1848-49 szabadságharc a tavaszi hadjárattól

I. A forradalom
Az 1848 tavaszán Európán végigsöprő forradalmi hullám hatására (Franciao., Itália, Bécs),
március 15-én Pesten is kitört a Pilvax-kör által szervezett forradalom. V. Ferdinánd
szentesítette a magyar országgyűlés követeléseiket (12 pont), annak érdekében, hogy
Magyarország ne szakadjon ki a birodalomból. Az átalakulás első biztosítékaként a magyar
liberálisok elérték, hogy Batthyány Lajos gróf, az Ellenzéki Párt elnöke, március 17-én
miniszterelnöki megbízást kapott. A forradalom vér nélkül győzött.

II. Az áprilisi törvények

A küldöttség Bécsből való visszatérése után Pozsonyban lázas törvényalkotó munka
kezdődött.
V. Ferdinánd király 1848. április 11-én Pozsonyban szentesítette az új törvényeket.
Magyarországon perszonálunión alapuló alkotmányos királyság jött létre..
Az áprilisi törvények leginkább a nemzetiségi kérdés megoldásában mutattak hiányosságokat.
A kormány a nemzetiségi követeléseket visszautasította. A bécsi udvar az elégedetlen
nemzetiségeket igyekezett maga mellé állítani.

III. Szabadságharc kezdete

Jellasics horvát bán csapataival 1848. szeptember 11-én átlépte a Drávát, s megindult Pest-
Buda felé. Kossuth vezetésével megalakult az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB), az
ami a kormány szerepét töltötte be. Batthyány lemond, és megkezdődik a szabadságharc.
(Első ütközet Pákozdnál, szept. 29-én magyar győzelem.) A Windischgräz vezette császári
sereg decemberi támadása nyilvánvalóvá tette, hogy az udvar a magyar önállóság, és az
áprilisi vívmányok felszámolására törekszik. V. Ferdinándot lemondatták, és Ferenc József
lett az uralkodó. 1849 elejéig az erőviszonyok a többszörös túlerőben lévő császáriaknak
kedveztek. A téli hadjáratban az osztrákok Magyarország nagy részét hatalmuk alá kerítették.
Pest feladása után az OHB Debrecenbe költözött.

IV. Tavaszi hadjárat

Az erdélyi seregrészek parancsnoka, az ugyancsak lengyel Bem József altábornagy március
közepére befejezte Erdély felszabadítását, még az osztrákok segítségére már február elején
bemasírozó orosz csapatokat is kiszorította. Mindezzel biztosította Debrecen hátországát.
Dembinski február végén indított először koncentrált támadást. A kétnapos kápolnai csatában
(február 26-27.) azonban vereséget szenvedett.
A hadi vezetés (elsősorban Klapka György) átfogó támadó hadműveletet dolgozott ki, és a
tavaszi hadjárat (1849 április - május) meghozta az átütő sikert. Kimondták a Habsburg-ház
trónfosztását. Pest és ország nagy része felszabadult az osztrák megszállás alól.
A magyar sereg ismét visszahúzódott a Tisza vonala mögé. Az itt gyülekező ötvenezer fős
sereg támadásba lendült, és négy hét alatt a Tiszától Pozsonyig kergette a császári sereget.
Április 2-án Hatvannál, 4-én Tápióbicskénél, 6-án pedig Isaszegnél arattak jelentős
győzelmet. Április 23-án a honvéd huszárok bevonultak Pestre. A fősereg időközben
északnak fordult, s Vácnál, Nagysallónál vívott győzelmes csatát, felmentette az ostromlott
Komárom várát.
A fő célkitűzést azonban, a császári sereg bekerítését és megsemmisítését, nem sikerült
elérni. Az időközben leváltott Windischgrätz utóda, Welden altábornagy, serege
maradványaival osztrák földre húzódott. Buda várát ostrommal foglalták el a honvédek,
1849. május 21-én.

V. A magyar szabadságharc bukása:

A magyar önvédelmi háború külpolitikai feltételei kedvezőtlenül alakultak. A német egység
létrejötte meghiúsult, Itáliában győzött a Habsburg-ármádia, a közép-európai forradalmakat
leverték, csaknem mindenütt a reakció kerekedett felül.
A Habsburg Birodalom vezetése sokáig halogatta a segélykérést. Végül május 21-én
állapodtak meg Varsóban az orosz seregeknek a Magyarország elleni intervencióban való
részvételéről.
A cár kétszázezer fős hadsereget indított útnak.
A háború megnyerésére nem maradt sok remény. Az együttesen háromszázötvenezer fő
feletti osztrák-orosz haderő óriási túlerőt alkotott a majd em feleannyi magyar
honvédsereggel szemben. Az ország emberi és anyagi erőfeszítéseinek határára érkezett.
Július 8-án a kormány Szegedre költözött. A július 28-án kiadott nemzetiségi törvény már
elkésett - a nemzetiségek ismét Bécs mellett álltak már.
Bem súlyos vereséget szenvedett, seregének maradványait a nagycsűri csatában (augusztus
6.) verték szét.
Az osztrákok elleni döntő csatára Temesváron került sor (augusztus 9-én). A központi
irányítás nélkül maradt sereg vereséget szenvedett.
Az aradi várban Kossuth kormányzó-elnök, valamint a miniszterek lemondtak és átadták
Görgey tábornoknak a politikai és a katonai teljhatalmat (augusztus 11.). Görgey 1849.
augusztus 13-án Világosnál nélkül letette a fegyvert. Szándékosan az oroszoknak adta meg
magát, hogy jelezze: az ő túlerejük idézte elő a vereséget.

VI. A megtorlás
Az udvar a világosi fegyverletétel után az itáliai vérengzéseiről hírhedtté vált Haynau
táborszernagyot bízta meg fővezérként a rendteremtéssel. Összesen több mint száz halálos
ítéletet hajtottak végre, és sok százan kerültek hosszabb időre börtönbe. 1849. október 6-án.
Aradon tizenkét tábornokot és egy ezredest végeztek ki, Pesten pedig az első független
felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajos grófot.