Mikszáth Kálmán

A néhai bárány

Mikszáth Kálmán igen meghatározó író és alak volt a XIX. Században, de neve halála után is híres lett, egészen a
mainapokig. Méltán híres "A jó palócok" című műve, mely híres irományai közé tartozik. A hírességét rövid
terjedelmű történetei miatt is kapta, illetve mert álltalában egyszerű, nagyon emberi tulajdonságokkal rendelkező
emberek a főszereplői. Ez a gyűjtemény magába foglal több történetet is, amelyek főleg északi tájakon játszódnak.
A néhai bárány is Bodokon játszódik.

A történet Mikszáthhoz hűen tájleírással kezdődik, már az elején Isten kinyilatkoztatásának, haragjának írja le a
vihart, amely végigsöpör a községen. Az állatok is megérzik, mintha félnének isten haragjától. Első emberi
szereplőnket meg is kapjuk, aki Csuri Jóska. Feladata a történetben, hogy viharjelzést adjon a haranggal. Ez régebben
bevett szokás volt. Érdekeség, hogy Mikszáth úgy írja le, mintha Jóska kergette el volna a vihart. A harangozás során
vihar igaz el is ment viszont a víz maradt. Árvíz volt Bodokon. Látható, hogy Mikszáth szerette megszemélyesíteni a
környezetet. A vihar lenyugodott és az emberek előjöttek otthonaikból. Nem csak puszta károk lettek, hanem egész
otthonok mentek tönkre. Történetünk egyik főszereplője is rajta úszott, Cukri a bárány. Egy tulipános ládán utazik a
folyón. Többször is utal rá a szerző, hogy nem csak utazik rajta, hanem őrzi is. A bárány és a láda, mint kincs, megy
szájról szájra a községben. Úgy tartják Sós Pál ragadta ki a víz sodrásából. Tulajdonosa viszont Baló Ágnes volt a
ládának. Bárány igaz nem az övé volt, hanem a húgához tartozott, Borcsához. Benne volt a lány a kelengyéje is, ami
nélkül nem igen tudott volna megházasodni. Érdekes párhuzam, hogy mindenki a kincset az ezüst tallérokat vagy a
kelengyét sajnálja belőle, de egyedül Borcsa sajnálja igazán a bárányt. Míg mindenki a vagyont, az értéket akarja,
Borcsa a bárányát sajnálja, amely a tisztaság és az ártatlanság jelképe ként is működik, mint például a Bibliában.
Tudjuk, hogy Mikszáthtól nem áll távol a Bibliai elemek elrejtése. Mikszáth egyenlőre nem mondja ki, hogy biztosan
Sós Pál lopta el a ládát, de elülteti a gondolatot, a bogarat az ember fülében, egyszerű gyanakvó jeleket használ, hogy
mindenki kételkedik, ő lakot a sodrás aljánál. Sós Pál rangja miatt nem volt sikeres a gyanúsítgatás, viszont a pletyka
az pletyka, az tovább terjed. Általános kép a falubeli pletykálkodás, szájról szájra járva a hír. A mű remekül leírja az
áradással, a paraszti életet. Például a Baló család háza, vagy legalább is annak maradványi, illetve az áradás miatt
elveszett kelengye, ami nélkül a szokás szerint Ágnes nem tud megházasodni. Ágnes apja kezébe vette az ügyet és a
pletyka után járva a törvény segítségét kérte. Szarkasztikus, irónikus kép, hogy a leggazdagabb, módosabb ember
házát átnézik. Sajnos hiába, semmit nem találnak, de még is ott az olvasó gondolatában, hogy ki más ha ő nem.
Mikszáth szerethette a népmeséket, hiszen egy-két motívumot bele is csempészett műveibe, mint például a
megszemélyesítések. Az erő és a hatalom nem volt sikeres. Ágnes ment, aki gyenge viszont furfangos, ez az ellentét
pár is egy motívum. Több napon át kérdezősködött, a pletykát kihasználva. Ez sem volt sikeres. Következő jelenetben
a Baló család összetalálkozik Sós Pállal és társaságával. Mikszáth újabb eszközöket használ a gyanúkeltésre, mert Pál
egy új ködmönt visel. Apjuk csak köszön, ő már bele törődött, nem tud mit csinálni, és egyébként is őt nem a bárány
érdekelte, hanem a láda. Ágnes oda is súgja húgának, hogy ő lopta el a bárányát. Népmesébe illően a legkisebbik
gyermek teszi meg a legfontosabb lépést. Odamegy és szemtől-szembe megkérdezi, sőt megvádolja, hogy adja vissza
a bárányt. Érdekes látvány, hogy minden felnőtt valamilyen módszer alapján próbálja megszerezni a ládát és a
bárányt, de a legkisebbik, az apró gyermek, akinek még nagyon tiszta a lelke és egyszerű a gondolkodása, ő nyíltan és
közvetlenül megkéri, hogy adja vissza a bárányt. Sós Pál esküdözött az Istenre, hogy semmi köze bárányhoz. Ez
ekkoriban igen nagy szó volt, istenre hivatkozni, esküdözni. A nagy beszéd alatt lecsúszott a ködmön és Boriska
egyből ráismert a Cukri bárány bunda mintájára, amiből a ködmön lett. A bárányt, mint ártatlanság jelét, személyes
célokra, anyagi vágyakra használták fel. A bárányon volt két jellegzetes fekete folt, ami pont rajta volt a bélésen. Az
utolsó jelenetben Boriska könnyeivel mossa ki a két fekete foltot. Mikszáthnak volt még egy műve (“Az a fekete
folt”), ahol a foltot, mint bűnt írta le. Ebben a jelenteben igazólja, hogy a bűnt csak könnyel (vagy vérrel) lehet
kimosni.

Számomra ez volt a legmeghatározóbb mű a “A jó palócok”-ból. Átérezhető a feszültség az emberi, már

kézzelfogható karaktereknek hála. Fontos elemek a műben a különböző utalások, jelek, megszemélyesítések.
Mikszáth Kálmán az ilyen különböző komor hangulatú, de mégis mesés műveivel egy akkori könnyedebb társadalom-
kritikát, és egyben tragédiát fogalmazott meg.