Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte

 
Magyarország helyzete 1849 után:
-          1849-ben, világosi fegyverletétel után Haynau tábornok megtorolta a magyar
szabadságharcot:

● október 6-án kivégeztette a 13 „aradi” vértanút (honvédtábornokok) és Batthyány Lajos volt

miniszterelnököt,

● halálos ítéletek, bebörtönzések

-          1851-59 között Ferenc József nyílt önkényuralmat vezetett be, Alexander Bach
belügyminiszter vezetésével (Bach-korszak). A cél Magyarország beolvasztása az egységes
birodalomba :

● a király irányít kizárólagosan,

● titkosrendőrség, besúgók működése,

● Magyarországot kerületekre osztották, így centralizált (= központosított) közigazgatást vezettek be,

● osztrák mintára építették ki a polgári államot, melynek hatására:

o megindult a modernizáció,

o fejlődött az ipar (pl. vasúthálózat kiépítése),

o felgyorsult a polgárosodás,

o a belső vámhatár megszűnése egységes piacot alakított ki.

-          A magyar nemesség egy része a kialakult helyzetben az ellenállás valamely formáját
választotta:

● aktív ellenállás (merénylet, összeesküvés, gerilla akciók),

● passzív ellenállás (Deák Ferenc és köre - a hatalom kijátszása, adócsalás, politikai passzivitás),

● emigráció (Kossuth, Klapka).

 
A kiegyezés előzményei:
-          1859-ben Ausztria katonai kudarcot vallott az olasz egységért vívott háborúban.
Következménye:

● pénzügyi csőd,

● a magyar emigráció szervezkedésbe kezdett Kossuth vezetésével.

-           I. Ferenc József felismerte, hogy változtatni kell:

● menesztette Bach belügyminisztert,

● 1860-ban kiadta az Októberi Diploma nevű alkotmánytervezetet, amely az 1847-es állapot

visszaállítása volt, ezt Magyarország elutasította.

● 1861-ben az októberi diplomát kiegészítette a februári pátens, amely meghatározta az

összbirodalmi gyűlés összetételét (Magyarország csak tartományként vett volna részt),

● 1861-ben I. Ferenc József összehívta a magyar országgyűlést, a birodalmi gyűlésbe delegált

képviselők választására.

-          A magyar országgyűlésben vita alakult ki az uralkodóval való viszony kérdésében:

● Felirati Párt:

o Deák Ferenc vezetésével elismerik Ferenc József uralmát

o cél: különállás Ausztriától.

● Határozati Párt:

o Teleki László vezetésével nem ismerik el Ferenc József uralmát,

o cél: a függetlenség.

● Teleki öngyilkossága után a vitát a felirati pártiak nyerték, Ferenc József azonban feloszlatta az
országgyűlést.

-          Provizórium - átmeneti korszak következett.

-          A helyzet megoldása érdekében Deák Ferenc közzé tette a „Húsvéti cikk”- et (Pesti Napló,
1865. IV. 16.):

●  a Habsburg-birodalom biztonsága a legfőbb cél Magyarország számára is,

● az 1848-as magyar alkotmány visszaállítása néhány önálló ügy feladásával („közös ügyek”),

●  alkotmányosság Ausztriában is.

-           1866-ban Ausztria vereséget szenvedett a német egységért vívott háborúban a porosz
hadseregtől Königgrätz-nél. A vereség hatására az udvar tárgyalni kényszerült, felgyorsult a
kiegyezés elfogadása:

● magyar kormány alakult Andrássy Gyula vezetésével,

● 1867-ben létrejött az osztrák-magyar kiegyezés,

● I. Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták (Buda, 1867. VI. 8.).

 
A kiegyezés tartalma:
-          Létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia (Osztrák Császárság + Magyar Királyság) mint
dualista állam (kétpólusú irányítás).
-          A két államot a közös dolgok kapcsolták össze:

● közös az uralkodó (I. Ferenc József),

● közös minisztériumokat működtettek: a külügy és hadügy és ezek finanszírozása miatt a pénzügy,

● a közös ügyek terheire kvótát állapítottak meg (Ausztria 70%, Magyarország 30 %), melyet
tízévente felülvizsgáltak,

● közös hadsereg vezényleti nyelve német volt, ezért a magyarok kiengesztelése érdekében korlátozott
számú magyar honvédség alakult, amely csak a magyar határokon belül tevékenykedhetett,

● közös érdekű ügyek voltak még:

o közös vámterület,

o közös jegybank,

o közös államadósság átvállalása.

-          Mindkét államnak önálló parlamentje volt, melyek évente 60-60 fős delegációt állítottak
fel a közös ügyek rendezésére.
-          Mindkét állam külön intézte belső ügyeit kormányzatán keresztül.
-          Magyarországot és Erdélyt egyesítették.
 
A kiegyezés hatása és megítélése:

-          Részben megvalósult Magyarország önállósága

-          Jelentős változások mentek végbe:

● a feudalizmus lebontása,

● polgárosodás,

● gazdasági felemelkedés,

● tudományos és kulturális megújulás.

-           Az eredmények ellenére a kiegyezés történeti megítélése vitatott. Vélemények:

● szükséges kompromisszum volt (Deák és követői),

● árulás volt (Kossuth és hívei),

● polgári és gazdasági felemelkedést jelentett, mert a „boldog békeidők” korszaka volt (az utókor
ítélete).