ÖNVÉDELMI HÁBORÚ ÉS SZABADSÁGHARC 2.

A DICSŐSÉGES TAVASZI HADJÁRAT

Windisgratz alaposan túlértékelte a kápolnai csatában aratott sikere jelentőségét, amikor
a csata után a magyar felkelés teljes felszámolásáról tett jelentést Ferenc Józsefnek. A császár
ennek hatására adta ki az olmützi alkotmányt, amelyben felszámolta Magyarország
birodalmon belüli önállóságát.
Kossuth már ekkor, azaz 1849 március 4-én egy „csattanós” válaszon törte fejét, melyben
egyszer és mindenkorra tudatosítaná a világgal Magyarország különállását, és ugyanakkor
lehetetlenné tenne minden háta mögött tervezett külön megegyezési lehetőséget. Azonban a
függetlenség kikiáltásához márciusban még nem voltak meg a szükséges feltételek. Kossuth
tudta, hogy csak egy nagyszabású és sikeres ellentámadás, illetve Pest felszabadítása
hozhatna olyan körülményeket, melyek hatásossá tennének egy ilyen horderejű bejelentést.

1849 márciusában az egri haditanácson Görgei vezérkarával kidolgozta a tervet:

nagyarányú ellentámadást indítanak a Tiszától, és ennek során bekerítik Windisch-Grätz erőit
is.
A tavaszi hadjárat 1849 április 2. és május 21. közt zajlott és sorozatos győzelmeket
hozott a hatvani, tápióbicskei, isaszegi, váci és nagysallói csatákban. Windisch-Grätz
csapatai közvetlenül Pest alá szorultak vissza. Az offenzívát Görgei vezette, de részt vett
benne: Aulich Lajos, Damjanich János és Klapka György is.

A magyar hadsereg
Windisch-Grätz tisztjeit meglepte, hogy egy bátran küzdő és jól képzett magyar hadsereggel találták
magukat szembe. Ez annak volt köszönhető, a Magyarországon állomásozó csapatok jelentős része a
forradalom oldalára állt. A tavaszi hadjárat kezdetén a honvédsereg ereje 105-110 ezer fő volt. Akiknek
nem jutott lőfegyver, lándzsával és kiegyenesített kaszával harcolt. A sereg 600 tábori és 550
ostromlöveggel rendelkezett. Itt nagy számban harcoltak fiatal diákok, akik gyorsan elsajátították a
röppályák kiszámítását. Annyira hatékonyan dolgozott a tüzérség, hogy az ellenség azt hitte, a magyar
seregben külföldi zsoldosok szolgálnak. A honvédsereg részét képezték a külföldi forradalmárokból álló
légiók is: két lengyel, egy olasz és egy német légió.

Görgei ekkor azt tervezte, hogy a főváros előtt leköti a császári hadsereg figyelmét,
miközben főerőivel észak felé vonulva felszabadítja Komárom várát az osztrák ostrom alól,
és elvágja visszavonulási útjukat Bécs felé.
A megkerülő hadművelet során Görgei győztes csatákat vívott, és sikeresen számolta fel a
komáromi erődrendszert körülvevő ostromgyűrűt. A császári hadvezetés azonban még időben
felismerte a magyar haditervet, és az ország határára vonta vissza erőit.
 Bár a magyar sereg Gödöllőnél, majd Komáromnál sem tudta bekeríteni az osztrákokat, ám
a tavaszi hadjárat diadalai után lehetővé vált a bekerített Buda visszavétele.
Buda ostroma több mint két hét hosszúságúra nyúlt, de végül siker koronázta. Ezzel ért
véget a szabadságharc második szakasza.

A tavaszi hadjárat utolsó haditanácsa Komáromban zajlott. A megbeszélés témája ezúttal az országból
távozó császáriak üldözése és a főváros ostroma közti dilemma eldöntése volt. A haditanács végül a
főváros visszavétele mellett foglalt állást, hiszen a seregek kimerültsége, az utánpótlási vonalak
hosszúsága és a közben Debrecenben kiadott Függetlenségi Nyilatkozat által megkövetelt politikai
célszerűség is ezt diktálta.

A FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT ÉS A TRÓNFOSZTÁS

A sorozatos győzelmek után Kossuth két dologtól kezdett tartani: egyrészt attól, hogy a
képviselők egy része (békepárt) egyezkedni kezd Béccsel, és esetleg békét köt a háta mögött,
másrészt attól, hogy a szabadságharc elszigetelődik és nem lesz ország mely támogatná a
magyarok harcát. Mindkettőre megoldást kínált a Habsburg-ház trónfosztásának és
Magyarország függetlenségnek a kimondása. Erre 1849 április 14-én került sor a
debreceni nagytemplomban. Itt született meg a magyar Függetlenségi Nyilatkozat is, amit
április 19-én foglaltak írásba.

A Függetlenségi Nyilatkozat kimondta:

Az államforma tehát továbbra is alkotmányos királyság maradt, de a trónt üresnek

tekintették. Kossuthot választották kormányzó elnöknek. Új kormány alakult, melynek
miniszterelnöke Szemere Bertalan lett. A függetlenség kimondásától azt remélték, hogy
elnyerik a nyugati hatalmak támogatását.
A trónfosztás után megváltozott a háború jellege. Immár nem az uralkodó által szentesített
alkotmányunkat védtük, hanem függetlenségünket, önállóságunkat.
Kossuth számításai azonban nem igazolódtak: a nyugati nagyhatalmak sokkal
fontosabbnak tartották az európai erőegyensúlyt és benne Ausztria szerepét annál, hogysem
Magyarország kedvért felhagytak volna eddigi politikájukkal. Az oroszok behívását pedig már
a Függetlenségi Nyilatkozat hírének megérkezése előtt elhatározták Bécsben.

AZ OROSZ BEAVATKOZÁS - A SZABADSÁGHARC HARMADIK SZAKASZA

Ferenc József belátta, hogy Ausztria saját erejével nem tudja leverni a szabadságharcot, ezért
a Szent Szövetség szellemében I. Miklós orosz cártól kért katonai segítséget.
Még Buda ostroma alatt, 1849 május 9-én, Miklós nyilatkozatban jelentette be, hogy Ferenc
József kérésére az orosz csapatok megindulnak a magyar szabadságharc leverésére.
 A cár 200 000 fős hadsereget küldött Magyarországra, s ezzel döntően megváltoztatta a
katonai erőviszonyokat. Kossuth hiába fordult a nyugati hatalmakhoz, nem kapott támogatást.
Magyarország egyedül maradt, tartalékai kimerültek, és elérte teljesítőképessége határát.

A magyar kormány kiáltványa Európa népeihez a cári

intervencióról, 1849. június 28.
„Ti, népek, ti ébredjetek fel a szörnyű veszélyre, midőn a zsarnokok
hadai szövetkezve kezdik eltiporni a szabadság szent igéjét
Németalföldön, Itáliában és magyar hazánkban. (...)
Ébredjetek fel, ó, népei s nemzetei Euópának! Magyarország terén
Európa szabadsága döntetik el. Ez országgal a világszabadság egy
nagy földet, e nemzettel egy hív bajnokot fog elveszíteni.”

Az angol miniszterelnök véleménye

„Ausztria az európai hatalmi egyensúly legfontosabb eleme. Európa
politikai szabadsága és függetlensége Ausztriának európai
nagyhatalomként való változatlan fönntartásán nyugszik.”

Az ellenség több mint kétszeres túlerőben volt. Kossuth megpróbálta honvédő harcra
mozgósítani az ország egész lakosságát, és a nemzetiségek vezetőivel is kereste a
megegyezést. Az országgyűlés megszavazta az Európában egyedülálló nemzetiségi törvényt,
amely széles körű nyelvhasználati jogot biztosított számukra. Emellett az országgyűlés
kimondta a hazai zsidóság polgári egyenjogúsítását is. A folyamatos harcok miatt azonban a
haza védelmére siető újonc katonák kiképzésére és megfelelő felszerelésére pedig nem
maradt elég idő.
Két haditerv született. Görgei haditerve Komárom térségében tervezte összevonni a
magyar erőket. Ennek kétségtelen előnye volt, hogy a komáromi vár magyar kézen állt, és ha
itt összpontosult volna a magyar sereg, akkor Ausztriát is fenyegetni tudtuk volna. Bécs
közelsége miatt az osztrák seregek egy része Bécset kellet volna, hogy védje. Ráadásul az
osztrákok felett aratott győzelmek, reményeink szerint a további orosz beavatkozást is
feleslegessé tették volna.
Azonban június végén, amikor Kossuth hírét vette Győr és Miskolc elestének pánikba esett.
Azonnal összehívta a minisztertanácsot, melyen Görgei távollétében Perczel és Dembiński
tanácsára egy teljesen új haditervet fogadtak el. Dembiński haditerve a Szeged-Arad térségbe
vonta volna össze a magyar erőket. Itt azonban a várak ellenséges kézen voltak, és Ausztriát
sem tudtuk fenyegetni.
 Görgei Debrecennél ütközött meg a Paszkevics vezette oroszokkal, kisebb vereséget
szenvedve, Dembiński pedig Szeged alatt, Szőregnél veszített a Haynau vezette osztrákoktól.
A magyar fősereg a szőregi csata után Temesvárra vonult, ahol a főparancsnokságot
Dembińskitől Bem vette át. (Bem erdélyi csapatait néhány nappal korábban, 1849 július 31-
én a segesvári csatában verték szét -itt esett el Petőfi is-, majd Nagycsűrnél szenvedtek
vereséget.)
A szabadságharc utolsó nagy csatáját Temesvárnál vívták augusztus 9-én. A csatában
elfogyott a tüzérség lőszere, maga Bem is megsebesült. A honvédsereg döntő vereséget
szenvedett. Két nappal később Kossuth lemondott, a hatalmat Görgeinek adta át majd
szűkebb kíséretével augusztus 17-én elhagyta az országot.
Mivel a főerők veszítettek, így a Görgei vezette másik magyar sereg, mely Aradnál
állomásozott, feladta a harcot. A Kossuthtól teljhatalmat kapó Görgei 1849. augusztus 13-
án Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert az oroszok előtt. Szimbolikus jelentősége
volt, hogy nem az ugyancsak a közelben tartózkodó osztrákok előtt tette ezt. Abban bízott,
hogy orosz közvetítéssel méltányos feltételekkel köthetünk majd békét Ferenc Józseffel. Ezzel
azonban azt is jelezte, hogy a magyar hadsereget nem az osztrák császár hadereje győzte le,
amivel még jobban ránk haragította a fiatal uralkodót.
Világos után a szétszórt magyar erők Görgei felhívására sorra megadták magukat. A
komáromi erőd feladása az ellenállás végleges lezárását jelentette. A magyar szabadságharc
véget ért, kezdetét vette a megtorlás.

Az utolsó erőd, Komárom

A bevehetetlennek tűnő komáromi erődrendszer védelmét Klapka György irányította. Húszezres őrséggel
visszahúzódott a várba. Mivel külső támogatás nélkül maradt, tárgyalásokba bocsátkozott a vár
feladásáról. Engedményeket szeretett volna kapni az ország jövőjével és a már fogságba esettek sorsával
kapcsolatosan is. Ezt azonban nem sikerült elérnie. Komárom védői viszont a megállapodás értelmében
minden későbbi üldözéstől mentesítő papírt, menlevelet kaptak.
Klapka október 2-án adta át a hatalmas erődítményt, majd külföldre távozott.

Elküldendő feladatok:

1. Kövesd végig, hogy melyek voltak a tavaszi hadjárat jelentősebb csatái (helyszín,
időpont)! Mit sikerült elérni a hadjárat kezdetén kitűzött célokból?
2. Milyen összefüggés van a kápolnai csata, az olmützi alkotmány, a tavaszi hadjárat és
a Függetlenségi Nyilatkozat között?
3. A szabadságharc után elterjedt, hogy Görgei Artúr áruló volt, és a fegyverletétellel ő
okozta a bukást. Ezt a gyanút erősítette, hogy a cár közbenjárására kegyelmet kapott
a császártól. Kossuth is árulással vádolta a tábornokot. Talán azért is, hogy a nemzet
úgy érezhesse, lett volna esélye a végső győzelemre, a szabadságharc megnyerésére.
Te hogyan vélekedsz erről? Válaszodat indokold is meg!