A Biblia olvasásának

története
A judaizmus és az
Újszövetség írásmagyarázata
5. tétel

5
A rabbinikus exegézis
A fogság utáni zsidó közösség a Tóra köré épült.
A Tóra tudósai, tanítói, értelmezői az írástudók, akiket tiszteletből rabbinak
szólítanak.
Kr. U. 70 után ők vették kezükbe a zsidó közösség vezetését.
Egész tevékenységük írásmagyarázat, de nemcsak az írott Tórát tanították, hanem az
egyre gazdagodó szóbeli értelmezői hagyományt.
Misna: a szóbeli Tóra, tehát a mértékadó törvénymagyarázat (2. sz. vége, Jehuda rabbi)
Toszefta (‚adalék’): ami a Misnából kimaradt
Gemara: a Tóra értelmezése körüli viták, történetek, szokások gyűjteménye
Talmud = Misna + Toszefta + Gemara
Nem tanbeli összefoglalás, hanem hagyománygyűjtemény (a többség által elutasított

5. tétel
véleményeket is tartalmazza.
A midrás
Midrás = a Szentírás magyarázata
Vagy versről versre halad a szövegben, vagy összefoglalóan magyaráz egy szakaszt.
Két fő formája:
Halaka = a Tóra törvényanyagának értelmezése (normatív erejű)
Haggada = a Tóra elbeszéléseinek és a Szentírás többi részének értelmezése (szabadabb, színesebb)
Targum: a bibliai szöveg arám kommentáló fordítása
A midrás célja a Tóra alkalmazása az élet minden területére.
Nem elméleti teológia, átjárják a jogi és etikai kérdések.
Nincsenek dogmák, csak hagyományok.
Az írásmagyarázati elvek (pl. 32 szabály) sem kötelezőek, inkább csak szokások.
Jézust is rabbinak nevezték a tanítványai. Folytatott vitákat az írástudókkal a Szentírás
értelméről.
De Jézus tanítása tekintélyi, prófétai beszéd volt, önértelmezése, igehirdetésének tartalma és

5. tétel
módja távol állt a rabbik világától. A rabbinikus írásmagyarázat nem hatott a kereszténységre.
A peser
Jézus korában a zsidóságon belül sok nézet és csoport volt.
Egyikük, a qumráni közösség (és követőik, az
esszénusok) szemben állt a hamis és törvénytelen
kultusszal és vezetőkkel.
Várták az Igazságosság Tanítójának és az Igaz Főpapnak
eljövetelét.
A Szentírást is ebben a szellemben magyarázták.
Módszerük a peser, amely felidézi a bibliai szöveget
(általában versenként), majd hozzáfűzi magyarázatát.
Jellegzetessége, hogy a bibliai szövegeket a jelen
eseményeire, alakjaira értik  aktualizálás
A peser célja, hogy a közösség tagjait megerősítse: ők a

5. tétel
Tóra egyedüli igaz követői.
Filón exegézise: az allegória
A diaszpóra zsidóság elgörögösödött. A görög műveltség kedvéért sokan elhagyták atyáik vallását.
Alexandriai Filón (Kr. E. 20 k. – Kr. U. 41-45 k.) célja volt, hogy a Szentírást közel hozza a görög műveltségű
zsidókhoz.
A helléneket a bölcs és igaz élet érdekelte. A régi történetekben erkölcsi példát és filozófiai igazságokat kerestek.
Filón a Szentírást erkölcsi leckeként, és az igazság útmutatójaként értelmezte.
Ehhez azonban a rituális szabályok, emberies történetek szó szerinti értelmét kicserélte egy magasabb, lelki
értelemre.
Ennek a módszere az allegória volt.
Irodalmi allegória: egy egész írásművön végigvitt metafora (pl. gyilkos szőlőművesek).
Allegorikus magyarázat: egy hasonlóság, utalás által felismerni a betű szerinti szövegbe rejtett magasabb, lelki
értelmet.
Az allegorikus magyarázat célja a görögöknél is az volt, hogy az ősi vallási hagyományt, az istenekről szóló
mítoszokat (amikben már nem tudtak szó szerint hinni) „újracsomagolják” egy elvontabb, filozofikusabb
értelembe.

5. tétel
Az Újszövetség írásmagyarázata
A kereszténység az Ószövetség talaján jött létre, de nem a zsidó vallás reformja.
Középpontjában Jézus személye áll, akiben Isten feltárulkozott előttünk.
Ezért az Újszövetség egyetlen kérdése a krisztológiai kérdés: ki ez a Jézus, mi az ő műve?
Az ősegyház számára a Szentírás (= akkor még csak az Ószövetség) Jézusról szóló prófécia, őt hirdeti meg előre.
 Tipológia = előképi értelmezés
Az Ószöv. történetei, jövendölései Krisztust mintázzák (előre jelzik), de teljes értelmüket csak akkor nyerik el, amikor Krisztus művében
beteljesednek.
Ez is magasabb értelmet keres, mint az allegória, de nem rombolja le a betű szerinti értelem történeti valóságát: nem kicseréli a szó szerintit a
magasabb értelemmel, hanem többletet ad hozzá.

Az Újszövetség az Ószövetséget nemcsak Krisztus meghirdetésére használja, de tanításra, buzdításra, vitára is.
Ilyenkor nincs mindig szükség a tipológiára – ha alkalmas, szó szerint is lehet érteni.
Máskor – ha erősen csökkenteni kell a szó szerinti értelem jelentőségét – az allegorikus módszerrel is élnek.

5. tétel
 mindig az alkalmazás céljának megfelelő módszert követik
Az ókor exegézise
6. tétel

6
Az apologéták Szentírás-teológiája
Az 1. század végére a zsidózó eretnekségek veszélye lecsökkent, helyébe a
gnoszticizmus veszélye lépett:
felsőbbrendű tudás vált meg minket, dualista világkép, doketizmus, predestináció
 az Ószövetség megvetése vagy teljes elutasítása:
Markion: teljesen elvetette, de az Újszövetségből is kivett minden zsidó utalást
Valentinosz: „titkos hagyományok” alapján gnosztikus módon átértelmezte

Velük szemben az apologéták (hitvédők) feladata megállapítani a keresztény hit hiteles

forrásait:
a kánont = mely iratok tartalmazzák a keresztény hitet
mi a helye a kánonon belül az Ószövetségnek
hogyan lehet az igaz és hamis tanítást megkülönböztetni
Iréneusz: az üdvösségtörténet teológiája
A kinyilatkoztatás a teremtéstől a megváltáson át az eszkatonig egyetlen folyamat,
ugyanannak az Istennek a műve. Az Ószövetség „tökéletlenségei” ebből a fokozatosságból

6. tétel
érthetők meg.
A Szentírás hiteles értelmezése
A Biblia megértésének kulcsa is az üdvtörténet: a bibliai könyvek magyarázzák és kiegészítik egymást.
Mindegyiket ugyanaz a Szentlélek inspirálta, mindegyikben ugyanaz a Logosz (= Krisztus) tárulkozik fel.
Az ószövetségi iratok prófétai jellegűek: Krisztus elővételezett ismeretéből fakadnak.
Az újszövetségi iratok az apostolok tanúságtételei arról, amit láttak és hallottak.
Ki kellett állni az Ószövetség mellett, különben a megtestesülés értelmét vesztette volna: Jézus
történetietlen lenne, csak látszólagos ember.
Az igaz hit ismérve az apostoliság: csak az apostoli iratok lehetnek kánoniak.
Továbbá: a hiteles tanítás az, amit az apostolok utódai hirdetnek. (Római Szent Kelemen)
Ezzel, az apostoli utódlással húzzák ki a titkos hagyományok méregfogát.
A Szentírás az egyház tanítás kánonja (mércéje), a Szentírás magyarázatának mércéje viszont az

6. tétel
egyetemes egyház hite.
Az allegorikus exegézis kiteljesedése
A Szentírás (főleg az Ószövetség) számos része szó szerinti olvasatában érdektelen, vagy keresztény lelkülettel
nehezen emészthető.
Órigenész (184-254) célja volt, hogy az egész Szentírásnak keresztény tartalmat adjon.
a dogmatikai kérdésekre a Bibliában keresünk választ
a keresztény lelkületet a Biblia táplálja

Ennek érdekében hatalmas munkát végzett:

Hexapla, szkholionok, kommentárok, homíliák, hermeneutikai elvek

Módszere a Filóntól örökölt allegória

a Szentírás betű szerinti értelme egy magasabb, lelki értelmet hordoz: mindenütt Krisztusra vagy az egyházra vagy az eljövendő
üdvösségre mutat.
Ez a magasabb értelem elmélyüléssel és a Szentlélek erejével ragadható meg.
Aki hittel közeledik az Íráshoz, az a legbanálisabb történetben is észreveszi ezt a fensőbb valóságot. Így minden a hit szent
misztériumairól szól.

Órigenész ezzel az egész Bibliának keresztény értelmet adott, de:

túl nagy teret kapott az értelmezői kreativitás: bármibe bármit bele lehet látni (  az egyház értelmezői tekintélye)

6. tétel
történettudatában összemosódnak az idősíkok  amikor az újkor immanens történettudata kialakul, akkor az allegorikus
magyarázattal már nem tudnak mit kezdeni.
Antióchiai iskola
Allegórikus exegézis: túl nagyvonalú a szó szerinti jelentéssel (sensus litteralis)
A szöveg időnként csak ugródeszka a magyarázó saját gondolataihoz
Antióchiai exegéták  reálisabb írásmagyarázat
• Szerintük az allegorikus exegézis a történeti értelmet kicseréli egy lelki
értelemre.
• De az üdvtörténet valós eseményekről szól, nem lelki kinyilatkoztatásról.
• Az exegézis alapja a valóságos történet feltárása.
• Az események kétségtelenül egy beteljesedés felé haladnak ( tipológia), DE
• Az utalások rövidebb íveket fognak át (néha csak az Ószövetség későbbi
korára mutatnak
• Egy szövegnek csak egy értelme lehet
Tarszoszi Mopszveszta • A „magasabb” értelem nem a szövegbe van rejtve, hanem egy történeti
Diodorosz i Teodorosz analógia: visszanézve felismerjük a hasonlóságot

6. tétel
♰394 ♰428
Egyensúly teremtése
Kortársak kritikája:
az antióchiaiak írásmagyarázata = minimalizmus és judaizálás
Félő, hogy visszazárják az Ószövetséget önmagába

Mérsékelt antióchiai exegéták:

A történeti és az allegorikus magyarázat Szent Jeromos (347-420)
szerencsés ötvözete

• Előbb Origenész híve, majd ellenzője.

• Nagy becsben tartja a szó szerinti
értelmet (lásd fordítói munkássága:
veritas hebraica, Vulgáta)
• De alkalmazza az allegorikus módszert
is.
• Szerinte az Írás egészének kulcsa
Küroszi Aranyszájú Krisztus,

6. tétel
Teodorétosz Szent János • az egyes iratok megértésének kulcsa
393-457 357?-407 viszont önmagukban van
Az ókor vége
Nagy változások az egyházban:
• A dogmatikai kérdések nyugvópontra jutnak
• Konstantini fordulat  népegyház
• Szerzetesség elterjedése
= Már nem a dogmatikának van szüksége a Biblia értelmezésére, hanem az egyéni
hitnek

Szerzetesek: imádságos, aszketikus Krisztus-követés

• Ezt egy morális és misztikus exegézis szolgálja
• Lectio divina: a Szentírás élményszerű olvasata; a Szentlélek megvilágítja a szöveg értelmét

6. tétel
Az allegorikus exegézis az ókor végén
A Szentírás négyes értelme
Littera gesta docet Betű szerinti vagy történeti értelem:
Nyelvtani elemzés, szövegkritika, belső logika

Quid credas allegoria Allegorikus vagy tipologikus magyarázat:

A szöveg krisztológiai értelme (üdvtörténeti párhuzam,
szimbolika vagy szóelemzés útján

Nagy Szent Gergely Moralis quid agas Tropológia:

(540-604) Erkölcsi vagy alkalmazott értelem. A szövegben rejlő
Az allegória a lélek ösztönzés a jóra
felemelkedése a
bibliai szöveg által Quo tendas anagogia Anagógia = eszkatológikus értelmezés:
Az előző két értelem előre vetítése a végső dolgokra

6. tétel
(eszkatológikus történések, egyéni üdvösség)
A skolasztika és a
reformáció exegézise
7. tétel

7
Az újkor hajnalán
Az újkori bibliakritika (= a Szentírás racionalista értelmezése) fokozatosan alakult ki.
Három fontos állomás:
1. Skolasztika: az írás magyarázata az egyetemre került, fogalmi és spekulatív lett
2. Reformáció: az egyház írásmagyarázati tekintélyének megkérdőjelezése 
értelmezői szubjektivizmus
3. Felvilágosodás: az ember autonómia-igénye  saját eszével is képes utánajárni a
Biblia értelmének = nincs szükség a Szentlélekre.
A Biblia magyarázata ettől fogva már nem teológiai, hanem történeti és filozófiai
kérdés.

7. tétel
A skolasztika
Két nagy változás:
1. A Biblia magyarázata a szakrális környezetből (templom, kolostor) az egyetemekre
került  már nem lelki, hanem tudományos igényeknek akar megfelelni.
2. Arisztotelész ismeretelmélete felváltja a platonikus-ágostoni illuminacionista
gondolkodást:
 Az emberi megismerésbe vetett bizalom: nem csak megvilágosodás útján juthatunk ismeretekhez,
hanem módszeres kérdezéssel, logikus gondolkodással is
A Szentírás hallgatását a kérdezése váltotta fel:
 Mit akar mondani nekem Isten?
 Mit válaszol Isten a kérdéseimre?
Erre a kérdező hitre a 12-13. század exegézise még nem volt felkészülve:
 Még sokáig fennmaradt a mechanikus allegorizálás
 A skolasztika történeti tudata nem számol a szöveg kulturális különbségeivel

7. tétel
 A skolasztika exegézise
Saját kérdéseiket, fogalmaikat látják bele a szövegekbe
Az allegorizálás sokszor a szó szerinti értelem megerőszakolása annak érdekében,
hogy a szövegből igazolják a saját bonyolult fogalmi építményeiket.
DE már érlelődik egy újfajta Szentírás-olvasás, amely sokkal nagyobb jelentőséget
tulajdonít a nyelvi-történeti értelemnek.
Ennek előhírnöke a rabbinikus exegézis megújítása:

PESAT: az egyszerű értelem

Alapos filológiai elemzés  litterális jelentés
Az asszociációkkal teli midrással szemben az Írások szó
szerinti, köznapi értelmét keresik
Shlomo ben Jichak David Kimchi Abraham Ibn Ezra

7. tétel
Rashi (1040-1105) Radak (1160-1235)
1089-1164
A skolasztika exegézise
A szavak dolgokat jelölnek:
litterális értelem = milyen
dolgokra utalnak a szavak
De a dolgok más dolgokat is
jelölhetnek:
Aquinoi spirituális értelem = milyen
Szent dolgokra utalnak a dolgok
Tamás
1225-1274 Szó szerinti értelem = a
szerző szándéka (de ő az
isteni szerzőt értette alatta!)
A Postillae szerzője
(Postilla litteralis super totam
Bibliam + Postilla moralis seu
mystica)
Nagy hatással volt rá Rashi és Szent
Tamás
Nem veti el az allegorizálást, de a
Lyrai Szent nyelvi és történeti értelem alapos
Miklós elemzésére teszi a hangsúlyt
1270-1340 A szövegkritikának is előfutára.
(1349?) A 15-16. század exegétái mind a
hatása alatt voltak, így Luther is:
Si Lyra non lyrasset, Lutherus non
saltasset
 Az autonóm bibliamagyarázat
7. tétel
előkészítője
Reformáció
Felszínre tör a külső tekintélytől mentes bibliamagyarázat igénye
Szentírás-teológiája radikálisan új, de exegetikai módszere még sokáig a régi.
Előzménye a reneszánsz és a humanizmus:
• Az antikvitás iránti vonzalom  a Biblia eredeti nyelvei (héber, görög  latin)
• Jelentős szövegkritika (eredeti kéziratok összehasonlítása) – nem teológiai, hanem esztétikai okból
• A skolasztika szekularizálója: emberközpontú gondolkodás
• A pápaságot is átjárja, súlyos visszásságok az egyház vezetésében
• Boszorkányság, mágia, öntörvényű erkölcsiség, szabados élet
Reformáció: kétfrontos harc
• Az egyházi tekintéllyel szemben a humanizmus fegyvereivel
• A humanista erkölcstelenséggel szemben a Szentírás tekintélyével
•  sola gratia – csak a kegyelem!  sola Scriptura – csak az Írás!

7. tétel
Reformáció
Luther úgy látta, hogy az egyházi gyakorlat ellentmond a Szentírásnak. Célja:
• A kereszténységet megtisztítani
• Felmutatni az eredeti, hamisítatlan hitet
Ennek forrása a Szentírás – csak a Szentírás jogosult megmondani, mit kell igaznak
tartani az Egyházban.  Sola Scriptura
Az Írás olvasóját a Szentlélek sugalmazó jelenléte vezeti  nem kell tekintélyi
Martin Luther magyarázó.
1483-1546 DE:
1. Ki mondja meg, mit kell Szentírásnak tekinteni?
A bibliai szövegekben Krisztussal találkozunk, ez igazolja őket.
2. Ki mondja meg, mi a szövegek hiteles értelme?
Az Írást az Írással kell magyarázni (Scriptura sacra sui ipsius interpres)
Az Írást Krisztusban kell értelmezni (analogia fidei  hitvallások)
Jean Calvin

7. tétel
1509-1564
A középkori spirituális exegézis folytatása – de az allegória lassan elsorvad
Reformáció
A szövegekből közvetlenül a Szentlélek szól a hívő olvasóhoz
<= protestáns ekkleziológia: Isten üdvözítő művét közvetítés nélkül, egyedül az Ige
által végzi
A közvetítéstől való idegenkedés túlértékelte a szavak erejét
Az Írás Isten szava: a nyelvi elemzés által fogjuk fel és az élmény hitelesíti.
Nominalizmus árnyéka: a szavak nem az általuk jelölt dolgokon keresztül, hanem
közvetlenül kelnek életre a befogadóban. Ha az élmény megkopik, felmerül a szavak
és a dolgok közötti viszonnyal kapcsolatos kétely.
Értelmezői szubjektivizmus kialakulása  külső tekintély elutasítása: csak, amit
átélek, csak, amit felfogok, csak, amit meg tudok magyarázni

7. tétel
A bibliakritika kora
8. tétel

8
Racionalizmus: a hit felülvizsgálata
Bizalmi válság
Egyház megbízhatóságával szemben a Szentírás tekintélye
Szentírás tekintélyével szemben az emberi ész ereje
Racionalizmus = csak az értelmes, ami ésszerű (= logikus, tudományos)
A Szentírás vizsgálata az ész fényénél = bibliakritika
A kinyilatkoztatás igazsága attól függ, kiállja-e az ésszerűség próbáját
Lojális kritika  igazolni a Szentírás történeti hitelét, tanításának ésszerűségét
Radikális kritika  a vallásból csak azt fogadja el, ami ésszerű és társadalmilag hasznos
Történeti kritika: az emberileg felfogható, tudományosan magyarázható történést
keresi
Ez egy immanens történetírás, amely a transzcendencia kapujánál mindig megáll

8. tétel
Racionalizmus: értelmes dolog-e a hit?
A sok csodás elem, tudományosan nem igazolható történés miatt a Biblia az ésszerű
megismerés számára használhatatlan,
Mese vagy mítosz – a hiszékenyek, tudatlanok kábítása
Ha kivesszük belőle a csodát, marad-e benne hasznos, időtálló tanítás?
 a Biblia (és a teológia egésze) így a filozófia „ellenőrzése” alá kerül:
A filozófia kölcsönzi neki gondolati rendszerét és történelemfogalmát – és ítéli meg a tanításának
értékét
Korai racionalizmus: még csak részletkérdéseket vizsgál felül az ész fényénél
18-19. század: átfogó elméletek a vallás (és benne a bibliai történet) magyarázatára

8. tétel
Az egyház válasza a racionalizmusra
A tét:
o A hit igazsága
o Az egyház autonómiája a felvilágosult abszolutista hatalommal szemben
Az eszköz:
o A Biblia szavahihetőségének védelme (= a bibliai világkép védelme)
o Cenzúra (a hitre ártalmas, kritikai gondolatok kizárása)  engedelmesség kérése
A katolikus egyház
o Az örökké változó tudományossággal szemben az ősi hagyományt, örök igazságot képviselte
o A protestantizmuson belüli szakadást (kritikai gondolkodók – fundamentalisták) elkerülte
o DE: a Biblia tehertétellé vált, hiszen ezen keresztül támadták az egyházias hitet
o Biblia olvasása helyett  katekizmusok, imakönyvek
o A hit értelmi megragadása helyett  érzelmi átélés (liturgia, kegyességi gyakorlatok) és engedelmes gyakorlás.
o Katolikus = bigott.
Protestánsok: nagy léptekkel haladnak előre a Biblia történetének megismerésében, de ennek a
lelkipásztorkodásra nincs hatása

8. tétel
Korai racionalizmus
18. század közepéig még maguk az
egyháziak törekedtek a Biblia
racionalista megértésére.
Richard Simon (katolikus): a
kritikai módszer első alkalmazója
1678 Ószövetség
1689-1692 Újszövetség
Már 1682-ben indexre teszik.
Johann David Michaelis (prot.)
1750: az első valóban kritikai
Újszövetség bevezető
Elégséges észok elve  kivonatolni minden
ésszerűtlent; ami marad, elhelyezni a korabeli
környezetbe
Teológiától mentes, tisztán
történeti írásmagyarázat
Első képviselője: Hermann
Samuel Reimarus (♰1768):
Jézus egy zsidó forradalmár,
A földi messiásország nem
sikerült, ezért a tanítványai
kitalálták a feltámadás és
végítélet tanát.
Felvilágosodás: a Bibliában a saját értelem-vallásukat
keresik.
A Szentírás ellentmondásai alapján támadják az egyházias
hitet, és azt kicserélik a saját „dogmáikkal”.
Jézus a felvilágosodás eszményeiről tanít: mindenek
jóságos teremtőjéről, az igaz életre törekvésről és a
halhatatlan lélekről.
8. tétel
A „negatív” kritika Negatív, mert tagadja, hogy a Biblia értelmét
racionálisan fel lehetne tárni.

David Friedrich Strauss Nézetei nagy hatással voltak

Lehet-e egy mítoszt racionálisan
Bruno Bauerre (1809-1882):
megérteni?
Az Újszövetség tiszta mítosz, Jézus
A Biblia annyira történetietlen, hogy a
és Pál alakjai csak irodalmi fikciók
valós történetét nem lehet megírni. Az
értelme épp az a mítosz, amit a
racionalisták a kutatásaikkal lerombolnak.
És Ernest Renanra (1823-1892)
1835: Das Leben Jesu, kritisch bearbaitet
Jézus élete (1863) c. könyve a
Az evangéliumoknak bizonyára volt valláskritika bibliája lett.
történeti alapja, de az egyház hite ezt
átalakította és megszépítette.

8. tétel
A hegeliánus írásmagyarázat
Korai racionalizmus: a gondolkodás erejébe vetett önhitt
bizakodás: ésszerűen minden megismerhető; ami nem, az nem
lehet igaz.
Ezt a sekélyes bibliamagyarázatot váltotta fel a hegeli dialektikára
épülő exegézis:
Georg Wilhelm Friedrich Hegel
Nem az érdekli, hogy úgy történt-e, ahogy leírták, 1770-1831

Hanem az érdekli, milyen tudatot fejeznek ki a bibliai szövegek.

A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás története itt: a vallásban
kifejeződő tudat története, amely a tézis – antitézis – szintézis
dialektikus spiráljában fejlődik, és végső állomása a Legfőbb
Vallási Eszme feltárulkozása.

8. tétel
Julius Wellhausen (1844-1918)
A hegeliánus Ószövetség-kutatás legnagyobb alakja.
Átfogó szintézis Izrael történetéről és vallástörténetéről
Elmélete a Pentateuchus keletkezéséről száz évre
meghatározta a kutatást.
Szerinte:
Izrael vallása egy politeista természetvallásból fejlődött
monoteizmussá.
A fejlődés motorja a próféták: szabadság a formáktól, Isten
teokratikus uralma.
A fogság után a papok uralma alá kerül, törvénnyé
merevedik, formalistává válik.

8. tétel
 a 19. századi protestáns racionalizmus leértékelte az
Ószövetséget
Ferdinand Christian Baur (1792-1860)
A Biblia története számára eszmetörténet.

Jézus a vallás csúcspontja: benne metszi egymást a zsidóság hite és a görög filozófia.

Pál ismerte fel Jézusban a vallási egyetemesség és erkölcsi autonómia elvét (tézis).
Vele szemben a jeruzsálemi ősapostolok ragaszkodtak ahhoz, hogy Jézus a zsidó
messiás (antitézis).
A kettő közötti feszültséget a jánosi teológia oldotta fel a 2. sz. közepén (szintézis)

Érdeme, hogy meglátta a Biblia polifon természetét, beágyazódását a közösségbe, amely

létrehozta. Ezzel sok ellentmondás a helyére került.

De végig úgy képzelte, hogy a Bibliát autonóm gondolkodók írták saját nézeteik
kifejezésére.

8. tétel
9. tétel 9
A történeti pozitivizmus
19. század Dogmatörténeti Liberális teológia
második fele: sok megközelítés, amely A spekulatív
régészeti a közösség vallásos teológiával szemben
felfedezés a tapasztalatára épít. egy gyakorlatias
Közel-Keleten. A teológia ennek a kereszténységet
megtapasztalásnak a képvisel.
Kezdenek hinni fogalmi fordítása és Ne terheljük meg a
abban, hogy ha kibontása (nem hitet ideológiával és
Albrecht Ritschl
kellő adatot 1822-1889 Istent magát jeleníti csoda-hittel.
szerzünk, a Biblia meg). Vegyük ki ezeket a
Adolf von Harnack
története igenis A hit nem tényekre, Bibliából, és rátalálunk
1851-1930
megírható  hanem egy „emészthető” hitre:
pozitivizmus. Erre tapasztalatokra épül, Isten atyai szeretete, az
a lényege pedig emberi lélek végtelen
épül a századvég
ezek fölötti értéke, felebaráti

8. tétel
bibliaértelmezése.
értékítélet. szeretet, stb.
A 19. század „szenved” a Bibliától
Nem találják a Biblia megértésének kulcsát. A bibliakritika
 alkalmatlan arra, hogy hitet ébresszen
 nem táplálja a lelkipásztorkodást, sőt: csak rombolja a hívő érzéseket.
Az idegenség-érzet két oka:
az újkori történettudat felismeri a nyelvi és kulturális távolságot a Biblia
keletkezésének kora és a mi korunk között
 nem olvashatjuk úgy a Bibliát, mintha egyenesen nekünk írták volna
 amit egy valaha volt közösségnek írtak, azt mi csak egy történeti analógián át érthetjük meg
 a történeti magyarázat beiktatása az értelmezői folyamatba a Biblia értelmezését túl bonyolulttá
tette: szaktudás hiányában a laikusok számára követhetetlen
amit a Biblia keletkezéséről tudunk, az nagyrészt elmélet
 nincs elég adatunk a biztos ismeretekhez, feltételezésekkel kell pótolnunk: a 19. század azonban
még nem számolt saját ismereteinek korlátaival

8. tétel
Katolikus bibliateológia a 17-19. században
Korai racionalizmus:
a katolikusok még élénken részt vettek a Szentírás kutatásában.
Johannes Morinus (Jean Morin, 1591-1659):
a Septuaginta jelentőségének felfedezése
Nagy hatása volt Richard Simonra (1638-1712), a kritikai módszer
Jean Morin úttörőjére
Jean Astruc (1684-1766): a dokumentumelmélet atyja
Alexander Geddes (1737-1802): a töredékelmélet egyik első képviselője
Az egyházi tilalom miatt a történeti kritikával nem foglalkozhattak.
Inkább a sugalmazás teológiája terén alkottak újat (ld. következő dia)

8. tétel
Jean Astruc
Katolikus kísérletek a sugalmazás természetének
megértésére
Utólagos aprobáció
Már a 16. század végén javasolta Leonardus Lessius SJ (1554-1623)
A sugalmazást ne vonatkoztassuk a könyvek keletkezésére, hanem az egyház
utólagos igazolásának tekintsük. I. Vatikáni Zsinat elvetette.

Lessius Obiter dicta

Henry Holden vetette fel 1658-ban, de Newman feldolgozásában lett népszerű
Különböztessük meg a Szentírásban a hit és erkölcs kérdéseiben tévedhetetlen
anyagot a csak mellékesen mondott (obiter dicta) részektől – ezek
tartalmazhatnak tudományos tévedéseket is. XIII. Leó elvetette.

8. tétel
John Henry Newman (1801-1890)
A katolikus egyház és a bibliakritika – 1. felvonás
A racionalista bibliakritika a protestáns teológusok Alfred Loisy
monopóliuma lett. 1857-1940
A katolikus exegézis védekező álláspontot vett fel:
védte a bibliai világképet, hogy védhesse a bibliai
hitet.
Ezt mereven és sokszor nevetséges érveléssel
gyakorolta. A képzettek szemében a katolikus
egyház rég megcáfolt vélekedések panoptikuma.
Történészként csak addig juthatunk el Jézus
19. század végén XIII. Leó belátja, hogy a megismerésében, ameddig a racionalista
struccpolitika tarthatatlan. A bibliakutatás bibliakritika.
megújítása azonban balul üt ki  modernista válság De a hit Krisztusa nem az értelem
tartományában mozog.
Modernizmus = a hit és a tudomány éles „Jézus Isten országát hirdette, és az egyház
szétválasztása, a vallás és a teológia kiűzetése a érkezett meg.” (De ez szükségszerű volt.)
tudományból. X. Piusz keményen fellép ellene.

8. tétel
A modernista életérzés
A régi hívő gyakran jár gyónni; minél kevesebbszer követi el azokat a dolgokat, amiket a katolikus egyház
bűnnek tekint, annál gyakrabban. Az ilyen ember gyakorolja az intellektuális engedelmességet: elvből befogad
mindent, amit az egyház tanít, és kérdés nélkül elfogadja e tanítás tartalmát. Nem vitatja sem az értelmét, sem az
összefüggéseit annak, amit hisz. Tanítványnak tekinti magát, aki megtanulja, mit kell gondolnia az élet nagy
kérdéseiről, és arról, mit tegyen, hogy jó ember és jó hívő legyen. Az ilyen embernek minden cselekvését egy
külső tekintély szabályozza; nem kell törődnie az önálló gondolkodással, sőt bűnösnek is érezné magát, ha
ilyesmire vetemedne. Ez az ember erénynek tartja a szellemi félénkséget.
Óvakodik attól, hogy vallási kérdéseken gondolkodjon, mert lehet, hogy rosszul gondolja. A vallásról azokból a
könyvekből tájékozódik, amiket a lelkiatyja ajánl neki, és csak garantáltan ortodox és biztos eszméket követ.
Ez a fajta katolikus létezik, kár is lenne tagadni. Nincsenek túl sokan, főleg nem azok, akik ezt tökéletesen meg is
valósítják, hiába minden igyekezet a megsokasításukra. Ez a típus ugyanis csak egy természetellenes lemondás
árán valósítható meg, aminek sokan ösztönösen ellenállnak, mások tudatosan utasítják vissza, mert személyiségük
megerőszakolásának tartják.
Alfred Loisy: Choses passées, 1912
A formakritika
9. tétel (folytatás)
Formakritikai exegézis: a kiindulópont
A 19-20. század fordulóján jött létre észak-német teológusok körében 
vallástörténeti iskola
A dogmatizáló törekvésekkel (Ritschl) szemben céljuk, hogy tisztán történeti
teológiát gyakoroljanak.
A Bibliában nem vallási tantételeket keresnek, hanem a vallásos hitet és
Albert Eichhorn annak történetét.
1856-1926 William Wrede 1897-ben a kortársak szemére veti, hogy a Szentírás világát
saját koruk filozófiájának szemüvegén át nézik, ahelyett, hogy a saját
világából próbálnák megérteni.
Dogmatörténet helyett vallástörténetet kell írni: életre kell kelteni a
szövegeket abban az összefüggésben, amelyben keletkeztek.
Megérteni Izrael, ill. az ősegyház hitét az ókori Közel-Kelet világában.
Ehhez félre kell tenni a Bibliával kapcsolatos filozófiai és teológiai

9. tétel
William Wrede problémákat.
1859-1906
Vallások hatása egymásra
A cél: megvizsgálni az ókori vallások hatását Izrael, illetve az ősegyház hitére. Így
derül ki Izrael, ill. az ősegyház hitének sajátossága, eredetisége.
Kezdetben rácsodálkoznak a sok hasonlóságra.
Pánbabilonizmus: Hugo Winckler, Friedrich Delitzsch: Izrael hitének minden
lényeges elemét az asszír-babiloni kultúrából eredeztetik.
Wilhelm Bousset: a kereszténység születése = a zsidó hit átmenete egy hellenisztikus
misztérium-vallásba. (+ iráni gnoszticizmus hatása)
A vallás itt nem eszmerendszer, amelyet a kortárs filozófiából meg lehetne ítélni (ld.
Wellhausen)
A vallás itt társadalmi jelenség. A bibliai szöveg az egykori vallási élethez vezető
bejárat. Az exegéta dolga, hogy életre keltse azokat a helyzeteket, amelyek a
szövegeket létrehozták.

9. tétel
A formakritikai módszer
A bibliai szövegek egykor élő anyagok voltak, amelyeket meghatározott élethelyzetben
használtak  Sitz im Leben
A cél az írott szöveg előtti történet megismerése.
De hogy lehet ide pusztán a szövegekből eljutni? Az irodalmi formák által.
A századvég irodalomelmélete nagy jelentőséget tulajdonított a műfajoknak. Az azonos
tartalmat azonos formákban fejezzük ki.
A feladat: letisztítani a bibliai szövegről a szerkesztői rárakódásokat, rátalálni a sémára,
amelyek az egyedi tartalmat egy ismert élethelyzetben fejezik ki.
A szövegek a formák által hasonlíthatók össze más vallási szövegekkel. A különbségek
megmutatják, hogyan fogták fel ugyanazt a vallási élethelyzetet a különböző kultúrák.
A bibliai szerzők itt a hagyomány gyűjtői és közvetítői.
Az egyéni szándékaik nem fontosak – a közösségi igény és használat számít.
A módszer atyja: Főleg olyan szövegek elemzésére alkalmas, amelyeknek hosszú hagyománytörténete van:
Hermann Gunkel Pentateuchus, prófétai könyvek, zsoltárok, bölcsességi művek, evangéliumok

9. tétel
 A katolikus egyház és a bibliakritika – 2. felvonás
A formakritikai módszer hamar népszerű lett.
Nem kell hozzá valamilyen írásértelmezési elvet elfogadni, ugyanis nem az
Írás értelmezésével foglalkozik, hanem a mögöttes történet feltárásával.
Mivel a módszer ideológiamentes és hermeneutikailag nyitott, a katolikus
exegéták is alkalmazni kezdték.
Úttörője Marie-Joseph Lagrange, akinek hosszú ideig kellett bizonygatnia,
hogy ez a módszer nem hitellenes.
Marie-Joseph Lagrange
Az 1903-ban felállított Pápai Szentírás Bizottság még sokáig fékezte a
1855-1938
kutatást.
A történeti-kritikai magyarázat lehetőségét csak 1943-ban nyitotta meg XII.
Piusz a Divino afflante spiritu enciklikával.
A lassítás előnye, hogy a katolikusok egy medrébe talált kutatásba
kapcsolódhattak bele.

9. tétel
A formakritika – értékek és
hiányosságok
A módszer értékei
Feltárul egy életteli vallási világ, meglátjuk a hit gyökereit.
Rámutat a bibliai szöveg közösségi vonatkozásaira
Megvilágítja a hagyományozás útját, a szöveg jelentéseit, amíg a végső forma ki nem alakul.
A módszer hátrányai
A módszertana problémás
A szöveg nekünk szóló jelentése nem érdekli, nem épít hidat az egykori vallási élettől a jelen
kérdései felé
Hatása
Az exegézis végre kijutott a filozófia gyámsága alól, de azon az áron, hogy a következetes történeti
elemzés a teológiai értelmezést megszüntette.
A biblikum új utakra lépett: kezdett elválni a szisztematikus teológiától és inkább a

9. tétel
történettudomány része lett.
Az egzisztenciális
exegézis és a jelenkor
bibliamagyarázata
10. tétel 10
Az egzisztenciális exegézis
A filozófiai írásértelmezés egy semmitmondó "hihetetlen hithez" vezetett.
A formakritikai exegézis következetesen történeti, de a teológiai értelmezést
gyakorlatilag megszüntette
Újra kellett keresni a Biblia jelennek szóló üzenetét  egzisztenciális exegézis.
Olyan írásmagyarázati módszert keresnek, amely egyszerre történeti és teológiai.
Erre tett kísérletet Rudolf Bultmann. Exegézisének előzményei:
A megismerés természetének újragondolása (főleg Heidegger)
Karl Barth
Hasonló dologra törekednek, mint a katolikus modernizmus, de itt a hit és a
történetiség szétválasztását a lutheri sola fide elvvel indokolják.

10. tétel
A megismerés természetének újragondolása
A 20. század elején tudományos forradalom zajlik. A Newton
fizikájára és Leibniz ismeretelmére épített mechanikus világképet
felülírják – kiderül, milyen nagy szerepe van a megismerésben a
megismerő alanynak.
A fizika terén Albert Einstein, Max Planck
Sigmund Freud
1856-1939
Freud pszichoanalízise: a tudatos mögötti hatalmas tudattalan világ
Martin Heidegger filozófiája
Az ember elidegenedett a léttől, mert mindig csak a létezővel foglalkozott. Az
élet, az ember, Isten eldologiasodott.
A létmegértésünk alakítja az életünket, de a megismeréseinkkel, döntéseinkkel
mi is alakítjuk a létmegértésünket.  Hermeneutikus kör: önmagunkból
újraértelmezzük a világot.
A szövegértelmezés az olvasó felé fordul: a szöveg az önmegértés esélye
Martin Heidegger Homályos nyelvezete szándékosan nyitva hagyja, kit-mit értsünk fő fogalmai

10. tétel
1889-1976 mögé.
Karl Barth
1919-ben élesen bírálta a történeti írásmagyarázat terméketlenségét.

A vallásos emberre összpontosító liberális teológia útján nem lehet eljutni

a transzcendens Isten megismeréséhez.

A Biblia nem vallást hirdet, hanem a Logoszt, aki Jézus Krisztusban megtestesült. 1886-1968
A Biblia történeti elemzése egy emberies, „igényeinknek megfelelő” Jézus-képhez vezet. A történeti és filozófiai ésszerűség felől sosem jutunk el
Istenhez, csak ahhoz a képhez, amit magunknak alkotunk róla.

Meg kell fordítani a megismerés folyamatát: a Szentírásban Isten megszólít minket, tehát a meghallgatás és a befogadás szándékával kell
olvasnunk.

Ő is szükségesnek tartja a történeti elemzést. De nem szabad ott megállni. Addig kell a szöveggel foglalkozni, hogy a történeti szakadék
áthidalását követően képesek legyünk a Szentírást hozzánk egzisztenciálisan, tehát hozzánk szóló szavakként olvasni.

A Szentírás így bizonyos időtlenségbe kerül; a feltámadt Krisztus a Lélek által itt és most tanítja és cselekszi, amit egykor a történeti Jézus tett.
Ennek közvetítője a reformátori teológiában „sola Scriptura”.

Ez az időtlenség könnyen történetietlenségbe fordul át  értelmezői szubjektivizmus

10. tétel
De Barth rámutatott arra: semmi értelme az „objektív”, „tudományos” exegézisnek, ha nem jut el oda, hogy hidat verjen a Biblia kora és a ma
embere közé, és így megtaláljuk Isten mához szóló igéjét.
 Rudolf Bultmann
1884-1976
Forrásai:
• a vallástörténeti iskola  a formakritika alkalmazása, következetes történeti elemzés
• Karl Barth teológiája  a Biblia Isten hozzánk szóló szava, egzisztenciálisan kell olvasni
• Martin Heidegger filozófiája  az értelmezés célja az önmegértés, egzisztenciánk kibontása

A történeti elemzésnek nemcsak azt kell vizsgálnia, mi történt, hanem a szövegben kifejeződő létmegértést is.
Másrészt: az újszövetségi szövegek nem tudósítások, hanem kérügmatikus jellegűek: a megszólító szándék
fontosabb bennük, mint az elbeszélés.
 Ne a múlt Jézusát keressük, hanem a kérügmából itt és most minket megszólító isteni Igét!
Miért és hogyan tud megszólítani minket a szöveg?
Mert tőle várunk választ a saját létezésünk megértéséhez. Hasonló gondolat foglalkoztat minket, mint amiről a
szöveg szól. Mielőtt olvasni kezdtük, már volt egy előzetes megértésünk, amit az olvasás megerősít, de át is alakít.
Önmegértésünk vágya teszi lehetővé, hogy a Bibliában feltáruló egzisztencia-megértés által Isten Igéje
megszólítson minket.
A történeti elemzés kevés biztos dolgot tud mondani, de az Újszövetség szerzői nem Jézus életrajzát írták meg,

10. tétel
hanem az ősegyház Föltámadottról szóló igehirdetését: Isten ezzel megszólít minket és hívő döntést kér tőlünk.
A mítosztalanítás
Az Újszövetség tehát hitre hív, emberi egzisztenciánk megnyitására.
Mégsem halljuk meg ezt a hívást, mert fennakadunk a bibliai világkép ellentmondásain. A „mi történt, hogyan
történt?” kérdése eltereli a figyelmet megszólítottságunkról.
Az Újszövetség egzisztenciális értelmezéséhez ezért mítosztalanítani kell a Szentírást, vagyis le kell választanunk
róla azt, ami csak a korabeli világkép kifejeződése.
Ebbe Bultmann a csodákat és a feltámadást is beleértette.
 Viharos fogadtatás, hiszen így a keresztény hitet megfosztanánk a történeti alapjaitól.
Az se egészen igaz, hogy a szöveggel csak az önmegértés kedvéért foglalkoznánk. A magunkra irányuló kérdések
megválaszolásához szükségünk van az Istenre, világra, társadalomra, történelemre vonatkozó kérdések
megválaszolására is.
Bultmann összebékítette a történeti elemzést és a teológiai értelmezést. Csak éppen azt veszítette el, bármelyiknek
köze van-e a valósághoz.
A „mit jelent (nekem)?” kedvéért zárójelbe tette a „mi történt” kérdését.  sebezhető hit: az ember inkább önmagát

10. tétel
találja meg, mint a történelemben magát kinyilatkoztató Istent.
A jelenkor exegetikai módszerei
A történeti exegézis a szöveg mögötti történet kutatásától visszatért a szöveg történetének
kutatásához.
Hagyománytörténet: már nem az ősi formák iránt érdeklődik, hanem hogy a hagyomány
milyen utat járt be az írásba foglalásáig. Legnagyobb alakja Martin Noth
Szerkesztéstörténet: a könyvek szerkesztői nemcsak felfűzték a hagyomány gyöngyszemeit,
hanem saját koncepciójuk és teológiájuk volt.
Kánonkritika: a bibliai könyvek egymásra hatása, a végső forma szimfóniája érdekli.
Biblikus teológiai mozgalom: a bibliai szövegek teológiáját próbálja összegezni. Martin Noth
1902-1968
Megjelennek a szinkronikus módszerek: nem foglalkoznak a kialakulás történetével, a
szövegben kifejeződő szerzői szándékkal, hanem a szöveget struktúrákként fogják fel, a
jelentés erővonalainak dinamikus egységeként.
Retorikai elemzés: a szöveg hatásosságának, meggyőző erejének vizsgálata

10. tétel
Narratív elemzés: hogyan keltenek életre az elbeszélő műfajok történéseket, szereplőket és a világukat
Szemiotikai elemzés: nyelvi és logikai törvényszerűségek, amelyekből a jelentés felépül
A mai exegézis jellemzői
A szöveg történetének késői vagy „időtlen” állapota iránt érdeklődik
Háttérbe szorult az eredet, a szöveg mögötti történet kérdése
Az individuális egzisztencia-értelmezés helyett a szövegek társadalmi beágyazottsága
érdekli
Harcos igazságkeresés helyett véleménypluralizmus
Képes a párbeszédre a zsidó és az evangélikál bibliaértelmezéssel
Új segédtudományok modelljeire épít: (etnográfia), szociológia, pszichológia
Posztmodern gyakorlatiasság:
az elméleti, tudományos problémák háttérbe szorulnak, helyettük a világot foglalkoztató
gyakorlati kérdésekre keresnek válaszokat (elnyomás, feminizmus, rasszizmus, környezetvédelem,

10. tétel
bioetika, stb.)
Képes-e a történeti magyarázat táplálni a hívő életet?
A reformációig a Szentírás éltette a teológiát és a hívő életet.
A racionalista vallásosság elidegenedett a Bibliától
Közben megmaradt az élő írásmagyarázat is: lectio divina, fundamentalizmus
Ma egy átmeneti korban vagyunk: már nincs visszatérés a naiv bibliaolvasáshoz, de még csak most formálódik a
történeti magyarázat hívő befogadása.
A bibliai kinyilatkoztatás olyan, mint a prizma: a belépő fehér fény színeire bontva lép ki: mi a színeket látjuk –
minél többet, annál többet látunk a belép fényből.
Ezért igyekeznünk kell rekonstruálni:
A szöveg mögötti történetet – az első megfogalmazó szándékait – a hagyományozók céljait – azt, hogy mit jelentett
a szöveg a szerkesztőknek és a befogadóknak.
A szöveg igazsága az ő közös igazságuk – a Szentírás igazsága pedig a szövegek polifóniája.
A Bibliát „a szentek közössége” gondolat jegyében olvassuk: a szereplők-szerzők-szerkesztők-befogadók
tanúskodnak előttünk, megosztják velünk a tapasztalataikat.
1. Eltávolodni a szövegtől: ne magunkat lássuk benne
2. Megérteni, mi történt, mi volt az írás oka, célja

10. tétel
3. Felfedezni a párhuzamokat a bibliai tapasztalat és a mi tapasztalatunk között
4. Megbeszélni a kortársainkkal: meghallgatni mások értelmezését, kicserélni a gondolatainkat.
A közvetítő közeg jelentősége
Protestánsok: idegenkedés a közvetítéstől (egyházi tekintély, tudomány), a Biblia náluk Isten
közvetlen szava
Hívő vagy emberi olvasat? Hamis választási kényszer: az isteni az emberin keresztül fejeződik
ki
A Bibliában ellentétes vélemények is helyet kaptak: az igazság a kettő egysége vagy
paradoxona. A kánon polifon.
Van hozzánk közelebb álló és távolabb álló szöveg. Három szabály:
1. Tartsd fenn a tévedés jogát
2. Abban is van igazság, ami neked nem tetszik, legfeljebb az nem a te igazságod
3. Legyél nyitott mások megértésére, mert a Biblia értelmét az egyház egésze hordozza.

10. tétel
Korhoz kötöttségeink
Korunkban kedvezőbb:
 Nyitottabbak vagyunk a csodára,
 Kíváncsiak vagyunk a Bibliára, mint az emberség, egyszerűség, bizalom utolsó bástyájára
 A jó érzésű emberek támogatják a bibliai élet közösségi szellemét, erkölcsiségét.

Kedvezőtlen viszont:
 A kritikai érzékünk meggyöngült, blőd dolgokat is elhiszünk, vagy nem hiszünk el semmit
– emiatt nem tudunk elköteleződni.
 A bibliai gondolatok jegyében a keresztények sok szörnyűséget tettek – minden vallás
gyanús
 Nem tudjuk, hogyan ültessük át a bibliai életet a mi korunkba, nehezen fogunk össze
másokkal.

10. tétel
 A kultúránk annyira vizuális, hogy elszoktunk az írott szövegek értelmező olvasásától.