1.

rész – A legenda

Anya Veronka. A gyermeket a falubeliek becsületesen gondozták („soros”[2] lett Veronka), de aztán
10 nap elteltével Billeghi Mátéval elküldték a bátyjához Tótországba. A szegény felvidéki szlovák
faluba, Glogovára új pap érkezett, Bélyi János. A pap megtudta, hogy édesanyja meghalt, így
kisgyermek húga rámaradt. Erre a hírre átment imádkozni a templomba, de az eső eleredt, és a
kislány kinn maradt. Mire visszasietett a pap a kosárhoz, fölötte egy piros, kopott esernyőt talált. A
pletyka futótűzként terjedt, hogy az esernyőt Szent Péter tette Veronka fölé. Adameczné, a pap
házvezetőnője még Szűz Máriát is látta az esernyővel. Ahogy a mendemonda terjedt, egyre többen
jöttek megcsodálni az időközben ereklyévé vált esernyőt. A papot azzal hívták a temetésekre, a párok
az alatt akartak megesküdni. Egy temetésen még Srankó János is feltámadt Szent Péter esernyője
miatt! Ennek köszönhetően Jánosnak nem kellett a kevés fizetéséből ellátnia húgát is, mert az
esernyő jól jövedelmezett neki.

2. rész – A Gregoricsok

Élt Besztercebányán egy Gregorics Pál nevű ember, aki bár folyamatosan azon volt, hogy elnyerje az
emberek tetszését, mindig az ellenkezője sült ki belőle. Ezek után részt vett a szabadságharcban mint
kém, és sok pénzt szerzett. A nőknél sem volt szerencséje, de házvezetőnőjétől, Wibra Annától
született egy fia, Wibra György. A szépen növekedő, erőteljes törvénytelen gyereket titokban
tartották, iskoláztatták, és kiderült, hogy tehetséges fiú. Mikor egyszer megbetegedett, az apja azt
hitte, hogy féltékeny testvérei mérgezték meg. Ezután kevesebbet foglalkozott a gyermekkel, nehogy
kitudódjon, hogy az ő fia, és Szegedre küldte tanulni. Pál folyton hordott magánál egy kopott, régi
esernyőt, amire rettentően vigyázott.

Egy nap, mikor Gregorics Pál úgy érezte, meg fog halni, végrendeletet íratott, és befalaztatott egy
üstöt a birtoka egyik kis házikójába. Pál nem tudta örökségét átadni fiának, mert Wibra Anna, akit
megbízott a Szegeden tanuló Gyuri odahívásával, úgy gondolta, a férfi meg fog gyógyulni, nincs erre
szükség, ám tévedett, Gregorics Pál meghalt. Végrendelete igen furcsa volt, családjára semmit sem
hagyott, vagyonának csupán kis részéről rendelkezett.

Míg pénzéhes testvérei keresni kezdték a többi pénzét, Gyuri ügyvédnek tanult. A Gregorics-
testvérek nagy erővel kutattak, de semmit sem találtak. Kitudódott az üst befalazásának híre, majd –
miután a Gregorics testvérek egymással versengve egyre több pénzt ajánlottak a házért – együtt
megvették a házikót, de az üstben csak ócska vasak és szegek voltak, a vagyon holléte pedig
változatlanul ismeretlen maradt. Ezt a pert feltehetően Gregorics előre eltervezte, hogy galád
testvéreivel szemben így álljon bosszút: a perköltségek, az időtartam elhúzódása, a felhalmozódó
iratok papírjának kifizetése, illetve azok kezelése, több ügyvéd fizetése felemésztette a vagyonukat.

3. rész – A nyomok

Wibra Gyurit, akiből közben sikeres ügyvéd lett, nem érdekelte a házasság, csak az öröksége, az apja
elveszett bankutalványa után kutatott. Gregorics Pál valószínűleg egy külföldi bankban helyezte el a
vagyona döntő részét, és a hozzá tartozó elismervényt pedig lehet, hogy a féltve őrzött esernyőjének
a nyelében rejtette el. Gyuri kinyomozta, hogy a keresett tárgy 1 forintért a fehér zsidóhoz, Müncz
Jónáshoz került egy árverésen. Az öreg férfi aztán nem sokkal eltűnt, így György a kereskedő
feleségéhez ment Bábaszékre. Az asszony régiségboltjában azonban nem találta meg az ernyőt, ám
Münczné emlékezett az esernyőre, és azt állította, a férjénél volt, amikor az eltűnése előtt elindult.
Münczné a fiához, Müncz Mórichoz küldte az ügyvédet. Móric elmondta, hogy az öreg Jónás valóban
a piros ernyővel indult el hazulról, de amikor holtan megtalálták, az ernyő már nem volt nála. Ebből
arra következtettek, hogy az ernyőt valahol Glogova közelében veszthette el. Gyuri már indulóban
volt Glogovára, mikor talált egy fülbevalót, aminek megtalálójának jutalmat ígértek. Bement az
ékszerrel a Városházára, ahol ott volt a glogovai pap húga a nevelőnőjével, akiket korábban
megmentett, mert lovaik megbokrosodtak, így a hölgyek megállásra kényszerültek. Gyuri felajánlotta,
hogy elviszi őket Glogovára, de a polgármester, Mravucsán ott tartotta őket, hiszen sötétedett már.

4. rész – A bábaszéki intelligencia

Wibra Gyuri és Veronka is Mravucsánéknál vacsorázott, ahol a Veronkával való beszélgetés közben
Gyuri rájött, hogy az esernyőt Müncz Jónás tette Veronka feje fölé. A lány elmondta, hogy
ereklyeként őrzik az ernyőt a glogovai templomban, és az az ő hozománya. A vacsora után, éjszaka
Gyurinak álmában megjelent Szent Péter, aki azt tanácsolta a fiatalembernek, hogy vegye el feleségül
Veronkát.

5. rész – A harmadik ördög

Reggel a fiatalok és a nevelőnő elindultak Glogovára, útközben többször meg kellett állniuk. Az egyik
pihenő alatt Gyuri rózsát szakajtott le Veronkának, de a lány először nem fogadta el, csak később
vette el. Aztán a kocsijuk tengelye eltörött, így Gyuri elment támasztó fát vágni. Egy hasadékból
kiáltásokat hallott, kimentette a sérült embert, akiről kiderült, hogy nem más, mint Bélyi János, a
glogovai pap, Veronka bátyja. A megmentéséért cserébe Gyuri Veronka kezét kérte. A pap
beleegyezett, Veronka viszont nem mondott semmit. Elmentek a paplakba, ahova Sztolarik úr, Gyuri
gyámja jegygyűrűket hozott. Az ügyvéd és gyámapja beszélgetését Veronka kihallgatta, megtudta,
hogy Gyuri őrajta keresztül szeretné megszerezni az ernyőt. Ám mikor megnézték az esernyőt,
kiderült, hogy már nem a régi nyele van rajta, hanem egy – ereklyéhez méltó – új ezüstnyél, a régit, a
fanyelet Adamecznének adták, aki elégette, mert szentelt üszkökre volt szüksége. Gyuri így nem
kergetett tovább hiú álmokat, ahogy gyámja mondta. Ráébredt, hogy valójában szereti Veronkát, de
a lány időközben eltűnt. Mindenki őt kereste, még a harangot is félreverték miatta. A kedvesét végül
Gyuri találta meg, aki elmondta az egész történetét, és Veronka – bár korábban eldobta a fiútól
kapott jegygyűrűt – megbocsátott neki. Az eseményeket követő harmadik vasárnapon pedig a pár
összeházasodott.