Halápon meghalt egy tanítóné.

Nem volt neki semmije: csak egy kecskéje egy libája és egy kétéves
lánya. Volt még neki egy idősebb fia, aki pap volt Glogován. Billeghi Máté felrakodta az örökégeket a
szekérre Veronkát a kislányt kosárba rakta, aki az egész utazásból csak azt vette észre, hogy egyre
távolodnak a falutól.

Glogova régen fejletlen volt. Nem volt országút és a föld is agyagos volt tehát növények sem
teremtek nagyon. Nagy volt a szegénység az öreg pap is meghalt és az iskola épülete repedezett.

Új pap érkezett Glogovára és be is költözött a paplakba kitudakolta, hogy hányan élnek a faluban és
hogy évente mennyien halnak meg és házasodnak össze. Hamar rájött, hogy minden a
krumplitermésestől függ és hogy nagy a szegénység mert az ő fizetése is csekély volt. Mátéék
megérkeztek. János pap kiment őket fogadni, de látta, hogy rossz hírrel jöttek. Máté megmutatta az
örökségeket és almondta Jánosnak, hogy meghalt az anyja. Erre a pap nem törődött semmivel,
hanem elment imádkozni.

Imádkozás közben eleredt az eső. János szaladt hazafelé mert féltette a kislányt. Szerencséjére pont
talált egy esernyőt és Veronka feje fölé tette. És gyorsan beszaladt a házba. Lassacskán elterjedt a hír
és mindenki azt hitte, hogy szent Péter tette a kislány feje fölé az esernyőt. Jánosnak nem volt sok
fizetése, úgyhogy nehezen tudta eltartani Veronkát de Isten midig gondoskodott róluk.

Jánost egy idő után már esernyővel hívták a temetésekre. A második temetésre, ahova magával vitte
az esernyőt és akit temettek az fel is támadt. Ennek híre ment az egész világon és mindenki látni
akarta az esernyőt emiatt Jánosnak nagy lett a jövedelme és már Veronkát is el tudta tartani.