(4.

4)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC
A PESTI FORRADALOM ÉS AZ ÁPRILISI TÖRVÉNYEK:
Az 1830-as forradalmi hullám:
A „Szent Szövetség”, pontosabban a nagyhatalmi, angol-francia-orosz osztrák-porosz Ötös
Szövetség az 1820-as évek elején elég jól működött, a forradalmi jellegű mozgalmakat, ha
kellett erővel, de elfojtották.
 1830-ban azonban forradalmi megmozdulások kezdődtek.
▪ Franciaország: „júliusi forradalom” – július 27–29.: a párizsi
munkások, értelmiségiek, polgárok felkelése elsöpörte Bourbon X.
Károly (1824–1830) uralmát, és Lajos Fülöpöt választották királlyá
(1830–48).
▪ Belgium: függetlenedés a Németalföldi Királyságtól (1830. október
4-én).
▪ Lengyel területeken felkelés kezdődött a cári hatalom ellen: a
lengyelek kinyilvánították függetlenségüket (1831. január 25.), de az
orosz csapatok 1831. május 14-én Osztrolenkánál legyőzték a lengyel
seregeket, ezután Paszkievics nagyherceg bevonult Varsóba.

„A NÉPEK TAVASZA”:
1848 tavaszán forradalmi hullám söpörte végig Európán.
Okai:
▪ Európa országai a történeti fejlődést tekintve ugyanabba az irányba haladtak, bár
különböző stádiumnál tartottak, eltérő volt a fejlettségük (a szélső esetek viszont kimaradtak a
forradalmakból: élenjáró országok – Anglia, Hollandia; leghátul lévő ország – Oroszország).
▪ A társadalmakat feszültségek jellemezték.
▪ A forradalmi erők mintája Franciaország volt, céljuk a polgári-nemzeti átalakulás.
▪ Az 1840-es években élelmezési, ipari túltermelési és pénzügyi válság volt.
▪ Az Itáliából indult, majd Franciaországot is elérő forradalom láncreakciót váltott ki.
 A forradalmak jellemzői:
▪ társadalmi-politikai átalakulás, alkotmányos parlamenti rendszerek követelése;
▪ önálló nemzeti államok kialakításának igénye.
 A forradalmak 4 fázisa:
▪ a különböző ellenzéki erők közös frontot alkotva megdöntötték a regnáló kormányzatokat;
 (4.4)

▪ a liberálisok kiváltak a forradalmi erők közül, ezzel megbomlott a forradalmi tábor egysége;
▪ a radikálisok és a munkások együtt vagy külön-külön próbálták folytatni a forradalmat, de
leverték őket;
▪ fölülkerekedett az ellenforradalom.

résztvevők
(4.4)

AZ UTOLSÓ RENDI (REFORM) ORSZÁGGYŰLÉS:

Az 1847–48-as országgyűlésen az udvar és az ellenzék patthelyzetét a franciaországi hírek
törték meg:
▪ Kossuth március 3-án felirati javaslatában örökváltságot, közteherviselést, felelős
kormányt követelt, továbbá alkotmányt az örökös tartományoknak is;
▪ a felsőtábla az időt húzta;
▪ az 1848. március 13-án kitört (I.) bécsi forradalom után március 14- én a felsőtábla is
elfogadta a felirati javaslatot, amit egy országgyűlési küldöttség vitte Bécsbe.

A PESTI FORRADALOM:
Pestre is megérkezett Kossuth felirati javaslatának szövege, majd Irinyi József petíciót
fogalmazott (12 pont) az országgyűlési reformerők támogatására.
A fiatal radikálisok március 15-én cselekedtek:
Reggel a fiatalság Petőfi, Jókai, Vasvári vezetésével elindult a Pilvax kávéházból.

 Landerernél lefoglalták a nyomdát és a cenzúra mellőzésével kinyomtatták a 12

pontot és a Nemzeti dalt.
Délután kb. 20 000 fős tömeg gyűlt össze a Nemzeti Múzeumnál, ahonnan a Városháza felé
vonultak, ahol már csatlakozott hozzájuk a liberális nemesség egy-két vezetője (Nyáry Pál,
Klauzál Gábor) és Pest város tanácsa is.
A tömeg a hajóhídon keresztül átvonult Budára, a Helytartótanács épületéhez a
Várba. A Helytartótanács meghátrált és a tömeg követelésére szabadon
engedték a bebörtönzött Táncsics Mihályt.
Este a Nemzeti Színházban korábban betiltott Bánk bánt adták elő.

A BATTHYÁNY KORMÁNY MEGALAKULÁSA:

(4.4)

 Az 1848. március 15-én Pest-Budán lezajlott forradalommal párhuzamosan

Pozsonyból az ugyancsak forradalmi Bécsbe ment a magyar országgyűlés
küldöttsége.
- Céljuk az volt, hogy az uralkodó elé terjesszék az alkotmányos
átalakulást sürgető feliratot.
- Március 17-én V. Ferdinánd király István főherceget, a nádort
teljhatalommal ruházta fel, aki ennek birtokában kinevezte
miniszterelnöknek gróf Batthyány Lajost, és
megbízta kormányalakítással.

▪ A kormányalakítás kb. két hetet vett igénybe, a kormánytagok április

7-én lettek kinevezve.

 A Batthyány-kormány miniszterei és tárcájuk:

▪ gróf Batthyány Lajos – miniszterelnök
▪ Szemere Bertalan – belügyminiszter
▪ Deák Ferenc – igazságügyminiszter
▪ Kossuth Lajos – pénzügyminiszter
▪ gróf Széchenyi István – közmunka- és közlekedésügyi miniszter
▪ Mészáros Lázár – hadügyminiszter
▪ Klauzál Gábor – földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter
▪ báró Eötvös József – vallás és közoktatási miniszter
▪ herceg Esterházy Pál – a király személye körüli miniszter

AZ ÁPRILISI TÖRVÉNYEK:

Az utolsó rendi országgyűlés által elfogadott törvényeket,

magyar király amelyek az 1848. márciusi eseményeket törvényes
forradalommá tették, V. Ferdinánd április 11-én
szentesítette.

A törvények jogerőre emelkedésével Európa más

országaihoz képest a magyarországi forradalmi helyzet
viszonylag gyorsan konszolidálódhatott.

A POLGÁRI ÁTALAKULÁS TÖRVÉNYEI:

(4.4)

Jobbágyfelszabadítás:
- Papi tizedet, ősiséget eltörölték.
- Kimondták a közteherviselést.
- Rögzítették a keresztény felekezetek egyenjogúságát.
- A politikai jogok területén megszűntek a származási különbségek.
- Részletes sajtótörvényt alkottak.
- Kimondták Erdély és a Partium egyesítését Magyarországgal (Unió), és a Határőrvidéket is
a magyar kormány alá rendelték.
 A kétkamarás, Pesten ülésező országgyűlést népképviseleti alapra helyezték:
 a választójogot vagyoni vagy műveltségi cenzushoz kötötték (itt volt a
legalacsonyabb vagyoni cenzus Európában);

az új magyar kormány az országgyűlésnek volt felelős:

→ az uralkodó nevezte ki a miniszterelnököt, aki kijelölhette kormányának tagjait;
→ az uralkodó rendeletei csak az illetékes miniszterek ellenjegyzésével voltak érvényesek.

ÁLLAMJOGI TÖRVÉNYEK:
 Kimondták az ország Habsburg Birodalmon belüli különállását.
 Nagyjából egy perszonáluniós kapcsolat jött létre.
▪ A perszonáluniónál lazábbnak tekinthető a kapcsolat, mert a nádor lett a király
teljhatalmú helyettese, ha az uralkodó nem tartózkodott az országban (márpedig
általában Bécsben volt).
▪ A perszonáluniónál szorosabbnak tekinthető a kapcsolat, mert az ország nem intézhette
önállóan a külügyeket, és a hadüzenet, illetve a békekötés joga is az uralkodónál maradt.

AZ ÁPRILISI TÖRVÉNYEK ÉRTÉKELÉSE:

 Problémák és bizonytalanságok:

▪ A jobbágyfelszabadítás nem terjedt ki az irtványok, szőlők és általában a nem úrbéres

földekre; bizonytalan volt a majorsági földekre települt zsellérek sorsa (bár
személyükben ők is felszabadultak).
▪ Elmaradtak a nemzetiségekkel kapcsolatos törvények: az egy politikai nemzet koncepciója,
illetve a mindenkire kiterjedő politikai szabadságjogok elégséges voltának képzete miatt.
▪ Megmaradtak a céhek.
▪ A városi feszültségek miatt elhalasztották a zsidók teljes emancipációját. (felszabadítás).
▪ Bizonytalanság maradt az Ausztriával tartandó kapcsolatban:
→ részt kell-e vállalni az államadósságból;
→ szükséges-e katonailag segítséget nyújtani Ausztriának?
(4.4)

A SZABADSÁGHARC FŐBB ESEMÉNYEI: HARC A DINASZTIÁVAL ÉS A

NEMZETISÉGEKKEL, TAVASZI HADJÁRAT. FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT, A
SZABADSÁGHARC LEVERÉSE:

JELLASICS TÁMADÁSA ÉS VERESÉGE:

 1848. szept. 11-én Jellasics átkelt a Dráván és Pest-Buda felé vonult.

▪ A magyarok kétszer legyőzték:
→ Móga János: szept. 29. Pákozd;
→ Perczel Mór és Görgey Artúr: okt. 7. Ozora.
→ Ezt követően Jellasics Bécs irányába menekült
Jellasics támadását követően, okt. 8-án megalakult az Országos Honvédelmi Bizottmány
(OHB), elnöke Kossuth lett.

Okt. 6-án kitört a III. bécsi forradalom, a császár Windischgrätz herceget bízta meg a bécsi
és a magyar forradalom leverésével:
▪ Móga üldözte a Bécs felé menekülő Jellasicsot, majd miután hosszas várakozást követően
átkelt a határon, okt. 30-án Schwechatnál vereséget szenvedett az osztrákoktól;
▪ Móga lemondott, Görgeyt nevezték ki a feldunai sereg parancsnokának.
 A harcok megindultak az ország más részein is:
▪ Délvidéken: Kiss Ernő és Damjanich János harcolt a szerb felkelőkkel és a
császári csapatokkal;

▪ Erdélyben Puchner császári tábornok a románokkal szövetkezve elfoglalta

Kolozsvárt (nov. 17.), de a székelyek megakadályozták, hogy kijusson az
Alföldre;
▪ Galícia felől Schlick hadserege tört be az országba.

HARC AZ OSZTRÁK HADERŐVEL:

1848. dec. 2-án lemondatták V. Ferdinándot, és helyette Ferenc József került a trónra.
Dec. 16-án Windischgrätz vezetésével megindult az osztrák főerők támadása (44 ezer fő):

▪ Görgey a túlerővel szemben folyamatosan hátrált és megpróbált egy döntő ütközetre

koncentrálni, azonban Perczel Mór dec. 30- án Mórnál vereséget szenvedett, így már nem
volt reális győzelmi esély, a fővárost is fel kellett adni:
→ a kormány Debrecenbe költözött;
 Windischgrätz 1849. jan. 5-én bevonult Pestre, Batthyányt fogságba vetette, és
nekifogott az 1847-es állapotok visszaállításához.
 Görgey a válságos helyzetben jan. 5-én Vácott nyilatkozatot adott ki, hogy
megőrizze a tisztikar egységét.
Görgey felvidéki hadjárata:
(4.4)

▪ Célja: Windischgrätz figyelmének elterelése Debrecenről.

▪ Görgey a Garam völgyén keresztül a felvidéki bányavárosok felé vonult. ▪ Guyon Richard
hadosztálya febr. 5-én áttört a Branyiszkói-hágón, így megnyílt az út a Hernád-völgye (Kassa,
Eperjes) felé.
▪ Febr. közepén Görgey Kassa vidékén egyesülhetett a Klapka vezette felső-tiszai hadtesttel,
továbbá Damjanichot is a Tisza vonalához rendelték, így komoly védelmi erők néztek szembe
a császári csapatokkal (Klapka Tokajnál legyőzte Schlicket jan. 31-én; Perczel Szolnokról
kiverte Windischgrätz elővédjét).
● Erdélyben Bem József lett az új főparancsnok.
▪ 1848 karácsonyán visszafoglalta Kolozsvárt.
▪ Ostromolni kezdte Nagyszebent, de Puchner elől vissza kellett vonulnia, és Vízaknánál
vereséget szenvedett (1849. febr. 4.). Ezután viszont Piskinél győzött (febr. 9.), majd bevette
Nagyszebent (márc.11.).
 A főhadszíntéren Kápolnánál ütközött meg a Dembinszky Henrik vezette
magyar és Windischgrätz vezette osztrák fősereg. A csatát (febr. 26–27.) az
osztrákok nyerték.
▪ Windischgrätz végső győzelmi jelentést küldött a császárnak, aki ezután kiadta az olmützi
oktrojált alkotmányt.

TAVASZI HADJÁRAT
 A tavaszi hadjárat első szakasza:
▪ Haditerv: Gyöngyös–Pest útvonalon megtévesztő (színlelt) támadások (Gáspár András
Hatvannál ápr. 2-án legyőzte Schlick seregét), míg a fősereg bekeríti Windischgrätz seregét.
▪ A terv végrehajtásakor két nem kívánt csata is bekövetkezett: a bekerítésben résztvevő
magyar seregek felderítés hiányában ápr. 4-én Tápióbicskénél (Klapka, Damjanich); ápr. 6-án
Isaszegnél pedig a fősereg kellett, hogy csatát vállaljon. Mindkétszer győztek, de
Windischgrätz rájött a tervre, és kivonta erőit Gödöllőről, a csapdából.
▪ A vereségek hírére Windischgrätzet leváltották, helyére Weldent nevezték ki.
 A hadjárat második szakasza:
▪ Cél: Komárom felmentése és az osztrák seregek újbóli bekerítése:
→ Aulich Lajos színlelt támadásokkal vonta el a figyelmet;
→ Görgey a fősereggel pedig Vácnál (ápr. 10.), Nagysallónál (ápr. 19.) aratott győzelmeket,
majd felmentette a körülzárt Komáromot (ápr. 25.).
▪ Welden, érezve a veszélyt, kivonult az országból.
(4.4)

 Buda felszabadítása (a hadjárat harmadik szakasza):

▪ Buda ostroma május 4–21. között tartott, végül a magyarok bevették a várat. A tavaszi
hadjárat ezzel a sikerrel fejeződött be.

A FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT
Ausztria nem tartja be az áprilisi törvényeket, Ausztriával nem lehet megegyezésre jutni.
Ezért április 14-én a debreceni Nagytemplomban elfogadták a Függetlenségi Nyilatkozatot,
majd május 1-én megalakult a Szemere-kormány.
 A Függetlenségi Nyilatkozat 4 részből állt:
▪ kimondták a trónfosztást és megindokolták (horvát támadás, illegitim uralkodóváltás, orosz
beavatkozás);
▪ Erdély és a Partium Magyarországhoz tartoznak;
▪ Magyarország a környező népekkel barátságra törekszik;
▪ az államformáról később döntenek, addig is Kossuth a kormányzó-elnök, akinek jogában
áll minisztereket kinevezni.

 A Nyilatkozat kinyilvánította, hogy önvédelmi háborúról van szó, és egy

esetleges győzelem után a magyaroknak milyen elképzelései vannak.
Valamelyest ugyan konszolidálódott a belpolitikai helyzet, azonban az ország
nem tudott kitörni a nemzetközi elszigeteltségből.
(4.4)

AZ OROSZ BEAVATKOZÁS
Május 9-én I. Miklós orosz cár segítséget ígért a magyar szabadságharc leveréséhez
Ferenc Józsefnek.
 Az 1849 nyarán kibontakozó támadás:
▪ Az orosz főerők (200 ezer fő), Paszkievics vezetésével június közepén törtek be az
országba.
▪ Az újjászervezett osztrák haderő Haynau vezetésével tért vissza Magyarországra (170 ezer
fő).
A magyar haderő összlétszáma kb. 130 ezer fő lehetett, ezért a cél: külön-külön legyőzni a
támadókat.
 Görgey terve: orosz benyomulás késleltetése, osztrákok legyőzése, és áttörés
Bécsirányába:
▪ A terv meghiúsult, mert az oszrákok megakadályozták az áttörési kísérleteket (jún. 16.:
Zsigárd; jún. 21.: Pered).
 Az új terv: összpontosítás Komáromnál:
▪ Ez is meghiúsult, mert Pöltenberg Ernő csatát vesztett Győrnél (jún. 28.).
Új terv: összpontosítás Szegednél:
aug. 9-én az új összpontosítási helyre, Aradra érkezett.
▪ Csakhogy a Dembinszky vezette főerők, az aug. 5-én Szőregnél elveszített csata után már
nem Aradra, hanem Temesvárra vonultak, így az erők egyesítése elmaradt.

 Időközben Bem is vereségeket szenvedett az oroszoktól (júl. 31.: Segesvár; aug.

6.: Nagycsűr), kiszorult Erdélyből, és Temesvárra érkezett, ahol átvette a
fővezérséget:
▪ Bem aug. 9-én Temesvárnál döntő csatát vállalt, de vereséget szenvedett
Haynautól (elfogyott a lőszer, mert nem tudták, hogy Dembinszky a muníciót
tovább vitette innen; Bem ráadásul leesett a lováról). A vereség után a sereg
felbomlott.

A VÉGSŐ VERESÉG
Aug. 11-én a temesvári csata eredményének tudatában a haditanács és a kormány Görgeyt
teljhatalommal ruházta fel, Kossuth lemondott, és elhagyta az országot.
Aug. 13-án Görgey Világosnál Paszkievics (Rüdiger)seregei előtt letette a fegyvert.
Aug. 17-én Damjanich átadta Aradot; okt. 22-én Klapka szabad elvonulás fejében feladta
Komáromot.
Megtorlás: okt. 6-án Pesten kivégezték Batthyány Lajost, Aradon a 13 tábornokot.
A vereség okai:
(4.4)

▪ katonai túlerő – orosz beavatkozás;

▪ belső problémák: Kossuth és Görgey (politikusok és a hadvezetés ellentétei), ingadozó
tisztikar, alkalmatlan tábornokok (Dembinszky), politikai megosztottság (Békepárt), ellentét
és késői megegyezés a nemzetiségekkel.
▪ külpolitikai elszigeteltség: egy nagyhatalom sem támogatta nyíltan a magyar
szabadságharcot; a testvéri forradalmakat pedig leverték.

A NEMZETISÉGEK ÉS A KISEBBSÉGEK RÉSZVÉTELÉNEK (NÉMETEK,

SZLÁVOK, ÉS ZSIDÓK) BEMUTATÁSA A SZABADSÁGHARCBAN ÉS AZ AZT
KÖVETŐ MEGTORLÁS SORÁN (E)
(4.4)

A NEMZETISÉGEK:
A nemzetiségeknél is jelentkezett a nemzetté válás folyamata:
▪ megteremtették irodalmi nyelvüket, sajtójukat, kulturális intézményeiket;
▪ fejlődésük lassúságának okai (kivéve horvátok, németek):
→ magyarokétól rosszabb gazdasági helyzet;
→ hiányos, csonka társadalom (bizonyos társadalmi rétegek hiánya – nemesség és/vagy
polgárság);
→ szétszórt területi elhelyezkedés.
 A nemzetiségek a reformkorban kidolgozták politikai programjukat
(ruszinokat kivéve):
▪ egyenjogúsítás;
▪ esetleg független, önálló állam létrehozása.
 A magyarokkal való konfliktus fő okai:
▪ a magyar államnyelvvé tétele;
▪ erőszakos magyarosítás (egy politikai nemzet koncepciója).

A NEMZETISÉGEK ÉS A FORRADALOM:
A márciusi forradalom a nemzetiségekben is lelkesedést váltott ki, az áprilisi törvények rájuk
is vonatkoztak:
▪ jogkiterjesztés;
▪ jobbágyfelszabadítás.
A nemzetiségi vezetők azonban megfogalmazták nemzeti követeléseiket: nyelvhasználat
joga, autonóm terület, saját nemzetgyűlés. Ezeket azonban a magyarok elutasították.
▪ Ezek a követelések nemzeti fejlődésükből adódtak, és nem Bécs ármánykodása vagy
pánszláv ügynökök izgatása nyomán álltak elő.
▪ Ugyanakkor a bécsi udvar sok ígérettel halmozta el a nemzetiségeket, így is elmérgesítve a
magyarokkal való viszonyukat.
▪ A konfliktus leginkább Horvátországgal éleződött ki, pedig a magyarok viszonylag velük
voltak a legengedékenyebbek.
NEMZETISÉGEK A MAGYAROKKAL ÉS MAGYAROK ELLEN:
 A szabadságharc kibontakozásakor a nemzetiségek nagy része az osztrákok
oldalára állt, és mellettük harcolt.
 A magyarországi németség egy jelentős része – elsősorban a szepességi
polgárság – a magyarok mellé állt, és a szabadságharc magyar hadseregében volt
3 német légió is. A katonai vezérkarban, a tábornokok között is voltak német
(4.4)

származásúak (pl. az aradi vértanúk közül Láhner György, Aulich Lajos,

Leiningen-Westerburg Károly).
 A magyarországi zsidóság nagyon nagy arányban állt a magyarok mellé a
forradalom napjaiban, annak ellenére, hogy zsidóellenes pogromok zajlottak le
több nagyvárosban is. A szabadságharc hadseregében becslések szerint 8–10 ezer
zsidó származású honvéd szolgált.
 A tavaszi hadjárat sikerei nyomán beállt katonai fordulat, illetve amiatt, hogy
Ferenc József nem teljesítette a nemzetiségeknek tett ígéreteit (olmützi
alkotmányban egyenjogúságot, saját közigazgatást ígért) – megbékélési
kísérletek kezdődtek.
 Kossuth tárgyalásokat kezdeményezett a szerbekkel és a románokkal:
▪ a szerbekkel elakadtak a tárgyalások, mert a magyarok továbbra is elzárkóztak
a területi autonómiától;
▪ a románokkal viszont létrejött egy megállapodás: 1849. júl. 14-én Kossuth és
Nicolae Balcescu (Párizsban élő havasalföldi emigráns politikus) aláírta a
magyar–román megbékélési tervezetet.
 A Szegeden ülésező országgyűlés 1849. júl. 28-án:
- elfogadta a nemzetiségi törvényt (széleskörű nyelvhasználat);
- kimondta a zsidók egyenjogúságát.
 Mindezek a lépések azonban már megkésve történtek, a szabadságharc menetén,
illetve a magyarok és a nemzetiségek kapcsolatán már érdemben nem
változtattak és nem is léptek érvénybe.

A NEMZETISÉGEK HELYZETE A SZABADSÁGHARC UTÁN:

A korabeli közvélemény azt tartotta, hogy a szabadságharc leverése után a nemzetiségek azt
kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésül:
▪ a Bach-rendszer centralizációs és németesítő törekvései ugyanúgy sújtották a
nemzetiségeket, mint a magyarokat;
▪ a kialakított új közigazgatásban nem érvényesült a nemzetiségi elv és az önkormányzatiság.
● A szerbek korábbi igényei szerint ugyan létrejött a Szerb Vajdaság és a Temesi Bánság,
azonban
▪ önkormányzatot nem kapott, élére nem vajda került, hanem Ferenc József „nagyvajdaként”
irányította, központja nem Karlóca („szerb Róma” – a szerb ortodox egyház központja),
hanem a német többségű Temesvár lett.
● A horvátok, bár aktívan segítették a bécsi udvart a szabadságharcban, mégis elveszítették a
közigazgatási és igazságszolgáltatási autonómiájukat:
▪ a horvát szábort nem hívták össze, a báni tanácsot feloszlatták.
A magyarországi, erdélyi és bánsági románok is csalódtak:
▪ nem kaptak területi önkormányzatot,
▪ Bécs elutasította a románság birodalmi szintű képviseletének javaslatait, a román ortodox
egyház csak 1864-ben tudott önállósodni a karlócai szerb püspökségtől,
(4.4)

▪ Avram Iancut, a „havasok királyát”, az érchegységi felkelők vezérét pedig fogságba vetették.
● A szlovákok sem kapták meg az igényelt koronatartományt.
● Az erdélyi szászok autonómiáját felszámolták.
● A birodalmi centralizáció jelképei, a „Bach-huszárok” (morvaországi, csehországi, galíciai
hivatalnokok) a nemzetiségek lakta területekre érkeztek a legnagyobb számban, így
megtestesítették pl. a kárpátukránok, ruszinok számára is a németesítő abszolutista
törekvéseket.