Tóth Krisztina - Tímár Zsófi muskátlija

Tóth Krisztina Budapesten 1967. december 5- én született, magyar költő, író, műfordító,
ólomüveg-készítő. Képzőművészeti érdeklődésének kialakulásában nagy szerepet játszott
családja: édesanyja ötvös, nagyapja grafikus volt. 1986-ban érettségizett a Képzőművészeti
Szakközépiskolában szobrász szakon, majd az ELTE bölcsészkarán, magyar-történelem
szakon kezdte meg tanulmányait. 1992- től ösztöndíjasként két évet töltött Párizsban. 1993-
ban szerzett diplomát, majd 1994 és 1998 között a Francia Intézet munkatársa. 1998 óta
ólomüveg-készítéssel és restaurálással is foglalkozik. 2005 óta vezet szemináriumokat a JAK
Irodalmi Egyesület prózaírói, költői, műfordítói és kritikaírói kurzusain. Számos
kitüntetésben, díjban részesült.

Tímár Zsófi muskátlija

Tóth Krisztina műve a Palócföld c. folyóiratban jelent meg 2010-ben, a Mikszáth-
centenárium alkalmából. Mikszáth elbeszélése, a Tímár Zsófi özvegysége romantikusabb,
Arany Tengerihántás c. balladájának motívumaira épít.
A téma egy szerelem és egy házasság rövid története, mely tragédiával, a férj halálával
végződik. A tragikus vég még jobban kiemeli, mennyire fontos az összetartozás.
Az elbeszélésben a narráció dominál. A szereplők nem nagyon beszélgetnek egymással, nem
szavakkal adják tudtára egymásnak mondanivalójukat. A történet arról szól, hogy két vidéki
fiatal összeházasodik, felköltöznek Budapestre, pontosabban Kőbányára, ahol meglehetősen
sivár körülmények között, egy panellakásban kezdik közös életüket. A fordulat akkor
következik be, amikor a férfi elkezd kimaradozni, s hamarosan kiderül, hogy van valakije.
Péter, nevezzük néven az ifjú férjet, hamarosan elköltözik. Zsófi szenved az egyedülléttől, de
nem keresett magának senkit.
Körülbelül egy év múlva a férj visszalátogat a régi lakásba, s talán a szerelem jeleként
muskátlis ládákat szerel fel az ablakokba. Ez Zsófi vágya volt. Amikor Zsófi hazafelé tartva
megjelent az utcán, Péter izgalmában elvétette a lépést, és kizuhant a 9. emeletről. A drámai
novella erre a fordulatra koncentrál: a különélés után hogyan próbálja meg helyrehozni bűnét
a férj.
A vidéki, otthonos környezetből kerülnek a külvárosba, a panellakásba, meglehetősen rideg
környezetbe. Nem véletlenül szeretne Zsófi legalább egy macskát, vagy legalábbis virágot,
mely pótolná az elveszett természetet. Valójában az lenne természetes, ha egy gyermeket
szülne. Ez teljesítené ki életét. De erről nem beszélnek, tulajdonképpen semmit sem
beszélnek meg. Igaz, sokat dolgoznak, az utazás is sok időt elvesz. Péter később autóval jön
haza.
A főszereplők keveset beszélnek egymással. Ez Zsófira fokozottabban igaz. Vele csupán
megtörténnek a dolgok. Mindent szó nélkül tudomásul vesz, beletörődik az áldozat
szerepébe. Azt gondolta, minden házasság ilyen. Még szüleitől is visszahúzódik, mert ők
biztatják, lépjen tovább, alakítsa maga az életét.
Péter a fővárosba kerülvén, önző módon (szexualitás) csak magára gondol, kalandokba
bocsátkozik, melyek természetesen kudarccal végződnek. A végén ráébred, hogy csak Zsófit
szereti, ő volt és lesz a biztos pont az életében. De most sem beszélnek meg semmit. A
muskátlis láda fölszerelése szimbolikus jelentésű, azt jelenti, mégiscsak Zsófi az igazi.
A hangnem tárgyilagos, a cselekmény vezetése klasszikusan lényegre törő. A cím egyrészt
utal Mikszáth novellájára, másrészt a virág, falusi házak dísze, a szerelmet jelenti, mely nem
teljesedett be.