IsBN 9ó3-,]3-1.

o,13-9

"lluiluil]l]iluilllutll
 EcyrrEMIKöNwnh

Michael Grant
,,
ROMA CSASZARAI
Eletrajzi kalauz a császárkori Róma uralkodóiról
Kr. e.31,-Kr. u,476 között

CoRvINA
A könyv eredeti címe: Michael Grant: The Roman Emperors.
A Biographical Guide to the Rulers of Imperial Rome 31, BC-AD 476
George Weidenfeld and Nicolson Limited, London
@ Michael Grant Publications Ltd 1985
Hungarian translation @ Interprex Fordító és Kutató Bt., Borhy Lász|ó,1996

Fordította, latin szavak, kifejezések, nevek magyaránatát irta és az

irodalomjeg5zéket összeállította Borhy Líszló

Egyetemi tankönyv. Készült a Művelódési és Közoktatási Minisztérium

támogatásával.

A kötetben szereplő forrásrészletek magyar fordiíását az a|ábbi

kiadványokból vetttik át:
Suetonius: Caesarok élete. Fordította Kis Ferencné. Budapest, 1961
Marcus Aurelius elmélkedései. Fordította Huszti József. Budapest, 1983
I{abb Plinius: Levelek. Fordította Borzsák István, Maróti Egon,
Muraközy Gyula, Szepessy Tibor. Budapest, 1981
Ammianus Marcellinus: Róma története. Fordította Szepesy Gyula.
Budapest, 1993

sorozatterv: kállói Judit

A császárok képmásait római pénzek nyomán, valamint a térképeket

Pavela Károly rajzo|ta

A címlapon: Császármellkép (I. Constans vagy II. Valentinianus),

IY. század közepe vagy második fele. Aranyozott bronz.
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest.
Dabasi András felvétele

IssN 1219-6177
ISBN 963 13 4013 9

Jelen kiadvány sem részben, sem egészében nem másolható sem elektronikus, sem
mechanikus, sem mechanikai eljárással, ideértve a fénymásolásí, a számitógépes rögzítést,
vagy adatbankban való felhasználást is, ajogtulajdonos írásos engedélye nélkül.

Felelős kiadó: Bart Isfuán, a Corvina igazgatója

Felelős szerkesztó: K. Bende Ildikó
Múszaki vezető: Kozma Miklós
Műszaki szerkesztó: Horváth Frigyesné
Me§elent 29,7 5 (N5) ív terjedelemben, 1996-ban
TartaIom

El-őszó ... g
I. tész:. A JulIus-Crauotus-DINAszTIA -. . 17
Augustus (Kr.e.31-Kr. u. 14) . . . 19
Tiberius (Kr... 14-37) . . . 25
Gaius (Caligula, 37-41) . . . 32
Claudius (4I-54\. . . 36
Nero (54-68) . .. 40
II. rész: A NBcv csÁszÁR Bve Bs A FIÁuus-DINAszTIA ...47
Galba (68-69) ... 49
otho(69)...51
Vitellius(69)...53
Vespasianus (69-79) . . . 55
Titus(79-81)...59
Domitianus (81-96) . . . 62
III. rész: Az eporrarr Ésez Ax-rouNus-csÁszÁRoK. .. 69
Nerva(96-98) ...7l
Tiajanus (98-117) . .. 73
Hadrianus (117-138) . . . 77
Antoninus Pius (138-16I) . . . 82
MarcusAurelius (161-180) . . . 88
LuciusVerus (1,61-1,69) . .. 92
Commodus (180-192) . . . 94
IV. rész: A Sewnus-HÁz ... 99
Pertinax(193)...101
Didius Julianus (193) . . . 103
Septimius Severus (193-211). . . 105
Pescennius Niger (193-195) . . . 109
ClodiusAlbinus (195-197). . . 111
Caracalla (211-217).. . 113
Geta(211)...115
Macrinus (217-218) .. . 117
TARTALoM

Elagabalus (218-2n) ... l20

SeverusAlexander (222-235) ... 123
V rész: AvÁnÁc KoRA . . . 127
I. Maximinus(235-238) ... 129
I. Gordianus (238) . . . 131
II. Gordianus (238) . . . 133
Balbinus (238) .. . l34
Pupienus (238)... 136
III. Gordianus(238-244) . .. 138
I. Philippus (244-249) . .. l40
TLajanus Decius (249-25I) . . . l43
Tiebonianus Gallus (25I-253) . . . 146
Aemilianus (Z53) .. . 14E
Valerianus (253-260) ... 149
Gallienus (253-268\. . . 153
Postumus (260-268). . . 15E
VI. rész: KAToNAI FELLENDüLÉs . . . 161
II. Claudius Gothicus (268-270). . . 16j
Quintillus (270) .. . 165
Aurelianus (270-275). . . 166
Thcitus (275-276) ... 17l,
Florianus (276) . .. l72
Probus (276-282) . . . 173
Carus(282-283\ ... t76
Carinus (283-285) ... l77
Numerianus (283-284) ... l79
VII. rész: A rernencHlA Es A CoNsTA].ITINUS-H,/k . . . lEl
Diocletianus(284-305) ... 1E3
Maximianus (286-305,307-308) . .. 189
Carausius (2861287-293) . .. l92
I. Constantius Chlorus (305-306) . . . 194
Galerius (305-311) . . . 196
II. Severus (306-307) . . . l9g
Maxentius Qa6-312). . . 200
' I. (Nagy) Constantinus (306-337). . . . 203
Licinus'(30S-324) . . . 20g
II. Maximinus (Daia) (310-313) .. . 2t2
1I. Conptantinus(337-340) ... 214
. II. Constantius (s3z-s61) . . . 215

6
 TARTALoM

I. Constans (337-350) . .. 2l9

Magnentius (350-353) . . . 22l
Julianus (361-363) .. . 223
Joüanus (363-364) . . . 226
VIII. rész: A VarBx-rINIANus-HÁz . . . 229
I. Valentinianus (364-375) . . . 231
Valens (364-378) . . . 235
Gratianus (367-383) .. . 237
II. Valentinianus (375-392) . . . n9
I. (Nagy) Theodosius (379-395) . . . 24l,
Magnus Maximus (383-388) . . . 244
Arcadius (395-408) . . . 246
Honorius (395-423) .. . 251
III. Constantinus (407-41,I) . . . 254
II. Theodosius (408-450) . . . 258
III. Constantius (421) . . . 26l
Johannes (423-425) ... 263
III. Valentinianus (425-455) . .. 2G.
IX. rész: A KprBrnórraru BnooeroM TovÁBBÉLÉsE
Ésa Nyucernóuar BnoparoM BuKÁsA . . . 269
Marcianus (450-457) . .. 27l
Petronius Maximus (455) . . . 273
Avitus (455-456) .. . 275
I. (Nagy) Leó (457-474) . . . 277
Majorianus (457-46I) . .. 279
Libius Severus (46I-465) . . . 281
Anthemius (467-472) ... 282
Olybrius (472) ... 2U
Glycerius (473-474). . . 285
JuliusNepos (474-475,477I?1-480) . .. 287
Zénón (47 4-475, 476- 49I) . . . 288
Basiliscus (475-476) .. . 290
Romulus (475-476) ... 292
LenN ps cönöc szEp.z;őKJEGyzÉKE . ., 2g5
Lern KIFEJEzÉSEK MAGyARÁzATA . . . 3l2
NBwrureró arÉnrÉpprHEz. -. 329
ArÁlu-orr IRoDALoM . . . 336
nóul c$$áRAI
Előszó

Ez a könyv a római császárok életénekés uralmuk történelmi hátterének rövid ösz-

szegzéséi adja egészen Kr. u. 476-ig. Őt a világon valaha is létezett egyik legna-
ryobb többnemzetiségú állam uralkodói voltak, azé az államé, amelynek mi is éle-
iúnk számos sajátosságát köszönhetjük. Erdemes hát feltennünk a kérdést,vajon
milyen emberek lehettek. Jelen korunk, aszázadankban szerzett tapasztalatok alap-
ján, meglehetősen bizalmatlan a személyi kultusszal szemben. Ráadásul ez az ellen-
szenv visszavetült a római császárokra, felélesztve a gyanút, hogy a korábbi törté-
netírók túl nagy figyelmet szenteltek az uralkodók rendkívüli személyiségének,és
túl keveset a háttérben hűzódó szociális, gazdasági, politikai és kulturális tenden-
ciáknak. Ez nem más, mint kellő elővigyáaatosság, amelyet azonban csak módjával
szabad alkalmazni.
A korszakukra és idegzetükre gyakorolt óriási nyomás miatt kétségtelen ugyan-
is, hory valamennyi császár passzívan sodródott az eseményel<kel. Ezzel szemben
néhányan közülük éles impulzust, végzetes fordulatot adtak az események sodrá-
nak ki meri azt állítani, hogy a történelem menete lgyanaz volna, ha Augustus,
Aurelianus, Diocletianus és Constantinus sohasem létezett vagy más tulajdonságok-
kal rendelkezett volna? Továbbá bárki, akinek felkínálták és elfogadta a hatalmas és
baljóslatú Római Birodalom hajójának kormányrudját,bátmelyek legyenek is hibái
vary hiányosságai, jogosa n képezi kíváncsiságunk tárgyát.
Felsorolásom kilencvenkét császár nevét tartalmazza, időrendi sorrendben; a
fejezetek elején szerepló évszámok az uralkodásuk dátumai. Nem szenteltem külön
fejezetet - bár menetközben általában szó lesz róluk - annak akb. száznak, akinek
a császári bíborért folytatott küzdelme vagy túlságosan szűk foldrajzi területet érin-
tett, yagy valamilyen más okból volt jelentéktelen. Még erre a kilencvenkettőre vo-
natkozó, görög és latin szerzőktől származó értesüléseink is gyakran kétségbeejtően
elégtelenek. Akönyvvégén található azoknak aszerzőknekajegyzéke, akiktől idéz-
tem. Bőségesen kiegészítettem a rájuk vonatkozó adatokat érmékről származó ada-
lékokkal, amelyek sokkal jobban tükrözik maguknak a császároknak a felfogását,
szemben számos szerző elfogultságával. Feliratokat és más régészeti, illetve művé-
szeti forrásokat is feldolgoztam. Mellékeltem genealógiai táb|ázatokat és térképe-
ket, s a térképeknévmutatójában megadtam az ókori nevek modern megfelelójét is.

Michael Grant, 1985

nóul c$$áRAI
 1.káIiaés Szicília )( Brenner-knga

)§
{r,%Btrgomum o./)-'^
L,BeMc6 {1A
co-Í*\ Btrgomum ' t§
. u§9JOni,.,c'"V;]ru.,"
+J"ffn* _.oMediolmum (r=* j.:l-
o Ticinm
a
Patayium
ld cremona \
a Mmfua
§ego"io Dert?na g"d?r*r- 4H."iri"
48 kn-re NY-ra t
Brixellum

'ro, '",r"".
\'o.n Ravenna
+
Ariminium
Fmum Fortunae
Ancona

3
aó --oi
KoR zIK A
4b
a", ó C

)á §:-
laC '+
:\ Naham \
C.)
,a
?a,4 L
'
oAquae Cutiliae
sABINl
"n
?,a
á'Z Lorium \€ Sulmo

q,a Portus Augusti

Lmuvium
a
. Albanum
c*n
ue)Ji o"X
a Luceriaa

SZARDÍNIA 'On, c
é
u+
&.-'] a r

Cumae
Neapolis \/,
Herculmeum LUcANIA
H O Úr"nu* OPompeii

{^.l Stabire

consentia
t----j'* 7.*"*
a

ry
a
c, § \í
o

Syrrcusae
 ALEDoNIA

PlKTEK

BRITANNIA
iLindum
Atherstonel4d,V , \
Corinium 7/.rt- ^Yerulmm
Dobunnorum/7o'' _Cmulodmum
ő:'V^Too .#*.,u-

GERMANIA
a ( INFERIoL
§ro. oí*roüo
Lutetia

§,7:.
LUGDUNENSIS a
Cmpi Catalaunii

GAL.rY
Augustonemetum. )

+§ n*u"*:"i

t\
§
5' Brivm
I
o
,r:Tr \
-/-\
Y Nemausus a
Tolosaa
Bracara
'Augusta
H t

"^*;"'."fií
- h..,u,/ \
.Cuu"uV§l§ ..-':::::::-
.Abula

HIsPANIA

á*
Baler{ri-szigetek
Corduba 4
Lucentum
Italica oUccubi
-
)ír"-' BAETICA Caüago Nova

"c
a
Ciíta
*§-
QUlNouEGENTANEl
TINGITANA
MAURETANIA

lm
 2. Anyugati provinciák

JEK]m\lA \Castellum
INFERIOR ,\

Moguntiacum
l nuguuu rZ
\ Trevirorum
- -lió,*,o.ogu,.i I -
+*)
-\ lGERMANIA/ §
§
SUPERIOR/ t§
\ \
\ar*Jn,o.u,..
\Argentoratea ,/ §9
/
0 s ,**\\ /§
BOIOHAEMUM

§
{§§
PANNoNIA
NORICUM SUPERIOR

r-oit*.
f-
3 oEmona

;l"§ a
Garoigmd
Naissus o

"ka_
'\
n2, o 50 lm kn
a--

?
6
ó o
o
o l0

FOLDKOZI-TENGER
 DACIA

FEKETE

DAIIDAIVIA Scaptopre. . .
Philinnnolisz
"aa", THRACIA

MACEDONIA
RoDopE IÁsD A MEI],EKIERKEPEI

PROPONTISZ? BITHYNIA
Anküra
P"..riru. \o
Nikopolisz1 oAmbnkia a
tóN-rrNGER *'ioi Gordion
a
. Nakolai

§ Szadeisz 'í ö,!§F

4o
$ Szmúma LYDIA
o§ Epheszosz
Ap*iu "§*o'nTAU
llO a Kr"*n -

.Qo
Aphrodiszimz

o D,
9
ry-§
)
FÖLDKÖZI-TENGER

F O LD KOZI -TENGER

AFRIKA
 3. Akeleti provinciák

TENGER

Kaine Po|isz §-.?

o*
a ATtilata

o,r9§'
CAPPADOCIA Amida
a
ouuo,n
o Cu"ru*u
\
Kukuszusz a

kilikiai-kapuk
ROSZ o oAnzubosz
oRhesrena oSzingaa
n?h
''Oo
.Hatra
oentiokheia
_,^d##:num !
\ ri*e"ri.nO 7 ,
b}
pApmeia 4
Dun-Európosz
H:i::"i
a\ . Ktésziphón Persrepolisz
9 640 km-re KDK_re
COELESYRIA
4
oDmaszkusz
o
GAI'LANrrls
Tiirosz GALILAEA TRAcHoNms
.Bosztra
9y:*^| §

t
e.naeA§
Jeruzsálem
a (l
'Betlehem ^

PROPONTISZ
I
oLimai
§rNikaia

lm
I
nóul c$$áRAI
l. rész
A Julius.-Claudius-d inasáia
 Jr-rrrus-Cr-auprus-DINAszTIA

Julius Ceasar Julia

Cnaeus Pompeius (Pompeius Magnus) = Julia

(1) Tiberius Claudius Nero Octaüa = Marcus Antonius

Scribonia (1) Aucúsrus = (2) Livia ;

idósebb Drusus = iliabb Antonia

Marcus}grippa = Julia (2) = TlsBRrus = (1) Vipsania
,"*,""'*u

I
itiabb Drusus
l

ll
Agrippa Postumus Vipsania Agrippina = Germanicus l
(idósebb furippina) | |

(2) Poppaea Sabina = NBto = (1) Octavia

(3) Statilia Messalina
AUGUSTUS (Kr. e. 31-Kr. u. 14)

,.,_, §
AUGUSTU_S (Gaius Octavius) (Kr. 31-Kr. u. 14)
*.., római pinceps, Úaz ".császár. Gaiuí
á..1-di.é< ;=::a u^olt az első
{rl*@ffi...*§üTTi*::l:í3#:Tff 3"ó,í3:*#":?,.jfl i
ffi t B} niT:,T::i$".llJ,j3li,,.'T,T."[';:T uE: "-",
ffi*" t " g
fekvő Velitrae nevű város egyik jómódú lovagrendű

:l
!;,
ful1.1 ^^"f !*::::rr:,2családj.ában,eplu,_Cri"sOctáviusá
ö#?:ff!:lil5:il'"fil,","rTx:::rr;",;"o},oőí;,
Juliuscaesarunokahúga""n,.f [XJ.?,"í
j,',\::*:ffi ffiffi*:*il.Í
totta a római hivatali ranglétrán.Tizenkétévesenhalottibeszédet tartott nagyanyja,
Julia tiszteletéte-Tizenötvagy tizenhat éve_s lehetett, u,'ito. puppá (pontifex) ne-
vezték ki, Miután 46-ban részt vett Caesar diadalmeneteUen, aii-á* or dictator volt
(vagyis teljhatalmú kormányzó, bár soha nem gondoltakrárig}, Lint első császár-
ra), a fiatalember, tÖréken} egészségeellenére, elkísérte ot Űávettezo evi rrispa
niai hadjáratára.Eztkövetőerrbarátáival,Marcus Agrippával Jr-Űur.u. Salvidienus
Rufusszal az épeiroszi Apollóniába kiildték, rrogy szefiómi es tátonai tanulmányo-
kat folytasson. Kr. e. 44-ben itt érte a Caesar *"renY"t ti.", uo,"ty"t Brutus
"tűi
és cassi,s követett el, akik utána azonnal keletr e meneküítek.
A halott végakaratának kihirdetésekor kiderült, hog} Óu".u. posztumusz fiává
^ a, és legfőbb örökösévé, őt tette meg. Ezértíi"t"it"iá i.eg csak tizennyolc
fogadt
éves volt) és mostohaapja, valamint másoÍ tanácsa ellenére ,igÍ őo"t,ltt, ilgy,ái:
veszi ezt a veszélyes hagyatékot és megbosszulja adoptálá uffi naaut. Rómába
ment, Próbálta rávenni Marcus Antoniust, Caesar te§totu niiél. u néhai dictator
vagYonának és iratainak átadására,kevés sikerrel. Ennók ellenére octavianus kerrr
yeríív.2volt arra, hogy Caesar_örökségét szétossza a római nép között, bárhonnan is
teremti meg ehhez a megfelelő alapol ugyalakk9r ktitetesselJná éreztejogainak
hangsúlYozását Antonius elutasító ma gaíartas_arúrr"*b"n.ÍrrJp taroogutásának
megszerzéséértelső lépéskéntjátékokát rendezett Caesar gyozeÉeinek;rrl;k;;;
(ludi Victoriae Caesaris)- Ezutái az idős államférfi és szónoli"Ci"e- te"o"m ényezé_
sére (aki egYébként nem ismerte föl a fiatalemb_erb; rejló ieiJr,o"t"* képessége_
ket) a szenátus szenátori és propraetori címet adományozott ,"ti - bár még nem
m"qyereite támogatását a, a"tá"Ú akit az
]olt.hlsz_ével _, 9. ,"-djaratban
"rr"rir*"iery ,
szerített
észak-itáliai Mutinánál legyőzött és Öailiába valo üsszavo"riJ kr.
e, 43-ban, a szenát ori eróket vezető mindkét konzul elesett a csatában,
Yil'hogY
octavianus legionáriusai tényszeftettéka vonakodó szerr.átusi, rr.iy az egyik meg-
üresedett helyet neki,adományozza. csak most ismerték el hivátalosan a posz-
tumusz adoptációt azáltal, hogy megengedték Octavianusnak a Caius Julius Caesar
név üselését.

19
l. RÉsz . AJULlusláuDlUs-DlNAszrlA

Mivel a szenátus továbbra is ellenséges maradt vele szemben, hamarosan egyez-

ségre jutott Antoniusszal és Caesar másik fontos támogatójával, Lepidusszal, akj
orókolte Caesar főpapi tisztségét. Kr. e. 43. november 27-én a három férfiúöt éwe
szóló szerződésben hivatalosan szövetkezett e5mással a ,,köztársasági államrend
létrehozására" (tresvii rei publicae constituendae). Ez a második triumviráfus (az
első triumvirátus hetven éwel korábban kötött nem hivatalos megiállapodás volt
pompeius, Crassus és Caesar között) teljhatalommal ruháata fel mindhiármukat.
Amikor Julius Caesart Kr. e. 42 elején a római állam istenének ismerték e| (Üvus),
octavianus az ,,isten fia" (divi fiIius) lett, azonban a Brutus és Cassius veresegét és
halálát hozó hadjáratban a makedóniai Philippinél rossz egészségiállapota aláren-
delt szerepre kényszerítetteAntoniusszal szemben.
A biródalom ezt követő felosztása során Antoniusnak a keleti tartományok (és
kezdetben Gallia) jutottak, Octavianus pedig visszament Itáliába. Ott a leszerelt
csapatainak letelepítésébőladódó nehézségeihadjáratba sodorták Marcus An-
tonius testvére, Lucius Antonius és annak erőszakos felesége, Fulvia ellen. Ez a
konfliktus perusiai háboru néven vált ismertté, mivel Kr. e. 41-ben Perusia szörnyű
ostromában érte el tetőfokát. A másik lehetséges ellenfél, Sextus Pompeius (Pom-
peius Magnus fia, Szicília és Szardínia ura) megnyerése érdekébenfeleségül vette
§criboniái Sextus rokonát. Nem sokkal eztfiánazonban _ Kr. e. 40 otíóberében -
megegyezésre jutott Antoniusszal a brundisiumi szerződésben, s ezzel cserbenha$l-
ta §exust. Antonius rávette Octavianust, hogy váljon el Scriboniától, és helyette az
arisztokláciához (úződő szálakat erősítendő, verye feleségül Livia Drusillát; ó
azután élete v é géig társa maradt.
A
szerződés értelmében Antonius megőrate a birodalom keleti területeit;
Octavianus egész Itália uralma mellett megkapta a nyugati provinciákat, Africa
kivételével,amelyet Lepidus tartott birtokában. A szövetséget Antonius OctaÜával,
octavianus nővérévelkötött házassága pecsételte meg. Nem sokkal ezltánazonban
Antonius elhagyta őt, hogy visszatérhessen VII. Kleopátrához, Egyiptom hfiítynójé-
hez, akivel már korábban viszonyt kezdett. Octavianus ennek ellenére - idóközben
ellenségeskedésbe kerülve Sextus Pompeiusszal - Threntumban Kr. e. 37$en meg_
erősítetle az Antoniusszal kötött megállapodást. Ennek értelmében a triumvirek
ery újabb, több mint négyévesidőszakra a hatalomban maradtak.
--
Kr. e. 36-ban Octavianus ragyogó képességúflottaparancsnoka, furippa a szicí-
liai Naulochus-fok mellett elsöpörte Sextus Pompeius hajóhadát. Uryanekkor nyu-
gaton Lepidus igyekezett katonai összecsapásban szembehelyezkedni Octavianus
Úatalmávál. De Óctavianus lefegyverezte, megfosztotta triumviri hatrlmától" és
végleges nyugalomba vonulásra kényszedtette. Hamarosan világossá l,iílr !og/
oótavianus -áki nnseges veteránjai számára kolóniák alapításával volt elfogla}va -
kiizdelemre kényszerül Antoniusszal az egész római világ feletti uralomérr ldóköz-
ben üselni kezdte a neve előtt az imperator címet, je|ez,te, hory ő volt az egedüli
hadvezér. Kr. e.35 és 33 között három egmást követő hadjáratotvezetett lllyri-
cumban és Dalmatiában, amelyek bár fáradságosak voltak és nem vezettek teljes
sikerre, Itália északkeleti határait minden korábbinál jobban megerósítették_
Agrippa segédletévelOctavianus hatalmas összegeket költött Róma épitészeti
díszíteiéié.Annak érdekébenis megtett mindent, hogy szítsa a nép tiltakozásít
Antonius ellen, aki római területeket adományozott Kleopátrának. A közelet viha-
ros változásai közepette a két férfi közötti szakadék egyre mélyült. Kr. e. 32-ben a
triumvirátus hivatalosan végetért, és Octavianus csalárd módon tagadta, hogt ha-

20
 AUGUsTUs

talrnát tovább gyakorolná, Antonius elvált riválisa nővérétől, mire Octavia fivére
megkaparintotta és nyilvánosságrahozta Antonius végrendeletét,benne azokkal a
Kleopátrának tett leleplező ígéretel<kel, amelyekről azt állitotta, hogy a végrende-
letben vannak. Mindkét vezér húségesküt tétetett le az uralma alátartozó népekkel:
az Octavianusra esküvő itáliaiak fogadalma, a coniuratio ltaliae híressévált. Végül
Octavianus hadat üzent - nem honfitársa, Antonius ellen, mivel a polgárháboru
gondolata nagyon népszerűtlen volt, hanem az idegen asszony, Kleopátra ellen,
mert az szerinte Róma klienseként megsértette státuszát.
Antonius, akit Kleopátra elkísért, Görögország nyugati partjainál sorakoztatta
fel seregeit és hajóhadát. Kr. e. 31 elején azonban, a télvége előtt Octavianus meg-
lepte azzal, hogy átküldte Agrippát az lón-tengeren Methóné elfoglalására; majd
őmaga is követte, hátrahagyva Itália felügyeletére Maecenast, etruszk származásű
tanácsadóját. Antonius hajóhada hamarosan csapdába esett az Ambrakiai-öbölben,
és amikor szeptemberben megkísérelt kitörni, sor került a döntő ütközetre Actium-
nál. Antonius és Kleopátra hajóik eg5megyedével a nyílt tengerre kényszerültek és
Egyiptomba menekültek. Ott lettek öngyilkosok a következő évben, amikor Octa-
vianus betört az országba.
Ezután Octavianus Kleopátra fiát, Cesariont ölette meg, akinek apja a királynő
szerint Julius Caesar volt, majd bekebelezte Eryiptomot, és személyes képviselőin
keresztül gyakorolt közvetlen kormányzást vezetett be az országban. Kleopátra
pénzüryi tartalékainak lefoglalása lehetővé tette katonáinak a kifizetését, és nagy-
számú kolóniában rendelte el letepítésüket szerte a római világban, amely most már
teljes egészében a kezében volt. Fokozatosan hatvanról huszonnyolcra csökentette
legióinak számát.Ezhozzávetőlegszáaőtvenezeí főnyi haderót jelentett (legtöbbjük
itáliai volt, bár néhányan egyéb romanizált területekről származtak), és ezt alétszá-
mot megközelítőleg ugyanekkora számú segédcsapattal növelte, amelyeket a pro-
vinciákból (vaglns a Római Birodalom (tálián kívüli régióiból) toboroztak. Minden
legio és segédcsapat a félszigeten kivül állomásozott: Octavianus itgy érezte, tű|
költséges vagy túl csábító az esetleges vetélytársak számára fenntartani egy központi
tartaléksereget. A tisztikart minden korábbinál biztosabb alapokra helyezte saját
szoros felügyelete alatt, Külön figyelmet szentelt a hivatásos centuiól<nak akik a
testület gerincét képezték.Uralkodásának vége felé külön katonai kincstárat hozott
létre, hogy a katonák nyugdíját az adókból kifizethesse. A flottát is átszervezte, a
legfőbb támaszpontok Misenumban és Ravennában voltak. Octavianus korábbi
hispaniai testőrségét germán egységgel cserélte fel. Ez azonban csak kiegészítője
volt annak apraetoianus gárdának, amely korábbi hadvezérek többnyire római pol-
gárjoeu testóreiből tevődött össze és kjlenc cohorcra tagolódott, mindegyikben öt-
széa gyalogossal és kilencven lovaskatonával. A praetorianusok, akiknek első közös
- nem szenátori, hanem lovagrendú - parancsnokát @raefectus praetoio) Augustus
Kr. e, 2-ben nevezte ki, Rómában és más itáliai városokban állomásoztak. Iétreho-
zott három városi cohorsot is. Ezeknek mindegyike ezer emberből állt (később lét-
számuk megnövekedett), és a főváros rendőri erejeként szolgáltak a városi prae-
fecas (praefectus urbi) parancsnoks ága alatt.
A katonai és biztonsági erőkkel kapcsolatos intézkedések csak az egyik, bár
alapvető részétképezikazon kísérletező és türelmes lépésekhosszú sorának, ame-
lyek létrehozták a római principátust. Bár ebben a rendszerben ténylegesen a kor-
mányzó maga grakorolta a teljes ellenőrzést, a színlelt tiszteletadásokból bőségesen
kijutott a magasztos szenátusnak is, amelynek létszáma ezerről nyolcszáa (késóbb

21
L RÉsz A JULlUs-cláUDlUs-DlNAszrlA

hatszán) főre csökkent. Jóllehet engedékeny testtiLlet volt ez, amelyet megnyugÍatott
es kielégitett a polgárháboru befejézése, Octavianus tudatában volt annak - jOt
9T_
lékene-Caesar-soriára -, hogy a korábbi uralkodó réteg csak,akkor hajlandO
9rg-
guani Ot, ha látszólag felélesiii a köztársaság kori haryományokat. Ennek megfele-
Ío"n - áiko"b"n fo§amatosan megtartotta a konzuli tisztséget Kr. e. 31 és 23 kö-
ia,tt_zl_a"n kihirdétte, hogy ,,azÁIlamot a szenátus és a nép szabad rendelkezé_
sére bocsátotta" (kissé félreiézető megállapítás , még a nép számára is, amelyet így a
politikai hatalommal már nem rendelkező szenátushoz utalt). Ugyanakkor tízéves
időszakra hivatalosan megbuták Hispania, Gallia és Syria provincia kormánYzásá-
val es irányitásával, vagyiJ éppen azókat a területeket kapta meg, ahol a hadsereg
zome illoáásozott, es-áme§eket attól kezdve alárendeltjei, a legatusok révénkor-
Áinyzott.A birodalom többi részét_ltáliakivételével - csakúgy, mint hajdanán, a
o"nát", által kijelölt proconsulok igazgatták A pinceps pedig valószínűleg min-
áenekfOl<itti teÉnté!énekköszönhótte, trogy akaratát nem keresztezték azok a
hivxalnokok, akiknei kiválasztására többé_kevésbé köretlen módon továbbra is
befolyást gyakorolt.
Á cs{ira, tekintélyétaz ünnepélyes auctoitas szóban fejezték ki, amely a ha-
gyományokhoz és auáná.ho" tapisotoaO jelentéstartalommal bírt. Etimológiailag
Ó'htrez cóattakozott - csakúgy, miit az ókori madárjósláshoz vas/ a divinációhoz - a
most neki adományozott ÁÚgtstus kitüntetó je|ző, amely hamisan kÓaetítette más
halandókkal szembeni magaiabbrendűségét, anélkül hogy az alkotmánYhoz kellett
uoúa totyumodnia. Az iroáahi aranykoi kiemelkedő írói - a történetíró Livius, a
Úu"""rru. által pártfogolt poéták, Vórgilius és Horatius, akiknek törekvéset pro_
pertius néhány irarafiás költeménye egészítette ki, és ovidius - által támogatott
f,"g".tu. kimútatta hódolatát az Ósi itáliai vallás iránt, és életre keltett számos Ősi
Jíiiia".,helyreállíttatott és újjáépíttetettösszedólt templomrckat, Íry Kr, e, 17-
ben megn}it otá azíivszázados jatetot (Ludi Saeculares) felűjított ósi szertarlását,
;Á"|y ; égylk szenadbót vagy korszakból a másikba való átmenetet jelezte. FeléPÍt-
|"tt"'",,BÍÉ"oltárá"-t (Ari-pacis), amelyet a klasszicizáló augustusi stílus PomPás
dombormúvei díszítettek,és számós másiontos, vallási és ülági rendeltetesú éPÜle-
tet emeltek szerte a birodalomban. Aztán Kr. e. Il_ben, Lepidus halála után
Áugustus követte őt az ál|amvallás hivatalos főpapi tisztségében (pontifa maximus),
-A 27-es alkotmán rendezést a birodalom határai kiterjeszt
yos ésenek és Pa-
cifikálasának erőteljesiépései követték: megfékezte a vad alpesi tÖrzseket, bekebe-
f"ie éautiat(Kis_Á,zsia'közepén), és ő maga is részt vett a Hispania leigíásít_be-
fejező hadjárai vezetésében. Égéjzségi állapota azonaan megromlott_ Kr_ e. 23-ban
nry mnt, halálán van, és lemondott ikonzúti cím folyamatos birtoklásáról, fÖlvette
i1\ette' az impeium proconsulare maius cimet. Ez a tisztség a protonzulok fölé
LÉtt",és teljósen a hivataltól és annak gyakorlati gondjaitól, Megkapta
a tribunusi hatalnat "lÉlOrrt ilt
, a tribunitia potestast is. Ennek az odaítélésea rendszerbe
illesztette korábbi címeit, és fehátahazta Augustust a szenátus összehívására,
Úinttrogy azonban az évenként választott néptribunuso! ("ktró] a tribunitia potes-
tas nevéíkapta) haryományos feladata a polgárok érdekeinek vélelme volt, a hata-
io* ,,a"-oÜuíitor; dicsfányel övezte Áugustust, amire annál is inkább szíiksege
volt,'mivel rendszerénekigazi alapjait a gyákorlatban a vagyonosabb osárilyok tá-
mogatása biztosította. Au§ustus trálamanák további erősödését az jelentette, ami-
kor-19-ben megengedték,iogy fennhatóságát kényelrnesebben ryakorolhassa [táli-/
atan. R kovetÉezo-ket év o§án társadalmi törvén}kezésnek volt szemtanúja, amelY

22
 AUGUsTUs

meqkísérelte támogatni a házasság intézményét,és megfékezni a hiizasságtörést,

valamint apazar|ást.
--Nárra"Y
éwel később létrehozták a consilium pincipist - egy végrehajtó vagY
tanácsadó testiiletet. F}ikezdetben nem hivatalosan működött,,és a császár barátai_
iál-iiári pincipis) alit_ Feladat a az volt, hogy segítsen Augustusnak előkészíteni
a, tigyekit,'u."iy"t a szenátus hatásiórébé tartoztak. A princepsre nehe_
"r.ri"tt"rr,"Ű mooon csottentek, és a kormányzat hatékonysága megnőtt azáltal^,
t""áo
og} u""é.
^jőao 1"r 6át touagoú;l _ akiknek pályafutáia sokkal vonzóbb lett _ és hajdani
t"páúaaitott rabszolgákial bővítette. Ezzel |étrehozta a közigaz_
"ugy
;;fi-k;;á"#;y"it. v"l" 'Mindepá.ho"u.oán
zt apét:trT:-u
és az egész birodalom teljes admi_
nisztrációját átszervezték 'ügyiszerkez_et mélyreható reformja tette
lehetővé, amelynek .oran u kozponti tincstiiat bonyolult kapcsolatrendszerrel ösz-
,""táioiier a p.ouinciat Lincstaiaival, különösen a császári provinciákéval, Ennek a
rendszernek u ponto, Áttoáe." .u3no, ismeretlen számunkra. Anyagi alapját_ a két
;fi;;;;áa, u t"luao J, u rotouao jelentette. Ez utóbbi azért is volt döntó jelentő_
.ö,i;;;;.omái uiu! gazdasága"amezőgazdaságon alapult. Az augustusi béke is
Éí"i"""tt"nosztonozáÉn'hatott-a kereskeáelemré; ezt elősegítette a római pénz_
verés óriási mértékűi"iroae." és elterjedéqe, amely most már nemcsak arany_ és
eÁstpénzeket, hanern f,ómában, Lugdunumban és másutt vert, újfajta sárgaréz és
vörös}éz érméketdobott piacra.
Az elérteredmen}ek'kellő alapot biztosítottak arra, hogy arendszert népszerú_
sítő témákat p.opugáílj*uk: igy petaaul nagyon_büsakék voltak a Kr. e. 20_ban a
parthusotkar ttióti diadahaí igyezségre,ámelnek ban visszakerúltek a
'paiiir.áttói a Karrhainál harmincháróm éwel -koráb_értelm ében
meggyilkolt Crassustól
ii"!rr"i"""tt legio;eké;yek, úgfanityennek számított Róma Armenia fölötti elis_
mert protektorátusa. ú'uri^goi",g h;lrtn országanna! a számos kliens államnak
- "gyir."
r"tt, amelyekkel Aulustűs _
Ezek ni"n. arárno
_
í9,r,l*u a liorábbi ryakorlatot körülvette a
birodalmat. a k saját pénzt verhettek, főleg bronzb ól, de alkal_
manként ezüstből is (a kimmer Bosiporuszban aranybóll 4 birodalmon belül is
.ráÁ". rr"ryi városi tü..efu"retheteit saját bronzpenz!._n7e!,,n9k a területeknek a
.áiau" taiozottl"g5.iá"i9'Hispania, valámint a legtöbbkeleti régió,,ahol az_ősi
városállamok _ görög iite7menytendszerükkel és kultúrájukkal _ megőriztét az ön_
áiió.ág ktilonböió fjkozatait a provincia.kormányzóinak és azok pénzügyi tanács_
adóinák vary procuratorairtak lazafelügyelete alatt,
---
Bár u frirr""p. túségenem tekiiihető olyan, alkotmányos formában íögzitett
hivatatnak, u-"t!o"t u"tűtéséreutódot kelleti volna kinevezni, mégis a npq jiqel_
-e""t r.árepporrtlauun t "iyezkedtek el Augustus.jövőre vonatkozó tewei, Unoka_
;;;;, úu."öfi,r., áti t"anyánuk, Juliának ferje v9l_t,.Kr. meghalt Ugyan_
ebben az évben egrippáíÁugústus követeként Keletre":T:b küldtél"k, majd négy éwel
tá.ouu befejezte lii;fi;i" .?gnoaita.ft. Bár, u T."ggl9gyp hozzáadták
lt.Juliát
ieleségül, a izenátus-iohasem fógadta volna el uralkodójának. Eppen ezértKr, e,
ir_6"fi Ágrstus adoptálta Agrippa és Julia gyermekeit, a hároméves Gaiust és az
;g},;;;" iűciust. rnriniemerreít iiemelkedő üerepet juttatott felnótt mostohafiai_
nak, Tiberiusnak és ú".o p-."snak (idősebb Drusus), akik ffi_15_ben elfoglalták
Noii., r-ot
- --Ág.i pp"és Raetiát, és kitedesztettéi< a birodalom határát a Dunáig,
Kr. e. 12_ben beÉövetkezett halála után özvegyét, Juliát Augustus arra
tenysieriötte, horyllaiata ellenére lépjen hiázasságra Tiberiusszal, Az elkövet_
kező néhány evten mina Tiberius, mind pedig fivéri, Nero Drusus északon há_
l. RÉsz . A JULlus-cláUDlus-DlNAszTlA

boruskodtak. Nero Drusus azonban, miután előrenyomult az Elbáig, Kr. e. 9-ben

meghalt. Három éwel később Tiberius mostohaapjával osztozott a tribunusi tiszt-
ségen. Hamarosan azonban visszavonult aszinről,hogy aztán később mint Augustus
adoptált fia és nyilvánvaló örököse térjen vissza Lucius és Gaius Kr. u. 2-ben, illetve
4_ben bekövetkezett halála után. Tiberiust azonnal Boiohaemumba ktildték, hogy
meghódítsa a hatalmas nyugati germán markomannok törzsi á|lamát. A vállalkozás
azonban félbeszakadt, amikor Kr. u. 6-ban felkelés tört ki Pannoniában és Illy-
ricumban, később pedig Germaniában, ahol Kr. u. 9-ben Arminius, a cheruscusok
nyugati germán törzsének fónöke megsemmisítette Varust és három legióját.
Augustust megrázta a hír, és Germania, valamint Közép-Európa annektálását meg-
határozat|an időre el kellett halasztani.
Bár az adminisztratív reformok nem álltak le, a princeps ráébredt lassan az élet-
korából fakadó korlátokra, és Kr. u. 13-ban Tiberiust alkotmányos szempontból tel-
jesen eryenrangú társává tette, saját végakaratát és más iratokat pedig Rómában a
Vesta_szúzek héaában helyezte el. Ezek tartalmazták a birodalom katonai és pénz-
ügyi tartalékainak áttekintését és egy szövevényes, minden tekintetben pontos, de
glakran célzatos politikai végrendeletet, amely ,,Az isteni Augustus viselt dolgai"
néven ismert (vagy Monumentum Ancyranum-ként, mivel egyik legépebben meg-
maradt másolata a galatiai Anryrában Roma és Augustus templomának falán talál-
ható). A következő évben Tiberiust ll1yricumba menet visszahívták, mert mostoha-
apja súlyos beteg lett. Augustus augusztus 19-én halt meg és azután istenné avatták.
Augustus egyike volt a legtehetségesebb, legenergikusabb, legpakorlottabb
szewezőknek, akiket a világtörténelem ismert. Az óriási birodalom minden zugába
elhatoló űjjászewezés és újjáélesztéshatalmas munkája megteremtette az új ómai
Békét,amelyből az alávetett társadalmi rétegek kivételével mindenki hasznot
húzott a tökéletesedő közlekedés és a irágzó kereskedelem révén.A tekinrclyehú
rendszer, amellyel (Caesar hibáiból okulva) az összeomló köztársasígi államformát
pótolta, bár kezdettól fogva számos összeesküvésben vonták kétségbe létjogo§ult§í-
gát, hosszú életűnek bizonyult. A népességpéldátlanul nary részének hcott stabü-
iást, biztonságot és anyagi jólétet kétszáz éven keresztül. Biztosította a göóg-Ómai
klasszikus világ politikai, szociális, gazdasígi és kulturális örökségének torlábbéléset
és végleges egybeolvadását. IÉtrehozta azt a keretet, amelyben mind a zsirló vallás,
mind a kereszténységelterjedt (Jézus megszületett, Judaea pedig kliens rillamból
római provinciává lett).
Augustus írói vénával megáldott ember volt, számos könyv szerzójeként ismert:
írt filozófiai művet (,,Buzdítás a bölcseletre"), fiatal éveinek történetet, egl Brutust
támadó pamflettet (,,Cáfolat Brutus ellen Catóról"), Nero Drusus életraizát vissza-
emlékezést,,Eletéről" és különböző múfajúkölteményeket. Jóllehet ezeka múvei
mind elvesztek, a Res Gestae finomságai sejtetni engedik, ho5t mire volt képes. Jel-
leméről azt mondták, hogy fiatalabb korában keryetlen volt, később yigont meg-
szelídült. Bz azonbanlehet azért is, mert a kegyetlenség iránti polititai ipny csok-
kent, bár ő mindig kész volt könyörtelennek lenni, ha a sziikseg us/ hozta_ Családi
kívánságai egyszerűek voltak. Bár megcsalta feleségét,Liüa Drusillát mélyen ra-
gaszkodbtt hozzá. A közerkölcsről alkotott nézetei szigoruak voltak s7áműzte lá-
nyát és unokáját (mindkettőt Juliának hívták) és a költó Ovidiu§t - aki talán túl
sokat tudott az utóbbi életviteléről -, amiért vétettek ezek ellen. Unokriiát, furippa
postumust is elűzte, akit különcnek és önfejűnek tartottak. Őt segtO férfirokonai-

24
 TlBERlUs

nak barátságos leveleket írt, amelyek közül néhány fenn is maradt. Mégis keményen
kézben tartotta őket.
Saját magát is ugyanolyan könyörtelenül hajszolta, bár makacs betegségek soka-
ságától szenvedett. Külsejét (amelyről kitűnő képességűszobrászok a. gsászárport-
rék emlékezetes és kiilönbző sorozatát készítettékel\ az életrajzíró Suetonius írja
le: ,,Feltűnóen szép volt, és életénekminden szakaszában nagyon kecses, pedig min-
denféle pipereholmit megvetett; még hajviseletével sem igen törődött. . . Arckifeje-
zése mindig nyugodt és derűs volt, akár beszélt, akár hallgatott. . . Szeme élénkvolt
és tagyogó,jólesett neki, ha azthitték, isteni erő lakozikbenne, és örült, hogy akire
erósen rászegezte nézését,az, mintha napfény vakítaná, lesütötte tekintetét, öreg-
korában azonban nem látott jól a bal szemére; foga ritkás, kicsiny és recés volt, haja
enyhén hullámos és szókés, a szemöldöke egészen összeért, fule közepes nagyságú;
termete alacsony (Julius Marathus nevú szabadosa és titkára szerint ugyan öt és há-
romnegyed láb), ezt azonban feledtette tagjainak szép arányossága; úgyhogy ala-
csonysága csak akkor tűnt szembe, ha magasabb termetű ember állt mellette."

T|BERIUS (Kr. u. 14-37)

TIBERIUS (Kr. ,r. 1417) Y:r. e, 42-ben született.

Az arisztokrata Tiberius claudius Nero, akinek a
nevét viselte, és Livia Drusilla fia volt. Amikor két-
éves volt, apjának menekülnie kellett a triumvirek
elől köztársasági meggyőződése miatt. Néryéves
korában szülei elváltak - röviddel Tiberius öccse,
Nero Drusus megszületése előtt -, hogy Livia hoz-
zámehessen Octavianushoz (a későbbi Augustus-
hoz) feleségül.
Kr. e. 20-tól, amikor Keletre ment Augustus-
szal és visszakapták a parthusoktól a harminc-
három éwel korábban elveszített jelvényeket, Kr.
ll. í2-ig - egy évtuedes megszakítással, amiről késóbb röviden szó lesz - Tiberius
rendkívül gyors és sikeres katonai karriert futott be. Ik. e.12 és 9 között Pannoniát
a birodalomhoz csatolta. Kr. e. 9-tól (amikor Nero Drusus meghalt) Kr. e. 7-ig,
majd [G. u.4-től6-ig ismételten Germaniában harcolt, Az ezt követő három évben
jelentős felkeléseket vert le Pannoniában és Illyricumban. Később visszatért helyre-
állítani a rajnai hatátt, miután a cheruscus Arminius megsemmisítette Varus három
legióját (lásd Aucusrus).
Agrippa halála után, Kr. e. 12-ben Augustus arra kényszerítette Tiberiust, hogy
váljon el Vipsaniától, az iflabb Drusus anyjátől, és vegye feleségül Juliát, Augustus
|eányát és Agrippa őzvegyét. A házasság boldogtalan volt, és Juliát Kí. e. 2-ben
száműzték. Kr. e. 6-ban Tiberius tribunusi hatalmat kapott, azonban hamarosan
visszavonult Rhodoszra, felháborodásból vagy amiatt, hory Augustus két unokáját,
Gaiust és Luciust kezdte előtérbe helyezni. Amikor azonban ők meghaltak, Augus-
tus, vonakodva bár, de elismerte kiszemelt utódjának. Kr. u. 4-ben fiává fogadta, to-
vábbitíz éwe visszakapta tribunusi hatalmát, és a rajnai határnál kiilönleges, nagy
jelentőségű parancsnoHatta|bizta meg. Ugyanakkor a császár megmaradt unokáját
l. RÉsz . A JULlUs_cl-AUDlUs-DlNAszIlA

- a később száműzött - Agrippa Postumust is adoptálta, Tiberiust pedig ezzel páF

huzamosan arra kötelezték, hogy fogadja örökbe saját tizennyolc éves unokaöccsét,
Germanicust, Nero Drusus fiát. Mindazonáltal Tiberius volt az, aki ezekben az
években az adminisztrációt működésben tartotta szerény, de hasznos változtatások
bevezetésével. Tiibunusi hatalmát Kr. u. 13-ban megújították, Augusfusszal egyen-
rangú feltétÖlekkel, ami vitathatatlanná tette utódlását Augustus következó évben
történt halála után.
Uralkodásának rögtön az elején a Duna (Pannoniában) és a Rajna (Also-Ger-
maniában) mellett állomásozó seregek fellí,zadtak, mivel a szolgálati idő és a lesze-
reléssel járó kiváltságok nem fedték Augustus ígéreteit.Az ifjabb Drusus, Tiberius
fia eredményesen foglalkozott a pannoniai zavargásokkal. Ezzel szemben Germa-
nicus, a császár nyájas és kérkedő unokaöccse - egyúttal adoptált fia is - ezÁatl a
germán felfordulást kevésbéhatékonyan kezelte, mivel olyan lényeges engedmé-
nyeket tett, amelyeket Tiberius később kénytelen volt üsszavonni. Germanicus ezt
követően három katonai hadjáratra vállalkozott, amelyek a Rajna és az Elba közötti
területek visszafoglalását tűzték ki célul (innen Kr. u. 9-ben, Varus seregeinek el-
pasztitását követóen a római katonaságot kivonták). Impozáns vállalkozísa elbu-
kott, ennek ellenére diadalmenetet tarthatott és lelkes üdvözlésben révesiiüt Ró-
mába való visszatértekor.
Germanicus és az ifjabb Drusus egymáshoz viszonyított helyzete a végsó utódlás '

tekintetében kétértelmű maradt. Drusus megkapta a dunai főparancsnokságot,

Germanicusnak pedig hasonló megbízatás jutott Keleten. Amikor azonban meg-
érkezett hivatali helyére, heves vitába keveredett Szíria kormányzójával, Cnaeus
Calpurnius Pisóval, aki feltehetően magának Tiberiusnak volt a bizalmasa. Kr. u.
1,9-ben Antiokheiában Germanicus meghalt, és özvegye, Vipsania Agrip,pina (idó-
sebb Agrippina) visszahajózott Rómába a hamvaival. Cnaeus Piso is, miután ostoba
módon megpróbált ellenállni azoknak, akiket leváltására küldtek, visszatert a fő-
városba, csak hogy szembenézzen Germanicus meggyilkolásának vádjával, aminek
következtében öngyilkosságot követett el. Pedig Germanicus valóvínűleg termé-
szetes halállal halt meg. Népszerúségeazonban az egész esetnek szenzácios jelen-
tőséget adott, amelynek tényéta Germanicust bálványozó történetíró, Tacitus is
hangsúlyozta. Germanicus halála azt jelentette, hogy a császár fia, ifabb Drusus
lesz kétségtelenül a végleges utód. Kr. u.23-ban azonban Drusus is meghalt- Ekkor
a szóbajöhető örökösök Germanicus és idősebb Agrippina legidősebb fiai lettek.
Nero Caesar (Nero császártól való megkülönböztetésképpen nevezve íp) es Drusus
Caesar (igy nevezve, hogy megkülönböztessük Nero Drusustól és i§abb Drusustól)
taenhét és tizenhat évesek voltak; a császár pedig a szenátus védelmébe ajánlotta
őket,
'Ugyanakkor Tiberius szenátushoz való üszonya jócskán haryott kívránnivalót .

maga után. Igaz ugyan, hogy nagy gondot fordított a szenátorok hagtományos mél-
tóságának megőrzésére, és a hivatalos posztokratőrténő választásokat befotyásoló
módszerei tapintatosak voltak, továbbá helytelenítette a neki címzett húlzott hízel-
gést. Az a két erény, amelyeket az érmékenis megörökítésre méltónak talált, a ,
,Uertemartás" és a ,,Könyörület" volt. Ugyanakkor az a kísérlet,hory a szenáfust a '
kormányzásban hiteles partnerré terye, túl későn jött; a szenátus tehetetlensegét
már nem lehetett orvosolni. Az a szóbeszéd járta, hogy amikor Tiberius elhaglta a
szenátusi üléseket, hallották, amint görögül azt mondta: ,,Szolgáknak való férfiak!"

26
4. Róma térképe

.. \>
Arorianustábor

-2a
,letímus

"*i;"*,ou,\
|\
; \-=
"í
Á"ii;;:** L

l. Szent Péter-bazilika 14. Tifus üadalíve

2. Aurelius oszlopa 15. Venus és Roma témploma
3. Trajanus oszlopa 16. Tiberius palotája
4. Santa Mmia Maggiore-templom 17. Szent Chrysogonus templom
5. Trajanus vásártere 18. Capitoliumi Juppiter temploma
6. Trajanus foruma 19, Tifus ftirdői
7. Augusfus foruma 20. Colosseum (Amphitheatrum Xávum;
8. Julius Caesar foruma 21. Domus Au rea (^rarybeü/
9. Nerva foruma (Transitorium) 22. Constantinus diafdíve
10. Vespasianus foruma 23. Apollo-templom
1 1. Maxentius (Constantinus) aazillkája 24. Severus palotája
12. Septimius Severus diadalíve 25. Sol Invicfus temploma
13. ForumRomanum 26.tateráni bazilika
 SZABADGERMAMA

GERMANIA
INFERIoR

B ELGICA

-.,
/\
F _,yl f ,--,W ,,
LuGDuNENsls Lf_leeTlor,"oo"u,', =
cenMeNlín '.1
/\ \ 5
l l 1
\/ \J 'J P
\ \ _ -\zt,/ - \

§Ltigdunjm ; (
foeouIrANIA \.,t
, tl
i

í
-1§ )-r
§l
,"- 90_
-
oO'
e
,rr
l _t§l
\ trer-Ia
r.O§ },&

TARR^.;B;,;'-]],I--\*/ Ű"\
l-'"' '\\rSa \\, 11 A **{
A Tarraco
y1
o

LUslTA-rriF .ARDINIAIJ
( a
v
í § ', } sIcILIA
/l(</\
IBAETICAr/=-1._
aríháEő

AFRIcA

AM Alpes Mritimre

biíodalmi határ

- - - provinciahatár

0llllll l00 5mkm

 5. AprovinciákAugustus halála (Kr. u. 14) idején

FEKETE-TENGER

--í- MoEsIA
Qr- 't

'J.}, \

i%+
,+?
u'"' -

r
/. -( LI-
't4/
/L
s\ oooJ :
P§,
A" br03. *
§

CRETA
oLDKoZ
TENGER et

C YRENAI CA

AEGYPIUs
 l. RÉsz . A JULlUs4láUDlUs.DlNAszTlA

n|9t9net< le8nagYobb. drámája_és tragédiája Lucius Aelius Sejanus felemelésé_

, _,
ből adódo tt, akit még uralko dásá kezde ténel dször ú;;;;;, ma;a Kr. u. 15-ben
apja utódjává nevezett K-: prael nlii "pj" gre. rtá,nu. világossá vált,
tiszise
!*rírrtus
hog5l ő volt a császár legtőbb tanacsaoója. sejanust, b# Tac;tus gúnyolódott nem
szenátóri rangján, neves családokhoz ruiteyriahy; Ór"i.t"-t.".jltó volt és előkelő
feleségek sikeres csábítója. Kr. u. 23-ban, kétsé!te-l-en;i-;;;;.tésére, megtették
azt a.léPést,,amely jelentős mértékben megnövélte hatalmát. Á'korabban Róma és
más itáliai városok között szétosztott kilenc praetoianus cohorsotaz utóbbi idóben
a fővárosban állomásoztatták, és a császár r"tnutut,,,ari; §;j;;;, hogl eryetlen, új
Róma városi táborbanhelyezze el őket, amelynek -ú;r];ű;a is láthatók. Ami-
kor zz ifabb Drusus, aki nem kedvelie a piaefectusi, ."!rráii, Sejanus Tíberius
egyedüli bizalmas barátja lett -,,munkatársá'',urrogy u p;in8"p, n"u"o" a venátus
és a népgúléselőtt.
Ettől kezdve megszaPorodtak az árulási kísérletek; Sejanus osztotta és gerjesz_
tette Tiberius ósszeesküvésektől és lázadásoktól való ra"iÁJt, és az összeeskiivé_
, sekre vonatkozó törvényeket használta fel arra, trory m"gsrabaduljon saját ellen-
ségeitől. Gazdája feletti uralma, mégsem v9_rt Íerjeírr.-". zJ-u",i p"raá"r ."g-
akadályozták abban,,.hogy feleségillegye ifjabb"Drusu. á^.-g,e', Livillát (Livia
Julia), arra való hivatkoaíssal egy-őgyi;rűlovag erybek eTése ezzela herceg-
nóvel túlság osan népsz erűtle n
!o§
lenne Íszánátus előtt.-alov"iiéra évben Sejanus
azonban friss lehetőséget kapott hatalma növelésére, u.ito.-fiú"rius elhatározta,
visszavonul RÓmából és rezidenciáját Capri szigetére rr"rv"riat, ir"ry soha többé ne
kelljen betennie a lábát a Városba.-Azt böszélté-k, ."n4útt r#nltoshao és nehe-
zen kezelhetó anyja,. Livia, Drusilla elől, aki Juiia Aíil;i;-;;;;n ismert, miután
Augustus végakaratábarr adoptálta. Tiberius általában a"z emberek elől is menekiilt,
különösen pedig az akadékóskodó szenátorok elól. caprirá .r"t kevés barátja
kísérte el, főleg görög tudósok és asztrológusok. Ráadásui személyes biztonság{§1
fokozott mértékben kezdett,aggódni, ami-csak n<iuerte u-megkölerthetetlen wiget
vonzerej.ét,és a sziget keleti magaslatain építtette föl ; };ppi;;-villát, blj;;
menedéknek tűnt. ".i
is folytatta a birodalom igazgatását a maga megszokott lelkiis'glglg5
- -9.nn1l
módján. UgYanakkor magányos léte v'itaúatatlanul taii"i"iiüLüsított mindenféle
rosszindulatú híresztelésnek, többek között állítólagÖs ,r'"*ari. eltévelyedéseről
szóló nagyszámú, ám bizonyíthatatlan beszámolotnai. rr,r?l roniá.uuu, ho$l mivel
kaPcsolata a szenátussal most csak írásbeli kommunikációra korlátozó_
\tizve|le.n
dott, sejanus hatalma meredeken emelkedett. Minden valoszinnseg verint ó volt
-, E,a Caprir a való költözést leginkább sürgette; és most csakis az ő révénlehe- .
tett Tiberi us színe elé,kerülni, és ő gondoskod-'ott t".to.áÉái-rki a Rómával foty-
tatott levelezést továbbították.
Sejanus rávette a csá.szárt, liggy" art,hogy az életétfenyegető Iegnapobb ve-
szélyt számára idősebb Agrippiná?s fiai, Nú Caesar e, o-iu. Caesar jelentik,
akik örököltek valamit a, aplut<at, Germanicust avező;;ű;;.*gből. Kr. u. 26-
ban Tiberius elutasította Agrippina újraházasodási kérelmét. Három éwel később
Sejanusnak és magának a cóasi-arnak áfeljelentés"i ;i;pjá, ;i";;atos eljárris indult
az önegy és a két fiatalember ellen. A Neio Caesar (:";iúü, Éieniőert) es Áj-
riPPina (áruló Összeesküvésért). elleni eljárások ."tl"tttit ,áoto to..ges szim_
Pátiatüntetéseket váltottak ki. Azonban áindketto;titet árl"iÚ" u.tter, és szige_
tekre száműzték; Drusus caesart is letartóztatták és a fővárosban börtönözték be.

30
 TlBERlUs

Akár összeesküvők voltak, akár nem, mindenenesetre négy éwel késóbb mindhár-
man meghaltak; Germanicus és Agrippa gyermekei közül egyedül a harmadik, az
ifiú Garus (a későbbi Caligula) maradt életben.
Eza|att Kr. u. 31-ben Sejanus, annak ellenére, hogy lovagrendú volt, amely
kizáró tényező a konzulságra, Tiberius konzultársa lett. Bukása azonban már nem
váratott sokat magára, azoíl információk miatt, amelyeket a császár Livilla anyjától,
Antoniától kapott. Sejanus a tizenkilenc éves Gaius eltávolítását tervezte, akinek
utódlása az őbefolyásának végétjelentette volna. N}ilván egy fiatalabb és alakít-
hatóbb törvényes örököst akart volna, például Tiberius Gemellust, ifiabb Drusus
tizenkét éves fiát. A császár tehát titokban átruházta a praetorianus parancsnok-
ságot egy másik barátj ára, Macrőra, ak<l az egyik konzullal és a tűzoltóparancsnok-
kal összejátsT,ta megszeívezte egy szenátusi g;íílésalkalmával Sejanus letartózta-
tását. A szenátus tagjai, Tiberius különleges parancsát meg sem várva, elrendelték
azonnali kivégzését.
Ezt hamar egyéb perek és halálesetek követték. Sejanus ömegye, Apicata
öngyilkosságot követett el, miután tájékoztatta Tiberiust arról, hogy fiának, ifjabb
Drususnak nyolc éwel korábban bekövetkezett halál'át férje és annak szeretője,
Livilla okozta. Fztalán nem is volt igaz, de Tiberius elhitte, és Livillát halálra éhez-
tették. Azután Tiberius megírta végrendeletét,amelyben Gaiust és Gemellust közös
örökösének nevezte meg, bár nyilvánvaló volt, hogy utódja Gaius lesz. Kr. u. 37
márciusában Tiberius Misenumban, Lucullus villájában tartózkodott, amikor het-
vennyolc évesen elérte a ha|ál, látszólag természetes okokból, bár vitathatatlanul
szárnyrakaptakaze||enkezőjérőlsző|óhíresztelésekis.
Suetonius elmondása szerint Tiberius nary, erős ember volt, bal keze rendkívül
erős volt, kiváló egészségnek örvendett majdnem élete végéig,noha arcát néha hir-
telen támadt daganatok éktelenítették.Rettegett a mennydörgéstól. Közvetlenül
ébredés után - igaz csak rövid ideig -jól látott a sötétben is, ,,Járás közben nyakát
mereven hátraszegezte; arcának feszült kifejezése volt, s többnyire hallgatagon járt-
kelt; legközelebbi környezetéhez sem szólt, vagy ha igen, csak nagy ritkán és vonta-
tottan; ilyenkor ujjának kényeskedő mozgatásával kísérteszavait."
Bár nem volt vallásos, érdeklődött a mítoszok iránt, és osztotta az asztrológusok
hitét abban, hogy mindent a végzet irányit. Képtelen volt a másokkal való ryors
kommunikációra, amin Augustus kitűnően szórakozott. Amint a történetíró Cassius
Dio később megjegyezte: ,,Szavai valódi céljának éppen az ellenkezőjét tükrözték...
Rossz politikának tartotta egy uralkodó tészéről, ha felfedi szándékait. Azt mondta,
hogy ez gyakran volt nagy kudarcok okozója, ellenkező viselkedés esetén viszont
sokkal gyakrabban és sokkal naryobb sikereket értek el." Az afogyatékossága, hogy
képtelen volt magát kifejezni - amely a Caprira tőrténő visszavonulását követően is
megmaradt -, jókora nehézségeket okozott. Ráadásul szóban és írásban is gyakran
volt gúnyos és megsemmisítő. Nem volt embertelen, csak zord és komor. Nem kö-
vette a kőzalést; még csak nem is tett úEy, mintha élveznéa gladiátorjátékokat.
Mindamellett, amikor a nép tévesen ítéltemeg tetteit, ami bizony ryakran előfor-
dult, dühbe gurult és zavarba ejtő kegyetlenséggel reagált. Mélységesen gyanakvó
volt és könnyen megrémült.
A történetíró Tacitus szívből glrúlölte Tiberiust, s uralkodását fokról fokra rom-
lónak jeryezte fe|.Igaza volt, amikor ezt észrevette, legalábbis ami az uralkodó ré-
tegek helyzetét illeti; a provinciákban is - noha a felelősségteljes kormányzás magas
színvonala általában megmaradt - bizonyos dermedt tunyaság lett úrrá. Más ókori

31
l. RÉsz . A JULlUs-cl_AUDlUs-DlNAszTlA

szerzőU,hÖz hasonlóan Thcitus is hitte, ltoglt az ember személyisége változatlan

születésétől haláláig, és ha az ember csele[édetei nem erről a személvisésről ta_
núskodnak, akkor ez csak azért van, mert képes azt néha eltitkor"i. rgy T"=.r*
beállításában Tiberius.rossz császár volt (a történetíró nem tudott ekoűkoztatni
Doutnartlstól, akinek uralkodása alatt élt): azt a számos hasznos cselekedetet,
amelyet kétsé8kívülriú?!\tlcsak baljóslatú képmutatásként könyvelte el.
Az Augustus által tirtiki| |Fy..otr komplex és ravaszul tiegyeÁrityozott princi_
Pátust bárki kénYelmesen örökölhette volna. Ugyanakkor fíu".iuíkijelentette,
hogY ,,minden tettét és szavát törvényerejűként ártom számon', mivel tisztában
volt az?a|, hogY már túl késó egy tekinlél}etvű gépezetet ezze| ellenkező iranyban
működtetni. Uralkodá sa
.átmenetet ,képezett-
ű Augustus személyétőI Éggő
rendszer és a jÖvő alkotmányos formában rőgzitett biroáahi rendszeie lrarntt7",
az óvatos konszolidáció,idószaka.volt. ugyanákkor Tiberius meglehetősen rcnyet-
metlenÜl érezte magát ebben a minőségébén, mivel szíve mélyén]elődeihez hason-
lóan - ő is köztársaság párti maradt. túlságosan őszinte volt ahhoz, hogi
kegyesen elfogadja a kialakult állapotot, éisok szenátorral ".b".
szemben erzeű míy
bizalmatlanságot, akikkel pedig együtt kellett dolgoznia.
Tiberius uralkodása alatt lépett színre Jézus Krisztus Galileában (varyis Heró-
des AntiPas Galilea-Peraea nevú kliens államának területén), akit késóbb keresztre
feszítettek Jeruzsálemben.(Judaea római provinciában). ú'eiangehumof 52gdn1
Jézus kérte, hozzanak n9§ pénzdaraboi,_s megkérdózte tőlük, Íinek a képmása
"gy
éstörirata van rajta, majd válaszuk után kijelentetie: ,^djátok mág tehat a császár-
nak, ami a császáré, és Istennek, ami az Isténé!"; biztősra vehetó, f;ory az érme egy
denaius volt Tiberius képmásával és hivatali címeivel.

GA|US (CALIGULA, 37- 41)

GAIUS (Gaius Julius Germanicus) (37-41) Ger-

manicus és idősebb Agrippina harmadik fratent
Antiumban született Kr. u. 12-ben. Amikor szüle!
vel a.germaniai végeken tartózkodott két- és négy-
éves.kora kölö!t, a piciny katonai a;ináiról @áÍi-
gae) kapta a Caligula becenevet.
Tizennyolc és tizenkilenc éves volt, emikor any-
ját és két bátyját letartóztatták, akik hamarosan
meg is haltak. Gaiust azonban 31-ben pappá, 33-
ban questoná nevezték ki, és Ttnrnrus csiásZr, aki-
uel32-től kezdve Capri szigetén eryütt lakott, őt és

gyonánakközösörököseue,ugyilbuiͧff Hi'J,'jr[il'i:,.?:;;;'3}i:1'[il1;
ulÓdjának. Gaius azonban nem részesült további trútati képzésbe'n.Amikor Tibe-
rius 37-ben meghalt, az a szó_beszéd járta, hogy Gaius megfo;tott" vagy me8mér-
gezte, de ezeknek a történeteknek nem kell hitólt adni, múl tiu".iu.Gr.éízetes
okokkal magYarázható halála amúgyis bármelyik píllanatban bekövetkezhetett
volna.

32
 GAlUs (CALIGULA)

A praefectus praetorio tisztséget betöltó Macro támogatásával Gaiust a szená-

tus azonnal princepsszé kiáltotta ki. Amint pedig visszatért Rómába, a szenátorok
javasolták, hogy a gdílésszayazza meg neki az összes birodalmi tisztséget. Elődjé-
nek végakaratát hiányosan hozták nyilvánosságra, igy Gaius az egész vagyont örö-
kölhette anélkül, hory Gemellusnak kiadta volna a jussát, Leginkább azonban a
hadsereg szerette a Germanicus-házat, amelyből a császár származott, s a katonák
tetszésétcsak fokozta, hogy az oly szőrnyűvéget érthozzátartozóit illó tiszteletben
részesítette. Ami pedig atragédiákért felelős Tiberiust illeti, Gaius illendően celeb-
rálta a temetési szertartást, ám a Tiberius halála felett érzett általános megkönnyeb-
büléshez alkalmazkodva csendesen elállt az istenné avatására vonatkozó kezdeti ké-
relmétől, és abbán a gyalánkodó hangnemben kezdett róla beszélni, amely egyéb-
ként is a sajátja volt.
Nagyanyja, ifjabb Antonia, Nero Drusus özvegye talán gátat szabhatott volna az
ifjú császár túlkapásainak, de május elsején meghalt. Októberben azután Gaius
súlyosan megbetegedett, és a zsidó filozófus Philón szerint - akitől igazán távol állt
a császár iránti elfogultság - népszerúségeaz egész birodalomban olyan széles körú
volt, hogy betegségének híre óriási aggodalmat és szorongást keltett a nép körében.
A császár felryógyult, de Philónnakigaza lehetett abban, hogy ez már nem agyanaz
az ember volt. 38-ban legfontosabb támogatőját, Macrót, a praefectus praetoriót
megölette, és Tiberius Gemellus, a lehetséges vetélytárs is hasonló sorsra jutott.
Ongyilkosságra kényszerítetteMarcus Junius Silanust - néry felesége közül az első-
nek az apJát. Az események ilyetén fordulata megrémítette a szenátust, ezért 39 ja-
nuárjában Gaius meghirdette az összeesktivési perek felelevenítését, amelyekre
még Tiberius idejéből - akinek az em|ékét egyébkéntaz események következmé-
nyeként rehabilitálták - kínosan emlékeztek.
A hűtlenségről keringó pletykák hamar a fülébe jutottak Pannonia provincia
nemrégiben visszavonult kormányzóját öngyilkosságra kényszeítette. Gaius apja,
Germanicus Rajnán túl terjeszkedó válllalkozásainak felelevenítéséttervezte. Mi-
előtt azonban elhaglrta volna a fővárost, tudomására hozták, hogy a döntő befolyás-
sal bíró felső-germaniai hadsereg parancsnoka, Cnaeus Cornelius Lentulus Gaetuli-
cus orvul megryilkolását tewezi, amint eléri Moguntiacumot. Ennek ellenére 39
szeptemberében a császár hirtelen északra távozott. Kísérói között volt a prae-
torianus gárda egy erős különítménye, két életben maradt nővére, Julia Agrippina
(ifjabb Agrippina) és Julia Livilla, valamint Marcus Aemilius Lepidus (harmadik
nővérének, Julia Drusillának őntegységre jutott férje, akit Caligula lehetséges
utódjának tartottak). Nem sokkal Germaniába való megérkezésük után azonban
Lepidust és Gaetulicust megölték, ifiabb Agrippinát és Julia Livillát száműzték,
vagyonukat pedig Gaius megkaparintotta magának.
Bár a császár a következő telet a Rajna-menti katonai táborokban és Galliában
töltötte, sem germaniai expedíciója, sem a Julius Caesar két partraszállása után kö-
zel egy évszáaaddal még mindig független Britanniába teívezett átkelés nem való-
sult meg. Hihetetlen történetek szólnak arról, hogyan parancsolta meg katonáinak
kagylók gyíjtéséta Csatorna partján, Nyilvánvalóan azonban égett a vág5rtól, hogy
visszatérhessen Rómába, ahol hírei szerint a szenátus veszélyesen elhidegült tóle.
Még Itáliába történő megérkezéseelőtt levelekkel kezdte nyugtalanítani a szená-
tust, amelyekben a Gaetulicus-féle összeesküvéssel kapcsolatos pereket követelt.
Amikor a nyár folyamán végre megérkezett a főváros szomszédságába, visszatérté_
ről hivatalosan nem értesítette a szenátust, ahogy egyébkéntaz illem megkívánta

33
l. RÉsz . A JULlUs-cláUDlUs_DlNAszT|A

volna. Ezalatt a testület megszavazta, hogy képzeletbeli győze|meiért elismeréskép-

pen ovatiót tarthasson, a gyűléseket testőr kíséretébenlátogathassa, és ezek ideje
alatt magas, megközelíthetetlen emelvényen üljön.
A császár élete ellen legalább három további összeesküvést szőttek. Rómaiak
egy csoportja filozófiai, sztoikus elvekre hivatkozva szabályosan beperelte. Ennél
azonban sokkal komolyabb volt Gaius gyanúja, hogy a praefectus praetorio tisztsé-
gét egyedúl viselő Marcus Arrecinus Clemens és ismeretlen társa merényletet ter-
vez ellene. Az ezzel a szándékkal nyilvánosan megvádolt Clemens, talán a másik
parancsnokkal egyetemben, rémületében csatlakozott felháborodott és megfélem-
lített szenátorok egy csoportjának komolyan kitervelt összeesküvéséhez. A tett vég-
rehajtására kijelölt képviselőjük ery idősebb praetorianus tiszt, Cassius Chaerea
volt, akit a császár kigúnyolt elpuhultsága miatt. 4t. január 24-én a Palatinus dom-
bon levő palota alatt húzódó folyosón ő és két társa rátámadt a császárra. A germán
személyi testőrök közül néhányan odarohantak, de már nem tudták megmenteni
Caligula életét.Ezután a praetorianus katonák leszúrták Caesoniát, negyedik fele-
ségét,még csecsemókorú leányának fejét pedig afalhoz csapták.
Gaius elképze|ésea birodalom kormányzásáról meglehetősen kiilöntxizött két
elódjének gondosan palástolt önkényuralmától. Talán keleti barátai, kiilönösképpen
a zsidó Julius Agrippa hatásának tekinthető, hogy a császár türelmetlen volt az ilyen
alakoskodással szemben, és nyíltan úgy akart uralkodni, szerepelni, mint ery kény-
úr, mint a hellénisztikus világ királyai. Naglrméretú bronzérméketbocsítottak ki
uralkodása alatt, amelyeken három nővére, ifiabb Agrippina, Julia Drusilla és Julia
Livilla jelent meg istennók attribútumaival, akárcsak az istenített ptolemaioszi ki-
rálynők. Az első és harmadik nővér később kegyvesztetté vált, Julia Drusi|lát azon-
ban - akit különösképpen szetetett - 38-ban bekövetkezett halála után az állam
hivatalosan istenné nyilvánította. Ó volt az első római nő, aki ebben a megtisztel-
tetésben részesült.
Amikor Gaius büszkén szónokolt saját hajlíthatatlanságáról, szavai bizonyára
meglepték hallgatóit, akik szemtanúi voltak aggasztóan ryors kedély- és hangulat;
változásainak. Eltökélte azonban, hogy elsöpri az augustusi ál-köztársasági felszínt.
Látványos gesztusok szemléltették Gaius új és mind grandiózusabb elképzeléséta
birodalom kormányzásáról. Ennek jeryében hajókból álló hidat építtetett két vagy
három mérföld hosszan a Nápolyi-öblöt átszelve, ami lehetővé tette számára, hogy
mintegy új Neptunus-ként kocsival hajtasson át a vizeken Rómában is közel járt
ahhoz, hogy még életébenistenné avassák, bár az éremverésbennem fiikröződik ez
a forradalmi újítása.
Gaius istenítésénekkérdésekomoly válságot okozott Keleten a zsidók körében.
38-ban Alexandriában a nagy zsidó közösség kiterjedt és heves harcokba bocsátko-
zott a lakosság többségét adó görögökkel, akik elutasították a zsidók teljes városi,
polgárjog iránti kérelmét.Ez a konfliktus idézte elő a történelem első ismert komoly
pogromját, amelynek során nem zsidó bandák a brutális eszközök alkalrnazásával
kikényszerítettéka császár szobrának felállítását a zsinagógákban. 40-ben mind a
két párt elküldte megbízottait Rómába, hogy képviseljék üryüket. Philón, aki a zsi-
dó küldöttséget yezette, színes beszámolót haryott ránk a történtekról. A zsidók,
képviselői megkíséreltékelmagyaránni a császárnak, hogy bár az ő vallási alapelveik
lehetetlenné teszik, hogy áldozatot mutassanakbe neki, de mindig szívesen mutat-
nak be á|dozatot érte, amit valóban rendszeresen meg is tettek. Gaius azt válaszolta,
hogy istenségét el nem ismerni nem annyira bún, mint inkább őrültség. Most azon-

34
 GAlUs (CALIGULA)

ban a magában Judaeában, Jamnia vegyes, görög és zsidó lakossága körében zajló
események híre érte el a fővárost. A város zsidó polgárai ugyanis lerombolták a
gÖrÖg lakosok által a császár tiszteletére emelt oltárt, ami arra ösztönözte Gaiust,
hogy a város összes szent helyét a császárkultusz színterévéváltoztassa. Publius
Petronius, Syria provincia helytartója azt az utasítást kapta, hogy készíttessen egy, a
császátt Juppiter (Zeusz) alakjában megjelenítő szobrot és állíttassa fel a jeruisá-
lemi templomban. Petronius ugyan felismerte, hogy ez nemzeti felkeléshel és tö-
meges vértanúhalálhoz fog vezetni, mégis megkezdte legióinak összevonását, hogy a
Parancsot végrehajtsa. Ezalatt Gaiust zsidó barátja, Julius Agrippa végre rábeszélte
a parancs visszavonására; az ellene irányuló ryilkos merénylet pedig nem sokkal
ezután következett.
Suetonius szerint Gaius nagyon magas és rendkívül sápadt volt, teste formátlan,
nyaka és lábai vékonyak voltak. Szemei mélyen ülők, halántéka beesett, homloka
széles és zord, haja vékony szálú és a feje búbjáról már teljesen eltűnt, bár teste
szőrÖs volt. Kopaszsága és szőrössége miatt állítólag kihirdette, hogy főbenjáró búnt
követ el az, aki felülről nézle rá, amint az utcán elhalad előtte, vagy bármilyen ösz-
szefüggésben kimondja a ,,kecske" szót. Keményen dolgozott azért,hogy természet-
től fogva visszataszító vonásait a tükör előtti grimaszolást gyakorolva még undorí-
tóbbá terye. Szenvedélyesen szerette a cirkuszt és a színpadot (és élvezte az ezekkel
járó kicsapongó estélyeket), amelyekbe annyira belefeledkezett, hogy az államigye-
ket káros és veszélyes mértékbenelhanyagolta. A szexuális étetétőtkeringő
mondák megdöbbentőenváltozatos szokásokról számolnak be, amelyek között sze-
-"rd"-
repel a szadizmus, a homoszexualitás, a nővéreivel folytatott vérfertőző üszony.
Suetonius testi és szellemi betegségeket írt le nála, és megsegyezte, hogy a császár
olyan akut álmatlanságban szenvedett, hogy néha alig tudta mozgatni végtagjait
vagy képtelen volt gondolkodni. A hatalmas tömegek öntelt imádata és a teljes
magány iránti félénksóvárgás között féktelenül ingadozott. Rendkívüli módon
izgatott és dühödt tudott lenni. Philón szerint ezekazavatok az uralkodása kezde-
tén elszenvedett betegség miatti íúlzottkényeztetéséneka következményei voltak.
A Gaiusról szóló leírások változatosan tartják epilepsziásnak, skizoidnak, skizofrén-
nek, krónikus alkoholistának, szervezetét mindezek mellett az utolsó felesége, Cae-
sonia által állítólag adagolt afrodiziákumok is rombolták. Nincs azonban eiegendő
bizonytték, ami lehetóvé tenné a felsorolt diagnózisok bármelyikének is elfogadását.
Kiegyensulyozatlan személyiségeellenére Gaius nyilvánvalóan számoJ pozitív
képességgel is bírt. Igaz ugyan, hogy eszeveszett energiáit nem szorgalomráés ki-
tartásta fordította, de például mint szónok, igen hatásos volt. Tömör megnyilatko-
zásai csípős és szkeptikus világosságról és realizmusról tettek tanúbizbnyságot,
irodalmi kritikái hasonlóan zavarba ejtő tulajdonságairól árulkodtak Homérósz,
Vergilius és Livius egyaránt áldozatai voltak csípős nyelvének. Így például a filozó-
fus ifiabb Senecát Gaius úgy je|lemezte, hory olyan, mint a ,,homok mész nélkül"
a sérelmet Gaius halála után Seneca úgy torolta meg, hogy a császárt a lehetó leg-
-
rosszabb színben tüntette fel.

35
t. RÉsz . A JULlus{l-AUDlus-DlNAszTlA

cLAUDlUs (41-54)

CLAUDIUS (Tiberius Claudius Nero Germanicus)

(4I-54) Lugdunumban született Kr. e. 10-ben,
Nero Drusus (Tlnrntus bátyja) és ifiabb Antonia (a
triumvir Marcus Antonius és Octavia lánya) kiseb-
bik fiaként. Betegessége és riasztó faragatlansága -
amiről azt hitték, bomlott elmét takar - okozta
hátrányos helyzete miatt Augustustól az egy augui
tisztségen kívül semmi egyéb közéleti tisztséget
nem kapott, és nem volt hivatala Tiberius alatt
sem. Unokaöccse, Ganus, amikor császár lett, maga
mellett konzulságot adományozott neki 37-ben, de
egyébként tiszteletlenül bánt vele.
Miután Gaiust meggyilkolták, Claudius a palota eryik lakosztályába menekülve
egy erkély fiiggönye mögé rejtózött. Egy praetorianus gárdista azonban felfedezte
és a praetorianus táborba vitte, s ott az emberek császárukként üdvözölték, nyil-
vánvalóan a praefectus praetoriók kezdeményezésére,akik közül legalább eg5mek
benne volt a keze a Gaius elleni merényletben. Ebben a kritikus helyzetben a sze-
nátorok még mindig azon tanakodtak, mit kellene tenni: még a köztársaság vissza-
állításának megvalósíthatatlan ötlete is felmerült a vitában. Hamarosan azonban
felsorakoztak a praetorianusok kezdeményezése mögött, és Claudiusra ruháztak
minden birodalmi hatalmat. A császár örökre megneheztelt rájuk kezdeti habozá-
suk miatt, a szenátus pedig sohasem bocsátotta meg, hogy a döntés lehetőségét ki-
vették a testület kezéből. Ez lehetett az első azon számos alkalom kózül, amikor
lábbal tiporták a szenátusnak a trón új birtokosa kiválasztásához való jogát.
Claudius az első volt abban is, hogy jelentős ajándékokat juttatott az őt csá-
szárrá kikiáltó praetorianus testőröknek, ezzel mutatva baljóslatú példát a jövőnek.
Az általa kibocsátott arany- illetve ezüstpénzeken egyetlen utódjához sem hason-
lítható nflltsággal, félreérthetetlenül kinyilvánitotta, hogy a testőröknek és tisztjeik-
nek köszönheti trónját. Az érmesorozatok egyike a neki tett hűségesktit örökítette
meg [PMETOR(iani) RECEPT(i in ftdem)],* egl másik kibocsátott sorozat még
érdekesebben, a praetorianus táborba való első bevonulásáról emlékezik meg [IM-
PER(ato) RECEPT(us)]. Az imperator cím mostantól ,,császár" jelentést kap, bár
hasonlóan két közvetlen elődjéhez, Claudius sem merészelte utánozni Augustust,
aki a személyneve elé illesztve viselte. Mindamellett, bár teljesen híján volt a kato-
nai tapasztalatoknak, a hadsereg jóindulatúnak mutatkozott iránta, mivel a Kr. u.
19-ben meghalt népszerű Germanicus fivére volt, és akinek nevét belefoglalta a
magáéba.
A légkört azonban megmétgezte Felső-Illyricum (Dalmatia) kormányzójának,
Marcus Furius Camillus Scribonianusnak a sikertelen lánadása 42-ben. Bár a fel-
kelés igazán még el sem kezdődött, máris csírájában elfojtották. kiderült, hogy a
felbujtóknak naryon befolyásos előkelőkkel voltak kapcsolataik a fővárosban. E
megrázkódtatás hatására Claudius szigoru biztonsági intézkedéseket foganatosított,

* Az érmékfeliratában a rövidítéseket kerek zárojelben, kisbetűkkel oldjuk fel.

36
 cLAuDlUs

és részben ennek is köszönhetően uralkodásának fennmaradó tizenkét éve alatt az

ellene kezdeményezett hat vagy még több összeeskiivésból egyetlen egy sem jutott
sikerre. A források szerint ezek elfojtása harmincöt szenátor és két-háromszáz|o-
vagrendű halálát okozta; igy hát aligha meglepő, hogy a császát szenátus felé han-
goztatott mentségei nem tettek különösebben nagy benyomást a szenátorokra. Sőt,
gyakran hangoztatott kívánsága, miszerint a szenátusnak fiiggetlenül és felelősség-
teljesen kellene működnie, süket fülekre talált - különösképpen mivel összetételét
ő e|lenőrizte, elődeinél jóval szigorúbban, felélesztve erre a célra az ősi censoihi-
yatalt, amelyet 47-48-től magának tartott fenn.
Közvetlenül Scribonianus |ázadási kísérlete után Claudius elhatározta - nyilván
azért, hogy a figyelmet ezeh.sől a kellemetlen eseményekről elterelje - Britannia
meghódítását (amit Gaiusnak nem sikerült megvalósítania). Aulus Plautius parancs-
noksága alatt 43 és 47 között Anglia déli és középső részétlerohanták és Britannia
néven római provinciává szewezték, amelynek területe Lindumtól Isca Dumnonio-
rumig terjedt éshatárát az ún. ,,Fosse Way" képezte (lásd2. térkép).Maga Claudius
Camulodunumnak, a legyőzött be|ga (Belgae) törzs királyi székhelyénekbevételére
érkezett Britanniába, Ezze| egy idóben elfoglalta Thrákia két kliens királyságát,
amelyeket szintén provinciává szeívezett. A terület az auxiliáris csapatok tobor-
zásának értékesbánisává vált, amelyek tagjainak szolgálati idejére Claudius nagy
figyelmet fordított. Az ő uralkodásától kezdve találunk bronz katonai diplomákat,
melyek római polgárjog adományozását örökítik meg a huszonöt éves szolgálat után
a segédcsapatokból leszerelt katonáknak és feleségüknek, illetve gyermekeiknek.
F;zí a gyakorlatot valószínűleg már elődei is bevezették, de Claudius tette rendsze-
ressé. Nagymértékben fejlesztette a katonatisztek előléptetési rendjét, új és kedvezó
lehetőségeket nyújtva a lovagrendúeknek. Ery másik tette a birodalmi flotta újjá-
szervezése volt. Itáliában Puteoli flottabázisát kiegészítettéka nagyszerű új kikötő,
á Portus Augusti felavatásával Ostiában, és lépéseket tettek flottillák felállítására
Britannia és pontosz kikötőiben.
Claudius a birodalmat nem mint túlnyomóan itáliai intézményt kezelte. Haj,
landó volt például arra, hog5l a szenátusban megüresedő helyeket nemcsak Itáliából
és a romanizált Dél-Galliából, hanem Gallia kevésbéfejlett, más területeirő| szár-
mazó szenátorokkal töltse be. Egy fönnmaradt felirat megőrizte a szenátus előtt a
tárgyban elmondott egyik beszédét,amelyben megelőzte a forradalmi újítástámo-
gatásával szemben esetleg megnyilvánuló ellenvetéseket azzal, hogy rámutatott: az
újításmindig is az örökké fejlődó római állam sajátja volt, és a most javasolt lépés
nem a hagyomány elhagyása, hanem annak logikus következménye. ,,Aztkérdezitek
tőlem - folytatta -, hogyvajon nem egy itáliai szenátort kell-e előnyben részesítenünk
egy provinciálissal szemben?... En úgy gondolom, hory még egy provinciálist sem
szabad kirekesztenünk, feltéve, ha személyiikfokozza a szenátus hírnevét."
Beszéde azonban, minden széleslátókörúsége ellenére, jelentősen erősitette az
itáliaiak fölényét; s a valóban jelentkező változások semmi esetre sem voltak szem-
betűnőek, mivel a nem itáliai származásű szenátorok száma az elkövetkező néhány
évtizedben meglehetősen alacsony maradt. Még a császár mértéktartó javaslatai is
viharos idegenglrúlöletet váltottak ki, és keserú tréfák születtek a császár állítólagos
idegenek iránti részrehajlásáról.
Claudius nem rómaiakhoz {úződő viszonya újra szerepet kapott egy rendelet-
ben, egy olyan problémával kapcsolatban, amellyel még uralkodásának elején
szembe kellett néznie. Ez pedig az Alexandria görög és zsidó lakosai közőtt zajló

37
l. RÉsz . A JULlUrcLAUDlUs-DlNAszrlA

heves, véres és hosszantartó vita volt (lásd Garus). Tiónralépése után mindkét fél
azonnal elküldte hozzá követeit, akikhez a császár hatátozott és pártatlan firyel-
meztetést intézett:,,Ami pedig azt a kérdéstilleti, hogy melyik fél felelős a zsidók-
kal szembeni felkelések és viszály (obban mondva háboru) kirobbantásáért. . . nem
szívesen folytattam le a szigoru vizsgálatot, noha állandó felháborodást tartogatok
-ugu*tu1r,"akármelyik pait4itiais Éia konfliktust. Ésmost és mindörökre kijelen-
teó hogy amennyiben nem szüntetitek be az egymáss.al szembeni veszedelmes és
makacs álenségeikedést, kénytelen leszek megmutatni nektek, hogy milyen is egy
princeps, amikor jogos felháborodás lesz űrrá rajta,"
'ió szándékú
ő maga'a fővárosban elvegzendő feladatára összpontosított. KülönöskéPPen
bírói hatáikörének szentelt minden előző császárnál nagyobb figyelmet. A római
uralkodók és a modern kormányfők közötti különbségek egyike, hogy az előbbiek-
től elvártak rendszeres bíróként való működést, nemcsak a szenátus égisze alatt
tevékenykedó bíróságok látogatásával, hanem saját császári törvényszéke feletti
elnökléssel is. Claudiús mindkét feladatát igen nary szorgalommallátía el, kÜlÖnÖs
firyelmet szentelve saját bíróságának; példál| ez a bíróság tárgyal:ta a hútlenségi
üfreket, amelyeket elódei u srenátus elé utaltak volna. Ezáltal tehát a császáribi-
ráskodás hatásköre lényegesen kiterjedtebb évá|t. Az efelett érzett szenátori nehez-
telés kétségtelenül hozzájáru|t az anekdoták gazdag terméséh",z, amelyek arról
szóltak, hogyan tette magát Claudius bíróként nevetségessé . Ezze| szemben viszont
bizonyítéko'Éáilnak a rendelkezésünkre, amelyek szerint a császá,r értékesreformo-
katvőzetettbe a bíráskodás terén: meggyorsította a peres eljárásokat, garanciákat
teremtett a gyengék és védtelenek számára, mindig hajlandóságot mutatott a tÖr-
vény betújériók félretételére,de megőrizve a törvény szellemét. Fz csak egyetlen
petáala vólt annak a szorgalomnak, amellyel kötelességeit teljesítette. Az uralko-
'da.u
álutt kibocsátott ermék már kezdettől fogva új császári erényt dicsőítenek ez
pedig a C ON STANTa AVGVSTI, a,,császári állhatatosság" volt,
' Úryanakkor egyedül nem tudott minden feladatának egyformán jól megfelelni:
a bíboímás viselőiÍrez hasonlóan és ugyanazzal a vele járó veszéllyel, neki is szük-
sége volt segítókre. Közülük az egyili legfontosabb - Lucius Vitellius (a későbbi
VŰBI_I_tus c{ászár apja) - a szenátorokkal szembeni általános bizalmatlansága elle-
nére éppen a szenátbrok soraiból került ki. Bár nem volt szenátori rendű - apja
tuceriabOl származó lovag volt -, a korszak legügyesebb és legrugalmasabb politi-
kusává vált, előléptetésekétkapva Tiberius és Gaius alatt, és Claudius idején har-
madszor is konzuf lett, ami ritká kitüntetésnek számított, és Claudius a censori tiszt-
ségbe maga mellé vette társául. A császári munka terhe elengedhetetlenné tette,
hogy mas-uizalmas segítőtársai is leryenek, aminek következtében naglrmértékb9n
me"§ncivelte a leginkibb elő-ázsiai származású felszabadított rabszolgákból álló
,r"áéry", tanácsádói testületéből néhánynak a hatalmát és hatáskörét. Ezen a té,
ren, mint oly ryakran, egy már |étező folyamatot foglalt megfelelő rendszerbe.
Uralkodása ia"jén azonban találunk három vagy négy olyan férfiút,aki kivételes és
példa nélkül afo befolyasra tett szert. Az ellenséges ókori írók, akik grrilöltét,eze-
tet a nem szenátori ,".rdú k"l"tieket, úry mutatják be a császárt, mint aki erőtlenÜl
aláveti magát felháborító szeszélyeiknek. Uralkodásának utolsó pár évéig- amikor
is az eseményeket már nem tudta olyan erősen befolyásolni - Claudius hozott meg
minden alapvetó döntést. Mindazonáltal, a felszabadított rabszolgák számára
Claudius közelsége az önkényeskedés és a meggazdagodás hihetetlen lehetőségeit
nyitotta meg.

38
 cLAUDlUs

Az egyik ilyen ember Polybius volt, a levéltárak vezetője (a srudiis). Az őköte-

lessége volt az is, hogy találkozókat szeTvezzet azokkal az emberekkel, akiket a
császár valamilyen feladatra vagy elóléptetésre kiszemelt, így hát elószobáját mindig
befolyásos személyiségektöltötték meg, Callistus a birodalom minden részéről ér-
kező folyamodványok ügyében tett javaslatokat (a libellis). Claudius uralkodásának
korai szakaszában a legfontosabb államtitkára Narcissus volt (ab epistulis), aki a
császár terjedelmes levelezésének ügyvitelét iránytotta, és ismerte minden titkát.
48-ban ő tette meg a szükséges lépéseket egy válság idején. Ezt Claudius huszon-
három éves harmadik felesége, Valeria Messalina (Augustus nóvérének, Octaviának
az unokája) robbantotta ki botrányos magánéletével.Messalina ekkoriban a gazdag
és előkelő konzuljelöltet, Gaius Siliust (a híres germaniai hadvezér fiát) választotta
szeretóinek hosszú sorába. Mialatt a császár Ostia kikötójébentartízkodott, állam-
csínyt kíséreltekmeg, feltehetően azza| a szándékkal, hory a császári pár hétéves
fiát, Britannicust ültessék a trónra, ők pedig a régensek lettek volna. Claudius meg-
zavarodott avészhelyzetben - talán ezvolt az első eset, hogy komoly cselekvőképte-
lenséget mutatott -, de Narcissus határozottan járt el, letartőztatta és kivégeztette
Siliust, Messalinát pedig öngyilkosságba kergette.
Szerencsétlenségére azonban Narcissus erőteljes beavatkozása siettette saját
háttérbe szorulását, mivel Claudius 49-ben elvett negyedik felesége, ifjabb Ag-
rippina (Julia Agrippina, Germanicus és idősebb Agrippina leánya, ily módon tehát
Claudius saját unokahúga) a rivális felszabadított rabszolga, Pallas szövetségese
volt. Pallas a birodalom pénzigyeiértfelelt (a rationibus), és a szenátustól hízelgő
kitüntetéseket kapott. Agrippinának az Augusta nevet adományozták, amilyen meg-
tiszteltetésben élő császár élő felesége korábban soha nem részesült; és most, ami-
kor férje Claudius lett, minden célja az volt, hogy az előző házasságából született
tizenkét éves fia, a későbbi NBno kiszorítsa Claudius saját fiát, Britannicust a trón-
utódlásból. Kelló időben elrendezte, hogy Nero eljegyezze Claudius lányát, Octa-
viát, és egy éwel később a császár fiává adoptálja.
Claudius 54 októberében halt meg, hatvannegyedik életévében.Haláláravonat-
kozóan ellentmondó magyaréaatok születtek, de a legelterjedtebb változat szerint
Agrippina volt a gyilkosa, aki mérges gombával etette meg a császárt.Igaz,Itáliá-
ban könnyú meghalni a gomba rossz kiválasztásamiatt; és első pillantásra nem vi-
lágos, miért kellett volna Agrippinának megtennie ezt alépést,amikor fia, Nero lett
eryértelműen a trón örököse. Ugyanakkor Nero már tizenhét éves volt, és talán az
anyja nem akarta megvárni, amíg elég idősnek érzi már magát ahhoz, hogy nélkü-
lözze az ő régensi szo|gálatait.
Claudius, mondja az élettajziró Suetonius, teljes mértékbenheteroszexuális volt
- ritka jelenség a római uralkodók között- Magas volt és jó felépítésú,arcakifejező
volt, fehér haja tetszetős. Ugyanakkor dadogott, nyá|adzott, fo|yt az orra, állandó
idegrángástól szenvedett és ryakran ette és itta a kábulatig magát. Éljszaka rosszul
aludt, de nappal gyakran bóbiskolt el, mialatt pereknél elnökölt. Az idősebb Plinius
hozzáteszi, hogy szeme alatt vékony erekkel átszőtt táskák lógtak, amelyeket néha
elborított a vér.
Gyermekkorában nagyanyja, Antonia réme volt; szörnyetegnek tartotta, akit.a
természet megalkotása közben félbehagyott. Későbbi élete folyamán gyomorbántal-
mai olyan fájdalmasnak bizonyultak, hory még önryilkosságra is gondolt - bár
egészségi állapota egyébként javult. Ennek ellenére volt valami alapvető baja: ma
kiilönbözóképpen diagno sztizálják betegségeit, úgymint gyermekbénulás, születés

39
l. RÉsz . A JULlUs-cLAUDlUs-DlNAszTlA

elótti agyhártyagyulladás, szklerózis multiplex és veleszületett agybénulás. Úry tú-

nik, hofr vatámiiete bénulás lehetett az, ami fiatal éveiben olyan szembetűnő rok-
kantsággal sújtotta.
reÍÓmenék ajándékait és hiányosságait nehéz összefoglalni, mivel a szenátorok
ellenséges érze|mei határozták meg a hagyományt. Augustushoz hasonlóan, akit
nagy.a-b"csült, Claudius is megpróbálta ötvözni a hagyományt az újitással. Az ő
hőizájárulása ehhez a vegyítéshézaha|adő széleslátókörűség és egy régiségffitő
aprólékosságának zavarbá ejtó keveréke volt. Fejében kavarogtak a jó gondolatok.
oe bonyolui=tnak találta, hogy tömören kifejezett formában hozza összhangba Óket,
és ezek könnyen terelődtek rossz irányba a gyanakvástól, félénkségtőlés rettegéstől
hajtva, amety'etlettemének leginkább szembetűnő sajátosságai voltak. Ami azonban
a iegfiglelemreméltóbb Claudiusban különös megjelenésén_és viselkedésén kívril,
u, Áűíőft"egének nagyon magas színvonala volt: a rendkívüli múveltségúidósebb
plinius koráiak e].se {iaztudói írója között tartotta ót számon. I{úkorában Livius a
jövő történetirőját látta benne; valóban, miután fiatalon eltanácsolták a kortárs
Ro.u története_ megírásának kényes vállalkozásától, húsz könyvet állított Össze az
etruszk és nyolcat ikarthágói történelemről, valamint nyolc életrajzi ihletésű me-
moárt - salnálatos módon mindegyik elveszett. Történeti tanulmányt Írt a római
ábécéről is, amelyhez három további betűt illesztett (ezeket azonban nem sokkal
ezután újra eltávolították).
OaÜdius négyszer kötött házasságot. Első felesége, Plautia Urgulanilla valószÍ-
nűleg segített föli<elteni érdeklődésétaz etruszk történelem iránt, mivel maga is et-
*r"f ,"Ír.uzásúvolt. Tőle elválva rövid ideig Aelia Paetina volt a felesége, 39-ben
a tizernégy éves Valeria Messalinát, majd tiz éwel később a harmincnégy éves if-
jabb Agrippinát vette nóül.

NERo (54-68)

NERO (54-68) Antiumban született Kr. u. 37

decemberében, és kezdetben Lucius Domitius
Ahenobarbusnak nevezték. Apja az előkelő, ősi
nemzetséghez tartozó Cnaeus Domitius Aheno-
barbus, anyja pedig ifjabb Agrippina, Germanicus
és idósebb Agrippina lánya volt. Alighogy betöl-
tötte második életévét,anyját Gerus száműzte, és
apja halála után még a neki járó örökséget is elko-
bozta.
Cleuotus alatt azonban ifjabb Agrippinát
(Claudius unokahúgát) visszahívták a számkivetés-
ből, aki elrendezte, hogy fia illő nevelést kapjon.
Miután pedig Agrippina 49-ben feleségül ment Claudius császárhoz, afÍl nevelője a
kiváló Útoilius filózOfus, Lucius Annaeus Seneca (az üjabb Seneca) lett. Nero
időközben eljegyezte és négy éwel később feleségül vette Claudius lányát, Octaviát.
50_ben Agrippina rávette rér;et, nogy adoptálja Nerót, s ezze| elvette a trónutódlás.
ban az etJ'oseget a császár saját, a néhai Messalinától született fiatalabb fia, Britan-
nicus elől. Neio ekkor vette föl a Nero Claudius Drusus Germanicus nevet. 54 októ-

40
 NERo

berében, Claudius halála után Britannicus igényeit semmibe véve a praefectus prae-
torio tisztséget betöltő Sextus Afranius Burrus támogatásával Agrippina biztosította
a trónt Nero számára.
Minthogy még tizenhét éves sem volt - jóval fiatalabb, mint bármelyik elődje
trónralépésekor -, a birodalmat kezdetben Agrippina - a korábbi császárok nővére
és felesége, a mostaninak pedig az anyja - igazgatta. A női kormányzásnak ezt a
példa nélkül álló korszakát hirdetik a Nero uralkodása kezdetén kibocsátott érme-
veretek, amelyeken Nero és Agrippina egymással szembeforduló képmásai szere-
pelnek, Agrippinának tulajdonítva az elsőbbséget. Amikor a birodalmitanács (con-
silium pincipis) i|ésezett, állitólag a fúggöny mögül hallgatózott. Hatalínát arra is
felhasználta, hory a lehetséges vetélytársakat, például Marcus Junius Silanust, aki
éppenúgyAucusrus ükunokája volt, mint Nero maga, eltávolítsa. Megbatározó
befoly.ísa azonban nem tartott sokáig: a pénzérméktanúsága szerint fia már 55-ben
átvette tő|e az elsóbbséget, és neve, valamint képmása soha többé nem jelent meg
egyetlen későbbi sorozaton sem. Amikor uwanezen év elején Britannicus e"Ey, a
palotában rendezett lakomán meghalt - állitólag Nero ryilkolta meg, bár ez tel-
jességgel bizonlthatatlan -, Agrippina szörnyen megrémült, mivel ezt az ifjűt tar
talékolta aíra az esetre, ha a fia túlságosan kezelhetetlenné válna. Ez sejtés marad
csupán, de befolyása szemlátomást hanyatlóban volt, amikor fia átköltöztette ery
másik palotába, ilyenformán vetve véget nagyszabású palatinusi estélyeinek.
Ekkor, Seneca és Burrus irányítása alatt a birodalom számára eljött a józan kor-
mányzás idószaka. A néhai Claudiust istenné avatták (ő volt az e|ső császár Augus-
tus óta, aki ebben a megtiszteltetésben részesült, s ez alkalmat adott bizonyos becs-
mérlő tréfákía),és Nero ígéretettett affa, hogy Augustust példaképénekfogja te-
kinteni. Kifejezésre jutatta kissé irreális, mindenesetre hizelgő kívánságát, hogy a
szenátus és a konzulok gyakorolják kormányzati szerepüket, mint a régi idókben.
Lépéseket tettek a közrend javítása, a hamisítás elleni védelem érdekéberr, a pénz-
ügyek rendbetéte|ére;a provinciák helytartóinak és hivatalnokainak megtiltották,
hogr a helyi lakosságtól nary összegeket szedjenek be gladiátori bemutatóik céljára.
Nero, ahogy felnőtté vált, maga is keményen dolgozott, különösen bírói kötele-
zettségei területén. A perrendtartás terén hasznos és gyakorlatias ötleteket való-
sított meg.
Haladó és liberális érzelmeket is táplált; ezektőI vezére|ve kíséreltemeg pél-
dául, hogy eltorölje a közvetett adózást szerte a birodalomban (válaszul az adósze-
dők elleni panaszokra), megszüntesse a plaetorianus gárdisták állomásoztatását a
cirkuszokban és a szinhánakban, és megtiltsa a gladiátorok és az elítéltbűnözők
nyilvános láWányosság keretében történő meggyilkolását. Azonban ezek az e|kép-
zelések kivitelezhetetlennek bizonyultak: az első azétt, mert azt jelentette volna,
hogy nagymértékbenkell növelni a közvetlen adókat, a második azétt, mert az aré-
nában zajló verekedések hamarosan tűrhetetlenné váltak, a harmadikat pedig a
közvélemény nem támogatta. Ezek a javaslatok, jóllehet semmi sem valósult meg
belőlük, arról tanúskodnak, hogy Nero alapvetően humánus volt, noha könnyen
lovalta magát vadságba, ha személyes biztonságát fenyegetve érezte. Példának
okáért mentorához, Senecához hasonlóan ő is kifejezte ellenvetésétazélet kioltásá-
val szemben, és ez az ellenérzéskiterjedt a halálbüntetésre is. Ezért hát rendkívül
kényelmetlenül érezhett e magát, amikor a városi prefectust (praefecas urbi), LuLcills
Pedanius §ecundust eryik rabszolgája meggyilkolta, Nerónak a törvény értelmében

41
l. HÉsz . A JULlus-cLAUDlUs-DlNAszTlA

pedanius háztartásának mind a négyszáű szotgájáta halálba kellett küldenie, akőz-

véleményneka rabszolgák javára megnyilvánuló erős nyomása ellenére is.
Ilyen jellegű kudarcok lohasztották le fokozatosan hajdani lelkesedését az ad-
minisztratív teendők terén. Egyre inkább saját kedvteléseinek szentelte idejét: ló-
versenyezés, éneklés,színjátszás, tánc, költemények írása és szexuális kicsapongás
hatalmas, valóban majdnem határtalan változatossággal, ha hihetünk a pletyka-
íróknak. Seneca és Burrus megkísérelte normális mederbe terelni ezeket a szenve-
délyeket, hogy ne pattanjon ki botrány. Azt tanácsolták neki, inkább csak palotán
belüli viszonyt folytasson Actéval, a felszabadított rabszolganővel. Agrippina azon-
ban túlságosan nem örülhetett annak, hogy egy másik asszony is van a palotában.
Sőt mi több, helytelenítette Nero nem római iz|ését a művészetekben, nem is szólva
arról a nőies görög ruháról, amelyben tetszelgett. Amikor Nero tudomására jutott,
hogy milyen epésen beszélt róla, 59-ben megszewezte anyja megryilkolását a cu-
maei-öböl (Nápolyi-öböl) mellett. A történetíró Tacitus múvének egyik legjobban
sikerült fejezetét szenteli ennek az eseménynek, leírva, micsoda törékeny hajót bo-
csátottak Agrippina rendelkezésére, hogyan sikerült kiúsznia, hogy aztán a száraz-
földön érje utol a halál. A történet uryan tartalmaz olyan melodrámai elemeket,
amelyeket nem kell komolyan venni, kétségtelenül igaz az a tény, hory Nero meg-
ölette ót. A szenátussal pedig közölte, anyja összeesküvést szőtt ellene, és ez kény-
szerítette őt arra, hogy eltétesse láb alól. Az utókor számára ez az anyagyilkosság
megbocsáthatatlan szörnyűség maradt. A szenátorok, akik gyűlölték Agrippina al-
kotmányellenes szerepét és arrogáns viselkedését,nem naryon sajnálkoztak eltávo-
ktásá miatt, és Nero megkönnyebbülten vehette észre, hogy sem a lakosság, sem a
praetorianus gárda nem bánta különösebben a dolgot, annak ellenére, hogy a nary
Germanicus leánya volt.
62-ben azonban teljesen új szakasz kezdődött uralkodásában, amikor mind
Seneca, mind pedig Burrus eltűnt a politika szinpadáróL Először Burrus halt meg a
gégéjébenkeletkezett tályog vagy daganat miatt. A praefectus praetoriói tisztség-
ben Faenius Rufus és a sokkal baljóslatúbb szicíliai Gaius Ofonius Tigellinus, Nero
rossz szelleme követte, aki ösztökélte túlkapásait. Seneca Tigellinusszal - és az
újabban önfejú császárral - túlságosan nehéznek ta|álta az egyittműködést; így hát
visszavonult, hogy élvezze azt a roppant vagyont, amelyet az őt i||ető bírálatok elle-
nére sikerült összegldíjtenie. Nem sokkal ezután Nero újsütetúfüggetlenségét fele-
ségeinek váltogatásában juttatta kifejezésre. Elvált Octaviától, s bár az teljesen ár-
talmatlan volt, számíizte és kivégeztette 62-ben A helyét Poppaea Sabina (a császár
kedvelt barátjának, Othónak a felesége vagy szeretője), a gyönyörú, borostyánhajú
fiatal nő foglalta el, aki a szóbeszéd szerint szamártejben fürdózött.
Tigellinus azonban, aki összejátszott a császárral ezekben az esetekben,va|őszi-
núleg alábecsülte a szenátorok kedvezőtlen reakcióját Nero különböző területeken,
például a művészetekben megnyilvánuló tevékenységével kapcsolatban. Kezdetben
á császár még csak magánszínpadokra korlátozta színpadi szerepléseit, de 64-ben
kitört korlátai közül, és Neapolisban először lépett föl a naryközönség előtt. Ott a
szenvedélyesen filhellén Nero nary örömére a hallgatóság görög volt; a következő
évben a fóvárosban is megjelent, ezítta| római nézők e|őtt, az általa görög mintára
megteremtett,,Nerói Játékok" második megrendezése alkalrnából. Thcitus felettébb
színes és epés beszámolókat szentel ezeknek a fellépéseknek. Leírja, hogyan szer-
vezte megt<esOUt a császár az ,,|flisági Játékok"-at, mindenféle erkölcstelenséggel
tűzde|ve. Ezeken (lámpaláza ellenére) ő maga is fellépett, Augustianinak nevezett

42
 NERo

lovagok ftzetett tapsától kísérve. Költeményeket is írt, összefúzve - a történetíró

szerint - az ivócimborái által elejtett megjegyzéseket. Suetonius kevésbé kedvezőt-
len színben feltüntetve idézi fe|jegyzéseit és írásait, amelyek bizonyítják, hogy Nero
valójában írt eredeti verseket is. Műértő érdeklődést tanúsította festészet és a szob-
rászat iránt is,
Uryanakkor ezek az aberrációk - ahory kedvteléseit a szenátorok megítélték-
nem zavarták a birodalom egészében honoló békét,jólétet és józan kormányzást.
Csak néhány távoli határvidéken voltak hadműveleti mozgások. Britanniában a
római uralom terjedése - amelyet je|zett az a tény, hory a druida eródöt, Monát
Gaius Suetonius Paulinus elfoglalta - átmenetileg lelassult a kelet-angliai lceni törzs
felkelése miatt Ezt a római adóztatás mellett az robbantotta ki, hory a britek nem
akarták visszafizetni a Seneca által folyosított ijesztően nagy összegú kölcsönt. 60-
ban a törzs királynője, Boudicca (Boadicea) lerohanta Camulodunum, Londinium
és Verulamium római települését, és tizenhétezer rőmait vagy romanizált őslakót
kardélre hányt. Végül is a mai Atherstone mellett Boudiccát |egyőzték.Ezalatt abi-
rodalom keleti határán túl a kor legnagyobb hadvezére, Cnaeus Domitius Corbulo
fontos megbizatást kapott, hogy vonja ki Armeniát a parthus fennhatóság alól. Már
majdnem teljesítette küldetését,amikor hadvezértársa, Caesennius Paetus a Török-
ország keleti részénfekvó Elazi§ mellett súlyos vereséget szenvedett. 62-ben a
rómaiak megszakították a vállalkozást, mígnem a következő évben Corbulo vissza-
állította a római katonai fölényt. Ennek eredményeképpen egyezmény jött létre a
parthusokkal, amelyben az Armenia trónján ülő, a rómaiak által pártfogolt I. Tiri-
datész elfogadta a római kliensi státuszt. 66-ban fényes külsőségek közepette
Tiridatész Nero vendégeként Rómába látogatott.
Ebben az időszakban a fővárosban és a galliai Lugdunumban működó pénzver-
dék a birodalomban valaha is vert legpompásabb sárga- és vörösréz érméketbocsá-
tották ki. A császárt vaskos, barokkos vonásokkal ábrázo|ták, a magasztosság és a
realizmus érdekes ötvözetében. Az érmékhátlapján jelenetek és feliratok igen vál-
tozatosan hirdették mindazokat a jótéteményeket, amelyekkel Nero saját állítása
szerint elhalmozta Róma lakosait és a birodalom népeit. Sőt mi több, egyes veretek
diszkréten céloznak még a szinház és a lovak iránti rajongására is - amelyekkel kap-
csolatos szenvedélyét a haryományos, elfogadott keretek közé próbálta illeszteni az
Apollóra mint lírajátékosra és a lovassági hadmúveletekre való utalással,
Mindazonáltal Rómában a helyzet kezdett rosszabbra fordulni. Döntő esemény
volt Róma nagy égése64-ben, amely számos családot fosztott meg otthonától és
általános elégedetlenkedést váltott ki. Tacitus egyik híres helye szerint Nero meg-
kísérelte, hory a város kicsiny keresztény közösségére (akiket egyébkéntszakadár
zsidó csoportnak tartottak) hárítsa a felelósséget a tűzvészért,és sokakat elevenen
megégettek közülük; Szent Péter és Szent Pál mártírhalála ennek az üldözésnek
tulajdonítható. Uryanakkor azonban a haryomány makacsul ragaszkodik nemcsak
ahhoz,hogy az uralkodó saját költeményét, a ,,Trója ostromá"-t szava|ta, miközben
a lángok láWányában élvezkedett, hanem ahhoz is, hory ő maga kezdte a glnijtoga-
tást, íry szereTle telkeket az ,,Aranyház" (Domus Aurea) megépítéséhez.
Az e|őző évben Nero fény'úző palotát építtetett saját lakhelyéi|; ez a Domus
Tiansitoia (,Átjáró") nevú építményazonban most csak egyszerű előcsarnoka lett
azúj és sokkal nagyobb Atanyháznak, amely ahozzátartozó kerttel együtt Róma -
korábban sűrún lakott - óriási területeit foglalta el, Sem azel'őtt, sem azóta egyetlen
európai uralkodó sem hasított ki ilyen hatalmas területet személyes rezidenciája

43
l. BÉsz . A JULlUrcláUDlUs-DlNAszTlA

számáía a főváros kellős közepén, A Nero építészmérnökei,Severus és Celer által

teívezett Aranyház különálló kecses pavilonok és kerti házacskák sorából állt, el-
bűvölően megtervezett táj közepén, amelyre gyönyörű kilátás nyilt. Az épületegyüt-
teshez hatalmas mesterséges tó is tartozott, tele különböző fajtájn halakkal és álla-
tokkal. A palota központi részétaz Esquilinus dombon nehéz ma elképzelni, mert
később,átépítették,és most mélyen a föld alatt fekszik. Kupolával fedett nyolcszög-
letú csarnoka, amely megvilágítását középen kör alakú nyíláson át kapta, korai és
igen jól sikerült példája a téglaburkolatú öntött falazásnak. Az épületet mindenféle
technikai csoda ékesítette,beleértve kénes és sós vízzel folyó fúrdőket, a világ leg-
nagyobb hidraulikus gépezetét, amely az ebédlőtermek mennyezetére erősített ele-
fántcsont lapokat mozgatta, hogy lakoma közben fölülről virágokat szórhassanak és
illatszert permetezhessenek. A központi lakomaterem kupolája ,,éjjel-nappal szünet
nélkiil forgott, mint a világegyetem". Amikor az Aranyház elkészült, a császár igy
kiáltott fel: ,,Végre kezdek emberhez méltóan lakni!"
Ugyanakkor azonban a szenátori rendhez (úződő viszonya határozottan meg-
romlott. Tigellinus egyik első tette a gJíílölt hűtlenségi törvény felélesztése és a
gyanúsítottak egy részének kivégzése volt. 65-ben a császár és környezete tapasztal-
hatták, milyen egy igazi összeesküvés. A Piso összeesküvése néven ismert lázadás
vezéralakja egyes források szerint egy bizonyos Gaius Calpurnius Piso volt, egy köz-
kedvelt, viszont felületes előkelő. A másik változat Faenius Rufust - a praefectus
praetoriót, aki Tigellinus mellett háttérbe szorult befolyása miatt neheztelt - éS
Senecát, a visszavonult államférfit jelöli meg vezetőként. Az igazság már sohasem
fog kiderülni, de tény, hogy az összeesküvést tizenkilenc kivégzés vagy öngyilkosság
és tizenhárom száműzetés torolta meg. Piso, Faenius és Seneca is a kivégzettek kö-
zött volt csakúry, mint Seneca unokaöccse, a költő Lucanus, Nero egyik legköze-
lebbi barátja, valamint Claudius leánya is.
A következő évek folyamán a kormányzat folytatta a gyanúsítottakmegbünte-
tését.A szigorúan filozofikus tartású Thrasea Paetus egyike volt azoknak, akik fel_
adták magukat. A kiváló hadvezér Corbulo, valamint Alsó- és Felsó-Germania had-
seregének vezetői hasonlóképpen lelték halálukat. Nero parancsára kivégezték
Őket, miközben ő maga Görögországba utazott bemutatni múvészirátermettségét:
megnyerte a versenyt a Játékokon (neki adományozták az olümpiai kocsihajtás
díját, annak ellenére, hog5l leesett a kocsijáról), műkincseket g5rújtött, felavatta a
korinthoszi csatornát (amelynek építésétsohasem fejezték be), és látszólag ,,fel-
szabadította" szeretett hellénjeit. Ugyanakkor Rómában a sorozatos kivégzések
közepette az élelmiszerhiány súlyos nehézségeket okozott, és a feszültség olyan
mértékúlett, hogy felszabadított rabszolgája, Helius, akire Nero távollétébéna fő-
várost bízta,kényszert érzett átkelni Görögországba és felszólítani a császárt a sür-
gős visszatérésre,
68 januárjában Nero látványos külsóségek közepette visszatért,a fóvárosba.
Márciusban azonban Gaius Julius Vindex, Gallia Lugdunensis tartomány helytar-
tója felkelést robbantott ki ellene, Galba Hispaniában csatlakozott a |ázadáshoz.
Lucius Clodius Macer is önállósította magát Eszak-Afrikában; még a rajnai legiók
is, amelyek ugyan megsemmi§tették Vindexet Vesontiónál, elutasították Nero fenn_
hatóságát. A válság legyőzhető lett volna, ha határozottan cselekszik, de csak arra
volt képes, hogy a bosszú fantasztikus tetteiről képzelegjen, vagy aztképzelje,zen-
dülő csapatait majd drámai előadás keretében, könnyeket hullajtva visszanyeri.
Tigellinus súlyosan beteg volt és ezért erőtlen, és az akkori praefectus praetorio,

44
 NERo

Nymphidius Sabinus pedig testőreit alatwalói hűségeskiijük megszegés ére biztatta.

Amikor Nero fülébe jutott, hogy a szenátus is ellene fordult és halálra korbácsol-
tatásra ité|te, titkára segítségévelöngyilkosságraszánta el magát, és június 9-én egy
tórrel torkon szúrtamagát.Bzek voltak utolsó szavai: ,,Qualis artifex pereo" (,,Mi-
csoda művész pusául el bennem!").
Nero megjelenését és viselkedését Suetonius a következőképpen jellemezte:
,,Csaknem középtermetű volt, teste foltos és rossz illatú, haja szőkés, arca inkább
szép, mint kellemes, szeme szürkéskék és gyenge; nyaka kövér, a hasa potrohos,
lábszára túl vékony, egészségekitúnő, hiszen hiába élt mértéktelen kicsapongások
közt, tizennégy év alatt mindössze háromszor volt beteg, s még ekkor sem hagyott
fel sem a borivással, sem egyéb szokásaival. Oltözködésben, egész tartásában oly
szégyentelen volt, hogy haját nemcsak soronként rendezett csigákba fésülte, hanem
achaiai útján hátul leeresztve hordta; és igen ryakran csak ponryolát öltve, nyaka
köré kendőcskét csavarva, öv és saru nélkül mutatkozott a nyilvánosságelőtt."

45
ROMA CS§ZARAI
ll. rész
A négy császár éve
és a Flavius-dinasáia
 Fr,arnus-oINAszTIA

Flavius sabinus VEspAsIANus = I. Flavia Domitilla

cnaeus Domiüus cerbulo

l
II. Flaüa Domitilla Arrecina Tertulla (1) = Tm-rs = (2) Marcia Fumilla DoMmANus = Domitia Longina

Flaüus Clemens = III. Flavia Domitilla

l
l
két íiú
GALBA (68_69)

GALBA (Servius Sulpicius) (68. június-69. január)

Kr. e. 3-ban született Terracinában a patricius szár-
mazású Gaius Sulpicius Galba és a hasonlóképpen
kiváló családból származó Mummia Achaica fia-
ként. Aucusrus, Livia Drusilla, TIBEnIus, Galus és
Crauorus mind nagyra becsülték tehetségét, s egy-
más után lett Aquitania helytartója (Iegatus Augusti),
33-ban konzul, három legio parancsnoka Felső-
]a:.:.:j.,:.
Germaniában, 45-ben Africa prokonzulja és His-
€.:.::
pania Tarraconensis helytartója.
.:|.:;:::|- Közép-galliai (Gallia Lugdunensis) helytartó-

eilen. őmaga nem töreked ett ;?:',?.ffiTi*T: #j,T,:?J:i lllí'#:,TX§

nem rendelkezik azza| a tekintéllye| (auctoitas), amely széles körú támogatástb{i-
tosítana számára. Ehelyett Galbának ajánlotta föl a veiérletet. Galba Gtővénott, de
amikor Aquitania helytartója hozzá folyamodott Vindexszel szembeni tátnogatásért,
döntésre kényszerült. Ennek következtében 68. április 2-án Carthago Nová6an köz-
zétetíkiáltványában a szenátus és a római nép képviselőjévényilvánítottamagát.Ez
nem a trón iránti személyes igényét jelezte, de gyakorlatilag Vindex szövetségesévé
tette. Csatlakozott hozzá Oruo, Lusitania kormányzója. Csakhogy Othónak nem
voltak legiói, és Galbának is csak egy (talán éppen katonai tanácsadója, Titus Vinius
vezénylete alatt), igy egy másikat kezdett el toborozni Hispania lakosságából.
Május végénazonban Vindex vereséget szenvedett Vesontiónál a felső-germa-
niai hadvezértől, Lucius Verginius Rufustól és önryilkosságot követett el, amire
Galba kétségbeesésébenüsszavonult Hispania belsejébe. Két héttel később azon-
ban értesült Nero haláláról, és hogy a szenátus, amelynek tagjai már titokban kap-
csolatban álltak vele, császárrá nyilvánította.Ez alépésa praetorianus gárda támÓ-
gatását is élvezte, amelyek praefectusa, Nymphidius sabinus megvesztegette embe-
reit, hogy adják fel Nero iránti hűségüket.
Ujonnan toborzott legiójával Galba északfelé,Gallia irányábavonult, és Nar-
bónál július elsó napjaiban meglátogatták őt a szenátus és a praetorianus gárda kö-
vetei. Az Ősz folyamán megszabadult Clodius Macertől, egy ellene elkövetett me-
rénylettel bizva meg a helyi császári procuratort. Macer ftiggetlen irányvonalat kö-
vetett Africában, és gyanítható volt, hogy magának akarja megkaparintani a trónt.
A fővárosban azonban időközben súlyos nehézségekmerültek fel. Galba, bár
rendkívül vagyonos ember volt, nem szeretette a péttzt költeni és úry érezte, a
Nymphidius-féle vesztegetés túlságosan költséges volt. Ezért még el sem érte Ró-
mát, s máris leváltotta a praefectust, és helyébe saját közeli barátját, Cornelius
Lacót ültette. Nymphidius újabb, felforgatásra tett kísérletea halálával végződött.
A halott tisztjeit Galba a saját pártfogoltjaival helyettesítette, és megtagadta a
Nymphidius által az ő nevében ígértjuttatások kifizetését, megegyezlén: ,,É,n kivá-
lasztom a katonáimat, nem pedig megvásárolom." Ennek eredményeként a prae-

49
ll. RÉsz . A NÉGY csÁsáR ÉvEÉsA FLAvlus-DlNAszTlA

torianusok elégedetlenkedni kezdtek. Ráadásul, amint Galba megközelítette a fő-

várost, hadserege összetűzésbe keveredett az elégedetlen matrózokkal, akiket ezt
követően a császári testőrséggel egyetemben feloszlattak. Galba ekkor újabb erő-
feszítéseket tett a pénzigyi takarékosságra, ami megakadályozta, hogy megkedvel-
tesse magát Róma népével.A Nero adományainak visszaszerzésérealakult bizott-
ság kinevezése ismételten elidegenített tőle számos vezető személyiségeta hajdani
megaj ándékozottak közül.
-A
legrosszabb azonban mégis az volt, hogy a germaniai táborok legionáriusai
hamarosan fel|ánadtak ellene. Ha egy legio Hispaniában tud császárt csinálni, gon-
dolták, akkor hét legio Germaniában jobbat tud - és még olyan gazdag ajándékokat
is szerezhet, mint amilyet Nymphidius igért a praetorianusoknak. Amikor aztán 69.
január elsején az új felső-germaniai parancsnok, Hordeonius Flaccus felszólította
isapatait, hogy újítsákmeg Galbának tett húségesküjüket, a két moguntiacumi legio
megtagadta az engedelmességet és ledöntötte szobrait. Helyette a szenátusra és a
római népre esküdtek fel és követelték, hogy ők választhassák meg az űj császárt.
A rákövelkező napon Alsó-Germania csapatai hasonlóképpen fel|áaadtak, és saját
új parancsnokukat, VrrBu-Iust ruháztákfel a császári bíborral.
Galba talán nem volt tisztában a legújabb hírekkel - bár tudta, mi történt Mo-
guntiacumnál -, amikor űgy határozott, hogy fiút fogad örökbe a dinasztikus foly-
ionosság megnyugtató hatásának érdekében. Választása a kiváló családból szár-
mazó és feddhetetlen jellemú fiatalemberre, Lucius Calpurnius Piso Licinianusra
esett. Ez a választás azonban oly mértékbenábrándította ki Galba legkorábbi
támogatójáí, a saját adoptálásában reménykedő Othót, hory összeesküvés szervezé-
sébe kezdett a praetorianus testőrök között. Január 1,5-én aztán ezek a katonák -
praefectusuk, Laco beleegyezése nélkül - a Forum Romanumon megölték Galbát
és Pisót, és levágott fejüket Othóhoz vitték a praetorianus táborba.
Származása és képzettsége ellenére - az impozáns éremportrékonmegjelenő
szigoru vonásokkal szembeállíwa - Galba nem bizonyult sikeres császárnak. ,,Meg-
eg]ezhettünk volna abban _ 1egyzi meg a történetíró Tacitus -, hogy rendelkezett
eg] uralkodó adottságaival - ha sohasem uralkodott volna." Takarékos pénzij;gyi
pótitiM;at, noha meglehetősen dicséretes volt Nero minden pazatlása után, kétbal-
kezes tapintatlansággal hajtotta végre. Tanácsadóit - Lacót, Viniust és a felszaba-
dított rabszolga Icelust - szerencsétlenül választotta meg, utódjának megválasztása
pedig eryenesen végzetesnek bizonyult. Galba ugyanakkor családján kívüli örökös
kiválasztásával legalább azt az űj és értékeselvet fogalmazta meg, hogy a trónt az
arra érdemes örökölje: mint ahogy az ő megválasztásával először ruháződott át a
principátus egy a Julius-Claudius-házon kívülről jött férfira. Az első császár volt,
ákit a legionariusai emeltek hatalomra. F;ttől' az időtől kezdve a római világ olyan
,,nyereménnyé" yált, amelyért bármelyik római hadvezér versenybe szállhatott.
Ugyanakkor Galba halála a praetorianusokat új és baljóslatú szereppel ruházta föl:
praetorianus tisztek ölték meg Gaiust, Nero halálát egyik praefectusának hűtlen-
iége okozta, de Galba volt a császári állam első - bár semmi esetre sem az utolsó -
olyan vezetője, akit a testőrség legénységetett el láb alól.

50
oTHo (69)

, OTHO (Marcus Salvius) (69. január - április) 32-

', ben született. Családja Aucusrus alatt emelkedett
:, fel a lovagrendből és egészen a konzulságig vitték.
'l Apja Ct-nuotustól kapott patriciusi rangot. Róma
divatos elfoglaltságainak szentelt ifjúkora idején a
.. gyönyörű Poppaea Sabina férje vagy szeretője lett.
,, Nero azonban, amikor érdeklődni kezdett az
,: asszony iránt (később összeházasodtak), 58-ban
, Lusitania helytartójává nevezte ki.
, Tiz éwel később, miután Garse kinyilvánította
Nerótól való függetlenségét,Otho lett Galba fon-
tos támogatója. Amikor Galbát kikiáltották csá-
szárrá és Róma felé kezdett vonulni, Otho vele ment és igyekezett megnyerni ma-
gának a csapatok jóindulatát, kifejezve együttérző aggodalmát a menet szokatlan
megpróbáltatásaival kapcsolatban. Feltett szándéka volt biztosítani saját adopcióját
Galba utódaként. Amint Rómába érkezett és fejében még mindig ugyanazt for-
gatta, olyan feltúnó bőkezűséget tanúsította praetorianus testőrség iránt, amit nem
igazán engedhetett meg magának. Miután Piso Licinianust Galba örökösévé nyil-
vánították, oly mértékbenletört, hogy számos praetorianust bevonva összeesküvést
szőtt a császár ellen. 69. január 1,5-én a testórség katonái meleg fogadtatásban ré-
szesítették a praetorianus táborban (bár tisztjeik kezdetben haboztak), aho| az ő
nevére feleskiidtek. Galbát és Pisót a Forumon megryilkolták és fejüket elhozták
neki. A szenátus, bár akkorra már értesült vtrBruus császárrá való kikiáltásáról
Germaniában, beleegy ezett Otho megválasztásába.
Mindkét trónkövetelő precedenst teremtett származásával: abból az új hivatali
arisztol<ráciából jöttek, amely a császárság idején alakult ki és lovagrendi szárma-
zású férfiakból állt. Csakhogy Otho veszélyesen kevés szállal kötődött a hadsereg-
hez, apraetorianus testőrséget kivéve, amelytől viszont minden elődjénél erósebben
függött. Azt mondták, eszébe sem jutott, hogy Vitellius versenybe szállhat vele a
trónért, a polgárháboru gondolatától pedig eryenesen irtózott (érméinekegyikén
reményteljesen ünnepli a ,,földkerekség békéjé"-t:PAX ORBIS TERRARVM).
Uryanakkor a háború elkerülhetetlenné vált, amikor Vitellius hadvezérei, Valens és
Caecina átkelve az Alpokon előrenyomultak Itáliába, és Cremonánál egyesítették
erőiket. Otho dél-galliai tengeri hadjárata kevés eredménnyel járt. Ezzel szemben a
Duna-vidéki, valamint azEtfirátesz menti legiók támogatták, és az előbbieket csat-
lakozásra szólitotta fel. Ez azonban időt igényelt, és ezalatt hadvezérei, Vestricius
Spurinna és Annius Gallus fe|tartóztatták Vitellius előrenyomuló testőrségéta Pó
folyonál.
Rómában Otho visszahívta üsszavonultságából Verginius Rufust, aki ekkor töl-
tötte be másodszor a konzuli tisztséget. Otho azt remélte, hogy Rufus tekintélye
révénhelyreállítja majd a bizalmat. Az új császárnak azonban el kellett fojtania a
praetorianus gárda körében kitört zavargásokat (eltávolította népszerűtlen pa-
rancsnokukat, Lacót). A testórségbe besorozott kétezer gladiátort, s ezzel a tettével
nem éppen biztató példát adott. Ahhoz sem volt elég bölcs, hogy szárazfőldi hadse-
regének parancsnokságát megossza,noha az ütőképes főparancsnokok hiánya, úgy

51
ll. RÉsz . A NÉGY csÁsáR ÉvEÉsA Fl_AvlUs.DlNAszTlA

tűnt, elkerülhetetlenné teszi ezt a lépést.Azonban március 1,4-én ő maga is elindult

északta, s hogl rácáfoljon a puhányságáról terjengő hírekre, gyalog, borotválatlanul
menetelt a hadijelvények előtt. Amikor megközelítette Valens és Caecina erőit, a
segítségéreinduló dunai csapatok már nem voltak messze. Az ellenség azonban,
a kisebb csatározásokban elszenvedett vereségek ellenére, már kapott utánpótlást
és számbeli fölényt élvezett, kiilönösen mivel Otho maga seregének egy részévelfő-
hadiszállásán maradt, a pótól délre fekvő Brixellum közelében.
Ugyanakkor legjobb hadvezérei, Gaius Suetonius Paulinus, Annius Gallus és
Marius Celsus tanácsa ellenére a császár és fivére, Lucius Salvius Otho Titianus,
valamint a praefectus praetorio tisztségétbetöltő Licinius Proculus eldöntötték,
hogy most kell sort keríteni a döntő ütközetre, mielótt csapataik felmorzsolódná-
nak, vagy még mielőtt Vitellius maga is megérkezne, yagy egyszerúen csak azért,
mert Otho képtelen volt elviselni avárakozást. Az első bedriacumi csatának is ne-
vezett döntő összecsapásra Cremonától kissé keletre került sor. A csata gyorsan
lezajlott, minthogy Vitellius hívei bekerítették Otho hadvezéreit, és teljes vereséget
mértek rájuk. Othót, amikor a hírek elértek Brixellumba, tanácsadói a harc folyta-
tására batatták. Ezt követelték a dunai felmentő sereg - amelynek előörsei már
elértékAquileiát - követei is. Otho azonban elutasította a tanácsot és április 16-án
öngyilkosságot követett el.
A történetíró Tacitus komor szavakkal jellemzi mind Othót, mind Vitelliust,
minthogy mélységesen megvetette a polgárháborút, és ebben a harcban nem látott
sem olyan elveket, sem olyan vezetőket, amelyekért érdemes lett volna küzdeni.
Otho uralkodói képességeinek megítélésea hatalomban eltöltött idő rövidsége
miatt rendkívül nehéz. Nyilván hivatalnoKéle volt. Katonai tevékenysége során
követett el hibákat, noha ez bocsánatos bűn az ilyen zűrzavaros időkben. Amikor
kinyilvánította, hog;l hivatalosan Nero utódja kíván lenni, ez a hozzáállása, noha
kétségtelenül népszerű volt, nem aratott osztatlan sikert felelős körökben. Az is
vitathatatlan, hogy Otho az őt trónra emeló praetorianusok szolgája volt. Az sem
ttinteti fel éppen kedvező színben, hogy ő volt az első császár, aki előzetesen támo-
gatta - vary valójában személyesen szervezte meg - elődje meggyilkolását. Öngyil-
kossága, ami túl korainak túnik és amellyel híveit cserbenhagyta, az ellenség elleni
elhamarkodott támadásához hasonlóan, magyaráaható a kitartás hiányával, de
tekinthetó dicséretre méltó lépésnek is, amellyel véget vetett a háboru szörnyúsé-
geinek.
Suetonius szerint: ,,Otho... nem nőtt nagyra, rossz lába görbén állt; csaknem
asszonyi kacérsággal öltözködött, testét szőrtelenítette, erős kopaszodása miatt
pedig szorosan fejhez simuló, szinte tökéletesen élethű vendéghajat viselt; naponta
borotválkozott, és mióta csak először ütött ki borosta rajta, vizben áztatott kenyér-
béllel dörzsölte orcáját, hogy sohase nőjön szakálla."

52
VlTELLlUs (69)

VITELLIUS (Aulus) (69. április-december) 15-

ben született. Apja, Lucius Vitellius háromszoros
konzul, Ctauorus legfőbb tanácsadója és censor-
társa volt. Aulus 48-ban konzul, 61,-62 körül pedig
Africa prokonzulja lett. Garse parancsnoknak
nevezte ki Alsó-Germaniába, ahol a csapatok már
a felkelés lehetőségét fontolgatták, amikor 68 no-
vemberében megérkezett, hogy gondjaiba vegye
őket. 69. január másodikán, miután értesültek ar-
ról, hogy a felső-germaniai csapatok megtagadták
Galba iránti húségüket, Vitelliust saját emberei - a
legioparancsnok Fabius Valens és társai bvzditá-
sára -császárként üdvözölték. Az általa veretett érmékGermanicus melléknéwel
említik, nem a cím korábbi viselőihez hasonlóan a germánokra mért vereségek mi-
att, hanem mivel a Germaniában állomásozó római legiók - az egyik legnagyobb
katonai erő a Római Birodalomban - kiáltották ki.
Röviddel ezután a rajnai hadsereg elindult Róma felé Valens és Aulus Caecina
Alienus legioparancsnok vezetésével. Maga Vitellius hátramaradt a tartalékok moz-
gósítására, és csak később követte őket. Mindegyikük egy-egy kiilön menetoszlopot
vezényelt, Caecina már százöfren mérföldet tett meg, amikor értesült Galba halálá-
ról és hogy orgo kikiáltattamagát a helyebe. Ez azonban nem állította meg őt; épp
ellenkezóleg, ryorsan maga mögött hagyta Gallia keleti határait, s mialatt Valerrs
nyugatabbra eső Útvonalat követett, menet közben elfojtott egy zendülést. Mind a
két hadsereg sikeresen átkelt az Alpokon márciusban, még mielótt a hó elolvadt
volna, és Cremona közelében, a Pótól északra eryesítették csapataikat. Ettőt a vá-
rostól nem messze az ún. első bedriacumi csatában bevetették a batavus segédcsa-
patokat, amelyek megfutamították az ellenség erőit. Otho április 16-án megölte
magát, három nappal később a fővárosban a katonák hűséget esküdtek Vitelliusnak.
A szenátus szintén császárként üdvözölte.
Vitellius dél felé vonulva megállt Lugdunumban, és hatéves kisfiát - akit apjá-
hoz hasonlóan szintén Germanicusnak hívtak - bemutatta legióinak mint kije1olt
utódját, Így juttatta kifejezésre azí a szándékát, hogy a RómaiBirodalom máiodik
császári dinasztiáját akarja megalapítani. Bevonulása Rómába, ahogy azt a vele
szemben ellenséges Tacitus leírja, egy hódító felvonulásának tűnt és kellemetlen
incidensek sorozata jellemezte. Még megérkezése előtt Vitellius utasítást küldött
Valensnak, amelyben megparancsolta az Othót támogató teljes praetorianus testőr-
ség feloszlatását, és helyébe egy sokkal nagyobb |étszámú egysége toborozását saját
legióinak és segédcsapatainak legénységéből.Júliusban bevonult a városba és új
praefectus praetoriókat nevezett ki Caecina egyik támogatója és Valens egyik híve
személyében, akiknek egymással való kapcsolata meglehetősen feszült és goromba
volt.
Eközben július elsején a keleti legiók nem Vitelliust, hanem VBspesrlxust, Ju-
daea helytartóját biztosították támogatásukról, és az ő nevében Mucianus, Syria
helytartója megindult seregével a főváros irányába. Augusztusban az Othót támo-
gató dunai legiók vespasianus igyéhez csatlakoztak, és egyik legiós parancsnokuk,

53
ll. RÉsz . A NÉGY csÁsáR ÉvEÉsA FlávlUs-DlNAszTlA

Antonius Primus a Júliai-Alpokon keresztül betört ltáliába. Valens beteg volt, és

Caecina, aki ekkoriban a konzuli tisztséget töltötte be, a flotta praefectusával Ra-
vennában Vitellius cserbenhagyásáról és a Vespasianushoz való átállásról tárgya|t.
Csapatai azonban Hostilia közelében megtagadták az engedelmességet és letartóz-
taIták, majd csatlakoztak a Vitellius-féle sereg megmaradt részéhez, amelynek a
feladata a pó vonalának tartása volt cremonánál.
októberben nem messze ettől a várostól került sor a két erő döntő összecsa-
pására, amely a második bedriacumi csata néven vált ismertté. Minthory maga Vi-
tellius még mindig Rómában tartózkodott, csapatai gyakorlatilag vezér nélkül és
súlyosan demoralizálva indultak az itközetbe. Ejszakába nyúló elkeseredett küzde-
lem folyt, mígnem Primus hadserege mögött feljött a hold, és fényébenkönnyen
észrevehetővé váltak Vitellius hívei, akik hamarosan megtörtek és teljes vereséget
szenvedtek. Cremonát könyörtelenül kifosztották a győztesek. A flotta Misenumnál
elhagyta Vitelliust. Ciülis kirobbantotta a batavus katonák felkelését a Rajna-vidé-
ken, ami veszélyesen átterjedt a gall törzsekre és ery óriási gall-germán felkeléssé
fajult. Az időközben felgyóg5rult Valens sikertelen kísérletet tett egy második sereg
gyújtéséreGalliában. Eközben Primus, akinek kapóra jött Vitellius csapatainak
Narnia melletti kapitulációja, tovább nyomult elóre a fóváros irányába.
Rómában a városi praefectus (praefectus urbi), Sabinus, aki Vespasianus fivére
volt, majdnem rávette Vitelliust a lemondásra, amit ezelőtt még eryetlen római csá-
szár sem tett meg. A Rómában állomásozó csapatok azonban, amelyek még mindig
támogattiák uralmát, összefogtak a civil lakossággal, és kényszerítettéka tárgyalások
megszakítására. A Capitolium dombon menedéket kereső Sabinusra rátámadtak a
germán csapatok és megölték, és a római állam legfontosabb szimbóluma, a Juppi-
ter-templom is porig égett. Ezután Primus bevonult Rómába és letörte a kétségbe-
esett ellenállást. December 20-án a palotában egyedül haryott Vitelliust a katonák
foglyul ejtették, a Forumra vonszolták és brutálisan meggyilkolták.
Suetonius szerint szokatlanul magas volt, szinte állandó borgőzös állapot, hatal-
mas pocak és némiképpnyomorék combok - uryanis végighajtott rajta egy négy-
lovas harci kocsi, amelyet Gerus császár vezetett - jellemezték. Vitelliust az ókoti
írók kegyetlennek, lustának, perverznek és pazarlónak ábrázo|ják. Falánknak talán
valóban falánk volt, de a túlzó beszámolók szinte valamennyien az őt legyőző fél
propagandáján alapulnak. Sajnálatos módon nem voltak katonai tapasztalatai, és
két egymással kölcsönösen rosszindulatú helyettesére volt kénytelen támaszkodni,
akik közül egyik sem volt különösebben bizalomgerjesztő. Mindamellett ő maga
semmi esetre sem volt népszerűtlen; bármilyen rövidnek is bizonyult kormányzása,
az alkotó józanság és tapintat jeleit mutatta. Példának okáért trónralépésének
idópontját április l9-re tette, aííaa napra, amikor a szenátus elfogadta őt, nem
pedig január másodikára, amikor a hadsereg kikiáltotta. Sőt, aggályosan látogatta a
szenátus üléseit, szabad teret engedett az ellenkező véleményeknek, és szerényen,
személyesen támogatta konzuljelöltjeit. Kezdetben nem haszná|ta a Caesar és
Augustus címeket, amelyek kiváló elődeihez kapcsolódtak. Ezek a nevek - bár vo-
nakodását végül is legyőzhette - sohasem jelentek meg érméin.Ugyanakkor azol-
ban, ellentétben az összes többi császári elődjével, Vitellius elfogadta az örökös
konzulságot. Kétségkívülazt érezhette, hogy egy uralkodó, aki sem a Julius-
Claudius-házhoz, sem a születési arisztokráciához nem tartozik, nem utasíthatja el a
kiváltságok és a tekintély ilyen külső megnyilvánulásait.

54
 EsPAslANUs (69_79)

: VESPASIANUS (Titus Flavius Vespasianus)

:, (69J9) 9-ben született Reatéban, Rómától észak-
', ra, szabin területen. Apja, Flavius Sabinus lovag-
,,, rendú adószedő volt, anyja, Vespasia Polla ugyan-
,., ilyen rendű családb ól származoti, de a bátyjá sze-
l, nátor lett, akárcsak Vespasianus és bátyja, Sabinus,
,,, Vespasianus 40-ben praetor lett, majd további
,,, előléptetéseket ért el CleuoIus minisztere és fel-
.,, szabadított rabszolgája, Narcissus pártfogása jóvol-
.:. tából. Legioparancsnokként érdemeket szeízett
,, Claudius 43-44-ben véghezvitt britanniai partía-
szállása során, kiérdemelve a győzelmijelvényeket
(omamenta) és két papi tisztséget. 51,-ben konzul lett, később pedig, 63-ban Africa
prokonzulja, ahol igazgatása dicséretet érdemelt, mert szolgálati idejét nem pénz-
keresésre használta fel. Ennek eredményeként elszegényedett, s a csódtól bátyja
mentette megházának és földjének elzálogosítása árán,
A császári kísérettagjaként NBno 66-os Achaeában tett látogatásán Vespa-
sianus kegyvesztetté vált, mivel elaludt a császár énekléseközben. Ennek ellenére
67 februárjában Judaea helytartójáváneveztékkj azza| a feladattal, hogy fojtsa el az
első zsidó felkelést, amit a zsidók első római háborunak neveztek. Nero talán olyas-
valakit részesítettelőnyben az esetleges veszélyt jelentő, naryszámú csapat vezeté-
sére való kiválasztásnál, aki középszerú ember hírében állt. Mégis 68 közepére
Vespasianus engedelmességre kényszerítette szinte az egész tartományt Jeruzsálem
és néhány félreesó erőd kivételével.Amint azonban értesült Nero június 9-i öngyil-
kosságáról, leállította a Jeruzsálem ostromára tett előkészületeket és elismerte
Garna trónralépését.
Ettől kezdve azonban Vespasianus magasabbra törő ambíciókat dédelgetett ma-
gában. Terveinek és döntéseinek létfontosságú tényezője volt Szíria kormányzója,
Gaius Licinius Mucianus. Korábban a két férfi nem volt valami jó viszonyban egy-
mással, mert Mucianus zokon vette a judaeai parancsnokságnak az ő helytartóságá-
nál magasabb státuszra emelését.Nero halála után azonban félretették ellentétei-
ket, és együtt figyelték tovább a bontakozó politikai helyzetet. Galba januári meg-
ryilkolását követően ery hatékony felkelés lehetőségét kezdték fontolgatni. OrHo
öngyilkossága azltán áprilisban a cselekvés tervének kidolgozására késztette óket.
Mialatt pillanatnyilag elismerték a győztes VrrBI-I-Iust császárnak, titokban meg-
nyerték támogatóul Tiberius Julius Alexandert Egyiptomban. Sem Alexander, sem
Mucianus nempályánbatott sikerrel a trónra. Az előbbi azértnem, mert lovagrendű
volt és nem szenátor - ráadásul idegen is, egy hitehagyott zsidó -, az utóbbinak pe-
dig nem volt saját fia és így nem alapíthatott volna dinasztiát. Vespasianusnak ezzel
szemben két fia is volt, Trus és DoIrlrrr.lrq_rs (néhai felesége, az idősebb Flavia
Domitilla gyermekei), így ahelytartókmegegyeztek abban, hogy Vespasianus lesz a
j elöltjük a császári bíborra.
Július elsején Alexander felszólította az egyiptomi legiókat, esküdjenek föl
Vespasianusra, és még a hónap közepe előtt ugyanezttették Judaea és Syria pro-
vincia seregei is. Tervük szerint Mucianus húszezer katonával benyomul ltá|iába,
ll. RÉsz . A NÉGY csÁsáR ÉvEÉsA FLAvlUs-DlNAszTlA

mialatt Vespasianus egy ideig Keleten marad, ahol ellenőrizni tudja a Róma szá-
mára létfontosságú egyiptomi gabonaszállítást. Augusztus végérea dunai seregek is
kinyilvánították ügyük támogatását. Ezek között a csapatok között a kezdeménye-
zést az egyik pannoniai legio parancsnoka, Marcus Antonius Primus, egy Tolosából
származó gall ragadta meg. Primus gyorsan nyugat felé nyomult, az itáliai félszi-
getre, meg sem várva a felkelés vezetóinek utasításait, és saját szakál|ára vereséget
mért vitellius híveire az ún. második bedriacumi csatában.
Primus ezek után Róma ellen vonult, amely kétségbeesett ellenállást fejtett ki.
Röviddel megérkezése előtt a városi praefectust, Sabinust - aki megkísérelte
Vitellius kapitulálását előre biztosítani - a császár felbószült hívei meggyilkolták a
Capitoliumon. Hamarosan azonban Vitellius maga is erószakos véget ért: december
20-án őt is meggyilkolták. A következő napon Primus bevonult Rómába, és a sze-
nátus megerősítette Vespasianus trónralépését.Mucianus nem sokkal ezután érke-
zett ésbirálta Primust, aki a parancsot be sem várva cselekedett, ós kegyetlenkedé-
sek elkövetésével is vádolták. Primus Keletre ment panaszkodni Vespasianusnak,
aki kitüntetéseket adományozott neki, ugyanakkor azt is megparancsolta, hogy tér-
jen vissza szülővárosába, Tolosába.
Most Mucianus volt a felelős Rómáért, ahol kivégeztette Vitellius fiát és más
lehetséges zúgolódókat, gyanakvó szemét pedig rajta tartotta Vespasianus törtető
fiatalabbik fián, Domitianuson, aki drámai szökése előtt együtt volt elítéltnagy-
bátyával, Sabinusszal az égő Capitoliumon. Vespasianus másik fiát, Titust Jeru-
zsálem elfoglalására hátrahagyva (az eseményt a IWAEA CAPTA körfeliratú híres
érmékünneplik) 70 októberében visszatért a fóvárosba. Mucianust kitüntetésekkel
halmozták el, és hat éwel később bekövetkezett haláláig a császár fontos tanács-
adója maradt, noha a császári hatalomból nem részesedhetett.
A polgárháboru befejezése Vespasianus nagy jótéteménye volt a birodalom szá-
mára.F;zt az eseményt új forumán, amelyet az idősebb Plinius a világ egyik csodája-
ként tartott számon, az ekkor emelt pompázatos ,,Béke Temploma" (kmplum
Pacis) öröl<ttette meg. Vespasianus pénzverése mindvégig a béke visszaállítását
hangsúlyozta, mivel származása bukott elődeiénél is kevésbévolt előkelő, és min-
den lehetőséget meg kellett ragadnia, hory a közvéleményt saját támogatására
mozgósítsa.
A hadsereg megőrizte meghatátozó szerepét a hatalmi szerkezetben: a biroda-
lom egyik végében(Titus alatt) leverte a zsidó felkelést (bár Maszada73-ig tartotta
magát), az észalúhatáron pedig a sereg eglrik hadvezére, Cerealis döntő vereséget
mért a gall-germán felkelésre, és az általuk Augusta Treyirorum mellett létrehozott
rebellis ,,birodalomra", s a felkelés vezetőjét, Civilist megadásra kényszerítette.
Miután katonai feladataikat teljesítették, Vespasianus a katonáit a keménység és a
tapintat hatásos kombinációjávalkezelte. Nem mutatott feléjük tűlzottbőkezűsé-
get, de Aucusrushoz hasonlóan szakértője volt a kínosanpreclz számításoknak ab-
ban, mit lehet és mit nem lehet megtenni. Atcsoportosította a birodalom csapatait,
hogy azok, akik Vitelliust támogatták, ne foglalhassanak el kulcspozíciót. Sőt, meg-
kezdte egyes rajnai és dunai kettőstáborok feladását, amelyek elég nagyok voltak
ahhoz, hogy politikai veszélyt jelentsenek; ettőlkezdve a legiókat saját, jóval kisebb
táborokban különítette el egmástól. A csapatok panaszkodtak, mert Vitellius el-
vezényelte őket azoh,ról a vidékekról, ahol kapcsolataik alakultak ki; Vespasianus
engedélyezte, hogy a hadsereg statikusabb jelleget kapjon. A gall felkelés okozta
sokk következtében azonban segédcsapatokat ritkábban vetettek be otthonaik köze-

56
 VESPASlANUS

lében, és Vespasianus igyekezett különböző fajtájú embereket besorozni minden

egyes erységbe a csapatok erységes etnikai jellegének megszüntetésére. Egy másik
eredménye az :ún. Agri Decumates annektálása volt, s ezáltal a Rajna felső szakasza
és a Duna közötti északi határt lényegesen lerövidítő terület is római uralom alá
került. Cerealis Britanniában is megtörte ahatár melletti, ellenségessé vált Bigan-
tes törzs hatalmát, és a birodalom határvonalát észak felé, Caledonia irányába tolta
ki. Ezek a múveletek azonban kivételnek számítottak, mivel a hatalmas birodalom
legnagyobb részénháborítatlan nyugalom honolt.
Ugyanakkor Vespasianus nem haglrta, hogy a csapatok alábecsüljék az őkatonai
kiválóságát: engedélyezte, hogy nem kevesebb mint húsz alkalommal Imperatorként
köszöntsék. TLónralépésénekidőpontját pedig nem úry választotta meg, mint Vi-
tellius, aki a szenátusi elismerés utánra tette, hanem 69. július elsejére tette, amikor
a csapatok először kiáltották ki. Ez nyílt beismerése volt annak, hogy a hadseregnek
köszönheti állását, és emlékeztette a szenátorokat, hory nem ők, hanem a hadsereg
alkotja hatalmának bázisát. Viszont kötelességtudóan látogatta a glííléseketés kí-
nos gonddal tanácskozott velük, de nem állt szándékában bármekkora önálló cse-
lekvési szabadságot is visszaadni nekik. Eppen ellenkezőleg, az Augustus - a kőztár-
saság látszólagos visszaállítója - iránti álhúségdacára, a császári hatalom erősítésé-
ben inkább Claudius politikáját folytatta. Valóban, 73-74-ben - Claudiushoz hason-
lóan - felélesztette és maga foglalta el a censori hivatalt, és arra használta fel, hogy
nytlt ellenőrzést gyakoroljon a szenátus tagsága fölött. Az a testület, amelyik így
létrejött, a korábbiakhoz képest kevésbé volt fővárosi és arisztokratikus, sokkal in-
kább municipális és itáliai; ugyanakkor ott volt a provinciákbő| származó, megnöve-
kedett számú tagság is.
Bár még mindig Itáliából irányították a helytartókat, a visszafogott polgárjog-
adományozásoktól és az ún. latin jogoktól serkentve a provinciák is elég ryorsan
emelkedtek. Vespasianus ismerte a provinciálisok problémáit, és az egész biroda-
lomra kiterjedt figyelme. Nagyrészt ennek az álta|a meghatározott, tartósnak bizo-
nyuló irányvonalnak volt köszönhető, hogy ettól kezdve a római történelem egyre
kevésbé egy palota, sokkal inkább egy hatalmas közös civilizáciő történelmévé vált.
Vespasianusnak ugyanakkor meglehetős pénzügyi körültekintéssel kellett eljár-
nia, mivel ery polgárháború által letarolt birodalmat örökölt, Ez azt je|entette, hogy
bármilyen rendelkezésére álló eszkőzzel növelnie kellett a készleteket.Igaz, semmi
esetre sem akart általános lehangoltságot kelteni; ezért például gondot fordított
arra, hory ne a provinciákat terhelje a császári hivatallal kapcsolatos túlzott kiadá-
sokkal. Uryanakkor elkerülhetetlennek érezte az adók meglehetősen kíméletlen
emelését,és éberségettanúsította csalások leleplezésében. A nép hagyományos
elképzelésearról, hogyan kell ery uralkodónak viselkednie, nem ilyen volt, és szám-
talan anekdota keringett feltételezett fukarságáról.Ezek a tűszúrások azonban nem
ártottak nelr<:, igazán, mivel tudta, meddig szabad feszítenie a húrt. Azonkívül azt
férfit, aki a Béke Templomát emeltette, elkezdte a Colosseum építését és megalapC
totta Róma első görög-latin ,,tanszékét", nem igazságos zsugorinak jellemezni.
Vespasianus, bár mindig engedélyezett magának egy kis szabadidőt a napi ko-
csizásra és sziesztára (amit rendszerint szeretője társaságában töltött el), rendkívül
keményen dolgozott. Virradat előtt elolvasott minden egyes hozzá érkezett levelet.
Mialatt öltözködött és cipőjét hűzták, fogadta barátait és velük beszélgetett. A nap
fennmaradó része alatt sok időt szentelt bírói kötelezettségeinek. Halálos ágyáról
megpróbált lábra állni, mondván: ,,Egy császárnak állva kell meghalnia", Annak, aki
ll, RÉsz . A NÉGY csÁsáR ÉvE ÉsA FLAvlUs-DlNAszTlA .

elfoglalja a Római Birodalom trónját, mindig a kötelességei mellett a helye, és sok

időt kell áldoznia a személyes kapcsolattartásra, Kedvenc tartózkodási helyén,
Sallustiuj kertjeiben a szemé|ye körüli biztonsági óvintézkedések nagyon enyhék
voltak. Allandóan vágyakozott arra, hogy hangsúlyozhassa viszonylag alacsony szár-
mazását. Ez tisztán tükröződik a mellszobrain is, amelyeket a szobrászok nagy
tehetséggel és beleérzésselalkottak meg.
Annak ellenére, hog5l Vespasianus önmaga is szakadatlanul dolgozott, szüksége
volt segítőkre is; miközben Mucianus a legfontosabb tanácsadó szerepét töltötte be
mellette, a császár egyre inkább támaszkodott idősebb fiára, Titusra. Sőt, teljesen
nyilvánvaló volt, hogy Titus - a praefectus praetorio és egyben a császár censortársa
- fogja végül elfoglalni majd a trónt. Kezdettól fogva hangoztatta (kevésbé sikeres
elődjét, Vitelliust követve) szándékát egy új, Flavius-dinasztia megalapítására, és ezt
félreérthetetlenül kifejezésre juttatta az érméken A konzervatívok még mindig
hevesen tiltakoztak az ellen a leplezetlen elbizakodottság ellen, hogy a principátust
bárki is örökösödési szerződés útján hagyja azutódaira, mint holmi személyes tulaj-
dont - kiilönösen nem egy olyan családban, amelybőlhiányzik a Julius-Claudius-
ház tekintélye. Mindent összevetve, Vespasianus sok ellenséget szerzett magának.
Kritikusai között voltak olyan, magukat cinikus filozófusoknaknevező moralisták,
akik anarchista és intézményellenes álláspontra helyezkedtek. A kevésbéfilozofikus
szenátori csoportosulások is hajthatatlanok voltak Vespasianus dinasztikus terveivel
szemben. közülük is kiemelkedett Helvidius priscus, a sztoicizmus híve, aki felesé-
gül vette Nero egyik áldozatának, az alkotmányosság mellett kardoskodó Thraseá-
nak a leányát. Priscus nyilvánosan sértegette Vitelliust, és kezdetben Vespasianus
barátja volt; később azonban olyan durva kritikus vált belóle, hogy a császár kény-
telen volt száműznt,75-ben pedig - állítólag sajnálkozva bár, de - elrendelte kiVég-
zését.Sokkal veszélyesebb volt azonbafl az a négy éwel későbbi értesülés,amely
szerint a központi császári szemé|yzethez tartoző két idősebb szenátor, Eprius
Marcellus (Vespasianus bizalmas tanácsadója) és Caecina Alienus (aki Vitelliustól
Vespasianushoz pártolt) összeesküvést sző megölésére, Titus javaslatára egyikük
sem maradt életben.
Nem sokkal ezuíán Vespasianus belázasodott, visszavonult nyári pihenőhelyére,
a szülóhelyéhez kőzel esó Aquae Cutiliae nevű gyóglrfiirdőhelyre, és 79. jűnius 24-
én meghalt. Suetonius erős, tagbaszakadt férfinak írja le, akinek mindig furcsa, fe-
szült kifejezés űlt az arcán. Kitúnő egészségnek örvendett, amit havonta es/napos
koplalással őrzött meg. Barátai számára faragatlan humora meglehetósen fárasztó
volt. Legtöbb Eéfája középpontjában az a kissé zsugori eljárás állt, ahogyan apénzt
teremtette elő az á|lam számára. Ugy tudjuk például, hogy Titus panaszt eme|t az
el|en az adó ellen, amelyet apja a városi nyilvános vizeldék tarta|mára kivetett.
Válaszul átnyújtott neki egy pénzdarabot, ami az első napi bevételből származott:
,,Yan szaga?" - kérdezte, és amikor Titus elismerte, hogy nincs, apja folytatta: ,,Pe-
dig a vizeletbő| származik." Még halálos ágyán is elsütött ery utolsó tréfát: ,,Ó, juj,
azthiszem, isten lesz belólem!" (,,Vae, puto deus fio").

58
TlTUs (79-81)

TITUS (Titus Flavius Vespasianus) (79-81),

VBspasIem;s és idősebb Flavia Domitilla első fiú-
gyermeke 39-ben született. CreuoIus fiával, Bri-
tannicusszal eryütt nevelkedett, akivel közeli barát-
ságba került. Amikor Britannicus meghalt - való-
színűleg mérgezéskövetkeztében a mostohabáty-
jával, Nnnóval elköltött vacsora alkalmával - Titus
ugyanannál az aszta|nál hevert (azt is mondják,
maga is evett egy keveset a méregból, ami naryon
megbetegítette). Miután szolgált Germaniában és
Britanniában katonai tribunusként, 65-ben quaestor
|ett, 67-ben apjának egyik legióját vezette Judaeá-
ban, ahol elfoglalta Taricheae és Gamala lázadó városát (ezek helyét mind a mai
napig nem lehet biztosan tudni). Az egyikváros ostroma során lovát halálosan meg-
sebesítették. A következő év végénelküldték, hogy adja át Vespasianus jókívánsá-
gait GarnÁnak, de amikor Korinthosznál értesült Galba meggyilkolásáról, vissza-
fordult.
A keleti provinciák helytartóinak Vespasianus császárrá való kikiáltásához ve-
zető tárgyalásain Titus hangadó szerepet játszott. Vespasianus legfontosabb támo-
gatója, Mucianus, Syria helytartója, akinek segített az apjávalva|ó egyeztetésben, le
volt nyúgözve a fiatalembertől, nem pusztán azétt, mert ő volt a dinasztia remény-
sége, hanem mert rátermett személyiségnektartotta. 69 nyaÁn Vespasianus meg-
bízta Titust a zsidó felkelés leverésével.A következó évben négyhavi ostrom után
Jeruzsálem a csapatai kezére került, akiknek templomrombo|ása évszázadokra
emlékezetes maradt. Josephus Flavius, a rómaiak oldalára átállt zsidó történetíró
szerint Titus megpróbálta megmenteni a szentélyt. Ezt a másik hagyomány tűl'zás,
nak tartja. Tény azonban, hogy a zsidó foglyokkal könyörtelenül bánt.
Jeruzsálem bevétele kitüntetések özönét zúditotta rá. Az egyiptomi Memphisz-
ben engedélyezték,hogy diadémmal megkoronázzák. A keleti pénzverésbenmeg-
kapta az Imperator előnevet, amelyet ezideig kizárólag a császároknak tartottak
fenn. Sőt, a szenátus Rómában önálló diadalmenetet ajánlott fel neki; ezt azonban
hamarosan apjával közös ünnepléssé alakították (később ezt az eseményt örökítet-
ték meg Rómában Titus diadalívének dombormúvein). Titus sikerei gyanakvást éb-
resztettek, hogy esetleg szembefordul apjával, de hűsége ryakorlatilag töretlen ma-
radt, amit nyilvánvalóvá is tett, amikor 7I nyarán visszasietett Itáliába.
A gyors visszatéréseryik indítékaazlehetett, hogy ellensúlyozza Mucianus be-
folyását. Ha ez így volt, nem kellett nyugtalankodnia, mert Vespasianus azonnal,
félreérthetetlenmódon kinyilvánította, hory Titus lesz mind a helyettese, mind
pedig dinasztikus örököse. Beszámolók szerint azt mondta: ,,Yagy a fiam lesz az
otOdór.r, vagy senki más". Így a 7l-ben kibocsátott érmékTitus és öccse, Domi-
tianus alakját mutatják be katonai öltözetben, Titust Caesarként és DES(ignatus)
IMP(erator)-ként említik, ez pedig egyérte|műen ,,császárjelölt"-et jelent. 70-ben
már Vespasianus társkonzulja volt, hamarosan betöltötte a tribunusi tisztséget (71-
ben) és a társcensorságot is (73-74). Sőt, nemsokáraőlett a praefectus praetorio is:
amikor Vitellius testőrségét feloszlatták, az ezt felváltó csapat kisebb lett uryan, a
ll. RÉsz . A NÉGY csÁsáR ÉvEÉsA FLAvlUs-DlNAszTlA

parancsnoki tisztség azonban fontosabb volt, mint valaha. Titus pedig, elbúvölő
egyéniségeellenére, kíméletlen szigorral látta el feladatát.
Megfigyelés alatt kellett tartania a szenátorokat és másokat, akik mély ellen-
szenvet éreztek a Vespasianus által elfogadott dinasztikus alapelvek iránt. A hely-
zetét leginkább fenyegető veszélyt azonban a zsidó hercegnóvel, Berenikével foly_
tatott viszonya jelentette. Titus ekkorra már kétszer nősült; elóször Arrecina Ter-
tullát (akinek fivérétváltotta fel mint prefectus praetorio), majd annak halála után
Marcia Furnillát vette el, aki egyetlen gyermekét, Flavia Juliát szülte. 64-ben vagy
65-ben elváltak, és két éwel később Judaeában Titus szenvedélyesen beleszeretett a
nála tu éwel idősebb, gazdag, gyönyörú, okos Berenikébe. A hercegnőnek befolyá-
sos kapcsolatai voltak a római udvarnál, de egészen 75-ig nem járt a fővárosban,
amikor is fivérével, IL Agrippa királlyal eljött és feltúnóen magas kitüntetésekben
részesült. Bereniké nyíltan együttélt Titusszal a palotában, ez a kapcsolat azonban
birálatot és megütközést keltett - a nép u5ranis új Kleopátrát emlegetett -, és egy
idó múlva Titus elküldte ót.
A Titust bírálók egyikvezetője az az Eprius Marcellus volt, akit 79-ben Vitellius
egykori hadvezérével, Caecinával együtt Vespasianus élete elleni összeesküvéssel
vádoltak (lásd Vnsrasnm;s). Titus tehát Caecinát meghívta vacsorára és halálos
sebet ejtett rajta,mig Marcellus, akit a szenátus elítélt,elvágta a saját torkát. Ami-
kor nem sokkal ezután Vespasianus is meghalt, néhányan azt gondolták, Titus ryil-
kolta meg; HaonraNus később hitelt adott ennek a híresztelésnek, noha még Sue-
tonius, a császár titkára, a mendemondák nagy gyíjtője sem említi ezt a képtelen
á|litást, midőn Ve sp asianus h alál áról b e számol.
Titus trónra kerülésekor nagyon is tisztában volt azzal, hogy praefectus prae-
torioként elkövetett könyörtelen tettei és különösen az állítő|agos összeesküvók
elhallgattatása, rossz szájízt haryott maga után. Eppen ezért - miközben titokban
megőrizte apja néhány szigoru gazdasági intézkedését- császárként igyekezett új és
liberálisabb képet mutatni, A besúgók tevékenységét(akikre jelentős mértékben
támaszkodott) hevesen elítélte;a felségárulás vádját eltörölte; a néhány további
gyanúsítottösszeesküvőről hidegvérrel nem vett tudomást. Amikor pedig Bereniké
újra Rómába étkezett, haladéktalanul elküldte - kölcsönös bánatukra.
Titus rövid uralkodása alatt három súlyos csapást ért meg. Az első, csupán egy
hónappal trónralépése ltán, aYezílv leghíresebb kitörése volt, elborítvalávával a
Cumaei-öböl városait és villáit: Pompeiit, Herculaneumot, Stabiaet és Oplontist.
Az eseményt drámai erővel ábrázo|ja leveleiben az iflabb Plinius, aki éppen nagy-
bátyjánál, az idősebb Pliniusnál, a közeli Misenumban állomásozó flotta parancs-
nokánál tartózkodott. A természeti katasztrófa után Titus felkereste a szerencsét-
lenség sújtotta területet, intézkedett egy szenátori bizottság felállításáról, hogy gon-
doskodjanak minden lehetséges támogatásról,bár az elpusztult települések helyre-
állításának megtervezésére vonatkozó rend,elete sohasem valósult meg. A követ-
kező csapás - mialatt még mindig Campaniában tartózkodott - 80-ban egy Rómá-
ban kitört rendkívül súlyos túzvész volt, amely három napon és éjszakán keresztül
lángolt, és számos fontos épületet semmisített meg értékesberendezésével együtt.
Titus ismét na5rlelkű támogatásról intézkedett. A harmadik ilyen kataszírőfa a
valaha is följegyzett legborzalmasabb pestisjáwány kitörése volt, amellyel szemben
a császár - Suetonius szerint - nemcsak orvosi segítséggel, hanem nagyszámú ál-
dozat bemutatásával is igyekezett felvenni a harcot, bár ez utóbbit kétségtelenül a
lakosság i<örében kitört p?nik enyhítésérekívánta felhasználni.

60
 TlTUs

Uralmának más nagy eseményei azonban inkább az öwendezésre adtak alkal-

mat - az Amphitheatrum Novum befejezése és megnyitása, amelyet még Vespa-
sianus kezdett el és amelyet színpadi gladiátorküzdelmekre, vadállatok lemészár|á-
sára és tengeri csaták megrendezésére terveztek (ennek érdekébenel tudták árasz-
tanivizzel az arénát). AColosseum, ahogy az épitményt közismert nevén Nerónak a
közelben álló kolosszális méretű szobra után később elnevezték, a legkorábbi telje-
sen kőből épült amphitheatrum volt a városban, és a Flavius-dinasztia legismertebb
építményévé vált; a későbbi Európa építészeireóriási hatást gyakorolt. A felületén
travertinnal burkolt, visszafogottan nagyszabású és kellemes benyomást keltő épület
végsó formájában négyemeletes. Felső szintjén konzolok és ablakok helyezkednek
el. A három alsó szinten pillérek alkotják a hatalmas építményszerkezeti vázát,
köztük öntött falazással készült boltozattal, boltívekkel. Az épületkülsőn megjelenő
dór, ión és korinthoszi oszloprendek inkább csak díszítő, semmint funkcionális célt
szolgáltak,
A Colosseum negyvenötezer üló és további ötezer álló néző befogadására volt
alkalmas, akik hetvenhat számozott bejárati bolthajtáson keresztül értékel helyíiket
(két másik bejáratot a gladiátorok felvonulására, további kettőt pedig a császár és
kísérete számára tartottak fenn). A tömeget a nyári hőségtól hatalmas árbocokkal
alátámasztott ponyvatetővel védték,amelyet matrózok húztak keresztül, befedve az
egész kör alakú nézőteret. A Colosseum felavatásának tiszteletére az Esquilinuson
Titus megnyitotta a nevét viselő fiirdőket, azon a telken, amely Nero Domus
Aureájához tartozott. Mára nem sok maradt belőlük, de reneszánsz váz|atok azt
mutatják, hogy korai példányai voltak a hatalmas, szimmetrikusan tervezett császári
thermóknak, amelyeket ezt követően nagyobb léptékbenTnAJA}.nJs, Cenacnrta és
DIocI-BrIaNus ismételt meg.
Suetoniusnak kétségteleniligaza volt, amikor számos megnyerő sajátosságot
fedezett föl Titus megjelenésében, jellemében és szokásaiban. Bár alacsony és kissé
pocakos volt, mégis mettOsagtet3es benyomást keltett. Üryes lovas és fegyverfor-
gató, tudott énekelni és hárfán játszani, és költeményeket is írt - még rögtönzött is
- latinul és görögül egyaránt. Suetonius is elismeri, hogy mielőtt trónra lépett az ifjú
Caesar, bizonyos személyiségihibákat árult el, amelyek nagy ftszét trónralépését
követően sikeresen levetette; például Berenikébe való belebolondulása rossz benyo-
mást keltett. Ráadásul praefectus praetorióként erószakosan lépett fel (a zsidó fog-
lyokkal szembeni kegyetlenségétaz életrajzíró nem említi). Titus dőzsölő hírébeis
keveredett, éjszakába nyúló tivornyákat tartott különc barátaival; egy egész csapat
szépfiúés eunuch nytizsgött körülötte. Kikiáltása után, úgy tudjuk, ,,legkedvesebb
kedvencei némelyikét,még ha atánc oly nagy művészei voltak is, hogy nemsokára a
színpad urai lettek, nem árasztotta-el többé bőkezűségével,sőt, nyilvános előadáson
meg sem nézte őket."
Suetoniust Titus tetszetős epigrammái is elbúvölték, így például az a talán kissé
túlságosan könnyed kijelentése: ,,Barátaim, elvesztegettem ezt a napot", amikor
felidézte a vacsoránál, hogy amióta csak reggel felkelt, senkiért sem tett semmit.
Valóban, Titus, a császár az életrajzirók számára a tökéletes eszményképi ,,az em-
beriség ryönyörúsége és kedvence", ,,amor ac deliciae generis humanis" (szemben a
helyét elfoglaló testvérével), A történetíró Cassius Dio azonban sokkal megfontol-
tabb kétévesuralkodásával kapcsolatban: Aucusrus ellentéte, mondja - aki kegyet-
lenül kezdett és irgalmasan végzett - Titus ,,szelíden kormányzott és dicsőségének
tetőfokán éhe ahalál,jóllehet ha hosszabb ideig él, megmutatkozhatottvolna, hogy
ll. RÉsz . A NÉGY csÁsáR ÉvE ÉsA FLAvlUs-DlNAszTlA

jóhírét sokkal inkább szerencséjének, semmint érdemeinek köszönhette". A ké-

sőbbi költő, Ausonius is arra következtetett, hory ,,a sors rövid uralkodással áldotta
meg".
Az amphitheatrumát és fürdőit ünneplő láwányosságok utolsó napján Titus
összeomlott és a nyilvánosság elótt zokogni kezdett. Senki nem tudja az okát, miért:
talán megtudta, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved. Mindenesetre ezekután
kissé tétlen maradt egészen a következő év őszéig, amikor is betegsége végzetes
fordulatot vett. Szeptemb er 13-án Aquae Cutiliaenál, ahol az apját is e|érte végzete,
meghalt. Elképzelhető, hogy amint Plutarlrlrosi állítja ,'a víz túl' hideg volt számára,
bár kétségtelenülvoltak híresztelések,amelyek szerint DoMrrrlr.trJs etette meg mér-
gezett hallal.
,,Csak egyetlen dolgot csináltam rosszul" - voltak állítólagos utolsó szavai.
Ausonius minden kétsége ellenére - a császár hogyan fordulhat ki magából - nem
hitte, hogy szüksége lett volna ilyen megbánásra; de ha nem, akkor senki nem tudta
vagy tudja, mire gondolhatott. Azért volt búnbánó, mert viszonyt folytatott Do-
mitiával, öccse, Domitianus feleségével? Suetonius azonban úgy gondolta, hogy a
kapcsolat sohasem jött létre, mert ha megtörtént volna, Domitia nem tartotta volna
titokban. Sokkal inkább hihetó Domitianusról, hogy ő volt az oka Titus furdaló lel_
kiismeretének, de más miatt: rnpg volt győződve uryanis arról, hogy apjuk egyen-
rangí részt szándékozott a császári hatalomból örökül hagyni neki is, de Titus, aki
közismerten jól utánozta mások kézirását, meghamisíi,,a a végrendeletet kitörölte
ezt a kitételt. Cassius Dio egy, az előbbiektől eltérő magyarázatot tartott elfogad-
hatónak. Azt gondolta, a haldoklót aztbántotta, hory nem akadályozta me1 Domi-
tianus utódlását, amiről biztosan érezte, nemzeti katasztrófa lenne. Leginkább erre
gondolhatott Titus; talán ezvolt az, ami miatt még korábban a könnyeit ontotta.

DoMlTlANUs (81_96)

DOMITIANUS (Titus Flavius Domitianus)

(81-96), VBspasraNus és Flavia Domitilla második
fia 51-ben született Rómában. Apja VIrelllus
elleni keleti felkelése idején, 69 nyarán Rómában
volt, és ott sértetlen maradt december 18-ig. Ekkor
menedéket keresett a Capitoliumon nagybátyjával,
Flavius Sabinusszal, a városi praefectusszal együtt;
amikor azonban vitellius hívei elözönlötték a
Capitoliumot, Domitianus, nem úgy, mint Sabinus,
megszökött (később gondoskodott arról, hogy mú-
vészek és költők örökítsék meg ezt a kalandot).
Vitellius halála után Primus nemrég érkezett csa-
patai, amelyek Pannoniából menetelve Vespasianus javára megnyerték a második
bedriacumi csatát, Caesarrá kiáltották ki; és amikor Vespasianus követe, Mucianus
nemsokkal ezután elérte a várost, hogy Domitianus atyját képviselje, Domitianus
neve állt azíjkormányzat első hivatalos jelentései és rendeletei élén.
Nemsokára azonban súrlódás keletkezett a két férfi között. Mucianus féltéke-
nyen elutasította Domitianus azon kérését,hogy Primus kapjon vezérkari kineve-

62
 DoMlTlANUs

zést. Es Cerealis közreműködésével, aki Civilis germán és gall felkelőivel szemben a

hadjáratot vezette, Mucianus arról is gondoskodott, hory Domitianus követelését a
-
felkelés elfojtásának átvételére abáíyja, Titus hőstetteivel való rivalizálás remé-
nyében - meghiúsítsa.Vespasianus uralkodásának fennmaradó idejében Domitia-
nus látványos megtiszteltetésekben részesült, többek között volt konzul, megkapta
az ,,Iflíság Flercege" (Pinceps luventutis) címet, és ryakran szerepelt a pénzeken.
Minthogy Titusnak nem volt fiúgyermeke, magátől értetődő volt, hory végül ő fogja
követni báíy]át a trónon. Ugyanakkor apjuk sohasem adott Domitianusnak egyetlen
hatalommal járó tisztséget sem, és sohasem engedte meg neki, hogy katonai győzel-
met arasson. Az irlú Caesar úgy tett, mintha mindezt nem bánta volna, és a költé-
szetben s a múvészetekben keresett menedéket, de megkeseredett sérelmek és meg-
hiúsult ambíciók kavarogtak benne.
Nem javított a helyzeten az sem, amikor Titus került trónra. Igaz ugyan, hogy
további kitüntetéseket adományozott Domitianusnak, egyre gyakrabban szerepel-
tette az érméken,és hangoztatta, hory ő a társa és jövendőbeli utódja. Hivatali ha-
talmat azonban, ami tartalmat adott volna egy ilyen viszonynak, nem adományozott
neki. Domitianus ráadásul még arról is meg volt győződve, hogy Vespasianus szán-
déka szerint közösen kellene kormányozniuk bátyjával, de az utóbbi gyakorlott
kézirő üryességét felhasználva eltávolította ezt a kjtételt apjuk végrendeletéből
(lásd Trrus).
Amikor Titus meghalt - valószínűleg nem öccse ténykedésekövetkeztébefi -,
Domitianus annak rendje és módja szerint intézkedett istenné avatása felől, mert
akármilyen volt is személyes kapcsolatuk, még mindig szükséges volt a Flavius-ház
magasztalása. A, új császár azonban rákényszerült, hogy áthidalja a feltűnő különb-
séget elődei katonai eredményei és a saját ilyen irányú képzettségének teljes hiánya
között. Feleségét, Domitia Longinát most Augustáváválasztották, és kitartva a nagy
hadvezér, Corbulo leányával kötött házassága mellett, Domitianus legfőbb célja
volt, hogy diadalmas hódítóvá váljon. Ennek érdekében 81-ben befejezte a Felsó-
Rajna-vidék és a Felső-Duna-vidék között fekvó ún. Agri Decumates még apla által
elkeldett meghódítását, eltiporta a chattus törzset, annektálta a Thunus-hegyvidé-
ket, a határt pedig kiterjesztette a Lahn és Majna folyókig. Ezek a hadjáratok, ame-
|yek az előrenyomuló támadó hadműveletek és a védekező erődépitkezések találé-
kony kombinációját mutatták, feljogosították a Germanicus cím felvételére, már
nem mint a germaniai legiók jelöltjét (Vnnruus baljóslatú jelentéssel nlházta fe|
ezt a melléknevet), hanem - a szó eredeti jelentése szerint - mint a germánok meg-
hódítóját. Attól kezdve szokásává vált a győztes hadvezér öltözékében megjelenni
még a szenátus gdíléseinis, Nem sokkal e hadjárata után lényegesen megemelte a
hadseregben szolgáló minden katona fizetését - ez a lépésnem volt olyan szörnyű,
mint bírálói ezt később sugallták, mivel az infláció csökkentette a pénz vásárlóérté-
két, mégis egyértelmú jelzése volt a hadsereg központi szerepének.
Ezalatt Cnaeus Julius Agricola, Britannia helytartója, aki az előző császár alatt
is irányított katonai műveleteket Walesben és Dél-Skóciában, további három ery-
mást követó előretörést kezdeményezett Caledoniába, s csatát nyert a Graupius-
hegységnél,amely feltehetőleg a mai Bennachie közelében található Aberdeen-
shire-ben. 85 körül visszahívták Rómába veje és szenvedélyes híve, Thcitus legna-
ryobb bánatáta, aW gyúlölni kezdte a császárt, talán éppen sebzett lelkiismerete
miatt, mivel magas hivatalokat fogadott el tőle. A Graupius-hegységnél megvívott

63
ll. RÉsz . A NÉGy csÁsán Éve Ésa ruavlus-DlNAszTlA

csata azonban nyilvánvalóan nem jelentett döntő győzelmet, ahogy a történetíró

beállította, mivel nem járt területfoglalással.
Domitianus következő ambíciózus célpontja Dacia volt, amely egy évszánados
gyengélkedés után újra mint félelmetes hatalom lépett színre királya, Decebalus
alatt, aki 85-ben átkelt a Dunán és meggyilkolta Oppius Sabinust, Moesia helytartó-
ját. Megerősített csapatokkal Domitianus maga vonult a hadszíntérre, de a követ-
kező évben visszatért Rómába. Ezalatt seregei újfent vereséget szenvedtek, amely-
ben most Cornelius Fuscus, a praefectus praetorio vesztette életét.A római fölény
azonban 88-ban Újra megmutatkozott Tettius Julianus Tapaenál aratott győzelmé-
vel, nem messze a dák fővárostól, Sarmizegethusától. A Rómában megrendezett
Ludi Saeculares :után Domitianus triumphust tartott a győzelem örömére.
Ezt a győzelmet azonban nem tudta kihasználni, minthogy 89-ben, még a dia-
dalmenet évébenfenyegető katonai lázadás tört ki a Lucius Antonius Saturninus
vezetése alatt álló, Felső-Germaniában állomásozó csapatok körében. ÁtitOtag
Saturninus homoszexualitása volt a felkelés kiváltó oka, mivel Domitianus puritán
rosszallást tanúsítottaz ilyen hajlamokkal szemben. Saturninus azonban nyilván-
valóan szövetkezett más, elégedetlen szenátorokkal, akik idegenkedtek és tartottak
a császár önkényeskedő viselkedésétől. A Moguntiacumnál tartózkodó két legió
pénztárának lefoglalásával Saturninus rábirta embereit, hogy kiáltsák ki császárrá,
és germán segédcsapatai is csatlakoztak a felkeléshez. Lappius Maximus, az alsó-
germaniai parancsnok azonban hűségesen ellenállt a trónbitorlónak, és egy Castel-
lum melletti csatában Saturninus elesett. Domitianus villámgyorsan kivonult Rómá-
ból, s nem sokkal később meg is érkezett a hadszíntérre,és a zendülő tiszteket irgal-
matlanul megbüntette (bár Lappius Maximus, abban a reményben, hogy gátat szab-
hat a vérfiirdőnek, megsemmisítette Saturninus iratait). Mindössze huszonnégy
nappal a felkelés kitörése után Rómában a papok már a lázadás leverésétünne-
pelték.
A germaniai katonai szervezet alapos átszewezése után Domitianus figyelmét a
dunai határvidék kötötte le, ahol súlyos zavargás volt készülőben a germán marko-
mannok törzsei, a kvádok és a szarmata jazigok körében. Annak érdekében,hogy
szabad kezet kapjon a velük való leszámoláshoz, lemondott arról a lehetőségról,
hogy előnyt kovácsoljon a Decebalus fölött aratott római győzelemből; amikor téhát
a dák király békétajánlott, Domitianus elfogadta javaslatát. Enltán szabadon for-
dulhatott a jazigok ellen, akikre vereséget is mért, bár úry érezte, nem olyan tökéle-
teset, ami feljogosította volna egy triumphusra. A Duna-vidéki nehézségek minden-
esetre Ízelítőt adtak abból a válságból, amelyet a germánok a következő évszázad-
ban ezen ahatárszakaszon ki fognak váltani.
Domitianus rengeteg időt töltött a katonákkal, akik kedvelték ót. A centuriók
ellenőrzésére azonban felállította a hadsereg újfajta személyzeti irodáját, ahol min-
den centurióról a rávonatkozó összes feljegyzést naprakészen tartották; ez lehetősé-
get nyújtott a szemólyes döntés meghozatalára a kitüntetésekkel, előléptetésekkel
és áthelyezésekkel kapcsolatban a bizonyítékokmérlegelése után, Világos gondol-
kodása általvezérelthatározott és aprólékos adminisztratív intézkedéseinekez csak
egy része volt. Még Suetonius is, aki pedig Domitianust szörnyetegként ábráaolta,
beismerte, hogy ,,Róma tisztviselőit és a tartományok vezető hivatalnokait annyira
kordában tartotta, hogy soha olyan mértéktartóan és igazságosan nem működtek
még, mint az ő idejében". A Rómával foglalkozó későbbi történészek közül a leg-

64
 DoMlTlANUs

nagyobb, Theodor Mommsen szerint ő volt a legjobb adminisztrátor azok között,

akik a birodalmat valaha is kormányozták.
Rendszerét azonban hideg keménység és kissé ijesztőjogi pontosság jellemezte.
83-ban Domitianus három Yesta-szűzet, bizonyttva erkölcstelen magatartásukat, a
hagyományos halálbüntetésre ítélt.Hét éwel késóbb a Vesták főnöknőjét, Corneliát
itélte halálra hasonló bűnök miatt: őt is élve befalazták egy fóld alatti cellába, mi-
közben szeretőit halálra vesszőzték. Ezek a riasztó büntetések ellenkeztek Domi-
tianus állításával a vérontással szembeni erős ellenszenvéről, azonban jól illett az ősi
római vallás iránti mély hódolatához, ami arra késztette, hogy ősi rítusokat celebrál-
jon szertartásos pompával. Mélységes,szinte megszállott hódolatot mutatott az itá-
liai istennő, Minerva iránt, akit családjában tiszteltek a szabinok földjén, Minerva,
nem kevesebb mint négy kiilönböző megjelenésben ábránolva, Domitianus érem-
verésénekfő témáját adta, és az ő temploma lett volna a központi disze az új csá-
szári forumnak, a Forum Tiansitoriumnak, amelyet elkezdett építeni (később Nerva
foruma néven vált ismertté).
Domitianus a tekintélyelvú haryományokhoz híven nemcsak olyan császárnak
bizonyult, aki kizárólag költséges nyilvános látványosságokat rendez (a könyörtele-
nül behajtott adókból), hanem olyannak is, aki lenyűgőző mértékűépítkezéseket
folytatott. Befejeztette a capitoliumi luppiter Optimus Maximus templomának hely-
rcál.liíását, amelynek romjai közül a polgárháboru idején megszökött. Epíttetett egy
harmincezer néző befogadására alkalmas stadiont is azok számára, akik a Capito-
liumi Játékok (Ludi Capitolini) megtekintésére özönlöttek Rómába. Ezeket a játé-
kokat a római hagyományokhoz való ragaszkodása ellenére görög, olümpiai min-
táravezette be, és irodalmi, zenei, atlétikai versenyeket, valamint lóversenyt foglal-
tak magukban. Domitianus ery űj, impozánsabb székhely építésétis elrendelte a
maga számára a Palatium dombon, hogy kifejezze magasztos elképzeléséta császár
szerep&ől. Sőt, pazar villát is épittetett a városon kívül, ahonnan rálátás nyílt az
Albanus-tó vizére. A domb lábánál népes közönséget befogadó szinbán és amphi-
theatrum helyezkedett el. Egy másik munkálat, amely az uralma alattfejeződött be,
Titus diadalíve volt a Via Sacra elején Rómában, egyszerű. méltóságteljes építészeti
vonalvezetéssel, s Domitianus atyja és bátyja Jeruzsálem bevételét követő diadalme-
netét ábrázoló domborművel. A dombormúvön megjelenik a lerombolt jeruzsálemi
szentélyből Rómába hurcolt zsákmány, köztük ahétágígyeftyatartó (menóra) és a
nép összehívására szolgáló kürtök (sófórok).
Judaeában Domitianus szigorította a Vespasianus által bevezetett politikai
rendszert, vagyis elfogták és kivégezték azokat a zsidókat, akik azt állították, hogy
Dávid király leszármazottai. 95 körül II. Gamaliel, a legfontosabb közösségvezetője
(a mai Jamniában) szükségesnekérezte három másik farizeus vezetővel együtt hala-
déktalanul Rómába sietni, talán azért, hogy elhárítsa a honfitársai ellen irányuló
további intézkedéseket.Eza|att a zsidók Rómában is nagy bajba jutottak. Fóként a
fiscus ludaiczst, a Vespasianus által minden zsidóra kivetett adót $ííjtötték a leg-
nagyobb szigorral; továbbá sokakat, akik zsidó módra éltek, istentelenség és ateiz-
mus vádjával elítéltek, mondván, hogy megtagadták az áldozat bemutatását a csá-
szár-istenség számára.
Az ilyen büntető intézkedések a nyilvánosságszemeláttára zajlottak, minthory
áldozatai között volt a római társadalom legismertebb személyiségeiközül kettő.
Nevezetesen Flavius Clemens, ennek az évnek (95) a konzulja, és felesége, i§abb
Flavia Domitilla, a császár unokahúga. Clemens és Domitilla inkább csak szimpati-

65
ll. RÉsz . A NÉGy csÁsán Éve Ésl Flávlus-DlNAszrlA

zánsaivoltak a zsidó vallásnak, semmint zsidók a szó szoros értelmében.Mindazon-

által Clemenst kivégezték, Domitillát pedig száműzték. Bukásukat talán nem is
annyira vallásos hitük okozta, mint inkább az,llogy fiúryermekeik voltak, akiket a
császár el akart távolítani aszínről, mivel esetleges örökösödési szándékukra gyana-
kodott : az iflakat feltehetőle g me ggyilkolták.
Ezek a kíméletlen kivégzések nem elszigetelt esetei, hanem egyre fokozódó
megnyilatkozásai voltak Domitianus súlyosbodó és végül szinte tökéletes elszigete-
lődésénekRóma uralkodó osztályátó|. Túlságosan is világosan hozta a tudomá-
sukra: mélységesen megveti Aucusrus előzékeny ragaszkodását ahhoz, hory a sze-
nátus a császár partnere legyen a visszaállított köztársaságban. Domitianus szerette
hangsúlyozni, hogy ő egyeduralkodó - ez szilárd meggyőződése volt, amely mind-
eddig példa nélkül álló, 85-től viselt örökös censori (censor perpetuus) cimében is
egyértelmúenkifejezésre jutott. Mivel tudatában volt a szenátus vele szemben táp-
lált ellenséges érzelmeinek - amelyet néha a szabadgondolkodó filozófia fogalmai-
val juttattak kifejezésre -, tagjait Domitianus fokozódó és éber gyanakvással fi-
gyelte. Az elidegenedés folyamata újabb lendületet vett Saturninus elbukott felke-
lése után. A hútlenségiperek minden kellemetlensége visszatért, szívfacsaró kímé-
letlenséggel, császári kémek és besúgók elburjánzása közepette. Suetonius a halálos
áIdozatok számát egyedül a volt konzulok között nem kevesebb mint tizenkettőre
becsülte. Az á|litólagos összeeskiivések sűrűn és ryorsan követték egymást. Néhány
közülük kétségkívülhitelesnek tűnik, mivel - ahoryan Domitianus maga elórelá-
tóan megfigyelte - ,,siralmas az uralkodók helyzete, mert egy összeesküvésről való
tudomásukat csak akkor hiszik el komolyan, ha már megölték őket".
Ebben a légkörben a Domitianus elleni merénylet lehetősége egyre inkább fe-
nyegetett. Tovább grengítette helyzetét a praefectus praetoriók felfiiggesztésével és
az ellenük való vádemeléssel. A helyiiket elfoglaló férfiak azonban természetesen
idegesek voltak, különösen amikor meghallották, hogy a császátnál panaszt tettek
ellenük. Így tehát elhatározták, hogy kifejezetten önvédelembő| a császárt elteszik
láb alól; és különféle vezető személyiségeka provinciákból, valamint germaniai pa-
rancsnokok is valószínűleg belekeveredtek az összeesküvésbe. A fővárosban beavat-
ták az összeesküvés tervébe Domitianus udvari kamarását és egyik titkárát. Promi-
nens személy volt az összeesküvők között a felesége, Domitia Longina is, Nero híres
hadvezérének, Corbulónak a leánya, akitől Domitianus elvált uryan, később azon-
ban visszafogadta (noha a korábban Domitia nevében kibocsátott érmékverése
nem éledt föl). Ery bizonyos Stephanust, Clemens száműzött feleségének, Domitil-
lának a procurátorátbizták meg a tett végrehajtásával. Egy cinkostárs segítségével
és heves közelharc után sikerült meggyilkolnia a császárt, bár maga is életétvesz-
tette.
Suetoniustól tudjuk, hogy Domitianus buja volt, és mindennapos szeretkezéseit
,,ágytorná"-nak nevezte. Bár szerelmes volt feleségébe, Domitia Longinába, később
elcsábította Flavia Juliát, bátya, Titus leányát. Allítólag ő okozta ahalálát is, ami-
kor abortuszra kényszerítette.Bz a Juliához fűződő gyengéd viszony lehetett az oka
annak, hogy Domitia végül is eldöntötte, meg kell halnia. Suetonius ,,magas ter-
metű, vörös képű" embernek írja le, Nary szemére kissé röviden látott, pipaszár
lábai és túlságosan rövidre nőtt lábujjai voltak. Domitianust rendkívüli mértékben
bántotta a kopaszsága. Bár továbbra is érdekelte mind a görög, mind a latin kultúra,
a költészet iránti kezdeti lelkesedése (ha nem csak póz volt, amint azt Tacitus su-
gallja) nem bizonyult tartósnak. Rideg volt és kegyetlen: egy történet szerint szere-

66
 DoMlTlANUs

tett legyeket fogdosni és tolla hegyével átszúrni őket. Örömöt talált a nők és törpék
közötti gladiátorkiizdelmekben, teszi hozzá Cassius Dio, és élvezettel hívta meg a
szenátorokat vacsoraestélyekre, ahol minden berendezési tárgy és az asztali készlet
is fekete és ryászos volt, az ehhez illő társaigással, úgyhory a véndégek megbénultak
a félelemtől.
Az i{abb Plinius bemutatja, amint délidő előtt lassan és egyedül eszik, majd jól-
lakottan leül figyelni, ahogyan a vendégei esznek az orruk elé hanyagul lecsapott
tálakból. Plinius hozzáteszi, idegei olyan rossz állapotban voltak, hogy ki nem áll-
hatta a lármát: az Albanus-tó partján épült palotája mellett még az evezők csobba-
nását is elviselhetetlennek találta, így külön csónakba kellett ülnie, amelyet egy eve-
zősöktől hajtott hajó vontatott. Rettegő emberré vált, mivel - a katonák között élve-
zettnépszerűsége ellenére - halála e|őttmár ery ideje világossá vált számára egyed-
uralkodói hatalmának az ára: állandóan veszélyben forog élete. A hatalom érvénye-
sítésénekóvatosabb, apja, Vespasianus által megfogalmazott módszerei nagyobb
sikert ígérteka közeljövőben.

67
ROMA C§§ZARAI
lll. rész
Az adoptált és az Antoninu§-császárok
 Aoorrerr ÉsAlrrorvrNus-csÁsz(RoK

LJlpia Marcus [Ilpius I}ajanus = Marcia

I
l
l

Marciana ThAnNus =
pompeia plotina

publiusAelius
HadrimusAfer (D= uatidia = (2)

tleop.remn = Vibia Sabina Rupilia Faustina = MarcusAnnius Versus

TitusAurelius Fulws = Arria Fadilla

I
I

ANroNbTus Prus = I. Annia Galeria Faustina Annius Verus = Domitia Lucilla

Lucius Aeüus Caesar II. Annia Galeria Fau§tina = MARcUsAUREIIUS

Lucru§ VERus (1) = Annia Aurelia Galeria Lrrcilla = (2) Tiberius Claudius CoIrrruoous : Bruttia Crispina
Pompeianus
NERVA (96_98)

NERVA (Marcus Cocceius) (96-98) Narniában

született, valószínűleg 30-ban. Nagyapja, akiről ne-
vét kapta, konzulságot viselt és TrspRlus császár
közeli barátja volt, akinek házávalhénasság révéna
család távoli rokoni kapcsolatban állt. A jövendő
császár, az elismert ügyvéd NBno bizalmasa volt,
aki csodálta költészetét és győzelmi jelvényekkel
ajándékozta meg a 65-ös Piso-féle összeeskiivés
elfojtásában játszott szerepéért.Később élvezte
VBspasrnxus kegyeit is, aki konzultársává vá|asz-
totta 71,-ben. 90-ben Dourrrexusszal osztotta meg
a konzulságot. Valószínűnek tűnik azonban, hory
belekeveredett a császár meggyilkolására szőtt sikeres összeesktivésbe, mivel még
azor' a napon megválasztották a trónra.
Az érmékés a portrészobrok tanúsága szerint Nerva vékony arcú, hosszú nyakú
ember volt, orra hosszú és horgas. Császárként a feladata nem volt könnyű, mert
ugyan egyértelműen a szenátus jelöltje volt (ki is fejezte a szenátus iránti tiszteletét,
s ezt érméina PROWDENTIA SENAWS, ,,a szenátus gondoskodása" körirattal
hirdette), a katonák hevesen eyúlölték mint Domitianus grilkosát. Nerva igyekezett
hatástalanítani ezt ahelyzetet a nemzeti megbékélésés a hasznos reformok zseniá-
lis politikájának alkalmazásával. A fővárosban gabonaraktárak épültek, javult a ga-
bona elosztása, a vintezetékeken javításokat hajtottak végre. Az örökösödési adó
alóli mentességet kiterjesztették, és azt a népszerűtlen terhet, hogy az állami futár-
posta számára lovakat és kocsikat lehetett lefoglalni, az itáliai közösségekről az
államra háritotta.Ettől a tehertől való megszabadulást a pénzverésbenis hirdették
(WHICVL, TIONE ITALUE REMISSA). A szegényeknek földet adományoztak,
és Nerva saját birtokaiból is jelentős részt kiárusított a költségek fedezésére, Ezek a
népszerúséghajhász intézkedések azonban olyan költségesnek bizonyultak mind az
állam, mind az ő számára, hogy a szenátus kénytelen volt kijelölni egy öttagú bizott-
ságot javaslattételre a közkiadások csökkentésére.
Miközben Domitianus számos intézkedésétérintetlenül hag]rta - például a hiva-
tásos besúgók még mindig kaptak támogatást -, Nerva igyekezett aközltéleményt az
előzőkormányzat ellen fordítani. A Domitianus által száműzötteket üsszahívta, el-
kobzott vagyonukat visszaadta, és haglrta, hogy bosszút álljanak az előző rendszer
hívein. Eközben minden tiámogatást megadott a néhai császár emlékétbefeketí-
tőknek. A hadseregnek pedig a trónralépés alkalmából kiosztott jutalmakkal pró-
bált a kedvében járni, és ez az érméinis tükröződik. A nem katona Nerva uryanis
személyesen szólitja meg őket: ADLOCW(io) AVG(usti). Az érméken megjelenő
másik körirat, CONCORDIA EXERCITVW|,I (,,a seregek egyetértése") azonban
nem palástolhatja azt a tényt, hogy a katonák még mindig nem kedvelik az új csá-
szárt. A dunai táborban kirobbant egy zendülés, Syria helytartójának hűsége kérdé-
sessé vált, és talán a hadsereg állt a Gaius Calpurnius Crassus Frugi Licinianus

71
lll. RÉsz . Az ADopTÁLT Ésp nrroHlxus-csÁsánox

(Galba örökösének, Pisónak a rokona) által egyes jelentések szerint Nerva ellen
szőtt összeesküvés hátterében.
A
legsúlyosabb gondok azonban a praetorianus gárda körében jelentkeztek.
A testőrök nyomást ryakoroltak Nervára, hogy távolítsa el praefectusaikat, Secun-
dust és Norbanust, akik szerepet játszottak Domitianus meggyilkolásában. Az eltá-
volított praefectusok utódjának, meglehetősen szerencsétlenül, Casperius Aelia-
nust, Domitianus fanatikus hívétés egykori praefectusát jelölte kl. Az új parancs-
nok ugyanis magáévá tette katonáinak azt a követelését, hogy Secundust és a meg-
ölt császár kamarását, aki hasonlóképpen részese volt a gyilkosságnak, adják át a
testőrségnek, hogy kivégezhessék őket. Amikor a tüntetők betörtek a palotába,
Nerva útjukat állta, de durván félresöpörték, a két hivatalnokot pedig megtámadták
és megölték. Nervát kényszerítették,hory nyilvánosan köszönje meg a gárdának ba-
rátai és támogatói ttvégzését,Az ifjabb Plinius, aki nag5na becsülte Nervát - akit
megrémítettek ezek az anarchikus és megalízó cselekmények -, meg volt győződve
arról, hogy a birodalom széthullik, és a négy császár évének(68-69) végzetes ese-
ményei hamarosan újra lejátszódnak.
Nerva is felidézte ezeket az eseményeket, és hogy elébe menjen a dolgok ha-
sonló alakulásának, mel|őzve saját jó összeköttetésekkel rendelkező rokonait, el-
döntötte, a családon kívülről adoptál valakit fiának és örökösének. Galba ugyanezt
tette. Míg azonban Galba jelöltje, Piso származását leszámítva jelentéktelen sze-
mély volt, Nerva Tnananust, Felső-Germania helytartőját, a korszak legkiválóbb
katonáját választotta, a sajátjával szinte egyenló hatalmat ruházva rá. Ez 97 szep-
temberében történt; 98 januárjában pedig meghalt a császár.
A hadsereggel Nerva nem tudott bátran szembeszállni, viszont sikerrel vezette
be a ,,legmegfelelőbb ember" adoptálásának rendszerét, amelynek elóképe Galba
elvetélt kísérlete volt; és ez lett Nerva uralmának döntő eredménye. A következő
négy uralkodót is, akiknek jelentős császári szolgálati ideje felóleli a következő
nyolwan évet, mindegyik esetben békésen jelölték ki, uryanazon szempontok alap-
ján, lgaz, hogy a császárság örökölhetőségének eszméjétmint alapelvet nem adták
fel, de a szerencsés véletlen folytán, hogy az eglrmás után következő császárok mind
gyermektelenek voltak vagy gyeímekeik előbb haltak meg, a kérdésföl sem merült.

72
TRAJANUS (98-117)

TRAJANUS (Marcius Ulpius Tiajanus) (98-117)

egy eredetileg az umbriai Tuderból származő csa-
ládhoz tartozott, ósei azonban a r omanizált Baetica
tartománybeli (Dél-Hispania) Italica városába tele-
pültek át. Apja, Marcus Ulpius Tlajanus volt az
első ismert szenátor a családban, elérte a konzuli
hivatalt, és Asia és Syria provincia helytartója is
volt. A császár anyjának, Marciának a családi hát-
teréről semmit sem tudunk.
Tiajanus valószínűleg 53 körül született, hosszú
éveket töltött el (az ifiabb Plinius szerint taet is)
katonai tribunusként (tribunus militum) Syriában,
amikor apja75 körül a provincia helytartója volt. Praetorsága után annak a legiónak
lett a paiancsnoka, amelyet 88 körül a DoIrarnenus ellen lázadó Saturninus ellen
vezet€ft. Mire azonban Trajanus erői megérkeztek, a felkelést már leverték. 91-ben
konzul volt, 97-ben Felsó-Germania helytartója lett, amikor értesül arról, hogy
Nnnva'adoptálta. A választás várhatóan népszerúvolt a katonák körében, és kétség-
telenül éWezte a szenátori körök és mások támogatását is Rómában. Nerva 98 janu-
árlábanmeghalt, Tlajanus pedig minden nehézségnélkül követte a trónon, és annak
rendje és módja szerint intézkedett adoptáló apja istenné avatásáról.
Nem sokkal trónralépését követően bizonyos intézkedéseket tett egy katonai
titkosszolgálat kiépítéséreuralmának és saját személyének védelme céljából. Külö-
nösen a frumentaii egységei (a gabonabeszerzéssel megbizott ügynökök) kezdtek
jelentős hírszerző feladatokat ellátni. Központjuk Rómába1 a Caelius dombon levő
iáborban (Castra Peregrinorum) volt, de elfoglalták a birodalmi úWonalak ellenőr-
zési pontjait is, messze a városon kívül. Tajanus új testőrséget is felállított, amely az
equiies singulares néven ismert lovaskatonákból állt. Az új testórségben kezdetben
€tszía, később ezer erős, főleg a germaniai és a pannoniai auxiliáris lovassági ezre-
dekből gondosan kiválogatott katona szolgált. Tlajanus ezze| az új intézkedésével
megmutitta, hogy legalább annyira megbtzott az auxiliáris katonákban és az idege-
nekben, mint a főleg itáliaiakból álló praetorianus testőrségben.
Ezek azonban csak előzetes intézkedésekvoltak, mielótt megindult volna azon
az úton, amely élete cé|jához, nevezetesen olyan hódításokhoz vezette, amelyek
még példaképén,magán Julius Caesaron is túltettek. Először is elhatározta, hogy
meisie túhégyDomitianusnak a dákok királyával, Decebalusszal kötött kompro-
misszumos megállapodásán. Elutasítva az tlyen jellegú békésmegoldást, Tiajanus
felújítottaa haborut Decebalus ellen, és két egymást követő hadműveletben
(10i-102 és 105-106) lerohanta egészDaciát és a birodalom egyik új provinciájává
iette. Az ókori Róma történetének utolsó nagy hódítását vívta így ki, s közben ha-
talmas zsákmányra tette rá akezét, nagy mennyiségű aranyat is beleértve.
A dákok ellen küzdő seregei a csaták hevében ábrázolva megjelennek Rómá-
ban a Forum Ti,ainnin a Tiajanus-oszlop felfelé csavarodó, aprólékosan kidolgozott
domborművein. A birodalmi hadsereg körülbelül négyszázezer Íőt számlált.Ezma-
gában foglalt harminc, a korábbinál nagyobb létszámúlegióban szolgáló száanyo|c-
iun"r"r légitinariust, akiknek többsége már nem itáliai származásúvo|t, hanem túl-
73
lll. RÉsz . Az ADopTÁLT Éslz nxroHlHus-csÁsánox

nyomórészt besorozott provinciális. A segédcsapatok legénységének létszáma még

ennél is népesebb volt, meghaladta akétszánezret Ezenkívül volt még a birodalom
különbözó népeiből körülbelül tlzenegyezer irreguláris vagy félreguláris csapatok-
ban szolgáló katona, akiket háromszáz fős csapatokba szeweztek. Ezek a numei
(erységek) yagy symmachiaii (szövetségesek) voltak, s amint csapataik elnevezése
is mutatja, megkíséreltéka sajátos nemzeti csoportok speciális katonai jártasságát
és képességeit felhasználni.
Keleten Tiajanus 106-1,12 között lekerekítette a határvonalat, megalakítva azúj
Arabia provinciát, amelynek a mai Jordánia területén fekvő Petra lett a fővárosa.
Kortársa, Arrianus ugyan kijelentette, hory mindenekelőtt törekedni kell a békés
megoldásra Parthiával, az ő eltőkélt szándéka az volt, hogy most és mindörökre
megoldja - teljes lerombolással és bekebelezéssel - azt a problémát, amit ez az or-
szág hosszú ideje jelentett. 114-ben sikeresen lerohanta Armeniát és Eszak-Mezo-
potámiát, a következő évben pedig elfoglalta a pafthus fővárost, Ktésziphónt, és dél
felé vonult tovább, egészen a Tigris Perzsa-öbölben levó torkolatáig. 116-ban azon-
ban a diaszpórában élő zsidók teljesen példa nélktil álló, heves felkelésben törtek ki
Elő-Azsia számos központjában. A helyi elégedetlenséghez jánlJó messiásvárást
tovább erősítette a jeruzsálemi Templom Ttrus által történt lerombolásának em-
léke. Ráadásul a keleti zsidók közül sokan nehezményezték a közösségeikre kirótt
általános adót, a fiscus Judaicust, és Parthiával rokonszenveztek, amelynek uralma
alatt sokan é|tek. Azt gondolták uryanis, hogy ha Parthia római kézre kerülve leha-
nyatlana, kedvezőtlen hatással lenne kereskedelmükre. A zendülés minden bizony-
nyal Kürénaikénagy zsidó közösségéból indult egy bizonyos Andreasz Lukuasz
vezetésével, aki először harcolt a helyi görögökkel, majd a római uralom ellen
fordult. Felkelését keryetlenül eltiporták, de ezalatt soha nem látott mértékűellen-
ségeskedés tört ki a zsidók és a görögök között Eryiptomban is. A fő hadvezérnek,
Quintus Marcius Turbónak, akit hatalmas erőkkel ktildtek a zavargások letörésére,
ezenkívül heves zavargással kellett számolnia Cipruson, ahol a zsidó vezető, Arte-
mion elpusztitotta Szalamiszt. Ury tűnt, felkelés robban ki magában Judaeában is,
bár ezt gyorsan és keményen fojtotta el Róma legelső lovassági parancsnoka, a
mauretaniai származású Lusius Quietus.
Ezalatt a hatalmas és túlságosan is felületesen meghódított Mezopotámia terü-
letén Tiajanusnak további és sokkal súlyosabb problémákkal kellett megküzdenie.
116-ban a terület déli részénáltalános felkelés tört ki. Ugyanakkor a parthus erők
magukhoz tértek és megtámadták a római állásokat Mezopotámia északi részén,
valamint Adiabénébenés Armeniában. Tiajanus utánpótlási és összeköttetési vona-
lait számos ponton veszélyeztették és támadták. Bizonyos mértékbensikerült az
ellenőrzést visszaállítani, sőt, még egy parthus báburalkodót is be tudtak ültetni a
ktésziphóni palotába, bár ez a trónkövetelő képtelennek bizonyult saját helyzete
megszilárdítására. Mielótt azonban ez kiderült volna, Tiajanus útnak indult haza-
felé. Csak a kilikiai Szelinuszig (Délkelet-Kis-Azsia) ért el, amikor avukórtő|meg-
bénult, szivszélhűdést kapott és hamarosan meg is halt.
A háborúi közötti szünetekben arra is szánt időt, hogy hatékony, civil hivatal-
nok legyen. Kitartott a hagyományos, alkotmányos formák mellett, és szilárdan
megerősítette a szenátus kiváltságait. A nép anyagi szükségleteinek is kitüntetett
figyelmet szentelt. A gabonaszállítást biztosította, és folytatódott az ingyenes gabo-
naosztás a korábbinál több rászoruló között. Ttajanus másik eredménye volt (ko-
rábbi kezdeményekből kifejlesztve) az alimenta intézményesítése a szegény gyelme-

74
 TRAJANUs

kek anyagi támogatására. A trónralépést követó ajándékok, amelyeket Róma alatt-

valóinak kellett ajándékoznia az őt megelőző császároknak, nem volt többé köte-
lező, és a provinciákranehezedő adóterheken is könnyített. A provinciák helytartóit
különös gonddal választotta ki - bár a proünciális és helyi pénzügyekkel, amelyek
bizonyos területeken kikerültek az ellenőrzése alól, speciálisan kiválasztott hivatal-
nokokat biztakmeg, mint például Sextus Quinctilius Valerius Maximust Akhaiában,
az ifjabb Pliniust Bithüniában. Fennmaradt egy sorozat Pliniusnak a császárhoz
cimzett leveleiből, s ezek a császár válaszleveleivel együtt bemutatják Tiajanus em-
berséges törődését a provinciálisok jólétével.Ez azonban keveredett a belső bizton-
ságba való bizalmatlan belefeledkezéssel és atyáskodó hajlammal, amelynek jegyé-
ben beavatkozott alátszó|agönmagukat kormányzó városok neki nem tetsző üryei-
be. Az egyik levélben Plinius érdeklődik, hogyan járjon el a keresztények szektájá-
val. ,,Nem kell utánuk nyomozni; ha azonban följelentik és vádolják őket, bünteten-
dók; de úry, hogy az, aki nem vallja magát kereszténynek, és ezt kézze|foghatían
bizonytja, azaz áldozatot mutat be isteneinknek - bár gyanús a múltja -, megbánása
alapján nyerjen bocsánatot." Ez a vá|asz, amelyben határozottság keveredett a túl-
zott szigorúság elleni ellenszenwel, mutatja, hogy ami acsászárt illeti, inkább húti a
felazottkedélyeket, semmint hory rádobjon még egy lapáttal.
Uralkodásának egész idejére jellemző akőzmlnkák örökké terebélyesedő prog-
ramja, amelynek keretében utak és hidak nagyszabású hálózata épült szerte a biro-
dalomban. Leszerclt katonái számára a numidiai Thamugadinál 1,00-ban alapított
colonia, amelyet tábor alapraj zira teweztek a szenátusi ülések céljára szolgá|ó hán-
zal, bazi|ikával és forummal a két provinciális út találkozásánál, az Afrikában lát-
ható római romok közül a legteljesebb. ltáliában, az impozáns Aqua Tiaiana, a fő-
várost szolgáló utolsó vintezeték alapvetően megnövelte a lakosság napi vízutánpót-
lását. A Sabinus-tó vidékénekforrásaitól táplált aquaeductus a fóváros Janiculum
dombjáig húzódott, és ellátta vizzel az abban a körzetben működő ipari malmokat,
majd átívelt a fo\ó másik partjára, és amint a legújabb felfedezések mutatják, az
Esquilinus dombon v é gződött.
Az Esquilinuson volt T}ajanus fiirdőinek épületegyüttese is, amelyet Nero Do-
mus Aureájának központi szárnya fölé építettek és 109-ben avattak fel, két nappal
az Aqla Tiaiana előtt. A Thermae Tiaiani épületéből ugyan nem sok látható nap-
jainkban, a|aprajzamégis megköze|ítő|egrekonstruálható. Az nyilvánvaló, hogy tel-
jes terjedelmében felülmúlt minden korábbi ilyen jellegú épületet, vagyis ez volt a
város legkorábbi igazán kiterjedt furdője, s ilyen fiirdőkből végül tizenegyet épitet-
tek. A fürdőhely, amely Tlajanus építményénekközéppontját alkotta, a kiilönböző
levegő- ésvfuhőmérsékleteknekmegfelelően elrendezve, háromszor nagyobb volt a
szomszédos Titus-fiirdőknél (Thermae Titi). Hatalmas keresztboltozatos központi
csarnok köré összpontosult, amelyet kiilsó, bekeített terület vett körül, otthont
adva a közösség változatos társadalmi eseményeinek. Ez a hatalmas, modern, köz-
hasznú és monumentális épületegyüttes Tlajanus épitészének,Damaszkuszi Apollo-
dórosznak, a korabeli építőtechnika, az őntött falazás mesterének a munkája volt,
A betonszilárdságú anyag lehetővé tette a magasba szökő boltívek, apszisok és bol-
tozások ilyen magabiztos megépítését.
Apollodórosz volt a tervezője Tiajanus forumának is, a legutolsónak, legtelje-
sebbnek és legpazarabbnak a forumok közül, amelyeket az egmást követő császá-
rok az eredeti Forum Romanumhoz hozzáadtak. Megközelítőleg derékszögű négy-
szöget foglalt el (kb. 166x110 m), amelyet a Quirinalis domb alsó lejtóinek mély

75
tll, nÉsz. nz looprÁlr Éslz nnronlHus-csÁsánox

lefaragásával hoztak létre. Tlajanus forumán volt görög könfiár is, amelyek
és latin
a forumok legtöbbjéhez hasonlóan már nem láthatóak. A
két könyvtár kőzé Dacia
meghódításának tiszteletére állított oszlop azonban még mindig ál. a konyvtárak
szomszédságában helyezkedett el a Basilica Upia oszlopsorokkal tagolt, apszisos
csarnoka. A forum kiterjedt, északról és délről félkör alakú ftilkékkel szegé|yezett,
oszlopsoros nyílt térségéna császár lovasszobra állt.
Az északt fiilke alkotta Trajanus Vásárterének ívelt homlokzatát, amelyek ezen
túl terültek el. Beboítva három teraszszintet, több mint százötven üzletet és hiva-
talt magában foglalva, a vásár épületeit öntött falazással emelték, kívülról pedig
tartós, égetett, hőálló téglákkal borították, amelyet meghaglrtak az épilet dekoratív
külső borításának és nem fedték le márvánnyal vagy kővel. A tér központjában
helyezkedett e| az egyszerű keresztboltozatos, téglalap alaprajzú (25x9 m) vásár-
csarnok.
Tiajanus pénzein és az ifjabb Plinius Panegticusában számos jelmondat hirdeti
a császárnak azt az óhaját, hogy az emberiség szolgája és jótevője, az égiek földi
helytartója lehessen. Célja az volt, hogy ne mint dominus vagy fejedelem, hanem
mint princeps kormányozzon, a szó AucusTus által örökül hagyott értelmében.
Aprinceps szóhoz csatolta a 103-tól kezdve kibocsátott érméknagy sorozatain sajá-
tos címét,az Optimust (,,a legjobb") -, amely az Optimus Maximus melléknéwelis-
mert Juppiterre emlékeztetett. Katonai politikája végül is aligha váltottabe ahozzá
fúzőtt reményeket. A későbbi birodalom szenátorai mégis úgy érezték,jogosan
fejezték ki azon kívánságukat, hogy az űj császárnak ,,szerencsésebbnek kell lennie
Augustusnál és jobbnak Tiajanusnál" (felicior Augusto, melior Tiaiano). Sőt, Eutro-
pius, aki ezt elbeszéli nekünk, nyilvánvalóvá teszi, hogy ő Tiajanust még Augustus-
nál is többre tartja, és kiilönösen azért csodálja, mert tiszteletben tartotta a szenátus
kiváltságait. Egy másik történetíró, Florus uralkodását a római újjászületés csodájá-
nak tartja.
Tiajanus magas, jó felépítésűember volt, tiszteletet parancsoló méltóságot su-
gárzott magából, amelyet fokozott korai ószülése. ,,Leginkább igazságosságával,
bátorságával és viselkedésénekszerénységéveltűnt ki - mondja Cassius Dio. -
. . . Nem irigyelt és nem pusztított el senkit, de kivétel nélkül tisztelte és dicsérte min-

den jó emberét, ennélfogva se félelmet, se g5rtilöletet nem tápláltak iránta. Arágal-

makra nem sokat adott, és természete nem hajlott a bosszúra. Ovakodott más pén-
zének elkobzásától, és távol tartotta magától az álnok gyilkosokat. Hatalmas össze_
geket költött háborukra és a közrend fenntartására; és miközben elvégeztette az
utak és a kikötők, valamint a középületek sürgős javitásait, a vállalkozás során sen-
kit sem szipolyozott ki... Előszeretettel vett részt vadászatokon és lakomákon, mint
ahogy kivette a régzéta munkából, a tervezésből és a tréfálkozásból is... Gyakran
látogatta a polgárok házait, néha még testőr nélkül is, és ott jól szórakozott. A sző
szoros értelmébenvett múveltségnekhíján volt, de amikor szónoklatra került a sor,
a lényeget mindig megértette és később felhasználta. Természetesen tudom, hogy
szenvedélyes híve volt a fiúknak és a bornak. Es ha valaha is ezen hajlamai miatt Jl-
követett volna valamilyen közönséges vagy bűnös dolgot, vagy ezek miatt szenved-
nie kellett volna, elitélő bírálatnak tette volna ki magát. Mégis, akármennyi bort
megihatott, józanmaradt. A fiúkkal való kapcsolatában pedig nem ártott senkinek."
Thajanus és családja kitúnő példáját szolgáltatták a provinciálisoknak az ura|-
kodó rétegbe való felemelkedésére. Felesége, a szigorúnak látszó Pompeia Plotina,
aki rokona is volt - és aki halálos ágyán ápolta -, a dél-galliai Nemaususból szárma-

76
 HADRlANus

zott (amely legalább annyira, ha nem még jobban romanizá|t terület volt, mint a
császát hispaniai szülőföldje). O és a császár nővére, Ulpia Marciana 105 körül
Augusta lett. Amikor pedig az utóbbi még abban az évben meghalt, istenné avatták,
és leánya, Matidia (aki 119-ben halt meg) kapta meg helyette az Augusta címet.
Istenné avattákTiajanus apját is,

HADRIANUS (í 17- 138)

IiADRIANUS (Publius Aelius Hadrianus)

.,:,,.,; bár családja a baeticai Italicában élt, ahova eredeti-

],:, leg az itáliai Picenumból települtek át. Publius
,:: Aelius Hadrianus Afer (ielentése: ,Áfrikai", talán
,, a Mauretaniában töltött hivatalos szolgálatra emlé-
., keztet) és a gadesi Domitia Paulina fú volt. Apja-
:::, nak apja a római szenátus tagja volt, és Tneraxus
'i, na8ynénjét,|J|piátvette feleségül. Miután apja 85-
.,;.;i..:',,,, ben meghalt, két gyámra bízták Hadrianust:

,:,,, Publius Acilius Attianusra és a jövendő császára,

Tiajanusra, akinek gyermektelen házához került.
A hadseregbe beállva katonai tribunusként (tibunus militum) szolgált az alsó-
pannoniai Aquincumban, valamint Alsó-Moesiában és Felső-Germaniában állomá-
sozó csapatoknál. Késóbb, Tiajanust trónralépésétkövetően Hadrianus elkísérte a
császárt Rómába, ahol 100-ban feleségül vette Vibia Sabinát, Tiajanus unokahúgá-
nak, Matidiának a leányát. Ezt követően szolgált quaestorként, vezérkari tisztként,
legiós parancsnokként, majd mind az első, mind a második dák háborúban praetor-
ként. Ezután A]só-Pannonia helytartója, majd 1,08-ban konzul lett. A következő
évtizedben, a parthusok elleni háboru idején Szíria helytartójává nevezték ki, és
Il7-ben a következő év konzuljáváválasztották, immáron másodszor.
Tiajanus 'II7: algusztus 8-án halt meg Szelinuszban. Egy nappal később An-
tiokheiában bejelentették, hogy Hadrianust adoptálta fiául és utódjául, Tiajanus
halálának hírétpedig csak 11-én hozták nyilvánosságta. Ómegye, Pompeia Plotina
helyeselte az adopciót, azonban súlyos kételyek merültek fel, vajon a haldokló csá-
szár valóban végrehajtotta-e az örökbefogadást. Ezeket a kételyeket nem oszlatják
el a pénzek sem, amelyeket azonnal kibocsátottak az esemény kihirdetése céljából,
Ezek között egy érmekörirat Hadrianust már caesarnak, de még nem Augustusnak
nevezi (HADRUNO TRAIANO CAESARI). Akár adoptálta valójában, akár nem, a
hadsereg császárként üdvözölte, a szenátusnak pedig (bár tagiai között volt néhány,
aki saját magát kiválóbb képességúnektartotta) nem volt más választása, mint ha-
sonlóképpen cselekedni.
Hadrianus tiszteletteljes beszédet intézett a szenátorokhoz, és esküvel fogadta,
hogy senkit sem fog közülük megöletni, és kérelmezte elődje istenné avatását. Ké-
sőbb azonban önállósította magát, és Tlajanus keleti katonai politikáját homlok-
egyenest ellenkező irányban folytatta. Az újkeletű, általános, mezopotámiai zavar-
gások meggyőzték arról, hogy elődjének agresszív törekvései kimerítettéka biroda-
lom pénzügyi és emberi tartalékait. Igy aztán Hadrianus hirtelen felhagyott Tlaja-
lll. RÉsz . Az ADopTÁLT Ésnz rulronlHus-csÁsánox

nus hódító törekvéseivel, feladta az újonnan létrehozott provinciákat, területüket

(amennyiben a római befolyás még egyáltalán érvényesült) kliens királyok kezére
adía. Ezzel szemben az északi határvidéken, ahol a következőkben személyesen
folytatta a roxolánok és más iráni eredetű szarmata népek visszaszorítását, megszi-
|árdította a még Tiajanus által bekebelezett Dacia provinciát, azt e|őszőr két, majd
három részre tagolta.
Még mielőtt a keleti határvidékkel kapcsolatos intézkedései teljesen ismertté
váltak volna, uralmával szemben veszélyes belső ellenállás kibontakozásának jelei
mutatkoztak. Egykori gyámja, Attianus, aki ekkor praefectus praetorio volt, három
nagy hatalmú személyiségrehívta fel a figyelmét, akik könnyen zendülővé válhat-
nak. Egyikük, Gaius Calpurnius Crassus - aki már Tlajanusnak sem volt kifejezet-
ten barátja - meghalt. Amint terjesztették, nem Hadrianus utasítására. A másik két
lehetséges összeesküvó esetében a császár inkább nem vett róluk tudomást. 118-ban
azonban a hírek ery jóval súlyosabb összeesküvésről szóltak, ami arra késztette
Hadrianust, hory megszakítsa téli tartózkodását a bithüniai Nikomédiában, és
haladéktalanul Rómába siessen. A szenátus azonban addigra már kezébe vette az
üglret és kivégeztetett négy ismert volt konzult, Tiajanus eglrkori bizalmasait, köztük
a katona Lusius Quietust (akit Hadrianus Judaeából elmozdított), valamint a va-
g]ionos és jó kapcsolatokkal rendelkező Gaius Avidius Nigrinust, akit Hadrianus
lehetséges utódjának tartottak. Lehetséges, hogy ez a csoport ellenezte nyomatéko-
san az új császár visszavonulását a határvidékől. Hadrianus ismét megerősítette,
hogy nem rendelte el vagy tudott volna halálukról, a felelősséget Attianusra hárí-
totta, akit eltávolítottak, majd újra visszahelyeztek konzuli tisztségébe. A szenáto-
rok azonban kétkedók és engesztelhetetlenek maradtak abban a hitükben, hogy
Hadrianus megszegte ígéretét,ami szerint egyiküket sem fogja kivégeztetni.
Hadrianus hamarosan utazgatni kezdett szeíte a birodalomban, és ezt uralko-
dása végéigfolytatta, amivel ő lett a legnagyobb utazó a császárok között. 121, és
l32között rengeteg időt töltött utazással, széltében-hosszában bejárta a provinciá-
kat. Első kézből értesült a provinciális lakosság gondjairól, elnyerte bizalmukat és
eleget tett kívánságaiknak, kielégítetteszükségleteiket. A következő év folyamán
változatos és párját ritkító érmesorozatokat bocsátott ki, amelyek név szerint ünne-
pelték a római világnak ezeket a régióit, és olyan motívumokkal különböztették
meg óket egymástól, amelyek az adott terület legjellegzetesebb sajátosságát szemé-
lyesítették meg. Az érméka különbözó provinciális központokba való megérkezé-
sére (adventus) utaltak (áldozatbemutatás jeleneteit ábrázolva), vagy a helyreállító-
ként (restitutor) játszott szerepét emelték ki, amint a lábánál térdeplő női alakot
emel föl. Ezeken a vereteken a provinciák nók alakjában, békésvagy harcias külsó-
vel, saját vidékiik viseletében és annak attribútumaival jelennek meg. Az ábrénolá-
sokban szándékosan hangsúlyozták a helyi jellegzetességeket: meglelennek Asia
városai, a görög játékok, az eg;riptomi ibiszmadár, az asiai görbe kard.
Hadrianus volt az első a trón birtokosai közül, aki területeit nem kizárólag ró-
mai szempontból nézte. A birodalom é|ő szervezettévált, nemcsak a központjában,
hanem minden porcikájában. Nem csupán meghódított, alávetett vidékek sorozata
volt, hanem egy igazi nemzetkőzősség, amelyben minden sajátos területnek és nem-
zetnekmegvolt a maga büszke azonosságtudata. A helyi viszonyokra fordított lelkes
és éber figyelmét az avágy sarkallta, hory megmutassa, milyen nagyra becsüli a pro-
vinciák törekvéseit - és azon igyekezett, hogy e törekvések egyetemesjelképének és
vezérének tekintsék.

78
 HADRlANUs

MindeneKölött azonban Hadrianus szilárdan eltökélte, hogy állandó, szakava-

tott kapcsolatot tart fenn a meglátogatott seregekkel azért, hogy biztosítsa a hadse-
reg maximális hatékonyságát és harckészültségét.A hadsereg tekintetében kissé
szokatlan he|yzet állt elő. A terjeszkedés elkerülésénekpolitikája azt jelentette,
hogy fokozottabban támaszkodtak a meglevő határvonalra, ami viszont magával
vonta a határvédelem nagyarányú megszilárdítását. Következésképpen a birodalom
katonai rendszere eddig soha nem látott mértékbenalapult a tartósan a határon
állomásozó seregeken, és a határ mentén minden eddiginél hatásosabb erőditmé-
nyeket építettek.Ennek a politikának az első eredménye - a britanniai határvonal
kisebb módosítása után - a Britannia északi részéna mai Tyne és Solway között
húzódő Hadrianus-fal volt, amely a birodalom összes erődítéseközül a legjobb álla-
potban maradt fenn napjainkig. A részben kőból, részben íőzegből épült Hadria-
nus-fal toronnyal megerősített kapuk és őrtornyok rendszere volt. Elóterében V ke-
resztmetszetú árok húzódott, a falon belül tizenötezerny auxiliáris legénység állo-
másozott, amely a még mindig meghódítatlan, észak felé elterülő térséget,Cale-
doniát tartotta szemmel. Germaniában és Raetiában is emeltetett védmúveket a
császár mindenütt, ahol nem voltak természetes akadályok, mint például folyók.
A Rajna és a Duna között a germaniai határon mintery kétszáz mérföldes szaka-
szon húzódó sáncot meredek oldalú árkokkal és paliszádokkal erősítették meg.
Hadrianus határvédelemre való összpontosításával eg;ne kevésbémozogtak a
katonai egységek, az erőditett táborok mellett kialakuló civil települések egyre gya-
rapodtak mind méretük, mind pedig a gazdaságijólét szempontjából. Sőt, a római
katonák által békeidóben, a katonai szolgá|at részeként vállalt nem katonai jellegú
feladatok egyreváltozatosabbak és szélesebb körűek lettek találunk köztük ruhabe-
szerzőket és olyanokat, akik a gabonaszállítmányt kísérték,követ fejtettek, marhát
őriztek,lovakat gondoztak. A nem kimondottan hadműveleti feladatok gyarapodá-
sát serkentette, hogy a legiós erők a határvidék hátországában állomásona tulaj-
donképpen tartalékban voltak, s általában nem voltak alkalmasak az egyik terület-
ről a másikra való áthelyezésre. Hadrianus kibővítette Tiajanus reguláris és irregu-
láris egységeit (numeri) oly módon, hogy a római hadsereg állandó egységeivévál-
toztatta őket. A ,,mozgó" és ,,á|ló" csapatok nyilvánvaló elkülönítése jelzi az utat,
amely a központi mozgócsapatok (comitatenses) és a határrtédő alakulatok (limita-
nei) szétvá|asztásáhozvezetett a birodalom egy későbbi korszakában. Mindamellett
a kisebb különítmények (vexillationes) mozgékonyságát az egyk legiós bázisról a
másikra történő időszakos áthelyezésekkel tartották fenn.
Hadrianus látogatásai alkalmával különös figyelmet szentelt ezeknek a csapa-
toknak, nem hanyagolt el egyetlen lehetséges szempontot vagy részletet sem. Ren-
díthetetlenül ragaszkodott a katonai fegyelemhez, s ezt az erényt eryedülálló mó-
don a pénzeken is hirdette: DISCIPLINA AVG(usti). Ugyanakkor nagyon megked-
veltette ót a katonák körében visszatéró jelenléte a hadtesteknél, a hadműveletek és
a szemlék szewezése, az azokon való résmétele,az a tény, hogy megismerkedett
életükkel, szokásaikkal, szállásukkal és táplálkozási körülményeikkel. A provinciák
tiszteletére kibocsátott érméimagukban foglaltak egy páratlan sorozatot, amelye-
ken mind a tíz fontosabb hadtestről megemlékezett, mindegyiket különleges, saját
vonásokkal ruhántafe| (ezt a numizmatikai újítást utódai mellőzték, talán attól való
félelmükben, hogy fokozhatja a szeparatista törekvéseket). ,
Hadrianus uralkodása alatt ritkán került sor háborura. Elete vége felé azonban
mégis kirobbant egy jelentós háboru, egy zsidó felkelés - nem a diaszpóra zsidói kö-
lll. RÉsz . Az ADopTÁLT Ésnz alrontnus-csÁsánox

zött, mint az előző császár alatt, hanem magában az anyaországban, Judaeában (ún.
második felkelés), amely a Vnspasranrus és Tnus által eltiport |ázadás megismétló_
dése volt, Hadrianus ugyanis, akinek kozmopolita szemléletmódja teljességgel kö-
zömbös volt a zsidó szeparatizmus számára, római coloniát és templomot hozott
létre Jeruzsálemben, amelyet a saját Aelius nemzetségneve után Colonia Aelia Ca-
pitolinának nevezett el (vagy csak a felkelés után alapítottákezt a coloniát).
Ez az alapitás óriási dühvel töltötte el a zsidókat, akik 132-ben nyílt lázadásba
kezdtek a karizmatikusvezér, Simon Bar Kosiba (gúnynevén Bar Kokhba,,,csillag
fia") irányitásával. A felkelők hataknukba kerítették Jeruzsálemet, és saját pénzkt-
bocsátásába kezdtek, és három évbe telt, amíg sikerült leverni őket. Ezalatt a csá-
szár egyszer, ha ugyan nem kétszer is ellátogatott Judaeába, és valószínűleg jelen
volt, amikor Jeruzsálem végül 134-ben elesett. A következő évben a túlélő harcoso-
kat Betárnál terelték össze, és szigorú megtorló intézkedésekethoztak, köztük a kö-
rülmetélésteljes betiltását.
Hadrianus zsidókkal szemben alkalmazott szigora nem volt általános, uryanis a
birodalmi igazgatásban többnyire (bár nem ktilönösebben) újító szándékú,de
körültekintő és segítőkész vo|t. Tiajanus tékozló katonai kiadásai után Hadrianus
érdeklődést tanúsított a közteherviselés iránt, nem annyira a fukar korlátozások és
elkobzások bevezetésével (ellenkezőleg, elégette a kincstár hatalmas mennyiségű
behajthatatlan adósságait tanúsító feljegyzéseket), hanem a fölösleges kiadások
kiküszöbölésével.
Szerencsére Hadrianust igen érdekelte a jog. Megbízta a híres afrikai jogászt,
Lucius Salüus Julianust az egymást követő rendeletek összegldíjtésévelés revaió-
jával, amelyeket az évente választott praetorok évszéaadok óta, hivatali évük lejár-
takor kibocsátottak. A rendeletek ilyen közzététele segítségérelehetett a szegé-
nyeknek (humiliores), akik - bár a bíróságokon mindig elfogultak voltak velük
szemben a kiváltságos honestiores javára - így legalább némileg megérthettéka tör-
vényes biztosítékokat, amelyekhez joguk volt.
Hadrianus kezdeményezései nyomán a római jog aranykorához, történetének
legalkotóbb és legbefolyásosabb idószakába érkezett. Az igazságszolgáltatás is
döntő lépésttett a négy kerületi bíró megbízásával, akik a törvények alkalmazását
szolgálták Itáliában (ez jó szándékú intézkedés volt, a tiltakozás ellenére, amely sze-
tint ez gyengítette a szenátus tekintélyét). Sőt, hogy saját udvarában, Rómában ja-
vitsa az igazságszolgáltatás színvonalát, Hadrianus hivatalosabb formát adott annak
a törvényi szakértőkből álló csoportnak, amelytól az uralkodók rendszeresen kértek
tanácsot, és a császári tanácsban (consilium pincipis) egyesítette őket.Ez most sok-
kal hivatalosabb jelleget öltött, nem úgy, mint az ún. princeps barátai, akiket ke-
vésbéhivatalos formában a császárok Aucusrustól kezdve tanácskozásra összehív-
tak. Salvius Julianus kiemelkedett Hadrianus tanácsadói közil, vezető szenátor lett
és 175-ben konzullá választották A szakértők között azonban voltak lovagrendűek
is. Nem ez a fontos állás volt az egyetlen, amelyet Hadrianus a lovagi rend tagjai
számára kijelölt, mivel ryakran nevezte ki őket az egyre hatékonyabban működő
birodalmi bürokrácia fontosabb titkári állásaira is. A szenátushoz való viszonya,
amely már kezdettól fogva sem volt kielégítő, uralkodásának végéhezközeledve
egyre feszültebbé vált, kétségkívülrészben megromlott egészségi állapota miatt -
tuberkulózisra ésvakórra következtettek -, ami befolyásolta kedélyállapotát is.
Hadrianus legfőbb problémája az utódlás kérdésevolt, mivel feleségével, Vibia
Sabinával (aki 128-ban meghalt) a kapcsolata valószínúleg rideg volt, és nem volt

80
 HADRlANUs

örököse. 136-ban a császár adoptálta fiának és leendó örökösének a harmincas évei

kőzepén jfuó elegáns és fényűző szenátort, Lucius Ceionius Commodust - akit attól
fogva Lucius Aelius Caesarnak neveztek -, és Pannonia helytartójává nevezte ki,
Még ugyanabban az évben Hadrianus elrendelte vele erykoru sógorának, Julius
Ursus Servianusnak és unokájának a megölését, akit a császár ryanúja szerint
Aelius Caesarral rivális jelöltnek készítettek elő. 138 januárjában azonban Aelius
meghalt. Egy hónappal később Hadrianus adoptálta az akkor ötvenegy éves, gyer-
mektelen Avromuus PIust, és hogy gondoskodjon a még hosszabb időre szóló
utódlásról, kötelezte Antoninust, hog5i maga is adoptáljon két fiút, az ekkor tizen-
hét éves Mancus AunBI-Iust és a hétévesLucrus VBnust (Aelius Caesar fiát). Ezt
követóen hamarosan (úlius 10-én) Baiaeban meghalt Hadrianus. Abban a mauzó-
leumban temették el, amelyet erre a célra emeltetett Rómában (és ma Angyalvár
néven ismert). A szenátus vonakodva bár, de elfogadta Antoninus kívánságát Had-
rianus istenné avatására (lásd An-roNIm_rs).
Hadrianus egyénisége hangsúlyos formában tükrözte a kor jellegzetességeit. A
vallásos misztériumok beavatottja volt, buzgón érdeklődött az asztrológia és a má_
gia iránt. Osztotta kora hajlamát, nemcsak fáradhatatlanul látogatta a városokat,
hanem archaizáló stílusban irodalmi tevékenységet is folytatott.ÍjVezte a tudósok
társaságát, és részben maga is író volt; fennmaradt ery, a lelkéhez intézett rövid,
megható költeménye. Jól festett, és a múvészi dolgok iránti érdeklődése a görög be-
folyás alatt álló Hadrianus kori művészet egy teljesen űj áramlatát inspirálta. Ettől
kezdve a császárok mellszobrain göndör szakáll jelenik meg, és gyakran képviselnek
festői, idealizáló, élesen kontrasztos fény-árnyék hatáson alapuló stílust. Néhány
portrénak sikerült valamit visszaadnia Hadrianus energikus idegességéből. Sokkal
jellegzetesebbek azonban azok a szobrok és fejek, amelyek kegyencét, Antinooszt
ábráuo|ják, akinek tragikus halála (130-ban belefult a Nílusba) megdöbbentó val-
lásos érzelemhullámhoz vezetett mindenütt a birodalom keleti részében,ahol föl_
vették az istenek sorába. Az új istenség ábrázolásához a Hadrianus által oly mélysé-
gesen tisztelt, klasszikus kori görög művészeti hagyományt idéztékfel újra a múlt-
ból, hogy megörökítsék Antinoosz álmodozó tekintetét és érzékivonalait,kifejezve
a múló i{úság és a megsemmisülő szépség fölött érzett bánatot,
Hadrianus esztétikai célkitúzéseiés törekvései firyelemre méltó alkotásokban
valósultak meg kora épitészetében.Mindez leginkább a Róma közelében, a Tibur
melletti, olajfákkal borított déli lejtőkön, a saját maga számára építtetett hatalmas
rezidenciában nyilvánult meg. A lazán összefiiggő vagy eg5rmástól fiiggetlen épüle-
tek (Wa Hadiana) azzal a szándékkal készültek, hogy felidézzék a császár utazásai
során megcsodált helyeket és épületeket, de ez csak szerény kifogás volt a merész és
eredeti formák egész gyűjteményére.A császár érdeklődő és nyughatatlan szelleme
által ősztönzött néhány tehetséges és kísérletező épitész alkotásai ezek a vakmerő
struktúrák, találékonyan kihasználva az egyenetlen terep nyújtotta lehetőségeket,
felvonultatva a kívülről égetett téglával borított, öntött íalazatok készítésével
kap-
csolatos teljes mesterségbeli tudásukat. Bővelkedik a hajlított formák számos variá-
ciójában: alig lehet valahol egyenes vonalakat látni.
Rómában a Mars-mezőn Pantheonjának megépítésévelHadrianus építészeti
forradalmának zenitjére ért, F;gy korábbi fiirdőt (amelyet Augustus barátja, Ag-
rippa emeltetett) átalakítva Hadrianus épitészekör alakú épületet emelt; ilyen for-
májú szentélyek már ősi időktől kezdve ismertek voltak, de az öntött falazás feltalá-
lása lehetővé tette korlátlanul merészebb méretek megvalósítását. A hatalmas négy-

8l
lll, RÉsz . Az ADopTÁLT Éslz mroNtltus-csÁsánox

szögletes, oszlopsoros portikusz mögött állt maga a rotunda, amely ugyanolyan át-
mérőjű, mint amilyen magas. Kupolája tetején egy kerek nyílás napként világította
meg a kazettákban a csillagokat idéző rozettákat, A kupoladob falát négyszögletes
és félkör alakú fiilkék törték meg, tudatosan könnyítve az öntött szerkezet súlyán.
Ugyanezt a tudatosságot mutatja a kupolába mélyítettöt kazettasor. A kupola
annyira szilárd volt, hogy sértetlenül megmaradt annak ellenére, hogy 663-ban eltá-
volították róla az aranyozott bronzból készült tetőfedést. A Pantheon volt az első
nagyobb építmény,amelynek tervezésekor az épületbelsőre fektették a hangsúlyt: a
döntő elem nem a tömör falazásvolt, hanem az atér, amelyet körülzárt. A görögök
templomai nem engedték belsejükbe azimádkozó gyülekezetet, Hadrianus Panthe-
onjában viszont az emberek összegyúlhettek.
A fóváros másik részén, a Forum Romanum mellett Hadrianus egy másik látvá-
nyos, kivételes méretű szentélyt emeltetett, Venus és Roma templomát, Tiajanus
forumán pedig felépítette az istenné avatott Tiajanus templomát. Athénban is az ő
nevéhez fűződnek azok a jelentős épitkezésimunkáIatok, amelyeknek cé|ja az
olümpiai Zeus templomának nagyszabású újjáépítésevolt. Ez tökéletesen bemu-
tatja Hadrianus gondolkodását, aki őszintén római és erősen filhellén volt,

ANToNlNUs PlUs (1 38-161 )

ANTONINUS PIUS (Titus Aurelius Fulvus Boio-

nius Arrius Antoninus) (138-161) 86-ban született
Itáliában, a latiumi Lanuviumban. Családja a dél-
galliai Nemaususból származott, de Rómába költö-
zött, ahol nagyapja és apja (mindkettőt Titus
Aurelius Fulvusnak hívták) konzulságot szerzett, az
előbbi kétszer is részesült ebben a megtiszteltetés-
ben, azonkívúl a városi praefectus Qlraefectus urbi)
hivatalát is betöltötte. A császár anyja Arria Fadilla
volt, akinek apja, Arrius Antoninus szintén Dél-
Galliából származott, és hasonlóképpen kétszer
volt konzul. Amikor NBnve császár lett, állítólag
résnététnyilvánította az új uralkodónak.
Antoninus i{úkorát Loriumban töltötte, nem messze Rómától; apja korai halá-
lát követően neveltetéséről két nagyapja gondoskodott. Húszas éveiben feleségül
vette Annia Galeria Faustinát (idősebb Faustina), Marcus Annius Verus leányát.
A quaestorság és a praetorság letöltése után 130-ban konzul lett. Nem sokkal ez-
után Hapnrexus a néry kerületi bíró egyikének jelölte ki, akiknek feladata a tör-
vényi ügyintézés volt Itáliában. Ebben a minóségében Etruriában és Umbriában
tevékenykedett, ahol kiterjedt földeket birtokolt. Asia provincia prokonzuljaként
(valamikor 133 és 136 között) kiváló hírnéwetett szert, és Rómába való visszatérte-
kor az íjjászewezett császári tanács tagtrává nevezték ki. Amikor Lucius Aelius
Caesar, Hadrianus adoptált fia és örököse 138 januárjában meghalt, a császár vá-
lasztása Antoninusra esett, aki hosszas megfontolás után elfogadta az ajánlatot.
Február 25-én Hadrianus adoptálta, megkapta a tribunusi hatalmat és nem sokkal
később a legfőbb kormányzati hatalmat (impeium) is. A részérekibocsátott érmé-

82
 ANToNlNUs PlUs

ken a Titus Aelius Caesar Antoninus név szerepel. Ugyanakkor megkövetelték tőle,
hogy adoptálja Mancus AuRnrrust és LucIus VeRust, akik végül utódai lettek.
Hadrianusnak a rákövetkező hónapokban tartó betegsége alatt Antoninus volt az
állam tényleges kormányzója, és amikor a császár július 10-én meghalt, békésenlé-
pett a trónra.
Uralma bizonyos zavarral kezdódött, mert amikor Antoninus kérelmezte elődje
istenné avatását és hivatalos tetteinekjóváhagyását, a szenátus húvösen tartózkodó-
nak bizonyult mind a két pontban, hiszen nem felejtették még el, hogy Hadrianus
csorbította tekintélyiiket és tagjai közül némelyeket ki is végeztetett. végül azonban
attól való félelmükben, hogy a hadsereg beavatkozik, amennyiben az űl kormányzat
kudarcot vall, a szenátorok engedtek, de csak a népszerűtlen kerületi bírák Itáliá-
ban működó intézményénekmegszüntetése fejében. Azonkínil, még ha néhányuk
nem is tartotta Antoninust többre önmagánál sem származás tekintetében, sem
tehetség dolgában, rendje iránti tiszteletteljes magatartása hamarosan arra kész-
tette őket, hogy a szokatlan Prus melléknevet adományozzák neki, kitüntewe vallá-
sos és hazafias kötelességtudását. A szokásnak megfelelően Antoninus illendőnek
találta a ,,haza atyja" (Pater patiae) cím visszautasítását, 139-ben azonban elfogadta
azt, a második konzulsággal egyetemben, amelyet 140-ben a harmadik, majd 145-
ben a negyedik követett.
A Historia Augusta nagy súlyt fektet Antoninus békeszeretetére,és igaz is, hogy
uralkodása nag5nészt békésvolt - bár nem teljesen, mert néhány provinciában
nyugtalanságot tapasztaltak, és a határvidék bizonyos szakaszain is zavarok támad-
tak. Britannia északi részénegy felkelés elfojtását a birodalom területének kiter-
jesztése követte, amelyet egy új védmű, az Antoninus-fal építésejelzett, amely a
Forth torkolatától a Clyde folyóig terjedt 60 kilométer hosszan. Ez a fal egy mély
árok mögött, mintery négy méter széles kőalapozásratőzegből készült. A legénység
egymástól kb. három kilométerre esó kis erődítményekben állomásozott, a Hadria-
nus-fal nagyobb méretúés nagy távolságokra levő erődei helyett. ABigantes törzs
által szitott zavargások 154 táján az Antoninus-fal néhány erődjének csapatait idő-
leges visszavonulásra kényszerítették,aminek következtében az erődők egy részét
lovas törzsek pusztították el, Ezek az események arra késztették Antoninust, hogy a
két fal között élő népesség nagy részétáttelepítse Germaniába. A Neckar folyo két
partján telepítették le őket, és megkövetelték tólük, hogy járuljanak hozzá a
szomszédos határvonal (ún. Odenwaldlimes) védelméhez, amelyet, mint Britanniá-
ban, előretoltak és kőből készült őrtornyokkal és paliszáddal erődítettek meg (ún.
Vorderer Limes).
Ezalatt Africa észaK részénnagy területek szenvedtek az útonálló martalócok-
tól. Ezeket fokozatosan kikergették Numidiából. Mauretaniába viszont erősítést
kellett hozni, hogy belekezdhessenek egy nagyszabású hadjáratba, amelynek során
150 táján a szakadár maurus törzseket az ország szélső, nyugati határához szorítot-
ták. Négy éwel később Egyiptomban a kényszermunka szigoru kivetése elől az ős-
lakosság elmenekiilt otthonaiból. F;zt egy fegyveres fölkelés követte, amit el kellett
tiporni; 158-ban pedig egy dáklázadástfojtottak el.
Bajok lehettek Judaeában is. Antoninus Pius ugyanis hamarosan mérsékelte -
bár teljesen soha nem törölte el - elődjének a körülmetélésre vonatkozó tilalmát;
azaz megengedte a zsidóknak, hogy fiaikat körülmetéljék,,de megtiltotta, hogy a
már kereszténységreáttérteket beengedjék a szertartásra. iry gyengitette a zsidók
esélyeit az aktívan térítő keresztényekkel szemben. Sőt az át nem tért zsidóknak

83
 SZABAD GERMANIA
BRITANNIA

/INFERIOR
l/\
\/\ t
BELGIcA \

Ft
LuGDuNENsIs zt'- -, LíyETo,,',,uoo"u,',ÉH
/\ \ cBnueNn 'r1 r |Z H
-- -^,,r.'.J'.,3ii"ool_ -<,-t.'Í;
rr.rr^_^,)-

í )ltt (|")
/ .
-'^4} i§
._-":§
--\\/
I

--|)-t-^l-:
L---.'--l
TARRAcoNENsIs
,u,,u{
.[) fl"\
V
' \.,,§\'-1A "{ ka
\
'u'''o^:or' 1 4^
1.o*o^^

lJ
' ooorr.o \\
BAETICA '. /
'._-- ->/
^xartnago

AFRIcA

ueunrfaNn

AC AlPscottiae
AM Alpes Maitimae
AP A|pes Preninae

birodalmi határ
provinciahatár

0 10o
r 500km
 6. A provinciák Antoninus Pius halála (Kr. u. 161) idején

Pitüusz
a

PANNoNIA
INFERIoR
FEKETE-TENGER
DAcIA
sUPERIoR

,_ - - 1' ísf: BITHvNIA-poNTus i _,

u. \/ /\
/\/- - -'
,/\ THRAcIA
\

) ":::P1,o""")i
r GALATIA\.
t'-'"l
-z'
,1
\

, -]:r-'Ü
MACEDONIA

l
_ \
k;.
syRIA
)
l§- F-
s\'-
A ( rvcü-reIncrrvr-n
SYRIA- /
PALAESTINA
li
/

cRETA ) .u'
,'
rótorózI- ,'
9
P,
9
Alexandria
TENGER et ts

CYRENAI CA

AEGYPTUs
lll. RÉsz . Az ADopTÁLT Ésaz lHroHtlus-csÁsánox

megtiltotta a Jeruzsálembe való belépést,amit a város köré vont katonai e|lenőrző

posztok glrtirújének kiépítésévelhajtatott végre.
Amilyen gyakran csak lehetséges volt, Antoninus a fegyverek helyett szíveseb-
ben alkalmazott diplomáciai eszközöket a felmerülő viták lecsillapításáía, nevezete-
sen a parthusokkal szemben. Súlyosabb vészhe|yzet hiányában - a kisebb katonai
múveletek ellenére, lehetősége nyílt a flottakatonák és az auxiliárisok kiváltságai
nak megnyirbá|ására, akiknek a szolgálat ideje alatt született gyermekei már nem
kapták meg automatikusan a római polgárjogot, mint korábban, csak a legiókba
való belépéssel;ilyen új megszorításokra volt szükség, hogy serkentsék a legiós to-
borzást.
Antoninus határozottan különbözött elódeitől abban is, hogy érdekei elsósor-
ban nem a provinciákhoz, hanem ltáliához kötódtek, amelyet megszilárdítani szán-
dékozott, és mint legfóbb tartományt, szerette volna visszaállítani a római biroda-
lomban korábban elfoglalt helyére. Pénzkibocsátásában ugyan kellő fontosságot
tulajdonított a provinciális érdekeknek is (például Britannia provincia megszemé-
lyesítésevolt a prototípusa annak az alaknak, amely mindmáig a brit ötvencentesen
|áthatő\, de nyomatékosan fejeződött ki a hangsúlyváltás. Ez tükröződőtt az itáliai
félszigeten hozott gyakorlati intézkedések egész sorozatában. Nem pazarlóan, de
bőségesen költöttek pénzt a kikötőkre, hidakra, fiirdőkre és amphitheatrumokra, és
a Tneran{TJs által kezdeményezett karitatív alapítványokat tovább fejlesztették egy
olyan terwel, amely az árva kisleányok megsegítéséttűzte ki céljául, akiket Anto-
ninus feleségéről (aki 140-ben vagy 141-ben halt meg, és akit - bár a késóbbi ha-
gyomány megkérdőjelezte jellemét - nemcsak istenné avattak, hanem példátlan
mennyiségű emlékérmet és más kitüntetést is kapott) Puellae Faustinianaenak ne-
veztek. Antoninus uralkodása alatt egyszer sem haglrta el ltálriát; Lanuvium mellett
levő villájában élvezte a vidéki nemesúr életét.Róma is figyelmének középpontjá-
ban helyezkedett el, bőkezű ajándékosztásokat és nyilvános láWányosságokat rende-
zett. A város hagyományos alapítási időpontjának kiiszöbönálló kilencszázadik év-
fordulója arra inspirálta, hory nagyméretű sárgaréz emlékérmek sorozatát bocsássa
ki, hazafias tiszteletben részesítve népéneklegendás eredetét.
Az, hogy Antoninus előnyben részesítette ltálriát és a fővárost, szíves fogadtatás-
ra lelt a szenátusnál, amellyel, legyőzve a szenátorok esetleges elózetes vonakodá-
sát, nyájas viszonyban volt (úgy túnik, hogy egy bizonyos Atilius Titianus össze-
esküvést kezdett szewezni, de Antoninus azt az utasítást adta, hogy cinkosait nem
kell felkutatni). A négy kerületi bíró visszahívása |átszólag visszaállította a teljes
szenátori ellenőrzést Itália felett. Antoninus azonban tudatában volt a szenátus
alapvető ryengeségének, és mialatt a szenátoroknak minden külsőségekben meg-
nyilvánuló tiszteletet megadott, az igazán fontos ügyek megvitatását saját császári
tanácsa számára tartotta fenn. Az uralkodása alatt tisztséget viselő négy egymást
követő praefectus praetorio mind tagja volt ennek a tanácsnak, és a jövőre nézve
lényeges adat, hogy ők mindamellett kiváló jogászok is voltak. Az első közülük,
Marcus Gavius Maximus húsz évig viselte ezt atisztséget, A provinciák helytartói is
gyakran maradtak helyiikön kis híján egy évtizedig. Antoninus természetes, csendes
halála 161-ben egy olyan uralom végétjelezte, amely jótékony és jóllehet vissza-
fogottan, de haladó volt. A központosítás folyamata tovább folytatódott - és a Pax
Romana, amint láttuk, nem volt annyira mindenütt jelenlevő, mint azt a hízelgők
sugallták.

86
 ANToNlNUs PlUs

Az egyik ilyen magasztaló a müsziai Hadriani városából származő népszerúgö-

rög filozófus, Aelius Arisztidész, aki kapcsolatban állt az udvarual, mivel nevelője
volt az i{ú Marcus Aureliusnak. Arisztidész ,,Rómához" című beszéde szenvedélye-
sen rómaibarát. ,,Te yagy az - intézi a szerző szavait Antoninus Rómája megszemé-
lyesített alakjához -, aki leginkább bizonyítottad, hory igaz az állitás, hogy a Föld az
egész emberiség anyja, közös szülőföld. Most már valóban lehetővé vált gazdagvagy
vagyontalan hellének és nem hellének számára, hory könnyedén oda-utazhassanak,
ahová csak akarnak... Homérosz azt mondja: >>A Föld mindenkié<<, és ezt Te váltot-
tad valóra... Ezértigazán csak sajniálatot érezhetünk azok iránt, akik nemtartoz-
nak fennhatóságod alá - ha egyáltalán vannak ilyenek -, mert nem részesülnek
ezekből az áldásokból."
A l|, századi világ ilyen rózsás szemléletétvisszhangozta a történész Edward
Gibbon is ,,A Római Birodalom tündöklése és bukása" cimű 1776-ban megjelent
művében: ,,Ha valakit felkérnének, hogy jelölje meg a világ történelmének azt az
időszakát, amelyben az emberiség a felhőtlen boldogság és a jólét állapotában lele-
dzett, az illető habozás nélkül azt a korszakot nevezné meg, amely Domitianus halá-
lától Commodus trónralépéséigterjedt (Kr.u. 96-180).'Antoninus Pius személyét
találóan tekinthetjük ezen birodalmi aranykor szimbólumának és kiváló képviselő-
jének, Ha az emberiség fogalmát a Római Birodalom lakosságára korlátozzuk, és
tekintetbe vesszük, hogy a népességnagy részének jól ment a sora, Gibbon talán
nem járt messze a valóságtól. Ugyanakkor a késóbbi történészek megkérdójelezték
ezt a kijelentést, mivel például a rabszolgákat és a tömegesen elnyomott, írástudat-
lan mezőgazdasági munkásokat aligha számíthatjuk a boldog és jólétben le|edző
társadalmi rétegekhez. A következő évszázadra oly jellemző stagnálás és bürokrati-
kus önkény elószele már Antoninus idejében érzékelhetővévált.
Mégsem lehetnek kétségeinka császár fennkölt természetét és emelkedett szán-
dékait illetően. A császárt mindenkor bőven körülrajzó hlzelgők kijelentéseit meg-
lehetősen szkeptikusan kell megközelítenünk. Az a határtalan dicséret azonban,
amelyben Antoninus halála után részesült adoptált fia, Marcus Aurelius ,,Elmél-
kedések" című művében, mindenképpen utal a néhai császár megnyerő jellemére.
,,Bmlékezzetek erényeire - mondja Aurelius -, hogy amikor elérkezik utolsó órátok,
lelkiismeretetek olyan tiszta legyen,mint az övé."

87
lll. HÉsz . Az ADopTÁLT Ésnz mronlnus-csÁsánox

MARcUs AURELIUS (1 6í -180)

MARCUS AURELIUS (161-180) 121-ben szüle-

tett Rómában; és a Marcus Annius Verus nevet
kapta. Apai dédapja, Annius Verus a baeticai
Uccubiból, a|apozta meg a család vagyonát, el-
nyerve a szenátori rangot és a praetori tisztséget.
A császár nagyapja három alkalommal volt konzul.
Apja, Annius Verus feleségül vette Domitia Lu-
cillát, akinek vagyonos családja tetőcserépüzemet
birtokolt Róma szomszédságában (Marcus örö-
költe). I{ú éveiben még a Catilius Severus nevet is
viselte anyai ági mostohanagyapja tiszteletére, aki
konzul volt 1]_0-ben és 120-ban.
Még kisfiúkéntmagára vonta HaonIanrr-ls császár figyelmét, akj Verissimusnak
becézte, és mindössze nyolcéves volt, amikor Salius-pappá nevezte ki, nevelésével
pedig a kor legnevesebb tanárait bízta meg, többek között a híres Frontót, aki latin
irodalmat tanított neki. Amikor 136-ban Hadrianus adoptálta Lucius Aelius Cae-
sart, Aelius leányátjelölték ki Marcus jövendő menyasszonyának; miután azonban
Aelius meghalt, ANtoNINus, akit helyette Hadrianus adoptált 138-ban, maga együt-
tesen két fiat adoptált. Az egyik az iflú Marcus volt, aki Antoninus feleségének, idő-
sebb Faustinának az unokaöccse, és most felvette a Marcus Aurelius Caesar nevet
(az Aurelius Antoninus eryik neve); a másik ifiú Lucrus Vnnus volt (ahogyan ké-
sőbb nevezték), a néhai Aelius fia.
Antoninus Pius trónralépésétkövetően Marcus Aurelius eljegyzését Aelius leá-
nyával felbontották, és helyette Antoninus saját leányával, ifiabb Annia Galeria
Faustinával jegyezték el, akit hat éwel később feleségül is vett. Mint adoptáló ap-
jának társa 140-ben és 145-ben volt konzul, I46-ban pedig olyan hatalommal ruház-
ták fel, ami jelezte trónörökösi helyzetét (tribunusi hatalom - tibunicin potestas - és
a magasabb hatalommal járó prokonzuli posztot vagy impeiulreot Rómán kívül).
Körülbelül ugyanabban az időben, Fronto nagy csalódására, elhaglrta a retorikát a
sztoikus filozófia javára (Junius Rusticus tanította neki), amely ettől kezdve döntő
befolyást gyakorolt életére. Halálos ágyán,161-ben Antoninus Pius ráruházta a csá-
szári hatalmat. Az új uralkodó, akit már eddig is elődje után Aureliusnak híúak,
most felvette az Antoninus nevet is, kérte a szenátust, hogy teljes jogú társává ne-
vezzékki Verust, igy vezefre be e_ry új fogalmat (lásd lentebb Lucius Verusnál).
Számos határszakaszon hamarosan nehézségektámadtak. Keleten a súlyosabb
vál§rág akkor keletkezett, amikor a parthus király, III. Vologeszész (148-192) bevo-
nult Armeniába, és egymás után két birodalmi hadtestre mért vereséget. Miután
egy nagy felmentő sereget küldtek ki Lucius Verus névleges vezetése alatt,163_164-
ben Armeniát lerohanták a római hadvezérek és protektorátussá alakitották; igy
elevenítve fel Tneralu-ls igényétaz Eufráteszen túli területek ellenőrzésére. Hogy
megünnepeljék a társcsászárok győze|mét,166-ban Marcus Aurelius két kisfia, az
ötéves Couuopus és a hároméves Annius Verus megkapta a Caesar címet és részt
vett a diadalmenetben.
Ekkorra az északj határvidéken azonban a valaha is látott legfélelrnetesebb ger-
mán törzsek áttörték a Duna vonalát, amelynél most tíz római legió legénysége állo-

88
 MARCUS AUREL|US

másozott, ahhoz képest, hory a Rajnánál csak négy legió tartózkodott. Ez a népván-
dorlás események sorozatát indította el, ami maradandóan megváltoztatta a biro-
dalmat. Ez volt az első alkalom, amikor rómaiak olyan törzsekkel kerültek összetű-
zésbe, amelyek a birodalom területén akartak letelepedni; ráadásul ezek ahatár-
vidéki népek is nyomás alatt voltak a messzi északról érkező felforgató népesség-
mozgástól. Először, 1,62-ben a nyugati germán chattusok törzse rontott be Felső-
Germaniába. Velük megalkudtak, de kb. négy éwel később sokkal súlyosabb helyzet
alakult ki, amikor a viszonylag romanizált boiohaemumi markomannok a lango-
bardokkal és másokkal együtt átözönlöttek a Dunán. Ezek a támadások nem voltak
váratlanok, de a Keleten zajló háború miatt túl keveset íettek az elhárításuk érde-
kében.
1,67-ben mindkét császár az északj határvidékre vonult. Lucius Verus két éwel
később bekövetkezetthalálát követően Marcus kötelességének érezte visszatérni a
Dunához, hogy határozottabban menjen elébe a kihívásnak. A harcok sokkal súlyo-
sabbak voltak, mint az eddig előfordult ilyen jellegű összecsapások, és a császár sze-
mélyes iránltása alatt, élete hátralévő tlzennégl événeklegnagyobb részében foly-
tatódtak. A hadjáratok időrendje vitatott, de volt köztük két katasztrofális kudarc
170 körül vagy egy kicsit korábban. Az egyiket a markomannok és a kvádok okoz-
ták, akik áttörtek a felső és középső Duna-vidélríől délre esó alföldekre, felégették
Opitergiumot és megostromolták Aquileiát. Majdnem ugyanakkor a Costoboci
törzs, egy martalóc banda a Kárpátok üdékéről, lerohanta az alsó Duna-vidéket és
mélyen behatolt Görögországba, ahol kifosztotta Eleusziszt. Aurelius hadtestei egy
keletről visszahozott járványtól gyengítve (lásd Luctus Vnnus) lassan és nagy erő,
feszítések árán, meghosszabbított hadjáratok során visszaszerezték az ellenőrzést.
A császár két fő megoldást látott a germán kérdésre. Az egyik azvolt, hory 171-
ben engedélyezték számos germán törzs betelepülését a birodalomba, amint azok
kívánták. Már korábban is csináltak ilyet, de Aurelius módszeresen terjesztette ki a
folyamatot széles területekre - Dacia, Moesia, Germania és maga Itália is sorra ke-
rült -, római tulajdonosokhozvagy a császári birtokok bér|őihez osztva be a telepe-
seket, törvényesen lekötve őket ahhoz a földhöz, amelyet ettől kezdve birtokba vet-
tek és megmúveltek. Eá a politikát akkor is és később is a római világbarbarizálá-
saként íté|tékel; bár enyhítette a nyomást a határvidéken és földművelőket meg
katonákat biztosított, akikre a későbbi uralkodóknak túlélésükérdekében szüksé-
gük volt. Aurelius másik főbb törekvése egyesek szerint az volt, hogy az északi ha-
tárvonalat előretolja és két új proünciát hozzon létre: a Duna-Tisza közére össz-
pontosuló Sarmatiát, valamint Marcomanniát, amely Boiohaemumot és a későbbi
Morvaország és Szlovákia bizonyos részeit foglalta volna magában, Bzze| megrövi-
dítettékvolna a határt, amelynek mentén íry leginkább hegyek húzódtak volna és
nem folyók, és számos veszélyes germánt vontak volna birodalmi e|lenőrzés alá.
Marcus Aurelius hódító törekvései nem bizonyultak oly sikeresnek, mint
Aucusrus hasonló kísérletei. Az első hadjáratsorozatot a birodalom_keleti részén
kitört veszélyes felkelés miatt kellett megszakitania.F;zt Avidius Cassius, egy sziriai
szónok ftavezette, aki - miután kitüntetéseket szeízett a mezopotámiai háborúban,
s aklt l72-ben minden keleti provinciára kiterjedő ktilönleges hatalommal ruháztak
fel - most, 1,75-ben magának követelte a trónt. Azt hihette, hogy Marcus Aurelius
messze a Duna-vidéken meghalt - és valószínűleg támogatta a császárné, ifiabb
Faustina is, aki együtt volt a férjévelés úgy látta, olyan beteg, hory meg fog halni.
Kettő kivételével (Kappadókia és Bithünia) az összes keleti provincia csatlakozott a
 lll. RÉsz . Az ADopTÁLT Ésnz anroHtnus-csÁsánox

felkeléshez. Amikor azonban híre kelt, hogy Aurelius nemcsak hogy él, hanem
vissza is tért Rómába a Duna-vidékról - és éppen úton volt a keleti provinciákba
-,
a felkelés kevesebb mint száu nap után összeomlott, Avidius Cassiust pedig saját
emberei gyilkolták meg.
A császár ezután kötelességének érezte, hogy Keletre induljon. Sőt, Faustina is
elkísérte.Már négy éve, az északi hadjáratai során is társa volt, és a tiszteletére ki-
bocsátott érmékena ,,táborok anyja"-ként (Mater castrorum) köszöntik; ha gyanúsí-
tották is az Aüdius-féleláaadásban való búnrészességgel,Aurelius, aki nag]on sze-
rette, nem vett tudomást róla. A császárné azonban Délkelet-Kis -Ázsiábanmeghalt,
és a császár kéréséreistenné avatták. Ő maga L76 végéntért vissza Rómába,-ahol
diadalmenetet tartott. A következő évben már másodízben indult északra, hogy
Újrakezdje a germánok elleni hadműveleteket, és eg;rik hadvezére dőntő győze|mét
aratott a markomannok felett 178-ban, ami a terjeszkedést majdnem, de nem tel-
jesen elérhetó közelségbehozta.Ezután azonbanAurelius ismét súlyosan megbete-
gedett, és miután fiáért kiildetett, 1,80. március l7-én álmában békésen meghait.
A polgári ügyekben a tárgyalásos rendezés alapelveit követte, amelye[et Anto-
ninus Piustól örökölt. Elődjéhez hasonlóan mélységesenérdeklődött a jogi esetek
iránt, és hasznát élvezte a kiváló jogász, Quintus Cervidius Scaevola tánácsainak,
aki nemcsak igen keresett tanácsadó volt, hanem terjedelmes, tudós múvek szerzője
is. Bár Aurelius kormányzását is, elódjééhez hasonlóan, inkább a részletek reform-
ja, mint a nagy újítások jellemezték, az ő uralmának leginkább megkiilönbőrteó
jellegét a birodalmi bürokrácia további kidolgozása adía, a római vil᧠kormányzati,
pénzngyi és katonai szew ezete növekvő összetettségének megfelelóen.
Minden feladatát lankadatlan figyelemmel látta el, a szenátust pedig az elfoga-
dás tiszteletteljes látszatával kezelte. Az elhűzódó hadviselés és hét nag5rp énzositás
(amelyet a közhangulat szinten tartása érdekébenítéltekszükségesnek) foltsegei az
állami pélziigyi tartalékokat szinte elviselhetetlen költségeknek tették ki - ámint
azt a császári birtok kényszereladásai és az ezistpénzek árulkodó rontása nyilván-
valóan leleplezik; mialatt a nem itáliai közösségek megbízottainakgyúlésecioodet
fenyegetett, ami mutatta a municipális kezdeményezókészségnek a korszakra jel-
lemző teljes hiányát. Az őszintén magasztos elvű kormányzat homlokzata mögöit a
gazdasági nyomás és a bürokratikus beavatkozás együttesen folytatta annak-az ;i1t-
nak a kijelölését, amely nem tudatosan, de a következó század félelmetes tekintély-
elvűségéhezyezetett.
Eletének utolsó éveiben Marcus Aurelius fokozatosan tolta előtérb e ftát,
Commodust, akit 166-ban Caesarrá, I77-ben, tizenhat éves korában pedig társ-
Augustusszá neveztek ki, és három éwel később egyedüli császár lett. Aulehust
visszamenőleg sokan hibáűtatták az örökléses rendhez való visszatéréssel,véget
vefue az adoptív utódlás nyolcvankét évének.ő azonban,nem úgy, mint elődei, tia-
gikusan hátrányos helyzetben volt, mert eg5ietlen olyan jelölt sem volt, akit általáno-
san elfogadtak volna; Tiberius Claudius Pompeianus - leányának, Lucillának a férje
1,69 óta - megválasztása például rivalizálást és polgárháborut váltott volna ki. ELt
legalább elkerülték, mivel a helycsere zavartalanulzajlott le.
Meglehetősen ironikus, hogy az a császát, aki uralkodásának legnagyobb részét
háborúban töltötte, lett a nyugati világban ismert legjobb megközelítése a filozófus-
államférfiúnak. Marcus Aurelius egyike volt azoknak az uralkodóknak, akinek tet-
teit felülmúlta és túlélteaz, amit írt. Legmélyebb gondolatainak ez a bizalmas ki-
nyilvánítása, amelyet ,,magához" írt (a kiadói szerint) és később ,,Elmélkedések''

90
 MARCUS AUREL|US

címmel vált ismertté, a leghíresebb könyv, amit uralkodó valaha is létrehozott. Gö-
rögül írta, irodalmi formában, eredetileg azonban személyes feljeglzések sorozatá-
nak szánta; Aureliusnak nem állt szándékában, hogy legszemélyesebb önvizsgálatát
és saját magának szánt intelmeit valaha is nyilvánosságra hozza. Mégis napvilágra
került, és az ily módon fölfedett gondolatai fennkölt és friss mértékletességről ta-
núskodnak. ,,Yigyázz, el ne császárosodj, fel ne vedd szokásaikat - mert ez könnyen
megesik. Légy csak egyszerű, jó, tiszta, komoly, kendőzetlen, igazságszerető, isten-
féló, jóindulatú, szeretetteljes, tántoríthatatlanul kötelességtudó. Arra törekedj,
hogy az maradj, amivé a filozófia igyekezett tenni. Tiszteld az isteneket, segítsd
embertársaidat. Rövid az é|et. A földi lét egyetlen gyümölcse a tiszta érzésvilág és a
közérdekű tevékenység."
,,Ha az istenek döntöttek rólam és sorsomról, bizonyára jól döntöttek, mert
tervszerútlen istenséget még elgondolni sem könnyú. Arra pedig mi okuk volna,
hogy rosszat tegyenek ellenem? Mert mi haszon származnék ebből rájuk yagy a
közre, amely a legfontosabb tárgya a gondoskodásuknak? De ha külön rólam nem
is, a világrendről mindenesetre van döntésük; tehát azt, ami velem történik, öröm-
mel és szeretettel kell fogadnom. Ha azonban semmiről sincs határozatuk - amit
rnég feltenni is istentelenség, mert mire való akkor az áldozat, az imádság, az eskü
és a többi szent cselekedet, melyek mindegyikét abban a hitben végezzik, hogy az
istenek jelen vannak, és életünktől elválaszthatatlanok -, ha, ismétlem, semmi min-
ket illetó dologról nem volna végzésük,akkor nekem hatalmamban áll magamról
határoznom. Ennek az a mércéje,ami nekem hasznos. Mindenkinek pedig az a
hasznos, ami alkatának és természeténekmegfelel. Az én természetem az értelmes
és közösségi életre született lényé.
Városom és hazám, mint Antoninusnak: Róma, mint embernek: a világ. Tehát
csak az a jó nekem, ami ezeknek a lqözösségeknek is hasznos."
A sztoikus filozófiának haryományosan sajátja ez a fajta magabiztosságra való
törekvés, azonban az irányzat egyetlen korábbi képviselóje sem fejtette ki ilyen
megrendítő és nyomatékos nyelvezeten szigoru hitvallását. Még Aurelius üzenete
sincs teljességgel híján a vigasznak. ,,Mert - mint hangsúlyozza - életünkben számos
dolog előre meghatározott, de sok mindent jobbra fordíthatunk, kellő akaraterővel
és fegyelemmel; és akkor emberfia nem tarthat vissza... Iégy olyan mint a szikla-
szirt, amelyen megtörnek a hullámok... Vedd végre észre, hory van benned erósebb
és istenibb dolog is annál, ami szenvedélyeidet fölébreszti, és énedet - hory úry
mondjam - kénye-kedve szerint dróton rángatja. Mi uralkodik most gondolatvilágo-
mon? Csak nem a félelem? vagy a gyanakvás? yagy a sóvárgás? vagy más ilyesmi?"
A sztoikusok már régóta hangoztatták, hogy minden férfiban és nőben lakozik egy
rész az isteni szikrából, tehát végül is mindannyian fivérek és nővérek, egy és ugyan-
azon világ-közösség ta$ai. Ahogy Aurelius mondja: ,,Az emberek egymásért létez-
nek, tökéletesítsd őket vagy nyugodj bele!"
A korszak szobrászai a friró egyre szabadabb használatávalhozták létre a fény
és az árnyék kontrasztos hatásait, Aurelius néhány portréján megragadva ezt abe-
felé fordulást. A töprengő görög idealizmus felbukkanása további magyarázatát
adja a Kis-Azsia és Görögország kissé korábbi portréstílusaiban megfigyelhető spi-
ritualizmusra: a császár aranyból készült feje mai felíedezőit egy templomi szentre
emlékeztette. A keresztény egyháa tagjai azonban semmi esetre sem találták rokon
érzésűnek. uralkodása alatt üldözték őket Galliában, és későbbi íróik, nevezetesen
Orosius az akkor dühöngő pestisjárványt az ezért a bánásmódért járő büntetésnek

91
lll. RÉsz . Az ADopTÁLT Ésez mlrounuscsÁsánox

tartotta. Aurelius azonban a keresztényeket önsajnáltató mártíroknak tartotta, akik

önfejűen visszautasították a részvételt a római birodalom közösségi életében,amely
birodalom számára, minden hiányossága ellenére, az ideális sztoikus kozmopolisz -
amit mindig szem előtt tartott - legteljesebb földi kifejeződésének tűnt.

LUclUs vERUs (161 _169)

LUCIUS VERUS (társcsászár, 16I-169) 130 de-

cemberében született mint Lucius ceionius
Commodus. Bz a neve apjának is, akit Hadrianus
136-ban örökösének adoptált (és akit attól kezdve
Lucius Aelius Caesarként ismertek). Amikor 138-
ban Aelius meghalt, Hadrianus adoptálta
Axroxwus Plust azzal a feltétellel, hory neki is
adoptálnia kell Mencus AuRELIust és a kisfiú
Ceionius Commodust (akit ettől kezdve Lucius
Aelius Aureliusnak neveztek). Előremenetele
lassabb volt, mint az idósebb Marcus Aureliusé;
].53-ban azonban quaestor, 154-ben és 161-ben
pedig konzul lett. Antoninus Pius ha|álát követóen Marcus Aurelius császártársává
tette Lucius (Aurelius) Verus néven. Augustusszá nyilvánították és tribunusi hatal-
mat rtthá.r;tak rá. |gazán minden szempontból egyenlő részben osztozott Marcus
Aureliusszal a hatalomban, kivéve hogy Aurelius egyedül volt főpap (pontifac maxi-
mus).Így a két férfi együtt uralkodott, olyan példát teremtve ezze|, amelyet gyakran
követtek a birodalom későbbi száaadaiban.
1,62-ben főparancsnoksággal blztákmeg egy nagyobb keleti háboruban, amelyet
III. Vologeszész parthus ktrály idézett elő, aki saját jelöltjét, Pakoroszt helyezte a
megtámadott kliens állam, Armenia trónjára. Egy parthus hadvezér |egyőzte Kap-
padókia római helytartóját az armeniai határon levő Elegliánál, és Szíria kormány-
zója is hasonlóan döntő vereséget szenvedett. Verusnak és hadvezéreinek volt most
a feladata a be|yzetet orvosolni. Legalább kilenc hónapjába telt azonban, amig
Antiokheiába ért; ez részben egy betegség szám|ájára volt írható, a nép azonban a
késlekedéstelsősorban lusta, kényelemszerető vérmérsékleténektulajdonította.
Alárendelt parancsnokai azonban, akiknek haderejét Európából érkezett utánpót-
lás erősítette meg, hatalmas energiáróI tettek tanúbizonyságot. Statius Priscus meg-
rohanta Armeniát és lerombolta fővárosát, Aítaxatát. Az Armeniacus melléknevet
163-ban adományozták Lucius Verusnak, míg Aurelius, hogy ne csorbítsa társának
dicsőségét, a cím elfogadását a következő évre halasztotta. Róma védencét, Szohae-
muszt koronázták Atmenia királyává. 165-ben Gaius Aüdius Cassius, miután át-
vette a kormányzást Szíriában és átképezte legióit, a keleti műveletekben együtt-
működött Publius Martius Verusszal, és mélyen behatolt Mezopotámia területére.
Edessza, Niszibisz és Niképhorion városa kapitulált, Lucius Verust pedig Panhicus
Maximusként köszöntötték (míg Aurelius ismét a következő évre halasztotta a cím
elfogadását). 166-ban a hadjárat két nagyváros, a Tigrisnél fekvó Szeleukeia és
Ktésziphón eHoglalásával sikeres befejezéséhezérkezett. Nem tettek lépéseketMe-
zopotámia bekebelezésére, de az orczág ismét római kliens hercegséggé lett, és a

92
 LUCIUS VERUS

Media fennsíkjain folytatott hadmúveletek megszerezték a társcsászárok számára a

Medicus címet (bár hamarosan lekerült az érmélrről),
Verus visszatért Rómába; 166 októberében uralkodótársával együtt, akinek leá-
nyát, Annia Aurelia Galeria Lucillát két éwel korábban feleségül vette, pompás
diadalmenetet tartottak, és mind a ketten felvették a Pater patriae (,,ahaza atyja")
címet. Verus csapatai azonban keletről súlyos járványt hurcoltak be magukkal,
amelyról azt beszé|ték, hogy Szeleukeiában íertőzte meg őket először. A betegség
jellege bizonytalan: lehetett feketehimlő, tifusz vagy bubópestis. Mindenesetre a ve-
izedélem teijedt, pusztított Kis-Ázsiában és Görögországban. Később behatolt az
itáliai félszigetre - ahol már évek óta rossz volt az aratás -, és megtámadta Rómát
is, még azelőtt, hogy Verus visszatért volna a városba. A járvány nagyon hamar egé-
szen a Rajnáig vitte a pusztulást. Számos körzet majdnem teljesen elnéptelenedett,
és ez alapvetően hozzájárult a birodalom meggyengüléséhez.
Ráadásul a két Augustus még diadalát ünnepelte, amikor barbár roham szakí-
totta át a dunai határt. Aurelius kihirdette a szenátusban, hogy ,,mind akét császár-
ra szükség van a germán háboruban". Északa való indulásukat azonban késleltette
a ragály és az élelmiszerhiány, és 1,67 késő őszénélelóbb nem is tudták elhagyni a
fővárost. Amikor elértékAquileiát, a betolakodók visszavonultak és fegyverszünetet
kértek, Verus javasolta, hory uralkodótársával együtt azonnal térjenek vissza Ró-
mába. Aurelius azonban űgy érezte, hogy szükség yar:. az erőfitogtatásra az Alpokon
túl, és miután ez lezajlott, a következő télre még Aquileiában maradtak. Amikor
azonban '1,69 tavaszán a jáwány újra kitört a katonák között, elindultak Róma felé.
Az eryik első pihenőhelyen Verus gutaütést kapott és meghalt. Testét Rómába szál-
lították, Hadrianus mauzóleumában eltemették és a római állam istenévényilváni
tották.
,,Lucius Verus - mondja a Histoia Augusta - magas, jóképú,derűs arckifeje-
zésű, magas homloku férfi volt, aki hag5rta, hogy szakálla már-már a barbároknál
szokásos mértékben burlánozzék, és szőke fiirtjeit aranyporral hintette be, Aka-
dozva beszélt, ugyanakkor meglehetősen múvelt szónok és egy kicsit költő is volt,
aki hasznot llúzott a környezetében lévő művelt férfiak társaságából. Szenvedéllyel
hódolt avadászat és a birkózás, valamint más atlétikai sportok örömeinek."
Amikor haglrta, hogy szakképzetthadvezéreivégezzékel helyette a munkát, ta-
lán bölcsen cselekedett, mert bár nem volt az a haszoltalan bolond, aminek néha
beállították, lehetett benne valami kellemes könnyelmúség. Aurelius megbízott
benne és kitüntetésekkel halmozta el. verus azonban semmi esetre sem volt az a
társ, akire szükség lett volna a kor félelmetes válságainak kezeléséhez. A közös kor-
mányzásra tett első kísérletnem volt föltétlenül sikeres.

93
lll. RÉsz . Az ADopTÁLT Ésnz lnrontnus-csÁsánox

coMMoDUs (180-192)
:] COMMODUS (Lucius Aurelius) (180-192) Lanu-
:,', viumban született 161,-ben Max.cus AuRBrrus és az
:j, ifiabb Faustina legidősebb fiaként. A Commodus
:: nevet kapta, amelyet Aurelius uralkodótársa,
:], Luclus Vnnus eredetileg viselt. 166-ban Caesarrá
,, nyilvánították (lásd Marcus Aurelius), Amikor 175-
., ben Avidius Cassius a keleti provinciákban fellá-
,,, zadt Aurelius ellen, Rómába akart vonulni, hogy
,:megkaparintsa a fiút, de megölték Avidiust, mielőtt
l ezt megtehette volna. Apjával együtt Commodus is
],megkapta az Imperator, Germanicus és Sarmaticus
címeket, majd a tribunusi hatalmat és I77-ben az
Augustus címet. Egy korabeli bronz emlékérmet az apának és a fiúnak mint dinasz-
tialapítóknak szenteltek (PROPAGATORIBVS IMPERII). Aurelius halálával 180-
ban egyedüli császár lett, s nevét Marcus Aurelius Commodusraváltoztatta. Közel
egy évszázad eltelte után ő volt az első férfi, aki követte aplát a trónon.
Egy kezdeti ellenkező értelmű bejelentés után commodus - valószínúleg a
bithüniai udvari kamarás, Saoterus tanácsára cselekedve - felhagyott apja minóen
területi terjeszkedésre vonatkozó tervével. Űgy itélte meg, hogy túlságoian kimerí-
tenék a birodalom tartalékait és igaza lehetett, Ugyanakkor megegyezett a marko-
mannokkal - különböző feltételeket szabva a békésmagatartással kapcsolatban -,
ami sokkal megnyugtatóbbnak bizonyult, mint azt a konzervatívok hajlandók lettek
volna elismerni.
Commodus ezltán haladéktalanul visszatért Rómába. Ott nyilvánosságra hozta,
hogy leleplezétt egy összeesküvést, amelyben állítőlag nővére, Annia Lucilla (vala-
mint kiváló unokafivére, a volt konzul, Marcus Ummidius Quadratus) is részt vett.
Lucilla férjének,Lucius Verusnak a halála úánférlhezment az antiokheiai Tiberius
Claudius Pompeianushoz, aki kétszer volt konzul, és Commodus esélyes verseny-
társa volt a trónra. Pompeianus unokaöccsét, Quintian-ust jelölték ki a halálos csa-
pás végrehajtására, de karddal akezében leg;ríírték.Ót és Quadratust kivégezték,
Lucillát pedig Capri szigetére száműzték és nem sokkal ezután megölték. Commo-
dus arról is értesült, hogy a kiváló katonai jogász, Tarrutenius paternus - aLj az
előző császár uralkodása óta a praefectus praetorio volt - szintén belekeveredett az
összeesküvésbe, így őt is a másvilágra küldték.
Ezeknek a lépésekneka megtételére a új császárt Paternus praefectustársa,
Tigidius Perennis bujtotta fel, aki most a gárda egyedüli parancsnoka és a biroda-
lom legnagyobb hatalmú embere lett, mert commodus önként lemondott az ő ja-
váta akormányzat fölötti teljes ellenőrzésről. A praefectus praetoriónak még soha
korábban nem volt ilyen óriási hatalma. Perennis három éven át őrizte rangsát. F;n-
nek az embernek a képességeiről és kormányzásáról élesen eltérnek a vélemények.
Cassius Dio nagyon is helyeielt nekj, ez aroiban azértlehetett, mert a későbbi tör-
ténetiró, akkoriban i{ú közhivatalnokként, neki köszönhette előléptetését.Ezzel
szemben a Histoia Augusta kapzsi zsarnokot látott benne.
perennis úgy próbálta biztosítani helyzetét, hogy commodus kamarását,
saote-
rust megölette. F;zíán saját két fiát nevezte ki Pannonia katonai szempontból

94
 coMMoDlUs

kulcsfontosságú helytartóságára. Végül azonban ery Britanniából érkezett katonai

küldöttség elárulta Commodusnak, hogy a praefectus forral valamit a császár ellen.
Erre Perennis saját testőreit jelölték ki, hory gyilkolják meg ót, feleségét, nővérétés
fiait. Commodus a Felix melléknév felvételével ünnepelte meg ezt a ,,megmenekü-
lést", Úry tudták, egy felszabadított császári rabszolga, Marcús Aurelius Cleander
á|lt az ügy hátterében, mert a praefectusok gyors váltogatásának két éve után
Cleanderbukkant fel a császár legbefolyásosabb tanácsadójaként. A két társprae-
fectust alacsonyabb beosztásúaknak sorolta be, és a császár a példa nélküli a pugio-
ne (,,tőr") címet adományozta neki, azaz biztonsági vagy védelmi miniszterré ne-
vezte ki. A! ebben a kivételes tisztségben élvezett hatalomban Cleander hamarosan
még Perennisen is túltett. Végül azonban a gabona-utánpótlás felüryelője (praefec-
tus annonae) buktatta meg, aki először szándékosan mesterséges élelmiszerhiányt
idézett elő afővárosban, majd (190-ben) a fővárosi helyőrség és a tömeg támogatá-
sával sikerült ezért a hiányért a felelősséget Cleanderre hárítania és kivégezatetnie.
Commodus semmit sem tett a megmentéséért, sőt még az is lehetséges, hogy elő is
mozdította bukását.
Cgmmodus uralkodásának kezdetén a caledoniaiak áttörték az Antoninus-falat
- már nem először. Elpusztítottak egy római egységet és lerohanták Skócia déli
részét.Commodus Britannia egykori helytartóját, a kemény fegye|mezőt, Ulpius
Marcellust küldte a helyszínre, hogy elfojtsa a línadást, amit ó három hadjáratban
sikeresen végre is hajtott, ideiglenesen újra legénységgel látva el az áttört erődítése-
ket. Hamarosan azonban zendülés tört ki a legénység körében Britannia provinciá-
ban. Hispaniában és Galliában is helyi zavargások jelentkeztek, amit egy Maternus
nevű katonaszökevény szított.
Nehéz idők jártak a hadseregre, mivel katonáit egyre inkább katonai titkosren-
dőröknek és elnyomóknak látták szerte a birodalomban, Magában Rómában is a
hatalorr.-hirtelen és halálos váltásai a színfalak mögött idegtépő helyzetet teremtet-
tek a szenátorok-számára. A császár eglne keményebben támadta őket, elkobzott
vagyonukkal töltötte fel apazarlásával kiürített kincstárat. Egyre inkább elhatalma-
sodó megalomániájában még odáig is elment, hory Rómát mint saját személyes
alapítású coloniáját, Commodiana melléknéwel látta el. Ugyanezt a nevet adomá-
nyozta a legióknak, az új afrikai gabonaszállító flottának, Karthágó városának és
még a megfélemlített római szenátusnak is.
Yég1ll az új praefectus praetorio, Quintus Aemilius Laetus - úgy túnik, ő volt
ezen a poszton az első észak-afrikai - úgy döntött, hogy Commodus elviselhetet-
lenné vált; ebben a császár szeretője, Marcia és az udvari kamarás, Eclectus is
egyetértett vele. Arra az esetre, ha a hadsereg kedvezőtlenül fogadná az Antoninus-
dinasztia felszámolását, híveket kellett toborozniuk a provinciális igazgatás vezető
személyiségeinek a körében is. Laetus két afrikai honfitársát, SBptuIus SBvBnust
és Cloorus ArBINust Felső-Pannonia és Britannia helytartójának nevezték ki, a
praefectus bizalmas barátai közül pedig mások, például PBscBrwIus NIcnn, Syria
kormányzója lett. Róma város praefectusa, PnntINax volt az, al<tt a hamarosan
megvalósuló terv szerint maguk közül új császárnak jelöltek ki. Végül a l92-es év
utolsó éjszakáján elkészültek a tervek a Commodus elleni merényletre. F;gy at|étá-
nak, Narcissusnak, akit a császár birkózótársnak alkalmazott, sikerült Commodust
megfojtania. iNí.ig a szenátu§ és a nép a néhai császár emlékének megbélyegzésével
volt elfoglalva - szobrait ledöntötték és nevét eltávolították a feliratokról -, Laetus,

95
lll. RÉsz . Az ADopTÁLT Ésnz nrrontHus_csÁsánox

bár valószínúleg felelős volt a gyilkosságért, megmentette a holttestet attól,hogy az

árulók sírjába kerüljön, és titokban eltemettette.
Az összeesküvést meggyorsította a császárnak az az általános megdöbbenést
keltő javaslata, hogy amikor a következő napon, 193. január elsején átveszi a kon-
zulságot, beiktatásának megünneplésére a gladiátorok kaszárnyájából vezeti majd
elő a felvonulást - maga is gladiátor egyenruhát öltve. Commodus ugyanis megszál-
lottja volt az arénában tanúsítottvitézségének.Cassius Diónak mint a szenátus
tagjának részt kellett vennie azi|yen bemutatókon, és leírja, olyan nevetséges élve-
zetet ébresztett a császárban az állatok saját kezű leöldösése, hogy maga Dio és
szenátortársai alig tudták megiillni,nevetés nélkül, Az ő kötelességük volt az ilyen
alkalmakkor újra meg tújra azt kiáltani: ,,Felséges császár, te vagy a legszerencsé-
sebb a férfiak között ! Győztes vagy és győztes leszel ! "
Nagy Sándorhoz meg perzsa és parthus uralkodókhoz hasonlóan Commodus is
szívesen tetszelgett a királyi vadász szerepében. Az oroszlánt megtáma{ó császárt
ábtázoló pénzénez a felirat szerepel: WRTWI AVGVSTI (,,a császár vitézségé-
nek"), mert az uralkodó vadászatban tanúsítottbátorsága a katonai győze|met szim-
bo|izá|ta, a leöldösött állatok pedig a birodalom ellenségeinek és a gonoszoknak az
erejét jelképezték.Az állatok megölése ráadásul haryományosan Hercules elfog-
laltsága volt, a népszerű hérószé, aki halála után valószínűleg ai egekbe emelkedett
hatalmas tettei miatt, és az udvari filozófusok benne látták megtestesülni egy fel-
világosult monarchia legfőbb eszméit. Commodus szenvedélyesen azonosította
magát Herculesszel. Valóban, a történetíró Hérodianosz szerint ,,...rendeleteket
bocsátott ki, amelyekben nem commodusnak, Marcus fiának neveztette magát,
hanem Herculesnek, Juppiter fiának, Felhagyott a római és császári öltözködési
stílussal, oroszlánbőrt öltött és Hercules bllzogányával díszelgett... titulatúrájának
nagy része tulajdonképpen Herculesre utalt és a legvitézebb férfikéntállította be."
Ezt az értesülést megerősítik a Commodus által kibocsátott pénzek, amelyeken
ő és a hérósz mint felcserélhetó alakok jelennek meg (HERCWES R)MANVS
AVGVSTVS, HERCVLES COMMODUNVS), és Herculest a Colonia Commodiana
- ahogy most Rómát nevezték- megalapítójaként említik. Avictot; invictus (.győz-
tes", ,,legyőzhetetlen") szavak, amelyek mostantól kezdve a római császárok hiva-
talos jelzői lettek, ismét csak a Herculesszel és Nagy Sándorral való összehasonlí-
tásra utalnak.
A
Es mégis, ami ennek a gondolatnak ellentmondó fejleménynek tűnhetne, az ne-
vezetesen az volt, hogy Commodus nemcsak az űj Herculest látta önmagában, ha-
nem Herculest ,,bajtársának" vagy ,,társának" (HERCWI COMITI) nevezte. Ettő|
kezdve a római pénzeken és medalionokon eg;ne gyakrabban jelennek meg istenek
ilyen megvilágításban - azaz nem mint önálló lények, hanem mint az eg5rmást kö-
vető római császárok védelmezői és társai. Ebben a minőségben majdhog5mem elő-
futárai a keresztény szenteknek; és a hasonlóság nem volt véletlen, mivel com-
modus, aki felelevenítette Antoninus császár Pius címét,olyan korszakot képviselt,
amelyben a régi hagyományos olümposzi isteneket és istennőket kezdték egyetlen
transzcendens istenség megnyilvánulásainak vagy jelképeinek tekinteni. Ily módon
Commodus pénzein Juppiter mint Exsuperator yagy Exsuperantissimus, a legfőbb
isten szerepel. Ennek értelme azonban sokkal mélyrehatóbb: a világ közeledett ah-
tioz az időhöz, amikor az'egyistenhívő kercszténységfogia majd kielégíteniaz em-
berek növekvő igényeit.

96
 coMMoDlUs

A korszaknak ezt a spirituális jellegét, amely olyan nagy ellentétben áll Com-
modus személyes magatartásával, visszhangozzák a kortárs múvészet alkotásai. Kü-
lönösen Marcus Aurelius ekkorra elkészült oszlopa, amely ma is látható Rómában,
tükrözi a légkir feltúnő változását; mivel az oszlop csigavonalban emelkedő dom-
bormúveinek szobrászai, elvetve Tiajanus oszlopának hódítást ábránoló mozgalmas
képeit, inkább az emberiesség és a pátosz történetét mondják el. Róma háborui
többé már nem egyszerűen diadalmas, izgalmas vállalkozások, hanem tragikus és
szivszaggató szenvedélje_lenetei voltak - és ebben még együttérzés is megjelenik a
barbár ellenségre lesújtó halál miatt. Ez a félelem, a rettegés világa; és az oszlop
szobrásza megformálja a ,,természetfölöttit" az esőcsoda ábtánolásában, amely állí-
tólag egy alkalommal megmentette a birodalmi hadsereget a pusztulástól.
Commodus portréinak szobrászai ismét újfajta megközelítést mutatnak, de eb-
ben az esetben a császár kifejezéstelen, kissé gőgös és vészjóslóan csinos arcának
szórakoztató, barokkos feldolgozását kínálják. A csiszolt, fényes felületek előnyben
részesítésea hús textúrájának új, érzékimegközelitését mutatja. Commodus, tudjuk
meg Hérodianosztól, rendkívül jóképű férfi volt, akinek szőke és göndör haja úgy
rag)iogott a napfényben, mint a lpbogó t97: lángtrai, arra ösztönöne a hnelgőket,
hoglr égi fényeket fedezzenek föl benne. O azonban jámbor és együg5rű volt, teszi
hozzá Cassius Dio, és ez társainak szolgájává tette, akik kegyetlen és buja szoká-
sokra csábították.

97
 ,r,
ROMA C§§ZARAI
IV.rész
A Severus-ház
 SBwnus-rr,,í,z

ll
PubliusSeptimiusceta=FblüaPia JuliusBassianus

Srrrnnus SevEBus = Julia Domna Julia Maesa = Julius Aütus

Julia soaemias = sextus varius Marcellus Julia Mamaea = Gessius Marcianus

CARAcjtlÁ. _ Plautilla

seius sallustius Macrinus

EI_AGABAilJS = (1) Julia Paula sallustiá Baóina orbiana = SEVERUS ALEXANDER

(2)Aquilia Severa
(3) Annia Faustina
PERTINAX (193)

,: PERTINAX (Publius Helvius) (193. január-már-

, cius) Liguriában született l26-ban. Apja, Helvius
: Successus felszabadított rabszolga volt, aki állitólag
, azért nevezte el fiát Pertinaxnak (latinul: állhata-
, tos), hory a fakereskedelemben tanúsított állhata-
, tosságával dicsekedjen. Thnítóskodása után perti-
.'
ll
nax belépett a hadseregbe, ahol egységparancsnok-
ságig vitte Syria, Britannia és Moesia provinciában.
; F;zt követően eg5l időre visszatért a polgári életbe
, és két, lovagi ranghoz kötött procuratori hivatalt
, töltött be. Az egyiket 168-ban Itáliában, amely szo-
ciális jellegú tisztség volt, és a szegények különféle
ellátásával (alimenta) foglalkozott a Via Aemilián, a másikat később Daciában. Ezt
követően üsszahívták a hadseregbe Pannoniába a legióktól elvezényelt csapatok
(vexillationes.) parancsnokának, ahol a germánok ellen harcolt és részt vett MARcus
AuRpI-Ius intézkedéseinek végrehajtásában az ltáliát támadó germánokkal szem-
ben. Szenátorrá léptettékelő praetori rangban, és l71-től legiós parancsnokként
hírnevet szerzett magának Raetiában. I74-ben vagy l7í-ben konzul lett, segédke-
zett Avidius Cassius felkelésének leverésébenSzíriában, és helytartói tisztséget töl-
tött be Felső- és Alsó-Moesiában, Daciában és Szíriában.
Couuoous alatt, I82-ben kegyvesztetté vált a feltételezett összeesküvőkkel
való kapcsolatai miatt. Hamarosan azonbanvisszahívták a nyugállományból, és 185-
től L87-ig alázadásra hajlamos britanniai hadsereg parancsnoka lett. 188-ban Africa
prokonzulja, majd (a válság idején) Róma városi praefectusa volt, I92-ben pedig
másodszor is kinevezték konzulnak. Tudomása lehetett a Commodus megölésére
szőtt összeesküvésról, amelynek végrehajtását az év utolsó napjára időzítették, mert
miután végrehajtották, Laetus, a praefectus praetorio felkérte a trón elfogadására.
Erre Pertinax a praetorianusok táborába sietett, nagy összegú ajándékokat igért a
testőröknek, akik kikiáltották császárnak.
Még az éjszaka folyamán látogatást tett a szenáíusban is, amelynek tagjai lelke-
sen üdvözölték, amint azt a testület egyik tagia, Cassius Dio is megerősíti. Pertinax
gondosan üryelt arra, hogy a szenátorokkal szemben tiszteletet és előzékenységet
mutasson, ,,szabadon bejárhattak hozzá, készségesenmeghallgatta bárkinek a kí-
vánságát, válaszaiban pedig saját véleményénektapintatos formában adott hangot".
Elutasított minden javaslatot, mert az ó előrehaladott korában mohóságnak érezte
a császári bíbor felvételét, finoman elháította a szenátusnak azt az indíwányát,
hogy feleségének,Flavia Titianának (a városi praefectus, Titus Flavius Sulpicianus
leányának) az Augusta címet adományozzák, és elutasította azt az ajánlatukat, hogy
fiát, ifjabb Pertinaxot Caesar rangra emeljék - bár az Eryiptomból és Arábiából
származó feliratok és az Egyiptom helytartója által kibocsátott érmek cáfolják
ezeket a szerény elutasításokat, vagy azt jelzik, hogy nem vették őket komolyan.
Pertinax Rómában vert érméiszokatlan köriratot jelenítenek meg: ,,a dicséretre-
méltó értelemnek" (MENTI LAVDANDAE). Takarékossági politikája azonban,

101
N.RÉsz. AsEvERUs-HÁz

noha az szükséges volt Commodus mértéktelenköltekezése után, nyilvánvalóan

népszerűtlen vonásokat is foglalt magában. A néhai császár különc javainak kiárusí-
tása meglehetősen ésszerúnekbizonyult. A Pertinax által folytatott szigoru gazda-
ságpolitika azonban az általános életszínvonal eséséthozta, miközben rosszakarói
azt terlesztették róla, hogy neki valahogy mégis sikerült meggazdagodnia. Azt is
felemlegették, hogy mielőtt trónra lépett volna, állitólag szolgálat alóli felmentése-
ket és katonai felszerelést árusított, s így a kapzsiság hírébekeveredett.
Pertinax hamarosan elveszítette a praetorianusok támogatását, mert a megígért
juttatásoknak csak a felét tudta kifizetni. Míg időlegesen távol volt Rómától, úgy
látszik, összeesküvést szőttek ellene az egyik konzul, Quintus Sosius Falco trónra
ültetése érdekében. Pertinax még időben érkezett, hory megakadályozza a szená-
tust Falco elítélésében,azonban a praetorianusok elégedetlenségét tovább fokozta
néhány katonatársuknak egy rabszolga vallomása alapján történő kivégzése. Végül
március 28-án katonák egy csoportja betört a palotába. A praefectus praetorio,
Laetus, amikor a császár felszólította a velük való szembeszállásra, inkább haza-
ment, hiszen ő magavolt az, aki a katonákat ellenséges fellépésrebuzdította, mivel
kiábrándította, hogy a császár nem fogadta el az irányítását. Amikor a|ánadók e|ér-
ték a palota belsó részét,a császár, udvari kamarásától, Eclectustól kísérve,hosszú
és komoly beszédet taított nekik. Szószólójuk azonban, egy bizonyos Thusius, aki a
császári testőrség tagja volt, lándzsáját Pertinaxba vágta, és ő átdöfue esett előre.
Eclectusnak sikerült két támadójátleszúrnia, de aztán ő is holtan esett össze. Ezt
követóen a katonák ellepték Róma utcáit, miközben annak az uralkodónak a fejét
mutogatták, akit nyolwanhét nappal korábban ők kiáltottak ki.
,,Pertinax - tudósít a Histoia Augusta - tekintélyt parancsoló megjelenésú öreg-
ember volt hosszú szakállával és hátrafésült hajával. Alkata inkább kövérkés, a po-
cakja kissé kidomborodott, termete azonban minden izében császári. Szónokként
kőzépszerű volt. Inkább valamifajta báj jellemezte, mint szívélyesség,de sohasem
tartották nflt embernek. Míg beszélgetés közben nyájasnak mutatkozott, a valóság-
ban inkább szúkkeblű és fukar volt - olyannyira, hogy fél adag salátát és articsókát
szolgáltatott fel a lakomákon, amikor még egyszerű polgár volt... Még császárként
is ha barátainak valamit küldeni akart asztaláról, egy kevés maradékot vary ery da-
rab pacalt, alkalomadtán csirkelábat küldött." Cassius Dio hozzáteszi, hogy meg-
őílzte fizikai erejét, de kissé nehezen járt, mert valami baj volt a lábaival.
Dio ahhoz is elég képzett volt, hogy összegezze Pertinax rövid uralmát: ,,Perti-
nax háboruban félelmetes, békébenpedig ravasz volt... Miközben olyan magassá-
gokba emelkedett, hogy egy világ sorsa felől döntött... jelleme vá|tozat|an maradt
az e|ső perctől az utolsóig... Ery csapásra e|rendezett mindent, ami korábban ren-
dezetlen és zavaros volt; mert a birodalmi igazgatásban nemcsak emberségről és
tisztességről tett tanúbizonyságot, hanem gazdaságos szervezésről és a közjó gondos
figyelembevételéről is... Azonnal hozzáfogott, hory mindent ífijászervezzen... Bár
széles körú gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezett,képtelen volt megérteni, hogy
es/szerre nem lehet mindent biztonságosan megújítani, és hogy egy egész biro-
dalom újjáépítéséhezmind időre, mind pedig bölcsességre szükség van."
Ugy látszott tehát, hogy a négy császár événekeseményei megismétlődnek -
Pertinax pályafutása és végzete sok mindenb en egyezett a 124 éwel korábban hata-
lomra jutott GarsÁéval, Pertinaxot később Septimius Severus avatta istenné.

102
DlDlUs JULIANUS (193)

DIDIUS JULIANUS (Marcus Didius Severus

Julianus) (193. március 28-június 1.) 133-ban szü-
letett Mediolanum egyik legkiválóbb családjában:
észak-afrikai származású anyja közeli rokona volt
salvius Julianusnak, aki Haonranvus korának kima-
gasló ügyvédje volt.
Didius Julianus Mancus AunBI-rus anyjának,
Domitia Lucillának házában nevelkedett, s így
hosszú és előkelő pályafutás előtt állt. 162 körül
praetor lett, állítólag egy legio parancsnoka volt
Moguntiacumnál, majd Gallia Belgicát kormá-
nyozta l70-175-ben Miután 175 körül konzulságot
viselt (ajövendőbeli császár, PBnrrNex társaságában),776-177-től Illyricum és 178-
tól Felső-Germania helytartója lett. Álítólag kinevezték Itália gyórmekszociális
intézményének(alimenta) irányitójává. Ugyanebben az időben megvádolták, hogy
182-ben csatlakozott rokonához, Publius Salvius Julianushoz (a jogász ftához) egy
Couuoous-ellenes összeesküvésben. Végül felmentették és prokonzullá nevezték
ki, először Pontoszba és Bithüniába, majd kb. 189-190-től Africába, ahol Pertinaxot
váltotta föl.
Később Didius Julianus visszatért Rómába, majd Pertinax rövid uralkodását és
meggyilkolását követően elhatározta, hory megteszi saját árajánlatát a trónra. Ver-
senytársa is akadt Titus Flavius Sulpicianus, a néhai császár apósa személyében.
Erre fól következett a hírhedt jelenet. ,,Didius Julianus - beszéli el Cassius Dio -
kielégíthetetlenül pénzsóvár és felelőtlenül tékozló volt és mindig vá|tozásra áhito-
zott. Amikor tehát értesült Pertinax haláláról, a táborba sietett és a kerítéskapujá-
nál állva licitált a katonáknak a császári trónra. Majd létrejött a legszégyenletesebb
üzlet, amely méltatlan volt Rómához. Mert * mintha csak egy piacon vagy árverési
csarnokban történt volna - a várost és az egész birodalmat kiárusították. Az eladók
az e|őző császár ryilkosai voltak, vásárolni pedig Sulpicianus és Didius Julianus
szándékoztak, akik versengtek egymás túllicitálásában, az egyk a táborfalon belül-
ről, a másik lqvülről. Fokozatosan emelték a téteket a fejenkénti húszezer sesterti-
usig. A katonáLk közül néhányan Julianusnak vitték a hírt, >Sulpicianus ennyit aján-
lott. Te mennyivel toldod eztmeg?<< Majd Sulpicianushoz mentek, ,Julianus ennyit
igért.k mennyivel adsz többet?< Sulpicianus győzedelmeskedhetett volna - mivel a
táborban tartózkodott, ő volt a városi praefectus is és elóször nevezte meg a húszez-
res összeget -, ha Julianus nem emelte volna meg egyszeíTe ötezerrel az aján|atot,
hangosan üvöltve a számot és ujjaival is mutatva az összeget. A katonák tehát, aki-
ket elkápráztatott a tilzó ajánlat és ugyanakkor tartottak attól, hog5l Sulpicianus
esetleg megbosszulja Pertinax halálát (a gondolatot Julianus ültette el a fejekben),
Julianust beengedték a táborba és kikiáltották császárrá."
,"A,z ő szégyenteljes árverésük alkalmával történt - teszi hozzá Hérodianosz _,
hogy a praetorianusok jellernét először korrumpálták; rákaptak a kielégíthetetlen és
szégyenletes pénnágyra és a császár sérthetetlenségéneksemmibevételére." E.
Gibbon jól kihasználta a ,,birodalom kiárusításá"-t, és ez úgy vonult be a történe-
lembe, mintha ez lenne minden, ami Didius Julianus uralkodásáról ismeretes.

103
N.RÉsz. AsEvERUs-HÁz

Az esetet, bár meglehetősen színes, mégis összefiiggéseiben kell vizsgálni, Úgy

tudni, hogy Didius Julianus végül is huszonötezer sestertiust ajánlott fejenként, és
harmincezret adott. De még a jámbor Marcus Aurelius és uralkodótársa, Luüus
VBnus is húszezer sestertiust adott, amikor trónra lépett, és azóta a pénz jelentős
infláción ment keresztül. Viszont az améltatlan mód, ahogyan a két vetélytárs alku-
dozott a trónra, szánalmas benyomást keltett, és a határvidéki seregeket ráébresz-
tette arra, hogy császárt a fővároson kívül is lehet választani - mégpedig sokkal
eredményesebben.
Egy praetorianus különítmény vezette az új uralkodót a szenátus épületébe,
ahol a megfélemlített szenátorok jóváhaglrták a gárda választását. Julianus felesé-
gét, Manlia Scantillát és leányát, Didia Clarát Augustának nyilvánították és nevük-
ben pénzt bocsátottak ki. Clarát egy bizonyos Cornelius Repentinushoz adták fele-
ségül, akit megtettek városi praefectusnak. Julianus kinyilvánította, hogy tisztelni
kívánja Commodus emlékét,és ennek következményeként Laetust, a meggyilkolá-
sába belekeveredett praefectus praetoriót megölette.
ót magát a ,,haza atylá" -vá (Pater patriae) nyi|vánitották. Császárrá való kikiál-
tása feldühítette a főváros lakosságát, és a trónraléptét követő napon - a fóváros
lakóinak ígérttekintélyes pénzösszeg ellenére - heves fenyegetésekkel támadtak
neki. Ezek az összetűzések éles fényt vetnek az érméh,re, amelyeken szokatlan ön-
jellemzését találjuk ,,a földkerekség ura" (RECTOR ORBIS). Még ironikusabb egy
másik típus, amely ,,a katonák egyetértésé"-t (CoNCoRDa MILITVM) ünnepli;
ugyanis nagyon rövid idón belül PBscBmvrus NrcBn, Syria provincia és Seplvtlus
Sevnnus, Felső-Pannonia helytartója ktilön-külön császárrá nyilvánította magát
Julianus helyébe. Severus egy másik lehetséges vetélytárssal, Croorus Arnrrusszal,
Britannia helytartójáva| való egyezkedés után, április végénútnak indult Carnun-
tumból, és átkelt a védelem nélkül álló Júliai-Alpokon, mélyen behatolt ltá|iába,
ahol Ravenna és flottája átállt az ő oldalára.
Julianus falak és sáncok építésévelpróbálta megerősített táborrá változtatni
Rómát. A szóbeszéd szerint még a cirkuszi elefántokat is mozgósította abban a re-
ményben, hogy pánikot okoznak majd Severus dunai legionáriusai körében. Képte-
lennek bizonyult azonban a hathatós ellenállásra. A praetorianusok elégedetlenek
voltak vele, mert végül is nem tudta kifizetni a birodaloméít igért összeget, és most
már hidegen hagrta őket a megkésett osztogatás. A Misenumból hívott matrózok
fegyelmezetlennek és használhatatlannak bizonyultak. Julianus közellenségnek
nyilvánította Severust, de amikor szenátori küldöttséget menesztett a dunai csapa-
tokhoz, hory emlékeztesse őket a császár iránti húségre, a követek közül sokan in-
kább megszöktek. A szenátus glr(íléséna császár javasolta Vesta-szüzekből álló kül-
döttség indítását Severushoz kegyelméértkönyörögni, de aztán a tiltakozások miatt
üsszavonta ezt a kishitú indítványt - azt azonban követelte a szenátustól, hogy ve-
té|ytársát nevezzék ki társcsászárrá. Severus, értesülve a javaslatról, visszautasította
azt, az ajánlatot köwetitő követet pedig megölette (a szerencsétlenül járt hírnök a
praefectus praetorio, Tullius Crispinus volt).
Julianus ekkor üzenetet ktildött a testőröknek, hogl ha kiadják Pertinax gyilko-
sait, nekik adományozza a saját életüket, eryébkéntpedig tétlen maradt. Az ajánlat
kedvező fogadtatásra talált náluk, és ez megváltoztatta az álláspontokat. Amikor az
egyik konzul, Silius Messalla értesült arról, hogy mit tettek, összehívta a szenátust,
amely leváltotta Julianust, és helyette Severust nyilvánította császárnak. Julianus
kétségbeeesettkísérletet tett az idós Tiberius Claudius Pompeianus (az elhunyt

104
 sEPTlMlUs SEVERUS

Annia Lucilla császárné második férje) társcsászáribeiktattatására, Amikor azon-

ban ezt az ajánlatot is visszautasították, menedéket keresett a palotában vejével,
Repentinusszal és a mellette kitartó praefectus praetorióval, Titus Flavius Genia-
lisszal együtt. Az ellenséges szenátorok azonban bevezettek egy katonát a palotába,
aki június elsején megölte a császárt. Severus átadta testét a feleségénekés a leá-
nyának (ez utóbbi elveszítette Augusta címétés örökségét).
Cassius Dio azt írja, hogy Julianus rövid uralmának szembeötlő sajátossága volt
a kitartó udvarlás a szenátus tagjainak és más befolyással rendelkező embereknek.
Nevetgélt és viccelődött velük, és az egyik lakomát rendezte a másik után, AHisto-
ia Augusta fel is sorolja azokat a (valószínűleg kitalált) ételeket, amelyeket ezen a|-
kalmakkor felszolgáltak. Ugyanakkor, sokkal meggyőzőbben, azért is hibáztatja Ju-
lianust, hory túlságosan nagy hatalmat adott az alája rendelt hivatalnokok kezébe.

sEPTlMlUs SEVERUS (í93-21 1)

SEPTIMIUS SEVERUS (Lucius) (193-ZL1) I45-
ben született Lepcis Magnában, Tiipolitaniában.
Apjáról, Publius Septimius Getáról keveset tudunk,
de volt két unokatestvére, akik a szenátori rendben
magasra emelkedtek. A jövendő császár apai nagy-
apja nevét kapta, dédnagyapja, aki valószínúleg
pun (karthágói) eredetűvolt, a Kr. u. I. századvége
táján költözött Lepcis Magnából ltálriába, és elérte
a lovagi rangot. Severus anyja, Fulvia Pia Afrika
északi részére bevándorolt itáliai családből szár-
mazott.
Severus t73-ban került be a szenátusba, Gallia
Lugdunensis és Szicília helytartója lett, majd Cout"toous uralkodásának végefelé,
190-ben konzul és Felső-Pannonia helytartója. PBnrrNax rövid uralkodása és
Duus JumNus 1,93-as trónralépte után imperatorként köszöntötték saját legiói
Carnuntumban, mialatt Keleten PpscBNNIus NIcBnt hasonlóképpen kikiáltották
császárrá. A praetorianus testőrség a fővárosban fogékonynak bizonyult Severus
közeledésére, és a szenátus által halálra ítéltDidius Julianust elhagyatott palotájá-
ban gyilkolták meg. Severus gyors menetben Róma felé nyomult, és jelentéktelen
ellenállás után behatolt a városba. Megérkezésekor feloszlatta a teljes praetorianus
gárdát, és az őt kísérő, főleg a dunai provinciák legióiból toborzott, kétszer akkora
erővel helyettesítette. Severus a városi cohorsok számát is megháromszorozta és
megduplázta az őröket (vigiles), akiket ettól fogva a reguláris hadsereg részének
tekintettek.
Ezt követóen versenytársai megsemmisítésévelfoglalkozott. Britannia helytar-
tója, Crootus ArBrNus befolyásos személyiség volt, számos támogatóval a szenátus-
ban. Severusnak nem volt szüksége rá mint örökösre, hiszen neki és feleségének,
Julia Domnának, a szíriai Emeszábó| származó h,tváló főpap leányának volt két
kisfia, az ötéves C.qnecarn és a kétévesGera. Ugyanakkor diplomáciai szempont-
ból szükségesnek érezte, hogy Albinust Caesarrá léptesse elő - ami megelőlegezte a
trónralépését(lásd Cloorus ALsrNus). Ezután Severus Kelet felé indult, és 194-ben

105
v,RÉsz . AsEvERus-HÁz

szétzínta Pescennius Nigert az isszoszi csatában, Asia Minor és Syria proüncia

határáná|. A következó évben büntetó hadjáratokat indítottak a mezopotámiai
oszrhoénéi és más parthus vazallusok ellen, akik Niger ügyét támogattái<; és hogy
Szíria jövendőbeli helytartói ne utánozhassák leryőzött vetélytársának császári
ambícióit, a provinciát kétrészreosztották, Coele Syriára és Syria Phoenicére.
Nem sokkal ezután Severus elég erósnek érezte magát ahhoz, hogy Albinus
ellen forduljon, akit nlltan visszautasított, végül is idősebb fiát, Catacallát nyilvá-
nítva örökösének. Albinus azonban, akit katonái császárrá kiáltottak ki, Britanniá-
ból Galliába vonult. Célpontja azonban Róma volt, Severus 196-197-ben rövid
látogatást tett Rómában, majd keresztülvonult Pannonián, Noricumon, Raetián,
Felső-Germanián és Gallián, útközben csapatokat toborozva. Az e|ső sikeres össze-
csapás után Tinurtiumnál, I97-ben a lugdunumi csatában megsemmisítette Albinust
és hadseregét. SziriáIloz hasonlóan Britanniát is két provinciára osztották, Britannia
Superiorra Londinium fővárossal és Britannia Inferiorra Eburacum székhellyel.
AI93-197-as polgárháboru sokkal tovább tartott, mint a 68-69-es, és az á|tala
okozott veszteség is jóval nagyobb volt. Rómában huszonkilenc szenátor és lovag-
rendű vesztette életét,mert Severus ellenségeit támogatta.
Nem csak a római és parthus kliensek támogatták ellenségét, Nigert, maguk a
parthusok is ugyanúgy éreztek. Ebben a helyzetben Severus ismét Keletre vonult
megbüntetni őket, Mozgósított három új legiót, vezetésúketinkább lovagrendúekre
bizva, mint szenátorokra (akik egyébként kisajátították maguknak ezeket az álláso-
kat), a szenátorokat ugyanis Severus nagy gyanakvással kezelte. Az ezt követő há-
aoŰDl_tg8-ban a pűtr'r. főváros, KtéÉiphOnelestével érte elcsúcspontját. Újra
kinyilvánították Mezopotámia bekebelezését, amit először több mint három év-
tizeddel korábban hirdettek ki. Severus további erőfeszítései Hatra sivatagi erődjé-
nek bevételére,ami lehetővé tette volna a birodalmi határ kiterjesztéséta mai Dél-
Irakig, kétszer is kudarccal végződött.
Visszatérve Nyugatra precedenst teremtett új legiói egyikének az itálriai anyaor-
szág belsejében, nagyon közel a fővároshoz, azAlbanus ager teriletén való állomá-
soztatásával. Ugy tűnik, hogy ezt azintézkedést egy központi katonai tartalék létre-
hozása iránti igény kényszerítette ki, hiszen ezideig a császári hadtesteknek igen
hiányzott ez. Afővárosi csapatok (praetorianus és városi cohorsok) korábbi bővité-
sével eryütt ez azt jelentette, hogy Severus az itáliai csapatok |étszámát legalr{bb
megháromszorozta, ami összesen legalább harmincezer embert tett ki. Ráadásul a
szerte a birodalomban állomásozó hadsereg most nem kevesebb mint harminchá-
rom legiót foglalt magában, szemben a Tnarnxus halálakor számlált harminc és az
Aucusrus uralkodása végénlétezőhuszonöt legióval. Severus lényegesen bővitette
a korábban ,,irregulárisnak" tartott csapatokat (numei) - nevezetesen az Osz-
rhoénéból és Palmürából származó lovas íjászokat, akik a római világ határvidékén
állomásoztak.
Meglepónek tűnik, hogy még az olyan határozott császár is, mint Severus, ha-
talma csúcspontján ugyanúgy teljesen fiiggóvé vált a praefectus praetoriótól, mint
előtte bármelyik uralkodó. A szóban forgó praefectus Gaius Fulvius Plautianus volt
- földije és anyjának rokona -, akJ I97-tő1 kezdve minden részletre kiterjedő hatal-
mat gyakorolt a birodalmi kőzigazgatás szinte minden ágában. Sőt, Plautianus
lánya, Plautilla a császár idősebb fiának, Caracallának lett a felesége. A házasság
azonban boldogtalannak bizonyult, és mind Caraca|la, mind anyja, Julia Domna
Plautianus ellen fordult. Severus fivére is halálos ágyán ?_05-ben bevádolta, hogy

106
 sEPTlMlUs SEVERUs

állítólag |ázadást szitott; erre Caracalla megszervezte Plautianus megryilkolását.

Az őt követő praefectus-páros - egyikük a kiemelkedő üryvéd, Papinianus volt -
azonban még nagyobb hatalmat kapott a polgári kőzigazgatás fölött, és a császár
személyes képviselóiként szolgált a császári tanácsban.
A Severus személyes figyelmére legsürgősebben számot tartó birodalmi terület-
nek most Britannia tűnt. A Forth-tól Clyde-ig terjedő Antoninus-fal sohasem töl-
tötte be teljesen szerepét, és a II. század végérevédműveit többé-kevésbéfelhary-
ták, sebezhetően hagyva a provincia területét az északró| érkező betörések számára.
Ezért 208-ban Severus útnak indult Britanniába, ahova felesége, két fia és Papinia-
nus is elkísérte.Az ezt követő hadjáratok Moray Firth-ig hatoltak be Caledoniába,
de nem értek el tartós eredményt. Nem tettek kísérletet az Antoninus-fal visszafog-
lalására és állandó határvonallá tételére. Ehelyett a Tyne-Solway között híződó
Hadrianus-falat állították helyre és keltették új életre, bogy jelezze és védje a határ-
vonalat. 21,t-ben Severus Eburacumnál halálosan megbetegedett és áryáhozhivatta
Caracallát és Getát. Nem sokkal ezltánhatvanhat éves korában elhunyt.
,,Legyetek jó viszonyban eg;rmással, legyetek nagylelkűek a katonákhoz, és más-
sal pedig ne törődjetek!" - úgy tartják, ezt tanácsolta halálos ágyán fiainak. Már .
uralkodásánakkezdetén is megmutatkozott, hogy Severus milyen nag]na becsülte a
katonaságot. Nagyszabású pénzsorozatokat bocsátott ki (akárcsak Marcus Aurelius
több mint két évtizeddel korábban), amelyek kivétel nélkül minden egyes legióról
megemlékeznek. Sőt, arraaz ésszerúkövetkeztetésrejutott, hogy ha ezektő| a kato-
náktól, akiktől minden fiiggött, hűséget és teljesítményeket várnak, akkor jobban
meg kell fizetniőket. Így a legionariusok fizetéséta konzervatívok siránkozása elle-
nére az évi háromszáz denariusról ötszéara emelték. Ezen túlmenően a pénz vá-
sárlóértékénekcsökkenése miatt a készpénzmellett egyre több természetbeni
juttatást is kaptak. A fizetésüket ktegészitő osztalékok egy részétpedig aranyban
kapták meg. Garantálták továbbá a katonák óslakos nővel való egybekelésének
törvényes elismerését,és a helyőrségek és csapatok számára művelésre alkalmas
földet és olyan egyéb lehetóségeket juttattak, hogy kereskedelmi vállalkozásba is
kezdhessenek.
Különösen támogatták a tiszteket, beleértve a centuriókat is, akik narymérték-
ben megnövelt fizetéshez és kiváltságok, valamint szőrakozási lehetőségek széles
választékáhozjutottak. Ráadásul a hadseregben eltöltött szolgálat ettől kezdve csá-
bitó bevezetés lett a különböző hivatások területén: Severus új katonai arisztokrá-
ciát hozott létre, amelyet rendszeresen újra l<tegészitett a rendekből, s amely ettől
kezdve el|átta a birodalmat az igazgatási elittel (és a legtöbb jövendőbeli császár-
ral). Severus ezeket a tiszteket és katonákat nas/on szorosan a saját személyéhez
fűzte. Rendszeresen viselt fényúzőkatonai egyenruhát, és a kiilönféle legiós főhadi
szállásokon az uralkodó tisztelete felerősödött, mindinkább elhomályosítva a legiós
jelvények hagyományos kultuszát. Hory ellensúlyozza ezt az erőteljes, harcias, pa-
rancsuralmi hangsúlyt, Severus a fennkölt AwroNrlrys Prus és Mencus AunBI-Ius
örökösének nyilvánította magát, bejelentve visszamenőleges adopcióját a család-
jukba, fiának, Caracallának pedig az ő nevüket adta. Az antoninusi örökség fenn-
tartása kívánalmának megfelelően tovább folytatódott a római jog fejlesztése: ma-
gának a császárnak a hatása alatt, akit ajogász, Cervidius Scaevola tanított, a kitúnő
jogi szakértők, nevezetesen Papinianus és Ulpianus munkája megszilárdította a
igazgatási és jogi gyakorlatot, a korábbi korszakokban megfogalmazott normákat és
eszményeket. A kulturális élet is kétségtelenül fellendült. Különösen Severus szíriai

l07
 v. RÉsz . AsEvERUs_HÁz

Száímazású felesége, Julia Domna - aki befolyása révénszert te:tt a Mater castro-
rum, Mater senatus, Mater patriae (,,a táborok, a szenátus és a haza anyja'') címre
olyan intellektuális képességekbirtokában volt, amelyek ,,a filozófus';
-névre -
érde-
mesítették. TÜdós emberekkel vette körül magát, beleértve Philosztratoszt, a filozó-
fust és Galénoszt, az orvost, akik sokat tettek a görög és a római gondolkodás köze-
|itéséért.sőt, maga severus is írt egy önéletrajzot, amely sajnálatú módon nem ma-
radt fenn.
Severus a kiemelkedő császái épitők egyikeként is hírnéwe tett szeít. Szülő-
földje, Africa provincia északi része különösen nagy hasznot húzott ebből az inten-
ziv tevékenységből; ez ma is megcsodálható szülóvárosában, Lepcis Magnában,
amelynek forumot, bazilikát, hatalmas új templomot és egy, a kikötőbe vezőtő, osz-
loPsorral szegélyezett utcát - amelyet azóta igényesen helyreállítottak - adományo-
zott. 203-ban szülővárosába látogatása alkalmából négyátjárós diadalívet is emel-
tetett. Az építménytdiszítő dombormúvek arról tanúskodnak, hogy egy új, kevésbé
klasszikus művészeti korszak volt születőben. Az egyik jelenet oitromot mutat be
térképszerű,keleti szövetekre emlékeztető módon.-Úá."h"ly"n, mely az uralkodót
harci kocsiján mutatja, szinte középkori ábrázolási technika jelentkezik inkább két-
dimenziós, mint plasztikus, ami a ritmikusan ismétlődő szimmetriára összpontosít
és a császárt újszerúen, frontálisan állítja elénk. Acsászár hatásos központi álakkent
és talizmánként jelenik meg, és nagyon hasonlít a parthus királyok vagy egy boddhi-
szatva szobrához, amint mereven bámulja imádóit. Severus fővárosi, r'o.Úm Roma-
num melletti nagy diadalívén is madártávlat érvényesül,és figurák sora veszi körül
kocsiját; ez megint csak a régi emberábrázolási szabályok megtagadását jelzi, s a
késő antikvitás múvészi felfogásának irányábamutat.
szintén severus épitette a septizodiumot, egy különös, mágikus palotát a pala-
tiumon. 1588-ban lerombolták, de metszeteken látszik az eg5rmáson elhelyezkedó
három portikuszsor elegáns összképe. A császár szobra az épületben állt, az aszt-
rológia hét planétájakőzött, a Napisten alakjában. A Severus-család uralma alatt a
naPkultusz szinte a teljes római pantheon fölött átvette avezető szerepet. Ez azt
jelenti, hogy a pogány vallás átalakulófélben volt. Yáltozás zajlott a biródalom né-
Peinek társadalmi életébenis. Jóllehet Severus idósebb fiának az Antoninus nevet
adta, és a kiváló ügyvédek továbbra is égtek a vágittól, hogy állandósítsák a múlt
legnagyobb eredményeit, voltak bizonyos okok, amelyek miatt az ,,antoninusi arany-
kor" bármiféle hiteles vagy egyetemes visszatérte aligha lett volna elképzelhető,
severus ug5lanis hitt abban, hogy a szörnyű polgárháboruk - amelyből az ő uralma
keletkezett - megismétlődésétegyedül úgy lehet elkerülni, hogy hatalmas mérték-
ben megnöveli hatalmának katonai bázisát. Ez azonban azt jelentette, hogy a pol-
gárok (bár sokan közülük most is jólétben éltek) mindinkább ki voltak teve a rbta-
birtokosokkal összejátszó birodalmi tisztek rekvirálásainak, rendkívüli adóztatások-
nak, kizsákmányolásnak. Uralmának ezeket a félelmetesebb elemeit semmi esetíe
sem haglrta említésnélkül az akét szenátori rangú történetíró, aki Severus kortársa
volt, nevezetesen Hérodianosz és Cassius Dio. Csakugyan, ők talán túlságosan is
szigorún bántak emlékével- nem úgy, mint a későbbi tőrténetfuó, AureliuiVictor,
aki nagyon csodálta -, hiszen ők ismerték és sajnálták arégi,boldogabb napokat, és
Úgyvélték, hogy a Severus után következő súlyos csapások sorozata azepólitikaia-
nak volt köszönhető. Ez azonban csak más módon való kifejezése volt annak, hogy
uralkodása híd volt két korszak között - a II. század stabilitása és a III. századvií-
sága között.

108
 PEscENNlUs NlGER

A négy évszázaddal később író Ióannész Malalasz megtregyzi, hogy Severus sötét
bőrú volt, és a mai afrikai történelemkönyvek feketének ábrázolják. De akármeny-
nyire lehetett is sötét a színe, Malalaszra nem naryon lehet támaszkodni: például
egy másik állitása, miszerint Severusnak hosszú orra volt, kétségtelenül téves, mivel
portréi rövid és egyhén fitos orról tanúskodnak. Haja és szakálla göndör volt. Ter-
mete alacsony, azonban erős és energikus volt. A Historia Augusta szerint egész
életében megőrizte észak-afrikai akcentusának nyomait, és ez igaz lehet. Azonban
úgy beszélni róla, mint egy ,,szemita" (vagy ,,afrikai") dinasztia mega|apitőjáról,
vagy mint a hadsereg szándékos ,,elbarbárosítójáról", te§ességgel téves. O ugyanis a
római eszmékkel és ideálokkal eltöltött kozmopolita elithez taítozott, és ilyenek
voltak azok az Africa provinciabeliek is, akiket maga körül támogatott.

PEscENNlUs NIGER (1 93-1 95)

PESCENNIUS NIGER (Gaius) (Severus ellen-

császára a birodalom keleti felében, 193-195)
I35 táján született itáliai lovagrendú családban.
Comnaoous révénbekerült a szenátusba, Daciában
harcolt a szarmaták ellen, 1,83-ban (a másik leendő
trónbitorlóval, CLoorus Arnntusszal együtt), és el-
nyerte a konzulságot. 190-ben Narcissus -azatléta,
aki megfojtotta Commodust - jóvoltából Niger Sy-
ria helytartója lett, ahol nyilvános látványosságok
bőkezű megrendezőjeként tisztelték. Amikor 193
közepén értesült PBnnNAx meggyilkolásáról és
utódja, Drprus Jul
nvus népszerűtlenségéről,elfo-
gadta azt, hogy csapatai császárként köszöntsék Antiokheiában - körülbelül ugyan-
akkor, mint amikor Septimius Severust kikiáltották császárrá Pannoniában.
A birodalom egész keleti része, kilenc legiójával, Niger mellett nyilatkozott, új
Nagy Sándor-ként üdvözölve őt; a Parthus Birodalom királya, V Vologeszész ha-
sonlóképpen rokonszenvét fejezte ki ügyével kapcsolatban, bár ahhoz túlságosan
elfoglalták saját belső problémái, hogy a kliens hercegségből származó különítmé-
nyeken kívül további csapatokat ktildjön számára. A Boszporusz európai oldalán
Niger elnyerte Büzantion támogatását, amitől azt remélte, hory megszerzi az ell.en-
őrzést a két alapvető, kontinenseket összekötő szárazföldi útvonal felett. Ebből a
el kellett foglalnia egy másik várost, Perinthoszt. Ezalatt azonban Severus,
//ó|ból
noha ag9asztotta az a jelentős támogatás, amelyet Niger a fővárosban élvezett, el-
hagyta Rómát és útnak indult kelet felé. Ery mérsékelt kezdeti vereség ellenére
előrenyomuló testőrsége megszetezte az el|enőrzést Perinthosz fölött, utána Büzan-
tiont vette ostrom alá. Ami Nigert illeti, főparancsnoka, Aemilianus Küzikosz mel-
lett elszenvedett kudarca után visszavonult Kis-Azsiába, 194-ben azonban döntő
vereséget szenvedett Nikaiánál. Hadseregének maradékával a Taurosz heg5rségen át
Antiokheiába vonult üssza, s ott rövid időn belül értesült arról, hogy Egyiptom fel-
liázadt uralma ellen: egy papirusz tanúsága szerint egy egyiptomi város, Arszinoé
már február 13-án Severus ügye iránti húségétünnepelte.

109
N.RÉsz. AsEvERUs-HÁz

Nem sokkal azelőtt történt, hogy Severus győzedelmes hadvezérei, lekiizdve

Niger utóvédjének ellenállását, áttörték a Kilikiai-kapukat és Antiokheiát veszé-
ly€ztettek. Hogy elébe menjen a fenyegetésnek, Niger előrenyomult a Kis-Ázsia és
Sziiahatárán fekvő Isszoszig. Ott - talán 195 közepe után - seregét ismét megfuta-
mították. Ő mégüsszatért Antiokheiába, de amikor az ahir érkézett,hog5r Severus
közeledik, kiürítette a várost és az F;uírátesz irányába menekiilt tovább. Mielőtt
azonban átkelhetett volna a folyón, üldözői utolértékés meggyilkolták. A fejét el-
vitték Severusnak, aki pedig Büzantionba küldte azt figyelmeztetés gyanánt, hogy a
további ellenállás hasonló megtorlást von maga után; és csakugyan, a két és fél éven
keresztül húzódó ostrom után a város elesett, s a beígértmegtorlást könyörtelenül
végrehajtották.
Niger Antiokheiában (vagy esetleg más pénzverdékben is) kibocsátott nagy-
számí és érdekes ezüstpénzein tisztelettel adózk a római hagyománynak, de el-
árulja keleti eredetüket is a fordított feliratokkal és az egzotikus jellegú mintákkal.
Igy lesz Apollo SANCTVS, amely szót a sziriai istenek egyik címének lefordítására
szoktak alkalmazni, és itt az Antiokheia melletti Daphné nagy istenségéreutal;
Juppiter, ,,aki uralkodik a világ fölött" (PMESES ORBIS) a római istenség és a
szíriai Baá| keveréke; Fortuna (sokkal hangsúlyosabb szereppel) pedig Atargatisz,
dea Syia, a legnagyobb szíriai istennő; a BONVS EWNTVS, a császár ,jó szeren-
cséje" pedig a görög Agathodaimón, Alexandria legkedvesebb istensége. Niger saját
maga számára választott epithetonja (vagyis állandó jelzője) a IVSTVS volt, mert azt
állitotta, hogy őt Justitia (Astraea), az Aranykor szelleme vezérli: ez atéma állhata-
tosan végig vonul pénzverésén.Az érmékenszámos győzelemtől is szó esik; ezek-
nek legtöbbje azonban csak reményteljes vágy, nem pedig tényleges győzelem volt,
hiszen az ő szíriai legiói nem harcoltak olyan jól, mint Severus dunai hadserege.
,,Pescennius Niger - jeg5zi fel a Histoia Augusta (ismét csak kétes megbízható-
sággal) - magas termetú volt és jóképű, haját méltóSágteljesen fésülte hátra a ko-
rona alá. Hangja érdes, ám zengő volt, olyannyira, hogy amikor a gyakorlótéren
beszélt, ha nem fujt szembe a szél, egy mérföld távolságból is hallható volt. Arca
tiszteletet parancsoló és állandóan pirospozsgás, nyaka viszont annyira fekete volt,
hogy egyesek szerint a Niger nevet erről kapta. Testének többi része elég fehér volt
és meglehetósen kövér. Nagyon kedvelte a bort, nem evett sokat és gyermeknemzé-
sen kívüli szex teljességgel ismeretlen volt számára." Pénzei hosszú, keskeny fejet
ábrínolnak, megkülönböztető jegyekkel és hangsúlyozott szakállal. De ami képessé-
geit illeti, az írásos források kérdésesállításaival - köztük a Severus önéletrajzából
uármazó, nyilvánvaló mocskolódásözönnel - kapcsolatban nehéz elhatározásra
jutni. Vajon jó hadvezér volt-e, amint azt néha állítják - vagy inkább a csapatai let-
tek volna jók? Vajon fegyelmező volt és reformer? Vajon túlságosan is hajlott a ha-
logatásra? Végül is mindaz, ami marad, az a pénzei által alátámasztott szokatlan és
id?arlzált píogram, és ez természetesen semmit sem bizonyít személyiségévelkap-
csolatban, mivel ez egy propagandista agyszüleménye lehetett - akár az ővé, akár az
eg;rik tanácsadójáé. Az utolsó szó maradjon Cassius Dióé: ,,Pescennius Niger sem-
miról semvolt nevezetes, semjóról, sem rosszról".

110
cLoDlUs ALBINUS (í 95-1 97)

CLODIUS ALBINUS (Decimus Clodius Septi

mius Albinus) (SnrrIiralus SnvBnus társcsászára,
majd ellencsászára a birodalom nyugati felében,
I95-I97\ valószínúleg 140 és ],50 között született
az Aírica provincia északi részénfekvő Hadru-
metum egyik vagyonos családjában. A Historia
Augusta azt állítja, hogy hivatali pályafutását lovag-
ként (eques) kezdte, a szenátusba Mencus
AuRBI-1us utolsó évei alatt került be, akihez Bithü-
nia helytartójaként húségesmaradt 175-ben az Avi-
dius cassius-féle felkelés alkalmával. corrauoous
alatt 182-184-ben Daciában vagy ,,azon tíll" har-
colt, később pedig talán az egyik germán provinciát kormányozta. 190 előtt vagy
után konzul, ezt követően 191 körül Britannia helytartója lett, ahol a helyőrségek
közötti súlyos elégedetlenséggel kellett foglalkoznia. Amikor DroIus Julram;s 193-
ban trónra lépett, valószínúleg támogatta őt Clodius Albinus, mivel Didius anyja
ugyanabból a városból származott.
Septimius Severus Didius meggyilkolása után a császári hivatalra bejelentett
igényénekérvényesítésesorán annak érdekében,hogy szabad keze legyen a keleti
vetélytársa, PBscBr.rNrus Nrcen elleni várható háboruban, Clodius Albinusnak fel-
ajánlotta a Caesar címet. Hogy ez magában foglalta a kilátást a birodalom öröklé-
sére, megerősítik a Severus érméinmegjelenő feliratok, amelyeket l94-től bocsátot-
tak ki Albinus nevében ,,a császát előrelátása" (PROWDENTU AVGVSTI) és a
,,Yisszavezető Fortuna" (FORTYNA REDW) körirattal. Furcsának túnhet, hogy
Albinus bízott annyira a caesari cím felkínálásakor, hogy elfogadja azt és együtt-
működjön, holott Severusnak két;aját gyermeke volt, Cenacanr-q és GBm, akiket
nyilvánvalóan örököseinek akart. Eppen ezért Albinusnak tett ajánlata az ideiglenes
megalkuvás részének túnt, amellyel pusztán hátországát biztosította a keleti háboru
előtt, Caracalla azonban csak ötéves volt és Albinus ha kétkedve is, feltehetően re-
mélte, hogy örökölheti a trónt, mielótt a fiú elég idős lesz ahhoz, hogy megelőzze.
194-ben elnyerte második konzulságát in absentin (távollétében). A következő
évben azonban kenyértörésre került sor közte és Severus között. Ezt a lépéstnem
valami okosan időzitette, mivel Severus figyelmét többé nem vonta el másik riválisa,
Pescennius Niger, akit éppen legyőzőtt. Ugy túnik azonban, hogy Severus most adta
félreérthetetlen bizonltékát annak - a Niger felett aratott győzelmén felbuzdulva
-, hory eldöntötte, világossá teszi, mégiscsak Caracalla az örököse (akit egyébként a
következő évben annak rendje és módja szerint Caesarrá nevezett ki). Albinus
tehát, megszabadulva a Severus iránti kötelező hűségétől, saját magát kiáltotta ki
Augustusnak. Erre Severus kormányzata a haza ellenségévényilvánította. Közben
Albinus jelentős jóindulatot élvezett szenátori körökben, támogatói között volt
Lucius Novius Rufus is, Hispania Thrraconensis helytartója. Ettől felbátorodva
Albinus keresztülhajőzott a Csatornán egy legionáriusokból és auxiliárisokból álló
sereget vezefue, amelynek elvonása az észak felől veszélyeztetett Hadrianus-falat
védtelenül hagyta. Mihelyt megállapodott Galliában,főhadiszá||ását Lugdunum kö-
zelében állította fel. Itt a teljes császári titulatúrát feltüntető pévek kibocsátásába

111
N. RÉsz . ASEVERUS-HÁZ

kezdett. A Lugdunum geniusának szentelt figyelmes dedikáció (GEN LVG) az

egyetlen provinciális utalás egyébként teljesen római jellegú pénzverésében,
A CLEMENTIA AVG(usti) típus azt a szándékot mutatja, hogy ha egyszer győz, a
fővárosnak nem lesz tőle félnivalója. Albinus utolsó veretei ,,a legiók hűségé"-nek,
FIDE S LE GION (um) adóznak tisztelettel.
Ez alojalitás valóban igen fontos kívánság volt, mert hadserege egyik szakaszá-
nak Virius Lupus, Alsó-Germania helytartója fölött aratott korai győzelme ellenére
a germaniai legiók húségesek maradtak Severushoz. Sőt, Albinus Itália megrohaná-
sára szőtt tervét Severus megelőzte, egy kiilönítményt küldve az Alpok átjáróinak
lezárására, majd 196-197 telének közepén ő maga is megérkezett Galliába. Egy
kezdeti, Tinurtium melletti összecsapás után, amely egyébkéntSeverus javára vég-
ződött, a döntó összecsapásra Lugdunum mellett került sor 197 februárlában.
Cassius Dio állítása, miszerint 150000 ember állt harcban mind a két oldalon, való-
színúlegtűlzás, de a szembenálló erők számottevőek, a csata pedig történelmi jelen-
tőségíi volt. Severus balszárnyát kezdetben visszaverték, ekkor ő maga is elvesztette
lovát, de két napig tartó harc után az egyik hadvezére, Julius Laetus lovasságával
megnyerte a csatát. Menektilés közben Albinus aryonszúrta saját magát vary más
sárta le; fejét Rómába küldték figyelmeztetésül azoknak, akik támogatták. Fiai
először kegyelmet kaptak, később azonban anyjukkal eryütt lefejezték őket. A há-
ború maradandó eredménye volt Lugdunum elpusztítása, amely soha többé nem
szetezte vissza Gallia legfontosabb városának rangiát.
Nehéz kideríteni az igazságot Albinus személyiségévelkapcsolatban, ugyanis
Severus önéletrajza hatásosan ítélteel ellenségét mint részeges, elpuhult, rayasz,
szemérmetlen, tisztességtelen, kapzsi és pazarló férfit, aki alkalmasabb volt a szín-
padra és annak férfikórusába, mint a csatamezőre. Hérodianosz meglehetősen ön-
telt és naiv személynek látta, aki elég ostoba volt ahhoz, hogy elfogadja Severus
barátságának biztosítékait. A Histoia Augusta arról is beszámol - hogy mennyire
igazolhatóan, azt nem tudjuk -, hogy Albinus erotikus történetek szerzője, fáradha-
tatlan nőcsábász, a katonák és a rabszolgák brutális ura volt. Akárhogyan is volt
azonban, a szenátorok l,egalább elfogadták igéretét,miszerint a velük való bánás-
módja jóindulatú lesz. Ugyszintén nagy hatást gyakorolt rájuk ,,kék vére". A His-
torin egészen odáig megy, hogy megjegyzi: a szenátus ,,még egyetlen császárt sem
kedvelt olyan mértékben, mint ót"; ugyanis ő volt a latinul beszélő Nyugat arisz-
tokráciájának jelöltje - szemben Nigerrel, aki a görögül beszélő Kelet és a keleti
helyórségek támogatását bírta, és Severusszal, akinek támogatója a dunai hadsereg
volt (ami végül is döntőnek bizonyult).

112
 CARACALLA (211-217)

CARACAI ] A (pontosabban Caracallus) (211-

217) SerrIurus SBvBRus idősebb fiának csúfneve
volt hosszú gall köpönyege után, amelyet ő hozott
divatba Rómában. 188-ban született Lugdunum-
ban, eredeti neve Julius Bassianus volt, szíriai anyai
nagyapja, Julia Domnánakaz apja után.
195-ben apja Caesarrá tette és nevét Marcus
Aurelius Antoninusra válíoztatta. 198-ban
Augustus lett, és 208-ban elkísértecsaládját Britan-
niába, személyesen yezefue az utolsó caledoniai
hadjáratot, mivel apja megbetegedett. Ezalatt a

Severushalálátkövetőenr,,-o"T3tÍ-""'fi 'f*ilfi :f ","l3§5?1l'i;

";Tffi ffi
követve Mancus Aunplrus és Lucrus Vnnus fé| évszánaddal korábbi példáját.
Miután befejezték a britanniai hadjáratot - sokkal megnyugtatóbb módon, mint-azt
a terjeszkedés híveinek birálata sugalmazná -, mindkét uralkodó üsszatért Ró-
mába. Hevesen gjrúlölték azonban egrmást (lásd Geta), és még Julia Domnának az
összebékítésükre tett erőfeszítései is sikertelenek maradtak. Ez nem sokkal azelőtt
történt, hogy Caracalla orvul meggyilkoltatta Getát. Ez a g5rilkosságazonbansemmi
esetre Sem volt egyÖntetúen népszerű a praetorianus testőrség körében, akik közül
néhárryan nem felejtették el, hogy mind a két császárnak eg5rformán hűségesktit
tettek. Először komoly ellenszegülés jeleit mutatkoztak soraikban. Ekkor aronban
Cassius Dio szerilt, aki akkoriban idősebb szenátor volt - Caracalla komoly igérete-
-
ket tett nekik: ,,örvendjetek katonatársaim, mert most olyan helyzetben ügyok,
hogy kedvezhetek nektek! Egy vagyok közületek, s csak ti adjátok életem erteúet,
hory elhalmozhassalak titeket kegyeimmel, Mert minden kincsem a tiétek. Azért
imádkozom, hogy veletek élhessek, ha ez lehetséges, viszont ha nem, akkor legalább
veletek halhassak meg. Mert nem félem a halált semmilyen formájában, és azlktvá-
nom, hogy életemet háboruban fejezhessem be. Egy férfinak ott kell meghalnia
vagy sehol!"
Caracalla azonban tisztán látta, hogy a praetorianusok nemcsak harcias sza-
vakta, hanem anyagi haszonra is számot tartanak, és fejenként 2500 denarius rend-
kívüli juttatásban részesítette óket, ugyanakkor másfélszeresre emelte az élelmi-
szer-juttatásokat. Ezenkívül az apja által megállapított 500 denarius legiós fizetése-
ket 675-re vagy 750-re emelte, és más csapatoknál is ennek megfelelő árányban nö-
velte. Sőt, mivel az akkori infláció olyan meredek volt, hogy azilyen fizetés nem volt
tÖbb, mint zsebpénz, Caracalla intézkedett a katonák természetbeni juttatásainak
jelentős növeléséról.
Ugyanakkor átfogó változások zajlottak a legfelsőbb szinteken azoknak a tisz-
teknek az eltávolitása nyomán, akik Getát támogattiák vagy megpróbáltak nem
állást foglalni. A halálos áldozatok közőtt volt Papinianus piaefeciÜs praetorio és
ügyvéd is. A hírszerző szolgálat és a futárok két új irányttó, ulpius Julianus és
Julianus Nestor alá kerültek; ők valószínűleg a titkosrendórség központjának voltak
a Parancsnokai. Caracalla elrendelte, a birodalom egyetlen provinciájában sem állo-
másozhat két legiónál nagyobb helyőrség, aminek azvolt a célja, hogy többé egyet

1í3
v. BÉsz . ASEVERUS-HÁZ

len helytartó se gyakorolhasson ellenőrzést akkora erő felett, amekkora elég egy
fölkelés kirobbantásához. Huszonnégy legiót osztottak el párosával tizenkét provin-
ciában, a fennmaradó kilencet (köztük azitáliailegiót) egyenként szórtákszét.
2l3-ban a császár Germaniába távozott, ahol az alemannok laza törzsszövetsé-
gét először említik Róma ellenségeként, fenyegetve az Agri Decumanesí. a Rajna
felső és a Duna felső folyása közötti területet. Caracalla vereséget mért az aleman-
nokra a Majna mellett, bár bírálói szemére vetik, hogy megvesztegette óket. Ebből
annyi igaz, hogy Caracalla az anyagi juttatásokon keresztül érvényesülő békeszer-
zést részesítetteelőnyben. Ezt a gyakorlatot helytelenítette a hagyományokhoz
ragaszkodó római felfogás, de kevesebb harc lett az eredménye, és még két éytize-
dig távol tartotta a germán veszedelmet. Egy lélektani tényező is közrejátszott eb-
ben; Caracalla már új típusúcsászár volt, aki nem érzett ellenszenvet a germánok-
kal szemben, sőt, kedvelte őket, és maga is hordott aranyszőke parókát germán
hajviseletben elrendezve.
Caracalla vonzódása a nem római divathoz (mint a leomló gall köpenyhez,
amelyről csúfnevétkapta) része volt a korra jel|emző szélesebb körú jelenségnek,
nevezetesen a római és itáliai kizárólagosságmegszűnésének. Ezt szimbol:záirja az
ókor leghíresebb jogi intézkedése,melyet lgyanez a császár léptetett életbe és róla
is nevezték el, a Constitutio Antoniniana.Ez a rendelet a rabszolgák kivételévelgya-
korlatilag a birodalom teljes, szabadon született lakosságának biztosította a római
polgárjogot, amelyet eddig az itáliaiakra és a provinciálisok egy viszonylag kis lét-
számi elit rétegérekorlátoztak. Ami a hadsereget illeti, az intézkedés eltörölte a
hagyományos különbséget a római polgárjoggal rendelkező legionárius és a polgár-
jog nélkiili auxiliáris katonák között, és megteremtette helyette az egyenlőségre
törekvó eglségességelvét. Ugyanakkor ez a változás nehezebbé tette ambiciózus
férfiak vonzását a legiókba. A szabályozás alapvető célja azonban valószínűleg
kincstári jellegú volt: úgy túnik, nóvelni szándékozták azoknak a számát, akiknek
közvetett adót kellett frzetnie az öröklés és a rabszolga-felszabadítás alkalmával.
Ezeket az adókat csak római polgárok voltak kötelesek fizetni. Apénzigyi gondok
nagyon is foglalkoztattákCaracallát (apénzt saját hasznára íontotta le két denarius
névértékű,de csupán másfél denarius súlyú- neve, Antoninus után elnevezett -
antoninianusok kibocsátásával). Ami pedig a római polgárjogúak és a polgárjoggal
nem rendelkezők megkülönböztetését illeti, ez az íjabb generációk alatt mind-
inkább elhomályosult, amikor a nag] jogászok egyre gyakrabban alkalmaztak egy
másfajta kiilönbségtételt. ok két alapvető szociális osztályt különböztettek meg, a
honestiorest és a humiliorest. Caracalla intézkedéséttehát, bár történelmi jelentő-
ségű és drámai hangulatú volt, összefiiggésében is látnunk kell mint egy lépéstegy
fokozatos, haladó folyamatban, amelyben a polgárjogot elnyerők szúk keretét fel-
sziámolták.
Az egyenlőségre való törekvést sokkal láthatóbb szinten mutatták meg a köznép
részérebiztosított szórakozási lehetőségek, nevezetesen afantasztikus méretúfiirdó
Rómában - messze a legnagyobb az eddigiek közül -, amely az ő nevét viseli, bár
még Severus kezdett építésébe.Caracalla kertekből, szabadtéri gmnasiumokból
álló, elkedtett területtel körülvett fiirdőinek főépülete bonyolult vaemelő, fútésiés
vtzelvezető rendszerekkel volt fölszerelve, és ezethatszazfurdőző ellátásárateryez-
ték. A központi helyen egy csarnok állt uszodával, és hatalmas, öntött falazású rop-
pant pilléreken nyugvó, szintén öntött keresztboltozat fedte. A csarnok maga olyan

114
 GETA

hatalmas volt (56x24 m), hog5l az emberek, akiket szolgált, eltörpültek mérete mel-
lett; ezmát egy új korszak, amelyben az egyén csak egy a tömegből.
Caracalla nagy méretekben gondolkodott. Ery barokkos mellszobrán a művész
igyekezett megmutatni, nemcsak az ijjásziletett napistenként szerette látni magát,
hanem mint az új Nagy Sándor - az általános polgárjog adományozója és az egész
világl'eigá.zőja. Ezzel a céllal szándékozta meghódítani a parthus Keletet, ami még
Tna nvusnak sem sikerü|t.2l4-ben a dunai táborokban hatalmas hadsereget tobor-
zott keleti expedíciójához, köztük egy 16 000 főból álló falanxot, amely úgy volt fel-
öltözve és felszerelve, mint a régi makedónok. A következó évben a császát benyo-
mult a parthus területekre, és apja Mesopotamia provinciájának határát sikeresen
előre tolták. Armenia lerohanására tett erőfeszitése azonban nem hozta meg gyü-
mölcsét. 2l6-ban betört Mediába, de aztán ismét visszatért új mezopotámiai határ-
vonala mögé. Ott azonban MAcRINus, az egytk praefectus praetorio nagyon meg-
ijedt, mert a császár levelezésébe(amelyet ellenőrzött) való betekintése arra a kö-
vetkeztetésre vezette, hogy életétveszély fenyegeti. Mialatt tehát Caracalla lóháton
utazott Edessza és Karrhai között (hogy ez utóbbi városban meglátogassa a Hold-
isten templomát), a császárt, aki leszállt lováról, hogy szükségételvégezze, egy ka-
tona leszúrta, a testőrtisztek pedig Macrinus felbujtására végleg elintézték.
Cassius Dio azt az,erőteljesen bíráló véleményttiikrözi Caracalláról, amelyet a
szenátorok vallottak. Eles eszű volt, tudjuk meg, és képes volt hatásosan kifejezni
magát, mivel apjától nagyon alapos szellemi nevelést kapott. Az idő múlásával
azonban kifejezett előnyben részesítettea futkai tevékenységet, energikusan lova-
golt, úszott és vérszomjas sportokat gyakorolt. Szokása volt meggondolatlanul kife-
csegni mindent, ami csak eszébe jutott, nem kért tanácsot, a szakértőket és azokat
az embereket pedig, akik valamihez is értettek, erős idegenkedéssel kezelte. Cassius
Dio szerint íizikailag beteg és szellemileg háborodott volt. Ha üszont egy katonát
kértek volna fel, hory írja meg Caracalla jellemét, az ő itélete kétségtelenül sokkal
kedvezőbb lett volna.

GETA (2í 1)

GETA (Publius Septimius) (társcsászár, 2I1. febru-

ártól decemberig vagy talán 2I2 elejéig) Seprrurus
SnvnRus és Julia Domna kisebbik fia, 1,89-ben szü-
letett. 197-ben elkísérteapját, anyját és bátyját,
CARAcALLit a parthus háboruba. A következő
évben, Severus Ktésziphónnál aratott győzelme
után Caesarrá nevezték ki, ugyanakkor, amikor
Caracalla Augustus lett.
199-202 között a birodalom távoli részeiben
utazgatott, kezdetben a birodalom keleti részében,
majd Thrákiában, Moesiában és Pannoniában.
203 -204-ben Severusszal és Caracallával szülőföld-
jükre, Eszak-Afrikába ltazott. 205-ben megosztott konzulságot kapott Caracallával
(ő már második alkalommal, Getának ez volt az első); a köztük levő viszony azon-
ban már ellenséges volt. Caracalla apósa, a praefectus Plautianus, minden tőle tel-

115
N. RÉsz . AsEvERUs-HÁz

hetőt megtett az ellenségeskedéskordában tartása érdekében,de az ő meggyilko-

lása után a fiatalemberek Cassius Dio szerint ,,viselkedésükben semmitól sem riad-
tak vissza. Asszonyokkal erőszakoskodtak, fiúkat gyaláztak meg, pénzt sikkasztot_
tak, gladiátorok és kocsihajtók közül választottak társakat maguknak, s tetteik ha-
sonlatosságukban versengtek az övékével, harci szellem hatotta át versengésüket;
mert ha az egyikük egy bizonyos klikk mellett kötelezte el magát, a másik bizonyo-
san az ellenkező oldalt választotta. Végül aztán egyfajta pónifogatos küzdelemben
eg5rmás ellen hergelték őket és olyan ádanlJ vetélkedve hajtottak, hogy Caracalla
leesett kétkerekű kocsijáról és eltörte alábát."
Két fia összebékítéseérdekében Severus a205-207-es évek nagy részétegyütt
töltette velük Campaniában. Ugyanezzel a céllal nevezték ki a két testvért társkon-
zulnak 208-ban. Még ugyanebben az évben szüleikkel együtt Britanniába utaztak.
Geta anyjával Eburacumban maradt, 209-ben azonban áNette a britanniai proün-
ciákiránytását, és megkapta az Augustus címet a többi császári cím mellett - tizen-
ery éwel Caracalla után, aki pedig csak egy éwel volt idősebb nála. Geta teljes címe
most Imperator Caesar Publius Septimius Geta Pius Augustus volt, és a következő év_
ben ehhez járult a diadalmas Bitannicus je|ző.
Severus 211,-ben bekövetkezett halála előtt a beszámolók szerint sürgette két
fiának kjegyezését. Halála után társ-Augustusok lettek, de a megbékélésükrenem
volt a leghalványabb remény sem. Viszonyuk további romlásában, úgy tűnik, Cara-
calla játszotta akezdeményező szerepet, aki állandóan öccsét figyelmen kívül hagy-
va cselekedett. Nyomban békétkötött a caledoniaiakkal, hogy mielőbb visszatérhes-
sen Rómába és megszilárdítsa helyzetét. Ugyanakkor megszabadult Severus tanács-
adóitól, akik, valószínűleg néhai uruk kívánságát firyelmen kínil hagrua, Getának
bizonyos támogatást nyújtottak. A hadsereg is hasonló állásponton lehetett, ktilönö-
sen hogy Geta külsőleg hasonlított is apjára.
Miután Severus hamvait magukhoz vették, Julia Domna kíséretébena két i§ú
társcsászár útnak indult Rómába. Kölcsönös rosszindulatuk azonban olyan mérete-
ket öltött, hogy nem voltak hajlandóak egy fogadóban maradni vagy együtt enni a
mérgezéstőlvaló félelmükben, Mindketten alig várták, hogy elérjéka fővárost, ahol
űgy érezték, naryobb biztonságban lesznek. Mihelyt megérkeztek, Severus temeté-
sének és istenné avatásának lebonyolítása után a palota más-más részeit választot-
ták ki, ahol mindketten erős katonai védelem alatt éltek. Előterjesztettek egy tervet
- előrevetítve a későbbi korszakokat - a birodalom területi felosztására, amely sze-
rint Getáé lenne lúsia, Caracalláé pedig Európa. Julia Domna azonban ellenózte a
tervet, és állítólag kijelentette:
'A birodalmat feloszthatjátok, de anyátokat nem
tudjátok szétszakítani." A terv legalább átmeneti megoldást nyújtott volna; Domna
viszont kétségtelenül attól félt, hogy ez csökkenteni fogja befolyását.
Caracalla nyilvánvalóan a Saturnalia ünnepeken szándékozott meggyilkolni
testvérét,de a tervet nem sikerült végrehajtania, mert hírek szivárogtak ki arról,
amit a fejében forgatott. Geta megnövelte testórségét, a katonák és atlétárk éjjel-
nappal szolgálatban voltak; Caracalla tehát új stratégiához folyamodott. Azt java-
solta Julia Domnának, hogy hívja meg mindkettőjüket kíséretnélkiil a saját lak-
osztályába, abban a reményben, hogy kieszközölheti a kibékülést. Mikor azonban
Geta belépett a terembe, Caracalla centurióinak egy csoportja berontott és lekasza-
bolta. Azt már késóbb állították, hatásvadászó stílusban, hogy Geta anyjába kapasz-
kodott, könyörögve a segítségéért,mire a tisztek az anyla karjaiban ölték meg.
Mindenesetre, miután a merénylet lezajlott, Caracalla kijelentette, hogy testvére

116
 MACRlNus

ÖsszeeskÜvést szőtt élete ellen, és az Albanum mellett állomásozó legió kezdeti vo-
nakodása ellenére megszerezte a praetorianus testőrség és a szenátui támogatását.
Geta nevét - amint az napjainkban is megfigyelhető - kivakarták a feliratoúóL tá-
mogatóit pedig megsemmisítették.
A Dio által leirt i{úkori kicsapongásai ellenére a későbbi történetíró, Aurelius
Victor kijelentette, hogy Geta előzékeny fiatalember volt, egy másik olvasat szerint
Pedig kiegYensúlyozott kedélyú- amit Caraca|láró! igazái nem lehet elmondani.
,,látyju ugyan mindig gldílölte - közli a Histoia Augusta -, ő tekintetbe vette apja
véleményét,és anyjával sokkal gyengédebb viszonyban állt, mint bátya. zei§a
hangja volt és enyhén dadogott. Rendkívüli módon szeretett elegánsan Óit<i"ttiaii;
olyannyira, hogy apja gyakran gúnyolta emiatt. Ha valamit kapótt szüleitől, akkoi
azt külseje csinosítására fordította, és soha nem adott senkineksemmit... Már ifjú-
korában kellemes társaságnak tartották... Irodalmi tanulmányaiban ragaszkodoti a
régS szerzőkhöz... Temetési szertartását, úgy hírlett, meglehetósen választékosan
szewezték ahhoz képest, hogy nagy valószínúséggelsaját bátyja gyilkolta meg.''

MAcRlNUs (217-218)

MACRINUS (Marcus Opellius) (217. április-Zl8.

június) 164-ben született egy szegény család sarja-
ként a mauretaniai Caesarea (Iol) városában, és a
Histoia Augusta máshonnan meg nem erősített
értesüléseszerint fiatalemberként volt gladiátor,
vadász, majd hírnök. Végül Rómába költözött,
hírnéwetett szefi mint jogász, amikor SBpnurus
SBwnus praefectus praetoriójának, Plautinusnak
lett a jogi tanácsadója, aki 205-ben meghalt. Ez-
után a Via Flaminia közlekedésének felügyeletével
blzták meg és Severus magánvagyonának volt a
pénzngyt igyintézője (procurator thes aurorum).
2l2-ben Canacer1l kinevezte praefectus praetoriónak, és ezt a tisztséget
Oclatinius Adventusszal - akit a legénységből léptettek elő - töltötte be. 216-ban
Macrinus részt vett a császár parthus hadjáratában, és a következő évben megkapta
a,konzuli jelvényeket (omamenta consulaia). Ugyanazon év tavaszán azonbin, mi-
alatt Mezopotámiában állomásozott, íelfedezeítegy, a császárnak (állítólag egy
aszlrológus által) külrtött iizenetet, amely feljelentette őt mint a biztonságót Ó
szélyeztető személyt. Caracallát ennek következményeként orvul meggyilkóltatta.
Az ÜgynÖkÖt, egy bizonyos Martialist. akit a bűntett elkövetésére kiválasztott, a csá-
szári testőrség elfogta és meggyilkolta. Ez a kapóra jött eltúnésés Macrinusnak az
ura halála feletti színlelt bánata lehetővé tette szátmára, hogy eltitkolja a gyilkosság-
ban játszott vezető szerepét. Az ezt követő két napban Óchtiniui Adventusnik
ajánlották fel a bíbort, de ő a korára hivatkozva visszautasította a megtiszteltetést.
Az is lehetséges, hogy sikertelenül alkudozott. Mindenesetre a katonik Macrinust
köszöntötték császárként.
Ő nemcsak az első mauretaniai volt, hanem az első nem szenátori rangú is, aki
elfoglalta a trónt. Sőt, a trónralépés miatt kizárólag a hadseregnek - amefe gyálta-

117
M, HÉsz . AsEvERUs-HÁz

lán nem egYeztetett a szenátussal - szóló elkötelezettsége előrevetitette a,,katona-

császárok" hosszú Sorát, akiknek megválasztása hasonlóhOdon zajlottle. Úacrinus
nagÍon is tudatosan szem elótt tartotta, nehogy elveszítse a csapatok körében élve-
zett néPszerűségét,különösen ha gyanítani kezdik, hogy ő a felelős Caracalla halá-
láért, akit nagyon szerettek. Így_ tehát elődje és áldozatá hírénekbefeketítésehelyett
intézkedett istenné avatása felől. Ó is Sevórusnak nevezte magáta pénzeken - h'ogy
ez vajon egyik eredeti neve-e, bizonytalan, de nem túnik valószínúnek. sőt, új cű-
szári,ház alaPÍtásában reménykedve az érmékre tetette saját kilencéves fiának,
Diadumenianusnak a képmását, Antoninusnak, Caesarnak, az ,,ifiúság hercegé''-
nek (PRINCEPS IWENTWIS) és az,,állam reményé''-net< (sÍ'as-rvnLtb,l1
nevezye őt.
Bár Macrinus Úgy fogadta el a császári hivatalt, hogy elótte nem tanácskozott a
szenátussal, a szenátorok a Caracallával szembeni g5dilöletük miatt mégis hajlan-
dóak voltak elfogadni őt,, és gyorsan megerósítették Óimeit és kiváltságait]Maciinus
tapintatosan mentegetődzött nem szenátori származása miatt és mégígérte,hogy
úgy fog kormányozni, mint Mancus AuRBI-rus és PBnnNax. A sienatoroknit
ugYan nem volt igazán kedvére Oclatinius Adventus városi praefectusszá való kine-
vezése, Üszont Caracalla bizonyos adóemeléseinek érvén|telenítése,az 1táliában
múkÖdő kerÜleti bírák (újra felélesztett) hatalmának korlátozása és a politikai
száműzötteknek adott közkegyelem kifejezett helyeslésre talált náluk.
Mindez azonban lényegtelen, mert Macrinus képtelen volt a hadsereg lojalitását
megtartani. Ez a kudarc elsősorban a ,,keleti kérdés]'-ben hozott népszeiíflón meg-
oldásoknak volt köszönhető. Armenia koronájának II. Tiridatészra való átrahág1áía
- aki a Caracalla által_bebörtönzött királynak volt afia - gyakorlatilag azt jelentette,
hogY,T ország kikerült a római ellenőrzés alól. Macrinus iekintélyé{aza-tényező iá
tovább csorbította, hogy nem sikerült megállítania a parthus h,ttályt,V Artabánoszt,
aki betÖrt Mesopotamia provinciába és üsszautasítoita a császáikezdetibékeaján-
latát. A római érmékenm€elenő ,,parthus győzelem'' ígéreteellenére rigy ttinit,
hog5i a Niszibisz melletti háromnapos csata ném végződőttjól Macrinus számára.
Mivel nem bízott csapataiban, hozzálátott egy dicstelen békőszerződés összetákolá-
sához, és 218-ban a parthusokkal megállapoótak a foglyok kiadatásában és tekinté_
lyes kártérítésfizetésé-ben veteránjai - eredménytáónil - azí kővetelték, hogy
Üsszatérhessenek szülőföldjükre, míg az újonnan besorozottak hamar elégeáetle"n-
kedni kezdtek, mivel úgy vélték,hogy az új és alacsonyabb fizetési osztály-elfogult-
ság velük szemben.
Af<ÖrÜlménYek megfelelőek voltak egy államcsínyh ez, és azt egy sziriaiasszony,
'nővére
_ ,.
Julia Maesa, Septimius Severus néhai féleségének kezdJménye rte. Mreg-
nyerte magának a helyi. hadsereg támogatását a keleti helyőrségekben. tizenne§y
éves unokáját, Varius, Avitus Bassianus (Eracasarus) emeszai papot elütette;
legiók Raphaneaenál levő főhadiszállására, Phoenicia proünciabá, és május 16-án
császárrá kiáltották ki.
_ A felkelés jól volt időzive, mert a Parthiából fenyegető veszél5rt, amely ugyan-
olYan végzetes lett volna mind a felkelőkre, mind a-császána nézl,e, ehárítóiták.
Macrinusnak pedig nem hag5rtak időt arra, hogy behívja a dunai és a rajnai csapa-
tokat. A császár válaszul elktildte az eglik práefectus-praetoriót, Ulpiui Julianust
egy lovassági ktilönítménnyel, hog5l leverje ilánadást, dé a katonák Úgölték Julia-
nust és átálltak a trónkövetelőkhöz. Ezután Macrinus áttette íenadisiallasát Apa-
meiába, ahol dinasztiájának stabilitását hirdette azzal, hogy fiát, Diadumenianust

118
 MACRlNUs

társ-Augustusszá nyilvánította, és Antiokheiáb an pénzt bocsátott ki nevében, amely

a,,korszak boldogságát]'-t ünnepelte (FELICIMS TEMPORVM). Megpróbálta
megkedveltetni magát a korábbi fizetéscsökkentések eltörlésével és azzal, hogy ha-
talmas összegű juttatástigért a katonáknak.
Az ezt követó csatában az egész legió mégis elhaglrta Macrinus ügyét, és ő kény-
telen volt kapkodva visszavonulni Antiokheiába. Phoenicia és Egyiptom helytartója
hú maradt hozzá, de nem tudott elég gyorsan segítségetnyújtani. Most ugyanis
tekintélyes haderő vonult ellene Varius Avitus eunuchja, Gannys vezetéséve|,és az
Antiokheiától 36 km-re lezajló összecsapásban a császárra döntő vereséget mértek,
akit váltakozó szerencséje után június 8-án a legtöbb csapata elhagyott. A katonai
rendőrség besúgójának öltözve elmenekiilt, és lóháton Európa felé igyekezett.
Khalkédónnál, a Boszporuszon azonban ery centurio felismerte és letartóztatták.
Meg kellett tehát tennie a hosszú utat vissza Antiokheiába, ahol aztántjvégezték.
Diadumenianus, aki Parthiába próbált szökni, hasonló módon végezte.
Macrinusnak két meglehetősen eltérő érmeportréja maradt fenn. Az egyik rö-
vid profilt és keskeny szakállt ábréuo|, amely alig tér el Caracalla legutolsó portréi-
tól, és Rómában alkotta egy olyan múvész,akinek fogalma sem volt arról, milyen is
az ij császár. A másik, amelyik Antiokheiában keletkezett, sokkal hihetőbbnek tű-
nik: hosszúkás profilt, vaskos vonásokat és dús szakállt ábrá,zol.. Ami személyes tu-
lajdonságait illeti, a ránk maradt források nagy része azokból a rágalmakból táplál-
kozik, amelyeket ellenlábasai terjesztettek róla. A Histoia Augustából pé|dáu| azt
tudjuk meg, hog5l túlontúl sokat evett és ivott, és fegyelmezés címéngyakran keryet-
lenül megkorbácsolta szolgáit. Másrészt viszont Cassius Dio, a jól informált kortárs
kiemeli, hogy Macrinusnak jó oldalai is voltak: kötelességtudóan figyelte a jogi ese-
teket annak ellenére, hogy nem ismerte túlságosan a törvényt. Praefectus praetoriói
szolgálata alatt okos belátással tevékenykedett, valahányszor saját ítélőképességét
alkalmazhatta.Ezekután Dio levonja a következtetést, hogy minden jól ment volna,
ha ahelyett, hogy saját magának szerezte meg a trónt, hag5rta volna, hogy egy szená-
tor kapja meg a feladatot. Itt a szenátori elfogultság hang|a szólal meg; és annyiban
igazavan, hogy Macrinus - nem lévénmegfelelő háttér mögötte - nem volt birtoká-
ban annak az igazgatási tapasrtalatnak, amivel eg5l császárnak kell rendelkeznie.
A hadsereg sem állt az oldalán, amelyik pedig nagyra tartva képességeit, trónra se-
gítette. Legiobb talán az lett volna, ha gyorsan visszatér Rómába, hogy megszilár-
dítsa a szenátus kedvezó véleményétCaracalla halálával kapcsolatban.Ezt azonban
nem tehette, először a parthus háboru, késóbb pedig a Julia Maesa-féle felkelés
miatt. Mind a két hadjárat során kitűnt, hogy nem volt megfelelő hadvezér, és ez
volt a legvégzetesebb hibája.

119
M.RÉsz. AsEvEHUs-HÁz

ELAGABALUS (218 -222)

ELAGABALUS (218-222) 204-ben született.

Canlcaru, meggyilkolása után nem sokkal, 217-
ben anyja, Julia Domna öngyilkos lett. Nővére,
Julia Maesa, Julius Avitus konzul özvegye elhatá-
rozta, hogy megbuktatja MecnINust. A császár
megparancsolta neki, hogy vonuljon üssza ottho-
nába, a szíriai Emeszába, ez azonban nagyszerű
hátter et nyúj tott az össze
e sküvé shez. Le ány a, Julia

soaemias a szintén szíriai varius Marcellushoz

ment feleségül, akit kiemelkedő lovagi pályafutás
után beválasztottak a szenátori rendbe. Az ő tizen-
négy éves fiuk, Varius Aütus Bassianus (ez az
utolsó név volt a családi cognomen, amelyet Caracalla is viselt) örökletes papi tiszt-
ségben F,l-Gabal napisten (a szemita fóisten, El eryik megjelenési formája) emeszai
papja volt, és vonzó külseje lehetővé tette, hogy a kultusz díszes szertartásait látvá-
nyos magabiztossággal bonyolítsa le.
A Raphaneae melletti helyőrség római legionáriusait nagy összegekkel meg-
nyerték Julia Maesa vagyonából. A fiút az éj leple alatt vitte táborukba a legió pa-
rancsnoka, Publius Valerius Comazon, és 218. május 16-án, napkeltekor (kedvező
óra a Napisten papjának) császáná kiáltották ki Marcus Aurelius Antoninus néven.
Ez volt Caracalla neve is, akinek természetes fiaként állították be. A népszerűtlen
Macrinustól sokan átálltak hozzá, majd ezt követően Gannys - aki a Julia Maesa
kíséretétalkotó eunuchok egyike volt - vezetésévela hadsereg június 8-án döntő
vereséget mért a császári erőkre Antiokheia mellett. Nem sokkal eztli';án Macrinust
meggyilkolták. Elagabalus viszont uralkodásának kezdetét (dies impeii) annak a
csatának az időpontjától számította, amely győzelmet hozott számára.
Az Antiokheiából Rómába írt levelekben elódei tanácsadóihoz hasonlóan az ő
tanácsadói is elfogadták a császári címet anélkül, hogy megvárták volna a szenátus
döntését, ugyanakkor elég óvatosak voltak atlhoz, hory békülékeny gesztusokat
tegyenek. A szenátus annak rendje és módja szerint beletörődött és elfogadta
Caracallafiává nfilvánítását, és istenné avatták(bár g5dilölték).Pénztbocsátottak ki
az új isten (DrVOANTONINO MAGNO - azaz,,Nagy", mint Nagy Sándor) tisztele-
tére és a hasonlóképpen istenné avatott Julia Domna IDMA (üWU AVGVSTA]
emlékére,csakúgy mint azoknak, akik most ragadták meg az állam feletti ellenőr-
zést, nevezetesen az új császár és két Augustájának, Julia Maesának és Julia
soaemiasnak a nevében.
Augusztusban Bithüniába hajóztak, ahol Nikomédeia városában töltötték a
telet. Elagabalus bizarr keleti vallási szertartásai általános rémületet keltettek, és a
tömegek dühödt tüntetések közepette megölték Gannyst. Lassan nyugat felé ha-
ladva a császári család 2l9 kora őszén érte el Rómát. Amint megérkeztek, számos
szíriai csatlós és hűséges híveik (a sértett szenátorok szerint közülük néhányan
messze az elfogadhatóságtól) kerültek fontos posztokra. Közülük az egyik, Coma-
zon, praefectus praetorio (majd városi praefectus) lett, és együtt irányitotta az
igazgatást Julia Maesával - aki a legbefolyásosabb asszony lett, akit a birodalom
valaha is ismert.

120
 E|áGABALUs

Nehéz és kényes feladatot láttak el, mivel az i{ú császár aggasztó mértékbentö-
rekedett fiiggetlenségre mind személyes, mind vallási hajlamaiban és tevékenységé-
ben. Mindenekelőtt szexuális hajlamai szereztek számára hírhedtséget,mivel nyil-
vánvalóan passzív homoszexuális volt. A római közvélemény már hozzászokott az
olyan császárokhoz, akik fiatal fiúkkal álltak kapcsolatban - általában mellékesen, a
heteroszexuális életük mellett -, és széles körben elterjedt a híre, hogy Nero az
idősebb férfiakat kedvelte, bár a nőknek is nary rajongója volt. Elagabalus azonban
teljesen homoszexuálisnak mutatkozott és olyannak, mint aki nem is akar szaba-
dulni ettól a hajlamtól. Noha a Histoia Augusta bőséges leírásaiból nem kell min-
dennek hitelt adni, Cassius Dio, a kortárs szenátor és történetíró némi hitelt érde-
mel, amikor megnevezi a császár kedvenc ,,féiét"- Hieroklészt, a szőke káriai rab-
szo|gát. Ugyancsak Dio szerint Elagabalus szokott ,,meztelenül állni palotabeli lak-
osztálya ajtajában, ahogy a szajhák teszik, és rázta az aranygitűrúkról lelógó füg-
gönyt, miközben az arra elhaladókat bársonyos és olvadozó hangon csalogatta".
Hérodianosz megegyzi: kár, hogy a nyilvánosságelőtt kifestett szemekkel és kipiro-
sított ajakkal jelent meg, mert ez tönkretette természettől adott csinos külsejét.
Az ilyen szeszélyek késztettékJulia Maesa tanácsadóit arra, hogy Elagabalus-
nak törvényes menyasszonyok egész sorát mutassák be - mindegyik leány kifogás-
talan római arisztokrata származással dicsekedhetett. Egy beszámoló szerint rövid
uralkodása alatt egymás után nem kevesebb mint öt feleséggel házasodott össze és
vált is el. Az érméken közülük csak három szerepel, mindegyikőjük megkapta az
Augusta címet, és olyan kitüntetésekkel látták el őket, amelyben az ,,egyetértés"
(CONCORDa) kiemelkedő szerepet játszik. Első felesége Julia Cornelia Paula
volt (219-220). A második Aquilia Severa volt - akit megbotránkoztató módon a
Vesta-szüzek közül emeltek ki. Azonban nagyon hamar eltaszította magától és
Annia Faustinát vette feleségül, Mencus AuRBuus bázábóL Ez a háaasság is csak
rövid ideig tartott, 220-221-ig, amikor Severához tért vissza. Ezek az egyik házas-
ságból a másikba csapongások azt sugallják, hogy saját változékony vonzalmai is
szerepet játszottak a választásban. A császárnék gyors váltogatása azonban nem
tudta elfedni azt,hogy a fiú szexuális érdeklődése teljesen a férfiak felé fordult.
Sokkal nagyobb aggodalmat váltott ki Elagabalus vallási ténykedése. Septimius
Severus uralkodásától kezdve a napkultusz növekvő mértékbenjutott vezető sze-
rephez az egész római pantheonban. Elagabalus azonban sietségébenfélresöpört
minden hagyományt és óvatosságot, csak hogy a napkultusznak egy különös vá|toza-
tát a tómai birodalmi teológiába foglalja. Ez a szokatlan ,,Napkirály" ugyanis saját
keleti, helyi napkultuszát állította a középpontba, Róma államvallásának az élére-
ahol rangban még Juppiter tisztelete fölé is helyezte. A Vesta-szűz Severával kötött
házassága (amely közismerten ,,istenhez hasonlatos gyermekek" iránti vágyát fe-
jezte ki) a két vallás szövetségét szándékozott megmutatni, és ugyanezért adta a
római istennőt, Minervát El-Gabalhoz feleségül. Az emeszai ,,Legyőzhetetlen Nap-
isten" (Sol Invictus), egy fekete fallikus meteorit számára ragyogó templomot épí-
tettek a római Palatium keleti kiszögellésében, A templomkörzetet körülvevő, de-
rékszöget bezáró oszlopcsarnok hatalmas emelvénye még ma is látható; és a követ-
kező uralkodó alatt készült érmeken (miután a szentélyt más célokra alkalmazták)
hatalmas kapubejárat és monumentális lépcsósorok jelennek meg.
E kultusz nyomán vált ismertté a császár Elagabalus néven, keleti szokás szerint
azonosítva a papot az istenséggel, amelyet szolgál. Pappá szentelése céljából saját
magát metélte körül, és barátait is kényszerítette, hogy vessék magukat alá uryan-

121
lv,RÉsz. AsEvERUs-HÁz

ennek a szertartásnak. Hérodianosz azt is elmondja, hogyan táncolta körbe az El-

Gabalnak szentelt oltárokat, mialatt szíriai nők szertartási harangocskákat ütöttek
össze és dobokat vertek, a szenátoroknak és lovagoknak pedig otikellett állniuk és
minrlezt végig kellett nézniük. Minden év nyárkőzepén az istenség központi helyet
foglalt el azon az eseményen, amelyik most Róma lignagyobb éve's ünnepsege lótt.
,,A Napistent - irla Hérodianosz - arannyal és drágaságokkal díszített kbcsira he-
lyezte és kivitette a külvárosba. Hatlovas kocsi szállította az istenséget, a lovak
hatalmasak és makulátlanul fehérek voltak, drága |ószerszámokkal és gazdagon
ékesítettékőket. A gyeplőt nem fogta senki és senki sem hajtotta a szekeret; a kócsi
Úgy haladt, mintha maga az istenség lenne a kocsihajtó. Elagabalus arccal az isten-
ség felé fordulva a kocsi előtt futott és a lovak gyeplőjét tartotta. Az egész utat így
visszafelé fordulva tette meg, tekintetét mindig Istenén nyugtatta."
Ez akép burkolt módon feltúnik a császári pénzverésbenis, amely az i{ú ural-
kodót ,,legyőzhetetlen"-nek és ,,legfóbb pap"-nak, El-Gabal napisten papjának írja
|e: SACERD(os) DEI SOLIS ELllGAB(ali), Egy Antiokheiában kiboósátott másik
érem bemutatja a négy napernyővel körülvett, négy ló vonta győzelmi kocsit, amint
a kúpos szent követ hordozza, amelynek tetejére római sast erősítettek,
Az, hogy vajon az ifjú császár olyan keg5letlen és áruló volt-e, amint azt az ellen-
séges hagyomány állítja, bizonytalan. Beteges hajlamai és mindenekelőtt vallási
tevékenysége Julia Maesának olyan okot adott az aggodalomra, hogy eldöntötte,
Elagabalus tulságosan nagy kockázatot jelent, és meg kell szabadutni tote. Anyja,
Julia Soaemias, aki bátorította napimádását, hasonlóképpen veszélyesnek tűnt, he-
lyette tehát Maesa második |eányához, Julia Aüta Mamaeához fordult, akinek volt
egy tizenhárom éves fia, Alexianus. A két nőnek sikerült rávennie Elagabalust, hogy
Alexianust nevezze ki Caesarrá, hory ő maga aztán több időt tudjon szentelni vallá-
sos kötelezettségeinek. Igy Alexianust annak rendje és módja szerint Caesarrá vá-
lasztották ArBxanopn néven.
Amikor nem sokkal ezltán Elagabalus meggondolta magát és megkísérelte
eltávolítani Őt, Maesa és Mamaea keresztezte lépéseit,és vagyonuk tervbe vett szét-
osztása a praetorianus gárdát cselekvésre késztették.222. március 11-én Elagaba_
lust és anylát, Soaemiast megölték a táborban. Holttestüket keresztülvonszóttrlt
RÓma utcáin, és a Tiberisbe dobták, és csatlósaik közül számosan lelték hasonló-
k§npen halálukat. Az emeszai istent, a fekete követ visszaküldték saját városába,
ahol tisztelete töretlen buzgalommal folytatódott a négy évig tartó Íurcsa római
közjáték után.

122
SEVERUS ALEXAN DER (222- 235)

,' SEVERUS ALEXANDER (222-235) 208-ban

: született a phoenicei Caesarea sub Libano városá-
.: ban. Eredeti neve Marcus Julius Gessius Alexianus.
, apju Gessius Marcianus volt, anyja pedig Julia
: Avita Mamaea, Julia Maesa leánya és SBprrurus
,. SBvBnus feleségének, Julia Domnának az unoka-
... húga. Unokatestvéréhez és iselődléhez, Eracanarus-
hoz hasonlóan Alexianus az emeszai napisten
:, Papja volt,
.; Amikor Maesa arra a következtetésre jutott,
'' hogy Elagabalust el kell távolítani helyéről, sikere-
sen rávette őt - Mamaea hallgatólagos beleegyezé-
sével -, hogy Alexianust örökösévé adoptálja; a tizenhárom éves fiú megkapta a
Caesar és áz ,,Ifiúság Hercege" (Pinceps luventutis) címet, 221,-ben fölvette a
Marcus Aurelius §euerus Alexander nevet, és pénzt bocsátottak ki az ő és anyja ne-
vében. A következó évben ő és a császár együtt töltötték be a konzuli tisztséget. Mi-
után Elagabalus bosszúsan tudomásul vette barátságos unokatestvérének néPszerŰ-
ségét,hamarosan sértegetni kezdte, és nemcsak hogy üs.sza akarta vonni előlépteté-
séI, hanem meg is akarta öletni. Ezeket a terveket azonban nagyanyja és nagynénje
éberségemegakadályozta, aklk megszentezték, hory Elagabalust és anyját, Soae-
miast á gárdá meggyilkolja. Ezekután Severus Alexander békésen lépett trónra_
Az igazgátás kezdóiben Maesa és Mamaea kezében volt, majd az előbbi 223 köínl
bekövetlezett halálát követóen Mamaea gyakorolta a felüryeletet.
Mamaea azonban nem találta könnyúnek hatalma érvényesítését,Egy három
napig tartó utcai harcokkal tarkított zendülés során a praetorianus testőrÖk saját
paiancsnokukkal, a neves üryvéddel, Domitianus Ulpianusszal kerültek összetú-
Lé"b", aki Mamaea sziriai hőnfitársa és legfontosabb ianácsadója volt. ÚgY túnik,
Ulpianus volt a legfóbb praefectus praetorio, aki a két másik praefectus (Flavianus
-Chrestus)
és feleti mint magasabb rangú tiszt felügyelt. Mindkét férfi azonban ha-
marosan meghalt, mire a testőrök Ulpianus ellen fordultak, vagy azért, mert Őt tar-
tották felelőinek két alárendeltje haláláért, vagy pedig azért, mert nem szerették
régi vágású fegyelmezési elképzeléseit.223-ban rátámadtak és megölték. Mamaeá-
uuí é, Á"*undérral együtt keresett menedéket, de ők nem tudták megmenteni, _sőt
még arra is rákényszerültek, hogy Ulpianus közvetlen gyilkosának, Marcus Aurelius
Epágathusnak adományozzák Egyiptom helytartőságát - bár sikerült hamarosan
jogászok sorának végére,akik
-"gót"tnitit. Ulpianus halála pontot tett azon nagy
praéfectus praetórioként szolgáltak; ettől kezdve a praefectura polgári jelentősége
igy ideig kóvésbé volt kiemelkedő, főként az egymást sűrún és s/orsan követő kato-
nai v észhely zetek miatt.
225-ben Mamaea, aki gondos felüryeletet gyakorolt a jóindulatú, kulturált és
kezelhető ifiú császár feleti, a patriciusi családból származő Cnaea Seia Herennia
Sallustia Barbia Orbianát vá|asztotta számára feleségül, aki megkapta az Augusta
címet és a pétueken is szerepelt. Apja, Seius Sallustius Macrinus Úry tűnik, Caesar
rangra emékedett. Hamarosan azonban apa és leánya kiestek_ a féltékeny és rya-
,ruÉó Mu-aea keg5reiből, aki kényszerítette Alexandert - a hírek szerint annak
123
N, RÉsz . ASEVERUS-HÁZ

akarata ellenére -, hogy Orbianát Africába száműzze. A praetorianus táborba me-

nekülő apát pedig elfogták, és 227-benvagy 228-ban mint lazadót kivégezték.Ettól
kezdve Mamaea, akit a Mater Augusti et castrorum et senatus atque patiae et universi
generis.humani (,,a császár, a táborok, a szenátus, a haza és az egész emberiség
anyja") címmel tüntettek ki, nem tűrt meg egyetlen számitásbajöhető vetélytársai
Sem az udvarban. A praetorianusok azonban, akiket Sallustius bukása megfosztott
hatalmuktól, még mindig nyugtalanok voltak. Rosszindulatuk legfőbb célpontja a
történetíró és szenátor Cassius Dio volt, mert (saját változata szerint) Felsó-Panno-
nia helytartójaként ,,kemény kézzel igazgatta a katonákat". A testőrök már Ulpia-
nus idejében is tiltakoztak Dio ellen, és amikor 229-ben másodszor is konzul leit, a
császár javasolta neki, hogy hivatalának két hónapját töltse a fővároson kívül feltű-
nés nélkiil, biztonságban.
A Histoia Augusta hosszasan hízelegve ragaszkodott ahhoz, hogy uralma a sze-
nátori hatalom visszaállításának aranykora volt. Azonban az tlyen gondosan kidol-
gozott é|etrajzok, amelyek a más szempontból szinte egyöntetúen kitaláltnak minő-
síthető g5ríijtemény magvát alkotják, nem tűnnek igazolhatónak. AHistoia írója ön-
kényesen festette át a jámbor i{út ideális herceggé, aki (egymásnak ellentmondó)
erények hossá sorával volt megáldva, és a történetíró szívének (vagy forrásának)
oly kedves igazgatási reformok állítólagos szerzője volt. Ami pedig a szenátori hata-
lom visszaál|itását illeti, a leginkább elfogadhatónak Hérodianosz beszámolója
túnik, amely szerint a bizonytalan Maesa és Mamaea - érthető módon igyekezve
egy Új és szívesen látott összképet teremteni Elagabalus katasztrofális uralma után
-
tizenhat szenátorból álló bizottságot hozott létre (talán egy nagyobb szenátori ta-
nács részeként) abból a célból, hogy Elagabalus utódját kiskorusága idején taná-
csokkal lássa el. A történetíró további megiegyzése szerint az ilyen intézkedések
inkább a szenátus méltóságát, semmint hatalmát állitottákvissza, aminek leginkább
lett volna értelme. Ahogy Cassius Dio Augustusnak Maecenasszal folytatottképze-
letbeli beszélgetésében Maecenas szájába adta, a szenátus már elegendő megbeisü-
lésben részesült, ha megengedik neki a felsőbbség hitszatót. Gyakorlatilag azonban
megszakítás nélkiil haladtak tovább a katonai abszolutizmus felé. Még Elagabalus
fő embere, Comazon is megmaradt, hogy harmadszorra is városi praefóctuslegyen.
Mamaea és Alexander is mindent megtett, hogy megtartsa a hadsereg jóindulaiát -
sokkal kevésbéragaszkodva a szigorú, régimódi katonai fegyelemhez, mint azt a
Histoia szeretné olvasóival elhitetni.
Haladást értek el a büntetőjog területén: a jogi szigor fokozatos enyhítése,
legalábbis ezen a területen, ellentétben áll Elagabatus uralkodásának nagyobb szi-
goruságával. sajnálatos módon azonban az űj kormányzatot mégis hamarosan kö-
zépszerűnekitéltékmeg. Mindent összevetve ez nem volt igazságos, mivel Róma
lakossága körében ötször is volt gabonaosztás, és a birodalom különböző részeiben
középitkezéseket folytattak. Ez különösen Rómában volt figyelemre méltó, ahol
például megnagyobbították Nero fiirdóit, és új vinezetékkel és könyvtárral egészí-
tették ki, új, ,,Alexander fiirdői" néven. Sőt, az adókat óvatosan csökkentették, és a
kÖvetkezménykéntjelentkező veszteséget a luxuscikkekre kirótt illetékből pótolták.
ugyanakkor az államnak még mindig gondosan ügyelnie kellett kiadásaira, hogy
talpra állhasson az előző uralom pénzigyi pazarlásából. Az i{ú Alexander, tudjuk
meg, személyes kiadásait illetően takarékos volt, míg anyja viselkedése nagy kap-
zsiságról tanúskodott:' és ez, Hérodianosz szerint, felháborította fiát _ bár túlságÓ-

124
 SEVERUS ALÉXANDER

san engedelmes volt ahhoz, hogy hatékony ellenlépésekettegyen. Így Mamaea

mohó és kapzsi magatartása megakadályozta az igazi siker eléréséturalma alatt.
Ez saját he|yzetét is veszélyeztette egy olyan időszakban, amikor a birodalom
külsó katonai helyzete drámaian változott, és mindig csak rosszabbra fordult. Ez
azért történt, mert a régi parthus kormányzatot az Eufráteszen túl egy eléggémás-
fajta perzsa uralom váltotta fel. A Rómával folytatott ismétlődő háboruk fokozato-
san gyengítettéka parthusok hatalmát feudális tartományaik fölött, Közöttük volt
Perszepolisz hercegsége, amelynek uralkodója, Ardasír 223-230 között meghódí-
totta Parthiát és megbuktatta utolsó uralkodóját, majd az egész királyságra kiterje-
dően megalapította saját, nagyapja után elnevezett Szászánida dinasztiáját. Ez az űj
vezetés sokkal félelmetesebb és veszélyesebb volt Róma számára, mint a parthusok
valaha is voltak, Erősen központosított és nacionalista kormányzat élénuralkodó
királyai érdekelve voltak a terjeszkedésben, érvényesíteniakarva azt az óhajukat,
hogy visszaállitsák az ősi perzsa határokat, egészen Kis-Azsia legnyugatibb partjáig.
230-ban hírek érkeztek Rómába, amelyek szerint Ardasír lerohanta Mesopota-
miát és fenyegette Syriát, valamint a többi ázsiai provinciát. Ezéíta következő év-
ben - miután a tárgyalások eredménytelennek bizonyultak - Mamaea és Alexander
Keletnek indultak, kíséretükbenjelentős hadsereggel. Egy második diplomáciai
közeledést is üsszautasítottak; valójában Ardasír ultimátuma ütött vissza, amely
megparancsolta a rómaiaknak, ürítsék ki azokat a területeket, amelyekre jogot for_
mál. Alexander pénzverésereményteljesen hirdette a ,,hadsereg hűségé"-t(FIDES
EXERCITVS, FIDES MILITVM), Uryanakkor azonban zendülések is voltak, tisz-
tek trónbitorlási kísérlete Mezopotámiában és zavargások az Egyiptomból behívott
különítmények körében. Ennek ellenére 232-ben a rómaiak készen álltak három-
frontos hadjáratba kezdeni Armenia, Mezopotámia északi folyószakaszai és déli
területei eg5lidejű meghódítására. Úgy tűnik, hogy az e|ső hadoszlop sikeresen be-
nyomult Media területére - kegyetlenül szenvedtek ugyan a téli hidegtől üsszaútjuk
során -, a másodiknak azonban, a császár személyes irányítása alatt, nem sikerült
előrenyomulnia (talán a forró éghajlat miatt), a harmadikat pedig az Eufrátesznél
megsemmisítették. Mesopotamia provinciát mégis visszaszerezték; és Ardasír nem
mozdult további négy évig. Amikor tehát 233 őszén Alexander és Mamaea vissza-
tért Rómába, a császár fényes diadalt ült mint Persicus Maximus,
A római kormányzatot eg5l ideje már nyugtalanították a rajnai és a dunai határ
melletti súlyosbodó gondok, s most a birodalom kétvezetője, akiket már lekötött a
perzsa válság, ery második fenyegetéssel találta magát szemben. Az új bajok előre
jelezték azt az űj és félelmetes korszakot, amelyben a birodalmat szinte folyamato-
san támadták eryszerre ezen a két határvidéken.
Főleg az alemannok okozta veszélyes fenyegetés hírei érkeztek meg, még mi-
előtt a császár és anyja megérkezett volna Keletről. Amikor a hír elterjedt, aperzsa
hadjáratra elvitt dunai legiók (akik már féltékenyek voltak, mert a vezetők a saját
keleti honfitársaikból szervezett csapatokat részesítettékelőnyben) követelték
visszatérésüket az európai határvidékre, hogy támadás esetén megvédhesséksaját
földjeiket. Alexander és Mamaea Rómába visszaérkezve egyenesen észatra kiildte
őket, majd 234-ben ők is abba az irányba mentek, hogy Moguntiacumnál csatlakoz-
hassanak a rajnai legiókhoz.
Egy pontonhidat rögtönöztek a Rajnán keresztül, de amikor Alexander, aki
nyilvánvalóan nem volt hadvezér, megkíséreltelefizetni a germánokat, csapatai
megaláz:ta éreztékmagukat, és hűségüket egy idősebb, hasonlóképpen Duna-vidéki
N, RÉsz . AsEvERus-HÁz

származású tisztre ruhínták, név szerint MaxIIrlrxusra.235 márciusában a csapatok

felruháaták őt a bíborral. A Keletről magukkal hozott katonák nem siettek Al-exan_
der és Mamaea segítségére.Eppen ellenkezőleg, amikor Maximinus megtámadta
őket, Vicus Britannicus közelében maguk gyilkolták meg a császári párt.
Uralkodása alatt a császát és anyja óvatosan megkíséreltea napkultuszt kevésbé
egzotikus mederbe terelni, mint ahogy ez Elagabalus ténykedésekövetkeztében ki-
alakult. Igaz, sol, a kor szinte már monoteista istensége még mindig újra meg újra
szerepelt a pénzverésben.Ettől kezdve azonban többé nem szíriai ktiliővel jélenik
meg, hanem a római isten hagyományos sugárkoronájával - és Elagabalus tómplo-
mát a Bosszúálló Juppiter szentélyévéalakították át. A Histoia Augusta Alexander
vallási ízléséttürelmesnek és eklektikusnak írja le: ,,Elóször is, ha nem volt tilos -
vagyis ha nem hált a feleségével -, a kora reggeli órákban a Lares-szentélyben
imádkozott, ahol az istenné avatott császárok (amelyek közül azonban csak a leg-
jobbakat választotta ki) és néhány szent ember, köztük Tüanai Apollóniosz és egy
kortárs szerző szerint Krisztus, Ábrahám, Orfeusz és más hasonló karizmatikúi
személyiség szobrait és amellett saját őseinek portréit tartotta... Ebben a szen-
!élylen alegigazságosabb férfiakkal és az istenné avatott császárokkal eryütt Nagy
Sá,ndor emlékétis kegyelettel őílzte." Ez az lta|ás egy Jézus-szoborra nem tetiesón
valószínútlen, mert akkor már nagyobb számú kereszténynek kellett lennie á csá-
szári udvartartásban.

126
V. rész
A váIság kora
nóun csl$áRAI
l. M§(lMlNUs (235-238)

I.MAXIMINUSróI (Gaius Julius Verus) (235-238)

az a hír járta (bár ezt nem lehet ellenőrizni), hogy
gót földműves apa és a szarmatákkal rokon, a Föld-
közi-tenger vidékéről származó alán anya gyeíme-
keként született. ,,Thrák" (Thrax), de valószínúleg
valamely északibb régióból származott, a Duna
vidékéról, Zónarasz tudósítása, amely szerint I72-
ben vagy l73-ban született, nem valószínű; az idő-
pontot egy évtueddel vagy még többel késóbbre
kell helyezni,
Legendás erejével és hatalmas termetével fel-
hívta magára a figyelmet, kiemelkedett a közle-
génységsorából - az e|ső ilyen a római császárok között -, és gyorsan haladt felfelé
a katonai ranglétrán. 232-ben egy legió felett parancsnokolhatott Egyiptomban, és
ezt követően a visszafoglalt Mesopotamia provincia helytartója lett.235-ben az ő
gondjaira blzták a pannoniai újoncokból álló haderőket a Rajnánál; és ők voltak
azok, akik meggyilkolták Severus Alexandert és Julia \{amaeát, a birodalmat pedig
Maximinusnak adományozták, akinek előélete olyan szerencsésen ellentétben állt
elődje katonai tehetetlenségével.A szenátus kénytelen volt megerősíteni megvá-
lasztását, ugyan n}ilvánvaló vonakodással, mivel velük nem tanácskozták meg a
dolgot, és semmi esetre sem tartották ót maguk közül valónak.
I. Maximinus a germánok elleni háborut ítéltelegfontosabb feladatának. Mi-
előtt azonban kézbe vette volna az igyet, két fenyegető belső lázadással kellett fog-
lalkoznia. Először, mialatt ő a Rajnán túl hadjáratban vett részt, tisztek eg] cso-
poítja a híd lebontásáttewezte, hogy őt ily módon a folyó másik oldalára rekesszék,
és egy Magnus nevú szenátort emeljenek helyébe a császári trónra. Az összeesküvés
azonban kiszivárgott, és Maximinus minden gyanúsítottatkivégeztetett. Másodszor,
az Oszrhoénébenalakult fontos íjász alakulatok, akik hűek maradtak Severus
Alexander emlékéhez, az egykbarátját, Quartinust ruháűták fel a bíborral . Yezető-
jük, Macedo azonban meggondolta magát és inkább meggyilkolta Quartinust, ez
azonban nem segített saját élete megmentésében. Ezen fenyegető zavargások után
Maximinus glzanakvó és megkeseredett lett. Minden szenátori származású tisztet
eltávolított a hadseregből, és az általa előléptetett hivatásos katonákkal helyettesí-
tette óket.
Amint a kezdeti lázadásokat eltiporta, az í| csáwár átkelt a Rajnán és mélyen
benyomult Germaniába. Miután kirabolta az országot és felg5rújtotta a falvakat,
arra kényszerítette a germánokat - ktilönösen .v alemannokat, akik legfőbb el-
lenségei voltak -, hogy menedéket keressenek az erdőkben és a mocsarakban.
Hamarosan azonban az Eszak-Württemberg és Baden határa melletti ingoványban
fontos csatára került sor. A császár mellmagasságig vízben lovagolva személyes bá-
torságról tett tanúbizonyságot, és a jelentós római veszteségek ellenére megsemmi-
sítő vereséget mért rájuk, ami egy időre helyreállította a békét.Ery, a csatáról
festett képet ktildtek Rómába, hoglr a szenátus épületében kiállítsák, Maximinus

129
v.RÉsz. AvÁLsÁGKoRA

pedig elfogadta a dicsőséges Germanicus Maximus cimet a maga számára, fiát,

Maximust Caesarrá és Pinceps Iuventutisszá léptette elő, és az ő,valamint elhunyt
és istenné avatott felesége, caecilia paulina nevében pénzeketbocsátott ki.
Bár Maximinus következő lépésea határok megerősítése volt, azt is tervezte egy
későbbi időpontra, hogy további Rajnán túli hadjáratokkal használja ki a győze|mét.
Ha ez igy volt, akkor kénytelenek voltak feladni ezt a tervet a dunai törzsek okozta
fenyegető veszedelem miatt. Miután 235-236 telét Sirmiumban - ebben a fontos
útvonalak metszéspontjában fekvő, jelentős katonai központtá váló helységben -
töltötte, Maximinus az ellenséges törzsek ellen vonult, s ezért megkapta a Sarmati-
cus Maximus és a Dacicus Maximus címet. A korábban Germaniában aratott sikerei
alapján ítélvenincs okunk feltételezni, hogy az ilyen jellegű diadalmaskodó címek
alaptalanok lettek volna. Főhadiszállása238 tavaszán még mindig Sirmiumban volt,
amikor a hasonló nevű fia által támogatott idős Gono lus ArRIcANus, Africa
helytartója felkelésének híre elért hozzá. Bár a szenátus és a birodalom legnagliobb
része támogatta a lázadókat, mindössze huszonkét nap után megsemmisítették
őket. Numidia helytartója, Capellianus a császár hűségénmaradt, az ifiabb Gordia-
nust csatában megölte, az apa pedig öngyilkosságot követett el. A szenátus viszont
azonnal két új császárt nevezett ki a saját rendjéből, BALBINust és PuprsNust, ismét
dacolva Maximinusszal.
Amikor értesült a Gordianusoklázadásáról, Maximinus Itália gyors lerohanása
mellett döntött. Mire azonban elérte Emonát, a várost kiüítették, a készleteket el-
szállitották vagy megsemmisítették, katonáinak legnagyobb csalódására, akik zen-
dúlésrekészültek. Ráadásul elszánt ellenállásba ütkóztek Aquileiánál; és ugyan
sebtében pontonhidat tákoltak a megáradt Sontiuson (Isonzón), a császárnak nem
sikerült ostrommal bevennie a várost. Súlyos veszteséget szenvedtek, emellett a
csapatok élelmiszerkészletei kimerültek, s az alkalmatlan tisztek szigorúan bántak a
közkatonákkal. Mindez a fegyelem és a morál általános lezüllését okozta a császári
erőknél. Május lD-én az abba a legióba tartozó katonák, akiknek még külön okuk is
volt az elégedetlenségre (hiszen családjuk és birtokuk ellenséges kézen volt Alba-
numnál), rátámadtak Maximinusra és fiára, amint éppen az ebédutáni sziesztájukat
töltötték, és meggyilkolták őket. Fejüket lovassági kíséretmellett küldték Rómába.
Maximinus mellszobrokon és pénzeken megielenő vonásai megerósítik Héro-
dianosz állitását, miszerint ijesztő kiilseje volt. ,,A teste is - teszi hozzá a történetíró
- hatalmas volt; még a gyakorlott görög atléták vagy a le$obban h,tképzett barbár
harcosok között sem találnánk egykönnyen vele összemérhetőt... Tesii erejét ke-
gyetlenül arra használta, hogy félelmet ébresszen. Nekilátott, hogy a mérsékelt és
józan kormányzást minden izében barbár önkénnyel váltsa fel, mert nagyon is tisz-
tában volt az ellene irányuló rosszindulatnak, hiszen ő volt az első olyan férfiú,aki
alacsony társadalmi helyzetből a legmagasabb méltóságra emelkedett. Jelleme ter-
mészettől fogva barbár, minthogy maga is barbár származásű volt. Örökölte honfi-
társainak brutális hajlamait... Tettei azonban öregbítették volna hírnevét,ha nem
lett volna túlságosan könyörtelen társaihoz és alattvalóihoz."
Ezek a bfuáló megfigyelések visszhangoznak a Histoia Augustában, tükrözik a
szenátus állásfoglalását, mivel a szenátorok megvetették Maximinust. Ezt az érzést
ő erőteljesen viszonozta, tanulatlan ember lévén,aki alig beszélt latinul és kevés
szimpátiát érzett a római társadalom hagyományos felső rétegei és középosztálya
iránt. Például egyetlen egyszer sem szakított időt hároméves uralkodása alatt arra,
hogy látogatást tegyen a fővárosban. Ráadásul úgy túnik, hogy uralma alatt a lakos-

130
 |, GoRDlANUs

ság legsikeresebb rétegei - az adószedők, ügmökök és hadikémek seregétől szo-

rongatva - kénytelenek voltak hozzájárulni a birodalom védelméhez,súlyosabb árat
faefue, mint valaha: és ráadásul nem egyszerúen csak az állandóan csökkenő értékű
birodalmi pénzben kellett fizetniük, hanem rudaranyban és természetben. E behaj-
tások miatt a felső osztályokba tartozó áldozatok Maximinust pénzsóvárnat< tetin-
tették.
Pedig szigorusága reális felismeréseken alapult. A birodalom rettenetesen szo-
rongatott helyzetben volt. Új és könyörtelen gondolkodásmódra és tettekre volt
szükség, hogy megakadályozzák a teljes szétesést- és csak a császárok olyan új tí-
pusa rendelkezhetett ezekkel a radikális módszerekkel, aki kész volt mindent alá-
rendelni a katonai szükségleteknek.Ugyanezen okból megváltoztatta elődje könyö-
rületes álláspontját a keresztényekkel szemben, mert bármilyen befolyás, ami alá-
aknánhatta a nemzeti hazaftas erőfeszítéseket, véleményeszerint nem volt megen-
gedhető.
A kudarca ellenére - Hérodianosz szerint részben túlzott szigoruságának kö-
szönhetően - I. Maximinus nagyon is hozzáértő parancsnoknak mutatkozott. Meg-
érdemeli, hogy elsőként tartsuk számon a dunai császárok dicső sorában, akik a rÓ-
mai világ legkitúnőbb harcos népeiből emelkedtek ki, és akinek további fél évszá-
zadra sikerült megmenteniük a birodalmat a káosztól, bár az anyagi javakban fize-
teít ár megsemmisítő volt.

l. GoRDIANUS (238)

I. GORDIANUS (Marcus Antonius Gordianus

Sempronianus Romanus) (fiával, II. Gononm_ls-
szal együtt társcsászár, 238. március-április) 159
körül született. Szüleit a Histoia Augusta állítása
szerint Maecius Marullusnak és Ulpia Gordianá-
nak hívták, bár a Maecius név gyanúsan ellentmon-
dásosnak hangzik, hiszen ez a név a késő IV szá-
zadra jellemző, amikor a Historia íródott. A Gor-
dianus anyjának tulajdonított [Ilpia név nem kevés-
bé kétes, mert azt alátszatot kelti, ho$, Gordianus
anyai ágon Tna-nNustól származtk; apai ágon ősei
állitólag az idealista köztársaságkori reformerek, a
Gracchusok voltak. Ezeknél az állításoknál azonban sokkal valószínűbb a Gordia-
nus név és a kis-ázsiai Gordion (Gordium) városa között levő kapcsolat. A modern
fuók arra gyanakodtak, hogy csak trónralépése után vette fel a Romanus nevet,
noha a Sempronia Romana női név feliraton történő hiteles említése azt sugallja,
hogy a Romanus név eredetileg is része volt nómenklatúrájának.
I. Gordianus vagyonos földbirtokos volt, aki élénken érdeklődött az irodalom
iránt. Philosztíatosz könyvet ajánlott neki (vagy talán fiának), és családi kapcsolat-
ban álltak a híres athéni szofistával, Héródész Attikosszal, aki 143-ban koniul volt.
A kiilönböző szenátori hivatalok betöltése ltán az idősebb Gordianus viszonylag
előrehaladott korban, hatvannégy évesen érte el a konzulságot. Számos provinciá-
nak volt helytartója, köztük Alsó-Britanniának, és 237l3\-ban, közeledvén nyolwa-

131
v.RÉsz. AvÁLsÁGKoRA

nadik életévéhez,I.Maxrurr.rus Africa helytartójáváneverte ki. Ebben a provinciá-

ban a császár egyik megbuottja vállalkozott a birodalmi adók behajtására, azzal a
ktilön céllal, hogy elkobozza a gazdag földbirtokosok javait. Önvédelemből számos
fiatal nemes összeeskiivést szőtt a procuíator ellen, és mozgósítva bérlőiket ésháza-
népüket Thysdrusnál bekeítették őt és meggyilkolták. Ezután a |ázadó tett után
saját életük megmentésére nem maradt más választásuk, mint az egész provinciát
felkelésre buzdítani - és egy rivális császárt kikiáltani Maximinusszal szemben.
E célból megkörnyékeztékI. Gordianust. Kezdetben ál|itólag vonakodott, de
238. március 19-én elfogadta az Augustus címet, és néhány nappal később katonák-
tól és a város legmagasabb ifjaitól kísérve szertartásosan bevonult a provincia fő-
városába, Karthágóba hasonló nevű fiával eglrütt, akit császártársává nevezett ki.
,,Rövid időre - mondta Hérodianosz - Karthágó Rómává változott külsejében és
virágzásában", és nem sokkal később a két Gordianus felvette az Africanus nevet.
Első lépésükazvolt, hogy küldöttséget menesztettek Rómába az apa bátor és fizi-
kailag erős szárnysegédje vezetésével,aki átadta a Gordianusok kiáltványát a sze-
nátushoz és a néphez. A követek ktilönböző szenátoroknak címzett magánleveleket
is vittek magukkal. A kiildöttek egyik legfontosabb feladata a praefectus praetorio,
Vitalianus eltávolítása volt, aki Maximianus rendíthetetlen híve volt. Azt ál|itva,
hogy Maximianus érdekeit szolgáló titkos küldetésben jöttek, szerét ejtették, hory
bevezessék őket a praefectushoz, akit meggyilkoltak.
A Gordianusok nyilvánosságra bozták programjukat, amelyben a besúgók el-
hallgattatását, a száműzöttek hazahívását és a katonáknak külön juttatást ígértek.
Aprilis 2-án a szenátus (noha nyilvánvalóan nem volt partner egy felkeléshez) meg-
erősítette a császári címeiket. Severus Alexandert istenné avatták, Maximinust pe-
dig közellenséggé nyilvánították. Támogatóit, köztük Sabinust, a városi praefectust
kézrekeútettékés meggyilkolták. Sőt, ezután a szokatlan ürybuzgalommal cselekvő
szenátorok kijelöltek egy húsz volt konzulból álló bizottságot, szétosztva közöttük
Itália különböző részeit azzal az utasítással, hogy meg kell védeniük Maximinus
várható betörésével szemben. Ugyanakkor megbízottakat küldtek a provinciák
helytartóihoz, felszólíNa őket a Gordianusok melletti hűség kinyilvánitására, és
(amint azt a mértö|dkövek megerősítik) Pannonia, Dacia és Hispania kivételével a
cimzettekláthatólag engedelmeskedtek is.
Az Aírica provinciában lezajló események, ahonnan a Gordianusok még mindig
nem mozdultak ki, veszedelmesnek bizonyultak ügyük számára. Egy per eredmé-
nyeként rossz viszonyban voltak Capellianusszal, a szomszédos Numidia helytartó-
jával, és megpróbálták elmozdítani. O nem volt hajlandó elismerni uralmukat, és
reguláris csapataival ellenük vonult. I{abb Gordianust a csatában megölték, apja
pedig (egyes híradások szerint már az összecsapás előtt) felakasztotta magát. Mind-
össze huszonkét napig viselték a császári bíbort, és az érméiken megjelenő felirat,
,,a császárok batonsága" §ECVRITAS IMPERATORVM), keserűen ironikusnak bi-
zonyult. Ugyanakkor uralmuk, annak ellenére, hory meglehetősen rövid volt, emlé-
kezetes maradt, mert a megfélemlített és lehangolt szenátus annyi év után ismét
előtérbe helyezte magát, és fiiggetlen politikai szerepet vállalt.
A pénzein szereplő képmások alapján I. Gordianus idős férfi volt, sovány arc-
cal. A Histoia Augusta megbízható forrásra támaszkodhatott a császár arcképváz|a-
tának megrajzolásakor, noha félrevezető módon ideális Antoninus-császárként áb-
ránolja Gordianust. Megnyeró kiilsejú volt, tudjuk meg, elegánsan öltözött és sze-
rette a rokonait; és rendkívüli módon élvezte a fiirdózést. Az iró azonban tovább-

132
 ll. GoRD|ANUs

megy: ,,semmit sem mondhatunk, amit szenvedélyesen, mértéktelenül vagy szertele-

nül csinált volna. Imádott aludni; még az asztalnál is képes volt elaludni ,habarátai-
val ebédelt, és egyáltalán nem zavartatta magát."

ll. GoRDlANUs (238)

II. GORDIANUS (Marcus Antonius Gordianus

Sempronianus Romanus) (apjával, I. Gonnnr.rus-
szal együtt társcsászár, 238. márcils-április) 192
körül született. Achaea provincia helytartója, rnajd
konzul lett, és amikor idős apját Africa prokonzu-
lává nevezték ki, elkísérte Karthágóba mint helyet-
tese. Miután I. Gordianus a helyi arisztokrácia ké-
résére238 márciusában Thüszdrosznál elfogadta a
császári bíbort, azidősfértifiát tette meg augustusi
rangban társává vagy császárrá minden tekintetben,
csupán a főpapi tisztségétnem osztotta meg vele.
Mindkét kinevezést szívesen fogadta és jóváhagyta
a szenátus. Amikor Capellianus, Numidia helytartója szinte azonnal, Maximinus
érdekébencselekedve megindult Karthágó - azúj kormányzat ideiglenes fővárosa -
ellen, II. Gordianus kivonult, hogy szembeszálljon előretörő seregeivel.
,,Capellianus - közli Hérodianosz ] fiatal, erós i{akból álló hatalmas sereg élén
állt, akiket minden típusúfegyverrel felszereltek és a barbárok elleni harcokban
szerczték tapasztalataikat... Ifiabb Gordianus a vele szemben ellenséges polgárok
tömegeit vezette,.. A csata kezdetén a karthágóiak uryan számbeli fölényben vol-
tak, azonban katonai kiképzést nélkiilöző fegyelmezetlen csőcseléket alkottak;
ugyanis teljes békébennőttek fel és állandóan lakomákat, ünnepségeket rendeztek.
A helyzetet tovább rontotta, hogy nem voltak fegyvereik és megfelelő felszerelésük.
Mindegyikiik otthonról hozott magának tőrt, fejszét vagy vadászlándzsát; akik talál-
tak bőrt, azok köröket vágtak ki belőle, fadarabokból álló keretre erősítették és íg5i
készítettek pajzsokat a legjobb tudomásuk szerint. Ezzel szemben a numidiaiak ki-
váló dárdások és nagyszerú lovasok voltak. Megvetették a kantárt, lovaik irányítá-
sára csupán pálcát használtak. Könnyedén megfutamították a hatalmas karthágói
csőcseléket; a karthágóiak meg sem várták a numidiaiak rohamát, hanem eldobál-
ták fegyvereiket és futásnak eredtek. A tülekedés és egymás agyontaposása követ-
keztében többen haltak meg, mint az ellenség akciója nyomán."
Az áldozatok között volt parancsnokuk, maga II. Gordianus is; holttestét
sohasem találták meg. Apja a csata előttvagy után öngyilkosságot követett el (lásd
I. Gononm;s). Capellianus bevonult Karthágóba és rémuralmat gyakorolt, amelyet
máshol is megismételt Africa provinciában. A hadmúvelet megmutatta, hog;l bár-
milyen felkelés vagy államcsíny, amelyet a reguláris hadsereg támogatása nélkül
vagy óhaja ellenére kezdeményeznek, kudarcra van ítélve.
Ifjabb Gordianus a pénzeken ugyanazokat a címeket üseli, mint apja, képmása
azonban kiilönbözik határozottabb vonásaival és magasan kopasz homlokával.
A Historia Augusta talán kissé kiszínezve a tényeket, hatalmas termetű férfiként áb-
ránolja:,,Erősen váryott a hideg italokra és csak nagy nehézségekáránvészelte át a

133
v.RÉsz. AvÁLsÁGKoRA

nyarat, ha nem ihatott hatalmas mennyiséget,.. Fennmaradtak különbőző prózai és

verses művei, amelyeket manapság gyakran idéznek férfirokonai. Ezek nem valami
jók, de nem is rosszak, leginkább középszeríiek. A valóságban olyan ember munkái-
nak túnnek, aki valóban tehetséges volt, de inkább átadta magát az élvezeteknekés
elpocsékolta képességeit... Tanulmányait nagyon komolyan vette. Es nemcsak
rendkívril jókópú volt, hanem emlékezőtehetsége is kiemelkedó volt. (Nag5ron jó-
szívű is volt - amikor valamelyik fiút megkorbácsolták az iskolában, nem tudta
üsszatartani könnyeit.)
Nevelője, Serenus Sammonicus - folytatja a Histoia -, aki atyjának közeli ba-
rátja volt, s amikor meghalt, az iflú Gordianusra haglrta minden könyvét, amelyeket
valaha saját (hasonló nevú) apjától kapott. A könyvek számát hatvankétezer kötetre
becsülték... II. Gordianus tivornyázó életmódot folytatott - a kertekben, a fiirdők-
ben és a legpompásabb ligetekben... Szenvedélyesen rajongott a nőkért; svalóban,
állítólag hivatalosan huszonkét szeretőhőz {úztékgyengéd szálak, amelyek mind-
egyikétől két-három gyermeke származott."
Ez aleírás adta az ötletet E. Gibbonnak az egyik legismertebb csattanós meg-
jegyzésére:,,Huszonkét elismert concubina és hatvankétezer kötetre rugó könyvtár
tanúskodik hajlamainak változatosságáról; és a hátrahagyott >mű<-ból kiviláglik,
hogy mind az előbbi, mind pedig az utóbbi használatra szolgált, s nem kérkedésre."
Gibbon arTa a következtetésre jut, hoglr ,,erkölcsei kevésbévoltak tiszták,jelleme
azonban éppolyan szeretetreméltó volt, mint atyjáé",

BALBINUS (238)

BALBINUS (Decimus Caelius Calvinus Balbinus)

(Purmr.n_ls társcsászára, 238. április-július) feltehe-
tően 178 elótt született - szemben Zónarasz ál|i-
tásával: aI70vagytalána 165 körüli évektűnnek a
legvalószínúbbnek. Egy bizonyos Caelius Calvinus
természetes vary adoptált fia, aki patricius szárma-
zású volt, minthogy a Salius-papság, amelynek ő
maga is tagia lett, csak ilyen rangú férfiak számáta
volt fenntartva. Balbinus elóször 203-ban, majd
2l3-ban másodszor is konzul lett. A Historin
Augusta szerint Asia és Africa provincia helytartója
volt, öt hasonló, más provinciákban letöltött szolgá-
lat után. Ez a részletes beszámoló azonban vitatható, bár az nem kérdéses, hogy vi-
selt hasonló tisztségeket.
A szenátus nyilvánosan állást foglalt Maximinus ellenében I. és II. Gonoraxus
fölkelése mellett, és miután haláluk híre ismertté vált, ezt már nem lehetett meg
nem történtté tenni. Amikor a szenátorok elismerték a Gordianusokat, kijelöltek
ery húsz tagból álló bizottságot, hogy felügyelje Itália védelmét,és most a Capitoli-
umon levő Juppiter-templomban összeg5ríílve ebból a húszból kijelöltek kettőt, hogy
a következó Augustus-pár legyenek. Közülük az egyik Balbinus volt, a másik Pupie-
nus. Ennek a két császárnak a helyzete némiképp új volt Róma történetében. Ko-
rábban társcsászárok - úgy mint Mancus AuRELIus és Luctus VBnus és a két

134
 BALBlNUs

Gordianus - esetében az egyiket mindig magasabb rangúnak tartották a másiknál,

és az első lett a főpap. De sem Balbinus, sem Pupienus nem élvezett elsőbbséget
társa előtt, és még az eddig oszthatatlan főpapi méltóságot is kettőjüknek adomá-
nyozták.
Az őket kijelölő szenátushoz {úződő szoros kapcsolatukat tükrözte a húszak
bizottságának megtartása; és pénzt bocsátottak ki, amelyek a ,,szenátus atyjai"-ként
(PATRES SENATVS) köszönti az űj császárokat. A választást azonban komoly
nyugtalanság fogadta Rómában - főképp mert Pupienus (lásd lentebb) népszerűt-
len volt. A társcsászárok ezért elhatározták, hogy hangsúlyozni fogják a nemrég
megsiratott Gordianusokkal fennálló politikai folytonosságot: először az istenné
avatásuk bejelentésével, másodszor pedig Mancus Alrromus (III.) GonoIANus,
I. Gordianus unokájának és II. Gordianus unokaöccsének Caesar rangra való eme-
lésével.Ezeket az intézkedéseketbefolyásolta az a szempont is, hogy a Gordianu-
sok családi vagyona ettől kezdve a rendelkezésükre állt; és valóban, hamarosan
lehetóségük nyilt arra, hogy készpénztosszanak a római lakosságnak.
Most azonban sürgetővé vált, hogy MaxnarNusszal is foglalkozzanak, hiszen
Itá|iába való betörése ki.iszöbön állt. Míg Balbinus Rómában maradt, Pupienus el-
vonult hadsereget gyűjteni a félsziget északi részén.Ebben a kritikus helyzetben
hirtelen hatalmas szerencse érte őket; uryanis Crispinus és Menophilus volt konzu-
lok, a húszak bizottságának tagiai sikeresen álltak ellent Maximinusnak Aquileiánál,
azzalaz eredménnyel, hogy Maximinust és fiát saját kedveszegett katonái ryilkolták
meg. Aquileia lakossága a falakra Balbinus, Pupienus és IIL Gordianus képmásait
függesztette, és meghívta az ostromló csapatokat, hogy hódolattal adózzanak nekik.
A katonák illendően válaszoltak, és a város védői megengedték nekik, hogy éhüket
csillapítsák a védők álta| aváros külső övezetében rendezett piacon.
Nem sokkal ezután követeket küldtek, hogy kifejezzék Pupienus iránti hűségü-
ket, aki ellátogatott Aquileiába, majd visszatért Rómába, ahol a kapuknál Balbinus
és III. Gordianus várták. Időközben azonban Balbinus súlyos nehézségekkel találta
szemben magát a fővárosban. A baj akkor kezdődött, amikor két szenátor, Gallica-
nus és Maecenas egy, a szenátus épületébe tartó kis csoport praetorianus testórt
elfogatott és megöletett. Ez megijesztette és feldühítette a testőrgárdát, akik amúgy
sem szerették, hory a szenátus jelöltje legyen a vezetőjik. Harcok törtek ki, amint
Gallicanus mozgósított egy gladiátorokból álló csapatot, és a praetorianusok gyilkos
módon fizettékvissza a kölcsönt. A feszült idószak egész ideje alatt Balbinus Rómá-
ban maradt, és kiáltványt bocsátott ki, amelyben nyugalomra szólította fel a népet,
és a praetorianusoknak kegyelmet igért.Kiálrtváttyát azonban mindkét fél figyelmen
kívül haglrta. A katonák gnijtogatni kezdtek, ami hatalmas károkat okozott.
Amikor tehát Pupienus örömujjongások közepette visszatért a fővárosba, Balbi
nus nagyon is tisztában volt azzal, hogy ő maga súlyos preszttzsveszteséget szenve-
dett. Pénzverésük tükrözi gondosan kidolgozott erőfeszítésüket, amellyel hangsú-
lyozni akarták, hogy még mindig jó viszonyban vannak. Az összekapcsolódó kezek
típusát nemcsak arra használták, hogy jelezze az eglrüttes kormányzást a ,,szenátus
atyjai"-ként, hanem hogy bemutassa különböző feliratokkal is hangsúlyozott szemé-
lyes barátságukat. Különösen Balbinus ünnepli kölcsönös keryességüket és bizal-
mukat IPIETAS MVTVA AVGG (értsd: Augustorum), FIDES MVWA AVGG].
Ezek a kijelentések azonban egyre hamisabban hangzottak, mivel kapcsolatuk gyor-
san és határozottan romlott.

135
v.nÉsz. avÁ-sÁcxonn

Csakis a külső ellenség visszaverésénekközös feladata simíthatta el a bajokat,

és ennek megfelelő terveket készítettek:Balbinusnak a Duna alsó szakaszán átkelt
gótok ellen kellett vonulnia, míg Pupienusnak a perzsákkal szemben kellett fellép-
nie. A praetorianusok azonban másképp döntöttek. Már hútlenek és erőszakosak
voltak, tartottak attól, hogy Pupienus germán testőrsége kiszorítja őket, és a Capito-
liumi Játékok befejezésétkövetően a palota felé vonultak, hogy rohammal veryék
be. Ez felszínre hozta a két uralkodó nézeteltéréseit,mert Balbinus nem engedte
meg a germánok összehívását segítségükre , attól tarfván, hory őt fogják elűzni társa
érdekében.Mialatt ő és Pupienus vitatkoztak, a praetorianusok berontottak, meg-
ragadták őket,letépték ruháikat és ütlegelve, kínozva keresztülvonszolták őket az
utcákon át a táborukba. Azt rebesgették, hory a germán testőrség már elindult a
foglyok kiszabadítására. Amikor ezt megtudták, foglyulejtőkh,tvégezték óket, holt-
testüket pedig hag5rták azltcán heverni. Kilencvenkilenc napig uralkodtak.
Hérodianosz leírása szerint Balbinus olyan férfiúvolt, aki őszintébb és nlltabb
természetűvolt, mint Pupienus; korábban, teszihozzá atöfiénetiró, hasznos provin-
ciális helytartónak bizonyult. Képmásai, ktilönösen a pénzeken szereplók, nagrmér-
tékben egyénítettek, sima, kövérkés vonásokról és vaskos állkapocsról tanúskodnak.
AHistoia Augusta nemcsak nagrfokú, szeretetre méltó irodalmi és szónoki tehetsé-
get tulajdonított neki, hanem arisztokratikus kifinomultságot is a borokkal, ételek-
kel, az udvarlással és az elegáns öltözékkel kapcsolatban; itója azonban túlozhatott
azzal a céllal, hogy retorikailag ellentétet állítson Pupienus állítólagos faragatlansá-
gával szemben.

PUPIENUS (238)

PUPIENUS (Marcus Clodius Pupienus Maximus)

(BarnINus társcsászára, 238. április-július) Zóna-
rasz szerint trónralépése idején hetvennégy éves
volt. Független bizonltékok azonban azt sugallják,
hogl hatvanas évei elején járt - fiatalabb talán,
mint Balbinus, akinek nevét azonban megelőzte a
neve a papiruszokon és a feliratokon. Ami a szár-
mazásukat illeti, a Historin Augusta teremtette drá-
mai ellentét Balbinus elókelő családja és Pupienus
alacsony származása között kitaláltnak túnik. Hihe-
tőbben hangzik Hérodianosz beszámolója. Eszerint
mindkét fétfiúarisztokrata származással büszkél-
kedhetett. Valóban, Pupienus valószínúleg patriciusi rangú volt, az egyikvagy mind-
két feltételezettfia pályafutása alapján. Más kiemelkedő, Pupenius és Pupienius ne-
vet viselő személyek a rokonai lehettek, és a császár leányának, Sextia Cethegillá-
nak a neve előkeló házassági kapcsolatokat sejtet. A hölgynek két Pupienus nevú
felszabadított rabszolgát adományoztak az etrariai Volaterraeban, és a család nyil-
vánvalóan etruszk eredetű volt (bár egy konzuli rangra emelkedett athéni is viselte
ezt a ritka nevet),
Még ha a jövendőbeli császár Histoia Augusta általfeljegyzett korai katonai pá-
lyafutása és helytartói megbizatásai kitalálásnak tűnik is, Hérodianosz állítása,

í36
 pUPlENUs

amely szerint mind Felső_, mind pedig Alsó-Germania helytartója is volt, elfogad-
ható. Asia provincia helytartói tisztét is betöltötte. Kétszer volt konzul 217 és 234
körül, és a 230-as években városi praefectus lett. Balbinushoz hasonlóan ő is az
I. MnxIrann_ls Itáliából való kiűzésérekijelölt húszak bizottságának egyikeként szol-
gált, amikor a Gordianusok halálát követően a szenátus mindkettőjúk trónralépését
kihirdette, pontosan egyforma hatalommal (lásd Barnn,rus). Pupienus megválasz-
tása nem vólt valami népszerú,mert városi praefectusként jelentős szigoruságról
tett tanúbizonyságot, különösen a búnözókkel szemben. Ennek következtében a két
új császárnak rögtönzött testőrséggel kellett körülvennie magát, mielőtt utat tudtak
tórni maguknak a Capitoliumról, ahol a szenátus ülésezett. A közrend megbomlása
miatti káryszerből nevezték ki I. Gordianus fiatal unokáját Caesarrá (III. Gonon_
rvus). Ez a döntés aztán kiengesztelte végre a tömeget, és az í| császárokat been-
gedték a palotába.
- pupiónus ezután feladatul kapta Maximinus itáliai betörésének visszaverését.
Miközben a félsziget északi részénigyekezett hadsereget gríijteni, az a kellemes hír
jutott el hozzá Ravennába, hory ellenségét, valamint annak fiát és eryben örÖkÖsét
iaját emberei gyilkolták meg Aquileia sikertelen ostroma közben. Erre Pupienus
mága indult a minap még ostromlott városba. A lakók neki végül megnyitották a
kapukat, és Maximinus csapatait visszakiildték otthonukba, Germánokból állÓ test-
orsogetol kísérve _ akik húségesek voltak hozzá a hazájukban korábban betöltött
helytartói tisztsége miatt - Pupienus visszatért a fővárosba, ahol a szenátus és a nép
ovációval fogadta.
Ugyanakkor Balbinus féltékenyvolt és a pénzek,ről ítélvevolt is rá oka: ezek azt
mutatják, hogl társa, Pupienus, Maximusnak kezdte neveztetni magát Marcus
Clodius Pupiénus helyett. Az kétségtelen, hory a feliratok tanúsága szerint a Maxi-
mus mindi§ is része volt családnevének. A szó azonban,,1egnagyobb"_at is jelent, és
az a|ighalóhetett véletlen, hogy ezt az e|nevezést a fővárosba való diadalmas vissza-
tértelior kezdte hangoztatni, ahol társa viszont bizonyos kellemetlen tapasztalatokra
tett szert. Pupienus visszhangozta Balbinus propagandisztikus kijelentéseit nary-
szerú kapcsolatukról, hasonlóképpen kifejezve kölcsönös ragaszkodásukat és szere-
tetüket fc,arurls MVWA AVGG(ustorum), AMoR MVTí/A AVGG]. Mindazon-
álta| akét császár viszonya nyilvánvalóan barátságtalan maradt; ebben a helyzetben
pedig különösen szerencsétlen volt, hogy a praetorianusok mélységesrosszindulatot
iaphltat Pupienus testórségével szemben, amelynek tagjairól azí gyanították, hogy
a helyiikre pályánnak Nem sokkal később ezértpraetorianus katonák ery csoportja
erősiakosan behatolt a palotába - ahol a társcsászárok tartózkodtak, éppen ádáz
vitát folytatva erymással. Ezt követő haláluk története már szerepelt Balbinus élet-
rajzában.
Balbinushoz hasonlóan Pupienus is gyakorlott tiszWiselő volt, és inkább Pupie-
nus volt az és nem társa, akit a szenátus az I. Maximinus elleni katonai ellenállás ve-
zetésérekiválasztott. Uryanakkor személyes tulajdonságairól vajmi keveset mond-
hatunk, mert a Histoia Augusta végigviszi a társcsászárok származása közötti hamis
ellentétet, egyformán kitalált szónoki különbségtételekkel Balbinus arisztokratikus
szeretetreméltósága és Pupienus szigorú paraszti erényei között. Talánigaz lehetett,
hory Pupienus szigoru volt, mivel városi praefectusságát is tönkretette ez a híreszte-
1es. az égyetlen történelmileg bizonyos ellentétük (leszámítva nyilvánvaló, vérmér-
séklettik$ől fakadó összeférhetetlenségüket) külsejükkel ál1 összefüggésben; élesen
kiilönbözik uryanis Balbinus kövérkés arca Pupienus realisztikus érmeportré-soro-

137
v. RÉsz . AvÁLsÁG KoRA

zatain ábrázolt sovány vonásaitól, hosszú orrától és szakállától. A Historia Augusta

nem egészen megalapozatlanul írja, hogy tekintete mogorva és komor volt, de to-
víbbi kijelentéseinek, miszerint az italozásban mértéktartó, szerelmi ügyekben pe-
dig önmegtartóztató volt és hogy saját véleményénkívül senkiét sem fogadta el,
nem szükséges hitelt adnunk.
pupienus és Balbinus kormányzási képességeitegészében véve a ránk maradt
Írásos hagyomány kedvezően itélte meg, bár forrásaink hajlamosak természetes
módon dicsérni a szenátori jelölteket. Szerencsétlenül rövid uralkodásuk - közvet-
lenül a Gordianusok hasonlóképpen átmeneti uralma után - most és mindörökre
igazolta, hogy a szenátus nem tudott hatékonyan császárt kinevezni: egyedül a had-
sereg volt képes ezt megtenni.

ll l. GoRDlANUs (238-244)

III. GORDIANUS (Marcus Antonius Gordianus)

(238-244) 225-ben látta meg a napvilágot. Szülei-
nek a Histoia Augustában szereplő nevei kitaláltak.
Anyja azonban nyilvánvalóan I. Gonohr.Ius leánya
és II. Gononxus nővére volt. Amikor ezeket a fér-
fiakat 238-ban meggyilkolták, utódaik, Banrrrtls és
PuprBxus azért, hogy távol tartsák az ellenséges
érziletű lánadókat (és hogy némi ellenőrzést sze-
rezzenek a Gordianusok hatalmas anyagi forrásai
felett), az ifiú III. Gordianust caesari rangra emel-
ték, és érméketvertek a nevében. Még ugyanabban
az évben - a társcsászárok megg5rilkolása után - a
katonák III. Gordianust ültették a trónra.
kezdetben - fiiggetlenül attól, hory a Histoia Augusta beszámolói anyja befo-
lyásos eunuchjairól és udvari kegyenceiről pontosak-e vagy sem - azúj kormányzat
a szenátus ellenórzése alatt maradt. Ugyanakkor kénytelenek voltak óvatosan el-
járni a katonákkal kapcsolatban, mert ók kiáltották ki III. Gordianust császárrá, és
még mindig védencüknek tartották. kormányzata mégis megkockáztatta annak a
legiónak az eltávolitását, amely támogatta Capellianus sikeres kísérletétnagyapja és
nagybátyja megbuktatására. Kínosan ügyeltek arra, hogy emléküket lelkiismórete-
sen tiszteletben részesítsék,olyan kötelességtudással, amelyért az űj ifiú császár fel-
vette a Pius cimet, s amely ettől kezdve rendszeresen megjelent éremveretein. Ez a
legió elleni akció azonban az aírikai provinciát úgy meggyengítette, hogy amikor
helytartója, Sabinianus 240-ben fellázadt, Mauretaniából behívott egységekkel kel-
lett elfojtani a felkelést.
Ezalatt azonban sokkal súlyosabban fenyegették a külsó ellenségek az észahj
folyóhatárokat. M.át Balbinus és Pupienus uralkodása alatt betörtek a gótok Alsó-
Moesiába és kifosztották Istrus városát, míg a karpok daciai törzse átkelt a Dunán
és nyugat felé nyomult. Menophilus, Alsó-Moesia helytartója nagy csapattest élén
közbelépett és évenkéntiadományokat igért. Ewel rábírta a gótokat arra, hogy át-
adják a foglyokat - visszautasította azonban a karpok hasonló követelését, mihelyt
hadseregét megfelelően megerősítették. A239-ben Viminaciumban, Felső-Moesiá-

138
 lll. GoRDlANUs

ban kibocsátott bronzpénzek egy új provinciális korszak kezdetét örökítették meg,

tanúbizonyságot téve az egész régióra kiterjedő általános újjászervezési programról,
benne védelménekmegerősítését is.
241,-ben uralmának jellege megváltozott. Ekkor a praefectus praetorio tisztsége
olyan ember kezébe került, aki ryorsan döntő befolyásra tett szert III. Gordianus
felett. ó Gaius Furius Sabinus Aquila Timesitheus volt, múvelt és ékesszóló fértlú,
aki korábban a közlegények sorából a centuriói rangon át fölemelkedett a lovag-
rendbe. Ettől kezdve magasabb igazgatási tisztségek sorát töltötte be az eglrmást kö-
vető uralkodók alatt, kiállva a kormányzatok megannyi hirtelen változásának viha-
rait. Miután praefectus praetorióvá nevezték ki, III. Gordianus feleségül vette leá-
nyát, Tianquillinát; ezt az eseményt a császárné képmását bemutató és WNVS WC-
TRIX, a szerelem győzedelmes istennője előtt tisztelgó érmékkel ünnepelte. A His-
toiaAugusta a praefectust Misitheusnak nevezi (az ,,istenek gdilölője"), ugyanakkor
a jegyzékekésfeliratok a ,,császár atyla"- és a ,,birodalom védelmezője"-kéntméltá-
nyolják.
Szerencsés fordulat volt, hogy a még tizenéves III. Gordianus ilyen hozzáértő
kezekbe helyezte akomlányzást, mert az ő ltalma alatt mutatkozott meg először az
a korábban soha nem tapasztalt óriási nyomás, amelyet a perzsák ettől kezdve a ró-
mai hadseregre gyakoroltak. Bzt a fenyegetó veszedelmet előrevetítette a kihívó
,,Irán és nem Irán királyainak királya" cím, amikor az új petzsa uralkodó, I. Sáhpuhr
(Sapor) (239-270) megkoronázása alkalmával megkövetelte, hogy így köszöntsék.
Hannibál után Sáhpuhr volt a rómaiak legveszélyesebb ellensége, akivel valaha is
szembe kellett szállniuk. Elődje, Ardasír I. M,qxrunvus uralkodása idején Mezopo-
támiában elfoglalta Karrhait és Niszibiszt, és most arról értesültek, hogy Sáhpuhr
betört Syriába, és magát Antiokheiát fenyegeti. Az azonnaLi római katonaivá|asz
lehetetlennek bizonyult, mivel először a dunai határvonalat kellett üsszaállítani,
243 tavaszán azonban a római hadsereg a flottától támogatva készen állt arra, hogy
Kelet ellen vonuljon. A Timesitheus vezette sikeres hadmúveletek folyamán An-
tiokheiát felmentették (amely anftán birodalmi pénnterőhely lett). Karrhai és Ni-
szibisz visszatért római kézbe, a perzsa hadsereget pedig teljes egészében megfuta-
mították, majd utolérték és Rhesaenáná| egyszerűen legyőzték (bár utána Sáhpuhr
egy domborművön III. Gorrtianust őelőtte földre borulva ábrázoltatta).
Az itiú császár ki akarta használni ezeket a győzelmeket és a perzsa főváros,
Ktésziphón felé nyomult. Ezt a tervet azonban félbeszakította Timesitheus megbe-
tegedése és 234 telén bekövetkezett halála. Helyettese, PrrIlIppus Anans vette át a
helyét. Egyesek szerint ő mérgezte meg elődjét; mindenesetre nemcsak a praefectu-
rát, hanem a császári trónt is magának akarta megszerezni, a katonákat pedig Gor-
dianus ellen hangolta. Az utóbbi, eg;i beszámoló szerint, felajánlotta, hogy lemond
és Philippus Caesarja lesz, vag/ elfogad bármilyen más alárendelt tisztséget. Philip-
pus a döntést a katonák kezében hagyta, akik kijelentették, hogy felnőtt férfira van
szükségük uralkodóként, nem pedig ryerekre. Amikor aztán 244. február 25-én az
Eufrátesz melletti Zaithánál Gordianus halrá|át lelte, a szenátust úgy tájékoztatták,
hory természetes halállal hunyt el, és tiszteletére hősi síremléket,kenotaphiont
emeltek azon a helyen, ahol meghalt. Sokkal valószínűbb azonban, hory Philippus
felbujtására orvul meggyilkolták.
Boldogtalan birodalmat örökölt, és bizonyos jelek arra mutatnak, hogy ő vagy
inkább tanácsadói javítani próbáltak a he|yzeten, legalábbis egy bizonyos fokig.
Az Aphrodisziasznál talált felifatok provinciális igazgatásának helyes céljait ttik-
139
v, RÉsz . AvÁLsÁG KoRA

rözik. Egy 238-ban kiadott rendelet megparancsolta a helytartóknak, hogy semmit

sem tehetnek, ami nincs összhangban a kor alapelveivel. A katonai bírák polgári
kérdéseket érintó illetéktelen döntéseit betiltották, és óvintézkedéseket tettek az
állami hivatalnokok javára történő jogi csúrcsavarás ellen. Egy Szkaptoparéból,
Thrákiából származó felirat lakosainak a császárhoz intézett panaszait mutatja be, a
katonák és mások általi elnyomatásuk miatt, akik ragaszkodtak az ingyenes vendég-
látás biztosításához. A falubeliek kérelmüket egy közülük való révénnyújtották be,
aki egyben a praetorianus gárda tagja is volt - abban a reményben, hogy kérvényük
így különleges figyelemben részesül. ilI. Gordianus szószólói azonban, hasonlóan
más uralkodóéihoz, aztválaszolták a thrákiaiaknak, hogy panaszukat a szokásos és
megfelelő csatornákon keresztül kell eljuttatni - igy az kétségtelenül ugyanazt a hi-
ábavaló utat járta be, mint számtalan más panasz a széles körú elnyomás és a tiizott
adőztatás idő szakáb an.
Semmi bizonyosat nem tudunk az ifln III. Gordianus jelleméról, igy tehát a
Hi§toriű Augustához kell fordulnunk egy ,,csipetnyi |úszetért":,,Gondtalan ifjú volt,
jóképű, megnyerő, mindenkihez kedves, életvidám, az irodalomtudomány terén ki-
emelkedő képességű; az életkorától eltekintve mindenben alkalmas vo|t az uralko-
dásra. Philippus összeesküvése előtt a nép, a szenátus és a katonák úgy szerették,
mint korábban egyetlen herceget sem."

l. PHlLlPPUs (244-249)

:,,,' I. PHILIPPUS (Marcus Julius Verus Philippus)

;:;,: (244-249) 204 körül született az arábiai TLachóni-
:,:,',:, tisz-üdék Sahba nevű városában. Apja, Marinus a
] római lovagrendbe fölemelkedett arab törzsfőnök
.,' volt. Philippus Arabs néven vált ismertté - az első
,: arab, aki a római császári trónt elfoglalta. III. GoR-
..:: DIanqust elkísérte keleti hadjátatára, ahol a helyet-
.]. tes praefectus praetoriói tisztséget töltötte be.243
., végén,Timesitheus helyén - akinek meggyilkolásá-
,: val őt vádolták - praefectus lett, és a katonákat a
::. császár e|len lázította, őt hibáatatva a gabonaszál-
lítmányok elmaradása miatt fellépő élelemhiányért.
Az ilfjú uralkodó ezt követő halála Philippus felbujtásának tulajdonítható. A szená-
tusnak viszont azt jelentette, hogy halálának természetes okai voltak, és ragaszko-
dott Gordianus istenné avatásához. A szenátorokkal Philippus azonnal barátságos
viszonyt alakított ki, azok egyetértettekvele és elismerték igényéta trónra.
Az új uralom kezdeti lépésea perzsákkalvaló szerződés megkötése volt. Phi-
lippusnak az az óhaja, hogy Rómába |ttazzon - amelyre I. Maxrunrus oly helytele-
nül soha nem szánt időt - aztjelentette, hogy a megállapodást kissé sietve kötötték
meg. Feltételei azonban nem voltak kedvezőtlenek, mert a rómaiak ugyan csak név-
leges ellenőrzést tartottak meg Nagy-Armenia felett, Kis-Armenia és Mesopotamia
(Szingaráig) birodalmi ellenőrzés alatt maradt, igy tebát Philippus feljogosítva
érezte magát a Persicus Maximus név felvételére.

140
 l. PHlLlPPUs

Philippus erősen fiiggött saját családjától. Fivérét,Gaius Julius Priscust Meso-

potamia helytartójává, apósát vagy sógorát, Severianust pedig Alsó- és Felső-Moe-
iia helytartOj ávánevezte ki. Elhatározta egy új dinasztia megalapítását is. Fia, ifjabb
Philippus azonnal megkapta a Caesar és Pinceps Iuventutis címet, és a rendeleteket
az ő-Áevével is ellátták, csakúgy mint az apjáéva|. A császár feleségének,Otacilia
Severának ryorsan az Augusta címet adományozták. Philippus felesége és fia egy-
formán hangsúlyosan és folyamatosan szerepe|t apénzeken. Sót, hogy uralmát to-
vábbi legitimációval ruházza fel, Philippus istenné avatta elhunyt apját, Marinust,
akinek liépe megjelent a közben Philippopolisz néven (ami egy másik thrákiai új
kolónia elnevezése is volt) kolónia íangla emelkedett szülővárosában kibocsátott
bronzérméken.
Nem sokkal uralkodásának kezdete után a daciai karpok ismét átkeltek a Du-
nán. Sem Severianus, sem alárendelt hadvezérei nem voltak képesek semmiféle
eredményt elérni a betolakodókkal szemben, és245 vége felé Philippus maga indult
el Rómá6ól, hogy személyesen szálljon szembe velük. 246-ban Daciában jelenlétére
utal apénzveréibevezetése is, azt hirdetve, hogy látogatásával új provincia]i9 k9r-
szak kószöntött be. Még ugyanabban az évben harcok folytak a germánok (feltehe-
tóen a kvádok) ellen is, minthogy a császár felvette a Germanicus Maximus címet.
A további Carpicus Maximus titulus 247-ben a karpokkal szemben kivívott döntő
győzelemről tész tanúbizonyságot, akiknek nem sikerült kitörniük legfontosabb
érődítményükből, és kényszerítettékőket, hogy békéértkönyörögjenek. Visszatérve
Rómába a császár kihasználta megnövekedett tekintélyét, és fiát, i{abb Philippust
Augustus rangra emelte. AZ irJílt, II. Philippust is megtették társfőpapnak, így
hatáha pontÓsan eryenlő volt apjáéval, és a kettős principátust, B,nrnrxushoz és
puprnm;§hoz hasonlóan, ismét megteremtették, legalábbis szeryezeti szempontból -
bár ifjabb Philippus serdülő éveit tekintetbe véve nem volt közvetlen ryakorlati
hatása.
248-ban a két philippus együtt lett konzul, az apa immáron harmadszor, a fiú
másodszor. Ugyanabban az évben zajlott le az uralkodásának legkiemelkedőbb
eseménye. A tudós Varro (Kr. e.Z7-benhalt meg) számításait alapul véve sor került
Róma ezredik születésnapjának, atizedik szíaadvégénekés a tizenegyedik megkez-
désénekmegünneplésére. Erről az eseményról hatalmas pompával emlékeztek
ffi€g, amely tükróződött a hatalmas mennyiségben kibocsátott pénzeken is
\s,encru,enns AVGG(ustorum), SAECWVM NoVw|,í]. A hagyományos vallási
izertartások mellett pazar játékokat is tartottak a Circus Maximusban, ahol a még
III. Gordianus által tervezettperzsa diadalmenetre összeg5rújtött vadállatokváltoza-
tos sorát hoztákaz arénába: a pénzeken vuilovakat, oroszlánokat és szarvasokat áb-
ránolnak. A
gazdasági szempontból kényszerűen szigoru évek után most nem taka-
rékoskodtak a kiadásokkal.Pélztosztottak Róma lakosságának, s a polgárokat arra
buzdították, hogy városuk mindörökkön való fennállását lássák tükröződni dinasz-
tiájának örökké tartó jövőjében, amelyet az érmékenaz AETERNIMS AVGG
(uitorum) körirat összegzett és a hosszú életúelefánt képe szimbolizált.
Mindez a derűs optimizmus elhamarkodottnak tűnt és nem volt helyenvalÓ.
Még a Ludi Saeculares évébenkülönböző provinciákban legalább három katonai
trónkövetelő vette fel a császári bíbort. Mindez egy olyan korszak nyitányát jelen-
tette, amelyb en az a szokás, hogy a helyőrségek saját hadvezéreiket állítják császár-
nak, veszél}es és szinte ellenőrizhetetlen méreteket öltött. Elsőként egy I otaringiá-
ban talált s a maga nemében páratlan pénzérmemutatja egy bizonyos Silbannacus

141
V. RÉsz . AvÁLsÁG KoRA

rövid felemelkedését és trónbitorlását. Másodszor, nyár elején olyan hírek érkeztek

Rómába, hogy néhány dunai legió - amelyek túlságosan is tisztában voltak kima-
gasló helyzetükkel a római hadseregben - Pacatianus nevú parancsnokuknak ado-
mánYozta a trónt, talán mert kiválóan viselkedett ahatár menti törzsekkel szemben.
A Pacatianus nevével Moesia néhány központjában kibocsátott pénzek az űj kato-
nai évfordulóról emlékeznek meg, ew ,,az örök Róma ezeregyedik éié''-t-
ROMAE AETER(nae) AN(no) MILL(esimo) ET PRIM) - ünneplő felirattal. En-
nekalázadásnak az az előre látható hatása volt, hogy felbátoította a gótokat akik
-
visszautasították a III. Gordianus által igért évenkéntijuttatásokat -, hogy a Dunát
átlépve betörjenek Alsó-Moesiába. Egyéb germán és a karp törzsek ugyaiezttették.
A betolakodók szúnni nem akaró hullámait azonban íeltartóztatta Marcianopolis
szilárd római védelme, minthogy az ellenség a városfalak ostromának fortélyaiban
meglehetősen járatlan volt.
ugyanabban az időben a keleti provinciákban is bajok voltak. ott philippus
fivérét,Gaius Julius Priscust - Mesopotamia provincia helytartój át - megteték az
egész terület legfőbb katonai parancsnokává a szokatlan ,,praefectus praetorio és
Kelet kormányzója" (praefectus praetoio et úu oientis) címmel. Elnlomó admi-
nisztratív intézkedései,köztük az adókkíilönösen szigoru behajtása, arra késztették
a katonákat: hogy egy bizonyos Iotapianust kiáltsanak ki császárnak, valószínúleg
Szíria északi részén.Iotapianus, aki talán rokonságban állt mind Severus Alexan--
derral, mind pedig a szitiai határnál erykor uralkodó kommagénéi háazat (amely-
nek a hercegnóit gyakran nevezték Iotapénak), felvette mindazokat a cimekét,
amelyeket Philippus adományozott Priscusnak, hozzátéve még a lazadó Augustus
megjelölést. Ez megl'elenik a pénzeken is, amelyek egy katonai győzelmet is hirdet-
nek (WCTORU AVG), noha erről semmi közelebbit nem tudunk.
Abban a meggóződésben, hogy Pacatianus és Iotapianus felkelése a birodalom
széthullásának elóhírnöke, Philippus elvesztette hidegvérét.Mélységesaggodalom-
mal teli és csüggedt hangú beszédet intézett a szenátushoz, amelben féiajánlotta
lemondását a trónról. A javaslatot teljes csendben fogadták, mígnem Dnctus, a vá-
rosi praefectus ki nem fejtette véleményét,mondván, szükségtelen az ekkora két-
ségbeesés,mivel Pacatianusnak nincs megfe|elő képzettségea császári hivatal be-
töltéséhez, és hamarosan saját emberei fogják megryilkolni. S valóban, nem sokkal
késóbb eZ Pontosan be is következett, sőt Iotapianust is megölték. Philippust azon-
ban továbbra is mélységesen aggasztotta a dunai provinciákban kialakult helyzet, és
elrendelte, hogy Severianust - akinek számos katonája a gótokhoz átlt át _váltsa fel
Decius, aki így Moesia és Pannonia főparancsnoka lett. Decius 248vége előttláNá-
nyosan helyreállította a rendet és a fegyelmet. Hat hónappal később peaig a csapa-
tai annyira ragaszkodtakhozzá, hogy császárként köszöntötték. Philippusi nem ira-
totta meg Decius tiltakozása, miszerint nem óhajtja elfogadni ezt amegtiszteltetést,
és ellene vonult. Azonban rossz egészségi állapotban volt és mint hadvezér, nem
sokat ért. A döntő csatában Yeronánál, bár számbeli fölényben volt, hadserege
megsemmisító vereséget szenvedett. Ő maga is halálát lelte a csatában fia is, há-
-
csak nem (Íg5i is beszámoltak róla) a praetorianusok ütték vissza a táborukba és ott
ölték meg.
Az Euszebiosz által feljegyzett híresztelés szerint Philippus volt Róma első ke-
resztény császára. A hagyomány azonban valótlant á|lit. Ez abból a szöges ellentét_
ből fakad, ami Philippus, valamint legyőzője és egyben utódja, Decius körött fe.r.r-
állt.Ez utóbbi ug5lanis irtóhadjáratot indított a keresztények ellen. Ezzel kapcsolat-

142
 TRAJANUS DEC|US

ban csak azt lehet Philippusról elmondani, hogy türelmes lehetett a keresztények-
kel. Ez volt a kortárs Dionysiusnak, Alexandria püspökének véleménye. Minden-
esetre az is igaz, hogy Fabianus pápának lehetősége volt Szardínia szigetén szám-
űzetésben elhunyt elődjének, Pontianusnak a csontjait visszavitetni a fővárosba.
Egy, ,,Az uralkodóhoz" cimzett korabeli röpiratban foglaltak szerint Philippus
uralma a sztoikus filozófusok értékrendjénalapult. Ugy túnik, ő maga mindent
megtett, amit csak megtehetett, hogy csökkentse a kormányzás gépezetében előfor-
duló igazságtalanságokat és hibákat. Közbenjárt, hory megelőzze avisszaéléseket a
kincstár kezelésében,és számos rendelkezése, amelyet később belefoglaltak a Co-
dex Justinianusba, a polgári jogok éber védelméttükrözi. Gyúlölte a homoszexuali-
tást és a kasztrációt, és törvényeket fogadtatott el ezek ellen. Bőkezű támogatója
volt a közmunkáknak, Róma Tiberisen túli területein jelentős mértékbenjavította a
vizellátást. Uryanakkor keveset vagy éppenséggelsemmit sem tehetett, hogy a ha-
talmas hadsereg fenntartásából elkerülhetetlenül fakadó kényszerítő igényeket eny-
hítse. A császár araguei (Phrügia) birtokának bérlrői ezért a császárhoz intézettkér-
vényükben tiltakoztak a császári tisztek, katonák és polgári szolgák, valamint a mu-
nicipális tisztségviselők példátlanul rossz bánásmódja ellen. Philippus valószínúleg
többet tehetett elődjénél, III. Gordianusnál, hory orvosolja ezeket a visszaéléseket.
Ugyanakkor az ő uralmára mindig a gyanú árnyéka vetült: trónrakerülését csakis
Gordianus gyanús körülmények között bekövetkezett halála tette lehetóvé. Uralko-
dásának utolsó éveiben az egyrnást sűrűn és gyoísan követő vészhelyzetek nyilván-
valóan nagyobb megterhelést jelentettek, mint amit lelki és fizikai állapota elbírt.
Ery udvari művész pompás Philippus-portréján sikerült elcsípnie jellemének fontos
vonásait: új és immáron nem római típust ábráaol, arckifejezése nagy feszültségről
árulkodik - ékesszólóan íejezi ki a gyanakvást és az elfojtott féktelenséget-, amely
ott vibrál feszes és mozgékony vonásai felett.

TRAJANUS DEclUs (249 -251|

TRAJANUS DECIUS (Gaius Messius Quintus

Decius) (249-251) 190 körül Alsó-Pannoniában
született Sirmium közelében, a Duna partján fekvó
Budalia nevű faluban. Valószínűleg illír származású
volt, bár családjának itáliai rokoni kapcsolatai is
voltak és kiterjedt földbirtokkal rendelkeztek. Fele-
sége, Herennia Cupressenia Etruscilla előkelő, et-
ruszk származásí nő volt. Decius azon kisszámú
Duna-vidékiek közé tartozott, akikből szenátor lett
és a konzuli tisztséget is megszerezték. Helytartói
tisztséget töltött be Hispania és Alsó-Moesia tar-
tományban. Az e|őző provinciában Quintus Decius
Valerinusként, az utóbbiban Gaius Messius Quintus Decius Valerianusként említik
a feliratok.
Amikor PHILIppust 248-ban a bitorlók szorongatták és felajánlotta lemondását,
az ekkoriban a városi praefectus tisztségétbetöltő Decius lebeszélte őt, arra hivat-
kozva, hogy a kérdéses trónkövetelők hamarosan megadják magukat. Előrejelzése

143
v,RÉsz. AvÁLsÁGKoRA

helytállónak bizonyult. F;zt követően rendkívüli parancsnoki megbízatást kapott

Moesiában és Pannoniában, ahol visszaverte a gót betolakodókat és visszaállította
csapatainak fegyelmét. A késóbbi történetírók idea|izá|ták Decius magatartását.
Egyikiik, Zószimosz, azt ál|ítja, hogy Decius hiába figyelmeztette a császárt az elke-
rülhetetlen következményekre: attól tartott ugyanis, hogy a katonák húségüket Phi-
lippus helyett inkább ráruhánzák, ami be is következett 249 júniusában. Ekkor írt
egy levelet Philippusnak, teszi hozzá Zónarasz, amelyben megígérte, hogy amint
visszatér Rómába, leteszi a császári jelvényeket, amelyeket éppen felvenni kénysze-
rült. A ,,vonakodó trónbitorló" típusa azonban közkedvelt, romantikus irodalmi
téma volt, és semmi okunk sincs arra, hory Deciusnak bármiféle fennkölt huzódo-
zást tulajdonítsunk.
Philippus túlerőben levő erői fölött Veronánál aratott dőntő győzelme után,
amely az uralkodó és fia haláláthozta, Decius visszatért Rómába. A szenátus októ-
ber elején megerősítette kinevezését és kitüntetésekkel halmozta el. Ezek között
volt a Tlajanus név, amely minden általa veretett pénzen megjelenik. Bzt részben
azéfi adományozták, mert Tnanantr-ls példája nyomán remélték,a szenátushoz való
hozzáállása hasonlóképpen jóindulatú lesz. Ugyanakkor Tiajanus mindenekelőtt
hódító volt, és Decius nem felejtette ezt az előképet. Azonnal kibocsátott pénzso-
rozatai egyértelműen ünneplik nemcsak az ó Duna-vidéki származását és a dunai
provinciákat - amelyeknek megválasztását köszönhette (PANNONUE, GENMS
ILLWICI) -, hanem a térséghadtesteit is, amelyek ebben az időben a birodalmi
erők magj át alkották ( G E N MS EXE RC I TVS I LLYRI C uN I ).
Uralkodásának első éve az újjászervezés változatos intézkedéseinek jegyében
telt otthon és a határokon kívül. A császár különleges érdeklődést tanúsította biro-
dalom szewezete mögött húzódó pogány szellemi erők feltámasztása iránt, kiérde-
melve ezzel a ,,kultuszok visszaállítója" címet, amint azt egy nemrégiben fölfedezett
felirat elárulja. A politeizmus azonban mintha kissé kiment volna a divatból, vagy
legalábbis megváltoztatta volna jellegét; most már ugyanis nem annyira az olümpo-
sziak, mint inkább a divi, vagyis a korábbi korszakok istenné avatott római uralko-
dói voltak azok, akikre egy ilyesfajta törekvésnek összpontosulnia kellett. A biroda-
lom szinte minden korszakában bocsátottak ki pénzeket egyikük vagy másikuk kép-
másával, Időnként azonban a kormányzat a szokásosnál kitartóbban mélyedt a
múltba, és olyan éremsorozatokat veretett, amelyek ezen birodalmi istenségek teljes
sora előtt tisztelgett egyszerre és egyidejúleg. A legnagyobb szabású e konszekrációs
kibocsátások közil az a sorozat, amelyik stilisztikai megfontolások és kincsleletek
bizonyítékaialapján T}ajanus Decius uralma idejére tehető. Az érmékezüstből ké-
szültek és a Róma városi pénzverdéhez köthetők. Ugyanakkor a hasonló típusú,
bronzból készült darabokat a thrákiai Philippopoliszban verték. Decius, illeszkedve
a dunai katonacsászárok sorába, hitte és fenntartotta, hogy ő Roma Aetema fenn-
maradásának ügyét képviselte, és az egykori istenné avatott uralkodók ilyen numiz-
matikai sorbaállítása bemutatta, hogy a páratlan kiilső és belsó válság korában ho-
gyanigyekezett a társadalmat a hazafias hagyomány mögé felsorakoztatni.
Ez volt az a motívum, amely alapjául szolgált uralma legemlékezetesebb voná-
sának: nevezetesen a módszeres keresztényüldözéseknek. Bár a keresztény közös-
ségek még mindig viszonylag kis létszámúakvoltak, az á||amtól fiiggetlen, hatékony
és önálló iránltó szervezetük kihívásnak tűnt az ostromlott római hatóságok sze-
mében. Ezért Decius, megváltoztatva Philippus türelmes politikáját, minden ko-
rábbi elődjénélszilárdabb eltökéltséggel fogott hozzá az egyházatyák eltávolításá-

144
 TRAJANUS DECIUS

hoz. Fabianus pápa kivégzése után állítólagmegegyezte: ,,Szívesebben hallanék egy

újabb trónkövetelőről, mint egy másik püspökről Rómában." A szivettépő bajok és
szenvedések idején, amikor a bizalom teljesen szétfoszlott, számára úry túnt, hogy a
keresztény vezetők eltédtettékalattvalóit az állam gerincét alkotó és jólétét
biztosító pogány vallás iránti tiszteletadástól. Nem parancsolta meg a keresztények-
nek hitiik elhagyását, de nem tűrte, hogy visszautasítsák a részvételt a közösségi tes-
tületi szertartásokon. Csak egyetlen pogány vallási szertartáson való megjelenést
követelt meg tőlük. Ha ez annak rendje és módja szerint megtörtént, a szerte a bi-
rodalomban megalakított helyi ,,áldozati bizottságok" egyike átadott az áldozatbe-
mutatójának eg ,,áldozati bizonfitvány"-t, amelynek példányai Egyiptomban kerül-
tek napvilágra. A főleg városokban szeweződő egyháa veszélyesen ki volt téve a
végrehajtó hatalom nyomásának, és így számos hívő bukott el átmenetileg, beletö-
rődve abba, hogy azt teszi, amit mondanak. Mások szerét ejtették, hogy kitérjenek a
végrehajtási kötelezettség alól - és nem mindegyik bizottságbeli állt ellen a kenő-
pénz elfogadásának. Azonban jelentós számú keresztény férfi és nő határozottan
megtagadta az engedelmességet, akiket ezért klvégeztek.
Ezzel egyidejúleg Decius uralmát egy másik, kiilső ok veszélyeztette, a gótok
példa nélktili méretekben való átkelése a Dunán. Tehetséges királyuk, Kniva veze-
tésével összejátszottak a karpokkal is, akik uryanekkor betörtek a daciai provinci-
ákba. Miután a gótok átkeltek a befa5rott folyón, két hadtestbe fejlődtek. Az egyk
egészen Thrákiáig nyomult és megostromolta Philippopolisz városát, amelyet Titus
Julius Priscus, Thracia provincia helytartója védett, miközben Kniva király kelet
felé, Novae ellen vonult. TRBsoNIANus GA[us, Felső- és Alsó-Moesia helytartója
azonban visszavonulásra kényszedtette. E;zt követően Kniva az ország belseje felé
fordult, és megostromolta Nicopolis ad Istrum városát, amelynek falai között sokan
kerestek menedéket.
Decius ekkor úgy látta, elérkezett az idő, hory maga vezessen egy nagyszabású
birodalmi hadjáratot a betolakodók kiverésére.Először azonban bizonyos intézke-
déseket tett Rómában, ahol is egy Punrrus LIcINIus VarBnrarvus nevű szenátorra
(a jövendőbeli császárra) egy kiilön létrehozott hivatalt btzott, amely a központi
igazgatásért volt felelős (a háboru ideje alatt le kellett vernie a trónkövetelő Valens
Licinianust, s ugyanekkor Galliában és a birodalom keleti részénis lázadások törtek
ki). Decius azonban nyilvánvalóan jelezte szándékát egy császái dinasztia megala-
pitásfua. Felesége, Herennia Etruscilla megkapta az Augusta címg1, és 250 nyará-
nak elején idősebb fiuk, Herennius Etruscus Caesar és Princeps luventutis lett.
Az ekkortájt még csak tizenéves Herenniust a hadsereg előörsével azonnal
Moesiába küldték. Ezután hamarosan Decius maga is útnak indult ugyanabba az
irányba, és sikerült felszabadítania Nicopolist, ahonnan Kniva súlyos veszteségekkel
vonult vissza. A császár Daciát is megtisztította a karpoktól, ís/ kitüntették mint a
provincia helyreállítóját, és megkapta a Dacicus Ma,timus gőzelmi címet. Kniva ül-
dözése közben azonban kemény visszavágást szenvedett el, ami arra késztette a még
mindig Philippopoliszba zárt és saját elégedetlenkedó csapataitól is szorongatott
Titus Julius Priscust, hogy kétségbeesésébenönmagát nyilvánítsa császárrá, és csat-
lakozzék az ostromló gótokhoz. Ez az árulás sem menthette meg azonban a várost
az elfoglalástól, és attól, hog5l a barbárok lerombolják. Magáról Titus Priscusról pe-
dig soha többé nem hallunk.
Miután nem tudta megelőzni Thrákia gótok általi pusztítását, Tiajanus Decius
serege maradékával Oescusba menekült, ahol Tlebonianus Gallus csapatai még

145
v. RÉsz . AvÁLsÁG KoRA

mindig sértetlenek voltak. A két sereg hadállást vett fel a Dunánál, hogy a hazatérő
betolakodókat csapdába ejtsék. A következő évben, valahol a Balkán északi vidékén
Decius nyilvánvalóan sikerrel támadta meg őket, mert mind ő, mind pedig fia,
Herennius Etruscus ,,Germán győzelmet" ünnepel a pénzeken. Ekkoriban, a rész-
leges sikerek időszakában történt, hogy Herenniust Augustusszá és társuralkodóvá
kiáltották ki, míg Decius Rómában haglott fiatalabbik fiát, Hostilianust Caesarrá
nevezték ki. A döntő csatára akkor került sor, amikor Kniva útban visszafelé,
Scythia Minor tartományban (Dobrudzsa) elérte Abrittust. Ott, 251, júliusa körül
szembekerült Decius főseregével, amely legyőzte két hadosztályát, d,e aztán a csá-
szárttőtbe csalták. Fiát, Herennius Etruscust, majd őtmagát is meggyilkolták szinte
az egész hadsereggel eryetemben.
Először fordult elő, hory római császár idegen ellenséggel vívott csatában esett
el. Decius csodálói azonban nem a részéről elkövetett hibát, hanem helyettesének
és utódjának, Tiebonianus Gallusnak az árulását okolták. Decius végzete az őt di-
csőítók képzeletébena hasonló nevet viselő két harcos héróikus emlékétidézte föl a
legendás időkből, akik a rómaikőztársaságért áldozták fel magukat. A katasztrófá-
nak ez a vigasztaló értelmezése, amelyhez még a Decius trónralépésénekkörülmé-
nyeiről alkotott idealuált nézetek is párosultak, inspirálta arra E. Gibbont, hogy
Deciust és fiát ,,mind életében,mind halálában az antik erények legfényesebb pél-
dáival" hasonlítsa össze. Erre a dicséretre Decius egyáltalán nem szolgált rá. Képes-
ségeinek pontosabb felmérésenehéz feladat marad. Hazafias vallási politikáját vas-
akarattal juttatta érvényre,s ez tikrőződik érmeportréinis. Fennmaradt márvány
mellszobra pedig elsősorban nyugtalan tekintete miatt érdemel figyelmet. Mint had-
vezér kétségkívülhozzáértővolt, de nyilvánvalóan nem eléggé; valójában ezt csak
kevesen állithattákbizton magukról abban a korszakban, amelyben az egyik meg-
rázkódtatő válságot gyorsan követte a másik.

TREBoNIANUS GALLUS (251 _253)

TREBONIANUS GALLUS (Gaius Vibius Afiniu§)

(25I-253) etruszk származású volt, egy ősi perusiai
családból. 206 körül született és 245-ben konzul
lett. 250-ben Felső- és A]só-Moesia helytartójaként
ő kényszerítette Knivát és gótjait Novaenál meg-
hátrálásra, DncIus császát pedig - miután vere-
séget szenvedett - Oescusnál csatlakozott hozzá.
Amikor a két parancsnok ezt követően csapatokat
helyezett el a Duna-üdéken, hogy megakadályoz-
zák Kniva visszajutását északra, Gallus seregével a
folyó torkolatánál foglalt állást. Decius legyő-
zetésétés halálát később az ő áru|ásával okolták,
de amennyire meg lehet ítélni,alaptalanul,
Az azonbanigaz,hogy akatasztrófa után a katonák őt kiáltották ki császárrá.
Első lépéseabékeszerződés megkötése volt, rendkívül kedvezőtlen feltételekkel: a
gótoknak megengedték, hogy hazatérjenek, nemcsak a zsákmánnyal, hanem
Philippopolisznál ejtett római foglyaikkal együtt (köztük számos magas rangúval),

146
 TREBON|ANUS GALLUS

Evenkénti juttatásokat is ígérteknekik abban a reményben, hogy így rávehetik őket,

hogy soha többé ne törjenek be a római provinciák területére. Gallus ezután sietve
a fővárosba vonult, azt remélve, hogy megvédheti pozícióját a szenátus iránt kinyil-
vánított tisztelettel. Arra is kellő figyelmet fordított, hogy az elesett Decius és idó-
sebb fiának emlékétmegfelelő hódolattal kezelje, és gondoskodott arról, hogy sze-
nátusi határozatban avassák őket istenné. Decius kisebbik fiát, Hostilianust, aki a
fővárosban maradt, Augustus rangra és Gallus társcsászárává emelték. Továbbá,
hogy ne sértsékmeg Decius özvegyének, Etruscillának a kiváltságait, Gallus nem
tüntette ki saját feleségét,Baebianát az Augusta címmel. Fiának, Volusianusnak
azonban Caesar és Princeps Iuventutis rangot adott, és amikor Hostilianus nem sok-
kal ezután meghalt, őt tették meg helyette Augustusnak.
Gallus rövid uralkodása a szakadatlan csapások időszaka volt. A legpusztítóbb
közülük egy szörnyú pestisjárvány kitörése volt (ez okozta Hostilianus halálát).
Másfél évtizeden keresztül dühöngött az egész birodalomban, mérhetetlen veszte-
ségeket okozva és nagymértékbenmegbénitva a hadsereget. A határokon a katonai
fenyegetettség is veszélyesebbé vált, mint valaha, a PÁX AETERNA (,,örök béke")
pénzkörirat túlságosan is optimista felélesztéseellenére is. Gallus nem tudta meg-
akadáIyozni azt, hogy a perzsák bevonuljanak Armeniába, ahol meggyilkolták a
helyi királyt, fiát pedig elkergették. 253 elején apetzsa király, I. Sáhpuhr támadásba
kezdett Róma keleti provinciái ellen, amely közel egy évtizedig tartott: csapatai be-
özönlöttek Mesopotamiába és Syriába, lerohanták Antiokheiát, és hatalmas meny-
nytségú zsákmányt és számtalan foglyot vittek magukkal. Ezalatt a dunai határon
áttőrő, gótokból és másokból álló martalócseregek nemcsak az európai provin-
ciákba rontottak be, hanem tengerre szállva ,,felfedező útra" indultak Kis-Azsiába,
amelyet egészen Epheszoszig és Pesszinoszig letaroltak.
Hogy elvonja a figyelmet a szerencsétlenségekról, Gallus felélesztette Decius
keresztényüldözéseit, és bebörtönözte Cornelius pápát, aki a fogságban meghalt.
Katonai szempontból az egyetlen biztató megrrrozdulás Mancus Anuuus
ABIurrrexusnak, Alsó-Moesia helytartójának a nevéhez fúződik, aki sikeres táma-
dást hajtott végre a gótok ellen a Dunától északra. Ennek eredményeként júliusban
vary augusztusban (egyes források szerint esetleg korábban) katonái császárrá nyil-
vánították, és ő azonnal benyomult ltá|iába, feltehetőleg egészen a Rómától csupán
harminc kilométerre északra fekvő Interamnáig jutott. A meglepett Gallus és
Volusianus közellenséggé nyilvánította őt, és elővigyázatosságból felszólították
Pust-tus LIcIltlus VanBnraNust (aki Deciust képviselte a fővárosban, most pedig a
Rajnánál volt), hogy siessen a segítségükre. Megérkezésérevárva azonban a betola-
kodóénál csak lényegesen csekélyebb méretű sereget sikerült összeglííjteniük. En-
nek kóvetkeztében katonáik, hory elkerüljék egy reménytelen csata kockáaatát,
mindkettót meggyilkolták, és húségetesküdtek Aemilianusnak.
Még ha Gallust fel is mentjük a Decius ellen elkövetett árulás vádja alól, ural-
kodása alatt kifejtett igazgatása közömbösnek és tehetetlennek túnik. Egy mell-
szobra szorongást és feszültséget mutat, valamint a helytállás teljes kudarcát. Meg-
lepó, hory megengedte egy ilyen portré elkészítését és forgalomba kerülését.Az is
lehetséges azonban, hogy nem volt érzékea múvészetiránt, vagy indíttatása, vagy
ideje, hogy mint számos elődje, az ilyen arcmásolatok propagandaértéke iránt ét-
deklődjön.

147
v.REsz. AVALSAGKoRA

AEM|LIANUS (253)

AEMILIANUS (Marcus Aemilius Aemilianus)

(253. július/augusztus [?]-szeptember/október)
Mauretaniában született. 252-ben Alsó-Moesia
helytartója lett. A következő év tavaszán a Kniva
vezette gótok, akiknek TnBsoNIANus GALLus jut-
tatásokat ígért,ismét elégedetlenkedni kezdtek, és
azt követelték, hogy emeljék a rómaiak által nekik
ftzetett összeget. Aemilianus azonban Róma nagy-
ságával való törődésre buzdította a csapatait, és
bőkezű jutalmat helyezett kilátásba, amennyiben
sikerrel veszik fel a harcot az ellenséggel. A provin-
ciában maradt gótokat kivégeztette, majd átkelt a
Dunán az ő területükre, ahol váratlan támadása rendkívül hatásosnak bizonyult.
A megannyi római kudarcot követő váratlan diadal arra késztette katonáit, hogy
Gallus helyére őt nyilvánítsák császárrá 253 júliusában vagy augusztusában. Anél-
kül, hogy megvárta volna Thrákia ellenséges gótoktól való megtisztitását, Aemilia-
nus sietve ltáliába vonult és dél felé nyomult, mire Gallus és fia, Volusianus serege
meggyikolta urait és elfogadta Aemilianust. A szenátus, amely röviddel előbb még
az állam ellenségévényilvánította, most megerősítette megválasztását, és a nevében
kibocsátott pénz azt mutatja, hogy Egyiptomban és szerte a keleti provinciákban is
elismerték. A más vereteken az Augusta címet viselő bizonyos Cornelia Supera le-
hetett a felesége.
Eza|att VerpnrRr.rus, akit Gallus a Rajnától hívott vissza, nem szakította meg
elórenyomulását Itália felé. Ekkor értesült Gallus haláláról, és útközben katonái
császáná nyilvánították. Serege nagy volt, mivel az alemannok elleni harchoz erő-
sítettékmeg. Amint Aemilianus északi irányban megindult a félszigeten, hogy elé-
bemenjen, a maga újkeletúhatalomra kerülésének története ismételődött meg: sa-
ját katonái tőrének esett ugyanis áldozatul Spoletium vagy Narnia közelében, nem
messze attól a helytől, ahol elődei lelték halálukat. Emberei így érezték,hory
Valerianus serege erősebb, mint az övék, és hory maga Valerianus nagyobb hatású
személyiség, mint Aemilianus, továbbá úgy itéltékmeg, hogy es/ esetleges polgár-
háboru kellemetlenségeit jobb lesz elkerülni.

148
VALERIANUS (253_260)

VALERIANUS (Publius Licinius Valerianus)

(253-260; lásd még fiát és a birodalom nyugati ré-
szében uralkodó társát, Garunm;st) 193 körül szü-
letett, még SBvBnus ArBxaNoBR idejében volt kon-
zul, és 238-ban részt vett a szenátus meggózésé-
ben, hogy a két idősebb Gordianus felkeléséttámo-
gassa M,txrrlIttt_ls ellenében. TnanaNus Declus új
és fontos hivatalra jelölte Rómában, amely a tervek
szerint magában foglalta a fóváros ügyeiért való
felelősséget és a szenátussal való állandó kapcsolat-
tartást, amikor a császár távol a fronton tartóz-
kodott. Valószínúleg a gótok ellen is szolgálta
Deciust. TRnnoNIenus GALLus uralma alatí,251-253-ban a Felső-Rajna vidékén
volt parancsnok, és felszólították, hory hozzon erőket az ABIrarI- nvus elleni harc
megsegítésére.Azonban túl késón indult ahhoz, hogy megmenthesse Gallust, aki
saját katonáinak esett áldozatul az Interamna mellett megvívott csata után.
Gallus halálának híre azonban nem ingatta meg, és Valerianus folytatta Itália
megszállására szőtt terveinek végrehajtását, és Raetiában, utazás közben, saját csa-
patai császárként köszöntötték. Amikor Aemilianus katonái értesültek erról a hír-
ről, meggyilkolták urukat és hűséget esküdtek Valerianusnak. Döntésüket a szená-
tus is jóváhagyta.253 őszén Valerianus tovább haladt Róma felé, és megérkezése-
kor fiát, GaruBr.rust a császári hatalomba teljesen bevonta. Pénzt vertek mindkettő-
jük nevével, valamint mindkettőjük feleségének, a néhai (istenné avatott) Mari-
niana és cornelia salonina nevével.
Nem elég, hogy pestis és polgárháború dühöngött a birodalom provinciáiban,
Valerianus emellett még ijesztő katonai viszonyokat is örökölt az észatj és a keleti
határvidéken. Ezek a bajok rohamosan tovább súlyosbodtak. Germán törzsek csa-
patai egne nagyobb számban, sokkal hatékonyabban szeívezve és mindinkább szé-
lesedó frontvonalon keresztül törtek be a provinciákba, és eglr ideig képtelenség
volt ellenállni nekik. A gótok és más keleti germán törzsek, köztük a burgundok,
letarolták Thrákiát, és 254 körül egészen Thesszalonikéig nyomultak előre, amelyet
azonban nem sikerült elfoglalniuk. A kimmer Boszporusz római kliens királyságától
erószakkal elvett hajókkal Kis-Azsiát, a nemrég feldúlt szfuazföldet most újból fe-
nyegették a fosztogatók, Ezeket a hajókat először a Borani nevű törzs szeíezte meg.
Atkeltek a Fekete-tenger keleti partvidékére,és 256 körül megtámadták Pitüusz ró-
mai határvárost. A helyi kormányzó, Successianus erőteljes ellenállásának köszön-
hetően azonban nagy veszteségekkel üsszaverték őket, és ahány hajót csak meg
tudtak szerezni (a boszporuszi flottilla ugyanis hazatért\, azokkal visszahajóztak
oda, ahonnan jöttek. A következő évben azonban megkaparintottak egy másik flot-
tát, és másodszor is megpróbálkoztak Pitüusszal. Támadásuk ekkor - a közben
praefectus praetorióvá elóléptetett Successianus távollétében - sikerrel járt.Ezután
szakképzetíhelyi evezősök besorozásával nyugat íelé,Trapezuszhoz hajóztak, amely
meglepetésszerű éjszakai támadásban esett el és porig égett.Ezután a támadók ha-
talmas zsákmánnyal megrakodva tértek haza. Pantikapaiont (Kíím)is kirabolták, és

l49
 sZABAD
GERMANIA

FRANKoK
MARKOMANNOK

fu""-#

§@
PANNONIA l

6C\
.*-.-\

birodalmi határ

0 l0o 50okm
4
 7.Barbár betörések a II. és aIII. szánadbart

HERuLoK
slb. *_J
vANDALoK

FEKETE-TENGER

'Antiokheia

§\
A"
§

FoLDKoZI TENGER
v.RÉsz . AvÁLsÁGKoRA

emiatt katasztrofálisan lecsökkent az ebből a térségből származó római gabona-

utánpótlás.
,Fratán nagyon hamar a gótokon volt asor, hogy felújítsák az erre a gazdag és
védtelen területre irányuló támadásaikat. Ők másik útvonalat választottik: flolta-
jukkal a Fekete-tenger nyugati partvidéke mentén hajórtak lefelé, míg szárazföldi
seregÜk egészen a Propontiszig ereszkedett. Ott hajóra rakták őkei es átkeltek
Khalkédónba, amelyet harc nélkiil foglaltak el, A betolakodók ezután eg5ne-másra
vettek be néhányat Bithünia legnagyobb városai közül. A menekülő lakosoknak
sikerült javaik naglnészét elvinniük, Nikomédeia és Nikaia azonban a lángok marta-
léka lett.
Ezalatt, mivel egyetlen császár nem tudott egyszene északon és keleten is véde-
kezni - és Valerianus fia s egyben uralkodótársa, Gallienus (lásd lentebb) már teljes
mértékbenle volt foglalva az északi határvidéken -, Valerianus256l7-benkiterjeiz-
tette a kollegiális kormányzás alapelveit, és kettejük között területi alapon felosz-
totta a provinci:íkat és a hadsereget. Ezzel az intézkedésselmintegy megelőlegezte
a következő századokban lezajló felosztásokat a birodalom nyugati és keGti felé kti-
zött. A keleti birodalomrészért Valerianus vállalt felelősséget. A gót flottatámadás
kivédésérekinevezett egy parancsnokot, hogy vegye gondjaiba Büzantion védelmét,
ő maga pedig áwonult kis-Azsiába, abban a reményben, hogy felmentheti Bithü-
niát. A vállalkozásból azonban nem lett semmi, részben mert a pestisjárvány meg-
újulása megbénította a hadsereget, és részben mert még komolyabb fenyegétésjé-
lentkezett a távolabbi Keleten: apeízsa I. Sáhpuhr. A 240-es évek elején inaitoita
első támadását a római határok ellen, a második támadás Valerianus uralkodásának
elején, esetleg kissé korábban indult meg. Egy bizonyos Uranius Antoninusnak, El-
G{al emeszai főpapjának sikerült kitartania ellene, és fiiggetlensége jelképeként
saját aranypénzeket bocsátott ki. Sáhpuhr harmadik invaziója bizon}ult a legpusz-
títóbbnak a rómaiak számára. A Perszepolisz melletti Naks-i-Rusztemben levő há-
romnyelvú feliratban közhírré tett dicsekvése, miszerint harminchét várost foglalt
el, valószínűleg indokolt. A különböző időpontokban általa elveszejtett meropótá-
miai központok között volt Karrhai, Niszibisz (254 körül), Dura-Európosz (255 és
258 között) és - az utóbbi időkben Rómával szövetséges - Hatra. Seregei lerohan-
ták Armeniát és Kappadókiát, és Szíriában még a provincia fővárosát, Antiokheiát
is elfoglalta (valószínűleg 256-ban), ahol trónra segített egy római bábcsászárt (Ma-
readest vagy Qniadest). Amikor azonban a perzsák visszavonultak, a bábcsászár
támasz nélkiil maradt, és a visszatérő rómaiak elevenen elégették.
Sáhpuhr a közvélemény teljes semmibevételévelkirabolta ezeket a területeket,
ami azt sugal§a, hogy hangzatos kijelentései ellenére elsősorban a zsákmány érde-
kelte, és nem gondolt a területek tartós bekebelezésére. Hamarosan elhatározta
azonban eg5l másik íámadás megindítását birodalmi területre, és 259 táján Valeria-
nusnak sereget kellett Mezopotámiába vinnie, hogy visszaverje Edessza ostromlott
városától. Mivel azonban a rómaiak komoly veszteségeket szenvedtek - nem utolsó-
sorban a pestis kiújulása miatt -, a császár megpróbált tárgyalásokba bocsátkozni.
A Sáhpuhrhoz 260 áprilisában vagy májusában küldött követei azzal tértek vissza,
hogy Sáhpuhr személyes találkoz&a hívja. Kis létszámútörzskartól kísérveValeria-
nus elindult, hory megvitassa a béke feltételeit; ehelyett azonban Sáhpuhr fogságba
vetette és Perzsiába vitte. Különböző változatos beszámolók mondják el, hogyan
fogták el áruló fortélyok és csapdák segítségével.Azonban az sem elképzelheteiien,
hogy szándékosan kért menedéket saját hadserege elől, amelynek lazadetsatci tartott.

152
 GALL|ENUs

E. Gibbon hivatkozik egy hagyományra, amely szerint ,,amikor Valerianus

összeroskadt a szégyen és bánat súlya alatt, szalmával kitömtltt és emberi alak ha-
sonlatosságára formált bőrét éveken át őrizték Perzsia leghíresebb templomában.
Ez a diadalnak sokkal valóságosabb emléke volt, mint a római hiúságból oly gyak-
ran emelt bronz- és márványtropaeumok fgyőzelmi emlékművek - a ford-l. A tör-
ténet tanulságos és érzelmes, de a benne rejlő igazság nasion is megkérdőjelez-
hető," Ennek ellenére az ünnepélyes moralizálás eléggémegalapozott: ugyanis a ró-
mai császár idegen ellenség által történó fogságba ejtése példátlan katasztrófa, a
római szégyen mélypontj a.
Valerianus valószínűleg derék és jószándékú ember volt, aki elnyerte a szenátus
baalmát, és úry túnik, hogy tett valamit a fegyelem visszaállítására a hadseregben.
Az azonban az ő ba|szerencséje volt, hogy olyan birodalmat örökölt, amely most
szinte teljesen kikerült az ellenőrzés alól. A keresztény írók később eltúlozták sze-
mélyes hibáit, mert felélesztette a keresztényüldözéseket azért, hogy elterelje a fi-
gyelmet a római világot szorongató katasztrófákról, kierőszakolva az államvallás
elismerését, mint ezen betegségek gyógyszerét. E|őző|eg támogathatta Tlajanus
Decius keresztényellenes intézkedéseit; aztán amikor maga is császár lett, további
két rendeletet bocsátott kL Az első 257 augusztusában megparancsolta a magas
rangú keresztény egyházatyáknak, hogy mutassanak be áldozatot az állam istenei
nek, ugyanakkor nem tiltotta meg nekik magánéletben Jézus Krisztus imádását.
A második és szigorúbb rendeletet a következő évben a birodalom keleti részén
dolgozták ki, és a szenátus terjesztette a provinciák helytartói között. Eszerint a
papság halálbüntetéssel volt sújtható; az igy mártíromságot szenvedett híres keresz-
tények között volt II. Xystus (Sixtus) pápa, a Rómában elégetett Szent Iórinc és a
Karthágóban Lrlvégzett Szent C.}prianus. A rendelet büntette a keresztény laikuso-
kat is, különös tekintettel a szenátorokra és lovagrendűekre, akiknek vagyonát elko-
bozták A császári birtokok kereszténnyé lett bérlőit bányamunkára ítélték.

GALLlENus (253-268)
GALLIENUS (Publius Licinius Egnatius)
(253-260 társcsászár; 260-268 egyedüli császár)
ZI8-ban született, VlrBnrer.rus fia volt. Amikor
Valerianust csapatai 253-ban Raetiában császárrá
kiáltottrák ki, és a katonák Rómában meggyilkolták
Aemilianust, a fővárosban tartózkodó Gallienust a
szenátus Caesarrá nyilvánította. Miután Valerianus
elérte Rómát, rlát Augustus rangra emelte, így
térve vissza a Mnncus AuRplrus és Lucrus Vpnus
által gyakorolt társcsászári uralmi formához,
Gallienus az ezt követő együttes kormányzásból a
legteljesebb mértékbenkivette a részét.
Amikor 254-ben hírek jöttek Rómába a germán törzsek közötti nyugtalanság-
ról, szinte azonnal elindult a rajnai határra. Parancsnokságának első három éve
a|att pénzei számos győze|emről tudósítanak: úgy túnik, hory a germánok erőit
sikerült megakadályozni abban, hogy elérjéka Rajnát, másokra pedig akkor mértek

153
v. RÉsz . AvÁLsÁG KoRA

vereséget, amikor hajókon próbáltak meg átkelni. Ez időtájt számos római erődí-
tést megerősítettek a bal parton vagy a hátországban. Gallienus új pénzverdétnyi-
tott Augusta Trevirorumban. A Dacicus Maximus cím megielenése 257-ben azt su-
gallja,liogy a Daciába betörő karpok Óilen is fellépett. Nyifr,ánvalóan azonban nem
akkora sikerrel, mint ahogy azt á|litotta, uryanis Róma uralma, legalábbis a terület
egy része felett, gyengülni látszott ebben az időben.
256 elején, hogy biztosítsa dinasztiája jövójét, Valerianus Gallienus idősebbik
fiának, ifjabb valerianusnak a caesar címet adományozta; amikor azután úgy két
éwel később meghalt (és istenné avatták), öccsét, Saloninust léptettékhelyébe.256-
ban vagy 257,ben történt, hogy Valerianus és Gallienus császárok, miután az euró-
pai és az ánsiai határokat megrázkódtató válsággal szembesültek, területi alapon
felosztották a római világot egymás között: Valerianusnak jutott a keleti, Gallienus-
nak pedig a nyugati rész. Gallienus parancsnokságának autonómiája - gyakorlati és
nem alkotmányos értelemben - külön nyomatékot kapott azokon a pénzeken, ame-
lyek a császárt,,saját hadseregével", GALLIE\VS CVM EXER(ciu) SVo ábrá-
zolják.
A helyzet, amellyel Gallienusnak szembe kellett néznie, ijesztő volt. A germán
törzsek tömeges támadásban egyesültek az északi határvonal teljes hosszában. Kü-
lönösen fenyegetőek voltak a frankok, akikről most hallunk először: a különféle
kisebb csoportosulásokból konföderáció alakult, ami az Elba alsó folyásvidékétől
több hullámban a rajnai határ felé hömpölygő népességmozgásokat idézett elő.
A körülbelül harmincezer emberből álló egrséges erő ismételt támadásokat indított
és áttörte a római védmúveket.Lerohanták Galliát és Hispaniát, lerombolták a his-
paniai fővárost, Tarracót, és egészen az észak-aftikai Mauretania Tingitana provin-
cia partjaiig fosztogattak. Bzalatt a germán népek egy másik hatalmas csoportja, az
alemannok ismételt támadásokkal nyugtalanították a raetiai határeródöket, és 258-
ban a Brenner-hágón keresztül betörtek (táliába. Gallienus kivonult Galliából, hog5l
megtámadja őket, és valószínúleg győzelmet aratott Mediolanum mellett, ahol259
körül pénzverdét alapított. Tett azonban bizonyos nem katonai lépéseketis a ger-
mán veszély kiküszob<ilOsére. Így a boiohaemumi markomannoknák engedelyeiték
az á|lamalapítást, vag5l a már meglevő államuk földjüktől délre, a Duna római part-
jára való kiterjesztését,Gallienus pedig a hírek szerint második házasságát az ural-
kodó hercegük leányával kötötte. körülbelül ezzel egy időben azonban az A?n
Decumatest, a Rajna felső és a Duna felső folyása között fekvő, stratégiailag létfon-
tosságú területet lerohanta egy másik germán nép, a srvéb (suevi) törzs, és ez a
terület Róma számára örökre elveszett.
Ezekaz események 260-ban történtek vagy akkor tetőztek: az emlitett esztendő,
amelynek során a csapások egymásra halmozódtak, valóban a római történelem leg-
szerencsétlenebb éve lett. Valerius perzsa fogságba esését- a bírálók szerint Gallie-
nus, aki most egyeduralkodó lett, meg sem kíséreltekiszabadítani - trónbitorló had-
vezérek egész sora követte, akik különböző provinciákban nyilvánították magukat
császárrá. pár kétes hitelű forrás ezt az időszakot a ,,harminc türannosz kora"-ként
írja le. Megbízható beszámolókból tudjuk, hogy a dunai területeken két trónköve-
telő bukkant fel gyors egymásutánban (nagyon valószínú, hogy mindkettő 260-ban).
Először Ingenuus, Pannonia helytartója jelentette be igényéta trónra, Moesiában
állomásozó csapatoktól támogatva. Fóhadiszállását Sirmiumban rendezte be. Mursa
közelében azonban Gallienus és hadvezére, Manius Acilius Aureolus megtámadta
éslegyőzte.Ingenuus megkísérelt elmenekülni, de elfogták és kivégezték.Csapatai

154
 GALL|ENUs

azonbanlázadók maradtak, és a következőkben Regalianust, Felső-Pannonia hely-

tafióját ruháaták fel a bíborral, aki saját maga és felesége, a nagyhatalmú szenátori
családból származó Sulpicia Dryantilla nevében Carnuntumban pénzt veíetett
(felülütve korábbi darabokat). Néhány héten belül azonban Gallienus visszatért a
térségbe,őt szétmorzsolta, és 262-ben új pénzverdét nyitott Sisciában (miután a
szarmata roxolánok felsó-pannoniai inváaiójátvisszaverték).
Míg Gallienust ezek a hadnrűveletek lefoglalták, a rajnai parancsnokságot egy
PosruIr,tus nevű hadvezérrebirta. Fiát és örökösét, Saloninus Caesart Colonia Ag-
rippinensiumban hagrta, a praefectus praetorio, Silvanus gondjaira bízva. Postumus
azonban összekülönbözött Silvanusszal, és a város ellen vonult. Még az ostrom alatt
Saloninust, egy ritka aranypénz tanúsága szerint, kihívóan apja társ-Augustusává
nevezték ki. A helyórség azonban nem sokkal később megadta magát, és a fiatal-
embert Silvanusszal együtt meggyilkolták. Postumust csapatai császárrá kiáltották
kj, és az összes nyugati provincia csatlakozott hozzá. Az utóbbi harcokban súlyosan
megsebesült Gallienus képtelen volt hatásos ellenintézkedésekre.
Ezalatt a birodalom keleti részénValerianus fogságba esése a perzsák kényére-
kedvére szolgáltatta ki Róma provinciáit. Bevették Antiokheiát és Thrszoszt, vala-
mint Mezopotámia városait; a kappadókiai Kaiszareia (Caesarea) a védők hősies
ellenállása ellenére, árulással került a kezükbe. Macrianus, a birodalom keleti felé-
nek katonai főparancsnoka Szamoszatánál igyekezett összevonni mindazt, ami a
római hadseregből megmaradt. Ebben segítségérevolt egy Callistus nevú parancs-
nok, akinek Ballista (,,Hajítógép") volt a beceneve, és aki a kilikiai partoknál fekvő
Korükosznál meglepte és legyőzte Sáhpuhrt, és az Eufráteszhez való visszavonu-
lásra kényszeritette. Ezt a sikert követően Macrianus, aki túl öreg és gyenge volt
ahhoz, hogy a trónra igényt tartson, fiát, ifjabb Macrianust és Quietust társcsászá-
rokká nyilvánittatta, Syria, Asia Minor és Egyiptom is csatlakozott ügyükhöz.
Quietust Szíriában hagyva a két Macrianus becsváryóan előrenyomult a Balkánon.
Azonban Domitianus, Gallienus hadvezérének,Aureolusnak a beosztottja|egyőzte
és kivégeztette óket. Gallienus segítségül hívta Odenathust, a szíriai Palmüra nagy-
hatalmú örökös hercegét, akit megtett a római seregek legfőbb parancsnokává Ke-
leten. Quietust, akit Odenathus Emeszánál megtámadott, a város lakossága ryil-
kolta meg,
Ezatán, öt sikeres év alatt,262-67 között, Odenathus támadások sorozatát indí-
tatta a perzsák ellen: visszafoglalta Mezopotámia jelentős részét(bár fóvárosuk,
Ktésziphón megmenekült tőle) és talán Armeniát is megszállta. Gallienus a győze-
delmes hadvezért az Imperator címmel jutalmazta. Sok mindent tett Odenathus,
hory megakadályozza a keleti provinciák elvesztésétés széthullását, és formailag
lojális maradt a központi római hatalom iránt, bár gyakorlatilag ó maga volt az
egész terület vitathatatlan ura.267-ben azonban őt és legidősebb fiát is megryilkol-
ták, é s önt egy e, Zénobia örökölte p ozicióját, Ekkor Gallienus elhatár ozta, itt az idő
véget vetni Palmüra fiiggetlenségének. Praefectus praetoriójának, Heraclianusnak
az elnyomó intézkedéseiazonban sikertelennek bizonyultak.
Nem sokkal ezlttán a rómaiak a keleti területeken újabb veszedelemmel, a gó-
tokkal kényszerültek szembenézni. A gótok hajósaikat a Maiótisz-tó vidékére nem-
régiben érkezett herulok népéből válogatták. 267l8-ban példátlan mennyiségű em-
bert és hajót vonultattak fel a Dnyeszt_er torkolatánál. Ez a hatalmas flotta tengerre
szállt, és Görögország, valamint Kis-Azsia ismét heves pusztítások áldozatává vált,
bár a történetiú Oexítposz maga vert vissza egy Athén Óllen intézett támadást, Úry
v.RÉsz. AvÁLsÁGKoRA

tűnik azonban, hogy Gallienus volt az (bár a számos újkori író által követett rossz-
indulatú bírálók a diadalt szívesebben tulajdonítják utódjának, Ct-ruotus
Gorrrrcusnak, akit azért dicsértek túl, mert Constantinus az ősének tekintette), aki
feltartóztatta a betolakodókat, amint éppen hazafelé tartottak a balkáni szatűfoldi
úton, A rendezetlen hadoszlopaikat megtámadó római hadsereg az évszázad,leg-
véresebb csatáját vívta Naissusnál, fényes győzelmet aratva és harminc-vagy ötven-
e?el főny ellenséget leryilkolva. Miután azonban a herulok vezére megadia magát,
Gallienus Üsszatért a diplomatikus, egyeztető politikához, és konzuli jelvényeket
ajándékozott neki. Ez a katonai siker azt jelentette, hogy a szerencse megfoidult:
kezdetét vette a germánok visszaszorítása, minden történelmi valószínúségéilenére.
Mindezen felfordulás közepette Gallienus időt szakított a katonai széwezet új-
raformálására is. A rómaiak már régóta alkalmaztak lovas íjászokat és lándzsásokat,
és már több mint egy évszéaada a páncélos lovasság egységeire is építettek. Most
azonban a perzsák és más északiak (nevezetesen az iráni eredetú szarmaták) által
oly félelmetesen felvonultatott nehézlovasság bebizonyította, hory a birodalmi had-
seregnek ezt a fegyvernemét nagymértékben bővíteni kell. Ennek megfelelően
291-98 körül vagy egy kissé korábban Gallienus páncélos lovasokból álló ütőképes
alakulatokat hozott létre. Bár nagyon költségesek voltak, mert a lovak élelmezése
ugyanannyiba került, mint a katonáké, nemcsak támadó eróként szándékazták őket
!9ve!!, hanem központi katonai tartalékot is akartak képezni belőlük, amelyre ed-
dig alig volt példa (noha Srrrrurus SBvBRus is megtette akezdő lépéseketébb" a,
irányba). Az új hadsereg legfontosabb támaszpontjául Gallienus Médiolanumot vá-
lasztotta, amely kényelmesen egyenlő távolságra volt a hatiiroktól és Rómától. Ettől
kezdve Mediolanum összeköttetésben állt ftália észah,t részénekfőbb városaival egy
Új védelmi és támadó rendszer keretében. F;zek a reformok azért váltak kiilönösén
elkerülhetetlenné, mert a Felső-Rajna és a Felső-Duna-vidék kőzöttiAgri Decuma-
/es nemrégiben történt elvesztése azt jelentette, hogi a germánok sokkal közelebb
kerültek magához az itáliai félszigethez.
Gallienus pénzveréseaz új elit lovassági erőknek tulajdonítható különféle eré-
nyeket ünnepelte, köztük azok,,frisseségét"-éí (AI-4CRITAZ). Különös hangsúlyt
helyeztek a ,,lovasok húségé"-re(FIDEI EQWTUM). Sőt, a nagyméretű aran} em-
lékérmek egyikére - amelyeket az új szokás szerint az idősebb tisztek között siemé-
lyes adomány és jutalom gyanánt osztottak szét - leleplező nlltsággal ezt irták
,,Mert hűséges maradtál" (OB FIDEM RESERVATAM). Annak biztosítása érdeké-
ben, hogy ezeka tisztek ne hag5rjanak fel ezzel a kívánatos hűséggel, Gallienus soka-
kat felvett közülük az udvari csapatok (protectores) gondosan kiválogatott vezérkari
egYségébe. Az,,isteni csapatszárny védői" általirányitott egységek acsászárkőzelé-
ben állomásoztak és az ő személyéhez kötődtek.
Paradox módon éppen a hűség tekintetében bizonyultak az új lovassági alakula-
tok a legmegbizhatatlanabbaknak. Mert ugyan 268-ban Gallienus remerryteljesen
konzulnak jelölte harmadik fiát, Marinianust, akit egyben örökösének szánt,-az új
alakulatok parancsnokairól azonban kiderült, hogy éppen annyira rabjai az össze-
esküvéseknek és lrázadásoknak, mint a korábbi korszakok hadvezérei. Ez aztjelen-
tette, hogy Gallienus nem volt abban a helyzetben, hogy kihasználja a gótok felett
Naissusnál uratott győzelmet, Hírül hozták ugyanis, hory a lovasság párancsnoka,
Aureolus, akire a császár Itália védelmét btzta, fellázadt. Gallienus egyenesen
visszamenetelt Itáliába, és sikerült alár;adóhadvezért Mediolanum városábin beke-

156
 GALL|ENUs

rítenie, s ostrom alá is vette - bár ugyanakkor Aureolust legénysége kihívóan csá-
szárrá kiáltotta ki,
Ebben a kritikus helyzetben azonban összeesküvést szőttek Gallienus élete el-
len, és orvrrl meggyilkolták. Az államcsíny vezetőiHeraclianus, az akkori praefectus
praetorio, Marcianus, aki a gótok elleni hadmúveleteket vezette és Cecropius, a
dalmát lovasság parancsnoka voltak. A következő két császár, Claudius Gothicus és
AuRBrr,al.ilJs, úgy túnik, részese volt a merényletnek. Ezek az emberek mind a
Duna-vidékről szárnaztak, Róma más nagy hadvezéreihez és legjobb csapataihoz
hasonlóan, és ezek a dunai vezetők hitték, hogy az uralkodónak közülük kell kike-
rülnie.
Gallienus, bár meglehetősen népszerú volt a katonaság körében, nagyon ktilön-
bözött az előtte uralkodó és az utána következő katonacsászároktól. A különbség
világosan látható fennmaradt portréin, amelyek nem az övékhez hasonló kefefrizu-
rát ábtáaolnak, hanem valami átszellemültséget. Ő ugyanis szenvedélyesen görög
ízlésúember volt, aki érdeklődött az irodalom, a művészetek és a filozófia iránt.
Beavatottja volt a legősibb klasszikus, antik, fennmaradt hagyománynak, nevezete-
sen 2v eleusziszi misztériumoknak. Sőt, felesége, Cornelia Salonina (Chrysogone,
,,aranyban született" néven is ismert) biztatására ő volt az, aki n nao, neoplatonista
Plótinoszt Campaniában egy filozófus állam megalakításának reményével kecseg-
tette. Ugyanakkor minden pogány intellekfuális elkötelezettsége ellenére Gallienus
elhatározta, hogy szakít apjának a keresztényekkel szemben viselt hadjáratával
azért, hogy biztosítsa a keleti közösségek rokonszenvét Sáhpuhr ellen.
Bár legjobb képességeiszerint ktizdött az állandó vészhelyzetek ellen, Gallie-
nust elítélték,mert állandóan szakított időt kulturális eHoglaltságokra is. Ezeket és
egyéb ellene irányuló bírálatokat azonban igazságtalanul motiválta először is a ké-
sőbbi szerzők már említett törekvése, amely őhelyette inkább utódját, Claudius
Gothicust pártfogolta, másodszor pedig a szenátorok haragja, mivel Gallienus bizal-
matlanul Yjzárta őket a magas parancsnoki tisztségekből.
Az uralom katonai és politikai válsága vetekedett a gazdaságnak a teljes káosz_
hoz erősen közelítő helyzetével; leginkább talán ez atény befolyásolta az összeeskii-
vőket, akik elhatározták,hogy végeznek vele. Példának okáért apénz értékea ró-
mai történelemben példátlanul alacsony szintre csökkent. Nemcsak az állandónak
tekinthető aranyérmék,az aureusok súlya csökkent meredeken, hanem az úgyneve-
zett ezistpénzekben is alig volt már ezüst egy felületi ezüstbevonaton kívül, amely
hamar lekopott. Amikor ez az értékcsökkenés világossá vált a nép számára - amely
elvárta, hogy a pénz az értékénekmegfelelő mennyiségű nemesfémet tartalmazzon
-, a bankárok és a kereskedők nem voltak hajlandók tovább elfogadni a valójában
szinte teljesen értéktelen pénzdarabok hatalmas tömegét névértékükön. Ez vonta
maga után a többszáa százalékos inflációt, ami kormányzati csődöt és az emberek
számár a leírhatatlan nélkülözéseket jelentett.

l57
v. RÉsz . AvÁLsÁG KoRA

PosTUMUs (260-268)

: POSTUMUS (Marcus Cassianius Latinius) (260-

,' 268), a szakadár gall birodalom uralkodój a, talán
, íflagá is gall származású volt. Amikor Ingenuus -
', aki 260-ban értesülhetett VarBnrlrtr.ls perzsa fog-
. ságba eséséről * Pannoniában fellázadt áz uralkodó
, fia, GarusNus ellen, az utóbbi Postumust, Felső-
_ és Alsó-Germania helytartóját haglrta hátra a Raj-
, nánál parancsnokolni. Gallienus távollétében (volt
, e5y másik trónkövetelő, akivel foglalkoznia kellett)
,, azonban Postumus megtámadta Gallienus praefec-
,l tus praetorióját, Silvanust, akinek helyőrségét Co-
lonia Agrippinensiumnál megadásra kényszeítette,
és a császár fiával, Saloninusszal együtt meggyilkolta, és felvette a császári bíbort.
Nemcsak a germán legiók, hanem Gallia és Hispania seregei és lakossága is elis-
merte, és egy idő után Britannia is megtette ezt, amikor személyesen odalátogatott.
Postumus új római államot alapított, amely teljesen fiiggetlen volt a központi
kormányzattól. Az á|lamgépezet külön szenátust és külön évente választott konzul-
párokat foglalt magában. F;zt ahivatalt Postumus öt különböző alkalommal üselte.
Volt saját praetorianus gárdája is, amely Augusta Tievirorumban állomásozott, ab-
ban a városban, amelyet saját székhelyéül választott - remélve, hogy ez |esz a ké-
sőbbi évtizedek birodalmi fővárosa - és fontos épületekkel diszitett. Uryanakkor
Rómával való kapcsolatában kezdetben bizonyos óvatossággal járt el, kihirdetve,
hogy egyetlen csepp római vért sem fog hullatni, és hogy egyetlen szándéka Gallia
védelme - amellyel végül is még Gallienus bízta meg.
Ezt a progtamot hirdették a pénzek is, amelyeken mint ,,a galliai tartományok
helyreállítója", RESTITWOR GALLMR(uru) szerepel. Az érmékenutalások tör-
ténnek helyi érdekeltségű intézményekre is, mint például a deusói Hercules-kul-
tuszía: HERC(ul) DEVSONIENSI. A Neptunust és hadihajót ábránoló típusok
Postumusnak azokat a sikeres erőfeszítéseitidézlk,amelyekkel megvédte a partokat
a kalózoktól. Sőt, igazolta a ,,birodalmi határ védője" címre való jogosultságát is.
Igaz, hogy az Agri Decumates birodalomtól való leválasztása nagyrészt az ő elsza-
kadásának volt köszönhető (lásd Garunm;s). Ugyanakkor sikerült visszafoglalnia
és újra megerősíteni bizonyos elóretolt erődítéseket az em|itett terület belsejében (a
Neckar-völgyben), és 261,-ben visszaverte a Rajnán átkelő frankokat és alemanno-
kat, annyira, hogy ez a nyilatkozata: ,,győzelem a germánok felett" [WCT@fla
GE RM (anica ) ] nem volt telj esen jogtalan.
Gallienus azonban űgy találta,hogy ezt aszakadár birodalmat nem szabad meg-
túrnie. 263-ban kihasználta, hogy ó e|lenőrzi az Alpok hágóit, átkelt Galliába, hogy
megtámadja Postumust. Egy kezdeti meghátrálás után fontos sikert ért el, de a
legyőzött trónkövetelő üldözését lovasságának hadvezére, Aureolus nem sürgette.
Postumus enltán még képes volt új hadsereg g5íijtésére- a Rajnán túli területeken
a germánok között is mozgósítást rendelt el. Uryanakkor még így is újra megverték
őket a birodalmi erők, és arra kényszerítették,hogr elbarikádozza magát a városon

158
 PosTUMus

belül. Gallienus azonban az ostrom megkezdése után megsebesúlt, és vissza kellett

vonulnia.
Postumus szakadár állama megsemmisíténekkísérletekudarcot vallott. Ebben a
helyzetben valóban létrehoztak egy hallgatólagos megállapodást, hogy ettől kezdve
békénhagyják a trónbitorlót: ez lehet az értelme Postumus 265-ben megjelenő
érmetípusának, amely Mercuriust az ,,Istenek Hírnöke"-ként jeleníti meg (INTER-
NVNTIUS DEORVM) - azaz aközyetitő közte és Gallienus között. Mindenesetre
Postumus haladékot kapott, és az álta|a vert pénzek tanúsága szerint új és a pilla-
natnyilag általa kormányzott területen messze túlnyúló,nagyszabású terveket kez-
dett szövögetni. O már nem a ,,a galliai tartományok helyreállítója", hanem az
Róma" (ROMA AETERNA) bajnoka és ,,a földkerekség helyreállítója"
,,örök
(RESTITWOR ORBIS) volt, lehetóség szerint beleértve a birodalom keleti részét
is, amelyet képzeletében már á||amához csatolt IORIENS AVG(usti)]. Propagandá-
jában megtalálható azonban ery átfogó, az egész római birodalomra kiterjedő cél-
zás a ,,provinciák jólété"-ről (SALVS PROWNCURVM). Yalláspolitikája is ennek
megfelelő bővítésenment keresztül. A továbbiakban már nem a deusói Herculesról
hallunk, hanem a római Herculesről; Postumus tehát értelemszerűen összekapcsol-
ta önmagát a hérósz diadalmas tetteivel való versengés miatt. Az asszociáció még
erósebbnek túnik azoknak a pénzeknek alapján, amelyeket Postumus és Hercules
kettós képével vertek, s a két portrét hasonlóra mintázták.
268-ban Gallienus hadvezére, Aureolus, az a lovassági parancsnok, aki öt éwel
korábban nem vette üldözőbe Postumus visszavonuló erőit, nyiltan áruló lett.
Gallienus Európa keleti részében való távolléte idejére őt jelölte l<l az ltália északi
részén állomásozó erők éléreazza| a céllal, hogy megakadályozza Postumus várható
betörését a félszigetre. Most azonban ehelyett Aureolus Postumus mellett nyilatko-
zott és ery pénzsorozatot bocsátott ki nevében Mediolanumban. Postumushozzá-
á|lása az államcsínyhez ismeretlen; mindenesetre képtelennek bizonyult arra, hogy
Aureolus segítségéresiessen - akit most Gallienus vett ostrom alá Mediolanumban
-, mert |ázadás tört ki uralma ellen a germán határvidéken. Eryrk saját, idősebb
tisztje, Laelianus volt az, aki Moguntiacumnál császárrá nyilvánította magát, és a
környék vezető helyőrségei csatlakoztak hozzá. Postumus ostrommal bevette Mo-
guntiacumot, és Laelianust kivégeztette, de aztán nem engedte meg katonáinak,
hory kifosszák és kirabolják a várost: ez a döntés azonban feldühítette őket, és nem-
sokára meggyilkolták császárukat.
Megbízható írásos források hiányában szerencse, hory a Postumus pénzei olyan
változatosak és sok mindent elárulnak: az angliai Cunetio kózelében talált tizen-
háromezer - jelenleg a British Museumban található - nem nemesfém darab vizsgá-
lata e tekintetben különösen jellemzőnek bizonyu|t. Ez a bőséges pénzmennyiséga
kereskedelmi tevékenység fellendítése jól átgondolt tervének részétképezte.
Az egyetlen biztos pénzverde Colonia Agrippinensium, amelyet a267-es veretek
neveznek meg. Az ilyen szokatlan említéstalán egy új verde megnyitását szándéko-
zott megörökíteni, amelyet ery másik központból, valószínúleg Postumus fővárosá-
ból, Augusta Tievirorumból telepítettek át. Aranypénzeinek súlya sokkal szabályo-
zottabb volt, mint Gallienus aureusaié; ez pedig gazdasági hatékonyságról tett tanú-
bizonyságot, nem is beszélve arról, hory jóval magasabb színvonalúvolt kidolgozá-
suk és mintájuk. A Postumusról készült portrék szigorú göndör szakállt mutatnak,

159
i.nÉsz. lvÁlsÁcxom

és ryakran ábriázolnak kidolgozott pánélokat és sisakokat; kivételes módon bizo_

nyos fejeket nem profilból, hanem szemből ábránoltak Bár eryéb bizonyítékok nem
állnak a rendelkezésünkre, ezek az nagyvonalú kompozíciók azt sugallják, hogy a
szakadár birodalmi udvar művészi igénye nem lehetett alábbvaló Gallienus környe-
zetéénél.
Mivel Britannia és Hispania Postumus halála után visszatért a központ iránti
hűséghez, a gal[ai területek összezsugorodott maradványait Marius (körülbelül két
hónapra 268-ban), Victorinus (kb. 269-7t-ig) és Tetricus (27l-7a-ig) örökölte, aki
aztán AunBrrexusnak megadt a magát.

160
Vl. rész
katonai íellendülés
ROMA C§§ZARAI
 l!. CLAUD|US GoTHlcUs (268-270)
II. CI-AUDIUS GOTHICUS (Marcus Aurelius
Valerius Claudius) (268-270) 2I4 körnl született,
valószínúleg Dardaniában (Felsó-Moesia). A .F/ls-
toria Augusta szerint katonai tribunusként szolgált
TnarnNus DBcIus és V,lLBnIANus alatt, akj azután
főparancsnolrká nevezte ki Illyricumban. Noha a
Historia Augusta kétes hitelú forrásokra támaszko-
dik, lehet némi igazság abban, amiról tudósítani
szándékozik. Amikor 268-ban Gau,rcNust Me-
diolanum közelében meggyilkolták - amelyből úgy
tűnik, hogy Claudius is kivette a régzét-, éppen a
fővezér helyettese volt a területen. A következő
császár kiválasztása Claudius és egy másik idősebb tiszt, Aunrnqxus között dőlt el,
akinek szintén tudomása volt az összeesküvésről. Azt nem tudjuk, hogy a hadsereg
miért Claudiust választotta, Aurelianus szeméVénekelvetésébenazonban közre]
játszhatott, hogy szigoruan fegyelmező katona hírébenállt. Mindenesetíe, azt a
tÖrténetet tettékkőzzé, hory a haldokló Gallienus Claudiust jelölte ki hivatalosan
utódjául.
Gallienus meggyilkolása azonban feldühítette a katonákat, és azonnal lánadás
tört ki, amit csak a hagyományos külön jutattatások - fejenként húsz aranrypénz
ígéretévellehetett lecsillapítani. Ugyanakkor a szenátorok Rómában örömmel üd-
-
vözölték Gallienus halálát, mert nehezteltek rá, amiért klzárta őket a magas pa-
rancsnoki tisztségekből, és most hozzáfogtak barátai és rokonai ktvégezte{éséiez.
Az áldozatok között volt a néhai császár fivére és életben maradt fia, Marinianus.
Claudius azonban kegyelmi kérvénytküldött a szenátoroknak, sőt ahhoz is ragasz-
kodott, hogy az elhunyt császárt istenné avassák a hadsereg kiengesztelése árde-
kében.
Claudius trónralépésétkövetően töretlenül folytatódott a |áaadó hadvezér,
Aureolus ostroma Mediolanumban, amellyel Gallienus és orgyilkosai is mind el
voltak foglalva. Amikor értesült az uralkodóváltásról, Aureolus megpróbált egyez-
kedni. Közeledését azonban üsszautasították, és ő úgy döntött, hog! inkább Íeg-
adja magát Claudiusnak, feltételként szabva életénekmegkímélését. Ennek ellenéie
hamarosan megölték, mert a katonák rossz néven vették Gallienus iránti hűtlensé-
gét. Az Ő eltávolítása ellenére Claudius észak-itáliai jelenléte még mindig fontos
volt, főként az alemannok részérőlfenyegető veszély miatt. Akár
-é.t, ,rre.iAu."o-
lus hívta be őket, akár azért, mert a raetiai helyőrség meggyengült, amikor csapatait
Mediolanumhoz vezényelték,a germánok áttörtek a Brenner-hágón, és egé§zen a
Benacus tóig nyomultak előre. Ott Claudius összecsapott velük, és olyan súlyos ve-
reséget mért rájuk, hogy az alemannoknak csak a fele tudott északra visszatérni; így
felvehette a Germanicus Maximus címet,
A PosruPrus által alapított szakadár állam a római birodalom nyugati részén
nehéz időket élt át, és további gyengítése reményébenJulius Placidianui vezetésé-
vel Claudius felderítő egységet kiildött Gallia dé|i részére.Cularo mellett ütött tá-

1fil
VL HÉSZ . KATONA| FELLENDÜLÉS

bort és felvette a kapcsolatot Hispaniával, majd visszatérítette óket a központi kor-

mányzat hűségére. Claudius azértnem személyesen yezette a hadjáratot, mert úgy
döntött, hogy a Balkánon jelenlevő gótokkal való összecsapás fontosabb. Gallienus
képtelen volt kihasználni a 268-ban valószínűleg általa aratott győzelmet Naissus-
nái. Hadvezére, Marcianus azonban folytatta a betolakodók támadásokkal való
nyugtalanítását, és most maga Claudius is megjelent, hogy befejezze a hadműve-
letet. Amikor az élelmiszerhtánytól szenvedő gótok arra kényszerültek, hogy a
Gesszax hegyen levő táborukból lemenjenek Makedóniában élelmet keresni, Clau-
dius Marcianopolis szomszédságábankegyetlenül eltiporta őket.Ezt a sikert a pén-
zeken is ünnepelték WCTORUE GOTHIC(ae) körirattal, a császár pedig a Gothi-
cus cimet nyerte el, amely néven ettől kezdve Claudiust általában ismerték. A gótok
újabb csapatai keltek át a Dunán, hogy honfitársaik segítségéresiessenek, de kevés
sikerrel iártaL. A herul hajókkal szállított germánok rohamait - akik így próbáltak
utat törni maguknak az égei városokhoz - hasonlóképpen visszaverték, és a Tena-
gino Probus, Egyiptom helytartója vezette római flottától vereséget szenvedtek.
Á ktilonborő hadjáratok alatt fogságba ejtett vagy magukat megadó germánokat
besorozták a római hadseregbe, vagy telepesként telepítettékle a Balkán északi
részén.A mérföldkövek a területen kiépítettjelentős számú útról tesznek tanÚ-
bizonyságot.
Claudiust még mindig a gótok bekerítésefoglalta le a Haemus hegyen, amikor
jelentések számoltak be arról, hogy a római juttatások miatt eddig békébenélő
juthungusok törzse átkelt a Felső-Duna-vidékre új földeket keresni, és Raetiát ve-
szélyeztették Ugyanakkor egy másik hatalmas germán nép, a vandálok Pannonia
lerohanására készülődtek. Claudius tehát, miután a gót parancsnoksággal Aurelia-
nust bízta meg, Sirmiumba vonult, hogy megtekintse a háboru új hadszíntereit. Se-
regében azonban pestis tört ki, amelynek 270 januáqában Claudius maga is á|doza-
tául esett.
Bár kevesebb mint két évig uralkodott, a katonák és a szenátus is eryaránt
őszintén gyászolta, és azonnal istenné avatták. Ráadásul emlékénekkiszínezése
további rendkívüli ösztönzést kapott, amikor Necy CoNsTANTINUS kijelentette,
hogy nagyanyja Claudius leánya vagy unokahúga volt. Ezugyan nem volt igaz, de a
Claudius uralkodására vonatkozó írásos beszámolókat visszamenőleg tűlző jellegű
dicshimnuszokká változtatta. Még igy is igaz marad azonban, hogy kimagasló képes-
ségű parancsnok volt, kitűnő példája a Duna-vidéki katonai ügyességnek és vitéz-
ségnel, amelynek a birodalom nem kevesebbet, mint a fennmaradását köszönhette.
Ném volt ideje vagy lehetősége azonban arra, hogy a gazdasági bajokkal foglalkoz-
zgn; az ezüstözött bronzpénz a leértékelődés és a kopottság újabb fokát érte el,
kedvezőtlen hatást gyakorolva a már amúgy is erősen inflálódó árakra. A pénzeken
a korszak tipikusan Duna-vidéki katonájának képmása jelenik meg rövid hajú, bo-
rostás és félelmetesen zord ábránatta|.

164
QUINTILLUS (270)

,: QUINTILLUS (Marcus Aurelius) (270. január-

,, március/április között) Clauorus Gormcus fivére
,l, volt, és nyilvánva|óan azokat a csapatokat vezényel-
::, te, amelyeket Aquileia környékén vontak össze,
,,,, hogy megvédjékItália északkeleti részéta germán
.., betörésektől. Amikor Claudius halálának híre el-
,',',. ért" a tábort, császárként üdvözölték, először nyil-
,,,, ván saját katonái, majd kis lelkesedéssel a szenáto-
,", rok is, akik attól tartottak (a hadsereg erységeihez
, hasonlóan), hogy AunBI-rRxus, az Alsó-Duna-vidék
,:,, főparancsnoka - aki sokkalta inkább jöhetett szá-
mításba mint császárjelólt - nem fo$a jóindulatúan
kezelni őket. Quintillust nyilvánvalóan elfogadták a provinciákban is, mivel nevét
viseló pénzeket nemcsak Rómában és Mediolanumban, hanem Sisciában és Küzi-
koszban is kibocsátottak. Antiokheiában azonban nem, amely most annak a palmü-
rai Zénobiának az ellenőrzése alatt ál|t (lásd Aunelrer.rus), aki éppen eldöntötte
vagy tervezte a nyílt elszakadást a birodalomtól. Ezenkívül féltek a Posruuus alapí-
totta szakadár ál|amuralkodójának, Victorinusnak egy esetleges támadásától is.
Quintillus kérésérea szenátus néhai fivérétistenné avatta, és ezt az eseményt
megörökítették Rómában és Mediolanumban kibocsátott pénzeken is. Quintillus
égett avágytól, hogy megszerezze az életfontosságúdunai hadtestek kegyeit, amely-
ból maga is származott: PANNONaE - vagyis a kiilön kormányzott Alsó- és Felső-
Pannonia - megszemélyesítése jelent meg a mediolanumi vereteken. A Balkán-fél-
sziget azonban újult zavargások színtere lett, ahol a kalandozásból a Dunán keresz-
tiú| hazatérő gótok kifosztották volna Anchialus és Nicopolis ad Istrum városát, ha
hatásosan vissza nem verik őket. A beszámolók szerint ebben az ellenállásban a
helyi kezdeményezésis szerepet játszott, Aurelianus beavatkozása azonban döntó-
nek bizonyult. A hadműveletek sikeres befejezése után Aurelianus Sirmiumba vo-
nult, ahol a helyőrség császárrá kiáltotta ki - ő pedig kijelentette, hogy Claudius
Gothicus őt szánta utódjának. Másrészt viszont a Historia Augusta azon a vélemé-
nyen volt, hogy Claudius Quintillust jelölte ki, aki vele ellentétben nem volt gyer-
mektelen, minthogy két fia volt. Amikor Quintillus Aurelianus kikiáltásának híréről
értesült, még mindig Aquileiában tartózkodott, mert nem sikerült elvonulnia afővá-
rosba. Ez hiba volt, hiszen ha már egyszer Rómában lett volna, lépésekettehetett
volna hatalmának megszilárdítása érdekében, például szétoszthatta volna a nép
között azt a jútatást, amelyet megígért. Néhány nap múlva megkísérelt fellépni
Aurelianus követeléseivel szemben, később azonban - miután katonái elpártoltak
tőle - erei felvágásával öngyilkosságot követett el.
Hogy uralma valójában meddig is tartott, nebéz megitélni. Eutropius és Zóna-
rasz tizenhét napra teszi (a Histoia Augusta tizenkilenc napra módositja), ezt a szá-
mot azonban hetvenhét nappal téveszthettékössze, amely időtartamot ,,A 354. év
kronográ{a" néven ismert összeállítás idézi. Zószimosz is azt á|litja, hogy néhány
hónapig uralkodott; és pénzei kellőképpen nagyszámúak ahhoz, hogy ez az adat
elfogadhatónak tűnjön. Emiatt valószínú, hogy 270 márciusában vagy áprilisában
érte utol avégzet. Egy május 2í-rekeltezett papirusz aztmutatja, hogy ekkorra már
u, RÉsz . KAToNA| FELLENDüLÉS

Egyipt9mban is ismert volt, azonban sajnos éppen akkor, amikor már megszúnt csá-
szárnak lenni.
., Az EutroPiust ismétlő Hisnia Augusta és Orosius is a kimagasló mérséklet és
előzékenység erényeit tulajdonította neki. Ez részben kétségtele;ül annak volt tu-
lajdoníthatÓ, hogy abban az időben, amikor ők írtak, Quin-tillus ftvérét,Claudius
Gothicust visszamenőleg a constantinusi dinasztia ősévényilvánították. Ugyanakkor
Eutropius odáig megy, hogy azt mondja: Quintillus képeiségei nemcsakősszemér-
hetők Claudiuséival, hanem még nála is kiválóbbak. Ez arr{ a hagyományr a vezet-
hetó vissza, amely szerint Quintillus a szenátus jelöltje volt. cyakórlatila§ azonban
nYilvánvalóan nem vehette föl a versenyt tapasztalat, hadvezéri rátermeitség vagy
hírnévdolgában sem fivérének, sem Aurelianusnak a tehetségével, akinet eItenit-
lása előtt oly gyorsan összeomlott.

AURELIANUS (270 -275)

AURELIANUS (Lucius Domitius Aurelianus)

(270-275) nem Sirmiumból származott, ahogy azt
egyes források állítják, hanem Alsó-Moesia egy te-
letebbre eső vidékéről. Szegény szülők gyermeke-
ként született 2l4-ben. Pályafutásának kezdete,
ahogy arról a Histoia Augusti beszámol, merő kita-
lálás. 268-ban azonban nyilvánvalóan lovassági pa-
rancsnok volt Itália északi részén,abban az időbén,
amikor Aureolus fellázadt GanuBrvus ellen. Aure-
lianus honfitársával, CLeuorus Gorrrrcusszal
együtt elfojtotta a felkelést, de aztán szinte azonnal

mire a következő császár,o""*",ij",ji'"|§rffil[f,,?i',T#:rffiifll'5:j:'-X1l

(magister equitum),
Amikor Claudius 27_0.,ben pestisben meghalt, Aurelianus sietve végzett a góthá-
boruval, felmentve Anchialust és Nicopolist az ostrom alól, és aztán k?tségbJvonta
a néhai császár fivérének, Quntrnrusnak a császári kinevezését azáltal, iogy elfo_
gadta.,a saját maga megyálasztását sirmiumban, abból a meggyőződesbőT, hogy
Claudius ót, nem pedig Quintillust szánta utódjának.
a germán juthungusok ellen vo-
,.Most sürgetővé vált Aurelianus számára, hogy
nuljon, akik átkeltek a Brenner-hágón és benyomultak ltáliáÉa. Köieledtéről érte-
sülve hátrálni kezdtek abban a reményben, hogy méghaza tudják vinni az össze-
gyujtött gazdag zsákmányt. Aurelianus azonban feltartőztatta viiszavonulásukat és
keményen elbánt velük, amint éppen át akartak kelni a Dunán. Ezek után követe-
ket küldtek azzal a követeléssel, hogy újítsákfel a békeszerződést és a pénzügyi jut-
tatásokdt, amelyeket a rómaiak korábban fizettek. Dexipposz leírja, amint aőaőzar
fogadta a küldöttséget, emelvényen ülve és bíborpalástba öltöztetve, erybegyűlt
hadserege élén.A germánok javaslatát elutasították, azt azonban,n"g"ngJdtéf"n"-
kik, hogy visszatérhessenek hazájukba.
Aurelianus ezután továbbvonult Rómába, ahol a szenátus, különösebb lelkese-
dés nélkül (mivel ő nem a saját választásuk volt), felruházta a szokásos hatalommal.

166
 AUBEL|ANUs

Szinte rögtön ezltán ismét északra szólította a kötelessége, mivel ezúttal egy másik
germán nép, a vandálok keltek át a Dunán. Miután megparancsolta Felsó- és Alsó-
Pannonia helytartóinak, hogy minden élelmiszertartalékot szállítsanak a városokba,
nehory az ellenség kezérejusson, acsászár személyesen is a színtérreérkezett és el-
söprő katonai győzelmet aratott. A vandálok békéértkönyörögtek, Aurelianus pe-
dig csapalai elé ütte a kérdést,amelyek egyetértettek abban, hogy kérésüketteljesí-
teni kell. Igy a törzsbelieknek megengedték a visszatérést szülőföldjükre, azzal a fel-
tétellel, hogy biztosítékkéntátadják fiaikat és kétezer lovast szerelnek föl a római
lovasság számára. Otszáa közülük azonban engedetlennek bizonyult, így ezeket ki-
végezték.
A vandálok még át sem keltek a Dunán, amikor ery másik és még félelmete-
sebb germán betörésről érkezetthít.Ezúttal a germán alemannok és markomannok
(talán a juthungusok újabb hullámával együtt) törtek be az itál'iai félszigetre. Aure-
lianus visszasietett Pannoniából, és Placentia szomszédságában tört rájuk. Ott, el-
vágva az Alpokon keresztül való visszavonulás útját, megadásra szólitotta fel őket; a
germánok azonban lesből rájuk támadtak és súlyos vereséget mértek rájuk. Rémü-
letet keltő híresztelésekkezdtek Rómában keringeni, és véres zavargások törtek ki.
Úgy túnik, hogy ezeket Felicissimus , a pénzigyek vezetője (rationalis summae rei)
szitotta (egy másik lehetőség szerint a zavargások éppen azért törtek ki, mert Feli
cissimust meggyilkolták). Mindenesetre a |ánadást az elbocsátott pénzverők kezd-
ték, akik nyilvánvalóan azért veszítették el munkájukat, mert felhatalmazás nélkül
és saját hasznukra fokozták a pénz értéktelenedését.A zavargás azonban baljós
gyorsasággal terjedt, egyes szenátorok is támogatták, akik nem szomorkodtak
Aurelianus hatalmának g5rengülése láttán.
Ezalatt Aurelianus maga megmenekiilt a germánoktól elszenvedett vereség leg-
rosszabb következményeitől, mert a zsákmányra éhes germánok számos különálló,
elszórt bandára oszlottak. Bzeh,re már képes volt megsemmisítő győzelmek soroza-
tával vereséget mérni a Metaurus folyónál, Fanum Fortunaenál és Ticinum mellett.
A betolakodók közül csak néhányan maradtak életben, al<ik aztán hazatértek az
Alpokon keresztül. A császár nem vesződött az ildözésükkel, mivel Rómában sú-
lyosabb feladatok vártak rá. Ott a pénzverőket és támogatóikat súlyos veszteségek
közepette legyőrték a Caelius dombon, és a szenátorok közül sokakat vagyonelkob-
zásra v agy halálra ítéltek.
Ez a kellemetlen eset azonban pusztán egy sokkal nagyobb veszélynek, a Kö-
zép-Európa irányából érkező barbár betörések folyamatos fenyegetésénekvolt a
mellékterméke. Erre aveszélyre gondolva 27l-benAurelianus új fal építésébekez-
dett a főváros körül. A mintery 18 km kerületű (sokkal hosszabb, mint a Servius
Tullius álta| épitett régi fal) sánc 3,6 m vastag volt, legnagyobb részén6 m magas, és
tizennyolc kapu szakította meg, amelyek fölé hajítógépeket befogadó védótornyo-
kat emeltek. Ez a fal azonban nem volt jelentős erődítés, csak arra szánták, hogy a
váratlan, ostromfelszerelés nélküli barbár támadásnak álljon ellen. Sőt, a tervezés
egyszerűsége elengedhetetlen volt, mivel a felépítésérepolgári munkaeró vállalko-
zott:katonákat nem tudtak nélkülözni, mert rájuk egyéb szolgálatoknál volt sürgő-
sen szükség.
A kívülről ránehezedő nyomáson túl az Aurelianus által örökölt birodalmat
- Dalmatiában Septimius, Gallia déli részénDomiti-
belső bitorlók is szorongatták
anus (valószínűleg az a hadvezér, aki Gallienus alatt legyőzte a Macrianusokat),
másutt pedig bizonyos Urbanus. Ezek azonban csak hirtelen felbukkanó és gyorsan

167
vl. RÉsz . KAToNAI FELLENDÜLÉS

elbukó trónkövetelók. Sokkal súlyosabb volt az, hogy a római birodalmat nagyobb
szakadár államok csonkították meg keleten és nyugaton egyaránt. A keleti provin-
ciákat PalmürábanZénobia és fia, Vaballathus Athenodorus kormányozta független
területként, és 271, első félévébenAugustának, illetve Augustusnak nyilvánították
magukat. A Rajnánál Posruuus által alapított, önállósult gall államban, amely ha
összezsugorodva is, de alapjában véve még mindig létezett, Tetricus uralkodott.
Aurelianus elszánta magát arra, hogy mind a két független rendszert elpusztítsa, és
minden további késedelem nélkül hozzáiogott ehhez a nagyarányú kettős feladat
megvalósításához.
Elsődleges célja a palmürai állim megdöntése volt, ésZ'7l-benAurelianus meg-
indult a birodalom keleti felébe. Utközben megállt, hogy megtisztítsa Thrákiát és a
Dunával szomszédos területeket a martalócoktól; átkelt a folyó észal<t partjára is,
ahol üldözőbe vette a gót lovasokat, és nagyobb összecsapásokban gyorsan szét-
zízta őket, melyek során az ellenség vezére, Cannabaudes életétvesztette. Ez a
siker a császár számára a Gothicus Maximus cím elnyeréséthozta, s erre te§es mét-
tékben rászolgált, hiszen a gótok ezt követően hosszú évekig nyugton maradtak. Es
ugyan diadalmas győzelmet aratott, mégis valószínúleg éppen ebben a helyzetben
döntötte el, hogy Róma kivonul területének a Dunán túli kitüremkedéséből, Da-
ciifuól, átadva azt a gótoknak.Ez azt jelentette,hogy ezt a hatalmas területet, Róma
utolsó fontos hódítását, most elsóként hagrták fel (az Agri Decumates íeladása
után). Mindez azért történt, mert Dacia kiugró határait szinte lehetetlen volt meg-
védeni: az országot időről időre lerohanták és legionárius helyőrségeinek legna-
gyobb részétmár valóban feladták. Aurelianus tehát, kétségkívülbölcsen, a határ-
vonalat visszavonta a Dunáig, és az evakuált lakosságot pedig a jobb parton telepí-
tette le ismét, ahol két új provinciát alkottak moesiai és thrákiai területekből,
amelyre továbbvitték Dacia nevét (Ripensis és Mediterranea).
Amikor ezzel végzett, a császár folytatta menetelését a Palmürában csoporto-
suló szakadárok ellen. Asia Minor visszaszerzése nem jelentett nagy kihívást, kivéve
Tüana városának rövid ellenállását, amelynek kifosztását nem engedé|yezte győze:
delmes katonáinak. Ez az önmérséklet a többi görög várost is arra ösztönözte, hogy
előzékeny fogadtatásban részesítséka császárt, Egyiptom is egyetlen kardcsapás
nélkül nélkül adta meg magát Aurelianus hadvezétének,Pnonusnak (a leendó csá-
szárnak). Aurelianus Syriában aZabdaszvezette palmürai főerővel került szembe,
amelynek páncélos nehézlovassága az Orontész melletti összecsapásban nem tudott
elbánni a császár könnyúlovasaival. Antiokheia lakossága szívesen fogadta őket, és
a birodalom keleti felének különböző részeiből kapott utánpótlástól megerősödve
Aurelianus egy másik győzelmet aratott az emeszai síkon. Zénobiát saját birodal-
mának központjába, Palmürába űzte, ahol a város felkészült az ostromra, de miköz-
ben perzsa segítséget kértek, a rómaiak elfoglalták azt. Az Aurelianus által perbe
fogott Zénobia a felkelésérttudós főtanácsadóját, Cassius Longinust hibáztatta,
akit emiatt kivégeztek. Palmüra annak rendje és módja szerint megadta magát, mi-
után azonban Aurelianus visszatért Európába, a felkelés Marcellinus - akit a csá-
szár hel5rtartóként és hadvezérkénthagyott hátra keleten - kihívó viselkedése miatt
ismét fellángolt. Eközben egy bizonyos Firmus engedetlenkedett Eryiptomban.
Aurelianus a lehető legnagyobb sebességgel ismét Keleten termett, elfoglalta és ki-
fosztotta Palmürát, Firmust pedig önryilkosságra kényszerítette.
Most már akadálytalanul befejezhette birodalmának újraegyesítését:Galliába
vonult, és eltávolította Tetricust, aki a Campi Catalauniin zajló csata kellős közepén

168
 AUHELIANUs

megszökött saját csapataitól, és átállt a császár oldalára (27!. Ga|lbirodalma ezze|

megszúnt. Tetricust fiával, valamint Zénobiával eryütt arra kényszerítették,hogy a
pazar rőmai diadalmenetben díszelegjenek, A triumphust követően azonban mind-
hármuk életétmegkímélték:az idősebb Tetricust megtették Lucania helytartójává
Itália délnyugati részén, Zénobiát pedig Tiburban telepítették le ery római szená-
torhoz adva feleségül, Igy végezte az az asszony akit E. Gibbon az ókori világ egye-
dülálló hősnőjeként csodált.
Aurelianus következő feladatául a birodalmi pénzverésújlászewezéséttűzte ki
maga elé, minthogl a pénz egyre növekvó leértékelésenaryban hozzájátlllt az árak
ellenőrizhetetlen inflációj ához. A kereskedelmi baalmat valódi ezistpénz verésével
vagy a névértéknekmegfelelő súlyúaranyak kibocsátásával lehetett volna helyreállí-
tani. Ezek közül azonban eryik lépéstsem tartották megvalósíthatónak, kétségtele-
nül amiatt, mert nem állt rendelkezésükre elegendő mennyiségúnemesfém. Mind-
azonáltal Aurelianus új ezüstalapú pénzei legalább jobb megjelenésűek voltak, mint
azok a silány darabok, amelyeket felváltottak. Ráadásul a rajtuk levő jelek meg-
határozták az általuk kifejezett névértékeket,és értéküket szilárdan rögzítették
aranyban.
Az ilyen óvatos intézkedések azért váltak lehetóvé, mert a keleti provinciák
visszaszerzése a birodalmi bevételeket szilárdabb alapokra he|yezte. Felhasználva
ezeket az újabb forrásokat Aurelianus véghezvihetett egyéb intézkedéseketis,
amelyek a pénzngyt stabilitás visszaállítását tervezték. Minden kincstárnak való
tartozást törölt, és szigorúan büntette a sikkasztókat és a besúgókat. Rómában lépé-
seket tett a kenyér árának ellenőrzésére, újjászervezte ingyenes osztását (örökletes
alapon), és a fejadaghoz disznóhúst, olajat és sót is adatt. Az élelem távolabbra
szál|itását is biztosította a Tiberis medrének megtisztítására és a partok rendbe-
hozatalára tett intézkedéseivel. Itália eryéb részein lépésekettett a parlagon fekvő
földek megművelése terén - talán azzal a szándékkal, hogy csökkentse a bor árát.
Az ál|amiközpontosítást és szabályozást elósegitette azzal, hogy bizonyos élelmisze-
rekkel és szállítással foglalkozó kereskedőket hivatalos, félkatonai jellegű testüle-
tekbe tömörített.
Aurelianus fontos vallási újításokat is bevezetett. A napkultusz már régóta ter-
jedőben volt a birodalomban, tükrözve a monoteisztikus eszméket, amelyek egyre
inkább uralták a pogány kultuszokat és gondolkodást. A döntő lépéstAurelianus
tette meg azáltal, hogy megalapitotta aLegyőzhetetlen Nap (Sol Invictus) tömeges
és államilag erősen támogatott kultuszát; a fóvárosban pompás templomot adomá-
nyozott az istenségnek, amelyet az ősi modell szerint szeívezett új papi collegium-
mal is ellátott. Születésnapját december 25-én kellett ünnepelni (amely végül is a
napkultusz hagyatéka a kereszténységben, karácsony napjává változtatv a). Aurelia-
nus Duna-vidéki szülőföldje inélységesen ragaszkodott a Nap tiszteletéhez, és a Zé-
nobia ellen folytatott hadjárat során maga is ellátogatott Emeszába és Palmürába,
ugyanis mindkét város a naptisztelet vezető központja volt. Er-ncasAlus arra töre-
kedett, hogy Róma hagyományos kultuszait helyettesítse az emeszai naptisztelettel;
Aurelianus törekvése azonban nem az volt, hory ezeket az ősi szertartásokat felbo-
rítsa, hanem ezekhez hozzátenni szándékozott. Ily módon Sol most a római pan-
theon élénállt, és a főbb keleti és nyugati vonásokat egyesítette, kozmopolita,
egyetemes vallássá fonta össze. Példátlan módon a napkorong megszemélyesítése
került a bronzpénzek e|ő|apjára,,,Sol, a Római Birodalom ura" körirattal (SOL
DOMIIWS IMPERII ROMANI). Maga Aurelianus pedig a napkultusz papjaként

169
u. RÉsz . KAToNA| FELLENDüLÉS

szolgált. A kultusz gyakorlását hivatalosan előirták a hadseregben, jelképeit pedig

hozzátették a katon ai j elvényekhez.
274-ben Aurelianust kötelességei északra szólították, hog5l elfojtsa a zavargáso-
kat Lugdunumban és visszaverje a Raetiát megrohanó barbárokat. Törekvései azon-
ban ismét keletre irányultak, ahol még mindig nem sikerült Mezopotámiát vissza-
szerezni a parthusoktól.275 nyarán tehát útnak indult Azsia felé. Amikor azonban
októberben vagy novemberben eljutott egészen Thrákiáig - Caenophruriumba,
Perinthosz és Büzantion között -, egy kisebb jelentőségú incidensnek katasztrofális
hatása lett. Aurelianus bizalmas titkárát, Erost hazugságon kapta és büntetéssel
fenyegette meg. Hogy bőrét mentse, Eros számos idősebb tisztettájékoztatott arról,
hogy a császár felvette őket a kivégzendők listájára, vele egyútt. Amint remélte, az
Aurelianus vasszigorától tartó tisztek - vagy talán bizonyos esetekben a rossz lelki-
ismerettől kinona - a figyelmeztetést hitelt érdemlónek tartották, és egyikük, egy
Mucapor nevű thrák, lesújtott a császárra.
Otéves uralkodásának eredménye mind a belső, mind pedig a kiilső ellenség
ellen óriási volt, kivezette a római államot a birodalom felbomlásával fenyegető
káoszból. Aurelianus nagyszámí és változatos vereteit Róma, Mediolanum (ame-
lyet Ticinum váltott fel), Lugdunum (Tetricus leverése után), Kiizikosz, Antiokheia
(visszafoglalvaZénobiától), Siscia és Serdica pénzverdéiből bocsátották ki. Serdicá-
ban új verdét létesítetteka Daciából kitelepített lakosság és az őketvédelmező had-
sereg számára. Néhány, a császárnak szentelt vereten a ,,született isten és íll." (DEO
ET DOMINO NATO) körirat jelenik meg. Ez a megjelölés szokatlan túlzás volt.
Az azonban érthető, hogy Aurelianust más vereteken ,,a hadsereg helyreállítója"-
ként (RESTITWOR EXERCITVS), sőt ,,a világhelyreállítója és békéltetője"-ként
(RESTITWOR, PACATOR ORBIS) is ünneplik. O pedig elismeréssel adózott
rendíthetetlen dunai honfitársai előtt, akik csapatainak magvát alkották IWRWS
ILLYRICI, GENMS ILLYR(ici), PANNONUE ].
A Histoia Augusta feljegyzi, Aurelianust ,,palloskezú"-ként (manu ad femlm)
ismerték, és véleményételéggészokatlanul találóan úgy összegzi, hogli mint császár
inkább nélkiilözhetetlen volt, mint jó. A szenátus rettegett tőle, és azt hiresztelték
róla, hogy még saját feleségét, Ulpia Severinát (akinek nevében pénzeket bocsátott
ki) is visszautasította, mivel ,,amikor megkérdezte, hogy megtarthat-e egyetlen vég
bíborszínúselymet, a császár azt válaszolta: >Isten őrizzen attól, hogy egy szövet
annyit érjen, mint a súlya aranyban!<"

17o
TACITUS (275-276)

,1:;,,:;,, TACITUS (Marcus Claudius) (275. októbeí yagy

..::.,..:, november-kb. 276. június) származása vitatott: ez-
:,., ze| csakúgy, mint uralmával kapcsolatban az írásos
,,;, források némelyike - nemcsak a Histoia Augusta,
,.. ahogy az eleve várható, hanem Eutropius és Aure-
,:, lius Victor is - kiilönösképpen félrevezető. Szüle-
,j, tési helyének az itá|iai Interamnával való azonosí-
', tása minden alapot nélkülöz. Valószínűleg a Duna-
,, vidékről szátmazott, mint oly sok császár ebben a
,,, korszakban. Az az'állítás, hbgy a történetíró Ta-
:,, citussal való rokonságára hivatkozott volna, nem
túnik megalapozottnak. Annak a hiedelemnek pe-
dig, miszerint császárrá kikiáltását hathónapos interregnum előzte meg, az az oka,
ltogy zűrzavar uralkodott uralmának tényleges időtartamával kapcsolatban. Továb-
bá az a megállapítás, hogy amikor Tacitus uralomra került, hetvenöt éves volt, nem
egyebet, mint egy tiszteletreméltó szenátor ábrázolásának igényéttakarja. Tacitus a
valóságban valószínúleg jóval fiatalabb volt. Az ókori íróknak az az elképze|ése,
hogy trónraválasztása felélesztette a szenátori befolyást és kormányzást, hasonló-
képpen sóvár, romantikus és tanulságos fikciókon alapul. Amint azt Zószimosz és
Zónarasz elismerte, a gyakorlatban nem a szenátus, hanem a hadsereg kiáltotta ki:
katonacsászár volt, csakúgy, mint az előtte és utána következők. Igaz azonban, hogy
AunBr-rexus meggyilkolásának időpontjában ő nem volt a csapatokkal, hanem a
campaniai Baiaeban levőháaábanidőzőtt. Megválasztása hírérebirtokáról Rómába
ment, hogy jelen legyen, amikor a szenátus megerósíti császári hatalmában, amelyet
állítólag megfelelő szerénységgel fogadott.
Aurelianus istenné avatására vonatkozó kérésétteljesítették.Tacitus érdekelve
volt saját dinasztia megalapításában, mivel voltak fiai, akik örökébe léphettek; fivé-
rét vagy féltestvérét,Flonranrust pedig megtette praefectus praetoriónak. Ekkori-
ban a germánok megindították eg5rik legfélelmetesebb támadásukat: a frankok át-
keltek a Rajnán, míg délen az alemannok és ery másik keleti germán törzs, a Lugii
(vagy Lugiones, Lygii) a Neckar völgyén keresztül benyomultak és hasonlóképpen
berontottak Galliába. Számos erődítetlen város ugyan megadta magát, Tacitus és
Florianus mégis úry döntött, hogy a birodalom keleti részénjelentkező heveny vál-
ság megoldása előbbre való, és oda indultak. Más germán csoportok ugyanis - köz-
tük a herulok és a maiótidák (gótok a Maiótisz-tó vidékéről), akik azt állították,
hog5l Aurelianus kérte fel őket a perzsák elleni hadjáratának támogatására - a csá-
szár megryilkolása után azonnal megkezdték Asia Minor elözönlését a Kaukázus
felől, és délen egészen Kilikia tengerpartjáig hatoltak. Tacitus és Florianus harcba
szállt velük, és az utóbbi győzelmet aratott, amelyet Tacitus a pénzein ünnepelt
IWCTORa GOTHI(ca)], és felvette a Gothicus Maximus címet.
A császár egy másik rokona, Maximinus, akit Syria provincia helytartójává ne-
vezett ki, csak rövid ideig segédkezhetett, mert nem sokkal ezután meggyilkolták.
Röviddel ezatán az is nyilvánosságra került, hogy maga Tacitus is meghalt Tüanánál
Kappadókiában. Két egymásnak ellentmondó magyarázatlétezik halálával kapcso-
latban. Az egyikvá|tozat szerint Maximinus ryilkosai végeztek vele, s Maximinus

171
Vl. nÉsz . KAToNAI peu-enoüÉs

ezután Syriából Asia Minorba vonult. A másik azt állitja, hogy Tacitus beliázasodott
és természetes halállal halt meg: ez olyan szokatlan jelenség a|II. századi császárok
között, hogy a történet akár igaz is lehet.
A Tacitus rövid uralma alatt vert pénzek a szokásos optimista hazafiasságot mu-
tatják, gazdag és változatos formában. Egyik képmása egyedülálló módon azono-
sítja magával a ,,Yitézség"-gel (WRTVS). A Napisten még mindig feltúnik a biro-
dalmi erők támogatójaként, amint áldásra emeli kezeit az ,,isteni előrelátás"-t
(PROWDENTU DEORVM) megszemélyesítő, két legiósjelvényt vivó istennó felé.
Altalában azonban a hangsúly sokkal inkább Róma ósi isteni védelmezóire esik,
különósen magára ROMAAETERNAra. Említésre méltó téma az ,,idők könyörü-
letessége" ICLEMENTU TEMP(orum)], amelyet a császár alakjával illusztrálnak,
amint éppen Juppiter kezéből megkapja a földgolyót. Egy másik vereten pedig
ugyanez a körirat váratlanul Mars alakjának társaságában jelenik meg - aki nem-
csak a szokásos dárdát és pajzsot tartja, hanem a béke olajágát is.
A Histoia Augusta bizonyos személyes sajátosságokat említ, s mindenki maga
döntse el, hog5l ennek az á|lításnak mennyi hitelt ad. ,,Tacitus életmódja - biztosít
minket az író - mértékletesvolt olyannyira, hogy egész álló nap nem ivott meg egy
egész pint bort, gyakran még egy felet sem. Még a lakomákon is csupán egyetlen
kakast szolgáltak fel egy malacfő és néhány tojás kíséretében.A zöldségfélék közül
a salátát részesítette előnyben, abból viszont korlátlan mennyiséget engedélyezett
magának, így hatalmas adagokat szervíroztak, mert azt mondogatta, hory ezzel a
bőkezű kiadással nyugodt álmátvásárolta meg... Ritkán fürdött, s idós korára annál
erósebb lett. Nagy élvezetet lelt a változatos és finoman kidolgozott üvegformák-
ban... Kedvelte a márványszobrokat."

FLoRIANUS (276)

FLORIANUS (Marcus Annius Florianus) (kb.276.

április-június között) a Histoia Augustában kiilön-
bözőképpen szerepel: ThcIrus császár fivérekéntés
féltestvéreként(egyazon anya fiaként). Családne-
vük különbözősége inkább az utóbbit teszi valószí-
nűvé. Tacitus a praetorianus gárda praefectusává
nevezte ki és aztán elvitte keletre, hogy szembe-
szálljon a gótokkal, akik lerohanták a félszigetet a
Fekete- és Azovi-tengeren keresztül, és délen egé-
szen Kilikiáig hatoltak. Florianus sikerrel folytatta
a háborút, és elvágta a törzsek visszavonulásának
útját, amikor értesült Tacitus Tüana melletti halá-
láról. Ekkor meg sem várva, hog;l a katonák kikiáltsák yagy a szenátus megerósítse,
saját magát nyilvánította császárnak. Egy röpke pillanatig úgy túnt, hogy Florianus
,,államcsínye" sikeresnek bizonyult, mivel a birodalom nyugati részénműködó ver-
dék (Róma, Lugdunum, Siscia és Ticinum) pénzt bocsátottak ki az ő nevével, és ezt
követóen szerte a birodalomban elismerték császárnak - Syria és Eglriptom kivéte-
lével, amelyek két vagy három hét után nlltan inkább a keleti parancsnok, Pnosus
támogatójaként léptek fel, Ertesülvén Probus kihívásáról, Florianus e|hatátozta,

172
 PRoBUs

ellene vonul, abban a hiszemben, hogy saját erőinek számbeli fölénye döntő lesz.
A seregek Tarszosz mellett kerültek szembe egymással, de Probus,kitért a szabályos
ütközei e|ő|. Azösszecsapás fiiggóben maradt, Florianus európai katonáinak egész-
ségétközben annyira a|Íásta a forró éghajlat, hory elhatározták, elegük van a pol_
gainauorutol, és valószínűleg Probus búnrészességével(bár az utóbbit dicsőítő élet-
Íajzírók kerülnek minden olyan utalást, amely ezt a|átámasztaná) megryilkolták
Florianust.
Florianus Dénzverése,uralkodásának röüdségét figyelembe véve, rendkívül vál-
tozatos volt. Érmemintái és köriratai különösen a katonai vitézségéreösszpontosÍ-
tanak [WRWS FL)RIANI AYG(usti)], amelyet ó is tanúsított, míg Tacitus alatt
szolgáli, és amelyet továbbra is megtestesitett az egyesített hadsereg segítségével
pŐNconou úrutrgm1, EXERóOfus);. így tdt_lpékehozó Mars által támoga_
iott Florianus a ,,világ megbékítóje" (PACATOR ORBIS) és a ,,korszak visszaállí-
tója" (RESTITW)R- SAECWI). Pénzverése azt hirdeti, hogy győzelmei örökké
tartanat< majd (WCT)RIA PERPETVA). TÚlságosan is optimista pénzverésének
valóban különös és megkülönbőztető vonása volt a stabilitásba és állandóságba való
belefeledkezés: PERPETWTAS AVG(usti), AETERNITAS AVG(usti), PAX
AETERNA, SECVRITAS AVG(usti), SECVRITAS SAECVLI. Ezek tragikusan üres
és megfoghatatlan kívánságok voltak, Florianus és kinyilatkoztatott reményei pedig
jottek?siltűntek anélkül, hogy a leghalványabb befolyással lettek volna a korszak
eseményeire és válságaira.

PRoBUs (276-282)
PROBUS (Marcus Aurelius Equitius) (276-282)
Sirmiumban született, talán 232,ben (bár ez a tör,
ténetírók becslése, arra alapoma, hory ötvenéves
lehetett, amikor meghalt), Hogy apja Maximus
volt-e, amint azt állitják, avagy Dalmatius, egy el-
adásra termelő kertész, bizonytalan; ehelyett talán
alacsonyabb rangú állami hivatalnok vagy katona is
lehetett.
Probus pályafutásának korai időszaka, ahog1
azt a dicsőítő Historin Augusta ábrázolja, javarészt
kitaláltnak tűnk. Ezt követően azonban a legki-
emelkedőbb volt azAunnI-rlr.rus alatt szolgált had-
vezérekközött, s ez időben a germán határt védte az alemann betörésektől. Thcrrus
uralma idején magas tisztséget töltött be Szíriában és Eryiptomban _ az egyik_fonls
szerint a Éeleti főpurarr"r.rók volt. Tacitus halála után Probus nem volt hajlandó
elfogadni FronIaxus megválasztását, kijelentve, hogy ő volt, az, akjnek Tacitus a
tróni oroktil hag5rta; két vágy három hét múlva pedig csapatai kikiáltották császárrá.
Amikor ."reg"i-li Tarszosz mellett szembekerültek eg5rmással, Probus szabálYos út-
közetet kenío taktikája sikeresen váltotta ki Florianus forróságtól sújtott katonái-
ból vezérük meggyilkolását és átállásukat az ellenfél táborába,
probus nomáUa vonult, ahol a szenátus megerősítette császári hatalmában.
Mindvégig kínosan ügyelt arra, hogy megfelelő tiszteletet mutasson iránYukban, bár

173
vl. RÉsz . KAToNAI FELLENDüLÉS

eZ a ,kormánlzati mód eléggéhihetetlennek tűnik. Bosszút álltak azokon, akik

Aurelianus gyilkosai közül még életben voltak. Időkózben Aurelianus halah'a [ei_
mánokat Új támadásokra bátodtotta, és a germán veszedelem már Tacitus rövid
uralma tdején is láthatóvá vált. probus hadiezérei legyőzték a frankokat, o maga
Pedig tÖbb_mint egYéves kemény hadjáratban elfogta §emnont, a tugiusot uerérZt,
utána azonbanengedélyezte neki és népének,hog}visszatérjenek sajat orszagukbá
azzal a feltétellel, hogy foglyaikat szabado., ,samanyotai pedig Ű.rru_
szolgáltatják. "ng!dik,
Probus eztúán sikeres_támadásokat hajtott végre további germán törzsek, a bur_
gundok és a vandálok ellen, akik társaik segítsé.*géresietteÉ. Seregének létszáma
a|acsonYabb volt a barbárokénál, azonban t§ese'n szerét ejtet:te, hóry csapataikai
kÜlÖn kiilön és alaposan megverje. Hasonló-ieltételeket ,rábott,'mint korábban a
lt'giusoknak, de amikor azok a római hadifoglyokat üsszatartották, ukik r"k szaba_
d.on bocsátását egyébkéntmegígérték,ProbÚ'ismét támadásba lendült, és elfogta
Igillust, és felvette a Germanicus címet. A rómaiak biztosítékoiat
|{n!ŐnÖkiiket,
kértek és kaPtak, Összesen.ki^lenc ellenséges főnök térdelt a császár lábai előtt, és
ti"enhatezer germánt vettek fel a.hadseregbe és osztottak szet a ktiltlnböző egyse_
gek kÖzÖtt. Hatvan fontosabb galliai város izabadult fel a sikeres háboruban, eJuj*
létrehozták az erőditéseket a Rajna túlpartján, hogy megakadáIyozzák az ellensé-
geskedés újrakezdését
278-ban Probus egy további germán betörést vert vissza, ezúttala vandálokét, s
a Pénzeken Illyricum}relyr_eállítójaként (RESTITW)R ILLYRICI) jellemezteíte
magát. A kcivetkező évben Keletre indult, ahonnan kiilönböző zavargáiokr ől érkez-
tek.hírek. Első helYen szerepelt egy magas rangú, Julius Saturninus nevú tiszt, aki
SYria Provinciában bitorolta a csá{záribíbort, siját nevebe., urunyperrreket veretett
Apameiában. végül aztán vagy saját katonái g}ittottat -"g, ű probus kiildött
embereket erre a feladatra. Enltán útonállók .egy csapata"LariTia dozta el magát
Cremna_ hegYi erődjében, Isauriában (Asia Miű deh reszen), és ellenálltak a
hosszú és kegyetlen míg vözetőjütet, Lydiust 1vagí'rarueriust) me!
9r1.9T_nuk,
nem ölték. Az alsó-núbiai Blemmyeslörzs E5zipto- bet haüraTtorte át, elfő$ahá
koptosz és ptolemaiszvárosát, de a helytarto eitudta űzni őket.
. |1obus végső céljavolt visszaszerezni a perzsáktól a hajdani Mesopotamia pro-
v_inciát. EgYelőre azonban nem tartotta tanácsosnak felélószteni az ellenségeske-
dést. Bár üsszautasította ajándékaikat,úgy tűnt, hogy belenyugodott a fegylerszü-
netbe. Ez mind a két félnek kedvére való volt: az új"ierzsaÉ.írY,u. nanűm rret}-
zete még nem erősödött meg, pedig már e§€tt a vágytól, hogy visszatérhei-
|r99"|
sen EuróPába, ahol súlyos gondokkal [eileit szembenéznie.-lrmint áiielt Thrákián,
letelepített százezer bastarnát (szkítát) a birodalmon belül. Ktlánósen Galliában és
Germaniában volt szükség azonban jeienlétére, mivel ottlevó keiparancsnoka, pro_
culus és Bonosus felvonta a lázadái zászlaját. A Histoia Aupusta'bőbeszédű mesét
költö_tt arról, hogy kik is voltak ók és mit is csináltak. Az vőószínűnek tűnik, hog!
mindketten felláaadtak (talán együttműködve) Colonia AgrippiÁsiumban, áu"iá
birodalmi hlqse_l9g parancsnoki tiszte osdotí meg köztüi. Proculus, amint
ál:irj?, valóban támogatásra talált-JLugdu.,.r-""g, között, bi-
:ry 9":rái* ó tűnik, hogy Bonosus közeli kapcsolatbán áilhaótt a germáno
Ugy
frátgarai
kkal.
1onytlan.
RÖviddel ezután azonban mindkettőjüket utolérte végzete - proculusi állítólag el-
árulták a császárnak, Bonosus pedig öngyilkos lett, amikor a katonai helyzet"szá-
márakedvezőtlenül alakult. Eg5l a hiipaniái Valentiából szatmazá ielirat - ám"ryrár

174
 PRoBus

Probus nevét kivakarták - szerint azavargások erre a területre is kiterjedtek. Sőt, a

birodalmi helytartó Britanniában is fellázadt; ery Victorinus nevú mauretaniait -
akj ezt a személyt a császárnak firyelmébe ajánlotta, és alig várta, hory a szégyen-
foltot eltávolítsa - küldték el megbuktatására.
281végénvisszatérve Rómába Probus pompás diadalmenetet tartott, hogy mu-
togathassa menetében a számos és különbözó jellegú legyőzőtt ellenséget. Most
legalább felszabadult a perzsák elleni cselekvésre, és hozzáfogott, hogy ehhez sere-
get toborozzon. De nyilvánvalóan elszámította ma9át a katonáival kapcsolatban.
Sok háborut harcoltak végig Rómáért, és békeidőben is keményen kellett dolgoz-
niuk, például meg kellett tisztítaniuk a földeket az űj szőlőskertek számára. Sőt, a
Historia Augusta idézi Probust, amint kijelenti, hory rövid időn belül nem lesz többé
szükség hadseregre. Bár a forrás hitelessége általában kétségbe vonható, a biroda-
lom pacifikálására büszke uralkodó nyilatkozata hitelt érdemlő lehet. Ez a véle-
mény nem kedveltette meg őt az idősebb tisztekkel, akiknek áll'ása igy veszélyben
forogni látszott; ezért nem sokkal ezután a császár Sirmiumban azt a hirt kapta,
hogy a hadsereg Raetiában és Noricumban CARust, a praefectus praetoriót kiál-
totia ki császárráhelyette. Probus |ázadókellen küldött különítménye elpártolt tőle,
ő magapedig, miközben el|enőizte a földek megtisztításásnak munkálatait, kényte-
len volt saját csapatai elól egy toronyban menedéket keresni, amelybe azonban be-
törtek, hory megöljék.
Bár le kell számítanunk az írásos források túlzó dicsőítését- egytészt nem volt
szenátori ,,restauráció", mástészt pedig az uralkodása idején lezajlott felkelések
nagy számatanúskodik ahelyzetről, amely betegesebb volt, mint amit beismertek -,
Probus nyilvánvalóan aüg volt kisebb jelentőségúkatonai uralkodó, mint dunai hon-
fitársa, Aurelianus, akinek a széthasadt birodalom helyreállítás ára tett erőfeszítéseit
olyan hatásosan folytatta. Programjáról és eredményeiről alkotott saját véleménye
kifejezően jelenik meg a pénzeken. A korábbi korszakokhoz hasonlóan most is
hangsúlyt helyeztek a csapatok közötti remélt egyetértésreICONCORD(iI)
MILIT(uw)] és a béke új aranykorára [FELICa TEMPORA], amelyet a császár
uralma hozott, aki a ,,földkerekség helyreállítója" [RESTITW(o) ORBIS]. A Pro-
bus által kibocsátott pénzek és emlékérmek leginkább figyelemre méltó sajátossága
az e|őlap típusainak rendkívüli változatossága, amelyek a császár sok kiilönböző
képmását és titulatúrájának számos variációját mutatják, igy jelene a császári sze-
mélyi kultusz új terjedését,

175
vl. RÉsz . KAToNA| FELLENDüLÉS

cARUs (282-283)
CARUS (Marcus Aurelius Numerius[?]) (2S2.
szeptember körü1-283. december[?]) származása
bizonytalan: a Histoia Augusta különféle feltevést
említ. A legvalószinűbbnek azonban az tűnik, hogy
a Gallia déli részénlevő Narbóból jött. 276-ban
Pnosus megtette praefectus praetoriónak. Hat
éwel késóbb azonban, mig a császár perzsa hadjá-
ratához csapatokat g5díjtött Raetiában és Noricum-
ban, a katonák felruhánták a császári bíborral, ál-
lítólagos tiltakozása ellenére. Az ellene küldött erő
megtagadta az engedelmességet, Probust pedig sa-
ját csapatai gyilkolták meg. A Histoia Augustónak
azt a kijelentését,miszerint Carus keze nem volt benne a dologban, kétkedésselkell
fogadnunk.
probushalálának híréreküldöttséget menesztett a szenátushoz, hogy beje-
lentse, a hadsereg őtválasztotta meg. Ezt a döntést, hogy megválasztását kész tény-
ként közölte anélkiil, hogy a szenátus formális jóváhagyását kérte volna, hanyagnak
és hagyományellenesnek tartották. A bejelentés mutatta az utat egl olyan korba,
amelyben az önkény teljes mértékben leplezetlenül mutatkozik majd meg. carus
azonban tanácsosnak látta javasolni vagy elismerni elődjének istenné avatását. Ez-
után megtette azokat a lépéseket,amelyeket saját dinasztiájának megalapítása ér-
dekében tehetett. Elődei gyakran tettek hasonló erőfeszítéseket; Carusnak azon-
ban, a legtöbbjükkel ellentétben, szerencsés módon volt két felnótt koru fia, akiket
segítségül hívhatott a birodalom kormányzásához és háboruinak megvívásához.
Először kettejük kőzil az idősebbik, CARINus, majd öccse, NuuBnIar.rus vette fel a
Caesar és a Pinceps luventutis címeket,
Uralkodása első válságát a szarmaták és a kvádok betörése okozta, akik átkel-
tek a Dunán és feldúlták Pannoniát. Carus azonnal - Rómában látogatást sem téve
- útnak indult, hogy visszaverje óket. súlyos csapást mért rájuk. Megölt nem keve-
sebb mint taenhatezer főt az ellenségből (ez talán kissé eltúlzott szám), és foglyul
ejtett húszezer férfit és nőt. A Numerianus által később kibocsátott egyik pénzen
megjelennek a kvád foglyok, valamint carus Numerianusszal harci kocsin,
TRrWW$) [triumphus] QVADOR(uw) körirattal. Az események után eg5l éwel
Carus ismét magával vitte Numerianust, bátyját pedig a nyugati rész felü$,életével
bízva meg, és útnak indult Azsia irányába, hogy végrehajtsa probus terlét, neyeze-
tesen Mesopotamia provincia visszaszerzését. Ez a vállalkozás volt - amint kijelen-
tette - alapvető törekvése; azértlépett trónra, hory a perzsákat tönkreverje. A ki-
látások ígéretesekvoltak, aperzsa királyt, II. Bahrámot ugyanis lekötötte a fivéré-
vel, Hormizddal folytatott belső küzdelem. Kiizikosz pénzverdéjeüdvözli Carus és
Numerianus megérkezését(ADVENWS) keletre tartó útjuk során. 283-ban ellen-
állás nélkül bejutott Mezopotámiába, és a császát győzelmet aratott a perzsák fö-
lött. Először a Tigris melletti Szeleukeiát foglalta el, azután magát a királyi székhe-
lyet, Ktésziphónt. Róma mezopotámiai provinciáját annak rendje és módja szerint
visszafoglalták, és carus felvette a persicus Maximus címet, idősebb fiát pedig
Augustus rangra emelte.

176
 cARlNUs

Ezután- a siker kiaknázásaképpen - azttervezte, hogy még mélyebben hatol be

a perzsa terÜletekre, amelyre praefectus praetoriója, Arrius Aper buzdította. Július
vége felé azonban, Ktésziphóntól nem messze, egy éjszaka Carust halva találták sát-
rában, Heves égiháboru volt, és néhányan azt állitották, hogy villám ölte meg -
Aurelius Victor és Festus szerint ez isteni büntetés volt, amiért megpróbálta átlépni
a siker kollátait. Mások úgy hitték, hogy betegségnek esett áldozatul. Halála azón-
ban sokkal inkább Aper műve lehetett, aki Numerianus apósa volt, és nagyobb jövőt
látottmaga előtt, ha a fiatalember apját elteszi láb alól.
AHistoria Augusta szerint Carusról ,,egyesek azt mondják, hogy közepes képes-
ségű ember volt, akit azonban inkább a jó, mint a rossz császárok közé kell sorolni."
Másutt azonban Llgyanez az irő ,jó császárnak" nevezi. Katonai eredményei egy
esztendőnél alig hosszabb uralma alatt mindenképpen figyelemre méltóak voltak.

cARlNUs (283-285)
CARINUS (Marcus Aurelius) (társcsászár, 283.
december I?1-285 eleje) Carus idősebb fia volt, aki
miután 282-ben felvette a bíbort, őt Caesar rangra
emelte. Decemberben vagy januárban apja és
öccse, NuMnRIANus elindult megküzdeni a per-
zsákkal. Carinust Rómában hagyták egy gondosan
kiválasztott tanácsadói testülettel egyetemben,
hogy a birodalom nyugati részénekügreit intézze.
Aszázad több korábbi fiatalkoru Caesarjával ellen-
tétben őt Imperatorként üdvözölték, a nevében ki-
bocsátott pénzeken pedig babérkoszorúval a fején
ábráaolják; apja perzsa győzelmeinek nyomán 283-
ban Augustusszá és Carus társcsászárává választották. A Lugdunumban kibocsátott
békétünneplő érmékenegyütt jelenik meg arcképük.
Amikor Carus meghalt, két fia minden ellenvetés nélkül együtt foglalta el a
trónt: Carinus a birodalom nyugati tészén,Numerianus pedig a keleti felében.
Numerianus hamarosan hazafelé kezdett vonulni, 284 őszén azonban gyanús köfül-
mények között halálát lelte. Az ő keleti hadserege nem volt hajlandó Carinust egye_
dúli uralkodóként elfogadni, és ehelyett avezérkarból egy idősebb tisztet kiáltoti ki,
Dioclest, aki jövendő nevén (DIooerrem;s) jóval ismertebb.
F;zalatt Carinus nyilvánosságra hozta a germánok és britek fölött aratott kato-
nai győzelmeinek hírét,és felvette a Germanicus Maximus és a Bitannicus Maximus
címet, Mégsem volt abban a helyzetben, hogy azonnal szembeszálhasson Diocletia-
nusszal, mert egy másik parancsnok, Marcus Aurelius Julianus, Venetia helytartója
fölkelt ellene a Duna-vidéken. Ellenőrzése alá vonta Siscia pénzverdéjét,és pénze-
ket veretett, amelyeken felvette az Augustus címet, a két Pannoniát pedig sajátjának
nyilvánította IPANNONaE AVG(usti)] és hagyományosan igéretet tett a szabad-
ságra mindenkinek (LIBERTAS PWLICA). 285 eleje táján azonban Carinus dél
felé vonulva Verona szomszédságában szétzűzta és átvette csapatait. Most már sza-
bad keze volt Diocletianusszal.szemben, és a rivális seregek a dunai Margum mel-
lett ütköztek meg egymással. Ádáz kíizdelem folyt, amikór azonban úry túnt, hogy

177
u, RÉsz . KAToNA| FÉLLENDüLÉS

Carinus vrvja ki a győzelmet, egylk saját idősebb tisztje gyilkolta meg, serege pedig
átállt Diocletianushoz.
A közvélemény azt tartotta, hogy a férfi, aki megölte, csak bosszút állt, mert
Carinus elcsábította a feleségét.Ez képezi az írásos hagyomány egy részét,amely
rendkívül ellenséges volt Carinusszal szemben. Eryetlen kedvezótlen történet sem
elégtúlzó(vagy jelentéktelen) ahhoz,hogy a Histoia Augusta mellőzze. ,,Firdővizét
mindig hóval hűtötték... Városi praefectussá egyik ajtónállóját tette meg - ennél
közönségesebb cselekedetet senki sem tudna kieszelni vagy elmondani... Carinus
volt a legmocskosabb ember, háaasságtőrő és az i§ak megrontója (szégyellem el-
mondani, amit Onesimus leírt), élvezeteiben még az azonos nemúeket sem kí-
mélte... Összesen kilenc feleséget >nyútt el<< házasságai és válásai során, néhányat
közülük még állapotosan taszított el,"
Akármi is azigazság, apénzei egyetlen feleséget tüntetnek ki: ő Magnia Urbica,
aki Carinus felesége lehetett, minthogy az érmékenaz ő társaságában jelenik meg.
Uralmának vége felé családja három istenné avatott tagjának nevében is bocsátott
ki pénzeket: Carus, Numerianus és egy Nigrinianus nevű fiú, akit egy felirat Carus
unokájának nevez, vagyis lehetett akár Carinus, akár Numerianus fia is. Carinus
nyilvánvalóan igyekezett népszerűsíteni az űj császári házat.
Uralmának utolsó szakaszát, amikor már sokasodtak a viharfelhők, olyan érme-
típusok jellemzik, amelyeken a hangsúly hagyományosan a csapatok húségéreés a
békérehelyeződik, amit a katonák voltak hivatva biztosítani. Tele van még egy jó-
tékony császári program más jellemzőivel is - erTe különösen szükség volt, mivel
283-ban Róma hatalmas területeit rendkívül pusztító tíizyész emésztette el. Mek-
kora viszonylagos jelentőséget kell tulajdonítanunk egyrészt kedv ező önreklámozá-
sának, másrészt pedig az epés írásos hagyománynak? Látnunk kell, hogy az utóbbit
Diocletianus dinasztiája sugalmazta, amely megbuktatta őt és ezért elfogult volt; a
hagyományokat azonban alátámasztja - legalábbis bizonyos tekintetben - az a tény,
hogy amikor Numerianust holtan találták, katonái rendkívüli módon vonakodtak
elismerni Carinus fennhatóságát.

178
NUMERIANUS (283 -284)

NUMERIANUS (Marcus Aurelius Numerius

Numerianus) (társcsászár, 283. július körü1-284.
november) Canus ifiabbik fia volt, aki Caesar és
Pinceps Iuventutis rangra emelkedett nagyon ha-
mar, esetleg rögtön azután, hogy bátyja, C.qnnnJs
ugyanebben a megtiszteltetésben részesült 282-ben,
Carus Numerianust, nem pedig Carinust vitte ma-
gával a perzsák elleni hadjáratára, és miután győ-
ze|met arattak, az ifjú engedélyt kapott, hogy részt
vegJen apja Imperatorként való köszöntésén.
Amikor Carus meghalt, Numerianus követte a
trónon Carinus társaként (akit még apja életében
társ-Augustusnak neveztek ki). Bár néhány pénzen Numerianus az ifjúkori Pinceps
Iuventutis címmel jelenik meg, másokon a két uralkodó közös és eg5rforma képmása
jelenik meg, ery Numerianust konzulként - keleti stílusú, pompás udvari ruhában -
ábtáaoló bronzérem egy olyan jelenetet mutat be, amelyben a társcsászárok egymás
mellett szónoklatot tartanak csapataiknak IADLOCWrc AVGG(ustorum)], bár a
valóságban többszáz mérföldre voltak egymástól. Numerianus először megkísérelte
folytatni a perzsa háborut praefectus praetoriója, Arrius Aper irányítása alatt,bár
az utóbbit azzal gyanúsitották, hogy felelős volt Carus haláláért. Zónarasz azonban
fe|jegyzi, hogy Numerianus katonai erófeszítéseit nem koronázta siker; az érmen
megjelenő ,,avilág megbékéltetője" (PACATOR ORBIS) cím csupán sóvár váryat
tükröz. A tény azvolt, hogy a háborúskodás hidegen haglrta; igy tehát hazafelé in-
dult Asia Minoron keresztül.
A Histoia Augusta más forrásokhoz hasonlóan megörökíti a történetet. Nume-
rianus - még mindig Aper társaságában - elért Nikomédeia szomszédságába, ahol
szembetegségtőlkezdett el szenvedni - olyan fajta betegség, tudjuk meg, amely a
kimerültségéből adódott, mivel szinte alig aludt; hordszéken kezdték el szállítani.
Ekkor Aper meggyilkolta. Néhány nap után azonban a katonák ismét kérdezősköd-
tek a császár egészségi állapotáról, mire Aper aztvá|aszolta, Numerianus azért nem
jelenhet meg a nyilvánosság előtt, mert óvnia kell meggyengült szemét a széltól és a
naptól. Végül azonban hullájánakbűzeleleplezte, hogy mi történt. Aper remélte,
hogy Numerianus halálát természetes okokkal fogják magyarázni, és majd ő maga
kerülhet a megüresedett trónra. A csapatok azonban más véleményenvoltak; nem
kedvelték azonban Carinust sem (bár ő azonnal istenné avattatta halott öccsét), és
DIocrBranlt;st választották meg, aki rögtön megvádolta Apert a gliilkossággal, és
saját kezével sújtott le rá.
A Histoia szerint a fiatal Numerianust képességeinem fegyverezték föl a csá-
szári hivatal betöltésére, különösen aIII. század végéneksokat követelő időszaká-
ban nem; érdeklódése ugyanis elsősorban irodalmi jellegú volt. Szónoki tehetsége
és írott beszédei csodálatot keltettek. Elismert költő volt, az emberek szerint egy
sorba állítható volt a korszak vezető költőjével, Olympius Nemesianusszal, akinek
,,Avadászatról" (Cytegetica\ cimű műve - 325 sor fennmaradt belőle - Carinus és
Numerianus társuralma idején keletkezett, és benne egy helyen a költő igéretettesz
egy, a császári fivérek tetteit megörökítő hősköltemény megírására.

179
nónm csl$n(RAI
Vll. rész
A tetrarchia és a constantinu§,ház
 TBrnancrurr ÉsCoNsraNnNUs-HÁz

DIoCLEIIAN(JS = Priscá Mlxmerus (2) = Eutropia = (1) Afranius Hannibalianus (?)

nővére Glrsnrus = Galeria Valeria Helena (1) = I. Coxsuvrn_ls Crrronus = (2) Theodora

Valeria Maximilla = M§rrNlrus Fausta (2) = I. (Necv)

constaDtia = Lcnvrus Jrrlim cmstmtius

I
I

i§abb Licinius

II. coNsTqNmT[§ u. CoNsTANrTUs constantina = constantius Gallus

I. VAIrNm.uANUs
I

I
I .-]
GneleNus = constmtia Helena=JUtlANUsAPosTAíA con§tantiusGallus=Constantina
DlocLETlANUs (284 _ 305)

DIOCLETIANUS (284-305; 286-tól társcsászár),

eredeti nevén Diocles,240 táján született szegény
dalmatiai családban, Diocleában. Mint katona egy-
re magasabbra emelkedett a hierarchiában, míg-
nem NuuBRIANUs megtette a császári udvarhoz
tartozó elit tiszti ,,kadétegyséE",zz,,udvari test-
őrők", a proteüores domestici parancsnokává. Z84-
ben Nikomédeia mellett a katonák őt választották
ki, hory megbosszulja Numerianus halálát, amit
meg is tett: megölte a fiatal császár meggyilkolásá-
val gyanúsított praefectus praetoriót, Apert.
A császárként üdvözölt Diocletianus - ettől
kezdve igy nevezték és felvette még a Gaius Aurelius Valerius neveket - Európába
vonult és 285, április I. táján Margum mellett |egyőzte Numerianus bát\Áát,
CenIm;st. Bár megtartotta hivatalában Carinus praefectus praetorióját, Aristobu-
lust, saját bajtársát, MexlIrlnxust nevezte ki Caesarnak, a következő évben pedig
teljes jogú tátscsászárrá tette, Augustus rangban. Ezuíán Diocletianus számára a
határvidéki háboruk évei következtek, először Moesiában és Pannoniában, ahol 286
körül megszeíezte a Germanicus Maximus címet, 289-ben és 292-ben a szarmaták-
kal harcolt, majd a szaracénok, ery Sínai-félszigeti arab törzs ellen vonult, amely
29 0 -b en Szíriát kezdte támadni.
293-ban Diocletianus tetrarchióvá változtatta a dualista rendszert, s ez már az
érdemeken nyugvó kormányzást jelentette, két Augustus (ő maga és Maximianus)
és két caesar társuralmával. Ez .a két caesar a szintén Duna-vidékrő| származó
I. CoNsraN,nus és GALERIus volt, akik i{abb társakként szolgáltak Maximianus (a
nyugati részen) és Diocletianus (a keleti részen) mellett. Atetrarchók mindegyiké-
nek saját fővárosa volt, amelyeket pompás épületekkel díszítettek.Korábban persze
többször felosztották már uralkodók a birodalmat egymás kőzőtt, de ez a mostani
rendezés sokkal átgondoltabb és távolabbra ható volt, Diocletianus pedig egyenesen
az örökkévalóságnák szánta. Úgy tervezték, hogy a katonai követelményeket kielé-
gítse, és ha eljön az ideje, biztosítsa a császári hivatal együttes öröklésének szabá-
lyos folyamatát. Miközben megnótt az uralkodó személyek száma, a birodalom for-
málisan nem oszlott fel, hanem megtartotta alkotmányjogi egységét.Mind a négy
férfi nevében zajlott a törvényhozás, és mindkét Caesar engedelmességge| tartozott
mind a két Augustusnak.
Diocletianus leverte Domitius Domitianus és Achilleus felkelését296 körül
Egyiptomban, helyettese, Galerius pedig kezdeti meghátrálás után győzedelmeske-
dett a perzsák fölött. 303-ban Diocletianus először látogatott Rómába, hog5l meg-
ünnepelje uralkodásának huszadik évfordulóját. A következő évben elszenvedett
súlyos bgtegség után, 305. május elsején eddig példátlan módon lemondott a trón-
ról, és rábirta a vonakodó Maximianust is, hogy hasonlóképpen cselekedjen. Vissza-
vonultságának színhelyéről, a dalmatiai Salonaeból 308-ban átmenetileg üsszatért a
politika porondjára, hogy a carnuntumi császártalálkozón segítsen Galeriusnak
 Trcviri o

GALLIAE

.\/\ /\
l
(

\
-| ,-\
sEPTEM \/ -'
PROVINCIAE

HISPANIAE ű,

-{'

l
I

birodalmi halír
a keleti é§ a nyugati birodalomrész határa
provinciahatár

0 lm 500km
 FEKETE-TENGER
'§
:]
4/) (]'
""'\-
) vorsIal PoNTUS

l\
lN ASIANA
\-
I
2

l
l Á\ 'o
, O\ Antiokheia

'a- o
l § C
o 9Oo
a

l
l
l O

l
l FOLDKOZI-TENGER z
l
l
l
l
l
l
ul. RÉsz . A TETRARCHIA ÉsA coNsTANTlNUs-HÁz

helyreállítani a rendet a viszálykodó uralkodók között. Ezt követően ismét vissza-

vonult Salonaeba, ahol 316-ban meghalt, elszomorodva a tetrarchia rendszerének
összeomlása láttán, amelyet pedig oly aprólékos gonddal alapított meg.
Más tekintetben azonban igazán impozáns örökséget hagyott maga után, mert
Aucusrus óta ő volt a legkiemelkedőbb császári szervező. Egyik reformja a provin-
ciák számának megkétszerezése volt, ötvenről széyra. Ennek célja az volt, hogy
ezeknek a viszonylag kis területeknek a helytartói - amely tisztségeket nem különí-
tették el teljesen a katonai felügyelettől - a szükséges tartalékok híján ne tudjanak
fel|ázadni.Itália is része volt ennek a rendszernek. Egy másik újításezen provinciák
tizenhárom nagyobb eglrségbe való csoportosítása, amelyeket dioecesisnek neveztek.
Ezek helytartói és katonai parancsnoki tisztséget betöltő elöljárói (vicaius) a négy
praefectus pfaetorio a|átartoztak (egy-egy minden tetrarchához), akik az Augustu-
sok és Caesarok legfontosabb helyettesei lettek a birodalom polgári, pénzügyi és
jogi igazgatásában.
Diocletianus elnökölt a birodalom teljes katonai szewezetének átszervezése fö-
lött is. A hadsereget két nagy részre osztották. Az egyik volt a mozgó szárazfö|di
hadsereg, a comitatenses, ,,akiséret katonái". Négy ilyen mozgó hadsereg volt, min-
den uralkodónak egy, gyalogosokból és különösen erős lovasságból, benne azújlo-
vasgárdával vagy kísérette|,a scholae palatinaeval. Ez utóbbi felállításával a prae-
torianus gárda jelentősége alig haladta meg egy nagyvárosi helyőrségét. A hadsere-
gek másik részéta határvédő csapatok képezték, amelyek késóbb limitanei (,,hatá-
ron lévő férfiak") vagy ipaienses (,,folyópartokon lévő férfiak") néven váltak is-
mertté. Ezeknek az újonnan megerősített erődítmények felett őrködő alakulatok-
nak az utánpótlását a besorozott római polgárok évenkénti behívásával tartották
fenn. Számos germán harcost, Asia Minor herylakóit, valamint más harcias vér-
mérsékletű vary különleges jártassággal bíró barbár törzseket is alkalmaztak a ha-
táwédő egységeknél. Diocletianus figyelmet fordított a flották bővítéséreis.
Annak érdekében,hogy fizetni tldja ezt a hatalmas katonai szervezetet, amely-
nek létszáma félmillióra vagy még többre rugott - nagy ugrás a korábbi századok-
hoz képest! -, Diocletianus kénytelen volt óriási adókat kivetni a polgári lakosságra.
Olyannyira fölemelte a készpénzíizetésösszegét és a természetbeni beszo\gáltatá-
sok mennyiségét, amennyire csak engedték a római világ tartalékai. Ugyanakkor
megpróbálta biztosítani, hogy ezeket a terheket olyan egyenlően osszák el, ameny-
nyire csak lehet. Ez irányú fontosabb törekvéseinek egyike egy rendelet kibocsátása
volt 301-ben, amely rőgzitette minden eladható termék árát és a szállitás költségeit,
meghatározta minden munkás fizetéséneka maximumát,szerte a birodalomban.Ez
a rendelet, amely az ókorból fennmaradt legfontosabb gazdasági dokumentumban
maradt meg, valami teljesen új volt a római birodalom történetében, bár sokkal
kisebb jelentőségú törekvéseket idóról időre némely görög városállam is megvaló-
sított.
Mivel azonban Diocletianus és kollégái nem ellenőrizték a termelés és fogyasz-
tás értékeit és szintjét, lehetetlen volt keresztülvinni a rendelet érvényrejuttatását.
Ami történt, az az élelmiszerek és egyéb áruk eltűnése volt a piacról, és az infláció,
amely már oly régóta és olyan katasztrofálisan sújtotta a birodalmat, most folytatta
ellenőrizheteilen menetét. A tendencia megállítását már 294 körul megkísérelte
Piocletianus, amikor radikális pénzreformotyezetett be, és ez az új és sziátd pénz-
nem adta a rendelet kereteit. Nem állt azonban rendelkezésére kelló mennyiségű
rudarany és ezüst, amelyre szüksége volt egyik oldalon az arany- és ezüstpénzek, a

186
 DlocLET|ANUs

másik oldalon a névértékenszerepló fémveretek közötti viszony stabilizálásához, az

árak tehát a késóbbi leértékelésekkelfolytatták vészesen meredek emelkedésüket.
Mindazonáltal Diocletianus újabb kísérletettett az adófizetők sorsának enyhi
tésére.A megelőző évtizedekben komolyan sújtotta őket a császári kincstár köve-
teléseinek szabálytalan váratlansága és kiszámíthatatlansága, Az á|lapot orvoslása
érdekébenaz egész adószedés rendszerét eddig példátlanul rendszeíezett alapokra
helyezték: a császári követelmények új és módosított közleményének kibocsátását
kezdte meg a négy praefectus praetorio minden évben. Mint a múltban, az adózás
rendszere továbbra is túlnyomórészt amezőgazdaságon alapult. Most azonban első
izben változókat adtak meg: a talaj egyenetlen minőségét és a termést figyelembe
vették az adó kivetésében. Ez az új rendszer, minden tisztességes célja ellenére, el-
nyomó vonásokat foglalt magában, mivel súlyt he|yezett aíra a már létező folya-
matra, amely kényszeritette a lakosságot, hogy pontosan ott maradjon dolgozni,
ahol eddig élt, ahol jelenlétét ny-ilvántartásba vették, és ez a kényszer egyik nemze-
dékről a másikra is öröklődött. A nagybirtokok bérlői szinte röghöz kötött viszony-
ban találták magukat, és így volt ez a llem mezőgazdasághoz tartozó egyesületek,
testületek és az igazgatás bármely területén dolgozó alkalmazottak esetében is. Iry,
papíron ug]an, totalitárius államot hoztak létre - a ryakorlatban azonban nem volt
esélye ilyen tömegú szabály és tilalom teljes mértékűvégrehajtásának.
Mindezek a kényszerítő intézkedések a készletek növelését célozták, hogy a
nagymértékben felduzzasztott hadsereget fizetni tudják. Az uralkodóknak belső
vetélytársakkal és külső ellenségekkel ryakran eryidejúleg kellett megküzdeniük.
A császári propaganda az előbbi esetről nyíltan semmit sem árult el, mivel a kato-
nákról látszó|ag feltéte|ezték, hogy lojálisak. Az érmékenmegielenő motívumok és
feliratok azonban azidegen ellenség fölött aratott győzelemről szóltak - szüntelenül
sujkolva az uralkodó mint diadalmas katonai vezető szerepét. Diocletianus és Maxi-
mianus új, hatalmas, emberfeletti szintre emelkedett, tekintélyt szere^te lovius és
Herculius nevek alatt: azaz igy azt gondolhatták róluk, hogy Juppiter és Hercules
kiilönleges védelmétés barátságát élvezik (lásd még Maxwtnxusnál). Sőt, ez a fel-
magasztalás tükröződött azudvariszertartásokban is, ami a korábbi római idők egy-
szerúbb gyakorlatától messze eltávolodott, bonyolult rendje alakult ki, s szellemé-
ben közelebb állt perzsia szokásaihoz.
Az örök római állam azonban elegendő dicsőítésben részesült, és pénzek milliói
ünnepelték a római nép géniuszát (GENMS POPWI ROMANI). A hagyományos
hazafias érzelmekre való hatás eléréséreDiocletianus Caesar-társa, Galerius bizta-
tásáía visszatért a keresztények zak|atásának jól bevált módszeréhez * amelyet mát
nég évtizede szüneteltettek - annak ellenére, hory saját felesége, Prisca is ezt a
hitet vallotta. Mint még korábban soha, a 303-ban kezdődött nagy üldözés célja a
kereszténység teljes kiirtása vo|t: ez halálos küzdelem volt a régi és azij világrend
között. Diocletianus első rendelete betiltotta a keresztények minden ryúlekezését
istentisztelet céljából, és megparancsolta, hogy templomaikat és szent könyveiket
semmisítsék meg. Ezután két további rendelet a keleti provinciákban előírta, hogy a
papságot, hacsak nem áldoz a pogány isteneknek, le kell tartóztatni.3O4-ben egy
negyedik kiáltvány kiterjesztette a három korábbi rendelet alkalmazását minden ke-
resztényre.
Diocletianus uralmának kezdetén újjáépitettea Forum Romanum melletti
Curiát - a szenátus épiiletét-, amely a283-as tűzvészben súlyosan megrongálÓdott.
Fennmaradt részei szerint újjáépítésekorszorosan követték az építménykorábbi

187
ul. RÉsz . A TETRARCH|A ÉsA coNsTANTlNUs-HÁz

változatának hagyományos vonalait és arányait. Belső tere egyszerű derékszögű

csarnok volt kazettás famennyezettel, minden oldalon alacsony lépcsőkkel, ametyék
ülóhelYiil szolgáltak a szenátoroknak. A dísztelen, sima, hatalmai ablakokkal meg-
világított falak érdekes kontrasztot alkottak az alsóbb szinten elhelyezkedő, finÓ-
man kidolgozott, oszlopokkal ellátott fiilkékkel és a padlót bofitó gazdag, sokszínű
márványborítással.
Diocletianus első főhadiszállását nem Rómában, hanem a bithüniai Nikomé-
deiában állitottafel. Nagyszabású építésitervének csak nagyon kevés nyoma maradt
fenn. Kissé többet mondhatunk Antiokheia általa megvalósított rekonitrukciójáról,
ahol a tetrarchia megszeruezése után felépítetterezidenciáját, és új fővárost hozott
létre templomokkal, magtárakkal, fiirdőkkel, stadionnal, fegyverkészítő üzemmel.
EgY fél évszázaddal korábban épült erőd keretei között kibővítette és befejezte a
császári palota építését;Libaniosz leírla ezt a négy, oszlopokkal szegélyezeit íttal
átszelt palotanegyedet. Diocletianus Antiokheiája most mélyen az Oiontész horda-
léka alatt fekszik. Terjedelmes romok maradtak fenn viszont a Salonae melletti
Spalatumban lévő palotából, ahova lemondása után vonult vissza. A polgári és kato-
nai épitészetnekez a nevezetes ötvözete egyesítette egt császári reiidencia nyilvá-
nos helYiségeit, egy hatalmas dalmatiai villa vagy főparancsnoki szállás személyes
lakhelyét és a kifelé zárt erődítmények védelrnét,amelyet négy- és nyolcszögú tbr-
nYokkal erósített falak határolnak. Az egész komplexum tervezése szigoruan szim-
metrikus, tengelye egy, az oszlopos udvaron vagy atriumon (ennek keléti felében a
császár belül kör alakú, kívül nyolcszögletes mausoleuma állt) keresztül a boltozatos
és apszisos elócsarnokig húzódó út volt. Ez az előcsarnok a trónterembe yagy az
audiencia csarnokába (Aula Palatina) vezetett, amelynek háromftilkés, oszlopós, a
Dicsőítés nyeregtetős timpanonjával koronázott homlokzata ma is látható. A kö-
zépső oszlopok fölött ,,lebeg" egy boltív, amely alatt a felékszerezett és dicsfénnyel
ővezett néhai császár jelenik meg, mintha az égbolt keretezné, hogy fogadja az
összeg5rúlt hatalmas tömeg hódolatát. Az audiencia csarnokának délikapuja égye-
nesen az Adriai-tengerre nézett. A déli homlokzat két négyzetes alaprajiú toróny-
nyal közrevett falfelületét hatalmas, lodzsás fedett folyosó töri meg. A folyosó nery-
venkét boltíves ablaka között gyámköveken féloszlopok állnak - szíriai divat szerint.

í88
M§OM|ANUS (286-305, 307_308)

: MAXIMIANUS (társcsászár, 286-305 és 307-308)

: egy Sirmium mellett élő földmúves családból szár-
: mazott. 240 táján született, 310-ben halt meg. Alig
|. ,agy egyálta|án nem részesült oktatásban, azonban
l. kiválóan teljesítette szolgálatát AuRBI-reNus sere-
, geiben, a Dunánál, az Eafrátesznél és a Rajnánál,
, majd Britanniában. PRosus alatt folytatódott sike-
, res katonai pályafutása. Barátságos viszonyban volt
, honfitársával, DIocmttlm;sszal, aki CmINus
. fölött 285-ben aratott győzelme után két héttel
, caesarrá nevezte ki őt. Ekkor Maximianus fölvette
a Marcus Aurelius Valerius nevet. Valószinűleg
uryanekkor vette fel Diocletianus és Maximianus a Iovius és Herculius címeket, ez-
zel is kiemelve, hogy a legfőbb ellenőrzője a világnak (Iovius), és hogy a tettek em-
bere (Herculius).
Maximianus kinevezésétsürgette egy galliai esemény. A betöró barbárok és a
római adószedők által otthonaikból e|űzőtt, hontalanok vagy bagaudók néven is-
mert katonaszökevényekből á|ló bandák gerillaháboruba kezdtek két főnök, Aelia-
nus és Amandus vezetésével, akik még császárnak is kikiáltották magukat. 286 tava-
szára kisebb összecsapások során Maximianus sikerrel morzsolta föl ezeket a marta-
lócokat, és röviddel ezután, Diocletianus kezdeményezésére,csapatai Augustusszá
léptettékelő.
Bár ekkor még nem |étezett hivatalos földrajzi elhatárolás a két társcsászár kö-
zött, Maximianus a birodalom nyugati részénmaradt. A következő években több-
ször is harcolt a germán határvidéken. 286-ban és 287-ben vissza kellett vetnie az
alemannok és a burgundok betöréseit a Felsó-Rajna-vidéken. Ezlfián CARAusIus,
flottájának parancsnoka Gesoriacumnál fiiggetlen Augustus-ként önállósította ma-
gát, és a flottát a Csatornán keresztül Britanniába szállitotta. Maximianus megtá-
madta a bitorlót, de súlyos vereséget szenvedett, és ery időre bele kellett törődnie
Carausius önállóságába. 291,-ben találkozott és tárryalt Diocletianusszal Mediola-
numban.
A tetrarchia 293-as megalapításával (lásd DrocrnnaNus) Maximianus hatás-
körébe került Itália - Mediolanumban állította fel székhelyét -, Szicília, Hispania és
Africa, ahol Karthágóban új pénzverdét létesített296-97-ben Az egykori prae-
fectus praetorio, I. CoNsratcnus CHlonus lett Caesarja, aki már feleségül vette
Maximianus mostohalányát, Theodorát. Mialatt Constantius a britanniai szakadár
rendszert fojtotta vérbe, Maximanus egy dunai hadsereget iránltott Galliába, hory
felügyeljenek a germán határra;297-ben azonban keletre, a dunai provinciákba vo-
nult, ahol fontos győzelmet aratott a karpok fölött. Még uryanabban az évben kény-
telen volt Afrika északi részéreindulni, hogy ery Quinquegentanei néven ismert
mauretaniai törzzsel, akik áthatoltak a numidiai határon, megkiizdjön. Miután le-
győzte óket, megerősítette Africa határvédelmét, Mauretaniától egészen Libüáig.
A keresztények üldözését (amelyben a négy uralkodó megállapodott) 303-ban
Maximianus Africában különös szigorusággal hajtotta végre. Ezen év késő őszén
Diocletianus és ő Rómába mentek, hogy előrehozva megünnepeljék Diocletianus

í89
ul. RÉsz . A TETRARCH|A ÉsA coNsTANTlNUs-HÁz

bíborba öltöztetésének huszadik évfordulóját, egy hónapig tartó ünnepségek felett

elnökölve, Amikor azonban 304 elején Diocletianus eldöntötte, hogy mindkettőjük-
nek egyidejúleg le kell mondaniuk, Maximianus nagyon nem akart egyetérteni vele.
végül azonbanbeleegyezett, hog5l a capitoliumi Juppiter templomában megesküd-
jön arra, le fogja tenni a hatalmat, miután megünnepelték 305-ben az ő huszadik
évfordulóját. Ez év május elsején mindkét Augustus hivatalosan leköszönt hivata-
láról: egyikük Nikomédeiában, másikuk Mediolanumban végezte el a lemondási
szertartásokat, és visszavonultak saját vidéki palotájukba. A nekik szentelt pénze-
ken mindkettőjük új státuszát ünnepli mint a ,,legboldogabb szenior (idősebb) csá-
szár" [FELICIS SIMO SEN Qon) AUG(usto) ].
Maximianus első uralkodása idején, amelynek ugyan hivatalosan véget vetettek,
rendkívril fontos épitészetialkotások születtek. Amikor 298-ban, trónralépése óta
először, Rómába érkezett, példa nélkül álló, fényűző fiirdő építésébekezdett a
Viminalis dombtól északra eső, kiemelkedő területen. A munkálatokat 305 táján
Íejeztékbe. A Diocletianus fiirdői nevet viseló épületegyüttes konstrukciója követte
Caracalla fiirdóinek általános tervét, a hatalmas központi tömböt azonban sokkal
zfutabbratervezték, és rálátás nyílt az egész hosszanti tengelyre. Míg a fiirdő külseje
egyszerű kómúvesmunkával épült, addig a belső terek gazdagon megmunkáltak. Ma
meg lehet csodálni a hidegvizes terem ffigidaium) hatalmas hármas boltozatának
grandiózus egyszerűségét, amelyet később Michelangelo tervei alapján a santa
Maria degli Angeli-templommá alakítottak át. A templom homlokzatát Maximia-
nus keresztboltozattal ellátott melegvizes termének (caldaium) egyik boltíve adta,
amely a Cenecaue-féle épületnek kupolás rotundáját váltotta fel. Diocletianus
fiirdőinek további fontos részei maradtak fenn a Museo Nazionale Romano delle
Terme épületében. Ezek között találhatók a kidolgozott oszlopos fúlkékmaradvá-
nyai, amelyek az úszőmedencéhez nyíló frigidarium elejét alkották csakúgy, mint a
kerítésfalának nagyobb fiilkéi. A kerítéssarkaiban levő rotundák egyike ma a San
Bernardo-templom.
Róma díszítéseellenére a tényleges hatalmi központ Itáliában északfelé,aPó
völgyébe helyeződött át. Mediolanum, ahol Maximianus a székhelyétlétrehozta, az
európai nyugat legfontosabb politikai-katonai központjávává|t és maradt is hosszú
időre. Ausonius, a IV száaad második felének udvari költője utal olyan épületekre,
amelyeket Maximianus a városban épiíettvagy bővitett beleértve a szinházat, a cir-
kuszt, a palotát, a fiirdő épületét és a pénzverdét.Ebból a pompából csak nagyon
kevés maradt fönn, mivel a középkori és modern Milánó a romokra épült. A város-
fal - amelyet Maximianus azért emeltetett, hogy az új palotanegyed egy részéta
hozzá tartozó furdőkkel és a szomszédos cirkusszal együtt a védmúveken belülre
hozza - egy szakasza azonban a huszonnégy szőgű,, téglahomlokzatútoronnyal
(Torre di Ansperto) eryetemben napjainkig fennmaradt.
Amikor Diocletianus lemondását követóen nyugalomba vonult spalatumba,
Maximianus is egy vidéki palotába vonult vissza - sót, talán nem csak egybe. Né-
mely források Lucaniát jelölik meg a visszavonulás színhelyéül, azonban van bizo-
nyos múvészeti,ikonográfiai és írásos alapunk arra a gyanira, hogy ehelyett vagy
ezzel egyútt épitője és lakója volt egy, a Szicília belsejében fekvő Philosophiana
mellett (a mai Piazza Armerina közelében) fölfedezett fényűző rezidenciának.
Diocletianus palotájának különböző stílusokat összeszerkesztő tervezésévelszem-
ben ez egy régi stílusúitáliai vidéki villa aszimmetrikus, egyemeletes épi|ete, szá-
mos alkalommal megnagyobbíwa és a római világból ismert leglátványosabb padló-

190
 MAxlMlANUs

mozaikokkal díszítve. Az ötven színes, a természethúés sematikus jeleneteket ürye-

sen ötvöző padlóburkolat közül néhány híressé vált, köztük a kétrészesfürdőruhá-
nak látszó öltözéket viselő lányok alakja. Számos egyéb minta egyhangúan ismétlő-
dik a vadászat császári sportjának és - ami ennek elmaradhatatlan kísérőjelensége
volt - az állatok lemészárlásának képein. Az egrik ilyen ábrázoláson feltehetően
Maximianus képmása látható. Az épület és a hatalmas mennyiségúmozaik létre-
hozásának éveket, hacsak nem évtizedeket kellett volna igénybe vennie. Az egész
terv viszont olyasfajta egységet mutat, ami azt sugallja, hogy többé-kevésbéjelen
formájában teryeztékkezdettől fogva.
Amikor Diocletianus és Maximianus lemondott, I. Constantius Chlorus és
GanBnIus lettek az Augustusok, és Caesarként II. SBvBnus és II. Maxutvus Dara
(Galerius unokaöccse) foglalta el helytiket. Ez a felállás azonban figyelmen kívül
hagyta Maximianus szíriai feleségétől, Eutropiától származó fiát, Mexnx. Iust, aki
306 októberében Rómában államcsínnyel helyreállította az eredeti állapotot, és a
szenátus jóváhagyásával elküldte apjának a császári jelvényeket. Maximianus öröm-
mel tért üssza elvonultságából, hoglr megkezdje második uralkodását. 307 február-
jában visszaszetezte az Augustus rangot, és érméketbocsátott ki, amelyek harminc
évnyi uralmába vetett reményéttükrözik. Maximianus még mindig elegendő befo-
lyással rendelkezett ahhoz, hory először II. Severust, majd Galeriust kényszerítse
Itália elfoglalására indított sorozatos hadmúveleteik felhagyására. Következó vállal-
kozása keretében Galliába indult, ahol hasznos szövetséget pecsételt meg azza|,
hogy leánya, Fausta és a vele már eljegyzett későbbi (Nagy) CoNsrangurvus, Con-
stantius fia megkötötték a házasságot; Fausta nevében NOBILISSIMA FEMINA
(,,legnemesebb asszony") köriratú érméketbocsátottak ki. Ezután azonban Maxi-
mianus e|határozta, hogy Maxentius ellen fordul, akár azért, mert nem hitt tigyének
győzelmében, akár azért, hogy elfoglalja helyét. Rómába menve Maxentius katonái-
nak magához csábitására tett ajánlata végzetes hibának bizonyult, ót magát pedig
visszaszállították constantinus udvarába, Galliába.
A Galerius által Carnuntumba összehívott ta|álkozó 308-ban, mindkét nyuga-
lomba vonult császár részvételével,Maximianus számára katasztrofális eredményt
hozott, akinek lemondását Diocletianus véglegesen megerősítette. Visszavonult
galliai menedékébe, hamarosan azonban elhatározta, hogy ezúttal Constantinus
ellen fordul, és harmadszor is Augustusszá nyilvánitottamagáL mialatt vendéglátója
a Rajnánál hadakozott. Amikor Constantinus gyorsan visszatért, Maximianus Mas-
siliába menekiilt, ahol ostromolni kezdték, de saját emberei megadásra kényszerí-
tették. Röviddel ezután halva találták. A hivatalos beszámoló szerint öngyilkosságot
követett el; azonban valószínűnek látszik, hogy Constantinus ölette meg.
Alkalmi kudarcok ellenére Maximianus nyilvánvalóan jelentós stratégiai képes-
ségekkel rendelkező hadvezér volt - különben Diocletianus sohasem választotta
volna társának. Amint azonban Eutropius ál|itja, igen goromba, múveletlen, brutá-
lis, türelmetlen volt, és lehetetlen volt együttműködni vele. Ermeképei, amelyeken
isteni patrónusának, Herculesnek a fejdíszében ábránolják, megkísérlik kiemelni jel-
lemének ezt a kegyetlen keménységét.Ez vegyült a hatalomba - amelyről lemon-
datták - való visszakerülés iránti sóvárgással, amelyet a cél eléréseérdekében az
áruló intrikák iránti határtalan tehetsége is támogatott. Ez megmutatkozik például
abban a készségében,hogy mind fiát, Maxentiust, mind pedig vejét, Constantinust
elárulta. Az előbbi azonban megbocsátóan pénzt szentelt apja ,,örök emlékének"
(AETERNAE MEMORUE), és még istenné avatását is kihirdette.

191
ul. RÉsz . A TETRARCHIA ÉsA coNsTANTlNUs-HÁz

cARAUslUs (286/7-293)

CARAUSIUS, (Mausaeus) (trónbitorló császár Bri-

tanniában és Eszak-Galliában, 28617 -293) egyszerű
családból szátmazott Menapiából, a Rajna és a
Schelde folyók között fekvő, tengerészek által la-
kott körzetből.
Miután fontos szerepet teljesített M.qxnaANItJs
286-os hadjárataiban a galliai bagaudák ellen, a
Csatorna flottájának parancsnokává nevezték ki
Gesoriacum központtal. Feladata az volt, hory
megtisztítsa a tengereket a frank kalózoktól, akik a
Csatorna déli partjait támadták. A feladatot sikeres

núbakeveredettazonban,hogyfiT,"ffiT#il#i.Í3lX",:1-:ÍJ'3§,".§fi ,,?#-
mas zsákmányból, s azí az elfogott és flottájába besorozott kalózok megfizetésére
használta fel. Maximianus félt egy esetleges felkelés elókészületeitől, uaasításokat
küldött, hogy végezzékki, Carausius azonban időben értesült erről a parancsról és
megtorolta azzal,hogy Augustusszá nyilvánította magát286vagy 287 végén. Flottá-
ját Britanniábaszállitotta, ahol felszabadítóként fogadták; ugyanakkor azonban to-
vábbra is ellenórizte a Csatorna egyes déli partszakaszait, és élvezte a frankok egy
részének támogatását.
Maximianus 289-ben kísérletet tett kiűzésére,ez azonban meghiúsult a kormá-
nyosok tapasztalat|ansága és a kedvezőtlen időjárás miatt. Így Maximianus kényte-
len volt egy időre elismerni Carausius fiiggetlenségét, aki legalább alkalmasnak iűnt
a Britannia partjait és határait fenyegető harcias népek távol tartásáru. Bizonyité-
kok vannak például arra, hogy kijavíttatta a Hadrianus-fal gyenge pontjait és repe-
déseit, amelyeket a barbár pusztítások okoztak néhány éwel korábban, s kedvéző
kapcsolatokat alakíthatott kj az összefoglaló néven pikteknek nevezett, a Hadria-
nus-falon túl élő törzsekkel, Carausius remélte, ezek a tettei megkedveltetik majd
Őt DIOCLETTANUsszal és Maximianusszal. Továbbá nemcsak hogy felvette nevüket
(Arrrelius és Valerius), hanem pénzt is veretett tiszteletükre, amelyeken együtt
jelenik meg mindhármójuk portréja a ,,Carausius és fivérei" (CARAVSIV§ ET
FRATRES SW) körirattal.Ez azonbanjóval messzebbre ment, mint ameddig ,,fivé-
rei" hajlandóak voltak elmenni, és ezen veretek egyike sem talált semmilyen módon
vbzonzásra eryikük pénzverésébensem. Még akkor sem viselhetett a csáizárokéhoz
hasonló öltözéket, amikor pedig az általuk kibocsátott emlékérmeken az uralkodó-
kat nem császári, hanem csak konzuli díszruhában ábráaolták.
Eppen ellenkezőleg, a császárok buzdítására I. Colqsrax-uus CrrLoRus, a nyu-
gati Caesar döntő támadásra készülődött a galliai-britanniai szakadár birodalóm
ellen. Abban az időszakban, amikor az uralkodók kitüntetett figyelmet fordítottak
flottáik bővítésére,ő kis flottaegységeket kezdett Gallia északi részének folyóin
állomásoztatni azért, hogy Carausius közeli flottilláit kikényszeítse a tengérre.
A trónbitorló flottájának magva azonbannem sietett segítségükre, hanem kozól ma-
radt Britannia partjaihoz, hogy megvédje Constantius támadásától. Constantius
azonban ahelyett, hogy azonnal rohammal próbálkozott volna, inkább ostromzár
alá vette 293-ban a Carausius híveinek kezénlévő észak-galliai kikötőt, Gesoriacu-

192
 cARAUslUs

mot. A kikötő bejáratán keresztül húzódő hatalmas gát megakadályozta Carausiust

abban, hogy erősítést küldhessen, és semmit sem tehetett, hogy megmentse a várost
az elfoglalástól. A vereség azonban csak kevésséérintette,meít az erőd elfoglalása
utáni első árapály szétszakítottaa gátat és újra megnyitotta a kikötőt.
A sikert követóen Constantius még mindig nem tört be Britanniába, inkább
Carausius szövetségeseit támadta a frankok között, és kiúzte őket a bataüai parti
területekről és az elfoglalt szigetekről. Carausius birodalma immár csak Britanniára
korlátozódott, és a Csatorna fölötti uralma is megrendült. Sorsának e szerencsétlen
pillanatában ,,pénzüglrminiuteíe", Allectus meggyilkolta, és saját magát nyilvání-
totta helyette a szigeti birodalom császárává.
Carausius nagyszámú érmeverete főleg Britanniában került kibocsátásra, Lon-
diniumban és legalább még egy másik városban. Az ebben a második központban
vert pénzeket - mivel ,,C" verdejelet viselnek - eryesek Camulodunumhoz, mások
Corinium Dobunnorumhoz, illetve Clausentumhoz kötik. Mivel Alectus bizonyos
érmein a,,CL'verdejel jelenik meg, Clausentum tűnik valószínúbbnek. Egy további,
,,R,SR" jellel ellátott sorozat egy újabb britanniai pénzverde létezésétsejteti Rutu-
piaeban, azonban sokkal valószínúbbnek tűnik, hog5l ezek a betúk egyáltalán nem
verdejelek, hanem a rationalis summae reit (vagyis Allectust), a pénzverésértfelelős
hivatalnokot jelzik. Azt az elméletet, miszerint Carausius két észak-galliai verdében
is veretett érméket, most még nem lehet teljességgel elfogadni. Első veretei között
olyan kiváló minóségű ezüstök vannak, amelyek a birodalom központi veretei kö-
zőtt nem jelennek meg egészen Diocletianus évekkel később bevezetett pénz-
reformjáig. Carausius valószínűleg azért verette ezeket a pénzeket, mert nem állt
rendelkezésére arany. Amikor pedig az arany beszerezhetővé vált, beszüntette a
pénzkibocsátást.
Ermeverésének hátlaptípusai figyelemre méltó mintákat és feliratokat mutat-
nak. Az egyik hátlapon Britannia megszemélyesítéselátható, amint kezet fog Ca-
rausiusszal, és Vergilius.4eneiséből való idézet h,tséri: EXPECTATE WNI. F;gy to-
vábbi típuson megjelenő, Romulust és Remust szoptató anyafarkas ,,a rómaiak
megújulása" I RENOVAT (io ) ROMANO (rum) J körirattal nyilvánvalóv á teszi, hogy
végső céljai és tervei messze túlterjedtek saját britanniai államán. Az oldalán szol-
gáló legiókat (vagy különítményeiket) is feljegyezték szám szerint. A pénzverés leg-
inkább meghatároző témája azonban a béke - Carausius ,,,{ugustus békéje" [PAX
AVG(usti)] vagy a ,,három Augustus békéje"[PAXAVGGG(ustorum)].
Carausius alapvető erénye azvolt, hogy tengeri hadvezérként kiemelkedett te-
hetségével, de arra is képesnek kellett lennie, hogl embereket állítson a maga olda-
lára. Ahhoz azonban nem volt elég erős, hogl örökké szemben álljon a központi
császárokkal; Gesoriacum elvesztése pedig jelezte, hogy a szakadár állam ebben a
fogyatkozó állapotában már nem |étezhet túl sokáig. Es valóban, 296-ban utódját,
Allectust legyőzte Asclepiodotus, Constantius praefectus praetoriója.

í93
vn, RÉsz . A TETRARCH|A ÉsA coNsTANTlNUs_HÁz

l. coNsTANTlUs cHLoRUs (305-306)

I. CONSTANTIUS (Flavius Julius) (társcsászár,
305-306) Duna-vidéki, alacsony származású volt.
Azok az állítások, amelyek szerint Dardaniából
(Felsó-Moesia) származó nemesember és II.
Cr-euoIus GorHIcus császár leszármazottja volt,
csak a halála után keletkeztek, amikor fia, Nacy
CoNsrergnNus saját magának hatásosabb ge-
nealógiát akart késziteni. Bizánci források a csúf-
nevén - Chlorus (,,a Sápadt") - ismerik.
A 280-as évek elején, sikeres katonai pályafu-
tása során kapcsolatot létesített,vagy talán törvé-
nyes házasságot kötött Helenával, egy fogadós leá-
nyával Naissusban, aki Constantinust szülte neki. 289 tájékán eltaszította magától
Helenát, és feleségül vette DIocI_ETIANus társcsászárának, Maxrunr.iusnak a mos-
tohalányát, akitől további három gyermeke született. Praefectus praetorioként
Constantiust Diocletianus a 293-ban tétrehozott tetrarchia egyik társuralkodójának
választotta. Az Augustusoknak segédkezó Caesarok kőzi| az idősebbet Maximianus
fogadta fiává. Constantius ily módon felvette adoptáló apja családnevét, a Valeriust
(sajátja, a Julius helyett), valamint Maximianus további megjelölését, a Herculiust.
Constantius számára Gallia és Britannia provinciákat jelölték ki; az előbbiből
kis rész, az utóbbiból pedig az egész CenausIusnak a kezén maradt, akit Maximia-
nus nem tudott megsemmisíteni. Constantius elsó és legsürgetőbb feladata ennek a
csorbának a kiköszörülése volt. sietve ostromzár alá vette carausius csatornán
inneni támaszpontját, Gesoriacumot úgy, hogy felépített egy, a kikötő bejáratán ke-
resztül húzódó gátat, mire a város hamarosan megadta magát. Ez a csapás okozta
azután carausius bukását. A szakadár birodalom azonban nem omlott össze, mivel
Carausius gyilkosa, Allectus fenntartotta azt, Mielőtt megkíséreltvolna fellépni
ellene, constantius több mint két évet töltött a további készülódéssel, beleértve
Allectus összes, Gallia északi részébenés Bataviában még meglevő támogatóinak
tewszerű szétmorzsolását is. 296-ban azonban készen állt a cselekvésre. Két hajóraj
kelt át a Csatornán, az egyik az ő szemé|yes parancsnoksága alatt Gesoriacumból, a
másikat pedig praefectus praetoriója, Asclepiodotus yezette a Szajna torkolatából.
A köd lehetővé tette a praefectus számára, hogy kitérjen Allectus főflottája elől, és
hogy Dubraenál vagy Rutupiaenál (esetleg Lemanaenál) partra szálljon. Hajóit fel-
glrujtotta, hogy csapatait rákényszeítse a harcra, amely immár elkerülhetetlen volt.
Allectus minden rendelkezéséreálló erővel Asclepiodotusszal szállt szembe, így
Constantiusnak lehetősége nyílt volna Kent közelében paítra szállni. Ezt azonban
nem tehette meg, mert a ködben szállítóhajóinak egy része nem tudott csatlakozni a
hajók főseregéhez, ezért továbbhajózott a Temze torkolata felé. Constantius erre
visszatért a Csatorna déli partjára, azonban valahol Hampshire északi részénvagy
Berkshire-nél Asclepiodotus legyőzte Allectust, aki életétvesztette. Frank zsoldo-
sainak egy része azonban a csatamezőről Londiniumba szökött, ahol Constantius
katonái - akiknek nem sikerült végrehajtaniuk a csatlakozást Kent partjainál és így
kerülő úton a tartomány fővárosába vonultak - lemészárolták őket.

í94
 l. coNsTANTlUs cHLoRus

Constantius felbátorodott azon, hogy csapatai éppen a kelló időben érkeztek

meg, s ezzel e|lensílyozta azt a kudarcot, hogy ó maga nem volt jelen, és elfogadta a
Britannia visszafoglalásáért kijáró dicsőséget. Nagliméretű arany emlékérmekki-
bocsátásába kezdett: az egyik ilyen darabon, amelyen a ,,császárok kegyessége"
IPIETAS AVGG(ustorum)J kőrirat szerepel, a Hercules oroszlánbőrét viseló
Constantius látható, amint karját nyujtja Britannia térdeplő alakjának, miközben
Victoria koronát helyez a fejére. Egy még ennél is nagyobb medalionon, amelyen az
,,örök fényesség üsszaállitója" (REDDIT)R LVuS AETERNAE) körirat jelenik
meg, a városfalra felvágtató Caesar látható, a fal előtt eg5r könyörgó alak térd-epel; a
szomszédos vizeken pedig eg5l hadihajó jelenik meg. A város LON(dinium)-ként
azonosítható, ahol most új birodalmi pénzlterdét létesítettek,a szigeten lévő két ró-
mai provinciát pedig négy részre osztották.
Miután visszatért a kontinensre, Constantius 297-ben a batavusoknak, Ca-
rausius és Allectus elűzőtt szövetségeseinek területétFriziáből származó frankokkal
(Salii) telepitette be. A következő évben az alemannok Andematunum mellett vá-
ratlanul megtámadták. A város új erődítésénekvédelmében azonban visszaverte a
támadást és visszakergette óket a Rajnáig.
Diocletianus és Maximianus lemondását követően 305-ben constantius lett a
nyugati rész császára és a rangidős Augustus, bár az ellenórzése alá tartozó terület
csupán Galliát, Britanniát és Hispaniát foglalta magában. A keleti birodalomrész
felett uralkodó társa, Galerius tényleges hatalmát tekintve felülmúlta őt. Ráadásul
Constantius fiát, Constantinust Galerius udvarában tartották, gyakorlatilag túsz-
ként, Amikor azonban hire érkezett, hogy a piktek invár,iót indítottak Britannia
római uralom alá eső területei ellen (lásd Canaustus), ami megkövetelte Constan-
tius jelenlétét a szigeten, a vészhelyzetet ürügyként használta fel, hory Galeriustól
fiának szabadonbocsátását követelhesse. Galerius eleget tett a kérésnek,és 306 első
hónapjaiban Constantinus apját még Gesoriacumban ta|álta. Együtt keltek át Bri-
tanniába, ahol Constantius állítólag eljutott a túlsó tengerparti területekig és jelen-
tős győzelmeket aratott a piktek felett. Július 25-én azonban Eburacumban meghalt
- és robbanással fenyegető utódlási problémát hagyott hátra örökségül.
I. Constantius fővárosa és legfontosabb pénzverdéjea Mosel folyó partján fekvő
Augusta Trevirorumban volt, melyet körülbelül az ő kotátó| kezdenek Treviri vagy
Treveris néven emlegetni.Ez a város hajdanán a PosruIraus által alapított gall biro-
dalom székhelye volt,275l6-ban azonban egy germán támadás következtében súlyos
károkat szenvedett. Constantius megkezdte egy, a város teljes északkeleti részére
kiterjedő palotaegyüttes tervezését (fia fejezte be). A 85 m hosszú és 30,5 m magas
úgynevezett Bazilika mai értelmezésszerint a palota trónterme yagy az audiencia-
csarnoka lehetett, Diocletianus salonaeiAula Palatindjához hasonlóan. A tágas, fá-
val fedett, oldalhajók nélkiili csarnok dobozszerú tömböt alkot. A klasszikus építé-
szeti elemek klzáró|ag funkció nélkül, a hatalmas fúlkékkereteként maradtak meg.
A hajót a megemelt apszistól egy boltív választja el - ez a megoldás a keresztény
bazilikák épitészetébenélt tovább. A tömör, drámai belső hatások vetekszenek a
kíilső tervezésének újfajta emelkedettségével. Ennek jegyében a kiilső falakat hatal-
mas, árkádszerú ívek osztják, és eg;iben keretezik a két sorban elhelyezkedő, íves
záródású hatalmas ablakokat, amelyek erősen tagolt fiiggőleges fény-árnyék hatást
keltenek.
Az írásos források kedvező képet festenek I. Constantiusról. Ezek között van a
nagjrmértékben dicsóítő Paneglicus, míg más magasztaló utalások a keresztény

195
ul. RÉsz . A TETRARoH|A ɧ A coNsTANTlNUs_HÁz

hagyományból erednek, amelyek fiát, Nagy Constantinust akarták dicsőíteni,

keresztényellenes kollégáját, Galeriust pedig kedvezőtlenebb színben feltüntetni.
Constantius, miután végrehajtották az első. közös üldözésről hozott rendeletet, ál-
lítólag békénhaglrta a keresztényeket, Allamférfiúileleményessége népszerűvé
tette Galliában, katonai eredményei pedig jelentékenyek voltak - még akkor is, ha
legkiemelkedőbb sikere, Britannia visszahódítása elsósorban nem az ő,hanemprae-
fectus praetoriójának a múve volt. Dicsérték azért, mert nem bocsátkozott nllt
ellenségeskedésbeGaleriusszal, ami polgárháboruba taszitotta volna a birodalmat;
mivel azonban Galeriusnak sokkal nagyobb tartalékai voltak, nem volt más válasz-
tása, és valójában talán Constantius korai halála hiúsította meg keleti kollegájának
hatalomáwételi kísérletét.

GALER|US (305_3í í)

GALERIUS (társcsászár, 305-311) 250 táján szu-

Az ismeretlen szerző által irt Epitomos
letett. sze-
rint (amely második forrásként használható Eutro-
piusszal szemben) a Dacia Ripensisben (a korábbi
Felső-Moesia területén) levő Florentiana melletti
faluból származott. Apja földműves volt, anyja, Ro-
mula pedig - aki után a szülőhelyet Romulianum-
nak nevezte el a császár - a Dunán túli barbár terü-
letről vándorolt be.
Ő maga csordásként kezdte, de katonai szol-
gálatot teljesített AunBrrRxtls és PRorus alatt,
DIocr,Bner.rus uralkodásának idején pedig rang-
idős tiszt lett. Amikor 293-ban létrehozták a tetrarchiát, Galeriust (I.CoNsrex-nus-
szal együtt) Caesarrá nevezték ki Nikomédeiában. Ekkor felvette a Gaius Galerius
Valeriús Maximiarrus nevet. Átvette Diocletianls Iovius megnevezését is, és felesé-
gül vette annak leányát, Galeria Valeriát (emiatt elvált e|őző feleségétól). A Gale-
rius számára kijelölt terület Illyricumot és a Balkán többi részétfoglalta magában,
amelyeket látszólag ráadásképpen kapott Asia Minor nyugati provinciái mellé.
caesari kinevezésétkövetően késlekedés nélkül a dunai határra küldték. 294-
ben és 295-ben éber szemekkel kellett a nyugat felé vonuló gótokat figyelnie.Az el-
kővetkező két év a szarmaták és a markomannok ellen folytatott harcok jegyében
telt, és a karpok törzsét teljes egészében betelepítették a birodalom határain be-
lülre, hogy eztttán Pannonia földjén éljenek. Egyes hagyományok szerint erődöket
építettekAmmincumnál Alsó-Pannoniában és Bononiánál, Alsó-Pannonia északi
részétpedig - Galerius felesége után - Valeria néven új provinciává szervezték,
amelynek területén a Lacus Pelsótól (lalaton; a Dunába vezető csatorna megépí-
tésétkövetóen talajjavítást végeztek Allítólag azonban Galeriusnak kevés öröme
telt ebben a hasznos munkában, meít azt látta, hog kollégája naryobb dicsőségre
tesz szert kevésbémunkaigényes tevékenységekkel.
296-ban azonban ő került előnybe, amikor Diocletianus a birodalom keleti
részébehívta, hogy szembeszálljon egy nagyobb perzsa kihívással. A három éwel
korábban trónralépett Szászánida uralkodó, Narszész - kihasználva, hogy Diocle-

196
 GALERlus

tianus ery egyiptomi lázadás leverésével foglalatoskodott - hadat üzent és betört

Syria provinciába. Galerius Niképhorion közelében átkelt az Eufráteszen, erői
azonban elégtelennek bizonyultak, és súlyos vereséget szenvedett, s ewel egész Me-
sopotamia provinciát elvesztette. Az a hagyomány, ame|y szerint Diocletianus nyil_
vánosan megalíatavolna Galeriust, arra kényszerítve,hory ery mérföldön keresztül
a kocsija előtt császái bíborban ryalogoljon, valószínűleg nem felel meg a való-
ságnak.
Akárhogy is történt, Galeriusnak a következő évben lehetősége nyílt arra, hogy
jóváterye korábbi mulasztását. Erős utánpótlással fölszerelve bevonult Armeniába
és megfutamitotta a perzsákat. Hatalmas zsákmányra tettek szert, beleérwe a király
háremét is, amelyet az Antiokheia melletti Daphnéban szállásoltak el. Ezután
továbbvonult és elfoglalta magát a fővárost, Ktésziphónt is. A király ekkor követet
menesztett hozzá, s Róma és Perzsia mint egyenrangú nagyhatalmak egymás iránti
kölcsönös elismerését kérte. Galerius megjegyezte, hogy ez ugyancsak elüt a per-
zsák korábbi agresszív retorikájától és viselkedésétől. Mindazonáltal röviddel ez-
után egy magas rangú birodalmi tisztviselő, Sicorius Probus találkozót szewezetí
Narszésszel egy folyo közepén, és szerződést kötöttek. Mesopotamiát, amelyet to-
vábbi Tigrisen túli földekkel növeltek, a római birodalom részeként ismerték el,
Armenia pedig biztosította státuszát mint római protektorátus. Ennek fejében
Narszész visszakapta a háremét. Galerius azonban á|litólag égett a váglrtól, hogy
beljebb nyomulhasson a perzsa területeken, és emiatt nem nagyon volt ínyérea
szerződés.
Úgy túnik, ettől az időtól kezdve Galerius erősebb befolyást gyakorolt Diocle-
tianus politikájára. Minden okunk megvan rá, hogy elfogadjuk Lactantius vélemé-
nyét, miszerint különösen a keresztények üldözését elindító rendeletek kibocsátása
történt az őkezdeményezésére.Galerius anyja, a paraszti származású Romula fana-
tikus híve volt a helyi pogány kultuszoknak; a kereszténység ellen intézett támadá-
sait pedig nemcsak az Apollo-jósda papjai, hanem a neoplatonista filozófusok is
lelkesen támogatták. Az első rendelet kihirdetése után gyors egymásutánban két
tűzeset is történt a nikomédeiai császári palotában, ahol Galerius tartózkodott. Erre
tüntetóleg elhagrta a várost, és bejelentette, mindezt azétt tette, hogy megvédje
életétaz ilyen g5nijtogatásoktól, amelyeket a keresztények követnek el (bár ők han-
goztatták, hogy saját maga borította lángba az épiletet). Ezt követóen Galeriust
vádolták azza|, hogy rákényszeritette az elgyengült Diocletianusra a 304-es üldö-
zésre vonatkozó negyedik rendeletet, amely a keresztény hit minden követójénél
ragaszkodott a kötelezó pogány étel- és italáldozat bemutatásához.
A caesari hivatal betöltésének ideje alatt Galerius a székhelyét(és egy űj pénz-
verdét) Thesszalonikében alakította ki, amely aVia Egnatia útvonal mentén, straté-
giai fontosságú ponton, vagyis azltáliából a thrákiai Boszporuszhoz és Asia Minor-
ba vezető legfontosabb római szárazföldi útvonalon helyezkedett el. A várost Gale-
rius új palotanegyeddel bővítette. A palota két hatalmas csarnokát ásatás során
tárták fel. Az egyik nyolcszög alaprajzú, mind a nyolc sarokban apszisos fiilkékkel.
A másik, négyszögletes terem az oszlopokka| szegélyezett felvonulási út előcsarno-
kaként szolgált. Ez az út a Galerius hármas diadalívével fedett útkereszteződéstől
indul. A négy pilléren nyugvó kupolás diadalívet a perzsák fólött aratotí győzelmét
ünneplő dombormúvekkel díszítették.Ettől a ponttól kedve a felvonulási út egy kö-
rilzárt térséghez vezet, ame§ben kör alahi épület áll (a mai Szent György-temp-
lom); eredetileg Galerius mauzóleumánaktervezhették, és fényűzően márvány- és

197
ul. RÉsz . A TETRARCH|A És A coNsTANTlNUs-HÁz

mozaikboítással ékesítették.Az ásatások nyomán napülágra került egy másik palo-

tája is Dacia Ripensisben, a kelet-szerbiaiGamzigrad lelőhelyen.
Amikor Diocletianus és Maxnraranus 305-ben lemondott, Galeriust Augustus-
nak választották, és ennek következtében székhelyét Thesszalonikéből Nikomé-
deiába tette át. Rangia alacsonyabb volt I. Constantius Chlorusénál, hatalma azon-
ban meghaladta az ővét, mivel a Balkán és Asia Minor is az ő közvetlen ellenőrzése
alá került, illetve a két új Caesar, II. SBvsnus és II. MnxulNus DAIA is az ő támo-
gatóiközé taítozott. Beleegyezett, hogy az addig nála Ártózkodó CoNsrlvrrr.rust,
Constantius fiát átadja apjának. 306-ban azonban Constantius meghalt. Erre Gale-
rius helyére Severust emelte az Augustus íangía,Constantinusnak pedig a Caesar
címet adományozta. MAxENTIus, Maximianus fia azonban nem fogadta el a lépést,
és saját magát nyilvánította Augustusszá Rómában, és visszaverte először Severust,
majd magát Galeriust is, aki egészen Interamnáig benyomultltáliába.Amikor azon-
ban mind több katonája dezertált, kénytelen volt meghátrálni. Ezek a kudarcok
307-ben Severusnak az életébekerültek, Galeriustól pedig elvették az utolsó tal-
palatnyi földet is a birodalom nyugati részén.A következó évben azonban, amikor a
különféle birodalmi kiválóságok az ún. carnuntumi császártalálkozón összeg5rííltek,
még mindig volt annyi befoly,ása, hogy keresztülvigye: severus helyére Augustus-
ként az ő pártfogoltját, LIcINIust emeljék.
31],-ben Galerius uralma huszadik évfordulójának ünnepségeittervezte, és seré-
nyen foglalatoskodott az ünnepségsorozat költségeit fedező adók kivetésével. Tervei
között szerepelt, hogy amikor eljön az ideje,lemond (állítólag törvénytelen fia,
Candidianus megválasztásának a gondolatát forgatva fejében, akit II. Maximinus
Daia kisleányával jegyeztek el). váratlanul azonban súlyos betegség támadta meg.
Betegágyánál Nikomédeiában április 30-án ő és társcsászárai kibocsátottak egy
rendeletet, amely eltörölte a keresztények üldözését, amiért ő is nagymértékben
felelós volt. Sajátos feltételeket szabtak - nevezetesen, hogy ,,kötelesek könyörögni
Istenükhöz a mi, az állam és önmaguk jólétéért", és utasították a pronünciák hely-
tartóit, hogy az egyház tagtrai számára tegyék lehetővé a szabad, istentisztelet et, gya-
koroljanak vallási türelmet, ismerjék el a kereszténységet,a közös istentiszteletre
való gyülekezés jogát. Különféle okokat kerestek Galerius nagy jelentőségű hirtelen
,,pálfordulásának" magyarázatára: míg a keresztény irők Istennek tulajdonítják a
dicsőséget a súlyos betegségért, amelyet számos hátborzongató részlet kíséretében
jegyeztek le, addig mások a rendelet feletti bábáskodást Liciniusnak vag5l Constan-
tinusnak, esetleg Galerius feleségének tulajdonítják, akiról ismeretes volt, hogy
(anyjához, Priscához hasonlóan, aki Diocletianus özvegye volt) maga is keresztén}.
A legelfogadhatóbb magyaráaat szerint Galerius is belátta, hogy az üldözés kudar-
cot vallott. A keresztények autonómiájának lerombolásával korántsem sikerült a
remélt egységes államot megteremteni - az üldöztetés csak megerősítette hitüket és
azon akaratukat, hogy folytatják életmódjukat, akár a nemzeti egység és egyetértés
kárára is. Mindazonáltal a keresztények szenvedései sem keltettek lelkesedést a
pogány lakosság egészében.
A politika teljes fordulata után csupán néhány nappal a császár meghalt és
istenné avatták. Nem a Thesszalonikében építettmauzóleumába temették, hanem
visszavitték földi maradványait szülőhelyére, az általa megszépített és kibővített
Romulianumba. Halála megadta a kegyelemdöfést Diocletianus már javarészt le-
rombolt tetrarchiájának, amelyet eddig egyedül Galerius életben maradása mentett
megaz összeomlástól,

198
 ll. sEvERUs

Nehéz feladat véleményt alkotni jelleméról, hiszen a keresztény írók - annak

ellenére, hogy halálos ágyán visszavonta a rendeleteit - mindenféle gyalázkodással
támadták mint az üldözések legfóbb felbujtóját. Ezt némileg joggal tették, mivel a
szóban forgó korlátoző intézkedéseknemcsak brutálisan embertelenek, hanem
rosszul kigondoltak voltak és nemkívánatos eredményre vezettek. Mivel azonban
ezt végül belátta és ennek megfelelően cselekedett, elismerést érdemel. Saját sze-
mélyes erkölcse, úgy..tűnik, szigorú volt. Alapvetóen kulturálatlan, ambíciózus, a
tettek embere volt. O is, a tetrarchia minden vezető uralkodójához hasonlóan, ki-
válóhadvezér volt: kezdetben ugyan kudarcot vallott a perzsákkal szemben, kitartó
munkával azo nb an hátr ány át diadalmas sikerré v áltoztatta.

ll. SEVERUS (306-307)

II. SEYERUS (társcsászár, 306-307), GannnIus

bar átja, a Duna-vidéh,t ő| származott, kőzépszerű
családból. Amikor DrocrBrllNilJs és M,qxIunnus
305-ben Galerius és I. CoNsTANTIus CHlonus
javára lemondott, Maximianus Mediolanumban
Severust jelölte ki a nyugati területek Caesarjává.
Felvette a Flavius (mint Constantius fogadott fia)
és Valerius (mint a Diocletianus-ház adoptált tagja)
neveket. Itália és Africa taítozott hatáskörébe.
Galerius területei közül pannonia is átkerült az ő
felügyelete alá, az utóbbi jóváhagyásával, mivel
valójában ő ryakorolt ellenórzést Severus felett
csakúry, mint saját keleti Caesarja,II. MaxrIr{IruJs Dera felett.
Lactantius szerint mindkét előléptetés zavarodottságot okozott a katonák köré-
ben, mivel kevesen ismerték a két kinevezettet; sokkal többbet hallottak Constan-
tius fiáról, CoNsraN[Nusról, aki Maximianus fiával, Mlxrrnusszal együtt mel-
lőzve érezte magát. Amikor Galerius engedé|yezte Constantinusnak, hogy a Rajná-
nál csatlakozzon Constantiushoz, s ő titokban és óvatosan utazott, annak egyik oka
azvolt,hogy át kellett haladnia Severus pannoniai területén, aki elégedetlenkedő
vetélytárskéntnem bízott benne.
Amikor a következő évben Constantius meghalt, Galerius hivatalosan is a rang-
idós császár lett, és Severust választotta Augustusnak a birodalom nyugati felében.
Ezze| egyidejűleg kinevezte Constantinust Caesarnak. Ez az utóbbi lépés,amelyet
diplomáciai okokból Constantinus ideiglenes megnyugtatására tettek meg, csak
fokozta Maxentiusban a háttérbe szorítottság érzését.Allamcsínyt szervezett Rómá-
ban, amelyet a praetorianusok is támogattak, mivel feldühödtek arra, hogy Severus
megparancsolta testületük teljes feloszlatását (miután aztDioc|etianus amúgy is egy
egyszerű városi helyőrségre csökkentette). Ertesülve Maxentius lánadásáről, Gale-
rius felszólította Severust, hogy vonuljon a felkelők ellen, aki 307 elején elindult
székhelyéről, Mediolanumból. Itália északi része Severus ügyét támogatta, amikor
azonban Róma kapui elé érkezett, csapatai felléaadtak. A visszavonultságából
visszatért egykori hadvezér, Maximianus iránti lojalitásuk miatt vonakodtak az idős
férfi fia ellen harcolni. Miközben pedig titkos ügynökök iryekeztek őket hűségük-

199
vll, RÉsz . A TETRARcH|A ÉsA coNsTANTlNUs-HÁz

ben megrendíteni, Severus praefectus praetoriója, Anullinus áruló módon ellene

fordult, és külön juttatások osztogatásávalbiztatta a katonákat a szökésre. Severus
kénytelen volt sebtében üsszatérni északra az oldalán még megmaradt csapatokkal.
Maximianus Ravennáig üldözte, ahol aztán megállapodtak a feltételekben. Severus
kész volt lemondani az Augustus rangról azzal a feltétellel, hogy megkímélik életét.
Fogolyként Rómába szállitották, miután pedig kérkedve végighurco|ták az utcákon,
a Via Appián, aTres Tabemaebe börtönözték be túszkéntaría az esetre, ha Galerius
betörne ltáliába. Röviddel ezlttán valóban megindult egy ilyen támadás; amikor
azonban Severus ezt megelőző hadjáratához hason]óan ez is sikertelennek bizo-
nyult, Maxentius megölette Severust.
Severus, amennyire meg tudjuk ítélni,hasonlított ellenségéhez,Maxentiushoz
abban, hogy toleráns volt a keresztényekkel, jobban mondva Constantiushoz hason-
lóan nem erőltette különösebben az üldözések végrehajtását.Ezen kívül azonban
keveset mondhatunk róla. Seregének ugyan nem sikerült Rómát bevennie, feltehe-
tően jó katonának tartották, különben nem nevezték volna ki először Caesarnak,
majd Augustusnak. Az Anonymus Valesii néven ismert történetíró azonban - jogo-
san vagy sem - olyan embernek ábrázolta, akinek jelleme ugyanolyan alantas volt,
mint származása, és kijelentette, hogy a legnaryobb előnyét, Galeriushoz rúződő
barátságát annak köszönhette, hogy láWányos kapacitással rendelkezett az erős
szeszes italok elfogyasztásában.

MAXENTIUS (306_312)

MAXENTIUS (Marcus Aurelius Valerius) (trón-

bitorló császár, 306*312) 279 kőrul született,
Maxrrrannus és szíriai felesége, Eutropia fia (azt a
hírt, hogy fattyi volt, ellenségei terjesztették).
Annak ellenére, hogy szenátori rangot kapott
és elnyerte Galerius leányának, Valeria Maximillá-
nak a kezét, nem jelölték sem konzulságra, sem
katonai főparancsnoknak. I. CoNsrervnus 306-ban
bekövetkezett halála után azonban, amikor Gern-
RIus II. SBwnust Augustus, CoNsranvuNust pedig
Caesar íangta emelte, Maxentius nem volt hajlan-
dó belenyugodni mellőzésébe, és lázadást robban-
tott ki Rómában. A három katonai tribunus - egyikük a városi cohorsok parancs-
noka volt (és a sertéspiacot irányította) - álta| vezetett lázadást a praetorianusok
tevékenyen támogattítk, minthogy II. Severus elrendelte egységeik feloszlatását.
Róma lakosságának nagy része is a|ázadók oldalán állt, mert rossz néven vettek egy
újabb rendeletet, amely adókötelesnek nyilvánította őket. 306. október 28-án tehát
Maxentiust felruházták a bíborral. A helyettes városi praefectus életétvesztette,
egyébként alig volt más halálos áldozat.
Itáliaközépső és déli része Maxentius mellett foglalt állást, és igy tett Africa, a
főváros gabonautánpótlásának forrása is. Az újra megalakított praetorianus gárdán
kívül azonban nagyon kevés csapata volt; ftália északt része pedig hú maradt
Severushoz. Maxentius ezért óvatosan járt el. Erről a körültekintésről tanúskodik

200
 MAXENT!Us

egy Karthágóban kibocsátott érme is, amelyen csakCAESAR-ként jelenik meg. Más
darabokon, hasonló szerénységgel,mellőzi az Augustus cím használatát. Ehelyett
PRINC(ep$-ként határozza meg státuszát, másutt pedig tisztelettudóan utal az
Augustusokra és a Caesarokra [AVGG(uui) ET CAESS(ares) NN(ostri)]. Ezek
között Maxentius saját apját, Maximianust is számon tartotta, akit ő hozott vissza a
nyugalomba vonultságból. Sőt, még olyan pénzeket is kibocsátott, amelyek
Constantinust Princeps luventutis-ként köszöntik, reménykedve annak a férfinak a
támogatásában, akire korábban neheztelt kedvezmény ezett helyzete miatt.
Maxentius hiába reménykedett abban, hogy a rangidós Augustus, Galerius el-
ismeri hatalmát. Galerius ugyanis ellenezte intézkedéseit,köztük arégi, politikailag
erós praetorianus gárda felélesztését.Felszólítottatehát II. Severust, hory vonuljon
Róma ellen és buktassa meg Maxentiust. Severus - Maximianus ürynökei által
összezavart - serege azonban kudarcot vallott és visszavonulásra kényszerült.
Maxentius ekkor felvette az Augustus címet, amelyet Constantinus elismert. Gale-
rius ezekután nekikészülődött, hogy személyesen vonuljon be az itálriai félszigetre és
elsöpörje Maxentiust. Ellenállás nélkül érte el Interamnát, de ezután az őhadjárata
is hamvába holt, ugyanazon okokból, mint Severusé. Maxentius megelégedett az
Itália fölötti uralommal, és nem kísérelte meg a visszavonuló erők üldözését. Sike-
rének híréreHispania mellette foglalt állást, ez viszont elidegenítette tóle Constan-
tinust, a|< ezt a tartományt saját befolyási övezetének tartotta. Maximianus is úgy
határozott, hogy saját fia ellen fordul. Amikor azonban 308-ban Rómába érkezett,
lefegyverezték.
Még ugyanebben az évben Carnuntumban találkozott minden Augustus és
Caesar, és Maxentiust közellenséggé nyilvánították.Ez a döntés us/an nem ingatta
meg Itálián belüli helyzetét, Aíricában azonban a praefectus praetorio, Lucius Do-
mitius Alexander fiiggetlenítette magát a római birodalomtól, és saját magát nyilvá-
nította császárrá.Leá|lt az africai gabonaszállítás, erre éhínségtört ki a fővárosban,
és harc kezdődött a l<tvéte|ezett helyzetben levő praetorianusok és az alultáplált
lakosság között, ami állítólag llatezer áldozatot követelt. Végül 311-ben Maxentius
elküldte másik praefectus plaetorióját, Gaius Rufius Volusianust Africába, és
Alexandert kivégezték.Karthágó keményen megbűnhődött elszakadása miatt,
pénnerdéjétOstiába telepítették. Maxentius megünnepelte a győze|met, és ,,örök
győze|em" (WCTORa AETERNA) körirattal pénzeket bocsátott ki. Más darabo-
kon váratlan konszekrációk jelennek meg. Az egyiken az a|<kot elhunyt apja, Maxi-
mianus istenként szerepel. Az érméknem szóltak ellenségeskedésükről. Az a tény,
hogy mégiscsak ery hajdani Augustus fia, Maxentius legfontosabb jogalapja volt a
császári bíborra. Más pénzek az istenné avatott I. Constantius előtt tisztelegnek,
Maxentius (akinek nővérét Constantinus feleségül vette) rokonaként (cognatus)
jellemezve az elhunflat. Ez a hódolat a néhai Constantius, a nyugati birodalomrész
császára e|őtt azt szándékozottje|ezni, hogy Maxentius is igényt tart az egész nyrr-
gati birodalomra, Ezt tehát nem a Constantinusszal való kibékiilésgesztusa volt,
hanem éppen az ellenkezőjére utalt burkoltan, mivel most már nyilvánvalóvá vá|t,
hogy a kettejük közötti összecsapás tovább nem kerülhető el.
Valóban, 3l}-ben Constantinus átkelt a Mont Genövre-hágón Itáliába neg]iven-
ezer emberből álló seregével. Maxentius csapatai létszámban legalább néryszer fe-
lülmúlták ezt,l<tképzettségük és feryelmük azonban alatta maradt az ellenségének.
Így volt ez Maxentius hadvezéri képességeivelis. Constantinus meglepte a Segusio
melletti helyórséget, azonban tartózkodott a város kifosztásától, ami kedvező be-

2o1
 ul. RÉsz . A TETRARCHIA ÉsA coNsTANTlNUs-HÁz

nYomáSt keltett. A Maxentius által kiküldött sereget is legyózte Augusta Taurino-

rum mellett, sikeresen csapdába ejtve a páncélos lovasságot, amelyt-Ol pedig sokat
vártak. Verona, Mutina, valamint Itália jelentős része hamarosan Constantinus ke-
zénvolt. Maxentius Róma falaiba helyezte minden bizodalmát, amelyeket megerő_
síttetett. Amint azonban az ellenséges csapatok közeledtek, a városon beltili árulás-
tól való félelmében végül is elhatátozta, kiküldi hadvezéreit, hogy a falakon kívül
ta|álkozzanak, ő maga pedig hátul követte őket. Egy a Via Flaminián megvívott kez-
deti Összecsapás után a döntő csatára a Tiberisen levő Mulvius-híd közelében került
sor. Maxentiusnak a dombok és a folyó közé ékelt katonáit teljes zűtzavarban szorí-
tották vissza; hajóhídjuk összeomlott, és ezrek fulladtak a vabe, köztük maga a
vezér is.
A keresztény történetírók ezt követően a csatát hitüknek a pogányság felett ara-
tott döntő győzelmeként értékelték;és ez valóban így is volt. Maxentius, hogy nép-
szerűségre tegyen szert, türelmet tanúsította keresztények iránt, sőt még az egyhéa
elkobzott javait is visszaszolgá|tatta, pénnlerése azonban határozottan pógány
hangvételű volt. A legfigyelemreméltóbb vonása azonban a magára Róma .vá.osará
helyezett határozott hangsúly volt, amely Maxentius székhelye és - a hatalom köz-
Pontjának északra helyeződése ellenére - még mindig a birodalom legtiszteletre-
méltóbb hagyományainak a letéteményese volt. Eppen ezért éfihető, hógy Maxen-
tius ifiú fiát és örökösét Romulusnak nevezték. 309-ben bekövetkezeit halálát,
anlelY aPja dinasztikus reményeinek a szertefoszlását jelentette, Romulus istenné
avatása követte, és ezt az érméken is hirdették annak a kör alakú templomnak az
ábr ázolásáv al, amelyet az ő,,örök emlékének" @ETERNAE ME MoRaD szentel-
tek, és amely ma is látható a Forum Romanum mellett.
Nem messze etíől a templomtól állt Maxentius legpompásabb hozzájárulása
RÓma épitészeti remekeihez. Ez volt a Basilica Nova, ame|yet róla neveztek el (bár
Constantinus fejezte be és módosította). Hatalmas, világi épület volt, a régi váiár-
téribazilikák utódja, amelyek társadalmi, bírósági és kereskedelmi célúösszejöve-
telek színhelyeként szolgáltak. Ugyanakkor ez már kissé más bazilika volt: a ktiionb-
ség azon a merész ötleten alapult, hogy a központi, apszisos, keresztboltozatos csar-
nokot - amely ismerős például Caracalla fürdóiből - elkülönítették, és fiiggetlen,
szabadon álló építménnyé alakították át. A fiirdők központi csarnokához haiónlóan
ez is csak három részbő| állt, amelyeket dongaboltozatokat hordozó pillérek vá|asz-
tottak el egymástól. ABasilica Nova, amelynek három hatalmas íve még ma is a ma-
gasba törően áll, Róma legelevenebb fantáaiáról tanúskodó épitésziti teljesítmé-
nyének a csúcspontját képviselte: nevezetesen - a téglaborítás és a márványburkolat
alatt - az öntőtt falazás alkalmazása a belső tér jelentőségének a kiemelése érde_
kében.
Maxentius épületegyüttest emeltetett a város külső övezetében is, a via Appia
mellett. Ez magában foglalt egy császárivillát, egy cirkuszt és egy családi mauzólóu-
mot. A villa területén még alig folytattak ásatásokat, a cirkusz azonban nyilvánvaló-
antizenötezer néző befogadását tette lehetővé. Amauző|eum kupolás, kör alapraj-
zú éPÍtményvolt, mély, nyeregtetejű, oszlopos előcsarnokkal, Hadrianus Panthéon-
jához hasonlóan. A pantheonnal ellentétben azonban ezt :úgy építettékmeg, hogy
mindenhonnan legyen rálátás, továbbá az elócsarnok szélességénekés u rót,r.rdá
átmérőjének azonossága zárt egységbe fogja.

202
!. (NAGY) coNsTANTlNUs (306-337)

I. (NAGY) CONSTANTINUS (Flavius Valerius

Constantinus) (társcsászár, 306-323: egyedural-
kodó császár, 323-337) a Dacia Ripensisben
(Felső-Moesia) levó Naissusban született 285 kö-
rül. Apja I. CoNsmrvrlus CHLoRus, anyja pedig
Constantius felesége (vagy concubinója), Helena
volt, egy fogádós leánya, aki 328-ban halt meg
(később keresztény szentté avatták).
Amikor 293-ban Constantius megkapta a
Caesar, címet, fiát felvették DrocrBrranus udva-
rába. Igéretes tehetségútisztként vált ismertté,
amikor apja társ-Caesarja, Gernntus alatt szolrgáJrt
a perzsák ellen, és akinek a kíséretéheztaítozott, midőn Diocletianus és MexIun-
m;s 305-ben lemondott. Helyiikre Galeriust és I. Constantiust nevezték ki Augus-
tusnak. A következő évben azonban constantius kérte Galeriust, bocsássa rendel-
kezésére a fiát, hory Britanniában szolgáljon. A kéréstteljesítették(bár olyan vona-
kodással, hogy Constantinus számos óvintézkedést tett utazása során), és amikor
Constantius Eburacumban meghalt, csapatai - az alemannok királyának támogatá-
sával - fiát Augustusként üdvözölték. Galerius nem volt hajlandó eztkész tényként
elfogadni, azonban nem tudta elkerülni Constantinus Caesarrá való kinevezését,
amelyet a fiatalember elfogadott. Amikor feleségül vette Faustát, az Augustus címét
ismét megerósítette apósa, Maximianus - akinek ennek fejében menedéket nyújtott
Galliában, miután azszakitott fiával, Mpcvnusszal és elhagyta Rómát.
Amikor azonban 308-ban az in. carnuntumi császártalálkozón constantinust
felszólították, hogy mondjon le az Augustus címről és legyen ismét Caesar az
,,Augustusok fia" (filius Augustorum) jelzővel, a kéréstvisszautasította. Röüddel
ezután sikerrel védte meg a rajnai határt a germán törzsek (frankok, alemannok,
bructerek) támadásával szemben. Amikor azonban hírétvette, hogy Maximianus
ellene fordult és elfoglalta Massiliát, visszatért Galliába. Constantinus megadásra
kényszerítette és talán meg is gyilkoltatta; és mivel a kapcsolat az elhunyt férfiú
Herculestől származó dinasztiájával (amellyel korábban Constantinus kérkedett)
most becstelennek túnt, kitalált helyette a maga számára egy II. Cr-nuoIus
GotgIcusra (268-27 0) visszamenő családfát.
Amikor 3],l,-ben Galerius meghalt, Constantinus nyílt háborúskodásba bocsát-
kozott Maxentiusszal. A következő évben behatolt ltáliába,jelentősebb győzelme-
ket aratott Augusta Taurinorumnál és Veronánál, majd Róma ellen vonult, ahol le-
győzte és meggyilkolta Maxentiust a Mulvius-hídnál vívott döntő csatában. A győz-
tes Constantinust szívesen látta a szenátus, és elismerték rangidős Augustusnak.
Llcnvlus, aki támogatta ügyét, és nővérét, Constantiát vette feleségül, érvényesítette
uralmát a birodalom keleti részén,ellensúlyozva Constantinusnak a nyugati biroda-
lomrész fölötti ellenórzését. A két uralkodó közötti eryetértésazonban hamarosan
összeomlott, Az elsó háboru 316-ban Constantinus győzelmét hozta a pannoniai
Cibalaenál, amelyet döntetlen kimenetelú csata követett a Campus Ardiensis köze-
lében, Thrákiában. A felújítottkölcsönös tolerancia jegyében, amelyet egyszerúsí-
tett a határok kijelölése, a nézeteltéréseket elsimították. Az ellentétek azonban ha-
ul. RÉsz . A TETRARCH|A ÉsA coNsTANTlNUs-HÁz

marosan ismét kirobbantak. constantinus főhadiszállásának serdicába, a közös ha-

tár kőzelébe való áttelepitése 3llll8-ban kihívásnak tűnt Licinius szemében,323-
ban egy gót támadást visszaverő hadjárata során Constantinus átlépett olyan thrá-
kiai területre, amely uralkodótársa hatáskörébe tartozott. A következő évben ezért
az ellenségeskedés második hulláma tört ki akét császár között. Constantinus táma-
dásba lendült, megsemmisítette ellenségét a fontosabb szárazfőIdi és tengeri csaták-
ban - Hadrianopolisz és a thrák Boszporusznál|evő Khrüszopolisz közelében, vala-
mint a Hellészpont osz bejár atánál,
Constantirnrs folytatta a hadsereg Diocletianus által megkezdett átszewezését.
Csapatainak eg5ne növekvő számű pénz és emlékéremkibocsátásával fejezte ki
köszönetét. A hadseregben továbbra is előtérbe helyezte a germán erőket, mivel
nagyra értékeltekiilönleges képességeiket a határ túloldalán levő, szemben álló
honfitársaik ellen folytatott harcban. Ily módon a germán katonai egységek kivéte-
lezetthelyzetbe kerültek, a közülük kikerülő hadvezérek pedig különleges kedvez-
ményeket kaptak. A pronviciákba engedélyezetten betelepüló germánok (csakúgy,
mint a szarmaták) közül is sokakat besoroztak Constantinus újonnan életre hívott
lovassági és gyalogos egységeibe. Ezeket a csapatokat a birodalom batárairól szár-
mazó különítményekkel együtt mozgő szárazföldi erővé egyesítették. Ennek ered-
ményeképpen |egiói, amelyek egyenként ezer}ralogosból és őtszáz lovasból álltak,
minden korábbihoz képest jelentósebb és tekintélyesebb központi itőerőt és stra-
tégiaitartalékotalkottak. Amozgó hadsereg kányitására Constantinus két új fő-
parancsnoki beosztást hozott létre: amagister equitum (a lovassági főparancsnok) és
a magister peditum (a gyalogsági főparancsnok) tisztségét.
A praetorianus gárdát, amely Maxentius oldalán Constantinus ellen harcolt,
ismét felosz|atták, három évszázados féktelen működése után ezűttal végérvénye-
sen, és ery főleg germánokból felállított gárdával helyettesítették, amelyet még
Diocletianus alapított. A praefectus praetorio hivatala azonban továbbra is létezett.
A hivatalban levő praefectusok száma még mindig általában négy volt; tevékeny-
ségük azonban - és ez vonatkozik a városi praefpctusra is - immár polgári jellegú
volt, főleg jogi és pénzügyekkel foglalkoztak.
A hadsereg második nagy ága, a helyhez kötött alakulatokból álló határvédó
csapatok nem voltak olyan jól megfizetve, mint a központi mozgó haderő. Mind-
azonáltal továbbra is alapvető szerepet töltöttek be, mivel Constantinus, aki rá-
szántamagát a meggyengült dunai és rajnai erődök helyreállítására,újjászewezte és
megnövelte helyőrségeik számát. Ahatáwédő hadsereg leszerelt katonái pedig ki-
váltságokat kaptak, amelyeket nem örökölhettek fiaik (akiknek kezdeti kötelező
éwényű besorozását szigorú büntetésekkel erőszakolták ki, és ez általános félelmet
keltett, különösen a kevésbékatonai jellegú provinciákban).
Miközben a birodalom népei az infláció és az elnyomás szorításában senyved-
tek, Diocletianus pénzügyi reformjainak érvényrejuttatását buzgón fol5ltatták. Azíj
és könnyebb (a font ll72-ed része súlyú)aranypénzt, a solidust sikeresen bevezet-
ték; az adókat - főleg természetben - növelték; azt a hivatalnokréteget, amelynek
ezeket a feladatokat intézniük kellett és általában a közvetlen parancsolgatást kel-
lett végrehajtaniuk, alapvetően feldluzasztották. Constantinus kőzigazgatásiváltoz-
tatásai között volt a magister fficiorum kinevezése a birodalmi csúcshivatalok
(scinia) ellenőrzésére, a quaestor saci palatii kijelölése, aki a császár legfontosabb
jogi tanácsadója lett, és két pénntgyi hivatalnoké (a comes rei pivatae és a comes
sacrarum laryitionum), akik a bevételeket és a kiadásokat e|lenőrizték,beleértve az

204
 9. Konstantinápoly térképe

!
Blakhemai pal
f és temp|om

/----j
/
Szent Apostolok
4 temploma

Búzmtion
akopolisza

i TJ,,
Hippodrom

ÁnvÁNy-TENGER
(PROPONTISZ

1. Constantinus foruma és a Nymphaeum Maius

2. Lausus palotája
l
IlTheodosiusvárosfala ^|
3,BaZilika

constantinusi városfal | 4. Szent Euphémia-templom

- -
l és Theotokosz-templom a Khalkoprateia negyedben
I

| 5. Hagia Eüéné-templom

6. Hagia Szophia-templom
o r0o0 2ooom
7.TheotokoszHodegetria-templom
G
-
vll. RÉsz . A TETRARCH|A ÉsA coNsTANTlNUs-HÁz

ingyenes osztogatásokat is. Ezek voltak azok az állandó hivatalnokok, akik a csá-
szári tanácsban (consistoium) iltek, Constantinus bókezú volt a szenátori renddel
is, és számos hivatalos tisztséget létesített szenátoroknak, akik így visszaszereztek
valamelyest az előző évszáaad folyamán elvesztett politikai befolyásukból.
Ugyanakkor Róma nem játszott központi szerepet gondolataiban és terveiben.
Katonai/szempontból tökéletesen nyilvánvaló volt s}ám?ra - és elődei közül is so-
kan így érezték-, hogy Róma már nem képes betöltölteni a birodalom fóvárosának
megfelelő szeíepet, mivel az innen kormányzó császár számára meglehetősennehéz
feladat egy időben ellenőrizni az életfontosságúRajna-, Duna- és Eufrátesz-határo-
kat. Miután elidőzött egy ideig mind a birodalom nyugati részénekkülönböző köz-
pontjaiban (Tieviri, Arelate, Mediolanum és Ticinum), mind szülőföldjén, a Balká-
non (Sirmium és Serdica), Constantinus úgy hatátozott,,hogy fóáálgsa számára az
ideális hely Büzantion antik görög város azEurópa és Azsia között hizódő straté-
giai fontosságú Boszporusz-szorosnál; és ott alapította meg 324-330-ban Konsztan-
tinopoliszt (Constantinopolis, Konstantinápoly, a mai Isztambul). A település ki-
tűnő kikötóvel rendelkezett az Aranyszarv-öbölben. Szárazföldön és a tenger felól
is kiválóan védhető volt, és hozzáférhető Asia Minor és Syria súrúnbetelepült ten-
gerparti, létfontosságú ipari központjai számára, és elérhetó távolságban volt a ga-
bonatermelő Eryiptom, valamint a déI-oroszországi terület is. Ugyan Róma nem
veszítette el ősi kiváltságainak egyikét sem, és kezdetben Konstantinápoly és újon-
nan alakított szenátusa is alacsonyabb rangot töltött be, Constantinus szándéka
szerint azonban a frissen alapított városnak a birodalom metropoliszává kellett
válnia - és ez hamarosan meg is történt. Ez megteremtette a bizánci birodalom
kialakulásának lehetóségét, amely még évszénadokon keresztül uralta a középkort.
A görögöt tette meg hivatalos nyelwé, igy tehát Augustusnak az a szándéka, hogy a
|atin, az uralkodó Róma nyelve kerüljön az első helyre, végül is meghiúsult.
Constantinus egy második és sokkal nagyobb, forradalmi jelentőségű változta-
tást is elindított, nevezetesen a birodalom megtéríté§éta pogányságból a keresz-
ténységbe, Diocletianus és Galerius minden idők legkeményebb keresztényüldözé-
sét folytatta, amely azonban kudarcba fulladt, és 311-ben a halálos betegségben
szenvedő Galerius Constantinusszal és Liciniusszal együtt kibocsátotta a serdicai
ediktumot, amely szabad vallásgyakorlatot biztosított minden keresztény számára.
Tudjuk, hogy Constantinus a Mulvius-hídnál lezajlott csatában ellenfele, Maxentius
fö|ött győzelmet aratott; mint később á|litotta, egy fénykeresztet pillantott meg a
Nap előtt, ,tn hoc signo vinces" (e jelben győzni fogsz) felirattal, mire megparan-
csolta, hogy katonái pajzsára fessék rá Krisztus monogramját. A győzelmet követő
évben Liciniusszal együtt ismét nyilatkoztak a keresztényekkel kapcsolatos türelem-
ről, ezt milánói ediktum néven ismerjük (valójában Mediolanumban született
egyezmény volt, de Nikomédeiában foglalták ediktumba, s ott is bocsátották ki).
Constantinus mindig vágyott egy isteni társra és patrónusra. Egy ideig úry tűnt,
hogy az ekkortájt szerte a birodalomban széles körben tisztelt és Constantinus elő-
dei által is hosszú ideig nag5na becsült Napisten tölti be ezt a szerepet. Ő maga
azonban a milánói ediktum idején már nem haryott kétséget afelől, hogy a keresz-
ténységhez vonzódik, amelyet úgy jellemzett, mint a ,,legtörvényesebb és legszen-
tebb vallás"-t, es/re inkább Jézus Krisztussal azonositva az Egyedüli Legfőbb
Hatalmat.
Constantinus tehát az évek folyamán a keresztényeket támogató intézkedések
egész sorozatátyezeítebe. Az egyháznak és az államnak a legszorosabb együttmú-

206
 l. (NAGY) coNsTANTlNUs

ködésben kellett tevékenykednie. Eza|att, amint a császár egyre inkább meggyőzte

magát, hory Isten bajnokaként isteni küldetése van, amely Isten kegyelméből győze-
delmeskedni fog, az egymást követő arelatei és nikaiai zsinaton - 314-ben és 325-
ben - nyilvánvalóvá tette, hogy ő az, aki a gyeplőt a kezében tartja. Az utóbbi ta-
nácskozás, amelyen kétszánhúsz püspök vett részt, megfogalmazta a nikaiai (ni-
caeai) hitvallást, amelyben kinyilvánították, hogy a Fiú ,,egylényegű" az Atyáva|, és
elítéltékAriust és más szószólókat, akik a Fiút alárendelték az Atyának (lásd II.
CoNsrax-nus).
Constantinusnak az a döntése, hogy kereszténnyéteszi a birodalmat, narymér-
tékben személyes és első hallásra megdöbbentő lépésvolt, merthory a püspököknek
Constantinusra ryakorolt.befolyása és a helyi keresztény közösségek újkeletú nyil-
vánvaló térhódítása - amelyeket nem akadályoztak immár az egymást követő csá-
szári üldözések - ellenére az egyháa nem rendelkezett szembetűnő politikai, gazda-
sági, társadalmi vagy kulturális hatalommal. Ráadásul, bár Constantinus maga
mélységesenbabonás volt, úgy tűnik, hory a teológiai problémák legalapvetőbb
részévelvolt csak tisztában; vallásos érzéseités nézeteit pedig több alkalommal
radikálisan meg:táltoztatta. Mindazonáltal neki és tanácsadóinak arra a következ-
tetésre kellett jutniuk, hogy a mélyen tagolt társadalomban egyedül a keresztények
rendelkeztek olyan, minden részletre kiterjedő célokkal és hatékony, összefüggő
szewezettel, amely hosszú távra összeforraszthatta a lakosság különböző, egymással
szembenálló elemeit egy mindenkit magában foglaló egységbe. Es a birodalmi poli-
tikának erre volt szüksége. Ugyanakkor őt magát, számos vallásos társához hason-
lóan, csak élete legvégénkeresztelték meg - amikor már nem tudott többé vétkezni.
Egyhánánakszolgá|atában Constantinus lett Róma és a világ történetének eryik
legkiemelkedőbb építtetóje: ery épitészeti forradalom elindítója volt, amely vallásos
ellenpártjának a hagyományából eredt, és amelyet bőkezíi hivatalos támogatás ser-
kentett. Az ekkoriban emelt figyelemre méltó építményekáltalában két alaprajzi
formát vettek át: a központi (kör, sokszög, kereszt alakú) vagy a hosszanti elren-
dezésűt. Ami a központi elrendezésú épületeket illeti, Diocletianus palotája Salo-
naeban megmutatta, hogy mit lehet létrehozni, és az most nyilvánvalóvá vált, hory
az ilyen jellegú épületek megfelelő keretet biztosítottak nemcsak a templomok és
keresztelőkápolnák, hanem a keresztény mártírok temetkezőhelye számára is,Iry a
császár új székhelyen, Konstantinápolyban megépítette a Szent Apostolok templo-
mát.Bz az ötkupolás, kereszt a|aprajzú épület egyesítette az apostolok tiszteletének
és az ő saját (mint a tizenharmadik apostol) mauzóleumának funkcióját; és egy
idóre itt helyezték eI az ő földi maradványait. Egy másik hatalmas központi elren-
dezésű épületet, amely hasonlóképpen nem maradt fenn korunkig, Constantinus
Antiokheiában kezdett építeniés majdnem be is fejezte. Ez volt az Arany Nyolc-
szög, amely az Orontész folyó egyik szigetén elhelyezkedő palota mellett állt, közel
a város központjához. Az Oktogon a Harmóniának (azaz a Világegyetemet, azEgy-
házat és az Allamot eryesító isteni hatalomnak) szentelt császári templom volt.
Központi részét,melyet aranyozott fából készült, kupolás vagy piramidális tető fe-
dett, kör alakban oszlopsoros, kétszintes folyosó vette körül.
Hasonlóképpen nevezetesek voltak a hosszanti elrendezésú épületek, amelyek
egy újfajta épülettípusnak adtak keretet: a keresztény bazilikának. A múlt egyszerű
,,házi templomainak" ezek a grandiózus utódai hosszúkás, téglalap alapú építmé-
nyek voltak, bejáratuk tágas udvarról nyílt, Belsejükben az oldalhajókat a magasabb
főhajótól boltíves oszlopsorok választották el. A boltívek fölött a főhajó megvilá-

2o7
vll. RÉsz . A TETRARCH|A ÉsA coNsTANTlNUs-HÁz

gitására/szolgáló ablaksorok által tagolt téglafalak emelkedtek. A főhajó általában

lapos tetőzete fából készült; a hatalmas keresztboltozatok, amilyenek például
Maxentius nem sokkal korábban épült bazilikájában találhatók, túlságosan evilá-
giaknak és pogánynak tűntek, és nem irányították volna kellőképpen a tekintetet
kelet felé, ahol a felkelő nap sugarai rávetültek az oltárnál ál|ó, arccal g5rülekezete
felé forduló misézóre. Ugyanakkor a pogány előképek mégis segítették a keresztény
bazilikák megteremtését; ugyanis a templom ke|etilez(arása, ahol a hatalmas apszis-
ban a püspök trónja helyezkedett el, erősen emlékeztetett a treviri és a spalatumi
palotában levő audienciacsarnokra: a mennyezet alatt elhelyezkedő oltár a császár
trónjához volt hasonlatos, és a diadalív ugyanezt a hatást keltette.
Constantinus számtalan látványos, színpompás, aranyozásban és más ragyogó
díszítésekbenbővelkedő bazilikáinak azonban nagyon kevés nyoma maradt fenn.
Semmi sem maradt például az álta|a helyreállított Hagia Eiréné(Szent Béke)-
templomból Konstantinápolyban (később I. JusrINnmus újjáépítette)vagy az általa
építettetettSzent Péter-bazilikából Rómában, amelyet a XVI. szívadban romboltak
le, hogy helyet csináljanak utódjának, A Constantinus-féle épület hosszú és magas
főhajója és a az egészet uraló apszisa között masszív, tizenhat ablak által megvilá-
gított kereszthajó huzódott, hory a mártírhalált halt Szent Péter előtt tiszteletüket
leróni érkezó hatalmas tömegeket el tudják helyezni. A téglalap alaprajzú Basilica
ConstantinianútRómában elóször a Megváltónak, később Lateráni Szent Jánosnak
szentelték. Kereszthajók helyett két kis oldalszárny vagy sekrestye csatlakozott
hozzá. Hatalmas ezüst szentélyrekesztőjével, sárga, vörös és zöld márványoszlopai-
va|kápránatos hatást keltett. Sokkal gyakoribb volt azonban a két fő épülettípus, a
központi és a hosszanti elrendezésú templom egyazon épúletben való egyesítése.
A Constantinus-féle bethlehemi ,,Krisztus születésének barlangja" például nyolc-
szögalaprajzú, keleti oldalához téglalap alaprajzú építménytillesztettek. Az eredeti
jeruzsálemi Szent Sír egy apszisos bazilika közepén elhelyezkedő kör alakú mártfu-
szentélyből (egy zsidó sírkamra helyen) állt.
Constantinus uralmát egy családi tragédia feketítette be 326-ban, amikor össze-
esküvés gyanújától meggyőme (akár indokoltan, akár nem) elrendelte felesége,
Fausta és idősebbik fia, Crispus lrlvégzését.Crispus Minervina fia volt, ő pedig talán
a császár korábbi felesége. Crispust azisztriai Pola egyik ftirdőjében fojtották meg,
és röüddel ezutánTieviriben Faustát is elérte végzete. Constantinus három megma-
radt fiát (II. CoNsren,nNus, II. CoNsrexT tus, I. CoNsTANs) 317-ben, 323-ban és
333-ban sorban Caesarrá választották.Ez aztjelentette, hogy előkészítették őket az
öröklésre; a császár két unokaöccsét, Delmatiust és Hannibalianust pedig ugyan-
ezértléptettékelő. Constantinus nagyon elszámította magát, amikor azt hitte, hogy
ez az öt fiatalember majd békésenegyütt fog kormányozni, ha ő már eltáyozott az
élők sorából
Constantinus a mély és lobbanékony érzelmek embere volt. Szertelen is volt,
mohón sóvárgott a népszerúségre,gyenge volt a hízelgéssel szemben és zavarba-
ejtően önfejű, könyörtelen. Vad természetétszabadjára engedte, de gyakran sikerült
lecsillapítani. Ambíciói és energiái határtalanok voltak. A legmagasabb mértékkel
mérhetó hadvezét volt; és életénekkét legnagyobb döntését - Konstantinápoly
megalapítása és politikájának a kereszténységrevaló alapozása - visszhangozták a
következő századok, uralma tehát a birodalom, az egyház és a nyugati civilizáciő
szempontjából kiemelkedő jelentőségű volt.

2o8
 LlclNlUs

A nikaiai tanácskozáson, számol be életrajzitója, Euszebiosz, ,,a g5rúlésezéskö-

zepette űgy járká|t, mint az Isten egyik mennyei angyala, öltözékében, amely csillo-
gott, mintha fényt sugározna magából, visszaverve a bíborpalást parazsát, arany és
drágakövek ragyogó pompájával díszítettek..," Euszebiosz a császárt ifjúkorában
olyannak látta, ,,akinek nem akadt párja termete kecsességébenés szépségében
vagy magasságában, és annyira túltett a vele egykoruakon testi erejét tekintve, hogy
rémülettel töltötte el őket". Később meghuott és ,,bikanyakú"-nak gúnyolták. A ró-
mai Museo dei Conservatoriban található hatalmas portréjának személytelen, papi
fennköltségén keresztül erőteljesen markáns vonású férfi jelenik meg, súlyos szem-
öldökkel és erélyes állal: egy olyan férfi, akiveljobb nem ujjat húzni.

LlclNlus (308_324)
: LICINIUS (társcsászár,308-324) 250 körül szüle-
, tett és 325-ben halt meg. Apja Dacia Ripensisből
, (Felső-Moesia) származó földműves volt. Barátja
: és katonai szövetségese lett GanBRtusnak, akinek
'. 2g7-es perzsa hadjáiatában kitüntette magát, majd
ezt követően rangidős parancsnok lett a Dunánál.
DtocI-Brreirrus fiává fogadta. Ekkor Licinius fel-
vette adoptáló apja Iovius nevét, és ettől kezdve a
,:, Valerius Licinius Licinianus nevet viselte.
i:., rraielőtt Galerius császár Mocvnus megbuk-
',;:; tatásárakieszelt sikertelen terve keretében 307-ben
berontott volna Itáliába, annak a két tisztnek az
egyike, akiket Rómába kiildött a tárgya|ás hiábavaló kísérletével,Licinius volt.
A következő évben megrendezett carnuntumi császártalálkozón Licinius Augustus
lett. Felügyelete alá helyezték a dunai provinciákat és a Balkánt (elvileg Itália,
Afrika észal<t része és Hispania mellett, amelyek azonban Maxentius ellenőrzése
alatt voltak). Az ő előléptetése azonban semmibe vette II. MaxIIraIr.rus Dara és
CoNsranvnxus igényeit, és 310-ben Maximinus ellenséges lépésétóltartva Licinius
elhatározta, hogy megbékíti Constantinust annak nővére, Constantia eljegyzésével.
A következő évben azonban, amikor Galerius meghalt, Maximinus elfoglalta Asia
Minort, mielőtt ellenfele ezt a lépéstmegtehette volna. A két férfi egyezséget kö-
tött, és a kontinensektalálkozását jelölték ki határként. A béke azonban nem tar-
tott sokáig. 3I2l313 telén Maximinus átkelt Thrákiába, Licinius azonban Campus
Serenusnál vereséget mért rá, és kénytelen volt visszavonulni a Tarsus herységbe,
ahol meghalt, Erre Licinius megragadta a lehetőséget, hogy eltávolítson minden
olyan birodalmi személyiséget,aki egy jövőbeni felfordulás vezető alakja lehetett
volna. Hóhérainak esett áldozatul Maximinus leánya és fia, Diocletianus öntegye,
Prisca és leányuk, Galeria Valeria, aki Galerius özvegye volt, valamint Galerius fia,
candidianus.
A'római ülág most Constantinus (aki időközben megsemmisítette Maxentiust a
Mulvius-hídnál) és Licinius között oszlott meg. 313 elején Licinius Constantiával
való egybekelését Mediolanumban ünnepelték. Még ugyanazon év júniusában Lici-
nius visszatért Nikomédeiába, és egy levelet tettközzé, amelyben a keresztényeknek

209
ul. RÉsz . A TETRARCH|A És A coNsTANTlNUs_HÁz

teljes vallásszabadságot adományozott a milánói ediktumban (lásd CoNsrnNTINus)

már korábban rögzített alapokon. Licinius azt kezdte állítani, hogy PHIurpus csá-
szár |eszármazottja, akiről úgy hírlett, hogy kereszténybarát volt (tiltakozásképpen
constantinusnak azzal az állitásával szemben, miszerint ő viszont cr,nuoIus
GorHIcus leszármazottja). A milánói ediktumot hasznos fegyvernek találta Maxi-
minus ellen, és elfogadta Constantinus igényéta rangidős Augustus posztjára. Cse-
rébe megkapta a jogot, hogy a római birodalomnak az ő hatáskörébe tartozó részén
törvényeket alkothatott.
Constantinus azon terve azonban, hogy sógorát, Bassianust jelöli Itáliáért és a
dunai provinciákért felelős Caesarnak, nem nyerte el Licinius tetszését,aki úgy gon-
dolta, hogy ez az ember inkább eszköz lesz Constantinus kezében, és 314-benlána-
dásra bujtotta íel. Az árulás azonban kiderült, és a két császár között két éwel ké-
sőbb háboru tört ki. Miután a pannoniai Cibalaenál egy számszerűleg hátrányban
levő erőtől vereséget szenvedett, Licinius visszavonult Hadrianopoliszba, ahol ki-
hívóan Alsó-Moesia parancsnokát (dttx), Aurelius Valerius Valenst nyilvánította a
nyugati birodalomfél Augustusává, Constantinus ellenében. A második, Campus
Ardiensisen vívott eldöntetlen eredményű csatát követően Constantinus és Licinius
szerződést kötött a területek felosztásáról. Valenst cserben hagyták és kivégezték,és
Constantinus szerezte meg az ellenőrzést a dunai és a balkáni provinciák fölött,
Thracia provinciát kivéve. Ugyanakkor azonban Licinius megőrizte teljes cselekvési
szabadságát a birodalom keleti részében.
Hogy emlékezetessétegyék a látszólagos kibékülést, 317-ben három új Caesart
neveztek ki Serdicában: Constantinus fiát, Crispust és a csecsemő ifjabb CoNsraN-
TINust, valamint Licinius és Constantia csecsemó fiát, aki apja nevét viselte. A to-
vábbi polgárháborut néhány évre elhárították, a két császár közötti kapcsolat azon-
ban hamarosan ismét romlani kezdett. Miközben Constantinus folytatta a keresz-
tények javára hozott intézkedéseket, Licinius arra a következtetésre jutott, hogy az
állam egyesítése a keresztény közösséggel, amint azt Constantinus elképzelte, ka-
tasztrofális hiba volt. Ennek megfelelően elhatározta, hogy visszaszoritja az egyháa
hatalmát, és a320l32l-ben átfogó intézkedések sorát léptette életbe, amelyek betil-
tották a zsinatokat, korlátozták a klérus tevékenységétés kiűzték a keresztényeket a
hivatalos tisztségekből,
Mialatt a két rendszer között feszüló ellentétek érezhetővé váltak, problémák
merültek föl az éves konzuli tisztséggel kapcsolatban is, amelynek bár teljes mér-
tékben tisáeletbeli jellege volt, kiváló lehetóségeket kínált a császárok fiainak nép-
szerűsítésére,akik így gyakorolhatták a nyilvános szereplést. Ezeknek a kinevezé-
seknek a két uralkodó közötti megállapodás tárgyát kellett volna képezniük. 321-
ben azonban Licinius aría a meggyőződésre jutott, hory Constantinus tisztességte-
lenül nagy súlyt helyezett ezekre a kinevezésekre saját két fia érdekében.Megtor-
lásképpen tehát saját magát és fiait nyilvánította a következő évben konzulnak a
keleti provinciákban. Ez az e|idegenedés nyílt megvallását jelentette;láthatóvávált,
hogy új polgárháboru közeleg.
Hamarosan találtak casus bellit is. 322-ben, a gót betolakodók elűzése érdeké-
ben Constantinus behatolt a Licinius fennhatósága alá tartozó területre. Noha ide-
gen betörés esetén a31,4-ben kötött szerződés lehetóséget adott az ilyen akciókra,
Licinius úry döntött, hogy Constantinus hadmozdulatait megállapodásuk megszegé-
seként értelmezi,324 tavaszán tehát háborut hirdettek. Liciniusnak, aki Hadriano-
poliszban vert tábort, 150 000 gyalogos és 15 000 könnnyúlovas állt rendelkezésére,

21o
 LlclNlus

és 350 hajója Abantus nevű flottaparancsnoka vezetésével elindult a Hellészpontosz

bejfuatából. Constantinus Thesszalonikéből vonult ellene 120000 gyalogossal és
10000 lovassal, fia, Crispus parancsnoksága alatt pedig hátrahagyott 200 hadi- és
2000 szállitóhajót. Július 3-án Licinius súlyos vereséget szenvedett egy szárazföldi
csatában és Büzantionba szorult vissza. Hamarosan flottája is súlyos veszteségeket
könyvelhetett el magának. Büzantiont ekkor elzárták a külvilágtól, Licinius pedig a
Boszporuszon át Khalkédónba menekült, Ott előléptette a császári adminisztráció
legfőbb ellenőrét, Martinianust Augustus-tátsává (ahogy Valenst is kijelölte Augus-
tusnak nyolc éwel korábban), és azt szabta neki feladatul, hogy akadá|yozza meg
Constantinus átkelését a szoroson. Nikomédeiában pedig Martinianus nevével
ellátott pénzt bocsátottak ki. Constantinus azonban könnyű szállítóhajókból álló
flottillájával kikerülte őt és partra szállt az ázsiai parton. A szeptember 18-án
Khrüszopolisz mellett lezajlott csata döntőnek bizonyult Liciniusszal szemben, aki
Nikomédeiába menekiilt seregének harmincezer megmaradt katonájával. Röviddel
ezután azonban elfogták óket.
Constantinus nővére, Constantia azzal a kérésselfolyamodott fivéréhez, hogy
kíméljemeg Licinius és Martinianus életét,őket tehát Thesszalonikébe, illetve
Kappadókiábaszáműzték Liciniust azonban hamarosan megvádolták, hogy a gótok
segítségévela hatalomba való visszatéréseérdekébenszervezkedik, Constantinus
pedig akár titokban, akár szenátusi jóváhagyással, parancsot adott a kivégzéséte;
vgyanez lett a sorsa Martinianusnak is 325-ben. Az ifjabb Licinius elveszítette
Caesar címét,majd két éwel később Polában meggyilkolták. Licinius másik fiáról,
egy íattyúról, akit törvényesített, 336-ban hallunk legközelebb, amikor is lesüllyesz-
tették anyla rabszolga stát,tlszára, és nőkkel együtt dolgozott egy császári szövődé-
ben Karthágóban.
Nehéz feladat felbecsülni Licinius császár érdemeit, mert Constantinus keresz-
ténybarát intézkedéseivel való szembenállása miatt később heves támadások érték.
Ennek következtében egy modern író korának kemény államférfiai közül a leg-
utálatosabbnak, önzónek, földhöz ragadtnak és hidegvérúenkegyetlennek nevezte.
Vallási politikája enyhén szó|va következetlennek és megbízhatatlannak tűnik, vagy
azért, mert bizonyos kijelentései nem voltak őszinték, vagy pedig mert nem tudta
elhatározni magát. Keryetlensége megnyilvánult abban az öldöklésben, amelyet
tetrarchatársa, II. Maximinus Daia bukása után annak családja és követői körében
rendezett. Constantinusszal való hosszan tartó és folyamatosan romló viszonya so-
rán, noha mindketten követtek el hibákat, mégis Licinius túnik a hibáztathatóbb-
nak: egyrészt a Bassianusszal 314-ben folytatott áruló tárgyalásai miatt, másrészt
egy évtizeddel később tanúsítottlelkiismeretlentilétzékenysége miatt. Licinius ta-
lán még azután is folytatta az intrikálást, miután minden elveszett. Ugyanakkor a
korszak más uralkodóihoz hasonlóan kiváló hadvezérnek bizonyult. Ez volt az, ami-
vel kiérdemelte Galerius támogatását, és aminek következtében elsöprő győzelmet
aratott II. Maximinus Daia felett. Hadvezéri képességénélfogva hosszabb ideig
uralkodhatott, mint korának legtöbb császára. Azonban akármilyen jó katona lehe-
tett is, constantinusban emberére talált, és ez volt bukásának oka.

211
ul. RÉsz . A TETRARCH|A ÉsA coNsTANTlNUs-HÁz

ll. MAxlMlNUs (DAIA) (3í0_313)

II. MAXIMINUS (DAIA) (társcsászár, 310-313)

GanBRrus nővérének fia volt. Galerius - aki fiává
fogadta - es/engette gyors előremenetelét a had-
seregben, amely a katonai tribunusi tisztségben
érte el csúcspontját. Amikor Drocmrrexus és
M,cxtI\,íIANUs 305-ben lemondott, Daiát Caesarrá
választották, Diocletianus pedig ugyanolyan bíbor-
palásttal rlházta fel, mint amilyent maga is viselt.
Felvette a Gaius Galerius Valerius Maximinus ne-
vet, leányát eljegyezte Galerius fiával, Candidia-
nusszal, tevékenységeszínteréül pedig megkapta a
legkeletibb provinciákat és Egyiptomot.
Maximinus különös szigorusággal folytatta a Diocletianus által megkezdett ke-
resztényüldözéseket. 306-ban kibocsátott első rendeletében felszólította a proün-
ciák helytartóit, ragaszkodjanak ahhoz, hogy minden férfi, nő és gyermek áldozatot
mutasson be a pogány isteneknek. Antiokheiában és Syria Palaestinában (Judaea)
Daia személyesen őrködött parancsának kíméletlen végrehajtatása fölött. Ezután
úgy tűnik, hogy az üldözések átmenetileg szüneteltek, 309-ben azonban Maximinus
ismét támadásba lendült, és példátlanul szigoru hadjáratot indított a keresztény
hívők ellen. Mindenkinek, még a csecsemőknek is részt kellett vennie a nyilvános
áldozásokon, és ennie kellett az áldozati állat húsából, amelynek vérévelminden, a
piacokon eladott dolgot be kellett permetezni.
Az említett két rendelet közötti idószakban Maximinus Daia súlyos csalódást élt
át, mivel a 308-as carnuntumi császártalálkozón, amelyen minden elismert biro-
dalmi személyiség részt vett, abban reménykedett, hogy Augustusszá választják.Ezt
azonban nagybátyja, Galerius megtagadta tőle, és helyette katonatársát, LIcINIust
emelte eíTe a tisztségre. CoNstaN:rIlrushoz hasonlóan ő is tiltakozott a feje fölött
hozott döntés ellen. Galerius megpróbálta megvigasztalni őket egy újonnan kreált,
,,az Augustusok fiai" (filii Augustorum) címmel, Maximinus azonban nem hagyta
magát kiengesztelni, és 310-ben csapataival Augustusszá kiáltatta ki magát.
Galerius, aki a következő évben meghalt, kénytelen volt beletöródni ebbe. Ez-
után Maximinus előnyre tett szert Liciniusszal szemben, minthogy elfoglalta Asia
Minort, északnyugat felé pedig egészen a thrák Boszporuszig vonult. Licinius a szo-
ros másik oldalán került szembe vele, ahol azonban a két rivális letette a fegyvert és
egyelőre megegyeztek, hogy területeiket astatus quo alapján határolják el. Közben
mindketten liázas diplomáciai tevékenységet folytattak azzal a céllal, hogy támoga-
tókat szerezzenek maguknak azok körében, akik ugyancsak a trónért versengtek.
Ugyanakkor Maximinus vallási politikájának íj szakaszát kezdte meg. Ez nem
jelentette a legcsekélyebb enyhülést sem a keresztényekkel kapcsolatban. Bár kez-
detben betartotta Galeriusnak a halálos ágyánál megszületett, toleranciát hirdető
ediktumát, hat hónappal később visszatért elnyomó politikájához, amelyet koholt,
keresztényellenes dokumentumoknak, köztük a hírhedt ,,Pilátus cselekedetei"-nek
tudatos terjesztésével gerjesztett. Most azonban egy sokkal pozitívabb programot is
alkalmazni kezdtek, amelynek a|aplánűj, átszervezett pogány eghánzal - amelyet
az általa annyira gyűlölt Egyhaz hierarchiájához hasonló módon rangsorolt papok

212
 ll. M§flMlNUs (DAIA)

egyetemes há|ózaía szolgált - kíséreltékmeg fölvenni a versenyt a kereszténységgel,

és próbálták meg fölülmú|niazt.
Uryanakkor Constantinusnak a szintén pogány Marcx'nus felett a Mulvius-
hídnál aratott győzelme szigoruan felülbírálta ezeket a terveket. A csata után, még
ugyanazon a napon ugyanis a győzedelmes Constantinus i,2enetet kiildött Maximi-
nusnak, amelyben kíilön hangsúlyt helyezett aría, hory a keresztényeket sújtó min-
denféle elnyomást be kell szüntetni; Maximinus kelletlenül engedelmeskedett, és
megparancsolta helytartóinak, hogy erőszakot nem alkalmazhatnak az olümposzi
istenek tiszteletének kikényszerítéseérdekében.
3I2lI3 telén is rossz idők jártak Maximinusra a keleti területeken betakarított
gyenge termés, a súlyos éhínségés a terjedő járványok miatt. Sőt, katonai hadjára-
tokra is szükség volt a Káriában élelmiszerhiányt okoző, fosztogató rablóbandák
leverése érdekében.Az armeniaiak is felkelésben törtek ki, tiltakozásul a pogány
istentisztelet kötelezővé tétele ellen, s ezt szintén el kellett fojtani. Ha nem is tudta
Constantinus útját állni, ahhoz azért e|ég elszánt volt, hogy a lehető legkorábbi pil-
lanatban fellépjen másik vetélytársa, Licinius ellen, aki sokkal közelebb volthozzá.
Úgy tűnt, hogy a legszerencsésebb, ha ezt azonnalmegteszi, miközben Constantinus
- aki egyébkéntLicinius segítségéresiethetett volna - Germaniában harcol. 313-
ban tehát, atayaszbeköszönte előtt Maximinus a behavazott Asia Minor provincián
keresztül eróltetett menetben nyomult előre, átkelt a Boszporuszon és megadásra
kényszerítette Büzantiont. Licinius elindult, hogy megütközzönvele, A döntő csa-
tára május elsején a Campus Serenuson (Tzirallum), Thrákiában került sor. Bár
Maximinus hetvenezer katonája létszámban kétszeresen felülmúlta az ellenséget,
fizikailag teljesen kimerültek és megsemmisítő vereséget szenvedtek. Maga Maxi-
minus rabszolgának öltözve menekült el. Nikomédeiában megállt, és megbüntette a
neki hamisan győzelmet igérő pogány papokat: érvénytelenítettea keresztények
ellen hozott rendeleteit és visszaadta az egyháznak elkobzott vagyonát. Röviddel
ezután, szökve Licinius üldöző serege elől, sebesen visszavonult a Taurosz hegység
mögé. Tbrszosznál azonban az augusztusi melegben megbetegedett és meghalt.
A keresztény szerzők nagy elégedettséggel ábráno|ják, miként vakult meg és
aszott csonttá-bőrré halála előtt. Példátlan faragatlansággal, kegyetlenséggel és
iszákossággal i§ vádolták. Kéjelgései mellett á|litólag szenvedély fúzte Galerius
feleségéhez. Keresztényüldözését azonban legalább a keresztény egyház hatásos
átszervezése kísérte- és erről a pogányság csak példát vehetett _, és ez kétségtele-
nül egyedülálló volt pogány kortársai közőtt. Emellett, bár ő maga műveletlen em-
ber volt, nag]na becsülte a pogány irodalom és a tanulás fontosságát. Nem érhette
volna el azokat a poziciókat, amelyeket betöltött, ha nem lett volna tehetséges em-
ber, Az egyéniségévelszemben megnyilvánuló bizonyos fokú tiszteletre utal, hogy
Galerius rokonsága és II. SBvBnus szívesebben élt az ő, semmint Licinius fennható-
sága alatt, aki ezt követően meggyilkolta óket - beleértve Maximinus fiát és leányát.

213
 vll. RÉsz . A TETRARCH|A ÉsA coNsTANTlNUs-HÁz

ll. coNsTANTlNUs (337- 340)

. il. CONSTANTINUS (Flavius Claudius vagy ese-

, tenként Julius Constantinus) (társcsászár, 33j-440)
. Arelatéban született Nacy coNsrarvrnrus második
, fiakent. Azt állitották róla, hogy Fausta császárné
,' gyermeke volt; ha azonban születése helyesen kel-
:. tezhető 3I7 februárjára, akkor ez az ál|itás nem
': igaz, minthogy a csáázárnéról úgy tudjuk, hogy 317
i augusztusában II. CoNsraNrtusnak adott életet.
: Ebben az esetben II. Constantinus egy másik asz-
:, szonytól származott, és ezért törvénytelen ryermek
,, volt. A másik eshetőség pedig elfogadni, hogy
Faustától született, de nem 317-ben, a források
által meg|elölt időpontban, hanem egy éwel korábban.
Akárhogy történt is, apja még317-ben Caesarrá nyilvánította Sirmiumban idő-
sebb féltestvérével,Crispusszal együtt. Ugyanabban azidőbenl-rcrNrus is kinevezte
caesarnak hasonló nevű, II. constantinusnál egy vagy két éwel idősebb fiát a
birodalom keleti részén.F;gy tuenéves fiú és két csecsemó kinevezése azonban
megszÜntette a DrocrnTIANUs által bevezetett ,,érdemek szerinti kormányzás"
elvének minden reális alapját, és visszaállította a születés szerinti öröklés alapélvét.
A gyermek II. Constantinus konzullávaló kinevezése 320-ban és 321-ben (először
aPjával, majd Crispusszal együtt töltötte be ezt a tisztséget, aki korábban egyszer
már volt konzul) nagyban hozzájárult ahhoz, hogy apja elhidegült Liciniustól, aki
úgy érezte, az ő íiát mellőzték, és egyoldalúan akcióba kezdett, hogy orvosolja ezt
mulasztást. 322 táján II. Constantinus már képes volt nevének aláírására, az udvar
ünneolése közepette, 324-ben (Licinius döntó vereségénekévében)pedig Crispus
és ő harmadik alkalommal töltötték be a konzuli tisztséget. Két éwel később azón-
ban Crispustkivégezték egy állítólagos összeeskiivés miatt, így tehát II. Constanti-
nus (bár anyjának vagy feltételezett anylának, Faustának hasonlóképpen kegyvesz-
tettség és halál jutott osztályrészül) lett a rangidós trónörökös; idősebb volt ugyanis
két életben maradt fivérénél(vagy féltestvérénél),il. Constantiusnál és I. CoNsraNs-
nál.
332-ben elküldték, hogy átvegye a névleges parancsnokságot a vizigót uralkodó,
I. Alarik elleni harcbana Dunánál. Ily módon eleget tett a szarmata és vandál tör-
zsek hívásának, akik számára Alarik fenyegetést jelentett. A római hadsereg jelen-
tős győzelmet aratott, és súlyos veszteségeket okozott (amit megsokszorozott az
éhínségés a hideg), valamint túszokat ejtett, akik között ott volt a király fia is. 333-
ban II. Constantinust Tieüribe helyezték, hogy a rajnaihatárt őrizze. Két éwel ké-
sőbb apja, saját halálára számitva, kinyilvánította a birodalomnak fiai (és két unoka-
öccse, Delrnatius és Hannibalianus) között való felosztását. A területnek a felosztá-
sában az ifiúnak Gallia, Hispania és Britannia jutott. Amikor apjuk 337-ben meg-
halt, a három fiút társ-Augustusokká kiáltották ki. Miután a birodalmi hagyomány
szerint apjukat istenné avatták (a kereszténység ellenére, ame§hez mindhárman
jámboran ragaszkodtak), megegyeztek abban, hogy két unokaöccsüket megsemmi-
sítik. sokan mások is áldozatul estek az öldöklésnek. Hamarosan azonban súrlódás
keletkezett a fivérek között. különösen akkor, amikor a híres, ám ellentmondásos

214
 ll. coNSTANT|Us

Athanasziosz püspök, miután menedéket talált il. Constantinus székhelyén, Treviri-

ben, engedélyt kapott, hogy visszatérhessen Alexandriába. Erre II. Constantius ha-
ragra gerjedt - akinek a területén egyébként a város feküdt -, mivel egyáltalán nem
örült a püspök visszatérésének.
338-ban a növekvő egyenetlenségek arra késztettékNagy Constantinus három
fiát, hogy ta|álkozót tartson, amelyre vary Pannoniában, vagy a moesiai Vimina-
ciumban került sor. Legfontosabb feladat az általuk birtokolt területek határainak
kijelölése volt, és míg II. Constantinus dominiuma érintetlen maradt, I. Constans-
nak sikerült további területekre szert tennie. Ez a döntés vjélezte a vitát a testvérek
eglrmáshoz viszonyított elsőbbségéről: kezdetben ugyanis I. Constans olyan emlék-
érmeket bocsátott ki, amelyeken ő és II. Constantius tiszteletteljesen fordulnak
bátyjuk felé, az előbbi azonban eg5ne inkább vonakodott elfogadni azt, hogy
II. Constantinus a rangidós Augustus. Ezért II. Constantinus 340-ben kihasználta,
hogy Constans nem tartózkodott Itáliában (amely terület eryébkénthatáskörébe
tartozott), és bevonult a félszigetre. A Constans által lllyricumból - a behatoló
sereggel való megütközésre - kiildött erő előörse azonban Aquileiánál megtámadta
és meggyilkolta.
Nagyon keveset mondhatunk jelleméről; az azonban talán lényeges, hory bár ő
volt Nary Constantinus legidősebb életben maradt fia (ráadásul házas ember volt,
aki dinasztiát alapíthatott volna), apja nyilvánvalóan nem tartotta képesnek - vagy
tizenkilenc éves korában elég idősnek _ arra) hogy ráhagyja az egész birodalmat.

ll. coNsTANTlUs (337_ 36í )

II. CONSTANTIUS (Flavius Julius Constantius)

(társcsászár, 337 -350; egyeduralkodó, 350-361)
Nacy CoNsran-nxus harmadik fia volt, Fausta csá-
szárnénak a második (vary talán az első) gyermeke.
Illyricumban született 3l7-ben, 324-ben pedig már
Caesar. 337-ben az apja halálát követóen a roko-
nok körében rendezett vérfiirdő állítólag az ő fel-
bujtására zaj|ott le, bár a felelősség kérdésétkörül-
tekintően nem firtatták.
A birodalom közte és testvérei közötti felosztá-
sában II. Constantiusnak jutott a birodalom keleti
része (bár Konstantinápoly egyelőre I. CoNsTANs
felügyelete alá tartozott). Kiválasztása erre a hatalmas szerepre jelezheti apja nagy-
rabecsülését képességeiiránt. A perzsa király, II. (Nagy) Sáhpuhr (Sapor) szinte
azonnal megszegte a négy évtizeddel korábban kötött békeszerződést, s ezután az
ellenségeskedéshuszonhat évig tartott. A harc a mezopotámiai erődítésekre össz-
pontosult. il. Constantius ugyan nem helyezett kiilönös hangsúlyt a háborúra,
II. Sáhpuhr háromszor is sikertelenül ostromolta Niszibiszt. Ráadásul - Róma sze-
rencséjére- egy új ellenséges törzs megjelenése keleten arra kényszerítette, hog5l
elvonuljon és öt éven keresztül, 353 és 358 között hadjáratokat folytasson Khora-
szanban.

215
'
ul. RÉsz . A TETRARCH|A ÉsA coNsTANTlNUs-HÁz

Ez idő tájt II. Constantius már egyedüli római császár volt, ez azonbanhosszú
f.o_lramlt e,redménye. Miután iSabbik öccse, I. Constans 340-ben megbuktatta báty-
jukat, II. CoNsrarvrrr.rust, egy trónbitorló, MacNprvrlus 350-ben rn"lgyittoltu. Egy
a dunai legiók nem tudták eldönteni, hory II. Constantiust tárn*o*§assák, avafr
!d9ig
Magnentius oldalára álljanak. Constantius Illyricumban lakó nővére,-Constantiiá
Augusta meggtőzte a.dunai és balkáni legiókat, hogy egy harmadik pártot támogas-
sanak, és a pannoniai gyalogosok parancsnokát, Vetraniót kiáltsák ki Augustusizá:
ez a cim meg is jelenik a Sisciában és Thesszalonikében kibocsátott érméken.Mivel
azonban Constantina később is élvezte bátyja pártfogását, valószinű, hogy mindez
az ő érdekében történt, abibanbina,hogy ez a lépésakadályozza majd Malnentiust.
Mindenesetre Vetranio maga, miután kezdetben elfogadta Magnentiús ajánla-
tait, később irányt változtatott, és inkább húségnyilatkoiatot tett II. Constántius
jelzik azok azérmék, amelyeken az ,,ezzel a jellel győznifogsz'' (HoC
T9!l"1t, F,zt
SIGNO WCTOR ERIS) felirat szerepel, ami annak az isteni paiáncsnak á változata
volt, amelye! Nugy Constantinus kapott a Mulvius-hídnál megvívott csata előtt.
Vetranio Naissusnál átadta csapatait II. Constantiusnak, és visszavonult a bithüniai
Pruszába. Ami Magnentiust illeti, 351-ben súlyos vereséget szenvedett II. Constan-
tiustól az alsÓ-pannoniai Mursa mellett vívott döntó csatában. Két éwel később ön-
gyilkosságot követett el.
A háború még zajlott, amikor II. Constantius elhatározta, hogy huszonhat éves
unokatestvérét, Constantius Gallust Caesarrá nevezi n. Az ifiú-iij rangjának sir-
miumi kihirdetését követően eljegyezték Constantina Augustával, áajd á-császár a
birodalom keleti részérekiildte. Felkeléseket fojtott el Syria Palaestinában és Isa-
uriában (Asia Minor), a perzsákat pedig sakkban tartoita. Igazgatási módszerei
azonban taPintatlanok és zsarnokiak voltak. Panaszok érkezteliellene IL Constan-
tiushoz, aki Mediolanumba hívta, hogy válaszoljon ezekre a vádakra. 354-ben
alon!a1, nyugat felé tartó utazása során Istriában elfogták, bíróság elé állították,
elítéltékés kivégezték.
II. Constantiusnak ezután a frankok vezetőjével, Silvanusszal kellett foglalkoz-
nia_,, aki az Augustus címet bitorolta Colonia Agrippinensiumban. Hamarosin meg-
gYilkolták, a kavarodásban azonban a Rajnán átkelő germánok kifosztották a vá-
rost. II. Constantius ekkor Gallus féltestvérétJuLIANust
, (a későbbi császárt) moz-
gósította,,hogy oldja meg a válságot. Caesarrá nyilvánította és húgát, Helenát adta
feleségül hozzá.
MÍg Julianust nyugaton lefoglalták sikeres hadjáratai, II. Constantius 357 tava-
szán Rómába látogatott. ,,Utjában mindenütt nagy üdvrivalgással fogadták - írja
róla az akkor huszonhét éves Ammianus Marcellinus -, csáúárnak siolitottrek, 3t
azonban a hegyeken és partokon visszhangzó harsány éljenzés nem hozta ki nyugal-
mából, ugyanolyan kimérten és közömbösen viselkedett, mint ahogy a provincúk-
ban szokott. Amikor egy-egy magas kapu alatt elvonult, mindig meghijolt, noha
alacsony termete miatt erre nem volt sziikség. Mint akinek nyuÉat pánőerct- rare
szorították, szobor módjára meredt maga elé, nem forgatta arcát se iobbra, se balra,
akárcsak egy élettelen báb. A kerék zökkenésekor meg se rezzeni a feje,
sem kÖPÖtt, nem vakarta az arcát, nem törölte meg az oirát, nem morgaita "gyrr"Íakzét.
Tudatosan viselkedett így, s b_ár ez a magatartás a hétköznapi életberin"- közép-
t2uelmezeítségjele volt, ekkora fokát az ő kiváltságoi személyéhez kapcsb-
Ye,rű
lódó.adománynak kellett tekinteni. Uralkodásának egész ideje alatt n"*
senkit maga mellé ülni a kocsijába, és nem fogadott Úagánembert társául a".rgÖd"tt
cónsuli

216
 ll. coNsTANTlUs

méltóságba, amit pedig megtettek az istenné avatott császárok is. Amikor a legma-
gasabb polcra emelkedett, szigoru törvénynek tekintette ezt is és sok más egyebet is.
De erről most nem írok, mert úgl emlékszem, hogy más helyen már szóba került."
Rómában tett látogatása után Constantius megtámadta a szarmatákat, a snté-
beket és a kvádokat a Dunánál. Hamarosan azonban sürgősen a birodalom keleti
felébe hívták, ahol a perzsa király, II. Sáhpuhr, miután kikényszerítette a békétke-
leti határainál, ismételten támadásokat indított a rómaiak ellen. 359-ben rohammal
bevette a mezopotámiai Amidát - amelyről Ammianus Marcellinus színes képet
fest -, a következő évben pedig egy másik, uryanebben a körzetben található erőd,
Szingara került a kezébe. Ekkor és más múveletek során, amelyekhez bonyolult
diplomáciai tárgyalások is kapcsolódtak, II. Constantius erősítést kért Julianustól.
Julianus galliai katonái azonbanvonakodtak ennek a parancsnak eleget tenni, mert
úgli gyanították, hogy azt népszerű vezérük meggyengítésénekféltékenyvágya
motiválja. Ennek következtében Augustusszákláltották Julianust; és ő elfogadta az
ajánlatot. II. Constantius sereget gyujtött áruló unokatestvére leverésére,és nyugat
felé vonult. 36t telére egészen Kilikiáig jutott; ott azonban hirtelen belázasodott és
Mopszukrénénélmeghalt.
II. Constantius mélységesen érdeklódött a teológia iránt, és a keresztény biro-
dalmat teljesen új vallási alapokra helyezte az arianizmus támogatásáva|. Az aria-
nizmus az alexandriai Arius által elindított és a görög filozófiai szemléletet Y,lfeje7ő,
apologéták által terjesztett keresztény irányzat volt. Arius (337-ben halt meg) Ori-
genész dogmáját elevenítette fel Isten egylényegúségéről,és Krisztust az Isten
lényegétőlkülönbözőnek tartotta, és bár minden idők kezdetén teremtette őt azÚr,
mégiscsak teremtmény volt, és a többi teremtményhez hasonlóan változékony. Ez
volt az a nézet, amely kellőképpen kiemelte Krisztus emberi voltát, és amelyekért
élesen birá|ták, mivel látszólag lebecsülte Krisztus istenségét.Nagy Constantinus
nikaiai tanácskozásának egyik eredménye Arius kiközösítése volt az egyházbó|, de
II. Constantius apja halála után rehabilitálta őt. Constantiusnak a személyétért
támadások ellenére szilárd elhatározása volt bizonyos kompromisszumot létre-
hozni, amelyben legalább az egyházatyák nagy része egyetérthet. Ebből a célból
341,-ben kilenwenegy görög püspök g1rúlt össze a császárral együtt Antiokheiában,
ahol felszenteltek egy új katedrálist, amelyet még Nagy Constantinus kezdett el
építeni. Noha tagadták, hory ariánusok yagy a nikaiai hitvallás el|enzői lennének,
megfogalmaztak egy másik, l<tegészítő irományt; ennek Arius ellenségeivel szemben
megütött rosszindulatú hangneme azonban azt je|entette, hogy nem sikerült a csá-
szárnak l<ttűzött célját elérnie.
A vita az egyház nyugati és keleti része kőzőtti szakadáshoz vezetett: a nyugati
egyhán a görögöket túlságosan okoskodónak látta, és azt tartotta, hogy szívükben
eretnek módon ariánusok voltak, míg a keletiek (noha itt is voltak antiariánusok)
zokon vették a pápaság részétől érkező utasításokat. Abban a reményben, hogy
orvosolhatják a fenyegető hitszakadást, II. Constantius és I. Constans császár sür-
gősen összehívott egy tanácskozást a keleti és a nyugati egyház részvételévelSerdi-
cában 342-ben. Itt azonban két vetélkedő testületre szakadtak, és átkokat szórva
e5másra támadtak. A holtpont után azonban sikerült az ijraegyesítést megvalósí-
tani - erós császári nyomás hatására ugyan, és mindkét oldalon megtett hallgatóla-
gos, de fájdalmas teológiai kompromisszumok árán.
Amikor azonban II. Constantius Mursáná|legyőzte a trónbitorló Magnentiust,
a város ariánus püspöke, Valens volt a császár egyik legbuzgóbb támogatója, oly-

217
'ul.
RÉsz . A TETRARoH|A És A coNsTANTlNUs-HÁz

annyira, hogy ettől kezdve szabad ,,bejárást" élvezett az uralkodóhoz. Az ezt kő-
vető, békülékenyarelatei (353) és mediolanumi (355) zsinatoktól Constantius ki-
csikarta az arianizmus fő ellenségének,Athanasziosz alexandriai püspöknek az el-
ítélését,356-banpedig katonai erővel űzték e| (nem először) egyházmegyéjéből.
Athanasziosz a sivatagba menekült, s a császárt és ariánus tanácsadóit hevesen tá-
madó pamflettek özönét ontotta magából. Utódja Alexandriában a radikális ariánus
kappadókiai György volt. Ugyanilyen meggyőződésíj prelátus kapta meg 357-ben
Antiokheia létfontosságú püspökségét.
Őket támogaWa e§ antiokheiailogikatanár odáig ment, hogy kijelentette: a Fiú
lényege más, mint az Atyáé,Ez az ál|áspont nemcsak a nikaiai kijelentés - miszerint
az Atya egylényegúa Fiúval - elvetését jelentette, hanem annak a legtöbb görög
püspök által vallott hitnek a tagadását is, hory a Fiú lényege ,,hasonlatos" az Atyáé-
hoz ugyanúgy, mint ahogy a tökéletes képmás is tükrözi archetípusát. F;fiől a ,,kü-
lönbözőségről" alkotott dogmától megbotránkoma Baszileiosz, Ankiira püspöke
Constantius sirmiumi udvarába sietett, hogy hangot adjon eróteljes tiltakozásának.
Sikerült is meggyőznie a császárt, hogy a ,,hasonlatos" meghatározás az egyetlen
formula, amely alkalmas az egyhéa egységénekfenntartására.
Mursa püspöke, Valens azltán ismét érvényesítette befolyását. Ez egyte inkább
világossá vált 359-ben, amikor Constantius elhatározta, hogy újra nagyobb egyházi
tanácskozást tart, amelyet kényelmi szempontokból két részre osztottak: az egytkfél
Ariminumban, Itáliában glúlt össze, a másik Seleucia ad Calycadnumban, Kilikiá-
ban. Kerülve azavart keltő ,,lényeg" (ouszia) szót, egyszerűen kijelentették, hogy a
Fiú ,,hasonlatos" (homoiosz) az Atyához. Valensnak sikerült is a nyugati egyház
képviselőire rákényszeritenie ezt az kissé leplezett ariánus megközelítést. Ankürai
Baszileiosznak, aki még mindig nem értett egyet ezzel, nem sikerült a császár támo-
gatását megszereznie, és sok vele azonos elvet valló püspökkel együtt elvesztette
hivatalát és száműzetésbe kényszerült. A császár uryanis a Valens által előterjesztett
tág és nem pontos meghatározást fogadta el, amely széles körben vonzerőt gyakorló
egyszerű hitvallást ajánlott, szemben apja nikaiai megszövegezésével, amely annyi
elkeseredett vitáhozyezetett. Ennek ellenére folytatódtak anézeteltérések,360-ban
pedig Baszileiosz és az ariánusok legnevesebb ellensége, Athanasziosz megegyezett
a közös munkában - létrejött egy egyezmény, amely hozzájárult az arianizmus végső
vereségéhez, ami azonban csak II. Constantius halála után két évtizeddel követke-
zettbe. uralmánakvallási eseményei tehát,még ha akkoriban semmi sem dőlt el
véglegesen, végül is döntőnek bizonyultak. Igaz,hogy a dolgok nem úgy alakultak,
ahogya császárteívezte. Mindazonáltalővolt az,akjmegtanította azegyháaatazűj
szerep elfogadására, miszerint a kereszténység a birodalom hivatalos vallása. Es
ugyancsak ő tette emlékezetesséezt az eredményt 360-ban a Hagia Szophia (Szent
Bölcsesség) templomának felszentelésével Konstantinápolyban (I. Justinianus ké-
sőbb újjáépítette).
II. Constantius egyénisége hűséget ébresztett közvetlen munkatársaiban, noha
aggályosan védte hivatalának méltóságát anélkül, hogy lealacsonyította volna magát
népszerúségetűlzott figyelembevételével. Ammianus Marcellinus, aki II. Constan-
tius katonatisztje volt, összetett személyiségétés viselkedésétrészletesen elemezte:
,,Buzgón foglalkozott a tudományokkal, de retorikában tehetségtelen volt, ezért
inkább verseléssel próbálkozott, de semmi érdemlegeset nem alkotott. Thkaréko-
san, józanul élt, ételben, italban mértékettaltott; ilyen módon meg tudta óvni
egészségét,s ritkán betegedett meg, habár olyankor már-már életveszélyben for-

218
 l, coNsTANs

gott.A régitapasztalatok és az orvostudomány taútása szerint így szokott ez lenni

azoknál, akik távol tartják magukat a dorbézolástól és a dőzsöléstól. Kevés alvással
beérte, ahogy az idő és a józan ész diktálta. Egész élete során tartózkodott a nemi
kicsapongástól, úgyhogy egyetlen szolgája sem gyanúsithatta ilyesmivel, holott
efféle vétket a korlátlan hatalmúakra alaptalanul is ráfoghat a rosszindulat. Kitű-
nően lovago|t, értett a dárdavetéshez, anyilazáshoz és különösen a gyalogsági fegy-
verek kezeléséhez. N}ilvánosan soha senki nem látta őt orrát törülni, köpni vagy
arcát fintorgatni, soha életébengyümölcsöt nem evett, de minderről már többször
szóltam, most tehát nem részletezem.
Jó tulajdonságait, amennyire tudtam, nagy vonásokban méltatva, most rátérek
hibáinak fölsorolására. Egyéb dolgokban aközépszerű császárokhozlehet őt hason-
lítani, de ha bármilyen, akár alaptalan vagy csekély okot látott uralmának veszélyez-
tetésére,alrkor azt lankadatlanul nyomozta. Ilyenkor nem nézte, hogy jogos-e vagy
jogtalan, és embertelenségben fölülmúlta Caligulát, Domitianust vagy Commodust.
Ezeknek kíméletlenségévelversenyezve ölette meg uralkodása kezdetén írmagostul
vér és származás szerinti hozzátartozóit. Fokozta a császári felség csorbitása vagy
megsértésemiatt följelentett szerencsétlenek szenvedéseit az ő könyörtelensége,
indulatossága és minden ilyesmire kiterjedő gyanakvása. Ha valami efféle dolog tu-
domására jutott, jogsértő módon kíméletlen vizsgálatot indított, és ilyen perek vite-
lével szigorú vizsgálóbírókatbizott meg, s a büntetés végrehajtásánál sok esetben,
ha a természet engedte, késleltetni igyekezett a halál beálltát.
Külsejét és testalkatát így jellemezhetjük: barna bőrű, kiugró szemű, szúrós te-
kintetű, puha hajú ember volt, fénylő arca mindig simára borotválva. Teste nyak-
szirttől az ágyéklg az átlagosnál hosszabb, |ábszára viszont rövid és befelé görbült;
éppen ezért jól tudott ugrani és futni... Mély árokkal kerítette be azt a kis épületet,
amelyben aludni szokott, azárkon összeszerelhető híd iveltát; amikor azágyábavo-
nult, lebontotta a pallókat és a tartóoszlopokat, amelyeket újra összeszerelt, amikor
hajnalban kivonult."

l. coNsTANs (337_350)
I. CONSTANS (Flavius Julius) (társcsászár, 337-
350) 320 táján született. NAGv CoNsrexrnvus ne-
gyedik fia volt, Faustával való törvényes házasságá-
bó|.Az a történet, miszerint anyja talán concubina
volt, a Crispusról vagy II. CoNsraxrwusról szóló
becsmérlő történetekkel való tudatos összetévesz-
tés eredménye lehet. L Constans a konstantiná-
polyi udvarban nevelkedett, és Aemilius Magnus
Arborius keze alatt tanult latinul. 333-ban Caesarrá
kiáltották ki, és a nagyhatalmú kTétai főtisztviselő,
Ablabius leányával jegyezték el (bár ó később in-
kább Perzsia ktrályához ment feleségül).
Amikor I. Constantinus 337-ben meghalt, Constans II. Constantinusszal és
II. CoNsren"nusszal együtt társ-Augustus lett. Itáliát és Africát kapta befolyási öve-
zetként, és a következő év során Pannoniában vagy Viminaciumban lezajlott talál-

219
ul. RÉsz . A TETRARoH|A És A coNsTANTlNUs-HÁz

kozójukon további területeket adományoztak neki: nemcsak a dunai területeket és

Makedóniát, valamint Akhaiát (amely korábban Nary Constantinus unokaöccse,
Delmatius alá tartozott, akit most azonban elhallgattattak), hanem Thrákiát és
Konstantinápolyt is, amelyet II. Constantius meglepő módon átengedett neki. Mi-
helyst az I. Constans és II. Constantinus közötti kapcsolat romlani kezdett - amiatt,
hogy ez utóbbi igénye a rangidős Augustus címéreegyre kellemetlenebbé vált -,
339-ben Constans megvesztegetésképpen visszaadta Konstantinápolyt és thrákiai
hátországát II. Constantiusnak, hogy megnyerje támogatását ebben a vitában. 340-
ben, míg Constans távol volt, hogy a dunai törzsek között kitört zavargásokat lecsil-
lapítsa, II. Constantinus betört ltáliába, öccsének csapatai azonban Aquileiánál
meggyilkolták. Constans most II. Constantiusszal osztozott a római világ fölötti ura-
lomban.
Vallási különbségek azonban elválasztották őket egymástól. Mindketten odaadó
keresztények voltak; de míg Constantius a legtöbb keletivel együtt bizonyos rokon-
szenwel tekintett az arianusok üryére, Constans - a három testvér közil az egtet-
len, akit 337-ben megkereszteltek - távol tartotta magát az ariánusoktól, és a nyu-
gati keresztények legtöbbjéhez hasonlóan a nikaiai hitvalláson alapuló katolikus
ortodoxia támogatója lett. Ez az eltérés342-ben a serdicai tanácskozáson vált nyil-
vánvalóvá, amikor Constans erőteljesen Athanasziosznak, az ariánusok fő ellen-
ségéneka pártját fogta. Számos nyugati keresztény számára, akik eretnekeknek
tartották óket, Constans az egyhánat megmentő hősként jelent meg. Miután a
császárok közötti háboru komoly veszélye elhárult, a két íél346-ban ideiglenesen
elsimította nézeteltéréseit.Constans rendkívüli bőkezúséggel egyházi alapítványo-
kat hozott létre, és elhalmozta kegyeivel a papságot. Sőt, ahogy álhtotta, az egyítáz
egységénekérdekébenszigoru intézkedéseket vezetett be a donatista eretnekség
ellen Africában, és támogatta a pogányok és zsidók üldözését is.
Miután 341l342-benjelentős győzelmeket aratott a frankok felett és a Duna-
vidéken, Constans |ett az utolsó törvényes császár, aki Britanniába látogatott (343-
ban), s ott hadmúveleteket vezetett a Hadrianus-falnál. Nem volt azonban népszerű
csapatai körében, és végül ez okozta bukását. A történetíró Aurelius Victor - aki
keményen beszélt romlott, kicsapongó és kapzsi jelleméről, de hogy mennyi ebben
az igazságtartalom, azt nem tudhatjuk - leírja, hogy ,,felettébb megvető volt kato-
náival szemben". Az eredmény 350-ben egy MacNnvrlus - Nagy Constantinus
egykori rabszolgája - nevú tiszt által yezetett katonai |áaadás volt. Magnentius
Augustusszá nyilvánította magát Augustodunumban, Constans pedig Hispania
határafelé menektilt, ahol Gaiso, alazadó vezér ügynöke utolérte és megölte.

22o
MAGNENT|US (350_353)

. MAGNENTIUS (Flavius Magnus) (trónbitorló

,. császár a birodalom nyugati felében, 350-353) 303
,' t<irut született Ambianiban (Samarobriva) vagy
,, annak közelében, állítólag britanniai apától és
.: frank anyától, Felesége (aki Magnentius halála
. után több éwel I. VarpNnNIanrushoz ment felesé-
gtiD Justina volt. Magnentius Necy CoNsrlvrrrqtis
,. uralkodása idején ery barbár különítményben tel-
.. jesített szolgálatot, előbb vezérkari tiszt (protector),
;l,,::.: majd a központi mozgő hadsereg egyik parancs-
.:,]:.:,,., noka (comes rei militaris) lett Nagy Constantinus
fiainak uralkodása alatt, akik megtették őt aloviani
és Herculianl néven ismert elit legiók parancsnokává.
350. január 18-án Marcellinus, I. CoNsre}rs császár pénzngyi főtisztviselője szü-
letésnapi ünnepséget tartott fiai számáta Augustodunumban, és ezen az eseményen
Magnentius bíborpalástban jelent meg és Augustusszá kiáltották ki. A birodalmi
sereg melléállt, I. Constanst pedig, miközben Hispania felé menekült, egyik híve
megglilkolta. Júniusban Nepotianus, Nagy Constantinus nővérének, Eutropiának a
fia nem fogadta el Magnentius fennhatóságát, és saját magát nyilvánította császárrá,
|egyőne a praefectus praetorio, Anicetus által gyújtött sereget. Huszonkilenc nap
múltán azonban Nepotianust és anyját, valamint családjának más tagjait Marcelli-
nus gyilkolta meg, aki ezltán Magnentius íő igazgatási ellenőre lett.
A birodalom nyugati felének egésze, beleértve Africát is, ekkor elismerte Mag-
nentius hatalmát, aki pénzein a megtisztelő RESTITWOR LIBERTATIS (,,a sza-
badság visszaállítója") címet viseli, mintery kifejezve az ellentétet I. Constans nép-
szerútlen uralmával. A Duna-vidéken egy másik trónbitorló, Vetranio kezdetben
Magnentiust támogatta, majd átállt II. CoNsr:ex-rrushoz, s arra buzdította a germá-
nokat a Rajnánál, hory ismétlődő támadásokkal nyugtalanítsák Magnentiust. Míg
Magnentius maga is tartott Constantius ellene irányuló, küszöböná|ló támadásától,
egy rokonát, valószínűleg fivérét,Flavius Magnus Decentiust nevezte ki Caesarnak.
Időközben követeket cseréltek. 350-ben, amikor Vetranio még mindig Augustus
volt, Magnentius egy Nunechius nevú szenátort (talán Gallia helytartóját) és főpa-
rancsnokát (magister militum), Marcellinust - nem azonos a hasonnevú igazgatási
főtiszttel (magister fficiorum) - küldte Constantiushoz, aki letartőztatta őket. Ez-
után a másik Marcellinus találkozott Constantius képviselőjével, Flavius Philippus-
szal, és Magnentiushoz kísérte.Philippus látszólagos célja az volt, hogy tárgyaljon a
trónkóvetelővel a békemegállapodásról, valójában azonban a Constantius ellen irá-
nyuló katonai intézkedéseireakart fényt deríteni. Beszédet intézett Magnentius
seregéhez, és ebben rendreutasította őket, amiért hűtlenek lettek a Constantinus-
házhoz, és javasolta, hory Magnentius korlátozzaterileteit Galliára. Beszéde meg-
ingatta a csapatokat, Magnentius azonban, miután emlékezetükbe idézte, hogy a
császári ház elnyomó uralma volrt az, ami elsősorb an lázadásra késztette őket, nem
engedélyezte, hogy Philippus visszatérjen Constantiushoz, hanem letartóztatta.
351-ben a két vetélytárs között kitört az elkerülhetetlen háboruskodás. Mag-
nentius hatalmas sereget gyújtött Galliában, köztük számos germánt is, és ennek
vll, RÉsz . A TETRAHCH|A ÉsA coNsTANTlNUs-HÁz

következtében számbeli fölénybe került il. Constantiusszal szemben, aki - amint

nyugat felé nyomult - súlyos veszteségeket okozó vereséget szenvedett Atransnál,
Itália és Noricum határán, és visszavonulásra kényszerült. Magnentius visszautasí-
totta megegyezésre vonatkozó javaslatát, főhadiszállását Aquileiában állította fel,
hogy bevonuljon a dunai provinciákba. Ott, a kezdeti eredménytelenség ellenére
Mursa Majornál, Constantius seregének ahátában sorakoztatta fel katonáit, és így
kényszerítette óket harcra. Hosszúra nyúlt ütközet után azonban Magnentius sere-
gének jobbszárnyáí megfutamította az ellenséges lovasság, és ezután teljes vere-
séget szenvedett. Ugy túnik, hogy ezvolt az egyetlen alkalom, amikor a nehézlovas-
ság valaha is győzelmet aratott a legionáriusok felett, Magnentius a források szerint
huszonnégyezer emberét veszítette el, Constantius pedig harmincezret; ezvolt az
évszázad legvéresebb csatája, és pótolhatatlan veszteségeket okozott a birodalom
katonai erejében. Magnentius Aquileiába vonult vissza, és azon igyekezett, hogy
újra felépítsehadseregét.352 nyarán azonban, miután képtelen volt II. Constantius
Itáliába való betörésének ellenállni, kénytelen volt Galliába visszavonulni. A követ-
kező esztendőben ismét vereséget szenvedett, és elveszítette ellenőrzését a rajnai
határ felett (amelyet ideiglenesen barbárok özönlöttek el).Ezt követően kapkodva
Lugdunumba menekült, ahol, látván helyzetének reménytelenségét,öngyilkosságot
követett el, és az egész római birodalmat Constantius kezében haglrta.
Magnentius népszerútlennétette magát a felsőbb osztályok szemében a szigoru
adóztatással olyannyira, hogy az írásos források az uralmáról kedvezőtlen képet fes-
tenek, és nem vették tudomásul, hogl milyen katonai, igazgatási vagy diplomáciai
képességekkel rendelkezett. Pogány volt és a pogányoknak kedvezett, a politikai
szükségszerúség azonban arra kényszeítette, hory félretegye ezeket a kedvezmé-
nyeket, mivel érdekébenállt, hogy az ortodox katolikus (nikaiai) pártot a maga
oldalára állítsa a Constantiust támogató ariánusokkal szemben. Ezek az erőíeszi-
tések tükröződtek a 353-as esztendő figyelemre méltó veretein, amelyeken - Róma
történetében először - a motívumok között a legnagyobb szerepet egy keresztény
jel, az alfától és ómegától közrevett khi és rhó kapta (XP egy monogramban, amely
Krisztust jelölte), a következő felirattal: ,,IJraink, az Augustus és a Caesar (Decen-
tius) jóléte" ISALVS DD NNAUG.ET CAES (Dominorum Nostrorum Augusti et
Caesaris)]. Ezek a veretek Ambiani (Samarobriva) pénzverdéjébenkészültek.
Magnentius és Decentius veretett érmeket Rómában, Aquileiában és Tieviriben;
Tieviri elvesztése után, uralmának vége felé Lugdunum és Arelate pénzverdéivet-
tékát ezt a feladatot.

222
JULIANUs (361-363)

JULIANUS (Flavius Claudius Julianus, közismert

nevén Julianus Apostata) (361-363) Konstanti
nápolyban született 332-ben. Julius Constantius-
nak, NaGv ConsraNrIxtls féltestvérénekés Basili-
nának, Egyiptom helytartója leányának volt a fia.
Anyja születése után nem sokkal meghalt, apja
pedig elpusztút a rokonai körében tendezett,
constantinus 337-ben bekövetkezett halálát követő
mészárlásban.
Két éwel később II. CoNsraxT Ius ery Mardo-
nius nevű eunuch gondjaira bata, aki lelkébe véste
az irodalom és az ősi istenek iránti szenvedélyes
szeretetet. Julianus Konstantinápolyban nevelkedett, nyelvészetet és retorikát ta-
flJlt.342 körül a császár Nikomédeiába küldte, hamarosan azonban ót és féltestvé-
rét, Constantius Gallust a kappadókiai Macellum távoli, megerődített villájába
kiildték, ahol jámbor keresztény nevelésben részesültek, bár Julianus továbbra is
mohón olvasta a pogány klasszikusokat.Hat évt száműzetés után Julianus engedélyt
kapott a Konstantinápolyba való visszatérésre. A gyanakvó uralkodó azonban gyor-
san eltávolította a városból, és 351-ben ismét Nikomédeiába ktildték. Onnan Perga-
monba és Epheszoszba látogatott, és a vezető neoplatonista Maximusnál folytatta
tanulmányait, aki titokban áttérítette a pogányság egy, a miszticizmussal és mágikus
praktikákkal kapcsolatban álló formájára.
Constantius Gallus (akit Caesarrá neveztek ki) bukását és halálát követően
Julianust 354-ben a mediolanumi udvarba szílították; a császár első felesége, Euse-
bia közbenjárására hamarosan engedélyt kapott arra, hogy inkább Athénba menjen
befejezni felsóbb tanulmányait. Ezután visszahívták Mediolanumba, Caesarrá tet-
ték, és Constantius nővétét, Helenát adtákhozzá feleségül355-ben. Nemsokára azt
a parancsot kapta, induljon a nyugati határvidékre visszaverni a frankok és az ale-
mannok veszélyes betörését. 356-ban felszabadította Colonia Agrippinensiumot és
más központokat, a következő év folyamán pedig vereséget mért egy jóval nagyobb
túlerőben levő alemann seregre Argentorate mellett. A sikert követően váratlanul
átkelt a Rajnán, téli szálláshelyét Lutetiában (Parisii) ütötte fel, és 358/359-ben to_
vábbi ellentámadásokat indított a germánok ellen. Még ha dicsőítói egy kissé fel is
nag5dtják ezeket a győzelmeket, tekintélyt parancsoló teljesítményekvoltak, különö-
sen azért, mert ő sohasem kapott katonai képzést.Sőt, Julianus megbecsülést szer-
zett akatonái körében is, mert osztozottvelük nélkülözésükben; a nagyarányú adó-
csökkentés pedig (a praefectus praetorio, Flavius Florentius tiltakozása ellenére)
Gallia polgári lakosságának szolgált nagy örömére.
A növekvő népszerúségilyeténjeleit nem látták szívesen IL Constantius udva-
rában. ,,Amikor... ezek,ről az eseményekről értesültek - a Caesar ugyanis, akárha
valami állami hivatalnok lett volna, köteles volt minden cselekedetéről jelentést kiil-
deni a császárnak -, a palotában lebzselő befolyásos személyek, a hízelkedés nagy-
mesterei folytonosan gúnyolódtak a célszerűen kitervelt és eredményesen végrehaj-
tott vállalkozásokon. Szüntelenül efféle ízetlen megjegyzéseket tettek rá: >>Bosszan-
tó minduntalan hallani a híreket e kecskeképúember győzelmeiről<< - hosszú hajára

223
ul. RÉsz . A TETRARCH|A ÉsA coNsTANTlNUs-HÁz

és szakállára célona. Fecsegő vakondnak, bíboros majomnak, görög betűfalónak

csúfolták. Ilyen és ehhez hasonló ostobaságokkal traktálták a császárt, aki az ilyes-
mit fiilét hegyente hallgatta. Julianus érdemeit arcátlan beszédekkel iparkodtak
kisebbíteni. Lomhának, nyúlszívúnek,alamuszinak nevezgették, aki hang}atos sza-
vakkal tudja kiforgatni és elferdíteni a valóságot."
Constantius fellángoló féltékenységébenúgy döntött, hogy Julianus legjobb csa-
Patai közül kivon néhányat, és visszahivla őket a saját seregébe. Lutetiában a kato-
nák azonban megtagadták a parancs végrehajtását, és 360 februárjában Julianust
Augustusszá kiáltották ki. Miután hiába kísérelt meg tárgyalásokba bocsátkozni
Constantiusszal, belátta, hog5r a háboru elkerülhetetlen, és 361-ben gyorsan Kelet
felé nyomult. Röviddel eztltán azonban értesült a császár haláláról. Julianus nem
ütközött ellenállásba, és decemberben elérte Konstantinápolyt.
Constantius néhány támogatóját kiv égezték,másokat száműzetésbe küldtek.
Még Útja során, Naissusban Julianus nyíltan kinyilvánította a pogányság iránti hűsé-
gét; most azonnal engedélyezte minden pogány számára a szabadvallásgyakorlatot,
a kultuszokat jelentős anyagi támogatással segítette, és olyan szervezetbe foglalta
Őket, amelynek célja a keresáények hasonló intézményeivel való verseny felvétele
volt. Neveltetése és fiatalkori tapasztalatai vitték ebbe az irányba - a kereszténység,
jegyezte meg, nem akadályozta meg constantiust és számos társát abban, hogy bű-
nöket kövessenek el, különösen Julianus családja ellen. Ezért amikor O kertilt a
trónra, türelmet hirdetett minden vallással szemben, de megvonta a keresztény egy-
háztól pénzigyi kiváltságait, és az elkerülhetetlenül bekövetkező zűtzavarbai-a
keresztényeket szigorúbban sújtották, mint a pogány bűnözőket. Egy különösen
ellentmondásos intézkedés kjzárta őket azoknak az állásoknak a betöltéséből,
amelyekben taníthattak volna. Helyzetük további aláásása érdekében Julianus tá-
mogatást ajánlott a zsidóknak, még a jeruzsálemi Templom újjáépítését is tervbe
vette. Ugyanakkor a zsidó hit kereszténység rovására történő felemelésének tervé-
ből nem lett semmi. Valójában ugyanez mondható el egész heves keresztényellenes
kampányáról. Julianus hitt abban, hogy isteni küldetése a beteg társadalom meg-
gyógyítása. Személyisége,az idealizmus, a kicsinyesség és a megalkuvás szokatlan
keveréke, mindenfajta diplomáciai kompromisszumot elfogadhatatlannak ítélt;a
klasszikus antik hagyomány iránti mély elkötelezettsége pedig nehézzéíette szá-
mára, hogy megértse kora egyszerú férfiait és asszonyait. Régimódi kísérlete a ke-
reszténység térnyerésénekvisszaszorítására, amiért az utókor az Apostata (görögül
aposztata, hitehagyott) néwel ruhéata fel, kudarcra volt ítélve.
Mint szerző termékenyebb volt minden más római császárnál, és irodalmi kivá-
lóság tekintetében fölötte állt valamennyinek (az egyedüli kivétel talán Mancus
Aunnuus). A pogány kultúra iránti elkötetezettsége erősen kitúnik fennmaradt
beszédeiből, értekezéseiből és leveleiből, amelyben a korszak görög nyelvét maga-
biztosan és gyakorlottan használja. Még II. Constantius életébenJulianus két ném
igazán Őszinte, a császárról dicsőítő szónoklatot írt, azonkívül egy sokkalta inkább
szívből jövó dicséretet Eusebia császárnéról. Napjainkra ugyan elveszett, de tudjuk,
hogy Írt egy kommentárt saját germán hadjárataihoz.Trónra kerülve írni kezdett,
Írásaiban saját eszméit népszerűsítette.Ezekközött volt egy prőzában írott himnusz
a Napistenhez, amelyet Sallustiusnak, a legjelentősebb kortárs pogány teológusnak
ajánlott - akinek tiszteletére egy búcsúztatót (propemptikosz) is írt abból az a|ka-
lomból, hogli Sallustius, legnagyobb sajnálatára, elhagyta galliai udvarát (358/359).
Egy további szerzeményt írt az Istenek Anyjához, másik kettőt pedig a kortárs küni-

224
 JuLlANUs

kosz (cinikus) filozófusok (,,a műveletlen kutyák") ellen irányzott, akik Julianus
szerint nem voltak méltóak afilozófiai iskola alapítőjához, Diogenészhez. ,,Szakáll-
grlűlölő" (Miszopógón) című munkája szatirikus visszavágás Antiokheia főleg ke-
resztény, de léha népének, akik kigúnyolták régimódi szakállát és egyszerú élet-
vitelét, Egy másik fennmaradt szatíra a ,,Caesarok", ame§lben valamennyi korábbi
római császárt kaján áttekintésben veszi sorra: Marcus Aurelius nyeri a fődijat, mig
Constantinus kereszténységétkineveti a bűnök alól való könnyű feloldozás miatt,
bár az emberek gyakran visszaesnek bűneikbe. Csak kivonatok maradtak ránk Julia-
nusnak ,,A galilaeaiak ellen" címúhíres keresztényellenes munkájából. ,,Levelei"
azonban (bár nehéz feladat megkülönböztetni a számos hamisítványtól) értékes
történelmi anyagot és Julianus gondolatainak kinyilatkoztatását tarta|mazzák F;gy
töredékben azt javasolja a pogány papoknak, hogy igyekezzenek felülmúlni erkölcsi
tanításaikban a keresztényeket.
A vallás szféráján kívül tett erőfeszítései több eredményt hoztak, mivel kemé-
nyen dolgozó és lelkiismeretes hivatalnok volt. Mindent megtett, ami hatalmában
állt a keleti provinciiák városállamai hajdani jóléténekújbóli felvirágoztatása érde-
kében. Ezeknek a városoknak az elszegényedett, az udvar pazarlásával és a teoló-
giai zűrzavarral elégedeí|envezetőrétegéből került ki Julianus politikai támogatói-
nak a többsége. Lépéseket.tett az infláció megfékezésére, és mindenekftilött bátor
kísérletettett az örökké növekvő és mindenbe beleavatkozó birodalmi bürokrácia
lefaragására. Kulturális érdeklődése megmutatkozott egy gzázhúszezer kötetet tar-
talmazó, hatalmas könfiár megalapításában, amelyet a konstantinápolyi Baziliká-
ban rendezett be.
Bár egyéb vonatkozásokban meglehetősen szokatlan nézeteket vallott, Julianus
is táplálta azt ahagyományos reményt, miszerint sikerül csatában legyőzni aperzsá-
kaL362-ben Antiokheiába vonult, hogy megtegye a felkészüléshez szükséges lépé-
seket. Ott-tartózkodása során az Apollón-templom porig égett, és éhínseg lépett fel,
amelyben a város tanácsa akadályozta Julianus felmentó intézkedéseit.363 márci-
usában hatvanötezer ember élénkelet felé vonult, és júniusra egy kezdeti győzelem
ltán az ellenséges főváros, Ktésziphón előtt állrt. Ahhoz azonban nem érezte elég
erősnek magát, hogy megtámadja a várost, és inkább visszavonult, hogy egyesítse
seregét a mögöttük haladó tartalék erőkkel. Seregét folyamatosan támadásokkal
zaKatták apeízsa király, II. Sáhpuhr csapatai, és hamarosan elfog5rtak a tartalékok.
Június 26-án egy Maranga nevú vidéken csetepatéba keveredett a perzsák páncélos
lovasságával és megsebesült - bár hamarosan lábra kelt a hír, hogy eryik saját ke-
resztény katonája szúrta meg lándzsával. A seb nem gyóg5rult és Julianus meghalt.
Testét - rendelkezésének megfelelően - Tarszosz városán kívül temették el, később
azonb an Konstantinápolyb a vitték.
Ammianus Marcellinus mint szemtanú följegyezte Julianus figyelemre méltó
képességeit,azonban hibáinak számbavételével folytatta a felsorolást: ,,Egy kissé
könnyelmű volt, de ezt enyhitette egy ésszerúintézkedéssel;ugyanis megengedte,
hory figyelmeztessék, ha letér a helyes útról. Bóbeszédíi vo|t, és csak ritkán tudta
fékezni nyelvét. Túlságosan sokat foglalkozott a jövendőmondás kutatásával, és eb-
ben a tekintetben Hadrianus császár mellé állíthatjuk. Mivel inkább babonás volt,
mintsem a vallási szertartások józal tisztelője, ezért kíméletlenül vágatott le nagy
számmal barmokat. Az emberek úgy vélekedtek, hogy ha Perzsiából visszatér, el-
pusztul valamennyi bika.

225
ul. RÉsz . A TETRARCH|A És A coNsTANTlNUs-HÁz

Örult a nép tapsainak, a legcsekélyebb dologért is mohón szomjazta a dicsé-

retet, a népszerűségvágyától yezettetve gyakran hajlandó volt szóba állni arra ér-
demtelen emberekkel is. Amde némelykor mégis egyéni véleményszerint járt el, és
következetlenül ítélkezett. Egyébként az általahozott törvények nem voltak terhe-
sek, mert határozott parancsokat vagy tilalmakat tartalmaztak. Akadt néhány kivé-
tel, köztük az a kiméletlen rendelet, amely megtiltotta a keresztény rétoroknak és
grammatikusoknak, hogy tanítsanak, ha nem hajlanak az istenek tiszteletére. Az is
csaknem elfogadhatatlan volt, hogy a városi tanácsok testületébe jogtalanul meg-
engedte olyan idegenek és olyan személyek felvételét is, akik kiváltságaiknál fogva
el voltak különítve ezektől a közösségektől.
Külseje és testalkata a következő volt: termete közepes, haja gyapjas és lágy;
hegyesen végződő, bozontos szakállt viselt. Eles észre valló sremó ttiieién villogJit,
szemöldöke szépen ívelt. Egyenes orra, kissé nagy szájavolt, alsó ajka lelógott. Vas-
tagnyaka előrehajlott; széles válla erőtől duzzadt. Tetótól talpig arányos testalkatá-
nál fogva kitűnő erőben volt, és jól futott,"

JoVlANUs (363-364)

JOVIANUS (Flavius Jovianus) (363 -364) 330-ban

született Singidunumban; Varronianus fia volt, aki
II. CoNsren-nus idején az elit tiszti alakulat (comes
domesticorum.) parancsnoka volt. Jovianus ugyan-
annak az egységnek a tagjaként (protector domesti-
cus) szolgált Constantius és Jumxus alatt, A tör-
ténet, amely szerint az utóbbi császár keresztény
nézetei miatt elbocsátotta, megalapozatlannak tú-
nik, minthogy 363-ban már ennek az egységnek a
parancsnoka volt. Júniusban, miután Julianus a
birodalom keleti részénmeghalt, a trónt először a
,, praefectus praetoriónak, Saturninius Secundus
Salutiusnak ajánlották fel. O előrehaladott korára és gyenge egészségérevaló tekin-
tettel elhárította ezt a megtiszteltetést, így a csapatok Jovianust kiáltották ki csá-
szárrá.
A nem túlságosan figyelemre méltó kinevezés hire arra ösztökélte a perzsa ki-
rályt, hogy kettőzőtt erővel támadja a visszavonuló római hadsereget. Az ismétlődő
támadásokkal nyugtalanított Jovianus sietve békétkötött, kicserélték a hadifoglyo-
kat, és beleegyezett abba, hogy a rómaiak kiürítik a még DtocI-Brraxus által elfog-
lalt öt Tigrisen túli provinciát Niszibisz, Castra Maurorum, valamint Szingara erőd-
jével egyetemben. Közben a perzsák jelentős részt szereztek meg Armenia területé-
ből. A kortársak szükségtelennek és szégyenletesnek tartották ezt amegállrapodást,
azonban ez legalább lehetővé tette Jovianus számára, hogy kiéhezett hadseregét
biztonságba helyezze. A menetelés során a rangidős jegyzőt (pimiceius notaio-
rum), akiugyanart a nevet viselte, mint a császár, és a hadjárat során kiválóan har-
colt, hútlenséggel vádolták meg és kivégezték.
Amint Joüanus római területre ért, nyilvánosan megtagadta elődje pogánysá-
gát, és kihirdette a birodalom visszatéréséta kereszténységhez. Az egyház Constan-

226
 JovlANUs

tinus által megkezdett segélyezésénekszokását ismét felelevenítették, és bár a ki-

váló pogány gondolkodó, Themisztiosz elismeréssel adózott az íj császár vallási
toleranciája és mérséklete iránt, Julianus lépésekettett bizonyos templomok bezá-
rása és az áldozatbemutatás betiltása érdekében.Ekkortól ismét megjelenik a
,,Khrisztosz" nevet jelentő apró khi-rhó az érmékenábrázolt katonai jelvényeken.
Jovianus egy kis időt Antiokheiában töltött különféle üzleti ügyek intézésével,
de égett avágytól, hory nyugat felé vonulhasson, így már télközepén elhaglrta a vá-
rost és folytatta a menetelést. Amikor elérte Tarszoszt, tiszteletét tette Julianus
ideiglenes sírjánál. Tüanában arról értesült, hogy zavargások törtek ki a galliai Du-
rocortorumban, ahol két rangidős tisztet meggyilkoltak; ezt azonban egy második,
kedvezóbb hír követte, miszerint Gallia hadserege mégis kinyilvánította iránta való
hűségét.Ankiirába érkente felvette a konzuli tisztséget, és idősebb fiát (akit nagy-
apja után Varronianusnak hívtak) emelte maga mellé társul; ő azonban még nagyon
kis gyermek volt, és hangosan bömbölt, amikor a konzuli székbe ültették. Ezí avi-
selkedést hamarosan - utólag szemlélve - kedvezőtlen előjelnek vélték.,,Innen is _
írja Ammianus Marcellinus - sietve továbbűzte Iovianust élete végének előírt napja.
Amikor ugyanis Dadasztanába, egy Bithünia és Galatiahatfuán levő helységbe ér-
kezett, egy éjszaka halva találták. A halál okára vonatkozólag kétségekmerültek
föl. Mondják, hogy nem bírta elviselni frissen meszelt hálószobájának ártalmas sza-
gát; mások szerint az őlte meg, hogy a parázsló szén túlságos lzzásától megdagadt a
feje, vagy hogy az ételek mértéktelenfogyasztásával elrontotta a gyomrát. Harminc-
három éves korában halt meg. Hasonló módon, mint Scipio Aemilianus, és tudomá-
som szerint egyihik halála miatt sem indítottak vizsgálatot.
Nehézkes mozdulatokkal járt, arckifejezése derús volt, szeme világoskék. Hatal-
mas, nyúlánk termete miatt sokáig nem lehetett az ő alakjához illő császári ruhát
találni. Szerette utánozni Constantiust abban, hog5r gyakran délután is foglalkozott
komoly ügyekkel. Nyilvánosan is szokott tréfálkozni környezetével. A keresztény
vallást buzgón követte, és nemegyszer tiszteletben részesítette. Közepes művelt-
ségú,de jóindulatú ember volt, és gondos mérlegelésután választotta ki a tisztvise_
lőket, ami az ő uralkodása alatt történt néhány előléptetésből is kitűnik. Nagy étkú
volt, kedvelte a bort és a nőket, de ezeket a hibáit a császári méltóság iránti tiszte-
letből később talán elhagyta volna."
Másutt azonban Ammianus Marcellinus kiemeli Jovianus lustaságát és gyenge-
ségét.A keresztény irók, nevezetesen Theodótétosz és Augustinus természetesen
elismerően vélekedtek Julianus hitehagyásának Jovianus által való üsszafordításá-
ról; azt azonban ők is nehezen tudták megmagyarázni,ltogy miért nem kapott isteni
jutalomként hosszabb uralmat dicséretes cselekedeteiért.

227
R0MA C§§ZARAI
Vlll. rész
A Valentinianus-ház
 VerenT nnexus-HÁz

idősebb Gratianus

II. CoNsrar*rn_r Marina Severa (1) = I. Ver-nrrnuarus = (2) Justina Var-BNs = Albia Domnim

Constantia (1), Iaeta (2\ = Gparnxus

idősebb Theodosius : idősebb Thermantia

Aelia Flaccilla (1) = I. (Necy) TttBoDosrus = (2) Galla II. VALENIT.TIANUS

Bauto Stilicho

l I

Aelia Eudoxia = Arcaorus HoNonrus = Maria Galla Placidia = (1) Athavult (2) III. Consxrrrus

(1) = Matcnrus = (2) Pulcheria II. TIGoDosIus = Aelia Eudocia

Euphemia = ANrHEMrus Licinia Eudoxia = III. VarB*rnnel.rus Justa Grata Honoria

I

I
I
I

l I

Alypia = Ricimer ifabb Placidia = Or-ysRlus

Areobindus = Juliana Anicia

I. VALENT|NIANUS (364-375)

I. VALENTINIANUS (Flavius Valentinianus)

(társcsászár a birodalom nyugati felében, 364-375)
3Zl-ben született a pannoniai Cibalaeban idősebb
Gratianus első fiaként. Valentinianus talán még
ryermekként Africában volt apjával, később
rangidős tisztként (tribunus militum) szolgált il.
CoNsrarvrrus alatt Mezopotámiában 360-361
táján, és egy lándzsás különítményt vezetett
Jurrlr.rus seregében, 362-ben azonban a császár az
egyiptomi Thébai városába száműzte keresztény
érziólete miatt, JoVIANUs visszahívta és Galliába
küldte segítségül az ottani hadsereg forrongásának
elfojtására. Először alázadók arra kényszerítették,hogy egy barátja házában keres-
sen menedéket, s a feladatot csak ezután sikerült végrehajtania. Ezt követően a
pajzsosok (scutaii), vagyis a császár házi csapatai egyikének a parancsnokságával
biztákmeg.
Jovianus halálakor, miután a hadsereg egészen Nikaiáig vonult nyugat felé, a
parancsnokok hosszas viták után úg5l döntöttek, hogy végül Anküránál Valentinia-
nust nevezik ki az elhunyt császár utódjául. Rögtön enltán Valentinianus fivérét,
VerBNst választotta ki a keleti provinciák kormrányzására, míg ő maga a Nyugat
feletti uralmat vette át. A társcsászárok már korábban is felosztották egymás között
a területeket, most azonb an ez az új megegyezés döntőnek és - rövid megszakítástól
eltekintve - tartósnak bizonyult. A római világ ugyan formálisan továbbra is felosz-
tatlan egység maradt, a valóságban azonban a Mediterraneumot egyetlen erőként
uraló Róma oly sok évszéaadon keresztül tartó hatalma gyakorlatilag véget ért.
A nyugati birodalom a római fennhatóság alá tartozó Európát foglalta magában
(Thrákia kivételével),Afrika északi részévelegyütt, Tripolitaniát is beleérwe.
Valentinianus azért váIasztotta a maga számára ezt a nwgati szférát, mert bár a
terület kevesebb tartalékkal rendelkezett, ahatárait sokkal nagyobb külső veszély
fenyegette. Számos elődjéhez hasonlóan ezért székhelyéül ő sem Rómát, hanem
Mediolanumot választotta, hogy közelebbi kapcsolatban legyen a veszélyzónával.
S valóban, röviddel trónraléptét követően Valentinianus súlyos katonai kény-
szerhelyzetek egész sorozatába sodródott. Legelőször az alemannok törték át a
Rajna vonalát és elfoglalták Moguntiacum kulcsfontosságű erődjét. Háromszor is
vereséget szenvedtek azonban a római hadseregtől, amelyet Valentinianus kitűnő
lovassági parancsnoka, Flavius Jovinus yezetett. A császár maga, miután Lutetia
mellett ál|itotta fel főhadiszállását,367-ben Ambianiba (Samarobriva) költöztette,
annak érdekében, hogy irányítsa a Csatornán túli hadműveleteket Britanniában,
amelyet a kontinens felől a szászok rohantak meg, észak felől pedig a piktek. Ké-
sóbb, de még ugyanebben az évben ismét átköltözött, ezúttal Tieviribe. Innen vo-
nult fel a Neckar völgyébe, és aratott győzelmet egy ádáa csatában a Fekete-
erdőben. Hét éven át tartózkodott germán területen. Atfogó erődítési rendszert
építettki a Rajna mentén, valamint megépítetteBasilia városának erődjét. Mindent
Vll, RÉsz . A vALENTlNlANUs-HÁz

megtett annak érdekében is, hogy megossza a különféle germán népeket azálta|,
hogy megnyerte magának a burgundok támogatását, akik az alemannok örökös
ellenségei voltak. Ugyanakkor a germánok közül számos törzs folytatta betelepe-
déséta birodalom határain belülre. 374-ben Raetia keleti határát is áttörték, ami-
kor honfitársaiknak egész serege a szarmatákkal együtt átözönlött a Dunán. A kö-
vetkező évben Valentinianus Sirmiumba, a Szávához vonull Ujjáépitette a dunai
erődítéseket, é§ onnan jártak át az északi partra a germán területeket pusztítani.
Még ugyanebben az évben a hozzá megbeszélésrea pannoniai Brigetióba érkező
germán kvádok követeinek szemtelen magatartása annyira felbőszítette, hogy guta-
ütést kapott és meghalt.
I. Valentinianus hatalmas erőfeszítéseket tett a hadsereg megerósítése érdeké-
ben. Ammianus íry ír erről: ,,ő volt az első, aki a katonák társadalmi és anyagi hely-
zetének jayitását a köz rovására eltúlozta", és például uryancsak ő volrt az, aki me-
zőgazdasági felszerelést és vetőmagot adományozott nekik, és megengedte, hogy
szabadidejükben mint gazdák és földművesek (akiket nehéz volt ekkoriban találni)
tevékenykedjenek. Ezt túlzásnak taította a szenátori rend, amely mindenképpen
neheztelt a hadseregre gyakorolt saját politikai befolyásának hanyatlása miatt. Gya-
korlatilag azonban a katonákat sohasem fizették meg túlságosan bőkezűen, és az
I. Valentinianus által bevezetett változások csupán arra szolgáltak, hory keresetüket
elfogadható szintre emeljék.
Annak érdekében, hogy a megnövekedett katonai kiadásokat finanszírozni le-
hessen, még magasabb adókkal kellett megterhelni a társadalom széles rétegeit,
mint valaha. Példának okáért Sextus Claudius Petronius Probus, Itália, Illyricum és
Africa praefectus praetoriója nagyon szigoru adókiszabáshoz folyamodott. Különö-
sen uralkodásának vége felé növekedett meredeken az adóztatás mértéke.Valen-
tinianus uryanakkor nem szívesen folyamodott ilyen jellegű intézkedésekbevezeté-
séhez, hacsak nem túntek elkerülhetetlennek, és azon igyekezett, hogy a provinciá-
lisoknak minden lehetséges pénzügyi segítségetmegadjon. Valóban, bizonyos intéz-
kedései tükrözték őszinte és mély aggodalmát a hátrányos helyzetben levő rétegek
jólétéért.Ezértarra törekedett, hogy az adókedvezményeket többé ne a kiváltságos
személyeknek nyujtsák.
Sót, fejében ugyanezt a gondolatot forgatva, a 368-370-es évek folyamári hiva-
talnokokat - a ,,nép védelmezői"-t - nevezett ki, akiknek feladata a társadalom
kevésbévagyonos rétegeinek a támogatása volt. A birodalom nyugati felének vala-
mennyi városában arégió praefectus praetoriója volt köteles ezeket a védőket kine-
vezni, és Valentinianus megkövetelte, hogy valamennyiük nevét személyesen hozzák
a tudomására. Feljogosítottrák őket arra, hory a panaszokka|fogla|kozzanak, s vala-
hányszor csak lehetséges, fellebbüteli hatóságnak való jelentés nélkül. Az ő felada-
tuk volt annak biztosítása is, hogy a szegényekkel minden tekintetben tisztességesen
járjanak el. A korábbi uralkodók is próbálkoztak hasonló dolgokkal, de I. Valen-
tinianus vo|t az, aki ezeket a kísérleteket átfogó formában kifejlesztette. A mágikus
társadalmi körön kívül eső Duna-vidéki katonaként részben az motivá|ta, hogy erős
ellenszenvet érzett a római földbirtokosok és szenátorok politikai és pénzüryi túl-
súlyával szemben. Valóban, Valentinianus alatt ezeknek a rétegeknek a befolyása
alapvetően csökkent, és egy időre áthidalhatatlan szakadék nyílt a császári hivatal-
nokréteg - amelynek személyi állománya katonai berkekből került ki - és a szená-
tori rend között.

232
 l. VALENT|N|ANus

Szifunos korábbi császárhoz hasonlóan I. Valentinianus is saját dinasztiát szán-

dékozott alapítani, és a hadseregnek azt az e|kőtelezettségét, miszerint a császári
trónt születési alapon kell örökölni, ennek a tervnek a javára fordította. Ezért 367-
ben idősebb fiát, GnarIaNust Augustus-társává nevezte ki a trirodalom nyugati felé-
ben, és fáradságot nem kímélve teljesen katonai jellegú szertartást rendezett. Ezen
a fiatalembert a csapatok kegyeibe ajánlotta, és kijelentette, hogl erre a kinevezésre
,,a saját és katonatársainak akaratára" került sor. A hadsereg által támogatott új
uralkodóház megalapításának kísérletekivételesen sikeresnek bizonyult, mivel az új
dinasztia nem kevesebb mint kilenwenery éven keresztül uralkodott. Ezzel eryike
volt a császárkor történelme leghosszabban uralkodó dinasztiáinak, és kiváló példá-
ját nyújtotta a folytonosságnak ery ilyen zavaros korszakban.
Valentinianus olyan vallási helyzetet örökölt, amelyben a kereszténység és a po-
gányság hadilábon állt egymással. Valentinianus azonban, bár maga is hívő keresz-
tény volt, 371-ben úry döntött, hogy meghirdeti az eryetemes tolerancia politikáját,
és - Ammianus szavaival élve - ,,nem háborgatott senkit, és nem adott parancsot,
hogy az emberek eztyaw azt avallásí kövessék". Damasus pápának voltak kapcso-
latai a pogány arisztokráciával, ami segítette a császátt, hogy legyőzze más egyházi
személyek meg nem alkuvását. Ritka és nevezetes példája volt ez a széles látókörú
gondolkodásmódnak, amely az uralkodónak az alsóbb rétegek iránti erős felelős-
ségétzetéveltársulva Valentinianust a kimagaslóan kiváló koncepcióval rendelkező
uralkodók sorába emeli. Ráadásul igen energikus hivatalnok és kiváló katona is volt.
Képességeitnem mindig méltányolták azokaszerzők, akik - köztük Ammianus
Marcellinus is - a szenátori rend értékeités kritikáját visszhangozták, és kevés szim-
pátiát éreztek az olyan család iránt, mint Valentinianusé, akit Duna-vidéki szülő-
földje hiWány árpasörének (sabaia, innét Valentinianus gúnyneve: Sabaiaius - a
ford.) fogyasztására neveltek. Ugyanakkor a császár előkelő nevelésben részesült,
tehetséges festó és szobrász volt. Jelleme azonban, foglalja össze Ammianus, zavar-
baejtő keveréke volt az erényeknek és hibáknak:
,,Abban bíwa,hogy az utókor, amelyet nem tart rabságban se félelem, se gyalá-
zatos hízelgés,elfogulatlanul ítélimeg a múltat, röviden felsorolom hibáit, majd
pedig érdemeiről fogok szólni. Olykor a szelídségmintaképeként tetszelgett, habár
indulatos természeténélfogva inkább hajlott a kíméletlenségre, megfeledkezvén
bizonyára arról, hogy egy uralkodónak kerülnie kell, mint a meredek szirteket, min-
den szertelenséget. Sehol sem találjuk nyomát annak, hogy beérte volna enyhébb
büntetéssel, sőt inkább többnyire a véres vizsgálatok szigoítására adott parancsot,
úgyhogy a könyörtelen vallatásokkal sok embert halálra kínoztak. Teljesen gátlás-
talanul volt képes másoknak szenvedést okozni, annyira, hogy soha eryetlen halál-
raíté|tetsem mentett meg az itélet aláirásakor keryelmezéssel a haláltól, holott ezt
néha a legkegyetlenebb császárok is megtették.
Ezenkívül a császárt belülről valósággal tiizelte az fuigység, s mert jól tudta,
hogy a legtöbb bűn az erény látszatáú szokta kelteni, állandóan azt hajtogatta, hogy
a gyanakvó szigoruság elválhatatlan társa az igazi hatalomnak. A legfőbb méltósá-
gok rendszerint úry vélekednek, hogy nekik mindent szabad, és könnyű szíwel
hajlandók gyanúba fogni az ellenszegülőket, kiközösíteni a derekabbakat. Ugyanígy
Valentinianus is g5rűlölte a jól öltözött, művelt, gazdag és előkelő embereket; a bát-
rakat pedig ócsárolta, hogy mindenki úry tekintse őt, mint aki eryedül emelkedik ki
jeles tulajdonságaival. Hasonló hibában szenvedett, mint olvashatjuk, Hadrianus
császár is.

233
ull. RÉsz . AVALENT|N|ANUS-HÁZ

UgYancsak Valentinianus gyakran gúnyolta a félénkembereket, rondáknak és

gYaláZatosaknak nevezte őket, akiket a legalacsonyabb sorsra kellene kárhoztatni,
pedig néha ő maga is gyáván sápadozott, amikor ném is volt ok az aggodalomra, és
egészen odavolt a félelemtól valami semmiségért.
HelYénvaló ezekután, hogy sort,keítsünk azokraa tetteire, amelyeket becsüle-
tesen gondolkodó embereknek utánozniuk és helyeselniük kell. Ha aiobti cseleke-
detét is így mérlegelte volna, akkor úgy élt volna, mint T|ajanus és Marcus. A tarto-
mánYok lakosaival szemben nagyon kíméletes volt, az adóterheket mindenütt mér-
sékelte, kellő időben városokat és határ menti erósségeket épített,a katonai fegye-
lemre s;igoru_an ügyelt. csak abban hibázott, hogy mig a tözkatonáknat csefef
vétségeketis büntetett, addig a magas rangú paráncs.rókok búneinek szabad utal
engedett, az ellenÜk emelt panaszokat sokszor éleresztette a fiile mellett. Ennek az-
után Britanniában zavargás, Africában sok csapás, Illyricumban pusztítás lett a kö-
vetkezménye.
Házában és házon Fívül is ügyelt az erkölcsös, tiszta életű magatartásra; nem
engedte magát bemocskolni semmiféle erkölcstelen, fajtalan érzelinekkel. Ennél-
fo8Ya u8Xa_ncsak szigoruan kordában tartotta a császáriudvar kicsapongását, amit
kÖnnYen ellenőrizhetett, mert nem nézett el semmit rokonainak ,"-, ikik"i uug5r
meghagyott a magánéletben, vagy csak kisebb tisztségekkel buott meg, kivéié
öccsét, akit a pillanatkényszerítőhatásáramagas állásábántársul fogadott.-
A magas tisztségek adományozásában körültekintő vo|t; az ő Úrakodása alatt
nem kormányzott egyetlen harácsoló sem provinciát. Nem bocsátottak áruba hiva-
talt, kivéve uralkodása kezdetén, amikor álialában előfordul ilyesmi, mert azembe-
rek ilyenkor rendszerint azt remélik, hogy vétkeik büntetlen máradnak.
Támadó és védő háboruban rendkívül óvatosan járt el, és edzve volt Mars poros
forgatagához. Bölcs megfontolással tudta a jó tanáisokat érvényesíteniés u .Ó.rru-
kat elháítani. Kitúnóen volt tájékoztatva minden katonai vonatkozású dologról.
SzéPen irt, jól festett és mintázott, új feglruereket is feltalált. Jó emlékezőteheísége
volt, élénkenbeszélt, de ritkán közelítetté me1 az ékesszólást. Szerette atisztaságőt,
öröme telt a nem tékozló, de ízlésesenrendezettlakomákban.
Teste izmos és erős volt, haja csillogó, arca világos színű. Szürkéskék szemével
mindig kissé ferdén, komoran nézett. Délceg termeie, minden izében arányos test-
alkata összhangban volt császári mélóságával.''
valentinianus első felesége és Gratianus anyja Marina severa volt; később
Ju_stinát_ vette feleségül, aki egy másik fiút (II. VarBn"rrNreNus) és.lníromleányt
szült neki.

234
VALENS (364-378)

VALENS (Flavius Julius) (császár a birodalom

keleti felében) (364-378) idősebb Gratianus
második ryermeke volt a pannoniai Cibalaeból.
328 táján született. Jurraxus és JovlqNus alatt a
házi testőrség tagjaként (protector domesticus)
szolgá|t, pályafutásának kezdete azonban nem
tűnik különösebben sikeresnek. Amikor bátyja,
L VerBvrINtRtgt_ls császár lett, Valenst kezdő lépés-
ként a császári istálló felügyelőjévé nevezte ki
tribunusi rangban, röviddel ezután Sirmiumban
társcsászárává tette. Hatáskörébe utalta a keleti
provinciákat, és ezzel megtette a döntó lépésta
nyugati és keleti (bizánci) birodalom szétválasztása fe|é.
' Valens felesége, Albia Domnica, aki három gyermekkel ajándékoztameg, a ma-
gas rangú Petronius lánya volt, akit kegyetlensége és kapzsisága miatt legalább any-
nyira gldilöltek, mint névrokonát, Petronius Probust (lásd I. VannNnruANus). Az új
császár apósának népszerútlensége miatt robbant ki Procopiusnak, az egykori rang-
idós parancsnoknak a felkelése, aki 365-ben Konstantinápolyban - széles körű tá-
mogatás birtokában - ellencsászárnak nyilvánította magát. A következő évben
azonban egy Valens erői ellen folytatott csatában a phrügiai Nakoleánál Procopius-
tól megszöktek germán hadvezérei. Ezért menekülésre kényszerült, azonban ismét
elárulták és kivégezték,Ezt követően Valens a vizigótok ellen fordult, akik segítsé-
get küldtek a trónkövetelónek, és most inváziőval fenyegették a keleti birodalom
dunai provinciáit.367-ben és 369-ben azonban Valens átkelt a Dunán, és avizigót
területeket pusztította. A következő hét év folyamán teljes egészében a keleti ügyek
kötötték le. Először Theodorus, a jegyző (notaius) összeesküvését kellett elfojtania
Antiokheiában371,1372-ben. 375-ben bátyjahalálát követően rangidós Augustusszá
nyilvánította magát, újra felvette a küzdelmet a perzsákkal, és győzelmet aratott
Mezopotámiában.Fz azonban nem volt elég ahhoz, hogy elhárítsa a 376-ban meg-
kötött, a rómaiakra nézve rendkívül kedvezőtlen békeszerződést.
Abban az évben avizigótok aggasztó számban rontottak be a keleti birodalom-
ba. Ez ideig két nagy gót állam volt Európa keleti részén,az osztrogót (austrogoti:
,,fényes" vary ,,keleti" gótok) a mai Ukrajna területén és a vizigót (visigoti:,,bölcs"
vagy ,,nyugati" gótok) a mai Románia területére összpontosulva. A hunok félelme-
tes lovasai azonban lerohanták mindkét nép területét, elpusztították az osztrogót
királyságot, és arra késztettek kétszázezer ilzigótot, hogy előlük menekülve átkel-
jenek a Dunán Valens birodalmába, amelynek kormányzói engedélyezték számukra
a letelepülést. Ezek az íj vizigót telepesek azonban tiltakozni kezdtek - mellesleg
jogosan - az ellen, hogy a keletrómai kőzigazgatás kihasználja és elnyomja őket.
Ennek következtében nyílt felkelésben törtek ki, és törzsfőnökük, Fritigern vezetése
alatt feldúlták a Balkán-félszigetet. Eközben pedig a germán betolakodók újabb
hullámai törtek át a Dunán.
,Valens Ázsiából sietett a helyszínre, és a hadvezére, Sebastianus által aratott
kez'deti siker (a thrákiai Beroe Augusta Tlajanánál) után 378-ban támadásba len-
dült Hadrianopolisz mellett. Társcsászárától, Gnernxustól nem érkezett segítség;

235
ull. BÉsz . AvALENTlNlANus-HÁz

később ezt a keletiek és a nyugatiak egyaránt kiilönféleképpen magyarázták:

Gratianus (aki beteges volt, és neheztelt nagybátyjára, amiért a rangidős Augustus
címre jogot formált) akarattal késett, vagy pedig hogy Valens szándékosan vetette
magát olyan gyorsan a csatába, hogy kollegájának ne legyen ideje megérkezni és
osztozni a hírnévben.Akárhogy is esett, Valens - akinek hadvezérei, úgy túnik, tel-
jességgel alkalmatlanok voltak a feladatra - elhamarkodottan vonult a vizigótok
ellen. Agótok a római sereg szárnyai ellen indítottak sikeres lovastámadást, és
megsemmisítő győzelmet arattak. A római lovasságot megfutamították, a gyalogság
pedig teljes egészébenmegsemmisült. Valens maga nyilvánvalóan elpusztult a csa-
tában, holttestét azonban sohasem találták meg. Ambrosius (Szent Ambrus) az
,,egész emberiség lemészárlása és a világ vége"-ként |átta a katasztrofális kimene-
teliű csatát, amely valóban előrevetítette az ókori Mediterraneum politikai szerke-
zete és életmódja megszűnésénekvagy átalakulásának árnyékát, amelyet később a
germánok okoztak. A gyakorlatban azonban kiderült, hory a nyugati, és nem pedig
a keleti birodalom számáta rendeltetett el a pusztulás.
Valens vallási poltikája semmi esetre sem osztotta fivére toleranciáját, mivel ő
elszánt ariánus volt. Uldözést indított a katolikus egyház ellen, sőt, néhány katoli-
kust meg is gyilkoltatott. Egyes katolikus püspököket száműzetett, bár a közvéle-
mény felháborodása hamarosan arra kényszerítette, hogy kiemelkedő vezetőjüket,
Athanaszioszt visszahívja püspökségébe Alexandriába, és végül mások számára is
engedé|yezte a visszatérésthivatalukba. A katolikusok, köztük a történetíró Szó-
zomenosz, a csatában való elestét isteni büntetésnek látták, ami ariánus szimpátiája
miatt sújtott le rá.
Uralmának legfontosabb emléke az a hatalmas vtzvezeték, amelyet 368-ban
kezdett építeniKonstantinápoly vízigényeinek kielégítésére.Ezzelvégrehajtotta azt
a tervet, amelyet még Nacv CoNsrevurrrus kezdeményezett. A Procopius felkelé-
sében résztvevő város, Khalkédón városfalából is használt fel köveket. Fz a fenséges
mú, amelynek egy részlete még ma is látható, áthidalta a város két dombja közötti
völgyet, ésvuet szállított a hatalmas glííjtőmedencébe, aNynphaeum Maiusba.
Ammianus Marcellinus Valens kissé bonyolult jelleméról átfogó elemzést nyúj-
tott: ,,Barátnak hú és megbízható volt. A hivatalok csalárd megszerzését keményen
büntette. A katonai és a polgári szolgálatban szigoru rendet tartott, és mindig gon-
dosan ügyelt aíra, hogy ne akarjon senki d rokonság révénmagasra emelkedni.
Tisztségek adományozására vagy visszavonására nehezen szánta rá magát; a pro-
vinciáknak lelkiismeretesen viselte gondjukat, és valamennyit úgy óvta minden
károsodástól, mint a saját házát. A közterheket igyekezett nagy jóakarattal enyhí-
teni, és nem engedett semmilyen adóemelést. Az adóhátralékok pénzre valő átszá-
mításában nem támasztott nehézséget.A tolvajláson és sikkasztáson rajtakapott
tiszMselőket kérlelhetetlenül szigoru büntetéssel sújtotta. A Kelet lakói nem emlé-
keznek arra, hogy bármely más uralkodó alatt ebben a tekintetben jobb soruk lett
volna. Emellett adakozó volt, de mértékkel,amire bőven van példa, de elegendő
lesz egyet említeni. Minthogy az u&amál mindig akadnak emberek, akik idegen
javakra áhitoznak, előfordult, hogy valaki régi szokás szerint egy gazdátlanná vált
jószágnak vagy más birtoknak adományozását kérte. Ilyenkor a császár gondosan
mérlegelte a mellette és ellene szóló okokat, fenntartotta az ellenvetés lehetőségét,
azatán odaadta akérelmezőnek, de gyakran három-négy más, távollévő személyt is
részesített az adománybó| azza| a szándékkal, hogy a nyugtalan természetú emberek

236
 GRAT|ANUs

látva, hogy az áhitott haszon ezze| az intézkedéssel csökken, nagyobb mérsékletet

tanúsítsanak.
Szerfölött váryódott nagy kincsek megszeruésére; a fáradalmakat nehezen vi-
selte, és inkább csak színlelte a rendkívüli edzettséget. Hajlott a kegyetlenségre,
műveletlen volt, nem voltak sem hadászati, sem irodalmi ismeretei. Naryon szere-
tett mások megkárosításával haszonra és nyereségre szert tenni, s különösen kibír-
hatatlan volt akkor, amikor valamilyen közönséges vétket a császáti felség megveté-
sére vagy megsértésérenagyított, és ennek révéna jómódú emberek é|etéreés vesz-
tére tört. Az is túrhetetlen volt, hogy azt a|átszatot igyekezett kelteni, mintha min-
den pert és vizsgálatot a törvényekre akarna bízni, s ezért az ügyek megvizsgálását a
kirendelt és kiválasztott bírákkal végeztette, ugyanakkor viszont nem engedte, hogy
bármi az ó tetszése ellenére történjék. Igazságtalanvolt másokkal szemben, hirtelen
lobbant haragra, a vádaskodókat készségesen nyitott fiillel hallgatta anélkül, hory
meggyőződött volna az igazságról és a hazugságról. Mindezek olyan szé5ienletes
hibák, amelyektől a magánélet mindennapi viszonyai között is őrizkedni kellene,
Feladatait lustán halogatta. Arcának színe barna volt. Eryik szembogarát há-
lyog fedte, de ez messziről nem látszott. Zömök testalkatú volt, termete, akár a
többi emberé, se alacsonyabb, se magasabb. Lába görbe, a hasa kissé potrohos."

GRATIANUS (367_383)

GRATIANUS (Flavius Gratianus) (nyugati

császár, -375; nyugati társcsászár, 375-383),
367
I. V,qrBrvnmnr.rus és Marina Severa fia és idősebb
:, Gratianus unokája, 359-ben született Sirmiumban.
l 366-ban konzullá neveztékki, és a következő évben
upju katonai szertartás keretében - nyolcéves
,: korában - Augustusszá nyi|vánította. Arelatéban
l érméketbocsátottak ki Gratianus nevével, amelyek
) ,,az új korszak dicsósége"-ként (GLORIA NOW
'', SAECWI) köszöntik.
.: Valentinianusnak a következő év november 17-
én bekövetkezett ha|ála után Gratianust a nyugati
birodalomfél eryedüli császárává nyilvánították. Öt nappal később azonban négy-
éves öccsét, il. VernNrllüanilJst Augustusszá kiáltották ki Aquincumban anélkül,
ho5l Gratianus - aki mindazonáltal elfogadta a nyilatkozatot - és tanácsadói tudtak
volna róla. Hatalmi harc kezdődött Gratianus trónja mögött, amelyben idősebb
Theodosius, a nyugati birodalomrész lovassági főparancsnoka (magister equirum) és
Maximinus, Gallia praefectus praetoriója játszott kiemelkedő szerepet. Hamarosan
azonban mindketten megadták magukat ellenségeiknek, és sorjában kivégezték
óket. A kormányzás most a költó Ausonius kezében volt, aki 375-376-ban quaestor
saci palatii, vagyis az igazságigyekkel megbízott legfőbb udvari tiszWiseló, majd
pedig praefectus praetorio lett, először a galliai provinciákban, ezt követően Itáliá-
ban, illetve Africában is. A többségében pogány szenátus ideáljai iránt bizonyos
szimpátiát mutató Ausonius égett a vágytól, hogy jó viszonyt alakítson Vj ezzel a
testülettel, amelyet az előző uralom idején meglehetósen mellőztek. Az új rendelke-

237
ull. RÉsz . AvALENTlNlANUs-HÁz

zések értelmében a Duna-vidékiek elvesztették befolyásuk at. A szenátussal kapcso-

lato,s Politika megszel ídült, kegyelm et kaptak_ azok, ákik." politika i gyanri arriyeka
vetÜlt. SÓt, amikor Gratianus 376-ban R-ómába látogatott,'tovaúui intézkedéseket
léptetett életbe, hogy a lehető legszélesebb körben gyítorotjo., kegyelmet.
osabb tartózkodási helye azonban Tteviri volt. Az elÉbvetkező két év-
,ben Legfont
ezlett az alemannok elleni hadmúveleteinek bázisa.EníánGratianus könnyú-
feFl1rerzetű csaPataival délre vonult a Duna mentén Bononia Malatába, Sirmiuába
es Martisba (kis város Dacia Ripensisben, az egykoriFelső-Moesiában), ahol
!1tr_a
- mikÖzbe n váltóláz kinozta - néhány emberét elvesz]i ette egy, a szarmata alánok_
kal folYtatott csetepatéban. Amikor értesült arról, hory variNs egy hatalmas vizi-
gót sereggel került szembe,Hadrianopolisznál, űzenetéi küldött, trógy tramarosan a
segítségéresiet, azonban akár saját, akár keleti uralkodótársahiba|etbol, nem sike-
rült időben megérkeznie,^hogy megakadályozza az utóbbi megseámisitését (lásd
V,u-eNs). Sirmiumban 379 janláTában Grátianus I. THBooosűst (hazassag ;tjá;
unokatestvére, az idősebb Theodosius fia) emelte Augustus rangban Vul"rr* h"elyére,
ho,gy k9rmányozza a birodalom keleti feiét, míg ő úga a birJdalom nyugati iele-
nek védelme felett őrködött. A következő évbeiegyütós hadmúveletekót Íezettek,
ame|rle! 9redményekénta gótokat és az alánokatiótelepítették Pannoniában.
3821383 telén Gratianus hosszabb időt töltött Mediolanumban. A város
püspöke, Ambrosius már az elmúlt négy évben is eglne növekvő befolyást gyakorolt
az ifjű császárra, ellentmondva Ausonius mersekóitebb eszményeinek. Gratianus
kora gYermekkorától kezdve nagyon istenfélő keresztény volt, Úrizgon érdeklődött
teológiai kérdésekiránt, és 379-ben nemcsak hogy betiltótt minden eretnekmozgal-
mat, hanem titulatúrájából elhag5rta a pontifex Á*i*u, (főpap) címet - ő volt az
első_császár, aki ilyen lépésreszánta Ráadásd'mlg.itint"tt" az eddig a
pogány istentiszteletek javára nyujtott "i -ugat.
köitámogatást. Elreidelte továbbá, hőgy
el kellett távohtani a srenátus épületébőt Rómában (ezű
Jicto|a Pogány oltárát
korábban eltávolított oltárt még Jurrexr_ls Aposrana álliitattavissza). Az új rende-
letet_számos pogány szenátor úgy értelmezte, mint hagyományos hitük ellen irá-
nYuló dÖntő fenYegetést, s arra késztette óket, hogy Quiriíus Auielius Symmachus, a
korszak iránYadó Pogány személyiségénekvezeté-sével kíildöttséget menesszenek a
császáthoz. Gratianus azonban még egy kihallgatás erejéig sefi méltatta őket fi-
gyelemre.
Raetiában a 383-as esztendő folyamán, miközben további hadműveletekre
készÜlődtek az alemannok ellen, Gratiánus arról értesült, hog} Úo*r, Maxruust
katonái Augustusszá kiáltották ki Britanniában, és atkeit a"ősÁrnán. A császár
sietve Lutetiába vonult, hogy megütközzönvele, csapatai azonban, akik féltékenyek
voltak az alán zsoldosoknak juttatott kiváltságok áiutt, u trónbitorlóhoz szöktek.
B,arátainak kis csapatával Gratianus megkísérólte elérni az Alpokat, 383 augusztu_
sá!p_ azonban Lugdulumnál. utolérte 1égzete: egy rangidős tiszt, Andralathius
g5rilkolta meg orvul, akiről pedig azthitte,hógy tamógatja Ót.
Hétéves korában Gratianus feleségül veiie conitantiát - u. coNsrarvrrus ha-
lála után született, ekkor tizenkét éveJlányát -, aki 383-ban halt meg (és fiuk sem
élte tul aPJát). Első feleségénekhalála után Gratianus feleségül vetiegy bizonyos
Laetát, aki tÖbb mint húsz.éwelélte túl férjét.Gratianus kelÓmes es ÉÚturatt Íriri
volt,_gördülékenyen beszélő szónok, es rendkivtil érdeklődött mind az irodaloá,
mind a vallás iránt. Magára Ammianus Marcellinusra is nagy tratast gyakorolt á
katonai hadjáratok során mindössze tizennyolc évesen mutaót
"."1".§riuelyer"r,
238
 ll. VALENTINlANUs

viselkedett fiatalabb kollégájával, II. Valentinianusszal is. Gratianus tehetsége azon-

ban a sportok (és a gyakorlótér) irántitúlzott lelkesedéssel párosult, ami elvonta őt
hivatali kötelezettségeitől. ,,Kiváló tulajdonságokkal megáldott, ékes beszédű, mér-
tékletes, harcedzett, szelíd lelkű ifjú volt, aki, noha a szépen serkedő szakáll még
csak most kezdett mutatkozni atcán, a legkiválóbb császárok sorába emelkedhetett
volna, ha léha idótöltésekre hajló természete és környezetének engedékenysége
folytán nem adta volna fejét Commodus császár haszontalan kedvteléseire, Gratia-
nus azonban nem volt olyan vérszomjas természetű."

Il. VALENTINIANUS (375-392)

il. VALENTINIANUS (Flavius Valentinianus)

(társcsászár a birodalom nyugati felében, 375-392)
37í-ben született (nem pedig 366-ban, ahogy ezt
egyes ókori szerzők állítják) Treviriben. I. VerBN-
TINIANus és Justina fia, GxarreN[Js fiatalabbik fél-
testvére. Amikor 375-ben I. Valentinianus meghalt,
Gratianust pedig egyedüli Augustusnak nyilvánítot-
ták a birodalom nyugati felében, a katonák Aquin-
cumban a négyéves II. Valentinianust kiáltották ki
társcsászárrá. Az indítékazvolt, hogy a dunai csa-
patok nehezteltek a germán legiókra, amiéfi azok
hajlamosak voltak mindent egyedül eldönteni.
A választás két szellemi atyja II. Valentinianus apjának erykori vezető tanácsadói
voltak, a germán Flavius Merobaudes, a főhadiszállás vezérkarának gyalogsági fő-
parancsnoka (magister peditum in praesenti) és Flavius Equitius, a dunai provinciák
főparancsnoka. Akkoriban II. Valentinianus száz mértöldre volt Aquincumtól, any-
jával élt egy vidéki háaban Murocincta mellett. Miután Merobaudes és Equitius
megszewezték kikiáltását, anyjának fivérét,Cerealist, a császári istálló felügyelőjét
ktildték a villába. Valentinianust beültették e5l hordszékbe, a táborba vitték, és az
apja halála utáni ötödik napon társ-Augustusszá nyilvánították a birodalom nyugati
felén.
Félő volt, hogy Gratianus rossz néven veszi ezt alépést,amelyre az ő engedélye
és tudta nélkül kérült sor. Ő azonban elfogadta ezt aielyzetet, és továbbriis sie-
rető jóindulattal viseltetett a gyermek iránt, és szem előtt tartotta neveltetését
(Justina akarata ellenére). Az ifiú II. Valentinianusnak juttatták elvben az Itáliát,
Africát és Illyricum nyugati részét(Pannonia tartományrészeit) magában foglaló
területet.A Gratianus által Tleviriben kibocsátott pénzek a császári párost egymás
mellett ülve ábrázolják; II. Valentinianust azonban jelentősen kisebbnek, és egye-
lőre a nevével vert pénzeken ,,fiatalabb" Augustusként jelenik meg, Még mindig
túlságosan fiatal volt ahhoz, hory aktív szerepet játsszon, amikor a birodalom keleti
felét kormányzó társukat, VarnNst a vizigótok legyőzték és meggyilkolták, és helyét
379-ben - Gratianus javaslatára - I. Tneoooslus foglalta el, és amikor Mecr.Ius
Mexprus magát Gratianust semmisítette meg négy éwel később. Theodosius attól
tartva, hogy a fiú életétveszély fenyegeti, ha a trónbitorló kezébe kerül, tárgyalá-

239
ull. RÉsz . AvALENTlNlANUs-HÁz

sokba bocsátkozott Magnus Maximusszal, aki maga is kötött egy hátrányos béke-
szerződést magával II. Valentinianusszal.
Gratianus röüddel halála előtt elrendelte a victoria-oltár eltávolítását a szená-
tus épületéből. A Gratianus-féle rendelet által keltett vita híres fellebbezés-soro-
zathoz vezetett, amelyet a két párt vezetői, Quintus Aurelius Symmachus és Szent
Ambrosius indítottak el 384-ben, és II. Valentinianus uralkodása idején zajlott.
Ebben a kritikus időben az udvarban a pogányság ügye volt előnyösebb helyzetben,
mivel az ifiú császár tanácsadóinak Ambrosiushoz fűzódő viszonya megromlott a
frank katonai parancsnok, Flavius Bauto által is támogatott ariánus Justina növekvő
befolyásának köszönhetően. Ráadásul Symmachus fontos hatalmi bázisra tett szeít
városi praefectusként, míg Itália, Illyricum és Africa praefecturája egy hasonló gon-
dolkodású személyiség,Vettius Agorius Praetextatus kezében volt. A vita felelős_
ségteljes méltósággal zajlott,,,Mindenkinek - mondta Symmachus - megvannak a
saját szokásai, saját vallása. A szokás hatalma óriási. Mi a kultusz - amely oly sokáig
biztosította a római állam jólétét - korábbi rangiának visszaállítását kérjük. Csupán
egyetlen módon nem lehet ezt ahatalmas titkot megfejteni."
A kereszténységegyetemességre való törekvésének nyílt elutasítását azonban
Ambrosius vetette el, aki kitartott amellett, hogí p császárnak ,,úgy kell cselekednie,
hog az üdvözülését szolgá§a Isten színe előtt," Es ó volt az, aki azt mondta II. Va-
lentinianusnak: ,,ha valaki az Irást olvassa, azlátja, hogy püspökök ítélneka császá-
rok felett: a jó csáuát nem veti meg az Egyház segítségét,hanem keresi azt" . Egyes
udvari tanácsadók üszont nagyobb rokonszenwel hallgatták Symmachus beszédét.
Ambrosius nyomására azonban a szenátus kérelmétismét elutasították. Ez vo|t a
pogányok utolsó fontos nyilvános fellépése;Symmachus lemondott hivataláról,
Praetextatus még ugyanebben az évben meghalt. Körülbelül ez idő tájt vagy rövid-
del ezután felépítettékRóma falain kívül a pompás Szent Pál-bazilikát (Constan-
tinus templomának helyén) - a Szent Péter-bazilika hatalmas, pazar másolatát.
Ambrosius győzelme mégsem volt teljes, mert 386-ban kibocsátottak egy rendeletet
az ariánusok iránti türelem jegyében; Ambrosius hevesen tiltakozott, és ellenveté-
seiben osztozott I. Theodosius is.
A következő évben Magnus Maximus Európa nyugati része felett gyakorolt el-
|enőtzése miatt kellőképpen felbátorodott ahhoz, hogy váratlan támadást indítson
Itália ellen, ahol is az Alpok hágóit védelem nélkül találta.II. Valentinianus és anyja
Theodosius területére menekiilt. Theodosius, miután megbuktatta Maximust, felül-
emelkedett a II. Valentinianus vallási engedékenysége okozta sérelmein, és elismer-
te őt mint a birodalom nyugati felének császárát,bár a gyakorlatban (mivel Theodo-
sius 391-ig Itáliában maradt) Valentinianus hatásköre Galliára korlátozódott.
Akkoriban teljes egészében a gőgös és hatalmaskodó frank Arbogast befolyása
alatt állt, aki a csapatok bálván}a volt, és Bauto 388-ban bekövetkezetthalála óta a
császár katonai főparancsnoka (magister militum). Az lqn császár, megrémülve
Arbogast hatalmától, megpróbált átadni neki egy elbocsátó levelet, a frank azonban
ezt aföldre dobta. Röviddel ezltán,392. május 15-én Valentinianust holtan találták
a dél-galliai Viennában levó palotájában. Vagy öngyilkosságot követett el, vagy ami
sokkal valószínúbb, Arbogast parancsára megölték; akinek egyébként ez érdekében
állt, hogy saját jelöltjét, Eugeniust ültethesse a trónra. Valentinianus temetésén Me-
diolanumban Ambrosius dicsóító beszédet tartott - a halott ifiú valóban fennkölt és
lelkiismeretes volt, nem volt azonban kellóképpen érett ahhoz, hog5l politikai csele-
kedeteiben szabadságot élvezhessen.

24o
-l. (NAGY) THEoDoslUs (379-395)
I. (NAGY) THEODOSIUS (Flavius) (társcsászár,
; 379-392; leváltották, 392-394; egyeduralkodó,
, 394-395) 347-ben született Caucában, Hispania
, északnyugati részén.Apja, idősebb Theodosius
,, 368l369-től egy kiilönleges szárazföldi sereg pa-
,, rancsnoka, majd legfóbb lovassági parancsnok
, (magister equitum) volt kezdetben a császári főhadi-
: szálláson, később, 369175-ben pedig Africában.
] A jövendőbeli császár apja seregében vett részt
: hadjáratokon Britanniában 368-ban, később pedig
, visszatért a kontinensre, hogy az alemannok ellen
harcoljon. 3731374 körül Moesia Prima helytartója
lett és hadműveleteket vezetett a szarmaták ellen. Miután apját I. VerBrrINnNus
375-ben felóégárulás vádjával elítélte.és a következő évben GRATIANus kormány-
zata kivégeztette, az ifjabb Theodosius visszavonult hispaniai birtokaira. A hadria-
nopoliszi csata - amelyben a keleti császár, VarnNs életétvesztette a vizigótok ellen
folytatott küzdelemben 378-ban - után Gratianus elszólította Hispaniából, hogy
vegye át a dunai front ellenórzését, feltehetőleg katonai főparancsnok (magister
militum) minőségben. Az ott aratott kezdeti jelentős sikerek után Sirmiumban 379.
január 19-én Augustus rangra emelték.
Uralmának első néhány évébenI. Theodosius folytatta avizigót betolakodók és
bevándorlók elleni csatározást. Nem sikerült azonban kiűznie őket, ezért 382-ben
inkább szerződést kötött vezetőihkel, és teljes egészében befogadta őket szövetsé-
gesként a birodalom határain belülre. Elsők lettek a számos germán nép közül, akik
elnyerték ezt a szövetségesi státuszt. Azí|íajta megállapodás alapján földet kaptak
Thrákiában, és azt is engedélyezték nekik, hogy saját törvényeik szerint és saját
vezetőik alatt éljenek, azza| a feltétellel, hogy katonákat és fóldmúveseket adnak a
rómaiak számára.Ezek a férfiak többé nem pusztán egyedi újoncok voltak, hanem
egész törzsek a saját törzsfőjük vezetésével, akik Theodosiustól évről évre meghatá-
rozott összeget kaptak készpénzbenés természetben, hory fizethessék csapataikat,
amelyeket továbbra is ők irányítottak mint a császár á|ta| megbizott tisztek. A ró-
maiak alatt szolgáló vizigőt katonák nagyon kedvező feltételeket élvezhettek, és
megengedték nekik, hogy bármikor visszamondják a szolgálatot, ha állítottak vala-
kit maguk helyett.
Amint az új, föderatív rendszert bevezették a hadseregben - nemcsak a germá-
nok, hanem a hunok körében is, akikjelentős és hasznos részétalkották Theodosius
katonaságának -, ryorsan elterjedt. Ez a folyamat kiilönösen azért erősödótt fel,
mert a Theodosius és a vetélytárs trónkövetelők közötti harcokat vívó erőket jelen-
tős számban germánok és eryéb, nem római katonák alkották. Az idegenek mozgó-
sítása, amely ettől kezdve a birodalomban széles körben elterjedt és rendszeres lett,
a korabeli bírálók kemény és általános rosszallását váltotta ki. Ugyanakkor, lévén
eryéb újoncok szerzése reménytelen, valószínúleg ez vo|t az elérhető leghatéko-
nyabb módszer.Táglehetőséget nyújtott a népek keveredéséreis - bár a római elő-
ítéletek és a germánok féktelensége aztjelentette, hogy ezeket a lehetőségeket an-

241
ull. RÉsz . AvALENTlNlANUs_HÁz

nak ellenére nem aknázták ki, hogy egyes római vezetők, köztük I. Theodosius is,
néhány germán törzsfőt maguk kifejezetten rokonszenvesnek találtak
Annak érdekében,hogy a megnövekedett római hadsereget fizetni tudják,
- nem úry, mint I. Valentinianus ilyen jellegú rendelkezései
I. Theodosius törvényei
- szenvedélyes eltökéltséget mutattak az adóbevételekból származő jövedelem nö-..
velésére,és ezt minden elképzelhető eszkőzzel meg kívánták valósítani. ,,Egyetlen
ember - hirdette ki Theodosius 383-ban - sem bírhat olyan vagyonnal, amely nem
esik adózás alá." A szabályozások és rendeletek özöne ezt az elvet szinte a tűrés-
határig feszitette. Például a bérlők nem hagyhatták el lakhelyiiket a földbirtokos
beleegyezése nélkül; mert ugyan a magánbörtönök, amelyeket a birtokosok néha
létrehoztak, törvényellenesnek minősültek, a bérlőt azon föld rabszolgájának tekin-
tették, amelyen született. Ezértha valaki megpróbált elköltözni, a tolvajlás búntet-
tét követte el: ,,saját személyétlopta el".
Az elnyomás áldozatai a továbbiakban nem fordulhattak a ,,nép védelmezői"-
hez (lásd I. VarBvnNnntls), mert I. Theodosius kihuzta atalajt ezeknek a hivatal-
nokoknak lába alól azáltal, hogy kiválasztásukat és kinevezésüket a városi taná-
csosokra bizta - éppen azokra, akik maguk voltak felelősek az adó beg5íijtéséért.
Ugyanakkor a tanácsosok annak is ki voltak téve, hogy a központi kormányzat ügy-
nökei megkorbácsolják őket, ha nem sikerül eredményesen beszedni az adőkat:
amikor Theodosius egyik törvénye felmentette a tanácsosokat az ólommal nehezí-
tett korbácsok csapásai alól, szavai bizonyitották, hogy korábban ily módon büntet-
ték óket.
Theodosius nem volt felhőtlen viszonyban nyugati társával, Gratianusszal;
Gratianust azonban hamarosan elétte végzete, minthogy egy britanniai trónbitorló,
MacNus Maxrvrus 383-ban meggyilkoltatta. Magnus Maximus lerohanta Galliát, és
biztosította a maga számára Theodosius kezdeti hivatalos elismerését. Amikor
azonban 387-ben váratlanul betört ltálriába, akkor a császát, üryesen felhasználva a
rendelkezésére álló germán, valamint hun csapatokat, nyugatra vonult, és vereséget
mért rá Sisciánál és Poetoviónál, majd Aquileiában lefejeztette. Theodosius még
három évig Itáliában maradt, akkor azonban a súlyos nyomásnak engedelmeskedve
kénytelen volt kiüríteni a felső-pannoniai határ legnyugatabbra eső vidékét, és így
széles sávban szabadon hagyni a germán hódítás számára. Másrészt Dacia (Felső-
Moesia) és Macedonia dioecesis a thesszalonikéi pénnerdévelegyütt mostantól
kezdve - vagy már egy kicsivel korábban - nem a birodalom nyugati feléhez, hanem
a keletihez tartozott Illyricum praefectus praetoriójának új fennhatósága alatt, Így
ettől kezdve a nyugati és a keleti birodalomfél közötti európai határ Sirmiumtól és
Singidunumtól délre húzódott, az Adriai-tenger irányába.
Ezután Theodosius visszatért Konstantinápolyba, és a nyugati birodalomfél
kormányzását de facto a germán Arbogast kezében hagrta. Arbogast megpróbálta
kikiáltani független}égét, és egy nyugati bábcsászárt állított Flaüus Eugenius, egy
hajdani latin nyelv- és szónoklattan-tanár személyében, aki a császárititkárságigaz-
gatóságáig (magister s cinii) emelkedett és frank támogatássa| bírt. 39 4-ben azonban
Theodosius legőzte seregét a Frigidus folyónál, Eugeniust pedig kivégeztette. Most
az egész birodalom uralkodója volt, a keleti és a nyugati féléegyaránt. Ugyanakkor
a két birodalom eryesítéseátmenetinek és mulandónak bizonyult, mert öt hónappal
később, 395 januárjában Theodosius elhalálozott.
Jámbor kereszténységéértkiérdemelte a ,,Nagy" jelzőt. Uralmának még a leg-
elején, súlyos betegsége alatt megkeresztelkedett. 380-ban kijelentette, hory a

242
 l. (NAGY) THEoDoslUs

Damasus pápa és az alexandriai püspök által vallott hit, amely a nikaiai katolikus
hiwalláson alapult, az egyetlenigazvallás. A következő évben elrendelte, hogy min-
den templomnak a katolikus püspökök kezébe kell kerülnie - akiknek katolikus
meggyőződését a császár maga fogja ellenőrizni. Mindazonáltal a dolgok nem men-
tek olyan zökkenőmentesen: a százőNen püspök, akiket Konstantinápolyba találko-
zórahivott, nem fogadta el azt, akjt a császár jelölt a városi püspökség pátriárká-
jának, és másik jelöltet kellett választani arról a rövid listáról, amelyet ők állítottak
össze.
Eközben azonban Theodosius szigorú intézkedéseketvezetett be az eretnekek-
kel szemben, akiket már 380-tól kezdve az elnyomó törvények egész sorával táma-
dott. Az egyik rendelet betiltott minden vallási kérdésselfoglalkozó vitát - így töre-
kedve arra, hogy megvonja a néptől egyik legkedveltebb elfoglaltságát. A manicheu-
sokat (dualista vallási ftlozófia, amely egyaránt elfogadja a Sötétség és a Világosság
hatalmát), akiket már Theodosius elődei is támadtak, az eretnek hitet vallók közé
sorolták és illegalitásba kényszerítették.Eryedül a zsidókat kezelték egy ideig na-
gyobb liberalizmussal, mert a császárnak barátja volt főpapjuk, VI. Gamaliel. A po-
gányokkal szemben folytatott politika kezdetben bizonytalan volt. Nem tiltották
meg, hogy áldozatot mutassanak be, másrészt azonban a jóslást gyakorlatilag betil-
tották. Bár Theodosius nem akadá|yozta meg, hogy az ellenséges keresztények le-
rombolják templomaikat, kezdetben ő maga egyetlen szentélyt sem záratott be. 391,-
ben azonban hirtelen sor került abezáratásra is, és a pogány kultuszok minden for-
máját betiltották a legszigorúbb büntetés terhe mellett. A megfontolt bosszú szel-
lemében - amelyet tovább szitott Eugenius lázadása, aki névleg ugyan keresztény
volt, azonban a pogány megújulással rokonszenvezett - Theodosius űgy értelmezte
önmaga szerepét, mint a hajdani pogány keresztényüldözések tökéletes ellenpontja
és megfordítója.
Ezeket az intézkedéseketnagyrészt Ambrosius, Mediolanum püspöke sugallta,
aki 387 óta óriási befolyást gyakorolt Theodosiusra. A következő évben arra kény-
szeritette a császárt, hogy a mezopotámiai Niképhorion püspökét hagyja büntetle-
nül, amiért felg5nrjtatott egy zsinagógát. Ambrosius akaratát úgy éwényesítette,
hogy nem volt hajlandó engedélyezni a misézést, amíg a császár a büntetést (és a
zsinagóga újjáépítésére vonatkozó rendeletet) vissza nem vonta. 390-ben aztán
vérfürdót rendezett Thesszalonikében, hogy megbosszulja az illir parancsnok,
Butheric meglincseléséta cirkuszban, amiért az bebörtönőztetett egy népszerű ko-
csihajtót. Ambrosius azonban megtagadta acsászár feloldozását, amíg aznemyeze-
kelt. Ezze| az Egyház két történelmi ryőzelmet aratott az Álam felett. Nem volt
meglepő hát, hogy az ugyancsak keresztényellenes pap és filozófus, Eunapius kije-
lentette, hogy I. Theodosius uralkodása alatt ,,fennáll a kockázata, hogy korunkat
teljes mértékbenszamarak rugásai ösztökélik előre". Egy másik pogány szerző,
7ószimosz pedig úgy tekintett vissza a birodalom császát által végrehajtott kötelező
keresztényesítésére,mint Róma hamarosan bekövetkező bukásának közvetlen
okára - ez pedig az olümposzi istenek büntetése volt, amit a császár politikája idé-
zett elő.
I. Theodosius első felesége a szintén hispaniai Aelia Flavia Flaccilla (akinek
nevével pénzt is veretett) volt 376-tól386-ig, majd Gallát, il. VannNnNnnus egyik
nővérét vette feleségül. Elsó házasságából való leszármazottai között volt AncaoIus
és HoNonIus (akiket 383-ban, illetve 393-ban Augustus rangra emelt). Második há-

243
ull, RÉsz . A VALENT|N|ANUS-HÁZ

zasságából száímazóleánya,Aelia Galla Placidia (388 táján született) először avizi-

gót Ataulf, majd III. CoNsraxrlus felesége lett.
Szőke hajával és sasorrával Theodosius elegáns látványt nyújtott. Viselkedése
azonban zavarbaejtően csapongott a végletek - alázas tevékenységéslaza tunya-
ság, az egyszerű katonás élet és azudvar ragyogása - között. Szeretett zorditélete-
ket és büntetéseket kiszabni, de ugyanúgy kész volt visszavonni ezeket és kegyet
gyakorolni; mert szeretett örömet okozni. A római történelemre vonatkozó ismere-
teit számontartották és csodálták. Ha valamire ígéretettett, azt megpróbálta betar-
tani - ugyanakkor nem lehetett megbízni benne mint barátban vagy vezetőben. Rá-
adásul kapzsi is volt. A történetíró Zószimosz pedig (kétségkívülelfogultan, mert
pogány volt) helytelenítette a mimusjáték és a táncosok iránti szeretetét és általános
hódolását az élvezetelr,nek és a luxusnak; bár elismerte, hogy Theodosius, ha kellett,
tehetségesnek bizonyult. Uralkodása alatt egy hispaniai csoport, amely a dél-galliai
arisztokráciával állt kapcsolatban, a legnagyobb hatalommal bíró pozíciókba emel-
kedett.

MAGNUS M§(IMUS (383 _388)

MAGNUS MAXIMUS (ellencsászár a nyugati

birodalomban, 383-388) szegény hispaniai család-
bó| származott, talán Callaeciából, és rokonságban
(vagy függő viszonyban) állt I. Tlfiooosrus házá-
val, akinek azonos nevú apja alatt szolgált 369-ben
Britanniában. Africában is harcolt 373-375 között
a Firmus-féle felkelés leverésében.később fő-
parancsnok (comes) lett Britannia provinciáiban,
ahol sikeres hadmúveleteket hajtott végte a piktek
és skótok ellen. A britanniai helyőrség csapatai
azonban elégedetlenek voltak GnerteNus uralmá-
val, aki ebben az időben a birodalom nyugati felé-
nek trónján ült, és inkább Magnus Maximus mellett nyilvánították ki hűségüket, aki
elfogadta felhívásukat (és újra megnyitotta a londiniumi pénzverdét).
Gratianus Lutetiába vonult, hogy megütk<izzőn vele, csapatai azonban meg-
szöktek, és miután visszavonult Lugdunumba, Andragathius, a trónbitorló lovassági
parancsnoka (magtster equirum) rárontott és meggyilkolta. Flavius Merobaudesnak,
a nyugati birodalom gyalogsági főparancsnokának támogatásával a Magnus Maxi-
mus uralma alátartozó területek határát a germán határig és Hispaniáig terjesztette
ki, székhelyétpedig Tieviriben rendeztebe.Tárgyalásokba bocsátkozott II. VerBN-
TINIANus és I. Theodosius császárral, mindkét esetben sikerrel. II. Valentinianus
ugyanis - vonakodva bár, de - elfogadta az államcsinyt, Theodosius pedig, aki aggó-
dott Valentinianus biztonságáért és saját keleti határaival volt elfoglalva, kénytelen
volt uryaníry cselekedni. Ezalatt Maximus felvette a Flavius nevet, ami a császári
házzal való kapcsolatát volt hivaFa kifejezni.
Ortodox katolikus volt, aki vallásos kötelezettségeit nagyon szigorúan vette, pél-
dául a dualista manicheusok (lásd I. TrrBooostus) elleni kemény intézkedéseket.Ez
aztán tragédiáhozvezetett. Aldozatául esett egy bizonyos Priscillianus, egy hispaniai

244
 MAGNUs MA)(lMUs

római laikus, akinek előadásai súlyos következményeket vontak maguk után. Han-
goztatta ugyan keresztény mivoltát, sőt megválasáották Abula város püspökének is,
de hiwány íizkai létünkkel szembeni szélsőséges, aszkétikus dualista megvetése
fölkeltette a főpapok gyanúját esetleges manicheus elkötelezettsége iránt. Ezért
384-ben az egyház a burdigalai zsinaton elítéltePriscillianust. Amikor Maximushoz
könyörgött, a boszorkányság vádját hozták föl ellene Tieviriben, és ebben a vád-
pontban - a nagy egyházatya, Tours-i (Caesarodunum) Szent Márton tiltakozása
ellenére - búnösnek találták és kivégezték. Amennyire meg tudjuk itélni, ezvolt az
első olyan keresztény kivégzés,amikor valakit a hite miatt gyilkoltak meg. Ez az
egyház által való elítélésbaljós precedenst teremtett az állítólagos eretnekek jövő-
beni átadására a világi hatalomnak, ellentmondva Szent Márton véleményének,mi-
szerint az egyháa is, az á/rlam is a saját üryeivel foglalkozzon. Nem Szent Márton
volt az egyetlen ti|takozó, mivel Priscillianus vádlóit Siricius pápa és a mediolanumi
Ambrosius püspök is kiközösítette az egyházból. Ami magát Maximust illeti, nem-
csak az eretnekséggel szemben üseltetett ellenséges érzelmekkel, hanem a klasszi-
kus pogánysággal is, és elfogadta fivére, Marcellinus javaslatát, miszerint meg kell
bírságolni a pogány vezető, Symmachus támogatóit. Uglanakkor Ambrosius rosz-
szallása ellenére is elrendelte egy leégett zsidó zsinagóga újjáépítését.
387-ben Maximus csecsemő fiát, Flavius Victort Augustus-társává léptette elő,
és a dinasztikus alkalom megünneplésére Treviri pénnerdéjében pénzeket vertek a
ryermek tiszteletére, amelyeken apjával együtt ülve ábrrázolják, felélesztve a hagyo-
mányos igéretet, hogy ők ,,az ál|am jóléte érdekében születtek" IBONO REIPW-
LIC(a)E NATI]. Ugyanannak az évnek a nyarán Maximus - Victort Galliában hát-
raharyva - váratlanul betört Itáliába, ellenállás nélkiil átkelt az Alpok hágóin, eköz-
ben azonban megbékéléstajánlott felcsászártársainak. I. Theodosius azonban, aki-
hez II. Valentinianus az elfogatás elől menekült, a következő évben készen állt az
ellentámadásra, Míg Maximus maga Aquileiában maradt, serege Andragathius ve-
zetésévelelőrenyomult Illyricumba. A császári csapatok azonban nem álltak áthoz-
zá olyan számban, mint remélte, és Siscia szomszédságában visszaverték seregét.
Fivérének, Marcellinusnak sikerült összeg5újtenie a sereget, a Dráva mellett fekvő
Poetoviónál azonban döntő vereséget szenvedett. Maximus Theodosius kegyelmé-
ért könyörgött, de ez sem tudta megmenteni a halálbüntetéstől. Fia, az Arbogast
által elfogott Victor sem maradhatott életben.
Theodosius kihirdette, hogy Maximus uralma törvényellenes trónbitorlás volt,
és így a kormányzat által hozott minden intézkedése semmisnek minősül, Néhány
modern szaktekintély azonban rátermett és előrelátó uralkodóként írta le.

245
ull. RÉsz . AvALENTlNlANus_HÁz

ARcADlUs (395_408)
ARCADIUS (Flavius) (császár a birodalom keleti
felében, 395-408), 377 köínl született Hispaniá-
ban. I. (Nacv) TrrBooosrus és Aelia Flavia
Flaccilla legidősebb fia volt; apja'383-ban tette meg
Augustusnak. Nevelését először anyjára, majd Ar-
senius diaconusra, végül a híres pogány irodalmár-
ra, Themisztioszra biztálk Amikor I. Theodosius
394-ben elindult, hogy eltapossa a trónbitorló
Eugeniust, Arcadiustaz állam névleges fejeként
Konstantinápolyban haglrta.
A következő évben Theodosius meghalt, és a
tizennyolc éves Arcadius követte a keleti birodalom
trónján, miközben fivére, HoNonrus a nyugati fél névleges uralkodója lett. Ez a
szétválautás azonban döntő eseménynek bizonyult. Bár néha már korábban is
megtörtént, hogy a római világot két területi egységre osztották, a császárok egyikét
azonban minden esetben magasabb rangúnak tartották a másiknál - igy tehát az
egységet bizonyos mértékigfenn tudták tartani, Azújkorszak egyre súlyosbodó po-
litikai és katonai körülményei folytán ez a megoldás többé már nem tűnt lehet-
ségesnek ettől kezdve a két kormányzat mindegyikének a saját útját kellett járnia.
Azigaz, hogy a keleti és a nyugati császár álta| egyaránt kihirdetett törvények egy-
más birodalmában is kötelezőek voltak, és hogy mindketten nagyszámi érmétbo-
csátottak ki kollégájuk nevével és képmásával. Ugyanakkot ez az új felosztás sokkal
valósabb volt, mint bármelyik korábbi hatalommegosztás, és a két államapparátus
közötti politikai viszony gyakran meglehetősen feszült volt. Felfogás kérdése,hogy
ki mikorra keltezi a ,,római birodalom keleti része" fogalom ,,bizánci birodalom"-
mal való felváltását, de Arcadiust tarthatjuk az elsőbaánci uralkodónak.
A Kelet igazi uralkodója azonban nem maga az i{ú Arcadius volt, hanem
Flavius Rufinus, egy aquitaniai cipész fia, aki az ezt megelőző három évben a keleti
birodalomrész praefectus praetoriója volt. Igaz, az a teTye, hog5l egyetlen lányát
Arcadiushoz adja feleségül, nem sikerült, mert a fiatalembert rávették, hogy inkább
Aelia Eudoxiát, Bauto leányát vegye feleségül. Bauto frank hadvezér volt, a kopasz,
vén eunuch, Eutropius udvari kamarás (praeposittls saci cubiculi) pártfogo|tja.
Rufinus tehát nem volt eléggéfontos a konstantinápolyi udvarban. Ugyanakkor
óriási hatalommal járó tisztséget töltött be. Lelkes keresztény volt, aki szigoru
törvényeket vezetett be a pogányok, az eretnekek és a hi{zasságtörók ellen, sőt még
kolostort is alapított saját birtokán, Khalkédón mellett.
Rufinus híres volt gátlástalanságáról és kapzsiságáról is. Ami politikai szándé-
kait illeti, azok éles összeütközésre kényszerítettékStilichóval, akit Theodosius az-
zal a feladatta| btzott meg, hogy Arcadius tizéves öccsének üryeit iránltsa a biro-
dalom nyugati felében - és. állítása szerint a néhai császár arra is felhatalmazta,
hogy bizonyos felügyeletet vagy gyámságot gyakoroljon Arcadius fölött is. Ez a gon-
dolat azonban teljességgel elfogadhatatlan volt Rufinus számára, és a két miniszter
elkerülhetetlenül összeütközött. A kettejük közötti ellentét a vizigótok kapcsán pat-
tant ki, akiket I. Theodosius telepített le a daciai provinciákban, amelyeket északról
a Duna, délről pedig a Balkán hegyei (Haemus) határoltak. Alaric vezetésévelezek

246
 ARCADlUs

a telepesek fel|ázadtakés Makedónia, valamint Akhaia földjét pusztították. Rufinus

személyes tulajdona azonban rejtélyes módon megmenekült a támadók pusztításá-
tól, és a birodalom nyugati részénélő költő, Claudianus azt állitotta, hogy áruló
módjára visszavonta csapatait; a birodalom keleti felének lakosai ezzel szemben
Stilichót okolták azzal,hogy szándékosan téritette a barbárokat nyugatról kelet felé.
Ez akár igazvolt, akár nem, Stilicho nyilvánvalóan égett avágiltól, hogy a két bi-
rodalom I. Theodosius által meghúzotthatárát kiigazítsa. Cé|ja az volt, hogy vissza-
szerezze a népes Illyricum praefecturáját Nyugat számára, ami a Balkán üsszafogla-
lását jelentette volna és azt, hogy a keleti birodalomnak Thrákián kívül nem marad-
tak volna európai területei. Stilicho tehát Görögország északi részérevonult - lát-
szólag azéft, hogy megütközzön Alaric üzigótjaival. Rufinus azonban, Arcadius
érdekében cselekedve, rossz néven vette beavatkozását, és nem tűrve ellenvetést,
visszavonulásra szólította fel. Sokak meglepetésére Stilicho eTgedelmeskedett a
parancsnak, és gót hadvezérét,Gainast haglrta hátra néhány legiótbina gondjaira,
amelyek annak rendje és módja szerint visszakerültek Arcadius fennhatósága alá.
Gainas Konstantinápolyba vonult, ott őt és csapatait Arcadius és Rufinus fogadta és
köszöntötte. A találkozón, amint utána ellenségei megjegyezték, Rufinus sokkal
fényűzőbben volt öltözve uránál, és attól tartottak, hogy a helyszínen azonnal
Augustusszá nevezik ki. Ehelyett azonban megtámadták és leszúrták. Szinte bizo-
nyosra vehetjük, hog5r a merényletet Stilicho felbujtására hajtották végre, Gainas
támogatásával vagy anélkül; és valóban, Claudianus nyilvánosan gratulált Stilichó-
nak a gyilkossághoz. Ugyanakkor ezvégzetes szakadást idézett elő a keleti és a nyu-
gati birodalomrész egységében.
A keleti birodalom legbefolyásosabb minisztereként Eutropius vette át Rufinus
helyét. Arcadius praefectus praetorióit szolos és bizalmatlan ellenőrzés alatt tar-
totta. A nyugati birodalommal való együttműködés lehetőségének minden reménye
- noha ezze| a gondolattal kezdetben foglalkoztak - hamarosan szertefoszlott. Elő-
ször akkor, amikor a keleti birodalom mindennek ellenére 397-ben hívta Stilichót,
hogy folytassa az Alaric elleni támadást Görögországban, ó pedig rejtélyes módon
hag5rta markából megszökni a vizigótokat. Az érthetetlen viselkedéstól megdöbbent
Eutropius a nyugati hadvezért közellenséggé nyilvánította; ugyanakkor ő is szüksé-
gesnek tartotta, hogy lekenyerezze Alaricot azzal, hogy kinevezi a balkáni területek
föparancsnokának - ami nagy megdöbbenést okozott a nyugati birodalomban.
Uglranabban az évben a két birodalom közötti kölcsönös ellenségeskedésre
újabb alkalmat kínáltak az Aírka északi részéntalálható provinciák, amelyekben
felkelés tört ki. Vezetójük egy bizonyos Gildo volt, akit annak ellenére neveztek ki a
vidék legfontosabb katonai parancsnokává, hory ery korábbi lázadó, Firmus fivére
volt. Gildo a nyugati fennhatóság ellen kezdett |ázadásba, és inkább Arcadius mel-
lett tett hűségnyilatkozatot.Ezkatasztrofális kilátásokat jelentett a nyugati biroda-
lom számára, mert Africa volt Róma legfontosabb gabonaszállítója. Másrészt vi-
szont Eutropius összejátszott a |ázadóval, amivel magára zíditotta Claudianus he-
ves mocskolódását, aki sajnálatosnak tarotta, hogy ilyen állásba eunuchot válasz-
tottak meg, és sürgette Stilichót, hogy indítson katonai támadást a konstantinápolyr
székhelyú birodalomrész ellen, Stilicho azonban nem cselekedett nyíltan, a felforga-
tásnak sokkal alattomosabb formáját részesítette előnyben, Ennek tudatában
Eutropius 399-ben bekövetkezett megbuktatását és száműzését teljes nyugalommal
tulajdoníthatjuk az ő üryködésének vagy közvetett támogatásának.

247
 10. Akét birodalomrész

,-L%
Rövidítések

FÍ-AVIACAES. FLAVIACAESARENSIS
M§flMAcAEs. MAXIMACAESARENSIS

FLAMINIA et P. ANN. FLAMINIAet PICENIJM ANNONARruM

PICENUMSUB. PICENUMSUBURBICARruM
vAL. VALER|A
NORICÜMRIP. NORICUMRIPENSE
NORICUMMED. NORICUMMEDITERRÁNEUM

MAURET.SITIF. MAURETANIASITIFENSIS
I PRIMA

cÁaa4Ecl4

,_,_
___ -,:';- -."

o Qo sARDtNlA

K'
a BALEAREs

TINGlTANA

no" o c A E s A R E N s I s -;i.
J-* *"" í-}..
'',
I

.?_

_ birodalmihatár
a Keletrómai és a Nyugatrómai Baodalom határa
provinciahaár

0 l00 smkm
 Pra{ecturahatárok

Úgy tűnik, hogy a Praefectura

Illyricia IV. század vége felé a
nyugati birodalomészből
á&erúlt a keleti részbe

FEKETE-TENGER

THRAcIA
,J:fiqú

l q,
l
I 9B ac
oo'
l i. oo .;a
l
l
I rf"-
_ CRETA D

l
l FÓLDKÓZI-TENGER
f '--i §
ptepsrneu
I
I
I
l
l
D'n

ÉuA"
'vlll.
RÉsz . AvALENTlNlANUs-HÁz

A keleti biroda|om kormányzása 400-ban tehát hat hónapra Gainas kezébe,

majd Arcadius erőteljes és lobbanékony feleségéhez, Aelia Eudoxiához került, akii
Augustának nyilvánítottak. A következő évben a császárné már elég erósnek érezte
magát, hogY visszafizesse a kölcsönt Stilichónak. Most követk ezet{el az a pi|lanat,
amikor Alaric - az Augustabiztatására - ellenséges ténykedésétKeletről Ínyugati
birodalomba tette át, és még magának Itáliának a határain is megielent. Buáoiia-
e,
l1k jó oka volt rá, hogy Stilichót ilyen módon semmisítse meg, me.ileleplezt hogy
Illyricum visszaszerzéséttewezi,405-ben és 406-ban a terv v?greh ajtásil ideigleó
sen megszakította egy germán betörés. A rákövetkező évben azonbán Stilicho-való-
ban elvégezte a végső simításokat a balkáni provinciák ellen irányuló tervén, amely-
nek szellemében utasította Alaricot, hogy foglalja el Görögországtengerparti részét
Honorius számára. A végrehajtást azonban ismét el kellett halásztani, ezúttal egy
britanniai felkelés miatt.
Ez
alatt az évek alatt a keleti fővárosban egy jelentós esemény szolgáltatott két
személYiség, Aelia Eudoxia császárné és Ióannész Khrüszosztomosz (Aranyszájú
Szent János), Konstantinápoly megalkuvást nem ismerő püspöke, vagyis'pátriárkája
kÖzÖtti nézeteltérésreokot. A teológiai árnyalatok helyótt sokkal intaut az embŐ-
rek valóságos viselkedésévelfoglalkozó Ióannész szenvedélyesen támadta a gazdag-
ságot és a hatalmaskodást. Eudoxia pedig hamarosan rájött, hogy az a íenyue elű-
vitele a püspök számos kirohanásának a valódi célpontja. e ptispot csak ákkor bé-
kült meg, amikor 401-ben megkeresztelhette a csásiárnétes Arcádius fiát, 11. THBo-
DosIUSt. A kÖvetkező évben azonban Eudoxia nyomatékosan tiltakozott a püspök
prédikációja miatt, amelyben őt hallgatólagosan Jezáb€lhel, a
!9y9sen nóellenes
Biblia legfóbb intrikusához hasonlította. A császárné hatásáá Ióannész számos
ellenségének sikerült arra kényszeríteniea keleti császárt, hogy létrehozzon egy
bizottságot, amely kivizsgálja a püspök vezetése ellen felhozott vádakat. A bizottsíg
elité|te és lemondatta lóannészt, Arcadius pedig kihirdette száműzését. Ióannési
403-ban Asia Minorba ment, előtte azonban egy további prédikációban kimondot-
tan azonosította a császárnét Jezábellel vagy Herodiasszat. Őt es Eudoxiát még egy-
szér rávették, hogy hozzákhelyre kapcsoláiukat, és az egykori püspök rrisszaÉrÉ-
tett, azonban nem hosszú idóre. Hamarosan, 404-ben Ióannész ismét srámúzetésbe
vonult, és arról értesülünk, hogl meghalt, miután három évet különféle távoli helye-
ken töltött.
Eudoxia eközben szintén meghalt - belehalt eglr vetélésbe; ezért Arcadius kor-
mánYzata a Praefectus praetorio, Anthemius kezébe került, akit patriciusi rangra
emeltek. Anthemius irányította az isauriai martalócok elleni harcof Asia Minor d-éh
6r lgleti provinciáiban, és éberen firyelte Alaric és stilicho ténykedését.
408-ban Arcadius természetes halállal hunyt el. Keveset tétt annak érdekében,
hogy megismertesse magát a néppel, bár az egybáatörténész szókratész szkho-
lasztikosz szerint a tömeg összecsődült azon ritka alkalmak egyikén, amikor meg-
jel9nt az utcán. Egy másik egyházi krónikás, Philosztorgiosz Áegemlíti sötét arÓ-
és alacsony, vékony, jelentéktelen megjelenésű férfinak irjá le. Súlyos szem-
}zinét,
héjÚ, álmos szemei lo1h9, ostoba személyiségről árulkodtak. Iiozeleti szereplése
ezért alig volt valamivel jelentősebb azon személyek pályafutásánál, akik
"g^art
követően államapparátusát irányították. Ugyanakkor az a tény, hogy halálát-köve-
tóen hétévesfia, II. TrrBooosIus - akit már egyéves korában kinevé2tek Augustus-
nak - nehézségeknélkül került a trónra, dinasztiájuk hosszan tartó stabilitásának
figyelemre méltó eredménye,

25o
HoNoRlUs (395-423)
HONORIUS (Flavius) (császár a birodalom nyu-
gati felében, 395-423) 383-ban született, Konstan-
tinápolyban, I. (Necv) TneooosIus és Aelia Flavia
Flaccilla második fiaként. 393-ban emelték Augus-
tus rangra Konstantinápolyban, és amikor két éwel
később apja meghalt, ő lett a nyugati birodalomrész
császára, míg bátyja a birodalom keleti feléé.
Minthogy Honorius ekkor még csak tizenkét
éves volt, a nyugati birodalomfél vezetése valójá-
ban a titokzatos félvandál, félrómai katonai főpa-
rancsnok (magister militum), Flavius Stilicho kezé-
be került. O a ryermekcsászár unokatestvérének,
Serenának volt a férje, és leányuk, Maria Honoriusnak lett a felesége 395-ben.
Stilicho kivételes tehetsége és energiája politikájának két sajátossága miatt hosszú
távon nem volt elég ahhoz, hogy megmentse a római birodalmat. Az első ok a keleti
birodalomfél vezetőivel szemben tanúsított hűvös és végső soron ellenséges maga-
tartása volt, mert meg akarta tőliúk szerezni a balkáni területeket (Praefectura
Illyrici), amelyeket I. Theodosius vett át (lásd Ancaolus). A cél érdekébenStilicho
még Arcadius legfóbb miniszterét és praefectus praetorióját, Rufinust is eltette láb
alól. Stilicho kormányzásának második, az előbbivel összefiiggő és káros vonása az
volt, hogy vonakodott kellő erővel fellépni germán honfitársaival, a vizigótokkal és
a 395 és 4I0között tevékenykedő tehetséges vezetőjükkel, Alarickal szemben. 397-
ben, miután Stilicho elfogadta a keleti vezetés felkérését,hogy verje vissza a vizi-
gótokat Görögországból, haglrta őket elmenekülni. Amikor azonban 401-ben
(Konstantinápoly buzdítására) a gótok Nyugat ellen támadtak, csapatokat g5íijtött a
Rajna vidékéról és Britanniából, és sikerült az ltáJriába betörő ellenséget a követ-
kező két évben visszavernie. Alaricot azonban ismételten nem akadályozta me1 a
szökésben.
Ez azonban nem tántoította el Honoriust attól, hogy diadalmasan bevonuljon
Rómába, és megünnepelje avizigőtok fölött aratott győzeImet. Mindazonáltal nem
sokáig érezhette székhelyét, Mediolanumot biztonságban a betörő germánoktól,
mivel 404-ben eldöntötte, hogy Ravennába költözik. A mocsaraktól védett városból
hajóval könnyen el lehetett menekíilni, s az a nyugati birodalom fővárosa maradt a
fennmaradó háromnegyed évszázadra, mielőtt Itália barbár ellenőrzés alá került
volna.
Idóközben azonban egy másik germán törzs, az osztrogótok nyomultak be a
Közép-Duna-vidék területére, elkergetve az ottani római lakosságnagy részét.405-
ben ezek az osztrogótok és mások Radagaisus vezetésévelelárasztották magát az
itáliai félszigetet, Stilicho azonban |egyőzte őket Faesulaenál. Stilicho ezután a
keleti birodalom megtámadásáról régóta dédelgetett vágyát akarta megvalósítani.
Terveit azonban a nyugati provinciákat valaha is érintő legpusztítóbb germán betö-
rés szakította meg. Erre 406 utolsó napján (vary ery hosszabb időszakon keresztül)
került sor, amikor a vandálokból, szvébekból, alemannokból, alánokból és burgun-
dokból álló tömeg átkelt a befagyott Rajna jegén. Moguntiacum és Treviri is azok
között a határvárosok között volt, amelyek megadták magukat, g5rakran harc nélkül.

251
vlll. RÉsz . AvALENTlNlANUs-HÁz

A betolakodók pedig folytatták alegyezőszerúen terjedó támadást a galliai provin-

ciákban, pusztítva mindenütt, amerre csak jártak. ,,A határok - mondja E. Gibbon
-, amelyek eddig elválasztották a Föld barbár és civilizált népeit, ettől a végzetes
pillanattól kezdve a földdel váltak eg5renlóvé."
Stilicho kevés hatékony intézkedéstléptetett életbe ennek a hullámnak feltar-
tőztatására, mert még mindig a Konstantinápollyal szembeni ellenséges viszony fog-
talkoztatta. A nyugati birodalmi kormányzat tehetetlenségétláwa egy (UI.) CoNs-
TANTINus nevű trónbitorló ragadta magához az ellenőrzést Britannia, Gallia és His-
pania bizonyos részei fölött, és röviddel ezatán hasonló államcsínyek sora követke-
zett. Amikor Alaric négyezer font aranyat követelt Honoriustól, Stilicho a vona-
kodó szenátust a követelés teljesítésérekényszerítette. Röviddel ezlíán azonban,
ugyanennek a szenátori rendnek - amely ahozzá hasonló katonai vezetőket asze-
nátus érdekeitől idegennek tartotta - az intrtkálása következtében Stilichót magát
vádolták meg, hogy Alarickal szövetkezve saját fiát, Eucheriust akarja a császári
trónra ültetni. A Ticinumban állomásozó csapatokat|áaadásra bujtották föl ellene,
és 408-ban Stilicho Ravennában megadta magát Honoriusnak, majd kivégezték.
A germánok befolyrását erőteljesen meg!épázó ellencsapás következett: az elkövet-
kező fél évszánadon keresztül nem tölthették be a saját törzseikből felállított haderő
főparancsnoki tisztét a nyugati birodalomban. A Stilicho alatt szolgáló germán ka-
tonák - számolva azzal,hogy a római egységhez tartozók esetleg vérengzést követ-
nek el feleségeik és gyermekeik körében - átál|tak Alarichoz. Alaric, elvesztve
Stilichóval való előnyös kapcsolatát, folytatta előrenyomulását Róma felé, és beha-
tolását a városba csupán egy másik hatalmas összeg átvétele halasztotta el, amely
összeg átadásába Honorius és új főtanácsadója, Olyrrrpius, vonakodva ugyan, de
beleegyezett A következő évben Alaric ismét megközelitette Rómát, elfoglalta a
Portus Augustit, és arra kényszerítette a szenátust, hogy saját császárjelöltjét, Priscus
Attalust ültessék a trónra, aki pénzt és hatalmas emlékérmeket bocsátott ki
INWCTA ROMA AETERNA (,,|egyőzhetetlen örök Róma") körirattal.
Ez a fe|irat különösen ironikus volt, mert a következő évben tanúi lehetünk
Róma Alaric előtti híres és katasztrofális elestének. Ennek elótte a vizigótok nem
ismerték el Attalust, és megszervezték személyes kihallgatásukat Honoriusnál Ra-
venna mellett. Amikor azonban Alaric táborát egy ellenséges honfitársa, Sarus
megtámadta, a vezér megszakította a tárgyalásokat, gyanítva, hogy támadói a csá-
szár tudtával cselekedtek. Ezt követte tehát a vizigótok harmadik és utolsó menete-
lése Róma ellen. A kapukat áruló módon valaki kinyitotta előttük, mire Alaric és
katonái bevonultak és elfoglalták az ősi várost, amit idegen ellenség közel nyolcszétz
éve nem vett be, Hieronymus (Szent Jeromos) és Augustinus (Szent Agoston) azon
nem kevesekhez tartozott a római világban szerte élők között, akik megdöbbentek,
és szembesülniük kellett azzal a váddal, hogy soha ehhez hasonló szörnyúség nem
történt apogány uralom alatt,amint eztAugustinusaDecivitateDei(,,|stenállamá-
ról") címúmúvébenkifejtette. ,,Aldottak - mondja gyakorlatiasabban szólva Ge-
rontius apát -, akik ezt előre látták, és eladták vagyonukat a barbárok megérkezése
előtt." Mindazonáltal,bár Alaric katonái felg5rujtottak néhány épületet és szereztek
némi zsákmányt, három napnál tovább nem maradtak a városban, F;zt követően
Alaric - aki magával vitte a császár húszévesféltestvérét,Aelia Galla Placidiát - dél
felé vonult a félszigeten. Szándéka Africa meghódítása volt, mielőtt azonban ezt
megvalósíthatta volna, Consentia közelében meghalt.

252
 HoNoRlUs

A következő évtizedben Honorius hangadó katonai vezetője (III.) CoNsurnus

volt, aki hamarosan sikerrel lépett föl a trónbitorlók ellen Galliában. 414-ben Alaric
utódja, Athavulf Narbóban feleségül vette Galla Placidiát. Honorius azonban meg-
tagadta hozzájárulását, Constantius pedig Hispaniába szorította Athavulfot, ahol
megryilkolták. Utódja, Vallia megengedte a rómaiaknak, hogy Placidiát visszavi-
gyék, cserébe engedélyt kapott rá, hogy vizigótjaival visszatérjen Galliába, ahol 418-
ban szövetségesi státuszt kapott, fóvárosa pedig Tolosa lett.
Az addigra társcsászárrálett III. Constantius 42l-belbekövetkezett halála után
Honorius, aki nrindig is kedvelte féltestvérét,és vonzalmát csókolgatással, ölelgetés-
sel fejezte ki, ezzel maga ellen fordította Placidiát, emellett általános megütközést
keltett. Ez az elidegenedés csetepatékhozvezetett kettejük kíséreteközÖtt Ravenna
utcáin. Placidia egyik ellensége a magister militum tisztséget betöltő Castinus volt,
aki ugyan súlyos vereséget szenvedett a vandáloktól Africában, mégis abban re_
ménykedett, hogy elfoglalhatja Constantius megüresedett helyét. Végül Placidiát
száműzték Ravennából, és 423-ban Konstantinápolyban keresett menedéket, ahova
magával vitte két gyermekét, köztük a csecsemő (III.) ValelrnNlANust. Uryaneb-
benazévben a császártavakór ledöntötte alábáról és meghalt,
Paradox módon éppen a jelentéktelen Honorius uralma alatt íródtak Augusti-
nus, Hippo Regius püspöke és Hieronymus kimagasló művei. ugyanakkor az egyik
oldalon á császári udvar gondolkodásmódja, másik oldalon a nagy teológusok kö-
zöttlétezettkapcsolat, minthory Honorius nagyon ájtatos hívő volt. Augustinus arra
a sajnálatos következtetésre jutott, hory a vallással kapcsolatban eltérő vélemé-
nyúeket _ először a pogányokat, majd az eretnekeket - állami kényszernek kell
aiávetni. Először 401-ben - miután Africában 399-ben vallási felkelések törtek ki a
pogányok közőtt, akiknek szentélyeit bezáratták- csatlakozott Augustinus püspök-
iáriaihoz, követelve új törvények elrendelését,hory ,,ryökerestől kiirtsák a bálvány-
imádás utolsó maradékait". Stilicho, bár szükségesnek tartotta a Sibylla-könyvek -
azaz a pogányság legszentebb dokumentumainak - elégetését,hajlandóságot étzett
bizonyos.toleráns intézkedésekéletbe léptetésére,Halálát azonban azonnal követte
ery törvény, amely elrendelte a pogányokk,tzátását a hadseregből. 407l408-ban az
eietnekséget ismét társadalomellenes bűncselekménynek nyilvánították, ,,mert a
szent vallás elleni támadás sértésa közösség egésze számára". Uryanakkor minden
nem katolikust eltávolítottak az udvarból - bár a következő évben Honorius a sza-
bályozások enyhítésérekényszerült, mivel kivihetetlennek bizonyult minden ariánus
germán elkergetése. Ilamarosan azonban további fenyegető rendeletek léptek élet
Úe; és ezen a ponton következett be, hogy Augustinus hosszas meditálás után fel-
adta korábbi, az eretnekekkel szemben tanúsítotttürelmét, és 408-ban azt irta
Vincentiusnak, Cartennae püspökének, hory a pogányokhoz hasonlóan őket is kor-
mányzati erőszaknak kell alávetni. Sőt, büntető intézkedéseket léptettek életbe a
zsidók utolsó főpapja, VII. Gamaliel ellen is 415-ben,
Mivel a császát addigra már naglkoru lett, valószínúleg ő is játszott bizonyos
szerepet ezekben az eseményekben. Jogosan hibráztatható némi önfejúséggel is az
egyebként gyenge és szelíd természetú császár az Alarickal folytatott tárgyalások
móghiúsulása miatt, ami Róma kifosztásához vezetett. Alaricnak talán abban is
igaza vo|t, hogy Honorius felbujtás ára támadták meg őt áruló módon , ami a tár-
gyalások megszakítását okozta. Honorius á|litólagmegkísérelte érvényesíteniakara-
iát annak érdekében is, hogy megakadályozza |II. Constantius társcsászárrá való
megválasztását. Ha ezvalóban így volt, akkor kívánsága nem érvényesült. Egyesek a
vlll. RÉsz . AVALENT|N|ANUS-HÁZ

császár kapcsolataiban bizonyos, árulásra utaló jeleket fedeztek föl. Nem volt túl-
ságosan éles eszű sem. Még egy történet is szól eiről Prokop iosz feljegyzésében, aki
amikor megmondták Honoriusnak, hogy Róma elesótt, télreéiétte,ésarra a
9z,9rin1
következtetésre jutott, hogy kedvenc kakasá, amelyet sziníénRómának hívtak,
,,adta meg magát", megjegyezte: ,,pedig mennyit etettém''.
szerint számos fájdalmas iebet szenvedett el az államHonorius
,Philosztorgiosz
uralkodása alatt. KÜlönösen vonatkozott ez a nyugati birodalom szárazföldihadse-
amely te§es haderejének legalább a felét vágy kétharm adát veszitette el kü_
:?gér9,
t9{et9_katonai csapások következtében. Mindazonittut u császár személyes hoz-
zájárulása az események menetéhez elhanyagolható súlyúvolt,

!l!. coNsTANTlNUs (407-41 í)

. ilL CONSTANTINUS (Flavius Claudius Constan-
,, tinus) (ellencsászár a nyugati provinciákban, 407-
,, 411). Származásáról mindössze annyit lehet tudni,
]: NoRIus és Stilicho Britannia megvédéséretett elve-
hogy közkatona volt Britanniában. 406-ban a Ho-

, lé_lt kísérlete miatt elégedetlen Égiák "g! Ui"o.ryo,

,. Marcust nyilvánítottak császárrá, akit meggyilko-
: lása után eg5l hasonlóképpen ismeretlen, Gratianus
, n9\ú trónbitorló követelt,jutott.
aki négy hónap múltán,
. 407-ben hasonló sorsra A legiók ezután egy
l constantinus nevű katonát kiáltottak ki császárnák
Elsődolgavoltátkelni"n;ffii,iJ"#Tff fr :3i§:i":P,,"il,l§Í5,T'"!:l
valvitte, é; ew9l-nagy.lan és talán véglegesen hozzájárult Íhhor,hogy Britannia-el-
szakadt a birodalomtól. Ezután a galliai provinciákban állomásozo Égiok is hason-
lókéPPen átálltak III. Con_stantinushoz, ő pedig kiterjesztette fennhatóság át azokta
a terÜletekre, amelyeket Honorius Itáliábá meneküló képviselői elhagltaf. Ar"lute-
ban (fővárosában), Lugdunumban és Tieviriben pénzveidéthozott Tétre. A rajnai
határvonalat sikerrel őrizte, és győzelmeket aratott egyes germán csoportok fólett
Galliában, míg más germánokkal egyezséget kötött. Á Rávennaban székeló köz-
Ponti kormánlzat csapatokat küldött ellene avizigót Sarus vezetésével, aki legyőzte
hadvezéreit, de nem sikerült megostromolnia Co]nstantinust a dél-galiiai Vaióntiá-
ban. Constantinus Caesarrá kinevezett fia, Constans azonban egy Gerontius nevű
társaságában Hispaniába vonult és vereséget mért HÓnorius erőire, fő-
\adlez/ ását
hadisz,all Pedig Caesaraugustánál ütötte fel, áajd hamarosan visszahívták
Galliába és Augustuss zá neveztékki.
III. Constantinus ezután követeket küldött Ravennába, hogy kérelm ezzeHono-
riustól hivatalos elismerését,aki kénytelen volt beleegyezésétiáni Ataric közelsége
miatt. Constantinus pedrg jogot formált a 409. év kónzuli tisztségénekbetöltéséie
Honorius társaként. II. Theodosius konstantinápolyi kormányzaía ugyan nem kö-
vette Honorius Útmutatásait, de nem akadályoziameg Constántinusf és Constanst
győzelmét' IWCTORIA AAAVGGGG(ustorum)] -
abba.n,
\ogy ,u négy Augustus
vagYis a két kÖzponticsászárét és a sajátjuka1 - ünnepe§ék pénzeiken. Constantinus

254
 lll. coNsTANTlNUs

abba is beleegyezett, hory segíti Honoriust Alaric ellenében, talán azzal a szándék-
kal, hory ha lehetősége nyílik rá,Itáliátmegszerzi magának. A lovassági főparancs-
nokot (magister equitum), Hellebichet azzal gyanísították, hory támogatta ezeket az
elképzeléseket, mire Honorius intézkedett meggyilkoltatásáról.
Constantinus Hispaniában hátrahagyott katonai parancsnokát, Gerontiust saját
csapataiból kikerülő vetélytársai ryengítették, és nem tudta megakadályozni a ger-
mánok (aslingus és silingus vandálok, szvébek) és alánok betörését az országba. Er-
re azIán Constantinus fiát, Constanst küldte Hispaniába, hogy felváltsa Gerontiust,
aki azonban nem volt hajlandó elfogadni ezt az e|bocsátást. Feladta III. Constanti-
nus iránti hűségét,és 409-ben saját felelősségére ál|ított egy császárt, egy Maximus
nevú tiszti kadétot (protector domesticus), aki valószínúleg a fia volt. Tarracóban (fő-
hadiszállásán) és Barcinóban Maximus pénzt bocsátott ki, amelyen három Augus-
tust említenek, ami alatt va|ószinúleg saját magát, valamint a Ravennában, illetve
Konstantinápolyban székelő császárokat értette. Ezután Gerontius Galliába vonult,
ott germán szövetségesek csatlakoztak hozzá, akik segítették Constans meggyilkolá-
sában, valamint III. Constantinus és második fia, Julianus megostromlásában Arela-
téban. III. Corvsran-nus (Honorius kormányzatának képviseletében) azonban ezen
a ponton beavatkozott, és Gerontiust Hispaniába való visszatérésrekényszerítette.
AháLz, amelyben |ánadő csapatai elől menedéket keresett, kigyulladt, ő maga pedig
alán fegruerhordozójával együtt öngyilkosságot követett el. Maximust saját csapatai
mondatták le, de életben maradt és száműzetésben élt tovább a hispaniaiak között.
A császári erők most III. Constantinus ellen fordultak, és megostromolták Arelatét,
amely várost az alemannoktól és frankoktól megerősített hadvezérének, Edobich-
nak sem sikerült felmentenie. Constantinus küszöbön álló elfogatásával számolva
levette császátibíborpalástját és ery szentélybe menekült, ahol sietősen pappá szen-
teltette magát. Honorius parancsnokai garantálták abiztonságát, és amikor Arelate
megadta magát, őt és fiát visszaküldték Ravennába. A császár azonban emlékezett
arra, hogy Constantinus megöletett néhányat unokatestvérei közül, így 4ll,-ben
megtagadta a jótál|ást, és Constantinust a városon kívül kivégeztette. Constantinus
uralkodói képességeiről keveset tudunk; az ókori írók azonban akaratosnak és
falánknak írják le.
Halála nem jelzi a nyugati provinciális dominium végét,mert az röviden és
meggyengült formában még tovább élt mint a rajnai germánok által támogatott
bábállam. Ery Jovinus nevú galliai előkeló volt a névleges császára, akit a burgund
király, Gundahar és az alánok törzsfője, ery bizonyos Goar felbujtására Augustus-
nak kiáltottak ki Mundiacumnál, a Meuse folyó mellett. A magát ,,az államrend
(köztársaság) helyreállítója"-ként IRESTITWOR REI P(ublicae)] jel|emző Jovinus
ugyanazokban a pénzverdékbenverette apénzeit, mint IIL Constantinus. A Galliá-
ban a központi kormányzat seregét vezető Constantius a továbbiakban nem volt
igénybe vehető az új trónkövetelő elleni harchoz, mivel visszatért ltál'iába. Ekkor
felmerült a kérdés,hogy Athawlf és vizigótjai melyik oldalra álljanak Dél-Galliá-
ban. Athavulf kezdetben rokonszenvezett Jovinus ügyével, kevésbélelkesedett
azonban, amikor s^ílölt honfitársa, Sarus is erre az oldalra állt, 4l2-ben aztán
Jovinus saját fivérét,Sebastianust nyilvánította Augustus-társává, és ezze| még job-
ban elidegenitette magától Athavulfot, akinek addigra már elege volt a trónkövete-
lők ilyen mértékűelburjánzásából.
Ezt követően Athavulf felvette a kapcsolatot Gallia praefectus praetoriójával,
Dardanusszal, aki hűséges maradt Honoriushoz, s a Ravennával folytatott eszme-
 {{'

I ^l

I
I

0.--f------.,,---r--1O0*
 11. Barbár betörések azY. szánadban

@{*"n§ JL§$- -

\
FEKETE_TENGER
a-
Simium

\ffi
^*J

il4-&|
4t'
r,öloröz|-TENGER
 ull. HÉsz . AvALENTlNlANUs-HÁz

csere után vereséget mért Sebastianusra és kivégeztette. Jovinus a galliai Valentia

városába menekiilt, ahol Athawlf tovább üldözte, így a városnak öt éven belül a
második ostromot kellett kiállnia. Ezúttal megadta magát a császáti csapatoknak,
Jovinust Pedig elfogták és Narbóba vitték, ahol Dardanus kivégeztette. A Gallia
feletti uralom ismét a Ravennában székeló kormányzat és a ktilönféle germán álla-
mok és tÖrzsek között oszlott meg, báburalkodók és trónbitorlók biavatkozása
nélkül.

ll. THEoDosIUs (408-450)

i**.::;:::.:'iii:i:-:
II. THEODOSIUS (császár a keleti birodalomban,
408-450) 401-ben született Konstantinápolyban.
§:::;: AncaoIus és Aelia Eudoxia fia volt. A következó
év januárjában apja Augustus-társává nyilvánította.
Egy különös, de nem lehetetlen történet elmeséli,
Arcadius tartott attól, hogy halála esetén fiát le-
mondatják, ezért a perzsa királyt, I. Yezdegerdet
nevezte ki fia gyámjául.
:...:,. Mindenesetre amikor Arcadius 408-ban meg-
1.1.'..-i |"lt,.l hétéves II. Theodosius békésenlépett a ké-
eunuchjának gondjaira blzták, az első régens azon-
ban Anthemius volt, akit praefectus praetorioként örökölt apjától. Baráíja, Tioilus
közreműködésével a szidé városából származó pogány szóiista Anthjmius, aki
híressévált a főváros irodalmi köreiben, energikus hatékonysággal kormánYzott.
|zembe_n9zve a súlyos gabonahiánnyal - ami an:a késztette Konsiántinápoly ieldü-
hödött lakosságát, hogy felg5rujtsa a városi praefectus házát - hasznos iniézkedése-
ket léptetett életbe mind a rövid távú, mind a hosszú távú utánpótlás javítása érde-
!ful Szilárdan helyreállították a jó üszonyt a ravennai udvarial, arnit elősegített
halála. A perzsákkalúj szerződést kötöttek, és a keleti provinciák adóhltra-
|1itict9
lékát eltörölték. A vizigótok által lerombolt dunai és illír vároiokat körültekintően
segélyezték.A Moesiába betörő hun királyt, uldint visszaverték, és nagyszámú
germán hadifoglyot - az Uldin szolgátatábaÁ alla Sciru, (szkír) törzsból _Íiamtot-
tak a földbirtokosoknak Asia Minorba, hogy a földeken dolgozzanak.
LéPésekettettek esetleges hun vagy germán betörés elhárítására. Ebből a célból
a Dulán szolgálatot teljesítő flottát alaposan feljavították és megnövelték. Minde-
nekelőtt - miután tanultak,belőle, hogyan esett el Róma Alariíkezétől Anthe-
-
mius magát Konstantinápolyt erősítette meg. Naoy CoNsrarrlNus 2v újonnan ala-
PÍtott város körül falat épitett, ekkorra azonban a keleti főváros már meisze túlnótt
eredeti keretein. 4l3-ban tehát megépitették az új, Theodosius-féle falat, amely a
ProPontisztól az Aranyszarv-öbölig húzódott. Ez volt Anthemius hatalomban eliöl-
tött éveinek legkiemelkedőbb eredménye.
41,4-ben a császár nővérét, a csak két éwel idósebb Aelia Pulcheriát Augustává
nyilvánították, és ő lett a régens Anthemius helyett, akiről egyébkénttöbÜé nem
hallunk. Praefectus praetorioként egy Aurelianus nevú hivatahók vette át a helyét,
aki nflvánvalóan Pulcheria legfőbb tanácsadója lett. Pulcheria Antiochust is elbo-

258
 ll. THEoDoslUs

csátotta öccse mellól, és állítólag ettől kezdve személyesen gondoskodott az ifjú

neveléséról. Röviddel hivatalba lépésétkövetően súlyos vallási lánadás tört ki
Alexandriában, ahol Hypatiát, egy filozófiai tanításairól híres pogány nőt meglin-
cselt a keresztény laikus testvérek egy bandája. Kürillosz, Alexandria pátriárkája
állítólag belekeveredett az igybe, azonban Pulcheria udvarában é|vezett befolyása
megakadályozta az eset kivizsgálására kiküldött császári megbízottat abban, hogy a
részletekre is kiterjedő jelentést készítsen.
Pulcheria rendkívül hűséges keresztény volt. Nagymértékű aszkétizmusában
eldöntötte, szőz marad, és rábírta testvéreit, Arcadiát és Marinát, hog5l kövessék őt
szellemi tanácsadójuk, Atticus pátriárka blzditására, aki az ő kedvükért irt egy
dicsőítő múvet a szítz államról. Theodosiusnak azonban nyilvánvalóan meg kellett
nősülnie, és Pulcheria vo|t az, aki megszervezte házasságát Athénaissza|, az athéni
szofista Leontiosz leányával 421-ben. A menyasszony az Aelia Eudocia nevet kapta
a keresztségben, két éwel később pedig Augustává nyilvánították. Az ő nevében is
bocsátottak ki pénzt, amint azt megtették Pulcheria esetében is. Aelia Eudocia ery
leánynak, Licinia Eudoxiának (aki III. Varnvnr.rreNus felesége lett) és ery fiatalon
elhunyt fiúnak adott életet. A császárné sokoldalú szerző is volt: múvei a perzsák
felett aratott győzelmet ünneplő költeménytől a Dánielnek és Zakariásnak tulajdo-
nított próféciák par afr éaisáig terj edtek.
4í6 táján,Il. Theodosius tizenöt éves korában kinyilvánították, hogy elérte a
nagykoruságot. Azonban még ezután hosszú ideig Pulcheria gyakorolta a hatalmat
Monaxius segítségével,aki Aurelianust követte a praefectus praetorio tisztségében.
A rá következő évek legfontosabb eseménye a kormányzatnak az a döntése volt,
hory a nyugati birodalom trónjára a császár még gyermek unokaöccsét, ilI. Valen-
tinianust ültetik. Ezt 425-ben annak rendje és módja szerint meg is valósították.
Bevezetésképpen a keleti hatóságok elfoglalták a dalmatiai Salonaet, így juttatva
kifejezésre, hory ezt a területet (és hátországát) cserébe vissza akarják szerezni a
nyugati birodalomtól; és ezt később keresztül is vitték. Idóközben, mihelyt Valen-
tinianust elfogadtatták Ravennában, II. Theodosius elindult ltáliába, hogy saját
kezúleg koronázza meg. Thesszalonikében azonban megbetegedett, igy Hélion, a
császái hivatalok vezetője (magister fficiorum) hajtotta végre a magasztos felada-
tot a császát helyetteseként.
Ugyanabban az évben döntő lépésekettettek Konstantinápolyban egy egyetem
felállítására. Nagy Constantinus iskolát alapított a Sztoában, II. CoNsran"nus ezt
átköltöztette a Capitoliumra. JuI-rRrrrr-ls Aposrara értékesközkönyWárat csatolt az
épülethez. II. Theodosius most ,,tanszékeket" hozott létre tiz görög és tíz latin nyel-
vész vagy filológus, öt görög és három latin szónoklattan-tanár, két jogász és ery
filozófus számára. A görög szónoklattan tanárainak túlsúlyaa latin szónoklatot ta-
nítókkal szemben egaállapotot jelez abban a folyamatban, amelynek során a keleti
birodalom hivatalos nyelve latinról görögre változott.
Az uralom kiemelkedő eseménye azonban Theodosius latin nyelvű ,,Törvény-
könyv"-ének (Codex Theodosianus) az összeállítása volt, amely a keleti birodalom
császárának parancsára született meg, és 438-ban hozták, nyilvánosságra, III. Valen-
tinianusszal nyolc éven át folytatott közös munka után, A tizenhat könyvből álló
,,Törvénykönyv" a császári törvények több mint egy évszázadra visszamenő gyűjte-
ményéttaftalmazza. Nagy szerepet játszott u egy évszázaddal később megszülető
Codexlustininnus alapjaként, és hatalmas befolyást gyakorolt a felemelkedő germán
népek későbbi tőrvényhozására. Példának okáért ,,A vizigótok római törvénye"

259
ull. RÉsz . AvALENTlNlANUs-HÁz

avagy ,Álaric breviáriuma" (II. A]aric YI. századi király volt), amely a nyugati biro-
dalom római jogra vonatkozó legfontosabb forrása, alapjában véve a Codac Theo-
dosinnus kivonata, kiegészítetvemás 5rűjteményekből is.
A számos birodalmi korszakot érintő történelmi ismeretek forrásaként Theo-
dosius összeállításának példátlan jelentősége van. Először is a benne foglalt rende-
letek egy olyan korszakot fednek, amelyben a kereszténység az állam hivatalos
vallása lett, és egytajta összefoglalást nyújt arról, hogy azújvallás mit valósított meg
- és mit ,Aváltoztatott meg - a jog területén. Az általános űzenetbizony meglehetősen
szomorÚ. Erzelmi zűrzavart találunk az Isten törvénye ellen való vétek és a bún
meghatározása körül, amit a korábbi korszakok klasszikus római jogászai sohasem
követtek el. Ráadásul a császári ítéletek gyakran nemcsak szószátyárak, hanem
ismétlódőek. Az ismételgetésmonotóniája nyilvánvalóvá teszi, hogy ezek egymást
követő, elnyomó intézkedések voltak, amelyeknek mindegyikét sokkal csikorgóbb
nyelvezeten teszikközzé, mint az azt megelőzőt, és amelyeket hasonló rendszeres-
séggel játszanak ki és szegnek meg. A törvények némelyike valóban humánus és
felvilágosult volt. Voltak például törvények, amelyek a rabszolgák helyzetét védték,
oltalmazták az adóst az igazságtalanságoktól, tiltották a gyermekgyilkosságot.
Mindazonáltal jókora bírói embertelenséget is találhatunk. A törvény előtti egyen-
lőséglátszatát sem találjuk meg. ,,Ha az ember szegény - mondja ki Theodorétosz
püspök -, rettegése a bírótól és bíróságtól megkétszereződik." Ami azonban a ki-
váltságosakat illeti, amikor II. Theodosius törvénykönyvét ismertették a szenátorok-
kal 438-ban, egyhangúan kiáltottak föl, nem egyszer, hanem eglrmás után huszon-
nyolcszor, hogy ,,általad megtartjuk becsületünket, vagyonunkat, mindenünket!"
Uralkodásának utolsó éveiben a császár hadvezéreinek, Ardaburiusnak és fiá-
nak, Asparnak az erőfeszítései ellenére a dunai provinciák fájdalmasan szenvedtek
a hunok támadásaitól, akiknek pusztításától még Konstantinápolyt sem tartották
megvédhetőnek. Ráadásul 4471448 telén Anthemius történelmi szárazfőldi falát -
amelyet kiegészítettek a c},rus városi praefectus által439-ben építeítpartvidéki fal-
szakasszal - földrengések sorozata ránta meg, ami lerombolt öwenhét tornyot.
Constantius praefectus praetorio általvezetett két havi elszánt, kemény munkával
azonban kijavították a károkat. Ezen túlmenóen még egy úi, kilencvenkét toronnyal
ellátott falat is építettek a régebbi fal és az ahhoz csatlakozó sáncárok közé. ,,Még
Pallasz Athéné- hirdeti az egyik kapun szereplő felirat - is alig tudott volna ilyen
rendíthetetlen fellegvárat építeni."Es valóban, az elkövetkezendő tiz évszázadban
az egymás utáni hódítók áthatolhatatlannak találtákezt a védelmi rendszert.
A 440-es évek során azudvar meghatározó személyisége az eunuch chrysaphius
Zstommas volt, akinek egy időre sikerült még Pulcheria befolyását is semlegesíte-
nie. Politikájának lényege a hunok hatalmas összegekkel való lefizetése volt, Ez
azonban ellenségeket szerzett neki a keletrómai hadvezérek körében, és az évtized
fordulójára kegyvesztetté vált, Pulcheriának pedig sikerült újra előtérbe tolnia
hatalmát. Röviddel ezután azonban Theodosius császár, amikor kilovagolt a város
közelében levő Lükosz folyóhoz, leesett a lováról, gerincsérüléstszenvedett és
meghalt.
Theodosius negyvenkilenc évig volt Augustus (életének elsó évétől kezdve), a
keleti birodalom egyedüli uralkodója pedig negyvenkét évig - az egész római törté-
nelem során az ő uralkodása volt a leghosszabb. A hosszú időszak során fő tanács-
adói általában hozzáértő férfiak voltak, és lerakták a Btzánci Birodalom elkövet-
kező ezeréves szilárdságának az alapjait. Maga a császár azonban, aki se államférfi,

260
 lll. coNSTANT|Us

se katona nem volt, nem játszott kiemelkedő szerepet. Utolsó éveiben állítólag úgy
irta aIá a hivatalos papírokat, hogy még elolvasásukkal sem bajlódott. Természete
szelíd és barátságos volt, nem szívesen szabott ki halálbüntetést. Világtól elvonult
életet élt, tanulmányozta a tudományokat, köztük az asztronómiát, ésbátoíitotta a
történeti kutatásokat: Olümpiodórosz és Szózomenosz neki ajánlotta krónikáját.
Leginkább azonban a teológia érdekelte. Ezzel a témával foglakozó könyvek hatal-
mas gyújteményéthozta létre, és maga is kiváló kalligráfus volt, aki számos régi
vallásos kéziratot másolt le saját kezű|eg. Az ldvar, mondták az emberek, erősen
hasonlított ew szerzetesi intézménybez, amely a kegyes szertartásoknak és a jóté-
kony munkáknak szentelimagát, Ezekben a fennkölt cselekedetekben a császár nő-
vére vette át avezetést: az erényes Pulcheria például szertartásos tisztelettel adőzott
a neryvenkét mártir állítólagos földi maradványainak. Az ortodox katolikus keresz-
tények, köztük olyanok, mint Theodorétosz vagy Szókratész Szkholasztikosz, szelíd
papkirálynak látták uralkodójukat, aki személyesen közben jár Istennél. Másrészt
azonban a feltételezett eretnekekkel szigoruan bánt, és az ariánus Philosztorgiosz
félelmetes és pusztító események egész sorozatát említi, amelyekért ezt a politikát
tette felelőssé. Sőt, 429-ben megszüntették a zsidó főpapi tisztséget Syria Palaes-
tinában, pénziJrgyi tartalékait pedig az állam kebelezte be.
Aelia Eudocia császárné szélesebb irodalmi érdeklődése kissé mérsékelteaz
udvar szigorú légkörét. Hosszú ideig jó viszonyban élt Pulcheriával, mígnem a kísé-
retükhöz tartozó egyházfértiak közötti nézeteltéréseka két nő között is egyre
súlyosbodó szakadást idéztek elő. Ez olyan felfordulást okozott, hogy először
Pulcheriát, majd Eudociát kényszerítettékszáműzetésbe. Eudocia életének hátra-
levő észéta Szentföldön töltötte kegyes és jótékony munkákkal foglalva el magát,
és Jeruzsálemben temették el az általa épittetett Szent István-templomban.
Pulcheria azonban- annak ellenére, hogy újabb hanyatlás korszaka következett el -
visszatért a hatalomba a császár halála idején.

l!l. coNsTANTlUs (421|

III. CONSTANTIUS (társcsás zár a nyugati biroda-

lomban, 42l, íebruár - szeptember) Naissusban
született római volt. HoNonIus katonai főpa-
rancsnokaként (magister militum) 41,1, és 42lközött
(41,5-től mint patricius) ryakorlatilag a nyugati
birodalom ura volt. A politikai szintérre röviddel
Róma Alaric-féle, 410-ben bekövetkezett kifosz-
tása után lépett - amikor III. CoNsralqTlNust és
fiát, Constanst Augustusszá nyilvánították Arelaté-
ban - mindössze annak megállapítására, hogy Ge-
rontius, a hispaniai hadvezér megszegte hűségeskü-
jét, és egy másik császárt, Maximust ültette a trónra
abban a tartományban. Gerontius Galliába vonult, Constantius azonban a gót
Vulfilasszal ltáliáMl Arelate felé indult, és arra kényszerítettékGerontiust, hory
hispaniai támaszpontjára vonu§on vissza. Innen azután folytatta az előrenyomulást
és halálát okozva,
Arelate és III. Constantinus e|len, az utóbbi bukását

261
vlll. RÉsz . AvALENTlNlANus-HÁz

Amikor azonban 411-ben egy további trónbitorló, Jovinus jelent meg a galliai és
a germán provinciák politikai szinterén, Constantius meg sem kísérelte a vele való
tárgyalást, valószínűleg azért, mert egy további felkelés leverésévelvolt elfoglalva,
Heraclianuséval Africában. Idóközben Jovinus szintén elbukott, támogatói, a bur_
gundok azonban elég erősnek bizonyultak ahhoz, hogy ellenálljanak a kiúzetésnek,
és 413-ban engedélyezték nekik, hogy királyságothozzanak létre a Rajna feléjük eső
oldalán Borbetomagus fóvárossal, ahol szövetségesi státuszt élvezhettek.
Jovinust a vizigótok |eigánták Athavulf vezetésével, aki segítségéértcserébe en-
gedélyt kapott saját szövetséges állama megszervezésére Gallia délnyugati részén.
Fittyet hányva a császárnak és Constantiusnak, Athavulf nem volt hajlandó Hono-
rius féltestvérét,Galla Placidiát (akit még apja, Alaric szöktetett meg erőszakkal)
visszaszolgáltatni, hanem - ál|itőlag az asszony óhaja ellenére - 4'I4-ben feleségül
vette fővárosában, Narbóban. Athawlf egy második kihívást is küldött Ravennába
azzal, hogy Priscus Attalushoz fordult, aki apja báburalkodója volt még Rómában,
és ismét rivális császárként léptette föl Galliában. Constantius ismét Arelate ellen
vonult, és arra kényszedtette Athavulfot, hogy vonuljon vissza Hispaniába. Ezt kö-
vetően elfogta Attalust, aki kénytelen volt személyével díszíteni a császár diadalmas
bevonulását Rómába.
Az Athavulf 414-es meggyilkolása utáni évben fivére, Vallia Placidiát vissza-
engedte a rómaiakhoz hatalmas mennyiségúgabonáért cserébe. A vizigótok között
eltöltött öt év után Placidia visszatért ltáliába, és rávették arra (ismét meglehetősen
vonakodott), hogy constantius felesége legyen. 4I7 janlár elsején házasodtak
össze, azon a napon, amikor Constantius második konzuli hivatalába lépett. Miután
a vizigótok a rómaiak malmára hajtották a vizet azzal, hogy Róma barbár ellensé-
geit legyőzték Hispaniában, Constantius visszahívta Valliát Galliába, ahol 418_ban
Tolosa fóvárossal visszaállították szövetségesi államát, a korábbihoz képest kiterjed-
tebb határokkal. Kétségtelenül szintén Constantius kezdeménye zésére történt, hogy
Honorius még ugyanabban az évben a császári hatalom decentra|izálását szolgáló
intézkedéseket léptetett életbe Galliában, amelynek keretében helyi kormányzatot
és g;díléstalakítottak Arelatéban, igy a rómaiak és a vizigótok együttműködhettek.
Ez azűj szewezet azonban sohasem váltigazán hatékonnyá.
Miután Constantius gyakorlatilag tiz éve már a Nyugat uralkodója volt, négy
éve pedig a császár sógora, Honoriust rávették - ál|itőlag akarata ellenére -, hogy
nyilvánítsa őt Augustus-társává a nyugati birodalomban: igy ő lett a harmadik, aki
ezt atisztséget Constantius néven viselte. Placidia kezdeti vonakodása ellenére két
gyermekkel ajándékozta meg, és III. Constantius kikiáltását követően azonnal
Augusta langra emelték. A keleti uralkodó, II. TgBooosIus azonban nem volt haj-
landó elismerni sem Placidia, sem férje megváIasztását - talán azért, mert kormány-
zata az egész birodalomnak Honorius halála után Theodosius vezetése alatti újra-
egyesítésébenreménykedett. Constantius ezt durva megaláztatásnak tartotta, és
arról beszélt, hogy ha kell, erőszakkal fogja kicsikarni a keleti kotmányzattól hiva-
talos elismerését.Ezáltal a Kelet és Nyugat közötti együttmúködés, ami az egyetlen
lehetóség lett volna a nyugati birodalom megmentésére, most messzebb került, mint
valaha. Időközben azonban constantius egészsége megrendült, és csupán héthó-
napnyi közös kormányzás után meghalt.
,,Constantius járás közben - irta a kortárs történetíró, Olümpiodórosz - lesü-
tötte a szemét, arckifejezése pedig barátságtalan volt. Nagy szemű, hosszú nyakú,
széles homlokú férfi volt, magasan az őt hordozó ló nyaka fölé görnyedt, és szeme

262
 JoHANNEs

sarkából pillantását ide-oda villantotta úry, hory mindenkinek megmutatta, ahogy

mondani szokás, >zsarnokhoz méltó a megjelenése<. A lakomákon és társaságban
azonban annyira felszabadult és szellemes volt, hogy még a ryakran az asztala előtt
játszó bohócokkal is felvette a versenyt."
Azt mondták róla, hogy új, császári szerepkörét bosszantónak találta, mert
mostantól kezdve nem jöhetett és mehetett úgy, ahory kedve tartotta. Arról is be-
számolnak, hory sikeresen ellenállt a pénz csábításának egészen élete utolsó szaka-
száig, amikor kapzsivá és zsarolóvá vált, és népszerúségeennek következtében
lehanyatlott.

JoHANNES (423-425)
:, JO}IANNES (császár a nyugati birodalomban,
.:, 423-425) állami hivatalnok volt (egy kései forrás
,: szerint gót származású), aki a főjegyző (pimiceius
. notaiorum) rangtráig emelkedett. A történelem
,, szinpadára a HoNoRIus és egykor hőn szeretett
,, féltestvére,Galla Placidia közötti viszony elmérge-
:: sedése következtében került. Galla Placidiát 423-
,, ban száműzték Ravennából, és a keleti uralkodó-
' náL,II. THBooosIusnál keresett menedéket néry-
, éves fiával, (III.) VarBNrlNTIANusszal és leányával.
,. Ebben a vitában a magister militum, Castinus
Placidiával szemben foglalt állást, igy most elszánta
magát, hogy megakadá|yozza az asszony és családja visszatérésétltálriába és a gyer-
mek Valentinianus császárrá való kikiáltását. Ennek a lépésnek elébe vágva 423
szeptemberében Johannest ruházta fel a császári bíborral. Johannes egy kis sorozat
bronzérmétbocsátott ki Rómában, ahol a kikiáltásra sor került, Ravennában pedig
a szokásos aranyvereteket készíttette.Ezeken nemcsak az ő képmása, hanem
II. Theodosius arca is látható, abban a reményben, hogy íry elnyeri a keleti ural-
kodó elismerését. Ez azonban nem következett be; amikor pedig Johannes kiil-
döttei megérkeztek a konstantinápolyi udvarba, hogy kérelmezzék az ,,á|lamcsiny"
jóváharyását, a követek nem nyertek bebocsátást, és elűzték őket a Propontiszra.
l Az ezt követő diplomáciai mesterkedésekben kiemelkedó szerep jutott két i{ú
katonai személyiségnek, akik a sors rendelése szerint a későbbi években is nagy
szerepet játszottak. Egyikük, Bonifatius a központi mozgóhadsereg parancsnoka
(comes) Africában, Placidiának pénzigyi segítséget nffitott, és arra is támaszkod-
hatott, hogy az africai gabonaszállítás feltartóztatásával a császárné minden olyan
lépéséttámogathatta, amely a hatalomba való visszakerülést célozta. A második
főparancsnok, Aetius - egy bizonyos Gaudentius fia Moesia Secunda tartomány
Durostorum nevű városából - üszont elfogadta a Johannes által felkínált kineve-
zést, akj császári rezidenciája igazgatójának (cura palatii) tette meg. Amikor azon-
ban nyilvánvalóvávált, hory II. Theodosius kormányzata sereget indított Johannes
lemondatására és III. Valentinianus javára, Johannes elküldte Aetiust, hogy bizto-
sítsa a hunok között levő barátainak a segítségét.

263
vfil. RÉsz . AvALENTlNlANUs-HÁz

A keleti birodalomból Theodosius legtehetségesebb hadvezére, idősebb

Ardaburius és fia, Aspar általvezetett behatoló sereg Salonaeban hajóra szál|t, egy
vihar következtében azonban szétszóródott, Ardaburius maga pedig Ravenna mel-
lett sodródott partía, és Johannes támogatói foglyul ejtették. Aspar viszont egészen
Aquileiáig jutott. Johannes ahelyett, hogy haladéktalanul ellene vonult volna, úg;l
döntött, megvárla a hun erősítés megérkezését,amelyet reményei szerint majd
Aetius hoz magával Európa közepéből. Időközben Ardaburius arra használta fel a
rabság napjait Ravennában, hogy aláássa Johannes tisztjeinek húségét;még annak
is szerét ejtette, hogy üzenetet küldjön Asparnak, amelyben sürgette a további elő-
renyomulást. A város körüli sáncokon keresztül egy pásztor (akiről később azt irták,
hogy Isten angyala volt) vezette át Aspar csapatait, amelyek ellenállásba nem üt-
közve léptékát Ravenna kapuját. Johannest őrizetbe vették és Aquileiába vitték,
ahol Placidia haláIra ítélte.Foglyulejtői levágták jobb kezét, a megcsonkított
Johannest egy szamárra ültették és a cirkuszban tették közszemlére, majd 425
májusában vagy júniusában megölték.
Az uralma alatt hozott intézkedéseket érvénytelenítették.A történetíró Pro-
kopiosz azonban feljegyezte, hogy mérséklettel és kedvességgel kormányzott - bár
Szókratész Szkholasztikosz leírja az ünneplést Konstantinápolyban, amikor meg-
érkezett bukásának híre. Johannes csupán másfél éwe szakította meg a Valentinia-
nusok és Theodosiusok dinasztikus uralkodását.

lII. VALENT|NlANUs (425-455)

III. VALENTINIANUS (Flavius Placidus) (u nyo-

gati birodalom császára, 425-455) 419-ben szüle-
tett Ravennában. Apja III. CoNsraNrIus császár,
anyja Aelia Galla Placidia, HoNoRIus féltestvére
volt. A gyermektelen Honorius 421,-benvagy rövid-
del utána Valentinianust jelölte ki örököséül, és
egyúttal a nobilissimus puer (,,legnemesebb fiú")
címet adomá ny ozt a nekt. 423 -b an azonb an, amikor
Honorius összeveszett Placidiával, a császárné ftá-
val és lányával együtt II. THBooosIus konstantiná-
polyi udvarában keresett menedéket.
Honorius azonban röviddel ezután meghalt, és
egy közhivatalnokot, Jorrnü.{Est választották meg a helyére. Erre II. Theodosius
tervezni kezdte a száműzöttek Ravennába és a hatalomba való visszatérését.Ezt
forgatva a fejében hivatalosan elismerte Placidiát mint Augustát, néhai férlét
Augustusnak, fiukat pedig feltételezett örökösnek - tehát mindazokat a címeket,
amelyeket a konstantinápolyt udvar nem ismert el, amikor a nyugati birodalomban
ezt eredetileg nekik adományoztrák. Placidia és gyermekei elkísértékArdaburiust és
Aspart, akiket azértkildtek, hogy Johannes helyére Valentinianust ültessék. 424-
ben Thesszalonikében az ötéves Valentinianust Caesar rangra emelték. A keleti
hadsereg kalandos viszontagságok után 425 májusában vagy júniusában elfoglalta
Ravennát. Johannest kjvégezték, Placidia és gyermekei pedig Rómába indultak,
ahol Valentinianust beiktatták mint Augustust.

2u
 lll. VALENTINlANUs

Uralmának elsó tizenkét évébenPlacidia látta el a régens szerepét. Helyzetét

erősítette a II. Theodosiushoz és a nagy nyugati szenátori hánakhozfűződő kapcso-
lata, hatalmát viszont egyre inkább korlátozta a korszak legnagyobb nyugati hadve-
zére, Flavius Aetius (lásd Jorrer.wns). Aetius, aki elfogadta Johannest uralkodójá-
nak, és a császár ezt jutalmazta is, hatalmas hun sereget hozott magával ltáliába,
hory támogassa üryét, csakhory addigra megbízóját megölték. Placidia kénytelen
volt valamilyen tisztséget felajánlani neki, hunjainak pedig hatalmas összeget adott,
hogy rávegye őket a hazatérésre.EzutánAetiust mint a lovasság parancsnokát (ma-
gister equitum) Galliába küldték, ahol427-28-ban avizigótok és a frankok ellen har-
colt sikerrel, amelyet Placidia, emlékezve korábbi ellenséges viszonyukra, vegyes
érzelmekkel fogadott.
Aetius tekintélye lehetővé tette, hory 429-ben megkapja a katonai főparancs-
noki tisztséget (magister milirum), Uryanabban az évben azonban Bonifatius, az
africai hadsereg parancsnoka Placidia kezdeti támogatása után elidegenedett a csá-
szár anylától, majd visszatérve ttáliába elsimították az egymás közötti ellentéteket.
Felújított barátságuk felélesztette a reményt Placidiában, hogy kiütheti a nyeregből
Aetiust. 432-ben azonban a két férfi összecsapott; Bonifatius megsebesült és később
meghalt. Aetius kitűnőségétmost már senki sem vitatta, és állítólag a provinciákból
érkező követek nem a tizenéves császárnak és az anylának adták elő mondanivaló-
jukat, hanem helyettük ó fogadta kihallgatáson a kiildötteket.
A kor le$elentősebb eseménye Geiserich, a vandálok vezetőjénekláaadásavolí.
429-ben ez a példátlanul veszedelmes germán átszállitotta embereit Hispaniából
Afrika északi részére, aholtlz éwel később meghódítottaKarlhágót, a nyugati biro-
dalom második városát és a birodalom gabonaszá||itóját. Független uralkodónak
nyilvánította magát, nem esküdött hűséget sem III. Valentinianusnak, sem másnak.
432-ben és 441-ben meghiúsította Ravenna minden olyan kísérletét,amely az ő
megregléaására irányult. Geiserich bárki másnál többel járalthazzá a római Nyu-
gat bukásához. Aetius képtelen volt őt megállítani, másutt azonban aratott bizonyos
iikereket. A germánokat ideiglenesen visszaszorították a Felső-Duna-vidéken tulra;
Gatliában legyőzték a parasztok ellenállási mozga|mát; és amikor 437 körül a bur-
gundok megpróbáltak a Rajna-vidékíől áttörni Galliába, Aetius szétmorzsolta őket,
és áttelepítette az egész szövetséges államot Sabaudiába. Bármilyen hasonló kato-
nai siker ebben a késói korszakban jelentós eredmény volt; a 440-ben és 443-ban
kiadott rendeletek uryanis azt mutatják, hogy az emberhiány és az emberek vona-
kodása attól, hogy a nyugatrómai hadseregben szolgáljanak, olyan állandósult prob-
lémává vált, hogy újoncokat csak a legsúlyosabb vészhelyzetekben hívtak be. 444-
ben egy további nyilatkozatban III. Valentinianus nyíltan beismerte mozgósítási ter-
veinek kudarcát - az ok ezúttal az anyagi eszközök hiánya volt.
Ráadásul ezek voltak azok az évek, amikor a hunok, akik eddig Aetiust látták el
csapatokkal, egyre inkább a ravennai kormányzat ellen fordultak. A 430-as évekre
veietőik hatalmas birodalmat építettek ki Európa központi és keleti részén.434-
ben ezt Attila és bátyja örökölte, ahjt aztán Attila megöletett és íry egyeduralkodó
lett. A konstantinápolyi udvar hatalmas összegeket fuetett neki, mígnem 450-ben
Marcianus megtagadta a további fizetést. Erre Attila inkább a nyugati birodalom
ellen fordult, hogy felújítsaa zsákmányszerzés forrásait. Ezen a ponton lépett Justa
Grata Honoria, III. Valentinianus húga az események előterébe. Rossz néven vette
bátyja parancsát, hogy menjen feleségül egy rómaihoz, akit visszataszítónak talált, a
lany elktildte pecsétg;rűrújétAttilának, sürgetve, hogy mentse meg. Attila állritólag a
 vlll. RÉsz . AvALENTlNlANUs-HÁz
'

kérestlrázassági ajánlatként értékelte,és hozományként követelte Valentinianustól

a birodalma felét,
Amikor a javaslatot elutasították, Attila Galliába vonult, ahol Aetius és a szö-
vetséges vizigótok összecsaptak a hunokkal és az alávetett germánok népes sere-
gével a catalauni síkon (valószínúleg Chálons és Tioyes közötlt). Bár avai§őtkirály,
I. Theoderich elesett a csatában, Attila döntő vereséget .r"nuéd"tt; életén-ek
az első és egyetlen 9!9."1i veresége, III. Valentinianus uralmának pedig a "ruőlí legna-
gyobb győzelme. A Galliában kudarcot szenvedett hunok inkább Itanaua'vonuitat,
ahol elfoglalták és kirabolták Mediolanumot; I. Leó pápának azonban valahog}
sikerÜlt rávennie őket, hogy visszaforduljanak. 453-ban Attilu a lakodalma utín
agYvérzést kaPott és még az éjjel meghalt, birodalma pedig hirtelen darabjaira
hullott.
Ugyanabban *
*?" Aetius fiát eljegyezték a császár leányával; ő maga pedig
454-ben abban a kivételes megtiszteltetésben részesült, hogy negyedszer iolthettó
b_e a konzuli tisztséget. Emellett nagyon befolyásos ellenségéketáLerzettmagának.
KÖzÖttÜk volt PBrnoNIus Mexruus, aki kétszer volt Itália praefectus praetorio ja és
^Valentiniánus
kétszer Róma praefectusa, és ott volt az udvari eunuch Höraclius is,
kamarása. Amikor Aetius az életiket fenyegette, rávették a császárt,hogy ölje meg
Őt,,és 454 szePtemberében, miközben a hadvezér pénzügyi beszámoldi készitetÍ,
Valentinianus és Heraclius rátört Aetiusra és leszúrták. ͧ Uutott el az az ember,
aki kÖzel két évtizeden keresztül egyedülálló módon támőgattaValentinianus trón-
ját, és megtámasztotta a hanyatló nyugati birodalmat. Vaúti állitólag elég merész
volt azt mondani a császárnak: ,,Bal kezeddel levágtad a saját jobb kezédet;.
petronius Maximus elvárta, a kápji meg a főhatalmat az
, Ebben a helyzetben
udvarban, Heraclius azonban meggyőzte a császárt,hogy'Őz hiba-lenne; petronius
tehát felbérelt két szU,ltát,(vagy hunt), Optilát és ThrauJtilát, akik égtek a váglttól,
hogY bosszút álljanak egykori parancsnoliuk, Aetius ha!áláéft, és gyiúos osszőkti-
vést szőttek. 455. március 16-án, röviddel azután, hog5l Valentiniánus aranypénzek
és emlékérmekkibocsátásával megünnepelte harminóadik születésnapját és nyol-
cadik korrzulságát, a két összeesküvő a császár társaságában volt, amikbr azlesiáltt
a lóról, hogY a Mars-mezőn gyakorolja az ijászatot. Miktirben Thraustila elintézte
Heracliust, OPtila a császár arcára és halántékára sújtott, halálos sebet ejwe rajta.
AnYjához hasonlóan III. Valentinianus utolsó éveiben Rómában taiózkodott.
NagJna becsÜlte a város nyújtotta luxust, de arra is talált időt, hogy szigorú rendele_
tekethozzon, amelyek leleplezik a manicheus eretnekséget. Töráekii jelentóségú
l.ép9sek9t tett a pápa hatalmának elismerésével és növe]ésével is, Ez ,Őtt u tar§u
444-es híres dekrétumának, amelyet I. (Nagy) Leó pápával egyetértésbenhozott
nYilvánosságra. A császár a pápakezébe adta a provinciális e§nazau feletti hatal-
mat, amit eddig annyi egyházi személy vonakodotl effogadni.
Azt is indokolt feltételeznünk a vallás dolgai irántibuzgó érdeklődése fényében,
hogY Valentinianus előmozditó szerepet játsiott a III. Sixius -E pápaúán elnevezett
épitészeti,,sixtusi teneszánsz"-ban, amely 432-440-re tehető. mozgalom célja az
ősi formák felelevenítésevolt. Legragyogóbb kifejezéséta római Santa Úaria
Maqs!9re+emplomban (Basilica Libeiana-ként is iimeretes, bár a Liberius pápa
által 352-366 közötí épittetetítemplom valójában máshol állt) találhatjuk inóg.
A bazilika hatalmas belsó tere a mai napig megőrizte eredeti Íormáját.\"gyuá
oszlop osztja széles főhajóra és oldalhajókra, A §aaorra ablakai közöt| n"gyuéntet

266
 lll. VALENT|NlANus

téglalap alakú mozaikkép kapott h9lyet (amelyek közül huszonhét éíintetlen ma-
radt). A mozaikok mindegyike az Otestamentumból vett jelenetet ábtáaol eleven,
klasszikus tolmácsolásban - a legkorábbi fennmaradt ilyen jellegű sorozat, talán
színes iniciálékkal díszített könyvekbő| származnak az előképek. A szentélyt a fő-
hajótól elválasztó diadalíven további mozaikok Jézus ryermekkorát ábrázolják,
ktilonos hangsúlyt helyezve a Szűz szerepére, akinek ,,Istenanya" címéta harmadik
ökumenikus zsinat Ephes zoszban ünnepélyesen újra megerősítette.
A birodalom fővárosa immár nem Róma volt, hanem Ravenna. A város átalal<t-
tását, hogy rászolgáljon a császári székhely névre, Galla Placidia kezdeményezíe,ki-
váló építményekkelés múvekkel díszítve azt, Konstantinápoly nary fővárosi művé_
szeinek hatása alatt. Az anyacsászárnő legfőbb temploma a Szent Kereszt (Santa
Croce)-templom 425_ben épült, és nevéhez hűen kereszt alaprajzű, bár csupán ása-
tásokból ismerjük. A hosszú narthex oldalához csatlakozott a még mindig álló kicsi,
kupolás és dongaboltozatos épitmény,amely ery császári síremlékés egy mártir-
kápolna sajátosságait egyesíti magában, és Galla Placidia mauzóleumaként ismere-
tes-. Gyakorlatilag nem csak az ő, hanem férje, III. Constantius és féltesvére, Hono-
rius földi maradványait is órzi. Az épület belsejét ragyogó kék hátterú mozaikok dí-
szítik. A bejárat felett Krisztus, a Jó Pásztor látható nyájáva|, az ellentétes fülkében
Szent Iórinc mártíromsága szerepel, az oldalakon pedig szarvasok enyhítik szomju-
kat a Szent Forrásnál. A római Santa Maria Maggiore mozaikjaihoz hasonlóan ezek
a jelenetek is azt az utat jelzik, ahova majd a nag] bizánci díszítőmúvészeteljut,
ugyanakkor azonban megőriztékplasztikus hatásukat, amely szilárdan ryökerezett a
- Á stílus további fejlődését figyelhetjük meg eg] másik vallásos építményenRa-
görög-római hagyományban.

vennában, az Ortodoxok keresztelőkápolnájában, egy nyolcszög alaprajzú épület-

ben, amelyet 400 körül építettekfel vary íjjá, a kupola azonban Neón püspöksége
idején (49_460) került Ú épületre. Itt gazdagon színezett, briliáns képze|őerőrŐ|
tanúskodó mozaikok borítják az egész belsőt, témájuk a keresztelés körül csoporto-
sul. Az alakok kezelése ismét klasszikus, ahory a drapéria szabadon leng, követve a
mozgást; a lábak azonban már nem érintkeznek a talajja|, és az egyik szentet a má-
siktól elválasztó akantuszlevelek is stilizáltak a hellénisztikus haryomány natvaliz-
musa fokozatosan keveredik a merev keleti motívumokkal, ami majd megteremti a
rövidesen megnyilatko ző ér ett buánci stílust.
III. Valentinianus uralkodása idején fontos emberbaráti törvények születtek;
mert bár tapintatosan kifejezték együttérzésüket a gazdagokra nehezedő financiális
terhekkel kápcsolatban, lépésekettettek a szegények jogainak védelme érdekében.
Az adózás mértékétcsökkentették, hogy megállítsák a vidéki lakosság nélkülözését
és az elnéptelenedést; az adószedők nyomorgatását is leleplezték. F_gy rendelet még
azt is elismerte, hogy bizonyos hivatalnokok ,,aprólékos számításokkal ködösítenek,
áthatolhatatlan homályba burkolódzva". Az ilyen rendeletek közül csak néhányat
tudtak hatásosan érvényre juttatni. Ami magát a császárt illeti, nagyon nehéz meg-
ítélni,hogy milyen mértékbenvette ki részétaz ilyen intézkedések megvalósításá-
ban, Mert a valiás kérdéseinés az államügyekbe való kétségkívülegyetlen beavatko-
zásán _ Aetius szerencsétlen meggyilkolásán - kívül kevés vagy éppen semmilyen
jelét nem mutatta annak, hogy szívesen részt venne a kormányzat munkájában.
Legnagyobb gondja ehelyett az vo|t, hogy kellemesen töltse el idejét. Gyors
futó, tehetiéges lóvas és ijászvolt - körülbelül ennyit tudunk meg Vegetiustól, aki a

267
Mll. nÉsz. AvALENTlNlAttus-nÁz

császárnak ajánlja katonai tudományokkal foglalkozó tanulmányát. ilI. Valentinia-

nus kedvelte az asztrológusok és varázslók társaságát, és felesége, Licinia Eudoxia
(akjt 437-ben vett feleségtil Konstantinápolyban) Íáwanyos szé*psége ellenére állí-
tólag újra meg újra üszonyt kezdettmások feleségével.
UgYanakkor Valentinianus nem kevesebb mint harminc éven keresztül maradt a
trónon. Ráadásul akármennyire is komolytalan volt, halála kataszttóíának bizo_
nYult, mert vége szakadt annak a dinasztiának, amely hosszú ideig biztosított olyan
stabilitást a nyrgati birodalomban, hogy az még mindig képes voli talpon maraáni.
A dinasztia kihalásával a birodalom vége belátható közétségbe került.

zffi
lX. rész
A keletrómal Birodalom továbbélése
és a Nyugatrómai Birodalom bukása
 I. (Nacv) Lró csauiora

I.
I

(Nrct) l,ró =Aelia Verina l I

BAsII,§cUs = Aelia Zenonis

Nepotianus = leány Marcellinus

leány = Jplga lJr-s Marcus Caesar 7ÉnónCaeslr Leó Caesar

idősebb Ardaburius

Aspar

AeliaAriadné (2) = ZÉxóN = (1) Arcadia Leontia = patricius caesar ifabbArdaburius

IL I-Eó
MARCIANUS (450_457)

MARCIANUS (Marcianus) (császár a keleti biro-

dalomban, 450-457) 392-ben született, apja thrák
vagy illír származású katona volt. Maga is katona
lett, amikor Philippopoliszban besorozták a római
hadseregbe. 421,-benrésztvett a perzsák elleni had-
műveletekben (amelyek során megbetegedett), ezt
követóen pedig a császári testórség tagtra, protector
domesticus lett. Később tizenőt éven át szolgált
egységparancsnokként II. TgBooostus fó hadvezé-
rei, idősebb Ardaburius és fia, Aspar alatt.431-434
között Aspar tisztjeinek egyike volt Africában, ahol
a vandálok elfogták, majd szabadon bocsátották.
Amikor Theodosius meghalt, a törvények szerint a keleti birodalom feletti ura-
lomnak III. VerBn-nNIANus kezébe kellett volna kerülnie, mivel az elhunyt uralko-
dónak nem voltak férfi örökösei és nem választott maga mellé társuralkodót, illetve
nem jelölt ki utódot. Az események ilyetén alakulását azonban nem nézte volna jó
szemmel sem a konstantinápolyi udvar, sem pedig a lakosság. Feltehetóen Theo-
dosiusnak sem ez volt a kívánsága, mivel halálos áryán Aspar jelenlétében- aki
mostanra már a hadsereg fóparancsnoka (magister militum) volt, azonban ariánus
vallási meggyőződése megakadá|yozta, hory saját magának szeíezze meg a trónt - a
források tanúsága szerint azt mondta Marcianusnak: ,,Az volt a l.átomásom, hogy te
fogsz utánam uialkodni." Ésvalóban ez tőrtént - Theodosius nagyhatalmú nővére,
Pulcheria jóváhagyásával. Sőt, mivel Marcianus özvegy volt, Pulcheria még abba is
beleegyezett, hogy ő legyen a második felesége, bár a szüzességi fogadalma miatt
csak névlegesen. Igy az I. VarBr*rrNIANus által alapított dinasztia, ha formálisan is,
de még egy uralom erejéig fennmaradt a keleti birodalomban.
Marcianus első cselekedete II. Theodosius népszerútlen tanácsadójának,
Chrysaphius Zstommasnak a kivégeztetésevolt. Az ő legfontosabb tanácsadója -
erélyes feleségénkívül - Euphemius, a hivatalok vezetője (magister fficiorum) és
Palladius praefectus praetorio volt. Kiemelkedő szerepet játszott azonban Anato-
lius is, Konstantinápoly pátriárkája. Pulcheriával együtt ő vo|t az, aki összehívta a
negyedik ökumenikus zsinatot 451-ben Khalkédónban, amely alapvető jelentőségú-
nek bizonyult a késóbbi egyhán- és politikatörténetben. A zsinaton való részvételi
arány nagyon magas volt, és megjelentek a pápa követei is. Eltérően a legutóbbi
zsinatok döntéseitól, visszatérve a korábban megfogalmazott dogmákhoz, a khalké-
dóni zsinat kinyilvánította, hogy Krisztus a tökéletes Isten és a tökéletes ember, egy-
lényegúaz Atyával, a Szentlélekkel és emberi mivoltában velünk is. Rögzítették azt
is, hogy Jézusnak kétféletermészete van, egJ isteni és egy emberi, amelyek kevere-
dés nélkül és elválaszthatatlanul összetartoznak.F,zt a meghatározást Marcianus és
Pulcheria is kielégítőnek találta, és ez lett a keleti ortodox egyházvallásos tanításai-
nak alapja. Ez azonban elidegenítette a keleti provinciákat, Syriát és Egyiptomot,
ahol a lakosság többsége monofizita volt - akiknek hite szerint Krisztus nem két-
féle, hanem egyetlen természetű.

271
x. RÉsz . A KELETRóMAI BlRoDALoM TovÁBBÉLÉsE Ésl ttvuonrnóMAl BlRoDALoM auKAsl

Bár a zsinat határozatai tapintatosan magukban foglalták I. Leó pápa dogma-

tikus kinyilatkoztatásait, mégis szélesedett a keleti és a nyugati egyház között már
igy islétező szakadék. A találkozó legfontosabb támogatója ugyanis - Pulcheriával
együtt - Anatolius pátriárka volt, aki saját konstantinápolyi egyhrázmegyéjének
szándékozott visszaszerezni a kereszténység második vezető erejének helyét, és
ezeket az igényeket olyan formában tárták a nyilvánosság elé, amelyet a pápaság
nem tudott elfogadni. A zsinat, miközben a pátriárka keleti püspökök felett rya-
korolt hatalmának megerősítéséreszavazott, megragadta az alkalmat saját hatás-
körének szélesítéséreis, A pápai követek, és ezt követően maga a pápa is, tiltakoz-
tak a pátriárka hatalmának ilyen mértékúkiterjesztése ellen. Már maga az a tény,
hogy székhelye Konstantinápolyban volt, lehetőséget nyújtott a keleti császár támo-
gatásának megnyerésére, ami nyilvánvalóan Róma komoly vetélytársává tehette.
L Leó pápának az is okot adott az elégedetlenségre,hogy a sértő cikkely nem tett
határozott utalást a római püspökség egyedülálló apostoli jellegére, holott a küldöt-
tei végig ezt hangsúlyozták. Mindent összevetve hatalmas lépésttettek a katolikus
és az ortodox egyház között már eddig is növekvó szakadás további elmélyiilése
felé, ami a keresztény egyhán legnagyobb felosztását eredményezte.
Pulcheria 423-ban halt meg, vagyonát a szegényekre hag;rta. A khalkédóni épít-
kezések mellett számos fontos épület felépítését támogatta magában Konstanti-
nápolyban. Az egyik a Theotokosz (,,Istenanya") nyolcszö g a|aprajzű temploma volt
- mára szinte teljesen eltúnt - a bronzmúvesek negyedében, a Khalkoprateiában.
A másik, Theotokosz Hodegetria (,,Mi Asszonyunk, aki győzelemre vezet") temp-
loma egy szent oltárt foglalt magában, amelyről úgy hírlett, hory gyógyítja a vako-
kat, a szomszédos kolostorban pedig SzűzMária eryik ikonja kapott helyet, amelyet
a hagyomány szerint Szent Lukács festett, és a császárné sógornője küldte Jeruzsá-
lemből.
Marcianus uralma annyira mentes volt a katonai és politikai megrázkódtatások-
tól, ami például a nyugati birodalom feldarabolását kísérte,hogy később úgy tekin-
tettek vissza rá, mint aranykorra. Igaz, hogy a másik birodalommal való viszonya
nem volt teljesen felhőtlen, mivel III. Valentinianus elmulasztotta hivatalosan el-
ismerni a trónralépést (bár ezt kővetően beletöródött). Ráadásul Valentinianus
halála után Aspar elvette Marcianus kedvét attól, hogy beavatkozásával megakadá-
lyozza a vandálokat Róma kifosztásában - és ez a mu|asztás meglehetősen rossz
benyomást keltett Nyugaton. Amikor pedig Pannoniából területeket adományozott
az osztrogótoknak, a Tisza-vidéken pedig a gepidáknak, megvádolták, hogy a keleti
és a nyugati birodalom közötti határvidéket csorbította. Saját keleti birodalmának
határain belül csupán kisebb jelentóségú zavargásokról kapunk híreket, például
Szíria sivatagaiból vagy Egyiptom déli részéről, Marcianus elővigyéaatosan inkább
nem keveredett vitákba a perzsákkal, amikor pedig az armeniaiak ellenálltak a per-
zsák irányából rájuk nehezedő nyomásnak - amelynek cé|ja az volt, hogy a lakossá-
got keresztény hitük elharyására kényszerítsék-, a császár biztosította II. Yezde-
gerd perzsa királyt arról, hogy a római csapatok részéről nem kell ellenséges
akcióktól tartania.
Bz az őnmérséklet részben annak volt köszönhető, hogy Marcianus tartott ery
másik ellenség, a hunok esetleges északról jövó támadásától. A hunok népévelés
vezérükkel, Attilával szemben újabban erélyesen lépett föl, és szakított az elődje
idején szokásossá vált, Chrysaphius által folyósított pénzösszegek hunoknak való
juttatásával, ,,Vasat tartogatok Attila számára - jegyezte meg Marcianus -, nem

272
 PETRoN|Us MA)(IMUs

pedig aranyat" (ez a döntés fordította a hunokat inkább a nyugati birodalom felé).
A pénmgyi juttatások beszüntetése része volt Marcianus átfogó kiadáscsökkentő
politikájának: például a konzulok ahelyett, hogy pénzt osztogattak volna Konstanti-
nápoly népének,az összegeket a városi vizyezetékkarbantartására fordították. Más-
részt viszont az adóhátralékokat elengedték és a szenátorok vagyonát terhelő kiadá-
sokat eltörölték. Felszabadították a szabályozás alól a rabszolgákkal, a felszabadí-
tott rabszolganókkel, a színésznőkkel és egyéb alsóbb társadalmi rétegekből szár-
mazó nókkel kötött hánasságtörvényes elismerésénekmegtagadását,
457 elején Marcianus megbetegedett, és öthavi szenvedés után meghalt. Pulche_
ria mellé temették el, a Szent Apostolok templomába. Halálát nagyon sokan gyá-
szolták ,,Uralkodj úry, mint Marcianus!" -kjáltozía a tömeg az eztkövető császá-
rok beiktatásánál. Marcianusszal a valentinianusok és Theodosiusok - akikhez há-
zasság révéntartozott - dinasztiájának története véget ért Konstantinápolyban,
amint két éwel korábban ez Ravennában is bekövetkezett. Ez a vég azonban Kele-
ten nem okozott ugyanolyan kaotikus bizonytalanságot, mint Nyugaton.

PETRoNlUs MAxlMUs (455)

:, PETRONIUS MAXIMUS (Flavius) (nyugatrómai

::, császár,455. március 17-május 31,.) 396 körül szü-
:, letett. Az ismeretlen származású Petronius 415
',,|,,, táján tribunusként és notaiusként szolgált, majd

,,,, 416-419 között a pénzigyek irányítója (comes

,;:, 5qg7gry* laryitionum) volt. Ezt követően két, ha
i: nem három alkalommal töltötte be a praefectus
;:; praetorio tisztét Itiáliában, kétszer volt városi prae-
,l. fectus és konzul, miután 455-ben patricius rangra
,,, emelkedett. Hatalmas vag]ont szerzeít, és Rómá-
,, ban épittetettery forumot.
III. VerBNrINIANus 455-ös meggyilkolása után
a császáriháznak nem volt férfi örököse, és egyetlen kiemelkedó hadvezér sem állt
rendelkezésre, aki elfogadható utódot jelölhetett volna. A trón jövendő birtokosá-
ú| ezért eltéró vélemények alakultak ki. Egyes vezető személyiségekegy bizonyos
Maximianust támogattak, aki egyiptomi kereskedő fia és ABrrus gazdasági intézője
volt. Ha lett volna idő a keleti uralkodó, Menc nrtls véleményénekkikérésére,ak-
kor nagyon valószínű, hogy egy másik ismert személyiséget, Maronrexust (aki ké-
sóbb császár lett) trámogatta volna. Valentinianus özvegJe, Licinia Eudoxia valószi-
núleg ugyanezen a véleményenlett volna, A választás azonban Petronius Maximus-
ra esett, akit annak rendje és módja szerint meg is választottak a trónra.
A férfiúazonnal feleségül vette a néhai császár őzvegyét, Licinia Eudoxiát, aki
azonban csupán feltúnő utálattal engedelmeskedett. Ennek oka az volt, hogy az új
császárt felelősnek tartotta Valentinianus meggyilkolásáért, mivel az állítólag el_
csábította első feleségét,Petronius Maximus pedig biztosan elnéző volt a császár
orgyilkosaival szemben. A császárné kétségbeesésébennem a keleti udvarhoz, ha-
nem Geiserichhez, Karthágó vandál |.lrályához fordult. Volt egy másik oka is,
amiért kérelménekcímzettjéil Geiserichet választotta. A vandál király fiát, Hune-

273
x. RÉsz . A KELETRóMAI BlRoDALoM TovÁBBÉLÉsE Ésl HyuclrnóMAl BlHoDALoM suKÁsn

richet ugyanis a leányával, az ifjabb Eudociával jegyezték el, Petronius Maximus

kezdeményezéséreazonban a szerződést felbontották, és ehelyett a császár saját
fiáva|, az időközben Caesarrá kinevezett Palladiusszal jegyezték el.
Rómába májusban ért el a híre annak, hogy Geiserich válaszolt Licinia Eudoxia
kéréséreés Itália ellen hajózik. Róma lakosságának nagy része sietve elhaglrta a
várost, Petronius Maximus pedig ahelyett, hogy a hatékony ellenállást szeívezte
volna, ktzárólag a menekülés tervével foglalkozott, és a szenátust sürgette, hogy
mielőbb távozzon vele együtt. Testőrei és barátai azonban mind elhag5rták, és ami-
kor május 31-én kilovagolt a városból,kőzápotal támadtak rá. Az egyik kó halánté-
kon találta és megölte: egy római és egy burgund katona késóbb jutalmat követelt a
pontos célzásért. Testét a tömeg megcsonkította és a Tiberisbe dobta. Június 2-án
Geiserich megérkezett a városba, amelyet két héten keresztül rabolt, majd hatalmas
mennyiségű zsákmánnyal eltávozott. Magával vitte Licinia Eudoxiát, valamint leá-
nyait, ifjabb Placidiát és ifjabb Eudociát, aki a következő évben a korábbi tervnek
megfelelően feleségül ment a vandál király fiához, Hunerichhez.
Petronius Maximus uralma hetven napig tartott. Egy galliai római előkeló és
irodalmi személyiség, Sidonius Apollinaris által írott levélből megtudunk ery keve-
set a ciászárról. Az iró levelezőtársa, Serranus, akit egyébkéntnem ismerünk, a
császárt,,a Legboldogabb"-ként ünnepelte, mert a császár a hivatalos posztok egész
sorát osztotta szét. Sidonius viszont rámutat a tanulságra, hogy ,,üryetlenül hazudik
az a fő, amely koronát visel", mert ,,amikor minden idegszálának megfeszítésével
elérte a birodalmi méltóságok ingatag csúcsát, koronája alatt szédüléstérzett, aha-
tártalan hatalom következményét... Amikor megkapta az Augustus címet és ennek
ürüryén bebörtönözték a palota kapui mögé, estig sóhajtozott, mert elérte célját...
Uryan minden más, magas udvari tisztséget békébenés csendesen töltött be, csá-
szárként azudvar feletti fennhatóságát szélsőséges erőszakjellemezte, a katonák, a
polgárok és a szövetséges népek lázadásai közepette, Mindezt jól jellemezte végzete
is, amely különös, ryors és rettenetes volt: miután Fortuna sokáig áltatta, az istennő
utolsó hűtlen cselekedete vérben fiirdette meg, miként a skorpió, farkával sújtott le
rá. Egy bizonyos Fulgentius azt állitotta, hogy gyakran hallotta Petronius Maximus
saját szájából, amikor a birodalom súlya nyomasztotta és a régi nyugalom után vá-
gyott, azt kiabálta: >Damoklész, te boldog ember [arra ítéltékaz istenek, hogy
fejedelmi ebédjét egy feje fölött lógó csupasz kard alatt fogliassza el], akinek csupán
egyetlen étkezéserejéig kellett alávetnie magát az uralkodás kínjának!<"

274
AVlTUs (455-456)

AVITUS (Marcus Flavius Eparchius) (nyugatrómai

császár, 455. július-456. október) gazdag és elő-
keló családból származott Gallia arvernus területé-
ről. Veje, Sidonius Apollinaris jóvoltából ránkma-
radt párat|anul fényűző villájának, Avitacumnak a
leírása. ,,A hegyekben eredő, bővizű patak - idézi
E. Gibbon - hangos és habzó zuhatagokban hullott
alá,vize egy körülbelül 3 km hosszú tóba ömlött, a
villa pedig kellemes látványt nyújtva terúlt el a tó
partján. A fiirdők, a portikuszok, a nyári és téli la-
kok a pompa és a használat céljait egyaránt szolgál-
ták; a villából változatos kilátás nyílt a környező
vidék erdeire, legelőire és a rétekre. Avitus ezen a pihenőhelyen könyvek olvasásá-
val, vidéki sportokkal, mezőgazdasági munkákkal és barátai társaságában múlatta
idejét... "
Avitus azonban otthagrta ezeket az életet kellemessé tevő dolgokat, hogy
hosszú és elismert karriert fusson be a köz szolgálatában. Először jogot tanult, majd
437-ben elnyerte a főparancsnohj (magister militum) rangot és Gallia praefectus
praetoriója lett - új megtiszteltetés egy olyan ember számára, aki maga is galliai
származású, és egyben utal arra a jelentóségre, amelyre ez a ter:iJrlet a nyugati biro-
dalom utolsó korszakában szert tett, Aetius vizigótokkal folytatott háborúskodása
során Avitus rávette királyukat, I. Theoderichet, akire erős befolyást gyakorolt,
hogy 437-ben elfogadja a békefeltételeket. 451-ben pedig, a hivatalból való vissza-
vonulása után, segített meggyőzni ugyanazt a királyt, hogy múködjön együtt a ró-
maiakkal a hun Attila elleni harcban, amely a catalauni síkon aratott gyózelemmel
érte el a tetőfokát. Theoderich ugyan elesett a csatában, második fia és utóda,
II. Theoderich azonban Avitus közeli barátja lett (és talán óriákat adott neki latin
irodalomból).
455-ben PBrnoxrus MaxrIvtus megkísérelte rávenni Avitust, hogy térjen vissza
elvonultságából, és ismét vállaljon közhivatalt mint vezérkarának katonai parancs-
noka. Amikor azonban híre kelt Petronius halálának, II. Theoderich sürgette az
éppen udvarában tartózkodó Avitust, hogy foglalja el a trónt, és vizigót támogatást
ígértneki. Szerény vonakodás után Avitus elfogadta az ajánlatot. A szenátorok seb-
tében összehívott találkozója Ugernumban lelkesen kiáltotta ki Gallia bajnokának
és a birodalom megmentójének. 455. július 9-én a katonák is kikiáltották Augustus-
nak. Az arelatei pénzverdébenekkor pénzt bocsátottak ki az ő nevével és képmásá-
val. Kikértéka keleti birodalom uralkodójának, Mancranvusnak a formális hozzá-
járulását, amit annak rendje és módja szerint meg is kaptak.
Ev vége felé Avitus átkelt az Alpokon, hogy megszilárdítsa helyzetét Itáliában.
A vele utazó Sidonius Apollinaris egy, Tiajanus forumán bronzszoborral jutalma-
zott hosszú paneglricusszal - amelyben minden lehetséges erénnyel felruházza a
császárt - ünnepelte azt a neves eseményt, hogy azí| császár 456. január 1-én fel-
vette a konzuli tisztséget. Avitus becsmérlői viszont szemére vetik, hogy túlságosan
fényűző életet élt, és előrehaladott kora ellenére nemcsak hogy folytatta az asszo-
nyok elcsábítását, hanem ráadásul ízléstelenül ki is gúnyolta a férjüket. Mindenek-

275
x. RÉsz . A KELETRóMAI BlRoDALoM rovÁgsÉLÉseÉsl nyuclrnóMAl BlRoDALoM suKÁsn

fölött azonban a fóvárosi szenátori rétegnek volt kifogása egy olyan galliai római
ellen a trónon, akit az ő hozzájárulásuk nélkül választottak meg. A másik nehézsé-
get az okozta, hogy a vandál Geiserich Róma kirablásából szerzett zsákmányával
hazatérye Afrikába változatlanul ellenséges és kihívó maradt, és hatvan hajóból álló
flottát indított útnak a birodalmi partoknak ismétlődő támadásokkal való nyugtala-
nitására.
Eze.kre a problémákra válaszul Avitus egy Ricimer nevű rangidős tisztre buta a
sorsát. O uralkodott a nyugati birodalom felett a következő íizenhatévenát. A ger-
mán i{ú - egy szvéb férfiúnak és Vallia vizigótkirály leányának fia - magasra emel-
kedett a nyugati birodalom katonai hierachiájában, és Avitus kinevezte vezérkará-
nak katonai parancsnokává. Ricimer Szicíliába vonult, hogy fölvegye a harcot a van-
dálokkal, visszaverte partraszállási kísérletüketAgrigentum mellett, majd a távoli
Korzika szigeténél tengeri győzelmet aratott fölöttük 456-ban. Bzalatt Róma vwigóí
szövetségese, II. Theoderich az ellenséges szvébeket szétzúztaHispaniában, maga
Avitus pedig Pannoniában hadakozott.
Mindazonáltal ezek a tettek sem segítették abban, hogy megvesse lábát a fő-
városban, mostanra ugyanis nemcsak a szenátus, hanem a lakosság nagy része is elé-
gedetlenné vált. A gabonaszállítmányok elmaradása éhínséggelfenyegetett. Avitus
megpróbálta csökkenteni az éhes szájak számát a Galliából magával hozott szövet-
séges germán és gall csapatok elbocsátásával, akiket azonban csak úgy tudott ki-
flzetni, hogy eladott néhányat a város bronzszobraiból,Ez a tette csak olaj volrt az
ellenséges propaganda túzére;a csapatok távozásával pedig eltűnt Avitus uralmá-
nak legfontosabb támasza. Ennek eredményeként az Itália megmentőjeként ünne-
pelt visszatérő Ricimer szenátori cinkosaival együtt eldöntötte, hogy változtat a
dolgokon. Avitus megpróbált visszamenekülni Galliába, Placentia mellett azonban
legyőzték és fogságba vetették, Lemondatva a trónról, 456 októberében engedé-
lyeztékszámára, hory ennek a városnak a püspöke legyen. Amikor azonban eljutott
bozzá annak a híre, hogy a szenátus a kivégzése mellett döntött, tovább menekült az
Alpok felé, hogy gall honfitársainál keressen menedéket. Útközben azonban vagy
pestisben, vagy gyilkos kezétől, de meghalt; földi maradványait Brivasban temették
el, nem messze szülőhelyétől.

276
l. (NAGy) t-eó (+sz -474)

i.' I. LEÓ (Flavius) (keletrómai császár, 457-474),

,: különböztessék unokájától, II. Leótól. Kortársát,

,, I. Leó pápát (440-461) is nevezték ,,Nagy"-nak.
,,: 401-ben született, és feltehetőleg a thrák besszosz
,,. (Bexi) törzs tagja volt.
:,: Amikor MeRcIer.rus meghalt, az egyetlen esé-
,., ty"s a trónra kiváló veje, ANrHBvrIus vőit. Ő -on-
',,
:,,
ban (miután a nyugati birodalom császáralett) nem
é|vezte az alán Aspar, a vezérkar parancsnokának
:.' (magnter militum) i támogatását. Aspar választása
ehelyett egyik beosztottjára, Leóra esett, aki a
Mattiaii Seniores legiójának parancsnoka (tribunus) volt Szélümbriában. A szenátus
nem utasíthatta el Aspar pártfogoltját, és Leót Anatolius, Konstantinápoly pátriár-
kája koronázta meg pazar és bonyolult szertartás kíséretében.
Aspar a vezérkar parancsnoka maradt, fia pedig, a léhább természetú ifjabb
Ardaburius hasonló tisztséget töltött be a keleti határvidéken. Asparnak az ál|amra
gyakorolt uralkodó befolyása még hat vary hét évig fennmaradt, bár jelöltje a tró-
non nem hajlott annyira a javaslataira, mint ahogy azt remélte. Leó például halo-
gatta a fóparancsnok másik fiának, Patriciusnak abeigért caesari kinevezését,és a
várakozásokkal ellentétben nem jeryezte el vele egyik leányát se, sem Aelia Ariad-
nét, sem Leontiát. Sőt, hogy ellensúlyozza Aspar germán katonáinak túlnyomó be-
folyását, Leó nagyszámú isauriai hegylakót sorozott be Asia Minor délkeleti részé-
ból, akikból 461-ben új testőrséget (excubitores) szeívezett. Feladatainak végrehaj-
tása érdekébenmozgósította egy isauriai törzsfőnök, Taraszikodissza (a késóbbi
ZÉNóN császár) szolgálatait. Egyik leányát, Aelia Ariadnét pedig 466-banvagy 467-
b en bozzáadta f ele ségül.
Leó felesége az energikus és ambíciózus Aelia Verina volt, fivére, Basruscus
pedig annak a hatalmas hadseregnek volt a parancsnoka, amely 468-ban összehan-
golt hadmúveletet indított a nyugati birodalommal együtt - amelynek trónjára
I. Leó nemrégiben Anthemiust ültette (miután nem volt hajlandó elismerni két
elódjét) - a vandálok ellen. A támadás teljes kudarca, amelyet 470-ben egy hasonló
sorsra jutott második expedíció követett, nemcsak hogy vérig sértette a Nyugatot -
bebizonyítva, hory a germánokat nem lehet megállítani -, és Konstantinápolyt meg-
alázó csapásként könyvelhették el, de kishíján csődbe kergette a kincstárat is (lásd
még Alvrrrurarus és Blsnrscus).
Aspart széles körben azzal vádolták, hogy a vállalkozást áruló magatartásával
ásta alá. Mindazonáltal megragadta az alkalmat, migZénón - akit 469-ben kinevez-
tek helyette avezérkat élére- a hunokkal harcolt Thrákiában, és végül is sikerült
fia, Patricius számáta megszereznie a Caesar rangot. Ugyanakkor 470-ben nyélbe-
ütötte a fiatalember hiázasságkötését is a császár hajadon leányával, Leontiával. En-
nek ellenére közfelháborodást keltett ery eretnek megvá|asztása, mivel Patricius
apjához hasonlóan ariánus volt. Aspar, aki alig várta az alkalmat, hogy megtorolja
ezt az ellenségeskedést és túljárjon Zénón klikkjének az eszén, megpróbálta a maga
oldalára állítani az isauriai katonaságot Konstantinápolyban, Zénón azonban 471-

277
 x. RÉsz , A KELETRóMAI BlRoDALoM rovÁeeÉLÉseÉsn ruyuonrnóMAl BlRoDALoM suKÁsn

ben, amint erről értesült, sietve Khalkédón városába vonult, ahonnan befolyást gya-
korolhatott a szomszédos fóvárosban zajló eseményekre. Aspar és ifjaú AÍáa-
burius Szent Euphémia templomába menekült, ahol a császir szabad elvonulást
garantáló igérete ellenére elfogták és orvul meggyilkolták őket, valószínűleg Zénón
biztatására; Patricius sebesülten megszökött.
_ , Tiltakozásképpen egy ostrus nevű rangidős tiszt, Aspar támogatója, aki zénón
helYett avezérkar főparancsnoka lett, miután Zénónt kinwezték i t<etóti birodalom
megfelelő Posztjára, katonák egy csoportjával betört a palotába. Az isauriai testőr-
ség azonban Üsszaverte őket, Ostrus pedig Thrákiába menekült és magával vitte
AsPar gót származású concubináját is. Aspar eltávolítása egy másik reakcút is kivál-
tott. AsPar egyik germán csatlósa, Theoderich Strabo (,,a Kancsal"), aki a szövetsé-
ges osztrogót csapatok törzsfóje volt a Balkánon, rendkívül erőszakosan kezdett
fellépni. Hozzálátott Philippopolisz és Arkadiopolisz pusztításához Thrál<lában,
majd csapatai kikiáltották királlyá. I. Leó nem volt hajlandó elismerni királyi címét
és birtokait. Váltságdíjat ajánlott nelrj azzal a feltétellel, hogy a birodalom érdeké-
ben fog harcolni minden ellensége ellen (a vandálokat kivéve). Leó ráruházta a
vezérkar parancsnoki tisztét is, amelyet korábban Ostrus töltötÍ be; de nem kapta
megazt ahatalmat, amiáltalábanezzelatisztséggeljárt,mivel acsászát azisauiiai
testőrség felállításával már kinyilvánította azt a szándékát, hogy megállítja a germá-
noknak a keleti birodalom uralására tett kísérletét,és helyettÚl inmuu á,ulát pro-
vinciájából származő csapatokra támaszkodott.
473 októberében I. Leó azonos nevú unokáját - a kisfiú Zénőnés Ariadné gyer-
meke volt - il. Leó néven Augustusszá nyilvánították; röviddel ezltán r. rco ver-
hasban megbetegedett, amibe a következó év január 18-án belehalt.
_ A mindigbuzgó keresztény császár hatalmas lelkesedést váltott ki a nép köré-
ben azzal, hogy Galileából Konstantinápolyba hozta a Szűz átlítólagos rátytat a
Blakhernai Theotokosz-temploma számára, ahol külön épületet emelték az éitékes
ereklYe befogadására. A lakosság úgy tekintett rá, mint a város szent talizmánjára,
amelY megvédi a betolakodóktól. I. Leó szigoru törvényeket hozott a fennmáradt
PogánY szokások és a keresztény eretnekek ellen, és arra buzdította Konstanti-
náPolY, RÓma, Antiokheia és Jeruzsálem püspökeit, hogy ítéljékel a monofizitákat,
akik rivális Pátriárkát állítottak a khalkédóni zsinat - amely az előző császár ural-
mán1]< fénypontja volt - döntései elutasításának érdekében.Aspar bukása, akinek
egYébként acsászár atrónját köszönhette, részben vagy egészeni germán hadvezér
ariánus hitének volt tulajdonítható. Ahadvezér meggyittóttatásával tett szert a csá-
szár a Macellus (,,Mészáros") jelzőre.
A történetíró Malkhosz 500 táján bigott vallásossággal vádolta Leót, és gonosz,
kapzsi uralkodóként jellemezte. Ugyanakkor olyan ember volt, aki nem volt-hí3án a
józan észnek, aki tudta, hogyan érje el célját. Esszerű intézkedésekettett a iehéz
helyzetek enyhítésére,például az Antiokheiát leromboló földrengést követően. Sőt,
bár ő maga nem kapott megfelelő neveltetést, méltányolta az iódalom és a tudo-
mánY fontosságát. Amikor az egyik udvaronca szemére vetette, hogy járadékot fize-
tett egY filozófusnak , a császár a beszámolók szerint igy szólt: ,,Az isten szerelmére,
bárcsak a tudósok lennének az egyedűliek, akiket fizétnem kell!'' Úgy túnik, hogí
nagYon szertartásos volt a családjával szemben, mivel hajadon nóvérét, Euphemiát
rendszeresen meglátogatta hetente egyszer.

278
MAJoRlANUs (457_46í)

MAIORIANUS (Julius Valerius Majorianus) (nyu-

gatrómai császár,457-46I) a nevét anyai nagyapja
után kapta, aki I. TrrBoDoslus főparancsnokaként
(magister militum) szolgált lllyricumban, és sikeres
harcokat vívott a Dunán túli törzsekkel. Apja pénz-
üryi hivatalnokként tett szert hírnéweGalliában,
ahol ő felügyelte a nagy hadv ezér, Aetius hadipénz-
tárát (láSd III. VarBn-nNIANUs).
Majorianus maga is Aetius egyik tisztje lett, aki
állítólag elbocsátotta, mert felesége féltékenylett a
fiatalember növekvő sikereire. Majorianus vidéki
birtokára vonult vissza, III. Valentinianus azonban
455 elején (Aetius halála után) visszahívta a katonai szolgálatba, hory leryen a
kadétalakulat parancsnoka (comes domesticus). Amikor Valentinianust röviddel
ezután meggyilkolták, Majorianus lehetséges utódként jöhetett számitásba, mivel a
néhai császár özvegye, Licinia Eudoxia pártfogolta, és elképzelhetó, hogy a keleti
uralkodó, MancnNus támogatását is elnyerte. A trón azonban ekkor PnrRoNrus
MexrIvrusé, majd Avtrusé lett.
Avitus lemondatását és halálát (amelyben úgy túnik, hogy Majorianusnak is
része volt) olyan hathónapos időszak követte, amelynek során a nyugati biroda-
lomnak nem volt császára, a törvényeket firyelembe véve ezt azonban nem tekint-
hetjük teljes egészében interregnumnak, mivel a keleti uralkodó, Marcianls így az
egész birodalom feje volt, és az ő nevét viselő érméketbocsátottak ki a nyugati biro-
dalomban is. Marcianus 457-ben bekövetkezó halála azonban azt jelentette, hogy a
Konstantinápoly által formálisan támogatott új nyugati uralkodó kinevezésétel kel-
lett halasztani. Mind Marcianus, mind pedig az ugyar.azon év februárjában fellépó
utódja, I. Leó megragadta a hiátus adta lehetőséget Ravennában, és Majorianust
(aki főparancsnok lett Galliában, és a markomannok ellen harcolt) először patri-
ciusi címmel tüntették ki - majd Leó, kétségtelenül Ricimer, a legnagyobb hatalmú
germán vezérkari parancsnok javaslatára, annak rendje és módja szerint Majoria-
nust jelölte ki a nyugati birodalom császárának. Majorianust tehát április 1,-én csá-
szátrá kjáltották ki, bár az valószínűnek tűnik, hogy hivatalosan december 28-ig
nem iktatták be. A római szenátushoz intézett beszédében gratulált Ricimernek
patriciusi rangához, és a pénzeken a nyugati és a keleti uralkodó képmása egymás
mellett jelenik meg.
Az új uralkodó első feladata a nagy hatalmú és félig fiiggetlen Gallia nemessé-
gének kibékítése(vagy megfélemlítése) volt, mivel meglehetősen elégedetlenek
voltak a közülük származó Avitus bukása miatt. Amikor egy főleg germán zsoldo-
sokból álló sereg élénmegérkezett az országba, Majorianusnak azt kellett tapasztal-
nia, hogy Lugdunensis Prima lakossága nem is fogadta el kinevezését,és a burgun-
dok sem, akik pedig magában Lugdunumban állítottak föl egr helyőrséget. Majoria-
nus azonban a várost megadásra kényszedtette, lakosait pedig megemelt adókkal
sújtotta (ezen azonban Sidonius Apollinaris közbenjárására hamarosan enyhítet-
tek). A római területeket fenyegető másik germán veszélyt II. Theoderich vizigót
király jelentette, aki Arelatét ostromolta. Majorianus katonai parancsnoka,

279
 x. RÉsz . A KELETRóMAI BlRoDALoM TovÁBBÉLÉsE Ésn nyucarRóMA BlRoDALoM suKÁsl

Aegidius azonban Galliában visszaverte őket, akét uralkodó kiegyezetteg5rmással, s

a galliai arisztokráciát elárasztották kitüntetésekkel.
Ezeket a sikereket követően már csak Geiserich vandáljainak kellett ellátni a
baját, akik a Mediterraneum középső és nyugati részénekpartivizeituralták. Majo-
rianus megütközött egy vandálokból és mauretaniaiakból áiló bandával, akik a Liris
(Garigliano) torkolatánál szálltak pafira és Campaniát pusztították. A rómaiak vá-
ratlanul rajtuk ütöttek, elvették tőlük a zsákmányt, és súlyos veszteségeket okozva
visszakergették őket hajóikra. Az áldozatok között volt Geiserich sógorá is.
A tél folyamán Majorianus germán, hun és szkíta csapatokból álló tekintélyes
sereget 8yűjtött Itália északi részén.460-ban a háromszáz hadihajóból álló biio-
dalmi flotta szállítóhajókkal és kisebb bárkákkal együtt szállította ezt a sereget a
Hispania délkeleti partján fekvő Carthago Novába. Evek óta ez volt a nyugati biro-
dalom legfontosabb katonai és tengeri vállakozása - és egyáltalán nem hozott ered_
ményt; mert miközben Hispania partjait nyugtalanították ismétlódő támadásaikkal,
Geiserich kiváló intelligenciájával (és az áruló rómaiaktól kapott információk segít-
ségével) képes volt meglepni és elpusztítani az őrizetlenül hagyott flottát a Lucén-
tumi-öbölben.Ezután Majorianus számára kedvezőtlen megállapodás elfogadására
kényszerült, amelynek alapján kénytelen volt hivatalosan is eliimerni a vandálok
fennhatóságát Mauretania és Tlipolitania fölött.
Flotta hiányában Majorianus szárazföldön indult vissza ltá|iába, majd miután
Arelatéban játékokat tartottak, átkelt az Alpokon. Ricimer azonban - aki nem kí-
sérte el,a sereget Hispaniába, mivel saját jeienlététItáliában létfontosságúnak tar-
totta a különféle ellenséges germán törzsek távoltartása érdekében- arÁ a követ-
keztetésre jutott, hogy Majorianus már nem valami nagy nyereség a birodalom szá-
mára.Ezért hát nem történt váratlanul, hogy amikor a császár elérte Dertonát Itália
északi részén,lázadás tört ki. Mindez arrakésztette a császárt, hogy augusztus 2-án
lemondjon. Öt nappal később pedig aztjelentették, hogy vérhaűan áeghalt, bár
valószinűlegmeggyilkolták.
Nehéz feladat Majorianus tulajdonságait összefoglalni, mivel Sidonius Apolli-
naris - bár a trónjától megfosztott előd, Avitus veje volt - elárasztotta mindenféle
hízelgéssel. Igaz ugyan, hogy romantikus történetek sora csoportosult Majorianus
n_eve kÖré, mint például az a beszámoló, amely szerint Majorianus eilálogatott
Karthágóba (befestett hajjal), hogy saját szemével győződjőnmeg a vandál királyság
állaPotáról. Az errőI az állitőlagos eseményről szóló, Prokopiosztól származő tt1dŐ-
SÍtás kétségtelenül legendás; az a Sidoniusszal való egyezés, miszerint Majorianus az
összes uralkodói erény egrfajta tömör kivonata volt, arra utal - még ha E. Gibbon
túl messzire is megy azzal a kijelentésével, hogy ,,nagyszerű és hősileileme egy el-
fajzott korban igényttarthatott az emberi nem hódolatáTa" -,hogybizonyáratlszte-
letet parancsoló személyiség lehetett, és állítólag még kiváló humorérzékkel is bírt.
Hatásos törvényeket vezetett be. Intézkedései közült kilenc hosszú irat, amely
II. Theodosius Törvénykönyve végéntalálható, komoly kísérlet a visszaélésekkikü--
szöbölésére. Igaz, a cölibátus elleni szankciói aligha bizonyultak hatásosnak (a ró-
mai törvénykezés hagyományos sajátossága ez). Az elnyomott provinciálisok adó-
hátralékát azonban eltörölte, és újra felélesztette a városi védnökök hivatalát, akik-
nek feladata a lakosság panaszainak továbbítása volt a magasabb hatóságoknak.
Egy másik, már igencsak időszerú törvénye Róma középületeinek védelméiől ren-
delkezett, amelyek károkat szenvedtek Avitus hírhedt szoborkiárusítási akciója
kÖvetkeztében. Majorianus meglehetősen nagy tetterőrő| tett tanúbizonyságot a

280
 LlBlUs sEvERUs

vandálok elleni expedíciós hadsereg összeg;rűjtésekor; mivel azonban a vállalkozás

helyrehozhatatlan kudarcot vallott, a császár életben maradásáról szó sem lehetett -
Ricimer véleményeszerint, aki a végrehajtásról is gondoskodott.

LlBlUs sEvERUs (461_465)

,, LIBIUS SEVERUSt (nyugatrómai császár, 461-
'|' 465) MeronIlNus hahiaikóvetően három hónapig
l: nem vá|asztották meg a néhai császár utódjául -
erre csak november 19-én került sor, Itália déli ré-
';,.'
.,',, szébő|, Lucaniából származott; ezen kívül azonban
::: semmit sem lehet kideríteni eredetéről, és pálya-
., futásának korai szakasza hasonlóképppen az-isme-
., retlenség homályába vész.
l:, Jelentéktelen névleges uralkodó volt, aki
:' látszó|ag egy állam élénállt, amelyet valójában a
- germán katonai parancsnok (maguter militum),
Ricimer uralt. Erről a helyzetről tanúskodnak az
érmékis. A korszak apró méretű bronzpénzein gyakran jelenik meg nemcsak az
uralkodó képmása az elólapon, hanem a monogramja is a hátoldalon. Libius
Severus álta| egy Rómában veretett pénzen viszont az egyk oldalon a császár port-
réjaláthatő, a másikon Ricimer monogramja, Ahadvezér neve a patricius címmel
együtt megtalálható a nyugati és a keleti császár titulatúrájával összekapcsolva egy
bronz súlyon, amelyen a városi praefectus pecsétje látható.
Libius Severusnak azonban nem sikerült kieszközölnie a keleti uralkodó, I. LBó
hivatalos elismerését.Névleges hatalma valójában nem sokkal terjedt túl Itrália ha-
tárain. A többi nyugati területen különösen két hadvezér vonakodott a bábrendszer
elfogadásától. Egyikük Majorianus hadvezéte, Gallia katonai parancsnoka, Aegi
diusvolt, aki tekintélyes sereggel rendelkezett, katonai tehetsége és keresztényjám-
borsága miatt pedig magasztalták; atörténetiró Tours-i Gergely szerint a frankok,
akik ideiglenesen számúztéktfjú királyukat, I. Childerichet, Aegidiust abban az
eryedülálló megtiszteltetésben részesítették,hogy felajánlották számára a király-
ságot, amit ő átmenetileg el is fogadott, majd nyolc éwel később visszaadta a frank
Méroving-hráz kezébe. Miután értesült Libius Severus trónraléptéről, Aegidius Itá-
|iába szándékozott vonulni, ehelyett azonban Galliában a vizigótok elleni háborus
cselekményektartóztatták fel, akiknek Frederich, II. Theoderich fivére alatt szol-
gáló csapatait Aurelianum mellett legyőzte.Időközben azonban élénkenfolytatta a
Ósekzövést Geiserichhe|, azt tewente, hogy amig ő sarokba szoritja a vizigótokat,
addig a vandálok támadják meg Ricimert Itáliában. 464-ben azonban meghalt, állí-
tó|ag mér gezés következtéb en.
Ricimer másik ádáz ellensége egy bizonyos Marcellinus, egy pogány és szakava-
tott jós volt, akinek hírneve, mint nagy tudású, bátor, irodalmi tehetségú ember, so-
kat i<öszönhetett hitsorsosai részrehajlásának. Miután részfuett pártfogója, Aetius
tönkretételében (454-ben), Dalmatiába kellett visszavonulnia (amely ekkor a kelet-
római birodalom fennhatósága alá tartozott), azonban számon tartották a nyugati
trón várományosaként is, mielótt Majorianus elfoglalta volna azt. Húségétazonban
'x.
RÉsz . A KELETRóMAI BlRoDALoM rovÁagÉLÉseÉsn HyuelrnóMAl BlRoDALoM auúsn

megjutalmazták 46l-ben - egy katonai parancsnoki poszttal (comes) serkentették

Szicíliában, ahol serege fóleg hun segédcsapatokból állt, feladata pedig a vandálok
betörésének visszaverése volt. Amikor azonban Ricimer meguesrtegeiési összegei
ln\abb az ő szolgálatába csábította a hunokat, Marcellinus visszatért Dalmatiá[a,
I. LeÓ, a keletrómai császár pedig az újsütetű magister militum Dalmatiae címmel
adományozta meg. A császár ezt a rangot :úgy álliíotta be, mint gyakorlatilag függet-
len uralkodóét, és arra bátorította, hogy lépjen föl ellenségesen Libius SÚruiizal
szemben.
Ezalatt a vandálok, Szardínia, Korzika és a Baleári-szigetek urai folytatták a
mediternin partvidék pusztítását Hispaniától Egyiptomig, Geiserich pedig rávette a
keleti udvart, hogy hunyjanak szemet a nyugati birodalom területeinek prédálása
fÖlött. A nyugati birodalmat Geiserich III. VarBn-rINIANus leánya, ifjabb Eudocia
hozományának tekintette, aki fiának, Hunerichnek volt a felesége. Ez azt je|entette,
hogy a vandálok most nyíltan Libius Severus uralma ellen foglaltak állási. Eudocia
húga, az i{abb placidia, akit konstantinápolyba küldtek, egy orvaRtus nevű nemes-
hez ment feleségül, és ő volt most az, akit Geiserich előtérbe állított mint a nyugati
trón várományosát. Ricimert, aki Bergomumban az alánok - akinek királyát, Bóer-
gort megölte - fölött aratott gtőze|me után hazasietett, mind a vandálok, mind pe-
dig Marcellinus részéről veszély fenyegette. sürgetni kezdte I. Leót, hogy vegye rá
őket az ellenségeskedésfelhagyására. Marcellinus beleegyezett, Geiserióír azónUan
visszautasította a kérést,és valójában nagyobb veszedelmet jelentett, mint valaha,
amikor hatalmas hadjáratot indított Itália és Szicília ellen. Az események közepette
azonban 465. november l4-én Libius Severus meghalt. A szóbeszéd szerint Ricimer
mérgezte meg, ami akfu igaz is lehet, mivel kényelmetlenné vált egy olyan nyugati
császárt támogatni, akit a keleti uralkodó konokul vonakodott elismérni.

ANTHEMaUS (467-472)

ANTHEMIUS (Procopius) (a nyugati birodalom

császára,467-472) a keleti birodalom egyik leghí-
resebb alattvalója volt. Geiserich, a vandálok nagy-
hatalmú királya azt követelte, hogy LrsIus SnvB-
RUst a nyugati trónon olysnlus kövesse, de az a
tény, hogy ő a vandálok jelöltje volt, sokak szemé-
ben elfogadhatatlanná tette személyét. Ennek
eredményeképpen két hónappal Libius Severus
halálát követően egyáltalán nem volt császár Ra-
vennában; Geiserich váratlan rajtaütése a Pelopon-
nészoszon 467-ben meggyőzte I. LBó keleti csá-
szárt, hogy a két római birodalom közötti együtt-
műkÖdés sÜrgető szükségszerűség, az új nyugati Augustust tehát ki kell jelölni - és a
jelöltet magának kell kiválasztania.
Yá|asztása Anthemiusra esett, Leánya, Euphemia férjére.Ez aférfi, aki Galatiá-
ban született és igencsak járatos volt a görög filozófiában, saját állítása szerint an-
nak a Procopiusnak volt a leszármazottja, aki 365-ben rövid idóre elfoglalta a keleti
birodalom trónját. Anthemius apja, akit hasonlóképpen Procopiusnaklívtak, patri-

282
 ANTHEMlUs

ciusi rangú katonai főparancsnok (magister milialm) volt; anyai naryapja, Anthe-
mius praefectus praetorio volt, aki sikeresen működött mint régens II. TrrBooosIus
gyermekkora idején. A jövendő császár maga is parancsnok (comes) volt Thrákiá-
ban 453-34-ben, magister militum 454 és 467 között,455-ben konzul, és még ugyan-
ettőL az évtől kezdve patricius is. Lehetségesnek tartották, hogy ő fogja kóvetni
Mancnnust a keleti trónon, amíg I. Leó meg nem kapta a kinevezést helyette.
Anthemius á|lítólagméltósággal viselte a kudarcot, és azonnal elindult, hogy két ka-
tonai győze|met is aTasson Leő javára, az osztrogótok ellen 459464 között Illyri
cumban és a hunok ellen Serdicánál466l467-ben. 467,ben Leó kinevezte a nyugati
birodalom császár ának.
Miután megszerezte a nyugati magister militum, Ricimer támogatását azzal,
hogy leányát, Alypiát feleségül adtahozzá, Anthemius elókelő kísérettel és tekinté-
lyes katonai eróvel elindult Konstantinápolyból. Kinevezését nemcsak a római nép s
abarbár szövetségesek, hanem méga szenátus is megerósítette. Pénzein I. Leóval
együtt ábrázolják, mindkettőjüknél lándzsa van, és együtt egy gömböt tartanak, ami
fölött egy kereszt helyezkedik el; a felirat: SALVS REIPWLICAE (,,az állam jó-
léte"). Leó nyilvánosan deklarálta atyai szeretetét és fennhatóságát az Athemiushoz
rnződő viszonyában, amellyel - mint mondta _ megosztotta a világegyetem fólötti
uralmat.
A két birodalom közötti számos meggyengítő szakadás után ez az együttmúkö-
dés támogatást helyezett kilátásba; ez azonban túl későn jött ahhoz, hory meg-
mentse a nyugati birodalmat. Ennek gyakorlati megnyilvánulása azonnal kataszt-
rofálisnak bizonyult, először a Geiserich elleni összehangolt katonai expedícióban.
Még ha a forrásokban szereplő,1113 hajóról és százezer emberról szóló számok tú-
loznak is, akkor is hatalmas és ambíciózus vállalkozás lehetett. A keletiek vezetője,
B4srI_rscus azonban megbízhatatlan volt, Marcellinus (Dalmatia parancsnoka)
kinevezése a nyugati birodalom flottaparancsnokává pedig Ricimert idegenítette el.
Marcellinus megtámadta a vandálok támaszpontjait Szardínián, egy másik flottilla
pedig Tiipolitanában kötött ki. Amint azonban Basiliscus keleti flottája e|éfie
Karthágót, akedvező széljárástó| támogatott Geiserich sok hajót felg;rujtott, máso-
kat elpusztított, a maradék pedig Basiliscussal és Marcellinusszal Szicíliába mene-
kült. Kettejük közül az utóbbit - valószínűleg Ricimer megbizásából - megryil-
kolták.
Anthemiusnak Galliában szembe kellett néznie a rosszabbodó helyzettel, ahol a
félelmetes vizigót királyról, Eurichról - aki 466-ban orvul meggyilkolta fivérét,
II. Theoderichet, majd átvette a hatalmat _ az a hír járta, hogy egész Galliát be
akarja kebelezni. A magát veszélyben &ző galiriai nemesség küldöttséget küldött
Anthemiushoz ltáliába. A követek között volt Sidonius Apollinaris, aki habozás
nélkiil már a harmadik császárt dicsőítette költeményeiben, édeskésen köszöntve a
birodalom erységének helyreállítását (amiért Róma város praefecturájával jutal-
mazták). Időközben Galliában Ricimer erői fontos kapcsolatokat létesítetteka
szvébekkel és a burgund királlyal, Gundiockal, aki Ricimer húgát vette feleségül.
Erre a rokoni kötelékre alaponlaAnthemius a burgundoknak jelentős kiváltságokat
adományozott, hogy megszerezze támogatásukat Eurich ellenében. Awandus,
Gallia praefectus praetoriója azonban árulás és sikkasztás vádjában búnösnek talál-
tatott és ktvégezték;Eurich pedig teljes vereséget mért a római hadseregre a RhÖne
bal partján, és megölték a császár fiát, Anthemiolust, valamint a három legfőbb
hadvezért is.
 x. RÉsz . A KELETRóMAI BlHoDALoM rovÁssÉLÉseÉsl HyuclrnóMAl BlRoDAtoM suúsa
Anthemius sem volt mindenütt népszerű ltáliában, ahol görög kultúrája és élet-
módja ellenszenvet váltott ki; az a szóbeszéd járta róla, hogy elnéző a pogánysággal
szemben is. Mivel elődeihez hasonlóan sikertelennek bizonyult mina ivaáaaiób
mind a vizigótok ellen, kezdett kétségeket ébreszteni Ricimerben, és viszonyuk
rohamos an romlott. A császár állitólag s aj nálkozásá t f ej ezte ki, hogy hagyta leány át
egY olYan barbárhoz feleségül menni, mint Ricimer, aki viszont fültanúk szerjnt
apósát görögöcskének és galatának nevezte.
Ez a kÖlcsÖnös rosszakarat azt jelentette, hogy Itália gyakorlatilag két ellensé-
ges részre szakadt, a Rómában uralkodó Anthemiusszal az egykoldal,on, a Medio-
lanumból kormányzó Ricimerrel a másikon. Epiphanius, Ticinum püspöke 470-ben
kibékítette az ellenfeleket, ez azonban nem bizonyult tartósnak, és-4/i-ben Ricimer
dél felé, Róma kapuihoz vonult azl,al a szándékkal, hogy eltávolítja egykori pártfo-
goltját. Mostani jelöltje a nyugati birodalom trőnjára Olybrius volt (ilI. VarBrgl-
NIANus leányának, az ifiabb Placidiának volt a férje), aki közben Konstantinápoly-
ból Itáliába érkezett. Anthemiust támogatta a Bilimer (talán magister militum Gál-
liában) vezette vizigót sereg, és a szenátus meg a római nép nagy része mostanra
mellé állt Olybriusszal szemben. Ezt követte a város három hónapos ostroma, amit
éhínségés járvány kísért,Ricimer hosszasan és hevesen támadta a Pons Aeliust, a
Hadrianus-mauzóleummal (később Angyalvár) szembeni hidat. Bilimer erős védel-
met éPitett föl, végül azonban elesett, mire Ricimer csapatai behatoltak a város köz-
pontjába,_valószinűIeg belső árulás segítségével.Anthemius megadta magát, míg
azonban folyt a fosztogatás, álruhába öltözött és elrejtőzőtt a Szént Chryúgonus-
templom kéregetői között. Személyazonosságára azonban fény derült, és 471már-
ciusában vagy áprilisában Ricimer unokaöccsének, Gundobadnak a parancsára
lefejezték. Mindaz, amit oly hirtelen végeszakadt uralkodásáról elmondhatunk, az
az, hogy bár Anthemius görög volt, szélesebb körű támogatást élvezett a városban,
mint sikeres vetélytársa, Olybrius.

oLYBRlUs (472)

OLYBRIUS (Anicius) (nyugatrómai császár, 472,

március vagy április-október) az Aniciusok nagy
családjának tagja volt. Sextus Petronius Probustól
származott, aki I. VarBn-rtNIANus nagy hatalmú fő-
embere volt, és feleségül vette III. VarBx-nNrlxus
|eányát, azi|labb Placidiát, akit 455-ben anyjával és
nővérével eryütt a vandál Geiserich vitt el Rómá-
ból. Olybrius maga ugyanekkor Konstantinápolyba
menekült - ahol 464-ben konzul lett -, de meg-
őrizte Geiserich támogatását, akinek a fia vette
feleségül Placidia nővérét. Amikor tehát LIBIus
SBvBnus nyugati császár meghalt 465-ben, Geise-
rich követelte, hogy Olybriust jelöljék ki utódjául; ez avandál támogatás azonban
túl nagy ellenérzést váltott ki, és 467-ben a nyugati birodalomrész trónja helyette a
görög At rureurusra szállt.

284
 GLYoERlUs

öt éwel késóbb azonban, amikor Anthemius és magister milituma, Ricimer kÖ-

zött a kapcsolat megromlott, Olybrius jelölésének ötlete ismét felmerült, Nyilván-
valóan ai történt, hogy a keleti uralkodó, I. LBó azért küldte Olybriust ltá|iába,
hogy próbálja meg összebékíteni a két férfiút;ha viszont már ott volt, őt magát ru-
naítak fel á biboiral. Leó nem szívesen támogatta ezt alépést, mert meg kellett
egyeznie azokkal, akik nem szívesen |átták a vandálok pártfogoltját a nyugati tró-
nőn. Az antiokheiai származású történetíró, Ióannész Malalasz valóban utal egY
levélre, amelyet az uralkodó titokban küldött Anthemiusnak, s azt kéri tőle, hoglr
ölesse meg Ólybriust. Ricimer azonban elfogta és megsemmisítette a levelet. Hogy
mindez igaz vagy sem, nem tudni, mindenesetre Ricimer diadalmas fogadtatásban
részesíteite Olybriust Rómán kívül, az Anio folyó melletti táborában, és 472 áPrili-
sában császárrá nyilvánította. Három hónappal késóbb Anthemius elveszítette a
várost és életét.Oiybrius most háborítatlanul uralkodott, bár Leó még mindig nem
törődött bele megvála sztásáb a.
A véres események befejezésétkövető neglvenedik napon Ricimer, aki hosszú
ideje uralta a nyugaii birodalom szinpadát,vért hányt és meghalt. Magister militumi
posztját nóvérének fia, Gundobad és a burgund király, Gundioc vette át. Gundobad
izonban csak röviden éWezhette Olybriusszal való együttmúködését, mert az Öt
vagy hat hónappal később vízkórban meghalt.
--Az
Olybrius rövid uralkodásáról fennmaradt kevés forrás egyike egy Rómában
kibocsátott aranrypénz, amelyen a császát arcképe szemből látható, Olybrius ryöngy-
diadémot visel a szokásos sisak vagy lándzsa nélkül, a hátoldalon pedig nagyméretú
kereszt és SALVS MVNDI (,,avilágüdvössége") felirat ál]._ az egyik legkifejezetteb-
ben keresztény célzás, amely valaha is megjelent a római pénzeken.
olybrius az ifjabb Placidiával kötött házasságából egy |elryt hagyott hátra,
Jufianá Aniciát, áti egy Areobindus nevű tiszthez ment férlhez (akit 512-ben
Konstantinápolyban egyetlen napra kiáltottak ki császárnak), és akinek képmása
szerepel Dioszkuridész növényekról írott munkájának kéziratában.

GLYcERlUs (473-474)
GLYCERIUS (nyugatrómai császár, 473. március-
474. június[?]) nem lépett a nyugati birodalom
trónjára OrysnIus halálát követó négy hónapon
keresztül. I. Lnó, a keleti birodalom császára
a|<t ezalatt az idő alatt a római világ egye-
ugyanis,
düli uralkodója volt, kezdetben képtelen volt meg-
felelő jelöltet találni. Helyette Gundobad, a bur-
gund magister militum Itáliában, vette kezébe az
igyek intézését,és megszewezte, hogy az udvari
elit kadétegységek parancsnokává (comes domesti-
czs) nemrégiben kinevezett Glyceriust emeljék a
nyugati trónra, 473 márciusában annak rendje és
módja szerint Ravennában kikiáltották, és Gundobad honfitársa, ChilPerich, a
ga|liaimagistermilitumtámogattaakinevezést.

285
x. RÉsz , A KELETRóMAI BlRoDALoM TovÁBBÉLÉsE Ésn nyucarnóMAl BlRoDALoM euKÁsa

RÖvid uralkodását_ ftáliának osztrogótoktól való súlyos fenyegetetts

-t
ége hatá-
rozta me$. A hun birodalom 454-es összeomlása után ez a nép a aiorn fivJr (Vala-
mir, Theodemir és Videmir) iránytása alatt engedélyt kapotf a keletrómai császár-
tól, Mancrauustól, hogy szövetségesi státuszban Pannoniá északi részéntelepedje-
nek le, és miután pusztították az illyricumi provinciákat és megkiizdöttek más gór-
mán törzsekkel, 469 táján megszilárdítottáli a Közép-Duna-viáek fölötti hataláu-
kat. Theodemirt két éwel később fia, Theoderich kövitte, aki az osztrogót törzs egy
részét_Pannoniá!ól egy új területre, Alsó-Moesiábavezette, és a sors úgy rendelÓ,
hogy két évtizeddel később Itália királya legyen belőle. Az osztrogótoli"egy masiÉ
csapata Pannoniából szintén délre húzódott - Theoderich nagybátyjának, Údemir-
nek a vezetésével -, s kinflvánította szándékát az itá|iai Íétszi§Őt eFoglalására.
Az új császár, Glycerius azonban diplomatikus ügyességgel kezelie az o{zftogóto-
kat, mire azok elálltak Itália meghódításának szanaet<atat, és helyette tovább vónul-
tak Gallia felé.
,Glycerius személyét azonban konstantinápoly sohasem ismerte el, I. Leónak
Pedig feltett szándéka volt Juuus NBpost - aki a császár feleségénekunokahúgát
vette feleségül -, Dalmatia többé-kevésbé önálló magister milituiatultetia helyéie.
NePos hajóhaddal indult Itáliába, a Portus Augustinál ért partot és császárrán}ina-
nította magát. Az egyetlen ember, aki sikerrel szállhatotf voha szembe ezzel a lé-
Péssel, Gundobad lett volna, ő azonban eltúnt Itália politikai porondjáról. Két fivé-
rének,halálával (talán meggrilkolták óket) ugyanis egyedüli órököse lett apja bur-
gund királyságának, és azonnal elindult, hog] atveg!é ;ogos örökségét. Gilcerius
erre harc nélkiil megadta magát Julius Neposnak. Lemóndatták túnjárói majd
salonae püspökévé szentelték Dalmatiában. Bár néhányan megkérdejáezik, hogy
vajon megérte-e a hivatalba lépését,a történetíró Malkhosz arroitudoÚ, hog} igeir1
ezt kÖv_etóen Pedig Mediolanum érseke lett, ahonnan 480-ban megszervezté uiód-
jának, Julius Neposnak a megg5rilkolását (lásd a következő címszót).
. e1 |esO római nyugati császárok körében szokásossá vátt a pénzek hátoldalán
Újra feléleszteni az Y. század elejére visszavezethető ismerős -i.rtákut, amelyeken
az uralkodó szemben ábrűzolvajelenik meg, kezében hosszú, keresztben végződő
joqlrt (labarum) és ery gömbön álló Victoriát tartva - tekintet nélkül urruihogy
valóban arattak-e győzelmet vary sem. A Glycerius által Ravennában kibocsátű
pénzek hasonló hagyományt követnek, az előlapokon azonban nosztalgikusan to-
vábbra is a kéPmásának profilból való ábránolisajelenik meg abban i stílusban,
amely a korábban több mint egy évszánadon át vert érmékreem-iékeztetett.

286
JULlus NEPos (47 4- 475, 477 í?l- 48o)
JULIUS NEPOS (hyugatrómai császár, 474. június
-475. augusztus, majd Dalmatiában, 47'7í?1-480)
az AVITUS alatt szolgáló magister militum, Nepo-
tianus fia volt. Anyja Marcellinusnak, Szicília és
Dalmatia parancsnokának volt a nővére. 468 körül
Nepos áwitte a parancsnokságot Dalmatia felett,
amé§ formálisan a keletrómai birodalomhoz taíto-
zott, valójában azonban eryik császárnak sem enge-
delmeskédett. Nepos feleségül vette a keleti ural-
kodó, I. Leó feleségének,Aelia Verina császárné-
nakazunokahúgát; Leó pedig, miután nem ismerte
el GlycBnIus trónra lépését473-474-ben, katonai
támogatást nyújtott Neposnak, aki elhajózott konstantinápolyból és a portus
Á,uguídnil ert pá.tot. Itt 47 4 júniusában császárként köszöntötték, Glyceriust pedig
Salonae püspöki székébeszáműzték.
Nepós tiónralépésételismerte a római szenátus és Itália népe is, Sidonius
Apollinaris pedig (ári mostanra már beletanult a futóvendégtént jövő-menő új csá-
szárok aicsóitesóue) hangosan üdvözölte mind jellemét, mind katonai tehetségét.
Tiónra lépéséveoáhatia
l rövid ideig visszakerült a nyugatrómai birodalom fenn-
t ulO.agu ala; ugyanakkor viszont Gallia nagy része elszakadt tőle. Nepos uralmának
legjeleítősebb éiemenye ugyanis avaigőtúrakodó, Eurich hatalomra segítése volt,
eJaz, hogy az á|ta|a Uirtoiott hatalrnas kiterjedé:ú,gallkirályság nem szövetséges
állam toűe, amely |átszólag a nyugatrómai birodalom fennhatósága alá tartozik,
hanem teljei mértékbenfüg§etlen ország,akárcsak Geiserich vandál királysága,
-Áászár,
Ecdicius _ az egykori Avitus fia -, akit Nepos kinevezett a vezérkar
magister militumává|és patriciusi rangban is volt, sógora, Sidonius Apollinaris - aki
_
-o".t u, arvernusok ptispote volt segitségével közel négy éven át védte a vizigótok
ismételt ostroma ellén Árvernát, a t€rség kulcsfontosságú városát. Nepos azonban,
minthogy képtelen volt segítségetküldeni (nem érkezett támogatás a burgundoktÓl
se-;, Éányt"ien volt felvenni á tárgyalásokat Eurichhal. A tárryalások vezetésével
tit púspoÉotbízott meg. Számos diplomáciai küldetés után, amelyeken hiába pró-
báitak^teruleti cserékei megvitatni, 475-ben létrejött egy megállapodás, amely át-
engedte a teljes arvernus tertiletet a vizigótoknak, Sidonius Apollinaris legnagyobb
feűaborodására, akit Carcaso mellett átmenetileg bebörtönöztek, A szerződés a
vizigótoknak nemcsak a galliai hódításait ismerte el, ahol királyságuk a Loire-tól.a
PirJneusokig és a Rhöri alsóbb szakaszáíg terjedt, hanem Hispania nagyobbik
részétis nekik juttatta.
Eza|att Juiius Nepos Ecdicius helyére Orestest, Attila egykori titkárát nevezte
kj magister milifumÁá, aki elérkezettnek látta az időt arra, hory saját fiát,
Rolruiust (,,Augustulus") válasszák meg a nyugati birodalom_trónjára sikertelen
ura helyére.--B*ir a szán'dékkal indított Orestes sereget RÓmából a császár szé!-
,
helye, Ruu"nnu ellen. Nepos ngnr Sízott a város állítólagos bevehetetlenségében,
hajbval megszökött, és visszavonult dalmatiai,,birodalmába",
"
A köv{ke ző évben azonban Romulust lemondásra kényszerítette Odoaker, akit
csapatai királlyá kiáltottak ki, így nem sokkal korábban tÖrtént, hogy a keletrómai

287
x. RÉsz . A KELETRóMAI BlRoDALoM rovÁseÉLÉseÉsn ruvuelrnóMA BlRoDALoM suKÁsn

császárnak, ZENóNnak két küldöttséget is fogadnia kellett. Az egyiket Odoaker

küldte, azt követelve, hory az ltália felett gyakorolt de facto ura|mát formálisan
ismerje el a keletrómai Pirodalom is, amiért cserébe ő is kész volt elismerni Zénón
felsóbbségét. A másik küldöttség Julius Nepostól érkezett, aki felelvenítve hiázasság
révénszerzett kapcsolatait Konstantinápollyal, rokonszenvet próbált ébreszteni ery
olyan férfiúiránt, akit elűztek országáből (mint magát Zénónt is,nemrég), és támo-
gatásáért folyamodott a trón visszaszerzése érdekében. Odoaker követelését elfo-
gadták, és patriciusi rangra emelték. Ami pedig Nepost illeti,Zénón emlékeztette a
római szenátust arra, hory mindkét Keletről küldött császárral mostohán bántak:
ANTTIEMIust megölették, Nepost pedig számúzték.Ezért hát arra kérte a szenáto-
rokat, hory fogadják üssza Nepost - és Odoakernek is megparancsolták, hory
uryanígy cselekedjen. Odoaker előre láthatóan gyakorlatilag nem tett semmit, hogy
Nepost újra beiktassa ltáliában, a Nepos nevével veretett aranypénzek újrakezdődő
kibocsátása azitáliai pénzverdékben aztjelzi, hory Odoaker (aki ezeket a verdéket
ellenőrzése alatt tartotta) legalább látszólag tartotta magát Neposnak Zénón által
követelt elismeréséhez.
Azt ahagyományt tehát, amely szerint a nyugati birodalom Romulus uralkodá-
sával ért véget, legalábbis formailag módosítanikell; az utolsó elismert nyugati csá-
szár, aki :ugyan ez időben már nem tartózkodott ltáliában, Nepos volt. Számúzött-
ként Dalmatiában élt 480. május 9-ig, amikor Salonae melletti házában két csatlósa,
Viator és Ovida meggyilkolta, ta|án - bár ez nem bizonyos - elődje, Glycerius pa-
rancsára. Meggyilkolása után Odoaker átkelt Dalmatiába azza| az ürüggyel, hogy
bosszút áll gyilkosain, valójában azonban azért,hogy bekebelezze a területet és saját
birodalmához csatolja.

zÉnón @7 4 - 475, 476 - 4g1)

ZENON (keletrómai császár,474. febrlártól az év

végéig; egyeduralkodő ezt követően 475. janlárig,
majd 476. augusztus-491. április) eredeti neve
, Taraszikodissza. Isauriai származású volt, az Asia
] Mi.ro, délkeleti részénfekvő isauriai Rouszoum-
, bladából.
: I. Lnó császár hozta Konstantinápolyba, és
: annak érdekében,hogy ellensúlyozza urálánAspar
: germán csapatainak a befolyását, megbizta a szin-
tén isauriaiakból álló új palotaőrség (excubitores)
vezetésével.Ekkor vette föl a kevésbé barbár
Z,énón nevet egy olyan személyiségután, aki
ugranarról a vidékről származott. I. Leó feleségül adta hozzá idősebbik leányát,
Aelia Ariadnét (korábbi felesége, Arcadia helyébe), 467-468-ban pedig Thrákia
magister militumává nevezték ki, hogy visszaverje az Atti|a fia, Dintzik (Dengizik)
vezetésével betörő hunokat.
Aspar bátoritására katonák ery csoportja megkíséreltmerényletet elkövetni
Zénón ellen, ót azonban időben figyelmeztették, és Serdicába szökött. Miután 469-
ben betöltötte a konzuli tisztséget, a keleti birodalomrész magister milituma lett, és

288
 zÉNóN

elindult Asia Minorba, ahol el kellett fojtania isauriai honfitársa, Indacus rablóban-
dájának tevékenységét.Csapásként érte, amikor értesült arról, hogy I. Leó Caesarrá
nevezte ki Patriciust, a vetélytárs Aspar kisebbik fiát, és eljegyezte kisebbik leányá-
val, Leontiával. Zénón ekkor kidedtette, hogy Aspar idősebb fia, Ardaburius meg-
kísérelteaz isauriai csapatok legyőzését a fóvárosban. Amikor tehát 471,-ben Aspart
és Ardaburiust meggyilkolták, Zénónt tartották ezért felelősnek. 473-ban a vezérkar
magisíer militumává nevezték ki.
Ugyanezen év októberében I. Leó hasonló nevú ötéves unokáját, Zénón és
Aelia Ariadné gyermekét Augustus-társává nevezte ki, és amikor a császár 474. ja-
nuár 18-án meghalt, a fiú lett a névleges keleti uralkodó. Február 9-én azonban - a
szenátus kezdeményezéséreés Leó özveryének, Aelia Verinának az egyetértésével
- saját apla,Zénón az uralkodótársa lett. Konstantinápolyban pénzeket bocsátottak
ki a szokásos sisakos, mellvértes mellképekkel az ,,{Jrunk Leó [II.] és Zénón, az
örökkévaló Augustusok" körirattal. A felnőtt kinézetíimellkép valószínúleg Zénónt
ábrázol1a. Az érem hátoldalán azonban SALVS REIPWLICAE (,,az állam jóléte")
körirattal a két császár üló alakját láthatjuk; II. Leó pedig, ugyan miniatűr méret-
ben, de Zénón jobbján ül, így a rangidős Augustus helyét foglalja el. Még az év vége
e|őtt azonban II. Leó meghalt. Az a szóbeszéd járta, hogy saját apja gyilkolta meg.
Hogy igazvolt ez vagJ sem, nem tudni, mindenesetre Zénón most egyedüli császár-
ként uralkodott a keletrómai birodalomrész fólött.
Zénón kapcsolata Nyugattal jó volt, mivel a trónon ülő Jurrus Neros (474-
475\ az ő pártfogoltjavolt (házasságuk útján kerültek rokoni kapcsolatba). Geise-
rich, a vandálok tjrálya, aki nagyon elégedetlen volt Aspar meggyilkolása miatt, a
tengeí felől betört Epeiroszba és elfoglalta Nikopoliszt; végül azonban békeszerző-
dés született a keletrómai birodalom és a vandálok között (és szokatlanul tartósnak
bizonyult, több mint fél évszázadon át). Zénón trónralépése Aspar osztrogót roko-
nát, Theoderich Strabót arra ösztökélte, hogy felújítsaa hadműveleteket Thrákiá-
ban. Sikerült foglyul ejtenie a vidék magister milirumát, ezt követóen azonban Zé-
nón isauriai hadvezére, Illosz hirtelen megfékezte.
Illosz hamarosan megbízhatatlannak bizonyult, mivel Konstantinápolyban bele-
keveredett egy veszé|yes felforgató mozgalomba. Az összesküvést a háttérből
Zénón anyósa, Aelia Verina irányította, aki uryan egyetértett Zénón megválasztásá-
val, de nem volt kedvére való, hory saját leánya, Aelia Ariadné császárné felülmúlja
ót a hatalomban. A terve az volt, hory szeretőjével, a birodalmi hivatalok hajdani
fófelúryelőjével (magister fficiorum), Patriciusszal - aki nem tvonos Aspar ugyan-
ilyen nevű fiával - fogsa Zénónt felváltani. Illoszt és fivérét,Trokundészt az anya-
császárné fivére, Basrlscus vonta be a szervezkedésebe. Zénón, akit firyelmeztet-
tek, hogy élete veszélyben forog, szánros honfitársával és nagyobb pénzösszeggel
együtt Isauriába menekült. Amint kiderült, a szenátus Basiliscust részesítetteelőny-
ben patriciusszal szemben. Húszhavi uralkodás után viszont ő is elveszítette minden
támogatóját , igy Zénón 476 augasztusában visszatért a fóvárosba.
Az egyik első tette ezt követően a nyugati birodalom megszűnése fölött ryako-
rolt ellenőrzése volt. Az e|őző évben csupán néhány hónappal Konstantinápolyból
való menekülése után pártfogoltját, Julius Nepost elűzték Itáliából, és RoIvtulus
Aucusrulust ültették a helyére apja, Orestes vezetésével. Romulust azonban Kelet
sohasem ismerte el, hamarosan pedig amúgy is lemondásra kényszerítette a germán
ha&ezér, Odoaker. A nyugati birodalom Itáliában megszűnt létezni, minthogy azt
most Odoaker ellenőrizte, aki királyként uralkodott. Követeket kiildött Zénónhoz,
 x. RÉsz . A KELETRóMAI BlHoDALoM rovÁegÉLÉseÉsl HyucarnóMAl BlRoDALoM guKÁsn

ezzel egy időben pedig Nepos küldöttei is megérkeztek konstantinápolyba, hogy-

segítségetkérjenek a nyugati trón visszaszerzéséért indított vállalkozásához. Zéndn,
mikÖzben továbbra is elismerte Nepost mint a nyugatrómai birodalom törvényes
császárát, odáig azért mégsem ment el, hogy segítségetis küldjön neki, odoakernek
pedig patriciusi címet adományozott, továbbá ha nem is de iure, mindenképpen
azonban de fa9to fiiggetlenséget. Odoaker pedig (tapintatosan még Nepos ,revót is
feltüntette a kibocsátott pénzeken) további érméketveretett Zénónnevevel Raven-
nában, Mediolanumban és Rómában (INWCM ROMA). AZénónmásodik uralko-
dásából méghátralevő zúrös évek - amelyek során Illosz felkelést vezetett 483_484-
ben Aelia Verina támogatásával- már túllépike könyv kereteit.
Az 500 körül alkotó történetíró, Malkhosz igen elfogult volt Zénónnal szemben,
de mások is ellenséges hangnemben írnak róla. A forrásokban megfestett kép sze-
rint testileg visszataszító, erkölcsileg rothadt, csatában pedig gyáva volt. Egy másik
krónikás, Anonymus Valesii azonban sokkal hízelgőbb volt, és nemcsak térdkalácsá-
nak sajátos formájáról beszél, ami kiilönösen gyors futóvá tette, hanem azt is su-
gallja, hogy mint császár bizonyos szempontból túlszárnyaltaI.Leót, kevésbé volt
kapzsi (a növekvő pénzhiány ellenére) és kevésbé volt kegyetlen: például undoro-
dott a halálbüntetéstől. Zénón ahhoz is elég okos és rendíthetetlen volt, hog5l bát-
r9n ry9mbeszálljon Odoaker utódjával ltáliában, a nagy hatalmú osztrogót iheo-
derichhel. Ami azonban a közvéleményt ellene fordította, az vallásbeli pártatlan-
sága volt, amelyet sokan a monofizitákkal való rokonszenvezéseként fógtak fel.
(A monofizitákat a khalkédóni zsinat elítélteazért a hitükért, hogy Krisztuúak csu-
Pán egyetlen természete van.) Valószínűleg az is hozzájárult népszerútlenségéhez,
hogy isauriai zsoldosokra támaszkodott, és ezzel sikerült megfélelő ellensulyt te-
remtenie a germán hadsereg befolyásával szemben. Alattvalói közül azonban iokan
nem szerették ezeket a faragatlan férfiakat, és nem tudták elfelejteni, hogy még
nem is olyan régen az isauriaiak vadul pusztították Asia Minort.

BAslllscus (475-476)

BASILISCUS (ellencsászát a kelettómai biroda-

lomban, 475. janaár-476, augasztus) Aelia Verina,
I. LBó császár feleségének a fivére volt. 464-től
kezdve Thrákia magister milituma, ahol állítólag
sikereket aratott a betolakodókkal szemben, bár
Verina eltúlozta a jelentőségét. F;nltán 468-ban
nővére megszeíezte számára a vezérkat magister
milinmának tisztségét és a nyugati és keleti biroda-
lom közös, vandálok elleni nagyarányú katonai
expedíciójának parancsnokságát. A nagy hatalmú
germán hadvezér, Aspar egyetértett a kinevezéssel,
utólag azt mondták, hogy állítólag azért, mert így
gondolta, Basiliscus túl ostoba a győzelem kivívásához - Aspar pedig nem akartá,
logy I: Leó bármilyen viállalkozása túl jól sikerüljön. A források szeiint 1113 hajó
futott ki Konstantinápoly kikötőjéből, fedélzetükön több mint százezer emberrél.
Az összehangolt hadművelet sikeresen haladt, Karthágó partjainál azonban
290
 BAslLlscus

Basiliscust meglepte a vandálok gyujtóhajókkal fölszerelt tengeri hadereje, amely

megsemmisítette flottájának felét. Miután átmenetileg menedéket talált Szicíliában,
visszatért Konstantinápolyba, ahol Aelia Verina védelme alatt a Hagia Szophia-
templom szentélyébemenekült. Ezltán nyugalomba vonult a thrákiai Hérakleiá-
ban, miután kudarcával a keleti birodalmat a teljes csód szélérekergette (lásd még
I. Leó, An"nrButus).
Amikor azonban I. Leó 474-ben meghalt, isauriai vejének, ZÉNóNnak a népsze-
rútlenségetovábbi és még naryobb lehetőséget nyújtott Basiliscusnak. A nővére,
Verin a által v ezetett összee sküvé s 47 5 -7 6 -b an átmenetile g n eki j uttatta Zénón tr ón-
ját a császárné saját jelöltje és szeretője, Patricius ellenében - akit Basiliscus halálra
ítélt.Basiliscus pénzei, erősítik meg az írásos források, szokatlanul kifinomult di-
nasztikus politikát valósítanak meg. Feleségét, Aelia Zenonist Augusta rangra emel-
ték, és arcmását megmintánták az érméken,fiukat és örökösüket, Marcust pedig
Caesarrá, majd röviddel ezután Augustusszá nyilvánították. Ebben a minőségben a
neve megjelenik bizonyos Konstantinápolyban veretett darabokon, amelyeken
egyébként apja képmását ábrrázolják [(Dominorum Nostrorum) BASILISCI ET
MARC(i Perpetuorum) AVG(ustorum)], Más aranyakon a két új Caesar, Zénón és
Leó neve szerepel. A neveket megpróbálták azonosítani II. Leó és Zénőn császár
nevével, a kísérletazonban kudarcot vallott a ,,Caesar" felirat miatt]' ráadásul eze-
ket a neveket felülütötték Basiliscus és Marcus pénzein (akik nem tartottak igényt a
császári bíborra egészen II. Leó haláláig). Ezért a legvalószínűbbnek az túnik, hogy
Zénón Caesar és Leó Caesar Basiliscus kisebb fiai voltak, akik Marcus Augustusszá
való kinevezését követően vették fel a caesar címet.
Mindazonáltal Konstantinápolyban nem mentek jól a dolgok. Az uralom ki-
emelkedő eseménye egy végzetes kimenetelú, a város hatalmas részételpusztító
tűzvészvolt. Leégett többek között aBazi|ika, amelyben Jul-IAtlus százfiúszezer kő-
tetet számlá|ó könyvtárát alapította. Lausus palotájában is (amelyet II. Tgnooostus
udvari kamarásáról neveztek el) archaikus és klasszikus görög szobrok egyedülálló
g5rújteménye lett a lángok martaléka.
Basiliscus komoly vallási vitákban is részt vett. Ennek oka az volt, hogy nyíltan
rokonszenvezett az eretnekséggel vádolt monofizitákkal.,,Enciklikus levelé"-ben
osztotta nézeteiket, miszerint Krisztusnak egyetlen természete van. Levelét ortodox
katolikus körök felháborítónak találták, A trónkövetelőre különösen a monofizita
alexandriai püspök, Timotheus Aelurus gyakorolt befolyást, ami nagyon felizgatta
Acaciust, Konstantinápoly pátriárkáját, mivel kénytelen volt a levél ellen tiltakozni.
Később Basiliscus további kellemetlen helyzetbe hozta a püspököt azzal,hogy Asia
püspökségét kivonta az érseki ellenőrzés alól. Amikor Acacius értesült a döntésről,
gyászba öltözve jelent meg a Hagia Szophia-templomban. Ami a római Simplicius
pápát illeti, meglehetősen károsnak taította, hogy egy császár felhatalmanta érzi
magát teológiai kérdésekbenitéletet hirdetni.
Basiliscus maga ellen hangolta korábbi támogatójáL Theoderich Strabót is, aki
most a magister miliam rangára emelkedett. Az ellentét oka az volt, hogy a császár
hasonló és ezzel egyenértékúkinevezést adományozott egy Armatus nevú szépfiú-
nak is, aki Aelia Zenonis császárné szeretője volt, és akit a lakosság Pürrhosznak
(,,rózsás arcú") gúnyolt. i§lég az isauriai Illosz is, aki segítette Basiliscus trónralépé-
sét, úry döntött, hogy ellene fordul, mivel a császár kapzsiságáról érkező panaszok
áradata erre ösztöké|te. Zénőn tehát elérkezettneklátta a pillanatot, hogy elhagyja
isauriai menedékét és Illosszal együtt a főváros felé vonuljon. Basiliscus sebtében

291
x. RÉsz . A KELETRóMAI BlRoDALoM rovÁeeÉLÉseÉsl HyuolrnóMAl BlRoDALoM suKÁsa

Anti-Encyclicójában visszavonta korábbi teológiai kijelentéseit, amellmek célja az

volt, hogy kiengesztelje a pátriárkát és a lakosságot. Az előrenyomuló sereg meg-
állitásáía kiküldött Armatust azonban parancsnokai rávették, vonuljon másik
irányba és kerülje el őket. Zénóntehát 476 augusztusában ellenállásba nem ütközve
tért vissza Konstantinápolyba. Basiliscust és feleségét, valamint Augustus és Caesar
címekkel felruházott gyermekeit a kappadókiai Kukuszuszba száműzte, ahol e5l
kiszáradt v izgyűjtő medencéb e zárták és halálra éheztettékőket.
Aztbeszélték Basiliscusról, hogy jó katona -bár a vandáloktól elszenvedett ve-
reség aligha támasztja alá ezt a híresztelést-, csak kissé lassú felfogású és könnyú-
szerrel megtéveszthető volt.

RoMULUS (475-476)

ROMULUS (,,Augustulus") (nyugatrómai császár,

475. október-476. szeptember) annak az Orestes-
nek volt a fia, aki pannoniai születésú római polgár
létéreAttila hun király titkára volt, s annak követe-
ként járt Konstantinápolyban.Orestes ery Romu-
lus nevú poetoviói rangidős római tiszt (comes)
leányát vette feleségül, majd Attila halála után
maga is a nyugati birodalom szolgá|atába lépett.
Tehetsége révéngyorsan haladt fölfelé a ranglét-
rán, és 474-ben Juuus Nnpos magister militummá
léptette elő, patriciusi rangban.
Európa középső részével régóta fennálló kap-
csolatai révénOrestes megkedveltette magát a germán csapatokkal, amelyekből eb-
ben a korszakban szinte az egész itáliai római hadsereg állt. Ezek a katonák őt vá-
lasztották a 474-ben keletről érkező Nepos császárral szemben. Orestes eleget tett a
katonák felkelést sürgető követeléseinek, de - előttünk ismeretlen okokból - úgy
döntött, hogy nem saját magát válautatja meg, hanem kisfiát, Romulust emeli a
nyugati birodalom trónjára. Julius Nepos 475 augusztusában Dalmatiába menekült,
Orestes pedig október 3'l,-én bíborba öltöztette Romulust. A fiú felvette vagy talán
már bírta az Augustus címet, nemcsak mint megielölést, hanem mint szeméVnevet
(a feliratok tanúsága szerint erre volt példa még a polgárok körében is): pénzein a
furcsa stílusúDominus Noster Romulus Augustus Pius Felk Augusas körirat szere-
pel. A keletrómai birodalomban azonban, ahol továbbra is Nepost tartották a nyu-
gatrómai trón jogos birtokosának, hivatalosan nem ismerték el a kinevezését.
Mindazonálta| tiz hónapon keresztül fia nevében Orestes gyakorolta a hatalmat
Itáliában.
Bukásukat saját csapataik körében kitört zavargások okozták. A csapatok szinte
teljes mértékben keleji germánokból álltak (főleg herulokból, de voltak közöttük
rugiak és szkírek is). Ok tudták, hogy a kotmányzat megállapodást kötött a nyugat-
római birodalom más részein levő germánokkal, és ennek értelmében a helyi föld-
birtokosok kénytelenek voltak birtokuk egy meghatározott hányadát átadni a be-
vándorlóknak.Bz az elv korábban nem terjedt ki Itáliára, most azonban az ország-
ban állomásozó germán katonák is hasonló intézkedések életbeléptetésétkövetel-

292
 RoMULUs

ték a saját jólétük érdekében.Nem ragaszkodtak a földek kétharmadához, ameny-

nyit H.oNonlus adományozott egy fé| évszázaddal korábban a vizigótoknak Galliá-
ban, Ók, állításuk szerint, megelégedtek volna egyharmaddal is, amennyit például a
burgundoknak adtak.
Orestes, úgy tűnik, először bizonyos ígéreteket tett nekik, amennyiben segíte-
nek neki Julius Nepos trónfosztásában. Amikor azonban ezt már elérte, meggon-
dolta magát; a germánokkal és hunokkal való hosszú együttmúködés ellenére még
mindig eléggérómai volt ahhoz, hogy úry érezze, az ilyen megállapodás a provin-
ciákban uryan megengedhető, nem alkalmazható viszont ltália földjére, amelynek
sértetlennek kell maradnia. Döntése bizonyos tiszteletet ébresztett E. Gibbonban:
,,A szövetség ezekkel az idegenekkel elnyomta és sértette a római szabadság és mél-
tóság utolsó maradványait... Orestes abban a szellemben, amely más körülmények
között talán kiérdemelte volna megbecsülésünket, inkább a feryveres többség dühé-
vel való megmérkőzést választotta, semmint hogy |tozzájáruljon ery ártatlan nép
tönkretételéhez. Elutasít otta az arcát|an követelést."
Ez a határozott gesztus azonban túl későn jött ahhoz, hory bármilyen esélye
legyen a sikerre, és az elégedetlen katonák Orestes egytkvezető tisztjében, Flavius
Odoaker (Odovacar) személyébentaláltakvezetóre. Odoaker a szkír vary talán rugi
törzsból származó germán volt, akinek apja Attilát szolgálta mint konstantinápolyi
követ. Attila halá|át követően a nyugati császáí, AvnrBulus seregéhez csatlakozott,
majd pedig Orestesnek nffitott segítségetJulius Nepos elúzésében.Orestes, szem-
besülve az ő ellenséges szándékával, Ticinum falai között barikádozta el magát.
Az erődöt azonban ostrom alá vették, megrohamozták és kifosztották. A város püs-
pöke, Epiphanites megoltalmazta az egyhán érté§eit és megvédte a nőket a megeró-
szakolástól, de nem tudta magának Orestesnek az é|etétmegmenteni, ahjt 476
augusztusában Placentiábankivégeztek. Fivérét,Paulust a Ravenna melletti erdő-
ben folytatott harc során ryilkolták meg, Odoaker pedig, miután szeptember 4-én
bevonult a városba, arra kényszerítette Romulust, hogy mondjon le a császári trón-
ról. É,letétazonban megkímélték,és az ő, valamint családja számára a Misenum
(Campania) előterében levő Lucullus-palotát jelölték l<t számíizetésének helyéül, és
évihatezer arany juttatást szabtak ki (lehetséges, hory még 507-511,-ben is életben
volt).
Odoaker további sorsát Julius Neposszal kapcsolatban említettük, aki Dalma-
tiában élt azt követően még négy évig. A 476-os esztendőt, Romulus lemondásának
évéta bizánci tudósok, az itá|iai reneszánsz és a XIX. szánadi ókortörténeti kutatás
a nyugati birodalom hanyatlásának és bukásának korszakteremtő utolsó mozzanata-
ként tekintette. Sót, drámát irtakaz utolsó ártalmatlan, ifiú Romulus nevú uralko-
dóról, és ezt a nevet, Róma több mint ezerkétszáz éwel korábbi legendás alapító-
jának a nevét az ő esetében gúnyosan Mómüllosz-szá (,,kicsi szégyen"\ forgatták ki.
Ironikus figyelmet szenteltek másik nevének, az Augustusnak is, amelyet sértő kicsi-
ny itő képzőv el Augus tulus szá v áltoztattak, s így vált általános an ismertté.
Az utóbbi években erősödött az azirányzat, hogy csökkentik Romulus Augustu-
lus eltávolításának a jelentőségét, amely végül is csupán egyetlen mozzanatavolt a
széthullás folyamatának. A trónfosztása mégis azt jelentette, hory az utolsó fonto-
sabb terület a nyugatrómai birodalomban, annak fővárosi területe - szerencsére
vagy sajnos - egy lett a germán királyságok sorában. A Nyugatrómai Birodalom
nem|étezett többé. Hosszúra nyult agóniájára, mondja E. Gibbon, ,,mindig emlé-
kezni fognak, és a föld népei még mindig érzik azt",

293
nónaa c*$áRAI
Függelék

Latin és görög szerzőkjegyzéke

Alarich breüáriuma lásd LBx RouaNe VrsIcoronuu

Ammianus Marcellinus (kb. 332-1100): Antiokheiában született, görög származásít tó-

mai történetíró. Rerum 4estarum libi címen megírta a Római Birodalom történetét Nerva
császár halálától (98) Valens haláláig (378). Művének elsó fele elveszett, és csak a353-378
közötti eseményekról írt részek (l4-3L. könyv) maradtak az utókorra. Ezekben a saját maga
által is átélt, kortárs történelmet ábráaolja többnyire hitelesen, pontosan. Elbeszélói stílusára,
nyelvezetére sajátos archaizmus jellemző, és ábrázolásmódjában a kora császárkori nagy tör-
ténetírók (Livius, Tacitus) műveire nyúl vissza; emiatt leírásait fenntartással kell kezelnünk.
Mint magas rangú katonatiszt és Julianus császár barátja, hitelesen tudósít az udvari intrikák-
nak a külső szemléló számára átláthatatlan szövevényéról, a hadjáratok előkésátéséről és
lefolyásáról, valamint jellemrajzot ad a késó római császárokról.

Anonymus Yalesii (vagy Yalesiana Excerpta): két késó római, ismeretlen szerző által írt
historiográfiai mú, amelyet a szövegek elsó kiadója (1636), H. Valesius után neveztek el. Az
egyik szöveg I. Constantinu§ életétvíaolja, és valószínűleg egy IV szánad,kőzepérő| származó
császári életrajzgyűjtemény V szánadi kiyonata. A másik szöveg a VI. században keletkezett,
és a 474_526 közötti korszak eseményeit, ezen belül pedig az osztrogót Theoderich uralmát
taglalja részletesen.

Arius (kb. 260-336), görögül Areiosz: feltehetőleg libyai születésú keresztény egyház-
atya, a mártíromságot szenvedett Lukianosz tanítványa, Órigenész követóje. Kezdetben
Alexandriában taűtott. Az ő nevéhez fftződk az ortodox kereszténységgel szembeni nagy
irányzatnak, az ín. aianizmusnak a megalapítása, amely azt hirdette, hogy Krisztus nem
erylényegú Istennel, hanem annak teremtménye. Tbnaiért Alexandria püspöke, Alexandrosz
318-ban elítélte.Arius ekkor írta tanait népszerúsítőverses és prózai munkáját (Thaleia),
amellyel híveket toborzott magának. Megnyerte magának a Constantinus-háahoz kőzelál|ó
Euszebioszt, Nikomédeia püspökét. Az egyházon beltiüi egység helyreállítására összehívott
nikaiai zsinaton (325) Athanasziosz püspök hatására Ariust újra elítélték,és a zsinati aktákba
Constantinus javaslatára belekerült az ,,egylényegú" (gör. homo-ousiosz, lat. consubstan-
tiali$ krtejezés (szemben az Órigenész körül csoportosuló keleti teológusok által képüselt
homoi-ousziosz-szal), I Constantius személyébenArius és az arianizmus támogatóra talált,
Valens császár pedig maga is ennek az irányzatnak a híve volt. I. Theodosius 381-ben mint
eretnekséget betiltotta. A gótok püspöke, Vulfila révénaz arianizmus a keresztény germánok
körében általánosan elterjedt (ebben a rómaiakkal való természetes szembeszegülés hagyo-
mánya is szerepet játszott). A vandálok és keleti gótok hatalmának lehanyatlása (VI. század),
és a vizigótok (587), valamint a longobárdok megtérése(VII. század) egyben az arianizmus
végétis jelentette.

295
LATN Ésoönöc szenzőx lecyzÉxe

Arrianosz, Flavius (95-175): bithüniai (Nikomédeia) születésú, magas rangú római

tiszfuiseló (katonatiszt és helytartó, 130-ban consul suffectus) és történetíró, Epiktétosz tanít-
ványa (akinek tanításait ő jegyezte fel és haglrta az utókorra), aII. században virágkorát éló
irodalmi atticizmus legielesebb képüselője, Számos munkája maradt fenn, köztiik a megje-
lentetés céljából kibővített ,,szolgálati jelentései" (Peiplousz Etueinou Pontou; Alanikc), az
India történetét összefoglaló Indike szüngrafé és Nagy Sándor perzsiai hadjáratát bemutató
Anabaszisz Alexandrou címúmunkája. Történeti írásai közül a Bithynia tartomány és a
parthusok történetét bemutató művek (a nyolc könyvből álló Bithünika és a tizenhét könyv-
ból álló Parthika) maradtak fenn. Mint történetíró azt tűzte ki elsődleges céljául, hogy a re-
gényes elbeszélésekformájában továbbélő Nagy Sándor-képet pontosítsa, és hiteles bemuta-
tást nyújtson. Stílusa katonásan tömör és lényegre törő, világos. Stilisztikai szempontból
Xenophón, Thuküdidész és Hérodotosz követóje.

Athanasziosz, közismert nevén Nary §zent Atanáz (2951296-373): 328-tót A]exandria

püspöke, az arianizmus (lásd Antus) rendíthetetlen ellenfele, a kereszténység ortodox irány_
zatálak harcos képviselője. Az Arius befolyása alá keriilt császárok hatására öt alkalommal
száműzték püspökségéből (összesen I7 évet élt Tieviriben, a sivatagban és másutt száműze-
tésben). Mind dogmatikai, mind pedig egyltáztörténeti írásai elsósorban az arianizmus elleni
küzdelem égisze alatt születtek. Számos levele maradt fenn, amelyeket római császárokhoz,
püspökökhöz írt. Húsvétiünnepi leve|ei (Episztolai eortasztikay', amelyeknek egy része szír
fordításban is fennmaradt, érdekes kortörténeti dokumentumok. Főbb múvei kózé tartozik
még ,,Az ariánusok története" (Hi§toria Arinnorum) és a ,,Magyaráaatok a Zsoltárokhoz"
(Expositiones in Psalmos). Szent Antalról írt életrajza (357 k.) a későbbi hagiográfiai műfajra
volt nagy hatással. Műveinek egy része csak szír, arámi és kopt fordításban maradt fenn.

Augustinus, közismert nevén Szent Ágoston Q5a-a3$: a legjelentósebb, latin nyelven

iró egyháaatya, 396-tól a numidiai Hippo városának püspöke. Számos teológiai és filozófiai
múve maradt az utókorra, kóztúk önéletrajzi irása (Confessiones), va|amint a Róma városá-
nak eleste által inspirált De civitate Dei címúmunkája.

Ausonius, Decimus Magnus (kb. 310-393): dél-galliai (Burdigala) születésú nyelvtan- és

szónoklattantanár, római költó. Harmincéves tanári pályafutás után I. Valentinianus meg-
tette treviri udvarában fiának, Gratianusnak a nevelőjévé (365). Már Valentinianus uralko-
dása idején magas udvari tisztségeket töltött be (comes, quaestor saci pahtii), Gratianus alatt
azonban még tovább emelkedett, s előbb praefectus Galliarurn (378), majd pedig konzul lett
(379). Gratianus meggyilkolását (383) követően Ausonius visszavonult burdigalai birtokaira.
Költészetét sokszinúségés múfaji változatosság jellemzi: Mosella c, költeményében (epikus
formában) a Mosel-vidék szépségét,termékenységétés hasznosíthatóságát ecseteli, Cento
nuptialis c. költeménye Vergilius-idézetekből összefércelt ,,rongyvers". Gallia proüncia kul-
túrtörténete szempontjából rendkívül jelentős Commemoratio professorum Burdigalensium c.
múve, amelyben szülővárosa tanárainak állított emléket. Ordo nobilium urbium c, munkájá-
ban pedig a birodalom hísz - általa legjelentósebbnek ítélt- városát mutatja be.

Cassius Dio Cocceianus (kb. t50-235): kis:ázsiai (Nikaia) születésű, szenátori rangra
emelkedett római történetíró, kétszeres konzul. Görög nyelvú munkájában (Rhómaike hisz-
toia, ,,Római történet")a kezdetektől 229-igfoglalta össze Róma történetét. 80 könyvéből
csak a 36-60. könyv maradt fenn egészben (Kr. e. 69-Ik. tl. 46;lásd még ZóNanesz). Sajá-

296
 UT|N ÉSGÖRÖG SZEHZŐK JEGYZÉKE

tos történetírói részrehajlása ellenére a Severus-kor történetére vonatkozóan nélkülözhetet-

len forrás.

Chronographu§, a,,354-es év Chronographusa": képtáblákkal illusztrált, a 354. év ese-

ményeit tartalmazó, Róma lakosai számára emlékeztetóként szolgáló naptár ismeretlen szer-
zőjének az e|nevezése. A mú egy bizonyos Valentinus megrendelésére készült. Címlapjának
díszes betűit egy Philocalus nevú kalligráfus készítette. Tartalmazza többek közótt a biroda-
lom négy legfontosabb városának nói alakban ábránolt megszemélyesitését, a császárok szü-
letésnapjának, a 3I2_4t1, közötti húsvétnapjainak, 254-354 között a városi praefectusok-
nak, a szentté avatott pápák halála napjának és temetkezési helyének a listáját. Megtalálható
benne Hüppolitosz világkónikájának és Róma város történetének a kivonata.

Claudianus, Claudius (kb. 375-404): alexandriai születésú, görög származású költó, a

pogány latin irodalom utolsó nagy alakja. 394 rőlán az általa rajongva csodált és nagy múltja
miatt messzemenően tisztelt Rómába költözött. Panegyricusainak sikere révénMediolanum-
ba került, ahol Stilicho szolgiálatába állította költészetét (,De bello Gothico). A császári udvar-
ban tribunus et notaius tisztséget töltött be. Versben emlékezett meg Honorius császárnak
Stilicho tányáva|, Mariával kötött házasságáról, és verseket írt a keleti birodalomrészvezető
férfiai (pl. Rufinus, Eutropius) ellen. Udvari-politikai költészetén kívül jelentős volt mitoló-
giai ihletésúmunkássága is (De raptu Proserpinae). Claudianus céIja az volt, hogy a Kr. u. I.
századkőltéuetére visszanyúlva a korábbi századok gazdag irodalmi örökségét megújítsa.

Codex Justinianus: L Justinianus (527 -565)bizáncí császár által összeállíttatott törvény-

gyújtemény. 528-ban adott utasítást arra, hogy jogíszai összegrújtsék a még érvénybenlevő
császárrendeleteket, amelyeket 529. április 16-án kötet formájában megjelentetett (Codex
vetus). CéIja azvolt, hogy kiszúrje az ellentmondásos és érvénytelen rendeleteket. 534-ben
újabb, tizenkét könyvból álló törvénytárat állíttatott össze (Codex repetitae praelectionis; köz-
ismert elnevezése: Codex Justinianus), amelynek kronológiai sorrendbe állított törvényei
töredékes kéziratok form ájában maradtak az utókorra.

Codex Theodosianus: II. Theodosius keletrómai császát által 438-ban összeállíttatott

g;újteményestörvénytár. Tizenhat könyve foglalja magában a312-tő| kiadott császári rende-
leteket.

Corpus iuris civilis (,,polgárjogi lörvénytár", lat.): Justinianus császár utasítására Tii-
bonius nevú j ogáua által összeállított gyűjteményes munkának az elnevezése a XVL század-
tól fogva. Négy részból tevódött ősszez Institutiones (,,Utasítások", lat.), amely joghallgatók
számára tankönyvként szolgálí; Digesta (lásd JulraNus, SALvIus); Coda repetitae praelectionis
(lásd Coonx JusrrmeNus); Novellae (,,Uj történetek", értsd: ,,új törvények", lat.), egyrészt a
Coorx TrrBoposnNus után, 472-ig kibocsátott törvények, másrészt a CoDEx JusnxnNus
második kiadása után Justinianus és utódai által hozott rendeletek.

Dexipposz (kb.210-Z70), latinul Dexippus, Publius Herennius: római kori görög törté-
nész, athéni tiszwiseló. 267-ben 2000 emberével Athént védte a herulokkal szemben. AChro-
nika cimí történeti munka (a kezdetektő|269l270-ig), az AnnIeNosz történeti munkája nyo-
mán készült négy könyvból áltó kivonatos múnek, aDiadokhoszok kora történetének a szer-
zője. Szkíithika című munkájában a 238-270 közötti germán betörések történetét írta meg.
Ábrázolásmódja Thuküdidész hatását mutatja.
 LATN ÉSGÖRÖG SZERZŐK JEG\ZÉKE

Digesta lásd JuueNus, Servtus

Dioszkuridész, Pedaniosz (Kr. u. I. század): kilikiai (Anazarbosz) születésú katonaorvos

Claudius és Nero uralkodása idején, az ókor leghíresebb gyógyászatiszakírója. Az öt könyv-
ből állÓ, valószínúleg ókori eredetű illusztrációkkal fennmaradt Peri hülesz iatrikész (,^
§ó-
gYászati anyagokról") írt munkája az egész középkor folyamán gyógyászatiszakkönyvnek szá-
mított. Ebben számos állati és növényi eredetú gyógyászati alapanyagot ír le, és foglalkozik
az italokkal (pl. borfajtákkal) is. Számos kéziratbal, kivonatban, átdolgozásban és fordítás-
ban maradt az utókorra. Valószínűleg ó volt a szerzője ,S. gyógyászati eszközökról,, (pei
aplón fatmakin) szóló szakkönyvnek is.

EPitomé (gör., ,,kivonat" ,lat. epitoma): hosszabb prózai múvek lerövidítésével (,,kivona-
tolásával") keletkezett irodalmi múfaj. Célja a gyors, de megbízható információgzerzésre
szolgálÓ, lényegesen leröüdített pl. történeti vagy egyéb tudományos jellegű munkák létre-
hozása volt, A római történetírók közül pl. Livius és Cassius Dio történetírása kivonatok for-
májában is ismert, sok mű pedig csak ilyen formában maradt az utókorra. A késó római kor_
ban kedvelt múfaj volt, főleg a császári testórségben szolgáló germán tisztek körében, akik
ilyen ,,zsebkönyvekben" nézhettek gyorsan utána a római történelem jeles eseményeinek és
kiemelkedő alakjainak. A'IY. század végénekhíres történetírója és epitomatora S. Aurelius
Vtcron volt, akinek fennmaradt Augustus császártól I. Theodosius haláláig teiedó rövid
császári életrajzgyűjteménye (Epitome de Caesaiblrs, teljes cime; Libellus de vita et moibus
imPeratorum breviatus ex libris S. Aurelii Wctois), amely különbözó forrásokból meglehetősen
igénytelenül összeollózott fércmú.

Eudocia, Aelia (eredeti nevén Athénaisz, megh. 460): Athénban született, Leontiosz
retorikatanár leánya,42l-től II. Theodosius császár felesége, 423-tól az Augusta cím viselóje,
Eudoxia császárné (sz.422) anyja. A császána gyakorolt befolyása miatt Pulcheria ellenfele.
443-ban - kegyencének, C}rusnak Qlraefectus urbi,konzul441-ben) a bukása után elhag5rta
-
a konstantinápolyi császári udvart, és 460-ban bekövetkezett haláláig Jeruzsálembe vonult
vissza. Valószínúleg itt írta - töredékesen fennmaradt - hexametereit C}prianus és Justina
mártírokról, valamint az Újszövetségnek Krisztus életéről szóló elbeszélései alapján írt kól-
teményét(Homérokentra). 422-ben panégürikosszal ünnepelte II. Theodosius perzsák fölött
aratott győzelmét.

EunaPiosz (345l346-kb.420): szardeiszi születésű pogány filozófus és pap, Khrüszan-

tiosz tanítványa. Dpxrpposz történeti munkájának megírta a - sajnos csak töredékek formá-
jában fennmaradt - folytatását egészen 404-ig (Hisztoikn hüpomnémata), PrlnoszrRAToszra
támaszkodva készítetteel fő művét, a ,,Filozófusok élete" (gör, Bioi szofisztón, lat. Wtae
soPhistarum) c. munkáját (396 k,). Ebben saját korának a szellemi óriásait mutatja be, akik
egYségfrontot képeztek a kereszténységgel szemben - és ilyen értelemben Eunapiosz műve
felbecsülhetetlen kultúrtörténeti értékkelbír.

Euricus: I. Theoderich fia,466-484 között a vizigótok királya, Alarich apja, Ő volt az

elsó germán uralkodó, ak: (475 táján) népénektörvénykönyvet állíttatott össze (Codex Euici
vagy Codex Euricianus), amely a nyugati gót jogot kodifikálta.

Euszebiosz (kb. 2601265-339/340): Syria Palaestina (Judaea) tartományban született

keresztény egyházatya, egyháztörténeti író, ÓxrcBr,Ész és Pamphilosz tanítványa . Az aianiz-

298
 LAT|N ÉSGÖRÖG SZERZŐK JEGYZÉKE

mus körüli vitában - amelyben ó inkább ARIus, semmint az alexandriai ortodoxia oldalán állt
- megpróbált közvetíteni. 313 k. Caesarea Maritima püspöke. I. Constantinus bizalmasa, aki-
vel kölcsönösen tisztelték eg;rrnást azért a fáradozásért, amelyet egyrészt a birodalom, más-
részt az egyház eg5rsége visszaállításának terén kifejtettek. Tő|e származik az első egyháatör-
téneti munka (EkHésziasztike hisztoria), amelyben az egyház alapításától 3A-ig terjedő idő-
szak történetét írta meg. Egy világtörténeti múnek is a szerzője (Kllronikoi kanonesz), ame-
lyet Hnnounrlus latinra fordított és kiegészített. Munkái számos, egyébkéntelveszett ókori
forrást, irodalmi alkotásokbót származó töredéket őriztekmeg az utókor szítmára. A Cons-
tantinus birodalma és Isten országa között vont párhuzama befolyással bírt a bizánci állam-
elmélet kialakulására.

Eutropius (ílt/. század közepe): római történetíró és udvari tisztviseló (Valens idején
magisur memoiae). Császái utasításra összeállított egy röüd áttekintést RÓma történelmé-
ről, a Város alapításától Jovianus halálig terjedóen, Breviaium ab urbe condita címmel. Eb-
ben a legfontosabb tények felsorolása mellett röüd jellemzést ad az egyes császárokról.
A pártatlan, áttekinthető felépítésútörténeti munkát, amely többek között LIvtus és
SuBroNrus múveinek kivonatolásával (lásd ErIrouÉ, FBsrus, Vlcron) készült, késóbbi szer-
zók (pl. HrnnoNnvrus, Onosus) is vezérfonalként használták. A IV század végénPaioniosz
görögre fordította, a Karoling-korban Paulus Diaconus áído|gozta, a középkorban pedig
tankónyvként szolgált.

Festus (IV század); római történetíró és Valens uralkodása idején magas rangú udvari
tisztviselő (magister rnemorta).372 tájőn elkészítette Róma történetének rövid összefoglalá-
sát (Breviarium), amelyben a kezdetektől 364-ig mutatja be Róma felemelkedésének, területi
gyarapodásának, harcainak eseménytörténetét és időrendjét. Forrásai elsósorban FI-onUS,
LNIus történetírásai voltak, amelyeket Festus kivonatolt (ErrrouÉ). Munkájának elsó fele
elveszett.

Florus, publius Annius (I. színad vége-Il. szíuad eleje); Hadrianus korának római
történetírója, aki Lrlrus nyomán megírta Róma történetét (Epitome de Tito LiÜo, lásd
ErlrorvrÉ). Ebben Róma történetének korszakait az emberi élet szakaszaihoz hasonlította
(királyok kora = gyermekkor [infantia];az első pun háboruig terjedő idószak = serdülőkor
[adulescentia]; Augustus koráig = ifjúkor fiuventus]). A
késő római korban forrásként töb-
ben (pl. Jordanes, Onouus) felhasználták művét. Egyes feltételezésekszerint azonos a
Veryilius orator an poeta című dialógus szerzőjével, és azza| a hasonló nevű költővel, aki tré-
fás, rövidverseket írt Hadrianushoz (poeta novellus).

Fyonto, Marcus Cornelius (kb. 100-kb. 166): numidiai származásít szónok, szónoklat-
tantanár és ügyvéd. A hivatali ranglétrán a praetorságig emelkedett (143-ban consul su|fec-
ras). Antoninus Pius császár rábizta Marcus Aurelius és Lucius Verus nevelését. Beszédeiből
pro Cartha,
- amelyek révénhíressévált - csak töredékek maradtak fenn (pl. Gratiarum actio
giniensibus; Pro Ptolemaeensibus; In Pelopem). Fennmaradt Marcus Aureliusszal és Lucius
Verusszal folytatott levelezésének egy része, amelyben nyelvi, stilisztikai, pedagógiai és törté-
neti kérdésekrő| (p|, Pnncipia histoiae; De bello Parthico) értekezik. Példaképének a Cicero
elótti latin irodalom (pl. Cato, Plautus, Sallustius) archaikus nyelvezetét tekintette.

Galénosz (t29_L99): pergamoni születésúhíres ókori orvos, sokoldalú tudós egyéniség

(matematikus, épitész),az ókor utolsó nagy orvosa. Kezdetben Pergamonban gladiátororvos-

299
'LATN
ÉsGöRöG szERzőK JEGYZÉKE

ként, később pedig Rómáb an prakttzált, ahol pontos diagnózisairól már fiatal korában híres-
sé vált. Később Marcus Aurelius és Lucius Verus háziorvosa lett. Rengeteg írása maradt az
utókorra. Múveiben egyrészt összefoglalta és kommentárokkal látta el a Hippokratésztől
fennmaradt Írásokat, másrészt pedig saját kutatásainak (főleg az anatómia, az élettan és a
kÓrtan területén elért) eredményeivel bóvítette az orvostudományt. Múvei a késő ókor orvosi
kézikönyveinek fő forrását jelentették. Filozófiai és logikai írásai jórészt elvesztek.

Gerontius (383-a39): Rómában született, Jeruzsálemben elhunyt Y. század, eleji keresz-

tény egyházi személyiség (apát) és azifiabb Szent Melánia életétbemutató műnek aszerzője.

Gregorius lbronensis, közismert nevén Tburs-i Szent Gergely (kb, 538-kb. 594): galliai
szenátori családból származó püspök (573-tól), frank történetító (573 ltán: Historiae Franco-
rum). Ebben a korai Meroving-korszakra néne legfontosabb történeti munkájában egyrészt
Ülágtörténeti összefoglalót ad (kb. 400-igbezfuólag), másrészt pedig saját korának esemé-
nyeit ismerteti. Nyelvezete egyszerű (vulgáris latin nyelv), módszerét az objektív hírközlésre
való törekvés jellemzi (több-kevesebb sikerrel). Szemlélete azonban tükrözi korának pl. po-
gányokkal és ariánusokkal szembeni előítéleteit. Sok tekintetben nem tud túlemelkedni az
anekdotázó stíluson. Az 575 utáni idószakban keletkezett a szentek életétés csodás történe-
teket összefoglaló munkája (Miraculorum hbn Wn), valamint a csillagok járásával foglalkozó
m(lve (De cursu stellarum ratio).

Héródész Attikosz (l0I-I7'l), latinul llerodes Atticus: görög származású dúsgazdag po-
litikus, magas rangú római tisztségviselő (143: konzul), négy római császár közeli barátja.
Noha sokoldalúan képzett, alapos múveltséggelrendelkező és a II. század személyiségeinek
sorában közismert és meghatározó egyéliség volt, irodalmi örökségének alig volt hatása az
utókorra. Ennek oka túlzott atticizmusával (azon belül pedig a kora attikai elóképek, mint pl.
Kritiasz) követésével magyarázható, ami az ót követő nemzedékeknek már nem sokat mon-
dott. Múvei közül említésre érdemesek levelei, kivonatainak, jegyzeteinek gyújteménye,
naplói (ez utóbbi múfaj nagy hatással volt Gelliusra). Mindössze ery beszéde maradt az :utó-
korra (gör. Pei politeiasz).

Héródianosz (kb. I]0-240), latinul Herodianus: sziriai származású történetíró. Nyolc

könyvből álló, görög nyelvú munkájában Marcus Aurelius halálától III. Gordianusig írta meg
RÓma történetét (Tész meta Markon basáliasz hisztoiai címmel). Számos pontatlansága és
tévedése ellenére az emlitett időszak eseménydús történetének fontos forrása.

Historia Augusta: aIY. században több szerzó általkészitett császári életrajzglrűjtemény.

Hadrianus és Carus között (II7-284) uralomra került császárok, társuralkodók és trónbitor_
lók életét,tetteit foglalja össze meglehetősen kétes eredetű és gyakran teljesen megbízhatat-
lan adatok egymás mellé rendezése formájában. Megfeleló forráskritikával kezelve azonban
kiszúrhetők belőle a késő római társadalmi viszonyokra vonatkozó, ily módon hitelesnek te-
kinthető információk. A244-259 közötti évek leírása hiányzik.

Hieronymus, közismert nevén Szent Jeromos Qa8-a2Q: dalmáciai születésú(Stridon)

egyházi tanító és író. A Bibliát latinra forűtotta (Vulgata), és számos magyarázatot is írt
hozzá (pl. Ezékicl-kommentár). Az első egyltázi irodalomtörténet, valamint számos szerzetes-
legenda és krónika szerzője. Műveiból minduntalan kicsendül az egykor hatalmas Róma bar-

300
 LATN ÉSGÖRÖG SZERZŐK JEGYZÉKE

bárok általi kegyetlen feldúlása és kifosztása fölött érzett tehetetlen felháborodása és keserű
fájdalma. Hieronynrus egy időben Damasus pápa titkára volt.

}Ioratius, Quintus H. Flaccus (IG. e. 65-Kr. e. 8): alacsony származású, római költő.
Caesar halála után Brutus oldalán harcolt, sőt, részt vett a philippi csatában is. Késóbb VBn-
GILIus, illetve Maecenas közvetítésével - és ez utóbbi anyagi segítségével - Augustus híve
lett. Athénbanképzett költóként nagy hatást gyakorolt rá a klasszikus görög költészet, ame-
lyet témaviilasztás és versforma tekintetében követett, anélkiiÜ azonban, hogy fiiggetlenségét
elveszítette volna.

lóannész Khrüszosztomosz, közismert nevén Aranyszájú Szent János (kb. 354 - 407): an-
tiokheiai születésú keresztény egyhínatya és görög nyelvű egyhíui szerző. Számos fejtegetése
(pl. ,,A szerzetességről"), prédikációja, kommentárja és több mint kétszáu levele maradt az
utókorra. 398-ban Konstantinápoly pátriárkája (püspöke) lett.

Ióannész Malalasz (vagy Malalasz, kb. 491-5741578): szíriai (Antiokheia) származású

Y7. szíaadi görög történetíró, a legkorábbi - fenmraradt - bizáncí ülágkrónika (Chrono-
graphia) szerzője. Tizennyolc könyvből iilló történeti munkája a Teremtéssel kezdődik és 563-
ig (eredetileg 565-ig vagy 574-ig) foglatja össze a világ történetét. Abrázolásmódját a Föld-
közi-tenger medencéje legfontosabb népcsoportjai történetének különbözó korszakaiból vett
adatok és tények forráskritika nélkül történó színes eglveleg formájában való kompilálása
jellemzi. Összeállítása tele van tévedésekkel,ellentmondásokkal, a profán ábrázolásmód ke-
veredik az egyháztörténeti és hagiográfiai adalékokkal. Múvénekközéppontjában Konstan-
tinápoly áll. Nyelvezete és a benne található anekdoták, pletykák miatt évszázadokon keresz-
tül közkedvelt, illusztrációkkal elláwa többször kiadott írásmúvolt (900 k. bolgár fordításban
is megielent!). A későbbi bizánci történetírók gyakran forrásként használták.

Ióannész hozónatasz lásd zóNanesz

Julianus Apostata (,,Hitehagyott", gör.i teljes nevén Flavius Claudius Julianus, római
csáuár 361,_363 kózött): pogány római császén, számos szatirikus hangvételú írásmúszer-
zóje. Fennmaradt nyolc beszéde, Miszopógón (,,Szakállg5rúlöló", gör.) címúmunkája, amelyet
a keresztény, de mégis fényűzően élő antiokheiaiak ellen írt (akikkel súlyos konfliktusokba
keveredett), a Caesarokról írt könnyed hangvételúhumoros munkája, valamint nyolwan le-
vele. Múveiben támadást intézelt a keresztények(p|. Kata khisztianón), a kiinikosz filozófiai
irányzat (,,a múveletlen kutyák") ellen.

Julianus, Salvius, teljes nevén Lucius Octaüus Cornelius S. J. Aemilianus (kb. 100-
I70): az érett klasszikus római jogtudomány egyik legkiemelkedőbb alakja, Több magas hiva-
talt követóen 148-ban a konzuli tisztséget is betöltötte. Fő múve a kilencven könyvból rálló
esetg5újtemény je|legí Digesta. A magánjog számos vit᧠kérdésébenolyan meggyőző és vég-
érvényes döntést hozott, hogy soká,ig meghatározó jelleggel bírt. Salvius kiválóan egyesítette
magában a klasszikus római jogász legelőnyösebb vonásait: eredetiség és a hagyományokhoz
való tudatos ragaszkodás jellemezte, nem ragaszkodott feltétlenül jól bevált módszerekhez.
Hadrianus őt buta meg az ún. praetori rendelet (edictum praetoium) végső változatának
szerkesztésével és kiadásával.

301
,unN ÉSGÖRÖG SZERZŐK JEGYZÉKE

KÜrillosz, kÖzismert nevén Szent Cirill (megh. 444)| 4l2-től Alexandria pátiárkája
(PÜsPÖke), az ortodoxia rendíthetetlen képviselője. Hivatalba lépésétólkezdve erőszakosan
felléPett a kereszténységenbelüli irányzatokkal és az alexandriai zsidókkal szemben. Élete
utolsó két évtizedétdogmatikai és egyházpolitikai küzdelmek kísértékvégig. Számos múve
fennmaradt, kÖztÜk az epheszoszi zsinaton - Kürillosz nyomására - kiközösített konstant!
náPolYi Nesáoriosz ellen írt taenkét munkája, valamint Jurrelrus Aposrara pogány nézetei-
vel szembeszálló és dogmatörténeti szempontból páratlan jelentóségú írásai.

Lactantius, Lucius Caecilius Firmianus (kb, 240-kb. 320): észak-aíikai születésű latin
egYhazi szerző, a keresztény Arnobius tanítványa. 303-ban Diocletianus utasítására Nikomé-
deiában a szónoklattan tanáraként tevékenykedett. Minthogy azonbankeresztény hitre tért,
a keresztényÜldÖzések megindulásával hamarosan meg kellett válnia udvari állásától. 317-től
I. Constantinus fiának, Crispusnak a nevelóje lett a treviri császári udvarban. Múveinek je-
lentős része elveszett. Fennmaradt írásai közíiLl a következőket kell megemlíteni: De opificio
Dei (,,Az Isten múvéról"), amelyben az embert mint az Isten jól sikerült alkotását mutatja be,
amelYnek célja a túlÜlági halhatatlanság; Divinae institutiones (,,Isteni tanítások"), amely az
első latin nYelvú kísérlet a kereszténységtanainak összegzésére; De ira Dei (,,Az isten ha;ag-
járól"), amelY tulajdonképpen az előbbi írás kivonata, és az istent haragos, bosszuálló oldalá-
ról mutatja be; De mortibw penecutorum (,1A, keresztényüldözők haláláról"), ameVben a
Diocletianu s által 303-ban elrendelt keresztényti Lldözések történetét mutatja be. Vatószínúleg
Lactantiustól származik a De ave Phoinice (,"A,fóninradárról") címúköltemény. Emelkedett
stílusa és nyelvezete miatt a humanisták a ,,keresztény cicerót" látták benne.

L€Ó, I. (Nagr): 440-46I között római pápa, a Nesztoriosszal szembeni irártyzat vezér-
alakja. Krisztus kétlényegúségérőlszóló hitvallását a khalkedóni zsinat egyháaatyáinak több-
sége elfogadta. Harcolt az ellen, hogy Konstantinápoly pátriárkája (püspöke) az összes többi
PÜsPÖk feljebbvalója legyen, és Szent Péter egyltázának elsóbbségét hangoztatta. Gyakran
beavatkozott a világi politikába is: 452-ben Attila hun király elé ltazottEszak-Itáliába, és rá_
vette arra, hogy visszavonuljon. Róma vandálok ,íltali kifosztása idején legalább azt elérte,
hogy a g5nrjtogatást és a tömegmészárlást megakadályozza.Irodalmi öröksége 96 prédikáció-
ból (amelY az első pápai szentbeszéd-g5újtemény) és 173 levélból áll. Leveleiben _ amelyeket
rendszerint tanitó célzattal nyilvánosságra is hozott - egyházjogi és teológiai kérdéseket }ejte-
get, és közli saját állásfoglalását is.

Irx Romana Yisigotorum, másik nevén Breviarium Alarici: II. Alaric vizigót uralkodó
által 506-ban Dél-Galliában kiadott és római alattvalóira érvényes tórvénykönyve. Elnagyolt
kivonatokat tartalmaz a CopBx TrnooosIaNusból, a II. Theodosius utáni új torvényei!ő|
valamint korábbi római törvénytárakból (pl. Gaius Institutiones, Paprur,qNus stb.). A törvé-
nYek mellett megtalálható azok ,,értelmezése" (interpretatio) is (azaz a szövegrész tartalmi
Összegzése és részben részletes leírása). Célja az volt, hogy a nyugati gótok és a frankok kü-
szÖbÖnálló összecsaPásában a vizigótok megnyerjék a római lakosság és a keresztény egyház
támogatását. Európában nagy hatást gyakorolt a kora középkori törvénykezésre (Dél-Fran-
ciaországban pl. a XIII. szazad elejéigérvénybenmaradt!).

Libaniosz (314-kb. 393): szíriai (Antioküeia) születésű pogány professzor és rétor, korá-
nak egyik legmúveltebb tudós egyénisége, számos késő ókori uerző (köztik pl. a keresztény
Baszileiosz és [ÓeNI.1Bsz KHnüszoszrouosz) tanítómestere. Hataknas irodalni örökségei
hagYott azutókorra, noha életműve csak töredékes formában maradt fenn: hatvan (részben a

3o2
 LATIN És oönöo szEnzőx uecyzÉre

politikai tartalmú röpirat múfajába tartozó) beszéde, öt önéletrajzi elóadása (pl. a 374 körül
kezdett és 391-ig kiegészítettBiosz é pei tész eautou tükhész c. írása), valamint t544 levele
(amelyeket korának közéleti személyiségeihez, kiemelkedő alakjaihoz irt, pl. At"nanm;s
Mancerrrxus, Baszileiosz, JulraNus AposTAIA" Themisztiosz). Professzori tevékenysége kó-
réből 51 tanítói célzattal írt szónoklata maradt fenn (ezek némelyike késóbbi hamisítvány).
Múvei - különösen levelei - aD{. század végi Római Birodalom (azon belül pedig leginkább
szűkebb hazája, Antiokheia) gazdasági, társadalmi és történelmi eseményeire vonatkozó hát-
térismeretek tárhínának tekinthetók. Nyelvezet és ábrázolásmód tekintetében az attikai szó-
nokokat (pl. Iszókratész), a nagy görög filozófusokat (pl. Platón), történetírókat (pl. Héro-
dotosz, Thukiididész), valamit a római kori paneg;rricus-szerzőket (PeNeornlcI LxnNt) tekin-
tette példaképnek (pl. Aelius Aristeides). A latin nyelvtől és irodalomtól elhatárolta magát;
kizárólagos célja a görög irodalomi hagyományok ápolása, gazdagítása és továbbhagyomá-
nyozása volt. Klasszicista stílusa sokáig éíeztettehatását; bár múvei g5újteményes kiadás for-
májában sohasem jelentek meg, a késóbbi évszázadokban példa érték(t szerzőként tartották
számon, és tanulmányozták műveit. Abizálci irodalomban szinte mindenütt érződik hatása.

Lucanus, Marcus Annaeus (39-65): hispaniai (Corduba) születésú római költó, aftlozó-
fus Snxeca unokaöccse, a római epika Vergilius utáni legjelentósebb képüselóje. Múvészi
tehetsége miatt Nero barátjává fogadta, és magas hivatalokat is betöltött (quaestura, augur).
60-ban a Nero tiszteletére íendezett játékokol (Neronia) milt költó lépett fe|.62l63-ban je-
lent meg Bellum civile (,,A polgárháboru" vagy Phanalin ciműt) befejezetlen eposzának első
három könyve, amelyben Julius Caesar és Pompeius Magnus ellenségeskedését írta le. Ebben
Caesart zsarnoknak, Pompeiust pedig a köztársaság védelmezőjének állította be erós retori-
kai színezetben és patetikus stílusban. KöItői sikerei és a sztoicizmushoz való közeledése
miatt (amelynek következtében a császárság mint uralmi forma ellenzőjévé vált) viszonya
Neróval elmérgesedett. A Piso-féle összeeskúvés felfedésétkövetóen - ameVnek Lucanus is
résztvevője volt - Nero 65-ben öngyilkosságra kényszerítette.

Liüus, fitus (Kr. e. 59-Kr. u. 17): itáliai (Padova) születésú római történetíró. Augustus
császár megbízásából 142 könyvben megírta Róma történetét ,,A Város alapításától" (Ab
urbe condita) Drusus haláláig (Kr. e. 9). Munkájának elkészitéséhez felhasználta az á|lami év-
könyveket (annales), valamint korábbi görög és római történetírók múveit. Öná[ó történet-
írói vénával nem rendelkező udvari íróként méltóságteljes és nagyszerú képet fest Rómáról,
valamint a rómaiságról. Különös képessége volt eleven jelenetek ábrázolásához, és ez külö-
nösen Róma kezdeteire és a királyok korára vonatkozik. Csatajelenetei közül számosat átvett
Aur"rraNus Mencnrrrrgus is.

Malalasz lásd Ió,qNNÉsz Merausz

Malkhosz (gör., vagy lat. Malchus, 500 körül): szíriai (Philadelpheia) születésú görög
történetíró, bizálci szónok, a Büzantiaka címú,hét könyvból álló történeti mű szetzője, Eb-
ben - a későbbi kivonatok és szöveghagyományozódás tanúsága szerint - az I. Constantinus
és Anastasius kózötti idószakot taglalja. Objektív ábrázolásmód és a történeti események a
források széles körű ismerete jellemzi. Történetírói tevékenységébólteljes egészében kire-
kesztette önmaga személyiségét, és ennek következtében mégaz sem derül ki, hogy pogány
avagy keresztény volt-e. Múve jól kiegészíti a tóbbi, egyes korszakokra vonatkozóan töredé-
kes korabeli történetíró (pl. ZószIuosz) munkáját.

303
,
t.aTlN És GöRöo szsRzőx uscyzÉxe

Marcus Aurelius (121-180): római császár, a sztoikus filozófia utolsó nagy képviselője és
kÖvetője. Elete vége felé írta görög nyelven ,,Elmélkedések" (Ta eisz eauton) cimt munkalat.
Eletét és uralkodói tevékenységét a sztoicizmusnak a mindennapokban, az uralkodás eszkö_
zeiben és az emberekkel való érintkezésbenvaló gyakorlati alkalmazása jellemezte.

Nemesianus, Marcus Aurelius Olympius N. (In. szíaad): feltehetőleg észak-afrikai

(Karthágó) születésű római költő. EleterOl csak annyi ismert, hogy Carus császár idején alko-
tott. Művei közül fennmaradt négy eklogája (pásztorkölteménye), amelyekben a bukolikus
költészet hagyományát vergiliusi eszközökkel elevenítette fel. Továbbá 325 hexameter for-
májában fennmaradt Cynegetica (,,Yadászat") címúmúvének bevezető része (ajánlás Cari_
nusnak és Numerianusnak). A HrsroRre Aucusn állitása szerint Nemesianus 2841285 táján
,,A halászat tudománya" (Halieutica) és ,,A hajózás tudománya" (Nautica) címúdidaktikus
jellegú múvei révénvált ünnepelt költóvé.

Notitia Dignitatum: késő római forrás, a katonai és polgári közigazgatás,,cím- és rang-

jegyzéke" a kettéosztott Római Birodalom egész területére vonatkozóan (teljes cime: Notitia
Dignitafum omniurn, tam civilium quam militaium in partibus Orientis et in partibus occiden-
ís), a rórnai kÖzigazgatásra vonatkozó legfontosabb forrás. Keletkezését illetóen megoszla_
nak a vélemények:valószínűnek túnik, hogy egy központi (talán konstantinápolyi) udvari hi_
vatali nyilvántartás idóről idóre aktualizáltIY. század végi vagy Y. század eleji változata lehet,
amely feltehetőleg Karoling-kori kéziratok (az elégett Codex Spirensl's) alapján készült rene-
szánsz másolatok formájában maradt fenn. A latin nyelvú forrás rengeteg megoldatlan prob-
lémát rejt magában a késó római hadtörténet, birodalmi és provinciai közigazgatás tekinte-
tében.

Olümpiodórosz (380 előtt-425 után): egyiptomi (Thébai) származásil pogány görög tör-
ténetírÓ, 412-ben a hunokhoz kiildött követség tagia. Hosszabb ideig Rómában majd Kons-
tantinápolyban élt. Töredékek formájában fennmaradt történeti múvétII. Theodosiusnak
ajánlotta. Minden iránt érdeklődő, saját korának eseményeiróljól tájékozott történetíró.

Onészimosz (IY. század): valószínúleg I. Constantinus korában alkotó, spártai vagy cip-
rusi származású késó ókori auktor, számos szónoklat szerzője.

Orosius, Paulus (Y. szánad eleje): a hispaniai Bracara Augusta városában született eg]-
házi tisztségvise|ő (presbyter), A középkorban is sokat olvasott,Flisloia advenus paganos címít
művével a keresztény egyetemes történetírás múfajának megteremtóje. Ebben AucusrrNus
De civitate Dei címímúvétkiegészítve- többek között - aztfejtette ki, hogy Krisáus eljöve-
tele Óta az emberiség helyzete sokat javult. EuszBsIosz és pogány történeti művek mint for-
rások felhasználísával a teremtéstól 4l7-ugfoglalta össze a történelmet, és csupán a kortárs
tÖrténelmet illetóen volt önálló. Több múvet írt a kereszténységvédelmében (Commonito-
ium címímunkája a priscillianizmus ellen 4l4-ből; Liber apobgeticus aPelagius elleni vitá-
ban képviselt álláspontjáról 41,5l4l6-ból). Keresztény öntudat és a római birodalom hajdani
nagysága fölött érzett büszkeség érdekes összefonódása jellemzi.

OÜdius, Publius O. Naso (Kr. e. 43-IG. u. 17): az Augustus kori római irodalom legki-
emelkedóbb alakja, az ún. ,,aranykor" irodalmi ellenzékének jeles képviselóje. Elete utolsó
tíz esztendejét száműzetésben töltötte a Fekete-tenger partján fekvő Tomiban. Munkássága
csaknem hiánytalanul az utókorra maradt, köztük ,,A szerelem művészete" (Ars amatoria),

304
 láilN ÉSGÓRÖG SZERZŐKJEGYZÉKE

,,.A,Wáltozások" (Metamorphoses), aversbe foglalt ,,Római naptár" (Fasti) cimí múvei, vala-
mint a szítműzetésben írott elégiái (Tiistia) és levelei (Epistulae ex Ponto).

Órigenész (kb. 185i186-253l254): alexandriai születésú,görög nyelvű ókeresztény író,

népszerútanító. Múvei részben elvesztek, részben - helyenként megbízhatatlan és pontatlan
- fordításban maradtak fenn (pl. FlrBnoI.1yl,tus, Rufinus). A Biblia szövegkritikai szempontú
kutatásával foglalkozott, és az alexandriai filológusok módszereinek megfelelően megkísé-
relte a Szepfuaginta eredeti szövegének ös§zeállítását; Haapla című munkájában 6 oszlopban
vetette össze eg;rmással az Ótestamentum héber eredetijét a késóbbi fordítások szövegével,
és elkészítette annak első szövegkritikai kiadását (héber eredeti, annak görög betűs átiíása,
valamint négy görög fordítása). Celsus elleni traktátusa (Kata Kelszou, amelyet Celsus
Aléthészlogosz cimí irásáta írt) a keresztény és a platonista teológia küzdelmének és a ke-
reszténységneka pogánysággal szembeni védelmének a szellemi terméke. A rendszeres teo-
lógia megalapozásarévén számos teológiai irányzatra ösztönzóleg hatott. Múvei közül még a
Pei arkhón,,,A kereszténység alapelveiról" c. munkája, valamint a Biblia szinte minden
könyvére kiterjedó homíliái és kommentárjai érdemelnek említést.

Panegrrici Latini (,,Latin ünnepi beszédek", |at,, apanégüikosz'ünnepi vagy díszbeszéd'

Kr, e. IV századtóllétező mífaj nyomán): IZlatÁ nyelvű beszéd ókori g5rűjteménye, amelye-
ket kiilönbözó alkalmakkor, különböző császárok tiszteletére, Tiajanustól I. Theodosiusig
terjedóen íttak (az elsó ünnepi beszéd szerzője i§abb Prrr.uus [Panegricus Plinii Secundi
Tiainno Augusto], az utolsóé Pacatus fPanegricus Pacati Drepani dictus Theodosio] volt),
A gyűjteményen belül elkülönül hét ünnepi beszéd, amelyeket 289-31J, között Galliában tar-
tottak. A paneglricusok szerzői részben ismertek (pl. Mamertinus, Nazarius, Pacatus, Pli-
nius), részben ismeretlenek (tgy pl. a Constantiusról297-bel Tieviriben írt VIII. sz. panegli-
cus szerzőle). A XV-XVUI. században számos kiadást értek meg, és az udvari beszédek
mintáiként szolgáltak,

Papinianus, Aemilianus (?-2I2): syriai vagy africai származású késó klasszikus római
jogász, magas rangú állami tisztviselő. Fó mttvei (Quaestiones, Responsa) csak kivonatokban
maradtak fenn. Caracal|a ktvégeztette.

Paulus, Julius (III. század eleje): római jogász és praefectus praetoio. Többek között a
37 könyvből álló Quaestiones és a 19 könyvból álIó Responsa szerzője. MűveibóI kivonatok
maradtak fenn a copexekben.

Petronius ,,Arbiter", Titus (vagy Gaius?; ?-66): magas rangú állami hivatalnok (talán
konzul 61-ben), Nero császár bizalmasa. Késóbb azonban kegyvesáett lett, s a császár paran-
csára öngyilkosságot követett el. Az ó neve alatt maradt főnn a Safficon libi címúnovella-
g;rújtemény,Ebben a Nero kori társadalom egyes rétegeinek életmódját, szokásait ftgaráaza
ki. A beszélt nyelv fordulatainak használata és szatirikus hangvételú,de realisztikus ábrázo-
lásmód jellemzi stílusát.

Philón (vagy Philo) Iudaeus (Kr. e. 15i1O-Kí. u, 45): alexandriai születésú hellénisztikus
zsidó teológus és vallásfilozófus. Ajogait követelő alexandriai zsidó közösség által Caligulá-
hoz kiildött követségnek avezetője (ezen kívül más közéleti szereplése nem ismert, többnyire
tanárként tevékenykedett). Követjárását a Legatio ad Gaium címúművében örökítette meg.
Jelentósek még teológiai és vallásfilozófiai (metafizikai és etikai, pl. De aetemitate mundi és
láilN ÉSGÖRÖG SZERZŐK JEGYZÉKE

Alexander sive de eo quod rationem habeant bruta animalia címú)írásai, amelyekben kísérletet
tett a zsidó vallás és teológia elméleti megalapozására. Allegorikus magyaríaatokat írt a Tó-
rához (Nornón hierón alkgoiai, gör., allegorikus kommentár a Teremtés Könyvéhez). Nem
tudni pontosan, hogy minek a hatására és milyen körülmények között szakított hellénisztikus
szemléletmódjával és szellemiségével. Jelentósek még historikus-apologetikus munkái (De
vita Mosis; Apologia hüper loudaión; stb.). A késóbbi pogány és zsidó irodalomban hatása alig
érzékelbető. Ezzel uemben a keresztény irodalomban AucusttNus, alexandriai Kelemen,
ÓntcnNesz esetében mutatható ki hatása, sőt, a kereszténység mint egyháaatyát is számon
tartotta. Legnagyobb jelentósége azonban abban rejlik, hog5r összeg;újtötte, megórizte és
közyetitette az utókor számára a késő hellénisztikus zsidó és pogány szellemtörténet egyéb-
ként elveszett forrásait.

Philosztorgiosz (kb. 368-4301440): kappadókiai származásít ariánus (lásd Anlus) egy-

házitörténetiró. Euszpsrosz egyháztörténetének folytatását készítetteel legalább 425-relbe-
zárólag, tizenkét könyvben. A világi történetírás hagyományait tartotta szem elótt, és múvé-
vel ellensúlyozni akarta az ortodoxiát. Az eretnek mú elveszett, azonban egyes részletei -
,,megtisztított" formában - késóbbi hagiográfiai múvekben megőrződtek számunkra.

Philosztratosz, Flaüus (kb. 170-244): valószínúleg lémnoszi születésúgörög szofista fi-

lozófus, a Julia Domna (Septimius Severus felesége) körül csoportosuló udvari filozófuskör
(gör. küklosz) elismert ta§a. Julia Domna kívánságára megirta és 217 körül kiadta a csoda-
tevó tüanai Apollóniosz nyolc könyvből álló életrajzát (Ta eisz ton Tüanea Apollónion),
amelyben a püthagoreus vándorfilozófust szinte már istenekhez hasonlatos emberfeletti
képességekkel felruházva ábrázolta. A két könyvből álló Bioi smfisztón (,,,A. szofisták élete",
gör.) a szofisták életrajzáí gyűjtötte össze a Kr. u. 100 és saját kora közötti időszakra vonat-
kozóa\ idórendi sorrendben. ,,Képek" (göt. Eikonesz) címúmunkájában egy neapolisi osz-
lopcsarnokban látott festményeket mutat be két (más beosztás szerint négy) könyvben. Em-
lítésre érdemes még a hósök tiszteletéról és a sportról szóló Pei gümnasztikész és Héróikosz
című írása. Múveit a későbbi korokban sokat forgatták és utánozták, stílusát abizáncikorban
példa értékúnektartották.

Pilatus-aktr{k hamisított dokumentumok, amelyeket IL Maximinus Daia római császár

(310-313) terjesztett a birodalom keleti tartományaiban abból a célból, hogy a keresztény-
séget lejárassa.

Plinius, Gaius P. Secundus, közismert nevén idősebb Plinius (23-79): római polihisztor,
akinek terjedelnes munkásságából csupán a 37 könyvből álló természetrajzi műve (Naturalis
historine libi) maradt fenn. Ebben enciklopédiaszerűen összefoglalta korának a tudományok
és a múvészeteklegkülönbözőbb szakteriiLletein (pl. képzőmívészetek, geológia, fóldrajz stb,)
felhalmozódott ismeretanyagát. Tirdósi kíváncsiságtól vezételve szemlélte 79-ben a Yezítv
kitörését, s ott lelte halálrát, amelyról unokaöccse, ifiabb Pr-nuus emlékezik meg Tacrrushoz
írt levelében.

Plinius, Gaius P. Caecilius Secundus, közismert nevén ifiabb Plinius (62_114): római
üg;rvéd és magas rangú állami tisztviseló, idősebb Plinius unokaöccse és fogadott fia, Thorus
és TLajanus császár barátja. Mintegy 120 levele maradt az utókorra, köztiik a kor híres szemé-
lyiségeivel folytatott hivatalos és magánlevelezése. Helytartói működése során Tiajanusszal

306
 uTlN ÉsGÖRÖG szERzőK JEG\rZÉKE

folytatott levélváltása, aYerlv kitörésének személyes ébnények alapján történő leírása, vi-
déki villájának részletes bemutatása fontos kortörténeti dokumentumok.

Plótinosz (2041205-2691270): egyiptomi (Lükopolisz) születésű görög filozófus, az újpla-

tonizmus megalapítója. Iskoláit 232-től Alexandriában végezte, később Rómába ment, ahol
244-ben filozófiai iskolát alapított. Tervezte, hogy alapít egy Platonopolisz nevú várost,
amelynek polgárai Platón törvényei szerint éltek volna. Terveit azonban Gallienus császár
meghiúsította. Múveit tanitványa, türoszi Porphüriosz rendezte és adta ki sajátos formában:
hat, egyenként kilenc tanulmányt tartalmazó csoportot (enneasz, ,,kilences", gör.) hozott
létre, s ennek alapján kapta Enneadesz (,,Kilencesek", gör.) összefoglaló címét.Plótinosz az
ideák birodalma és a fizikai ülág platóni dualizmusát hirdette. Az ember alapvetó feladatát a
materialitásról és a testiségről való lemondásban határozta meg. Filozófiája nagy hatással
volt a korai keresztény gondolkodásra.

prokopiosz (gör.), Procopius (lat., kb. 500-565): előkeló kaiszareiai (Palesztina) család-
ban született jogász, szónok, magas rangú tisztségviseló, I. Justinianus császár korának udvari
történetírója, Abizánci történetírás legjelentósebb alakja. Múveit három nagy csoportba le-
het osztani. Bella (,,Háborúk") összefoglaló címúmunkájában a keletrómai birodalom nyolc
nagy, Justinianus korában - Keleten, Africa és Itália területén a perzsák, nyugati gótok, van-
dálok ellen _ viselt hadjáratának a történetét írta meg 553-igbezárólag. Anekdota (,,Titkos
történet") címen hagyományozódott, Justinianus halrlla után (de még Prokopiosz életében)
kiadott, az ókorir irodalomban példa nélkül álló (katonai és szenátori körökben valószínúleg
névtelenül terjesztett) írásában a szenátori párt képviselójeként erósen szidatnazta, sőt,
rágalmazta a császátrt. Pei ktisnnatón (,Az épitészetrő|", gór.;Aedificia, lat.) címúkésői
(553-555 között keletkezett) művében geográfiai sorrendben mutatja be Justinianus korának
építészetierrrlékeit. A császár megbízásából írt mú - a panégüikoszok stílusában (lásd
paNncynrcI La:rrru) - nyíltan dicséri a császárt, ugyanakkor prokopiosz burkolt és elejtett
megiegyzések formájában ironikus bíriilatokat is beleszőtt munkájába. Prokopiosz abizánci
történetírás mintaképe lett: múveit késóbbi korokban folytatták, kivonatolták, magyaráaatok-
kal elláwa többször kiadták.

Propertius, Sextus (kb, IG. e. 48-2): umbriai (Asisium) sztiLletésúrómai elégiaköltő. Kr.
e. 28-ban jelent meg nagy sikerű elsó kötete (Monobiblos), amely lehetővé tette számára,
hogy közel kerütjön Maecenas köréhez. Három további kötetében szenvedélyes hangvételú,
erotikus szerelmes költemények (amelyeket Cynthiához írt), római mitologikus, valamint
történelmi témájúver§ek találhatók. Összesen mintegy szaz e|égája ismert. Költészetében a
Cornelius Gallus és Tibullus által megteremtett hagyományokat, továbbá görög elóképeket
(p1. Kallimakhosz) követ.

Sallustius (IY. széu:ad): 361,-363 között a galliai tartományok pogány praefectus prae-
toriója (praefectus praetoio Galliarum), a 363. év konzulja. De deis et mundo (,Áz istenekról
és a világról", lat.) címúműve és egy kézikönyve ismert, amelyben az újplatonizmus (lásd
PrórrNosz) tanításait összegezte.

Scaevola, Quintus CeIviöus (II. század vége): római jogtudós, Marcus Aurelius tanács-
adója. Terjedelmes múveiből semmi sem maradt fenn.

Scriptores llistoriae Augustae lásd FlrsronIe Aucusm

,LATN
ÉSGÖRÖG SZERZŐK JEGYZÉKE

Seneca, Lucius Annaeus (kb. a-65): a hispaniai Corduba városában született római
államférfi, a fiatal Nero nevelóje, majd uralomra kerülésekor tanácsadója s az államügyek
irányítója. Később Nero öngyilkosságra kényszedtette. Hatalmas irodalmi hagyatékot örö-
kitett az utókorra, köztük ta tragédiát (pI. Octavia), egy szatírát Claudius császár haláláról
(ApokoloHintoszisz, ,,Játék az isteni Claudius haláláró|", gör.), latin filozofikus írásokat (pl.
De brevitate vÜae, ,*Az élet röüdségéről"; De beneficiis,,,A jótéteményekről"), vigasziratokat
(Pl. Consolatio ad Helviam, ,,Yigasz Helviához"), valamint barátjához, Lucillushoz irott I24
levelet. Természettudományi műve (Naturales quaestiones) a késő középkorig nagy hatást
gyakorolt.

Serenus Sammonicus, idósebb (II. száuad vége-Zl2): híres római nyelüanár, Septimius
Severus fiatalabbik fiának, Getának a híve. Emiatt 2l2-ben Caracalla meggyilkoltatta. Res
reconditae címú, a késó ókorig gyakran felhasznált művéból, amelyet Septimius Severusnak
és (feltehetőleg) Caracallának ajánlott, Macrobius jóvoltából kivonatok és idézetek maradtak
fenn, többi része azonbal elveszett.

Serenus §ammonicus, ifiabb (feltehetőleg III. század első fele): a Hrstonre Aucusra
szerint idősebb Spnrm.ls SarrnuoNrcus fia, Severus Alexander által kedvelt költó, aki tanít-
ványára, IL Gordianusra hag;rta apja gazdag könyvtárát, Kétséges azonban, hogy létezett-e
valaha,

Sidonius Apollinaris, Caius Sollius Modestus A. §. (kb. 430-kb. 486): a galliai Lugdu-
numban született költő és író, magas rangú tisztviseló. A nagyapja és apja iiltal is betöltött
praefecfus praetoio Galliarum tisztség viselője, kétszeres konzul. Avitus császár veje, majd
annak bukása után Majorianus híve és comese. Politikai befolyása, tapasztalata és tekintélye
következtében pályafutása Anthemius csáuár idején is felfelé ívelt, aki Rómába hívta (ekkor
lett másodszor is konzul). 470 táján felesége szülóvárosában, a galliai Augustonemetum püs-
pÖkévénevezték kl. 474-ben- püspökként - ő szewezte meg a város védelmét,miután a vizi-
gót király, Eurich megtámadta azt. Annak elfoglalása után - rövid fogságot követóen
- a to-
losai vizigót kirá$i udvarban élt. Fennm aradt tőbb panegtricusa és levele. Stílusában kimutat-
ható i§abb PuNrus és Symmachus hatása. Korai költészetét (470-iE, amikor is püspök lett)
mitolÓgiai témák felhasználása és játékos könnyedség jellemzi. Kései korszakában is a po_
gány irodalom formai és tartalmi örökségét követi, sőt, még püspökként is a keresztény-késó
antik,,keverékkultúra" jeles képviselője.

Suetonius, Gaius S. Thanquillus (kb. 75-150): valószínúleg Rómában született lovag-

rendi üg5ruéd, később Hadrianus kancelláriájának a titkára. Teljes egészében az utókorra ma-
radt a Julius Caesar és Domitianus között uralkodó római császárokról írt életrajzi gyűjte-
ménye (De vita Caesarum). Töredékek maradtak fenn a ,,Híres férfiakról" (De viris illustri-
bus), ,,Grammatikusokról és rétorokról" (De grammaticis et rhetoibus) címúműveiból.

Szókratész Szkholasztikosz (kb. 380-450): konstantinápolyi jogász. II. Theodosius csá-

szár uralkodása idején hét könyvból álló egyháztörténeti mű szerzője, amelyben
- Euszp-
BIoSZt folytatva- a305-439 közötti időszak egyháztörténetét foglalta össze. Ábrázolásmódja
a politikai események kronológiai vázán alapll, és bóségesen idéz forrásokat, fontos doku-
mentumokat is. Megbízhatóságra és arra törekedett, hogy széles körökre hatással legyen.

308
 LATN ÉSGÖHÖG SZERZŐK JEGYZÉKE

Szózomenosz, Szalamanész Hermeiasz Sz. (Y, század): konstantinápolyi jogász. A 324-

439 közötti időszak egyháztörténetét iíta meg. A korábbi idószakokra vonatkozó kivonatai
elvesztek.

Tacitus, Publius Comelius (kb. 55-116/120): valószínűleg galliai születésű római törté-
netíró, állami tisztviselő, Nerva uralkodása alatt konzul (97). I§abb PuNIus barátja. Töredé-
kesen fennmaradt két nag5l történeti művén kivnl (Histoiae, a 89-96 közötti eseményekről,
valamintAnnales, a 14-68 között történtekról) teljes egészében ránk maradt három rövidebb
írása. Ezek közül a Germania (teljes címénDe oigine et situ Germanorum) a latin irodalom
egyetlen földrajzi-etnogrrlfiai szakírása. Agricoln címúmunkájában apósa, Cnaeus Julius
Agricola - római hadvezét és Domitianus alatt Britannia helytartója (78-85) - pályafutását
és életétírta meg, ,,Párbeszéd a szónokokról" (Dialogus de oratoibus) c. írásában a császát-
kori szónoklás hanyatlásának okait boncolgatja. A kortárs történetírókkal (pl. Sueromus)
ellentétben múveiben mellózi a hétköznapi és anekdotikus jellegú részeket, és elfogulatlan,
sine ira et studio (,,harag!óI és részrehajlástól mentes") tárgyszerűségre törekszik.

Themisztiosz (kb, 317-388): paphlagóniai sziiüetésű görög szónok és filozófus, Konstan-

tinápolyban 345-ben saját iskolát alapított. 355-től a szenátus tagsa, a II. Constantius és
I. Theodosius közötti idószakban számos c§ászári üdvözlőbeszéd uerzője.383l384-ben prae-
fecfus urbi, majd Arcadius nevelője. Beszédei görög nyelven, illetve szír fordításban maradtak
fenn. Arisztotelész és Platón műveihez irt parafrázisait a későbbi források is megemlítik;
ezekbőI azonban semmi sem maradt az utókorra. Noha soha nem lett keresztény, a császá-
rokra gyakorolt befolyása - valamint a platonizmus helyett sokkalta inkább Arisztotelész
politikaivallási toleranciája melletti elkötelezettsége - révénközvetített az ortodoxia és az
arianizmus, valamint a pogányság és a kereszténység közötti ktiedelmekben.

Theodórétosz (kb. 393-466): antiokheiai szúletésű egyházatya, 423-tól Kürrhosz püs-

pöke, korának egyik legtermékenyebb keresztény szerzője. A325-428 közötti idószak egy-
háztörténetének apologetikus, eretnekellenes összefoglalását adja Hellénikón pathématón
therapeutiké (gör., ,,Pogány betegségek gyógyítása", |at. Graecarum affectionum curatio) cimű
múvében, amely számos forrás felhasználásával készült. Fóbb múvei közül még említéstérde-
mel a harminc szir aszkéta élettörténetét emelkedett stílusban bemutató görög Philotheosz
hisztoia, valamint az ,,Eretnektörténetek gyűjteménye" (laí, Haereticarum fabularum com-
pendium).

Ulpianus, Domitius (II. száaadvége-223): a késő klasszikus római jog jeles képviselóje,
magas tisztségek viselóje (ParINIanusszal együtt a praefectus praetoio mellett assessorként
múködött, Caracalla alatt valószínú|egmagister a libellis, Severus Alexander idejénpraefectus
annonae és még abban az eszíendőbenpraefecfus praetoio). Minteg5l 280 múvéről tudunk (p1.
III libi iuris civilis; disputationes; institutiones; liber singul.aris regularum stb.), amelyek azon-
ban jórészt elvesztek, mindössze töredékek maradtak fenn késóbbi jogászok által kivonatolva
(pl. a DIcnsre kb. egyharmadát az ő múveinek töredékei képezik; Upiani Epitome, más né-
ven aTinli ex colpore Upiani, amely a liber singllaris IY. szí:zadi kivonata). Ulpianus érvelé-
sének és ábrázolásmódjának színvonala egyenetlen, stflusa időnként csiszolatlan. Megítélése
változó:. általában nem az önállóan alkotó, hanem a főleg másodkézből dolgozó jogászok
közé sorolható, aki azonban biztosan mozog a klasszikus római jogban.

Valesiana Excerpta lásd ANoxyuus V,ql.esrl

LAflN ÉSGÖRÖG SZERZŐK JEGYZÉKE

Varro, Marcus Terentius (IG. e. tI6-27): valószínűleg Róma városában (késóbbi

Reatinus mellékneve alapján egyesek szerint Reatéban) született tudós és szakíró. A sztoikus
Lucius Aelius Stilo és a Platón-követő aszkalóni Antiokhosz tanítványa, Cnaeus Pompeius
barátja és híve, tisztségviseló (90 k: triumvir capitalis; 70: néptribunuE 59l. vigintivir ad agros
dividendos Campanos) volt. Számos múfajban alkotott: korai múvei közül a tenger- és időjá_
rástannal foglalkozó Ephemeris navalis ad Pompeium, valamint az első triumvirátust támadó
pamflet, a Tiikaranos (,,Háromfej") érdemel említést.A régiségtanmúfajába taítozó irásai
(Antiquitates rmlm humanarum et divinarum; De vita populi Romani; De gente populi Romani;
De familiis Tioianis stb.) mellett nyelvészeti kutatásai (De lingua Latina; De sermone Latino;
De similifudine verborum; De oigine linguae Latinae) és irodalomtörténeti kutatásai (De
poetis; De propietate scriptorum; De scaenicis oiginibus; De compositione saturarum stb.) vol-
tak jelentósek. Mindemellett mezőgazdasági szakkönyvet is írt (Res rusticae), de fennmarad-
tak filozófiai (pl. De forma philosophiae) és enciklopédkls (Dísciplinae) mitvei is. Saját korá-
ban pl. Cicero által is messzemenóen elismert - noha nem kedvelt -, egyetemes tudása miatt
nagy tekintélynek örvendó, közismert személyiség volt, aki sikeres katonai és hivatali tisztsé-
gei ellenére sem vett részt a késő köztársaságkor üharos - és változatos - politikai közéleté-
ben. Seneca a ,,legmúveltebb római"-nak (doctissimus Romanorum) nevezte. Nagy hatást
gyakorolt pl. AucusnNusra és Petrarcára, múvei évszázadokig a tudás tárhíaátjelentették.

Yegetius, Publius Y. Renatus (IY, szíaad vége): magas rangú római tisztviseló (comes
sacrarum laryitionum). Jóllehet állatorvosi (Mulomedicina) és katonai (Epitoma rei milita^)
könyvet írt, mégsem nevezhetó egyik területen sem szakírónak, Előbbi munkája négy könyv-
ből áll: három az általános állatorvoslással, a negyedik pedig a szarvasmarhákkal foglalkozik.
Katonai témájúírását valószínúleg I. Theodosiusnak ajánlotta: 1. könyve az újoncok sorozá-
sával és kiképzésével,2. könyve a legiókkal, 3. könyve a hadmúvészettel, 4. könyve az erőd-
ostrommal és a tengeri hadviseléssel foglalkozik. Forrásai közül A. Cornelius Celsus, Tarrun-
tenus Paternus (De re militai címúmúve) és S. Julius Frontinus mutatható ki. Egészen a
XIX. szánadigkatonai kézi- és tankönyvként szo|gált.

Yergilius, Maro (Kr. e.70-19): a Mantua melletti Andesben paraszti családban szüIetett
római költő, az ún. ,,aranykori irodalom" egyik legkiemelkedóbb, meghatározó alakja.
Augustus politikai programjának ltive, az augustusi ideológia és propaganda képviselóje, s a
császár udvari költője volt. Tíz éüg dolgozott fó múvén,a Róma mondai alapításának törté-
netét homéroszi mintára epikus keretbe foglaló, tizenkét énekból ál7ó Aeneisen, amely Róma
nemzeli eposzávávált. Legnagyobb költói sikereit Eclogóival érte el.

Yictor, Sextus Aurelius Y. (IY. száaad második fele): africai származástt római történetíró
és magas rangú állami tisztviselő (361-ben Pannonia secunda helytartója, 389-bel praefectus
urbi és iudex sacrarum cognitionum). Nevéhez négy röüd történeti munka kapcsolódik: a
Róma mitikus múltjával és a rómaiak eredetével foglalkozó Oigo gentis Romanae; akőztár-
saságkori Róma történetének 86 híres alakját rövid életrajzi írás formájában ismertetó (ren-
geteg téves adatot felsoroló) De viris illustribus urbis Rornae; az Augustustól I. Theodosius ha-
láláigterledő császári életrajzgyújtemény, a Histoiae abbreviatae (közismert cime: Caesares),
amely tulajdonképpen az egyetlen, biztosan Aurelius Victor nevéhez köthető mű; végül pedig
az Epitome de Caesaibus címen ismert, részben a Hisnriae abbreviatae fejezeteiből, részben
pedig más forrásokból kivonatolt császái éIetrajzgyűjtemény (lásd Errrorró).

310
 LAT|N ÉSGÖRÖG SZERZŐKJEG\ZÉKE

Zónarasz,Ióannész bo Zónatasz (K. széuad utolsó negyede-Xll. szánadközepe): ma-

gas rangú b:zánci udvari tisztségviselő (gőr. prótoaszélcrétisz), késóbb egy elhagyott szigeten
szerzetesként élt. Itt írta - számos teológiai írás mellett - Epitomé hisztoión címúmunkáját,
amely a világ történetét foglalta össze a teremtéstől egészen 1118-ig. Saját kora történelmé-
nek taglalásáról tüntetóleg lemondott, ugyanakkor részletesen foglalkozott a teremtés, a zsi-
dók, Nagy Sándor korának, a Római Birodalom felemelkedésének történelmével. Stílusát
messzemenően meghatározta - és befolyásolta - a forrásokhoz való ragaszkodás ténye, ame-
lyeket átdolgozott és megbízható formában hagyományozott. Számos forrás csak 'Zónarasz
műve alapján egészíthető ki (így pl. Cnssrus Dro elveszett 1-21, könyve).

Zőszimosz (Y. század második fele-Vl. szíaad eleje): konstantinápolyi görög történet-
iró, az 500 köriiü keletke zett Nea hisáorit (,,Új tOrténelem", gör.) című történeti mí szeruője.
PéldaképénekPolübioszt tekintette. Alapvonalaiban ábráaolta Róma felemelkedésének tör-
ténetét,a görög történelmet, és rövid jellemzést adott a római császárokról (Augustustól
Commodusig). A III. század egyes időszakait részletesen - és időnként kedvező színben be-
á|lbitva - ábráao|ta. A282305 közötti időszak leírása hiányzik. Zószimosz valószínűleg befe-
jezeílen munkájában 410-ig - röüddel avizigót feldúlás előtti időszakig - taglalja Róma tör-
ténetét.Átalában véve nem tekinthető alapos és éles szemú történetírónak. Nyelvezete egy-
szerű,ltijánvan az emelkedett stílusnak és a szónoki fordulatoknak. ÖsszességébelvéveZó-
szimosz az ókori pogány történetírás eryik utolsó képviselője. Valószínúleg keresztényelle-
nességével magyaríuható, hogy későbbi korokban alig használtrik, és múve mindössze egyet-
len (X-XII. századi bizánci) kézirat jóvoltából maradt fenn.

3í1
 Latin kiíejezésekmagya tázala

A lat. rövidítés a szavak latin, a gör. rövidítés pedig a szavak görög eredetétjelenti.

aerarium: szó szerint: 'rézkamra' (aes'fém, Éz',lat.), a római állam és a római nép
kincstára a Capitolium tövében levó Saturnus-templomban (ebből: aeraium Satumi), amely
az állami nemesfém ingóságok, hivatalos okiratok, államközi szerzódések, adóügyi kimutatá-
sok stb. Őrzésére szolgált. Élénaköztársaságkorban a quaestores aeraii, a császárkorban pe-
dig a praetores majd praefecti aerarii álltak.

alimenta: szó szerint: 'élelmiszer, élelmezés' (alere'táplá|, felnevel', lat.), a rászoruló ró-
mai polgárokról, szegény sorsú gyermekekról, népes családokról való rendszeres és rendkí-
vüli állami gondoskodás rendszere Rómában, amely részben hozzájárult a kliensi fiiggőségi
viszony kialakulásához akéső köztársaságkorban. Az alimenta szétosztásával kapcsolatos te-
endŐket a quaestor alimentorurn látta eI, élénpedig a praefectus alimentorum allt. Ezt a rend-
szert idővel mind ltáliára, mind pedig a proünciákra kiterjesztették.

amici principis: szó szerint:'a császárbarátai', lat. Eredetileg a császárhoz kihallgatásra

(salutatio) bejutást nyert, később acsászárközvetlen, tanácsadói testületéhez (consiliurnpin-
cipis) íartozÓ, az uralkodóval baráti (amicitia) viszonyban álló személyek körét jelentette.

antoninianus: a Historia Augustában az e^lst- és aranyérmékneve. Az éremtan (numiz_

matika) a Caracalla (hivatalos nevén Marcus Aurelius Antoninus) által 2l5-ben kibocsátott ér-
mét nevezi így, amely névértékét tekintve adenaius kétszeresét érte, holott súlya a denárnak
csak másfélszerese volt. Ezústtartalma a kezdeti 4Uvo-ról valentinianus korára mindössze
2Vo-ra csökkent. Használatát Diocletianus szüntette be.

augure§: a római állam hivatalos jósai, madárjósai, akik magas rangú, nagy tekintétyúés
magas megbecsiiLlésnek örvendő papi testúletb e (collegium) tömörültek.

Augustus: szó szerint: 'kiemelkedő', 'kimagasló', 'fenséges' (augere'nó', 'növeszt', lat.),

átvitt értelemben 'tiszteletre méltó', 'magasztos'. A polgárháboruk korának lezárását köve-
tően Kr. e, 27 . janlár I6-án L. Munatius Plancus javaslatára adományozta ezt a melléknevet
megtiszteló címkénta köztársasági államformát ,,visszaállító", a hatalmat a szenátus kezébe
,,letevŐ" Octavianusnak. Nevének két másik összetevőjével együtt a késóbbi hivatalos római
császári titulatura része lett (Imperator Caesar Augustus).

aureus: 'aranyból való' (aurum 'arany',lat.), a római aranypénzek (nummus aureus)

neve. Kezdetben a római font 1/30 (azaz10,92 g), Caesartól pedig 1/40 része (8,19 g) volt.
-l,
aureus 25 denaiit érí.Caraca|7a korától kezdve rohamosan csökkent a súlya (1/50 római
font). Diocletianus sikerteleíL, az aureus súlyának maximálására tett kísérleteután I. Cons-
tantinus megszüntette, és ekkortól a 'szolidabb súlyú'arany, a solüus váltotta fel (Il72 római
font=4,55 8).

312
 l-ATlN KlFEJEzÉsEK MAGYARÁZATA

auxilia: 'segédcsapat' (awilium'segítség', lat.), a legiók mellett felállított, általában 500,

időnként 10ü), római polgárjoggal tóbbnyire nem rendelkezó katonából álló egységek neve a
római hadseregben. Alapvetóen két nagy részre, |ovas (ala) és gyalogos (cohors) csapatokra
bonthatók, bár |éteztek lovakkal ellátott gyalogosegységek (cohors equitata) is. Átahban a
római polgárokból álló, viszonylag korlátolt harci feladatokra kiképzett legiókétól eltéró fela-
datokat láttak el. Ismerünk szíriai és krétai íjászokat, parittyásokat, lándzsás egységeket, de
voltak köztük dalmát, kelta lovasok is. Átalában valamely népcsoportra jellemző fegyvezeli
vagy taktikai sajátosságok alapján lettek a római hadsereg reguláris egységei (élükön aprae-
fe c tu s sza|, ilIetve a tribunu s szal).

basilica: épülettípus, amely feltehetóleg a dél-itáliai górög városok hellénisztikus kori

épitészetébő|került - valószínúleg campaniai közvetítéssel - Rómába, és vált a római építé-
szetben a Kr. e. I. századtó| jellemző épülettípussá. Eredete vitatott, elnevezése azonban
(amely talán a baszileusz'uralkodó', 'király' görög szóból vezethető le) arra utal, hogy a dél-
itáliai görög városok díszterein (agora) álló, téglalap alaprajzít, oszlopokkal körúlvett és osz-
lopsorokkal hajókra osztott épülettípusból szírmaztatható, s amelyet általában törvénykezés
céljára használtak. Legkorábbi ismert példája Pompeiiben látható (I(r. e. II. század), a Forum
Rornanumon csak késóbb túnik fel (Basilica Aemilia, Basilica Iulin). Ezt az épülettípust át-
vette a katonai épitészet,s átvették a misztériumvallások, így a kereszténység is.

Caesar: eredetileg a Julius-nemzetség (gens lulia) egyk leghíresebb családjának a mel-

lékneve (cognomen). Megléte már a Kr. e.III. századtól kimutatható. Eredeti jelentésétnem
lehet teljes biztonsággal megállapítani (valószínúleg nem latin eredetú szó: caesa'elefánt';
caesius'kékesszürke'; caesaries'haj'). Leghíresebb üselője Caius Julius Caesar volt, aki vég-
rendeletben hagyta ezt a nevet fogadott fiára és politikai örökösére, Octavianusra (Augus-
tus). Már az ő idején a hivatalos császári titulatúra része lett (lásd Aucusrus). Ezt a címet
üselik a császárok utódlásra kijelölt fiúgyermekei, az idósebb császárok uralkodótársai
(szemben a rangidós császárok Augustus megielölésével. A rtrnenona korától kezdódóen
az alacsonyabb rangú társuralkodók hivatalos megielölése lett (két Augustus és két Caesar).

capitoliumi játékok lásd LuoI CaprroI-ntt

castra peregrina vagy peregrinorum: az 'idegenek tábora' Qleregrinor, peregrinus'idegen',

'külföldí, lat.) Rómában a Caelius dombon. A legiók Rómába vezélyelt egységeinek
(vexI_r_erIoNes) elszállásolására hozták létre valószínúleg Augustus idején. Később a {ru-
mentaii, vagyis a hírszerzők és kémek főhadiszállása lett.

c€nsores: a Kr. e. IV században létrehozott,339-tő1 plebejusok által is - eredetileg öt,

későb másfél éwe _ betölthetó kettős hivatal Rómában. Feladatuk a polgárok ötévenkénti
vagyonbecslése (census) és vagyoni helyzetüknek megfeleló osztályokba (centuiae) történő
besorolása, és részben ezzel összefiiggésben a szenátus összetételének ellenórzése volt. Ezen
túlrnenóen az ő felaldatuk volt a római potgárok erkólcsének felügyelete mind a köz-, mind
pedig a magánéletben. Augustus korától hatáskörüket meglehetósen megnyirbálták, noha
mind Claudius, mind pedig Domitianus maga is betöltötte (ez utóbbi élethossziglan) a cen-
sori tisztséget.

centurio: a legión belül egy taktikai egységnek, az eredetileg 100 főból éiló szánadnak
(cennlria) a hivatásos parancsnoka. A rang eredete a római királyok korára, Servius Tirllius

313
,
LATIN KlFEJEzÉsex ulcynnlúqn

idejére vezethető vissza. A legio 60 centuriója között belső rangsor érvényesült,ennek rész-
letei azonban nem tisztázottak. Mindenesetre a rangidós centuio a legio első manipulusának
első lándzsása (pimus pilus) volt, akinek a császárkorban lehetősége nyílt arra, hogy a lovag-
rendbe is felemelkedhessen. Harcban önálló parancsadási joga volt, és ő közvetített a tiszti-
kar és a legénység között. Rangielzése a császárkortól a lábvért és az aranygytitrú volt.

clientes: Itália egész területén meglevő jogi fiiggőségi rendszer az ókorban, amelynek
eredete apraecaium rendszerére vezethető vissza. Ennek értelmébenvalamely gazaag ioto-
birtokos - bármikor visszavonható módon - földterületet adományozott nincstelen parasz-
toknak. F;záltal a cliens fiiggóségi viszonyba (cluo lat., klüó gőt.'engedelmeskedik', hallgat
valakire') került urától, aki védelmet és támogatást nyújtott számára (patronus). A köztársa-
ságkor válsága idején ez a fiiggőségi rendszer hatátozta meg a katonai és politikai tömörülé-
seket, és a császárkorbarl,behálózta a proünciákat is. Több római császár ltália, sót, a Római
Birodalom teljes lakosságát hivatalosan is úg5mrond cliensévétette, miután hűségesküt tétet-
tek le a polgárokkal.

cohors: Önálló taktikai egység a római hadseregben. Így nevezték egyrészt a legiók leg-
nagYobb (600 fó9 alegységeit (éléna tribunus), másrészt a gyalogos segédcsapatokat. Éz
utóbbiak - amelyekbe lovasokat is beoszthattak (cohon equitata) - 500 (cohon quingenaria)
és 1000 fős (cohorc milliaia) csapattestek voltak, éliikön a praefectusszal. A cohorsban álta-
lában római polgárjoggal nem rendelkezőkatonák szolgáltak, akik 25 év szolgálat után el-
nYerhették ezt akiváltságot. A római polgárokból álló cohorsokat neviikben is megkülönböz_
tették (cohorc civium Romanorum).

colonia: RÓma által - vagy szövetségeseivel közösen - római polgárjoggal rendelkező

személyek (pl, leszerelt katonák, veteránok) számára ltália, és később a provinciák területén
alaPÍtott városok megielölése. A coloniák többnyire Róma előretolt hadállásai voltak vala-
mely terÜlet paciÍikálása és a meghódított népesség szemmeltartása céljából, illetve a lesze-
reló katonák földtedilethez juttatását is szolgált:ík. A császárkorban bennszülött, de hivatalos
városi ranggal rendelkező telepiiléseket (municipium) colonia rangra lehetett emelni.

comes: késő római katonai beosztás, a központi mozgócsapatok (cotrlnarrNsns) főpa-

rancsnokának a címe, a határvédők (r-rrrarrerveI) főparancsnokának (dux) a társa a provinciá-
kon belÜl. Hasonló címet viselt több magas rangú udvari tisztviseló is, így pl. a császári testór-
ség parancsnoka (comes domesticorum), a császári magánvagyon intézője (comes rerum pi-
vatarum), a kincstári üg5rek főtisztviselője (comes sacrarum laryitionum), de így nevezték fl. a
vi:nezetékek(comesformarum) és akikötők (comesportus) felügyeletével megbizotttriváta-
nokokat is. KimagaslÓ katonai szo|gáIatért egyes csapatparancsnokok a comes rei rnilitaris cí-
met nyerhették el,

comes sacrarum largitionum: a rationalis rei sutnmaiaet felváltó csúcshivatal a késő ró-
mai birodalomban. Feladata a pénzügyek irányítása, ellenőrzése volt, és megfelel a mai pénz-
Ú$mniniszteri feladatkörnek. Nevét apénzadományoknak a katonák körében való szétosztá-
sáról kaPta, de a pénzügyek mellett az ő hatáskörébe tartozott a szenátorok megadóztatása
(collatio glebalis), a kereskedelmi adó beszedése (collatio lustralis), a pénzverés,pénzügyek-
ben pedig ő volt a legfelső bíró.

3í4
 l_ATlN KlFEJEzÉsEK MAGYARÁZATA

comitatense§: a római hadseregnek aIIL száaadvégén,valószínúleg a rsrRAncHIA korá-

ban történt két részre osztásakor létrehozott központi mozgóhadsereg elnevezése (lásd még
uulraNeI). Alapvetóen a császár kíséretéhez(comitatus) tartoztak, s bevethetók voltak min-
denütt, ahol erre az uralkodó paranc§ot adott. Voltak gyalogos (legiones), lovas (vexillationes)
és elit Qlalatini) alakulatai, és szolgáltak bennük barbár egységek (awilia) is.

comitia (tributa): a római népgyúlésnekkerületenként szerveződő formája. A Kr. e. IIL

száaadvégénalakult ki, miután 24I-ben a római állam területét 4 Róma városi és 31 ,,vidéki"
körzetre (tribtls) osztották. Ez a rendszer lett a polgárok besorolásának, a népg5rűlésentÖr-
ténő szavazísnak az a|apja, A korábbi comitia centuiatóyal szemben lényegesen alacsOnyabb
számú csoportosulást hozott létre a nép5úlésen,s ez bozzájárult a gyorsabb Ügyvitelhez.
Feladata kezdetben csupán az alacsonyabb rangú tisztviselók megyálasztása volt, idővel
azonban a törvényhozás feladatkörét is megkaparintotta. Tényleges hatalommal azonban
nem rendelkezett (lásd még rtINcnrs).

consecratio: az elhunfi uralkodó istenként történő elismerése, ,,istenné avatása" Ünne-

pélyes formában.

consilium principis: a császár nagy befolyással bíró tanácsadó testülete, amely a II. szá-
zad során jutott nagyobb jelentóségre, de igazábó| aIII.. szőzadra lett meghatározó jelentŐ-
ségú(lásd még euIcr pRINcIpIs, coNsIsToRIuM). Tbgiai a consiliaii volíak.

consistorium: a késó római korban - Diocletianus uralkodásától - a coxstuuM PRINCI-

rrs, a tulajdonképpeni ,,koronatanács" neve. Elnevezése a consisto ('állva marad') latin SzóbÓl
származk, ugyanis ekkortól kezdve a tanácstagok nem ülhettek le a császár jelenlétében.
Thgjai a comites consistoriani voltak (lásd coMEs). Csak javaslattevó hatásköriik volt, a dön-
téshozatal egyedül a császár kezében volt.

consul: (consukre'megkérdez', 'tanácsot kér', 'tanácsol', lat,) a római köztársaság korá-

nak legmagasabb állami tisztségviselóje, Kettős hivatal volt, és a két konzul egy-egy évig tÖlt-
hette be hivatalát. Eleinte csak patriciusok, majd Ik, e.367-től plebejusok is betölthették.
A császárkortól kezdődóen az uralkodók is rendszeresen viselték ezt a hivatalt, s címeik kö-
zőtt az ilyen minőségben eltöltött hivatali évek száma is megielenik. Megkiilönböztetjiik a
konzulokat (consules ordinarii), akik társukkal együtt a teljes hivatali évet kitöltöt-
,,rendes"
ték, a rövid időre kinevezett konzuloktó| (consules suffecti). A következő hivatali éwe jelölt
konzulok leve consul designafus volt (hivatali jelvényeire lásd még onNerrmvn_nu).

correcton 'javító, rendbehozó' (corrigere'javít', 'rendbehoz', lat.). Tiajanus által a biroda-

lom szabad városaiba a közállapotok javítása céljából (ad corrigendum statum liberarum civi-
tatium) szétküldött császári biztosok neve. Caracallától kezdődóen kimutathatÓ, hogy az Ő

kezükbe került egyes területek teljes kormányzása. Diocletianus idején ez a rendszer ltálria
területén hivatalosan is intézményesült (ahol aközigazgatási körzetek élérecsászáricorrec-
torokatneveztek ki), másutt pedig a helytartók rangsorolásának egrik kategóriája lett.

cubicularii lásd pnapposITus SACRI CuBICULI

315
,
l_ATlN KlFEJEz6a.6 y46ylpfulrA

cura Palatii: a csá§zári palota felügyeletével me1blzolt tisztviseló címe a késó római
korban.

-!,6
denarius: rÓmai ezüstpénz (deni='minden tizedik', lat.), kezdetben 10, késóbb ast ért.
SÚlYa koronként változott: kezdetben Ll72 római font (4,55 g), Augustus idején 1i84 font
(3,89 g), aIII. szánad közepén pedig (amikor verésük megszúnt) 1/140 font (2,3 g) volt. A de-
nár fele aquinaius, negyede pedig a sestertius nevű váltópénzvolt. Caracalla 215-ben meg-
kezdte az 5,1 g súlyu dupla denárok (ervroxrNrar.n;sok) verését,amelyeknek az ezistdená-
rokhoz hasonlóan szintén rohamosan csökkent az ezíisttartalma, mígnem Diocletianus ezek-
nek a kibocsátását is beszüntette. Ekkor jelent meg az új ezüstdenár (a 3,4t g=!196 rőmai
font súlYÚ denaius atgenteus), valamint a rézből vert közönséges denár (denaius communis),
amelyból 25 darab ért egy ezüstót.

teendók, kiilönösen
dioeceses: gÖrög eredetú szó (dioikeszisz), eredetileg aközigazgatási
az állami Pénzügyek intézésétjelentette. A római birodalom 'kőzigazgatásikörzet' értelem-
ben vette át ezt a szót a görögból. A császárkorban kezdetben a városokhoz csatolt külsó te-
rÜleteket, később a provinciákban egyes körzeteket jelöltek igy. Átalanos alkalmazást a
Diocletianus és I. Constantinus idején végrehajtott közigazgatási reform során nyert, amikor
is a provinciák gzámát 96-ra, majd ],20-ra emelték, és nagyobb közigazgatási egységekbe, a
dioecesisekbe sorolták őket. A dioecesl,seken belüli provinciák száma egyenetlen volt (4 és 20
kÖzÖtt ingadozott). Adioecesiseket a nagyobb területi egységet igazgató négypraefectus prae-
toio egykéhez sorolták, és ily módon köztes helyet foglaltak el a birodalom legkisebb @ro-
vincia) és legnagyobb (praefectura) teriileti egységei között. Minden egyes dioecesis élénégy-
egY vicaius áilt, akit a császár személyesen levezetí-ki. F;zt az elnevezést a keresztény egyhaz
is átvette, s a püspökökhöz tartozó területek (egyházmegye) jelölésére használták.

divus: 'isteni',lat. (deus lat., theosz gör. 'isten'). Az elhunyt uralkodókat a szenátus -
rendszerint - istenné (pontosabban istenivé) avatta (lásd coNsEcRATTo), és a divus jelzőt
illesztették titulatúrájukhoz. Az első istenivé avatott politikus Caius Julius Caesar volt, aki-
nek fogadott fia és örököse, Octavianus (a későbbi Augustus) adoptív apja nevét annak ha-
lála és istenivé avatása (Ik. e. a! után a következő formában yelte át és használta: Caius
Iulius Caesar divi filius.

edictum praetorium: 'praetori rendelet', amelyben a pRAEToR hivatali múködésének

megkezdésekor nyilvánosságrahozta tevékenységének - fóleg az igazságszo|gáltatásra vonat-
kozó - alapelveit, Áhndó formátumát Hadrianus idején a tegnaúsosauu római jogász, Lu-
cius Octavius Cornelius Salvius Julianus Aemilianus jóvoltából nyerte el,

equites: 'lovagok' (equus='ló', lat.). A köztársaságkorban önálló társadalmi renddé szer-

veződtek(ordo equester='lovagrend', lat.) a vagyonos kereskedók, bérlők, akik Róma gazda-
sági életében játszottak meghatározó szerepet, de * származásuknál, kereskedelrni tevékeny-
ségüknélfogva - a politikában nem vállalhattak részt. A császárkortól az uralkodó vette föl
azúj tagokat a lovagrendbe, s ő küldte el nekik rendi jelvényíiket (ló) lovagi címükkel együtt,
Jelentós szerepet töltöttek be mind a birodalmi közigazgatásban, mind pedig a hadseregben,
ahol az előléptetési rendszer aII. századtól lehetóvé tette a lovagrendbe való felemelkedést
is (lásd cen"ruruo). Többek között helytartók (pl. Egyiptom provincia), flottaparancsnokok,
auxiliáris egységek parancsnokai, a testőrség parancsnokai Qlraefectus praetorio), a császári
posta iránltói kerültek ki soraikból.

316
 LAT|N K|FEJEZÉSEK MAGYABÁZATA

excubitore§: 'órszemek' (excubare:'éber állapotban van', 'őrködik', eredetileg'a szabad-

ban alszik, fekszik', lat.). I. Leó császár hozott létre új, 300 fós testőrséget (felválfua ezze| az
azono§ jellegu feladatot ellátó scholaiit), amelynek tagiait Asia Minor tartomány déli részé-
ból, Isauriából toborozta.

forum: eredetileg a piacterek elnevezése a városokban (pl. forum holitoium _ 'zöldség-

piac'; forum boaium - 'marhapiac' Rómában). Valószínúleg hellénisztikus hatásra (agora)
díszes építményekkel(oszlopcsarnokkal, templomokkal, resn-rcÁval stb.), köztéri szobrokkal
díszítik, s ily módon a városi közélet, sokszor aközigazgatás színterei lesznek. Róma városá-
ban az ősi Forutn Romanum mellett - elsősorban propagandisztikus okokból - Julius Caesar,
Augustus, Vespasianus, Nerva és Tiajanus is felépítette az örtmagáról elnevezett, pazar kivite-
lezésíícsászári forumot.

honestiores: 'tiszteletreméltóbbak' (helyesen: honestes). A Kr. u. II-III. századtól kezdve

megielenő jogi kategória a magasabb társadalmi osztályokba tartozók (szenátorok, lovagok,
veteránok, decuriók) megjelölésére, szemben az alsó rétegekre vonatkoztatott humiliores
('alacsonyabb állásúak', helyesen: humiles) jogi kategóriával. Ahonest(ior)es kedvezőbb elbí-
rálásban részestiLltek a bíróság előtt (pl, nem lehetett testi fenyítést alkalrnazni velük szem-
ben, mentesültek a halálbüntetés kiszabása és a kényszermunka alól, stb).

imperator: eredetileg'hadvezér', 'parancsnok' (imperare='parancsol','elrendel', lat., ősi

alakban ind,uperator, inpeirator). Octavianus (a késóbbi Augustus) először Kr. 43-ban kapta
meg a szenátustól az imperator címet, amely a 30-as évektől kezdődóen nevének része lett
(Imperator Caesar divi lulii filius). Amikor pedig Kr. e.27-ben a szenátus az Aucusrus meg-
tisztelő jelzőt adományozta neki, az imperator cím nevének állandó része (Imperator Caesar
Augustus), és az őt kóvetó római császárok hivatalos titulatúrájának elengedhetetlen tarto-
zékalett (praenomen imperatois). Jelentéstartalma is megváltozot| ekkortól leginkább 'telj-
hatalmú uralkodó'-t jelentett, aki egyben (az imperium proconsuhrénál fogva) a hadsereg fő-
parancsnoka is volt.

imperium: 'paranc§', 'megbizás' ,'elrendelés' (lat.), eredetileg a legmagasabb tisztségeket

betöltő római tisztségviselők hatáskörét jelölte, amely a legfőbb hatalommal volt egyenlő a
közigazgatás, a hadsereg irányítása és a törvényhozás területén egyaránt. Sulla korát köve-
tően egyes politikusok rendkívüli hatalomra (imperia actraordinaria) tettek szert, amelynek
átvétele Augustus uralmának * és az élet minden tertiletén érvényesítettteljhatalmának - a
jogi kereteit szabta meg (impeium proconsulare, idónként impeium maiusként is szerepel).

ius Latii: 'latin jog', lat. Eredete arra az időszakra megy vissza, amikor még maga Róma
is a latin szóvetség tagja volt. Kr. e. 338-tól, a latin szövetség felbomlását követően Róma el-
vette a korábban egyenjogú közösségektől a kereskedelem, házasodás kölcsönösségen ala-
puló jogát (ius commercii, ius conubii), csupán a ius exilii maradt meg változatlan formában.
Aius Latiival rendelkezó közösségek polgárainak joga volt ahhoz, hogy bevándoroljanak Ró-
mába (ius rnigranli), ott letelepedjenek, és a polgárok listájába való felvételt követóen római
polgárjogot kapjanak. A Róma által ItáIiában alapított kolóniáknak is a las Latiit adomá-
nyozták. A Kr. e. II. században a Rómába való elvándorlás és az ennek következtében föl-
lépó elnéptelenedésmegakadá|yozása céljából korlátozták a ius migrandit, és Róma lehetővé
tette, hogy mindazok, akik latin jogu közösségben tisztséget üselnek, ott helyben megkaphas-
sák a római polgárjogot (ius civitatis per honorem adipiscendae). Ezt a jogikategóriát, amely a

317
 láTlN KlFEJEzÉsEK MAGYAHÁZATA

szÖvetséges háborukat (IG. e. 91-89) követően a latin kolóniák és Róma kózötti jogi viszo-
nyokat határozta meg, fokozatosan kiterjesztették az észak-itáliai, majd a provinciabeli tele-
pülésekreis.Hadrianus császár idejénlétrehoztákanagy latinjogot (Latiummaius), amelya
városi tanácsban tisztségeket betöltó egyének római polgárjoghoz jutását is lehetővé tette.
Caracalla2l4 táján kiadott rendeletével (Constitutio Antoniniana) a római birodalom minden
szabad születésú polgára megkapta a római polgárjogot, s ezzel a ius Latii éwényétvesztette.

legatus: eredeti jelentésében 'küldött', 'köveí' (legare='valakit hivatalos megbízatással

követségbe küld', lat.), akiket a szenátus hivatalos megbízással Róma képviseletében ellen-
séges vagy baráti államokhoz küldött. Később a városi közösségek, tartományok vezetői mel-
lett tevékenykedő, Rómával való állandó kapcsolat tartásával megbízott tiszwiselők megjelö-
lése. A római császárkorban - Augustustól kezdve - az egyes tartományok élénhelytartóként
(legafus Augusti pro praetore), a legiók élénpedig csapatparancsnokként (legafus legionis) ők
képüselték a császárt, akj az imperium proconsularénál fogva (lásd ItrlrenIurr,r) úgymond az
összes proÜncia legfőbb helytartója és a hadsereg főparancsnoka volt. Megkülönböztetünk _
legalább 2 legióval ellátott tartományok esetében - konzuli, - legfeljebb 1 legió által meg-
szállt provinciákban - praetori és - ritkán - qae§tori rangú legatusokat (legati consulares,
legati praetoii, legati quaestoii), akik szenátori tartományokban legfeljebb 1 évre, császári
provinciákban rendszerint 3-5 évig terjedó időszakra kapták meg hivatalukat. A császárkor-
ban a helytartó eryben a tartománya területén állomásozó csapatok fóparancsnoka is volt, és
ez sokak számáta lehetóséget teremtett arra, hogy - seregeikre támaszkodva _ megszerezzék
maguknak a császári trónt.

legio: a római hadsereg alapját képező legnagyobb taktikai egység neve (legere='kivá-
laszt', 'összeg5újt', lat.). Róma korai időszakában a legio szó a teljes (95 centuióból álló) ró-
mai haderőt (exercias) jelentette. Soraiban ktzárólag római polgárok szolgálhattak. A korai
köztársaságkorban kettéosztották a teljes római hadsereget, és a két legiót a két konzul pa-
rancsnokolta. A Kr. e. lY, században a legiókat L0 manipulusra (ezeket pedig}-2 centuriúra)
osztották, amelyek azelső csata§ort alkotó, karddal és hajítódárdávalfelszereltpincipesből,a
második vonalat alkotó lándzsásokból (hastati) és a legtapasztaltabb harcosokból álló, a har-
madik vonalat alkotó tartalékból (tiani) rilltak. A három hadsortkiegészítették még a kóny-
nyűfegyverzetú, lándzsás és parittyás velites (avelum:vászon latin szóból, kifejezve azt,hogy
- lévéna sereg legszegényebb harcosai - páncélt nem, csak vászonöltözéket viseltek), vala_
mint a lovasok (equites militares és equites singulares). Marius 3-3 manipulusból létrehozta az
ekkortól kezdve a legiók taktikai alapegységétjelentó 600 fős cohorsokat, amelyek a csatában
két sorban, egyenként öt oszlopban álltak fel. Augustus idején a legiók létszámát - a korábbi
3-4000-ről - kb. 6000-re emelték. É)léna legatus legionis állt, aki idónként egyben a provincia
helytartója is volt (lásd ncenls). A késó római korban a legiók kis létszámú,5-600 fős csa-
patok voltak, amelyek mind a LIMITANEI, mind pedig a coMITATENsrs egységei között megta-
lálhatók (pl. legiones pahtinae, legiones cornitatenses, legiones pseudocomitatenses).

libertinus: a római társadalom szabad jogállású rétegéneklegalsó kategóriájába tartozó

felszabadított rabszolga (lásd lrnnnrus), a köztársaságkorban eredetileg felszabadított rab-
szolga (libertus) fia.

libertus: 'felszabaűtott (rabszolga)' (liberare='meg-, felszabadít', lat.), Római jogi meg-

jelÖlés az elbocsátás (iusta manutnissio vagy non iusta numissio) aktusa révénfelszabadított,
rÓmai polgárjoggal nem rendelkezó, áütalában több generáción át is hátrányosan megkülön-

318
 LAT|N K|FEJEZÉSEK MAGYARÁZATA

böztetett szabad jogállású személyekre. A libertus a felszabadítás ellenére is egykori urához

mint patronusához kötódött. A császári család szabadosai - főleg Claudius és Nero idején -
az á||amigazgatásban magas állami funkciókat viseltek. A társadalmi ranglétrán azonban
származáslk miatt nem emelkedhettek föl, nem lehettek sem a lovagrend, (ordo equester),
sem a szenátori rend (ordo senatoius) tagai (egyes esetekben legföljebb |eszármazottak).

limitanei: a késő római birodalom haíárai mentén állomásoztatott, határvédelmi felada-

tok ellátásával megbízott egységek összefoglaló neve (limes='határ', lat,), Bár a római had-
seregnek coMITAIENsEs és limitaneus egységekre való kettéosztása már aIIL száaad vége felé
(legkésóbb azonban I. Constantinus uralkodása idején) megtörténhetett, alimitaneru elneve-
zés a forrásokban csak a Kr. u. |,/. század második felében válik általánossá. Alimitanei aha-
tárok mentén letelepített, földmúveléssel és katonáskodással foglalkozó, a comitatenses egy-
ségekhez képest alacsonyabb rangúaknak tartott egységek voltak . A limitanei a római határok
védelme fejében földbirtokokat kaptak, és emiatt az ókortörténeti kutatás sokáig a paraszt-
milíciákhoz hasonlította óket.

Ludi Capitolini: 'capitoliumi játékok' (más néven Ludi Romani:'római játékok' vagy
Ludi Magni='nagy játékok'); a legfőbb római isten, Juppiter Optimus Maximus tiszteletére
évenként megrendezett nyilvános, kultikus ünnepségsorozat. A legrégebbi római játék, a
források szerint Kr. e. 366-tól rendezték, és szeptember első felében tartották. Domitianus
idején górög játékok hatására capitoliumi versenyeket (Capitolia) tartottak.

Ludi Saeculares: 'százados játékok' (ludus:'játék' és a saeculum='évszázad',lat.); az

,,évszázadot" lezáró, Római mondai alapításának (IG. e. 753) emlékére rendszertelen időkö-
zönként megtartott ünnepségsorozat. Aköztátsaságkorban az alvtlági hatalmak kiengesztelé-
sére, háborús idószakok lezárására (pl. IG. e.249,1,46), Augustus idején pedig - az elgeszle-
lés gondolatának megtartása mellett - az i$, boldog, ún, Aranykor (aurea aetas) beköszönté-
nek ünneplésére rendezték meg (Kr. e. 17), amelyet Horatius is ódával kószöntött (carmen
saeculare). A császárkorban időról időre megrendezték (pl. Philippus Arabs idején, 248-ban).

magister equitum: 'lovassági fóparancsnok' (magister:'elöljáró', 'felügyeló', 'vezető' és

equites='lovasok', lat.). A római köztársaságkorban a dictator korlátozott időre kinevezett
legfőbb támasza volt. A tisztséget a késő római korban - feltehetőleg I. Constantinus idején -
felelevenítették, és a lovasság főparancsnoki tisztségét látta el (lásd még MAGIsTER MILITuM,
MAGIsTER rrorruu). A magister equitum, mint a legfontosabb fegyvernem főparancsnoki
tisztségénekbirtokosa, gyakran a római birodalom fölötti tényleges hatalmat is birtokolta
(lásd pl. Stilicho, Aetius stb.).

magister memoriae: (tnemoria:'emlékezet',lat.) legkésőbb Diocletianus uralkodásától

fogva meglevő késó római udvari tisztviseló, aki a császár mellett múködő egyik legjelentó-
sebb kancelláiának (scinium memoriae) a vezetője volt (ebből magister sciniorum). Fela-
data a kora császárkorban azvolt, hogy a császárt emlékeztesse ígéreteire (magister a meíno-
nQ, A késő római korban ó foglalta írásba a császár megjegyzéseit (adnotationes), ő irta a
császári beszédeket és a katonai előléptetésre való felterjesztéseket (ily módonrészben ama-
gister a libellis és a magister ab epistulis feladatkörét is ellátta).

magi§ter militum: a késő római korban a hadsereg főparancsnoka, a katonai közigazga-

tás feje (tniles='katona', lat.). I. Constantinustól kezdve tulajdonképpen a magister militum

3í9
LAT|N KlFEJEzÉsEK MAGYAR/íZqTA

látta el a praeíectus praetoio feladatkörét, aki ekkortól ktzárólag a polgári köúgazgatást irá-
nyíthatta (lásd rn+nrrcrus pRAEToRIo). Amagister militum hiyatalos titulatúrájában megad-
ták, hogy melyik fegyvernem (uectsmn EQuITuM vagy MAGIsTT,n rrorruu) főparancsnoki
tisztét látta el. Amennyiben mindkét csapatfajta hozzá tarlozott, címe rna7ister utriusque
militiae volt. Csupán a császárnak taítozott felelósséggel, aki kinevezte és - tetszése szerint
akár - le is válthatta. Tagia volt a coNslsToRlutvtnak. Abban az esetben, ha egyidejűleg több
magister militum volt, kijelölték a rangidős vagy birodalmi főparancsnokot, aki mindig a csá-
szár közelében tartózkodott, az uralkodó bizalmasa volt (magister militum praesentalis vagy
magister militum in praesenti),

magister officiorum: az egytk legmagasabb rangú udvari tiszMselő a késó római korban,
aki a császári kancelláriákat (scinia, lásd scnIuul,t) tartotta kézben (officium='szolgálat',
'foglalkozás', 'hivatal', lat.). Múködése I. Constantinus uralkodásától kezdve bizonyítható
(320). Tagia volt a coNsrsronIuMnak, ő volt az udvari fó szertartásmester, az udvai testórség
(scholae palatinae) főparancsnoka, és a pénzügyek kivételévelszinte minden birodalmi ügy
(így például a külügyek) intézése,kézben tartása az ő íeladata volt. II. Constantius korától a
futárszolgálat (agentes in rebus) és a postaszolgálat (cursus publicus) ishozzátaítozott.

magister peditum: 'gyalogsági fóparancsnok' (pedites='gyalogosok', lat.). A késó római

korban a hadsereg gyalogosegységeinek legfóbb parancsnoka (lásd rr,recrsrrR EQuITtlM, lríA-
GISTER trlrurruu). Hozzá tarloztak a határvédő csapatok (r-runaNnr), valamint a coMITATEN-
ses gyalogosegységei is.

magister scrinii (vagy magister scriniorum): a császári kancellária főnöke (scinium=

'hengeres doboz vagy kapszula irattekercsek, könyvek, kenócsök táro|ására', lat.), a uacIs-
TER MEMoRIAE közvetlen alárendeltje.

martyrium: eredetileg a keresztény va|lás igazát tanúsító, a hívó vérével megpecsételt

bizonyíték (martüion:'bizonyték', gör.), Később a vértanúhalált szenvedett ,,mártír" sír-
helyét, ritkán templomot jelentett.

notarii: 'jegyző' (nota='jel','ismertetójegy', 'titkosírás', lat.), magas rangú udvari tiszt-

viselő a késő római korban. I. Constantinus idejénjött létre a császári titkárság (schola nota-
iorum), éléna rangidős jegyzővel (pirniceiw notaiorum). Bizalmi állásuk jelentóségét az
magyarázza, hogy a CoNSISToRIUMban ók vezették (titkosírással) a jegyzókönyveket, és ók
állitották össze a magas rangú hivatalok és tisztségek jegyzékét is (laterculum maius). Mind-
emellett rendkívüli császári megbizatásra diplomáciai, vezérkai, közigazgatás| ügyvédi fel-
adatokat is elláttak.

numeri: a segédcsapatok (euor.n) legkisebb, önálló taktikai egysége (numerus='szátm',

'mennyiség', 'tömeg', lat.). A Flavius-korban (vagy Tiajanus idején) hozták létre óket. Jel-
lemző volt az etnikai alapon szeweződő numerus) amely irreguláris egység volt a római had-
seregen belül. Germania provinciában az űn. Odenwaldlimes mentén állomásozott nagy-
számí numei. A kb. 40-40 fős egységek éléna praqlositus ál}t. A késő római korban a
numen8 megnevezés általánosan már bármilyen csapattest (legio, auxilia stb.) megielölésére
vonatkozhatott.

320
 l_ATlN KlFEJEzÉsEK MAGYABÁZATA

ornamentum, -a: valamely magas rangú hivatal - rendi hovatartozást is hangsúlyozó -

jelvénye, amely me§elenhetett a hivatali címben, a ruhálzaton, megnyilvánulhatott a rendi
jelvényekben vagy akár az adott hivatalnok üléshelyének a nyilvános játékokon való elhelye-
zésébenis, Megkülönböztetjük a konzuli, szenátori, quaestori omamentumokat (omamenta
consularia, senatoia, quaestoria), továbbá a városi tanácsok tagjainak jelvényeit (omamenta
decuionalin, duumviralin). Omamentumokat a császár javaslatára a szenátus kitüntetéskép-
pen is adományozhatott civileknek és katonáknak egyaránt (omamenta militaria). Győztes
hadvezérek számára diadalmenet (rnruurHus) megrendezése helyett (minthogy Augustustól
kezdve ez a császári ház kiváltsága volt) gyózelmi jelvényeket (ornamenta triumphalia) ado-
mányoztak.

ovatio: kisebb métetű TRIuMpHus (ovatio est minor triumphus), amelynek megtartá§át a
szenátus engedélyezte a Rómába győztesen (azonban a triumphusszal ellentétben nem ko-
csin, hanem lovon vagy ryalogosan) bevonuló hadvezéreknek (ovare='ttjjong', lat.). Azovatio
kritériumait (pontosabban a triumphustól való eltérését)a következóképpen lehet összefog-
lalni: nem igazi háboruban, alantas ellenféllel szemben (pl. kalózok, rabszolgák), vérhullatás
nélkiil kivívott győzelem. Atriumphust ünnepló hadvezérrel ellentétben nem viselhetett had-
vezéi pálcát (scaeptrum), babérkoszoru helyett mirtuszkoszorú övezte homlokát, trombita-
szó helyett pedig mindössze fuvolííkdallamára lépdelhetett. Ötttizeke ftlraekrta) is eltért a
triurnphusra jogosult hadvezérétől. Aauto|só ovatiót 47-ben tartották Rómában.

Pater patriae. a'haza atyja', lat. Ezt a kitiintetó címet elsóként Julius Caesar fogadta el.
Utódját, Augustust Kr. e. 2-ben tisztelték meg ezzel a címmel, amely azonnal meg is jelent
hivatalos feliratain. Az őt követó római császárok rendszerint - de nem minden esetben -
szintén megkapták ezt a jelzőt,

patriarcha: a Kr, u. II. században S5rria Palaestina provincia (Judaea) zsidó közössége
elöljárójának a cime, fópap, pátriárka, Ezt a kifejezést először a Septuaginta görög fordítói
használták. A késó római korban - főleg a keleti egyházbal - a púspököket jelentette. Rend-
szerint ezt a címet viselte Konstantinápoly püspöke is.

patricii: a szenátori renden belüli római sziiLletési arisztokrácia tagjai, a legelőkelóbb

ősök Qlatres='aty6k',lat.) leszármazottai (Cicero szavaival: qui patrem ciere possunt), A kirá-
lyok korában a patriciusok rendi ismertetőjegye a patriciusi clrpő (calceus patricius) és a lovas-
alakulatokban (valójában a királyi kíséretben) teljesített szolgálat volt. A köztársaságkorban
ők vették kézbe az államélet irányítását a kétpólusú (patricii-plebs) római államban, kezdet-
ben ók viselhettek csak állami és papi hivatalt (Ik. e. 366-ban az egyik konzul plebejus szár-
mazástt lehetett, a lq, Canuleia pedig megengedte a patriciusok és plebejusok közötti házas-
ságkötést). A császárkorban egyes kihalt patriciuscsaládok helyére a császárnakjogában állt
újakat kinevezni. I. Constantinus uralkodásától kezdve állami tisztviselőknek (pl. konzulok,
MAGIsTER MILITLJM), germán kirrályoknak (pl. Odoaker) adományozták a Patricius kitüntetó
címet, amely rrgyan nem párosult hivatallal, de az egyk legmagasabb állami méltóságnak szá-
mított.

peregrini lásd cesrra pBnpGRINoRuM

Pius: 'istenfélő', 'az istenek, az állam, a család iránt kötelességtudó', 'kegyes', T, Aelius
Antoninus császár - de már a köztársaságkorban is számos nemzetség (sens) - mellékneve.

321
 láTlN Kl FEJEZÉSEK MAGYAP/í7ATA

A későbbi uralkodók is átvették titulatúrájukba, A késó római korban a Pius Felk jelző váIt
általáno§sá a hivatalos császári címekben,

pontifex maximus: a papok (pontifex) collegiumának élénálló főpap

Qlons='híd', 'ös-
vénY'ésfacere='készit', 'csinál', lat.), a római államvallás legfóbb vezetője, aki élete végéig
töltötte be ezt a tisztséget. Rendszerint patricius származású, általában konzulviselt elókelók
Pályáztak a fópapi hivatalra, amelynek hatáskörébe taítozott pl. a Vesták felügyelete (ebből
néhapontifac Vestae), az állam vallási életéneks az egész papi collegium fegyelmének felúgye-
lete. Minthogy a pontifex maximus széles körú jogokkal és nagy befolyással, hatalommal ren-
delkezett, Augustus - az utolsó fópap, Lepidus halála után - önmagátjelölte erre a tisztségre.
Ettől kezdve ez a cim a császári titulatúra része, s egészen Gratianusig - aki Damasus pápa és
Ambrosius hatására 382-ben megvált tőle - a római császárok töltötték be a főpapi hivatalt.
AzY. századtól a pápai címtartozékalett.

praefectus: 'elöljáró', 'parancsnok' Qlraeficere='valaminek az élérekinevez', lat.). Áta-

lános értelemben bármilyen (katonai vagy polgári) hivatal élérekinevezett, lovagrendi vagy
szenátori rangú személy címe a római korban (ebbőlpraefectura='apraeíectus általiránltott
terület'). Átahban ítélkezésijoggat Qrafectus iure dicundo) rendelkeztek, és a magistratitó|
(késóbb pedig a császártól) kapták megbízatásukat. Elsósorban a császári közigazgatásban
(pl. praefectus Aeg,pti) és a hadseregben töltöttek be fontos tisztségeket (lásd auxnte, co-
HOnS). RÓma város ügyeit - a császár távollétében - a konzuli rangú városi praefectls (prae-
fecas urbi) intézte, akinek Kr. e. 367 óta szüneteltetett hivatalát Augustus keltette életre.
Feladata - tóbbek között - a rend és nyugalom biztosítása volt, Rómában még a praefectus
vigtlum (lásd vtcrrrs), a IRAEFEcTUS pRAEToRIo, a rRAEFECTUS ANNoNAE érdemel említést.
A császári pnovrNcv(k élén- a pRocuRAToR és a szenátori rangú LEGATus mellett _ prae-
fectus is állhatott, így pl. Egyiptomban a praefectus Aegpti, Judaeában a praefectus Iudaeae
(akik közül a leghíresebb helytartó Pontius Pilatus volt).

praefectus annonae: Rómában a gabonakészletek feltöltésével, a rászorulók körében a

gabonafejadagok szétosztásának felügyeletével (annona ='élelmiszerkész)et','azévitermény',
lat.) Augustus Óta megbízott magas rangú lovagrendi tisztviselő, a császáttól kapott rendkí-
vüli megbízatásból fakadó hatáskörrel (időnként pallosjoggal - ius gladii - is!). Bár a lovagi
hivatali pályafutás egyik kiemelkedó tisztségét jelentette - rangban a praefectus Aeglpti és a
Praefectus praetorio kÖvelte -, a IV században a praefectus urbi alá osztották be, és ekkor ön-
ztllóságát is elveszítette . Ezt a hivatalt a keleti birodalomrész fővárosában, Konstantinápoly-
ban is létrehozták, de megvolt Afric4 provinciában, Alexandriában és egyéb provinciabeli
municipiumokban egyaránt.

praefectus praetorio: Augustus uralkodása idején (Kr. e.2) a testórség (rnuronrar.u)

élérekinevezett két, lovagrendi parancsnok. Gyakran megkapták a konzuli hivatali jelvénye-
ket (onNaunn-ruu), és előfordult, hogy konzuli tisztséggel vagy a szenátori rendbe való felvé-
tellel tüntették ki őket. Tagjai voltak a császái tanácsnak (coNsrrrur,r pRINcIpIs), a katonai
feladatok mellett a polgári közigazgatásban is kaptak megbaatást. A II-n. században híres
jogászok töltötték be ezt atisztséget. I. Constantinus idején elvették tőlikazévszázadokon át
élvezett katonai hatalmat, és ekkortól csak a polgári közigazgatás területén érvényesülhettek.
395 körül a római birodalom területén létrehozott négy nagy közigazgatási egység (praefec-
nrae) élérekerültek, feladatuk pedig a közigazgatás, közlekedés, gazdaság, pénzügyek inté-
zéséreterjedt ki.

322
 LAT|N KIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA

praepositus sacri cubiculi: I. Constantinus (legkésőbb azonban II. Constantius) uralko-

dása alatt létrehozott udvari hivatal elöljárója, aki állandó kapcsolatban volt a császárral, s
ennek következtében rendkívüli hatalomra, tekintélyre és befolyásra tett szert. A ranglétrán
a MAGISTER MILITUM és a uacIstnn oFFIcIoRuM között helyezkedett el. Beosztottai a cubi-
culariivoltak, dehozzálaítozott pl. a császári ruhatár, uralkodói jelvények rendben tartásá-
val megbízott tiszfuiseló is (comes sacrae vestis).

praeton 'elöljáró', 'aki élen jár' Qtaeitoti praeeo, lat.). Eredeti jelentésében (kb. Ik. e.
450-ig) a konzulok megielölésére szolgált, később a konzulok tehermentesítésérekiilönbözó
hivatalok éléreneveztek kipraetorokat (pl. a bíráskodással megbízott praetor urbanrrst Rómá-
ban, aki a várost legfeljebb tiznapra hagyhatta el; a római polgárjoggal nem rendelkezők jogi
ügyleteinek intézésérepraetor peregrinust, aki Livius szavaival inter cives et peregrinos ius
dicit). Szfimuk Augustus idején 1,0 és 16, késóbb 12 és 18 között mozgott. Hivatali jelvényük
(onNeuen"mt) a toga praetexta és a sella curulis volí. A konzulokéval azonos hivatali hatal-
mat (nrarenIura)birtokJó praetorok a császárkorban katonai feladatokat is elláttak, s gyakran
töltöttek be helytartói tisztséget is. Rendelkezéseinek alapelveit a praetor az ún, praetori
rendeletben (noIcrurvI rRAEToRIuM) hozta nyilvánosságra. Diocletianustól kezdve a magas
hivatalok betöltésének elófeltétele lett a praetori hivatalok letöltése. Feladatkörük ekkortól
főleg a különböző játékok - nagy anyagi terhekkel járó - előkészítéseés lebortyolritása (cura
ludorum) volt. Constantinus idején a praetori hivatal megtisztelő jellege megszűnt, s egyre
inkább tehertétellévált.Ezt a hivatalt késóbb Justinianus felelevenítette.

praetoriani: köztársaságkori eredetú (atraordinaii), Augustus korától (Kr, e. 2) kezdve

a római hadsereg állandó részét alkotó 9 csapattest (praetoriae cohortes) katoná,i (a szó jelen-
tésérelásd IRAEToR). 3 cohors Rómában, 6 pedig Itália más városaiban állomásozott, Pa-
rancsnokuk a két pnerrpc' s pRAEToRIo volt. Feladatukul szabtilk elsősorban a császár sze-
mélyénekés palotájának a védelrnét,de harcban is bevetették őket. Kiváltságos helyzetüket
ktiüönbözó juttatásokkal fejezték ki a császárok: szolgálati idejük rövidebb volt, mint a le-
gionáriusoké, zsoldjuk pedig magasabb. Rómában a castra praetorióbal á{lomásoztak, és a
politikai történésekben már a Kr. u.I. szánad elejétól - parancsnokaikkal együtt - hatalmi té-
nyezóként léptek fel, nevezetesen időről időre döntó szerepetjátszottak a császárok kikiáltá-
sában, letételébenvagy a császár személyénekelfogadásában (Didius Julianus tólük vásárolta
meg a trónt egy árverés keretében!). 3t2-ben I. Constantinus feloszlatta a testórgárdát.

princeps: 'sorrendben az első' ,'első a sorban ' Qlimus='első' és capere='elvesz'. 'megra-

gad', lat.), A köztársaságkori szerzők általában az általuk ismert világ kiilönbözó népeinek,
államainak az első emberét nevezíékpincepsnek, míg Rómán belül néhány kiemelkedő po-
litikust, hadvezért jelöltek így (pl. Scipio, Pompeius). Augu§tus is erre a köztársaságkori foga-
lomra nyúlt üssza, amelyet a szenátus elsó embereként (pinceps senatus), mlnt a köztársaság
helyreállítója (restitutor rei publicae), valós hatalmi tartalommal töltött meg. Joga volt a sze-
nátust összehívni, írásosjavaslatot tenni, sót, pénzverésijoga is volt. Igazi hatalma azonban a
proconsuli hatalmon (lásd Irurentuu) alapult. Uralni rendszere (pnncipatus) kb. három év-
századon át fennmaradt, majd felváltotta a dominatus. A proünciákban princeps volt a meg-
jelölése a romanizált bennszülött lakosság saját soraiból kinevezett elöljáróinak is.

Princeps luventutis: 'e|ső az arisáokrata ifiúság soraiban', lat. Eredetileg az arisztokrata

ifiúság körében megrendezett lovasjátékok (transvectio equiam) vezetőjét, később az igére-
tesnek gondolt fiatalokat nevezték így. Augustus örökbefogadott - és saját örökösének kisze-

323
 LAT|N KIFEJEZÉSEK MAGYAFÁZATA

melt - fiait, Gaius és Lucius Caesart (akik valójában M. Vipsanius Agrippa gyermekei voltak)
is ezzel a megtiszteló címmel ruházták föl a római lovagok (Kr, e. 5, ill. 2). Ettől kezdve a
trónörökösök titulatúrájában szerepel. Utol§ó ilyen em|ítése Flavius Gratianus és II. Valen-
tinianus hivatalos címei között mutatható ki.

procuraton 'intézŐ', 'kormányzó' Qrocurare='valaminek a gondját viseli', 'valamivel

törődik', lat.). Augustus, a köztársaságkor vagyonos arisztokratáihoz hasonlóan, vagyonát és
birtokait rabszolgák és szabadosok révénigazgatta, akjkprocuratoiminőségben álltak a csá-
szári magánvagyon élén.Fzzel egyidejűleg lovagrendúekból létrehozott egy procuratoihiva-
talnokréteget, akik az allamigazgatás ügyeiról gondoskodtak. Bérezésiikalapján több kategó-
riájukat kiilönböztetjiik meg (saragenaii, centenaii, ducenaii, trecenaii). Számuk Philippus
idején L77-te emelkedett (az Augustus kori 23-ról), és elsősorban a pénzügyek, ércbányák, a
pénzverésstb. irártltásával foglalkoztak, de kisebb provinciák (pl. Noricum, Alpes Cottiae)
helytartói tisáségét is betölthették,

propraeton praetori rangÚ, a praetor helyett Qto praetore), annak megbízásából fellépó
és intézkedő, de a praetor hivatalával nem rendelkezó római tisztviseló (lásd még LEGATuS,
PRAETOR).

protectore§: 'védelrnezó', 'testór' Qtotegere='betakar', 'megl,éd', 'elrejt', lat.), A késő

római korban tiszti kadétokból álló csapat katonái, akikből csapatparancslokok (qlrotectores
domestici) lettek. A protectores soraiból kerültek ki a császári testőrök (protectores divini
hteris) is.

proÜncia: a korai köztársaságkorban valamely hivatalnok hatáskörébe utalt területet, a

Kr. e. IIII. századtól pedig az - Itálián kívü - meghódított terüeteket jelentette (tartomány).
Róma két első provinciája Szarűnia és Kotzika volt. Közigazgatásukat a rRAEToR, pénz-
ügyeiket a QUAESToR irányította. Kr. e.27-ben a tartományokat szenátusi vagy császári fenn-
hatóság alá sorolták. Bár ez a beosztás idővel változott, az újonnan meghódított tartományok
szinte mindig császái igazgatás alá kerültek. A szenátusi provinciák élélaz egy éwe kineve-
zett proconsul, a hadsereggel ellátott császári tartomány élénpedig a konzuli vagy praetori
rangú császári rscATUs (kgatus Augusti pro praetore), illetve - főleg a fegyvertelen tartomá-
nyok (provincia inermis) esetében a lovagi rangú rnenrscrus (valamint PRoCURAToR) állt.
Diocletianus közigazgatási refomjainak következtében a proünciák területe alaposan lecsök-
kent, számuk Üszont csaknem háromszorosára emelkedett (lásd még olorcnsns). Helytar-
tóik ekkortólpra eses, correctoli consularis, procoraul voltak.

quaeston 'ly'asgálJÓ', pénzügi tisztviseló a római korban (quaerere='keres', 'felkutat',

lat.).A szenátori hivatali pályafutás (cursus honorum) legalacsonyabb lépcsófoka. Sulla korá-
ban 20, Caesar idején átmenetileg 40 qu^aestor felügyelte az államkincstárat (quaestor aerarii
populi Romani) Rómában, a provinciákban pedig a tartományok pénzügyeit. Miután apétw-
üryek szinte ktzárólag a császáí személyes felügyelete, ílletve az általa a penzügyek intézésé_
vel megbízott lovagrendi hivatalnokok kezébe kerültek, aquaestorokgazdasági szerepe is le_
csökkent. A késő római korban leginkíbb udvari ügyek irányításával bízták meg őket (ouans-
ToR sACRI pAI-AflI, quaestor aulae, quaestorintra pahtium).

324
 LAT|N K|FEJEZÉSEK MAGYABÁZATA

quaestor sacri palatii: 'a szent palota quaestora',lat. I. Constantinus idején létrehozott
quaestori hivatal a császári udvarban. Idóvel a birodalrni igazságltgyt teendőket látta el, de
feladatköréhez bizonyos bírói jogkör is társult.

rationalis: Tiberius idején hozták létre a császári kincstár ffiscus Caesaris) igazgatására
az a rationibus pétrzugyt hivatalt, amelyet Hadrianus koráig fóleg császári szabadosok
(unnnnls), attól kezdve pedig mindinkább lovagrendiprocuratorok (rnocunaron) töltöttek
be. AII. század végétőlkimutatható a rationalis elnevezés, amely a késó római korig fenn-
maradt, A császá,ri udvarban pl. arationalis rei privatae acsászlri magánvagyon ügyeit intézte.
Arati.onalis summae rei tisztségére lásd cows sAcRARuM I-ARGmoNuM.

res publica: 'közügy' (lat.), az állam megjelölésére használt kifejezés, tulajdonképpen

'köztársaság'. A római történelemben a római királyok elűzésétől (legendás dátuma szerint
Kr. e. 510) Augustus hatalomra kerüléséig (Ik. e.31,127) terjedő idószakot nevezzük a római
köztársaság korának. A későbbi császári propagandában többször felbukkan a köztársaság
visszaállításának (restiutio rei publicae) képe, ez azonban - főleg Augustus idején - aköztát-
saság látszatának fenntartásával burkolt, fokozatosan megszilárduló egyeduralmat jelentette.
A késő római korban a városi közösségeket leveztékres publicónak (vö. polisz, göt.).

riparienses: a késő római korban a határvédő csapatok egy fajtájának a neve (ipa='fo-
lyópart', ebból'folyami, természetes határvonal'). I;ísd még LIMríANEI.

Salii: 'ugrálók', 'táncolók' (salire='ugák' ,'táír.col' ,lat,). Latiumban, különösen pedig Ró-
mában valamelyik hadisten (talán Mars) szolgálatában álló ősi papi testület ta§ai. A hagyo-
mány szerint Numa király hozta létre a Marsot szolgáló 12 fős Salii Palatini testüetét, Tüllius
Hostilius pedig - az ugyancsak 12 fős - Salii Collini testületét, amely Quirinus szolgálatában
állt. A papi testületek tagiai patricius származú, egészséges, feddhetetlen előéletű, római
polgrárjoggal rendelkezó egyének lehettek, akiknek szülei a kinevezésük (adlectio) időpont-
jában még életben voltak. Mars tisztelete miatt óriási tekintélynek örvendtek a közéletben.
Minden év márciusában és októberében (azaz a hadviselésre alkalnas évszak beköszöntekor
és lezárulásakor) Rómában kultikus felvonulást tartottak. Ennek pontos útvonala ugyan nem
ismert, azonban bizonyos, hogy érintették a Forum Romanumot és a Capitoliumot. A felvo-
nulás során sajátos öltözéket viseltek: piros funica, mellvért, köpeny (trabea), csúcsos sisak
(apex) és az ősi pajzs (ancile), amely a hagyomány szerint Numa király idejében az égből
hullott alá, és Róma állami jólétének a biztosítéka volt (ezért Il másolatot készítettek róla,
és őrzésérehodáklétte ezt a papi testii{etet). A felvonulás során a pajzsokat lándzsával ütö-
gették, és a felvonulási út egyes pontjain megállva fegyveres kartáncot (tripudiurn, amtruare)
mutattak be, mikózben - a Varro korában már érthetetlen szövegú - dalokat (carmen Salinre)
énekelték.

Saturnalia: Saturnus isten tiszteletére évenként megrendezett ósi ünnep (Feiae Sa-
tumo), a római naptár egyik legjelentősebb ilyen jellegú eseménye (december í7.), és egyben
a Forum Romanumon álló Templum Satumi felszentelésének a napja. A földmúveléshez eró-
sen kötódó Róma korai idószakában a természet megtisztulásának és újra megerósödésének
vo|í az ünnepe, amely az Arvales fratres hivatali événeka kezdetét is jelentette. A Kr. e. III.
szánadban már csak néhány család ünnepelte, 2l7-ben azonban felevenítették és látványos
népünnepélyt rendeztek Rómában, majd egészen a IV-V századig fennmaradt. A keresz-
ténységsok elemét átvette a karácsony megünneplésében.

325
LATIN K|FEJEZÉSEK MAGYARÁZATA

scholae palatinae: az udvari csapatokból Diocletianus idején létrehozott testőrség, amely

két, egyenként 500 fós lovasegységből állt (az egységek számát később megemelték). Nevét
arról az oszlopcsarnokkal ellátott épületról kapta, amelyben elszállásolták óket.

scrinium lásd uecrsren SCRINII

senatus: Róma korai idószakában a vének tanácsa (senex='idős','koros', lat., vö. ge-
rouszia, gör.) a király mellett, kósóbb a római állami közélet egyik legfontosabb testii{ete.
Eredetileg a születési arisztokrácia nemzetségfői Qntres:'atyák', lat.), illetve azok leszár-
mazottai, (rernlcu) voltak a tagai Qlatres conscipti='összeirt atyák',lat.). A szenátus általá-
ban élethossziglani tagiait a megfelelő anyagi háttérrel is rendelkező, valamely közhivatalt
betöltött és annak alapján rangsorolt személyekből állt össze. A konzulok által összehívott
testillet éléna pinceps senatus rállt (lásd pRINcEps). Bár törvényhozó és végrehajtó hatalom-
mal nem rendelkezett, amiatt, hogy itt összpontosult a római állam életénekóriási tapaszta-
lata, döntő szerepe volt a közélet menetének irányításában: a szenátus erósítette meg a tör-
vényeket, ellenőtizte a tisztviselóket, irányította a külpolitikát, tartotta kézben a pénzügyeket
és a vallási életet, és határozatokat hozhatott (senatus consultum, amely a II. szánadtólfelvál-
totta a népg;rűlési határozatokat). Összetétele és tagságának a száma idóről időre változott
(100, 300, 600, sőt, Caesar alatt ery ideig 900, a késő római korban 2000). A császárkorban
tekintélye ugyan megmaradt, politikai hatalmától azonban fokozatosan megfosztották.
A meghatározott hivatali ranglétrát végi§áró szenátorok közül kerültek ki sok esetben a
közhivatalok vezetői, a tartományok helytartói, a legiók parancsnokai (bár a legfontosabb,
bizalmi tisztségekhez - pl. praefectus Aegtpti, praefecfus praetorio, lásd rnaBrpcrus _ a csá-
szárkorban nem jut}rattak). A III. száLzadtó| (Gallienus uralkodásától) kezdődően a katonai
pálya bezárult előttük, és csak mint nagy tekintéllyel és régi hagyományokkal rendelkező
testület létezelt tovább. Az igazi döntés ekkortól a császár tanácsadó testületének (lásd
CONSILIUM PRINCIPIS, CONSISTORIUM) a kezébe került. I. Constantinus a keleti birodalomrész
újonnan alapított fóvárosában, Konstantinápolyban is létrehozott egy,,másodrangú" szená-
tust. RÓma szenátusa a késó római korban a praefectus urbi mellett működó tanácsadó tes-
tületté degradálódott. Míg a római szenátus utolsó említését580-bó1 ismerjük, a keleti szená-
tus 1453-ig fennmaradt.

sestertius: római pénz (semis és tertius='harmadfél', azaz 2 tl2,|,at.), értékeegyenlő volt

4 assza|, és eg5megyede volt a Kr. e. 210 k, bevezetett ezüstérmének (lrNanIus). A köztársa-
ságkorban ezüstból verték (súlya I scipulum=l,j37 gvolt), és csak a Kr. e. I. szánadközepén
kezdték sárgarézből kibocsátani (súlya kezdetbel1, uncia=27,3 gvolt, de Diocletianus koráig
fokozatosan csökkent). A denárt megelőzően - és a denár használatáva| párhuzamosan -
sestertius volt az alapvető súlymérték.Röviűtése az érmékelkezdetben IIS, később HS volt.
Decius és Postumus korától dlpla sestertiu.§okat is vertek. A görög nyelvben tetrassmr(i)on
vagy nournrnosz (lat. nummus) néven honosodott meg.

tetrarchia: 'négy uralkodó hatáskörébe tartozó terület'(gör., ebból lat,). Tetrarkhésznek

nevezték egyrészt a görög (és a makedón) hadseregben a négy egységból (lokhoi) álló, 16-16
fős lovascsapat (etrarkhia hiryiké) parancsnokát, másrészt pedig Thesszália négy nagy körze-
tének (Thesszaliotisz, Pelaszgiotisz, Hesztaiiotisz és Phthiatisz) vezetőjét. Kis-Ázsia területén a
galaták 3 nagy törzsét telepítették le hasonló módon szervezett 4 körzetben. A hellénisztikus
utódállamok területén is megszokott elnevezés volt a több uralkodó által közösen iránltott
területek és uralrni forma me§elölésére (pl. Augustus is megerósítette Heródes Antipast

326
 láTlN KlFEJEzÉsEK MAGYARÁZATA

mint tetrarkluit Galilea területén). A római birodalomban Diocletianus hozta|étre azt a - rő-
vid életű - uralrni rendszert, amelynek értelmében a birodalom területét légy tetrarkhész
(gör. vagy tetrarcha, lat.) között osztották fel, akik közül két magasabb rangú (AucusTus) és
két alacsonyabb rangú (Cansen) volt.

tribunicia potestas: a néptribunusi hatalom (tribunus plebis='néptribunus' és potes-

,as='hatalom', 'hatáskör', lat.), a patriciusok és magistrarusok plebejusokkal szembeni túlka-
pásainak ellensúlyozására a köztársaságkorban létrehozott intézmény.A néptribunusok igazi
hatalma - és pontosan rögzitett hatásköre - a rendi kiizdelmek idején alakult ki. Személytik
szent és sérthetetlen volt (sacrosanctitas), joguk volt a szenátusi határozatokat megvétózni
(vetqog és ius intercessionis), felhívták a népgyúlésta népg;rűlési határozatok (plebiscita) el-
fogadására. Idővel részt vehettek a szenátus ülésein, sőt, a második pun háboru idején össze-
hívhatták a szenátust, Kr. e. 149-től pedig hivataluknál fogva a szenátus tagiai voltak, Sulla
megnyirbálta hatáskörüket, de Pompeius és Crassus visszállította eredeti hatalmukat. Augus-
tus _ felismerve az egyenlőségen alapuló néptribunusi tisztségben rejló hatalmi lehetóségeket
_ a korlátozott időre szóló és a kollegialitás elvén alapuló hivatalok helyett az élethossziglan
és egyediil gyakorolható tribunicia potestast szeíezte meg fokozatosan magának (Kt. e. 23-
ban kapta me1 a sacrosanctitast). Ettől kezdve a császári titulaturában a hivatalban eltöltött
évek számát _ azaz az uralkodási éveket - a tribunicia potestas évei számának megadásával
tüntették fel. Bár még a Codex Theodosianus is említi ezt a tisztséget, a népg5úlésmegszúné-
sével a tribunicia potestas politikai tartalma is megszúnt.

tribunus: római tisztviselók, katonai parancsnokok cime (tribus:eredetileg a szabad ró-

mai polgárok három törzsének vagy törzsi körzetének [Ramnes, Tities, Luceres] az előIjárói,
lat.), akik különbözó hivatalokat töltöttek be a katonai, a polgári és a vallási élet számos
területén: tribunus aeraii - eredetileg a hozzá tartozó katonai körzetból (tribus) származó
katonák zsoldjának a kifizetésével megbízott tribunus; tribunus consulari potestate -konzuli
hatalommal felruházott tribunus; tribunus militum kgionis - a legioparancsnok (LECarus)
helyettesei (összesen hat); tribunus cohortis - lásd nuxt-re és coHoRs; tribunus numei - a
késő római korban az általálosan numerusnak nevezett segédcsapatok parancsnoka (lásd
NUMERUS); tribunus plebis - lásd rnrsubllclA PoTESTAS.

triumphus: 'diadalmenet', 'győzelmi felvonulás' az ókori Rómában (fer:'háromszor' és

pes:1áb', eredetileg 'három lépésbólálló tánc' fvö. tripudiuml, lat.). ,,Igazi győze|em" (victo-
ri,a iusta) kivívása után a szenátus engedélyezte, hogy a győztes hadvezér triumphusua|ilne-
pelje diadalát. A győzelmi menet a Mars-mezőről (campus Martius) indult, és a Forum Ro-
manum érintésével- miközben mindvégig a nép üdwivalgása kísérte- a Capitoliumig tartott.
Az ünnepi öltözéket (toga purpurea, funica palmata, babérkoszoru, nemesi jogar [scaeptrum])
üseló, pirosra festett arcú, négy lóval vontatott díszkocsiban (quadiga) felvonuló triumphator
mellett részt vettek a diadalmenetben a köztiszwiselők és a szenátus tagjai, felvonultatták a
hadizsákmányt (manubiae). A diadalmenet záróaktusa a nép és a hadsereg megvendégelése
és megajándékozása volt (lásd még ovarro). Augustustól kezdve a triumphus megtartása a
császári család tagjainak a kiváltsága volt, és a győztes hadvezérek ekkortól csakis a győzelmi
jelvényekre tarthattak igényt (lásd onNewr.rruu).

triumviratus: 'három férfiból álló testület' (lat., néha tresvii). Rómában egyrészt a hiva-
tali pályafutás (curcus honorum) részéíképezőegyes hivatalok neve (pl. a pénzverésiránytá-
sával megbízott három fóból álló testtilet, a tresvii aere argento flando feiundo; a tresvii (vagy
 LATIN K|FEJEZÉSEK MAGYARÁZATA

tiumvii) capitales és triumvii nocfumi - lásd még vIGILEs), másrészt pedig rendkívüli eset-
ben rendkívíiÜi feladatkörrel, a szokásos egyéves hivatali időnél hosszabb időre megbízott
állami tisztviselők háromfős testületének a neve (pl. triurnvii agris dandis assignandúque, a
fÖldbirtoktulajdon kijelölésére és kiosztásátalétrehozott hivatal az újonnan alapított koló-
niákban). Ez a hivatal a 'köztársaság megmentésérelétrehozott három férfiból álló testület'
(triumvii rei publicae constituendae) révénvált ismertté. Bár az ún. elsó triumvirátus (Kr. e.
60-ban, Caesar, Crassus és Pompeius érdekszövetsége) csak magánjellegű megegyezésnek
tekinthetó, a Kr. e. 43. novemberében Antonius, Lepidus és Octaüanus (a későbbi Augustus)
között 5 éwe létrehozott (majd 37-ben további 5 esztendóre meghosszabbított) második
triumvirátus hivatalos törvénnyel (a la Titia által) - igaz, csak utólag - megerósített, az alkot-
mányosság látszatával burkolt érdekszövetség volt.

Vesta: a szabinok által is tisztelt (de másképp nevezett) ósi római istenség, az államitűz-
hely istennóje. Az állam jólétét jelentő, örök tűzzel táplált,,állami tűzbely" őrzésével- a
Forum Romanumon álló Vesta-templomban (Aedes Vestae) - a Vesta-papnőket bízták meg,
akiket már gyermekkorukban kiviilasztottak erre a feladatra. Szüzességi fogadalmat tettek,
amelynek megszegéséértelevenen való eltemetés volt a büntetésük. A Vesta_papnók, akik
rendszerint harminc éven át látták el szolgálatukat, nagy tiszteletnek örvendte! ha például
elítéltszemély Vesta-papnóvel találkozott, mentesült büntetése alól.

vexillationes: 'különítmény' (vacillum='hadi jelvény', a római hadsereg legrégebbi jelvé-

nyének nevéből, lat.). Átahban valamely nagyobb csápatról leválasztott, vatámityer, Óetuot
(pl. apeditio, munkavégzésstb.) elvezényelt alegység megielölése, amely saját csapatjelvénye
(vexillum) és parancsnoka alatt teljesített szolgálatot. A speciális feladat elvégzése után rend-
szerint visszatért eredeti állomáshelyére és eredeti csapatához. A késő római korban vexilla-
tionesnek nevezték az olyan csapatokat, amelyekben a gárdalovasság és a csapatparancsnok-
hoz tafiozó lovasság össze volt vonva. A vexillatio parancsnokának rangja megegyezett az el-
vezényléselőtt az eredeti csapattest élénviselt katonai rangnak (pl, tribunus, praefectus stb.).
Idónként felbukkan a hadijelvény hordozója (vexillaius) is mint csapatparancsnok.

Ügiles: 'éjjeliórök' (vigere='jó eróben van', 'egészségnek örvend', ebból 'éber állapotban
van', lat.). Bár az éjszaka nyugalmának megórzésére, a túzesetek megelózésére már korábban
is létezett hivatal (triumviri noctumi, triumvii capitales), Augustus idején - a Kr. e. 23-ban
kitört nagy tűrvész után - létrehoztíka 600 felszabadított rabszolgából álló ,,tűzoltóságot,,.
Kr. e. 6-ban átszeryezték: létszámát 7000-re emelték, coHonsokba szewezték, élérepedig
kinevezték a praefectus vi§lum tisáséget üseló parancsnokot (lásd még rnenrecrus), Zűr-
zavaros időkben a rendőrség szerepét is ellátták, és ilyenkor a praefectus urbi alá tarloztak.
septimius severus korától kezdve a római hadsereg részénektekintették őket.

328
Névmutató a térképekhez

Az ókori helynév után kerek zárójelben a latin, il- Apulia et Calabria 10

letve gör. jelöléssel a görög néwáltozat szerepel. Aquae Cutiliae [Cutilia] 1

Arrennyiben több néven is nevezték vagy nevezik Aquileia 1,1,1

vá-
a települést vagy folyót, úgy a neveket törtjel Aquincum [Budapest] 2
ke-
lasztja el. Szögletes zárójelbe a mai elnevezés Aquitania 2,5,6,10
tör-
rti(t; avizrajzi elnevezések többnyire maiak. A Ara Pacis, Róma 4
zsek, népeklatin neve dóltbetúkkel szedett. Arabia 3,6, 10
Aranykapu, Konstantinápoly 9
Abrittus [Razgrad közelében] 3 Aranyszarv-óböl (gör. Khrüszokeraszfl(erasz, lat.
Abub [Ávila] 2 Chtysokeras/Keras) 9
Achaea (gör. Akhaia) 3,5,6, 10 Arcadia (gör. Ákádia) 10
Adriai-tenger (Mare Adriaticum, gör. Adriasz) 1 Arelate [Arles] 2, 10, 11
Aegptus[Egiptom] 3,5,6,fi Argentorate[Strasbourg] 2
Aemüa 10 Ariminium lRinini] 1
Africa 3,5,6,8 Arkadiopolisz (Arcadiopolis) [Bergula] 3
Africa Byzacium10 Armenia 3, 10
Afrika 3 Arszinoé (Arsinoe) [Medínet-el-Fajjúm
Agri Decumates 2 közelében] 3
Agrigentum [Agrigento] 1 Aítaxata [Artasat] 3
Aktion (Actium) [az Amwakiai-öbölnél] 3 Awemi, arvemusok 2
alánok(Alani) í Asia 3,5,6, 10
Albanum [Albano] 1, Asiana 8
alemannok (Alemanni) 2,7 Asisium [Assisi] 1

Alexandria 3,5,6,7,8,L0 Assyria(gör.Adiabéné) 3

Alpes Cottiae 6, 10 Aszkalón [Askelon] 3
Alpes Maritimae 5,6, 10 Atherstone 2
Alpes Poeninae 6 Athén 3
Alpes Poeninae et Graiae 10 Atrans [Tiojana] 2
Alpok (Alpes), herység 2 Augusta Thurinorum [Torino] 1
Altinum[Altino] 1 AugustaTievirorum[Ttier], lásdmégTieviri 2
Ambiani 2 Augustamnica 10
Ambrakia (Ambracia) tÁrta] 3 Augustodunum [Autun] 2
Amida [Diyarbahr] 3 Augustonemetum/Arverna [Clermont-Ferrand] 2
Anazarbosz (Anazarbus) [Anazarba] 3 Augustus foruma, Róma 4
Ancona 1 Aurelianum/Cenabum [Orléans] 2
angolok (Angli) l aurelianusi városfal, Róma 4
Anio (Aniene), folyó 1 Aureüus oszlopa, Róma 4
Ankhialé (Anchialus) [Pomorie] 3 Azovi-tenger (Maeotis lacus, gör. Maeótisz) 11
Ankiira (A"cyra) [Ankara] 3
Antiokheia(Antiochia) [Antalrya] 3,5,6,7,8,LO Baetica 2,5,6,L0
Apameia [Dinar, Töröko.] 3 Baetis [Guadalquivir], folyó 2
Apameia [Kalaat-el-Mudilq Szíria] 3 Baiae [Baia] 1
Aphrodisziasz(Aphrodisias)[Geyre]3 Baleares[Baleári-szigetekl2,I0
Apollo-templom, Róma 4 Baleári-szigetek lásd Baleares
Apulia 1 Balkán-herység (Haemus mons) 3

329
NÉVMUTATó A TÉnxÉpexHez

Barcino [Barcelona] 2 Camulodunum [Colchester] 2

bastarnák (Bastamae) II Capitolium, Róma 4
batavusok (Batavi) 2 Capitolium domb, Róma 4
Baziüka, Konstantinápoly 9 Capitoliumi Juppiter temploma, Róma 4
Bedriacum [Cremona és Verona között] 1 Cappadocia (gör. Kappadókia) 3,6, 10
belgák(Belgae) 2 Capreae [Capri] 1
Belgsca 2,5,6,L0 Caracalla fiirdói, Róma 4
Benacus, lacus [Garda-tó] 1 Carcaso [Carcassonne] 2
Bergomum [Bergamo] 1 Caria (gör. K,íria) 3, 10
Beroe Augusta Tiajana fSztaraZagoral 3 Carnuntum [Bad-Deutsch Altenburg és
Bessi 3 Petronell] 2
Betár [Bittir] 3 Cartennae [Ténös] 2
Betlehem 3 Carthaginensis 10
Bithynia (gör. Bithünia) 3, 10 CarthagoNova [Cartagena] 2
Bithynia-Pontus 5,6 Castellum [Koblenz] 2
Blakhernai palota és templom, Konstantinápoly 9 Castra Martis [Kula] 2
Boiohaemum 2 Cauca [Coca] 2
Bononia Malata [Bano§tor] 2 Cibalae [Vinkovci] 2
Borbetomagus [Worms] 2 Cücia (gör. Kilikia) 3,6, 10
Bosztra (Bostra) [Boszra-es-Sám] 3 Circus Maxinus, Róma 4
Bracara Augusta |Braga| 2 Cirta [Constantine] 2
Brenner-hágó 1,2 Clausenfum [Bitterne] 2
Bigantes 2 Clyde, folyó 2
Brigantinum lacus [Boden-tó] 2 Coele Syria 3
Brigantilm {Bregenz] 2 ColoniaAgrippinensium [Köln] 2
Brigetio |Szőnyl 2 Colosseum/Amphitheatrum Novum, Róma 4
Britannia 2,8, 10 Comum [Comol 1
Brivas [Brioude] 2 Consentia [Cosenza] 1
Brixellum[Brescello] 1 Constantinus diadalíve, Róma 4
Brundusium [Brindisd 1 Constantinus foruma, Konstantinápoly 9
Budalia [Kuzmin] 2 constantinusi városfal, Konstantinápoly 9
burgundok (Buryndi) L1 Corduba [Córdoba] 2
Büzantion [Isztambul], lásd még Konstantinápoly CoriniumDobunnorum [Cirencester] 2
3,8 Corsica [Korzika, lásd még ott is] 10
Biizantion akropolisza, Konstantinápoly 9 Cremona 1
Creta [Kréta] 3, 10
Caenophrurium [Qorlu] 3 creta et Qrenaica 5,6
Caesaraugusta [7-,ar agozal 2 Cularo [Grenoble] 2
Caesarea (kappadókiai, gör. Kaiszareia) Cumae [Cuma] 1
[Kayseri] 3 Cunetio [Marlborough mellett] 2
CaesareaAol [Cherchel|Sersel] 2 C}prus (gór. Küprosz) [Ciprus] 3, 10
Caesarea Maritima [Kesarije] 3 Qrrenaica (gór. Kürénaiké) 3
Caesarea sub Libano [Halba] 3
Caesarodunum/Civitas Turonum [Tours] 2 Dacia 3,6,7
Calabria 1 Dacia Inferior 6
Caledonia [Skócia] 2 Dacia Mediterranea 10
Callaecia [Galicia, Spanyolo.] 10 Dacia Ripensis 10
Campania l, 10 Dacia Superior ó
Campi Catalaunii [Chálons és Tioyes között] 2, 11 Dalmatia [Dalmácia] 2; 10
Campus Martius, Róma 4 Damaszkusz 3

330
 HÉvuuuró l rÉnxÉpexxez

Dardania 3, 10 Gallia 2,5,6,8

Dertona [Tortona] 1 Gamzigrad 2
Deuso [Deutz] 2 Gaulanitis [Golán] 3
Diocletianus (Maximianus) fiirdői, Róma 4 Gána 3
Domitianuspalotája,Róma 4 Germania 2,5,6,10
Domitianus stadionja, Róma 4 Gesoriacum [Boulogne-sur-Mer] 2
Domus Aurea (Aranyház), Róma 4 Gordion (Gordium) [Yassihöyük] 3
Dráva(Draws),fo|yó 2 gótok(Goti),lásdmégosztrogótók,vizigótok 7
Dubrae [Dover] 2
Duna (Danubius/Danuvius), folyó 2,3,5,6,7,8, Hadriani [Beyce közelében] 3
10, 11 Hadrianopoüsz (Hadrianopolis) [Edirne] 3, 11
Dura-Ewóposz [Kalat-esz-Szálhíja] 3 Hadrianus mauzóleuma, Róma 4
Durocortorum [Reims] 2 Hadrumetum [El-Hamma? mellett] 2
Durostorum [Szilisztra] 3 Haemimontus 10
Hagia Eiréné-templom, Konstantinápoly 9
Eburacum [York] 2 Hagia Szophia-templom, Konstantinápoly 9
E/relzi! 3 Hatra [El-Hadar] 3
Elba (Albis), folyó 11 Helenopontus 10
Eleuszisz (Eleusis) [Elefszísz] 3 Hellespontus 10
Emesza [Homsz] 3 Hellészpontosz (Hellespontus) [Dardanetlák] 3
Emona [Ljubljana] 2 _ Hérakleia/Perinthosz [Marmaraere§lisi] 3
Epheszosz (Ephesos) [SelEuk] 3 Héraklész oszlopai [Gibraltári-szoros] 11
Epirus (gör. Épeirosz) 3, 6 Herculaneum [Ercolano] 1
EpirusNova 1,0 herulok (Heili) 7,1,1,
Epirus Vetus 10 Hippo Regius [Annaba közelében] 2
Esquilinus domb, Róma 4 Hippodrom, Konstantinápoly 9
Etruria 1 Hispania 2,5,6,8
Eufoátesz, folyó 3,5,6,7,8,10 Hispania Tirrraconensis 2
Europa 10 Honorias 10
Hostüa [Ostiglia] 1

Faesulae[Fiesola] 1 hunok(Hunni) LI
FanumFortunae [Fano] 1

Fekete-tenger (Pontus Euxinus, gör.Pontosz Ilion/aója [Tiruva] 3

Euxeinosz) 3,5,6,7,8,10,11 Illyricum 5,6
Firth of Forth 2 Interamna Nahars [Terni] 1

FlaminiaetPicenumAnnonarium 10 Ión-tenger 3
Flaüa Caesarensis 1,0 Ionia (gör. Iónia) 3
Florentiana [Florentin] 2 Isauria (gör. Iszauria) 3, 10
Földközi-tenger (Mare Internum, gör. Megalé Isca Dumnoniorum [Exeter] 2
thalassza) 2,3,5,6,7,8,10,1 Isonzo(Sontius),folyo 1
Forum Romanum, Róma 4 Isszosz (Issus) [az iskenderuni-öbölnél] 3
Fosse Way 2 Istrus [Isária] 3
frankok (Franci) 7,11, Italia 5,6
Frigidus [Vipava], folyó 2 Italia Annonaria 8
Frfuia 2 ItaliaSuburbicaria 8
Italica [Santiponce] 2
Gades [Cádiz] 2
Galatia 3,5, 6, 10 Jamnia Pavne] 3
Galatia Salutaris 10 Janiculum domb, Róma 4
Galilaea 3 jazigok(Ia4ges) 2

33:l
 tÉvtrlunró l rÉnxÉpexxez

Jeruzsálem 3 Lucentum [Alicante] 2

Judaea [Júdea] 3,5 Luceria [Lucera] 1
Juüus Caesar foruma, Róma 4 Lugdunensis 2,5, 6, I0
jütök(Jutes) 1I LugdunensisSenonia 10
Lugdunum [Lyon] 2, 5, 6, 7
Kaine Polisz [VagarsapatlEcsmiadzin] 3 Lusítania 2,5, 6, IO
Kairó 3 LutetialParisii |Pfuas| 2
Karrhai (Carrhae) [Harran] 3 Ltikopolisz (Lycopolis) [As4út] 3
Karthágó [Tirniszközelében| 2,3, 5,6,7,L0,11 Liikosz (Lycus),folyó 9
Kaukázus (gör. Kaukaszosz, lat. Caucasus), Lycaonia (gör. Lükaonia) 10
heg;rség 3 Lycia (gör. Lükia) 10
Khalkédón/Kalkhédón (ChalcedorVCalchedon) Lycia-Pamphylia 6
[Kaóköy] 3 Lydia (gör. Lüdia) 3, 10
Khalkoprateia negyed, Konstantinápoly 9
Khdiszopolisz(Chrysopolis) [SzkutarilÜsktidar, MaasMeuse(Mosa),folyo 2
Isztambul] 3 Macedonia (gör. Makedónia) 3,5, 6, 10
Idikiai-kapuk (gör. Püai ai Kilikiai) [Güleki- Majna (Moenis), folyó 2
hágó] 3 Mantua 1
Kimmer Boszporusz [Kercsi-szoros] 11 Marcianopolis (gör. Markianopolisz) [Reka
Kirkészion (Circesium) [El-Buszeira] 3 Devnia] 3
Konstantinápoly (Constantinopolisz, gör. Margum [Ora§je] 2
Konsáantinopolisz) [Isáambul], lásd még markomannok (Marcomanni) 7
Büzantion 10, ].1 Márvány-tenger, lásd Propontisz
Koptosz [Kúsz kózelében] 3 Massilia [Marseille] 2
Koriikosz (Corycus) [Korgos] 3 Maszada 3
Korz|ka,lásd még Corsica 1 Mavetania 2,6
Kremna (Cremna) [Gürme§i közelében] 3 Mauretania Caesarensis 10
Ktésziphón (Ctesiphon) [Bagdad közelében] 3 Mauretania Sitifensis 10
Kukuszusz (Cucusus)[Göksun] 3 Maxentius(Constantinus)bazilkája,Róna 4
Kiirrhosz (C}nhus) fKurus] 3 Maxima Caesarensis 10
Küzikosz (C}zicus) [Bal Kiz] 3 Maxima Sequanorum í,0
Media 3
Lanuvium [Lanuüo] 1 Mediolanum [Milánó] 1,8, 10, 11
lateráni bazilika, Róma 4 Memphiv 3
Latium l, Menapii 2
Lausus palotája, Konstantinápoly 9 Mesopotamia [Mezopotámia] 3, 10
Irmanae [Lympne] 2 Metaurus [Metauro], folyo 1
Lémnosz (Lemnus) [Límnosz] 3 Methoné (Methone) [Methón] 3
Lepcis Magna [Al Khums közelében) 2 Meuse, lásd Maas
Libya Inferior10 Misenum [Miseno] 1
Ubya Superior 10 Moesia 3, 5, 7, 6,8,10
Liguria 1, 10 Moguntiacum |Mainz] 2
Limnai (Limnae) [Gölgtik] 3 Mona [Ynys Mon, Anglesey szigete] 2
Lindum [Lincoln] 2 Mopszukréné (Mopsucrene) 3
Liris [Garigliano], folyó 1 Mosel./I\doselle (Mosella), folyó 2
Loire(Liger),folyó 2 Mutvius-híd,Rómaközelében 4
Londinium [London] 2, 11 Mursa/I\duna Major [Eszélr/Osijek] 2
Lorium [La Bottaccia] 1 Mutina [Modena] 1
Lucania 1 Mysia (gör. Müszia) 3
Lucania et Bruttii 10

332
 NÉVMUTATÓ A TÉnXÉPEXXrZ

Naissus [Nis] 2 Phoenicia, lásd Phoenice

Nakotai (Nacolea) [Seyitgazi] 3 Phrygia (gör. Phriigia) 3
Narbo [Narbonne] 2 Phrygia Pacatania 10
Narbonensis 5,6, 10 Phrygia Salutaris 10
Narnia [Narni] 1 Picenum 1,

Naulochus (gör. Naulokhosz) Picenum Suburbicarium 10

[Messina közelében] 1 pktek (Picti) 2
Neapolis (gör. Neapolisz) [Nápoly] 1 Pireneusok (Pyrenaei montes), herység 2
Nemausus [Nimes] 2 Pisidia (gör. Piszidiké) 10
Nero fiirrdői, Róma 4 Pitüusz (Pityus) [Picunda] 3,5,6,7
Nerva foruma (Transitorium), Róma 4 Placentia [Piacenza] 1
Nicopolis ad Istrum [NikápolyA,{ikopol ?] 3 Pó (Padus), folyó 1

Nikaia (Niceae) [iznik] 3 Pola [Pula] 1

Niképhorion (Nicephorion) [Er Rakka] 3 Pompeii 1

Nikomédeia (Nicomedia) fizmit] 3,8, 10 Pontus (gör. Pontosz) 3,8

Nikopolisz (Nicopolis) [Prévexa] 3 Pontus Polemoniacus 10
Nflus,folyó 3,5,6,8,LO,n Porolissensis 6
3
Niszibisz (Nisibis) [Nusaybin] Portus Augusti/Porfus Tiiani [ostia] 1

Noricum 2,5,6 Praefectura Galliarum 10

Noricum Mediterraneum 10 Praefectwa lllyrici 10
Noricum Ripense 10 Praefectura Italiae 10
Novae [Sztaklen] 3 haefectura Orientis 1,0
NovemPopuü 10 Praevalitana 10
Numidia 10 Propontisz [Márvány-tenger] 3,9
Nymphaeum Maius 9 Prusza (Prusias ad O$npum) [Bursa] 3
Ptolemaisz (Ptolemais) 3
Opitergium [Oderzo] 1 Puteoü [Pozzuoli] 1
Oplontis 1

Oppius domb, Róma 4 Quinquegentanei 2

Oriens 8 Quirinalis dornb, Róma 4
Osroene (gör. Oszrhoéné) 3, 10
osztrogótok(Ostrogoti) Ll Raetia 5,6, 10
Rajna (Rhenus), folyó 2, 5, 6, 7, 8, 70, tI
Palaestina [Palesztina] 10 Raphaneae [Rafniyeh] 3
Palaestina Salutaris 10 Ratiaria [Arcsar] 3
Palatium domb, Róma 4 Ravenna 1
Pamphylia (gör. Pamphülia) 5, 10 Reate [Rieti] 1

Pannonia 2,5,6,7,8,L0 Rhesaena[Resülayn] 3

Pantheon, Róma 4 Rhodope 10
Papblagonia (gör. PapNagonia) 10 Rhodosz (Rhodus) [Ródosz] 3
Patavium [Padova] 1 Rhöne (Rhodanus), folyó 2, 10
Pelso lacus [Balaton] 2 Rodope (Gessax?), hegység 3
Peraea 3 Róma 1,, 5,6,7,8,L0,IL
Perszepolisz 3 Romulianum 2
Perusira [Perugia] 1 Rotomagus [Rouen] 2
Pesszinus(Pessinus) [Sivrihisar] 3 rugiak(Rusii) tI
Philippopolisz(Philippopolis)[Plovdiv]3 Rutupiae[Richborough]2
Philosophiana [PiazzaArmerina] l,

Phoenice/Phoenicia [Fönícia] 3, 10 Sabatinus lacus [Braccianói-tó] 1

Phoenice Libanensis 10 Sabaudia [Szavója/Savoie] 2

33íl
,
NÉvMuTATó A TÉnxÉpexxEz

Sabini, szabinok I Száva (Savus), folyó 2

Sallustius kertjei, Róma 4 Szelümbria (Selymbria) [Siliwi] 3
Salonae [Salona] 2 Szent Apostolok temploma, Konstantinápoly 9
Samarobriva/Ambiani [Amiens] 2 Szent Chrysogonus-templom, Róma 4
Samnium 10 Szent Euphémia-templom, Konstantinápoly 9
Santa Maria Maggiore-templom, Róma 4 Szent Péter-bazilika, Róma 4
Saraceni, szaracénok (gör. Szarakinoi) 3 Szicíia (Sicilia) 1, 5, 6, 10
Sardinia, lásd Szardínia Szidé (Side) 3
Savia 10 Szingara (Singara) [Szindzsár] 3
Scaptopare [Gyovten] 3 szklták(Scyhae) 11,
Schelde (Scaldis), folyó 2 Szmürna (Smyrna) [izmir] 3
Scythia (gör. Szktithia) 10
Srythia Minor 3 Tarentum [Thranto] 1
Segusio [Susa] 1,2 Tarraco [Tbrragonaj 2,5,6,7,1,I
Seleucia ad Calycadnum (gör. Szeleukeia) Thrraconensis 5,6, 10
[Silifke] 3 Tarszosz [Thrsus] 3
Seleucia ad Tigrim (gör. Szeleukeia) Taurosz (Taurus) [Toros], hegység 3
[Tell Umar] 3 Thagaste (gör. Thagaszté) [Souk Ahras] 3
SeptemProvinciae 8 Thrmugadi[Tirngad] 3
Septimius Severus diadalíve, Róma 4 Théba [Luxor] 3
Septizodium, Róma 4 Thebais 10
Serdica [Szófia] 3 II. Theodosiusvárosfala, Konstantinápoly 9
Servius Tirllius-i városfal, Róma 4 Theotokosz Hodegetria-templom,
Severus palotája, Róma 4 Konstantinápoly 9
Sicilia, lásd Szicflia Theotokosz-templom, Konstantinápoly 9
Singidunum [Belgád] 2 Thessalia (gör, Thesszália) 10
Sirmium [Mitrovica] 2,10,1 Thesszaloniké (Thessalonice)
Siscia [Sziszek/Sisak] 2 [Szaloniki] 3,8, 10, 11
skótok (Scoti) 2 Thracia (gör. Thrákia) 3,6,8
Sol Invictus temploma, Róma 4 Thrák Boszporusz [Boszporusz] 3
Solway Firth Thysdrus (Thüszdrosz) [Et_Dzsem] 3
'
Spoletium[Spoleto] 1 Tiberis[Tevere],folyó 4
Stabiae [Castellamare di Stabia] 1 Tiberius palotája, Róma 4
Sulmo [Sulmona] 1 Tibur [Tivoli] 1
Syracusae (gör. Szürakuszai) [Siracusa] 1 Ticinum [Pavia] 1
Syria (gör. Szüria) 3,6,10 Tigranokerta (Tigranocerta) [Farkin] 3
Syria Coele, lásd Coele Syria Tigris (gör. Tigrisz), folyó 3, 10
Syria Euphratensis 10 Tingitanafl\,íauretania
SyriaSalutaris 10 Tingitana/Tingitalia 2,I0
Syria-Cilicia 5 Tinurtium [Tournus] 2
Syria-Palaestina 6 Tirrén-tenger (Tynhenum, gör. Türrhéniké
thalassza) 1

Szabad Germania 5,6,7 Tisza (Tysia), folyo 2

Szajna (Sequana), folyo 2 Titus diadalíve, Róma 4
Szalamisz (Salamis) 3 Titus fiirdői, Róma 4
Szamoszata (Samosata) [Samsat] 3 Iblosa [Toulouse] 2
Szardeisz (Sardeis) [Sart Qay] 3 ]tachonitis (gör. Tiakhonitisz) 3
Szardínia (Sardinia) 1,5,6, 10 Tiajanus foruma, Róma 4
szarmaták (Satmatae) 11 Tiajanus fiirdői, Róma 4
szászok(Saxones) 11, Tiajanusoszlopa,Róma 4

334
 NÉVMUTATó A TÉnxÉpexxez

Tiajanus vásrártere, Róma 4 Venetia et Histria 10

Tiapezusz (Tiapezus) [Tapezuntflrabzon] 3 Venus és Roma temploma, Róma 4
Tieviri [T}ier], lásd még Augusta Venusia[Venosa] 1

Tievirorum 8, 10, 11 Verona 1

Tiipolitana 10 verulamium 2
Ttrder $bdi] 1 Vesontio [Besangon] 2
Türov (T}rus) [Sár] 3 Vespasianus foruma, Róma 4
Tuscia et Umbria [Toscana, Umbria] 10 ViaAppia,Róma 1,4
Tzirallum [Qorlu] 3 Via Cassia, Róma 1
Via Flaminia, Róma 1,4
Uccubi [Espejo] 2 Via Sacra, Róma 4
Ugernum [Beaucaire] 2 Vienna [Vienne] 2
Umbria 1 Viennensis 10
Viminacium [Kostolac] 2
Valeria (itáliai) 10 Viminalis domb, Róma 4
Valeria(pannoniai) 10 Vindobona [Bécs] 2
Valentia (provincia) [Valencia] 10 iaigótok(Wigoti) IL
Valentia [Valencia] 2 Volaterrae [Volterra] 1,
vandálok (Vandak) 7, L1, Vörös-tenger (Rubrum mare, gör. Erüthra
Vaskapu 3 thalassza) 3
Velitrae [Velletri] 1
Venetia 1 7,aitha 3

33!,
Ajánlott irodalom

Az alábbi rövid válogatás lehetóséget ad a legfontosabbnak ítéltnemzetközi és ahazai szak-

irodalomban való további tájákozódásra. Megadtuk továbbá azoknak az alapvető fonásg;rúj-
teménYeknek a címét, amelyekben a uerző által oly gyakran idézett pénzköriratokra és fel-
iratokra lehet további ismereteket szerezni. A kritikai szövegkiadásotat gondozó sorozatok
mellett szerepelnek azok a magyar nyelwe lefordított görög és latin forráiokat megjelentetó
sorozatok is, amelyek kötetei további tanulmányok alapját képeáetik. A gyors iúórrráció-
szerzés célját szolgálja a legfontosabb régészeti, ókortörténeti kézikönyvek felsorolása. A ró-
mai kori Pannonia és a Duna-Üdék régészetére,történetére vonatkozóan külön részt állítot-
tunk össze.

l. Források

Feliratgűjtemények
Corpus Inscriptionum Graecarum, Vol. I-IV
Corpus Inscriptionum Latinarum, Vol. I-XVII.
Inscriptiones Graecae, Vol. I-XI.
Inscriptiones Latinae Selectae, Vol. I-V

Eremkatalógusok
Mattingly,.I{.,Roman Coins from the Earliest Times to the Fall of the Western Empire.
London, 1960.
MattinglY, H.-Carcon, R. A. G.: Coins of the Roman Empire in the British Museum. London,
1923 óta.
Mattingly, H.-Sydenham, E. A.:The Roman Imperial Coinage, Vol. I-IX. London,
1923_1966.

Római koripapiruszok
Mitteis, L.-Wilcken, tl.,Grundzüge und Chrestomatie der Papynrskunde, I-[.
Leipzig-Berlin, t9I2,
Schubart, I4z; Einfiihrung in die Papynrskunde. Berlin, 191,8.

Forróskiaüsok
Auctores Latini. Tankönyvkiadó, Budapest.
Bibliotheca Classica. Európa Könyvkiadó, Budapest.
Bibliotheca Oxoniensis. Odord.
Bibliotheca Teubneriana. Leipzig§tuttgart.
Collection Budé. Paris.
Loeb Classical Library, Cambridge/Irdass.
Az ókori irodalom kiskönyvtára. Európa Könyvkiadó, Budapest.
Ókeresztény Írók. Szent tiwan tarsulat, Budápest.
Prométheusz Könyvek. Helikon Kiadó, Budapest.

336
 AJÁNLoTT lRoDAlJoM

Szöveggújtemények
Badian, E._Sherl, R. K..,Tlanslated Documents of Greece and Rome. Cambridge, ].983 óta.
Bengtson,.Él; GrundriB der römischen Geschichte mit Quellenkunde, L München,t982.
norhy t.: Történelmi olvasókönyv. Ókor. Nemzeti Thnkönyvkiadó, Budapest,1994.
Borzsók I.: Római történeti chrestomathia. Thnkönyvkiadó, Budapest 1,963.
Lewis, N._Reinhold, M.: Roman Civilisation. Sourcebook II: The Empire. New York, |966.
Manni, E.., Introduzione allo studio della storia greca e romana. Palermo, ].959.
Rosenberg A.: Einleitung und Quellenkunde zur römischen Geschichte. Berlin, I92I.

lI. Kézikönyv€k, lexikonok

Antik Lexikon. Corvina, Budapest, 1993,

Aufstieg und Niedergang der römischen Welt.
Brocloneyeti N._Schultheil3, E .E.,Studienbibliographie, Alte Geschichte, Wiesbaden, 1973.
The Cambridge Ancient History, Vol. MI-XII. Cambridge,1,928-I939.
Comell, T,-Matthews, l., A római vil ág atlasza. Helikon, Budapest 1,991.
Daremberg Ch.-Saglio, M. E.: Dictionnaire des antiquités gröcques et romaines, Vol. I-V.
Paris,1877 -1919.
Der Kleine Pauly I-V. Stuttgart, t964-I965.
Lamer H.-Kroh, R..,Wörterbuch der Antike. Stuttgart, 1,966.
Múvészeti lexikon I-fV Budapest, 1965-1968.
The O;dord Classical Dictionnary. Odord, 1970.
paulys Real-Enryclopádie der classischen Altertumswissenschaft. Stuttgart, 1894 óta.
Petz V: Ókori Lexikon I-II. Budapest 1902, 1904.
The Princeton Encyclopedia of Classical Sites. PrincetonA,{. J., 1976.
Reallexikon der germanischen Altertumskunde, I-IV StraBburg, I9ILII3_19I8lI9
(új kötetei 1973 óta).
Roscheti I/Ir.lL/.; Ausfiihrliches Lexikon der griechischen und römischen Mythologie,
Vol. I-V[. Hildesheim, 1965.
De Rugiero,.E...Dizionario epigrafico di antichitá romane, Vol. I-IV Roma, 1895-1950.

lll. A római császárkor története

Általlino s ös szefoglalós ok
AWW G... Római társadalomtörténet. Budapest, t996.
Alíoldy, G.; Die römische Gesellschaft. Ausgewáhlte Beitráge. Heidelberg, 1986.
Christ, K.: Die Römer. Eine Einfiihrung in üre Geschichte und Zivilisation. München, 1979.
Christ, K.: Geschichte der römischen Kaiserzeit. München, 1994.
Gamsq, P_Saller R...The Roman Empire. Economy, Society and Culture. London, 1987.
Komemann, E: Römische Geschichte I-II. Stuttgart, 1977,
MacMullan, R.: Roman Social Relations 50 B.C. to A.D. 284. New Haven,1974.
Mommsen, Zh.; Römische Geschichte. Wien, 1934.
Piganiol, A.: Histoire de Rome. Paris, 1962.
Rostovtzeff, M.., Rom. Bremen, ].970,
Rostovtzeff, M.., Geschichte der Alten Welt, I-[ Leipzig,1941,-L942.
Vollonann,.I{., Grundziige der römischen Geschichte. Darmstadt, ]-982.

337
A,ANLoTT lRoDALoM

korai csószárkor
AlföIti, A.: Oktavians Aufstieg zur macht. Bonn, 1976.
Benqtson, fI., Kaiser Augustus. Sein Leben und seine Zeit. München, 1981.
Bengtson, H.: Die Flavier. München, 1979.
Binder, G. (szerk.) : Saeculum Augustum, I-ilI. Darmst adt, 1987 - 1990.
Birley, A. R..,MarkAurel. München, 1977.
Bishop,l.,Nero, the man and the legend. London, 1964.
Brunt, P A.-Moore,l M.., Res Gestae Divi Augusti: The Achievements of the Divine
Augustus. Oxford, 1967.
Castritius, H.: Der römische Prinzipat als Republik. Husum, ],982.
Cizelc, E.: IJépoque de Traian. Paris, 1983.
Hammond: The Antonine Monarchy. Rome, 1959.
Hendercon, B. W: Five Roman Emperors (Vespasian to Tiajan). New York, 1927.
Hüul, W: Antoninus Pius, I-II, Prag,1933-1936.
rones, A. H. M.: Augustus. Budapest, 1976.
Kienast, D..,Augustus. Prinzeps und Monarch. Darmstadt, 1982.
Komernann, E., Tiberius. Stuttgart, 1960.
Levick, B. M.:Tiberius the Politician. London, 1,976.
Momigliano, M.., Claudius: the Emperor and His Achievements. Cambridge 1962.
Olivery I.1I.' Marcus Aurelius. Aspects of civic and cultural policy in th" Euit. princeton, 190.
Paibeni, R.., Optimus Princeps, I-II. Messina, 1926 -1927 .
Quidde, Z.; Caligula. Eine Studie über den Cásarenwahnsinn. Leipzig, 1894.
Syme, R.: The Roman Revolution. Oxf,ord, 1939,
Wttinghoff,,F.'., Kaiser Augustus. Göttingen, 1959.
Warmington, B. ,Éi;Nero: Reality and Legend. London, 1969.
Webe, W: Rom, Herrschertum und Reich im 2. Jahrhundert. Stuttgart, 1937.

A Római Birodalom a III. században

Alftldi, A.: Studien zur Geschichte der Weltkrise des 3. Jahrhunderts nach Christi.
Darmstadt, 1980.
Alíoldy, G..,Die Krise des Römischen Reiches. Heidelberg, 1989.
Altheim,.E., Der Niedergang der alten Welt, I-II. Frankfurt,1952.
Birley, A. R.: Septimius Severus. The African Emperor. London, 1971.
Hartmann,,E., Herrscherwechsel und Reichskrise. Frankfurt, 1982.
Held, W:DieYertiefung dg1 allgemeinen Krise im Westen des Römischen Reiches. Berlin" 194.
King A.-Henig, M. (szerk.): The Roman West in the Third Century. odord, 1981.
MacMullen, R.., Roman Governments Response to Crisis, A.D.235-337. New Haven, 1976.

A Római Birodalom a M században

Alft)lli, A.: The Conversion of Constantine and Pagan Rome. Oford, 1969.
Bames, T D.: The New Empire of Diocletian and Constantine. CambridgeMass., 1982.
Baynes,.A{ íi., Constantine and the Christian Church. Ofrord, 1972,
Burckhardt, J.: Die Zeit Constantins d. Gr. Leipzig, 1880.
Dörries, fI., Konstantin der GroBe. Stuttgart, ],958
Her'rmann,.E.'-Ecclesia in republica. Die Entwicktung der Kirche von pseudostaatlicher zu
staatlich inkorporierter Existenz. Franldurt, 1980.
Kolb, E: Diokletian und die erste Tetrarchie. Berlin, 1987,
Lietzmann,.lll.,Der Glaube Konstantins des GroBen. Berlin, 1937.
L'Orange,,Fi P; Das spátantike Herrscherbild von Diokletian bis zu den Konstantin-&ihnen,
284-36I. Berlin,1984.

338
 NÁNLOTT |RODALOM

Shiel, N.: The Episode of Carausius and Allectus: The Literary and Numismatic Evidence.
Ortord,1977.
Vogt, I.: Constantin der GroBe und sein Jahrhundert, München, 1960.

késői antil<vitds
Brown, P; Welten im Aufbruch. Die Zeit der Spátantike. Bergisch Gladbach, 1980.
Christ, K.: Der Untergang des römischen Reiches, Darmstad, ].986.
Demandt, A.: Der Fall Roms. München, 1984.
Diesner, H.-I.: Die Völkerwanderung. Gütersloh, 1980.
Geffcken l., Der Ausgang des griechisch-römischen Heidentums, Heidelberg, 1929.
Goffart, W.: Barbarians and Romans, A.D. 418-584. Darmstadt.
rones, A. H. M.:T\e Later Roman Empire (284-602),I-IV Offord 1964.
Martin,./.., Spátantike und Völkerwanderung. München, ],987.
Mazzaino, S..,Das Ende der antiken Welt. München, 1861.
pabst, A,: Divisio regni: der ZertaII des Imperium Romanum in der Sicht der zeitgenossen.
Bonn, 1986.
Seeclg o,: Geschichte der Untergangs der antiken Welt, I-VI. Stuttgart, I920_t923.
Várady L.: Későrómai hadügyek és társadalmi alapjaik. Budapest, 1959.
Vo§, r,: Der Niedergang Roms. Zirich, 1965,

lV. Pannonia és a Duna-vidék régészeteés története

Feliratgújtemények
Corpus Inscriptionum Latinarum, Vol. IIl.
Dobó, Á.: Inscriptiones extra fines Pannoniae Daciaeque repertae ad res earundem
provinciarum pertinentes. Budapest, 1975.
Die römischen Inschriften lJngarns, Vol. I-V Budapest, t972 óta.

Kézikönyv ek, ö s s zefoglalás ok

Alföldi, A.: Der Untergang der Römerherrschaft in Pannonien, I-II. Berlin-Leipzig,
1924_t926.
AlföldiA; Azutolsó nagypannon császár, Budapest, 1946.
Affi)ldy, G.; Noricum. London-Boston, I97 4,
Barkócá L.-Bóna L-Mócsy A.,, Pannonia története. Budapest, 1963.
Bóna I.: A középkor hajnala. A gepidák és a langobardok a Kárpát-medencében. Corvina,
Budapest,1974.
Bóna I.: A hunok és nagykirályaik. Corvina, Budapest, 1993.
Fitz L: Pannonok évszázada (L93-28$.Corvina, Budapest, 1982.
Fitz, I.: Die Verwaltung Pannoniens in der Römerzeit, I-IV Budapest, t992-I994-
Fitz l.-Mócsy A.., Pannonia régészetikézikönyve. Budapest, 1990.
Hajnóczi I. Gy.., Pannónia római romjai. Budapest, 1987.
Kusinszlq B.: Pannonia és Dacia. In: A magyar nemzet története I. Budapest, 1,895.
Lenglel, K.-Radan, G. T. B. (szerk.): The Archaeology of Roman Pannonia. Budapest, 1980.
Mócsy, A.: Pannonia and Upper Moesia. London-Boston,1974.
Mócsy A.: Pannonia a korai császárkor idején. Budapest, 1975.
Mócsy A.: Pannonia a késői császárkorban. Budapest,l975.
Soproni, S.: Die letztenJahrzehnte des pannonischen Limes. München, ].984.
Tóth I.: A rómaiak Magyarországon. Budapest, 1979.
Vórady,.L.; Das letzte Jahrhundert Pannoniens. Amsterdam-Budapest, 1969,
Nyomdai előkészítés:C}ber-Art Studió
DiirerNyomda, Gyula
Felelós vezetó: Székely András