En: sushi

Lili: lilova
panni: cukker
bence: wazey
petra: Anonim
mate: Syder
talan adi: Afódi
marcell:

egy kis bevezeto hogy mindneki ertse:

Wazey: L’Pania vezetője, övé a borton es az egesz gazdasagi ipar. Van egy haza A hegyen
Sushie mellett. Bekeidoben ott szokott lenni.

Anonim: L’PAnia orzsaghazanak vezetoje, a rendorkapitanysag es a bank igazgatoja. mindig

Wazey mellett van.

Cukker: L’Paniai allamporgal. L’Pania falujaban lakik

Syder: L’Paniai Borton or, Bank igazgato. Wazey jobb keze

Lilova: Goldberghez tartozik, Sushival egyutt epitettek Goldberget de Sushi tobbszor van ott
szoval ove a birodalom

Afódi, OP, Adey: Regen Goldbergi allamporgal volt aztan atpartolt L’Paniahoz majd onnan
kidobtak. most kulon el mindenkitol. Sushi occse.

Sushi: ove Goldberg es Hombaktopia. Mar szinte a banya is az ove annyit volt lenn. Van egy
haza a hegyen Wazeye mellett. Bekeidoben o is ott szokott lenni.

Marcell: csak egyszer jott fol valahol az isten hata mogott lakik
Délután 14:00 óra. Sushi zaklatottan sietett Goldberg felé, kezében egy levelet szorongatva.
Nemsokára meg is érkezett úticéljához. Gyorsan felfutott a lépcsőn. Valakit keresett.
Szobából szobába szaladt majd a fegyvertárban rátalált társára, Lilovára. Épp a kardját
élesítette és nem hallotta, hogy Sushi hívja.

-Terjeszkedni akar! – mondta Sushi majd az asztalra csapta a levelet. – Azt akarja Wazey,
hogy Goldberg is L’Pania része legyen mert ha felépítik Syderrel a várost L’Pania határa itt lesz
egy hektárnyira Goldbergtől!

-Micsoda?! – kérdezte meglepetten Lilova. – De hát ezt nem teheti!

-Én is ezt mondtam neki. De végül abba egyeztünk meg hogy ma bemegyek L’Pania
országházába és megtárgyaljuk.
-És mégis mikorra kell menned? – kérdezte Lilova.
-14:30-ra, úgyhogy sietnem kell! – hadarta el Sushi majd gyorsan futott ki az udvarra a vár
elé. – A tárgyalás után találkozunk! - köszönt el majd sietve elindult L’Pania felé. Percre
pontosan ért oda mégis meglepetten tapasztalta, hogy még senki nincs ott. Beletelt egy kis
időbe mire az utca sarkán befordult Wazey és társa Anonim.

- Sziasztok… - köszönt Sushi mire egy egyhangú ,,Szia!” válasz jött. Bementek az országházba,
felmentek a lépcsőn és Anonim bevezette Sushit a tárgyaló szobába. Pár perc múlva
megérkezett Wazey és kiküldte Anonimet. Anonim vonakodva, de kiment. Ahogy kiment és
bezárta maga mögött az ajtót Sushi felpattant:

- Goldberg sem jogilag sem területileg nem fog L’Paniahoz tartozni! – mondta határozottan
Wazeynek.

-Dede. – mondta Wazey szórakozottan majd töltött magának egy csésze kávét. – Ha felépítjük
a falut Goldberg már túl közel lesz ahhoz, hogy ne tartozzon hozzám.

- Goldberg SOHA nem fog L’Paniahoz tartozni! Nem vonatkoznak rá a törvényeid!

- Akár börtönbe is vihetlek, ha ezt így tovább folytatod. – szólalt meg nyugodt hangon Wazey.

Sushi ennek megérezte a súlyát, úgyhogy kicsit visszafogta magát.

- Ha felépül a falu, lehet, hogy még Hombaktopiáig is elér. – folytatta Wazey.

- Tessék?! – kérdezte Sushi. – De hát az mérföldekre van!

- Hááááááát…

- Nem hát, hanem sem Goldberg sem Hombaktopia nem fog L’Paniahoz tartozni! – kiáltott fel
Sushi.
- Jól van jól van! – hagyta rá Wazey. – Akkor Goldberg és Hombaktopia is maradhat két külön
birodalom. De!
- De?!?! – kérdezte Sushi ingerülten.

- De… - válaszolta Wazey. – egyes törvények rád és Lilovára is fognak vonatkozni.

- Éspedig?

- 1.: Nem építhettek házat csak úgy akkor amikor akartok. Vagyis Tőlem, Házépítési engedélyt
kell kérnetek. Ez pedig úgy fog történni, hogy előre jelzitek nekem, én adok időpontot, hogy
mikor jöhettek ide és majd L’Paniai pénzből meg kell vennetek.
2.: Ha jogsértést követtek el börtönbe kerültök. És a jog Én vagyok.

- Haha, ha te vagy a jog akkor én a törvény és te éppen a 1. paragrafust szeged meg szóval
őrizetbe kerülsz. – szólalt meg Sushi gúnyosan.

- Vicces. – vetette oda Wazey. – még börtönötök sincs. Na ezt inkább hagyjuk.
3.: Uramnak kell szólítani engem.

- Hogy mi van? Ezt még te sem gondoltad komolyan! – tört ki a nevetés Sushiból. – Nem
fogok sem én sem Lilova itt Uramozni neked csak mert te azt akarod. Nem vagy a felettesem,
hogy Uramozzalak.

- Jó, jó rendben. Akkor Uramoznotok sem kell. De a másik két törvényt viszont szigorúan be
kell tartanotok. Ha Én, Anonim vagy Syder észreveszi, hogy megszegtétek, feljelentünk titeket
L’Pania rendőrkapitányságán és csúnya perben is végződhet.

-Rendben. Akkor megegyeztünk? – kérdezte Sushi megkönnyebbülten.

-Jaj, nem bocsánat egyet kihagytam! – jött rá Wazey

-Éspedig? – kérdezte Sushi feszengve.

- Én, Anonim vagy Syder bejelentetlenül mehetünk bármikor házkutatásra Goldberg várába.
Ez annyit takar, hogy akár reggel akár délben akár este is megjelenhetünk, hogy akkor
átkutatjuk a várat. Ja igen és még annyi, hogy a TNT és a kovakő és acél birtoklása tilos. Ha
ilyen tárgyakat találunk nálatok elkobozzuk, feljelentünk, beperelünk, de akár még börtönbe
is vihetünk.

-Tessék?! – háborodott fel Sushi.

- Vagy ezek, vagy Goldberg és esetleg még Hombaktopia is L’Paniahoz fog tartozni. – válaszolt
Wazey.

Sushi elgondolkozott. Megéri ez neki? Hát végül is bármi jobb annál, hogy Goldberg, netán
még Hombaktopia is L’Paniahoz tartozzon. Ki lehet bírni.
- Megegyeztünk! – nyújtotta elszántan a kezét Wazeynek.

- Megegyeztünk. – szólt Wazey, majd megrázta Sushi kezét.

Sushi Goldberg felé tartott. Öt óra volt. Ilyenkor már ment le a nap. Sushi gondolta elnéz
Anonim gyorsétterme felé, és ha még ott van vacsorázik vele egyet. (Háborúban és birodalmi
bonyodalmakkor egymás ellen voltak, de békeidőben Anonim és Sushi egyébként barátnők
voltak.) Amikor Sushi megérkezett a gyorsétteremhez Anonim már pakolt.

-Anonim! – kiáltott Sushi.

-Sushiiii! Sziaaa! – kiáltott vissza lelkesen Anonim. – Gyere együnk egyet már nincs senki!

-Pont ezt terveztem! – jegyezte meg viccesen Sushi majd bementek.

Az egész étterem üres volt. Anonim visszakapcsolta a lámpákat és elvezette Sushit egy
asztalhoz.

- Van még egy kis salátánk meg halunk. Lazac! Ma fogtam! – dicsekedett Anonim.

-Az jó lesz köszönöm! – válaszolt Sushi.

Anonim elviharzott és öt percen belül ki is hozta az ételt. Magának is hozott egy kávét. Leült
és elégedetten elkezdte szürcsölgetni.

- Na és hogy ment a tárgyalás? – kérdezte érdeklődve.

Sushi meglepődött, hogy Anonim tőle kérdezte meg, hisz úgyis megtudja Wazeytől. Meg
alapból. Hogy hogy érdeli? Hisz ő L’Paniahoz tartozik.

-Hát…Végül is nem volt olyan rossz. – nyögte ki Sushi.

-És Goldberg végül L’Pania része lesz?

-Nem. Sikerült megegyeznünk abban, hogy ha az egyes törvényeiteket betartjuk Lilovával

akkor Goldberg és Hombaktopia is külön birodalom maradhat. – mondta Sushi teli szájjal.

-Ahamm. – Szólt Anonim, majd szürcsölgette tovább a kávéját.

Még beszélgettek egy kicsit majd miután Sushi végzett és Anonim is elszürcsölgette a kávéját
elköszöntek egymástól és Sushi elindult hazafelé. Amikor hazaért egy levelet talált a kapun. A
levelet Lilova írta.

Bocsánat, de el kellett mennem pár hétre! Családi ügyek. Tarts ki! Ha hazajöttem majd mondj
el mindent! Ne levelezgessünk, mert lehet Wazey az egyiket elkapja! Majd találkozunk!
Szia!
Lilova

-Szuper. – tépte le Sushi a kapuhoz szögelt levelet. Nem örült neki, hogy egyedül lesz egy
darabig.
Felvánszorgott a szobájába, bedőlt az ágyba és rögtön el is aludt. Másnap reggel korán kelt.
Nem tudott aludni valami csattogó zajtól. Kinézett az ablakán. L’Pania faluja már fel is volt
épülve. Syder már csak az ablakokat tette a helyére. Sushi meglepődött. Egy éjszaka alatt nem
kis teljesítmény felhúzni egy egész falut. Gyorsan felöltözött és kisietett Syderhez. Mire
odaért már az utolsó üveg is a helyén volt. Sushinak kimondottan tetszett a falu ahozképest,
hogy L’Pania faluja.

-Jó lett! – szólt Sushi.

-Tetszik? – kérdezte meglepődve Syder.

- Aha. – válaszolta bámészkodva Sushi. – Hogy tudtátok ezt egy éjszaka alatt felhúzni ketten?

-Nem csak ketten voltunk. – válaszolta Syder. – Hárman.

-HÁRMAN? – lepődött meg Sushi.

-Igen. Átjött segíteni Marcell is. – mondta Syder.

-Marcell?! De hát ő tök messze lakik.

-Nem tudom hol lakik. Wazey írt neki egy levelet, hogy ha tud akkor jöjjön segíteni, Marcell
meg ilyen 19 óra fele megérkezett.

-Aha. És nem tudod véletlenül hol van Wazey? – kérdezte Sushi.

-Nézd meg szerintem L’Pania vára mellet építkezik. Ha nincs ott akkor a gazdasági iparban
van. Ha ott sincs akkor nem tudom.

-Oké köszi! – köszönte meg Sushi majd elindult L’Pania vára felé.

Már messziről látta, hogy valami nagyot épít Wazey. De mit? Mégis mit akar ilyen
bombabiztosan körül venni obszidiánnal?

-Wazey! – kiáltott fel az obszidián fal tetejére Sushi. Egyszer csak egy fejet látott.

-Sushi! Hát te mit keresel itt? – kérdezte Wazey.

-Felmehetek? – kérdezte Sushi. – Nem akarok ordibálni neked!

-Gyere! – kiáltott le Wazey, majd megint eltűnt.

Sushi egy vizesvödör segítségével pillanatok alatt feljutott az obszidián fal tetejére.
-Uram Isten. – állt el a lélegzete. Ugyanis az nem csak egy obszidián fal volt, hanem szó
szerint egy hatalmas épülő obszidián kocka.

-Ez mégis mi a franc?! – kérdezte majd odafordult Wazeyhez.

-Ez? – kérdezte munka közbe.

-Nem, a szomszéd tyúkól! SzErInTeD?!

-Ez lesz a börtön. – válaszolt Wazey egykedvűen.

-EZ? A BÖRTÖN? Nem volt elég az a kis obszidián kocka, amibe bezártál?! – kérdezte Sushi
ingerülten.

-Nem.

-És miért is nem?

-Mert abból ki tudnak szabadítani. – vetette oda Wazey, majd dolgozott tovább.

-És ebből nem tudnak vagy mi?

-Nem. Mert ez itt Pandora Börtöne lesz. – dicsekedett Wazey.

-PANDORA BÖRTÖNE?! – lepődött meg Sushi. – Minek az ide?

-Jobb félni, mint megijedni. – felelt Wazey, majd eltűnt a következő obszidián fal mögött.

-Mhmmm PaNdOrA BöRtÖnE, PeRsZe Az kElL IdE. -mondta Sushi miközben ment le az
obszidián falról. – Miért is ne hiszen mi olyan ügyesek vagyunk, hogy simán ki tudunk
szabadulni egy kisebb börtönből nem? – beszélt tovább szarkasztikusan, amit csak akkor
hagyott abba amikor meglátta, hogy Anonim izgatottan fut felé és integet. Sushi megállt és
visszaintegetett.

-Sushi!!!! Nem jössz el bányászni? Nélküled nem merek lemenni! Te ismered a legjobban! –
kiáltotta Anonim.

Sushi elgondolkodott. Végül is nincs mit tennie és tényleg a szerveren töltött idő minimum
felét a bányákban töltötte, tényleg ő ismeri a legjobban. Miért is ne?

-Persze, hogy megyek! Csak várj még haza szaladok cuccokért! – kiáltott vissza Sushi.

-Rendben, én is! A lejáratnál találkozunk! – kiáltott Anonim majd visszafordult.

Sushi besietett Goldbergbe és elkezdett kutakodni csákány után. Természetesen megint
elfelejtette, hogy hová tette. Kis keresgélés után végül megtalálta a szekrényében. Hogy mit
keresett ott azt nem tudta, de nem is érdekelte. Mi kell még a bányászáshoz? Nem ártana egy
vizes vödör. Arra mindig szüksége van. Egy pajzs sem lenne nagy baj. Lehet összefutnak egy
csontvázzal. Kaja. Igen kaja biztos, hogy kell. Ki tudja meddig maradnak lenn, ha pedig valami
megtámadja őket és leviszi az életüket valahogy vissza kell nyerni. Kéne még fáklya meg
blokk. Átépíteni, vagy beépíteni magunkat. Rendben. Mi kell még? – gondolkodott el Sushi. –
Kard vagy fejsze. Valamivel meg kell védeni magunkat. Jó. Most már tényleg minden megvan,
gondolta Sushi majd elindult a bánya bejárata elé. Anonim már ott toporgott.

-Sushi! Mond, hogy hoztál fáklyát! Én otthon hagytam, de már nem akarok visszamenni. –
kiáltotta Anonim.

-Ó a fáklya. – csapott a fejére Sushi. – Hát azt én is otthon hagytam. Várj! Van egy ötletem
honnan szerezhetek fáklyát gyorsan! – mondta, majd elszaladt. Az erdő felé futott, ugyanis
ott lakott az öccse. Gyorsan meg is érkezett hozzá, OP nem lakott messze a bányától.
Bekopogott. Nem volt otthon.

-Biztos elment kajáért. – mormogta Sushi, majd elkezdett kotorászni a zsebébe. Szerencsére
nála volt a lakás kulcsa. OP még akkor adta neki, amikor meghaltak a szüleik, hogy bármikor
be tudjon Sushi menni. OP-nak nem volt nagy háza. Éppen elfért benne egy ember. Sushi
elkezdett kotorászni a ládákban.
-Megvan! Talán nem dől össze a világ, ha én ezt most elviszem. – szólt, majd elrakta a
fáklyákat. Becsukta az ajtót és futott vissza a bányához. Már a távolból látta, hogy Anonim
mindjárt meghal az unalomban, ugyanis a földön fetrengett majd felkelt és felmászott az
egyik fára onnan pedig elkezdte öldökölni a kis méheket. Mire Sushi odaért már a hangyákat
molesztálta.

-Hagyd már békén azokat a szerencsétleneket! – szólt rá Sushi.

-Hoztál fáklyát? – kérdezte Anonim, de azért még elfogott egy hangyát.
-Hoztam.
-EZAZ! Végre mehetünk. Menj előre, én nem tudom mi van lenn, még soha nem voltam ott.
-Jó. De maradj mögöttem. – szólt Sushi majd elindult lefelé.

Sushi elindult óvatosan lefelé a lépcsőn. Ki volt világítva, de volt, ahol csak pislákolt a fáklya
fénye. Igaz, hogy sok időt töltött itt, mindig volt benne egy kis félelem. Igyekezett nem
kimutatni, mert ott volt mögötte Anonim. Ő nagyon ijedős. A legkisebb zajtól is halálra rémül.
Sushi folyamatosan hátranézett, hogy Anonim követi-e. Természetesen Anonim úgy követte,
mintha az árnyéka lenne. Leértek a lépcsőn. Most jött a nehéz része, ugyanis megérkeztek a
konkrét bányába, ami egy kisebb szakadékkal kezdődött és Sushi csak magának egy kisebb
utat épített, amin ugrálni kell és Anonim ebbe nem jó, meg amúgy is ki tudja mi van a
szakadék legalján. Egyedül mégiscsak könnyeb, mert csak magadra kell figyelni. Most viszont
ugye itt van vele Anonim és rá is vigyáznia kell. Lassan elkezdett építeni lefelé. Már csak pár
lépcsőfok volt, amikor belenyilallt a fájdalom a vállába. Hirtelen odakapott. Érezte, hogy az
egy nyílvessző. Megfordult és meg is pillantotta, hogy kitől kaphatta ezt a kedves ajándékot:
Három csontváz közeledett felé kihúzott íjjal. Sushi gyorsan elugrott a következő nyílvessző
elől, majd gyorsan beépítette magát. Hallotta, ahogy Anonim is beépíti magát. Tudta, hogy
Anonim nem fogja megölni őket, muszáj lesz neki megtenni. A nyílvesszőt még bennhagyta a
vállába, hogy addig ne veszítsen vért. Megnézte mi van az invmentoryában. Nála is volt egy íj
és pár nyíl. Sushi nagyon jól tudott íjászkodni, még régen a szülei tanították meg rá. Gyorsan
kitört egy blokkot és rászegezte a csontvázakra az íját. Ők ezt nem látták, mert Anonimmal
voltak elfoglalva, aki hisztérikusan visítozott. A következő másodpercben már hűlt helyük volt
a csontvázaknak.

-Kijöhetsz! – kiáltott Sushi Anonimnak

-Biztos? – kérdezte Anonim egy erős voice crackel a hangjában.

-Igen biztos.

Anonim félve kitörte a falát. Sushi leült a kőre. Borzasztóan fájt a válla. Anonim mikor
odasietett akkor vette észre, hogy Sushi megsérült.

-Úristen, van egy nyílvessző a válladban! – kiáltott Anonim.

-Tényleg Sherlock? Inkább adj kötszert, ha van nálad.

-Van, van szerencse, hogy hoztam. – nyújtotta át Anonim Sushinak.

Sushi letette a kötszert a földre. Megmarkolta a nyílvesszőt. Vett egy nagy levegőt, becsukta a
szemét és egy heves mozdulattal kirántotta. Elejtette a nyílvesszőt. A szeme teljesen könnybe
borult. Megkérte Anonimet, hogy tépjen le neki valamennyi kötszert. Anonim sietve letépett
egy jókora adagot és átnyújtotta Sushinak. Sushi megfogta és szép lassan áttekerte a keze
alatt a vállára. Egész jó lett, ahhoz képest, hogy magának csinálta.

-Mehetünk. – állt fel Sushi.

-Nem, maradjunk még, így nem lehet bányászni. – szólt aggodalmasan Anonim.

-Nem, nem jól vagyok mehetünk. Gyere utánam. – szólt Sushi majd elindult egy kis járaton.

Anonim végig mögötte volt. Elkanyarodtak balra. A kanyar után már látni lehetett azt a részt,
ahol biztonságosabb. Oda Sushi épített egy kisebb bázist. Jól ki van világítva és sok az érc.
Gyors léptekkel elindultak arra. Egy bökkenő volt. Pont a bejárat előtt volt még egy másik
irányba elágazó út. Arra Sushi még nem járt. Nincs kivilágítva. Bármi lehet ott. Sushi
hozzálapult a falhoz. Anonim követte a példáját. Szépen lassan elindultak a falhoz simulva,
majd megéreztek ahhoz a részhez. Sushi megállt. Biztonság kedvéért elővette a kardját a
pajzsát és előkészített pár blokkot. Egy hirtelen mozdulattal a sötét folyosón termett. Egy
egész zombi csapat volt ott, akik egyből felé vették az irányt.

- ANONIM, FUSS BE AZON A NYÍLÁSON, AHONNAN FÉNY JÖN KI! – kiáltotta Sushi Anonimnak.

Anonim gyorsan befutott, de Sushi már nem tudott, mert elállta az útját egy zombi. Egy
mozdulattal lecsapta, de addigra már teljesen körbevették. Gyorsan felépített pár blokk
magasra. Amikor lenézett látta, hogy zombik százai vannak alatta. Egyszer csak egy hangos
sikoltást hallott. Anonim volt.

- SUSHI! SEGÍTS! – kiáltotta Anonim torka szakadtából.

Sushi nem törődve a zombikkal leugrott. Az ajtónál szerencsére csak egy zombi állt. Sushi
előkapta az íját és lelőtte. Gyorsan befutott a nyíláson és befedte. Megfordult és látta, hogy
Anonimnak egy csontváz három zombi és egy pók támadt.

- ANONIM, ITT EGY PAJZS! – dobott Sushi egyet Anonimnak.

Anonim pont, hogy felvette, mert egy csontváz rálőtt. Szerencsére kivédte. Sushi időközben
megölt egy zombit. Egyszer csak hátulról megütötte valami. Hátracsapott. Mögötte volt a
következő zombi. A kardja eltört. Volt még nála egy csákány. Gondolta az is jó lesz. Egyszer
csak egy hangos kiáltást hallott.

- SUSHI VIGYÁZZ, MÖGÖTTED! – kiáltotta Anonim majd gyorsan Sushi mögé ugrott és felfogta
pajzsával a pók harapását. Pár kardcsapással meg is ölte, addig Sushi is végzett a zombival.
Fáradtan leültek a földre.

- Hát….Ez jó volt. – mondta kimerülten Sushi.

-TE SZÓRAKZOTOL? MAJDNEM MEGHALTUNK! – pattant fel a földről Anonim. – De ettől a

részlettől eltekintve tényleg izgalmas volt. – ült vissza.

Sushi elkezdett nevetni.

- Na látod. Néha kell egy kis izgalom.

-Ja….izgalom. – mondta Anonim. – Ember…ennyi izgalom nekem mára elég volt. Bányásszunk
egy kis ércet amondó vagyok.

Nagy nehezen felkeltek a földről és elindultak keresni egy kis vasat. A terület ki volt világítva,
itt nem találkoztak szörnyekkel. Egy kis ásás után már találtak is jó sokat. Kiásták. Pár óra
múlva végül úgy döntöttek, hogy elindulnak hazafele.