A pesti forradalom eseményei, áprilisi törvények

Bécsben 1848 március 13.-án forradalom robbant ki, ennek hatására Magyarországon 1848 március
15.-én is elkezdődött a forradalom, az ország a Habsburg Birodalom része volt ebben az időben. Az
1848 januárjában kirobbanó palermói felkelés alapvető változásokat indít el Európában,
megkezdődik számos forradalom, például a Francia, ezek az események elindítják a népek tavaszát
Európában.

Az utolsó rendi országgyűlést 1847. november 12.-én nyitotta meg a király. Az ellenzék csak
részeredményeket ért el, reformjavaslatok közül elfogadták az ősiség eltörlését, a háziadó
bevezetését, de nem sikerült keresztül vinni a közteherviselést és a jobbágyság ügyét.

1848. március elsején Pozsonyba ért a hír a Párizsi forradalomról ezért a liberális nemesség, Kossuth
Lajos újabb felirat javaslattal állt elő az alsótábla ülésén. Javasolta a jobbágyfelszabadítást, a
közteherviselést. Az udvar az időhúzást választotta és a helytartót és a nádort Bécsbe küldték, így
nem tudták összehívni a felsőtáblát. A patthelyzetet a Pesti Ellenzéki Kör hárította el, támogatták
Kossuthot, megszületett a 12 pont, ami meghaladta a felirati javaslat követeléseit. Követelték a
cenzúra megszűnését, a közteherviselést, jobbágyfelszabadítást, évenkénti országgyűlést, törvény
előtti egyenlőséget és a felelős kormányt Pest-Budán illetve a Nemzeti Dalt.

Március 13-án kitört a forradalom Bécsben, ami megváltoztatta az magyarországi helyzeteket, az

udvar István nádort Pozsonyba küldte, hogy fogadtassa el a főrendekkel Kossuth javaslatát. Másnap
Kossuth hajóval vitte Bécsbe az elfogadott javaslatot.

Pesten is felgyorsultak az események, a márciusi ifijak más néven a Pilvax társaság, élükön Petőfivel
mozgósították az egyetemistákat 15.-én és a Landerer nyomdában, a cenzúra ellenőrzése nélkül
kiadták a 12 pontot és a Nemzeti Dalt. A tömeghatására Pest és Buda vezetése csatlakozott a
megmozduláshoz, a Helytartótanács elfogadta és életbe léptette a követeléseke és szabadlábra
helyezte Táncsics Mihályt. Este a Nemzeti Szinházban a tiltott Bánk Bán előadással ünnepelték a
forradalom sikerét. 17.-én Batthyány Lajost miniszterelnöknek neveztek ki. Az első független magyar
kormány tagjai, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Deák Ferenc, Mészáros Lázár, Szemere Bertalan,
Esterházy Pál, Klauzál Gábor, Eötvös József.

A vívmányokat rögzítő törvényeket alig három hét alatt készítették el. Az uralkodó 1848 április 11.-én
Pozsonyba szembesítette a törvényeket, innen ered a neve. Társadalmi szempontból a legfontosabb
az azonnali kötelező örökváltság volt. A törvény úgy rendelkezett, hogy a földbirtokosokat az állam
kártéríti, a kincstári birtokok eladásából kívánták fizetni. Megszűntek az úrbéri terhek, tizedet is
törölték, a parasztság az úrbéres föld szabad tulajdonosa lett. Az úrbéres telek nélküli zsellérek
megkapták a házukat és az azt övező telket, megszüntették az úriszék intézményt. Lehetővé tették a
lapalapítást, eltörölték a cenzúrát. A katolikus vallás elvesztette a vallásjellegét a többi vallással
szemben.

Törvénybe iktatták a népképviseletet, kiterjesztve a jogokat a cenzusos választójog megalkotásával.

Az országgyűlés továbbra is két kamarás, évente ülésezik Pesten, a végrehajtó kormány pedig neki
tartozott felelőséggel. A kormánytagjai ellenjegyzéki jogkörrel bírtak, az uralkodó bármely rendelte
csak akkor vált érvényessé ha, a kormány valamelyik tagja ellenjegyezte.

Egy polgári parlamentáris berendezkedés lett, de Ausztriával kapcsolatos közjoga nem változott meg.
A Pragmatica Sanctio egy kölcsönös védelmet írt elő Mo és Habsburgok között, de vita alakult ki mivel
egy feudális államban a had-, pénz-, külügy a királyi jogkörhöz tartozott, míg a parlamentáris
államban a felelős kormány jogköre. Az udvar továbbra is igényt formált ezekere a tárcákra,
áprilisban csak a kényszerhelyzet miatt fogadták el, később megpróbálták visszaszerezni az irányítást.
A törvények legnagyobb hiányossága a nemzetiségi kérdés, a Batthyány kormány csak egy politikai
nemzetet ismert el, a magyart. A nemzetiségek csak, mint egyén gyakorolhatják a politikai jogukat.
Nem kapták meg a nemzeti egyenjogúságot, ezért követelték az autonómiát, területi különállást.
Szintén problémát jelentett az úrbéri viszonyok felszámolásából megmaradt maradványföldek ügye.
A földesúri visszaélések következtében a majorságból törvénytelenül kialakított jobbágytelkek, mivel
ilyen a törvény szerint nem létezett nem kerülhetett az ott dolgozó, volt jobbágyok kezére.