A kiegyezés tartalma és értékelése

A dualizmus létrejötte
 Deák belátta, hogy az alkotmányos egység nem valósítható meg a ’48-as törvények tiszta
perszonálunióként való értelmezésével, ezért az 1865-ös Húsvéti cikkben kilátásba helyezte, hogy
Magyarország törvényes keretek között engedni hajlandó a közös külpolitika, védelem, s ezek fedezését
szolgáló pénzügyek tekintetében (az alkotmányosság visszaállítása esetén).
 Ferenc József 1865-ben összehívta az országgyűlést. Az országgyűlés egy bizottságot választott a közös
ügyek megtárgyalására, amelynek vezetője Andrássy Gyula lett.
 A megegyezést siettette, hogy az 1866. július 3-ai königgratzi csatában az osztrákok vereséget szenvedtek a
poroszoktól.
 1867 februárjában Ferenc József kinevezte Andrássy Gyulát magyar miniszterelnökké. 1867. május 29-én
a képviselőház elfogadta a közös ügyekről szóló törvényjavaslatot. 1867. június 8-án Ferenc Józsefet
magyar királlyá, Erzsébetet királynévá koronázták a budai Mátyás-templomban. (Deák nem vett részt a
szertartáson.)
 Kossuth az ún. Cassandra-levélben elítélte a kiegyezést, mert szerinte feladta a teljes függetlenséget, és
nem szövetséget hozott létre, hanem az alkotmányosság feladása miatt csak egy pusztulásra ítélt országot
konzervál. Kossuth szerint a kiegyezés megreformálhatatlan.
 Az 1867-ben megalakult Osztrák-Magyar Monarchia kétközpontú, dualista államszervezet volt.
 Magyarország államformája alkotmányos monarchia lett. A két országot a közös uralkodó kötötte össze.
A dualista rendszer két állam szövetsége, amelynek két alkotmánya és két fővárosa van.

Jellemzői
 A dualista állam két államalkotó nemzete közötti viszonyt (közjogi kérdés) a Pragmatica Sanctio
figyelembevételével határozták meg.
 A dualizmus nem volt perszonálunió, a gyakorlatban inkább reáluniónak tarthatjuk, ui. az uralkodó
személye, a közös ügyek (hadügy, külügy és az ezekre vonatkozó pénzügy), valamint a Pragmatica Sanctio
szorosabb közjogi kötődést eredményezett a perszonáluniónál.
 A közös hadsereg közvetlenül az uralkodó irányítása alatt állt, azaz ő a hadsereg főparancsnoka, kinevezi
a kormányfőt és a kormány tagjait, összehívja, elnapolja és berekeszti az országgyűlést. Előszentesítési
joggal bírt, azaz a magyar kormánynak minden törvényjavaslatot az országgyűlési tárgyalás előtt jóvá
kellett hagyatnia az uralkodóval. Rendelkezett a főkegyúri joggal és adományozhatott nemességet is.

 Magyarország ezeken kívül teljes önállósággal rendelkezett, parlamentnek felelős kormány

alakult, helyreállították az alkotmányosságot, megyei és városi önkormányzatokat, a hadsereg
kérdésébe az újoncok és az adó kérdésében (véderővita) szólhatott bele a magyar
országgyűlés.
 Létezett egy önálló osztrák haderő (Landwehr) és egy magyar honvédség is, amelyeknek irányítója az
illetékes nemzeti minisztérium volt.

 A közös ügyeket 60-60 tagú delegációból álló bizottságok ellenőrizték.

 A kiegyezés nem biztosította teljes függetlenséget, ugyanakkor reális kompromisszum volt.

Gazdaság
 A politikai kiegyezés mellett megszületettek a gazdasági együttműködést szabályozó jogszabályok is
(gazdasági kiegyezés). A közös ügyek fedezésére kvótát állapítottak meg, amiből Ausztria 70, Magyarország
30%-kal részesedett. A kvótát a két törvényhozó szerv által kiküldött ún. kvóta-bizottságok javaslatai
alapján állapították meg 10 évre. A századfordulóra a magyar kvóta elérte a 36 %-ot.
 A birodalmat egységes piaccá tették: vámszövetséget kötöttek, meghagyták a közös valutát, szabaddá
tették a tőke és a munkaerő áramlását, összehangolták az adó-, mérték-, közlekedési- és hírközlési
rendszert.
 A gazdasági megállapodásokat 10 évre kötötték, amelyet az osztrák és magyar törvényhozásnak egyaránt
el kell fogadnia.
A gazdasági kiegyezés biztosította a térség és az ország gyors gazdasági fejlődését, a védvámrendszer
pedig lehetőséget adott a magyar agrártermékek és a Lajtántúl iparának védelmére.

Kis kiegyezés
Horvát-magyar kiegyezésben (1868) a horvátokat elismerték politikai nemzetnek, beligazgatási
autonómiát kaptak. Horvátország élén a bán áll, akit a király nevezett ki a magyar miniszterelnök
beleegyezésével. A báni kormány a közigazgatás, az igazságszolgáltatás és az oktatásügy függetlenségével
rendelkezett, s a horvát lett a hivatalos nyelv. Működhetett a szabor (horvát országgyűlés), amely a
magyarokkal közös országgyűlésbe képviselőket delegálhatott. A magyar kormányban külön horvát
miniszteri tárcát hoztak létre.

A tétel összegző lezárása

 A kiegyezéssel létrejött birodalom az európai erőegyensúly fontos szereplője, a század második felében
megjelenő orosz, német és brit nagyhatalmi vetélkedés idején azonban egyre inkább Németország felé
sodródott, és fegyverkezni kezdett.
 A kortársak számára kérdéses volt, hogy mennyire teljesül a kiegyezéshez fűződő remény. Sokan tartottak
attól, hogy az uralkodó visszalép majd ettől a kompromisszumtól, ill. hogy a gazdaság fejlődése nem lesz
várt ütemű. Ez utóbbi nem következett be, bár a gazdasági kiegyezés újratárgyalása jelentős feszültségeket
eredményezett.

Deákék még hittek abban, hogy a rendszer továbbfejleszthető, ám ez nem történt meg. Ez, valamint az
uralkodói (alkotmányossággal nem teljesen egyező) kiváltságok jelentős szerepet játszottak a dualizmus
válságában.