Az epikus Arany János

I. Élete
Arany János 1817. március 2-án született Nagyszalonta nevű községében. Apja Arany György, anyja Megyeri
Sára. János kései gyermek volt, 10 gyermekből ketten maradtak életben nővérével. 1833 őszén beiratkozhatott a
debreceni református kollégiumba. Beállt színésznek, majd – amikor a debreceni társulat szétesett –
vándorszínésznek. Egy éjszaka álmában halottnak látta édesanyját. Másnap hazaindult gyalog Szalontára.
Otthon valóban szomorú helyzetet talált: távolléte alatt apja megvakult, édesanyja pedig néhány héttel
hazaérkezése után meghalt. Szalontára való visszaérkezése után segédtanító egy közeli helységben, majd
másodjegyző szülőföldjén, Nagyszalontán. Helybeli feleséget választott: Ercsey Juliannát.. A másodjegyzői
állással kétszobás szolgálati lakás is járt: erre már lehetett családot alapítani. Juliska lánya 1841-ben, László fia
1844-ben született. Apai örökségként földhöz jut, melyet gyümölcsössel bővít. 1845 nyarán a Bihar vármegyei
tisztújítás erőszakos cselekményei megmozgatták az egész magyar közvéleményt, s friss melegében megírta Az
elveszett alkotmány c. komikus eposzát (1845). A Kisfaludy Társaság döntött a következő pályázat témájáról.
Arany igyekezett okulni Vörösmarty bírálatából, s a János vitéz példáját követve írta meg Toldi c. elbeszélő
költeményét (1846) erre a pályázatra. Ezúttal már egyöntetű elismeréssel nyerte meg a pályázatot. A legtöbbet
azonban Petőfi elismerése és barátsága jelentette Arany számára. Levelezésük jelentős kor- és irodalomtörténeti
dokumentum, éles fényt vet kettejük művészi céljaira. 1847-ben megírta a Toldi estéjét. 1848-ban Arany nem
vett részt a pesti forradalomban. Petőfi rábeszélésére elvállalta a Nép Barátja című néplap szerkesztőtársi
feladatkörét. 1849 májusában állást vállalt a belügyminisztériumban, követte a kormányt Debrecenből Pestre.
Anyagi helyzete kétségbeejtő volt. Állását, szolgálati lakását elvesztette. Az irodalmi élet korábbi nyilvánossága
is összeomlott, így erre sem számíthatott. Petőfiről nem volt semmi híre, s ahogy múltak a hónapok, egyre
bizonyosabbá vált, hogy nincs az élők sorában. 1851-ben Arany tanárként helyezkedik el. 1860 őszén elfogadta
a Kisfaludy Társaság igazgatói tisztét, fölhagyott nagykőrösi tanári állásával és Pestre költözött. 1865-ben
elfogadta az Akadémia jelölését a megüresedett titkári posztra, 1870-től főtitkár volt. Miután 1865-ben meghalt
lánya minden összeomlott Arany életében. 1877-ben, amikor sokadszori kísérlet után végre visszavonulhatott a
főtitkári székből, s hivatalát lerakta, újra megszólalt költőként. Immár magának szánta verseit. 1879-ben több
évtizedes küzdelmére tett pontot a Toldi-trilógia középső részének, a Toldi szerelmének befejezésével. Pesten,
1882. október 22-én hunyt el.

II. Toldi (1846)

Arany e művét 1846-ban írta meg ezt az elbeszélő költeményét, 1847-ben, amikor megjelenik, egy csapásra
híres ember lesz, Petőfi barátságát is ezzel nyeri meg. A Kisfaludy Társaság pályázatára írta, amely azt tűzte ki
feladatul, hogy valamely ismert, népi történetet kell feldolgozni. Ő Ilosvai Selymes Péter Toldiját választotta ki,
de az eredeti szövegből alig hagyott meg 1-2 részletet. "Átalakítja" Toldi Miklós jellemét, aki szinte nevetséges
figura volt, ő hőssé, eszményivé tette, így fogalmazta meg: "egyszerűen nemes, erőteljes, a nép nyelvét
megközelítő". Kitűnik a műből a szerző nevelő szándéka, a népet tettre buzdítja. Arany eszményképe a
népmonda, és a nemzeti költészet ("Eszményem a nemzeti költészet, a népiesség köntösében most, később a
nélkül"). A Toldin végigfut egy másodlagos jelentés, amely a magyar nép problémáit, nehézségeit tartalmazza.
A jelkép maga Miklós, és ezek a problémák sok helyen kitűnnek. Pl. a különböző kalandok során (pl.:
farkaskaland), amikor látszik, hogy Miklós önmagában egy durva, paraszti, bárdolatlan jellem, önmagát nehéz
leküzdenie. A másik vonulata a műnek, a paraszti, durva Miklós, az össznemzeti hőseszmény vitéz Miklóssal
szemben. Miklós saját, őt megillető részéért is harcol, amely eredetileg is az övé volt, csak a család megfosztotta
tőle - ez párhuzamba hozható a korabeli felfogással: a jobbágyfelszabadítással (a saját jussát kapja meg). Így
tulajdonképpen Miklós nagyon összetett figura, egyszerre nemes, vitézi és paraszti, durva. Az erőpróbák célja,
hogy ráébredjen: cselekednie kell, de ez sok veszéllyel jár. A jelképes szinten is megjelenik ez, a polgárosodó
népben is sok veszély rejlik, mert indulatokkal teli, bárdolatlan, és ezt le kell győznie önmagában. Ekkor még
Arany optimista a polgárosodás kapcsán. Miklós az alulról felemelkedett legény, aki visszaszerzi a nép
becsületét. Arany végig elrejti a műben a metaforikus jelentést. Az idealizált népi hős alakját teszi a kp-ba.
Jellemábrázolása összetett. Az optimista szemlélettel hitet akar adni a magyar népnek.
 III. Toldi estéje (1847)
1847-ben, a Toldival aratott nagy sikere után kezdte ezt a művet írni Arany, ez a Trilógia második része, a Toldi
szerelme csak 1879-ben íródott. A Toldi estéje elbeszélő költemény. Témája az egykoron erős főhős életének
utolsó szakasza, öregkora, halála. Már az elején, mikor az öreg Miklós saját sírját ássa, az parabolikus
jelentéssel bír. Úgy véli nem vár már rá más az életben csak a halál, három éve van már otthon, mióta a király
haragját magára vonta. A követ hívására azonnal megy Budára, a nemzet dicsőségének visszaállításáért. A
Toldiban ezt a feladatát Miklós csak sokára, nehézségek árán érti és teszi meg, itt rögtön felismeri küldetését.
Mikor felérnek Budavárba az olasz gyalázza a magyarokat. A Gyulaffi fivérek próbálkoznak,de nem sikerül
nekik és már úgy vélik, hogy senki sem tudja legyőzni az olaszt. Ám ekkor megjelenik egy ismeretlen ősz hajú
„idegen” vitéz, akit senki se ismer. Toldi megvív az olasszal,és legyőzi. A király miután kideríti az ősz bajnok
kilétét, küldöttséget meneszt utána, hogy a palotába kísérjék. Toldi azon kesereg,hogy senki nem ismerte meg és
fáj neki, hogy Lajos annak idején nem tudta elviselni a kritikát. Ekkor utolérik a lovasok a király üzenetével:
kegyelmet kap; eddig csak azért nem kapott, mert halottnak hitték. Diadalmenetben fordulnak vissza Budára.
Toldi előbb tisztálkodni, átöltözni budai házába tér be. Az apródok gúnydalt énekelnek Toldiról és ő dühében
egyetlen suhintással hármat megöl. Miután a király ezt megtudja halálra ítéli Toldit. Toldi visszatér budai
házába, és mindjárt ott rosszul lesz. A csúcspont a végén Lajos király és Miklós vitája, amikor Miklós azt
tanácsolja a királynak, hogy tartsa meg a magyar karaktert, a nemzeti jegyeket, de Lajos véleménye az, hogy az
ezekhez való ragaszkodás visszatartja a haladást, és haladás nélkül elpusztulunk. Arany tehát már 1847-ben (a
forradalom előtt) látta, hogy a nemzet és a haladás kettévált, és nem lehet egyszerre mindkettőt szolgálni. Arany
János tulajdonképpen egyik oldalon sem foglal állást, csak bemutatja a problémákat, az ellentétet a haza és
haladás közt. Pesszimista világnézet. Nyelve népies, de kevesebb benne a népi nyelv, mint a Toldiban.
Verselése ütemhangsúlyos, felező 12 - es.