AZ OLASZ EGYSÉG

1. előzmények
- „Itália nem több, mint földrajzi fogalom” - Metternich
- 476 óta nincs egység (NRCS, Sanyolország, Franciaország és a pápa küzd érte),
széttagolt, városállamok alkotják
- ásványkincsben (vas, szén) szegény
- nagy különbség észak és dél fejlődése között
a) északon: 13. sz-tól önálló városállamok, fejlett gazdaság: Velence és
Lombardia, erős Habsburg befolyás: titkosrendőrség, besúgók
b) középen: Pápai Állam
c) délen: Bourbon befolyás a Nápoly-Szíciliai Királyságban, szegénység,
elmaradottság, a felfedezések után lelassul a terület fejlődése,
anafabétizmus, maffia
- a 19. század elején megjelenik a nacionalizmus és a liberalizmus: cél az idegen
dinasztiák elűzése és az egységállam megvalósítása (nincs jelentős kisebbség) →
1820-as évek karbonárik, 1830. Mazzini Ifjú Itália mozgalma, 1848 → de elbuktak: mert
Ausztria komoly erőt vetett be, nem egyidőben zajlottak, valamint a jövőkép nem
mindenki számára elfogadható volt
- 1849 után északon megerősödik az abszolutizmus
- legfejlettebb a Szárd-Piemonti Királyság (durva, visszataszító nép, nem is olasz, mondták
az olaszok)
- részei: Piemont, Szardínia, Savoya, Genova, központja Torino
- piemonti nyelvjárást beszéltek, az olaszok nem értették
- ez a terület lesz az egységmozgalom központja
- az 848-as alkotmány megtartása: népképviselet, cenzusos választójog
- az egyetlen szabadelvű állam
- független dinasztiája volt, élén II. Viktor Emanuel, aki katona (harcolt 1848-ban) s
nem politikus, 1852-től miniszterelnöke: Cavour volt
- vasútépítés, csatornák, utak, kikötők, előnyös kereskedelmi szerződések
selyemkivitelre
- hadsereg újjászervezése porosz minta szerint (vezetője La Marmora)
- megtartották a zöld-fehér-piros olasz trikolort

2. javaslatok az egységes megvalósítására

1
 • népfelség alkalmazása, a feudális dinasztiák elűzése, a köztársaság kikiáltása →
szószólója: Mazzini, támogatója: Garibaldi (1848-ban kudarcba fulladt, Italia fara
da se – Itália maga megteszi)

• külső szövetséges alkalmazása (francia), a piemonti dinasztia vezető szerepe →

szószólója Cavour

3. események menete
- Piemont nemzetközi ismertséget akart szerezni → 1855. Cavour 15000 katonát küld a
krími háborúba az angol – francia - török oldalon az oroszokkal szemben (francia
segítséget remél az osztrákokkal szemben) → résztvettek a párizsi béke aláírásán, ígéret
Napóleontól az egység mozgalom támogatására, fegyelmezettségükkel és bátorságukkal
kitűntek
- 1858. titkos szerződés III. Napóleon, francia császárral az Ausztria elleni háború előtt, de
Napóleon Nizzát és Savoyát kérte a semlegességért cserébe → 1859. Piemont háborút
provokál: visszautasította a hadsereg leszerelésére vonatkozó osztrák kérést, Ausztria
hadat üzent, de egyedül maradt, mert a német államok nem támogatták, sőt Napóleon is
hadat üzent neki (Palmerston az olaszokat támogatta)
- önkéntesek ezrei jelentkeztek a háborúba, a francia és a szárd csapatok egyesültek (150
ezer fő) → 1859. június 4. Magenta (7 órás csata): francia-piemonti győzelem →
felszabadult Lombardia, az osztrákok kiürítették Milánót, a középső államok csatlakoztak
Piemonthoz → újjászervezték az osztrák csapatokat (220 ezer fő), a sereg vezetését
Ferenc József vette át → 1859. június 24. Solferino (15 órás csata): osztrák vereség
1858-63 között felkereste az európai országokat, 1863. Genf: Sebesült Katonákat
Támogató Nemzetközi Bizottság = Vöröskereszt megalapítása, a sebesültek
semlegesek, az őket ellátó személyzet védelmet élvez, 1901. Nobel-békedíj) → de a
franciák váratlanul békét kötöttek – Villafrancában megállapodás, majd Zürichben írták
alá (Napóleon nem támogathatta a forradalmárokat a császárokkal, királyokkal szemben,
s a pápai állam védelmét is francia csapatok látták el, a franciák 12000 embert
veszítettek, félt egy erős szomszédtól): Velence Ausztriáé maradt, Nizza és Savoya a
franciáké lett (1860. torinói szerződés)

1. lépés: Lombardiát visszacsatolták Piemonthoz 1859-ben

2
 2. lépés: Közép- és D-Itália is csatlakozik 1860-ban: Párma, Modena, Toscana és
Romagna népszavazással egyesül Piemonttal
- Napóleon olasz államszövetséget akart szervezni a pápa vezetésével, Lombardiában a
saját rokonát akarta a trónon látni, de a kisállamok Piemont vezetésével kívánták az
egységet

3. lépés: fellángoltak a népmozgalmak a déli területeken 1860-ban, a felkelés élére

Garibaldi (1834-ben harcolt Mazzini oldalán, elmenekült, 1848-ban hazatért, 1859-ben
Piemontba ment, felajánlotta szolgálatait, de gerillavezérnek tartották, nem kértek a
segítségéből) állt, aki neheztelt hazájára Nizza elcsatolása miatt, önkénteseket toborzott
(sok magyar is harcolt: Türr István), egyenruhájuk a vörös ing volt (Ezrek, átlagéletkor 20
év, a kormány támogatta őket pénzzel és fegyverrel) → a csapatok partra szálltak
Szicíliában, Marsalában 1861-ben, elfoglalták Palermót, majd Nápolyt ellen vonultak → a
pápa csapatokat toborzott a védelmére, de a piemontiak legyőzték őket, s csatlakoztak
Garibaldihoz → 1861. II. Viktor Emánuel kikiáltotta az olasz királyságot - Olaszország,
központja Firenze (észak kiszipolyozta dél lakosságát)
- Garibaldi visszavonult a birtokára, Caprera szigetére, visszautasította a pénzt, a rangot
és a kitüntetést
- Viktor Emanuel megegyezést sürgetett a pápával – IX. Piussal, de a pápa
visszautasította az ajánlatott, sőt az olasz királyságot sem ismerte el
- 1862. Garibaldi Róma ellen vonult (francia kézen volt), de fogságba esett

4. lépés: 1866. porosz-osztrák háború →l szenved vereséget, de porosz segítséggel mégis

megszerzik Velencét

5. lépés: 1870. a franciák kivonultak Rómából a porosz-francia háború miatt, az olaszok

így elfoglalták a várost, a kormány ide tette át a székhelyét, a pápa a Vatikánba zárta
magát → 1870. szeptember 20. egységes olasz állam születése Róma fővárossal
- 1871. az olasz parlament megfosztotta a pápát a világi hatalmától, székhelye a Vatikán
lett

Észak és dél különbsége megmaradt

Észak: gazdasági fejlődés

Dél: nyomor, sok az analfabéta, kevés így a választópolgár, északi hivatalnokok
dolgoznak itt, de a helyi nyelvjárást nem ismerik, bandizitmus, maffia