166 / A Szín-ahhé-eriba építettegát aHőszer folyón, Ninivétől
északkeletre, amely a folyó vizét egy mesterséges mocsárba
terelte.
re, amelynek lakosságát Asszíria manna]kéntismerte. Itt
Sarrukín kénytelen volt i. e. 7lí-banexpedíciót indítani
az egyik vazallusa megsegítésére,és már a következő
évben ismét át kellett kelnie a Zagrosz hegyláncain az
illető állam védelmére,ennek során betört az urartui ha-
táron túlra is. Ezért i. e. 7l4-ben elhatátozta, hogy meg-
bünteti azt a két államot, Andiát és Zikirtut, amelyek
yazalhtsátzaklatták. Délről érkezett a területre, s miután
hű vazallusaitól királyi fogadtatásban részesült -,,Asszí-
ria tartományainak helytartói mintha csak a heréltjeim
lennének: lisztet és bort halmoztak fel csapataim ellátá-
sáía" -, tovább nyomult előre, hogy bosszút álljon Zikir-
tun és Andián. Ekkor azonban váratlan esemény szaki-
totta meg a tervei végrehajtását: az lrartui király azt
üzente, hogy vazallusának segítségéresiet, és Sarrukínt
csatára hívja ki. Annak ellenére, hogy ellenfele a hegyek-
ben kedvezőbb helyzetben volt, s bár saját hadserege
már elfáradt, Sarrukín megtámadta és megfutamította
az urartui erőket. Ruszas király, ,,hogy megmentse az
életét,elhagyta a harci szekerét, és egész hadserege szeme
láttára egy kanca bátán menekült". E győzelem valódi-
ságát a későbbi események megerősítik. Sarrukín feladta
eredeti tervét, hogy Andia és Zikirtu ellen vonuljon, és
ellenállásra nem találván, továbbhaladt urartu terüle-
tén. Valószínűleg észak felé vette űtjátazUrmia-tó part-
jaihoz, majd ennek nyugati oldalán felfelé, A vidékről,
amelyen áthaladt, egyedülállóan színes képet fest hadjá-
ratának leírásában, a nemzeti istenhez, Assurhoz szóló
levél formájában. Először egy olyan tartomány került
sorra, amelynek,,lakói páratlanok voltak egész Urartu-
ban a lovakkal való bánásmódban", és akikhez az or-
szágban minden lovat elhoztak, hogy betörjék és kiké-
pezzék őket a csatára: ,,előretörni, fordulni, visszavonul-
ni". Ezután Ulhu városát pusztította el, amely öntöző-
rendszeréről volt híres - maga Ruszas tervezte -, és
amely a ma is használatos qanat rendszerhezlehetett ha-
sonló. Ezen keresztiJrlavizeta hegyek lábátől a síkságon
fekvó távoli településekhez föld alatti alagutakon vezet-
l30|Az asszír és a babilóni birodalom
ték el, amelyeket helyenként ásott kútaknákkal közelí-
tettek meg. Ezt a csodálatos öntözőrendszert teljesen el-
pusztította, s akárhol járt,teirja az erődök kifosztását, a
fák kivágását, csapatainak pedig megengedte, hogy fel-
nyissák a magtárakat és a borkészleteket, és élvezzéka
győztesek hagyományos jutalmát.
Annak ellenére azonban, hogy hadjárata végén,,hét
tartomány 43 0 váro sá " - nak le gy őzésével dicsekedhetett,
az ország szívébesohasem nyomult be, és még azok a jől
megerősített városok is, amelyeket elfoglalt, kétségkívül
kisebb jelentőségűek voltak. Ez világosan kiderül hadjá-
r atának hátr alévő r észéből, amiko r vis szaútj án S arrukín
meg akarta leckéztetni Mlszaszirkirályát, egy nyugtala-
nító módon Asszíria és Urartu közé ékelődött kis hegyi
állam uralkodóját. Királyuk, Urzana nem túl bölcsen
elmulasztotta, hogy köszöntő követséget küldjön Sarru-
kínhoz győzelmei dicsőítésére.Hazafelé vezető űtján
Sarrukín egy különítménnyel átkelt a nehéz hegyi tere-
pen, és kirabolta Muszaszir városát. Urzanát és család-
ját foglyul ejtették, Sarrukín elfoglalta a királyi palotát,
a palota és a templom kincseit zsákmányként Asszíriába
vitte.
Sarrukín Urartu feletti győzelme jókor jött, ha nem
volt is megtervezve. Sarrukín uralkodásának első évtize-
dében a Közel-Kelet egyik legtöbb gondot okozó térsége
a Taurus-hegység seregnyi kis állama volt. Ezek az ál|a-
mok most nehéz helyzetbe kerültek, tőlük keletre az
urartuiak, délre a terjeszkedő asszírok, tőlük nyugatra
pedig a frígek (Phrügia) ekkor éppen emelkedőben lévő
hatalma. A politika bonyodalmait tükrözik Sarrukín
feliratai. Ezekben szerepel egy bizonyos Piszíri (: Piszi-
risz?), Karkemis vazallus uralkodója, aki i. e. 7l7-ben
lázadőmődon szövetségre lépett a klasszikus legendából
Midasz király néven ismert fríg királlyal, Ez a hettita
birodalom nagy napjainak dicsőségét feléleszteni próbá-
ló kísérletrövid életű volt, Karkemis elesett, és végül
mint új provincia beolvadt az asszir birodalomba.
A Taurusban mégis folytatódott a nyugtalanság.
Több kísérletután, hogy megtartsa a meglévő helyi di-
nasztiákat, Sarrukín végül feladta a harcot, és e kis álla-
mok többségét bekebelezte, még olyan távoliakat is,
mint a Tauruson túli Ni§de a mai Törökországban, Va-
lószínűleg azthitte, hogy a térségbenegy időre nyugal-
mat teremtett, és Babilón felé fordította a figyelmét. Ep-
pen itt tartózkodott, amikor Que (a klasszikus Kilikia)
asszír helytartója az események meglepő fordulatáról tu-
dósította: a fríg Midasz kiszolgáltatta neki annak a tit-
kos követségnek tagjait, amely követség azegyik, Asszí-
ria vazallusának tekintett kilikiai királytól Urartu kirá-
ly áho z tarto tt. Ezzel a tettel M idas z ny ilv ánv al ó an A sz-
szíria baráts ágát akarta elnyerni, és Sarrukín válaszában
- amelynek egy másolatát a kalhui levéltár megőrizte -
örömmel üdvözli a hírt, hogy ,,a harcok közepette Fdgia
szövetségesük lett". Ez fényes bizonyítékaannak, hogy
az asszírok nem voltak telhetetlen, területi hódításra tö-
rő, vérszomjas barbárok, hanem, akárcsak a rómaiak,
minden irányból zaklattákellenfeleiket, és félve a követ-
kezményekt§l, semmiképp sem akartak gyengének mu-
tatkozni,
Sarrukín halálát rejtélyek övezik. Azatényszerű meg-
állapítás az egyetlen közvetlen híradás róla, hogy a ki-
rály ,,akulummai Espai ellen vonult, megölték, és Asszí-
riakirőlyának tábora. . . [felbomlott]". Nem tudjuk, ki
volt Espai, és hol éltek a kulummaiak; Sarrukín fia és
utóda, Szín-ahhé-eriba tesz ugyan homályos célzást az
eseményre, de csupán apjának az istenek ellen bizonyára
elkövetett vétke felett sajnálkozik - mert azilyen §zeren-
csétlenségre ez volt az egyetlen lehetséges magyarázat.
Az ellenség azonban- amely valószínűleg csak egy álta-
lános felkelésben részt vevő északi törzs volt, olyasféle
mint a kimmerek, akiket először sarrukinnak írt levelek-
ben említenek, elbeszélve, hogy szenveáett vereséget tő-
lük Urartu - nem használta ki ezt a győzelmet, és Asszí-
ria újra összeszedte erőit Szín-ahhé-eriba idején, akinek
mint egyfajta katonai alkirálynak már voltak tapaszta-
latai az északi határvidéken.
sZíN-AHHn-nnrra ns nlnrLóN PUSZTULÁSA/
Sarrukín után Asszíria gyakorlatilag olyan erős és jól
kormányzott maradt, hogy Szín-ahhé-eribauralkodásá-
nak első két évébenminden erejét a fővárosául választott
Ninive újjáépítósérefordíthatta.Bár mindig nagy jelen-
tősége volt, ez az ősi település sohasem volt asszír királyi
székhely. Most azonban Szín-ahhé-eribahatalmas terü-
letet jelölt ki a régi város dombjától (amelyet ma a Qú-
jundzsíq néven ismerünk) északraésdélre, és terméskő-
vel szegélyezett erős téglafallal vette körül, amelyet ha-
talmas, tornyos kapuk szakítottak meg. Nyugat felől a
Tigris még külön védelmet jelentett. Ezenaz oldalon spe-
ciális vízi kapukat építettek;az új város északi falának
tövében egy másik, mesterséges folyóág húzódott. A vé-
delem sebezhető pontja a keleti oldalon volt, itt, egy régi
wádi medrén túl, egy másik, erős erődítményvon alat épi-
tettek. Az ősi halom közepén mesterséges töltést emel-
tek, erre, hadifoglyok munkájával, új királyi palotátépi-
tettek. A palota falait faragott kőlapok burkolták.
A domb o rműve k Szín- ahhé -eri ba hadjár atait ábr ázol-
ták, új és mozgalmasabb művészi stilusban. Az e|szige-
telt események ábrázolását folyamatos történetet ábrá-
zoló jelenetek váltották fel, és az ütközetek és győzelmek
mögött feltúnik a hegyi vagy mocsaras háttér. A művé-
szek az otthoni események megjelenítésétsem m ellőzték,
elsősorban magának a palotának az építését örökítették
meg: realista jeleneteket arról, hogyan rakják tutajra a
hatalmas bikakolosszusokat, vagy hűzzák őket görgő-
kön a helyükre, s miként itányítja az egész műveletet a
király személyesen,
Egy ekkora nagyságú városnak megfelelő vizellátásta
volt szüksége, tiszta ivővizre,de különösképpen öntöző-
vizre. Ugy látszik, ez á|landő gondja volt Szín-ahhé-
eribának uralkodásának egész idején. A városba yezette
a Ninivét észak felől koszotúző hegyek forrásainak vi-

|67 l Szikla dombormű Maltajban, Ninivétől északta.Talán
Szín-ahhé-erib a faragtatta, hogy egy öntözési vátlalkozást
megörökítsen. A király (jobboldalt) állatok hátán álló istenek
mögött.
zét, és minden nagyobb csatorna fejénélképekkel és fel-
iratokkal emlékezett meg tevékenységéről. Egy esetben
csatornája egy időszakos wádit keresztezett, Ezt úgy ol-
dották meg mérnökei, hogy különleges, csónak alakú
oszlopokon álló, széles, kikövezett v izv ezetéket emeltek
fölé, Máshol a csatornákat kemény sziklába kellett váj-
ni, zsilipekkel és lefolyókkal kiegészítve.
Uralkodóként első hadjár atát Szín-ahhé-eriba Babi-
lón ellen vezette, ahol egy bizonyos Marduk-apla-iddina
vezetésévelasszírellenes szövetség alakult. Ez az ember,
aki a bírjakínikáld törzs sejkje volt, Babilónban meg-
szer ezte magának a királys á go t, közvetlen azltán, ho gy
i, e, 7 22-ben Sarrukín az asszir trónra került, s tíz éven át
a kezében tartotta a déli területek fölötti uralmat. Az-
után i. e, 71G-708-ban Sarrukín két évet Babilóniában
töltött, s miután leverte a szövetséget, amelyben benne
volt az elámi király is, megkegyelmezett Marduk-apla-
iddinának, s meghagyta őt a déli,,Tengerföld" urának,
maga pedig ,,megragadta Bél kezét", s ezzgl maga vette
át a Babilón feletti közvetlen uralmat. Eléggémeglepő
módon, ez a megoldás működőképes volt, de Marduk-
apla-iddina Sarrukín iránti hűsége magától értetődően
nem volt érvényes fiára, s közvetlenül Szín-ahhé-eriba
trónra lépéseután új felkelésre készültek. Talán semmi
sem lett volna belőle, ha Szín-ahhé-eriba személyes ér-
deklődóst mutat a babilóni ügyek iránt, Két évig azon-
Az asszír és a babilóni birodalom|l3l
ban semmit sem tett fennhatóságának érvényesítéseér-
dekében, s ez nyilván végzetes hiba volt, mert ettől kezd-
ve többek között a babilóni politika okozta az asszir
királyoknak a legfőbb gondot.
A probléma nem volt egyszerű. Babilónia egyfelől a ha-
gyományos mezopotámiai civilizációt jelentette - terüle-
tén ősi városok álltak, Babilónban, Nippurban és más vá-
rosokban írnokiskolák működtek, s az asszírok is elismer-
ték a babilóni kultúrát és a babilóni főistent, Mardukot.
Másfelől azonban az ország városokon kívüli térségeit
káld törzsek ár asztották el, amelyeknek politikai szerve-
zettsége csekély volt vagy éppen hiányzott, s kevés ro-
konszenvet érezteka városi lakosság iránt. A déli terüle-
tek, a ,,Tengerföld" feletti uralom általában szilárdan
káld kézben volt, s ha Asszíria maga akart itt rendet
tartani,elengedhetetlen volt, hogy előbb az északi terüle-
teket a fővárosból, Babilónból kormányozzák. De aba-
bilóni királyság megtartásáh oz hozzátattozott Bél (azaz
az Eszagilában, a f őtemplomban álló Marduk-szobor)
kezének rituális ,,megragadása", s ehhez legalább évente
egy ünnepség alkalmával a király testi jelenlétérevolt
szükség, ami terhes vo|tazasszír király számára, akinek
figyelmére könnyen szükség lehetett máshol is hatalmas
birodalmáb an. Ez részben megmagyar ázza Szin-ahhé-
eriba vonakodását attól, hogy maga vegye fel a címet, s
ezzelkell magyaráznunk a különféle kísérleteket a kö-
vetkező fé1 évszázad folyamán, hogy megfelelő helyet-
test találjanak Babilón trónjának betöltésére.
A helyzet bonyolultságát jelziazatény is, hogy elsőül
nem Marduk-apla-iddina, hanem egy helyi, babilóniai
1.32|Az asszír és babilóni birodalom

jelölt szerezte meg a trónt, megkockáztatvaezzelazasz-

szírok neheztelését. Ez kényszerítetterá Marduk-apla-
iddinát, hogy i. e. 703-ban elhagyja ,,tengerföldi" tá-
maszpontját, ahol továbbra is királynak ismerték el, és
elfoglalja a királyságot. A kihívásra még ebben az évben
válaszolt Szín-ahhé-eriba, s elindult, hogy visszaállítsa
fennhatóságát. A Tigris mentén vonult lefelé, s miután
az észak-babilóniai Kutú városnál megvert egy elámi
sereget, arra kényszerítetteMarduk-apla-iddinát, hogy
vonuljon vissza Babilónból. Marduk-apla-iddina szö-
vetségeskénthívta be az elámiakat, és mint már egy \o-
rábbúkalommal is, rájuk háritottaa csata neltezét.Er-
dekes, amit a Bibliából tudunk, hogy az arab sivatagon
át befolyása kiterjedt a palesztinai városokra (és beleért-
ve a júdai Hizqijjáhu királyt is), ily módon akarta az
asszírok figyelmét másfelé, a távoli nyugatra terelni.
Marduk-apla-iddina visszavonulása után Szín-ahhé-
eriba egy babilóni születésű előkelőséget, Bél-ibnit ültet-
te Babilón trőnjára.Eznem bizonyult szerencsés lépés-
nek, s miután i. e. 700-ban egy hadjfuat során Marduk-
apla-iddina kénytelen volt végleg Elámba menekülni,
Szín-ahhé-eriba Bél-ibni helyébe a saját fiát, Assur-
nádin-sumit tette, aki i. e.694-iguralkodott Babilón ki-
rályaként. Azután a délen kiújult nehézségek miatt -
Marduk-apla-iddina valószínűleg már halott volt, de fiai
és más családok továbbra is tevékenyek maradtak -
Szín-ahhé-eriba ismét visszatért egy nagyobb expedíció
élén,ezűttal hajók is segítették, amelyeket tapasztalt tü-
roszi, szidóni és ciprusi (Jadnana) hajósok hoztak a
Földközi-tengerről. Balszerencséjükre, a hajóhad még
nem ért le az Euphratészen a mocsarakig, amikor az új
elámi király, Hallasu rajtaütött Szippar városán, és sike-
rült fogságba ejtenie Assur-nádin-sumit, akit Elámba
hurcoltak, hogy ott lelje halálát. Egy új, babilóni szár-
mazásű királyt iktattak be, aki mintegy 18 hónapon át 168 / Szin-ahhé-eriba baviáni szikla domborművei a Ninivébe
uralkodott, de az asszir hadsereg, amint - alaposan meg- vezetö csatorn a kezdetét jelzlk. Az elötérben ledőlt szobrok.
késve - visszatért a mocsarakból, Nippur közelében le-
győzte őt. rom után Babilón elesett. Nyilvánvalóan elfogyott az
Szín-ahhé-eriba még ekkor sem foglalta el Babilón asszír király türelme, és katonaságának megengedte,
trőnját, s úgy látszik, félreismerte a problémát, mert egy hogy kifossza a híres várost. Marduk szobrát pedig eltá-
káld sejk helyettesítette. Ez az á|lapot nyilvánvalóan volitották az Eszagila-templomból, és Assurba hurcol-
nem lehetett tartós, és i. e. 691-ben Szín-ahhé-eriba egy ták.
új babilóni-elámi szövetség egyesített erőivel találkozott
a Tigris keleti partján, Haluléban, ahol is nagy ütközetre A BIRODALOM TERHEI l Azasszír birodalom utolsó
került sor. Az asszír krónikaíró így számol be a véres másfél évszázadában senki sem vonhatta kétségbeaz
részletekről:,,En [Szín-ahhé-eriba]elmetszettem a tor- asszír hadsereg fölényét, és mégis e hírnévfenntartása
kukat, mint a birkákét, s mint cérnát elvágtam becses állandó harcokat kívánt, Egymagában semmifajta kisebb
életük fonalát. Úgy megöntöztem vérükkel a széles föl- hatalom sem kockáztatta volna meg a szembeszegülést az
det, ahogy az áradások az esős évszak felhőszakadásai asszírok erejével, sjószántából egyetlen nagyobb hata-
idején. Tüzes paripáim űgy gázoltak kiontott vérükben, lom sem kezdeményezte volna az összeütközést. Igy a fő
mint a folyóban, és harci szekerem kerekei vérben és gondot okozó gócok óhatatlanul délen voltak, ahol a
ürülékben fürödtek." A harc kétségtelen kegyetlensége káld törzsek célkitűzéseitámogatásra leltek a hírneves,
ellenére, úgy látszik, nem született átiitő siker. Néhány ősi Babilónban,ésazéppen ereje teljében lévő Elámban;
év múlva azonban az elámj királyt szélütésérte, és így a illetve a távoli nyugaton, ahol Egyiptom közelsége állan-
babilóni Musézib-Marduk elveszitette fő szövetségesét. dó csábítást jelentett a palesztinai kis fejedelmeknek,
Szín-ahhé-eriba kihasználta az alkalmat, s hosszú ost- hogy felejtsék, milyen gyorsan a nyakukon lehet azasszir

hadsereg. Szín-ahhé-eribának azonban uralkodása ele-
jén egy erőfitogtató akcióval sikerült megfélemlíteniea
legtöbb délnyugati államot. Többségük, Büblosz, As-
dód, Ammón, Edom és Moáb felkínálta meghódolásu-
kat, még mielőtt megizleltékvolna az asszír fegyvereket,
de Ekronban (az asszitok Amqarrunának hívták) egy
asszírellenes párt megbuktatta az asszírok védencét, és
Júda királyához, Hizqijjáhuhoz küldték fogolyként.
Hizqijjáhu, nem éppen bölcsen, bizott az egyiptomi ki-
rály támogatásában - a közmondásos ,,törött nádszál-
ban" -, s ha nem kellett is megnyitnia Jeruzsálem kapuit
az asszir király előtt, területétől megfosztották az asszir
párti helyi uralkodókjavára, Végső soron arra kénysze-
rült, hogy Szín-ahhé-eribához Lákisba küldje hódolatát
és adóját, mert a király már elindult vissza Asszíriába.
Szín-ahhé-eriba hadviselésének eredményeképpen fiá-
nak, Assur-ah-iddinának nem sok gondja volt a Közel-
Keleten, s ha mégis akadt, gyorsan végzett vele, Szandu-
rari, egy kis kilikiai állam királya szövetségre lépett Ab-
dimilkuttival, Szidón új királyával, és fellázadt. Assur-
ah-iddina azonban,,csapdába ejtette, mint egy madarat
a hegyei között", és ,,ugyanabban az évben (i. e. 676)
tasritu hónapban [a 7. hónap]levágta Abdimilkutti fejét
és addaruban |a 12. hónap] Szandurariét". Nyilván
Egyiptom adta a bátorítást ehhez a felkeléshez, ésbizo-
nyosan ugyanígy történt egy éwel később is, amikor Tü-
roszlázadtfel. Maga Türosz védett volt a nyílt megroha-
nás ellen, s nem fenyegette, hogy hosszú ostrommal ki-
éheztetik, mert a parttól nem messzire, egy szigeten fe-
küdt. Ez indíthatta arra Assur-ah-iddinát, hogy a bajok
gyökeréig ásson: egyenesen a fáraó ellen vonult. Két,
viszonylag kevéssélátványos hadjárat (i. e.675 és 674)
után Assur-ah-iddina i. e. 671-ben a kellemetlenkedő
Tirhaka ellen vezette seregeit.
Az egész ország meghódolt az asszírok előtt, és asszír
igazgatás alá került. Magától értetődően nemsokára
újabb hadjáratra volt szükség, és i. e. 669-ben épp az
Egyiptomba vezető úton történt, hogy Assur-ah-iddina
megbetegedett és meghalt,
Bár Assur-ah-iddina nyugati tevékenységeés különö-
sen egyiptomiinváziőjalátványos és sikeres volt, utólag
r]ézve kétséges,hogy eléggémegfontoltak voltak-e.
Eszakon olyan veszedelem volt kialakulóban, amelyet
nehéz volt leküzdeni. Uralkodásának elején Assur-ah-
iddinának a kimmereket vissza kellett szoritaniamessze
nyugaton, a Taurusban, ahol azonban ismét felbukkan-
tak, miután átkeltek Urartu keleti fennsíkjain, mire az
asszírok a közös veszély láttángyorsan békétkötöttek a
régi vetélytárssal, IJrartuval. Keleten a helyzet még ve-
szélyesebb volt, és Asszíria végső pusztulásának csiráit
rejtette magában. Elődje politikáját folytatva, Assur-ah-
iddina meg sem kísérelte,hogy Asszíria határait kelet
felé kiterjessze. Néhány kis államot a Zagroszbanköz-
vetlenül asszír tartományi kormányző irányitott, de in-
kább a helyi uralkodót hagyták uralmon, akit hűséges-
küvel - ,,vazallusi szerződéssel" - kötöttek Asszíriához.
Az asszír és a babilóni birodalom|tll
Történetesen több másolat maradt fenn a keleti kis feje-
delmekkel kötött szerződésekből, ezeket darabokra tör-
ve, a király trónja előtt ta|á|ták meg Kalhuban (Nim-
rűd), azírás istene, Nabú templomában. Ám hiábtatar-
talmaztak a szerződések szö rnyű átko kat me gfo g almazó
záradékot, az asszirok a hagyományos módszerrel már
nem tudtak megbirkózni a színtérenmegjelenő új népek-
kel: Közép-Azsiából gyorsan és nagy tömegben mozgő
csoportok törtek elő, a kimmerek és a szkíták.
Assur-ah-iddina feliratai hatásos beszámolót adtak
arról, hogyan hatolt be a király győzelmesen az lráni-
fennsík távoli sós sivatagaiba. De egy egészen másfajta
forrás reálisabb képet nyújt: a szöveg a király Samas
napistennek feladott kérdéséttartalmazza, májj óslattól
váwa a vá|aszt. Ez az egyik legelső összekötő szál az
ékírásosforrások és a klasszikus irodalom között. A ki-
rály aggódva könyörög tanácsért, mit tegyen egy bizo-
nyos Bartatuaajánlatával, aki nem más, mint a Hérodo-
tosznál szereplő Protothüész, ,,Samas, nagy isten, kér-
lek, adj kedvező vá|aszt a kérdésre,amelyet felteszek ne-
ked: Vajon Bartatua, a szkíták királya, aki most követe-
ket küldött Assur-ah-iddinához, Asszíria királyához a
király lánya miatt - ha Assur-ha-iddina, Asszíria királya
hozzáadja a lányát feleségül, vajon Bartatt|a, a szkíták
királya őszintén becsületes szavakat szól-e a békérőlAs-
sur-ah-iddinához, Asszíria királyáho z, betartja- e a szeí-
ződést Assur-ah-iddinával, Asszíria királyával, és min-
denben kedvezően fog-e cselekedni Assur-ah-iddina,
Asszíria királya szempontjából. Légy benne ebben a bir-
kában, ó, Samas, és adj kedvező jelet nekem!"
AZ UTÓDLÁS GONDJAI f Az asszirkirályok egy szem-
pontból megfelelnek a keleti kényurakról alkotott hagyo-
mányos képnek: kiterjedt háremük volt, külön részlegek-
kel,,,leányváüalatokkal" a különböző fővárosokban, pél-
dául Assurban és Ninivében, és ezért nem szokatlan, ha
fiaik szép számban voltak. Bár főfeleségként mindig csak
egy királynét ismertek el, és ez, mint Assur-ah-iddina anyja,
Naqia, fontos személyiség lehetett, sosem volt magától
értetődő, hogy ennek a feleségnek a legidősebb fia fogja
örökölni a trónt. Maga Assur-ah-iddina, saját szavait
idézve,,,idősebb fivéreinek kisebb fivére" volt, de Szín-
ahhé-eriba őt választotta örökösül, nyilvánosan és hiva-
talosan bevezetve atrőnörökösi palotába. Aligha megle-
pő, hogy apja meggyilkolása után le kellett vernie félté-
keny bátyjainaklázadását, mielőtt átvehette a hatalmat.
Saj át tapasz talatain okulva, nem saj nált a a fát adságot,
hogy rendezni próbálja az utódlást halála esetére. Ked-
venc fia Assur-bán-apli volt, de nyilvánvalóan érezték,
hogy Samas-sum-ukín éppúgyjogosult a királyságra.
Ezt a dilemmát úgy oldotta meg, hogy Assur-bán-aplit
az asszir trón várományosának nevezte ki, Samas-sum-
ukínnak pedig fenntarto tta az éppolyan tekintélyes ,,Ba-
bilón királya" címet, noha teljesen nyilvánvaló volt, hol
van a tényleges hatalom. Döntése megerősítéséreAssur-
ah-iddina összehívta alattvalóit és vazallus királyait, s
1J4|Az asszír és a babilóni birodalom
megeskette őket, hogy ,,ha Assur-ah-iddina, Asszíria kirá-
lya meghal, Assur-bán-aptt, a trónörököst fogják trónra
ültetni, hogy az asszír királyi hatalmat ós uralmat gya-
korolja" felettük. Arra is megesküdtek, hogy gondos-
kodnak róla, Samas-sum-ukín biztosan trónra kerüljön
Babilónban, s ez volt az az alkalom, amikor anagy szö-
vetségről szóló táblákat, amelyeket már említettünk, meg-
irták,
Ezek a gondos biztonsági intézkedésekegy tekintet-
ben valóban kifizetődtek: a király halálakor a hatalom-
átvétel simán ment, s mindkét testvért elismerték a neki
juttatott birodalom uralkodójául. Samas-sum-ukín szá-
mára azonban állandó keserűséggel jfut ez a helyzet.
Alattvalói között tudta annak a Marduk-apla-iddiná-
nak ,,testi és lelki" (eszármazottait, akik Sarrukínnak és
Szín-ahhé-eribának szakadatlanul bajt okoztak. Végül
i. e. 652-ben Samas-sum-ukín nyíltanfe||ázadt, keleten
az e|ámi király, nyugaton pedig az arabok szövetségére
támaszkodva. De fő szövetségesei nem bizonyultak ele-
gendő támasznak, s még az asszír katonai hagyományok
átvétele sem tette a babilóni sereget az asszirral egyen-
r angűv á. Alázadás i. e. 648 -b an zárult le, amikor is B abi-
lón kétéviostrom után végül megtört az éhínségtől,és
Samas-sum-ukín a saját palotájának lángjaiba vetette
magát. Őutána a listák egy rejtélyes személyt, Kandalá-
nut neveznek meg Babilón királyaként, Jelenleg azlát-
szik valószínűbbnek, hogy ez Assur-bán-apli felvett
trónneve volt, ő tehát visszatért a közvetlen uralomhoz,
ami a legkevesebb gondot okozó megoldása volt ennek
a szűnni nem akaró problémának.
ASSZÍRIA TUDÓs rrnÁr,yA / Assur-bán-apli írnokai
csodálatos beszámolókat hagytak ránk a király katonai
sikereiről, de ahogyan az ő számára is az volt, számunkra
is kétségtelen, hogy legnagyobb sikerét mégsem karddal,
hanem íróvesszővel aratta, Assur-bán-aplinak az általa
gyűjtött ninivei könyvtár az irodalom nagy, felvilágosult
pártfogói közöttjelöli ki a helyét, s bizonyára az ő becs-
169 / Asszír ostromgépek támadják Lákis tornyait és falait, a
pedig tűzcsóvákat dobálnak (e; az i. e. 700. évi hadjáratának
ábrázolása Szín-ahhé-eriba qújundzsíqi palotáján.
(British Museum)
|70 lÚjhettíta domborművek a kilikiai Karatepéből, Szanduarri
palotájából. A király zenészek társaságában lakomázik - asszír
jelenetek kezdetleges ltánzata.
vágya is éppen erre a hírnévreirányult. Gyermekkori
tanulmányairól maga mondja: ,,Bonyolult számtani re-
ciprokszámításokat és hasonló nehézségű szorzásokat
oldok meg, nehezen érthető agyagtáblákat olvasok,
amelyeken homályos a sumer nyelv és nehezen értelmez-
hető azakkád." Eztttánmás területeken -például a dár-
davetésben - való jártasságának leírásával folytatja. Né-
hány agyagtáblából ítélve, amelyeket tudósai irtak szá-
máta,lehet, hogy a király nem ért el túlságosan magas
szintet az irnoki mesterségben. Mindez azonban nem
csökkenti annak jelentőségét, hogy a Qújundzsíq domb-
jánLayard, Rassam és George Smith által feltárt, szépen
írt táblák ismertették meg az asszíriológusokkal az ókori
Mezopotámia irodalmi mesterműveit - a Gilgames-
eposzt és a Teremtés-eposzt, hogy csak kettőt említsünk
közülük. Nemcsak az ékírásos irodalmi művek hosszú
sora került elő itt, hanem a megfejtésükhöz szükséges
eszközök is, akkád és sumer szavakés szinonimáik szó-
tári összeállításai formájában, amelyek ma a két nyelv
lexikográfiájának gerincét alkotják.
Bőségesen van bizonyítékunk arra, hogy mindez As-
sur-bán-apli érdeme. O kezdeményezte tudatosan a vál-
lalkozást, hogy összeállítsák az ékírásosirodalom teljes
gyűjteményét, s írnokait megbízta, hogy kutassák fel a
műveket, s ha szükséges, hatalmas sorozatokba szer-
kesszék őket. Van egy levelünk, amelyet a király saját
védők kezűleg írt, és ebben ad utasítást a különböző vallási és
előjelszövegek összegyűjtésére Barszip templomi és ma-
gánkönyvtáraiból. Egy másik levélben pedig egy alatt-
valója arról számol be, hogy Babilónból magával hoz
egy,,régi táblát, amelyet Hammurapi írt".
HANYATLÁs rs BUKÁS l Alighavéletlen, hogy Asz-
szíria legnagyobb könyvtárát legutolsó nagy királyának
kellett összegyűjtenie. Mind a politika, mind a kultúra
világában egyre inkább új erők nyertek teret, Assur-bán-
apli könyvtára olyan kísérletnek tekinthető, amelynek
célja, hogy kegyelettel megőrizze az ősi ékírásos hagyo-
mányokat, amelyek gyorsan háttérbe szorultak azarámi
nyelv és betűírás képviselte életerősebb befolyás előtt.
Ha a kulturális hanyatlás érzékelhető is, Asszíria politi-
kai összeomlásának gyorsaságát aligha lehetett előre lát-
ni. Assur-bán-apli uralkodása egyáltalánnem volt dics-
telen. Bár a sivatagban az arabok állandó zaklatásáva|
kellett számolnia, és kénytelen volt teljesen feladni apjá-
nak egyiptomi hódításait, elérte viszont a babilóni prob-
léma hatékony megoldását, többször is legyőzte, és szin-
te teljesen megsemmisitette az elámi királyokat, sikere-
sen szembeszálltatovábbi kimmer fenyegetésekkel a tá-
voli északnyugati határokon, válaszul Gügésznek, Lü-
dia királyának a kérésére,
Ezek az események azonban mind uralkodásának első
felére estek, és a későbbi évek csendje már baljóslatú.
Assur-bán-apli valamikor i. e, 631 és 627 közőttbalt
meg, s bár későbbi évei nyugtalanok lehettek, a bajok
méretei csak a halála után váltak nyilvánvalóvá, Nem
egészen egy negyedszázad alatt a belső viszályok megbé-
nították Asszíriát, Babilóniában pedig i. e. 626-től kezd-
ve egy Nabú-apla-uszur nevű sejk fokozatosan uralma
alá hajtotta azegészdélvidéket. Azasszir királyok gyors
136|Az asszír és a babilóni birodalom
egymásutánja mellett és részletes történeti források hiá-
nyában nem tudjuk követni az események pontos mene-
tét, de a fontosabb mozzanatoknyilvánvalóak. I. e, 6l4-
ben a méd hadsereg a babilóniakkal együttműködve raj-
taütótt Assur városán, és kifosztotta.L e.6|2-ben elesett
Ninive, és Jónás ,,háromnapi járóföldnyi, roppant nagy
városának" sorsa beteljesült a méd-babilóni szövetség
markában. Ninive elvesztése döntő jelentőségű volt, Ná-
hum próféta szavaival: ,,Asszíria fejedelmei mint a sás-
kák [és] vezérei mint a nagy szöcskék, [amelyek] hideg
napokon a gyepükben tanyáznak, de napkeltekor elre-
pülnek, és azt sem tudni, hol voltak."
Ahogyan megjövendöli, népei ,,szétszóródtak a he-
gyekben", és bár II. Assur-uballit alatt Harránban, az
Euphratész mellett még újból összegyűlt egy asszír ud-
vaí, ez csupán formaság volt, Asszíria ezen utolsó kirá-
lyának uralma semmivé foszlott i. e. 605-ben, nagyobb
események kísérőjelenségevolt csupán, amikor a Karke-
mis melletti csatában az egyiptomi hadsereg - ezúttal az
asszírok oldalán - súlyos vereséget szenvedett a Nabú-
apla-uszur fia, Nabú-kudurri-uszur vezette babilóni had-
seregtől.
REND f Azasszir birodalom bukása aligha volt
^ZŰJ
váratlan, de teljes eltűnésérea politikai porondról bizo-
I71 l Csata az elámiakkal az Ulaj folyónál, Szúza mellett
Assur-bán-apli qújundzsíqi palotájának részlete, A hasonló,
realista jelenetek először Szín-ahhé-eriba korában jelennek
meg. (British Museum)
l\§)
R

nyáta nem számított senki. Korábban is összeomlottak
birodalmak, a nagy hettita királyság a bizonyság erre, de
akik megteremtették őket, valamiképpen tovább éltek.
Asszíria azonban nyom nélkül tűnt el. Ennek egyik oka,
hogy Asszíriát az arámi világ nyelte el, amelynek nem
voltak politikai határai. A sors iróniája folytán a világ-
nak eme legelső ura a maga létrehozta birodalmi admi-
nisztráció hatékonyságának lett az áldozata. Abban a
fokozatos beolvasztási folyamatban, amely a Tigris és
Euphratész közötti területekkel kezdődött, és III. Tu-
kulti-apil-Esarra, illetve utódai alatt Egyiptomtól a Kas-
pi-tengerig az egész Közel-Keletre kiterjedt, Asszíria ki-
irtotta a helyi dinasztiák nagy részét,s a helyükre asszír
helytartókat és asszír katonai helyőrségeket állított,
amelyek minden helyi kapcsolat nélkül, kizárőlagaköz-
ponti hatalomtól függtek. Ennek következménye lett,
hogy azasszír birodalom összeomlása után olyan hatal-
mi űr támadt, amelybe - azűt kitöltésére - benyomult
Egyiptom, Babilón és a felemelkedő Média. Ninive el-
pusztítása után ezek felosztották egymás között a régs
asszír országrészeket, s a Perzsia és a Földközi-tenger
közti vidék hosszú évszázadokra kevés figyelemre mélta-
tott felvonulási terület lett Kürosz, Nagy Sándor és utó-
daik hadserege számára. Egyelőre azonban az asszit ki-
rályok palástja az újbabilóni dinasztia birtokába került.
A dinasztiaalapító, Nabú-apla-uszur i. e. 605-ben, 2 1 évi
uralkodás után meghalt, és fia, Nabú-kudurri-uszur kö-
vette őt. Az új király félbeszakította nyugaton a karke-
misi győzelem katonai kiaknázását, hogy visszatérjen a
fővárosba és gondoskodjék a trónra lépésről.
Nabú-kudurri-uszur uralkodása 43 éven át tartott, s
dicsősége a kortársak szemében Asszíriával egyenrangú-
vá tette Babilónt. Maga Nabú-kudurri-uszur azonban,
noha hivatott hadvezérnek mutatkozott, semmi esetre
sem volt az asszir minta szerinti világhódító. Ezek az
évek a természetellenes nyugalom képzetét keltik, mintha
Elő-Ázsia egy hurrikán középpontjába került volna.
Igaz, délnyugaton Egyiptom változatlan békétlensége
számos katonai összecsapáshoz vezetett, de ezek alig
voltak csetepatéknál többek; Nabú-kudurri-uszurnak,
akárcsak korábban az asszíroknak, gondot okoztak a
sivatagi arabok és Türosz, amely Nagy Sándor színre
lépéséigbiztonságban volt a szigetén. De talán a legfon-
tosabb és biztosan a legiobban dokumentált epizódot a
kis Júda államának esete jelentette.
Jeruzsálem i. e. 597-ben meghódolt a babilóni fegyve_
rek előtt, és királya, udvarával együtt, fogságba esett.
Mindössze 11 éwel később, i. e. 586-ban, egy második
lázadás után a Nabú-kudurri-uszur általtrőwa ültetett
királyt, Cidqijjáhut megvakították Riblában, és alázadő
város lakóinak nagy részével együtt száműzetésbe vitték
Babilónvizeihez. Ezenkívül nem hallunk semmiféle hadi
eseményről. Részben mert a babilóni királyok nem ké-
szítettek az asszírokéhoz hasonló krónikaszerű felirato-
kat, de igazazis, hogy az asszíroktól örökölt katonai és
igazgaási hagyományok segítsegével Nabú-kuduni-uszur
Az asszír és a babilóni bírodalom|tZl
fenn tudta tartani a birodalmat anélkül, hogy vissza kel-
lett volna térnie az évenkénti nagyobb hadjáratok mód-
szeréhez. Eszaki és keleti határaIi lezárta a_felemelkedő-
ben lévő méd birodalom, amely nyugati irányban egé-
szen a Halüsz folyóig benyomult Anatóliába. Itt, egy
eldöntetlen csata után i, e. 585-ben megállapították a
méd Küaxarész és a nyugati részt kezében tartó lüd Alü-
attész király között ahatárt, az eseményhez Babilónból
és Kilikiából
hívtak egy-egy döntőbirát, amint arról Hé-
rodotosztól értesülünk.
BABILÓN / Nabú-kudurri-uszur jogcíme arra, hogy
nagy királynak mondják, inkább békéserőfeszítésein
alapul, azazafővároson, amelyet ő építettki. Noha Ba-
bilónt már Hammurapi kora őta a dél legfontosabb vá-
rosának tekintették, és a babilóni trón nagy tekintélyt
szerzett vele magának, a város azonban nem volt biro-
dalmi központ, és Nabú-apla-uszur a hatalomért folyó
harcok közepette kevés időt fordíthatott nagyszabású
építkezésitervekre. Ekkor azonban fia elhatározta,hogy
Babilónt a világ addig ismert legnagyobb városává teszi,
Felirataiban lelkes részletezésselszámol be új fővárosá-
nak fejlődéséről, a kettős védőfalról, amelyen Hérodo-
tosz szerint végig lehetett hajtani egy négylovas kocsival,
valamint a templomokról és a palotákról.
Büszkeségét nemcsak a Koldewey ásatásai során fel-
tárt valóság igazolja, hanem az az elismerés is, amelyet
Babilón a kortársaktól kapott. Hérodotosz hosszú és
alapjában véve pontos leírást ad róla, a görög világban
Nabú-kudurri-uszur halhatatlan hírnevet szerzett mint
avilághét csodája közül egynek, a függőkerteknek épí-
tője, amelyet a keleti hegyvidékről származő, honvágy-
tól szenvedő hercegnő kedvéértépített. Napjainkra ke-
vés maradt, amiből a Babilónba látogatő felidézhetné a
régi dicsőséget. Minden nagyobb építménytéglából ké-
szült, hatalmas költséggel, de sajátos módon éppen ez
okozta a város pusztulását, ugyanis sok évszázadon át
mint a legjobb, könnyen hozzáférhető építőanyag bá-
nyájaszolgált. A színes mázas téglákból összeállított bi-
kák és sárkányok pompás sorával díszítettfelvonulási út
a város bizonyos részeit valóban látványossá tette. Ma
azonban az alacsony romhalmoknak, amelyeket csak a
palotatermek föléjük magasló körvonalai törnek meg,
az asszir királyok mesélő domborműveihez képest cse-
kély a vonzerejük.
A MEZoPoTÁMIAI URALOM UToLsÓ rvrr7
Nem tudjuk, milyen elvek szerint választották az újbabi-
lóni birodalomban a királyt. Igaz, Nabú-kudurri-uszur
az apját, őt pedig a fia követte . De ez a fia alkalmatlan-
nak bizonyult, s két év múltán őt nem Nabú-kudurri-
uszur másik fia váltotta fel, hanem a sógora, egy kiváló,
de idősebb férfi, Nergal-sar-uszur (Neriglisszar). O, úgy
látszik, sikerrel uralkodott élete végéig,mintegy négy
éven át, de a helyére lépő fia i. e. 556-ban csak néhány
hónapig maradt hatalmon.
I38|Az asszír és a babilóni birodalom
Ekkor a trón, nem könnyen belátható okból, ismét
egyidősállamf érfiraszállt,Nabú-naidra.Yalőszinűlegő
volt az a babilóni, aki i. e. 585-ben tészt vett a Lüdia és
Média kőzőtti béketárgyalásokon, mégis csakhamar ki-
derült, hogy nem az az etőskezű uralkodó, akire ebben
a kritikus időszakban az országnak szüksége lett volna.
Jóllehet körülótte minden felé v áltozőban volt a politikai
színtér,és új rend sejlett fel aláthatáron, Nabú-naid ér-
deklődése - felirataiból ítélve- §umer és Akkád ősi szen-
télyeinek hely eálliásár a ö sszpontosult. Egy akadémikus
aggályosságával úerjedelmesen beszámol arról, mely ome-
nekhez fordultak tanácsétt, és melyik templom alapjait
ásták ki és azonosították, egészen az agadei Sarrukín
és Narám-S zin koráig visszamenő en. Az ellentmondás
a legnyilvánvalóbban Nabú-naid saját szavaiból derül
ki:
l72 l Az|starnak ajánlott, mázas tégláből készült oroszlánok egyike
az Istar-kapuh oz vezptő babilóni Felvonulási útról. (Louvre)
,,Uralkodásom elején az istenek álmot mutattak ne-
kem: ebben egymás mellett állt Marduk, a nagy úr, és
Szín [a holdisten], az ég és föld megvilágitőja. Marduk
így szőlt hozzám: >Nabú-naid, Babilón királya, hozz
téglákatsaját lovadon és kocsidon, és építsdfel az Ehul_
hul-templomot, ahol Szin, a nagy úr, otthonra talál..<
Tisztelettel válaszoltam Marduknak, az istenek urának:
>A templomot, amelynek építésérőlbeszélsz, körülveszi
a barbár fazaz a méd], és az ő ereje mindenható.< De
Marduk azt mondta nekem: >A barbár, akiről beszélsz,
ő és az ő otszága, valamint az oldalán menetelő királyok:
egy §em marad meg.( Es valóban, három éwel később
iflűszolgája, Kürosz, Ansan királyaelínte őt, kis csapa-
tával szétszőfta a barbárok hordáit, és Asztüagészt, a
médek kitályát megkötözve vitte vissza otszágába."
Talán mert anyja, aki i. e. 547-ben,104 éves korában
halt meg, Szín istennek szentelt papnő volt, Nabú-naid
különösen tisztelte ezt az istent. Ez részben a harráni
templom újiáépítésébenmutatkozott meg, éppen abban
az időben, amikor Asztiagész,, ifi ú szolgáj a" El ő-Azsi a
többi részétmegszerczte magának. De ami még súlyo-
sabb volt: a Szín-templom iránti kegy Nabú-naid és a
babilóniak kőzőtti szakításhoz vezetett. Nem világos,
hogy csupán a Marduk helyz.etét féltő befolyásos papi
klikkel került szembe, yagy az egész lakosság ellene for-
dult, mindenesetre uralkodásának 6. évében Nabú-naid
Babilón kormányzását frára, Bél-sar-uszurra (Bélsaccar)
hagyta, ő pedig tizévigönkéntes visszavonultságban élt
a témai oízisban, az atab sivatag közepén, s Babilónba
még anyjának gyászszertartásáta sem tért vissza. Ami-
kor végül i. e. 539-ben Nabú-naid visszament a főváros-
ba, mát étződőtt a baj elősze|e, ott volt a falon az irás:
,,mene, tekel, ufarszin" (megszámláltatott, megméretett,
könnyűnek talá|tatott) [a Biblia szerint Bélsaccar király
lakomáján ez a titokzatos felirat jelent meg a falon, Dá-
niel 5:5-28]. Miután Kürosz legyőzte a lüdiai Kroi-
szoszt,logikus volt, hogy birodalmához csatolja a civili-
zőciő ősi központját is. A babilóni függetlenség utolsó
napjait a helyi krónikás tömören igy itja le: ,,A VII. hó_
nap l4.napján §zipparcsata nélkül elesett, és Nabú-naid
elmenekült. A 1 6. napon Ugbaru, Gutium kormányzója
és Kürosz hadserege harc nélkül belépett Babilónba. Tá-
vozása után Nabú-naidot foglyul ejtették... A VIII.
hónap 3. napján Kürosz bevonult Babilónba."
A világ horizontjának kitágulásfua jellemző,hogy az
eseményről mind a klasszikus, mind a bibliai hagyo-
mány beszámol. Azt atényt, hogy a nagy, megerősített
várost Kürosz távollétében és ellenállás nélkül foglalták
el, Hérodotosz a következőképp magyarázza: ,,Kürosz
seregének egy részétott helyezte el, ahol azBuphratész
belép a városba, másik tészétpedigott állitotta fel, ahol
a folyó kijön a városból. Majd kiadta a parancsot: mi-
173 / Nabú-kudurri-uszur Babilónja. Az Istar-kapu fölött hátul,
jobboldalt, Marduk zikkurratuja látszik. (Unger nyomán)
Az asszír és a babilóni birodalom|tll
I40|Az asszír és a babilóni birodalom
helyt harcosai aztlátják, hogy a folyó szintje apad, s át
lehet gázolni rajta, tüstént hatoljanak be a városba."
Ő maga a folyón felfelé vonult, hogy a vizet egy tóba
terelje el, és így serege azBuphratész medrében bejutha-
tott a városba. ,,A város nagy kiterjedése miatt - ezt
maguk a lakosok beszélik - a középső részen lakóknak
fogalmuk sem volt arról, hogy a város széle az ellenség
kezére került. Ráadásul még valami ünnepük is volt ak-
kor, tánccal-vigalommal töltötték az időt mindaddig,
amíg meg nem tudták a szörnyű valóságot." (Terényi
István ford.) Alkalmasint mulasztás folytán esett el Ba-
bilón. Akár Bél-sar-uszurévoltaz a züllött dáridó, ame-
lyet Dániel próféta fest le, akár nem, több mint 2000 éves
világelsőség után a mezopotámiai civilizáció szereplése
véget ért. Ettől kezdve a politikai és kulturális kezdeme-
nyezések nem a Közel-Kelet térségébőlindultak ki. Me-
zopotámiát magába olvasztotta apeízsa, majd pedig a
hellénisztikus világ, és az ékírásos hagyomány nemsoká-
ra bizonytalan emlékképpéhalványult a Bibliában és a
görög antikváriusok gyűjteményeiben.
AZ OKORI KELET BIRODALMAI
,
KÍSÉRÓ SOROK NICHOLAS POSTGATE KÖNY-
Vflgnz / A múlt születése sorozat kötetei láthatóan
nem illeszkednek zárt rendbe; csak nagyjából fedik le, itt
vagy ott térkőztis hagyva, az emberi civilizáció múltját.
A múltból is jobbára azt, amit a kutató régészéppen ma
lát, saját munkája nézőpontjábő1:. azt, ahogyan ,,csinál-
ja" ('making'!) - ahogyan a mai ember maga elé képzeli
és elsajátítja - a múltat. Kapcsolódás, a hajszálerek vért
forgató kötelékrendszere mégis összefűzi a köteteket.
Egyet-mást a §orozatszervező kapcsolódásokból a is, irodalmi szövegek is. Postgate már a szenzáció után
figyelmes olvasó alighanem azonnal észrevesz; vannak
azonban nemigen látható összefüggések is.
Az emberiség múltjának egységei, a kultúrák sohasem
egészen elszigeteltek. A hajdan eleven rendszer darabjai-
ra hullott. Hogy mi volt valójában, nem tudjuk, nem
tudhatjuk. Csupán azt látjuk meg belőle, csupán azttá-
masztjuk fel - múzeumi vagy könyv-életre -, amihez, úgy
véljük, valami közünk van. Vagy éppen közünk lehet.
Amit megismerni, ismerni akarunk. Kapcsolat ez is.
Atfugyak illeszkedése nyilván nem kerüli el a sorjázó
kötetek olvasóinak figyelmét. A kezünkben lévő munka
ott veszi fel az elbeszélésfonalát, a közel-keleten, ahol
David és Joan Oates könyve, A civilizóció hajnala abba-
hagyta: amikormár kialakultak a társadalmi lét bonyo-
lultabb szervezetének kristályosodási pontjai, a váro-
sok; a térségnem egy pontján már nevet tudunk adni a
népességnek; s az építészetimaradványokból és művé-
szeti emlékekből már egy korábban nem tapasztalt gaz-
dagságú tudatvilág lenyomatai is kibontakoznak.
A két - különben önálló - régészeti és történeti feldol-
gozás egyéb kapcsolódásai talán nem ennyire feltűnők.
A jelen könyv szerzője, J. Nicholas Postgate, Oates
professzor tanitványa. Jó másfél évtizeddel ezslőtt, ami-
kor magam először találkoztam vele, velük, Nicholas
frissen végzett régészvolt Oatesék egyik munkatársa
Tell-el-Rimah már akkor nagy híníásatásán. David
Oates, az expedíció vezetője, a napi munka után afféle
szemináriumot szokott volt tartani munkatársaival és
vendégeivel a végtelen és éjsötét sivatagból kihasított
kisvilágban, vacsora közben a vályog étkezőház majd-
nem angliai kényelmében, később a tea illatburája alatt.
Könyvek is előkerültek többnyire - az ásatási könyvtár
mindig kézügyben volt. Alighanem ugyanez volt a na-
pok rendje másfél-két évtizeddel korábban is, Nimrúd-
ban (Kalhu), ahol még Oatesék voltak a pályakezdők
Max Mallowan mellett, va1y akár az előző nemzedék
idején, Mallowannek Woolley mellett, Urban töltött
évei során. A Brit RégészetiIskola hagyományaez. Post-
gate időközben mesterré nőtt maga is. Tíz éven át ő volt
aziráqiintézet vezetője, s ásatásain vagy baghdádihá-
zukban ugyanez a szellem élt. Kedély és szakszerűség.
Felejthetetlen élmény,ha tapasztaltuk. De ha csak tu-
dunk is rőla a tudás és a módszer mércéjenapjaink-
ban.
Tell-el-Rimahról, azásatás eredményeiről a tárgy he-
lyén többször ír Postgate is az előttünk fekvő könyvben.
Bemutatja saját munkáit is. Számos sürgető napi régész-
feladat mellett ő vezeti hosszú évek óta Abu-szalábíh
feltárását. A Sumer szívében,Nippurhoz közel fekvő
lelőhelyen korábban a sumer írásbeliség egyik legkoráb-
bi terjedelmesebb emlékcsoportja kerii{t elő, okmányok
vette át az ásatást amerikai (Chicago) kollégáitól. Ez
mindenképpen a komolyság jele: a kép lehető teljessége
voflzza,nem feltétlenül a látványos siker. A lelőhely régi
neve mindeddig ismeretlen volt; Postgate a közelmúlt-
ban arra a gondolatra jutott, hogy Abu-Szalábíh: Eres,
Niszaba istennő (az irástldás istensége) szent városa.
Igy talán a viszonylag sok archaikus irodalmi tábla sem
véletlen.
A kép teljessége. A Közel-Kelet történetéúlazi. e.4.
évezred második felétől kezdődően ,,csak"-régész, még
ha első kézből is, nem szólhatna hitelesen. Most tanul-
juk: az írás, amely ekkor jelenik meg, korántsem a leg-
fontosabb forrás. A nagy dolgokról többet mond példá-
ul a terek és térségekszervezetét feltáró tudomány, a
rendszerszemléletű régészet. A szövegek csak részletek-
ről beszélnek. De akkor is: olvasni, érteni, térbe helyezni
más nem tudja őket, csupán a filológus. Postgate, a foly-
tonos tréningben lévő régészegyszersmind szövegtudós
is, e nemben is egyike a legjobbaknak. Nézzük csak
könyvei címét:Újasszír királyi adománylevelek és rende-
letek (1969): /dózás és lajstromozós az asszír birodalom-
ban (1974); Ekírásos szövegek Nimrúdból (II): A kor-
mányzói palota levéltára (I974); Ötvenújasszír jogi emték
(1977): s másokkal együtt Tell-el-Rimah szövegleleteinek
kiadása. Tanulmányokat írt, többek között, azasszít ,,vi-
dék" kérdésérőlvagy az újasszírtemplom szerepéről. Egy
tanulmánya Gudea (2120 k.) feliratainak néhány gram-
matikai sajátosságáról szól; megjelenésekor fordulópon-
tot jelentett a sumer nyelv szerkezetének kutatásában.
Sumer nyelv az i. e. 3. évezredben; a birodalmi Asszí-
ria: Postgate tudományos - kutatói! - illetékessége ép-
pen ajelen könyv tárgya.
Mi az a múlt, amit elénk tár? Birodalmak - mondja a
könyvcím. A tárgy, hagyományosan, egyszerű történe-
lem és/vagy művelődéstörténet szokott lenni. Postgate
kielégítia kíváncsi olvasót. Előadása kultúratörténetnek
indul. Beszél az ókori keleti civilizáció természeti kör-
nyezetéről, bemutatja a létfenntartási technikákat és a
társadalom különböző csoportjait. Öntözött földek és
sivatag; nomádok és kereskedők; írnok és a templomok
sokféle papja, ki-ki a maga tudományával. Hivatalno-
kok, magas méltóságok - s végül maga a király.
142|Az ókori kelet birodalmaí
Az ókori Mezopotámia kirá-
,,A négy vilógpart ura".
lyaieztacimetválasztottákmaguknak.Ahangzatoscím
eleinte a vilóg szűkösségéről vall. Ahol vagyunk, ott a
világ közepe. Az ő városuk vagy országuk is az; hatal-
muk szinte a világ szélőg terjed. Sánte? Az i, e.
1 évezredben, közelebbről, a 8 l7 . szénadban, Asszíria való-
. szövetségi rendszert hoztak létre. Szövetségeseik, bará-
ban a ,,ülág" ura volt. As sáiátaraltaaz akkor ismert ülág
jó egyhatoda. S ez még több, mint aminek a szítm szerint
látszik Asszíriának nem volt ,,mása" - ellenfele.
s most következik a történelem, az őkori kelet törté-
nete - a birodalmak története.
A nagy területi egységeket magukba foglaló politikai
struktúrák tanulmányozása azókori keleten régészetiés
történeti feladat. Ámde a birodalomszerveződ?s folya-
matainak íeltárása talán mégis több, mint régiségtani
érdek.
Mezopotámiában, Elő-Ázsiában a következők töí-
téntek. Csak elvont képletet adhatunk. Az események, a
hús és vér benne van Postgate könyvében. S benne van
ezenkívül mindaz, amiért bámulni vagy szeretni is lehet
a régieket - aminthogy maga Postgate, s vele sokan, én
is, valóban szeretjük, Nos, a több községet- rendszerint
egy-egy nagyvárost és ,,vidék"-ét - magukba foglaló po-
litikai alakulatok szervez ődése azi. e. 4. évezredközepén
-második felében kezdődött meg. A nagyobb területi
egységek természetes egységek voltak : egy-egy vtzfolyás,
folyamszak asz vagy csatorna térsége. A szervezet hatá,
rait ökológiaitényezőkjelölték ki. A terület méretei vál-
tozhattak, a keplet íLzonos maradt. A 3. évezred közepe
tájána hódítások korszaka kezdődött. Egy-egy hódítás
csak addig tarthatott, amigahadsereg ott maradt. A él
nem annyira a területszetzés volt, sem Sarnrkín, sem
majd Hammurapi hadjáratain,mint inkább a külső gaz-
dasági kapcsolatok erőnek erejével való fenntartása.
A hadsereg a kereskedőket követte, s újabb kereskedők
előtt taposta ki azltat. A2. évezred második felében a
kor nagyhatalmai már tartós befolyásra törekedtek a
(gazdasági) érdeklődésük körébe eső térségekben . Azit-
köző övezetben, Nyugaton, két sajátságos politikai kép-
let alakult ki. Egyiptom egyszerűen megszállta az adott
térséget.Kiépítettea saját intézményeit,mindenekelőtt
a katonai kőzigazgatást. Ellenfele, a hettiták, inkább
taik, formálisan egyenrangúak voltak Őiekégével, a
ooNap"-pal. A két nagyhatalom ütközőzőnájában, Szíria
kisfejedelemségei, persze, hol ide, hol oda csapódtak.
Végül, azl. évezredelső felében, Asszíria mfu avilágva-
lom - a függőségi rendszer - fokozatait és az ezeknek
megfelelő jogi formákat is kiépítette. A történetükből
kitetsző minta elemeiben mind jól ismert már. Először
zsákmányért indultak. ,,Több a kalmárod, mint csilla_
gok azégen'o - mondja a próféta (Náhum 3 : 1 ó). Amikor
már messzebbre kellett menni, a felvonulási útvonalon
biztonságot akartak. A helyi uralkodót és udvarát asz-
szirbarát elemekkel - olykor asszíriai emigránsokkal -
váltottákfel. Végső esetben, lázadást követően például,
az otszágot ,,űjlászervezték" (egyes szám első személy-
ben: ana essúti aszbat). Bekebelezték a birodalomba, tar-
tománnyá szervezték, asszír kormánytisztviselő - leg-
többször maga§ rangú katona -kezétebizták. Hovato-
vább azellenségei tartották el egészen Asszíria hatalmas
zsákmányszerző gépezetét.A birodalom egyre nagyobb
lett, egyre hatalmasabb. Mígnem hirtelen összeroppant.
Csak hirtelen roppanhatott össze - és szükségszerű volt,
hogy összeroppanjon.
Ezazaképlet, amely az eseményekből elvonható. Az
igazi kérdéstmár a történeti ítélőerőnek kell megfogal-
maznia.Vajon a nagyobb egyszersmind,jobb" is? Vagy
,rfejlettebb"? Vajon a központtól függő - hatékonyabb?
Es így tovább.
KérdezÁik amúlttól; kérdeznünk kell magunktól, an-
nak rendjén, hogy ,,csináljukn' a múltat.
KOMORÓCZY GÉZA
TovABBt otvAsMANYoK
,,

ADAMS, R. McC., The Uruk Countryside (Chicago, Ill. KRAMER, S. N., Cradle of Civilizatlon (New York,
l972). 1967).*
ADAMS, R. McC., Heartland of Cities. Surveys of An- KRAMER, S. N., History Begins at Sumer (Philadel-
cient Settlement and Land Use on the Central Floodplain phia, Penns. 19823).*
of the Euphrates (Chicago-London, 1981).* LAESOE, J., People of Áncient Assyria(London, 1963).
BITTEL, K., Hattusha: The Capital of the Hittites (New LAYARD, A. H.o Nineveh and its Remains (London,
York, 1970). 1849).
Cambridge Ancient History, The, t (I-II), 2 (I-II), Plate LAYARD, A. H., Nineveh and Babylon (London, 1853).
volume (Revised [3rd]edition) (1970-1977), 3 (1981.) LLOYD, S., Foundations in the Dust (Harmondsworth,
cAssIN, E.-BoTTÉRo, J.-VERCoUTTER, J., 1947) (1980,).
szerk., F is cher W e l t g e s c hi c ht e, 24: D ie A l t or ient alis c hen LLOYD, S., The Art of the Ancient Near East (London,
Reiche, I-III. (Frankfurt a.M. 1965-1966).* 1961).
CHILDE, V. GORDON, A civilizáció bölcsője (Bp. LLOYD, S., Mounds of the Ancient Near East (Edin-
1959).r, burgh, 1963).
CHILDE, V. GORDON, Az ember önmaga alkotója LLOYD, S., The Ar c hae o lo g y of M e s o p o t amia (London,
(Bp. 1968).* 1978).*
DJAKONOY rI.M., Az ókori Közel-Kelet társadalrna az MALLOWAN, M. E.L., Nimrud andits Remains (Lon-
i. e. 3 . évezreűen és a 2. évezred első felében (Bp. 1972).* don, 1966).*
DJAKONOV' I. M., §zerk.o I4cropns, ApeBIIero Mlrpa. MOORTGAT, A., The Art of Ancient Mesopotamia
Panrrss ApeBIIocTb (Moszkva, 1982).* (London, 1969),
DOBLHOFER, E., Jelek és csoük. Letűnt írások és NEUGEBAUER, O., The Exact Sciences in Antiquiíy
nyelvek medejtése (Bp. 1962).* (New York,1962).
GARELLI, P.r Le Proche-Orient asiatique. Des origines OATE§, D,, Studies in the Ancient History of Northern
aux invasions des peuples de la mer (Paris, 1969).* Iraq (London, 1968).
GARELLI, P.-NIKIPROWETZKY, Y., Le Proche- OATES, J., Babylon (London, 1979).*
Orient asiatique. Les empires mésopotamiens. Israél (Pa- OPPENHEIM, A. L,, Az ókori Mezopotómia. Egy holt
ris, l974).* civilizáció portréja (Bp. 1982).*
GELB,l. J., A Study of Writing (Chicago, Ill. 1952). OPPENHEIM, A. L., Lettersfrom Mesopotamia (Chi-
GRAYSON , A.K., Assyrian Royal Inscriptions (Wiesba- cago, Ill. 1968).
den, 1972-). PIOTROVSZKIJ, B.B., Bancxoe qapcmso (Ypapmy)
GURNEY, O. R., The Hittites (Harmondsworth, (Moszkva, 1959).
19542). PRITCHARD, J. B., §zerk., Ancient Near Eastern Texts
HALLO, W. W.-SIMPSON, W. K., The Ancient Near Relating to the Old Testament (Princeton, N. J.
East. A History (New York, etc. 197l).* 19693).
HARMATTA J., szerk., Okori keleti történeti chresto- PRITCHARD, J. B., szerk., The Ancient Near East in
mathia(Bp. l965).* Pictures (Princeton, N. J. 1969).
HINZ, W., Das Reich EIam (Stuttgart, 1964). ROUX, G., Ancient lraq (London, 1964).
KLENGEL,H., Az ókori Szíria története és kultúrája SAGGS, H. W. F., The Greatness that was BabylonQ§ew
(Bp.1977).* York, 1962),*
KLENGEL-BRANDT, E., Utazas az ókori Babilónba STROMMENGER, E.-HIRMER, M., Fünf Jahrtau-
(Bp. 1973).* sende Mesopotamien, Die Kunst.. . (München,1962).
KOMORÓ CZY G.,,,Mezopotámia története az őskor- WAERDEN, B. L. VAN DER, Egy tudomány ébredése.
tól a perzsa hódításig", in Az ókor története,I|. Az ókori Egyiptorni, babiloni és görög matematika (Bp. 1977).*
kelet története (Egyiptom és Ető-Ázsia) (Bp. 1967).* WATERFIELD, G., L ay ar d of N ine v e h (London, 963). 1

KOMOROCZY G., A §umer irodalmi hagyomóny. Ta- WOOLLEY, C. L., Excavations at Ur: A Record of
nulmányok (Bp. 1980).* Twelve Years' Work (London, 1954).
KOMORÓCZY G., ,,Fénylő ölednek édes örömé- WOOLLEY, C. L., Ur városa és a vízözön (Bp. 1943).*
ben. . ." A sumer irodalom kistükre (Bp. 19832).* ZAMAROVSKÍ, V., Kezde tben v olt Sumér (Bratislava,
KRAMER, S. N., The Sumerians (Chicago,Ill. 1963). 1966).*

*A magyar kiadás bibliográfiai kiegészítéseitjelöli.

A szerk.
t M I T ov á,bb i o lv asmuty ok
A kötetben szerepló felvételeket, illusztrációkat az aláb-
bi könrytárak, intéznények,múzeumok, személyek ké-
szítették, ill. bocsátották rendelkezésre.
W. Andrae (ed.), Coloured Ceramics from Ashur (1925)
I52
Ashmolean Museum, Oxford 79,80
Dick Barnard, London tI,72,84, 105, 106,I72
Bildarchiv Foto Marburg, Marburg 7, 33
British Museum, London 9,19,20,24,25,30, 31, 34,45,
46, 50, 53, 54, 57, 62, ll9, 125
British School of Archaeology, Iraq22
Elsevier Archives, Amsterdam 4, 14, 37, 42, l20, 126,
I58, 162
Forhistorisk Museum, Moesgárd 111, 112, 113
Foto Scala, Firenze Bodtó, I7, 18,23,27, 4, 48, 49, 5I,
55, 59, 74,82,88, 89, 9I,92,1I4, 116, I43, I45, 146, l47,
163, 164, l73
Roger Gorringe, London 47,96,138, 149
Robert Harding Associates, London I,6,35,36, 38,
39, 40, 4l, 43, 56, 67,94, 98, l00, 101, l02, l03, l04,
107, 135
David Hawkins, London 64,65,t32,I33,153, 159
Hirmer Verlag, München 13, 58, 77',78,I22,I3l
Michael Holford Library, Loughton 8, 10, 15, 26,32, 52,
68, 83, 90, 1 18, 124, t27, I4, t54, 155, l56, 16I, 169, I7l
Kadirli Adana, Törökország 170
Lovell Johns, Oxford 2,75,95,115, 150
David Oates, Cambridge 7 l, 7 3, I37, l39, l4l, I42, l5l,
166, 167, 168
Oriental Institute, Cambridge 136
Oriental Institute, University of Chicago 76
Picturepoint, London 16, 28, 63, I2l, 128, 130, 140
Nicholas Postgate 3, 60, 66, 69, 7 0, 87, I 17, I34, I48, I 57,
l60, l65
Michael Roaf 93, 108, 109, 110
Ronald Sheridan's Photo-Library, London 81, 86, 123
R. F. S. Starr, Nuzi, vo|.2 (1937) l29
Staatliche Museen, Berlin 5
Maurizio Tosi, Napoli 85
University of Newcastle-upon-Tyne, University Library
and Department of Archaeology 61
Universitá di Roma, Missione Archeologica Italiana,
Paulo Matthiae szívességéből29
University of Pennsylvania Museum, Philadelphia
A címoldallal szemközti kép 12
Sir Mortimer Wheeler 97,99
KlsLExIKoN
Abü-milkutti: Szidón királya.
Uralkodásának pontos ideje ismeretlen, de
i. e. ó76-ban lefejezték, miután fellázadt
Assur-ah-iddina ellen, és Ciprusra próbált
menekülni.
Abu-Habba: az őkorl, Szippar modern neve.
Abu-Sahrein: az őkori Eridu modern neve.
Abu-Szalábih: ókori nevén ismeretlen sumer
város, Nippurtól körülbelül 20 km-re
északnyugatra.
Adab: Sumer középső részénaz Euphratész
mellett fekvő város. Mai neve Biszmája.
Adad: a mezopotámiai pantheon fő
viharistene. szíriában és palesztinában is
tisztelték Hadad néven. Killönösen azi. e. l.
évezredben, az arámi törzsek megielenésével
vált jelentőssé.
Adad-idri: az arárri Hadad-ezer név asszír
változata. I. e. 850 körül III.
Sulmánu-asarídu fő ellenfele volt,
a Bibliában mint Ben-Hadad, Damaszkusz
királya szerepei.
Adad-nirári: Asszíria három királyának
a neve, különösen I. Adad-nirári (i, e.
1307-I27 5) volt jelentős.
Adapa: Eridub ől származő mitikus,,bölcs",
Ea isten fia. Hőse egy költeménynek,
amelyben ,,eltöri adéli szél szárnyát", de
apjatanácsára azEghez fordul, és
bocsánatot nyer.
Agade / Akkád: A Sarrukín alapította agadei
dinasztia fővárosának neve. Pontos helyét
még nem sikerült megállapítani, valószínűleg
I(is közelében lehetett. E dinasztia korátót
kezdve Dél-Mezopotámiát,,Sumer és
Ak kád- országának hívták.
agadei dinasztia: Sarrukín (a Bibliában
Szargón; a név eredeti alakja: Sarrum-kén, i.
233+-2279) alapította, akit két fia, Rímus
(227 8-227 0) és Man-istuszu (2269 -225 5),
majd unokája, Narám_Szín (225+2218)
követett. A dinasztia még 64 évig
fennmaradt, de hatalma igen meggyengült,
Aka Agga: Kis királya, En-mebarageszi fia.
/
A ,,Gilgames és Agga" című sumer eposz
elmondja, hogyan győztele az uruki
Gilgames a kisi Aka vezette §efeget.
akkád nyelv: Mezopotámiában beszélt sémi
nyelv, amelyet legkorábbi forrásaink
korában, sőt valószínűleg már korábban is
használtak. Az agadei dinasztia idején beszélt
,,óakkád" dialektus a legkorábbi jól
dokumentált formája. Később, déIen az
egész Közel_Kelet irodalmi nyelvévé váló
babilóni, északon pedigaz ettől elkiiLlönülő
asszír dialektus képviselte.
Adad isten
Alalah: város és kisállam az i. e. 2.
évezredben az Or ontész partján az
Aleppóból Ugaritba vezető út mentén.
Modern neve Tell Agana; a IL világháború
előtt és után Leonard Woolley folytatott itt
ásatásokat.
Aleppo: fontos város Eszak-Szíriában, azi. e.
e. 2. évezred elején Jamhad állam fóvárosa,
később - modern nevén: Halpa - a hettita
birodalom szempontjából volt igen jelentős.
allúvium: Dél-Mezopotámiában folyami
lerakódásból keletkezett hordalékos talaj,
amely mélyen fekvő és helyzetéből
következően termékeny árteret alkotott,
Alüattesz: Lüdia királya, aki a Halüsz
folyónál zajló csatában megütközött az
Asztüagész vezette feltörekvő médekkel.
A csata időpontját, hála egy napfogyatkozás-
nak, i. e. 585-re keltezhetjük.
Amanus-hegység: a Taurustól dél felé
a közel-keleti partvidékig húzódó hegylánc,
amely a Szíriából Kilikiába vezető utakat
keresztezi. cédrusairól híres.
Amárna-kor: az az időszak, amelyet Ehnaton
királynak az egyiptomi el-Amárnában lévő
palotájában talált levelezése tett ismertté (i. e.
kb. 1400).
Amar-Szín / Amar-Szuen: a III. Ur-i
dinasztia 3. királya.
Amenhotep: a 18. egyiptomi dinasztia négy
királyának neve. Különösen IIL Amenhotep
(i. e.1417-1379) és fia, IV. Amenhotep
(Ehnaton, i. e. |379-1362) jelentősek,
Mindkettő szerepel az
,,Amárna"Jevelezésben.
amurrúk / amoriták: először az agadei
dinasztia idején felbukkanő, az Arab sivatag
felől érkező nomád törzs a III. Ur-i dinasztia
korában és a későbbi zíjtzavaros időkben
helyi dinasztiákat alapítottak egész
Nyugat-Azsiában. Csak személynevekből
ismert nyelvük a nyugati sémi nyelvek közé
tartozik.
An / Anum: az ógisten sumer és akkád neve
(a sumer an jelentése: ég), Különösen
urukban tisztelték, de a történeti időkben
nem volt jelentős.
Ándrae, Walter (1875-1956): német régész,
aki 1903 és 1914 között az assuri ásatásokat
vezette. Az I. világháboíú után a berlini
Múzeum Közel-keleti OsztáIy án dolgozott,
l928-ban a múzeum igazgatója lett.
apotropaikus szobrocska: a gonosz elúzésére
szolgáló, állatokat vagy természetfölötti
lényeket ábr ázoló varázsszobrocskák,
Főként épületek alapjai és küszöbök alatt
ásták ei őket.
Apotropaikus szobrocska
146| rxlexikon
Aqar-Qrúf: a Bagdad melletti ókori
Dúr-Kurigalzu modern neve. Rövid ideig
a kassú királyok fővárosa volt.
arámiak nomád törzsek, amelyek i. e. 1000
körü nyomultak be a Közel-Kelet lakott
területeire, és itt helyi dinasztiákat
alapítottak. Politikailag beolvadtak az asszir
birodalomba, de nyelvük, azarámi, a terület
linguafrmcqa lett, s máig él. A Biblia egyes
részei arámi nyelven íródtak,
Arame: Urartu királya, a damaszkuszi
Adad-idri oldalán harcolt az asszír III.
Sulmánu-asaddu ellen.
Argistis: Urartu két királyának neve.
Arnuwandas: három hettita király neve.
Artatama: Mitanni királyának a neve,
vetélytársa, Tusratta legyőzte.
Assurl Asszíria fővárosának (és istenének)
a neve. a mai Qalaat-Serqat.
Assur isten szárnyas korongia
Assur-ah-idüna (a Bibliában Eszarhaddon):
Asszíria királya, Szín-ahhé-eriba utódja (i. e.
680-6ó9),
Assur-bán-apli: Asszíria utolsó nagy királya.
Assur-bél-kala: I. Tukutti-apil-Ésarra fia,
Asszíria királya (i. e. 107 4-1057).
Assurdán: három asszír király neve,
kíilönösen I. Assur-dán (i. e. 1 179-1 134)
jelentős.
Assur-nádin-sumi: Szín-ahhé-eriba legidősebb
fia, i. e. ó99-ben Babilón királya lett, i. e.
694-ben az elámiak elfogták és megölték.
Assur-nászir-apü: két asszír király neve,
kiilönösen II. Assur-nászir-apli (i. e.
883-859) volt jelentős.
Assur-nirári: öt asszír király neve, kiiLlönösen
V. Assur-nirári (i. e.154-7a) volt jelentős,
aki az arpadi Matiéllel szerződést kötött,
Assur-ubaüí két asszír király neve,
különösen I. Assur-uballit, az asszir
birodalom tulajdonképpeni alapítója (i.
l365-1 330) volt jelentős.
Asszíria:,,Assur országa". átrakodó állomása volt, azonos az ókori
É,szak-mezopotámiai terület, Assur, Ninive Dilmunnal.
és Kalhu (Nimrúd) városokkal. Később az
egész asszír birodalmat értették alatta. Barszip / Borszippa: Babilónhoz közeli város,
Az asszír királyok listája az,űjasszir korban az Euphratésztől nyugatra, Nabú isten
(azévszámokJ. A. Brinkman nyomán; A. L. városa. Modern neve Birsz-Nimrúd.
Oppenheim Az ókori Mezopotámia cimű Rawünson éd a német Babilón-expedíció
könyvéből, Bp, l982, p.4lI427): v égzett itt ásatás okat.
II. Assur-dán 93+_912 Bartatua: a Hérodotosznál protothüészként
II. Adad-nirári 9l 1_89l említett szkita kitá|y nevének akkád
IL Tukulti-Ninurta 890_884 változata. (Madüasz király apja, jelen volt
II. Assur-nászir-apli 883_859 Ninive kifosztásáná1.)
III. Sulmánu-asarídu 858_824
V. Samsi-Adad 823_8 1 l Bau: Girszu város főistennője, Ningirszu
III. Adad-nirári 8 10_783 felesége.
IV. Sulmánu-asarídu 782_,173
,l72_755 BéL ,,Úr", Babilón főistenének, Marduknak
III. Assur-dán
,l54-745 egyik neve.
V. Assur-nirári
III. Tukulti-apil-Esarra 744-72,1
V. Sulmánu-asarídu 726,722 Bél-ibni: babilóni előkelőség, akit
II. Sarrukín 721_705 Szín-ahhé-eribaBabilón kormányzőjává
Szín-ahhé-eriba 704_68l nevezett ki Marduk-apla-iddina leverése
Assur-ah-iddina 68M69 után. csak két éven át uralkodott
Assur-bán-apli 668427 (i. e. 702-700).
Assur-etel-iláni 62G624?
Szín-sumJísir ? Bél-sar-uszur/ Bélsaccar: Nabú-naid fia
,I_612 és Babilón tényleges kírálya azokban az
Szín-sar-iskun
II. Assur-uballit 61 1_609 években, amikor apja Témában tartózkodott
(i. e. kb. 550-540). A Biblia nyomán mint
asszír nyelv: az akkád nyelv dialektusa. Bélsaccar vált ismertté: az általa rendezett
Először i. e. 1900 körüljelenik meg, lakomán jelent meg a Kürosz győzelmét
és az asszír birodalom összeomlásáig é1 megjövendölő írás a falon (Dániel könyve).
Észak-Mezopotámia köznyelveként.
Bell, Gertrude Margaret Lowthian
Asztüagész: Média királya, Küaxarész fla, (l868-1926): Kelet-kutató, utazó, hivatalnok
Hatalmától az ifiú Kürosz fosztotta meg Bagdadban.
(i. e. 550 táján), aki a legenda szerint
leányának fia volt. Birsz-Nimrúd: az ókori Barszip modern neve.
Awani ünasztia: A kora dinasztikus III. Biszmája: az ókori Adab.
időszakban uralkodó elámi királyok sora,
akik rövid időre Sumer királyai is voltak. Bít-Jakín:,,Jakinháza", egy jelentősebb káld
Fővárosuknak, Awannak pontos helyét nem törzsi csoport neve Dél-Babilóniában,
ismerjük. amelyhez Marduk-apla-idüna is tartozott.
Babilón: a város először az I. babilóni Botta, Paul-JEmile (1802-1870): a horszábádi
dinasztia székhelyeként vált jelentőssé, asszír szobrok első felfedezője. Ezért
a dinasztia legjelentékenyebb tagja nevezték ki mószuli francia alkonzullá
Hammurapi volt, az uralkodóház 1 842-ben, később Jeruzsálemben (1 848)
volt i. e. 1595-ben szűnt meg. Dél (,,Babilónia") és Tripoliban (1855) volt konzul.
fővárosa maradt egészen addig, amig Nagy
Sándor utóda a Tigris mellett meg nem Breasted, J. H. (l8ó5-1935): egyiptológus
alapította Szeleukiát. és neves ókortörténész, 19l9-től haláIáig
a Chicagói Egyetem Keleti Intézetének
babilóni nyelv: az akkád nyelv dialektusa, igazgatőja és a közel-keleti ásatási program
amelyet délen használtak, és körülbelül fő ösztönzője.
Hammurapi idején vált egységessé. A nyelvet
aző- (i. e. l595-ig), közép- (i. e. kb. 1000-ig) Budge, Ernst A|fred Wallis (l857-1934): brit
és késő babilóni korszakokra szokás osztani. orientalista. Munkatársa, majd őre volt az
Egyiptomi és Asszír RégiségekOsztályának
Bagdad / Baghdád: a modern Irak fővárosa. (1893-1924). Több egyiptomi, szíriai és etióp
I. sz.762-ben alapította a Tigris partján tárgyú könyve t tett közzé.
Manszúr kalifa; az Abbászida-kalifátus
fővárosa volt. Burnaburias: két kassú király neve,
kiilönösen II. Burnaburias (í. e. 1375-1347)
Bahrein: Sziget a Perzsa- (Arab-) öbölben az volt jelentős.
e. arábiai partokláI. Az öblön keresztül az
Indus-völgybe irányuló tengeri kereskedelem Canning, Stratford (l 786.1 880), később:
 KislexikonIl47

Stratford de Redcliffe első viscountja. Brit
követ a Fényes Portánál (Törökország
szultánjánál) 1825_1829 és 1 841-1 857
között. A második időszakban pénzzel
és más támogatással segítette Layardot
az assnriai ásatásain.
Dareiosz, I. (i. e. 521-486): Kambüzészt
követte a perzsa trónon, és ő indította
i. e. 490-ben az első támad,ást Görögország
ellen. Tőle való a behisztuni háromnyelvű
felirat, amelynek segítségévelRawlinson
megfej tette az ékit ást.
Delougaz, Pinhas ( 1 90 1-1 974):
a Dijála-expedíció hafádzsi ásatásának
résztvevője, később a Chicagói Egyetem
Keleti Intézetének professzora.
Di|mun / Tilmun: a sumer irodalomban
valamiféle paradicsom, de a gazdasági
okmányokból mint az Indushoz vezető
tengeri út átrakodó állomása ismert. Hitelt
érdemlően sikerült azonosítani Bahreinnal.
Diodórosz, Szicíliai / Diodorus, Siculus:
szicíliai görög történetíró, aki i. e. 40 körül
élt, s 40 könyvből álló történelmi művet írt,
amelyből l5 könyv maradt fenn.
Mezopotámiáról is közöl bizonyos
értesüléseket, de ezek hitelessége, lorrásaitól
függően, kü|önböző.
város istene, a bölcsesség, mágikus ráolvasás
és a föld alatti vizek ura.
Eannatum: két lagasi enszi neve a kora
dinasztikus III. korból. Különösen:
I. Éannatum, a Keselyú-sztélékészítője
jelentős.
Ebla: város és állam Szíriában, nem messze
Aleppótól délre, ma Tell-Mardih. Jelentős
volt az agadei korban és Hammurapi idején.
elámi nyelv: Elám földjének nyelve
(Délnyugat-Iránban Szűa és Ansan város
körül terüt el). Egyetlen ma ismert nyelvnek
sem rokona; a behisztuni felirat második
nyelve ( a másik kettő az óperzsa
és az akkád).
en:Uruk papi uralkodójának sumer címe,
magas rangú papok és papnők címe Urban
és másutt. Ezacím több isten- és embernév
alkotórésze.
En-heduanna: az akkád Sarrukín lánya.
Urban Nanna holdistennek és feleségének,
Ningalnak kinevezett papnője és legalább egy
sumer költemény szerzője.
Eninnu: szó szerint ,,Ötven-ház", a girszui
Ningirszu-templom neve, amelyet Gudea
épített újjá, s ebből az alkalomból készült két
nagy hengerfelirata,
enszi: a városállam vezetőjének sumer neve.
Pontos vallási és politikai jelentése még
vitatott.
En-temena: a lagasi Ur-Nanse dinasztia
5. uralkodója.
equidae: a lovak családjához tartoző állatok,
ilyen a 1ó, a szamát, az öszvéí és az onager
(vadszamár).
Ereskiga} az Alvilág isteni úrnője, Nergal
felesége.
Eridu: sumer város Urtól kissé délnyugatra,
a királylista szerint a királyság első
székhelye. A település modern neve
Abu-Sahrein.
Esnunna: város és állam a Dijála völgyében,
a modern Bagdadtól keletre, a 3. évezredben
ésa2,évezredelső felében. A település
modern neve Tell-Aszmar.
Észagila: a babilóni nagy Marduk-templom
sumer neve.
etruszkok:közép-itáliai nép a római
birodalom előtt és első századaí a|att.
Többször is próbálkoztak egyébként
ismeretlen nyelvének a Földközi-tenger keleti
medencéjéből v aIó szátmaztatásával.

üorit: vulkáni eredetű kő, amelyből Gudea
lekete kőszobrai készültek,
Dréhem: az ókori Puzris-Dagan modern
neve. A III. Ur-i űnasztia korában alapított
állatátvételi állomás Nippurtól délre.
Dumuzi: sumer isten (a Biblia Tammúzként
ismeri). A mítoszokban Inanna (Istar)
kedvese, tisztelete később népszerű
(de nem hivatalos) vallássá lett, s a görög
mitológia meghaló istenéhez, Adóniszhoz
hasonló termékenységisten volt.
Dúr-Kurigalzu: város Bagdad mellett,
amelyet az egyik Kurigalzu nevű kassú király
a fővárosává tett. A modern Aqar-Qri{fal
azonos.
Dúr-Sarrukín: ókori név, jelentése
,,Sarrukín-erőd" . |. e. 7 l 6-bő1 II. Sarrukín új
fővárosa Ninivétől északra. Ma Horszábád
a hely neve, először Botta végzettitt
ásatásokat.
Dzsemdet-Naszr: lelőhely, ahol az 1920-as
években az oxfordi-<hicagói közös
Kis-expedíció végzett ásatásokat.
Egyedülálló stílusúfestett kerámia és korai
gazdasági táblák kerültek itt elő, innen kapta
nevét a korai irásbeliség korának utolsó
szakasza: Dzsemdet-Naszr-kor, amely
közvetlenül megelőzte a kora dinasztikus
kort.
Éa:a sumer Enki isten akkád neve. Eridu
extispicium: leölt állatok belső részeinek
Enki: Ea isten nevének sumer alakja. (exta) vizsgálata az.".a| a eéIlat, hogy előjeleket
(omen) olvassanak ki belőlük.
EnüL a sumer pantheon főistene ós Nippur
város istene. Felesége Ninlil.
Fáraz az ősi Suruppak modern neve.
Az a körülmény, hogy Enlil az istenek
A kora dinasztikus III. kor első felét gyakran
királya volt, vezette Th. Jacobsent arra
nevezik Fára-kornak, az itt taláIt feliratok
a feltevésre, hogy Nippur valaha egy
alapján.
politikai szövetség központja lehetett
- a történeti időkben Nippur Sumer vallási
fővárosa volt.
Enlil-báni: Iszin királya (i. e. 1860-1837).
Eredetileg az igazi király ideiglenes
helyetteseként került a trónra, hogy rajta
teljesüljenek be azok a rossz
következmények, amelyeket az
előjel-értelmező papok jövendöltek.
En-mebarageszi: Kis királya i. e. 2600 körül,
Aka apja. Ma ő a legrégebbi a sumer
királylistán szereplő királyok közü, akinek
történeti emléke maradt fenn (nevének
felirata kőedényeken látható).
En-meduranki: a §umer királylista Szippar
vízözön előtti királyaként tartja számon.
A jövendőmondás tudományának En_mebarageszi felirata
megalapítójaként emlékeztek rá, s nevét
görög átírásban még a késői történetíró fermán: hivatalos okmány az oszmán
Béroszosz is említi. birodalomban, például engedély
(ásatásokra stb.).
En-merkar: Uruk királya, Lugalbanda apja.
Az,,Enmerkar és Aratta ura" című sumer Fox, Talbot, W. H. (1800-1877): jeles brit
eposz tette híressé, amely az lráni-fennsíkon tudós, aki a (régészeti)íényképezés
fekvő Aratta várossal folytatott technikáját feltalálta, de érdekelte az ősi
kereskedelmi tárgyalásairól szó1. nyelvek megfejtése is.
I48| Kislexikon
Frankfort, Henri (l897-1954): holland tudós,
az ősi közel-keleti művészet és régészet
elismert tekintélye. Egyiptomban
el-Amárnában ásott, Irakban pedig
a Chicagói Egyetem Keleti Intézetének
dolgozott. 1949 őta a londoni egyetemen
a klasszikus antikvitás előtti történelem
tanszékének vezetője volt.
íiiggőkertek, babilóni: a világ hét csodájának
egyike, amelyet (a görög szerzők szerint)
II. Nabú-kudurri-uszur épített a perzsa
hegyekből származó, honvágytól szenvedő
feleségónek. Valószínűleg különleges
,,tetőkert". Lehetséges, hogy a palota
északkeleti sarkát elloglaló homályos
rendeltetésű, tömör építmény,amelynek
bonyolult öntözőberendezése is fennmaradt,
a függőkert alapzata volt.
Gilgames: a sumer és akkád irodalom
legendás hőse. A sumer királylista az I. uruki
dinasztia 5. királyaként említi, s időbeli
helyének meghatátozásához a kisi Akával,
En-mebarageszi fiával való szinkronizmus
(egyidejűség) használható lel.
A Gilgames-ep osz 12 tábláből álló akkád
költemény, amely a róla szóló elbeszéléseket
az örök élet kereséséről szóló történetben
szövi egybe, Magában foglalja a vizözött
történetét is, amelyet a ,,babilóni Noé",
Ut-napistim mond el Gilgamesnek,
aki meglátogatja őt.
Gipar: a templomépület-együttesek
en-papnők számára fenntartott része;
sumer elnevezés.
Girszu: a sumer Lagas városállam három
főbb városa kőzil az egyik. Modern neve
Te|lo; Sarzec és utódai ásták fel,
Grotefendo Georg Friedrich (1775-1853):
német tudós és tanár, aki l802-ben Dareiosz
perszepoliszi feliratának 37 óperzsa jelébő1
tízet helyesen fejtett meg.
Gudea: Lagas enszije i. e. 2130 körül. Több
nagyszerű kőszobor örökítette meg alakját.
Girszuban újjáépítetteNingirszu templomát
(az É-ninnut), nagy agyaghenger-feliratai
ennek az eseménynek emlékére íródtak.
guti / qutú: hegyi nép, amely i. e. 2200 kórül,
az agadei dinasztia korának vége felé
ereszkedett le Sumer és Akkád földjére.
uralmuk rövid volt. Evszázadokkal később
a középasszir királyok a Kirkuktól keletre
eső hegyvidéken találják őket,
Gügész: Lüdia királya, Assur-bán-apli
kortársa. A görög történetírók, köztük
Hérodotosz, jól ismerték.
Halaf (Tell-): fontos régészetilelőhely
a Felső-Hábúr mellett, ahol Max von
Oppenheim végzett ásatásokat. A Halaf-edény
- múvészi gonddal díszítettprehistorikus
kerámia - lelőhelye. Feltártak egy palotát is,
amely i. e. 900 körül arámi uralkodóké volt.
Ez időben a várost Guzánának hívták.
Hall, H. R. H. (1873-1930): ókortörténész,
a British Museum Egyiptomi és Asszír
RégiségekO sztály ának munkatársa, majd
között őre. Elsősorban
Egyiptommal
',924-30 és az Egei-tengeri világgal
foglalkozott, de l919-ben Urban,
el-Obeidban és Eriduban is dolgozott
a múzeum számára.
Hallusu: Elám királya (i. e. 699-693). Teljes
neve: Hallusu-In-susinak, ő volt
Marduk-apla-iddina lő szövetségese
Szín-ahhé-eriba ellen.
Hamát: Szíriai város azOroníészmellett,
Aleppo és Damaszkuszközött (a modern
Hamá). Azt. e. 1. évezred elején egy arámi
vagy újhettita dinasztia székhelye.
Hammurapi: az I. babilóni dinasztia
6. királya (i. e. 1792-1750). Bár maga amurrú
származásű volt, az ő uralkodása idején lett
az akkád az ékirás egységes nyelve, ennek
legnagyszerűbb példája az ő törvénykönyve.
hatti: ősi anatóliai nyelv, rokonai
ismeretlenek. a bo§azköyi szövegek között
a hettitával s a hurrival együtt fordul elő.
Hattusas: a hettita birodalom fővárosa, ma
Bo§azköy (Boghazkale) néven régészeti
lelőhely Törökország középső részén,
Ankalától keletre.
Hatfusilis: három hettita király neve.
Különösen jelentős I. Hattusilis
(i. e. 1650 körül), aki a királyság
tulajdonképpeni megalapítója volt,
és III. Hattusilis (i. e. 1275 köfül), aki talán
a hettiták utolsó valóban jelentékeny királya.
Hazaél: Damaszkusz arámi királya
(i. e. 843 körül), aki összekülönbözött
a város korábbi szövetségeseivel, Hamáttal
és Izráellel, s lontos szerepe van a bibliai
történetben. Bár III. Sulmánu-asarídu
(egy őzte, megtalthatta a tr őnját
Damaszkuszban.
hettiták: modern kilejezéssel, indoeurópai
nép, amely i. e. 1800-1200 között
Közép-Anatólia vezető népessége volt;
illetve az i. e. 1. évezred elején a Taurusban
és Eszak-szíriában kialakult kisállamok
(újhettiták), A hettiták jelentősebb királyai
a klasszikus korszakban:
IL Tudhalijas 1460 körül
I. Arnuwandas I440
II. Hattusilis 1420
III. Tudhalijas 1400
I. Suppiluliumas 1370
II. Arnuwandas l 330
II. Mursilis l329
Muwatallis 1 300
Urhi-Tesup l 280
III. Hattusilis 12'75
IV. Tudhalijas 1250
1I. Arnuwandas 1220
Il. Suppiluliumtrs 1200
el-Hiba: az őkori Lagas modern neve.
hieroglif: a hieroglifa szó jelentése
,,szent véset", és a hagyományos egyiptomi
képírásneve. Hasonlósága miatt
az i. e. 1 600-600 közti anatóliai képírást
,,hieroglif hettitá"-nak nevezzük, noha
ismeretes, hogy ezt a hettitával rokon luwijai
nyelv írására használták.
Hilprecht, Ilermann Vollrat (l859-1925):
német asszíriológus, aki a Pennsylvania
Egyetemen az asszíriológiai tanszék vezetője
volt (1886-191 1), és nagy része volt a nippuri
munkálatokban, Az isztambuli Birodalmi
Oszmán Múzeum szervezésében (1893 1909)
is részt vett.
Hincks, Edward (|792-1866): angol tudós,
aki az akkád ékírásos feliratok megfejtésében
Rawünsonhoz hasonlóan nagy érdemeket
szerzett. Egyike a négy tudósnak,
akik l857-ben a Royal Asiatic Societynek
benyújtották l. Tukulti-apil-Esarra
hasábfeliratának olvasatait.
Hizqiiiáhu / Ezékiás: Júda királya
(i. e. kb. 7lG687). Titokban szövetségre
lépett a babilóni Marduk-apla-iddinával,
s ezzelmagára vonta Jesajá próféta haragját,
mert a szövetség kihívás volt az asszirok
ellen. Bár maga Jeruzsálem nem esett el,
Hizqijjáhu Lákisná1 i. e. 700-ban meghódolt
Szín-ahhé-eribának.
Hogarth, D. G. (1862-1927): klasszikus
régész,aki különös érdeklődést tanú§ított
a Földközi-tenger medencéjének keleti része
és Anatólia írátí.Az oxfordi Ashmolean
Museum őIe 1909-tő1 kezdve, Karkemisben
is dolgozott Leonard Woolley mellett
(19l 1_1914).
Horszábád: az őkori Dúr-Sarrukin modern
neve, először Botta végzett itt á§atásokat
1843-ban.
Hroznf , Bedíich (187 9-19 52):
cseh orientalista, a prágai egyetem
professzora 19l9-tő1. 1914-ben az isztambuli
múzeumba küldték a Bo§azköyből származő
hettita táblák másolására.
Egy 19 l 5-ben kőzzétett cikkében kimutatta,
hogy a hettita az indoeurópai nyelvek közé
tartozik. Késöbb a kanisi óasszír telep egy
részének ásatását végezte.
hurrik: az i. e. 3, és 2. évezredben
Eszak-Mezopotámia és a kelet-anatóliai
magasföldek 1akói. Sohasem lótezett ,,hurri
birodalom", de Mitanni ós Hanigalbat
lakossága nagyrészt hurri volt, s a hurri
szövegek Nuzitól Alalahig és Bo§azköyig
előfordulnak.
 Kislexikon|149

Ibál-pí-Et Esnunna amurrú uralkodója
a babilóni Hammurapi korában.
Ibbí-Szín:a III. Ur-i dinasztia utolsó királya.
Az Ur városát feldúló elámiak magukkal
vitték Elámba, de bukását voltaképpen
a birodalmát feldaraboló amurrú hatalom
növekedése okozta.
Inanna / Innin: a szerelem és a háború sumer
istennője, az akkád Istar, Uruk és Akkád
városának istennője, Dumuzi kedvese.
Irhuleni: Hamát újhettita királya, azizráeli
Aháb és a damaszkuszi Adad-idri
szövetségese III. Sulmánu-asarídu ellenében.
íróvessző/ stylus: íróeszköz, az ékírásos
rendszerben hegyes nád (vagy amivel
helyettesítették), ezzel ny omták az a gy agba
az ék alakú jeleket.
Így használták az írnokok az íróvesszőt
Jacobsen, Thorkild (1904-): a chicagói
Dijála-terv résztvevője, sumerológus.
A Chicagói Keleti Intézet igazgatőja
(194H8), utóbb a Harvardon asszíriológus
professzor.
Jamhad: az aleppói királyság neve
azi. e.2. évezred elején.
JarimJim: Jamhad (Aleppo) amurrú királya,
aki zimrílimet Máriból való számúzetése
idején védelmébe vette, s később segítette
visszajutni a trónra.
Jaszmah-Adad: Mári uralkodója apja,
Samsi-Addu idején (i. e, l795 körül),
Samsi-Addu halála után Márit nemsokára
visszafo glalta Zimrílim.
Jéhu: Izráel királya (i, e. 841-814 körül),
aki Áháb után új dinasztiát alapított,
és meghódolt III. Sulmánu-asarídunak.
Kadasman-Enül, II.: kassú király (i. e. 1279-
1265 körül), az asszir I. Adad-nirári és a het-
tita III. Hattusilis kortársa.
káld / káldeus: a babilóni nyelv és az i. e. l.
évezredben Babilóniában élő törzsek másik
neve, A káld dinasztia volt az utolsó babilóni
dinasztia,
A királyok listája (az évszámok J. A.
Brinkman nyomán: A. L. Oppenheim
Az ókori Mezopotámia című könyvében,
Bp. 1982, p.411427)
Nabú-apla-uszur 625_605
II. Nabú-kudurri-uszut 60+_562
Awél-Marduk 561_560
Nergal-sar-uszur 559_556
La-bási-Marduk 556
Nabú-naid 555_539
Kalhu: asszír város, amelyet II.
Assur-nászir-apü új fővárosául választott.
Asszíria fővárosa maradt i. e. 706-ig, amikor
is Sarrukín Horszábádba költözött. A hely
modern neve Nimrúd.
karneol: a kalcedon csoportba tartozó vörös
kő, amelyet Mezopotámiában szívesen
használtak fel a gyöngyökhöz,
kaska: észak-anatóliai nép, amely állandó
gondot okozott a hettitáknak északon
és keleten.
kassúk: az L babilóni dinasztia összeomlása
után Babilónban uralomra jutó csoport,
az északkeleti hegyvidékkel lehettek közeli
kapcsolataik. Nyelvük se nem sémi, se nem
indoeurópai.
kilikia: Anatóliának ezt a részétészakon
a Taurus vonulata, délen a Földközi-tenger
határolja. A görög-római korban két lé§zt
különböztettek meg; a tengerparti síkságot és
az északj, hegyvidéket,,,vad" Kilikiát.
Azi. e.2. évezredben mint Kizzuwadna voit
ismert, az l. évezredben azasszirok Quenek
nevezték.
kimmerek: közép-ázsia;i eredetű nomád törzs,
amely megelőzte a szkítákat, s az i. e. 8-7.
században nyomást gyakorolt Urartu,
Phrügia és Asszíria királyságaira.
királylisták l) sumer királylista: Sumer
,,királyainak" neveit és uralkodásuk
időtartamát adja a mitologikus - a vizözön
előtti időktől az I. iszlni dinasztiáig;
nagyjáből ezeréves korszakot fog át. 2) asszír
királylista: hasonló mű, amely Asszíria
kiráiyainak nevét ós uralkodásuk
időtartamát kőzli az i. e. 2000-t megelőző
mitologikus időktől az újasszírkorig.
Felbecsülhetetlen értékű történeti forrás.
Kis: nagyobb város ,,Sumer és Akkád"
északi részén,a vizőzön ltán az első
dinasztia székhelye a sumel királylista szerint
(1ásd még: Aka, En-mebarageszi, Mesza|im).
A lelőhely (két terület) modern nevei
Oheimir és Ingarra.

Isbí-Erra: azl.iszini dinasztia első királya
(i. e, 2017-1985). Magas rangú hivatalnok
volt Ibbí-Szin alatt, a fennmaradt levelek
Ieírják az új dinasztia alapitására v ezető
elpártolását.
Istar: Inanna istennő akkád neve.
Isputahsus: Kizzuwadna királya
i. e. l 500 táján. Telepinus hettita királlyal
kötött szövetséget, Tarsusban talált
pecsétlenyomata a legkorábbi ismert hieroglif
hettita szöveg.
Iszin: város Sumer középső részén,két
dinasztia székhelye. Az elsőt Isbí-Erra
alapitotta, és a larszai Rím-Színgyőzelme
vetett neki véget (i. e.2017 1794), a II. iszini
dinasztia a kassúk után uralkodott Babilón
felett (i. e. 1 l 56-1025). A hely modern neve
Isán-el-Bahríját.
Kanis: anatóliai város, amelyben asszír
kereskedők kereskedelmi telepet hoztak létre
(i. e. l900-1800 körül): a modern Kúltepe.
Karatepe: hegycsúcsra épij'líerőd az
Adanától északra eső hegyekben (Kilikia),
Szanduarri palotája, akit i. e, 676-ban
Assur-ah-iddina lefejeztetett. Az 1947 óta
folyó török ásatások faragott
domborműveket tártak lel, és egy kétnyelvú
- föniciai és hieroglif hettita - feliratot, amely
lehetővé tette az utóbbi írás megfejtését.
Karkemis (modern Dzserablúsz - Cerablus):
fontos város azElphratészmellett, a mai
török-szír határon. Ismert mári szövegekbő1
és hettita forrásokból is. Egy kis újhettita
királyság fővárosa, ahonnan a British A kisi palota alapralza
Museum által (Woolley, Hogarth és T. E.
Lawrence vezetésével)feltárt szobrok kizzuwadna: a hettita óbirodalom
származnak. és a hettiták későbbi klasszikus korszaka
l50| Kislexikon
között Kilikiában kialakult királyság
és területe (lásd Isputahsus).
Koldewey, Robert (l854-1923): német építész
és régész. El-Hibában, Szurgulban,
Baalbekben és más klasszikus lelőhelyeken
végzett munkája után 1899-ben a Német
Ke|eti Társaság Babilón ásatására küldte.
kora dinasztikus időszak: H. Frankfort által
bevezetett terminus az Uruk, illetve
Dzsemdet-Naszr-kor, a korai írásbeliségkora
és az agadei Sarrukín trónra 1épése közötti
időszakra, azaz í. e. kb. 3000-2350 közötti
évekre. Hagyományosan a következő
szakaszokra osztják:
kora dinasztikus kor I. i. e. kb. 3000-2750
kora dinasztikus kor II. i. e. kb. 275U2600
kora dinasztikus kor III. i. e. kb, 2600,2350
korai írásbeüség kora (protoliterate period):
a Dijála-expedíció által bevezetett elnevezés
az uruki kor végső szakasza
és a Dzsemdet-Naszr-kor megjelölésére,
utóbbi Uruk III. rétegévelazonos. EbbőIaz
időszakból szátmaznak Mezopotámiában az
első írott emlékek.
,,középső krono|ógia": lásd kronológia.
kronológia: a kormeghatározások (dátumok)
az Amárna-kor előtti időkre vonatkozóan
vitatottak, mintegy 100 évnyi eltérés
mutatkozik a kiiLlönböző rendszerek kőzött,
amit az okoz, hogy az I. babilóni dinasztia
után ,,sötét kor" következik. Mi itt az ún.
,,középső kronológiát" követjük, amely az
I. babilóni dinasztia végéti. e. l 595-re teszi;
A. Brinkman keltezéseihez
illetve J.
igazodunk, amelyek A. L. Oppenheim
Az ókori Mezopotámia címúművében
(Bp. 1982, pp. 4l|*427) olvashatók.
Kroiszosz: Lüdia királya, a görög
hagyományban gazdagságától híres; Kürosz
gy őzte \e fővárosában, Szardeiszban.
Kuta: észak-babilóniai város Kis közelében,
ma TelI-Ibráhím.
Kültepe: az ókori Kanis mai neve,
Küaxarész: Média királya, aki
Nabú-apla-uszurral szövetkezett az asszit
birodalom legyőzésére (1. e.612 táján).
I. e. 584 tájánfra, Asztüagész követte
a trónon.
Kürosz, I.: a perzsa birodalom alapitőja,
Asztüagészt megfosztotta trónjától, legyőzíe
a lüdiai Kroiszoszt és a babilóni Nabú-naidot.
I. e. 529-ben halt meg, utóda Kambüszész
1ett.
Lagas: sumer város (a mai el-Hiba) és egy
városállam fővárosa, amely magában
foglalta Szirarát (Szurgul) és Girszut (Tello).
Bár nem szerepel a sumer királylistában, két
fontos dinasztiáját is számon tartjuk:
Gudeáét és a Sarrukín előtti Ur_Nanse Enmerkar fia. A hagyomány szerint Gilgames
dinasztiát, ennek keltezése hozzávetőlegesen: apja, több sumer eposz hőse.
Ur-Nanse 249+_2465
Akurgal 246+2455 Lugalzageszi: a III. Ur-i dinasztia királya,
I. Eannatum 2454*2425 eredetileg valószínűleg Ummából származott
I. Enannatum 2424-2405 (i. e. kb. 2340-2316).Legyőzte Lagast, és az
Entemena (Enmetena) 240+2375 ,,Alsó-tengertől a Felső-tengerig"
II. Enannatum 23,1+2365 valamennyi országra igónyt formált, később
Enentarzi 2364_2359 az agadeí Sarrukín legyőzte.
Lugalanda 23581352
Urukagina (Uruinimgina) 2351_2342 luwijai: ahettitához közel álló indoeurópai
(Az évszámokat E. Sol1berger-J.-R. Kupper nyelv, emlékei a hattusasi ékírásos
Insc r ip t ions roya les sumé r ienne s feliratokon maradtak fenn. A ,,hieroglif
et akkadiennes című műve nvomán hettita" szövegek nyelve is ez,
közöljük.)
Magan: terület Dilmunon túl a Perzsa-
lamastu: madárkarmú, borzas hajú, (Arab-) öblön át vezető tengeri út mentén,
kutyafejű női démon akkád neve, különösen talán a délkelet-iráni Makran partvidékkel
az újszülöttekre volt veszedelmes. azonos.
lazúrkő / lapis |azuli: a mezopotámiaiak által Marduk: Babilón város istene, később mint
nagyra becsült kék kŐ, amelyet a babilóni pantheon főistene Enlil helyébe
(legalábbis ma) csak Afganisztán egy távoli Lépett - azzal egyidejűleg, hogy Babilón az
pontján bányásznak. ország főváros ává lett. Felesége
Szarpánitum, temploma az Észagila. Lásd
Larsza: sumer város, Uruktól nem messze még: Teremtes-eposz.
keletre. Egy amurni dinasztia székhelye,
amely a IlI. Ur-i dinasztia bukása után Marduk-ap|a-idüna (i. e. 720-703): a káld
Iszinnel osztozott a hatalmon. Mai neve: Bít-Jakín törzs sejkje, az asszirok ellenfele
Szenkere. Babilóniában. Babilón királya 7 2l és 7 l0
között, majd újra rövid ideig i. e. 703-ban.
Lawrence, T. E. (1888-1935): ,,arábiai A Biblia Merodahbaladan néven említi,
Lawrence", részt vett Hogarth és Woolley követeket küldött Hizqijjáhuhoz, hogy
karkemisi ásatásain. Szín-ahhé-eriba e|leni lázadásra indítsa őt,
Layardo Austen Henry (1817-1894): Ninive
és Nimrúd ásatója, később Nagy-Britannia
diplomáciai képviselője Madridban
és Isztambulban.
Lipit-Istar: Iszin királya (i. e. 1934-1924).
Egy sumer nyelvű törvénykönyvet léptetett
életbe, amelynek ránk maradt részei gyakran
Hammurapi későbbi és hiresebb
törvénykönyve rendelkezéseinek előképei.
Lloyd, Seton (l902-): az Egyiptomi Kutató
Társaság (Egypt Exploration Society)
el-amárnai csoportjának tagia Frankfort
alatt, majd a Dijála-expedícióval dolgozott
Tell-Aszmarban és Tell-Adzsrabban. Később
az Iraki, RégészetiFelügyelőség technikai
tanácsadója, enltán az újonnan alapított
ankarai Brit Régészeti Intézet igazgatőja
(l949-1961), a londoni egyetemen
a nyugat-ázsiai régészetprofesszora
(1962_1969).
Loftus, William Kennet ( 1 82 1-1 858):
l849-ben a török-perzsa határbizottság
geológus tagtrává nevezték ki. Alkalma volt
kutatni több déli lelőhelyen, köztük Urban és
Warkában; Layard után átvette a qújundzsíqi
munkákat.
lugal: sumer szó, jelentése: ,,király"
(szó szerint: nagy ember).
Lugalbanda: az I. uruki dinasztia királya, Marduk isten

Malatya: az ókori Melid mai neve, város az
Anatóliai-fennsíkon, az Eupbratész felső
folyásánál, egy asszír tartomány fővárosa.
Mallowano Max (1904-1978): bíit régósz,
először mint Woolley asszisztense dolgozott
Urban, majd önállóan Sziria és Irak több
lelőhelyén: Arpacsíje, Tell-Brák, Ságir-Bázár
stb. 1949-1963 közőttaziraki Brit Régészeti
Intézet (British Schoo1 of Archaeology
in lraq) nimrúdi ásatásainak igazgatőja.
A londoni egyetemen az e!ő-ázsiai régészet
professzora (l9 47 -1962\.
mannaj: északnyugat-iráni nép
az i. e. 8. században, egy olyan teriileten,
amely vita tárgya volt az urartui és az asszír
királyok között.
Mári: az Euphratész jobb partján lévő város,
ma Tell-Hadri, az iraki-sziriai határtól kissé
nyugatra. A kora dinasztikus III. korban
jelentős akkád dinasztia székhelye,
Hamrnurapi idején amurrú dinasztiák
uralkodtak benne (lásd még: Zimrílim).
marjannu: harcosok egy fajtájátjelentő
(?) szó akkád alakja.
Matiéh Arpad arámi királya az asszír
V. Assur-nirári idején, akivel szerződést
kötött (i. e. 7 50 táján).
médek: iráni (indoeurópai) népcsoport,
amely az i. e. 1. évezred elején
Nyugat-Iránban telepedett le, a mannajoktól
délre. Ekbatana (a mai Hamadán) volt
a fővárosuk. Bár először
IIL Sulmánu-asarídu említi őket,
felemelkedésük Asszíria hanyatlásával esik
egybe. Küaxarész alatt szövetkeztek
Nabú-apla-uszurral Ninive feldúlására, de
utódát, Asztüagészt Kürosz megdöntötte.
Meluhha: a Perzsa- (Arab) öblön át vezető
kereskedelmi út legtávolabbi állomása, túl
Dilmunon és Maganon; talán Indus-völgyi
városokat jelent.
Meszalim: bár a sumer királylista nem említi,
,,Kis királya"-ként ismert, nemcsak saját,
Adabban talált felirataiból, hanem a lagasi
Entemena révénis, aki megemlíti, hogy
ő állapította meg a határokat Lagas és nagy
ellenfele, Umma között.
Meszanepada: Ur L dinasztiáj ának királrya,
akinek felirata az U rban talált királysírokból
ismeretes, s akinek a fia, Aanepada építette
az obeidi Ninhurszag-templomot.
Midasz: Phrügia királya, II. Sarrukín
kortársa (i, e. 7l0 körül).
mina / mana: Mezopotámiai súlymérték,
kb. fél kilogram. Altalában 60 sekel
(siqlum) : l mina, és 60 mina : 1
(biltum),
KislexikonII5l
Mitanni: birodalom i. e. kb. 1550 1400 Naqia: Szín-ahhé-eriba feleségének,
között Eszak-M ezopotámiában és Szíriában, Assur-ah-idüna anyjának arámi neve. Akkád
amely uralmát keleten Nuziig és Assurig neve Zakútu, ami szintén ,,tisztá"-t jelent.
terjesáette ki. Lakossága nagyrészt hurri
volt, de úgy látszik, egy indoeurópai
(vagy pontosabban indoárja) csoport is volt
az uralkodó rétegben, bár ezek befolyásának
mértéke erősen vitatott.
Mohendzso-Dáro: Harappával együtt
a pakisztáni Indus-völgyi civilizáciő egyik lő
városa.
Mursilis: két hettita király neve, I. Mursilis
(i. e. kb. 1620) és II. Mursilis (i. e. kb. 1330).
Musézib-Marduk: kálrl sejk, aki a halulei
csata (i. e. 691) után magáhozragaóta
a babilóni királyságot, de i. e. 689-ben
legyőzték, amikor a várost Szín-abhé-eriba
hadserege bevette.
Muwataüs: hettita király, i. e. 1300 körül,
Nabú: a Babilón melletti Barszip város istene.
Marduk fia, az irnoki tudás istensége.
hurri
Nabú-naid: a káld dinasztia utolsó királya
(i. e. 555-539), a klasszikus hagyományban Naqia, Szín-ahhé-eriba felesége
Nabonid us, Bél-sar-uszur apja.
Narám-Szín: az agaóei Sarrukín unokája,
Nabú-apla-uszur: egy,,új ember", dinasztiájának másik nagy hódítója
aki i. e. 626-ban magához ragadta a hatalmat (i. e.2254-2218). Egy Samsi-Adduval kortárs
Babilónban, i. e, 605-ben meghalt, esnunnai királynak is ugyanez a neve.
sa birodalmat fiára,
II. Nabú-kudurri-uszurra hagyta.
Nabú-kudurri-uszuro I.: a káld dinasztia
ffil!Hfi-[
2. kiráIy a, Nabú-apla-uszur fi a, Babilón
építője.
ln
::::-
__tll_:l
lEHnlu
Nabú-nászir: Babilón királya (i. e. 7 47 *7 34).
Trónja megtartásában az assÁr
IlrtJ
III. Tukulti-apil-]Ésarra támogatását élvezte.
fuil
nadítum: a babilóni templomokban múködő
papnők egy fajtája Hammurapi idején,
,,kolostorokban", valamifajta
lill
,,cölibátus"-ban éltek.
Nagy Sándor (Alexandrosz): Makedóniai
Fülöp fia. A gaugamelai csatában
i. e. 33l-ben |egyőzte III. Dareioszt,
és meghódította Mezopotámiát, Később,
keleti hódításai után Babilónban halt meg o| 1ol 20| 30|m
(i. e.323).
Narrirn-Szín braki palotáj a
Náhum: bibliai próféta, aki megjósolta Ninive
pusztulását.
Német Keleti Társaság (Deutsche
Narnmahani: Lagas uralkodója (enszi), Orient-Gesellschaft): berlini tudós társaság,
Ur-Bauveje (i. e. kb, 2113-211l), amely a Mezopotámiában folyó legtöbb
Ur-Nammu győztele. német ásatás gazdája volt.
Nanna: sumer holdisten (akkádul Szín), Nerga} Kuta város istene, Ereskigal férje,
Ur főistene és Ningal férje. a dögvész és az alvilág istene.
talentum
Nanse: a lagasi Szirara város istensége, Nergal+ar-uszur: Babilón királya
a halak védelmező istennője. (i. e. 559-556).
I52|Ktslexikon
Niebuhr, Carsten (1733 1815): mérnök a dán
király szolgálatában, tagja annak az
expedíciónak, amelynek az 1'770-es években
,,Arabia Felix" (Boldog Arábia, az ókori
Arábia déli és nyugati része) kutatása volt
a feladata. Egyedül ő maradt életben, Iránon
keresztiil utazott vissza Európába,
ő készitette az első megbízható másolatokat
a perszepoliszi ékírásos leliratokról.
Nimrúd: az ősi Kalhu mai neve, a Tigris keleti
partján, nem messze Ninivétől délre.
Ninive: Asszíria fővárosa Szín-ahhé-eriba
uralkodásától a város i. e. 612-ben
bekövetkezett elestéig. A Tigris keleti partján
fekszik, a modern Mószullal szemben,
a Qújundzsíqés Nebi-Júnusz dombokat
foglalja magában egy nagy, fallal körülvett
alsóvárossal együtt.
Ningirszu: a Lagas államban lévő Girszu
város istene, Bau férje.
Ningat: sumer holdistennő, Nanna felesége,
Ninhurszag: a szüés sumer istennője, Kis
város istennője. Az obeidi szentély az övé
volt.
Nippur (modern néven Nuffar) Enül isten
Középső-Sumerben lévő városa.
Pennsylvaniai és chicagói amerikai
expedíciók végeztek itt ásatásokat.
Niszaba: a nád sumer istennője, és igy az
írnoki mesterségéis (a nádat használták
íróvesszőként). Városa, Eres a sumer idők
után elveszítette ielentőségét, Niszaba
he|yére az írás istenének szerepébe Nabú
került.
Noé / Noah: a bibliai vizözöntörténet hőse,
a sumef Zíuszuóra és az akkád Ut-napistim
párja.
Agyagedények Tell-Billából,
Nuzi-stílusú díszítésse1
Nuzi / Nuzu: hurriak lakta város a mitanni
birodalomban, nem mes§ze Assurtól keletre.
Az óakkád korban Gaszur volt a neve,
a lelőhely modern neve Jorgantepe.
Az 1920-as években egy amerikai expedíció
tárta fel.
Obeid: Tell-el-Obeid, kis domb Urtól
mintegy 4,5 km-re északra. Hall és Woolley
koradinasztikus III. időszakból való,
Ninhurszagnak szentelt templomot táItak itt
fel. Prehistorikus lestett kerámiát is találtak,
amelyet innen Obeid-stílusúnak neveznek.
Oppenheim, A. Leo (l904 l974): osztrák
születésű trrdós, 1938-ban elmenekült
Bécsből, s párizsi, majd New York-i
tartózkodás úán 7947 -ban bekapcsolódott
a Chicagói Egyetem Keleti Intézetének
munkájába. 18 éven át volt az intézet Asszír
Szőtfuának ( The Assyrian D ict ionary )
szerkesztője, a mezopotámiai élet
és írásbeliség minden problémájáva1
foglalkozott. (Magyarul megjelent müve:
Az ókori Mezopotámia, Budapest, 1982.)
Oppenheim, Max von (1860-1946): német
régész, mezopotámiai munkásságának
csúcsporrtját a tell-halafi expedíció jelentette
l9l l és l913. illetve l927 és 1929 között.
Oppert, Jules: francia asszíriológus, tagia
volt a mezopotámiai francia régészeti
expedíciónak 1 851-1854-ben, és nagyban
hozzáiánllt az ékírásosszövegek
megfejtéséhez az első időkben.
Oszmán: török szultáni dinasztia, röviddel
azl. világháború után omlott össze.
Az Oszmánok kormányozták (gyakran
rosszul) a Közel-Kelet legnagyobb részét,
benne a mai Irakot, Szíriát, Palesztinát
és Szaúd-Arábiát.
pantheon: egy vallás isteneinek és istennőinek
összessége.
Parrot, André (l901-1980): francia régész,
Szenkerében és Tellóban is dolgozott, de
mári ásatásai révéna legismertebb. A párizsi
Louvre igazgatőja (l9 68-19 7 2).
pecséthenger: rendszerint kőből, de
kagylóból, üvegpasztából vagy más anyagból
készüt, mintát véstek rá, a közepét pedig
kifúrták, hogy felfüggeszthető legyen.
I. e. 3000-től kezdve használták
Mezopotámiában, de az i, e, 1. évezredben
fokozatosan a pecsétnyomó váltotta fel.
Phrügia: belső-anatóliai ország, fővárosa
Gordion, a modern Ankarától nyugatra,
Különösen azí. e. 8,7 . században volt erős
(lásd: Midasz).
Piszíri: Karkemis újhettita királya. Karkemis
félig-meddig önálló állam maradt, mígnem
Sarrukín i. e.716-ban a phrügekkel való
cselszövés miatt Piszírit meglosztotta
trónjátó1.
Place. Victor (1818-1875): francia konzul
Mószulban (1851,1854), P. E, Botta után
a horszábádi Sarrukín-palota ásatőja.
Qatna: város Kőzép-Szíriában, az
Orontésztől keletre. Az t. e. 2. évezredben
egy állam központja, a modern Misrife.
Qujúnrlzsíq: a főpalota dombja Ninivében.
Ramszesz, tl.: egyiptomi fáraó
(i. e. 1290-í224). Nagyobb hadjáratokat
vezetett Szíria területére, de fő ellenfelével,
a hettitákka1 békétkötött.
Rassam, Hormuzd ( l 826-1 9 1 0): mószuli
keresztény előkelőség, egy időben brit
alkonzul a városban. A. H. Layard
asszisztense, később a brit kormány
Abesszínia őrült királyához, Tévodrőszhoz
küldte követségbe (1864), aki két évig fogva
taftotta. 1877-ben tért vissza a mezopotámiai
régészethez.
Rász-Samra: Ugarit modern neve.
Rawünson, Henry Creswicke (1 8 10-1 895):
az indiai hadsereg tisztje, kermansahi
hivatalos tartózkodása (l835 1837) idején
lemásolta a behisztuni felirat óperzsa részét,
később pedig, amikor a Kelet-India Társaság
bagdadi képviselője volt (1847), a babilónit
is. M indkettőt megfej tette,
Rich, Claudius James (1787-1820): l807-től
a Kelet-India Társaság bagdadi képviselője,
keleti régiségek (és kéziratok) gyűjtője, az
első, aki Babilón és Ninive romjairól
viszonylag pontos beszámolót adott.
Rím-Szín: Larsza királya (t. e. 1822-1763),
aki legyőzte Iszint, Larsza legnagyobb
vetélytársát, de a babilóni Hammurapi
később őt is legyőzte.
Royal Asiatic Society: (Királyi Ázsia
Társaság): angol tudományos társaság,
amely a Közel- és Távol-Kelet nyelveinek,
földrajzának, történetének és néprajzának
kutatását tűzte ki célu1. Folyóiratában
(Journal of the Royal Asiatic Society) jelent
meg az ékírásosszövegek megfejtését
eiőmozdító első közlemények nagy része.
Ruszas: két urartui király neve. Kúlönösen
jelentős I. Ruszas Sarrukín 8. hadjáratának
idején (i. e,1I4),
Sachau, Ernst (1845-1930): német arabista,
l876-tó1 a berlini egyetem professzora.
Samsi-Adad: öt asszír király neve. Különösen
jelentős I. SamsiAdad, amurrú neve
Samsi-Addu.
Samsi-Addu / Szamsziaddu: Hammurapi
egyik idősebb kortársának amurrú neve, aki
Assur, Mári és Eszak-Mezopotámia nagyobb
része felett uralkodott i. e. 1795 körül.
Nevének akkád formája Samsi-Adad.

$Rfil[T?/| b'§L!1)4 -,4t
É
samas isten
Samas: akkád napisten. akit különösen
Larszában és Szipparban tiszteltek. A sumer
névforma: Utu.
Samas-sum-ukín: Assur-bán-apü fivére, apja,
Assur-ah-iddina halála után a babilóni
királyságot kapta, de később (i. e. 652-ben)
fellázadt bátyja ellen, s amikor i. e. 648-ban
Babilón elesett, saját palotájának lángjaiba
vetette magát.
Sar-kali-sarri (i. e. 2217-2t93). Az agadei
dinasztia 5., egyben utolsó jelentős királya.
Sarri-Kusuh / Pijassiüs: Karkemisban
királynak iktatták be apja, I. Suppiluüumas,
majd annak halála után bátyja, II. Mursilis
alatt.
Sarrukín, agadei (i. e. 2334-2279): az agallei
dinasztia alapitőja. A hagyomány szerint egy
papnő fia volt, akit egy kertész talált meg az
Euphratészen, nádkosárban, s fiatal korában
Kis királyának, Ur-Zababának volt
a pohárnoka.
Sarrukín, II., asszír (i. e.721,705):
Szín-ahhé-eriba apja és Horszábád építője.
Sarzec, Ernest de (1837-1901): Tello (Girszu)
francia ásatója, Baszrába kinevezett alkonzul
(1877), később konzul Bagdadban. l899-ben
meghatalmazott miniszter.
Simsára: Susarra város modern neve, ma egy
halom az észak-iraki Ránija-fennsíkon.
1956-ban a dánok folytattak itt ásatásokat
a Kis-Zábon folyó gátépítésétmegelőzően.
Előkerült a helyi uralkodó és szövetségese,
samsi-Addu közötti levelezés az óbabilóni
korból.
Smitho George (1 840-1 876): képzettsége
szerint vésnök. A British Museum
r,J> alkalmazta szembeszökő érdeklődése
és tehetsége miatt, hogy foglalkozzon
a qújundzsíqi táblákkal. A ,,Vízözön-tábla"
megtalálása után Ninivébe ment, hogy
ásasson (1873), de a kóvetkező expedíciók
egyikén Aleppóban a nyári időjárás okozta
betegségbe belehalt.
Society of Bibücal Archaeology (Bibliai
Régészeti Társaság): 1 870-ben alapították
dr. Samuel Birch kezdeményezésére
(aki a British Museum keleti régiségeinek őre
volt),,Asszíria, Arábia, Egyiptom, Palesztina
és a szomszédos országok régészetének,
kronológiáj ának, földraj zának
és történetének" kutatására. Kiadványait
,,Transactions" és,,Proceedings" címen tette
közzé. A Társaság 50 év múlva beolvadt
a régibb Royal Asiatic Societybe.
Sulgi: a III. Ur-i dinasztia 2. kiráIya
(i. e.2094-2047).
Sulrnánu-asarídu: öt asszír király neve,
különösen jelentős I. Sulmánu-asaridu
(i. e. 1274-1245), I. Adad-nirári fia,
és III. Sulmánu-asarídu (i. e. 858 824),
II. Assur-nászir-apü fia.
Suppliluüumas, I.: hettita király, Anatóliában
és Szíriában a hettita dicsőség visszaállítóia
(i. e. kb. 1380-1330).
Suruppak: sumer város az Euphratész régi
medre mellett, Középső-Sumerben;
Ziuszuüa, a sumef Noé városa, egyike
annakaz öt városnak, amelyekben avizőzőn
előtt a királyság székhelye volt. Modern neve
Fára.
II. Sarrukín kirabolja Muszaszirt
Su-§zín: a III. Ur-i dinasztia 4.kíráIya
(i, e.2037-2029).
szamszuütána: az I. babilóni dinasztia
utolsó királya (i. e. 16211595). Uralkodása
idején az Euphratész mentén délnek vonuló
hettita király, Mursiüs kifosztotta Babilónt.
Szanduarri: egy kis kilikiai királyság újhettita
királya, akit i, e, 6'16-ban Assur-ah-iddina
lefejeztetett (lásd még: Kara-Tepe).
KislexikonIt53
legalább három urartui király
ií::"n.,
Szaustatar: Mitanni királya i. e. 1450 körü1.
Leletek bizonyítják, hogy birodalma az
Assurtól keletre eső Nuzitól nyugaton
Alalahig terjedt.
szeiszakhtheia: görög kifejezés; rendelkezés,
amely felmenti a lakosságot azadőkvagy
más gazdasági vagy szociális terhek alól.
Szeleukida-dinasztia: Nagy Sándor halála
után egyik tábornoka, Szeleukosz által
alapított dinasztia, amely i. e. kb. 31l és 95
között uralkodott Mezopotámiában.
szenkere: az őkori Larsza modern neve.
Széthi, I.: a 19. dinasztiáhoztafiozó
egyiptomi fáraó (i. e. l308-1290).
Szidón: jelentős föníciai kikötő a libanoni
parton, Türosztól északra.
szillabárium / sy|labarium: szótagirás, olyan
írásrendszer, amelyben ajelek nem egyetlen
magán- vagy mássalhangzót jelölnek
(,,ábécé", betűírás), hanem egész szótagokat
(például egyetlenjellel írják le a ba, abvagy
bab szőtagot).
Szín: Nanna holdisten akkád neve.
Szín-ahhe-eriba: Asszíria királya (i. e. 704{81),
Sarrukín fi a. Assur-ah-iddina apja.
Szippar: vátos az Euphratész mellett,
Babilóntól északra, a ,,vizőzőn előtti"
öt dinasztia egyikének székhelye, a modern
Abu_habba.
Szirara: város Lagas államban, a fővárostól
délkelet felé huzódó csatorna mentén, Nanse
isten lakóhelye, modern neve Szurgu|.
szkíták: közép-ázsiai eredetű nomád nép,
amely a kimmereket követte
Eszaknyugat-Iránban, az t. e.7 . század eleje
táján, később a görögök a Fekete-tenger
északi partvidékének lakóiként ismerték
őket.
§§§§ffi
aaaaffi
Szögmozaikminta Urukból
154|Kislexikon
szögmozaik az uruki kor faldiszítési módja.
Az agy agtégla falba agyagszö
geket
helyeztek, hogy a színes szögfejek
mozaikmintát alkossanak.
sztatér: görög pénzérme, amelyet
a Szelekuida korban Mezopotámiában
használtak.
sztratigráfia: régészetitelőhely rétegsora,
helyes értelmezése feltárhatja a hely
történetét.
Szumuabum: az I. babilóni dinasztia
1, királya (i. e. 189,t-1881).
Szúza: Elám egyik fővárosa, Délnyugat-Irán
Huzisztán tartományában. Perzsia
Akhaimenida királyai szívesen használták
székhelyükül.
Szuziana / Susiana: Szúza körüli síkság,
földrajzilag a mezopotámiai alföld külső
része.
Taurus-hegység: a kőzép-anatóliai síkságot
Kilikia és Szíria alacsonyabb vidékeitől
elv áIaszíó nagy gyvonulat.
he
Taylor, J. G.: brit alkonzul Baszrában, aki
a British Museum számáravégzett
ásatásokat Urban és Eriduban (1853-1854).
Telepinus: a hettita óbirodalom királya
(i. e. l525).
tell: dombotjelentő arab szó, gyakran
használják a régészetilelőhelyek halmainak
elnevezésére.
Tell-Mardih: Aleppótól nem messze délre
fekvő lelőhely, aholaz 1960-as és 1970-es
években olasz expedíció folytatott
ásatásokat. Mai ismereteink szerint az ókori
Eblával azono§. 1975-ben kb. 15 000 ékirásos
táblát taláItak az óakkád korból.
Tello: az ókori Girszu modern neve; Sarzec,
Cros, de Genouillac és Parrot vezette francia
expedíció kutatta.
tengeri népek: bizonytalan etnikai összetételű
nép, amely i. e. 1200 körül, a hettita
birodalom összeomlásakor elátasztotta
Alatőllát, Szíriát és Palesztinát, de
az
egyiptomiak sikeresen szembeszálltak velük.
Thompson, Reginald Campbeü: (187 6-19 41):
asszíriológus, az iaki Ninivében végzett
ásatásokat, és hosszú évekig dolgozott
a British Museumban. később oxfordban az
asszíriológia egyetemi tanára volt.
Thotmesz: négy egyiptomi fáraó neve a 18.
dinasztiából, különösen jelentős III.
Thotmesz (i. e. l49G-1438) és IV. Thotmesz
(i, e. l4I2-|402).
Tiámat a megszemélyesített tenger
a mezopotámiai mitológiában; gonosz erő
a nagy istenekkel szemben (lásd még:
Teremtés-eposz).
Tudhalijas: négy hettita király neve,
különösen jelentős III. Tudhalijas,
Suppiluliumas apja.
is
Tukulti-apil-Esarra: három asszír király neve,
különösen jelentős I. Tukulti-apil-Esarra
(i. e. 1 l l 5-1077) és III. Tukulti-apil-Esarra
(i. e.744-727).
Tukulti-Ninurta, I.: Asszíria királya
(í. e,1244-1208), I. Sulmánu-asarídu fia.
Tuku|ti-Ninurta, II.: Asszíria királya
(i. e, 89C-884), II. Assur-nászir_apli apja.
Tusratta: Mitanni királya
(i. e. kb. l380*1350), az Amárna-levéltárból
való hurri és akkád nyelvű levelek szerzője.
Lányát, Taduhepát III. Amenhotephez adta
feleségül, a szövetség hagyományos
megerősítése céljából,
Türosz: fontos föníciai város a libanoni
parton, nem me§sze Szidóntól délre. Míg
Nagy Sándor el nem foglalta a várost
a szátazfőIdről épített töltés segítségével,
addig sziget volt, és ez á|talábanmegvédte az
ostromoktó1.
Ugarit észak-szíriai tengeri kikötő
(ma Rász-Samra), egy kis, 2. évezredi
királyság fővárosa. 1933-tó1 kezdve C. F.
Schaeffer vezetésévelfrancia expedíciő tárja
fel. Akkád, sumer, hettita és hurri ékírásos
szövegeket találtak, és,,ugariti" szövegeket;
utóbbit egy korai nyugati sémi nyelven, helyi
ékirással és a betűírás egy korai változatával
irták.
újbabilóni: hagyományosanazi. e. kb. 1000
és 532közötti nyelvi és történeti korszakra
használt elnevezés.
újhettita: az észak-sziriai és Taurus környéki
kisállamok neve az i. e. 1. évezred első
felében.
Umma: dél-sumer város (állam) Lagastól
nem messze északnyugatra. Lagas
elkeseredett ellenfele volt. Modern neve
Tell-Dzsóha.
Ur: fontos sumer város az Euphratész alsó
folyása mellett, Nanna (Szín) holdisten és
felesége, Ningal városa. A hely modern neve
el-Muqajjar. A sumer királylista három
dinasztiátjegyezfel, az I. (a királysírok kora,
i. e. kb. 2500-2400) és a III. a fontosabb.
Az utóbbi királyai:
Ur-Nammu i.e.211'2-2095
Sulgi 2094_2047
Amar-Szuen 204G2038
Su-Szín 2037_2029
IbbiSzín 2028_2004
Urartu / a bibliai Ararát: a Van-tó környékén
elterülő királyság, nagyjából a későbbi
Orményország. Először I. Sulmánu-asarídu
említi; III. Sulmánu-asarídu idején Asszíria
nagy ellenfele volt, nagyjából az asszir
birodalommal egy időben tűnt el. A főbb
urartui királyok és asszír kortársaik:
Aramu 850 körül III. Sulmánu-
asarídu
I. Szarduris
Ispuinis V. Samsi-Adad
Menuas 800 körül III. Adad-nirári
L Argistis III. Assur-dán
II. Szarduris 750 körül V. Adad-nirári
L Ruszas IL Sarrukín
II. Argistis 700 körül Szín-ahhé-eriba
II. Ruszas Assur-ah-iddina
III. Szarduris 650 körül Assur-bán-apli
Ur-Nammu: az Ur-i III. dinasztia 1, királya
(i. e.21121095). Sulgi apja.
Ur-Nanse: a lagasi dinasztia megalapítója
a kora dinasztikus kor III. szakaszában,
Uruk: a bibliai Ereh, sumer Unug, akkád
Uruk, modern arab néven Warka: jelentős
sumer város azElphratész mellett, nem
messze urtól északkeletre. Az itt talált
templomok, műtárgyak s a legelső ismert
írásos emiékek alapján a kora dinasztikus
kor előtti időt általában Uruk-kornak
nevezik. uruk a kora dinasztikus korban is
fontos dinasztiáknak adott otthont (1ásd
még: Enmerkar, Gilgames, Lugalbanda),
és egészen a párthus korig megőrizte
jelentőségét.
Ur-Zababa: a IV, kisi dinasztia királya
(lásd még agadei Sarrukín).
Utu-hegal: Uruk királya (t. e.2123 2113)
az agadeí kor után, aki kiűzte a gutikat
Sumer déli részéből, őt Ur-Nammu győzte le.
warka: az ókori uruk modern neve.
Wheeler, Robert Eric Mortimer (1890 1976):
a brit régészetnagy öregje, főként britanniai
római lelőhelyeken, Bretagne-ban és az indiai
szubkontinensen dolgozott. A londoni
egyetemen a római provinciális régészet
professzora (1948 l955), azásatási rétegek
gondos megfigyelésén alapuló régészetegyik
előharcosa.
Wool|ey, Charles Leonard (1880 1960): talán
a legjobban ismert brit közel-keleti régész,
különösen azUrban végzett munkálatai
niatt (1922-1934). Nagyszerű felfedezései
a királysírokból valók, ahonnan a korai
sumer civilizáció páratlan kincsei kerültek
elő. Egyiptomban mint tereprégész kezdte
apályáját, majd 1912-ben Campbell
Thompsont követte a karkemisi ásatások
éIén(I9 l2-I9 14, 19 I9). Később el-Mínában
és Alalahban, E szak-Sziriában v égzett
ásatásokat.
Ziuszudra: ,,Noé" alakiának sumer neve.
NEV_ E S TARGYMUTATO
,,

Abu-Szalábih 70,99, 100, 141 Bell. G. 48, 55 feliratok 40, 4l

Abu-Sahrein l. Eridu Bál-sar-usszur (Belsaccar) 1 38, 140 jós 2l
Adab 72-74,98, 100 Biblia 33, 34,39,41,128, l32, 138, 140 királylisták 15, 22, 56,71-74,78,8l, l 18
Adad-nirári, I. l07, 120, 121 Birsz-Nimrúd 33-35 történeti 16,73,'74
Adad-nirári, II. I22, |25 Bogazköy 16,3I, 57,58, 94, 103-108 gazdasági 77, 78, 81
Adad-nirári, IU. 124, 126 Botta, P. E.37,42, l28 1.még irodalom, írás
Agade/Akkád 5, 22, 68 81,92,93, 97,98, Breasted, J. H. 56, 59 lémek
l01, l17, 138 British Museum 9, l3,20,2'7,28,30 32,39, arany 75
Ahhyiawa 108, 109 41_44,50.51,55,95,99, l0l, ll0, ll2, ll5, bronz 74,94
Ain-Szinu 64, 65 l2l. 122, l25, 126, 135, l36 ezüst 75
Aka, kisi 72, 73 Buckingham, J. S. 34,35 őn 94,95
áldozat 20, 21 Budge. E. W. 43 réz 68, 74,94
Alalah 3l, l01. 103-105 Büblosz l04, 105, |21,133 lémműve§ség 69
Aleppo 31, 43, 57, 68,'77 79, 104 l07, 109 Fergusson, J. ll0
Al-Hiba 1. Lagas Canning, S. 37 festészet, festmények 52, 103, 120
állatok l4.8l Chicagói Egyetem Keleti Intézete 56, 59 Frankfort, H. 56
bika 39 Christie, Agathe l. Mallowan, A. Ch. frígek 130
disznó 77 cserépedények58
juh |2,28,77 csónakok 9 Genouiliac, H. de 44
kecske 12, 50,77,115 Gilgames-eposz 14-1,6, 43, ] 3, 7'|. 108, 1 35
kígyó 90 Girszu 1. Tello
Damaszkusz 25, 31, 107 , I2l, I24
1ő 25
Dapper, O. 35 Godintepe 68
oroszlán 25, 5I,94,96, l03, l l5 Dareiosz 40, 41 Goetze, A, 66
sas 51, 76 Delougaz, P. 56 Grotefend, G. F. 40
vadszamár 52 Dtjála 5ó, 97, 12I Gudea 21, 44,45,79,80, 14|
Amárna l. el-Amárna Dilmun 57, 74, 79,82, 83, 89, 90, 94 Glzána I22, 126, |28
Amedi l. Diyarbakir diplomácia 10, 93
amurrúk 5, l0, l l, 92 Habúba-Kabíra68,
Diyarbakir 120, 122 69
Anatólia 12, 20, 57, 79, 94, 95, 105, 107 109, Dúr-Kurigalzu 53, 59,102, 122 Hábúr, folyő 57,76, 95, I22
137 hadsereg 11,23,25, l04, I07,122
Dúr-Sarrukin 32, 128
Andrae, W. 54, 55, 60 Dzsemdet-Naszr 27, 28, 30, 56, 69, '72 Hall, H. R. 51, 55
arabok 10 Hamát 124, 126
arámiak l0, l21 Hammurapi 11-13, 17-19, 22, 23, 57, 58, 6I,
Ebla 31, 77,78,II'7
Ararát l. Uraltu 93, 9Gl0l, 104, I20, l37, 138
Egyiptom 5, 7, l0, 82,10'7,109, |2I, I32, I37,
Arrapha 1. Kirkuk l{anigalbat l02, 105
142
Arzawa 105, l08, l09 Harappa 82,87
Ekalláte 12,93, 118
Assur 5, l2, 1"I , 22, 38, 4l, 43, 53 55, 58, 60, Harvard Egyetem 68
ékszerek 86
64,76,78,93_95, |04, II1" ll7-119, I22, Hatra 58
123, 133, 136
Elám 5, 26, 69, 72, 74, 98, 102, 12l, l32
el-Amárna 16, 104 Hattusas l. Bo§azköy
templom 75 Hattusilis 102, 105, 108
elelántcsont 32,74, l15, 116
Assur-ah-iddina 2|, 37, 39,90, 134, 133 Hattusilis, II. 106
élelem 10,77
Assur-nászir-apli 38, 43, 112, l13, 116, l23 Hattusilis, III. 107, l08
Enmebarageszi 72,73
Assur-nászir-apli, II. 37, 11l, 128 Hérodotosz 26,34, I37, I38
Enmerkar-eposz 14, 73, 7 4
Assur-nászir-apli, IJI. 122 hettiták 104, 105, l07,|42
építészet48, 53, 83, 84, 89
Assur-ubalit 104, 119, 120 Heuzey,L.44
Assur-ubalit, II. l36 asszír 1 l0
babilóni137 Hilprech, H. Y. 43, 44, 62
Asszíria l7,19,23,33, 34, 38, 39,41, 42, 54, Hrozn!, B, 57, I04
sumer 54, 69
57,62, I02,104, l07,11l, 112, 118-122, hurrik l00-103
magtárak 84, 87, 89
124_126,128 13l, 133 137, l41, I42
palota 70
birodalom 39,66, |17 l40
templom 69 Ibbi-Szin 80, 81, 92, 97, 98
Bábel tornya 34, 35 zikkurrafi 47, 53 Indus-völgy 57, 62, 79, 82-90
Babilón 5, 12, 16, 1'7, 22, 23, 28, 34, 42, 43, 53, Eridu 14, 16, 33, 41, 43, 55, 59, 69-7 l, 77, 98 Irak 5, 7, 33, 37, 42, 55-57, 65, 81,97, I02
,l8,
54, 60, 64, 8I, 92, 9,7, 98, l02, |04, Esnunna 23,56"10,97, 98, l01 Irán 1. Pet'Zsia
119-121, 12,1, 128, 130_132, |34, I38, 137 eszközök 14,39,60 írás 5, 14, 26-32,68
Istar-kapu 55, l38 Etruria 20 betúírás (ábécé) 10, 11,32,40
Babilónia 19,23,33, 41, 5'I,61,96,97, 101, Euphratész, folyó 7 , 10, 12,33, 5'I , 65, 66, 68, ékírás5, 14, 15, 26, 27, 31, 394l, 69, 72,
l02, |04,118,12o 123,13l, 135 74, 76, 78, 92, 93, 95,96, 98, 102, 103, 93, 103, l33
Badtibira l4"l1,74 105 107, 117, 120_|22, 125, I32, 136-138, hieroglif 31, 105, l23, 124
Bagdad '7, 34, 37,38, 42, 43,55, 56, 100, 102 140 írnokok 5, |3,14,16, 19,32,81
múzeum 27, 29, 30, 48, 74, 78-81, 92, 93, eunuchok 23 1. még írás
115 irodalom 1l, 13-15,74,80,98,100, 108, 133,
Bahrein 1. Dilmun fa 8,74 135
Bavián ó5 Fára'7, 16, 56, 62,70,71,77
156 | Név- és tárgymutató

istenek Louvre 24, 45,71,73,75,76,79, 80, 98-100, papnők l01

Adad, |'7, 21, 22 l16,138 papság 19
Alum 19,22,98 Lugalbanda-eposz |4, 73, 7 5 Parrot, A. 44, 57
Assur 17-19, 22, l29 Lüdia 135,138 pecsétnyomók, pecséthenger, pecsétek l8, 26,
Bau 16,77 28, 30, 31, 68,73,82,86, 90, 103, 107
Bé1 l. Marduk mágia 19,20 Pennsylvania Egyetem 44, 46, 55
Dumuzi 19 Magan/Makan 74, 80, 82,90 Perzsia I0,23,37, 40, 57,74, |37
Éa14-17, 19 Mallowan, A. Ch. 115 Peters, J, P. 44
Enki 1. Ea Mallowan, M, E. L. 47,57,1l1r,l4I P|ace, Y. 42, 65
Enlil. 19, 22,98 Maltaj 131 Porter, R. K, 33,34
Inanna 1. Istar Marad 97 Purushanda 94, 104, l05
Istar 19, 22,28,79 Mári 13, 57, 74, 76-78, 93, 95, 98, l0l, l02,
Marduk 16, l7 , 22, 98, 1 3 l, l 38 lI7, 12l
Nabú 17 palota 20,96 Qades l07
Nanna 17, 18,73 templom 18 Qalaat-Serqat l. Assur
Ningal 99 Marshall, J. 84 Qarqar l24
Ningirszu 17, 80 Média 128, l37, l38 Quaszr-Simámúk l. Kilizi
Samas 17, 19,21,23,99 Meiszner, B. 54 Quatna 93
Szin 1. Nanna Meluhha 74,79,82,90 Qújundzsíq27, 3'7 -39, 4143, 60, 130, l35
Tammuz l. Dumuzi Midasz l30
Iszim 19, 22, 70, 77, 92, 98 Mitanni l03, 104, 106, 107, 119 Rapiqu 12l
Ivriz l29 Mohendzso-D áro 62, 82-86 Rász-Samra l. Ugarit
Izráel l24 Mursilis 102, l05, 108 Rassam, H.39, 42,43, l35
Mursilis, II. l07 Rich, C. 35, 3'l, 40
Jacobsen, Th. 5ó,66 Muszaszir l30 Roux, G. 120
Jamhad (Aleppo) 93 művészet 39,70,79 Royal Asiatic Society 40, 4l
Jeruzsálem í33, I37 l. még az egyes művészeti ágak Royal Ontario Museum 68
jog 23, l00, 104
Jones, F. l12 Nabú Kudurri-uszur 34, 136-138 Sachau, E. 53
Nabú-naid 15, 18,2l, 22,47,138
ióslás l. áldozat Ságír-Bázár 57.76.78
Judea 137 Narám-Szín 16, 20, 22, 57, 7 8 94, 99, 108, Samsi-Addu l|, 93-95,97, 118
l38 "79, Sarrukín, akkád 16, 18, 20, 23, 3l, 56, 7l, 73,
Niebuhr, C. 40 78,79,8|,90, 94, 98,
Kalhu 1. Nimrúd 108
Nimrúd 25,32,37,38, 43, 59, 110-116,123, Sarrukín, asszír 5, 15, |7,23,24, 37, lI1,
Kanis 1. Kültepe
126, l28, l33, 141
I28*l3l, 134, I42
Karatepe 135
paloták 28, 38, 1l0, l28 Sarcez, E. de 43,44
Karana 1. Tell-el-Rimah
Ninive 25, 33, 34, 3'l , 54, 62, 64, 78, 98, 1 l 1, Sahr-i-Szohta 75
kassúk 5, 53, 101, 102, l18
1|9_121, l23, l25, l28_131, 133, 136, l37 Smith, G. 42,43,l35
kereskedelem 5, |2, 23, 69, 7 4, 76, 77, 82, 89,
könyvtár 15, l34 Sulgi 10, 13, 22, 6I, 80, 8I
94
paloták 15,23, 116,130 Sulmánu-asarídu, I. 43, l20, I25
utak 74, 83
Nippur 7, 13, 22, 44, 53, 59, 62, 64, 69, 70, 72, Sulmánu-asarídu, III. 25, 1ll, ll3, 122-125
kereskedők 12, 57, 7 4, 76
73,98, 131, 141 Sumer 5, 7, 8, l0, 12, 14, 17,22, 54,60, 66,
l. még kereskedelem
Niszibin l22
Kirkuk l03 68_81,86, 92_94,97,98, l01, 1l7, 1l8, 138,
nomádok 9, 10, 1l l41
Kes 98
nők 18
Kilizi II9,121 Suruppak 1. Fára
Nuzi 59, 103, 104, l19 Szamaria l28
kimmerek l30, l33
nyelvek Szamszuditána 102
királyság 22.73
akkád ll, 15,69,80,92,93, 100, l03, 107
Kirkuk ll9" 121 Szaustatar 103, l05
amurrú I0, |1,92 szekerek 25
Kis 7. 34. 56,69 74,77,78,92,97,98
arámi l0, 11 Szeleukia 53, 97
Kizzuwadna 31, 105, 106
asszir 120 Szidón l21, 124, 126, |33
Koldewey, R. 53, 54, 6l, |37
babilóni 40 Szín-ahhé-eriba9, 32, 3840, 43, 64, 125,
kő 34,,l4
hettita 5, 26, l0'| 129_136
könyvtárak 27, 40, 43, 1 11, 135
indoeurópai 5, 104 Szippar 12,14, 15,22,23,43,66, 71, 81, 98,
l. még levéltárak
perzsa 40 I22,132, l38
Kramer, S. N. 60
sémi 10 Szíria 5, 10-12, 20,36, 55, 57, 65, 68,78,92,
Kusar l04
sumer 14, 69,92,98, 141 l04, 106, I07, l20, I42
Kültepe 3l, 58, 94, 104
urartui 26 szkíták l33
l. még irodalom, írás szobrászat,szobrok
Lagas |7, 45, 64, 70, 7l, 73, 74,77-80, 98 44, 50, 5|, 7 5,.80, 85, 92,
Lákis l33, l08, 115, 121
135 Oates, D. 60, 62, 65, 14l
tazűtkő 48,75 bronz 98
Obeid l. Tell-e0-Obeid
Larak l4"ll oktatás 13, 14
frízek 48
Lawrence, T. E. 55 oroszlán 38, 5l, 71
Oppenheim, A. L. l0,77
Layatd, A. H. 27, 33, 3744, 60, 65, 66, réz 51,78,8I
Oppert, M.41
ll0*1l3, l35 sztélék51, 57, 73, 79, 99
öntözés 8
levéltárak 62, 7'l, 8l Özgü9, Tahsin 57, 58
Sztua 5'l , 68, 69, 7 4, 76, 78, 8l, 136
Lloyd, S. 54,56,58,64
Loftus, W. K. 4l, 43 Palesztina 10, l04, 128 Talboth, W. H. F.41
 Név- és tárgymutaű|ls7

társadalmi szewezet térképészetl12 Urmia-tó l28, 129

palota 10,77 textíliák 12,94 Ur-Nammu 23,47,80,8l, l00, 10l
templom 70, 16, 17,7'7 Thompson, R. C. 33, 55 Ursu l05
Taylor, J. G.37,40,43 Thureau-Dangin, F. 44 Uruk 7, 26,28,34,41,43, 53,56, U,68-70,
tégla 34,7l Tigris, folyó 5, 7, l0, 33, 37, 38, 55, 57, 66, 72, 72_,l5,97,98
Teü Agana 1. Alalah 76,78, 93, 97, l03, 1l0, l12, ll7 , ll9_123,
TellAhmar l. Til-Barszip l27, l30, l32, l37 vadászat I07
Tell-e0-Obeid 55 Til-Barsáp 122,123 Yan 43, l23
Tell-el-Rimah (Tell-ar-Rimah) 22, 141 Tudhalijas, IV. 12, 105, 108, l09 Yan-tó 7, 43, l21,, l25
Tell-Aszrnar 1. Esnunna 23 tudományok 40, l20 városok 10,12,34, 43,74, l|l
Tell-Brák 5'l, 69, 7 6,'l8 Tukulti-apil-Esarra, l. 38, ll. l20-123, l25 vizözón-mitosz 14
Tell-Dibái 27 Tukulti-apil-Esarra, III. 13, 32, 126-128, l37
Tell-ed-Dér 43,62,64 Tukulti-Ninurta, I. l07, l2Fl22, l28 Warka l. Uruk
Tell-Fehedje l20 Tukulti-Ninurta, II. 1 22 Wassukanni 103, 107, 120
Tell-Hadri 1. Mári Turuspa l. Van Wheeler, M. 60, 62,84
Tell-Harmal 27, l00 Ttttosz |24, 126, 133, l38 Winckler, H. 57, 104
Tell-Mardíh 1. Ebla Woolley, L, 13, l'l, 4G52, 55, 56, 59,64,7l,
Tello 43, 44,53,56,57,70,71,74,77,80,98 Ugarit 3l, 96, l03, l05, 107 ll1, 141
templomok 17 Uhaidir 55
Tell-Tája 65 Ulhu l29 Yorgantepe 1. Nuzi
Tell-Uqeir 59, 69 Umma l9, 6l, 73, 77, 79, 80
,,Tengerföld" dinasztia l02, l09 Ur 5,7, l0, 13, 23, 34, 4l, 43, 46-52, 55, 56, Záb, folyó 119,121, l23
Tepe-Hiszár 7ó 59, 64, 69, 70_76, 79_8l, 98, 99, ll1, l4l Zikirfi t29
Tepe-Jahja 69, 76 templomok I7, 18,94 Zimrilim'l 6, 93, 95, 96, 98
Teremtés-eposz 22, 135 Urartu 7, 120, 12+-126, 128-130, l33
 M
Bevezetés l 5
Időrendi táblázat l 6
1. A civilizóció természeti és társadalmi környezete l 7
rönrnNBrrppprsBN. Írás és pecsétek l 26
2. Az ókori Mezopotámia újrafrlfrdezésel 33
röRrBNBr rBpprnBN. Woolley ásatásai [Irban l 46
3. A mezopotámiai régészeta 20. században l 53
4. Sumer és Akkád l 67
röRrBNgr rBpBrsnN Az Indus-völgyi civilizáció l S2
5. A második évezred l 9l
rönrBNBr rBpBrsnN. Nimrud: egy asszír főváros l l10
6. Az asszír és a babilóni birodalom l 117
Az ókori kelet birodalmai [Komorőczy Géza] l 141
További olvasmányok l 143
Kislexikon l l45
Név- és tórgymutató l 155
Kiadta a Helikon Kiadó. A kiadásért a Helikon Kiadó igazgatója felel.
A kötet a Kossuth Nyomdában készült 1985-ben (84.0763).
Felelős vezető Bede István vezérigazgató
Hungarian translation @ Háklór Noémi, 1985.
Felelős szerkesztő Molnár Magda.
A szöveget Eperjessy László gondozta.
A kötetet Szóntó Tibor és Kováts Imre tervezte.
Megjelent 2l (Al5) ív terjedelemben, 20000 példónyban,
Zanders lkonorex special matt papíron, Times betűvel.
HE 94 l ISBN 963 207 826 8 l I§BN 963 207 852 7