A NEMZETÁLLAMOK KORA

1. A hatalmi politika

1. A realizmus kora
Az 1848-as forradalmak ugyan elbuktak, de a jobbágyfelszabadítás és a polgári átalakulás visszavonhatatlanná
vált. Az idealista, romantikus politikusokat, a reálpolitikusok váltották fel.
2. A második császárság Franciaországban
Napóleon unokaöccsét 1848 decemberében köztársasági elnökké választották, majd államcsínyt hajtott végre és
császárrá koronáztatta magát, amit népszavazással erősített meg. Bár III. Napóleon diktatúrával kormányzott,
látszólag működött a népképviseleti rendszer (bonapartizmus).
3. III. Napóleon külpolitikája
Európában Franciaország hegemóniájára törekedett. Az USA polgárháborúját (1861-65)
kihasználvagGyarmatosítani kívánta Mexikót és bábcsászárként Ferenc József öccsét, Habsburg Miksát ültette a
trónra. A Monroe-elv (Amerika az amerikaiaké) megsértése miatt az USA tiltakozására a francia csapatok
távoztak. Miksát a felkelők kivégezték.
4. Oroszország és a krími háború
„Európa csendőre” I. Miklós a balkáni ortodox népek „védelmezőjeként” a gyengülő töröktől szerette volna
megszerezni a Földközi-tenger térségébe kivezető tengerszorosokat (Boszporusz és Dardanellák). De Anglia és
Franciaország nem hagyta az európai erőegyensúly megbomlását. A krími háborúban (1853-56) a partraszálló
francia-angol-török csapatok vasúti síneket raktak le és tönkreverték a technikailag elmaradott oroszokat. A
kaukázusi fronton a török hadseregben 48-as magyar honvédek is szolgáltak. Az oroszok a magyar forradalom
leveréséért az osztrákok segítségét kérték, Ausztria azonban cserbenhagyta I. Miklóst, aki morfium-
túladagolásban meghalt. A Szent Szövetség felbomlott. A háborút az 1856-os párizsi béke zárta le.
5. Oroszország a vereség után
Az új cár II. Sándor felismerte a modernizáció szükségességét: 1861-ben jobbágyfelszabadító rendeletet adott ki.
1863-ban leverte a lengyel felkelést (a lengyel területeket is birtokló poroszok az oroszokat támogatták), a
lengyel egység és függetlenség a 20. századig váratott magára.
6. Románia létrejötte
A krími háború után a nagyhatalmak támogatták egy ütközőállam létrehozását az oroszok és a törökök között.
Cuza ezredest fejedelemmé választották és a két román fejedelemség (Havasalföld és Moldva) 1861-es
egyesülésével megalakult Románia.
7. A cigányság helyzete
A roma etnikai közösséghez sorolást ma még elsősorban a többségi társadalom (és intézményei) ítéletük alapján
jelöli: cigány az, akit környezete életmódja vagy antropológiai jellege miatt annak tart. Történetük az írástudó
népek cigányokra vonatkozó leírásából rekonstruálható. Őshazájuk feltehetően Észak-India, onnan vándoroltak
Nyugat felé. Mivel legeltetéssel, állattartással nem foglalkoztak, nem tekinthetők nomádnak. Vándorlásuk célja a
kereskedés, piac, megélhetés, otthon keresése volt. Valószínűleg a törökkel együtt érkeztek Európába, az első
feljegyzések a XV. századból valók. Nyugat-Európában már ekkor sor került a cigányüldözésekre, mivel az
államhatalmat el nem ismerő, vérségi alapon szerveződő közösség mentalitása, életmódja és a tulajdonról való
felfogása más volt a többségi társadalomhoz képest. Közép Európában hiánypótló mesterségeket műveltek (pl.
kovács, muzsikus, teknővájó, üstfoltozó, lakatos, hóhér, stb.). Letelepítésükkel először Mária Terézia
próbálkozott, de ez még a dualizmus idején is kudarcot vallott. A román fejedelemségekben a rabszolga
státuszuk (magáncigányok) 1856-os megszüntetése után tömegesen vándoroltak Európa különböző részeire a
jobb élet reményében. A cigányságnak ez az ága (oláh cigányok) román anyanyelvű volt.

2. Az olasz egység megvalósulása

1. Itália 1849 után

A politikailag széttagolt Itália egyetlen szuverén állama az északi Piemont, alkotmányos monarchia, élén Viktor
Emánuellel. Velence és Lombardia osztrák kézben volt, a közép-itáliai kisállamok is a Habsburgoktól függtek. A
Pápai Állam az egyház világi hatalmát jelentette, a dél-itáliai Nápolyi-szicíliai Királyságban a Bourbonok
oldalága uralkodott. Míg északon végbement az ipari forradalom, így fejletté, polgárosodottá vált, addig dél
megrekedt a feudális szinten. Mindegyik régiónak szüksége volt nemzeti piacra, egységes államra. Az egység
kivívásának két elképzelése: 1. alulról építkező nemzeti forradalom - hirdetője a köztársaságpárti Mazzini és a
forradalmár Garibaldi, 2. dinasztikus megoldás - Piemont irányításával, külső segítséggel - kidolgozója Piemont
liberális miniszterelnöke Cavour.
2. Az egységesítés megindulása
Cavour legfőbb akadálya Ausztria, ezért III. Napóleonnal szövetkezett. A krími háborúban (1853-56) piemonti
önkéntesek segítették a franciákat, majd Savoya és Nizza átengedéséért a franciák katonai segítséget ígértek. Az
1859-ben kirobbant háborúban Solferinonál verték szét az osztrákokat a franncia-piemonti csapatok. (A csatakép
után alapította meg a svájci Henri Dunant a Vöröskeresztet). De III. Napóleon tartott egy túl erős, konkurens
olasz állam létrejöttétől és a porosz támadástól, ezért Villafrancaban váratlanul fegyverszünetet kötött (1859).
Ausztria átengedte Lombardiát. A vereség hatására a közép-itáliai kisállamok elűzték Habsburg-barát
uralkodóikat és csatlakoztak Piemonthoz.
3. Az Olasz Királyság létrejötte
1860-ban Garibaldi önkénteseivel (köztük magyarok - pl. Türr István) Marsalánál partra szállt Szicíliában.
Forradalom söpörte el a Bourbonokat és Nápolyi-szicíliai Királyságot. 1861-ben II. Viktor Emánuelt
Olaszország királyává választották. Az ideiglenes főváros Firenze lett.
4. Az egységesítés befejeződése
A teljes egységhez a nemzetközi körülmények kedveztek. Az 1866-ban kitört a porosz-osztrák háborúban az
olasz beavatkozás csatavesztésekkel járt, de a háborút a poroszok königgratzi győzelme döntötte el. A béke
értelmében Ausztriának le kellett mondania Velencéről. Az 1870-ben kitört a francia-porosz háború miatt a
francia csapatokat kivonták a Pápai Államból, így az olaszok bevonultak Rómába, ami az egységes olasz állam
fővárosa lett.

3. A német egység létrejötte

1. Egységesítési elképzelések
1848-as forradalmak után Ausztria kivételével a német államokban megvalósult az alkotmányos monarchia. A
frankfurti egyesítési kísérlet kudarcba fulladt. Két egyesítési elképzelés született: 1. „kisnémet egység” -
Poroszország vezetésével a Hohenzollern-dinasztiával, Ausztria kivételével a német államok, 2. „nagynémet
egység” - Ausztria vezetésével, Habsburg uralommal, jelentős szláv, magyar kisebbséggel.
2. A kisnémet egység kezdete
A gazdasági fejlődés igényelte a politikai egységet, melynek megvalósítására az 1850-es években a gazdaságilag
leggyorsabban fejlődő, a Ruhr-vidéket és Sziléziát is birtokló Poroszországnak voltak esélyei. A nemzetközi
helyzet is a poroszoknak kedvezett. Ausztria, félve egy új magyar forradalomtól, nem segítette meg az oroszokat
a krími háborúban, így elveszítette hű szövetségesét, ráadásul Itáliában is romlottak pozíciói. Az új porosz király
(I. Vilmos) kancellárja Otto von Bismarck lett. Schleswig-Holstein tartományt 1863-ban még az osztrákokkal
közösen szerzik meg a dánok legyőzését követően, de Bismarck az orosz és (délnémet területekért) a francia
semlegesség és az olasz szövetség megszerzése után megtámadta Ausztriát.
3. Az egység megvalósulása
1866-ban Königgrätznél a modern porosz hadsereg tönkreverte az osztrákokat. A prágai békében Ausztriának le
kellet mondania a német területekről (az olaszok javára Velencéről) és kizárták Németország újjászervezéséből.
Ezután Poroszország vezetésével megalakult az Északnémet Szövetség, míg Bajorország, Baden-Würtenberg,
stb. részvételével létrejött a Délnémet Szövetség. A teljes egység a francia-porosz háborúval valósult meg: a
délnémet államok a poroszok segítségét kérték, amikor a korábbi ígéret értelmében a franciák hozzáláttak a
Rajna-menti területek bekebelezéséhez. 1870-ben Sedannál a németek megverték a franciákat, III. Napóleon is
fogságba esett (később megdőlt a monarchia). 1871. január 18-án a versailles-i kastély Tükörtermében
kikiáltották a Német Császárságot. A megalázott Franciaországtól elcsatolták Elzász-Lotharingiát és súlyos
hadisarcra kötelezték. Az egység megteremtésével Németország gigantikus fejlődésnek indult.
4. A harmadik köztársaság és a párizsi kommün
Miután III. Napóleon Angliába emigrált, harmadszor is kikiáltották a köztársaságot, a kormány azonnal békét
kért a poroszoktól. Párizsban a porosz kivonulás után feléledtek a jakobinus nosztalgiák, 1871-ben egy választott
községtanács (kommün) vette át a hatalmat. Programjuk Franciaország községtanácsok szövetségévé alakítása,
szociális intézkedések, üzemek munkásszövetkezetek kezébe adása. A kommünt a kormány leverte, a
köztársaság megszilárdult. (Európa másik köztársasága csak Svájc volt).

4. Polgárháború az Egyesült Államokban

1. Észak és Dél gazdasági és politikai ellentétei

A függetlenség kivívása (1775-83) nem jelentett gazdasági és politikai egységet. Az USA északi államaiban az
ipar fejlett, a mezőgazdaságban a farmergazdálkodás dominált. A déli államokban az ültetvényes
nagybirtokrendszer művelése rabszolga munkaerővel történt, ami nem igényelte a fejlett technika bevezetését,
így nem volt mire ipart telepíteni, az iparcikkeket Angliából hozták be. A fejlett Észak iparának a Dél piacaira és
szabad munkaerőre volt szüksége.
2. Rabszolgakérdés
Mivel a rabszolga érdektelen a munka hatékonyságában az USA alkotmányának (1787) kidolgozói úgy
gondolták, előbb-utóbb megszűnik, ezért a nemzeti egység érdekében a rabszolgaságot nem törölték el. De a
jövedelmező gyapottermesztés miatt ismét fellendült a rabszolgatartás. A konfliktust az új tagállamok felvétele
okozta (pl. Kaliforniában nem, Új-Mexikóban engedélyezték). A felszabadítás hívei - az abolicionisták -
felkeléseket robbantottak ki (pl. 1859-ben Kansasban John Brown). Észak meghatározó pártja a Republikánus
Párt korlátozni kívánta a rabszolgaságot, a déli ültetvényeseket tömörítő Demokrata Párt pedig az Unióból való
kilépést fontolgatta.
3. A polgárháború (1861-65)
a) Előzménye: a republikánus Abraham Lincoln elnökké választásával a déli államok kiléptek az unióból (a
Déli Konföderáció elnöke Jefferson Davis, fővárosa Richmond).
b) Menete: Északnak a számbeli és gazdasági fölény, Délnek a képzett katonaság és Anglia támogatása
kedvezett. Döntő katonai, politikai fordulat 1863-ban következett be: Lincoln kihirdette a rabszolgák
kárpótlás nélküli felszabadítását, a gettysburgi csata után a Grant és Sherman tábornokok vezette északiak
sorozatosan nyertek, végül a déli Lee tábornok 1865-ben letette a fegyvert.
4. A háború után
Észak győzelmét beárnyékolta Lincoln meggyilkolása és a fajüldöző, fehércsuklyás Ku-Klux-Klán ténykedése,
de megszületett az egységes nemzeti piac, fellendülhetett a gazdaság. A Vadnyugat területeit benépesítették, a
prérit mezőgazdasági művelés alá vonták. Az indián őslakosság utolsó felkelését (az Ülő Bika vezette sziúkat) is
leverték és rezervátumokba költöztették őket. (Az USA-ban egyes vélemények szerint „csak a halott indián a jó
indián”).
5. USA a századfordulón
A dinamikusan fejlődő gazdaságnak a századfordulón 20 millió európai bevándorló biztosított munkaerőt.
Trösztellenes törvényt fogadtak el, fontos politikai célkitűzéssé vált a környezetvédelem és a természeti értékek
megőrzése.

5. Népesedési folyamatok és a polgári állam jellemzői

1. Népességnövekedés
Az ipar bérmunkaszükséglete az urbanizációt eredményezte, a falusi lakosság aránya fokozatosan csökkent,
Európa ipari központjaiban milliós nagyvárosok alakultak ki. Megnőtt a fogyasztói tömegigény, ez serkentőleg
hatott az ipar fejlődésére, kényelemesebbé vált az életmód, új öltözködési, táplálkozási szokások terjedtek el a
társadalom széles rétegeiben (pl. cukrászdák, kávéházak, stb.).
2. A nemzeti államok kora
A nemzetállamban a lakosság több mint 90%-át az államalkotó nemzet teszi ki. A 19. századi Európában az
államok többsége soknemzetiségű volt, amelyekben az uralkodó nemzet politikusai a kisebbségek
beolvasztásával (asszimiláció) kívánta növelni a nemzet vezető erejét. Az állam politikai céljai között csak a
saját nemzeti érdekei jelentek meg. Mindez felszította a nacionalizmust a kisebbségek körében is.
3. A polgári állam
Az állam ellenőrző szerepe megnőtt. Az alkotmányos rendszer hivatalnokigénye felülmúlta az abszolutista
rendszerét. A választójog szélesedett, de csak a férfiak élhettek vele.
4. Oktatásügy
A gazdaság és az államigazgatás fejlődése szakképzett munkaerőt, állami irányítást, egységes tantervet igényelt.
Az állam fokozatosan próbálta az egyház monopóliumát megtörni az oktatás terén és átvenni az egyháztól az
iskolák fenntartását, ellenőrzését. Nyugat-Európában ez sikerrel járt, az állam bevezette az elemi szinten
kötelező ingyenes népoktatást és felszámolta az analfabétizmust. Az írni-olvasni tudó munkásság öntudata és
politikai érdeklődése megnőtt.
5. A gondoskodó állam
Az állami szerepvállalás növekedésével arányosan jelentek meg a közigazgatást finanszírozó adók (pl.
jövedelemadó, örökösödési adó). Kialakult az állami nyilvántartás, posta. A társadalmi feszültségek enyhítése és
a politikai stabilitás miatt az állam a munkaadókkal szemben képviselni kezdte a munkavállalók érdekeit. A
munkásság megnyerésére bevezették a nyugdíjat, a betegség- és balesetbiztosítást (elsőként Németországban
Bismarck idején).
6. Egészségügy
A második ipari forradalom és a tudomány fejlődése miatt javultak az életfeltételek, ugrásszerűen nőtt a lakosság
száma. Semmelweis Ignác „édesanyák megmentője” leküzdötte a gyermekágyi lázat, Koch felfedezte a tüdőbaj
kórokozóját, Pasteur eljárása és az új védőoltások megfékezték a kórokozók terjedését. Az államnak már nem
volt közömbös a lakosság egészségi állapota (minél több a munkaképes, annál több az adófizető). Állami
beruházások célozták a higiéniai viszonyok javítását (vezetékes ivóvíz- ill. csatornahálózat).
7. Lakáskörülmények
A felduzzadt városok 5-6 emeletes külvárosi bérházaiban élt a munkásság jelentős része. Elkülönültek a
különböző jövedelmi viszonyokkal rendelkező rétegek lakónegyedei (szegregáció). A középosztály tagjai
fürdőszobával, vízöblítéses illemhellyel ellátott, nagy belmagasságú, több szobás lakásokban éltek. Viszont
megszűntek a nyomornegyedek, Nyugat-Európában a szegénység relatív fogalommá vált.
8. Ruházkodás
A hagyományos népviselet kiszorult, a tömegtermelés olcsóbbá tette a ruházkodást, ezért az öltözködés és a
divat egyre kevésbe fejezte ki a társadalmi különbségeket.

6. Az ipari forradalom újabb hulláma

1. A második ipari forradalom

Kibontakozásának színtere Németország, USA, Osztrák-Magyar Monarchia. Ezek az új, feltörekvő államok a
legjobb technikák alkalmazásával és átvételével gyorsabban modernizálódtak. A világ vezető gazdasági
hatalmaivá váltak, de a gyarmatok felosztásából már túl későn részesedtek. Húzóágazat a nehézipar, főleg az
acéltermelés.
2. Találmányok
Az acélgyártásban a Siemens-Martin-féle vasércolvasztó tégelyt használták. A szén mellett új energiahordozó
jelent meg: a kőolaj. A vegyipari újításoknak köszönhetően új termékek: gumi, kerámia, műanyag és alumínium.
Daugerre felfedezte a fénykép ősét a dagerrotípiát. Később megjelent a celluloid anyagra fényképezett
mozgókép (Lumierre-testvérek). Hírközlés: telefon - Bell (1876), telefonközpont - Puskás Tivadar, drótnélküli
távíró - Marconi. A gépipar legnagyobb fejlesztése a robbanómotor (Otto 1876), Diesel feltalálta a dízelmotort.
A közlekedés forradalmát az autó jelentette (1894 Ford T modellje). 1903-ban a Wright-testvérek megalkották az
első repülőgépet, (1910-ben) Zeppelin a léghajót (később mindkettőt alkalmazták a hadászatban). Maxim
géppuskát tervezett. A mezőgazdaságban megjelenő munkagépek (hernyótalpas traktor, cséplőgép) könnyebben
elégítették ki a tömegigényeket. Faraday felfedezte az elektromágnese indukciót. A generátor feltalálása lehetővé
tette az elektromos áram ipari alkalmazását a dinamó (Jedlik Ányos, Siemens) és a transzformátor (Déry, Bláthy,
Zipernovszky) megalkotásával. Vízierőművek, villamos erőművek épültek, a gyári tömegtermelést pedig
futószalagok biztosították. Edison feltalálta az izzólámpát és a fonográfot. A textilipar szükségelte miatt (pl.
festék) bővültek a kémiai ismeretek. A svéd Nobel a dinamit felfedezésével megkönnyítette a bányászatot.
3. Monopóliumok kialakulása
A gazdasági fejlődés a tőke koncentrációját (vállalati tőke növekedését) és centralizációját (az erős felvásárolja a
gyengét) eredményezte. Megjelentek a multinacionális vállalatok és kialakultak a piacuraló, a
versenykorlátozásra, árak biztosítására együttműködő nagyvállalatok, a monopóliumok. Formái: 1. Kartell: a
piac elosztásában, beszerzési és eladási árakban egyeznek meg (Osztrák-Magyar Monarchia), 2. Szindikátus:
(Vö.: 1.), közös felvásárlási és értékesítési rendszert hoznak létre (Németország, Japán), 3. Tröszt: azonos profilú
cégek, közös irányítás alatt (USA), 4. Konszern: különböző tevékenységet folytató, formálisan önálló vállalatok
monopolszervezete, melyet általában bankok irányítanak (USA). 5. Részvénytársaság: meghatározott számú és
azonos mértékű részvényekre oszló alaptőkével létrehozott gazdasági társaság, melynek tőkéje korlátlanul
bővíthető (a részvény az alaptőke fedezésére szolgáló értékpapír). A részvények adás-vételének színtere a tőzsde.
6. Korporáció: önálló vállalatok termelési együttműködése rt. formájában, 7. Holding: a különösen nyereséges
részvények tömeges felvásárlása, így a vállalatok egy része feletti ellenőrzés megszerzése. Elsősorban a bankok
éltek ezzel (az ipari és banktőke összefonódása a finánctőke).