11.

A szabadságharc bukása utáni megtorlás és az önkényuralom rendszere

Magyarországon

Megtorlás és ellenállás
I. A magyarok megbüntetése: A Ferenc József által vezetett Osztrák Birodalom bosszúra
szomjazott 1849 nyarán, amiért csak nagy nehezen és csak orosz segítséggel tudta leverni a
magyar szabadságharcot! Az ifjú császár Julius Jacob von Haynau táborszernagyot bízta meg
azzal, hogy példásan megbüntesse a magyarokat, nehogy újra kedvük támadjon fellázadni.
Aradi vértanúk: 1849 október 6-án Aradon 13 magyar honvédtábornokot végeztek ki: Kiss
Ernő, Dessewffy Arisztid, Sweidl József, Lázár Vilmos, Poltenberg Ernő, Aulich Lajos,
Leiningen-Westerburg Károly, Láner György, Damjanich János, Knézics Károly, Török
Ignác, Nagysándor József, Vécsey Károly. Ugyanazon a napon Budán pedig Batthyány Lajost
is kivégezték.
Haynau rémuralma: Az osztrák tábornok 11 hónapon keresztül folytatott kivégzéseket,
pereket, letartóztatásokat Magyarországon, egészen 1850 júliusáig. 150 embert végeztek ki
összesen. Végül a császár menesztette Haynaut a nemzetközi figyelem miatt.

II. Bach-korszak (1850-1859):

 Alexander Bach belügyminiszter 9 éves uralma idején Ausztria önkényes módon,

diktatórikusan igazgatta Magyarországot. Parlament nélkül, rendeletekkel
kormányoztak. Ezt az időszakot, mely a Bach-korszakkal vette
kezdetét neoabszolutizmusnak nevezzük. A Bach-korszak jellemzői:
 Ausztria megszüntette az ezer éves magyar vármegyerendszert, helyette 5 körzetet
hozott létre. Ráadásul Bécsből kormányzott terület lett Erdély, Horvátország és a déli
határőrvidék (szerbek lakta rész)
 Magyarországot osztrák hivatalnokok árasztották el. A magyarok "Bach-huszároknak"
csúfolták őket.
 Rendőri besúgóhálózat jött létre
 Polgári átalakulás: jobbágyfelszabadítás (1853), közteherviselés (1850), ősiség
eltörlése (1852). Az Udvar belátta: igenis szükségesek ezek a Kossuthék által követelt
újítások, különben a birodalom lemarad Nyugat-Európától a fejlődésben. A végrehajtás
azonban sokszor hibásan zajlott: majorsági jobbágyokról nem rendelkeztek, a szőlődézsma
nem lett eltörölve, a földesurak kárpótlása pedig lassan haladt (és állampapírokban
történt) A jobbágyfelszabadításról szóló törvény neve: ÚRBÉRI PÁTENS volt!
 Eltörölték (1851) az 1754-es belső vámhatárt, így egységes belső piac jött létre, a
magyar termékek előnybe kerültek. Fejlődés indult.
Az osztrák elnyomás dacára az1850-es években gazdasági fellendülés kezdődött
Magyarországon. Épültek a vasútvonalak, fellendült az ipar, gabonakonjunktúra kezdődött.

III. Belső ellenállás:

A magyarok ellenállásának három formája alakult ki:
 Nyílt ellenállás, néhány esetben fegyveresen
 Passzív ellenállás, Deák vezetésével
 Emigránsok vezette ellenállás
 Nyílt ellenállás: Négy konkrét esetben a magyarok nyíltan is fellázadtak az osztrák önkény
ellen:
 A Dunántúlon Noszlopy Gáspár volt honvédőrnagy és kormánybiztos 1851-52 -ben
szervezett felkelő csapatokat, de elfogták őket
 Makk József tüzérezredes 1851-ben miután Kossuthtal találkozott, kezdett egy
országos felkelés szervezésébe, de egy besúgó miatt lelepleződtek
 Libényi János szabólegény merényletet kísérelt meg Ferenc József ellen 1853-ban
 Széchenyi István fellépése 1859-ben szintén nyílt szembenállás volt. Ein Blick című
röpiratában ugyanis (melyet a döblingi intézetből csempésztek ki) kigúnyolta a Bach
rendszert. Írása válasz volt Alexander Bach öndicsérő irományára (címe: Rückblick)

Passzív ellenállás: A vidéki birtokairól Pestre felköltöző Deák Ferenc vezette a passzív
ellenállási mozgalmat, melynek lényege a következő volt:
 adófizetés kollektív (közös) megtagadása
 állami beosztások, hivatalok vállalásának megtagadása
 egyéb állampolgári kötelességek megtagadása, például választásoktól távolmaradás,
sorkatonai szolgálat megtagadása
Emigráció vezette ellenállás: Kossuth eleinte Törökországban élt, majd beutazta a világot,
hogy támogatókat keressen a harc újrakezdéséhez. Eljutott Londonba és New Yorkba is.
Végül Torinóban telepedett le. Itt alakította meg a Magyar Nemzeti Igazgatóságot (Klapkával
és Telekivel közösen) és tárgyalt 1859-ben III. Napóleonnal arról, hogy támogatja a
piemontiakat és felkelést szervez, ha csapataik elérik a magyar határt. A terv meghiúsult. De a
Kossuth vezette emigránsok mindig az Ausztriával szembeni ellenállás támogatói maradtak.

IV. Az önkényuralom átmeneti enyhülése: A császár 1859 nyarán leváltotta Bachot és

enyhített az önkényen három okból:
Külpolitikailag elszigetelődött Bécs. Oka: a Krími háborúban cserbenhagyta az oroszokat, így
azok szembefordultak vele, és vereséget szenvedett a franciáktól is a Solferinoi csatában.
A német egység élére akart állni, Poroszországgal szemben. Ehhez kiegyensúlyozott magyar
viszony mellett
Túl sokba került a magyarokkal szembeni besúgóhálózat és hivatalnokrendszer fenntartása.
Mindezek miatt 1860 októberében az októberi diploma egy időre visszaállította Magyarország
jogait (megyéknek és az országgyűléseknek a visszaállítása).

V. Újabb önkényuralmi időszak (1861-1866): Bach után Anton Schmerling lett az új

belügyminiszter. Azonban 1861 februárjában kiadta a februári pátenst, mely igazi sértés volt a
magyarok számára!
Olyan birodalmi gyűlést terveztek, melyben minden nép elküldhette a képviselőit, ám a
magyarok csak 85-öt képviselői helyet kaptak, vagyis csak a helyek 25% -át kínálták fel a
magyaroknak.
Az 1861-es magyar diétán nagy vita volta arról, hogy hogyan utasítsák el a javaslatot! Deák
pártja (Felirati párt) egy egyszerű feliratban akarta elutasítani, meghagyva az esélyt egy
későbbi egyezkedésre. Teleki pártja (Határozati párt) határozatban akarta elutasítani,
elzárkózva a későbbi tárgyalásoktól. Deákék nyertek, így jött az újabb osztrák önkény kora!